Egy gyönyörű, új udvar készült el, amely oszlopaival félig még a kastélyban található, azonban egy része már a szabad ég alatt terül el. Belső udvarnak is lehetne nevezni, azonban ez több annál, mert ez a Fénylő Lelkek Udvara.
Egy kis boltíves ajtó nyílik erre a területre a folyosó végén, ki a rét egy részére. Ahogy átsétálsz a boltív alatt, egy szökőkutat pillanthatsz meg, melynek vize hihetetlenül tiszta, és az alján érmek találhatók. A szökőkút közepén egy bölcs varázslószobor üldögél, aki váratlan pillanatokban és helyzetekben szólal meg, végtelen tudásának igazságával árasztva el a diákokat, persze csupán a megsegítés szándékával.
Egy pad is található a fal mentén, ahová leülve egy esős napon hallgathatod az andalító kopogást anélkül, hogy megáznál. Az oszlopok, melyek a kis udvart díszítik végig vannak futtatva rúnákkal, melyekből szintén nagy bölcsességek olvashatók ki, amennyiben valaki ért hozzájuk, és a megfejtésükhöz.
Az egész helyiség nagyon impozáns, nyugtató hatású, még a víz is halkan csordogál csak a varázsló előre emelt pálcájából. A tégla mélybordó, ahogy mindenfelé, s a fedett rész alól kisétálva kis sövénykerítés vezet tovább a rétre.

Napok óta ki sem dugtam az orrom a kastélyból, mert hát förtelmes idő volt, de totálisan. Még a hó is esett, most ez komoly?! Meg előtte és utána is a szél miatt vízszintesen esett az eső, tuti elfújt volna, mint egy szalmaszálat. Nem okoztam volna túl nagy fejtörést neki.  Szóval meg volt az okom, hogy ne menjek ki, a kastélyban is hűvös volt, nem mindegy hol fagyok meg, kint vagy bent? Amióta kiderült, hogy pyro vagyok, a hidegre sokkal érzékenyebb lettem és sokkal fázósabbá váltam, mint azelőtt. Amint kiléptem az Andrissal megbeszélt találka felé tartva, a hideg rázott ki, sütött ugyan a nap, de hát annyira volt az nekem elég, mint halottnak a csók.  Bár örültem, hogy nem haltam meg aznap éjjel az erdőben, amikor kiderültek a dolgok. Na mindegy.
Még nem tudta szerintem Andriska, hogy pontosan mivé váltam, -mert még nem említettem- én is nagyon nehezen akartam elhinni, bár nem ez volt az elsődleges dolog, amiért kihívtam. Rég lógtunk már együtt és hiányzott az a kócos feje. Meg volt ott még más is, hátha tud nekem tanácsot adni, hiszen ő is fiú, az összes fiú úgy gondolkodik, mint a másik nem? Tuti! Igaz, a nőknél és a lányoknál nagyon nem így van, néha én magam nem tudok magunkon elmenni rajtuk, de ez már csak ilyen. Én valami ufó voltam, mert sosem értettem mit problémáznak más lányok a körmük vagy a hajuk miatt. Na jó, hagyjuk is.
Lassan kiértem a belsőudvarra és a falmelletti padra le is telepedtem, egyelőre még nem láttam a kócos kis pajtim, szóval vártam, addig a felrúnázott telefonomat nyomkodtam és a Flappy bird nevű agyfárasztó izémicsodával gyilkoltam az agysejteimet, mert bizony nekem olyanok is voltak és vannak még most is!

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=25&post=677106#post677106][b]Kasza Fanni Stefánia - 2017.04.24. 20:49[/b][/url]

Napok óta ki sem dugtam az orrom a kastélyból, mert hát förtelmes idő volt, de totálisan. Még a hó is esett, most ez komoly?! Meg előtte és utána is a szél miatt vízszintesen esett az eső, tuti elfújt volna, mint egy szalmaszálat. Nem okoztam volna túl nagy fejtörést neki.  Szóval meg volt az okom, hogy ne menjek ki, a kastélyban is hűvös volt, nem mindegy hol fagyok meg, kint vagy bent? Amióta kiderült, hogy pyro vagyok, a hidegre sokkal érzékenyebb lettem és sokkal fázósabbá váltam, mint azelőtt. Amint kiléptem az Andrissal megbeszélt találka felé tartva, a hideg rázott ki, sütött ugyan a nap, de hát annyira volt az nekem elég, mint halottnak a csók.  Bár örültem, hogy nem haltam meg aznap éjjel az erdőben, amikor kiderültek a dolgok. Na mindegy.
Még nem tudta szerintem Andriska, hogy pontosan mivé váltam, -mert még nem említettem- én is nagyon nehezen akartam elhinni, bár nem ez volt az elsődleges dolog, amiért kihívtam. Rég lógtunk már együtt és hiányzott az a kócos feje. Meg volt ott még más is, hátha tud nekem tanácsot adni, hiszen ő is fiú, az összes fiú úgy gondolkodik, mint a másik nem? Tuti! Igaz, a nőknél és a lányoknál nagyon nem így van, néha én magam nem tudok magunkon elmenni rajtuk, de ez már csak ilyen. Én valami ufó voltam, mert sosem értettem mit problémáznak más lányok a körmük vagy a hajuk miatt. Na jó, hagyjuk is.
Lassan kiértem a belsőudvarra és a falmelletti padra le is telepedtem, egyelőre még nem láttam a kócos kis pajtim, szóval vártam, addig a felrúnázott telefonomat nyomkodtam és a Flappy bird nevű agyfárasztó izémicsodával gyilkoltam az agysejteimet, mert bizony nekem olyanok is voltak és vannak még most is!

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=25&post=678026#post678026][b]Andrássy Tamás Milán - 2017.04.28. 16:38[/b][/url]

Nagyon szeretek Fannival lógni, de az utóbbi időben nagyon el volt foglalva a szobájában valamivel a kisasszony, így gondoltam, én sem zavarom. Elvégre mindenkinek kijár a nyugalom, én is bezárkózom néha, mert jól esik; hát, gondoltam, Fanninak is meghagyom ezt a lehetőséget.
Örültem is, mikor végre megbeszéltünk egy találkát, és most is mosolyogva indulok el a körletből, Ninával (a gitárommal) a vállamon, gondoltam ugyanis, hogy hátha kedve támad zenélgetni, vagy valami ilyesmi. Ki tudja, éppen mi jut eszébe, amit épp jó lenne csinálni, fel kell készülni minden eshetőségre.
Amikor kilépek az udvarra, és meglátom, egy széles mosoly kíséretében tárom ki a karom, hogy megöleljem - van egy olyan sejtésem, hogy rám fog ugrani, de csak egy megérzés.
- Szia! - Mondom, miközben megsimogatom a hátát, ha épp megöleltük egymást. - Rég láttalak, Sese - nézek le rá, játszásiból kicsit össze is vonom a szemöldököm. - Jól elzárkóztál előlem, te lány.
Miközben ezt mind megosztom vele, leülök a padra mellé, a gitáromat gondosan lerakom magam mellé, aztán rá is pillantok. Nagyon szeretem Fanni haját például, mindig tök jó.
- Mesélj nekem, mi történt? - Nem mintha konkrétumokra gondolnék egyébként. Fogalmam sincs, van-e valami, csak úgy sejtem, hogy talán oka volt ennek az egyedüllétnek, amit kedvenc kviddicsjátékosom prezentált az elmúlt napokban, hetekben. Mondjuk a megérzéseim nem szoktak rosszak lenni. Biztos ilyen farkasösztönök, megérzem a félelmet, haha, tudod, érted...
Úgy döntök, hogy miközben így beszélünk, enni fogok, mert szokás szerint iszonyú éhes vagyok. Előveszek tehát egy szendvicset (amit ki tudja, honnan guberáltam), és elkezdem kicsomagolni, de közben érdeklődően szemlélem, hallgatom a másikat.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=25&post=678845#post678845][b]Kasza Fanni Stefánia - 2017.05.01. 22:11[/b][/url]

Épp hogy csak felnéztem butácskán, s megláttam a kócosomat. Egy vékonyka cingogó hang hagyta el az ajkaimat. Zsebre vágtam a telefonomat és megrohamoztam Andiskát. Egyenesen az ölébe ugrottam, becsapódva átöleltem szorosan, olyan jó volt látni megint az a lüke fejét. Jóóól megszorongattam, igyekeztem nem összetörni azokkal az „izmos” karjaimmal a csontjait.
- Sziasziasziasziaaaaaaa - hadartam, majd a csak nyelvet öltöttem rá, amiért leteremtett viccelődve.
- Tudod, nagyon fura dolgok voltak velem mostanában, például tegnap felgyújtottam a házimat és nem tudtam kimagyarázni Fela’ bácsinak, hogy nem volt szándékos és tényleg megcsináltam a házimat.... - ekkor kicsit hátrébb léptem és jól végig mértem.
- Te nőttél? - a nyelvem is kidugtam, úgy koncentráltam, ahogy lábujjhegyre próbáltam állni, hogy egy magas legyek vele, nem hiszem, hogy elértem a célom. Végül leültem mellé a padra és a fülem tövét megvakargatva jelentőségteljesen rápillantottam.
- Két dolog miatt hívtalak ki, - itt kicsit elkomolyodtam, de nem annyira, hogy ne lehessen rám ismerni - az egyiket épp az előbb említettem. Tudod nyáron otthon megtámadott egy halálfaló, ami még nem is lenne akkora baj - de, EZ rohadtul nagy baj, ennyit ért a tanúvédelmi program vagy mi a fene....-, de valami más is történt akkor éjjel. Nem haltam meg. A tűz védett meg, de nem értem hogyan vagy miért... Olive azt mondta, hogy akkor mutatkozott meg az erőm vagy mim. Sőt elmagyarázta a dolgokat és segít nekem a tűz idomításával, de ahh, ez annyira hihetetlen. Rajta kívül csak te tudod, mi történt velem akkor. Nem szívesen emlékszem arra az estére vissza - elfintorodtam, ahogy néhány emlékkép megjelent az elmémbe és megráztam a fejem, hogy elfelejtsem mindezt.
- De!!!! Nézzük a jó oldalát, a rosszakaróim talárját meggyújthatom bármikor - kacsintottam egyet és próbáltam a pozitívumot keresni a dologba, már ha ez annak számított. Nekem annak.
- A másik dolog Matt