Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Fejetlenség Folyosója

Nem kell megijedni: tökéletesen veszem az irónia adta akadályokat, mindössze sokkal viccesebb hosszabb távon, ha azt hiszik, nem értem, sőt, komolyan veszem a szavaikat és úgy is reagálok rájuk. Tökéletes egyveleg egy szórakoztató naphoz a közeljövőben.
- Hálám üldözze! - szólalok meg hangosabban, ahogy elfordul tőlem a nő, még intek is egyet elégedett mosollyal. Ki mondja, hogy nem lehet egy napot jól zárni ilyen kellemetlenségek után. Elégedett, széles vigyorral figyelem az öreglányt, ahogy egyre messzebb kerül, végül emelem fel kezemet egy diák felé, aki túlságosan célirányosan jön felém.
- Mára végeztem. Holnap. Vagy küldj baglyot - sétálok is el mellette azzal a lendülettel.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Fejetlenség Folyosója

- Üldözze magát a veszett kappa - mormogta az orra alatt, de szavaival ellentétben egészen jókedve kerekedett. De hogy mitől...
 Lenézett a kezében lévő fiolára, amikor már kezdte kapisgálni. Még egészen eltávolodott Brightmore-tól, de ez mikor akadályozta meg őt abban, hogy célba találjon? Megpróbálta elfojtani a mosolyt, amit az ötlet szült, mikor is a kupakot leemelve épp egy cseppnyi szivárványos főzetet indított útjára a folyosó végébe. Ennyi talán nem árt meg neki, de a citromot, ami a férfi száját kámpicsorítja, talán kicsit megédesíti és kedvesebb lesz, nos... úgy mindenkivel.
 Nem várta meg a következményeket, gyorsan tipegett tovább, hogy felnézzen még a gyengélkedőre és megbizonyosodjon arról, hogy szerencsétlen Hollósi odatalált-e.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Pszichológusi rendelő

A tompa hangra az ajtó felé kapom a fejem - kezem megáll a papír felett, aminek a kitöltésén fáradozom épp. Lehet, hogy jobb lenne fogadóórák alatt nyitva hagyni az irodát, ám sokan pont a küszöbön ácsorogva gyűjtenek bátorságot, így nem látok rá, mi történt. Halk zene szól mellettem, ami segít összpontosítani.
- Gyere csak, szabad!- Szólok ki, egy üres lapot húzva a befejezetlen nyomtatvány fölébe, hogy asztalomon véletlenül se lehessen olyasmit megpillantani, amit nem kéne. A szék lába csikordul, amint hátrébb tolom és felemelkedem, lesimítva szoknyámat, mielőtt várakozóan az ajtó felé fordulnék, várva, elinduljak-e vagy csak valamilyen üzenetet, újabb paksamétát hoztak nekem. Ha nem kapok szóbeli választ vagy hallok motozást, akkor odamegyek és magam nyitom ki - amikor valaki már eljött idáig, nem hagyom megfutamodni, mert annál nehezebb lenne újrapróbálkozni. 

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Fejetlenség Folyosója

Február tizennegyedike, a szerelmesek napja, legalábbis sokan így tekintenek rá. Én ilyenkor egészen más hangulatban vagyok, és bár szeretettel fordulok a kedves embertársaim felé,  én nem érzem szükségét, hogy ezen az egy napon fejezzük ki az egymás iránt érzett szeretetünket. Az én fejemben már sokkal inkább az Ostara jár, ami a következő hetekben lesz. Szalamandrán már készülünk a nagy Ostara ünnepére, amikor Édesapám beszédet fog mondani és végre feltöltődhetünk a tavaszi energiákkal, megtisztul a mágiánk és újult erővel kezdhetem a következő tanévet. Az Ostara a kedvenc ünnepem, ilyenkor érzem magam a leginkább formában, ami a varázserőm illeti.
A mai napon mindenfelé enyelgő párok és rózsaszín maszlag keresztezi az utam, amivel nem nagyon tudok mit kezdeni. Materialista világ ez, nincs mit tenni.
A fejetlenség folyosóján visz tovább az utam, ahol a tanári közelsége miatt általában nagyobb a nyugi, azonban ma szokatlanul nyüzsögnek az emberek, még a tanárok is jó kedvűen csevegnek egymással. Mintha valami aura vonzaná az embereket erre a folyosóra. Próbálok rájönni a forrásra, talán ingyen osztanak valamit? Nem tudom, de érezni akarom, tudni szeretném mitől hívogat ennyire ez a hely.  Sétám közben valami rózsaszínes lötty maradékába lépek, de észre sem véve haladok tovább, szinte marionett bábuként szippant magába ez a hely és a belőle áradó boldogság és béke. Kedvem lenne mindenkit szeretni és elmondani, hogy mennyire csodás emberek.
- Kata! - Szalad ki a számon egy bárgyú mosoly keretében, ahogy megpillantom a rellonos prefektust. Futólag ismerem, eggyel alattam jár. Olyan kis magányos farkas, a Nagy Várffy unokahúga. Számon a mosoly szélesebbre húzódik, ahogy gyönyörködöm a látványban. Táskámból hamar előkerül egy papír és soronként egy betűvel felírom a nevét: KATALIN. Milyen elegáns. Ha ránézek a szívem kalapálni kezd. Sóhajtva megrázom a fejem és az egyik padra ülve a K-ebetűhöz leírom, amit érzek: „Kicsi szívem kalapál...“. Tekintetem újból felemelem a szépségre, majd újabb sorokkal töltöm meg a lapot, szinte ömlenek a gondolatok belőlem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Fejetlenség Folyosója

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Fejetlenség Folyosója

Nem elég, hogy tegnap csak azért kellett három emeletet lecsoszognia a kövezett udvarra a drága ebédszünetében, hogy egy fára röptetett diákot szedjen le a gallyak közül, de ma megint el kellett tipegnie a hírhedt káosz uralta folyosóra, mert egy prefektus aggodalmát fejezte ki az ott folyó ribillióról. Amikor legutóbb itt járt, egy bájital okozott felfordulást, bizonyos volt benne, hogy most is hasonló a helyzet, amikor... szembesülnie kell a kegyetlen valósággal, amikor egy diák önszántából bontja a rendet.
 Sétabotja hangosan koppant, akárcsak a professzorasszony álla, ahogy pápaszemével rádülledt a szóban forgó eridonosra. Nem elég, hogy van egy bajkeverő, de ez más diákok nézik. Kifogás nélkül. Örömmel az arcukon. Hallatlan, Morgána szentséges bugyogójára!
 - JANKOVITS! - üvölti el magát torkaszakadtából, hogy túltegyen a zsibongó csoportosuláson. Azonban amint felfigyeltek rá, kihúzta magát és arcára nyugalom költözött. Az a vészjósló fajta. - Fiam, teljességével megértem, hogy a bűbájtan vizsgája után úgy érzi, fellélegezhet, de az ünneplésnek - lendült a sétabot, hogy aztán egy néma bűbájjal kihúzza a gyerek lába alól azt az ördögi tákolmányt, még mielőtt túlságosan nagy lendületet tudna vele venni - nem ez a megfelelő módja egy iskolában.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Fejetlenség Folyosója

Nagy megelégedésemre sikerül az első trükk, úgyhogy diadalittasan gurulok vissza Misihez. Mindjárt neki is indulok, hogy még egy következő műsorszámot is bemutassak, remélhetőleg hasonló sikerrel. Balszerencsémre a köveken guruló kerekek hangjától nem hallom a sétabot kopogását, így csak későn szembesülök a bajjal. Úgy értem, ez tényleg a megtestesült nagybetűs baj, aki a nevemet ordítja torkaszakadtából, hogy hirtelen megfagy az ereimben is a vér. Te jóságos Merlin és a kerekasztal minden lovagja hogyishívjáktól Parszifalig. Én ezt most nagyon meg fogom szívni, hogy a rosseb egye meg. Önkéntelenül is elhúzom a számat, ahogy megállok, és lábammal a deszka végére lépve ugratom fel, hogy elkapjam a kézügybe eső tengelyét és a hátam mögé húzzam a járgányom. El fogja venni. Összehúznám magam, de tíz centi híján két méterrel ez meglehetősen lehetetlen feladatnak tűnik, úgyhogy csak megpróbálom elővenni a legszebb, legártatlanabb nézésem, ahogy vállamat begörbítve pislogok rá.
- Csókolom, Kakasi tanárnő. Hogy tetszik lenni? - kérdezem meg rendes diák módjára, húzva az időt. Ő a legszigorúbb tanár, akivel csak találkoztam. Van, akit az se zavar, hogy a teremben deszkázok, vagy ha zavarja is, nem tud vele mit kezdeni, tőle viszont tényleg félek. Megigazgatom szabad kezemmel az eridonos nyakkendőmet, hirtelen mintha szorítana.  

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Fejetlenség Folyosója

Átlagosnak indult a nap. És ahogy az ilyenkor lenni szokott, elfogadod, hogy semmi nem történt - személy szerint, örülök is neki. Végre a hátam mögött tudhattam egy kellemes, eseménytelen napot: amíg fel nem röppent a hír, hogy valami eridonos akciózik. A következő pillanatban Zalán eltűnt, én meg lassú léptekkel - mert futni nem tudok, kösz - indultam a folyosó felé, amit megjelölt. Gondolataim között motoszkál, hogy mintha ezzel a folyosóval már lett volna probléma, ráadásul azok után, hogy ez a hír felröppent, Brightmore mosolyogva tartott órát a felsőbb évfolyamoknak. Valaki azt mondta, kedves volt.
Na, mindebből kiindulva, senki nem róhatja fel nekem, hogy mennyire félve közeledem a folyosó felé, ahonnan csak az üvöltözést hallom. Hol egy fiatalabb hangot, hol Kak-. Szentséges Merlin! Ez Kakasi taná-
És puff. Remek hír, hogy leesik ki fog véget vetni a remek szórakozásnak, de a rossz hír, hogy ennek a személynek a háta éppen beleékelődik a mellkasomba. Megszeppenve pislogok. A nő feje fölött nézem az eridonost, majd pislogok lefelé, hogy meglássam a fehér hajszálakat. Hangtalan tátogok, egyet hátrébb lépve, mintha csak mi sem történt volna fordulok sarkon, hogy olyan gyorsan hagyjam el a helyszínt, ahogy csak lehetőségem van rá.
Maradjunk annyiban, nincs rá sok.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Fejetlenség Folyosója

X TalárAlatt   X MIIVAN   X Elakarokszublimálniagyászba

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Fejetlenség Folyosója

Kenyeret és cirkuszt a népnek

Lepacsizik Tomival, akivel az egyik teremben elbújva osztották meg a kis kedvcsinálót, majd úgy döntöttek, hogy ha már sörbe fojtották bánatukat, jót fog tenni a délutáni alvás. Elkönyvelte, hogy ez a vizsgaidőszak szar, ez az egész év az volt, ideje elföldelni. Van annyi esze, hogy egy tuttifruttis nyalókát szlopáljon épp, hogy a finom malátaillatot elnyomja, ha mégis valami buzgómócsing prefi megtalálná, miközben még mindig, reggel óta köntösben, rózsaszín mamuszban oson az eridon felé. Nem épp egyenruha.
Ő tökre nem akar mára semmit, amikor nem messze tőle, valakik hangosak. Ugyan magyar vér nincs az ereiben, de emberből van, ilyenkor pedig a szükség meg a kötelesség átalakul valami sokkal ősibb ösztönné. Megtorpan, egész egy másodpercig jó gyerek lenne, de a másodikban már indul is. Így ér oda a folyosóhoz, kapja el a szöszke gyereket, majd a tanerőt. Jaj. Ez a nő félelmetes, mint valami keselyű vagy fogalma sincs micsoda. Mozgolódik a nép, a lány alakját kiveszi, így Kori mögé okos, pont elkapva, ahogy a srác nekimegy a tanárnőnek. Felszisszen.
- Ezért élve megeszi, még jó, hogy feketében vagyok. Nyugodjon békében mind a kettő - halk, komoly és bólogat mellé, valószínűleg a hirtelen megjelenésével Korira hozza rá a frászt. Popcorn kéne meg minden, mert ahogy nézi ezt a jelenetet, kacagnia támad kedve, de csak csendben lenyeli. Nem, veszélyérzete még mindig zéró.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Fejetlenség Folyosója

A vizsgák közötti szünetben időnként ki szokott mozdulni a könyvtárba tanulni, legalábbis ezt szokta magának mondani. Igazából számára a könyvtár nagyobb zavaró tényező, mint a csupa lányokból álló hálójuk, hiszen ott srácok is szoktak tanulni. Szereti az okos fiúkat, nagyon sokat tud tőlük tanulni. Igaz, még egy okos pasija sem volt, de a könyvtár kiváló lehetőség erre. Meg persze vannak ott kevésbé okos srácok is, de ők nagyon szórakoztatóak, főleg, amikor a könyvtáros haragja lesújt rájuk.
Szóval a vége az az, hogy nem minden tárgyból készült fel, mert túl sok zavaró tényező ellen kellett küzdenie az ártatlan kicsi lelkének. Ennek apropójából úgy döntött egy ilyen edukációs alkalmat követően, hogy kiszellőzteti a fejét egy délutáni sétával.
- Oh, jaj. - Sóhajt fel egy tükröződő vitrint elé érve, ahogy csekkolja magát. Ez a sok tanulás totál leszívja, úgy néz ki, mint egy kicsavart rongy. Kell egy kis rúzs touch-up, hogy legyen egy kis színe az arcának. Először a haját igazítja meg, picit felborzolja, hogy dúsabbnak hasson, majd pedig jöhet a rúzs. Nem túl éles a kép, elvégre mégsem tükörről van szó, de megteszi.
JANKOVITS! Hangzik fel a háttérben, mire a keze megugrik a rémülettől. Túl jól ismeri ezt a hangot és veszélyesen közel van a tanárihoz. A vörös rúzs azonnal szétkenődik a képén ő pedig nyakát behúzva pislog körbe. Mi van, már a folyosón sem lehet sminkelni?
Dorián? Basszus, már megint mit a szart csináltál? Felismerni véli Korit is, meg azt a cukin harcisérült levitás prefit is. Sok pletyka terjeng arról, hogy mi történt vele.
Arcáról gyorsan letörli a rúzst, azonban nem sikerül tökéletesen helyrehozni a kárt, így egy halvány piros csík marad a bőrén, így inkább egy nyálas zsepivel próbálkozik mindent lesikálni útközben - mert bizony szedi a lábait -. Az a hülye rúzs bezzeg most tartós.
- Mit művelsz, Dorisz? - Suttogja át Marchetti háta mögött. Hát nem igaz ez az ember, komolyan itt produkálja magát Korinak? Minden héten mást csajt szédít. Azt hiszi, hogy ettől lesz menő?
Testvére helyett a körülötte állók tekintetét keresi, hátha azoktól előbb kap választ. Ha Kornéllal véletlen összeakadna a tekintete zavartan elmosolyodik és lesüti a szemét. Már el is felejtette a halványan felsejlő féloldalas-Joker sminkjét.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Fejetlenség Folyosója

A bűbája célt tévesztett, ahogy belérongyoltak hátulról terjedelmes, tollakkal tarkított talárjába és a gördeszka helyett Marchetti szájából kicuppant a nyalóka, hogy aztán az asszonyság mellett tébláboló Agárdi kisasszony hajába repüljön. Gabi néni keselyű módjára nyújtotta ki nyakát, látva, hogy Dorián lába alatt még mindig ott virít az a förtelmes mugli kacat, majd lendületes fordulatot vett, hogy felmérje a mögötte zajló eseményeket.
 - Hová siet, fiam? - szűkültek össze szemei, ahogy tekintetét fúrta Kornél tarkójába. Botjával megcsapkodta a levitás fájós bokáját, hogy maga elé tereljen mindenkit, aki ott volt.
 - Hölgyeim, maguk meg szedjék össze magukat, Merlinre. - grimaszolt, mert nem tudta nem kiszúrni Panka elkent képét, Kornélia haját is elszörnyedve vizslatta, mit sem sejtve, hogy az ő pálcája nyomán néz így ki.
 - Maga kezdi a magyarázatot a szégyenletes viselkedéséről, Jankovits.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Fejetlenség Folyosója

Mikor meghallom Kori hangját, már tudom, hogy nincs esélyem a menekülésre. Nyakamat behúzva torpanok meg és minderre jön Kakasi tanárnő hangja. Vállam felett fordulok hátra megszeppenve, és igyekezvén a legártatlanabb tekintetemet előszedni, de nincs esélyem: a bokámat ért ütögetés hatására a fájdalom felfelé kezd haladni, arcom eltorzul. Akaratlan támaszkodom Korira. Felemelem lábamat, aprókat dörzsölök a felületen, majd követve a néma utasítást állok meg ott, ahol Kakasi láthat.
- El ne engedj, mert összeesek az egész kastély előtt - sziszegem Korinak, hogy nehogy most próbáljon meg igazi eridonos lenni, mert elásom magam. - Doriánon már csak az segítene, ha három Baziliszkusz ugrik be látogatóba a kastélyba - próbálom nyomatékosítani, hogy esélye sincs az eridonosnak és azoknak sem, akik véletlen betoppantak most ide.
Kicsit helyezkedve emelem fel fejemet, tekintetem találkozik a lányéval, aki zavartan elfordul. Elmosolyodtam pedig, remélem nem vette magára, de nem tudom nem észrevenni a vörös éktelenséget az arcán. Intéssel próbálom felhívni magamra a figyelmét - azt elérem, hogy egy háztársam integessen vissza, akire értetlen nézek, majd legyintem le -, és ha sikerül kezemmel mutogatva igyekszem értésére adni, hogy valami nem jó ott a szájánál. Hüvelykujjammal törlöm meg a számat, majd mutatok rá, és eszembe sem jut, ez mennyire tiszteletlen, félreérthető és undorító is lehet külső szemmel, úgyhogy zavartalanul folytatom tovább az activity-t, hiszen nekem már úgyis mindegy.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Fejetlenség Folyosója

Éppen smaciztunk Janival az egyik sarokba félrehúzódva, magam se tudom, hogy miért, mert annyira amúgy nem volt jó, de hirtelen meghallottam, ahogy a Jankovits nevet kiáltják, s a vállainál fogva toltam el Janit, hogy aztán kifordulhassak a fal takarásából, s lássam, mit művelt Panka. Amúgy is, mit keresett itt, utánam kémkedett? Aztán legnagyobb döbbenetemre nem csak, hogy Panka ácsorgott ott, egy csodás elkent rúzsfolttal az arcán, de pillantásom megakadt Doriánon -úristen de jól nézett ki! - aztán a negyedévesek gyöngyszemein, beleértve a fura frizkójú srácot és a cuki bicebócát.
- Mi a fene történt? - sziszegtem oda Pankusznak, ahogy előrébb sétáltam a fal takarásából, de ajjaj, már akkor láttam Kakasi tanárnőt, s csak most bántam meg azt, hogy nem léptem le idő előtt. Ráadásul valaki fogta a kezem, s amikor oldalra pillantottam, láttam, hogy Jani taperolja a tenyerem.
- Ne már, eressz - susogtam, s próbáltam eltolni a mancsát, hát na, ne már! Mit fog gondolni Dorián??

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Fejetlenség Folyosója

Kenyeret és cirkuszt a népnek

Hajaj. Vérszagra gyűl az éji vad - mondja a költészet, neki ez azonban itt, ebben a suliban megszokott. Ha bárki kicsit hangosabb és még tanár is kerül oda, szájtáti műsor van. Csakhogy, ahelyett, hogy ezt messziről, valami szobor mögül nézné - ami ideális lenne -, közel merészkedett. Vészesen közel. Az valahol azonban kezdi kicsit aggasztani - fenéket aggasztó, egyenesen büszke arra, hogy egyre több háztársa kerül ide, a bámészkodók közé. Ezaz! Ez az összetartás kell mindenhova. Már majdnem válaszolna is hátrafelé, csak épp esemény van.
Bűbáj. Ott rohadjon meg mindegyik, ahol van. Tudja őket, ismeri és van sikeres is, de nem, nem szereti a benne buzgó mágiát és azt, hogy neki ezt kezelnie kell, tanulni meg miegymás. Akkor meg pláne nem, ha szív miatta. Épp még mindig a röhögésével küzd, tökre elvan, amikor a baj eléri őt is. Szerencsétlen deszkás srác volt a célpont, most azonban egykettőre hatalmassá nyílt a néni vadászterülete. Érzi azt a rántást a szájában, amit illedelmes lányok és fiúk sosem kellene, így akaratlanul kiált fel, amint koccan a fogával is, elvégre, rohadtul nem akar a hülye jelző mellé még fogatlan is lenni. Így nyílik a szája egy halk "ááá" szólammal, majd aztán vált hangosabb és élesebb sikolyba.
- A NYALÓKÁM! - kap utána, de ujjai már csak a levegőn zárulnak össze, dráma hatást keltve ezzel a komoly, de valljuk be, egyre komikusabb jelenethez. A bicebócát még ütik is, igaz, hadd legyen neki még rosszabb, rendes sajnálni is kezdi, csak épp el van foglalva.
- Én összeszedném, de éppen kényes helyen van - mordul fel, nyúl Kori haja fel és a pálcikát megfogva már eléggé érzi, hogy ez veszett ügy. Fintorogva engedi el. - Jó, akkor nem kell - duzzogva túr bele köntöse zsebébe, félrelökdösi a cigis dobozás és keresgél. Van ott üres papír, zsepi, minden, csak ami kéne... egy rágó csomagolása, de kivéve csak a papírt találja ott, semmi többet. Basszus. Reméli Doriánt végzi ki és ezzel jól is lakik. A vörös csaj felé fordul, aki épp elhesseget valakit.
- Ti mit kerestek itt? - mintha neki lenne bármi keresnivalója ilyenkor idekint, komolyan. Eddig miért nem járt ki vele a tilosba senki?! Álszent banda!

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Fejetlenség Folyosója

Vannak dolgok, amiket sok ember nem tud megérteni. Ilyen a holdvíz, ami mások szerint olyan, mint a napvíz, mert a hold a nap sugarait veri vissza. Azonban azzal nem számolnak, hogy a hold a saját rezgéseivel is feltölti a vizet, sokkal hatásosabb a Myddrin bájitalok hígításra, mintha simán kiengedtük volna a csapból.
Vannak páran az iskolában, akik használják a bájitalainkat, és az egyikük szerette volna megpróbálni holdvízzel higítva is. Úgy döntöttem, hogy adok neki a sajátomból, hiszen én mindig készítek magamnak.
Kezemben a díszes, opálos üvegem, melyet jól lezártam egy parafa dugóval, le is folyattam viasszal, hogy biztosan le legyen zárva. Egy csepp sem mehet kárba.
Utam átvezet a fejetlenség folyosóján, amit nem szeretek, de mivel ez a leggyorsabb módja az épületből való kijutásnak, így ezt választom. Messzebbről látok már csoportosulást, a hangzavart pedig még a bekanyarodásom előtt hallottam. Emberek, emberek.... csóválom meg a fejem mosolyogva. Itt mindig akkora élet van, legutóbb is ott volt az a romantikus történet...
Elrőehaladván megpillantok prefektusokat, felsőbb éveseket, a deszkás srácot nagy bajban, meg kicsiket és Janit. Nagyon gyorsan próbálom felmérni a helyzetet, hogy mi történhetett. Balhés Jankovits és a Teofil nevű, hangos eridonos, ez megvan. A prefektus hajában nyalóka? A kishölgy feje elkenve? A másik prefektus meg a lábán alig bír megállni. Kakasi tanárnő pedig csinosan, de mérgesen, mint mindig. Fogalmam sincs mi történt itt.
- Szép jó napot kívánok! -Szólalok meg oldalról.
- Tudok esetleg valamiben segíteni? - Kérdem csillogó szemekkel. Nem ilyenre indultam, de az ember milyen? Segíteni szeretne másokon, elvégre annyi rossz van ebben a világban, minek vinnénk bele még többet?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Fejetlenség Folyosója

X TalárAlatt   X MIIVAN   X Elakarokszublimálniagyászba

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Fejetlenség Folyosója

Hajszálon múlik, vagy még inkább Kornél közreműködésén, hogy a deszkám még a hátam mögött van - úgy kulcsolom az ujjaimat a tengelyre, mintha az életem múlna rajta - és inkább Teddy nyalókája kap szárnyra, hogy Kori hajában landoljon. Na most fognak szeretni az évfolyamtársaim csak igazán, úgy érzem. Szegény Kornélnak még meg is ütögeti a banya a bokáját, pedig tutira ez hiányzik neki, azért jár a gyógyítóhoz nyaralni is. Pankának is itt kell téblábolni persze, rá is villan a szemem, remélem érti, hogy erről szépen hallgatni fog otthon. Ha nem, hát még a végén el találok árulni anyának én is ezt meg azt, viszont most először is a fő problémám az mégis, hogy Gabi néni csípett nyakon. Nála nem lesz elég, hogy milyen szépen tudok nézni. Görnyedt vállaim közé húzom a nyakam, de így is jóval fölé magasodom, mégis ő az ijesztőbb kettőnk közül. Én most igazán szeretnék amúgy is összezsugorodni, úgy talán megmenekülhetnék, de jelenleg legfeljebb csak annyi előnyöm van, hogy nyújtózkodnia kell, ha a fülembe akar csimpaszkodni. Megrángatom kicsit a nyakkendőt még egyszer, hátha attól nem érzem úgy, mintha feszülne a nyakam körül a hurok, és kinyitom a számat, majd becsukom, aztán megint kinyitom.
- Én... ööö... hát én csak... nem csináltam semmit? - próbálkozom be a magyarázatnak nagy jóindulattal sem elég mondattal kérdő hangsúllyal. Szemem sarkából pillantok oldalra, hátha valaki megszán, de mindenki csak bámészkodni jött, azt hiszem.
- Takarítom egész héten a baglyok tornyát, csak ne tessék elvenni a deszkámat, tanárnő, kérem szépen - vetem fel végül már a büntetést is javasolva magamnak. Nem lenne első eset, és egyébként is, hátha ettől kicsit megenyhül a kőszíve.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Fejetlenség Folyosója

Elkapta pár foszlánnyal a hírt az évfolyamtársaitól, hogy Dorián gördeszkával trükközik a kastélyban. Zalán fülének ez olyan csodálatosan csengett, tekintve, hogy az elsődleges adrenalinforrását, a Kométát elkobozták a szülei tőle még év elején. És hiába járt edzeni minden héten, nem kárpótolta az élményt, amit a repülés adott. A deszkáját, amit meg még tavaly karácsonyra kapott, nem tudta hol használni, mert a macskaköves udvarok és a göröngyös földutak a kastély körül elég szánalmas helyszínnek tűntek az ilyesfajta szórakozáshoz. De hogy az iskolában... ebbe eddig még bele sem gondolt. Mennyi esze van Doriánnak!
 Már hóna alatt a deszkával szelte hármasával a lépcsőfokokat, szabad kezével kapaszkodott az egyik oszlopba a saroknál, hogy ne kelljen lassítania és a célegyenesben már úgy érezte, igazán nincs szükség rohanásra: ha egyszer gurulhat is! Talpa alatt volt már a járgány és büszkén farolt oda egy kickflippel megspékelve a csoportosuláshoz. Kornélt szúrta ki először, így hozzá intézett először szót.
 - Már megint mit csináltál, hogy nem tudsz megállni magadtól... - aztán a többiekhez fordult. - Igazán szólhattatok volna, hogy... - Magabiztosan kezdte, de úgy elbátortalanadott a végére, hogy talán még 30 centit zsugorodott is mellé. Kakasit meglátva botladozva szállt le a gördeszkáról és berúgta a háta mögé, ahol Teddy és még pár lány állt megkövülten.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Fejetlenség Folyosója

Az, hogy ciki tud lenni neki a bátyja, kétségtelen. Mindig csak a csajozás, meg a deszka, dobolás, folyamatosan mindenki ráfigyel, ahelyett, hogy Pankával törődnének. Jó, mondjuk Kakasi néni figyelmét inkább nem vívná ki, legalább nem negatív irányba.
Éppen a prefi srác épp elcsípett mosolyán vigyorog a rúzsa alatt, amikor az események kibontakozni kezdenek egy szálló nyalóka személyében, mely egyből Korni hajában köt ki.
- Jeez. - Pusmogja, ahogy figyeli pizsamás Teddyt. Neki valahogy mindig is kicsit ijesztő volt az ötödikes, van benne valami furcsa.
Döbbenten néz Gabi nénire, egyszerűen nem érti, hogy miért kéne összeszednie magát. Nem is olyan rosszak a jegyei, hát a könyvtárba jár tanulni.
- Neki van az a spéci cucc, ugye? - Kérdi Kornéliától együttérzően. Olvasott ilyenek bájitalokról, amik a haj károsítása nélkül kioldanak dolgokat a hajból.
Dorián jelentőségteljes pillantást vet a húgára, mire az száját összeszorítva felvonogatja a szemöldökét. Majd meglátjuk, hogy mit sikerül kialkudnia és mennyire szépen kéri.
Maga mögött érez egy embert, akinek a hangját százezer körül is megismerné. Hátrahajolva suttog, hogy ne hívja fel magára még jobban a figyelmet.
- Dorián produkálta magát a deszkálva, aztán Gabi néni meg a prefektusok elkapták. A srác meg nemtom miben sérült meg megint, gondolom a testével próbálta megállítani Doriánt, mint prefi. - Igazából fogalma sincs, hogy mi történt, csak feltételezi, hogy a deszkával gázolta el a levitást és azért ennyire mérges Gabi néni. Bár... Gabi néni mindig mérges.
- Te mit keresel itt mamuszban? - Vág vissza grimaszolva Teddynek, majd pedig újból Kornél felé pislog párat, akivel összeakad a tekintete és valamit üzenni próbál neki. Kékjeivel ismét ránéz, majd játékosan elvigyorodva félrerántja a tekintetét és Zozóhoz közelebb siet.
- Hess-hess, tipli János! Fontos. - Zóra és a srác közé fúrja magát, kezével eltakarja barátnője fülét, hogy a szájáról se tudják leolvasni, amit közölni szeretne.
- Láttad mit csinált Kornél? - Suttogja alig hallhatóan, majd izgalmában szájához kapja a kezét, hogy elfojtsa a nevetgélést. Bejön egy negyedikes srácnak! Tuti féltékenyek lesznek rá a többiek, ha megtudják! Ismét felemeli a tekintetét Kornélra, amikor megérkezik Robi egyik haverja is, aki ott volt a múltkori társas közben.
Száját elhúzva nézi, ahogy bátyja könyörög Gabi néninek. Szórakoztatnia kéne, ahogy vergődik meg örülni az új szerelemnek, de őszintén sajnálja, még akkor is, ha magának köszönheti. Szeretne segíteni, de túlzottan fél megszólalni, amikor befut egy újabb deszkás, aki el szeretné dobni az életét magától.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Fejetlenség Folyosója

Teddy ordít, én meg annyira el voltam foglalva a fájdalommal és azzal, hogy arrébb kotródjak, fel sem tűnik a Kori hajában landoló nyalóka.
- Veled mi a dementor történt? - pislogok a hajára értetlenül, miközben Teddy szabadítaná meg tőle. Értetlen nézek rá, amolyan miaterv? tekintettel, mert ez így biztos nem fog működni, úgyhogy fél kézzel nyúlok fel és húzom meg én is, majd vonom meg vállamat. - Majd valahogy kiszedjük - bólintok is, mert egyébként Kasza tanárnő nem rossz ötlet - még ha el is felejtem a tényt, hogy ő fodrászkodik is.
A kezemben tartom a nyalóka pálcikáját, mikor megérkezik a navinés, akire csak pislogok. Komolyan úgy nézünk ki, mint akin ő tud segíteni, amikor Kakasi lassan elveszik a káoszban? Itt mindenki maga a káosz, éppen ezért nem akarom tudni, hogy nézhetünk ki kívülről: és erre jön a másik deszka hang.
- Még csak te hiányoztál! - tárom ki fél karomat, amikor meglátom Zalánt, aki befarol, majd amint leesik neki a helyzet, nem éppen diszkrét módon szabadul meg az eszköztől. Mögé elnézve elismerő pillantással fogadom el, hogy ez megtörtént, és én semmit nem láttam. Fordulás közben találkozik tekintetem ismét Pankáéval, megint elmosolyodom, de most nem tartom tovább. Zalánra nézek. - Mind itt fogunk halni. Doriánnak nem megy valami jól a kimagyarázás, aminek eredményeképpen valószínűleg mi is szívni fogunk. Csak remélhetem, hogy nem maraton futás lesz a büntetésünk, ha már Kakasi tanárnő miatt ismét rokkant lettem - monológom végén kap tőlem Dorián egy értetlen nézést, hogy valami jobbal is előrukkolhatna, ha már megcsinálta magának a karriert. Minket is magával rántva, mint valami vú-lányokat.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Fejetlenség Folyosója

Ha nem nagyított volna rá a szemüveg, még akkor is lehetett volna a folyosóról látni azt a szekptikus pillantást, amit Jankovits felé küldött a nyegle magyarázatra. Egyenes beismerést remélt, vagy legalább több kreativitást.
 - De még mennyire, hogy takarítani fogja - felelte csendes mosollyal, majd vonásai hirtelenjében megkeményedtek, úgy sziszegte a mondatot a fiúnak - Húsz pont az Eridontól.
 A fiatal navinésre siklott aztán tekintete, hangja még mindig szigorú volt, de már nem megrovó. - Hogyne segíthetne, kedves. Legyen szíves elvenni Jankovits úrtól azt a förtelmet még mielőtt én teszem meg és vigye el a gondnoknak megőrzésre. Majd a tanévzáró után visszakapja azt a... valamicsodát.
 Végigpásztázta az ott megjelenteket, de nem tudta eldönteni, ki volt ott már a kezdetektől fogva és ki gyűlt oda a zűrzavar hallatán, egy dologban azonban biztos volt: prefektusi mulasztások történtek.
 - Öt pont mégegyszer az Eridontól - mutatott a sétabot hegye Kornélia zilált fejére - és öt pont a Levitától. Szedjék végre össze magukat és legalább ezt a hetet még viseljük el egymás mellett békességben. Maguk meg mit sutyo... - kérdezte volna a pletykás hátsó fertálytól, amikor megint guruló kerekek zajára lett figyelmes. A néni már tajtékzott.
 - HOLLÓSI! - szökkent a pálca a levegőben újfent és maga felé húzta - immár sikeresen - a fiú deszkáját - HÚSZ PONT A LEVITÁTÓL - rikácsolta torkaszakadtából Zalánnak.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Fejetlenség Folyosója

Kenyeret és cirkuszt a népnek

Újabb arccal bővül ez a csodás kis folyosói színtér, csakhogy a kis sárga nem nézni jön, hanem segíteni? De nem nekik, neeem, a keselyű néninek. Amennyire szomorú a nyalókája miatt, olyan grimaszt vág le a gyerek puncsolására. Komolyan.
- Strébeeeer – talpnyaló és hasonlók. Ezt is csak sziszegi persze a srác felé, mert éppen Kori hajnyalókájával bíbelődik pár másodpercig – mert az már az övé, ha akarja, ha nem, de feladja.
- Kirepült a számból, bele a hajába. Nem én köptem bele na – mormogja Kornél felé, mielőtt azt kezdi hinni, hogy itt nyalókával köpköd bárkit, holott ő nem, soha. Kori nyávogására válaszol nyávog ő is, elhúzza a kezét, lemond a cuccról. Hát a hajával együtt meg nem tudja enni.
- Jójójó, nem húzom, nem fogom – még a végén ki is tépi, az meg ugye halállal jár a lányok esetében. Az a legnagyobb baj, hogy senki sem áll jól, Kornél szó szerint nem, de a fővesztés terhe lebeg a fejek felett. A néni elemében van, az a tollas köpeny meg végképp pontot tesz az ijesztő megjelenésére. Lehet mégis kellett volna bérelni valami szép sírhelyet?
- Áú már – koccan a bokájának a deszka. Egy pillanatra eljátszik a gondolattal, hogy felpattan rá, de csak bal lábát teszi fel rá, egészen addig a szent pillanatig, míg el nem tűnik onnan. Úgy néz ki, ennek a deszkának ma nincs szerencséje. Kicsit billen csak meg, lábát csapja le gyorsan a padlóra, nehogy ő vágódjon el, feldöntve a szép kis sort, mint valami rossz dominó.
- Mi a bajod a mamuszommal? Meleg és kényelmes – igazából tudja, mi a baj, meg hogy a pizsinadrág és trikó kombóra sem talárt kapott fel, hanem köntöst. De fekete, szóval majdnem! Ennek a napnak már mindegy. Legyint is, tekintetét mereszti a többiek felé és sóhajt. Ilyenre mondják azt, hogy inkább ment volna tanulni?
- Uuuuh, hullanak a fejek – saját nyakát behúzza, de nem tud nem vigyorogni. A deszkának integet, a stréber srác kezébe kerül és viheti a gondnoknak. Ha van esze Dorinak, akkor szépen kilopja majd onnan, akkor meg majd legalább rendesen öli meg a néni, nem közönséggel. Kornélra mutat a sétabot és csóró lány azért kap levonást, mert kócos. Ha tőle vonna a néni minden nap ezért, már olyan mínuszban lenne az Eridon, hogy még az unokáik se nulláznák ki. Csóró.
- Ez nem ér! Ő csak áldozat – védi be a lányt, hát a kócos a divat, nem tudja?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Fejetlenség Folyosója

WTF

Ma csak az átoktörés vizsgája miatt teszi tiszteletét az iskolában, és éppen a megbeszélt helyszínre próbál eljutni, hogy elbeszélgessen Kállay proffal mindenről, amit idén az év elején javasolt olvasmányokból és a ritka megbeszélések során tanulnia sikerült. Az útja a fejetlenség folyosóján át vezet, már amennyiben nem szeretne elkésni, mert kifejezetten nagy kerülővel próbálna odaérni a tanteremhez, a folyosón azonban kisebb tumultusba sikerül belebotlania. Nem különösebben érti, mi történt, bár ahogy Kakasi tanárnőt elnézi, egészen egyértelműnek tűnik a válasz. Valaki szabályt szegett, rendet bontott, most pedig megissza a levét. Akkor se állna meg igazán bámészkodni, ha ideje engedné, bár valaha még ő is volt bajkeverő diák, mi tagadás. Magántanulóként viszont jóval kevesebb alkalma van felkavarni az állóvizet, mint régen teljes időben bentlakó rellonosként. Egy pillanatra azért megáll, felmérve, hogy mennyi levitás és eridonos is gyűlt össze itt gyászos csoportba, mint akitől most vonták le az éves pontversenyben a házuk győzelméhez szükséges néhány pontot éppen, és lássuk be, ahogy a pávának is beillő, másik századból itt ragadt tanerőtől éppen valami ilyesmire számítana. A tantárgyát egyébként puszta passióból vette fel, na meg arra a racionálisnak mondható meglátásra alapozva, hogy ebből legalább könnyedén veszi az akadályokat, legyen már valami, ami mondhatni kikapcsolódás. Egyszer talán még a néni véleményét is kikéri a bűbájairól, hátha van valami igazán hasznos tanácsa annyi tapasztalattal, amennyi a háta mögött már feltorlódott jó pár évtized alatt.
- Jó napot, tanárnő - köszön egy biccentéssel megtoldva, mintha ugyan ez lenne a világ legtermészetesebb dolga. - Nem tetszett ma már látni Kállay profot véletlenül? - kérdezi, és még megvárja, hogy választ is kapjon, mielőtt távozna is, nem vonzzák az ilyen tömegrendezvények.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Fejetlenség Folyosója

Fontosnak tartom letisztázni, hogy az ember nem számít arra, mikor reggel felkel, hogy a nap folyamán meg fog látni egy két lábon járó és beszélő madarat. Remélem senki nem akadt fenn azon, hogy két lábon, mert minden madár lét lábon jár. Jó esetben. De ez történik. Ráadásul a színes csirke néni hangosan beszél, lebasz mindenkit, mutogat, a szemüvege meg úgy áll az orrán, mint a Pisai Ferde Torony, és még jó fej voltam.
De ugye erről nem tudtam, mikor reggel felkeltem és betoltam a hamvas barackomat vizsgázni, úgyhogy semmit nem tudva sétálok ordító zenével a fejemben, kezemben a cserepes növényeimmel:
- Írogatják nekem azt, hogy RIP RIP RIP, olyat nyomok lehozza a Blikk Blikk Blikk, honnan ez a sok millió klikk klikk klikk? Dolce Gabbana Givenchy dik dik dik - és ahogy a zene ordít, én sem vagyok rest kiadni a hangomat, teljesen elfelejtve, hogy lehet máshol még vizsgáztatás zajlik. Nos... szar érzés lehet koncert közben vizsgázni. Hiro haveromat nem tudom sokáig élvezni, mert a tömeg nem viszi tovább a flowmat. Pislákolva nézek körbe.
Az arcok közül sok nem ismerős, de a levitás Hollósit soha nem fogom elfelejteni valószínűleg, majd akad meg tekintetem a csirke nénin. Fejem biccen félre, letolom róla a fejest, majd állok meg a nő előtt.
- Csókolom! Eltetszett tévedni? - hátránya, ha elmész több évre? Nem tudod kik az új tanárok. - Hallod, Álmi, segítsünk már neki - nézek háztársamra.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Fejetlenség Folyosója

- Szóval, megint kellene egy kis elterelés, hogy sikerüljön - intézem szavaimat Alberthez, akinek az iménti percekben már felvázoltam, hogy mit szeretnék a következő tanévnyitón produkálni. - Jó, most nem hagyom, hogy kicsússzon pár taknyos miatt a dolog, komolyan - teszem fel kezeimet védekezőn, mert hát lássuk be, irtó gáz volt az egész, de én csak a nőt védtem, a magam módján.
- Mi a..? - nézek az előttünk lévő csődületre. - Nézd már ezek megint nem bírnak magukkal - biccent fejével a pindúr pandúrokra. Aztán tekintete Kakasira, s mintha már mindent értene.
- Napsütéses, arany virágokkal teli napot és jó munkát tanárnő. Vonja ám tőlük rendesen a pontokat, hát jól megdolgoztak érte - azért a szapora benne van ám a járásomban, s érzékelem, hogy Albert sem tesz másként. Nem, ez nem a mi balhénk, hanem az övék. Menjen csak mínuszba a ház, majd szépen a hálókörletben leverem rajtuk.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Fejetlenség Folyosója

- Nekem tetszik ez a terv, de ha az apám kitagad, köteles vagy a nevedre venni. - azok a csúnya magyar törvények másként úgysem engedik, hogy az igaz és őszinte, sírig tartó szerelmünket prezentáljuk. - Óóó baszki, hány pontot is gyűjtöttél idén? Mert ahogy nézem, az összeset elvesztik éppen. - ami mondjuk tényleg gáz, mert velük ellentétben Miksa egy csomót dolgozott azokért a pontokért, amiket most kidobnak az ablakon. Hogy nem bírtak ki még pár hetet, nem hiszem el.
- Hihetetlen, hogy ezt mondom, de eljött az ideje annak, hogy elkezdjem mondani, hogy bezzeg a mi időnkben. Legalább a harmadikat megvártuk, mielőtt beírtuk a nevünket a Bagolykő történelmébe. Szép napot kollegina, az édesapám kérte, hogy adjam át, holnap meglátogatná a korábban megbeszélt ajándékkal. Elég titokzatos volt. - úgy sejtem, hogy az a drága brandy lesz a titok nyitja, de hát ezt majd ők rendezik, én inkább csak szájelhúzva végigpillantok a csődületen, és folytatom az utamat Miksával, milyen kiábrándító. - Szóval, én benne vagyok, csak hozzájuk ne legyen közöd megint, inkább Laurát tartsd távol az évnyitótól. - Fordulok be vele a sarkon, hogy magunk mögött hagyjuk ezt az egészet.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Fejetlenség Folyosója

Türelmetlenül ciccent egyet és szabad kezével int Azthanaczkovicsnak és Marchettinek, hogy szálljanak le végre Agárdiról. A felé guruló deszkát vastagtalpú csizmájával állította meg, kíváncsian méricskélve azt.
 - Jankovits és Hollósi elmehetnek, holnap reggel jelentkezzenek az irodámban a büntetésük miatt - húzza ki magát méltóságteljesen, amikor megint megszólítja őt valaki.
 - A tanáriban van, már várja magát, menjen nyugodtan. És ha... - sűrűn pislogva méregette Móricot, amikor végre abbahagyta az üvöltözést. Meglepődött, de az előbbiek fényében ez már bocsánatos közjátéknak számított neki. - Azt hiszem, kiismerem itt magam kedves, ha azt a micsodát leszedi a fejéről, talán sikerül ugyanannyit érzékelnie a környezetéből, mint nekem - hessegeti tovább a rellonosokat is, és elégedettség tölti el, hogy végre letudhatott már pár dolgot.
 Botjának támaszkodott és száját csücsörítve vette el Alberttől a levelet. Még több jó hír, ezt már szereti.
 - Bezzeg az én időmben volt annyi tartás egy tanárban, hogy nem beszéli ki a diákjait a saját fülük hallatára - morrantotta a két fiatalember után, amikor érzékelte, hogy az előtte sorakozó diákok némelyikének vonásain csalódottság vagy épp sértődöttség fut át. Az egy dolog, hogy neveletlenek voltak, de ez nem fair velük szemben. Hátradőlt, fontolgatta, hogy legyen-e még hozzáfűznivalója az esethez.
 - Értékelem az egyediséget és a merészséget. Persze, amíg nem órán művel ilyesmit - meredt ferde szemüvegén keresztül Teddyre, majd le a mamuszra - Húsz pont az Eridonnak. Mehetnek a dolgukra.
 

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Fejetlenség Folyosója

Az egyik szobatársa már napokkal ezelőtt rászólt, hogy takarodjon kifelé a növényeivel, különben belőle fog visongó mandragórát varázsolni, ha még egyszer paprikát mer nevelni cserépben. Nem egészen értette a másik frusztráltságát, hisz ezek a növények nem ártottak semmit, és különösképp illat se volt olyan, ami zavarhatta volna a másikat. Ennek ellenére szerzett egy rekeszt, de csak most vitte rá a lélek, meg a kedv, hogy átültesse a növényeit. Be is pakolta a kosárba a paprikákat, párosult hozzá néhány koktélparadicsom is, némelyiken már szépen beért kis paradicsomok is himbálóztak. Eszébe is jutott, hogy talán kifelé menet tesz majd egy kanyart a nagyterem irányába, s ott okoz meglepetést, odakészíti a finom, friss paradicsomokat az eridonosok asztalához, úgy nagyjából olyan helyre, hogy Korinak elérhető legyen. Meg persze tenne néhányat a levitásokéra is, hisz mégis ott ülnek Zalánék. Szóval sietősen szedte lefelé lábait kantáros nadrágjában, tornacipőben és hófehér ingjében, de az utolsó pár lépcsőfoknál hangokra lett figyelmes, ezek elterelték a figyelmét, így az utolsó előttinél rosszul lépve elveszítette egyensúlyát, és szó szerint zuhant egy nagyot. A kosár kirepült a kezéből, ő meg pofára esett, szétnyúlt tagokkal valahol Kakasi professzorasszonyság előtt, kosara úgyszint valahol a folyosón landolt, melyből gurultak szanaszét a paradicsomok és a paprikatövek.
- Aúú - nyögött fel, s csak ezután vette észre oldalra fordított fejjel, hogy itt kicsit nagyobb a tömeg annál, mint amennyire számított. - Baszki, akarom mondani hoppá...Kori? Szia..sztok - Zalán is ott volt, meg a háztársa, Julián is, és még rengeteg eridonos. Hanyatt vergődve pedig magát Kakasi tanárnőt látta , teljes testközelből.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Fejetlenség Folyosója

Döbbenet, magam se értettem, hogy mi a franc van, de látva Kakasit azért a vér megfagyott az ereimben. De vajon melyik Jankovits tett valami rosszat? Pankát elnézve, durván elrúzsozta magát, Dorián meg…áhá, a deszka! Ahogy figyeltem a társaságot, hamar összeállt a kép, a nyalókás szitun még nevetnem is kellett, az meg egyenesen szemet szúrt, hogy Pankusz és cukibogyó egymást hesszelik. El is mosolyodtam ezen, de Jani még mindig matricaként ragadt. - Hallod? Nem járunk - sutyorogtam, s épp, amikor sikerült kiszednem tenyerem az övéi közül, akkor érkezett meg a felmentő sereg Pankusz személyében.
- Hogyne láttam volna, viccelsz? Tök cuki - meséltem mosolyogva Pankának. - De ez a rúzsfolt…jesszus, mit műveltél? Várj, segítek - ugyan már látszott, hogy némi praktikát bevetett Pankám, azért még mindig foltos volt az arca. Elő is húztam egy zsepit, s azzal törölgettem le az arcáról a maradványokat, majd felkaptam a fejem a büntetések hallatán.
- Jesszus, mi van ezzel a nővel? Már elmúlt karácsony, hogy pontokat osztogasson - sutyorogtam Pankának, meg is csóváltam a fejem. - Dorián jó nagy szarban van - suttogtam, aztán megláttam az eridon gyöngysorának második felét, meg is tekertem a szemeimet. - Ne már…Wessi hol van? Már csak ő hiányzik - hangomból érezhette a gúnyt barátosném, bár próbáltam halkan beszélni, hogy a többiek ne hallják meg. Kicsit frusztrált a nagy magas jelenléte, s valahogy tudatosan be is álltam Panka elé.  Közben feltűnt Juliánus barát, egész helyes srác volt.
- Hmm nekünk segíthetnél, igaz Panka? - kuncogtam, igaz inkább csak Pankusznak mondtam, de lehet más is meghallotta. S ha ez nem lett volna még elég, valami gyökér szétterült a padlón, erre viszont már kiszakadt belőlem a röhögés. - Na jó…ez durva, le kéne lécelnünk, míg lehet - csóváltam a fejem. - Húsz, mi? Miért kaptunk pontot?- értetlenül pislogtam a többi eridonos felé.