Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → A "Fecsegő Dámák" freskójának folyosója

Szimpatikus, hogy beszélgetni próbál, és még undok sem volt velem, mert elkaptam. Megpróbálta kimenteni magát, az igaz, de ki ne tenné? Most pedig már érdeklődik és beszélget, ami igen csak megkönnyíti a helyzetet mindkettőnknek. Szívesen válaszolok, mesélek is neki, ha kérdez, az sokkal jobb, mint kínos csendben megtenni az utat az Eridonig.
- Igen, könnyebb belejönni, mint elsőre gondolnád - mosolygok rá. - Főleg ha az ember szereti csinálni és fontos feladatnak érzi. - Mert szerintem fontos, többféle okból kifolyólag is. Én ezzel tudattal kezdtem neki anno, és ez tartotta bennem a lelket, amikor eleinte nem feltétlenül mertem megbüntetni felsőbbéveseket a folyosón. Aztán valóban belejöttem, egyre több tapasztalatot szereztem.
Látom rajta, hogy gondolataiba merült, és bár ettől végül mégis beáll a csönd egy időre, inkább hagyom. Nem akarom én erőltetni a beszélgetést. Csak akkor nyitom szóra a számat, mikor az oszlop feltűnik előttünk. Nonó azonban sikeresen észre veszi, így nem kell figyelmeztetnem rá. Végül aztán ő töri meg a csendet. Kérdése megmosolyogtat, mert látom, mennyire zavarba hozza a dolog. Nem is olyan régen még én is ennyire zavarba jöttem ettől a témától, még akkor is, mikor Elivel már együtt voltunk.
- Mármint párkapcsolatom? - Azért visszakérdezek, biztos ami biztos. -Igen, jelenleg is van - mosolygok rá. Több részletet nem mondok, nem akarok kéretlenül mesélni. Persze ha érdekli a dolog, szívesen mondok többet is. Amíg viszont nem kérdez rá, addig nem akarom fárasztani vele.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Társalgó

Gyakori vendég volt itt Emma macskája, ami természetesen mindenkiből más és más érzelmet váltott ki. Ő örült neki, mert meglepően jól kijöttek egymással, pedig egy macskának nehéz a kedvében járni.
- Az lehet, mert gyakran látom erre - mosolyodik el szélesen, majd simít végig az állat fején reflexszerűen. Néha van olyan szerencséje, hogy Zelma marad vele, amíg tanul, vagy csak olvas pár oldalt, aztán együtt mennek ki a társalgóból: a macska arra, amerre gazdáját véli, ő pedig arra, amerre éppen dolga van. Feltéve, ha van. Legtöbbször nincs, úgyhogy csak az állattal szokott sétálgatni.
- Melegedni én is ide szoktam járni, úgyhogy teljesen megértem, ha ő is eszerint cselekszik. Amint 15 fok alá megy a hőmérséklet, jégcsapok lógnak az orromból - nevet fel őszintén. A könyvet teszi a többi tetejére, majd tolja azokat arrébb, hogyha esetleg Emma leülne mellé, akkor legyen rá lehetősége. Lábai lógnak a párkányról, ujjait kulcsolja össze az ölében.
- Nem, dehogyis. Mindig kedves. Néha próbál lopni kaját, de egyébként nincs vele baj - nevetgél tovább, ahogy beárulja az állatot Emmának. Tényleg nincs vele baj. Néha az iskolatársakkal sokkal több, mint az ember gondolná. Tekintetét vezeti végig a helyiségen, majd pislogva fordul vissza, ahogy Emma ismét mesélni kezd. Szája elé kapva kezét nevet fel megint.
- Az biztos, hogy tudja, hogy járjon az emberek kedvében és érje el ezzel, amit akar. Nekem is lehet be kéne majd másznom a bizottság nyakába, akkor felvennének a Művészetibe - nyúl fel egy előre lógó tincséhez, amit lefelé húz meg, majd enged el: a tincs kicsit rugózva kerül vissza eredeti állapotába. - Ne viccelj, nem zavar egyikőtök sem. Nem mára terveztem megvalósítani a világmegváltó ötleteimet, úgyhogy elfértek mellettem - vonja meg vállait, mintha teljesen komolyan gondolná szavait, pedig mindenki tudja, aki egy kicsit is ismeri, hogy ilyenről nincs szó. Ha lenne valaki olyan az életében, akkor ő mondhatná el a világnak, hogy alapvetően mennyire el van veszve benne, csak kifelé tudja mutatni mennyire jól kezeli.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → A "Fecsegő Dámák" freskójának folyosója

Égetni a kezet. A sajátjára gondol, majd lepillant az üres kezére. Sok mindenki bántotta már őt életében, de a pálcája nem tartozik ezek közé.
- Engem sohasem égetett meg. Leginkább csak úgy viselkedik mint egy földről felemelt bot. Tudod, sehogy - vonja meg a vállamat. Kicsit meglepődik a hirtelen kitőrt röhögésen de automatikusan vigyorogni kezd a másik jókedve miatt. Viszont ahogy idővel nem csökken már kicsit alábbhagy a mosolygás és inkább kíváncsiság veszi át a helyét. Még a fejét is oldalra billenti, de sehogy sem érti meg mi történik.
- Ohh, de hát tudsz varázsolni - ennél erősebb érve nincs rá, viszont ez bőven elég neki. A mutatványt nem fogadja a másik akkora lelkesedéssel mint ő annak idején amikor megtanulta. Erre kicsit húzza is a száját, milyen dolog nem ugrálva tapsolni egy embernek, aki le-fel feszi a hüvelykujját.
- A szőnyeg volt meggyűrve - kéri ki magának rá is mutatva a dudorra. Ő aztán nem béna, hanem a szőnyeg puklis - ha nem lett volna felgyűrődve akkor én mondom a világból is ki tudtam volna tolatni gond nélkül - bizonygatja de azért megfordul, hogy ha tovább indulnak egymás mellett menjenek előrefelé.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Gyengélkedő

- Bocsánat - dünnyögi kicsit zavartan, kicsit el is vörösödve. Azért mégsem az volt a célja, hogy életre szóló kellemetlen élménnyel ajándékozza meg. Sőt. Az igazat megvallva, az a helyzet, hogy bár nehezen vallaná be, kedveli a nőt. Nagyon is. Már egy ideje tépelődik rajta, hogy miért is ne hívhatná újra randira, a múltkor is milyen jót beszélgettek. Van ugye az az aprócska tény, hogy sose volt nagy szerencséje a nőkkel, de a fenébe is, a válás már tíz éve történt, Réka meg teljesen másfajta nő, mint Násztya. Tekintetével követi a nő mozdulatait, majd a kérdésen elmosolyodik. Nem ő az első, aki ezt kéri, de nem szokott ebbe belemenni máskor, legfeljebb morcos fejrázással szokta jelezni, hogy nem. Esélytelen.
- Ha szeretnéd, persze - válaszolja, miközben alig tudja visszafogni magát, hogy ne vigyorogjon, elvégre elég egy szolid mosoly is. Ehh, tényleg meg kellene kérdeznie, mielőtt még elkezdi túlgondolni a dolgokat és inába szállna a bátorsága. A fenébe is, még a mumusa is az, hogy elutasítják, de erre most nem tud varázsigét küldeni, amitől a félelmén nevetni tudna. Vesz inkább egy nagy levegőt.
- De mielőtt átváltozom... szóval... én azt szeretném kérdezni, hogy volna... lenne-e kedved egy... izé, hát gondoltam, meghívnálak vacsorára. A lányaim szerint egészen jól főzök - kérdezi meg, zavara nyilvánvalóan átjön, ahogy a szavakat keresi, az utolsó mondatot pedig már csak dünnyögi, és inkább át is alakul macskává, úgy nem látni, hogy amúgy fő a feje. Kicsit már bánja is, a kérdést, úgyis biztos mindjárt nem lesz a válasz, esetleg egy talán, valami jó kifogás. Ki tudja. Felugrik a székre, és ha már az volt a kérés, hogy dorombolna-e, meg is mutatja, milyen szépen megy ez és hangosan.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Gyengélkedő

Egyáltalán nem vártam bocsánatkérést. Kicsit zavarba ejtő volt az élmény, de mindenképp kellemes. Bizarr és izgalmas egyszerre. Nem sok ilyenben van részem. Igazából sosem volt még ennyire közeli kapcsolatom egy animágussal. Elmosolyodom és megrázom a fejem. - Semmi baj, jó értelemben volt felejthetetlen - mondom halkan, ezzel le is zárva ezt a részét a beszélgetésnek. Kezemben teámmal kérem meg ezután a legbotorabb dolgra, amire csak lehet. Félek teljesen bolondnak, vagy ami még rosszabb, tolakodónak néz azon túl, hogy megtagadja a kérésemet. Látványosan elpirulok saját butaságom zavarától és szóhoz sem jutok az elkövetkező pár pillanatban. Egyszerre ér el hozzám vacsora meghívásával együtt a tény, hogy már fel is ölti macska alakját és hangos, szívmelengető dorombolásba kezd. Teljesen elgyengül a térdem. Leteszem a teámat és bátorságot merítve vágyamból odalépek elé. Kezeimet kinyújtom, ha hagyja elkezdem simogatni, majd a füléhez hajolok.- Nagyon szeretnék veled vacsorázni - suttogom neki, mert úgy tudom, ilyenkor valamivel jobban hallanak. Aztán egy lágy puszit adok szőrös fejére és eltávolodom egy kicsit, hogy ha akar visszaváltozhasson. A szívem most elég szabálytalanul ver és aggódom, mit fog szólni a merészségemhez. Nem tudom milyennek lát engem, de az biztos, hogy fülem hegyéig vörös vagyok és kék szemeim úgy csillognak, mintha valami tűz lenne bennük. Furcsa, mégis otthonos érzés, mintha hazaértem volna valahová, ahol még nem is jártam. Lehet ez a szerelem? Annyit olvastam és hallottam róla, de Bálinttal egészen más volt. Olyan tudományos. Nagyon kellemes, és biztonságos. De ez valami egészen más és új és ismeretlen.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Társalgó

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Társalgó

Még nem tudom eldönteni, mit gondoljak Zelma önálló akcióiról, főleg, hogy Kevin is megerősíti, tényleg ideszokott a kis gazember.
-Jó, a melegedést megértem, tényleg elég hangulatos ez a hely.- felelem egy nagy sóhajjal és ezzel végre teljesen helyreáll a lelki egyensúlyom. Úgyis csak abban tudok bízni, hogy a végtelen jó természete megóvja a nagyobb galibáktól. Azzal tisztában vagyok, hogy jól olvassa az emberek érzéseit, és ugyan nem tudom eldönteni, hogy empatikus vagy pszichopata módon az emberek fájdalmából táplálja önmagát, de ha valaki rosszul érzi magát a környezetében, mindig megy lelki segélyt nyújtani. A koldulásával pedig úgysem tudok mit kezdeni, már belenyugodtam abba az eshetőségbe, hogy nekem kell majd büntetőmunkára menjek miatta.
Egy apró mosoly szalad az arcomra, ahogy Kevin arrébb pakolja a könyveit, de tényleg nem akarom megzavarni, ezért csak az után huppanok fel mellé a párkányba, hogy meggyőződtem róla tényleg nem tartom fel. Ha nem szoknya lenne rajtam, már rég magam alá húztam volna az egyik lábam, ahogy szerintem ötezerszer kényelmesebb ülni, de így csak keresztbe tudtam vetni őket, és Zelma erre a pillanatra várva már az ölemben is volt, fejét belesüllyesztve a pulcsim vastag anyagába.
-Sajnos úgy tudom, hogy a művészvilágban ha eldobod az önérzeted akkor még kevesebbre tartanak.- nézek nevetve Kevinre, majd sokkal komolyabbra vált az arckifejezésem. -Újra megpróbálkozol majd a felvételivel?- kérdezem őszinte kíváncsisággal, mert lehet csak én akartam belehallani, de mintha enyhe keserűség lett volna az elejtett mondatban.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Gyengélkedő

Nem is tudja, mikor érezte magát ilyen furán. Az biztos, hogy Anna eddigi próbálkozásai egyszer sem végződtek még így. Az esetek 99 százalékában az első randiból sosem lett második, de még azt sem ülte végig, inkább talált valami kifogást és lelépett. Utána meg napokig tapintható volt a feszültség közte és a húga között, pedig egyébként imádja Annát, mindig is ő volt és lesz az ő egyetlen kishúga. Merlinre, még a hülye sógorát is elviseli a kedvéért. Csak ezt az állandó szervezkedést nem tudta elviselni, hogy ő meg az anyja folyton találtak valakit, akivel ismerkedhetne. Pedig a jó ég áldja meg, ő igazán képes egyedül is nevelni Ellát. Ez a legutolsó alkalom azonban a ritka kivétel lett, a fennmaradó egy százalék, most pedig mintha újra tapasztalatlan fiatal lenne, mint amikor még Maja anyjával ismerkedett. Mondjuk ha belegondol, nem is egy tapasztalt nőcsábász, valahogy ebben soha nem volt igazán szerencséje. Maja anyjával elváltak az útjaik hamar, tizenhat évvel később tudta meg, hogy van egy lánya, amikor Maja bekopogott az irodájába. Réka meg olyan volt, amilyen, Ella az egyetlen jó, ami abból a kapcsolatból származott. Anna szerint elmehetett volna régen pszichológushoz, mert nyilván megviselte a válás, de ő már csak azért se akarta. Azt meg végképp nem tudja, mi volt ezúttal más, hogy azóta se szült veszekedést a dolog. Talán az, hogy Násztyát már régóta ismeri tulajdonképpen, nem valaki új volt, most pedig itt ücsörög és éppen randira hívja. A választ meg sem várva alakul át állati alakjába, remek lehetőség, hogy elrejtse, mennyire zavarná egy esetleges nemleges válasz. A tényleges válasz viszont kedvező, amire egy nyávogással reagál, a nő kezéhez dörgölve a fejét, és ha már azt kérdezte úgyis, hogy megmutatná-e, hogy tud dorombolni, de meg ám. Még hangos is. Nincs is nagyon kedve visszaalakulni, azért szeret ő macskaként létezni, ami kellemes is, ha az ember társasága kedveli is a macskákat. Az egyetlen gond csak az, hogy így nem tud beszélni. Kénytelen mégis újra emberi alakot ölteni.
- Az remek... akkor ööö... szombat este? Hat óra? Budanekeresden lakom az Árnyas úton. 21-es szám. Mondtam már, hogy Budanekeresd? - kérdezi. Á, kicsit sincs zavarban. Ugyan, dehogy. Ő? Soha, semmikor. Nem is vörös a feje, mindenki rosszul lát. - Azt hiszem, mennem is kellene, mielőtt a lányom aggódni kezdene. Örültem és... kellemes estét! - dünnyögi, miközben mintha nem tudná, most mosolyogjon-e vagy ne, vagy mi legyen, inkább illedelmesen, kicsit ódivatúan kezet csókol a nőnek, és megy is a dolgára. Mintha lenne bármi is. Ki kellene találni, mi legyen a vacsora szombaton.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Társalgó

Csendben figyeli, ahogy a rellonos a jegyzeteit pakolgatja. Timi csak néhány szót jegyzetelt, az is füzetbe - ő ahhoz szokott hozzá. Most a táskájában lapul valahol. Ő csak a sötét varázslatok kivédése tankönyvét hozta magával, no meg a pálcáját. Agnes láthatóan jobban felkészült. Ez kissé zavarba hozza az eridonost, főleg mert tudja, hogy évfolyamtársa jártasabb a mágusvilágban, mint ő.
A tankönyvet lapozgatja - csak, hogy ő is csináljon valamit. Nem is veszi észre, hogy a másik a körmét kezdi rágni. Ő maga lábával dobol, ami épphogy leér a fotelből. A hangra néz fel a lapok közül - nem mintha bármit megértett volna abból, amit ott elolvasott - és próbálja meg értelmezni a kérdést. Aztán kezébe veszi a varázseszközt. Pár hosszú pillanatig csak bámul rá, forgatja keze közt, az egyszerű faragványokat vizsgálgatja, amik a markolatot díszítik.
- Ömm... azt mondták fűzfa - idézi vissza. Nem mintha ez olyan nehéz művelet lett volna, tisztán emlékszik a pillanatra, mikor a kezébe adták varázspálcáját, és elmondták, miből van és mekkora. Fűzfa, unikornis szőr maggal, 12 és 3/4 hüvelyk. Azóta sem barátkozott meg vele igazán. Néha még mindig szikrákat hány, ha a kezébe veszi, pedig nem akarna csinálni vele semmit. - A tied? - Ösztönösen kérdez vissza, bár egyszerre csak egy pálcáról tudnak olvasni. De érdekli a másik, hogy ki ő, mert még nem sokat beszéltek.
Agnes szőke tincseit vizsgálgatja közben, majd szemei a könyvre esnek, amin ott pihen a rellonos keze. Szép fehér bőre van. Végül barna szemeiben állapodik meg tekintete. Neki fogalmasa sincs, hogyan kéne ezt a feladatot megoldani, így kérdőn bámul Agnesre.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Társalgó

A név kötelez, ő meg mégiscsak egy Sjölander. Ezért is érzi időnként nagynak a nyomást, hiszen nem ő az első a családból, aki ebbe az iskolába járt. Rágcsálja kicsit a körmét még, amíg előbb a jegyzeteit, majd a könyvet lapozgatja, aztán gyorsan leszidja magát gondolatban, amint ezt realizálja, hogy nem szabad. Hogy lesz így szép a körme? Majd olyan csúnya kis tömpe valami lesz, ha nem figyel, amire rossz ránézni is. Inkább rá is tér a feladatra, mert ha kénytelen beszélni, a körömrágás fizikai képtelenség lesz. Úgyis csak neki kell futni a feladatnak, ha már folyamatban van, csak elmúlik lassacskán ez a csúnya gyomoridegszerű érzés, amitől úgy érzi, mintha sárkányok trappolnának odabent.
- Fűzfa... fűz... fűz... fa - ismétli meg a hallott információt, mintha önmaga visszhangja lenne, miközben ujját a lista mellett az oldal alja felé húzva az említett tételt keresi. Annyira koncentrál, hogy szemöldökei közé még egy aprócska ránc is türemkedik. Végül megáll az ujja, kisimul az arca és elégedetten mosolyodik el.
- Meg is van, hetvenharmadik oldal - jelenti ki felpillanatva társára, és csak most realizálja, hogy a lány kérdezett is. Most ettől jön zavarba hirtelen.
- Ühmm... az enyém, szóval... az szőlőtőből készült. Azt már ki is kerestem, a kétszázhatodik oldalon lesz - válaszolja, és gyorsan oda is lapoz az említett oldalra. - Ó, nézd csak... azt írják, hogy elegáns és különleges pálca, ami akár szavak nélkül is képes végrehajtani a varázslatokat. Meg... megkérdezhetem, hogy... szóval az előkészítőbe jártam, de sosem találkoztunk. Magántanuló voltál? Vagyis, jaj, nem kell válaszolni, ha nem szeretnél, csak... csak kíváncsi vagyok? Nálunk mindenkit előkészítőbe küldenek, ha megjelent a varázsereje, főleg otthon, de apukám meg ide járt, anyukám meg magyar, szóval izé... sokat beszélek. Ne haragudj - hallgat el hirtelen, amint rájön, hogy már legalább második perce be sem áll a szája, pedig kérdezett valamit, amire esetleg a másik válaszolni is szeretne. Vagy nem. Mindenesetre lehetőséget nem árt, ha kap, hogy meg is szólaljon.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Társalgó

Szirtes Huba

Örömmel kaptam a lehetőségen, mikor megjelent a melodimágus tehetséggondozára kihelyezett plakát. Utánaolvastam és kérdeztem, és végre megértettem, miért borult fel az a szekrény pár hete.
 A tanár úrral a társalgóban beszéltünk találkozót, itt talán nem zavarunk senkit. Izgatottan, vettem a lépcsőfokokat idejövet, és töprengtem, mit kell majd csinálni. Magammal hoztam a gitáromat, mert elfelejtettem megkérdezni, hogy kell-e (vagy, ha mégis megkérdeztem, a válasz sajnos kiszállt a fejemből).
 Csak belépés után jut eszembe, hogy lehet, illett volna kopogni, de mikor a fotelek és süteményes tálakkal felszerelt asztalok közé érek, már el is felejtettem. Mi van, ha csak véletlen egybeesés volt a bútor borulása? És ha mégis igaz, képes vagyok megtanulni irányítani a képességet?
Itt tartok, és majdnem levetem magamat egy fotelbe, mikor meglátom a tanár urat.
- Szép napot! - Meglepődve és bocsánatkérően köszönök. - Kósza Lili vagyok. - Arcom lassan a talárom színét veszi fel, és inkább nem szólalok meg, hogy idegességem lecsituljon. A felesleges bemutatkozás csak remélem, hogy elkerüli figyelmét, miközben a tokom pántjával babrálok.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Társalgó

Természetes minden diákkal alaposan elbeszélgetett, hogy biztos lehessen abban, hogy ki, melyik ágban fog elhelyezkedni. El is mondta ezt nekik, bár nem fűz nagy reményeket ahhoz, hogy meg is jegyezték. Aznap körülbelül az volt a hatszázadik információ, amit megosztott velük, és maga is tudja milyen nehéz elfogadni, ha különleges az ember. Neki szerencséje volt Adlerékkel, bár azért sokmindent nagyon szívesen kihagyott volna. Mégis, az énekkar és az operába járás nélkül nem lenne ma itt, ebben a kissé használt bútorokkal teli társalgóban. Minthogy eleinte a gyakorláshoz jobb csöndesebb helyeket keresni, így Huba az egyik óráját áldozta fel arra, hogy Lilivel gyakoroljanak, így biztosítva, hogy senki nem lesz a helyen.
Hatalmas mosollyal az arcán fordult meg a köszönésre. - Ragyogó nappalt neked is, kedves Lili - szólt felhőtlenül boldogan. - Áhh, elhoztad a hangszeredet is, remek, remek. Ki is veheted a tokjából, mert használni is fogjuk - erősítette meg az információt Huba, és közelebb lépkedett a lányhoz, abbahagyva a berendezés tanulmányozását.
- Addig elmondom ma mit fogunk csinálni, rendben? - kérdezte formálisan, bár ha a lány nemet mondott volna is folytatta. Közben ráült a kanapé karfájára, és felrakta az egyik lábát, hogy megtámaszkodjon.
- A melodimágusok egyik alap tudása az echo. Tudod, hogy mi az echo ugye? Mármint a mindennapokban - tette fel az első oktató jellegű kérdését. Bizony Lili, jobb lesz figyelni, mert a tanítás már el is kezdődött.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Társalgó

Kicsit előrébb hajol, hogy - fejjel lefelé ugyan - rálásson a könyvre, és ő is megtudjon valamit a pálcájáról. Érdeklődve pislog aztán a rellonosra, ahogy az elkezdi felolvasni a szöveget.
- Valami ilyesmit mondtak akkor is, amikor megkaptam - helyesel. Nem egészen érti még, hogyan működik ez a pálca és varázsló közti kapcsolat, de majd csak kitapasztalja előbb vagy utóbb. Esetleg hátha Agnes el tudja neki magyarázni. Szóra is nyitja a száját, de évfolyamtársa folytatja a beszédet és kérdez ő kérdez.
- Muglisuliba jártam - magyarázza rögtön. Az előkészítőről már meséltek neki, tudja miről beszél a másik. Csak azt nem tudja, miért kellett volna neki is mindenképp odajárnia. Nem tudja felidézni, mikor jelent meg a varázsereje, hiszen sokáig nem is tudta, hogy bizonyos dolgok amiatt vannak. Ugyan már tíz évesen találkozott a mágiával, sosem avatták be, hogy neki pontosan hogyan kéne kezelnie a varázserejét. A többi, idősebb gyerek tanítgatta néha ilyesmikre. - Semmi baj! - Halványan elmosolyodik, közben a fejét is megrázza, hogy biztosítsa Agnest, nem baj, ha beszél. - Akkor... - keresi a szavakat, még nem tudja, hogy illik itt az ilyesmiket jól megfogalmazni. - Neked varázsló a családod is? - böki ki végül.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Társalgó

Szirtes Huba

 Hálásan viszonzom a mosolyt, és ez segít kicsit feloldani a feszültségemet. Örülök, hogy nem feleslegesen hoztam a hangszert, így amíg a tanár leül, kissé remegő kézzel, de már inkább izgatottan mint félve nyitom ki a tokot, hogy elővegyem Petrát. Egy kis toporgás után végül én is keresek egy helyet a kanapén elég messze ahhoz hogy ne kelljen kitörnöm a nyakamat figyelés közben. Ölemben a hangszerrel várom a feladatot miközben igyekszem felidézni mindazt, amit eddig hallottam a melodimágiáról és a fizikai ágáról.
Nincs sok időm elgondolkozni azon, hogy mi lesz a következő lépés szerencsére, így nem is tudok újra pánikba esni, mert máris a közepébe vágunk, úgy látszik.
 - Visszhang, ugye? - Kicsit bizonytalan hangon válaszolok, bár nem tudom miért. Mi más lenne? Egy egyszerű kérdés néha ijesztőbb, mint egy bonyolult, így talán nem baj, hogy hamar vágtam rá a választ, mert lehet, még a végén túl sokat töprengtem volna rajta. Fogalmam sincs, mi viselte meg ennyire az idegeimet, de úgy látszik, ma a szokásosnál is könnyebben elkalandoznak a gondolataim.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Társalgó

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Társalgó

A kérdésre csak megrázza a fejét. Mintha már hallotta volna ennek az üzletnek a nevét valakitől, talán Zselyke mesélt róla, de ők még valahol Budapesten vették a pálcát, illetve Budanekeresdnek, ha jól emlékszik. A szülők Zselykével ketten küldték el vásárolni, akkor kapta a talárját meg a tankönyveit is, és minden olyan idegen volt.
- Igen, olyanok. Meg tesi és matek - egészíti ki a listát a kedvenceivel. Meglepi a másik lelkesedése, és közben nem tud nem arra gondolni, hogy nem lenne ilyen lelkes, ha csak egyszer is járt volna ott. Nem szerette az iskoláit, mert sokan jártak mindegyikbe, az épületek lepukkantak voltak, és igazán egyikbe sem tudott beilleszkedni, mert mindig tovább kellett, hogy álljon. Sokszor piszkálták is, bár a legtöbben hamar megtanulták, hogy a Vars lánnyal nem jó ujjat húzni.
- Ez egy jó gondolat - jelenti ki határozottan. Amit a legjobban utál az az, ha valakit kinéznek, csak mert más. Az arany- és sárvérű fogalmakat már ismerte, még egykori nevelőcsaládjától, de a nővére is mesélt neki ezekről. Egyelőre nem találkozott senkivel az iskolában, aki a sárverű jelzővel illette volna, de alaposan fel van készülve, hogy egyszer találkozhat, és akkor bizony ki kell magáért állnia. - És a testvéreid is ide járnak? - érdeklődik. Más talán magáról mesélne, de Timi nem az az ember. - Már ha vannak - egészíti ki aztán magát. Valamiért az ő fejében ez egy úgy él, hogy rajta kívül mindenki másnak vannak testvérei. Talán a saját vágya ez. Arra pedig mindig újra és újra emlékeztetnie kell magát, hogy most már neki is van egy nővére.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → A "Fecsegő Dámák" freskójának folyosója

 Tudott varázsolni, ez igaz. Örült is neki, de mennyire. De nem érezte alkalmasnak az időt, hogy tovább magyarázkodjon erről. Talán egy másik alkalommal, amikor nem kell attól félniük, hogy nyakon csípi őket egy prefektus.
 - Onnan azért nem kéne. Csak a szobádig. - fakó mosolyt láttatott, hiszen akármilyen furcsa is volt a srác, sok hasonlóságot érzékelt kettejük között. Persze ez csak akkor lenne derítő tény, ha Rómeó is tudna fejlődni. De milyen áron érheti ezt el? Ő neki is ilyen komorrá és érzéketlenné kell válnia? Az empátia és a bizalom rovására kéne hogy menjen ez az egész? Hamar elkopott a mosoly a saját gondolataitól, majd vállat vont és intett egyet, jelezve hogy jobb, ha tovább indulnak.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Társalgó

- Tesi? Az milyen tantárgy? - kérdezi meg kíváncsian, némi értetlenkedéssel vegyesen. Vannak pillanatok, amikor azért a magyar számára még némileg kihívás, főként a szleng. Ugyan ért egész sok mindent, hiszen hat éve tanul Bogolyfalván, néha még lehet, hogy igazán használhatná a fordítógyűrűjét is, ha már kapta. Mondhatná, hogy az anyukája is magyar, de ő szinte alig beszél vele, az apukája pedig ugyan beszél magyarul, ők mégiscsak csak svédül kommunikálnak ketten. Közben megpiszkálja az ujját, amelyiken a gyűrűt viselné, ha ugyan viselné, de most - amennyiben jól emlékszik - az a fiókjában lapul. Vajon ez mennyire alapvetően fontos szó, amit esetleg hallhatott, de sosem tanult meg, és mennyire nézik majd ettől tájékozatlannak, esetleg butának? Ismét rágni kezdi a körmét, ezúttal hüvelykujját emelve az ajkaiig, amíg rá nem döbben fél perccel később, hogy ismét ezt műveli. Ejnye. Elhúzza a száját egy pillanatra és erőnek erejével nyomja a kezét inkább az asztalnak, hüvelykujját öklébe zárva, nehogy megint eszébe jusson a körmét rágni. Tudja, hogy csúnya szokás. Muszáj lesz még jobban figyelnie, hogy leszokjon végre. Elmosolyodik a megállapításra, hogy jó gondolat nem a származás szerint ítélni meg az embereket. Kicsit még ki is húzza magát ültében hirtelen, gondolva, hogy az apukája bizony milyen okos, na meg neki is ilyen dolgokat tanít, mert az biztos, hogy ő nagyon sok mindent tanult tőle. Ezzel azonban nem akarja untatni a tanulótársát. Az Eridonos végül a testvérei felől érdeklődik. Egyetlen pillanatra elkámpicsorodik, megrázva a fejét közben, majd rájön, hogy levegőt is elfelejtett venni, amikor végre kifújja. Mindig befeszül a témától, de szerencsére gyorsan le is esik neki, hogy hiszen a másik nem is ismeri a testvéreit, nem fog gondolni valószínűleg semmit Hedda kapcsán.
- Nem... vannak. Hárman. Két lány, Hedda és Silja, meg egy fiú, Otto. Silja meg Otto még kicsik, Hedda pedig beteg, csak én járok ide, mert apukám is itt tanult sok éve - válaszolja végül a legszükségesebb információkra szorítkozva. - Neked vannak testvéreid? És varázsolni is tudnak?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Társalgó

- Ugye? Kedvelem én is, így teljesen érthető, hogy a szőrcsomód is ide szokott járni - vakarja meg szavaival párhuzamosan a macska fejét, aki láthatóan élvezi azt, hogy emberek között lehet. Ilyenkor sajnálja, hogy Noraz nem feltétlen alkalmas arra, hogy ilyen helyekre hozza, hiszen... fennáll a veszélye, hogy elrepül a gyík vagy éppen más táskájában köt ki, mert melegebb. Megtörtént események alapján képes ilyen példát felhozni, és elkerülné, hogy megint megtörténjen. Szereti Norazt, de nem mindennapi házikedvencről van szó, ami nagyban megnehezíti a dolgokat az életükben. Maximum talárja zsebében szokta vinni sétálni egy melegítő rúnával ellátott kővel, hogy véletlen se hűljön ki az állat teste. Ennyit képes megtenni az állatért, aki alapból egy terráriumban tengeti mindennapjait.
Keze a levegőben marad, mikor Zelma Emma ölébe helyezkedik, amint a lány végre leül mellé. Halkan hümmentve hallgatja a választ, majd ingatja meg a fejét.
- Igazad lehet - nevet fel hangosan. - Majd igyekszem nem ilyen aljas eszközökkel elérni, amit szeretnék - fűzi még hozzá, végül ölébe ejtett ujjait kezdi el morzsolgatni, ahogy pillantása is kezeire irányul. Emma komolyságát nem veheti félvállról, halkan sóhajt is, alsó ajkába harap.
- Igen - feleli halkan. - Nem vagyok biztos abban, hogy sikerülni fog, és tudom, hogy idén már semmi nem is lesz belőle, de szeretném megpróbálni megint. Ha most sem sikerül, akkor pedig elfogadom, hogy nem vagyok odavaló - vonja meg vállait, mintha nem tudná a navinés, mégis mennyire fontos ez neki. Talán Emma az egyetlen jelenleg, aki el tudja képzelni, hogy ez tényleg számít neki, és egyszer már felsült vele, mégis megpróbálja megint. Ha mást nem, legalább a kitartását tudja értékelni a világ.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Társalgó

Akárhányszor Zelma az ölembe fészkeli magát, átjár egy furcsa megnyugtató érzés, és néha azt kívánom, bárcsak át tudnám adni ezt másoknak is. Mint például Kevinnek, akivel kapcsolatban helyesnek bizonyult a feltételezésem, mert a röpke kacaj után sokkal komorabb hangon válaszol.
-Tudod, én nem vagyok túl jó mások lelkesítő támogatásában,- kezdem gyorsan leszögezve, hogy ha véletlenül a "Jajj úgyis menni fog!" című kiselőadást vár a srác, akkor nehogy csalódottnak érezze magát -de cserébe teljesen őszintén tudom azt mondani, hogy ha esetleg idén sem sikerül, akkor az csak annyit jelent, hogy JELENLEG nem vagy ODA való.- fordítom tekintetem Kevin felé, keresve mélybarna szemeit, hogy ne csak a hangsúlyomon hallja megnyomva a "jelenleg" és az "oda" szavakat.
-Lehet egy másik intézményben már kapkodnának utánad.- folytatom minden különösebb hangszínváltás nélkül, mert ez sem dicséret, szimpla tény. -A művészet olyan behatárolhatatlan kis amöboid dolog. Folyton változik, alakul, a befogadók részéről is, de benned is. Nem éri meg abbahagyni vagy feladni, főleg ha téged boldoggá tesz.- teszem hozzá még utólag, bár őszintén remélem, hogy ilyen eszébe sem jutott a levitásnak.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Társalgó

Értetlen pislog néhányat a kérdés hallatán. Nem találkozott még olyannal, aki ne tudná milyen a tesi. Számára mindig egyértelmű volt, mióta csak emlékszik.
- Hát... - keresi a szavakat. Hogyan magyarázza el az ember, mi az a tesi? - Testnevelés. Tudod, ahol kötélmászás van, meg köröket futunk és szekrényt ugrunk. - Felsorolt mindent, ami eszébe jutott így hirtelen. - Amit a legtöbben utálnak - nevet fel végül picit, talán zavarában. - Nektek nem volt? - kérdezi meg az egyértelműt.
Közben helyezkedik kicsit ültében, lábait felhúzza, törökülésben. Közben lerúgja sportcipőit, egyik lábával a másikról lesegítve és fordítva. Kezeit összekulcsolja és combjai közé szorítja. Valamiért nem számított rá, hogy a rellonos visszakérdez, és most kellően zavarba jött a kérdéstől. Az ösztönös válasza erre az volna, hogy "nem, nincsenek". De most már ott van Zselyke. Még mindig nem tudja, hogy kéne ezt a helyzetet jól elmagyaráznia másoknak.
- Ömm... - kezdi végül, ezen a roppant kreatív módon. - Van egy nagyobb testvérem - nehezére esik még, hogy a nővérének szólítsa a másikat. - Ötödikes az eridonban - böki ki végül ezt is. Nem mond aztán mást, nem is kérdez. Szeme az Agnes által hozott könyvön pihen, úgy várja a folytatást.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Társalgó

- Volt valami atlétika csoportos tevékenység, ha az ilyen választható volt, én meg inkább repülni tanultam. Kaptam egy Meteort aputól, és már egészen ügyesen meg tudom ülni - magyarázza válaszul a kérdésre. Bele sem gondol, hogy az Eridonosnak ez talán pont annyira nem magától értetődő, mint amennyire neki nem az a mugli oktatási rendszer. Meg úgy általában a mugli világ. Nem teljesen idegen ugyan, mégiscsak kimozdult már a gotlandi, varázslók lakta szülőhelyéről, ám Bogolyfalva is éppen annyira mágustelepülés, még ha nem is rekedt egyik helység sem a középkorban úgy mellékesen. Látott már ő telefont például meg számítógépet, éppen csak közelebbről nem ismeri őket még annyira, merthogy sajátja nincs, bármennyire is úgy tűnik, hogy néhány mugli találmánytól egyszerűbb lenne az élet. Nem mintha a mágiától nem lenne egyébként egyszerűbb bizonyos szempontból. Mégsem kell hosszan utaznia Svédországból idáig például. Mindezt azonban inkább most nem meséli el, hiszen nem akarja saját tapasztalataival untatni a tanulótársát, csak gondolatban kalandozik el iciripicirit, közben a könyv lapját bámulva, habár el nem tudná olvasni a szöveget, annyire nem fókuszál. A kérdés viszont gyorsan visszarántja a pillanatban, és röviden összefoglalja, hogy négy testvérből ő a második, és jól nevelt gyerekként érdeklődik Tímea testvérei felől is, igyekezve nem túl sok teret adni egyébként gyakorta végtelennek tetsző kíváncsiságának.
- De jó. Akkor legalább már van, akitől megtudhatod, mi hogyan működik az Eridonban. Tetszik ott amúgy? - érdeklődik még, félig már el is feledkezve a feladatról is, de társa olyan kitartóan nézi a könyvet előtte, hogy azt nem tudja figyelmen kívül hagyni. Végtére is jogos, nem csacsogni ültek össze.
- Bocsánat... elkalandoztam - szólal meg kicsit zavartan, haját füle mögé tűrve, ezúttal körme helyett szája szélét rágcsálva hajolva a könyv fölé. - Öhm... ott tartottunk, hogy a fűzfa pálca gyógyító erejű. Az enyém meg szőlő... az... aaaaz... - lapoz hevesen az oldalra, amit már kikeresett korábban, sőt el is olvasott. - Szóval a szőlő pálca olyan mágusokat választ, akik valami nagy célt keresnek, a szokásosnál nagyobb elképzeléseik vannak. Azt írják, nem túl népszerűek. A magja viszont sárkányszívizomhúr. A tiednek mi a magja? Főnixtoll? - tippel. Igaz, nem minden Eridonos pálcájának főnixtoll a magja, ahogy nem minden Rellonos kap sárkányszívizomhúrral készült pálcát, szegény levitásoknak pedig nincs is olyan, amihet a szfinxtől származna a mag. Buta tipp, de mindjárt kiderül, mekkorát tévedett, ha tényleg mellényúlt ezzel a tippel.  

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Társalgó

Már előre mosolyog, mikor Emma neki áll beszélni. Nem számít lelkesítő beszédre, igazából már a szüleitől sem, mégis mindig megkapja tőlük, de... Emmától főleg nem várja el. Fejét ingatja meg az elhangzott szavak alapján. Tenyerei térdeire csúsznak, ahogy kicsit kihúzva magát emeli a plafon felé a fejét egy sóhajjal.
- Kedves, hogy ezt mondod. De én ezzel úgy vagyok, hogyha a második próbálkozás is kudarcba fullad, akkor egyáltalán nem vagyok odavaló - vonja meg vállait. Nem szomorú ettől, még csak letörtnek sem mondaná magát. Az első visszautasítás után volt elég ideje magába szállni és rájönni, hogy el kell fogadnia, hogyha egy ilyen nívós intézmény nem fogadja be.
- Meglep, hogy ilyen véleménnyel vagy a művészetről... - pislog rá láthatóan megszeppenve, ajkain mégis feltűnik pár másodperc múlva jól megszokott mosolya. Jól esik, amit a lány mondd, még ha tényközlés mögé is bújtatja a kedves szavakat. Vagy csak ő lát bele többet, és tényleg csak tényeket közöl, de ez most mindegy. Jól esik neki és kész.
- Nem hiszem, hogy képes lennék abbahagyni. Talán kicsit megülne a lelkesedésem, mint legutóbb, de teljesen elengedni szerintem nem tudnám - nyammogva néz ismét a plafonra. - Maximum hobbiszinten űzném. Azzal sincs baj - vonja meg vállait, majd bólint egy határozottat inkább saját magának. Végül Emmára néz szélesen mosolyogva.
- Kösz mindent. Újabb lendületet adtál - pattan le a párkányról és kezd el felfelé nyújtózkodni. - Őszintén, ezek után nem is merném abbahagyni, mert félnék, hogy megkergetsz - mosolyog szélesen.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Gyengélkedő

A kívánságok terme általában biztos pontot jelent az életében, ami a gyakorlást illeti. Nagyon csalódott lenne, ha nem volna lehetősége egy ilyen helyen edzeni órák között, illetve sokszor még órák előtt is ezt a helyet választja, nem pedig a pestseholsei központot. Nem minden edzése történik edzőkkel, ami ad némi szabadságot arra, hogy önállósítsa magát és saját gyakorlási tervet is vigyen be. A múltkorában már kapott össze a két edzőjével, mert azt mondják, hogy túlhajtja magát és ezzel már rontja a saját teljesítményét.
A szőke rellonos ennél azonban jóval önfejűbb, és időnként továbbra is beiktat néhány keményebb edzést, ahol komolyabb átkokat kap, melyek mind megviselik a szervezetét, ráadásul nagyon gyorsan érkeznek, igyekeznie kell, hogy ki tudja védeni őket. Valószínűleg a bajnokságon nem lesznek képesek ilyen tempóban átkokat szórni az ellenfelei, azonban minden eshetőségre fel akar készülni, mert neki kell a legjobbnak lennie.
Ma délelőtt előfordulhat, hogy ellógott egy tanórát, amit lényegében megtehet, hiszen magántanuló, azt csinál, amit akar. Ha olyanja van bejön ebédelni és hazamegy, neki nem szólhatnak semmiért.
Ebben az úgynevezett lyukasórában kitalált valami egészen menőt: a Bombardának van egy, a párbajoknál használt, ám sokkal gyengébb verziója. Ezt képes volt használni nyolc évvel ezelőtt az egyik észt versenyző, aki ezzel hatalmas sikereket ért el. A ruhájuk és testük, így a bőrük és a hajuk el van látva egy védőbűbájjal, így nem gyullad ki, annak ellenére sem, hogy jár némi lánggal egy ilyen átok. Technikás elsajátítani, még neki sem megy egészen, azonban már van olyan elméleti tudása a rontásról, hogy rá bírta venni a termet a használatára.
Elég nagyot szólt, nagyobbat, mint képzelte: odakint is hallották a ricsajt, ő pedig a földre került. Ugyan magánál volt végig, de kellett egy kis idő, míg újra képes volt kinyitni a szemét. Az egész testében érezte a detonációt, ő maga pedig reszketve, hasogató jobb füllel feküdt a padlón, amikor Rosales professzor berontott, hogy megkeresse a zaj forrását.
Kellett egy kis idő, hogy magához térjen és a saját lábára tudjon állni. Annak ellenére, hogy kifejezte, hogy neki semmi baja, az igazgató-helyettes asszony ragaszkodott ahhoz, hogy meglátogassa gyengélkedőt, sőt még el is kísérte, mert nem bízott Inezben.
Hazudna, ha azt mondaná, hogy nem volt szükége arra, hogy megálljanak párszor az úton, Rosales prof többször belé is karolt, hogy segítse, ami tök ciki. Egy kis átok nem fogja őt leteríteni a lábáról. Pár csepp vért érzett szivárogni az egyébként is gyakorlatilag állandó zúgó füléből, ami azért nem nyugtatta meg, ennek ellenére kócos szürke fürtjei biztonságába rejtette a fülét.
- Tényleg jól vagyok, tanárnő! - Ismétli meg a szemeit forgatva, ahogy belépnek az ajtón. Lehet, hogy ma már nem fog annyit edzeni, de nincs nagy baj, máskor is sérült le és nem dőlt össze a világ.
Igaz, az edzésre használt terem sem, mint most.
A tanárnő jelezte a gyógyító asszo... úrnak az érkezését egy rövid összefoglaló kíséretében, majd el kellett sietnie a következő órájára, amiről már így is késésben volt.
- Jó napot. - Köszön az egyik székre helyet foglalva. Bőre sápadt, testében még most is érzi a robbanást, ám szerinte ez csak stressz, mert megijedt a robbanástól. Vonásait próbálja rendezni, annak ellenére, hogy egyáltalán nem érzi jól magát. A fülében a szúró fájdalom nem múlik, az őrjítő zúgás pedig egyre élesebben jön elő, pont úgy, mint tavaly.
- Nincs nagy baj. - Jelenti ki egyszerűen, poros, kissé összekarcolt jobbját feltartva, amit gyorsan el is rejt, noha csak felületi sérülés. Lehet még rajta ezekből, eddig észre sem vette. Még csak azt hiányzik, hogy eltiltsák az edzéstől vagy a versenyzéstől. Már csak négy hónap van a versenyig, egy percet nem hagyhat ki.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Gyengélkedő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Gyengélkedő

Valószínűleg túl nagyravágyó volt, ami a Kívánságok termét illeti. Lehetséges, hogy erősebb ellenfelet álmondott meg magának, mint amivel szembe kell majd, vagy akár szembe képes nézni. Azonban neki ez adja az erőt, hogy mindenre felkészült, elvégre az a 17 éves észt srác nyolc évvel ezelőtt hatalmasat tarolt ezzel az átokkal.
Ahogy a rémület okozta adrenalin ürül ki a szervezetéből, úgy kezdi érezni egyre inkább azt, hogy nem érzi jól magát. Nem gondolja, hogy komoly sérülése lenne, azonban a karcok és vágások a bőrén egyre inkább égni kezdenek, és az enyhe remegése is erősödni kezd. A füle egyre élesebben lüktet, amihez egy óvatlan pillanatban oda is nyúl, ahogy Rosales professzortól búcsúzik.
Finoman biccentve üdvözli viszont a férfit, akit még nem nagyon látott errefelé. A lányok pletykáltak valami nagyon szexi gyógyító pasiról, akihez nagyon szívesen elmennének, de a szőke nem szeret ilyenekbe belefolyni, sokkal több időt emésztenek fel ezek a pletykák, mint amennyit szórakozást adni képesek az embernek. Ráadásul egészen biztos benne, hogy ezek a lányok terjesztették róla azokat a borzalmas dolgokat a múlt évben, amiket Jacob mesélt.
Kékjeivel érdeklődve pislog a férfi irányába, érdekli, hogy mennyire szigorú, mert ha most eltiltja akár egy napra is az edzéstől, az tragikus kimenetelű lehet a VB szempontjából - amiről már tud is. Mondjuk szép hogy tud, elvégre nem mindenki hoz ilyen eredményeket ebből az iskolából. Nem is lenne kint versenyzőjük, ha Inez nem igazol át ide.
- Igen, már nagyon közel van. Nem eshetek ki. - Feleli csendesen, ahogy kicsit előre hajol, hogy a térdeire tudjon könyökölni ahhoz, hogy megmutassa a robbanással járó éles tárgyak okozta karcokat-kisebb vágásokat. A mozdulatra a jobb füle is reagál, amit egy elfojtott szisszenéssel jutalmaz.
- Tudok németül. - Válaszolja a nevezett nyelven, ahogy figyeli a fordítógyűrűt. Akcentusa nem a tiszta hochdeutsch, keveri a schweizerdeutsch-csal, de remélhetőleg érhető lesz. Angolul is tud valamennyire, de az anyanyelve, valamint annak a társnyelve mégis könnyebb számára.
- Utána mehetek? - Kérdi reménykedve pislogva a férfire. Egyre kevésbé érzi, hogy ma bármennyit is tudna még edzeni, de talán egy délutáni szunya megoldja a problémáját.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Gyengélkedő

Az aligazgatónőtől már kapott egy összefoglalót a helyzetről, az kezdetnek megteszi, most már csak a lánynak kellene kevésbé erőltetnie, hogy de igazán nem történt semmi. Ugyan a karcolásai távolról nézve tényleg csupán felületesek, a legnagyobb baj az, hogy por borítja őket és ki kell tisztítani, mielőtt sebforrasztó bűbájt alkalmazna. Az viszont aggasztóbbnak tűnik számára, hogy Inez remeg. Vagy túlhajszolta magát vagy - bár reméli, hogy nem ez az opció áll fenn, de ki tudja - elvonási tünetei vannak. Amíg nem tud biztosat, egyiket sem zárja ki inkább. Egy bólintással veszi tudomásul a választ, ettől azonban még mindig nem lett okosabb. Mindkét lehetőség marad a listán, elvégre szedhet teljesíményfokozót is, ha elég merész vagy éppen elkeseredett, akár valami nem hivatalosan árult bájitalt is. Nehéz eldönteni, mire gondoljon, hiszen nem ismeri. Bár felüti a kartonját is közben, futó pillantást vetve az első oldalra, ám nem táplál hiú ábrándokat, hogy abban esetleges pult alóli szerek is fel lennének tüntetve. Sőt, azt sem hiszi, hogy a lány elárulja csak úgy önszántából, ha ilyennel él. Bonyolult dolog ez. Mindehhez azonban legelőször rákérdez a németre, hátha beszéli a rellonos. Még az angollal is beéri igazából, csak ne a fordítógyűrűt kelljen használnia. A Linzenbold név egyébként is ismert számára már, elvégre aranyvérű körökben tudni szokás azt is, kik ők. Nem sokkal előzik be a Löwenherzeket a nagy almanachban.
- Csodás - szólal meg megkönnyebbülten a válasz hallatán anyanyelvén, lehúzva teljesen ujjáról a gyűrűt és az asztalra teszi. Bár egy szóból még nem érezni az akcentusát különösebben, minél többet beszél, annál szebben hallhatóvá válik általában, hogy mégiscsak Karintiából származik, nem valamelyik német tartományból. Habár a Herzbergben tanult, az a pár svájci év nem hagyott annyira mély nyomot.
- Lenne közben pár kérdésem azért. Először is, köztünk marad, bármit mondasz, de pontosan mivel próbálkoztál? - teszi fel a kérdést, hogy tudja, nem kell-e esetleg valami mágikus ráhatással is számolnia, nem csak egyszerű karcolásokról van szó, mert megcsúszott és elesett. Frau Rosales valami robbanást is emlegetett. Felkel közben a székről, és közelebb lépve először is megszemléli alaposan a sérüléseket. Szerencsére mind csak felszíni, akkor se maradna nyomuk, ha nem szándékozna sebforrasztó bűbájt használni. - Ez lehet, hogy okoz némi bizsergést, esetleg csípni fog - közli figyelmeztetésképpen, mielőtt használná a megfelelő bűbájt, hogy megszabaduljon a portól és elkerüljön mindenféle mellékes utóhatást. Használhatna bájitalt is, szinte ugyanazzal a hatással, ám most ezt is kellőképpen megfelelőnek ítéli.  

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → A "Fecsegő Dámák" freskójának folyosója

Ő és a járőrözés érdekes kombó, ez már egyszer biztos. Amíg Tánya jelen volt a Navine vezetőségben még csak-csak érdekelte Kendét, hogy egész pontosan mit kellene csinálnia. Aztán többszörösen Júliával keveredtek össze, akivel vagy a konyhában kajáltak egyet, vagy éjszakai fürdőzés címszó alatt teljesítették prefektusi kötelességeiket. Viszonylag. De cserébe mindennek eredménye lett, hogy a srác nem hagyta ott év elején a pozit - mekkora mázli, nem? Naná!
Mostanában Dae-el is egész jól feltalálják magukat és ma is örülhet a kastély népe, mert ismét a párosuk van porondon. Igaz, hogy baromira ráérősen lépdel végig a folyosón a Fecsegő Dámák felé, de nincs miért rohanni, így is időre odaér.
Apró mosollyal biccent egyet az egyik dámának, aki látszólag évekkel ezelőttről már jól megjegyezte magának, amikor kicsit felcserélték a srácokkal a festményeket. Lehet, hogy Móric és Mae voltak a főkolomposok, de ezek szerint a Reiner örökös épp annyira feledhetetlen. Az mekkora poén volt... a csereberékkel legalább a dáma is kapott egy kis környezetváltozást. Állati unalmas lehet állandóan ugyanott ácsorogni, csoda ha állandóan csámcsognak valami baromságon?
Lezseren a falnak dől, ujjaival az alkarján lévő kötést kezdi piszkálni. Kölyökként is királyok voltak.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → A "Fecsegő Dámák" freskójának folyosója

Több személytől is érkezett a kérdés, hogy mit keresek a kastély falai között, miközben már javában tart a szünet. Egyik indokom, hogy Koreában nem igazán családi ünnep a karácsony, sokkal inkább a párunkkal, vagy a szinglik a barátaikkal töltik ezt a pár napot. A következő évben mindenképp hazatérek, hiszen a kínai újév hatalmas ünnepséget jelent nálunk is, így azon részt kell vennem. Mégis, ami nagyobb indoknak számít a maradásomat illetően, az a hideg. Ott jelenleg mínuszok tombolnak, így jobbnak láttam az időt itt tölteni.
Természetesen sok diák marad a kastély falai között, így nem lesz teljesen pihenés ez az időszak számomra. Ma este is egyik kedves prefektus társammal ránk hárult a járőrözés feladata. Vannak, akik ilyenkor is felveszik a szokásos talárt, meg mindenféle finomság, én nem az a személy vagyok. Legkényelmesebb pizsomámban indulok a megbeszélt helyre, természetesen szemüvegben, hiszen a szemem így is eléggé elfárad estére a kontaklencse használata következtében.
Jegeskávémba kortyolva meg is pillantom a srácot. Ő sem nagyon izgatja magát a mai munkánkat illetően, megérzésem szerint nyűg számára is ez az egész.
- Estét - köszönök neki angolul. Bármennyire is szeretem az országot, a nyelvükkel nem vagyok kibékülve.
- Merre induljunk? - szegezem neki a kérdést, talán ő valamivel jobban képben van, mint én. Ha nem, akkor igazából mindegy is, én követem őt, miközben eldumálgatunk, hogy hamarabb teljen az idő. Én közben még megiszom egy-két kávéttermészetesen.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → A "Fecsegő Dámák" freskójának folyosója

Mi az igazán szívás a karácsonyban? Hogy az év ezen időszakán az úszók el vannak engedve szünetre. Mondaná, hogy nem esik jól neki heti nyolc, néha kilenc edzéssel, de nem erről van szó, hanem mert így és az iskolai szünettel kizárt hogy kibekkelje a hazamenetelt. Reinerék idén nem szervezik a karácsonyi gálázást, hanem hivatalosak, amire száz hogy elrángatják az örököst is. Legalább az elemi gyakorlás miatt visszajöhetett pár napra. Legalább még Mihailhoz is elnézhet.
Léptek hangja visszhangzik, amire felpillant és arcán széles mosoly terül el Dae-t megpillantva a pizsamában. A levitáshoz képest Kende sem öltözött ki: a hoddiehoz a kedvenc melegítőnadrágját vette fel és a papucshoz hosszú, fehér zoknit, szexisen.
- Szevasz, látom hoztál muníciót - vigyorog egy pillanattal később. Szerencsére a sport miatt elég jó angolja van, így ez eddig sem jelentett problémát. Az inkább, hogy általában a következő kérdést ő szokta feltenni és nem megválaszolni. Pillog kicsit egyik majd másik irányba, amikor elkapja a dáma a tekintetét.
- Öhm, bármerre innen el. Nem vagyok a kedvence a dámáknak... - biccent az irányukba. Legalább már emlékszik mi van a kastély ezen részén.
- Azt mondta a vezetőség, hogy innen induljunk - nyurga testét löki el a faltól. - De mehetünk a körletek felé - kezei a hoodie zsebébe tűnnek el és ráérősen lépdelni kezd. - Aztán majd látjuk. Így oké neked? - pillant oldalra a másikra.