A gyógyulás fellegvára, és a gyengélkedők egyetlen mentsvára ez a hely, ahová belépsz, vagy hoznak. A lényeg nem is ott van, hogy hogyan kerülsz ide, hanem, hogy mi is ez a hely.
Ez nem más, mint az aktuális gyógyító birodalma, ahol minden beteg megkapja a maga jutalmát.  
A falak hófehéreknek tűnnek, de ha többször jár erre az ember, akkor azt tapasztalhatja, hogy mindig olyan színekben pompáznak, ami elősegíti a gyógyulás menetét. Ha nyugalom kell, kellemes zölddé változik, ha narancs, akkor visszatér az ember életkedve a kék pedig ellazít…és így tovább.
Ezen falak mentén helyezkednek el a fából faragott ágyak a maguk kis éjjeliszekrényével. Szakasztott úgy, mint egy hotelszobában. Azért, hogy minél otthonosabban érezze magát a beteg, és ez segíti a lábadozásban.
Persze az ispotály jelleget azért nem lehet elfelejteni, ez köszönhető az ágyak mellett lévő paravánoknak, amik arra hívatottak, hogy megteremtsék a magánszférát, még akkor is, amikor többen raboskodnak a gyógyító fennhatósága alatt.
A szoba fel van szerelkezve két nagy ablakkal is, amin keresztül rengeteg fény árad be, még akkor is, amikor esik. Ezt szintén drága gyógyítónk határozza meg. Mindig a betegek javát nézve.
A terem hátsó részében robosztus, tölgyfából készült szekrények állnak, melyekben különböző gyógyászati eszközök, főzetek, krémek, tinktúrák sorakoznak. Vannak itt raktáron gyógynövények, más bájital hozzávalók, gyógyhatásukról ismert kövek, doboznyi bezoár és minden, ami csak kellhet. A szekrényajtók meg vannak bűvölve, csak 19 év felettiek érintésére nyílnak ki, így próbálva kivédeni, hogy a diákok felelőtlenül elhordják a készletet.  
A gyógyító szobája a terem végén balra található, egy sűrű függöny állja csak útját azoknak, aki be szeretnének menni. Hinné ezt a laikus. De azért ez a lepel sem akármilyen, tele van bűbájokkal, ami megvédi a gyógyítót a váratlan látogatóktól. Ez a bűbáj kihat a Gyengélkedő ajtajára is. Senki nem jöhet be akkor, amikor nincs látogatási idő. És csak azok távozhatnak, akiknek engedélyezték… vagy kijátsszák az éber varázslatot, és elhitetik az ajtóval, hogy jól vannak.
Tehát nem olyan szörnyű hely. Sőt az ágyak kifejezetten kényelmesek. Hatalmasakat lehet bennük aludni, és kikelve belőle, sokkal frissebbnek érzi magát az ember.

Gyógyítók:

• Anastasia Strakhova
• Szentmihályi L. Izabella
• Thorsten Löwenherz

Gyógyítósegédek:

• Catherine Hope Brightmore

Kedves Diákság!

1. Ha valaki (komolyabb) betegség vagy balesetben elszenvedett sérülés kezelését szeretné kijátszani, azt kérem, előtte legalább egy privát üzenet formájában értesítsen.
2. A Gyengélkedő nem önkiszolgáló, tehát ha csak egy adag vitaminért ugranak is be, tessék nekem szólni. A szj lényege az életszerűség.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=439&post=849372#post849372][b]Bontovich Miksa - 2022.07.18. 10:59[/b][/url]

– Jaj Kicsi - nevetem el magamat hangosan ismét. - Ez csak a duma, ne vedd már be, hát te ennél sokkal okosabb vagy - de, ha ő elhiszi, akkor nyilván másokkal sokkal könnyebb dolgom lesz. Jaj, de király lesz ez a dolog, birodalmakat hódítok majd meg.
- Jó, már nem akarok lefordulni innen, kibírom a végét talán - hogy ez neki szól-e vagy leginkább magamnak, azt nem tudom megmondani. Azt hiszem egy kicsit mindkettőnknek.
- És mit kapnak a legnagyobb hősök? Cukorkát? Matricát? - a többit nem mondom ki, csak azért, hogy ne ingereljem. Hát én vele vagyok tökre, nem akarom, hogy elbukja a kis büntetését, mert nekem is az ám ez az egész.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=439&post=849373#post849373][b]Kis Laura Grace - 2022.07.18. 11:01[/b][/url]

- Vannak dolgok, amiket jobban tudok, nem mindenben.
És ezt el is ismerem. Nem szeretek úgy csinálni, mint, aki mindent tud, de Miksa mellett nem is félek felfedni a hiányosságaimat, vagy éppen azt, hogy könnyen megtéveszthető vagyok.
- Esélyt arra, hogy mondjuk öt napból mondjuk hármat csináljon. Ha nem, akkor nem is tudom. Van nyalóka. Elsősök szokták kapni, akik megijednek itt, de ha szeretnél, adhatok. De azért, ne kapkodj a válasszal.
Észrevétenül osonok közelebb hozzá kicsit, hogy ha úgy van, akkor akár, mondjuk meg tudjon csókolni. Vagy ilyesmi. Eltelt majdnem három nap, szóval igazán nem hibáztatná senki. Én egészen biztosan nem.
- Kérlek.
Még játékosan pillagok is, és zöld szemeimben tudom, hogy megjelenik az a buja kis csillanás, amit ő vált ki.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=439&post=849374#post849374][b]Bontovich Miksa - 2022.07.18. 11:03[/b][/url]

Felnevetek. Gondoltam már rá a reggel folyamán, hogy még kéne keresni őt, megnézni mi a helyzet vele. Érdekelt nagyon, miképpen viseli a dolgot és az a helyzet, hogy rettentően jól szórakozom. Ez a lány nagggggyon durván tolja a dolgokat és talán pár év múlva, majd a pszichomókusnál fekve döbben rá, hogy amit most normálisnak gondolt, tökre nem az. Szinte látom magam előtt, hogy megkeres és majd jól megver, mert én azt mondtam, hogy semmi baj vele. Tényleg nincs.
– Azt ugye vágod, hogy most törtem ripityára magam és te neked még így is szexuális tartalmú gondolataid vannak?? - teszem fel továbbra is nevetve a kérdésemet. Laura jelenlegi énje eléggé vetekszik a faszparasztként emlegetett, érzelmi intelligencia nélküli férfiakkal, akiknek csak és kizárólag szexre kell a nő. - Szörnyet teremtettem.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=439&post=849375#post849375][b]Kis Laura Grace - 2022.07.18. 11:05[/b][/url]

- De életben vagy, és lányoknál szeretnél bevágódni a harci sérüléseiddel, ééés nem azt mondtam, hogy itt és most, hanem a nap folyamán később, amikor alkalmas lehet.
Pillogok rá ártatlanul, mintha nem érteném, hogy mi ezzel a probléma. Valójában nagyon megijedtem, amikor megláttam, és amúgy sem biztos, hogy jó a gyászfeldolgozási képességem, szóval valószínűleg az is benne van most ebben a pillanatban, hogy ki akarom zárni annak az opciónak a tényét, hogy Miksát el is veszíthettem volna. Szépen, lassan, ahogy a testemet megismertem, egy-egy részletet rólam is megtudott, olyan természetességgel, hogy az már néha ijesztő volt.
- Szóval, várnál tovább, míg ideér a segítség, vagy bízol bennem, hogy én is rendbe tudlak tenni?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=439&post=849377#post849377][b]Bontovich Miksa - 2022.07.18. 11:10[/b][/url]

- Nem lesz alkalmas - - sz9gezem le röviden és tömören. - Öt nap, hát van akinek a női gondja is továbbtart, ne szórakozz már velem - rázkódom meg a nevetéstől ismét. Hihetetlen és telhetetlen a csaj, nekem meg sokkal, de sokkal több napot kellett volna mondani.
- Várok tovább és csendben, messziről szemlélem, hogy mit csinálsz másokkal- talán nem sértődik meg. Bízok én a tudásában, meg gondolom nem véletlenül van itt egyedül, de azért na. Menjünk biztosra, mert kell még a karom.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=439&post=849378#post849378][b]Kis Laura Grace - 2022.07.18. 11:19[/b][/url]

- Igen, de után a nem sokkal nekem is gondjaim lesznek.
Emlékeztetem rá finoman, hiszen én is nőből vagyok, és ha nem sokáig, de azért van, és elképzelni sem tudom, azt, hogy mondjuk ez ne zavarná, vagy engem ne zavarna. Hát azért na. Ez fura. Vagy nem? Fura mi, mondja a lány, aki kívülről tudja a Káma-szutrát.
- Ám legyen. Akkor szemlélődj, és ha meggondolod magad, itt leszek.
Egy puszit azért nyomok az arcára, mielőtt elkezdek elpakolni, hiszen az, amit engedett, megtörtént, és ezek amúgy sem szükségesek a többi művelethez.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=439&post=854077#post854077][b]Anastasia Strakhova - 2022.10.10. 14:36[/b][/url]

Azt szeretem az éjszakai ügyeletben, hogy behozhatom magammal Lexet és amikor épp nincs betegünk őt dajkálhatom. Ma azonban kölcsönadtam. Az egyik diákunk nagyon szomorú volt, mert míg ő itt volt, sajnos meghalt a nagypapája. Nehezen dolgozza fel az elvesztését, mert közel álltak egymáshoz. Teljesen meg tudom érteni mit érez. Ezért gondoltam egyet és megkértem, vigyázzon Alexejre egy kiscsit. Eltereli a figyelmét és macskám kedvessége még a lelkének is jót fog tenni. Így történt tehát, hogy egymagam ülök a gyógyítóiban és kórlapok szortírozásával, rendezésével és archiválásával töltöm az amúgy, hála at égnek csendes estét. Szőke fürtjeim franciás fonatba fogtam össze, púder színű pulóverem és bézs nadrágom felett fehér talárt viselek. Az asztal felett görnyedve olvasok egy diagnózis sort immár negyedjére, de a betűk kicsit összefolynak. Ujjaim közé veszem orrnyergemet és kis nyomást gyakorlok az ott lévő akupresszúrás pontra. Ezután megmozgatom elgémberedett nyakamat, majd a vállam következik. Ébernek kell maradnom még pár órát. Éjféltől hajnal ötig elvben aludhatok úgyis majd. Úgy döntök készítek egy teát. Megindulok tehát a szamovárom felé, amit még tavaly rendszeresítettem ide a gyengélkedőre.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=439&post=854081#post854081][b]Dr. Kedves Antal Nimród - 2022.10.10. 17:26[/b][/url]

Kicsit átrendezte az Eridon klubhelyiségét az ősz jegyében, mielőtt még beköszönt a Halloween. Olyan sok mesét néz meg olvas a lányával, hogy csak úgy tobzódik az ötletekben, mivel lehet lekötni az eridonosok figyelmét, és most ki is élt néhányat. A világító almákra például egészen büszke. Reméli, örülni fognak a főnixek majd, hogy milyen nagy átalakításokat végzett egy-két átváltoztató varázslattal. Amint az utolsó átváltoztatást is elvégezte, eszébe jutott az is, hogy ha már ilyen későn itt van még, Ella pedig ma a nagyszüleit boldogítja egyébként is, megnézhetné itt van-e Násztya a betegszobán. Már nem találkozott a nővel egy ideje, és nem beszéltek meg semmi konkrétumot, úgyhogy a biztonság kedvéért átalakul. Macskaként legfeljebb azt hiszik róla, ha éppen valaki más lenne bent, hogy csak valaki kedvence és elkóborolt. Már ruganyos léptekkel, magát kihúzva lépdel végig a megfelelő folyosón a betegszobáig, igazi büszke, nagyra nőtt maine coon, pont akkora egóval, mint ő maga.
- Miaúú - nyávogja el magát az ajtó előtt, majd két lábra állva kicsit meg is kaparássza, míg eléri a kilincset, abban a reményben, hogy ki is nyílik az ajtó, nem tartja varázslat zárva. Ki tudja, mi változott ugye, amíg nem volt itt.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=439&post=854095#post854095][b]Anastasia Strakhova - 2022.10.11. 13:20[/b][/url]

Orrnyergemet masszírozva, kezemben egy bögre teával ülök vissza az íróasztalhoz. Nagyot sóhajtok, látva a rengeteg átnézendő kórlapot, ami rám vár még ma éjjel. Folytatom is azonnal, hogy haladjak, de csak nem sikerül koncentrálnom. Nincs idebenn oxigén. Felkelek ablakot nyitni és kiszellőztetni a régi papíroktól poros helyiséget. Ekkor hallom meg a nyávogást és a kaparászást. Felelősségteljes macska gazdiként automatikusan veszem az irányt a hangok forrásához. Arra gyanakszom, Lex lopakodott vissza hozzám suttyomban, de nem. - Helló Cicus! A gazdádat hol hagytad? - kérdezem, miközben kipillantok a folyosóra, hátha meglátok valakit. Odakinn csend és béke honol. Csak a fáklyák adnak némi fényt ilyen, hiszen későn igazából már senkinek sem illenék kinn kóricálni. - Gyere szépen, kérsz egy kis tejet? - nyúlok óvatosan a szép állat felé, hogy előbb hagyjam magam megszagolni, majd elkezdjem simogatni, ha hagyja magát. A fejénél kezdem, a füle tövénél folytatom és ujjaim végigszántanak a hátán. Ártatlan kék szemeim közben keresnek egy nyakörvet vagy bilétát, ami elárulhatja a macska nevét és a tulajdonosa kilétét.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=439&post=854117#post854117][b]Dr. Kedves Antal Nimród - 2022.10.11. 22:04[/b][/url]

Már éppen rácsimpaszkodik a kilincsre, amikor bent is lenyomják azt, és majdnem esik egy nagyot. Szerencsére egy macska mindig a talpára érkezik, és ez alól ő sem kivétel, így máris négy tappancsán ácsorogva pillant fel a nőre. Nahát. Jól sikerült megválasztani az estét. Nem járt még utána, hogy hány gyógyító van, de ha Násztya még a kutatáson is dolgozik, biztos benne, hogy nem ő az egyetlen.
- Miaú - nyávog hangosan köszönés gyanánt, barátságosan dörgölve fejét a nő lábához. Végtére is most állati alakjában ez így természetes neki. Igaz, vissza kellene alakulnia, eredetileg úgy tervezte, de egy kis simogatásnak sosem tud ellenállni. Emlékei szerint egyébként is mesélte a legutóbbi találkozásukkor, hogy animágusként nagyranőtt szürke maine coon kandúr, és az ismertető jegye szerencsére nem túl feltűnő módon egy forradás az egyik elülső mancsán. Lehet, hogy elfelejtette volna? Azért reméli, hogy ha visszaalakul, nem kap frászt tőle. Azért remélhetőleg mégsem akkora meglepetés a jelenléte, miután már hivatalosan is visszatért az Eridon házvezető helyettesi pozíciójába a kutatási szabadságot követően, na meg animágiát oktatni. A nyakában a nyakörvön ezúttal az áll szerencsére, hogy az irodájába tessék visszajuttatni, ha elveszne, mégse lenne jó, ha valaki Bertánál vagy éppen a menhelyen adná le.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=439&post=854233#post854233][b]Anastasia Strakhova - 2022.10.15. 10:09[/b][/url]

Puhán kutató ujjaim ugyan meglelik a bilétát, de olyan fáradt vagyok, hogy csak mosolyogva megrázom a fejemet arra, amit olvasni vélek rajta. Nem csoda mindez, hiszen azon túl, hogy itt dolgozom még kutatok is és néha besegítek a diákoknak, akiknek nem megy a gemmológia. Szinte csak aludni járok fel a lakrészembe és azt sem sokat. Túlterhelt munkamániás vagyok mióta magamra maradtam, aki saját lelkiismeretessége miatt bukik fel egyszer a kimerültségtől. - Gyere szépen, bemegyünk aztán meglátjuk találok-e neked valami finomságot - nyalábolom fel óvatosan a méretes macsekot, és amennyiben az hagyja magát, simogatások duruzsolás és cirógatás közepette cipelem be a gyógyítóiba szőrös vendégemet. Lehuppanok vele a székre és ölemben tatva kezdek kutatni holmim között. - Hmm...nézd csak, akad itt egy tonhal konzerv. Na, mit szólsz Szépségem? - húzom ki az íróasztal nekem felcímkézett fiókját, miközben szakadatlanul vakargatom a kandúr füle tövét, ha pedig az még bizalma jeléül a hasát is megmutatná, akkor azt is megsimogatnám. Lex például teljesen odavan érte, így nekem is természetes cselekvés.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=439&post=854242#post854242][b]Dr. Kedves Antal Nimród - 2022.10.15. 13:07[/b][/url]

- Miaú - helyesel. Megy ő boldogan, dorombolva a simogatásra válaszul. Egyelőre ebbe még bele is feledkezik. Annyira sikerül néha átengedni magát az állati ösztönöknek - ha beleszámol, mégiscsak pár év híján közel negyven éve tölti ideje egy részét macskaként -, hogy bele is feledkezik az egészbe kellemesen, és nem alakul vissza emberi alakjába. Pedig úgy beszélgetni könnyebb lenne nem mellékesen. A tonhal konzerv említésére kap csak észbe igazán, kár lenne miatta veszni hagyni egy macska úri vacsoráját. Megrázza a fejét, oda-vissza ingatva, olyan vehemensen, hogy ha most vizes lenne esetleg a bundája, biztos, hogy eláztatna maga körül mindent, aztán pillanatok alatt vissza is alakul.
- Khm... - köszörüli meg a torkát, részben a figyelmet magára felhívandó, hiszen a nő már keresi is az emlegetett konzervet, részben pedig azért, mert a nyávogással történő kommunikációt követően már amolyan megszokásává vált. Kell valami pontos határ, mielőtt esetleg így is nyávogva igyekezne közölni, mit szeretne.
- Egy teának jobban örülnék, ha választhatok - szólal meg. - Ne haragudj, remélem, nem ijesztettelek meg nagyon. Kicsit bele tudok feledkezni a... hát szóval, a macska bennem szereti a simogatást - magyarázza hirtelen némileg zavartan. Általában vagy végig macska marad, vagy még azelőtt megmutatja, kicsoda, hogy bárki elkezdhetné megvakargatni a füle tövét. Na meg a lánya a kivétel, neki bármikor átváltozik, félig apa, félig házi kedvenc. Mindenki jól jár vele.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=439&post=854260#post854260][b]Anastasia Strakhova - 2022.10.15. 15:18[/b][/url]

Kezem alól leszökken a padlóra a macska. Nem tartóztatom, pedig már nálam van a konzerv, amit kivettem a fiókom aljából. Nagyon rázza a fejét, amit a nemleges válasz jelének kellene tekintenem, arra a kérdésre, hogy mit szól hozzá. Ehelyett valamiért arra jutok, hogy elege lett a simogatásból. Ennél nagyobbat nem is tévedhettem volna. Tágra nyílt szemmel és elnyíló szájjal nézem végig, ahogy emberré válik előttem. Ajkaim elé kapom a kezem, ahogy aprót sikkantok és érzem, hogy rákvörösre vált az amúgy halvány színű arcom. - Teee, te macska voltál...és én..én meg simogattalak és becézgettelek...Jaj nekem...Ne haragudj rám... - mondom zavaromban kicsit dadogva és ártatlan kék szemeimből süt a kétségbeesett naivitás. Nem akartam én rosszat. Esküszöm. Hiszen ez a férfi az előbb még csak egy macska volt, akit meg akartam etetni. Egy nagy macska. Egy main coon, igen. Mondom magban, hogy aztán végre leessen a papírtantusz. - Egy teát? Máris, máris hozok neked - téblábolok el a szamovárig, aztán vállam felett hára pillantva kérdezzem meg, hogy mivel is inná a teáját. Az arcom még mindig rózsás, a füleim égnek, de a szívem már nem azért kalapál, mert megilletődtem. Atyaég! Én simogattam Őt! A hasát a mellkasát és a hátát! Ez már intim kapcsolatnak számít akkor vajon?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=439&post=854269#post854269][b]Dr. Kedves Antal Nimród - 2022.10.15. 18:52[/b][/url]

Roppant aranyos a nő, ahogy megszeppen, bár azért kissé ő is zavarba jön. Tényleg nem akarta megijeszteni. Ennek eredményeként némileg elvörösödve, kurta nevetéssel igyekszik oldani a feszültséget, miközben kicsit színpadiasan meghajol, mintha műsor végén köszönne el a közönségétől.
- Hát öhm... tádámm. Úgy emlékszem, mintha már mondtam volna, és én tényleg egy macska vagyok, nem csak lélekben - magyarázza még mindig vigyorogva, mert hát azért valljuk be, büszke kandúr a javából. Tényleg rémlik neki, hogy beszéltek már erről, de végül is régen került már sor arra a beszélgetésre, azóta egész könnyen elfeledhette.
- Köszönöm szépen - mondja a teára, közben meg tekintetével követi a nőt. - Ó, de csinos kis szamovár - állapítja meg aztán még. - Egyébként hadd kérdezzem már meg, milyen gyakran vagy ügyeletben? Én most két napot az egyetemen töltök, a hétfőt meg a keddet, a többit pedig itt.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=439&post=854730#post854730][b]Anastasia Strakhova - 2022.10.19. 22:20[/b][/url]

A tea készítése nagyszerű dolog arra, hogy ne lássa rajtam mennyire zavarban vagyok. Főleg attól amikre az előbb gondoltam. Teljesen összezilált a tudat, hogy olyan helyeken értem hozzá, még ha macska is volt, amikhez még jó sok randevú után sem biztos, hogy mernék a megkérdezése nélkül. - Igen, igen. Mondtad, de mostanában azt sem tudom hol áll a fejem - magyarázkodom úgy ötvenedjére megkeverve a teát, az üres teát! Jaj nekem! - Köszönöm, még a nagymamámé volt - mondom a szamovárra, aztán bíbelődöm és tipródom tovább - Tudod ott a kutatásom, aztán nyakamon egy konferencia, meg még az itteni műszakok - hadarom miközben odaadom neki a csészét, ami hogy-hogy nem macskás. Egy rőt macsek néz rá róla a nagy zöld szemeivel. Aztán végre leesik mit kérdezett - A hónapban ez az utolsó éjszakám, azután még lesz két nappal és ennyi - válaszolok és magamhoz veszem saját innivalómat, ami teljesen kihűlt. Annyi baj legyen, iszom ahogy sikerül. - Ez most bután hangzik, tudom, de te olyankor mit érzel, amikor macskaként dögönyöznek? - teszem fel ártatlan, őszinte tekintettel a kérdést pár pillanatnyi hallgatás után, mert nem hagy nyugodni a dolog. Igazából az nem, hogy most akkor már emberként is közelebb vagyunk egymáshoz és mondjuk nem csak az arcára adhatok mondjuk puszit, hanem...Áh...badarság! Még ilyesmiről szó sem esett közöttünk. Mondjuk eshetne, de az olyan furcsa lenne. Vagyis nem furcsa, csak más. Ő teljesen más mint Bálint. Belőle egészen más energiák sugároznak. Kedves energiák.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=439&post=854911#post854911][b]Dr. Kedves Antal Nimród - 2022.10.21. 22:31[/b][/url]

- Legalább emlékezetesre sikerült a belépőm - nevetgél kissé zavartan, megvakargatva a tarkóját is. Na igen, ilyenkor derül ki, mi mindenről hiheti az ember, hogy a másik emlékszik rá, miközben már régen kiment a fejéből. Lehet, hogy a kínos pillanataira sem emlékszik már senki? Legalábbis Doriánt kivéve, mert az az ember olyan, mint egy elefánt, random tud régi fiaskókat felhánytorgatni, hogy ő biztos el ne felejthesse. A sógora azonban külön kategóriaként kezelendő már a kezdetektől fogva, ezt sem szabad elfelejtenie, emlékezteti magát. Jelen pillanatban pedig határozottan kellemesebb társasága van Doriánnál, akit azért még mindig csak az egyetlen és imádott húga kedvéért visel el többnyire.
- Sok a munka? Hogy haladnak a kutatásaid? - érdeklődik inkább, de már választ is kap. - Ó, milyen konferencia készül? Sűrűnek hangzik, de ugyanakkor izgalmasnak is - állapítja meg, és letelepszik közben az egyik székre, lábát kinyújtóztatja, majd bal bokáját a jobb térdére helyezi. Az úgy kényelmes.
- Értem - veszi tudomásul bólogatva, hogy mikor is lesz még itt a nő, majd megrázza a fejét a kérdés hallatán.
- Dehogyis. Gyakran megkérdezik egyébként a diákjaim is, hogy milyen, ha simogatnak, meg persze azt is, hogy kívánom-e az egeret macska alakomban, amire a válasz nem. Ez meg... hát... nem is tudom, jó. Eeeez... olyan, hát na... mintha az ember haját simogatnák, amit annyira nem szoktam szeretni, de ezt... élvezem. Meg amúgy dorombolni is tudok, ez is gyakori kérdés ám - magyarázza. Ha nem lenne amúgy a szavak kereséséből egyértelmű, hogy zavarba jött a témától - pedig nem szokott -, akkor abból is látni, ahogy lassan a vörös folt terjedni kezd arcán füle tövétől indulva. Ezt így talán nem gondolta végig, amikor macska alakban tette tiszteletét.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=439&post=855081#post855081][b]Dr. Kedves Antal Nimród - 2022.10.24. 18:18[/b][/url]

Olyan mérges, hogy már vöröset lát. Inkább nem is akar az egészre gondolni. Szerencsétlen másik gyereket meg se kérdezte, jól van-e, ott hagyta a prefektusokra. Reméli, valaki kapcsol is, ő most egyelőre erre a gyerekre figyel, aki kicsit rosszabbul járt. Még az hiányzik, hogy aztán holnap a szülei is megérkezzenek, vagy esetleg egyenesen az oktatási nyavalyához forduljanak a minisztériumban... ehh, csak még idegesebb lesz, ha csak rágondol. Még Hellára is rámorran zsigerből, majd inkább szusszan egyet, amint felfogja a szavait. Elmormog egy kurta "sajnálom"-ot, hogy a vége már nem is hallatszik, és ölbe veszi az elsőst, mert hát ki az a hülye, aki elvárja, hogy így vígan felsétáljon vele egy egész emeletnyit a gyengélkedőre. Fogalma sincs, mi lesz még ebből, de van egy olyan sanda gyanúja, hogy ez sem a legjobb tanév lesz, amit valaha látott, ha már így kezdődik. Még az első nap se ért véget, és már abban is biztos, hogy ezzel a házvezetővel se lesznek örök barátok. Nem mintha különösebben erre vágyott volna, Dorián is az agyára ment. Most viszont még az is lehet, hogy vissza fogja sírni azt az idióta sógorát, mert annak a nagy tuloknak legalább három gyereke van meg egy felesége, aki úgy látja el a baját, hogy attól koldul, ha valami irdatlan nagy marhaságot csinál. Mégiscsak egy Kedves nőt vett feleségül. Az legalább kicsit másik irányba lendíti, hogy eszébe jut a húga. Mit is tenne most ő? Valószínűleg megpróbálná megnyugtatni a kislányt, mert hát még az, alig pár évvel idősebb Ellánál, aki maga is mindjárt elsős lesz. De hát ő se nyugodt. Azt reméli, hogy majd Násztya lesz az, aki - úgyis olyan angyali teremtés -, nem csak arról bizonyosodik meg, hogy rendben van, hanem kicsit a lelkét is pátyolgatja. Meg se szólal végig a Nagyteremtől a gyengélkedőig vezető úton egyébként, ami lehet, hogy nem jó ötlet, de az is lehet, hogy az. Nem igazán tudja, mit is mondhatna. A "semmi baj" olyan hülyeségnek tűnik. Ellának se mondaná. Könyökével nyomja le a gyengélkedő ajtajának kilincsét, majd cipője orrával löki meg az ajtót, mire az kicsit nagy lendülettel vágódik ki előtte.
- Köszöm - dünnyögi Hellának az összemosódott szót, ami "köszönöm" szeretne lenni, de ő meg mintha enné a hangokat éppen. Pedig az étvágya már bőven rég elment. Reméli, itt a nő és nem kerülték el egymást éppen. Addig is ott toporog az ajtóban, mintha az bármit megoldana. Hogy kellett neki elvállalni ezt a posztot, a jó ég áldaná meg a hülye fejét, maradt volna az egyetemen csak.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=439&post=855558#post855558][b]Anastasia Strakhova - 2022.11.01. 13:07[/b][/url]

Erre most mit lehet mondani? Zavaromban még picit túl is cukrozom a teáját. Legalább nem sót kap bele, az is valami. Tanakodom egy kört magamban, míg a szamovárnál szöszmötölök aztán rá emelem ártatlan tekintetemet. - Az biztos, hogy nem fogom egyhamar elfelejteni - fut azonnal leheletnyi az arcomra és bizseregnek az ujjaim, amik nem sokkal ezelőtt még a bundájában voltak elmerülve. Teljesen átjár ez a furcsa valami és szinte érzem, ahogy feromonokat bocsátok ki, miközben a véredényeim kitágulnak és még jobban elpirulok. Attól félek ezt ő is észre fogja venni. Gyorsan témát váltok, de túl hamar kanyarodom vissza a macska lét részleteihez. Alig tudok odafigyelni a saját mozdulataimra. Esetlenül közlekedem a szűkké és meleggé vált szobában. Aztán kimondja amit reméltem nem fog, de mégis megteszi. Nekem meg azonnal nyilik is kifelé a szám, amit pont most kellene lelakatolnom, aztán jó messzire dobnom a kulcsot. - Megmutatod? Dorombolnál nekem? - ahogy kimondom rájövök, hogy ez mekkora butaság volt, amit már nem csinálhatok vissza. Túlságosan imádom a macskákat és vonzódom hozzá. Mint valami szédült bakfis úgy nézek rá, várakozva vágyakozva vagy nem is tudom hogyan. Nagyon meleg van, ezért kigombolok két gombot a blúzomon. Orromba tolakszik parfümöm és saját vágyaim illata. Ez teljesen összezavar. Ilyen még nem történt velem. Lehet beteg vagyok?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=439&post=855859#post855859][b]Dr. Kedves Antal Nimród - 2022.11.04. 22:26[/b][/url]

- Bocsánat - dünnyögi kicsit zavartan, kicsit el is vörösödve. Azért mégsem az volt a célja, hogy életre szóló kellemetlen élménnyel ajándékozza meg. Sőt. Az igazat megvallva, az a helyzet, hogy bár nehezen vallaná be, kedveli a nőt. Nagyon is. Már egy ideje tépelődik rajta, hogy miért is ne hívhatná újra randira, a múltkor is milyen jót beszélgettek. Van ugye az az aprócska tény, hogy sose volt nagy szerencséje a nőkkel, de a fenébe is, a válás már tíz éve történt, Réka meg teljesen másfajta nő, mint Násztya. Tekintetével követi a nő mozdulatait, majd a kérdésen elmosolyodik. Nem ő az első, aki ezt kéri, de nem szokott ebbe belemenni máskor, legfeljebb morcos fejrázással szokta jelezni, hogy nem. Esélytelen.
- Ha szeretnéd, persze - válaszolja, miközben alig tudja visszafogni magát, hogy ne vigyorogjon, elvégre elég egy szolid mosoly is. Ehh, tényleg meg kellene kérdeznie, mielőtt még elkezdi túlgondolni a dolgokat és inába szállna a bátorsága. A fenébe is, még a mumusa is az, hogy elutasítják, de erre most nem tud varázsigét küldeni, amitől a félelmén nevetni tudna. Vesz inkább egy nagy levegőt.
- De mielőtt átváltozom... szóval... én azt szeretném kérdezni, hogy volna... lenne-e kedved egy... izé, hát gondoltam, meghívnálak vacsorára. A lányaim szerint egészen jól főzök - kérdezi meg, zavara nyilvánvalóan átjön, ahogy a szavakat keresi, az utolsó mondatot pedig már csak dünnyögi, és inkább át is alakul macskává, úgy nem látni, hogy amúgy fő a feje. Kicsit már bánja is, a kérdést, úgyis biztos mindjárt nem lesz a válasz, esetleg egy talán, valami jó kifogás. Ki tudja. Felugrik a székre, és ha már az volt a kérés, hogy dorombolna-e, meg is mutatja, milyen szépen megy ez és hangosan.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=439&post=855876#post855876][b]Anastasia Strakhova - 2022.11.05. 07:24[/b][/url]

Egyáltalán nem vártam bocsánatkérést. Kicsit zavarba ejtő volt az élmény, de mindenképp kellemes. Bizarr és izgalmas egyszerre. Nem sok ilyenben van részem. Igazából sosem volt még ennyire közeli kapcsolatom egy animágussal. Elmosolyodom és megrázom a fejem. - Semmi baj, jó értelemben volt felejthetetlen - mondom halkan, ezzel le is zárva ezt a részét a beszélgetésnek. Kezemben teámmal kérem meg ezután a legbotorabb dolgra, amire csak lehet. Félek teljesen bolondnak, vagy ami még rosszabb, tolakodónak néz azon túl, hogy megtagadja a kérésemet. Látványosan elpirulok saját butaságom zavarától és szóhoz sem jutok az elkövetkező pár pillanatban. Egyszerre ér el hozzám vacsora meghívásával együtt a tény, hogy már fel is ölti macska alakját és hangos, szívmelengető dorombolásba kezd. Teljesen elgyengül a térdem. Leteszem a teámat és bátorságot merítve vágyamból odalépek elé. Kezeimet kinyújtom, ha hagyja elkezdem simogatni, majd a füléhez hajolok.- Nagyon szeretnék veled vacsorázni - suttogom neki, mert úgy tudom, ilyenkor valamivel jobban hallanak. Aztán egy lágy puszit adok szőrös fejére és eltávolodom egy kicsit, hogy ha akar visszaváltozhasson. A szívem most elég szabálytalanul ver és aggódom, mit fog szólni a merészségemhez. Nem tudom milyennek lát engem, de az biztos, hogy fülem hegyéig vörös vagyok és kék szemeim úgy csillognak, mintha valami tűz lenne bennük. Furcsa, mégis otthonos érzés, mintha hazaértem volna valahová, ahol még nem is jártam. Lehet ez a szerelem? Annyit olvastam és hallottam róla, de Bálinttal egészen más volt. Olyan tudományos. Nagyon kellemes, és biztonságos. De ez valami egészen más és új és ismeretlen.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=439&post=856039#post856039][b]Dr. Kedves Antal Nimród - 2022.11.07. 18:49[/b][/url]

Nem is tudja, mikor érezte magát ilyen furán. Az biztos, hogy Anna eddigi próbálkozásai egyszer sem végződtek még így. Az esetek 99 százalékában az első randiból sosem lett második, de még azt sem ülte végig, inkább talált valami kifogást és lelépett. Utána meg napokig tapintható volt a feszültség közte és a húga között, pedig egyébként imádja Annát, mindig is ő volt és lesz az ő egyetlen kishúga. Merlinre, még a hülye sógorát is elviseli a kedvéért. Csak ezt az állandó szervezkedést nem tudta elviselni, hogy ő meg az anyja folyton találtak valakit, akivel ismerkedhetne. Pedig a jó ég áldja meg, ő igazán képes egyedül is nevelni Ellát. Ez a legutolsó alkalom azonban a ritka kivétel lett, a fennmaradó egy százalék, most pedig mintha újra tapasztalatlan fiatal lenne, mint amikor még Maja anyjával ismerkedett. Mondjuk ha belegondol, nem is egy tapasztalt nőcsábász, valahogy ebben soha nem volt igazán szerencséje. Maja anyjával elváltak az útjaik hamar, tizenhat évvel később tudta meg, hogy van egy lánya, amikor Maja bekopogott az irodájába. Réka meg olyan volt, amilyen, Ella az egyetlen jó, ami abból a kapcsolatból származott. Anna szerint elmehetett volna régen pszichológushoz, mert nyilván megviselte a válás, de ő már csak azért se akarta. Azt meg végképp nem tudja, mi volt ezúttal más, hogy azóta se szült veszekedést a dolog. Talán az, hogy Násztyát már régóta ismeri tulajdonképpen, nem valaki új volt, most pedig itt ücsörög és éppen randira hívja. A választ meg sem várva alakul át állati alakjába, remek lehetőség, hogy elrejtse, mennyire zavarná egy esetleges nemleges válasz. A tényleges válasz viszont kedvező, amire egy nyávogással reagál, a nő kezéhez dörgölve a fejét, és ha már azt kérdezte úgyis, hogy megmutatná-e, hogy tud dorombolni, de meg ám. Még hangos is. Nincs is nagyon kedve visszaalakulni, azért szeret ő macskaként létezni, ami kellemes is, ha az ember társasága kedveli is a macskákat. Az egyetlen gond csak az, hogy így nem tud beszélni. Kénytelen mégis újra emberi alakot ölteni.
- Az remek... akkor ööö... szombat este? Hat óra? Budanekeresden lakom az Árnyas úton. 21-es szám. Mondtam már, hogy Budanekeresd? - kérdezi. Á, kicsit sincs zavarban. Ugyan, dehogy. Ő? Soha, semmikor. Nem is vörös a feje, mindenki rosszul lát. - Azt hiszem, mennem is kellene, mielőtt a lányom aggódni kezdene. Örültem és... kellemes estét! - dünnyögi, miközben mintha nem tudná, most mosolyogjon-e vagy ne, vagy mi legyen, inkább illedelmesen, kicsit ódivatúan kezet csókol a nőnek, és megy is a dolgára. Mintha lenne bármi is. Ki kellene találni, mi legyen a vacsora szombaton.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=439&post=857416#post857416][b]Linzenbold Inez - 2022.12.17. 20:06[/b][/url]

A kívánságok terme általában biztos pontot jelent az életében, ami a gyakorlást illeti. Nagyon csalódott lenne, ha nem volna lehetősége egy ilyen helyen edzeni órák között, illetve sokszor még órák előtt is ezt a helyet választja, nem pedig a pestseholsei központot. Nem minden edzése történik edzőkkel, ami ad némi szabadságot arra, hogy önállósítsa magát és saját gyakorlási tervet is vigyen be. A múltkorában már kapott össze a két edzőjével, mert azt mondják, hogy túlhajtja magát és ezzel már rontja a saját teljesítményét.
A szőke rellonos ennél azonban jóval önfejűbb, és időnként továbbra is beiktat néhány keményebb edzést, ahol komolyabb átkokat kap, melyek mind megviselik a szervezetét, ráadásul nagyon gyorsan érkeznek, igyekeznie kell, hogy ki tudja védeni őket. Valószínűleg a bajnokságon nem lesznek képesek ilyen tempóban átkokat szórni az ellenfelei, azonban minden eshetőségre fel akar készülni, mert neki kell a legjobbnak lennie.
Ma délelőtt előfordulhat, hogy ellógott egy tanórát, amit lényegében megtehet, hiszen magántanuló, azt csinál, amit akar. Ha olyanja van bejön ebédelni és hazamegy, neki nem szólhatnak semmiért.
Ebben az úgynevezett lyukasórában kitalált valami egészen menőt: a Bombardának van egy, a párbajoknál használt, ám sokkal gyengébb verziója. Ezt képes volt használni nyolc évvel ezelőtt az egyik észt versenyző, aki ezzel hatalmas sikereket ért el. A ruhájuk és testük, így a bőrük és a hajuk el van látva egy védőbűbájjal, így nem gyullad ki, annak ellenére sem, hogy jár némi lánggal egy ilyen átok. Technikás elsajátítani, még neki sem megy egészen, azonban már van olyan elméleti tudása a rontásról, hogy rá bírta venni a termet a használatára.
Elég nagyot szólt, nagyobbat, mint képzelte: odakint is hallották a ricsajt, ő pedig a földre került. Ugyan magánál volt végig, de kellett egy kis idő, míg újra képes volt kinyitni a szemét. Az egész testében érezte a detonációt, ő maga pedig reszketve, hasogató jobb füllel feküdt a padlón, amikor Rosales professzor berontott, hogy megkeresse a zaj forrását.
Kellett egy kis idő, hogy magához térjen és a saját lábára tudjon állni. Annak ellenére, hogy kifejezte, hogy neki semmi baja, az igazgató-helyettes asszony ragaszkodott ahhoz, hogy meglátogassa gyengélkedőt, sőt még el is kísérte, mert nem bízott Inezben.
Hazudna, ha azt mondaná, hogy nem volt szükége arra, hogy megálljanak párszor az úton, Rosales prof többször belé is karolt, hogy segítse, ami tök ciki. Egy kis átok nem fogja őt leteríteni a lábáról. Pár csepp vért érzett szivárogni az egyébként is gyakorlatilag állandó zúgó füléből, ami azért nem nyugtatta meg, ennek ellenére kócos szürke fürtjei biztonságába rejtette a fülét.
- Tényleg jól vagyok, tanárnő! - Ismétli meg a szemeit forgatva, ahogy belépnek az ajtón. Lehet, hogy ma már nem fog annyit edzeni, de nincs nagy baj, máskor is sérült le és nem dőlt össze a világ.
Igaz, az edzésre használt terem sem, mint most.
A tanárnő jelezte a gyógyító asszo... úrnak az érkezését egy rövid összefoglaló kíséretében, majd el kellett sietnie a következő órájára, amiről már így is késésben volt.
- Jó napot. - Köszön az egyik székre helyet foglalva. Bőre sápadt, testében még most is érzi a robbanást, ám szerinte ez csak stressz, mert megijedt a robbanástól. Vonásait próbálja rendezni, annak ellenére, hogy egyáltalán nem érzi jól magát. A fülében a szúró fájdalom nem múlik, az őrjítő zúgás pedig egyre élesebben jön elő, pont úgy, mint tavaly.
- Nincs nagy baj. - Jelenti ki egyszerűen, poros, kissé összekarcolt jobbját feltartva, amit gyorsan el is rejt, noha csak felületi sérülés. Lehet még rajta ezekből, eddig észre sem vette. Még csak azt hiányzik, hogy eltiltsák az edzéstől vagy a versenyzéstől. Már csak négy hónap van a versenyig, egy percet nem hagyhat ki.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=439&post=857417#post857417][b]Thorsten Löwenherz - 2022.12.17. 21:46[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=439&post=857420#post857420][b]Linzenbold Inez - 2022.12.17. 23:14[/b][/url]

Valószínűleg túl nagyravágyó volt, ami a Kívánságok termét illeti. Lehetséges, hogy erősebb ellenfelet álmondott meg magának, mint amivel szembe kell majd, vagy akár szembe képes nézni. Azonban neki ez adja az erőt, hogy mindenre felkészült, elvégre az a 17 éves észt srác nyolc évvel ezelőtt hatalmasat tarolt ezzel az átokkal.
Ahogy a rémület okozta adrenalin ürül ki a szervezetéből, úgy kezdi érezni egyre inkább azt, hogy nem érzi jól magát. Nem gondolja, hogy komoly sérülése lenne, azonban a karcok és vágások a bőrén egyre inkább égni kezdenek, és az enyhe remegése is erősödni kezd. A füle egyre élesebben lüktet, amihez egy óvatlan pillanatban oda is nyúl, ahogy Rosales professzortól búcsúzik.
Finoman biccentve üdvözli viszont a férfit, akit még nem nagyon látott errefelé. A lányok pletykáltak valami nagyon szexi gyógyító pasiról, akihez nagyon szívesen elmennének, de a szőke nem szeret ilyenekbe belefolyni, sokkal több időt emésztenek fel ezek a pletykák, mint amennyit szórakozást adni képesek az embernek. Ráadásul egészen biztos benne, hogy ezek a lányok terjesztették róla azokat a borzalmas dolgokat a múlt évben, amiket Jacob mesélt.
Kékjeivel érdeklődve pislog a férfi irányába, érdekli, hogy mennyire szigorú, mert ha most eltiltja akár egy napra is az edzéstől, az tragikus kimenetelű lehet a VB szempontjából - amiről már tud is. Mondjuk szép hogy tud, elvégre nem mindenki hoz ilyen eredményeket ebből az iskolából. Nem is lenne kint versenyzőjük, ha Inez nem igazol át ide.
- Igen, már nagyon közel van. Nem eshetek ki. - Feleli csendesen, ahogy kicsit előre hajol, hogy a térdeire tudjon könyökölni ahhoz, hogy megmutassa a robbanással járó éles tárgyak okozta karcokat-kisebb vágásokat. A mozdulatra a jobb füle is reagál, amit egy elfojtott szisszenéssel jutalmaz.
- Tudok németül. - Válaszolja a nevezett nyelven, ahogy figyeli a fordítógyűrűt. Akcentusa nem a tiszta hochdeutsch, keveri a schweizerdeutsch-csal, de remélhetőleg érhető lesz. Angolul is tud valamennyire, de az anyanyelve, valamint annak a társnyelve mégis könnyebb számára.
- Utána mehetek? - Kérdi reménykedve pislogva a férfire. Egyre kevésbé érzi, hogy ma bármennyit is tudna még edzeni, de talán egy délutáni szunya megoldja a problémáját.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=439&post=857441#post857441][b]Thorsten Löwenherz - 2022.12.18. 23:13[/b][/url]

Az aligazgatónőtől már kapott egy összefoglalót a helyzetről, az kezdetnek megteszi, most már csak a lánynak kellene kevésbé erőltetnie, hogy de igazán nem történt semmi. Ugyan a karcolásai távolról nézve tényleg csupán felületesek, a legnagyobb baj az, hogy por borítja őket és ki kell tisztítani, mielőtt sebforrasztó bűbájt alkalmazna. Az viszont aggasztóbbnak tűnik számára, hogy Inez remeg. Vagy túlhajszolta magát vagy - bár reméli, hogy nem ez az opció áll fenn, de ki tudja - elvonási tünetei vannak. Amíg nem tud biztosat, egyiket sem zárja ki inkább. Egy bólintással veszi tudomásul a választ, ettől azonban még mindig nem lett okosabb. Mindkét lehetőség marad a listán, elvégre szedhet teljesíményfokozót is, ha elég merész vagy éppen elkeseredett, akár valami nem hivatalosan árult bájitalt is. Nehéz eldönteni, mire gondoljon, hiszen nem ismeri. Bár felüti a kartonját is közben, futó pillantást vetve az első oldalra, ám nem táplál hiú ábrándokat, hogy abban esetleges pult alóli szerek is fel lennének tüntetve. Sőt, azt sem hiszi, hogy a lány elárulja csak úgy önszántából, ha ilyennel él. Bonyolult dolog ez. Mindehhez azonban legelőször rákérdez a németre, hátha beszéli a rellonos. Még az angollal is beéri igazából, csak ne a fordítógyűrűt kelljen használnia. A Linzenbold név egyébként is ismert számára már, elvégre aranyvérű körökben tudni szokás azt is, kik ők. Nem sokkal előzik be a Löwenherzeket a nagy almanachban.
- Csodás - szólal meg megkönnyebbülten a válasz hallatán anyanyelvén, lehúzva teljesen ujjáról a gyűrűt és az asztalra teszi. Bár egy szóból még nem érezni az akcentusát különösebben, minél többet beszél, annál szebben hallhatóvá válik általában, hogy mégiscsak Karintiából származik, nem valamelyik német tartományból. Habár a Herzbergben tanult, az a pár svájci év nem hagyott annyira mély nyomot.
- Lenne közben pár kérdésem azért. Először is, köztünk marad, bármit mondasz, de pontosan mivel próbálkoztál? - teszi fel a kérdést, hogy tudja, nem kell-e esetleg valami mágikus ráhatással is számolnia, nem csak egyszerű karcolásokról van szó, mert megcsúszott és elesett. Frau Rosales valami robbanást is emlegetett. Felkel közben a székről, és közelebb lépve először is megszemléli alaposan a sérüléseket. Szerencsére mind csak felszíni, akkor se maradna nyomuk, ha nem szándékozna sebforrasztó bűbájt használni. - Ez lehet, hogy okoz némi bizsergést, esetleg csípni fog - közli figyelmeztetésképpen, mielőtt használná a megfelelő bűbájt, hogy megszabaduljon a portól és elkerüljön mindenféle mellékes utóhatást. Használhatna bájitalt is, szinte ugyanazzal a hatással, ám most ezt is kellőképpen megfelelőnek ítéli.  

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=439&post=859013#post859013][b]Linzenbold Inez - 2023.01.29. 18:47[/b][/url]

A szőke nem kérdez rá a férfi nevére, bár már több verzióját (mint Löwenstein,Löwi, Löwenberg,Löwenherz) hallotta az osztályteremben, mert olybá tűnik a lányok a nagy stalkolásban nem foglalkoztak ilyen részletekkel. Inez is kapott már érdekes elnevezéseket a köztől, volt már Linzenburg,Linzenberg és Ivett is.
Mindenesetre az kiderült, hogy német névvel rendelkezik az úr, ami ugye több országot is jelenthet. Később talán érdeklődik a gyógyító származása felől, azonban egyelőre nagyon kimerült és kellemetlenül érzi magát: egyrészt a robbanás okozta stressz, a testi tünetek és persze a kudarc mardosó érzése is. Félő, hogy lesz még ennek következménye, főleg, hogy maga az igazgató-helyettes találta meg.
Igyekszik kerülni a férfi tekintetét, nem igazán tud még mit kezdeni ezzel a szituációval, utál kiszolgáltatott  helyzetben lenni. Megszokta, hogy övé az irányítás, nehezen fogadja el, hogy most lassítani kell és rábíznia magát egy idegen tudására. Jó, nem mintha Inez gyógyító lenne, ebben a helyzetben képtelen segíteni magán.
Hümmögve válaszol arra, mi szerint a férfi örül a némettudásának. Kékjeivel követi a gyűrűt, majd próbál rájönni a férfi származására.
Ineznél erősen érződik a berni tájszólás, igyekszik a magas németet használni, de annyira nem jön számára természetesen.
- Tirol? - Kérdi halkan felpillantva. Valószínűleg nem jól gondolja, de annyira nem ismeri a német nyelvjárásokat, tájszólásokat. Annyi van belőlük, hogy valószínűleg ember nincs a földön, aki mindegyiket meg tudja jegyezni és fel is ismeri őket.
A férfi kérdésén kicsit felvonja a szemöldökét, elvégre nincs miért titkolózzon. Jó, lehetséges, hogy nem mindig a legkönnyebb varázslatokkal próbálkozik, de azokat, amik igazán meggyötrik az embert, azt meghagyja az intézmény falain kívülre.
- Mindefélével, a szokásos átkok, rontások ilyen kis Subcutis ardor, Vulnera ardor, utána Ferrum virgo... - Sorolja a legnagyobb természetességgel, neki ez már a napi rutin része, hogy vagy elkap egy olyan átkot, amitől azt érzi, hogy szegek szúrják át a bőrét, vagy sikeresen kivédi. Nagyon kell igyekeznie a pajzsbűbájokkal, hiszen sosem jó, amikor megsérül, de élesben, amikor a bajnokságok vannak, akkor végzetes lehet a mérkőzés kimenetele szempontjából.
- Szóval semmi extra, átlagos napi nyolc-kilenc órai edzés része. Aztán azt kívántam, hogy a szoba idézze meg a Bombardiát és most itt vagyunk. - Sóhajtja csalódottan. Minden egyes találat, amit kap egy újabb csalódás önmagában és a képességeiben. Persze, ahogy az edzője mondja, mindegyikből tanulhat és erősebben áll majd fel, de neki mégis a világ legnagyobb kudarca.
-  Még közel sem végeztem mára. - Hangja végig monoton, ami egy kis tónust visz bele, az a remegésből jön. Tekintetét lesüti a horzsolásokra, majd száját egy újabb gondterhelt sóhaj hagyja el. Még legalább négy-öt órát kéne ma tolnia, de nagyon nincs olyan állapotban. Túlhajszolt, megsérült és nagyon kimerült, végtelenül az.
Bólint a férfinek és hagyja, hogy kezelje a horzsolásait. Érzi a bizsergést és az égést, azonban az a kis kellemetlenség eltörpül a fülébe élesen lüktető fájdalom mellett. Egy korábbi túlhajtása miatt rendszeresen zúg ez a füle, nem hiányzott neki, hogy most még a dobhártyája is beszakadjon a robbanástól. Igazából fogalma sincs, hogy pontosan mi történt a fülével, ami biztos a fájdalom, és hogy érzi a szivárgó, meleg folyadékot az arcán, mely a kis babahajakban már el is kezdett megalvadni a hajzuhatagja takarásában.
- Köszönöm.. Ööhm...- Motyogja a szavait elharapva, azonban a fájdalom és az aggadalom győzedelmeskedni látszik. Ahogy megy ki az adrenalin a szervezetéből, úgy érzi egyre erősebben az éles fájdalmat, és ezzel párhuzamosan csökken a lüktető érzés a mellkasában.
- Azt hiszem a jobb fülem is kicsit...fájogat. - Bleib ruhig, nem lihegjük túl. Nem hiányzik egy edzéstől való eltiltás, minden rendben van. Ha nem mozgatja a fejét, nem olyan rossz az.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=439&post=859055#post859055][b]Thorsten Löwenherz - 2023.01.30. 16:53[/b][/url]

- Karintia - válaszolja a bizonytalan kérdésre, ha már a lány Tirolt emlegeti. Csak amolyan mellékes megjegyzés ez, jobban érdeklik ugyanis Inez sérülései. Kíváncsi, pontosan mi is okozta a robbanást, amit az aligazgatónő említett. Érdeklődve hallgatja a felsorolt átkok listáját, nem különösebben lepődik meg azon, hogy a rellonos lány ilyeneket gyakorol, ha már egyszer az ifi vbre készül. Hümmögve veszi tudomásul a megosztott információt, majd kicsit felvonja a szemöldökét a bombarda említésére. Emlékszik, hogy amikor még a Herzbergben tanult és némelyik diáktársa szintén a vbre készült, némelyikük csinált meggondolatlan ökörséget gyakorlás gyanánt. Megcsóválja a fejét, mielőtt megszólalna.
- De, mára szerintem már végeztél - válaszolja, miközben a nyitott kartonra mered az asztalra könyökölve, ujjai hegyét összeillesztve, mielőtt felkelne, hogy lefertőtlenítse a karcolásokat. Szól, hogy milyen hatással járhat a bűbáj, amellyel megtisztítja a sebeket, majd pedig el is tünteti az összes karcolást egy sebforrasztó varázslattal.
- Mennyit szoktál pihenni? - kérdezi meg azt figyelve, ahogyan a karcolások lassan eltűnnek. Olybá tűnik számára, hogy a lány nagyon is túlhajszolta magát, hiszen még a bőre is lassabban regenerálódik a bűbáj hatására. Ismét hümmög arra, hogy a lány jobb füle is érzékeny. A jobb oldalára kerülve közelebb hajol, hogy megvizsgálja a fülét. Kell egy kis fény, hogy lásson is. Úgy tűnik, a bombarda, már ha az volt a ludas, okozott némi kárt, de még menthetőnek látja. Tud rá jó bűbájt, bár nem garantálja, hogy esetleg zúgni nem fog. Ezt is megoldva aztán hátralép, és az asztalnak dől, úgy néz szigorúan a lányra.
- Nem szédülsz? Nincs hányingered? Mára azért mindenképp bent tartanálak, ebből nem engedek. Pihenésre van szükséged.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=439&post=859284#post859284][b]Linzenbold Inez - 2023.02.11. 00:21[/b][/url]

Hümmög egyet a tartomány neve kapcsán, tudja merre van, de nem különösebben ismeri. Nem nagyon járt még arra a családjával, hiába szomszédos ország. Valamiért többször jutottak el Franciaországba meg Olaszországba, valószínűleg a tengerpart miatt. A vállalkozás miatt a szülei elég elfoglaltak, hiába engedhetik meg maguknak anyagilag a folyamatos utazgatást, a munka nem teszi lehetővé.
- Mit írnak benne? - Kérdi elengedve a füle mellett a megjegyzést, mi szerint nem kéne ma edzenie tovább. Talán még elalvás előtt belefér fél óra, aminél nem gyakorolja a védekezést - abból valóban elég volt mára. Viszont nagyon izgatja, hogy mit írnak róla a kartonjában, mert feltűnően olvassa a férfi.
A fertőtlenítés csíp, de szerencsére a gyógyító bűbáj után a fájdalom mind jobban csökken. Már csak abban bízik,hogy a többi panasza is így fog járni.
- Köszönöm! - Válaszolja párat pislogva a gyógyuló kézfejére és ujjaira. Általában nem szoktak ennyire súlyosan megsérülni, de bizony többször szorult már ellátásra a két keze. Valahol neki is van valamilyen szer, amivel gyorsítani tudja a gyógyulást, de az nem ilyen látványos.
- Pihenni? - Emeli fel tekintetét újból a férfi arcába. Hangja valamicskét reszketeg a remegéstől és az előző sokktól, de így is érezhető benne lemondás. Nincs neki ilyenekre ideje, majd a bajnokság után.
- Valamikor este 11-től reggel ötig, néha kevesebbet. De van, hogy elalszom nappal, szóval nem csak ennyit. - Van, hogy azért nem jön be órákra, mert a pestseholsei lakásukban kidől és képtelen felkelni a hajnali edzésére is. Az edzői általában megértők, de biztos, hogy baj lenne belőle, ha ez gyakran ismétlődne meg. Mindenesetre örül, hogy a suli nem ró rá akkora terhet, mint otthon.
Hagyja, hogy a fülét megvizsgálja a germán kolléga, majd letörli felsője ujjával a száradni készülő vért. Ennek már mindegy, úgyis tisztítani kell, csupa por, ráadásul el is szakadt több helyen.
- Én... - Szédelegni szédeleg, azonban hamar sokkal nagyobb problémának néz elébe.
- Itt? Mármint... itt? - Mutat bizonytalanul körbe a gyengélkedőn. Kékjeivel döbbenten mered a férfire, ahogy halkan piheg a hirtelen reakciótól, szinte levegőt is elfelejt venni.
- Én nem maradhatok itt. Van Magyarországon lakásunk, ott is tudok pihenni. - Meg adott esetben edzeni is picit. Lepillant a férfi cipőjének orrára, majd felvezeti tekintetét a szigorú szempárra. Egészen más most, mint amikor találkoztak.
Nagyon sok érzelem kavarog most benne, ahogy idegesen a ruháján lévő egyik lyukba fúrja az ujjait. Folyamatosan attól rettegett, hogy mi van, ha nem lesz képes edzeni, miközben annyira vágyott arra, hogy pihenhessen.
- Nem lehet. - Motyogja halkan, ahogy arcán végigfolyik egy sós könnycsepp. Legszívesebben tényleg kidőlne és aludna, el akarja felejteni a fájdalmat, a pálcát és a versennyel járó összes stresszt, ugyanakkor meg bénító bűntudat lesz rajta úrrá, amikor arra gondol, hogy ez megtörténik.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=439&post=859302#post859302][b]Thorsten Löwenherz - 2023.02.12. 15:02[/b][/url]

- Kórtörténet - válaszolja tömören, csak úgy mellékesen, bele sem gondolva, hogy esetleg a lánynak ne lenne tudomása arról, hogy eddig mit jegyeztek fel róla a gyógyítók, ahányszor csak megfordult náluk náthával vagy éppen egy-egy sérüléssel. Másnak meg ennél többet egyébként sem mondana, mégiscsak köti az orvosi titoktartás. A figyelmét aztán már az köti le, hogy előbb megtisztítsa, majd eltüntesse a sebeket, figyelve, hogy milyen lassan gyógyulnak a lány sérülései. Biccent aztán a köszönetnyilvánításra válaszul, mielőtt még rákérdezne, mennyit is pihen a lány pontosan.  
- Ühümm - hümmögi válaszul, és figyelni igyekszik a válaszra, miközben megnézi a fülét is. Nem kifejezetten erőssége, hogy egyszerre több dologra is figyeljen, de azért igyekszik, és az alapján, amit hall, megcsóválja a fejét.
- Túl kevés. Legalább hét órát kellene aludnod, még inkább hét és felet - dünnyögi végül, miután átgondolja a hallottakat, és azt is kijelenti, hogy ennek örömére ma a lány a vendége lesz a gyógyítói rezidencián.
- Ez nem alku tárgya. Helyezd kényelembe magad, ma bő a választék üres ágyból éppen - válaszolja, közben pedig visszaül az asztal mögé. A kartonban a probléma esetén értesítendő rubrikát keresi meg, hogy írjon egy levelet az ott megjelölt személynek. A tolla hegyét ütemesen kocogtatja közben az asztalhoz. Maga elé húz egy pergament az asztal sarkán felhalmozott kis kupacból, hogy ráfirkantsa a formanyomtatványra a lány nevét és az okot, amiért bent tartja, aztán ezt majd eljuttatja a házvezetőjéhez. Félig kész is, amikor a lány ismét megszólal és azt motyogja, nem lehet.
- Dehogynem. A felkészülésnek pont olyan fontos része a pihenés is, mint a gyakorlás. Nekem elhiheted, hosszú évekig sportoltam versenyszerűen. Ha nem pihensz eleget, több kárt okozol, mint hasznot. Többet hibázol, többet sérülsz, lassabban gyógyulsz. A kartonodhoz nem csatolták amúgy az edzésterved, de nem hiszem, hogy az edződ örülne, ha tudná, hogy túlzásba viszed - közli vele, még mielőtt teljesen kiborulna, hogy nem mehet vissza gyakorolni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=439&post=859312#post859312][b]Linzenbold Inez - 2023.02.12. 19:46[/b][/url]

Finoman bólintva veszi tudomásul, hogy kórtörténet, bár ettől azért lehetett volna bőbeszédűbb a férfi. A füle hasogat az ilyen mozdulatoktól, meg kicsit szédeleg is, így nem nagyon erőlteti a dolgot.
Azért érdekelné, hogy melyik sérüléséről mit írnak, mert volt olyan, ami miatt átmenetileg el akarták tiltani a versenyektől, aztán valahogy sikerült kijárnia, hogy nem kellett, de nem volt könnyű menet. Azért nem beszélt soha a fülzúgásáról senkinek, mert képesek lennének az érzékszervi gondok miatt eltiltani, amíg tart, pedig emellett is simán edz. Pár hónap után az ember észre sem veszi.
- Majd alszom a VB után. - Feleli tömören és megjegyzi, hogy legközelebb több alvást kell bemondania, mert erre harapnak. Itt van, nem esik össsze, teljesít. Ez a legfontosabb. A szervezete úgyis jelzi, ha több alvásra van szüksége, olyankor szokott délután szunyókálni.
- Dobhártya? - Kérdi száját oldalra húzva, halkan sziszegve a vizsgálattól. Nem esik jól dönteni a fejét hozzá, szinte olyan, mintha kést szúrnának a fülébe. Megszokta a fájdalmat, azonban most nagyon össze kell szorítania a száját meg a szemeit, hogy ne adjon ki hangot. Nem is annyira ez elviselhetetlen, hanem az egész. A folyamatos hajtás, a nyomás, az állandó sérülések. Megvan a maga gyógyulási terve az átkok ellen, de akkor is nagyon megterhelő az embernek napi szinten elviselni, a szervezet nem erre van kitalálva. De teher alatt nő a pálma, legalább rákényszerül arra, hogy jobb pajzsbűbájokat idézzen meg és gyorsabban.
- Nem érti... tényleg nem lehet. Nem fér bele. Én magántanuló vagyok, nem kell itt lennem. - Magyarázza lassan feltápászkodva a székről, azonban eléggé ingatag lábakon áll, érzi, hogy fokozódik a szédülése meg a remegése, ahogy meg kell tartnia a saját testsúlyát. Tényleg pihennie kellene, ez most nagyon betalált nála. Annyira kimerült, hogy a szokásos matekot sem tudja végigfuttatni a fején, ahol kiszámolja hány nap van még a világbajnokságig. Attól mindig pánikolni kezd és összekapja magát. Talán ha most alszik egy keveset, akkor a délutáni edzés belefér.
Az első könnycseppet hamar egy újabb követi, ahogy érzi a gyengeséget, ami eluralkodik a testén, amikor a kijárat felé indul. Nem tűnt ekkora bajnak ez az egész baleset, amíg az adrenalin megtette a hatását, azonban most itt áll reszketve és hallgatja a férfi papolását a pihenésről meg a gyógyulásról.
- Az edzőm... basszus. - Halkan felnyüszít, majd alsó ajkát erőből bepréselve a szájába beleharap, miközben könnyzápor indul meg az arcán. Meg fogja ölni, ha rájön, hogy ilyen durva rontást egyedül próbált ki. Ebben tényleg megegyeztek, hogy ezt csakis vele, mert ezek a szobák teljesen kiszámíthatatlanok és komoly baj lehet belőle. De a lány vérszemet kapott, azt hitte, hogy egyedül is mennie kell a veszélyesebb varázsigék gyakorlásának.
- Ki fog nyírni! Nem tudhatja meg, hogy mi történt! - Magyarázza tágra nyílt szemekkel, szinte pánikolva pihegve. Kétségtelen, hogy rá fog jönni a férfi és nagyon nem fogja megdicsérni. Nagyon keményen bánik Inezzel, többször van kiabálás és durva szavak. Ugyanakkor kifejezetten támogató, de fenntartja Inezben a versenyszellemet és azt, hogy nem bízhatja el magát.
Fogalma sincs, hogy ki tudna neki ebben segíteni, jobb híján könyörögve néz a szigorú gyógyítóra.
- Segítsen, kérem. Adjon valami csodaszert, ki kell bírnom a mai edzést! Minden munkám odalesz, az a sok szar, amin átmentem, hogy itt lehessek. - Sírva roskad le a székre, amiről az imént felállt. Nem törődik azzal, hogy ki látja az érzelmeit, hangosan szipogva zokog.
- Sosem lehetek világbajnok így. - Folytatja elengedve a magas németet, immáron örül, ha a berni nyelvjárásban képes beszélni. Karját átfonja maga körül, remélve, hogy ettől megnyugszik kicsit. Mellkasán ott lóg a szakadt pálcatartó hevederben a pálcája, reszkető ujjaival piszkálja a faragásokat, miközben bal ruhaujjával letörli a könnyeit. Azt már régen megtanulta, hogy a fertőtlenítés után nem nyúlunk a szemünkbe, ilyen távolságból is csípi egy kicsit a kékjeit.