Robert aki még ismeretlen

Az elmúlt hónapok arra voltak jók, hogy felfedezzem a kastélyt és az itteni környezetet. Itt leginkább a társaságra gondolok, ami úgyszólván pontosan olyan amilyent vártam. Mondhatni unalmas is egy kicsit, ezért a szürke kisegér szerepét érzem magamon aki nem találja viccesnek azt amit a többiek. A Rellonos buli egész jópofa volt, de alig mentem bele abba a vértócsába, a kaja és a mini sárkányok kárpótoltak a dologért, viszont azóta megint minden nyugodt. Alapvetően ez nem rossz, tetszik. Legalább arra is rájöttem milyen légkört kedvelek is igazán.  Kedvelem az esti friss levegőt, ezért is meg némi kis szorgosság miatt, a szabadba igyekszem, a kezem tele pergamenekkel, egy erszény amiben széndarabok meg grafit és egy penna némi tintával ami jól be van dugaszolva. Heves tempóban szedem a lábamat a lépcsőkön és a fordulókban kicsit túlságosan ívesre veszem ahogyan a célom felé haladok. Mivel ilyekor már sokkal könnyebb az egyszerűbb ruházatban közlekedni, ezért  a használattól kopott farmerben és egy szürke kötött pulóverben lökőm be a vállammal a boltív ajtaját hogy aztán az a vártnál gördülékenyebben nyíljon ki. Az ember lánya azt remélné az ilyen ajtóktól, hogy nehezek és kevésbé egyszerű őket kinyitni. Ezért a következő másodpercek a meglepett sikkantás és közepesen hangos puffanás jegyében telnek. Pár másodpercbe beletelik mire ráeszmélek, hogy átestem a küszöbön. Az erszényt önkénytelenül dobtam el, akárcsak a pergameneket.
-Áááu.
Azt hiszem ez mindent leír. Mivel semmit sem látok az arcomba hullott kissé göndör hajamtól, ezért az első cselekedetem hátra söpörni egy morcos fújtatás közben.
-Remek.
Fájós térd és könyök, az arcomat tapogatom de semmi baja, a méltóságomon se esett csorba. Ekkor kicsit riadtan majd megszeppenten pillantok fel remélve senki se látott meg. Reményeim épp most fulladtak bele egy másik kútba, ami nem itt van. Úgy ugrok talpra az idegen férfi láttán mintha áramot vezettek volna belém és ezt a most lehorzsolt végtagjaim lüktető fájdalommal díjazták.  Kicsit meggörnyedve a kezemet magam előtt védekezően feltartva sietek jelezni hogy nincs bajom.
-Bocsi, nem akartam zavarni, de jól vagyok! Tényleg!
Kiráz a hideg a gondolatra, hogy idegenek taperoljanak, pláne még egy ilyen kínos szituációban.