Egy gyönyörű, új udvar készült el, amely oszlopaival félig még a kastélyban található, azonban egy része már a szabad ég alatt terül el. Belső udvarnak is lehetne nevezni, azonban ez több annál, mert ez a Fénylő Lelkek Udvara.
Egy kis boltíves ajtó nyílik erre a területre a folyosó végén, ki a rét egy részére. Ahogy átsétálsz a boltív alatt, egy szökőkutat pillanthatsz meg, melynek vize hihetetlenül tiszta, és az alján érmek találhatók. A szökőkút közepén egy bölcs varázslószobor üldögél, aki váratlan pillanatokban és helyzetekben szólal meg, végtelen tudásának igazságával árasztva el a diákokat, persze csupán a megsegítés szándékával.
Egy pad is található a fal mentén, ahová leülve egy esős napon hallgathatod az andalító kopogást anélkül, hogy megáznál. Az oszlopok, melyek a kis udvart díszítik végig vannak futtatva rúnákkal, melyekből szintén nagy bölcsességek olvashatók ki, amennyiben valaki ért hozzájuk, és a megfejtésükhöz.
Az egész helyiség nagyon impozáns, nyugtató hatású, még a víz is halkan csordogál csak a varázsló előre emelt pálcájából. A tégla mélybordó, ahogy mindenfelé, s a fedett rész alól kisétálva kis sövénykerítés vezet tovább a rétre.

Az egyik barátnőmmel megbeszéltük, hogy bevezet majd a sakkozás rejtelmeibe, ugyanis én csak amatőr szinten értettem hozzá és akárkivel is játszottam, az mindig megvert. Senkinek sem voltam nagy ellenfél, de időnként jó mókának tartottam ezzel a játékkal elütni az időt, ha épp nem volt más dolgom. Nem tartozott kifejezetten a hobbijaim közé ez a logikai játék, de a barátnőm ragaszkodott hozzá, hogy segít fejlődni ezen a területen, csak legyek türelmes, legalábbis ezt mondta. Volt egy mini sakkjátékom, amolyan összecsukható táblácska miniatürizált bábukkal. Az elején mindig jól szórakoztam, de aztán mindig csak égtem, annyira béna voltam, úgyhogy nagy örömködésre adott okot már az is, ha az ellenfél jelentőségteljesebb bábuját sikerült leütnöm. Nem volt még olyan jó idő, de azért már nem lehetett szétfagyni és mindketten vágytunk már egy kis levegőre, úgyhogy kinn beszéltük meg a találkát a Fénylő Lelkek Udvarában. Felvettem a sötét farmernadrágomat, a fehér vékonyabb pulcsimat és a piros melegebb, de átmeneti kabátomat, hozzá fekete bokacsizmát húztam és a hajamat hátrafogtam. Boldogan indultam útnak a kijárat felé, aztán félúton vissza kellett, hogy forduljak, mert bizony a szobámban felejtettem a lényeget, a mini sakktáblát. Nem ütött különösebben mellbe a dolog, gyorsan visszafordultam érte és néhány perc elteltével már úton voltam az udvar felé. Mielőtt leültem volna az egyik padra sétáltam még egy kicsit, jól esett a friss levegő, egyébként is jobban szerettem kinn lenni a természetben mint benn a négy fal között. Miután elégedetten leültem, szétnyitottam a kis sakktáblát és a helyükre helyeztem a bábukat. Miközben vártam a barátnőmre rápillantottam a karórámra és hirtelen beötlött, hogy túl korán érkeztem meg, mert egy órával későbbre beszéltük meg a találkát. Nem is értettem, hogy hogy nézhettem ezt be ennyire, úgy látszott, hogy ma nagyon szórakozott voltam. Visszamenni már nem volt kedvem, úgyhogy a várakozást választottam, közben a sakkbábukat vizslattam tekintetemmel, hogy miként lehetne egy frappáns indítást kezdeményezni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=25&post=665500#post665500][b]Széplaki Alíz - 2017.03.08. 18:57[/b][/url]

Az egyik barátnőmmel megbeszéltük, hogy bevezet majd a sakkozás rejtelmeibe, ugyanis én csak amatőr szinten értettem hozzá és akárkivel is játszottam, az mindig megvert. Senkinek sem voltam nagy ellenfél, de időnként jó mókának tartottam ezzel a játékkal elütni az időt, ha épp nem volt más dolgom. Nem tartozott kifejezetten a hobbijaim közé ez a logikai játék, de a barátnőm ragaszkodott hozzá, hogy segít fejlődni ezen a területen, csak legyek türelmes, legalábbis ezt mondta. Volt egy mini sakkjátékom, amolyan összecsukható táblácska miniatürizált bábukkal. Az elején mindig jól szórakoztam, de aztán mindig csak égtem, annyira béna voltam, úgyhogy nagy örömködésre adott okot már az is, ha az ellenfél jelentőségteljesebb bábuját sikerült leütnöm. Nem volt még olyan jó idő, de azért már nem lehetett szétfagyni és mindketten vágytunk már egy kis levegőre, úgyhogy kinn beszéltük meg a találkát a Fénylő Lelkek Udvarában. Felvettem a sötét farmernadrágomat, a fehér vékonyabb pulcsimat és a piros melegebb, de átmeneti kabátomat, hozzá fekete bokacsizmát húztam és a hajamat hátrafogtam. Boldogan indultam útnak a kijárat felé, aztán félúton vissza kellett, hogy forduljak, mert bizony a szobámban felejtettem a lényeget, a mini sakktáblát. Nem ütött különösebben mellbe a dolog, gyorsan visszafordultam érte és néhány perc elteltével már úton voltam az udvar felé. Mielőtt leültem volna az egyik padra sétáltam még egy kicsit, jól esett a friss levegő, egyébként is jobban szerettem kinn lenni a természetben mint benn a négy fal között. Miután elégedetten leültem, szétnyitottam a kis sakktáblát és a helyükre helyeztem a bábukat. Miközben vártam a barátnőmre rápillantottam a karórámra és hirtelen beötlött, hogy túl korán érkeztem meg, mert egy órával későbbre beszéltük meg a találkát. Nem is értettem, hogy hogy nézhettem ezt be ennyire, úgy látszott, hogy ma nagyon szórakozott voltam. Visszamenni már nem volt kedvem, úgyhogy a várakozást választottam, közben a sakkbábukat vizslattam tekintetemmel, hogy miként lehetne egy frappáns indítást kezdeményezni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=25&post=666778#post666778][b]Fellegi L. Milán - 2017.03.12. 19:19[/b][/url]

Tulajdonképpen siet. Karjaiban három könyvet cipel, amelyeket már-már az újszülöttjeiket hordozó kismamákat megszégyenítő gyengédséggel hurcol körbe az iskolán. Az egyik egy növényhatározó, a másik kettő bájital-recepeteket tartalmaz. Ő maga pedig éppen az üvegházból igyekszik felfelé a bájitaltan tanterembe - próbálja hasznosan tölteni a délutánjait, ha már Nóri sincs itt, barátai egyelőre pedig még szintén nincsenek. Habár nem is nagyon törekszik erre, lássuk be - nem áll úgy hozzá, hogy túl sokáig időzne még ebben az iskolában. Persze ezt az enyhe sznobizmust ügyesen rejti el a kastély többi lakója elöl. Tisztában van vele, hogy nem lenne okos az iskoláról alkotott nem igazán kecsegtető véleményét hangoztatnia olyan emberek között, akiknek ez az intézmény láthatóan tökéletesen megfelel. Nem szeretné, ha a feje a bejárati csarnok boltozatára feltűzve végezné, elvégre legyen bármennyivel is színvonaltalanabb az oktatás ahhoz képest, mint ahonnan ő jön, azt azért ő is tudja jól, hogy a túlerő nagy előnyt jelentene a Bagolykövesek számára. És hopp, egy újabb vicces gondolat - napok óta úgy gondol a többiekre, mint a Bagolykövesekre, éppen csak saját magára nem.
Ezen elmélkedik, amikor megpillant egy lányt, aki egy sakktáblát fixíroz. Alapvetően a látvány nem igazán rendkívüli, és talán ki sem zökkentené őt túlzottan, hogyha nem ez lenne az első sakktábla, amit ittléte óta megpillantott. Márpedig ő nagyon szereti a sakktáblákat, annál jobban pedig már csak az igazi, izgalmas ütközeteket szereti. Így aztán valami érdekes reményében szemügyre is veszi a táblát és gazdáját, azonban csalódottan kell látnia, hogy a helyzet leginkább egy csendélet, nemigen történik semmi.
Szinte észre sem veszi, hogy pár pillanattal ezelőtt már megtorpant a lánytól jó 8-10 méterre, és könyveit megigazítva, fejét kissé oldalra döntve várja, hátha történni fog valami említésre méltó. Hogy ez vajon mennyire illetlen és mennyire feltűnő, azon nem igazán gondolkodik el, na meg nem is nagyon érdekli.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=25&post=670473#post670473][b]Széplaki Alíz - 2017.03.26. 19:51[/b][/url]

Nyitásként a a király előtti parasztot raktam ki, tehát a bábum az E4-esen állt.  A másik játékos helyett is léptem, hiszen egymagam voltam a játékos. Az ő király előtt álló paraszt bábúját az E5-es mezőre helyeztem. Ezután a lóval az F3-ra léptem, majd a másik fél paraszt bábúját a D6-os mezőre toltam. Ezután a futómmal az C4-re léptem, majd az ellenfél lovával a C6-ra. A lovamat a C3-ra helyeztem, az ellenfél futóját pedig a G4-re. A lovammal leütöttem az E5-ösön lévő parasztot, az ellenfél futójával pedig leütöttem a királynőt, tehát az a bábú a D1-es mezőre került. Ekkor a futómmal sakkot adtam a királynak a C4-es mezőről az F7-esre kerülve leütve az ellenfél parasztját. A fekete király kilépett a sakk helyzetből az E7-es mezőre lépve. Ekkor a C3-ason lévő lovamat a D5-ös mezőre küldtem sakk-matt helyzetet teremtve.
- Hú, hát ezt nem gondoltam volna! - kiáltottam diadalmasan örömömben, majd észrevettem a tőlem nem messze álló fiút.
- Öhm... végig itt voltál? - kérdeztem tőle félénken, nem gondoltam, hogy nézőközönségem is lesz, annak viszont rendkívül örültem, hogy megnyertem saját magam ellen ezt a játszmát. Nem tartottam magamat jó sakkozónak, de most rám kacsintott a szerencse és a jó taktika meghozta végül a gyümölcsét. Gondosan visszaállítottam a bábukat, miután kiörömködtem magam, közben pedig a szemem sarkából figyeltem a fiút, hogy vajon mi lesz a válasza. Biztosan elcsodálkozott rajta, hogy egymagam játszom, de partner híján így ütöttem el az időt, amit aztán egyáltalán nem bántam meg.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=25&post=670848#post670848][b]Fellegi L. Milán - 2017.03.28. 16:29[/b][/url]

Nem mondhatni, hogy nem szórakozik jól a lányon. Ha őszinte akarna lenni, így első ránézésre a Navinés nem tűnik számára túl okosnak, és habár ennek valószínűleg több köze van a szöszke Bagolykövesekről kialakított sztereotípiáihoz mint a valósághoz, azért a benyomás megmarad. Sőt, tovább is erősödik, amint a lány önmagával folytatott sakkpartiját lesi. Amit Alíz bemutat, az egy elég közismert trükk és egyébként a világon semmi probléma nem lenne vele... Nade önmagunk ellen? Az egész felállás arra épül, hogy az ellenfél vérszemet kap, amikor a vezér eltávolításának lehetősége felmerül, így pedig belesétál a csapdába. Alíz azonban saját magának állította a csapdát, így aztán belesétálnia sem volt nehéz... Könnyű magunk ellen nyerni ha az a cél, hogy kikapjunk. A legszebb az egészben, hogy a végén még meg is lepődik. Milán elfojt egy kisebb nevetést, majd már indulni is tovább, amikor rádöbben, hogy a lány hozzá szólt az imént.
- Az előbb jöttem, de már éppen indulni készültem - vonja meg a vállát, mert tulajdonképpen nincsen sok kedve beszélgetni. Habár elég csábító, hogy leüljön és egy sakkjátszma erejéig szamaritánus tevékenység gyanánt megtanítsa a lányt rendesen játszani, nem lát rá sok esélyt, hogy sikerüljön is.
- Többre mennél, ha nem magad ellen játszanál... - teszi még hozzá. Nem állt szándékában, de egyszerűen kibukik belőle, mert annyira érthetetlen számára, ami az imént történt. Megigazítja a vállán pihenő táskáját, miközben sóhajt egy nagyot. Valószínűleg már megint egy üres bájcsevejbe keverte magát, csak mert nem tudott a szájára lakatot tenni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=25&post=670893#post670893][b]Széplaki Alíz - 2017.03.28. 19:55[/b][/url]

Nagyon jó kedvem volt a győzelem miatt, ami elég bizarr volt, mivel saját magamat vertem meg a sakkjátszmában, bár való igaz, unalmasabb volt, mintha egy másik emberrel játszottam volna. Igaz még ennyire sem számítottam magamtól, úgyhogy még saját magamat is megleptem. Szívesen kipróbáltam volna ezt a trükköt a barátnőmön is, de tudtam, hogy kész lehetetlenség, mivel bizonyára máshogy lépkedne a bábukkal, mint ahogy az imént lejátszott önparti lezajlott.
~ Még szerencse, hogy ilyen semleges, mondjuk az se izgatna, ha bolondnak nézne ~ - vontam meg a vállamat, miközben azon tűnődtem, hogy mennyire nézhetett ki furának, hogy magam ellen játszom.
- Szuper! - mondtam neki, majd folytattam a mondandómat.
- Hát biztosan, de amint látod épp nincs kivel játszanom, így legalább elütöm az időt - válaszoltam semleges hangnemben a fiút végigmérve, majd újra a kezdőpozícióba helyeztem a sakktáblán lévő bábukat.
- Te még sose játszottál magad ellen? Öreg hiba, ha nem... igaz, nem túl izgalmas, de mégis jobban megismerheted magad az ellenfél helyébe képzelve, hogy hogyan reagálnál, hogyan döntenél, mit áldoznál fel, mi lenne a következő lépésed. Csak ugye annyi a gond, hogy ismered önmagad, így valószínűleg tudnád, hogy mi történne előre, ám az ember mindig meglepheti önmagát váratlan fordulatok révén. De hiába is mondom, bizonyára nem érted, hogy miről beszélek, azt se tudom, hogy tudsz-e egyáltalán sakkozni. Bár, ha tudsz, akkor nálam bénább nem lehetsz - fejeztem be a monológomat a srácra tekintve. Igazából nem is tudom, miért reagáltam le amit mondott, mert nem volt semmi jelentősége, de valahogy nem akartam szó nélkül hagyni ezt a rettenetesen fontos dolgot.
- Eléggé amatőr vagyok sakkban, ez van - tettem hozzá vigyorogva, majd újra a bábukra emeltem a tekintetemet, legalább tisztában voltam vele és beismertem, hogy ez a játék nekem egyelőre nem az erősségem, főleg az figyelembe véve, hogy a partnereim, akikkel idáig játszottam szinte sorozatosan megvertek.
- Sakk-matt - úgy szeretem ezt a szót - fűztem még hozzá, miközben az fekete király bábut leütöttem az ujjammal. Reméltem, hogy sikerül fejlődnöm idővel valamit ezen a területen is, mert kissé bosszantott, hogy az esetek többségében kikaptam, azt pedig nem tartottam kihívásnak, ha olyasvalakivel játszottam, aki még nálam is bénább volt. Nemhiába vettem elő ritkán ezt a játékot...