~Esti kóborlás~
Vadász Csenger Richárd

* Nem túlzottan vagyok oda azért, hogy néhány lány a Levitából lerángatott mondván lesz valami igazán helyes fiú valamelyik csehóban. Persze a tiltakozásom és a többször elhangzó: "Nem érdekel" senkinek sem jutott el az agyáig. Csoda, hogy háztársak vagyunk. Természetesen amint megérkeztünk visongva letámadták azt a szerencsétlent aki miatt jöttek így én kisonfordálhatok az utcára, hogy eltévedjek. Mivel nem voltam sokat a faluban alig ismerem semmit se tudok mi merre van. Meglehet a látásommal vam gond  de az utjelző táblák se adnak túlzottan sok segítséget. Tanácstalanul ácsorgok az út mentén, fekete farmerban, szürke pulóverben, meg egy kapucnis fekete felsőben, a hideg miatt. Kezdek egyre dühösebb lenni, mert ez most nagyon nem hiányzott.*

~Esti kóborlás~
Vadász Csenger Richárd

* Ha minden igaz akkkor valahol a fő utcán kell lennem, ha innen eljutnék valahogy a főtérre akkor már egyszerűen vissza találhatok a kastélyba. Lehet nem ártott volna egy térképet vennem mielőtt lejövök, de hát nem magamtól tettem. Ahjj hogy én mostantól milyen hosszasan fogok zuhanyozni másik bosszantására. Forgolodok párat mire valami hirtelen közeledő azonosítatlan nedves dolog nekem jön. Ösztönösen hátrálok, már csak az egydnsúlyvesztés miatt is, amit nem sikerül vissza szereznem így fenékre esek a macskakövön.*
-Remek.
* Zsémbelek hangosan, felpillantok mi vagy ki okozta bal sorsomat ezen az egyébként is szerencsétlen estén. Az elöttem álló srác csuron víz volt, ami valamiféle laza és menő kisugárzást adott neki. Mindazonálltal rendkívül ostobát is, mivel ehhez azért még hideg van. *
-Nem tudsz vigyázni?
* Förmedek rá, inkább indulatosan mint hangosan. Ha segíteni is akarna se fogadom el, nem szeretem ha taperolnak, így magamtól állok fel. Kezemet beletörlöm a nadrágomba, a fenekemet pedig leporolom, biztos ami biztos alapon. Végigmérem mégegyszer az idegent aki egyértelmű dolgokkal traktál. *
-Nem, egy foltos törpegolymók és egy unikornis gyermeke vagyok.
* Remélem érződik az irónia. Hagyok egy kis hatás szünetet.*
-Persze, hogy diák vagyok, mi más lennék? Az inkább érdekesebb, hogy miért is vagy ennyire vizes és csapzott?
* Amúgy is morcos voltam, nem hiányzott egy száguldó vízes fiú.*

~Esti kóborlás~
Vadász Csenger Richárd

- Nincs tapi.
Úgy nézek a felem nyújtott kézre, mint a vasvillára. Persze, rendes Tőle ez a kedves gesztus, amolyan jóvátétel féleségként, de kihagyom. Azonban a "pacimók" mellett nem tudok elmeni csak úgy. Felkuncogok halkan, amit aztán gyorsan köhögéssel álcázok. Nem kötném az orrára, hogy szellemesnek tartom.
- Nem morgok, csak neheztelek a nedves srácokra akik belém jönnek - kicsit azért enyhülök - csak figyelj oda legközelebb.
Felvonom a szemöldököm majd a homlokom ráncolom ahogy hallgatom a víz és a fiú találkozásának bajos esetét. Oldalra billentem a fejem, amikor az elhagyott targyról beszél.
- Azért remélem nem volt drága.
Hallatszik a hangomon, hogy annyira nem érdekel a dolog, de ha már közölte velem akkor reagálok a dologra.Igazság szerint a hazugság megállapítása nem tartozott soha se a munkaköri leírásomba. Csak a nagyon béna hazudozót szoktam kiszúrni, jómagam meg talán átlagos vagyok. Viszont itt a lehetőségem.
- Gondolom, hogy most nagyon sietsz, de elárulnál legalább annyit, hogy merre induljak a főtér felé? Onnan már megtalálom a kastélyba vezető utat.
Se nem kedves, se nem morcos. Erre mondják, talán azt: Egyhangú? Meglehet.

~Esti kóborlás~
Vadász Csenger Richárd

Ahogy elnézem, így is lebuktam a nevetést illetően, no sebaj. Nekem is jót tehet az ismeretség. Mikor tovább húzza a dolgot, végülis elmosolyodok.
- A szárazaknak megvan az az előnye, hogy -majd beleszimatolok a levegőbe színpasiasan a srác irányába- szalonképesebbek.
Ez inkább játékos piszkálódas, mintsem sértés. Ha már egyszer ilyen szépen elismeri a saját butaságát miszerint vízbe pottyant ezen már csak nem akad fent. Egyébként is elég idősnek látszik ahhoz, hogy ezen ne kezdjen el gyerekesen veszekedni. Legalábbis azt hiszem. Ez az esküdözés kész vicc. Mármint tényleg. Felnevetek picit, de nem túl hosszan.
- Sőt, a macskák árnyékát is ellenörizd kérlek.
Todítok hozzá egy kicsit miközben azt nézem hova is tette a kezét. Mintha nem stimmelne és furcsán hosszan kezdem el fürkészni az arcát, aztán végigmérem. Végülis annyiban hagyom, én se vagyok százas, senki se mondta, hogy a többiek normálisan. Max csak a többség.
- Nem, nem tudom. A következő tanévben fogok kezdeni, most nincs tanítás így gondoltam jobb ha már ismerem a terepet, -kezdek bele a magyarázatba- de akikkel lejöttem maradtak. Én el se akartam jönni csak vissza akarok találni.
Látom milyen meglepett, hogy nem egy csellengő rosszarcu rellonossal van dolga. Talán kicsit naiv is vagyok, ám ez azért is lehet mert idősebb nálam ezért hiszek neki. Majd azzal jön hogy büntetést kapok mert este kijöttem. Oldalra billentem a fejem.
- Milyen büntetést?
Végig gondolom a helyzetet és egy pillanatra elkezdek nagyon izgulni, esetleg tényleg valami rossz fog történni ha rajta kapnak. Idegesen vakarom meg a fejemet.
- Ahhj, most mit csináljak?
Olyannyira lefoglal a gondolata annak, bajba kerülhetek, hogy csak utólag jut el a tudatomig a mondat utolsó fele. Ismét a homlokomat ráncolom és a kezemet a mellkasom előtt fonom összem. Morcosan nézek rá és durcásan csűcsörítek a számmal. Ez az egyik béna és egyben rossz szokásom.
- Hé, mi az hogy "kicsi lányka"? Azért mert fiatal vagyok nem vagyok gyerek
Na szép. Most meg így kezel. Kedvem lenne itt hagyni, de lehet hogy meg is teszem.
- Tudod mit, ne segítst!
Azzal elindulok tovább az egyik irányba, probálom szedni a lábaimat, hogy messzebb kerüljek Tőle. Persze még mindig nem tudom miként is juthatok vissza, de túl dacos vagyok ahhoz, hogy ezt figyelembe vegyem.

~Esti kóborlás~
Vadász Csenger Richárd

Ahogy megjátssza magát a belőle áradó szagokkal kapcsolatban elég nyilvánvaló és nevetséges is. Mármint tényleg vicces, ez ellen nem tudok mit tenni. A kezemet a számra teszem, eltakarva a mosolyomat. Azonban ahogy rám mosolyog a fejrázását követően ismét felkuncogok, bár ezt már nem próbálom köhögésnek vagy másnak színlelni. Azonban ahogy a büntetés kerül szóba pár pillanatra valóban elkomorodom, ha már bejutottam akkor nem akarom, hogy kicsapjanak egy butaság miatt. Ez számomra igenis gondot okozna több szempontból is. Aztán ahogy tovább részletezi és tódítja a dolgot elgondolkodom. Ahogyan a többi dologban, úgy ebben is csak bohóckodhat és ezt csak még inkább igazolja az ahogyan megjátssza a helyzetet. Összeszűkítem a szemem, szúrósan nézek rá. Nem szeretem mikor ennyire gyereknek néznek. Már rég beindultak a hormonok és kevésbé vagyok deszka, mint eddig. Nem mintha a dolognak ezen lenne a hangsúlya, de na. Inkább csak duzzogás az egész a részemről, ami jelen esetben meggondolatlan és buta is. Mindazonáltal amiért ennyire a bolondját akarja járatni velem azért komolyan haragszok. Könnyedén utol ért, hiszen a magam alacsony termetével, nincsenek olyan hosszú lábaim. Nem is iramodtam meg annyira, bár azt se gondoltam, hogy követ.  Amikor elém áll természetesen megállok és kihúzva magam, dacosan nézek a szemébe.
-    Te teljesen a bolondját járatod velem igaz?
Szegezem neki a kérdést egyből. Hallottam amit a titkos utakról mondott, mégis előbb erre akarok választ kapni. Bár aztán szépen kér, amitől  még talán számára is jól láthatóan elbizonytalanodom. Elkezdek oldalra tekintgetni, miközben zavartan feszengek.
-    Jó. Nem morgok többet, de ne nézz teljesen butának és kezelj úgy mint egy hét évest -aztán magam se tudom miért de érzem hogy hozzá kell tennem- Igen, fiatal vagyok és lány is, de Te se örülnél ha kölyöknek neveznének. Jól gondolom?
Igaz a kettő közel sem ugyan az, de talán így egy picit megérti miért is orroltam meg.  Végig gondolva, valóban ostoba viselkedés volt a részemről, ám most egyfajta büszkeség miatt nem akarom elismerni. Közelebb megyek hozzá egy lépést, éppen csak annyit, hogy a távolság egy méternyi legyen. Ezzel leginkább azt akarnám jelezni, hogy nem fogok meggondolatlanul elszelelni mint ahogyan azt az előbb terveztem. Ahogy megkérdezi, melyik házba is tartozom, elpirulok, az előbbi viselkedésem miatt. Nem vall túl sok sütnivalóra az ilyen ostobaság, picit lesütöm a szemem, kapucnimat a fejemre húzom, hogy kicsit takarjon aztán féloldalasan a fiú felé pillantok. Megrázom a fejemet.
-    Ömmm... Levitás vagyok. De biztos nem lenne jobb ha előbb megszárítkoznál? Nem fázol? -hiszen még mindig vizes és „rózsa” illatú- Ha csak megmutatod az utat az is jó, így megfázol.

~Esti kóborlás~
Vadász Csenger Richárd

Kicsit megilletődök a nevetést hallva, mert nem igazán értrm, a humor forrását. Valószínüleg ez valami személyes dologból adódhat, ahogyan a vágya is, a felelőség mentességétől. Ebből is határozottan látszik, hogy nem vagyunk egyformák.
- Azért nem rossz, ha már nem babusgatnak.
Nem mintha tudnám, milyen is az, mikor az embert folyvást ölelgetik meg puszilgatják. Azonban a "Ne csináld" "Nem neked való" már ismerősen cseng. Borzasztóan kényelmetlen mikor még csak szót se emelhetek az akaratom érdekében. Láthatóan a házakkal annyira nincs tisztában és ezért egy kis lemondó sohajt hallatok. Pedig már azt kezdtem hinni, hogy annyira nem is reménytelen ez az alak.
- Nem, az az Eridon. A Levita kék, az.. okoskák.
Kicsit fura, hogy akotől a segítséget remélem azt se tudja pontosan milyen házak vannak az iskolában. Csak remélni tudom, hogy az igazítása helytálló és nem valami kétes helyre küld. Bár azt hiszem ez valószínütlen, annyira igyekezett, hogy segíthessen. Figyelmesen hallgatom a magyarázatot, ügyelve a minél pontosabb raktározásra. Semmiképpen se akarnám eltéveszteni az irányt, ha már egyszer olyan lelkesen magyarázza. Végül rámosolygok és így szólok.
- Köszönöm!
Aztán elsietek abba az irányba, amerre mondta, ám pár lépés után megtorpanok és visszapillantok rá.
-Rana. A nevem Rana.
Még pár másodpercet várok, aztán gyorsan elsietek a kastély irányába.  

Robert aki még ismeretlen

Az elmúlt hónapok arra voltak jók, hogy felfedezzem a kastélyt és az itteni környezetet. Itt leginkább a társaságra gondolok, ami úgyszólván pontosan olyan amilyent vártam. Mondhatni unalmas is egy kicsit, ezért a szürke kisegér szerepét érzem magamon aki nem találja viccesnek azt amit a többiek. A Rellonos buli egész jópofa volt, de alig mentem bele abba a vértócsába, a kaja és a mini sárkányok kárpótoltak a dologért, viszont azóta megint minden nyugodt. Alapvetően ez nem rossz, tetszik. Legalább arra is rájöttem milyen légkört kedvelek is igazán.  Kedvelem az esti friss levegőt, ezért is meg némi kis szorgosság miatt, a szabadba igyekszem, a kezem tele pergamenekkel, egy erszény amiben széndarabok meg grafit és egy penna némi tintával ami jól be van dugaszolva. Heves tempóban szedem a lábamat a lépcsőkön és a fordulókban kicsit túlságosan ívesre veszem ahogyan a célom felé haladok. Mivel ilyekor már sokkal könnyebb az egyszerűbb ruházatban közlekedni, ezért  a használattól kopott farmerben és egy szürke kötött pulóverben lökőm be a vállammal a boltív ajtaját hogy aztán az a vártnál gördülékenyebben nyíljon ki. Az ember lánya azt remélné az ilyen ajtóktól, hogy nehezek és kevésbé egyszerű őket kinyitni. Ezért a következő másodpercek a meglepett sikkantás és közepesen hangos puffanás jegyében telnek. Pár másodpercbe beletelik mire ráeszmélek, hogy átestem a küszöbön. Az erszényt önkénytelenül dobtam el, akárcsak a pergameneket.
-Áááu.
Azt hiszem ez mindent leír. Mivel semmit sem látok az arcomba hullott kissé göndör hajamtól, ezért az első cselekedetem hátra söpörni egy morcos fújtatás közben.
-Remek.
Fájós térd és könyök, az arcomat tapogatom de semmi baja, a méltóságomon se esett csorba. Ekkor kicsit riadtan majd megszeppenten pillantok fel remélve senki se látott meg. Reményeim épp most fulladtak bele egy másik kútba, ami nem itt van. Úgy ugrok talpra az idegen férfi láttán mintha áramot vezettek volna belém és ezt a most lehorzsolt végtagjaim lüktető fájdalommal díjazták.  Kicsit meggörnyedve a kezemet magam előtt védekezően feltartva sietek jelezni hogy nincs bajom.
-Bocsi, nem akartam zavarni, de jól vagyok! Tényleg!
Kiráz a hideg a gondolatra, hogy idegenek taperoljanak, pláne még egy ilyen kínos szituációban.