Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Fejetlenség Folyosója

Keith
Egy este - Zárás (igen, ennyi volt/lesz ) -

Tulajdonképpen nagyon jó kérdést, hogy mi a fenét keres lent éjnek évadján a folyosón. Azt sem tudja igazán, hogy melyik folyosón van, mert annyira pontosan még nem ismeri a kastélyt. Szoknia kell a környezetet, csak hát ekkora területet nehéz ilyen rövid idő alatt teljesen feltérképezni úgy, hogy minden irány rögtön beugorjon és tökéletes legyen. Így esett, hogy bár a konyhába indult, de a fejetlenség folyosóján köt ki - szerencsére nincs teljesen eltévedve: az irányok megvannak.
Fel lehetett volna készülve arra, hogy valami váratlan fog szembejönni. Mármint, egy varázslóiskolában van megint (még mindig), itt teljesen átlagosnak számít az, ami máshol nonszensz. Tényleg tudatosan észben tartja, hogy itt bármi megtörténhet..
.. ennek ellenére mégis teljesen meglepi a látvány, ami szembejön vele a sarkon befordulva. Lehet női ruhába öltöztetett páncélok között vidáman festegető félmeztelen fiúkra számítani az esti órákban? Nyilván lehetne, de nagyon tehetséges jósnak kellene lennie hozzá. Festék.. festék mindenhol - vörös, sárga, türkiz, barackszín, élénkzöld, szinte már neonos. És mindemellett az egyik páncélnak jól látja, hogy egy szőke paróka van a fejére húzva?
Megáll. Mindkét szemöldöke a megemelkedik, értetlen ráncokat gyűrve a homlokára. Lehet, hogy ivott? Vagy belélegezte Rémi valamelyik bájitalát, annak a mellékhatásait szenvedi? Mindenesetre a tekintete hosszan elidőzik a neki háttal álló, lelkesen festegető fiún, félig megilletődve, félig.. nem is tudja eldönteni. Végül miután a vizuális sokkot követően magához tér a tudata még egy-két másodpercet eltölt nézelődéssel (ilyet valószínűleg nem fog látni többet), aztán csendesen -ahogy jött- sarkon fordul és inkább elsétál a másik irányba.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Fejetlenség Folyosója

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Fejetlenség Folyosója

Az a szerencsétlen szituáció áll fenn, hogy a játékostársa nem lát be még a kívánságok termébe foglalt. Neki viszont térre van szüksége ahhoz, hogy deszkás tudása ne kopjon, vagy legalábbis kicsit kigurulhassa magából a napi feszültséget; ami ugyan nem volt sok, de az embernek jólesik csak úgy a deszkájára bírni magát, amikor úgy adódik. Így történt most is. Már egy ideje a különböző szintek folyosóin randalírozik. Egy alkalommal mindössze azért nem büntették meg, mert a másik prefektus nagy meglepetésére ő is előkaparta a jelvényét, hogy héhéhé, dude, semmi baj, én is rendfenntartó vagyok.
Hát mit lehet erre mondani?
Igazából nagyon semmit, a prefektus ment tovább a dolgára (majd valószínűleg bepanaszolja őt vagy a saját házvezetőjénél vagy Emmánál) de jobbára az ilyen helyzetek nála inkább elsikkadnak. Éppen a fejetlenség folyosóján - jó ez a folyosó, szereti - száguld át, kikerülve néhány az udvari találkájáról hazakocogó diákot. Of course, hogy lassítás nélkül. Úgy van vele, hogy az emberek majdcsak kitérnek előle, elvégre a gördeszkája nem mágikusan megbűvölt, hogy hangtalan legyen, a folyosó kövein élesen hallani a "jármű" hangját.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Fejetlenség Folyosója

Zsúúú. És ez volt az első forduló. A "fedezd fel a kastélyt" programot úgy döntött nem gyalog fogja kivitelezni, hiszen az mégis sokkal fárasztóbb, mint deszkára pattanni. Fél is kicsit, ha nem használja eleget a járgányt, még a végén kizökken és tulajdonképpen kezdheti újra a tanulást - mert ez már megtörtént.
Szóval épp egy éles jobb kanyart vesz be, hogy ráforduljon a Fejetlenség folyosójára, ami elég... Fejetlen hely? Azt hiszem a környezeti leírásba inkább nem megyek bele, de még abszolút mázli, hogy ez egy jó hosszú egyenes, így még épp időben kiszúrja a szemből érkező másik hestegskateboard-os srácot. De jó! Nincs egyedül, aki szabályt szeg és őrülten száguldozik. Kitérni nincs kedve, viszont úgy dönt, itt az ideje kapcsolatot építeni, ha már egyszer hobbitársra lelt az idegen személyében, így élesen fékezve tulajdonképpen Kornél útját állja. Ez nem feltétlenül jó ötlet, de mivel nem nehéz észrevenniük egymást, így valószínűsíthető, hogy nem lesz belőle baleset. Nincs kedve taknyolni. Feltételezve, hogy nem lazán kikerülik - ami persze simán megeshet -, megpróbálja leszólítani a navinést, akinek egyébként prefektusi jelvénye van. Hahaha, akkor vele kell jóba lenni, hogy ne kapjon büntetést. Tetszetős ötlet.
- Te figyelj csak, nincs valamerre valami normális gyakorlópálya? - felgyűri pulóvere ujját mindkét kezén könyékig - hála annak, hogy kissé kimelegedett -, ezzel pedig látni engedi tetkóinak egy tetemes részét. Igazából ő maga már oda sem figyel erre, teljesen automatikusan cselekszik. Nincs mit szégyellnie.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Fejetlenség Folyosója

Nagy szerencse, hogy nem sima betonon száguldanak, azon sokkalta kevesebb hanggal járna az, ahogyan előreszáguldanak, így viszont hamar felfigyel arra, hogy a szembeérkező irányból is hasonló ütemes zörgést hallani.
Arrafelé tereli a figyelmét, felmérve, hogy ki jön szembe és...
fúú.. jó vörös.
Vigyorogva el is bambul kicsit, de még éppen idejében helyezi teljesen hátra a testsúlyát, hogy megállásra késztesse a gördeszkát maga alatt, mielőtt még csúnya ütközés lenne belőle. Kikerülni nem fogja, elvégre Rebeka lányból van meg... meg hát nem is találkozik túl gyakran ebben az iskolában olyannal, aki szintén az ő hobbijának él. Pedig lehetne, nem ő az egyetlen mugliszületésű itt, tudtával. De most! Most először szembegördült egy másik deszkással! Be fogja ezt a napot karikázni pirossal a kis naptárában.
- Hali. - Ennek a csajnak tetoválásai vannak. Ez a belső megállapítás akasztja meg egy pillanatra a mondandójában, ahogy megbámulja a mintákat, aztán viszont sikerül hamar visszazökkenve folytatni, amit eredetileg elkezdett.
- Hát olyan tényleges igazából nincs. De van egy mágikus illúzióterem, ahol akármilyen gyakorlópályát odaképzelhetsz magadnak. Csak az most foglalt, azért kényszerültem én is ide ki.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Fejetlenség Folyosója

Az utóbbi napokban nem sokat deszkázott, akadt ennél ezerszer égetőbb problémája is, mint például találkozni egyetlen hímnemű unokatestvérével, Noellel. És megtudni, hogy az apja jelenleg nem tartózkodik a közelben. Sőt, sehol sem. Csalódott és ideges, hiszen még a létezéséről sem tudnak, a saját rokona kérdőjelezte meg, hogy igazat mond-e!
De most nem gondol erre, ráér máskor is. Éppen süvít a folyosón, hogy aztán nagyot fékezve bevárja a szemből érkezővel való találkozást. Talán köszönnie kellett volna, de ha egyszer közös a hobbi... Amikor még mugli terepen tolta az ipart, akkor se voltak ilyen és ehhez hasonló sallangok, koccoltak egyet, vagy csak szimplán közösen használták a pályát. Igen szép közösségnek örvendenek a deszkások és mi sem örömtelibb hír, minthogy a kastély falai közé is beszivárgott ez az elfoglaltság.
Biccent egyet és észreveszi, hogy megbámulják a tetkóit. Csak azért nem vonja meg a vállát, mert szóvá nem teszik a látottakat. Nem tolja közelebb, de nem is rejti el, ez amolyan általános reakció körülbelül mindenkitől.
- Pazar. Szabadtéren van valami alkalmas terep? - kíváncsian dönti oldalra a fejét. Sosem járt a faluban - amiről igen sokat hallott -, de a kastély külső területén sem, ahol állítólag milliónyi programot szerveznek. Nem volt alkalma és kedve sem körülnézni, így ülhetett a négy fal között. De most!
- Mellesleg legközelebb mehetnénk együtt oda, ha van kedved - itt már megjelenik a jellemző vállvonás, ami egy ideje Rebeka állandó reakciójává vált. Két dologra használja: a 'nekem végül is mindegy' kifejezésére, illetve akkor, ha jobbnak látja nem elharapni valaki torkát. Egyszerűbb legyinteni rá, mint aztán menni pszichológushoz és kidumálni a belső feszültséget. Az ingert kell kiiktatni. Erre van a vállvonás.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Fejetlenség Folyosója

Ha már beszélgetni fognak tényleg, akkor részéről le is száll a sportszerről és a végére egy határozott lépéssel nyomást kifejtve a tárgyra olyan helyzetbe hozza, amivel kézbe tudja venni az elejét. Úgy támaszkodik meg rajta látványra, mint egy sétapálcán. Napersze eszében sincs teljes testével rátámaszkodni, nem akarja ő tönkretenni.
- El kell, hogy keserítselek, de nem igazán. Errefelé mindenhol macskakövek vannak és kirakott utak. Szóval hacsak nem vágysz arra, hogy a reggelit és az ebédet összerázza az út, akkor kint nem érdemes próbálkozni.
Amúgy tényleg így van, ő nagyon igyekezett valami rendes terepet találni kinn, de sikertelenül. Ezek a varázslók túlságosan szeretik megtartani a régi korok látványvilágát, már ami a falu látképét illeti. Bár tény, hogy enyhén elrontaná a képet a sima beton, de Kornél fiúból van, érdekli is őt, hogy hogy néz ki, ha egyszer praktikus.
Szélesen elvigyorodik a felajánlásra. Ilyen nem sok van ám, hogy egy csaj hívja el őt, általában ő próbálkozik náluk. Ebbe se kéne semmit belenéznie csak úgy, tulajdonképpen nem is teszi, ha igazán őszinte akar lenni magával, csak maga a tény szórakoztató, hogy ilyesfajta beszélgetések mennyire ritkán esnek meg vele.
- Király, simán lehet. Amúgy is unalmas volt már mindig egyedül elszórakozni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Színjátszókör próbaterme

A bemutatkozások viszonylag hamar lezajlanak, Elena pedig az udvariasságnak eleget téve, mindenikek odakiált egy "Én Elena vagyok!"-ot, csakhogy az újak is tisztába legyenek ezzel a ténnyel. Nem mintha nem tudnák, hogy a suliban létezik egy olyan érdekes életforma, aki szamarat tart háziállatnak és rendőrnek képzelve magát, razziázik éjszaka a folyosókon. Na, mindegy! Aki eddig nem volt tisztába vele, majd most lesz. Bálint gyorsan kapcsol, ahogy az utolsó ember is leszerepel, ő már a cetliket szorongatja a kezében, miközben feláll és elmagyarázza a többieknek a további teendőket. Mint ahogy kiderül, a papírdarabokon szituációs feladatok találhatók és akit a főnök úgy ítél, hogy megnézné egy jelentben, annak rögtön lepasszol egy kártyácskát. És itt lép akcióba Lena és a többi kisegítő, ugyanis őket pontosan ezért hívták ma ide. Ja, meg azért is, hogy nézőközönség legyenek, de a fő feladatnak ezt szánták. Elena izgatottan mocorog a székén, ahogy az első ember elindul Bálint felé, majd mikor a húzás bonyolult folyamatát kezdené el, piroskánk már nem bírja tovább, a benne lévő rugós szerkezet mozogni készteti, így sebtében odapattan a Levitás prefektus mögé, és boldogságtól csillogó szemekkel figyelni kezdi a szituációosztás. Végül minden várakozó a papírjába mélyed, ezért a vezető nekik is megadja a lehetőséget, hogy megválasszák a párjukat. Persze ezt is a cetlik segítik. Teljesen felcsigázva ugrándozik oda a fiúhoz, majd amint megvan az iromány, inkább egy pár percig meg sem nézi, csak fejben fantáziál a lehetőségekről. Becsukott szemekkel vagy öt gyakorlatot lepörget odabenn, végül mégis ráveszi magát és felfelé görbülő ajkakkal rápillant a kezében lapuló feladatra. Anya-lánya elbeszélgetés, méghozzá nem is akárhogy! Szigorú szülők, engedetlen gyerek, sminkelés. Na igen, ez az egyik tényező, ami megnehezíti a szülők dolgát. A pici lányuk felnő és szépíteni szeretné magát. Nem tudom, Lenának sosem kellett e miatt aggódnia a szülei mindig jól kezelték a kamaszodási fázisát, szóval lehet, hogy az át nem élt élmények miatt nem fog annyira jól menni ez a gyakorlat, de ki tudja! Vannak még csodák.
A cetli szerint egy Rose nevű lánynak lesz a partnere, ami azért furcsa, mert Ellnek a vezetékneve a Rose és nem pedig az, amin szólítják, de hát ilyen az élet, meglepetésekkel teli. Eddig még nem volt szerencséje találkozni a lánnyal, így nem tudja kapásból, hogy ki lehet ő, aztán eszébe jutnak a bemutatkozások, amikor még meg is jegyezte, hogy "Jé! Engem is így hívnak!" szóval ebből rögtön leszűri a nyilvánvalót, miszerint az az elsős Rellonos kis csaj lehet az új lánya. Odaugrándozik hozzá, gyorsan elhadarja, hogy vele lesz, aztán felpattan a színpadra, mivel a feladat szerint neki kell kezdenie. Még szerencse, hogy lányból van, így a táskájában - ha a fél óra keresgélés után -,  de mindig találni rúzst, szóval a kellékkel nem lesz gond. Egész gyorsan sikerül most megkaparintani egyet, így nem is húzza tovább a szót, amint látja Rose-on, hogy készen áll, belevág a feladatba.
 Azért még mielőtt ténylegesen nekikezdene a mesterkedésnek, gyorsan a közönség sorai közül elcsen egy széket, majd kisvártatva helyet foglal rajta. Idegesen nézegeti a bal csuklóján lévő képzeletbeli karórát, közben keresztbe tett lábaival vadul üti a másodpercek ütemét. De miért is csinál így Lena? Nos, ő úgy képzelte, hogy mivel Rose nem rögtön lép fel vele a színpadon, mert Piroskánknak kell kezdnie, így visz egy kis történetet is a dologba úgy, hogy azt tükrözi, lánya bizony késésben van, mivel már rég itthon kéne lennie. Az iskola egy ideje véget ért, Rose pedig sehol sincs. Ezért aztán lesz ne mulass! Egyáltalán nem nyugodt, ingerülten kapja fel a fejét karórájáról, hogy körülkémlelhesse a színpadot, hátha végre megpillantja tékozló leányát. Ekkor azonban megakad a tekintete valamin, mégpedig egy táskán. Igazából a kiegészítő Elena tulajdonát képezi, de most tegyük fel, hogy Rose kisasszonyé a darab, jó? Na szóval, miután észreveszi a táskáját, egy szempillantás alatt felpattan eddig bitorolt ülőalkalmatosságáról és gyors léptekkel elindul a virágos kellék irányába. Ám amikor már csak pár lépés válassza el tőle, hirtelen lelassít és, mint egy betörő aki épp rátalált a világ legdrágább gyémántjára, úgy néz körül, hogy tiszta e a terep. Amint megbizonyosodik róla, hogy valóban nem látja senki, hogy kislánya táskájára pályázik, egyszeriben lecsap a darabra, majd sietve kutatni kezd benne. Még a lélegzete is elakad, mikor kezei közt megpillantja az élénkpiros rúzst, így sápadtan, kikerekedett szemekkel, levegőért kapkodva hajítja el a táskát és ahogy csak bír, megpróbál elbotorkálni a székéig. Amint ez sikerült, és valamelyest a lelki egészségét is visszanyerte, nem tétovázik tovább, a bűnkelléket ujjai között szorongatva, hangot ad nemtetszésének.
- Rose! Azonnal gyere ide! - Hangja parancsoló, és bár tudja, hogy a lány valószínűleg még nincs itthon, de a megszokás hatalma nagy úr, szokás mondani. Így csak vár, hogy a Rellonos kisasszony fellépjen a színpadra és folytatódhasson a szituáció. Elvégre, csak ezek után jön a java!

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Fejetlenség Folyosója

Jobb lábát továbbra is a deszkán tartja, hogy kicsit tologassa, míg egyensúlyát baljára helyezi. Akár meg is foghatná, de mivel innen hamarosan tovább fognak menni, feleslegesnek érzi összeszedni járművét. Meg amúgy is, el kell húznia száját az újonnan érkezett információk hallatán. Miért nem gondolnak egy magániskolában a deszkásokra? Miért? Ez nagyon nem fair. Persze az is nyilvánvaló, hogy nem tehetnek mindenki kedvére és ötszáz diákból húsz kedvéért nem építenek egy komplett pályát. Ez mind elfogadható és mégsem. Simán kiküszöbölhető lenne a folyosón való száguldozás, amennyiben lenne rendes terepük. Áh, mindegy.
- Ez nem túl jó hír - összevonja a szemöldökét, mielőtt folytatná. - Van olyan folyosó, ami még alkalmas egy jó kis gurulásra? Baromi idegesítő, hogy egy teremre vagyunk bízva - hangjában nem bujkál ingerültség vagy harag, esetleg egy enyhe bosszankodás szikrája mindössze, de nem számottevő. Az elmúlt pár év azért csak jó volt valamire.
A pálya hiánya viszont most már a körmére ég. Szükséges lesz elmenniük oda, de neki magának mindenképp. Ezen kívül valahogy ide kéne csempésznie a motorját. Igen, tudjuk, nem igazán iskolába való és hol használja majd? Igazából mindez kit érdekel? Túl sok probléma, túl kevés idő.
- Na, akkor ezt megbeszéltük - végre szélesen elmosolyodik, majd zsebre vágja a kezét. - Milyen trükköket ismersz, meddig jutottál? - megszokásból körbenéz a folyosón, aztán íriszei visszavándorolnak Kornélra, akinek még nem tudja a nevét, sem a házát. Így nem lesz könnyű megtalálnia később, szóval erre is ki kell majd térniük. Lehet, hogy kínosnak tartanák sokan, hogy ő keresi egy fiú társaságát, de nem érez benne semmi kivetnivalót, végtére is hátsószándék nélküli a dolog. De ha nem is lenne az... Bárkinek bármi köze?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Színjátszókör próbaterme

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Fejetlenség Folyosója

Rábámul a másikra, de valahogy nem tudja átérezni azt az enyhe irritáltságot, amit a lány felől érez. Mármint persze, nem jó hír, hogy nincs külön pálya nekik, de Kornél részéről nincs is rá igény. Neki elég a kívánságok terme és a folyosó, ha úgy adódik, nagyobb hype nem kell egyetlen hobbinak. Akkor már teniszpályát is kéne építeni, meg pingpongtermet meg snowboard pályát, szóval.. mindenféle hobbinak teret kéne engedni, ami lehetetlen. A kívánságok terme neki így is bőven elég, mert ott meg olyan pályát képzel el és úgy, amilyet csak akar magának. A kérdésre, hogy van-e olyan folyosó, ami alkalmas számukra, csak széttárja a kezeit és körbemutat.
- Tulajdonképpen bármelyik jó. Nem szoktam válogatni közülük, a padlója mindegyiknek ugyanolyan, nagyjából.
A kérdésre félrebiccenti a fejét és megvakarja a tarkóját. Nem érzi magát kínban a következő válasza miatt, olyannyira nem, hogy flegmán vállat von.
- Csak ilyen alap dolgokat. Nem vagyok profi benne, de egyébként is csak úgy hobbiból pattanok fel rá néha. - Az ilyen trükkök elsajátításába pedig időt és energiát kéne feccölnie. Ebből idő az bőven van neki, főleg, ha nem jár be órákra, energia is lenne-lenne, de jobbára másba fekteti bele.
- Mert te?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Színjátszókör próbaterme

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Fejetlenség Folyosója

Nem arról van szó, hogy egy egész parkot akar maguknak, hiszen ez irreális kérés. Akkor gyorsan bővítsük ki a kastély területét mindenféle egyéb dologgal, mondjuk rali versenypályával is, mert valaki azt szereti csinálni... Ez egyértelműen képtelenség, de hogy a termen kívül valóban semmi lehetőség nincs balesetmentesen közlekedni gördeszkával, az egy kicsit zavaró. Mert ugye mehetne a faluba is, ha olyanok lennének az útviszonyok. Ha. Túl sok van belőle.
- Akkor azt hiszem kastélyfelfedező túrát fogok tartani - arrébb megy, hogy elférjenek mögötte. A kis előzékeny Rebeka, milyen cuki! Viszont jó lenne kitalálni, merre induljon. Szeretne belebotlani valakibe, akit ismer, vagy akit ismernie kéne. Mert az egyik deszkást már szerencsésen kifogta a négy fal között, hátha lesz még egy ilyen szerencséje.
Figyelmét most a fiúra irányítja, miközben érdeklődik egy keveset. Nem azért, mert ez amolyan erőösszemérés volna, csak hátha. Sose tudni, ki meddig jut, aztán lehet, hogy tudnának egymásnak tanítani pár dolgot. Biccent, mikor elhangzik a hobbi szó, mert teljesen meg tudja érteni, időigényes dolog külön ezzel foglalkozni, ráadásul nem kevés csonttöréssel és zúzódással jár. Igen, ez tapasztalat.
- Néha rám jön a dolog és nekiállok trükköket gyakorolni, tudok is egy jó párat, de én is jobb szeretek csak simán gurulni - megvonja vállát. Itt persze felsorolhatna egy halom nevet, hogy mit tud, de egyrészt baromira felesleges, másrészt nem is biztos, hogy emlékszik rájuk. Aztán elég gáz lenne, ha bemondaná őket, majd beléjük bukna.
- Azt hiszem megyek tovább arrafelé - ujja az eredeti irányba mutat, kezeivel könnyen húzza le pulóverének ujját. - Egyébként Ombozi Rebeka vagyok, ha lesz kedved, dobj meg egy bagollyal és deszkázunk - elmosolyodik kedvesen, majd egy intés kíséretében felpattan járgányára és szlalomozva kikerüli az útakadályként funkcionáló, amúgy szabályosan közlekedő gyalogosokat. Itt az ideje kalandozni picit.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Fejetlenség Folyosója

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Fejetlenség Folyosója

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Fejetlenség Folyosója

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Fejetlenség Folyosója

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Fejetlenség Folyosója

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Trófeaterem

Tüszőfűi Lilith
a hetedik te magad légy

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Trófeaterem

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Trófeaterem

Tüszőfűi Lilith
ííííííí

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Trófeaterem

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Trófeaterem

Tüszőfűi Lilith

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Trófeaterem

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Trófeaterem

Tüszőfűi Lilith

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Trófeaterem

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Trófeaterem

Tüszőfűi Lilith

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Fejetlenség Folyosója

Egy kis gondban voltam. Nem nagy szám, tényleg. Minden a legnagyobb rendben, csak éppenséggel lehet megbukok Asztrológiából. Pedig annyit tanultam a vizsgára! Több nap is elővettem a tankönyvet és az ágyon fekve olvasgattam. Jó, lehet, hogy közben nem kellett volna macskáznom, meg mondjuk zenét hallgatnom, de máshogy engem nem lehet lebilincselni a könyvhöz. Én próbáltam odafigyelni, csak egy idő után folyton azt vettem észre, hogy a falat bámulom. A vizsgám úgy sikerült, ahogy. Sz**ul. Még jó, hogy kétségbeesetten odamentem a tanár úrhoz és megengedte, hogy feleljek az egész hároméves anyagból. De nincs mit tenni, valahogy megszerzem az elfogadhatót. Komolyan vettem a holnapi szóbeli vizsgámat, ezért elhagytam szobámat és egy tanulói zugot kerestem, ahol viszonylag zavartalanul tudtam tanulni. Ma odatettem magam, összeszorítottam fogam és egy erős kávé után elkezdtem magolni. Eltelt pár óra, aztán elegem lett az egészből és úgy éreztem, én megtettem mindent, majd sikerül ahogy sikerül a szóbeli.
Fáradtan, agyilag megnyúzva sétáltam vissza a Levita részleg felé. Az utam azon a folyosón át vezetett, amit ki nem állhattam, bár annyira álmos voltam, hogy nem törődtem semmivel. Azt sem fogtam fel, hogy velem szemben jött két srác. Jobbra léptem, gondolván, hogy elmegyek mellettük, csakhogy a bal vállam összeért kicsit az egyik srácéval. Engem ez egyáltalán nem érdekelt, történnek ilyenek, viszont a másik személy vagy vicces kedvében volt, vagy kötözködni akart. Megfordult és beszólt nekem. Legalább erre magamhoz tértem a kómából. Én is hátrafordultam felé, majd egyszerű mozdulattal bemutattam neki. Mentem volna tovább, csakhogy bizonyára heves vérmérsékletű emberbe botlottam bele, aki elkapta a csuklóm és erősen megszorította. A kviddics edzések miatt így is sajgott, de ez sem tett neki jót, a fájdalom belém nyilallt. Nem sikítottam fel, nem akartam megadni neki azt az élvezetet, hogy kimutatom a fájdalmam, inkább csak az egyik szemem csukódott be rövid ideig. Szócsaták következtek, mire elegem lett és megfogtam a srác azon kezét, amivel még mindig a másik csuklómat szorította. Ezúttal nem volt sok erőm, így könnyedén ellenállt nekem. Egy rúgás azért betalált neki, de ez is csak feldühítette. Elég durva személyisége lehetett, a rossz pontjába mért rúgásom után revansot vett és ököllel fejbe vágott. Borzasztóan fájt, még ha megszoktam is a taekwondo edzésekről az ütéseket. Ökle oldalról érkezett, mire én a földre estem kissé kábultan. Homályos lett hirtelen minden, de még eszméletemnél voltam. Arcomhoz kaptam és azonnal csípést éreztem. Meleg és folyékony. A francba! Felszakadt a bőröm is, mondjuk nem nagyon, engem egyáltalán nem tudott érdekelni ez a sérülés. Próbáltam felállni a földről, mégsem hagyhattam, hogy ilyen könnyedén elintézzenek.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Fejetlenség Folyosója

Minden vizsgám nagyon jól sikerült eddig, és a többi tanár egyelőre elhalasztotta a többit, szóval most nyugodtan tömhetem a pisztáciát az arcomba. Egészen jókedvű voltam – bár a családi állapotom továbbra is bizonytalan volt -, mert az egész év vége felé közeledtem és jöhet a pihenés. Az már biztos, hogy hazamegyek, de addig járom a folyosókat és kiröhögök mindenkit, akinek könyv van a kezében, vagy gond az arcvonásain. Mert aki ugye rendesen tanul, vagy egy géniusz, mint én, annak ezek a vizsgák csak ujjgyakorlatok. Szinte magától fogott a toll, nem is nagyon kellett gondolkodni a válaszokon, annyira egyszerűek voltak nagyszerű elmémnek. Hiába, aki tud, azt rólam mintázzák, öcsém! Szóval vígan sétálgatok a folyosón, amikor is egy kisebb csetepaté hangjai ütik meg gyönyörű formájú fülemet.
Két rellonos – ezt máris látom az egyenruhájukból – verekednek valakivel. Na, végre, egy kis izgalom! Még van időm röhögni a többieken. Gyorsan közelebb megyek és csak azt látom, hogy szidnak valakit, miközben rugdossák. Aztán látom csak meg, hogy egy lányról van szó.
- Mit csináltok gyökerek? Megüttök egy lányt? Ketten? Legalább lett volna annyi vér a pucátokban, hogy egyesével – röhögök fel, de nem sokáig, mert a csajszinak vérzik a feje, nem beszélve arról, hogy Dasha az.
- Ó, a jó édes ****** szent****! – ugrok oda és a falhoz verem a két hülyegyereket. Nem ismerem őket – ez nem meglepő, nem sok embert ismerek, kevés az arra érdemes -, kapnak még két rúgást is, és elmenekülnek szitkozódva. Közben már egy páran odagyűlnek, mint hiénák a döghúsra, én meg ellökdösök mindenkit az útból.
- A rohadt életbe, milyen taekwondos vagy te! – felhúzom Dashát, ha már a gyökértermékek engem húztak fel azzal, hogy ketten támadtak egy lányra. Hát milyen rellonos az ilyen? Leültetem a padra, gondolom nem áll nagyon ellen.
Előveszek egy zsebkendőt – egy pillanatig megnézem magamnak, mert tudom, hogy rohadt drága volt – letörölöm a vért az arcáról, és a kezébe nyomom.
- Minden oké? Invito pohár – egy pálcalendítéssel hívok a nagyteremből egy poharat, ami nem túl sokára meg is érkezik.
- Wasser – feltöltöm és azt is kezébe nyomom. – Na, lehet elhúzni – villantom meg a tekintetem a nép felé, akik látván, hogy elmúlt a gond. – Ezeket még kinyuvasztom majd - dünnyögöm magam elé és kisöpröm Dasha haját az arca elől, hogy lássam a folton kívül rendben van-e.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Fejetlenség Folyosója

Biztos inkább a bukást választottam volna, ha előre tudnám mi fog történni. Ez azonban nem így van, ezért is tanultam halálra magam. Már eleve nem voltam teljesen friss, de mihelyt végeztem a magolással, a fáradtság minden porcikámat ellepte. Most kivételesen is nem fizikailag voltam gyenge, bár az izmaim közel sem voltak bemelegített állapotban, sokkal inkább ernyedt testtel ültem - szinte már feküdtem - az tanulószoba egyik íróasztalánál. Mikor végleg meguntam, elindultam vissza.
Álmosan végigsétáltam a folyosókon. Többnyire üresek voltak, időnként ment csak el egy-egy járókelő. Két rellonost is ugyanolyan könnyedén kerültem ki, mint másokat, ám véletlenül hozzáért az egyikhez a vállam. Én nem is törődtem a helyzettel, de másik kettő nem hagyta annyiban.
A csuklómat lehet el akarta törni csak nem sikerült neki, a fájdalom viszont iszonyatosan erős volt. Próbáltam aktiválni a testem, azonban nem mozogtam normálisan az előző három-négy órában, ezért közel sem voltam erőm teljében. Szabadulni próbáltam, pont mint pár nappal ezelőtt Zétény csókjakor. Most azonban ezerszer jobban vágytam arra az állapotra. Nem sírtam vissza, de a jelenleg kialakult szituációhoz képest azt mennyországnak is betudható. A rúgásomat követően ütést kaptam a fejemre, ami kis időre megbontotta a memóriaszalagomat. A földre estem és próbáltam nem arra gondolni, hogy mennyire megalázva voltam. Kellően magamhoz térve az arcomhoz nyúltam és éreztem a már számomra nem idegen folyékony kötőszövetet. Csak mérgelődtem, de nem érdekelt különösebben, tudtam, hogy amíg eszméletemnél vagyok, addig nem történt nagy baj. További rúgásokat éreztem, az egyik pontosan gyomorszájba talált, mire felnyögtem. Sarokba voltam szorítva szó szerint. Ahányszor fel akartam állni, csak újabb lökések taszítottak vissza. Kezdett sötétülni mindent, mikor meghallottam egy közeli új férfihangot. Ismerős volt, de nem fogtam fel, hogy honnan. Kis röhögés után a rúgások abbamaradtak, én pedig igyekeztem magamhoz térni. Fájt mindenem, de legalább látásom kezdett helyreállni. Felkeltem a padlóról és először négykézlábra helyezkedtem. Azonnal öklendeztem - valószínűleg a gyomrom által bekapott ütésektől - ám nem jött vissza semmi. Kis köhögés után két kezet éreztem meg az oldalaimon, amik erősek és kétségtelenül nagyon férfiasak voltak. Felpillantottam a tulajdonosukra, ledöbbenve láttam meg Zétényt. Lesokkolódtam egy másodpercre, de ebből a kínos helyzetből menekülni akartam, így minden segítségét elfogadtam. Hagytam, hogy felsegítsen, a megjegyzése pedig szíven talált, bár amiatt csak később tudtam mérgelődni. Már önerőmből ültem le a padra. Köhögtem még párat, aztán jöhetett az emlékezés. Homlokomat fogtam, szemeimben könnyek csücsültek és a fene tudta, hogy mikor hagyják el a gödröket. Nyeltem egyet. Fogalmam sem volt, hogy mi történhetett velem. Igen, fáradt voltam, de hogy ennyire? Egy taekwondósnak nem is lehetett szánalmasabb pillanat. Pulzusom az egekbe szökött, ekkor már képes lettem volna nagyobbakat is ütni, csak hát már késő volt, a két rohadékot Zétény elintézte.
Nem mertem a mellettem lévő srácra nézni. Hirtelen annyira más lett minden. Egyszer találkoztunk csak és szinte a teljes ellentéte voltam a mostani állapotoknak. Most tűnt el minden lepel, ami a személyiségemet többi részét takarta. Már nem voltam se határozott, se mosolygós, még csak szép sem. Fehér rövidnadrágom közel szürke volt a pórtól, mondjuk más testfelületem is. Összeszedtem magam és a szemébe néztem. Sosem gondoltam volna, hogy pont neki leszek rendkívül hálás. Az engem ért sokk miatt hagytam hagy törölje le arcomról a vért. Most annyira gyengéd volt, meglepő. Nem jött ki hang a torkomon, de kérdésére lassan bólogattam. Csöndben elvettem a vízzel teli poharat és inni kezdtem közepes tempóban. Ahogy tartottam a poharat éreztem, hogy testem elég rendes zúzódásokat szenvedett. Az utolsó kortyot kényszerítve lenyeltem, aztán megtöröltem számat. Engedtem, hogy Zétény kisöpörje hajamat az arcomból, bár nem örültem, hogy könnyes szemekkel és kis híján összetört testtel kellett mutatkoznom előtte.
- Köszönöm! - Préseltem ki ajkaim között ezt az egy szót halkan és félig-meddig sóhajtva. Őszinte voltam, a legőszintébb.