Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Fejetlenség Folyosója

Tudjátok miért szeretem Dorci babyt? Hát mert tökéletes, te ostoba! Tényleg! Helyes, jó fizikumú, tudja mit vegyen fel - bár néha segítek neki, gihi. De a legfontosabb, királynőként kezel, ahogy azt én meg is érdemlem!
Bercivel beauty napot tartottunk a szobájukban, amikor jött a hír, hogy az én csodálatos hercegemet elkapta Kakasi. Na neeem… Nem-nem-nem! Ezt nem engedhetem! Mi az, hogy az a divatgyökér, vén szatyor a lovagom körül ólálkodik? Kész vicc! Direkt nem lógunk együtt éjjel-nappal, hogy legyen neki is, meg nekem is szabad terünk, de látom ez nem fog működni. Azzal a csábos tekintetével még a tanárainkat is elcsábítja. Hihetetlen! Dárga egyetlen Bercimet sietve kellett otthagyni egy ígérettel, hogy befejezzük máskor a közös skincare rituálénkat, de ez most sokkal fontosabb volt! Hát épp le akarja nyúlni a vén tyúk Dorci babyt! Magamhoz képest gyorsan átöltöztem, amolyan boss bitch külcsint varázsoltam magamra és valljuk be, pont erre volt szükségem. A tükörbe nézve minden tökéletes volt, sehol nem maradt egy hiba sem. Tökéletes, ezt pedig a megbűvölt tükröm is alátámasztotta bókjával. Olyan kis kedvi.
- Doriááán - kiáltottam kétségbeesetten a nevét, ahogy magassarkúm szaporán kopogott az öreg kőpadló felszínén. A luxustól zengett az egész folyosó. Ahogy odaértem, azonnal kihúztam magam és az addigi kocogó tempómat leváltotta a manöken séta. Úgy vonultam végig az emberek között, akárcsak a modellek a kifutón, viszont majdnem felbuktam a földön hempergő perverzen.
- Félre, paradicsomos lúzer! - belé is rúghattam volna, de ha baja esik a szandimnak elsírom magamat.
- Édes Doriánom - álltam végül oda én is, miután az ízlésficamos vén keselyű távozásra intett mindenkit - Mi történt? Ugye nem bántott téged ez a vén szatyor? - suttogva kérdezgettem érdeklődve arcát tapperolva puha ujjaimmal sérüléseket keresve rajta s fittyet hányva arra, ki hallotta vagy ki nem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Fejetlenség Folyosója

X TalárAlatt   X MIIVAN   X Elakarokszublimálniagyászba

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Fejetlenség Folyosója

Hápogva hallgatta - megint - ahogy Kakasi üvöltözik vele s elsápadt, ahogy pontot vontak tőle. Nyögésféle szakadt fel belőle, ám számos intervenció szakította félbe a fogalmazódó kifogását. Nem véletlenül, végtére is épp a Fejetlenség folyosóján álldogálltak.
 Szomorúan pislogott a deszkájára, ami már Kakasi lábánál hevert búcsút intve minden reménynek, hogy valaha ki fogja tudni próbálni azt a kastélyban. Ami aztán lassan sértődött grimaszba fordult át, mikor elkapta Holló prof megjegyzését. Még Miksa is szerényebben volt képes fogalmazni. Ideje már nem volt duzzogni azon, hogy az évfolyamukról jószerével úgy beszélnek, mintha még mindig elsősök lennének, mert Lehman borult be a helyszínre. Szent griffgané.
 A tanárnő utasításának készült volna eleget tenni és lelépni, de Kornélia a karját kezdte taperolni. Seperc alatt máris volt egy Kornél a nyakában. Ez már legalább nem megy újdonságszámba... Engedelmesen támasztotta barátját, de azért még kilépett vele a diákkupacból, hogy szabad karjával felcibálja Jacobot is a földről. Már sajnálat ébredt benne attól, amit a mögötte lézengő eridonos lányok pusmogtak.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Fejetlenség Folyosója

Felsülök, hogy segítsek Korinak, pedig én minden tőlem telhetőt megtettem, és ennek tetejében még megállni sem tudok nagyjából a saját lábamon. Véletlen sem kellemetlen és szánalmas az egész iskola előtt. Dehogyis. Teljesen jót tesz a férfiúi büszkeségemnek meg hasonlók. Az kicsit javít a helyzetemen, amikor Jacob szó szerint beesik a tömeg közepére, de nem annyira, hogy ne érezzem magam kellemetlenül.
És minden fájdalmam ellenére van bennem annyi, hogy fejemet kapjam fel, amikor meghallom az egyik tanár szavait. Totál ledöbbenve követem végig, ahogy elhagyja a helyszínt az eridonossal. Zalánra nézek, majd Kakasira, aki a pontlevonások után osztja tovább az ukázt, kioszt pontot, majd mindenkit útjára enged.
Korira nézek, de mire szólhatnék, már Zalán tart és csak Kori hátát látom. Apróbbakat lépve támaszkodom rá, majd nézek körbe.
- Menjünk innen nagyon gyorsan - hajolok le én is, hogy felsegítsem Jacobot, majd, amikor úgy érzem már, hogy stabil, elengedem és remélhetőleg Zalán támogatásával minél előbb elhagyhatom a helyszínt. Ennyi kellemetlenség egy napra bőven elég volt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Fejetlenség Folyosója

Nos, ezt jól elszúrtam. Meg kellett volna várni, amíg a néniről biztosan tudom, hogy már az ötödikesek életkedvét szívja el vizsgának titulálva az épület másik felében. Legközelebb majd biztosra megyek, addig most viszont sajnos hiába kapaszkodom a deszkám tengelyébe, mintha az életem múlna rajta, és hiába igyekszem alkudozni, hogy bevállalom én a baglyok alól a trutyi takarítását is önként, csak hagyja meg nekem a járgányom, a vén keselyű nem kegyelmez. Nagyszerű, most járhatok gyalog akkor év végéig, mert a gondnok biztos nem fogja visszaadni. Ismer már, mint a rossz pénzt, négy év alatt kijutott néhány büntetésecske nála. Van ugyan egy deszkám még otthon, valami bölcs előrelátás munkálhatott bennem, amikor azt kértem karácsonyra. Anyuékban pedig kevésbé bölcsen értékelték a helyzetet, mert meg is kaptam.
- Igenis, tanárnő - válaszolom kelletlenül, fejemet lehajtva, hogy ne lássa, ahogy grimaszolok, mert a végén még arra is pontot von le és meghosszabbítja egy héttel a büntetést. A fogaim megcsikordulnak, olyan erővel szorítom össze az állkapcsom, amikor az arra utasított navinés átvenni igyekszik a deszkám, én pedig kénytelen vagyok elengedni azt. Megfordul a fejemben egy pillanatra a képtelen ötlet, hogy felpattanok rá és elgurulok, de aztán le is teszek róla azzal a lendülettel. Egész évben a bagolyházban lakhatok a végén. Sóhajtanék egy nagyot, de nem merek igazán pisszenni sem, nemhogy bárkinek odaszólni vagy nevetni, amikor Jacob eltaknyol például. Felszusszanok, amikor végre, amikor közli az öreglány, hogy mehetek, Zalánnal együtt, akinek szintén a deszkája bánta ezt a mai akciót, pedig ő csak megjelent, tényleg nem csinált semmit. Csak rosszkor érkezett rossz helyre. Na szép. Szerencsére itt a hírek pont olyan gyorsan terjednek, mint a fény, és Bella is megérkezik. Felüdülés látni is, bár a fogkrémreklámba illő vigyor helyett most csak egy satnya mosolyra futja nekem.
- Jaj, édes... Elvette a deszkámat év végéig, de menjünk innen, mielőtt eszébe jutna még több pontot levonni - dünnyögöm válaszul, és átkarolom a vállát, igyekezve minél távolabb kerülni Kakasi tanárnőtől, csak a vállam fölött pillantva hátra egészen a sarokig. - Pedig ma sikerült épp a bűbájtan vizsgám.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Fejetlenség Folyosója

Ekkora csődületet én még nem láttam ezen a csicska folyosón. A keselyű rikácsolását bárhonnan felismerném, még ha nem is üvöltve engedte útjára a népet, amire.épp megérkeztem. Közeledve a csoportosuláshoz a két kis elsős ribit szemeim sarkából kiszúrtam, viszont nem fordítottam rájuk különösebb figyelmet. A végén elhiszik, hogy körülöttük forog a világ, pedig ha az iskola naprendszer lenne, a kibaszott Nap én lennék! Ragyogó vagyok, szinte tündöklő! Na meg kedves, melegséget sugárzó és istennőként tisztelnek. Kell ennél több? Ők maximum két apró törpebolygók lennének, aminek még egy nyomi holdja sem lehet. Ők ketten igazából egymás utánfutói.
Dorci babyhez érkezve óvatosan vizsgalni kezdtem azt a tökéletes arcát, amikor is a navinés próféta ragacsos mancsi között meg nem pillantottam Doriszom deszkáját. Nem hallottam Kakasi kérését irányába ezért nem is tudhattam miért volt nála a pasim járműve. Felbosszantott. Szemüvegem levéve épp szerettem volna jól helyretenni Juliánt és visszaszerezni a hercegem eszközét, de ekkor közölte velem ez a szexi, mi a hókuszpók történt.
- Jaj, Életem! - azonnal megfeledkezve terveimről fordultam sajnálkozva Dorcihoz, mégis mit képzel magáról az a vén szatyor? Terrorizálja a diákokat vizsgaidőszak alatt? Elég bajunk van így is. Kibírhatta volna már ezt a kis időt. Így is fél lába már a koporsóban volt. Csak ne asszonykodjon, mert a szivére mehet a stressz vagy beáll a dereka. De akkor a botját is kirúgom a kezéből, az is biztos.
- Semmi baj, Kedves. Visszaszerezzük neked, megígérem - hajtottam fejemet vállára automatikusan, ahogy magához húzott, még a szabad kezemmel is végigsimítottam mellkasán, hogy éreztethessem vele együttérzésemet. Ahogy leléptünk, szemem sarkából a két taknyos elsősre villantottam győztes mosolyom, mivel összebújva hagyhattam el a helyszínt Vele. Nem szakíthatnak el az én Dorci babymtől. Sem ők, sem senki!

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Tanári szoba

Már megint egy szörnyű nap. Az igazgatóhelyettesnek beszéde van velem. Sejtem az okát, hiszen jó ideje kísértettem a sorsot a viselkedésemmel. Ahogy mondani szokás, addig jár a korsó a kútra, amíg el nem törik. Az utóbbi időben kezdett egyre jobban kicsúszni a lábam alól a talaj. Nehezen találtam vissza a normális életembe, hiszen történtek, amik történtek. Elzárkóztam a baráti körömtől, zűrösebbek lettek a hétvégéim, s ez lassan, de biztosan a munkámra is kihatással lett. Még mindig alvásproblémákkal küzdök, noha egész sokáig úgy tűnt, hogy a terápiák érnek valamit. Levert a víz, amikor megtudtam, hogy a tanáriba hívattak, de nem volt mit tenni. Most is falfehér arccal haladok a bejárat felé, felkészülve a legrosszabbra is akár. Mert mentségem nem sok van. Csak egy kicsit reménykedhetek, hogy talán mégsem emiatt kell ma leülnöm vele. Nadia végül is régóta ismer. Talán megkegyelmez. Mentségemre egyedül az oktatás minőségét tudom felhozni. Egy ideje már az egyetemen is vendégelőadó vagyok, haladok a kutatásaimmal, és a tanmenet is úgy gondolom, hogy rendben van. Az, hogy az alvással hadilábon állok, valamennyire köztudott, és nagyon igyekszem, hogy helyrehozzam a helyzetet. Kihúzom magam, lenyomom a kilincset - tanárként nem kell kopognom -, majd miután egy halk köszönéssel belépek, végignézek a szobán. Először ösztönösen a saját helyemre pillantok, de az nyilván üres. Aztán végigpásztázom a többiekét, az igazgatóhelyettest keresve. Remélem, nem váratom meg. A következő pillanatban elindulok a szoba belseje felé, lepakolom az asztalra az irattömböt, amit a kezemben fogtam eddig, és türelmesen várok.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Fejetlenség Folyosója

Sajgott minden csontja, de leginkább a szégyen az, mely vörösre festette arcát és fejfájást gerjesztett a kemény kobakban. Egyesek röhögtek rajta, a tanárnő hosszú botja, és szódásszifonhoz emlékeztető szemüvege megijesztette, soha ennyire közel még nem került tanárhoz, legfeljebb rémálmaiban. A helyzettől azonban annyira lefagyott, hogy még mozdulni se bírt, Arabella majd fociként kezelte, Kornélia pedig...nos, csak úgy átlépett rajta és elsietett. Talán ez esett neki a legrosszabbul, a lány még csak kezét se nyújtotta, hogy felsegítse, netán megkérdezze, hogy van. Ez tényleg élete legnagyobb rémálma volt, s már az sem érdekelte, hogy egyesek rajta röhögnek.
Már csak akkor mozdult, amikor megérezte Zalán segítő szándékát, neki köszönhetően tudott felkászálódni a földről, meg persze Kornélnak hála.
- Köszi - nyögte mindkét srácnak, zavartan és sietve kapkodta össze kosarába a kigurult paradicsomokat, egyet óvatosan húzott el Kakasi tanárnő lába közül, majd félve pislogott fel rá. - El...nézést - még jobban vörösödött a feje, aztán felegyenesedve, sietve szedte a lábát, hogy eltűnjön, és maga mögött hagyja a folyosót.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Fejetlenség Folyosója

- Fodrász? Ááá, akkor tuti. Szorítok! - Mosolyodik el bátorítóan a szemi-Joker fejével. Lehetséges, hogy Zozót is hozzá kellett volna irányítania ahelyett, hogy maga próbálkozik. Végül is, nem lett tragédia, jól áll a vörös a bestienek.
- Fiúnak? Mia... Normálisak ezek? - Kérdez vissza felháborodottan hüledezve. Tényleg ilyen alacsonyan van a szellemi szint, hogy nehezen ismerik fel az ellenkező nemet? Reméli, hogy ez nem vicc, mert még annak is rossz,
Az események egészen pörögni kezdtek azután, hogy a szőke eridonos leányzó, névszerint Panka hirtelen nem is tudta, hogy hová kapja a fejét. Újabb deszkás, pontvonás, ponteső, weirdo navinés, puffanós paradicsomos navinés, emberek, akiket levegőnek néz, tehát igazából áramló levegő, és akkor még Wessi is jött összenyálazni Doriszt.
Nem lehet így normálisan az esküvőjét tervezni az embernek, az hétszentség. Pedig itt áll előtte Kornél, aki a testével védte a rendet Panka bátyjától, így biztos a két srác örök ellenséggé válik ebben a zord helyzetben és tiltott lesz az ő szerelmük is. Hjaj, de szomorú ez, de mégis milyen romantikus lesz.
- Nagyon cuki. - Susogja vissza szinte remegő hangon, majd még egy utolsót pilláz az irányába, mert közben Zóra valami sokkoló dologra figyelmeztette. Basszus Dorián, te miért nem tudsz szólni? Nem lehetsz akkora bajban, hogy nem segítesz a drága kicsi húgodnak. Ezért még kapni fog.
- Wat? - Kérdez vissza felocsúdva az eseményekből. Szemmel láthatóan Zórának is sok ez az egész, de legalább ő méltóztatott segíteni Pankán. Hálálkodva összébb húzza magát, sikeresebben, mint a körülötte lévő betoji fiúk. Hiába menekül Wessivel, benyit éjjel a hálójába és kifesti a körmét bosszúból, amiért hagyta Pankát ilyen csúnyán megalázni magát.
- Szerintem cuki lenne hozzád. - Sandítja Zozó felé. Ő egyelőre hűséges Kornélhoz, hiszen éppen csak kezd közöttük kialakulni egy kis kémia vagy bájitaltan... vagy mi. Panka kicsit furinak tartja a navinést, bár azért kedves tőle, hogy menteni próbálja a helyzetet, még ha most a rossz oldalra szervezték is be.
- Nem tudom. - Pusmogja lemondóan, de magában eldönti, hogy az új életcélja, hogy Kakasi Gabi néni pontozza az outfitjét és a sminkjét. Mi az, hogy nem az ő szettje kapott pontot, ez azért felháborító.
- Menjünk! - Ragadja karon Zórát, majd Dorián mellett elhaladva kiölti rá a nyelvét, majd egy szemforgatás kíséretében elhúzza Zozót az ellenkező irányba a párostól. Lehet, hogy kap egy Guccsi Viuitton deszkát, ha elég szépen néz Wessire.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Fejetlenség Folyosója

Számomra mások segítése mindig nagyon fontos volt, hiszen ez ad erőt, ettől leszek jobb ember. Én hiszek abban, hogy mindenki visszakapja a sok jót, amit csinál, a varázserőd is sokkal erősebb lehet, ha tiszta a lelked.
Ettől függetlenül azonban meglepett a társaim negatív fogadtatása, meg a tanárnőtől kapott feladat. Pillanatnyi habozás után megindulok a deszka irányába, azoban egy pillanatra megtorpanok, ahogy hallom az eridonos prefektus fájdalmas jajgatását. Sajnos úgy fest, hogy én sem tudok mit kezdeni a nyalókával, amikor Hollósi Zalán majdnem letarol hátulról a deszkájával, de végül is épp megúszom. Még szerencse, hogy nem lett baja a holdvizemnek, most várhatnék még egy teliholdat, hogy újat készítsek.
 Nem csoda, hogy a tanárnő ennyire mérges, hogy egyből pontokat kezd vonni. Remélhetőleg nem lesz benne sokáig harag, szemmel láthatóan jól tudja kezelni, egészen hamar váltani volt képes, amikor a két idősebb kolléga kérdezte. Én magam csak kapkodom a fejem és próbálom feldolgozni, hogy vajon mi történt ezen a helyszínen, azonban az eridonos Teofil megszólalása azért nekem is rosszul esett. Meg fogok neki bocsátani, nem fekszem le haraggal a szívemben.
Sóhajtva csóválom meg a fejem, ahogy ügyetlenül átveszem a Tanárnőtől a két deszkát.
- Selwyn úrhoz viszem. - Felelem engedelmesen, majd számat elhúzva szánakozva, kissé bocsánatkérően járatom a tekintetem az eridonos és a levitás között. Eskü nem így akartam javítani a helyzeten, de ellent nem mondhatok. Így nehezebb lesz mozognom, hogy felpakoltam az üvegem mellé, de megoldjuk, mindent megoldunk.
A lelkem hirtelen negatív energia járja át, amikor megjelenik a tanár úr és a szerelme. Tudom, hogy a kettőjük kapcsolatából pozitív érzéseknek kellene áradnia, de én mégis akkora negativitást érzek a szavaikból, hogy menten elmormolok egy fohászt magamban, amitől menten jobb lelkiállapotba lendülök vissza. Nem hiányzik ez senkinek, hogy az erejét tönkretegye egy ilyen mélyről jövő, negatív érzelem.
Valahogy menteni kellene a helyzetet, érzem, hogy tennem kell valamit, így a legkézenfekvőbb módon próbálom oldalni a hangulatot.
- Tanár úúr! Kijavította már a vizsgám? - Kiáltom Holló úr után, túl sokáig haboztam, így már nem érte utol a szavam. Azért remélem jól sikerült, rendesen készültem rá.
Szemeim még egyszer körbefuttatom a társaságon, biztatóan rámosolyodok a két pusmogó lányra, de közben majdnem letarol egy cserép paradicsom.
- Merlinre Jacob, jól vagy? - Kérdem ügyetlenkedve lehajolva, de szerencsére más felsegíti.
Minél hamarabb meg akarok szabadulni a pakkomtól, ráadásul a Tanárnő kívánságának is eleget tennék, így rövid búcsúzás után kereket oldok.
Még ilyen őrületet?!

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Fejetlenség Folyosója

Köpenyét rántotta teátrális mozdulattal maga elé, mintha az megvédené őt a folyosóra beboruló diák látványától. Nyakát nyújtotta aztán Lehmanra, szürke írisze pedig Arabellára tapadt, ahogy átszökell a navinésen. Ingerülten lendített még egyet ráncos ujjaival, hogy a feltorlódott diákok végre mozduljanak.
 Elégedett biccentést küldött a Winkler fiúnak. Ezzel most szerzett nála néhány jó pontot. Bár a tanórákon nem fog előnyére válni...
 Értetlenül hajolt újfent Jacob fölé, ahogy a lába felé mászott, hogy összekotorja a zöldségeket, amiket Merlin tudja, honnan szedett össze magának. Gyanakodva szűkültek össze szemei, de nem tette szóvá a balesetet. Látott ennél már katasztrofálisabb diákot is. Amikor Athanaczkovicsék nyomában készült távozni, még odabűvölt egy kósza paprikát a gyerekhez, amit útközben megint elpottyantott.
 Elégedett sóhaj hagyta el vastagon rúzsozott ajkát az üres folyosó látványától. Majd ismét végigpörgette fejében az elmúlt perceket. Nem kellett volna. Dühtől tajtékozva fordult a helyiség déli kijárata felé, úgy dünnyögte magának:
 - Le fogom záratni ezt a nyomorult folyosót...

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Fejetlenség Folyosója

- Édes istenem, ez jobban visít, mint a denevérriasztó, amit apáék felszereltek a múlt hónapban - fintorogva húztam el a számat, mikor megjelent Misspádonlö, akarom mondani Wessi. Még a szemeimet is megtekertem, mert úgy sasszézott végig a folyosón, mintha ő lenne a koronahercegnő. Hogy én mennyire utáltam. Gyűlöltem.És persze továbbra se értettem azt, hogy mit eszik rajta ennyire Dorián, mert neki azért mégis csak volt agya, és gondoltam, biztos egy eszesebb lányt szedne össze magának, mint sem egy kirakatbabát. Na de közben rendet tett az öreglány, Merlinre, esküszöm hasonlított az egyik ük-nagynénémre, annak volt ilyen vastagkeretes szemüvege. Egyszer Halloweenkor ennek az üknagynéninek akartam beöltözni, de most eszembe jutott, hogy talán majd Kakasi Gabinéni leszek a kövi bulin. Közben ott volt két helyes srác is, de az egyik nagyon Pankát stalkolta, a másik meg...na hát ő fogalmam sincs mit csinált, de helyes volt. El is vigyorodtam, amikor Panka megjegyezte, hogy illene hozzám, hát nem is tudom, lehet. - Hozzád is ez a kócos - súgtam oda nevetve, aztán még jobban röhögtem, mikor megtörtént Lehman beugrója. A nevét is csak onnan tudtam, mert állandóan mindenkit az uborkáival traktált az ebédlőben, és már kezdett az agyamra menni. - Szerintem is menjünk, igazítsuk ki a sminked, és írjunk egy levelet ennek a bicebócának - vigyorogva karoltam vissza Pankuszba, és sietve elhagytuk a helyszínt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Fejetlenség Folyosója

A folyosó viszonylagos csendjét furcsa, nehéz kopogás veri fel - lassú, ütemes kopp-kopp-kopp, ami semmilyen állathoz sem passzol igazán. Az ébredező festmények álmosan nyújtogatják a nyakukat, a valamivel később előbukkanó forrását megpillantva a többségük hamarosan visszasüllyed szunyókálásába. Felhő valóban nem számít kuriózumnak, az meg, hogy valaki a hátán oldalvást ülve viteti magát, még nem szolgál elegendő érdekességgel.
- Azt hiszem, kezd hatni a főzetem,- jegyzi meg egy rekedtes, bágyadt hang - gazdája a kos hátán dülöngélő, lehunyt szemű prefekta. - Ez a hely kizárólag éjjel elviselhető,- mormogja aztán, megköszörülve torkát

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Fejetlenség Folyosója

Ezúttal cipője a magas sarok ellenére is hangtalan, elvégre kopog helyette is a kőkos jelezve, hogy merre járnak. Ráérősen sétál Felhő mellett, meghagyva Katinak a lehetőséget, hogy rajta ücsörögjön. A kőkos ugyan csak robosztus, makrancosnak kicsit sem mondaná, de mégis inkább csak mellette sétál.
- A folyosó vagy az iskola? - kérdezi felpillantva, miközben átugrik egy kisebb víztócsát, inkább gyerekes szórakozás gyanánt, semmint szükségből. - Ez a folyosó kifejezetten fura hely. Találó a neve. Mintha az összes varázslat megbolondult volna. Biztos nem lesz baj Felhővel itt?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Fejetlenség Folyosója

- A folyosó; ha épp nincs migrénem, akkor is kész rémálom,- * a lány szavai meglehetősen vontatottak, kissé össze is mosódnak. Felhő együttérzően béget egyet, vagy csak unatkozik, ki tudja? Néha meg lehet győzni róla, hogy ideig-óráig segítsen neki, talán a jelvényére való tekintettel, talán mert Kati külső szemlélőnek is evidensen szédeleg. Lassú tempóban haladnak, kő-birkatürelemmel várva, hogy végre teljesen beüssön a fájdalomcsillapító.*
- Nagyon remélem! Ha most ledob, szerintem kettéhasad a fejem. De bízom benne, most már jobban leszek,- * a legrosszabb mindig ez az első fél óra, aminek a vége felé járnak; eddig beszélni se nagyon beszélt az émelygéstől, szóval már magában jó jel, hogy megeredt a nyelve.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Fejetlenség Folyosója

Megértően bólogat. Ugyan nem küzd migrénnel Odinnak hála, de átérzi, mennyire megkeserítheti Kati életét a dolog. Nem is feszegeti nagyon a témát, inkább csak azon aggódik, hogy vajon ez a folyosó mennyire kerge. Felhő szerencsére eddig egészen nyugodtan léptet hátán a lánnyal, ő pedig ráérősen sétál mellettük.
- Áh, remélem, csak feleslegesen aggódom ezen. Azért kíváncsi lennék, mi okozza, hogy itt mintha senki sem tudna rendet teremteni. Pedig a gondnok egészen azt a benyomást kelti, mint aki bármivel elbír, itt meg mégis csupa furcsaság történik. Sikerült amúgy kiolvasnod a könyvet?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Fejetlenség Folyosója

- Hmm. Dunsztom sincs. Egyszer majd kérdezd meg tőle, ha veled nem olyan karótnyelt. Engem kisasszonyoz,- * a hangsúlya felér egy szemforgatással, aztán halkan szisszen, amint Felhő átugrik valamit, pedig nem egy nagy szökellés. Résnyire nyitja a szemét, aztán óvatosan jobbra-balra fordítja a fejét, próbálgatva.*
- Ugh. Könyvet?- a gondolatai lomhák, de pár másodperccel később kapcsol. - Az Iránytűt? Igen... Igen! Már el is cseréltem két csokibékáért a második részét. Van benne világok közti utazás is. És az egyik szereplő daimónja egy hópárduc!- * lelkesedik visszafogottan, aztán megpaskolja a kos oldalát, ami az "állj" jele. Kulacsot halász elő, iszik pár kortyot, aztán lassan megpróbál lekászálódni az állat hátáról, veszélyesen meginogva.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Fejetlenség Folyosója

- Akkor olyan, mint a rokonaim egy része. Rémesen komolyan veszi némelyikük, hogy aranyvérű, de  roppant mulatságos, amikor úgy viselkednek, mint aki egy évszázaddal le van maradva. Mondjuk a nagynagynénim elmúlt hatvan a dédpapi meg pár éven belül száz lesz, szóval ez nem áll messze a valóságtól - válaszolja felkuncogva a mondat végén, Nagyon ritkán látja őket, de olyankor nehezére esik rendesen viselkedni, már az elvárások értelmében. Mindig megkérdezik, mi vicces, ő meg aztán hebeg-habog, hogy semmi. Ez már az emlék kellemetlenebbik része, így hát jó témaelterelésnek bizonyul, hogy a könyvről kérdez, amit nemrégiben mutatott neki a prefekta.
- Ühümm - helyesen bólogatva, kíváncsi tekintettel pillantva a lányra.
- Ó, folytatása is van? Hópárduc? A végén még tényleg kedvet kapok kölcsönkérni. Pedig lehet, hogy lassan inkább az SVK meg a BBT tankönyveket kellene megennem vacsorára. Nagyon nehezek az év végi vizsgák? - érdeklődik, és még tesz is közben két lépést, mire észleli, hogy a kos léptei már nem kopognak a padlón, így hát visszafordul.
- Ó, minden rendben? Izé... tudok segíteni valamiben... valahogy? - kérdezi.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Fejetlenség Folyosója

- A szüleim mindig tök fura arcot vágnak, ha szóba kerül. Rossz hírű a családja, az öccsét ki is rúgták innen. Azóta a minisztériumnak dolgozik, mert túl jó vagy mert túl sokat tud,- tódítja, mert az ilyen maguknak való alakok akaratlanul is vonzzák a pletykát. Nem mintha ő maga nyomozott volna, de aranyvérű körökben elkerülhetetlen az ilyen szóbeszéd. De el is felejti a témát, amint Agnes kanyarodik gondolatban. - Aah, Jó lehet, hogy még a dédpapid is megvan. Nálunk sokáig halogatta mindenki a nősülést. Robi meg majd feleségül veszi a tükörképét,- fintorog, mert ezen a ponton Kati bátyja is hamarabb lesz családos ember nála.
- Passz, mármint, idén vizsgázom itt először. Ki kellett hagynom két évet, amíg rájöttek, mi okozza a rohamaimat, - megtámaszkodik Felhő kőgyapján, óvatosan próbálva átmozgatni zsibbadt tagjait. A kérdésre felnéz, biccentve. - Esetleg beléd karolhatok? Még kissé szédelgek, de ha járok, gyorsabban helyrejövök.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Fejetlenség Folyosója

- Óh, ezt nem is tudtam - vallja be. Tulajdonképpen mindebből igazán semmit sem tudott, pletykából többnyire legfeljebb annyit ismer, amennyit az Edictumból tud meg, azonban az iskolaújságot dacból nem olvassa már legalább két hónapja, mióta ő is pletykatéma lett. Mindez pedig feltehetőleg egyébként is valamelyik archivált számban lehet benne, ha azt nézi, hogy a gondnok bőven az apja lehetne. Megjegyzi azért, hogy akad néhány hasonlóan aranyvérű, ósdi szokásokat követő rokona. Jóízűen nevet fel Kati leírásán a rokonát illetően, mielőtt még ismét megszólalna.
- Ezt el is tudom képzelni a tanár úrról. Nálunk amúgy éppen ellenkezőleg, mindenki viszonylag korán, mert a dédpapi ragaszkodott ehhez. Szerintem mindenki fél tőle, Bercit kivéve, aki szándékosan bosszantja. A legutóbbi karácsonyi ebéden babarózsaszín, csillámporos dísztalárban jelent meg - osztja meg kuncogva. Ugyan nem ismeri közelebbről a fiút, de amikor évi kétszer eljönnek a kötelező családi pofavizitre, mindig alakít valami emlékezeteset a rokona.
- Á, akkor neked is új lesz. Majd beszámolhatunk a közös tapasztalatokról, ha valamelyikünknek előbb lesz szerencséje valamelyik tanárhoz - veti fel az ötletet, majd felajánlja a segítségét, látva, hogy a háztársának nehezére esik lekászálódni Felhő hátáról. Bólint is, nyújtva a karját máris. - Persze, nyugodtan. Ez a szagok miatt van? Mármint... nem muszáj válaszolni, nem akarok kíváncsiskodni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Fejetlenség Folyosója

Egy kicsit jobban élvezné a pletykát, ha nem lenne olyan kocsonyaszerű érzés ráállni a lábára. Az arcára mélységes horror ül ki a leírás hallatán, pusztán a szín ront az émelygését, hogy a glitterről már ne is beszéljenek.*
- Berci?- kérdez aztán vissza, mert sehogysem sikerül felidéznie a névhez tartozó arcot, hiába hunyorog.
- Áll az alku,- csap le a kínálkozó lehetőségre tőle tellő lelkesedéssel. - Legalább öreg Felagundot megúsztuk, a bátyámék rémmesékkel traktáltak végig...-* Felerészt persze sajnálja az elszalasztott alkalmat, hogy tanulhasson a mestertől, de roppant ellenszenves volt a számára mindig is. Ha valaki Robinál is kellemetlenebb fráter, nem feltétlenül éri meg, hogy az ember elviselje.
- Köszi,- csekély súllyal nehezedik Agnes karjára, inkább az egyensúlyának segít és az elzsibbadt lábainak. Az első lépéseknél még tompán bele-belenyilall a feje, aztán tolerálható lüktetéssé halványul, amint egyenletes tempót vesznek fel. - Ja, bizonyos illatok vagy nagyon koncentrált szagok. Rólad nem hiszem, hogy bárkinek elmondanád,- paskolja meg a lány karját szabad kezével. - A bájitalfőzéshez áldás, azt mondták, ritka az ennyire kifinomult szaglás... csak a hülye hormonok! Olyan lettem, mint valami mutáns vérfarkas,- dohog, mert micsoda szar már, hogy havi rendszerességgel napokra kiütik.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Fejetlenség Folyosója

Nem igazán lepődik meg Kati reakcióján, miután leírja a talárt, ez ugyanis meglehetősen gyakori. Bólint kettőt is hirtelen a névre, majd még egy felet, mert abbahagyja a mozdulatot félúton, miközben újra megszólal.
- Albert, az SVK tanársegéd, az a nagy magas szőke Eridonos. Olyan nagyra nőtt, hogy a család amúgy zsiráfnak hívja. Tuti van két méter - osztja meg ezt a szerinte szintén szórakoztató részletet is, némi tódítással, mert a pontos számokat mégsem tudja.
- Huh, őróla apukám is mondta, hogy adjak hálát Odinnak, amiért már nyugdíjba ment - válaszolja Felagung említésére. Ugyan rémtörténetet nem hallott, de elhitte készségesen a dolgot, amit most Kati is csak megerősít, miután belemegy az alkuba, hogy majd szépen megosztják a tapasztalataikat a vizsgák kapcsán. Felajánlja aztán, hogy nyugodtan karoljon csak belé, és igyekszik a lépéseit háztársa tempójához igazítani, hallgatva a tőle már megszokható szabadkozás kíséretében feltett kérdésére a választ. Ki is szalad a száján egy meglepett 'ohh'.
- Nem, nem fogom - biztosítja máris róla Katit, hogy tényleg nem adja tovább az infót.
- És szeretnél is bájitalfőzéssel foglalkozni? Hátha ki tudsz főzni rá valamit, amitől egyszer sokkal jobb lesz. Az ilyenekért aztán még mindenféle díjakat is lehet kapni - állapítja meg még épp időben harapva aztán a nyelvére, mielőtt ismét kisebb családtörténeti beszámolót tartana, mert ha nincs mindenre is egy rokona valahol, akkor egy se.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Fejetlenség Folyosója

- Az Berci?- mármint igen, a nyakigláb szőkére emlékszik, a... kisugárzásával együtt. A másik ilyen égimeszelő az amcsi, aki a belépésnél a pszichológiai felmérését végezte, az is full... - Minden magas pasi meleg?- csúszik ki a száján, talán még a talár okozta sokk miatt. Jó, a pszichológusról mindenki tudja, hogy alakváltó, bár attól még bizarr élmény találgatni, aznap magassarkúban vagy öltönyben látja-e. Titokban persze nagyon irigyelte, mert neki sosem kellett kitömnie a melltartóját vagy azon aggódni, megint a gyerekrészlegen talál-e magának ruhát.
- Imádom a bájitalfőzést. És a parfümöket. Szóval valamerre ebbe az irányba akarok menni, apáméknak ott a bátyám, hogy foglalkozzon a seprűikkel, a nővérem meg, hogy gyártsa az unokákat.- Lassan egyre egyenesebben megy, ahogy a léptei biztosabbá válnak. Felhő kopp-kopp-kopp, kitartóan jön mögöttük.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Fejetlenség Folyosója

- Igen, ő az... ezt meg, hát én nem is tudom. Lehet van összefüggés, ki kellene nyomozni - veti fel, a nyomozás említésére pedig fel is csillan a szeme. Szereti az ilyesmit, nagyon is. Meg egyébként is, az apja is magas, legalábbis nála jó huszonöt centivel magasabb, és hát őneki megvan a maga érdekes háttere a témában végülis, mint azt nem is olyan régen megtudta. Tehát roppant érdekes a téma, ő szívesen kutakodna kicsit, hogy lássák, igaz-e a hipotézis. Közben segít Katinak állva maradni, lépéseit az ő tempójához igazítva és érdeklődve hallgatja a válaszát a bájitalfőzést illetően.
- Az jó. Én még nem tudom, hogy auror szeretnék-e lenni, mint apukám, vagy inkább sárkányokkal foglalkozni, mert imádom őket. Bár az is lehet, hogy csak... nem is tudom, író leszek, egyetemi előadó, és akkor valamelyikről majd én írhatom a tankönyvet akár vagy krimiket, amiben más nyomoz - kalandozik el kicsit. Ráér ugyan még kitalálni, de némileg azért mégiscsak frusztrálja, hogy mintha körülötte mindenki tudná, mit akar, neki meg ebből nem sikerült egyre leszűkíteni. Egyszer azért csak meglesz valahogy ez is.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Fejetlenség Folyosója

- Hmm, mit javasolsz? Edictum? Vagy beszéljünk a portrékkal?- mármint, a téma maga nem annyira érdekes, de kifejezetten szórakoztató lenne meginterjúvolni mondjuk néhány szellemet meg házimanót. Egy kicsit mégis olyan tiltott-szerelem terep... Ki tudja, milyen történetek lappanganak a falak közt?
- Az aurorok java szerintem unalmas papírmunkát végez. Bár a lénykutatók meg sokszor tökre elszoknak a civilizációtól,- ezek közt ő se tudna dönteni, egyik se olyasmi, amire mondjuk egy exkurziónál többet szánna. A folytatáson viszont kapva kap. - Te írsz? Hát akkor legyél író, és arról írhatsz, amiről csak akarsz! Tuti elolvasnám az összes könyved,- szorítja meg Agnes karját, nem túl erősen, de a lelkesedése hirtelen felrázza. Meg is feledkezik a maradék, halványuló fájdalomról, csillogó szemekkel nézve fel rá.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Fejetlenség Folyosója

- A szellemeket is megkérdezhetjük esetleg, de kezdhetünk a portrékkal. Az Edictumra nem tudom, mennyire lehet alapozni - válaszolja némi gondolkodást követően. Az iskolaújsággal sajnos az a tapasztalata, hogy nem feltétlen állít igazat. Esetleg néhány diákot meg a manókat is felvehetik a listára az alapos nyomozás érdekében, ezt majd ki kell gondolni. Fejét ingatva hallgatja aztán háztársa fejtegetését az említett szakmákról.
- Hmm, hát apukám most tényleg nagyrészt irodában ücsörög, a sárkánykutató nagybácsim... háááát,.. azért ez igaz. Sven bácsi igazi vadember. Linnea néni nem, ő az akadémián... de az is papírmunka - dünnyögi kissé elkedvtelenedve, pedig amúgy milyen izgalmasnak hangzanak ezek elsőre, és mégis, Kati milyen jól látja. Persze nem lehetetlen, hogy talál még valami igazán neki való szakterületet, esetleg kiderül, hogy élvezi a papírmunkát, ez azonban nem itt és most fog eldőlni. Kati lelkesedése meglepi aztán, amikor megemlíti azt is, hogy a harmadik opció az írás lenne egyébként. Bólint is hirtelen, mielőtt még megszólalna. - Igazából csak próbálkozom, mesét írtam eddig csak, abban volt sok sárkány. De majd szeretnék egyszer könyvet írni. Valami jó krimit például varázslóknak. Meg akár megírhatom majd azt is, mit derítettünk ki és bedobjuk az Edictumnak, úgyis itt van valahol a szerkesztőség.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Tanári szoba

Voltak a munkámnak olyan részei, melyeket kifejezetten utáltam, olyan dolgok, melyektől mázsás súlyokat éreztem a hátamon vagy inkább a mellkasomon. Többek közt ilyen volt az, amikor valakire panasz érkezett. Nem örültem soha az ilyen eseteknek, de muszáj volt ilyenkor intézkedni, főleg akkor, amikor az igazgató úr házon kívül volt. A kis mázlista. Én is szívesebben vettem volna részt valami kiránduláson, de jelenleg házon belül volt dolgom. Egy kicsit feszélyezett a gondolat, hisz Oshiro kollégát személy szerint kedveltem, azonban egy másik kollégától panasz érkezett rá. Emiatt is hívattam be, s ahogy közeledett az időpont, úgy egyre feszültebb lettem. Egy kicsit ki is nyitottam az ablakot, hogy friss levegővel teljen meg a tanári, szerencsére most épp nem járt erre más, így volt időm egy kicsit gondolkodni. Éppen egy csésze teát töltöttem magamnak, amikor nyílt az ajtó, s megláttam Noát besétálni.
- Szervusz Noa – köszöntem rá oldalról, ahol a teát tartottuk, s befejeztem az ital kitöltését. - Kérsz egy csészével? - attól függően, mit felelt, visszasétáltam az asztalomhoz. - Kérlek, foglalj helyet. Azért hívattalak, mert panasz érkezett rád néhány kollégától, amit szeretnék Veled megbeszélni – nem kerteltem, egyből a tárgyra is tértem, mert biztos voltam benne, hogy izgult, meg ami azt illeti, én is gyorsan túl akartam esni ezen a beszélgetésen.
- Van sejtésed, hogy miről lehet szó? - kíváncsi voltam, hogy ő vajon tudja-e, miért is szólhattak nekem a kollégák.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Pszichológusi rendelő

Ő maga is összerezzen a koppanásra. Hallja, hogy odabent valaki mozgolódik. Lehajtott fejjel szorítja össze szemeit, s közben ösztönösen harap rá ajkaira.
Az ajtó nyikorgására fordul meg. Nagyon kicsinek érzi magát, ahogy behúzott nyakkal, kissé meggörnyedve áll ott. Kezei rövid, sötétzöld pulcsija zsebébe süllyednek, közvetlenül azután, hogy idegesen megigazgatta az alóla kilógó, fehér, virágos felsőt.
- Jó... napot! - Nem tudja, mit kéne most tegyen. Elfusson, vagy maradjon? Kellemetlenül érzi magát, nem tudja, hogyan is kéne kezelnie a helyzetet.
Nem is néz fel Riley-ra, hol a saját, hol a pszichológus cipőjét kémleli. Mikor pedig csak felemeli a fejét, az ajtófélfát kezdi vizsgálni. Feltűnik neki, hogy egyik cipőfűzője kikötődött, de annyira leblokkolt, hogy nem mert lehaolni és bekötni azt.
- Én... - kezdené... Na de mit?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Tanári szoba

Azt hiszem, túlságosan izgulok, ezért észre sem veszem, hogy Nadia már bent van a tanári szobában, csak éppen megbújt oldalt - ha lehet így fogalmazni -, hogy teát töltsön magának. Egy nagyon kicsit, de megkönnyebbültem, mert bár ezúttal pontosan érkezem, azért feszengtem volna, ha a helyemen ülve kellene várni a kezdésre. Így legalább hamar túlesek ezen az egészen. Reményeim szerint.
- Szia, Nadia - köszönök vissza illedelmesen, mégis eltitkolhatatlan félénkséggel a hangomban, fejemmel enyhén meghajolva. Tegeződünk, mert szerencsére vagyunk olyan viszonyban, csak néhány idősebb kolléga követeli meg a magázódást, meg persze a diákok előtt fordul néha elő, hogy hivataloskodunk. - Igen, köszönöm - válaszolok röviden és szűkszavúan. Aztán helyet foglalunk, egymással szemben. Körbenézek, főleg az ajtó felé, de szerencsére nincs most itt senki, aki zavarhatna. Ha lesz is átmenő forgalom, van akkora a tanári, hogy ne kelljen minden szavunkat hallania.
Nadia nem kertel, hamar a lényegre tér, mert biztosan neki is kellemetlen a helyzet. Legalább mindketten le akarjuk tudni ezt. Sok minden gondolat kavarog most a fejemben, de leginkább zavarodottságot és dühöt érzek. Lesütöm szemeim, egyenesen ülök, tenyereim lefelé fordítottan a térdemen pihentetve. Otthon, Japánban biztosan nem ilyen elbeszélgetésre számíthatnék... Úgy nőttem fel, hogy tudjam, mennyire szégyen és megalázó a helyzet, amiben most vagyok. De magamnak köszönhetem. Csendben hallgatom, amit mond, s csak akkor szólalok meg, amikor kérdez.
- Azt hiszem, igen. A késéseim. Az őrizetlenül hagyott negyedikesek rendbontása. El akartam simítani a dolgot, de úgy tűnik, hamarabb a füledbe jutott - veszek mély levegőt. Sok minden mást is mondanék még, de megállom, hogy tiltakozzak, vagy magyarázkodásba kezdjek, vagy ami még rosszabb, kifogásokat gyártsak. Ez nem az a helyzet, ahol vitatkoznom kell. A fejmosásnak van itt az ideje.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Fejetlenség Folyosója

- Maaaan.... - A legszebb az lenne, ha a nyála is elkezdene folyni, de egyelőre csak tátott szájjal bámul az egyik széles ablakpárkánynak támaszkodva fenékkel, és próbálja helyrerakni az elé táruló látványt.
Általában jó bájitaltanból, kivéve most, mert a gyakorlati részen sikerült valami olyan kotyvalékot kikevernie, amitől a feje egy betépett óvodáséra hasonlít leginkább, a reakcióideje szintúgy. Ezzel nem is volna aaakkora baj, Farkasházy joviális vállveregetés közepette kiadta, hogy menjen fel a gyengélkedőre, ott majd rendbe kapják. A jegyét már meg sem kérdezte, nem maradt annyi használható agysejtje. Ellenben a gyengélkedőre, mint láthatod, kedves olvasó, nem jutott el. A koordinációja úgy gondolta, viccesebb elindulni kóborolni az iskolában és kilyukadni egy totális káosz közepén.
Elég nagy esély van rá, hogy a negyedikesek közül valaki meg akarta úszni a Bűbájtan vizsgát. Vagy valami mást, ördög tudja, de hogy honnan gondolja ezt? Épp egy mágikus tűzijáték-sárkányt követ kitágult pupillákkal, amint az egy csirkét(!) kerget és fénygömböket köpköd rá. Emellett egy csapat egér épp ritmikusan köröz fejjel egy nagy, elvarázsolt szélforgót bámulva. Az már csak hab a tortán, hogy manók és diákok is vannak körülötte, egyesek ordítva biztatják a csirkét, mások zenét raktak az egereknek, hogy tényleg ritmusra mozogjanak, és van, aki videózza ezt az egész káoszt.
Vagy lehet, hogy mindez csak a fejében van? Neeem, az előbb ütközött neki vállal egy harmadikos lány mobillal a kezében, vihogva a csirkén. Who knows...
- Hallod, bocsi... - Megszólítja a hozzá legközelebb éppen elhelyezkedő emberi lényt). - ... öhh... öhh... maaaaaaan.... Ez aztán a családegyesítés. - A bóka tekintete, miközben a másikhoz beszél, elvándorol a pánikoló csirkére és a tűzijáték-sárkányra.