Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

- Ah, tudok magamra vigyázni. De róla nem mondanám ugyanezt,-* máskor elfintorodna, most azonban van annyi lélekjelenléte, hogy csak lebiggyessze a száját kicsit. Általában, ha nagyon nem szeretne lebukni, féligazságokra támaszkodik, s most is ezt választja.
Nem volt benne biztos, mihez kezdjen a helyzettel - azonban a terelőütőt megszégyenítő bunkóság két dologban erősíti meg: még mindig zsigerből utálja a srácot és Zalán túl részeg ahhoz, hogy felismerje. Vagy azt hiszi, hogy a lány már elfelejtette a találkozásukat a gyengélkedőn, de kit érdekel a pontos ok.
Összerezzen a durranásra, aztán felpillant erre az istenverte zsiráfra, a szállingózó konfettit látva a háttérben új ötlet fogan meg a fejében. Zalán épp másfelé figyel, így odalép, felnyújtózva egyik kezével az arca irányába.
- Konfetti,- hazudja ártatlan arccal, ha Zalánnak van egyáltalán ellenvetése az ellen, hogy ujjai a halántékát megcirógatva a hajába siklanak pár pillanatra. A másik keze - mintha magassarkúban nehéz lenne megtartani az egyensúlyát - megtámaszkodik a srác vállán, hogy ne tudjon hirtelen elugrani. Ahelyett azonban, hogy a beharangozott papírt felmutatná vagy eldobná, háttal Theonak, ám Zalán látóterét szinte teljesen kitöltve húzza maga elé a kezét. Távolról nehezen kivehető, a Levitás azonban tisztán látja, amint egy pillanatra keze megáll orra előtt, s lassú levegőt vesz, végig a srác szemébe nézve.
- Mmmm,-az undort enyhíti az elégedettség, amint a különféle szagok alatt megleli azt, amit keresett. Bűzlik a mákonybabtól.* - Olyan sápadt vagy közelről. Alszol rendesen? Lehet, szólni kellene a gyógyítónak.- Megpaskolja a vállát, már-már aggodalmasan, de az arcán teljesen ellentétes kifejezés ül, amint hátrál egy-két lépést. Aztán a fenyegetés eltűnik, amint Theohoz fordul, széles mosolyt villantva.
- Ezer örömmel!-*S már ott sincs, követi a srácot a gramofon felé, útközben feltűnésmentesen szoknyájába törölve az ujjait. Pfuj. PFUJ. De megérte. - Mi a kedvenc táncod?-*kérdezi, mert a mugli dolgokról csak töredékes, zagyva ismeretei vannak - ez a zene tök jó, csak épp el nem tudná képzelni, hogy táncolnak rá.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

- Te vagy egy készülő támadás - reagálom játékosan, szerintem egy teljesen érett módon. Hát nem?
Sokkal jobb most itt lubickolni, mint a kastélyban aszalódni, onnan meg még inkább mókásabb, amikor látom Andris fejét és hallom nevetni a csínyem közben. Mélyről nevetek fel, közben elfelejtek a hátamon lebegni így sikerül benyelnem egy picit a tó vizéből. A következő pillanatban pedig csapdába is esek. Riadtan nézek arra, de csak hangosabb nevetés lesz a vége, amikor felfogom, hogy csak Andris ujjai kapták el a bokámat nem pedig valami vizilény. Ahogy nekiütközöm kezeimet a vállára dobom. - Nem igaz, én vagyok a legjobb, Andris - még mindig kuncogva, vizes szájjal de legalább magabiztosan jelentem ki. Ahogy halkulok, tekintetem az arcán jártatom miközben meglehet, hogy túljárt az eszemen a támadással.
- Hm. Nem is tudom. Mi van ha inkább a foglyod maradnék? Jó indok miért nem megyek be vizsgázni - amolyan ‘hahh’ hangot is hallatok, mintha éppen feltaláltam volna a trolltaknyot. - De ajánlhatok esetlek egy punk sérót is - kezeimet elemelve tesztelem mennyire tart engem a navinés, aztán emelem csak a hajához, hogy a vizes tincseket két oldalról összedolgozzam középre. - A bátyámnak volt ilyen korszaka - Andris bátyját, Carlost, már kevésbé tudnám így elképzelni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

- Köszönöm a bókot. - szélesedik ki a vigyorom, hiszen lássuk be, pontosan erről van szó. Folyton azon morfondírozok, hogy miként vicceljek meg valakit, és ebben tökéletes partnerre leltem Békában, aki valóban a legjobb. - A legeslegjobb. - Értek vele egyet, ez nem is kérdés, hiszen tényleg ő az. Arra, hogy a foglyom lenne, elnevetem magam, és őszintén szólva, semmi ellenvetésem nincs ezzel kapcsolatban. - Rendes leszek veled, ígérem. Kimehetsz a friss levegőre, és nem kell egész nap egy nagy pálmafalevéllel legyezned, de úúú láttad a Star Wars-t? Majd olyan rabszolgaruhád lesz, mint Leia-nak. Jó lesz. - azért az néha tagadhatatlan, hogy mennyire kamasz vagyok még, de az a ruha, az nem hagy sokat a képzeletnek. Felhúzva őt magamhoz nevetve jegyzem meg, hogy: - Látod, ezért szeretlek olyan nagyon. - szorosan tartva őt, így most fölém magasodik kicsit, vörös haja a kezemhez ér, és a felsőtestünk is nagyon közel van. A szemeimet az égre emelem, mintha így láthatnám a hajamat, amit formáz éppen, és elképzelni sem tudom, hogy nézhetek ki, egyáltalán megállt-e a hajam, de azért pózolós arcot vágok. - A bátyád punk volt? Mit szóltak a mamádék hozzá?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

Nevetgélek, miközben ecseteli a terveit. Ez mind tényleg nagyon félelmetesen hangzik… várjunk, rabszolgaruha? Pislogás nélkül figyelek.
- Ha? Fogalmam sincs miről beszélsz, és ez így kicsit necces, de hát valahogy csak túlélném - mozgolódás közben támasztom meg a karomat a vállán. Ha nem ígérte volna meg is tudnám, hogy akkor is rendes lenne ha fogva tartana. A szívem dobban egy nagyobbat, azonnal széles mosoly kerül az arcomra. Meglátjuk így gondolja majd akkor is, amikor olyan frizkót kap tőlem, hogy beájulna minden ízlésficamos lány. Szórakozottan formázom, két kérdés között sandítok le Andrisra.
- Semmit. A szüleim halála után bentlakásos iskolába került, papuska azt mondta azért, mert olyan simlis, mint apa nagyszülei. Nem igazán foglalkoztak Zsongorral, lehet ezért is haragszik rám. Nem tudom, ritkán látom - egy utolsót pöndörítek a taraja elején, ami előre esik Andris homlokába. Kezem az arcára teszem, hüvelykujjammal simítok rajta párat, majd magamhoz ölelem. Olyan jó érzés, hogy ilyen könnyen elmondhatom neki a dolgaimat.
- Megkeressük Horgot? Vagy egy békalányt! Hátha tényleg megbékél veled! - nevetek.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

- TE MÉG NEM LÁTTAD?! ÚRISTEN KIVEL BARÁTKOZOM ÉN?! - ez a lány egészen biztos, hogy ki fog csinálni teljesen. Hogyan nem lehet látni a Star Warst? Hogyan nem lehet tudni AZT a ruhát?! Teljesen ki vagyok akadva, ez nem maradhat így. - Meg kell néznünk. A régi hármast, meg az utána jövőt, ami az első. A legújabb filmeket meg nem. Okkal. Szóval nem, de a hat filmet igen. - Jóleső borzongással tölt el, ahogy a hajammal játszik, és amikor pislogok, olykor egy kicsit hosszabban tartom csukva a szemem, kiélvezem a pillanatot, ér érzést, és kicsit talán el is pirulok, amikor kicsúszik a “szeretlek” szó. Akkor nem is fogom fel igazán, csak utána, amikor megértem, hogy mit is mondok, és ebben a pillanatban kicsit megkönnyebbülök, hogy Léna nem vette észre, hogy ezt mondtam.
- Nem is találkoztál vele? - kérdezem csodálkozva, felpillantva rá. Emlékszem arra, hogy milyen rossz volt, amikor Carlos bentlakásos volt, majd mire én is az lettem, ő másik iskolába ment. Hiába beszéltünk nap, mint nap, én azt szeretem a legjobban, amikor meg tudom őt érinteni, látom a reakcióit, mert a bátyám arcjátéka sokkal több mindent elárul, mint hinné, és az külön előny, hogy meg tudom érinteni, és érezni tudom az érzéseit. Miközben mesél, a hátát simogatom, érzem, ahogy a kettünk között pattogó boldogságba egy szikrányi másabb érzés vegyül, egy szomorúbb érzés, amit elszívok, és nem hagyom, hogy Békához visszajusson.
A szívem hevesebben kezd verni, nem csak a mellkasomban, de a torkomban is érzem, sőt, Léna ujjai nyomán is, a felforrósodott bőröm alatt is. Mintha mindenhol a szívem dobogna, és érzem, ahogy a vágy lassan teljesen átjár, és talán Léna is érzi, mert a következő pillanatban megölel, mielőtt még mozdulnék, és pedig magamhoz szorítom őt, és ebben a pillanatban csalódottságot érzek, mert most először, azt hiszem, szerettem volna a csókot, és nem csak taktikai szempontból léptem volna meg, annak érdekében, hogy más fiút ne vegyen észre.
- Bocsánatot kérek tőle, jó? Ha nem válik be, akkor hozok neki egy lányt spanyolból. Egy tüzes békalányt. - mielőtt elválna tőlem, lopva beszívom még az illatát, utána sem engedem el teljesen, ujjaimat az ujjai közé csúsztatva indulok el vele, hogy megkeressük Horgot.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

Altea válasza jól kezdődik, bólogatok is neki - ám a mosolyom hamar hervad le kissé, mikor folytatja, s fagy az arcomra egy pillanatig. Altea tudja. Szinte biztos. Lehetetlen, hogy másra gondoljon. Gyomrom görcsbe áll, ahogy bólintok, igyekezve fenntartani a görbületet ajkaimon.
- Hogy is tudna? Kamasz - válaszolom az első dolgot, ami eszembe jut. Mintha én nem lennék még fiatalabb is Hollósinál; de ez most a legkevésbé sem érdekel, nem kell feltétlenül logikusnak lennie annak, amit mondok. Csak mondjak valamit, ami nem gyanús.
A levitás jelenléte és felcsattanása egyáltalán nem segít az ügyön, mert csak elborul az agyam tőle. Komolyan mondom... Fejemet megcsóválva nyitom válaszra a szám.
- Nyugodj már meg, Hollósi. Mi van, az alkohol a fejedbe szállt? Chill out, dude. - Mondom a legkevésbé sem nyugodtan. Mint ahogy azt megszokhattuk, Zalán kiszipolyozza belőlem az összes nyugalmam, hogy jól felcseszhesse az agyam. - Engem nem érdekel, mit csinálsz szabadidőben, alig ismerlek.
Hiszen Altea is itt áll mellettünk. És ha igaz a teóriám, és ő tudja, mi a titok, abban az esetben én Zalánt csak hírből, és onnan sem túl jól ismerem. Korrepetálom bűbájtanból, vagy akármilyen fedősztori megteszi. De nem ismerem.
Altea viszont ismeri. Nagyon is ismeri. Közelebb lép hozzá, én pedig csak nézem, ahogy ujjai Zalán hajába futnak, s ezzel egyidőben visszatarthatatlanul kiül arcomra a döbbenet. Lassított felvételként figyelem, ahogy a lány karja Zalán vállára siklik, hogy ott megtámaszkodhasson, s elképedve emelem tekintetem a levitás arcára.
Gyomrom liftezik Várffy szavaira, melyeket mintha egyáltalán nem igyekezne titkolni. Kék íriszeimen tükröződik a lángok játéka, s mellette valamiféle dühvel elegyedő félelem is megcsillan. Jobbhíján Hollósi tekintetét kutatom, próbálok választ találni az ezer felmerülő kérdésre. Az már biztos, hogy a lány tudja. De mi van ezzel a kettővel? Mi a történet köztük? Zalán miért nem mondja el, ha beavat valakit? Zalán tudja, hogy Altea tudja? Rólam tud a rellonos? És legfőképp - mi ez a hajsimítás már megint, amit az imént láttam?!
Váratlanul ér Altea megperdülése, így próbálom elrendezni arcvonásaim, hogy elképedt, gondterhelt, ijedt és dühös helyett kellemesen értetlen, de kellőképp magabiztos és jókedélyű hatást keltsek. Ajkaimra ismét mosoly húzódik, amikor felkínált kezem elfogadják.
- Remek - válaszolom a lánynak. Ahogy elfordulunk, hogy elinduljunk a táncolók felé, még megpróbálom elkapni Zalán pillantását, egy amolyan bazdmeggel vegyes "fegyelmezd magad, mert nem értem, mi történt" szemmelveréssel illetem. Igazság szerint akkor is, ha nem néz rám. Ezt még megbeszéljük, süt a pillantásomból. Hamarabb, mint ő azt szeretné.
- A kedvenc táncom? - Próbálom felvenni a beszélgetés fonalát, s még oldalra is döntöm a fejem, ahogy elgondolkozom a válaszon. Túl sok az inger. - Alapvetően nem ilyesmikre szoktam. Keringő, például, abban egész jó vagyok. - Mosolygok le rá, ahogy odaérünk a parkettnak kinevezett partrészre. - De ez sem rossz. Táncoltál már ilyesmire? - Kérdem, s ezzel a lendülettel meg is fogom a kezét, hogy ritmusra meg is pördíthessem, ha engedi.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

Kénytelen volt megint visszafordulni, mikor Theo visszaugatott neki. Már a nyelve hegyén volt a replika, miszerint kettejük közül magát tartja kivételesen nyugodtabbnak, mikor aztán hozzáértek. Mint akit megigéztek, ajkai elnyíltak a hűvös ujjaktól, de hang most sem akaródzott feltörni belőle. A negédes pillantás elhallgattatta, mielőtt visszakérdezhetett volna, értetlenül  bámult le a lányra. Szavai lassan jutottak el a tudatáig, még akkor is dermedten állt ott, mikor a páros továbbállt. Előbb tátogott el Ebonynak egy "mibajodvan"-t, minthogy koppant volna neki, ki volt az a lány. Száját úgy tátotta el, mintha most szóltak volna neki, hogy azt a jegyzetét dobta az imént tűrze, amiből holnap még vizsgát kéne írnia. Hajába kapkodva túrt bele, mintha attól tartana, hogy a rellonos házisárkány belekent valami mérgezőt. Rohadtul remélte, hogy rosszul tippelt és nem ez a csaj Theodore barátnője.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

Észre veszem Lilit. És sajnos egy nem kívánatos személyt is. Stephen… Hirtelen aggodalom üt ki az arcomra. Körülnézek, merre menekülhetnék. De késő…
– De. – Válaszolok tömören. Reménykedem, hogy nem szedi le a fejemet. Miért pont most kell össze futnom Stephennel…
– És ezt el is kellene hinnem? Bár mondjuk már nincsen semmi okod arra, hogy utálj. Mert megadtam a tartozásom. – Mondom neki gúnyosan. Bár lehet vigyázni kéne az ilyen mondatokkal.
– De… Nagyon szeretek bulizni. Csak éppen a megfelelő társaság nincs meg. Meg valahogy nem úgy jöttem, hogy majd jót bulizók. De talán azt kéne tenni. – Elmosolyodom.
– Viszont én(másokkal ellentétben) nem azért jöttem ki, hogy nagy nehezen megírt jegyzeteket csak úgy elégessek. Szóval, csak az érdeklődés vezetett. – Gondoltam jobb tisztázni.
– És te Stephen milyen céllal jöttél ki? – Kérdezem a srácot. Most Lilihez fordulok.
– És te Lili? Veled mizu? Régen beszéltünk. – Kérdezem Lilit.
Lepillantok a lobogó tűzre. Néhány jegyzet már szénné égett ezzel is nagyobbítva a tűzet. Kiráz a hideg.
– Szerintetek ennél nagyobb lesz a tűz? – Kérdezem a többieket. A kezemet a tűz felé tartom, hogy melegedjen.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

Jegyzetégetés

Megértem meglepődését, én sem tudnám feltétlenül hova tenni ha valaki ilyen gyorsan válaszolna. Bár a mosoly részben megnyugtat, kutató pillantására igyekszem összeszedni magam. Nem hiányzik, hogy rossz benyomást tegyek rá így rögtön az elején. Még a végén visszavonja az ajánlatot...
 Szerencsére most sincs lehetőségem túlgondolni a helyzetet, a magyarázat teljesen eloszlatja ezt a kételyemet.
- Jól hangzik! A faluban lakom, könnyen be tudok menni, ha próba van - az utolsó részt félig csak magamnak jegyeztem meg, lehet Stephen nem is hallotta. Már csak az izgatottság látszik az arcomon, bár a dallamot is igyekszem megőrizni közben. Ha friss, akkor már értem miért nem hallottam róla. Legalább könnyebb lesz beilleszkedni a többiek közé.
 Megjegyzésére elmosolyodom, bár kicsit kínosan. Ez viszont második mondatára átvált őszinte vidám mosollyá. Vajon legillimentor?
- Jaj, nagyon köszönöm - mondom hálásan és átveszem a tollat. Az egyik elsőéves LLG jegyzetemre le is firkantom a hangokat majd gondosan összehajtogatom és zsebrevágom. A dalszövegen majd otthon dolgozom, így legalább teljesen itt tudok lenni fejben, és ez meg is látszik. - Teljesen elragadott a tűz, az ég, meg úgy minden - magyarázom végre a helyzetet.
- Nagyon szívesen csatlakozom! - bólintással támasztom alá - Mikor lesz a legközelebbi próba? - már tudatosan csapok a közepébe. Alig várom, hogy találkozzak a többiekkel.
- Mindenképpen, köszönöm a lehetőséget - megeresztek egy széles mosolyt - Tényleg? - most először nézek Zalánék felé jobban. Bár viszonylag sötét van a tűzhöz képest, kis hunyorgás után felismerem a háztársamat. - Aha! - Egyszerre reagálok a történetre és a saját gondolatomra, miszerint tök jó, hogy 2/5-ét már ismerem a bandának, legalább egy kicsit.
 Nem hittem volna, hogy egy egyszerű tábortüzezés ilyen jól tud elsülni, de nem panaszkodok. Erősen visszafogom magam, hogy elárasszam a fiút kérdésekkel; néhányat felteszek, de felét se annak ami eszembe jut. Aztán egy megtöri a láncot.
 A zene stílusa befolyásolja a melodimágia hatását? Törött lámpák, felborult állványok képe ugrik a szemem elé, de tekintetem csak egy pillanatra válik aggodalmassá, aztán megnyugtatom magamat; sokszor zenéltem anélkül, hogy bármi történt volna, és amúgy is, megtanulom irányítani. Azért Hubát meg fogom kérdezni, biztos ami biztos.
 Egyelőre nem tudom elmondjam-e Stephennek ezt a "kis apróságot", és Nonó érkezése miatt nem is foglalkozom most vele. Talán majd kicsit később.
- Szép estét Nonó! - nem tudom mi történt kettejük közt, de valamennyi feszültséget éreztem a levegőben. Aztán ki tudja, lehet csak beképzeltem. Mindenesetre megvárom, míg a fiú válaszol, addig pedig a maradék pár lapot is a lángoknak adom. Nonó szavai nem keltenek bennem bűntudatot; részben mert nem figyelek teljesen, meg amúgy is. A legnagyobb energia az nem a jegyzetek leírása volt, hanem az őket körbevevő dalszövegek, hangjegyek meg firkák gondos kidolgozása.
 Mikor már égnek a lapok, felnézek a tűzből.
- Nagyon sok minden történt, most azért jöttem, hogy kicsit pihenjek. Majd mesélek! Amúgy minden rendben, sikerültek a vizsgáim, bár egy hajszálon múlt - jobban örülök a továbbjutásnak, mint szégyenkezek azon a hajszálon.
- Veled mi a helyzet? Hogy mentek a vizsgák? - egyelőre nem kérdezek rá, hogy mi történt kettejük közt és lehet, hogy nem is fogok. Ha igen, akkor is csak négyszemközt, nem szeretnék felszítani semmit, olyan jól alakult az este.
- Szerintem biztos. Még vannak egy csomóan - körbenézek, egy pillanatra mintha látnám új ismerősöm arcát elkomorodni, de könnyen lehet, hogy csak a fények estek érdekesen.
 Néhány perc csendszünet után - már ha a zene, nevetés és beszélgetés csendnek mondható - rászántam magam, hogy elmeséljem a legnagyobb újdonságot, remélhetőleg oldva a hangulatot a kettő között.
- Képzeljétek, nem rég kiderült, hogy melodimágus vagyok - futó mosollyal, és majdnem azzal az izgalommal mondom, amit ennek felfedezésekor éreztem, majd felkészülök arra, hogy vagy kérdésekre válaszoljak, vagy pedig magamtól meséljek. Kicsit feszülten várom a reakciókat, de hamar rájövök, hogy felesleges. Csak nem vetnek mágjára boszorkányságért.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

Kortyolok egyet a sörből. Ízlik, jólesik most a kikapcsolódás. A tömeg se zavar, sokan inkább egymással beszélgetnek kisebb-nagyobb csoportosulásokat alkotva. Háztársak, régi-új barátok, azt hiszem, nem ez a legjobb alkalom arra, hogy megzavarjam őket. Lábammal dobolni kezdek a zenére, a fejem is ütemesen mozgatni kezdem kissé, hogy aztán hosszabb időkre lehunyt szemmel adjam át magam a hely varázsának. Nagyon magával ragadó, amint a diákság felszabadul, a vizsga stressz után végre eljött a féktelen buli ideje!
- Szevasz, Gréta! Ú, hopszi, azt most nem hoztam. Az italokra koncentráltam, amiatt nyaggattak már halálba - temetem az arcom a tenyerembe egy pillanatra, aztán bosszúsan az öcsémre sandítok. -  Éhes vagy? Ha eszel, nehezebben rúgsz be - kacsintok vissza a lányra cinkosan. Úgy látom, már tovább is áll a főbűnös felé, aki ha időben szól, legalább sültkrumpli-adagokat fel tudtam volna kínálni az egybegyűlteknek. Talán szemtanúja leszek, hogy elégtételt vesz rajta a mulasztás miatt.
- Nem haragszom. Gréta az előbb sajtburgert hiányolt, ha szólsz, hogy hozzak kaját, még akár az is befért volna a táskámba. Persze akkor többet késtem volna - csapok bele a tenyerébe, majd folytatom a nyílt titkos-tesós kézfogást üdvözlésképp. Aztán lelkesen csillogó szemekkel hallgatom végig a felzárkóztató élménybeszámolót, ami alatt nagyokat bólogatva jelzek az öcsémnek, hogy még bírom követni a fonalat. Nem ittam annyit, hogy ne így legyen. Odatolom az üvegem, hogy koccanjon az övével, aztán folytatom az ivást, ami inkább kortyolgatás.
- Egi. Azta, akkor már javában felpörgött a buli. Nem gondoltam volna, hogy éjfél előtt ennyire belendülnek. Amúgy meg, nem felügyelhetem folyton, hogy kiknek mit beszélsz, hulla vagyok. Dolgoztam, tudod... De ja, a tűzijátékot még pont láttam, klassz volt a távolból is - véleményezem a történteket, aztán körbepillantok a többiekre. - Engem? Ezt most miért mondod? És amúgy mi újság? - fordulok vissza Grétához, mert eléggé meglep, amit mond. De sikerül egy hatalmas vigyort varázsolnia az arcomra, főleg mivel úgy tűnik, fogyogat a hozott ital.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

Néhány vízcsepp a földre hullik tincseim végéről, amint előrehajolok, majd beletúrok a hajamba. Igen, azt hiszem azt elfelejtettem megszárítani, de ez most a legkevesebb. A fiú életben van. Lélegzik. Gyenge, de visszatért a pengeélről. Stephen feje lassan fordul felém, az őt körülvevő információhad soknak tűnik a számára, és csak apránként tudja feldolgozni, hol van. Tudja egyáltalán, hogy mi történt vele? Valószínűleg még nem, de azért mosolygok rá, valami erőltetett mosollyal, mintha nyugodt lennék, pedig nem vagyok, de kell neki a biztatás. Az is átfut a fejemen, hogy megátkozták. Megmagyarázná, hogy miért viselkedett így. Zavart az ember, ha ilyenre vetemedik. Mindig így képzeltem. Nem mondom, hogy nem fordult meg a fejemben soha, hogy ki kellene lépni ebből a körből, amibe kerültem. Évek óta szenvedek benne. De elfog az undor, ha a látottakra gondolok. Ennél erősebb a méltóságom. Nem akarom így láttatni magam. Erős vagyok. Valahol... Néha keresem önmagam, de nem tartok a segítség kérésétől, ha kell. Ahogy cselekedni se szégyen. De néha szükség van a mélységekre, amik sorsfordító pofonokként ráterelhetnek minket a helyes útra. Merlinre, ekkora klisét, tiszta életvezetési tanácsadó lettem. Pedig csak egy asztronómia tanár vagyok. Meg kutató, meg minden ilyesmi, ami jól hangzik kábé mindenhol, csak egy randin gondolnak halál unalmas pasinak.
Kérdése váratlanul ér. Szemöldököm felszalad, ám ezt nem láthatja, mivel jelenleg a tó felé fordulva pihen. Megértem, hogy nem mer a szemembe nézni, és kínosan érzi magát. Újabb csatákat kell vívnia belül, leküzdve a szégyent, ami feltörhetett benne. Nem tudom eldönteni, hogy haragszik-e azért, amiért nem hagytam meghalni, vagy csak nem hisz magában, amiért megérdemli az életet. De a szavak elgondolkodtatnak. Miért tettem? Mert ez a kötelességem? Mert ha hagyom, és nem teszek semmit, megyek a Zengőbarlangba ki tudja hány évre, és féltem, hogy lennének tanúk? Vagy csak azért, mert jó vagyok, és ez természetes az emberektől. Nem tudom, miért tettem. És amúgy fura, hogy magáz, pedig megbeszélem a diákokkal általában, hogy nyugodtan tegezhetnek, akiket tanítok. De betudom annak, hogy haragszik rám.
- A te sorsodban más van megírva. Nem itt, és nem így kell, hogy véget érjen - felelem komolyan némi gondolkodás után. Aztán sóhajtok egy nagyot, és folytatom. - Most próbálok okosat mondani, de nem könnyű... Ahogy az élet sem. Igen! Szóval... Olykor nagyon szar. Legtöbbünknek. De nem vagy egyedül, és valaki a suliban tuti, hogy tud segíteni, hogy jobban érezd magad - lesütött szemekkel tördelem az ujjaim idegesen, amint mellette térdelek a földön. Nem biztos, hogy ezt most és tőlem kellene hallania, mert az ilyen beszédekben béna vagyok, azért sem tréner lett belőlem, meg a magam háza táján is lenne mit sepregetnem, de ha nem mondom el, én érzem magam kellemetlenül.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

#driktilmorgen
#errejártam
#partyhard
#jegyzetégetés

Ki mondta, hogy egy este séta nem összevonható egy jó kis édességválogatással? Valószínűleg az összes diétás könyv, ami a világon létezik. Még jó, hogy ilyesmivel ez a barna soha nem foglalkozott. Olyannyira nem, hogy sose tud döntést hozni mennyi mindenre van szüksége, és pontosan melyikre. Így lehet, hogy a kis "kitérője" egészen a bolt bezárásáig tartott. Négy doboz sütivel és két csomag savanyú gumicukorral a zsebében indult vissza a kastélyba. Út közben meg-megállva egy kis pihenőre, mert hát buta fejére még csak egy seprűt se csapott a pici feneke alá, hogy könnyebb legyen.
Ahogy így az egyik kidőlt fatörzsön ücsörgött, füléhez eljutott a ritmusos dübörgés és beszélgetés hangja. Több se kellett a rellonosnak, azonnal hóna alá kapta a szerzeményeit, és a hang irányába tartott. Természetesen ekkorra már egyáltalán nem volt éhes, hogy is lett volna, hát valahol buli van.
Ahogy végre a kis tavacskához ért, olyan déja vu érzése lett, hogy majdnem leborította a két lábáról. Ohh hogy hiányzott neki Loki. Felnőttek volna, hogy egyikőjük se volt itt? Se Kende, se Amélia. Márpedig amíg ő ebben az országban van, ilyen nem lehetséges.
- Valaki azt mondta ingyen pia van? - üvöltötte át a zenét, ahogy hatalmas mosollyal jelezte, hogy megérkezett. - Ki lesz olyan bátor, hogy kihív ivópárbajra? - ért oda a népes kis társasághoz. A feléről fogalma sem volt ki, de Marina nem nagyon aggódott az ilyesmin. Majd megtudja kik. Ha nem, akkor is jókat lehet velük inni és karaokezni.
- Ohh, és... hoztam sütit. Nem nektek, de ehettek - pakolta le a szerzeményeit a lehető legőszintébb kommenttel.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

Lődörgés. Egy olyan szó, amit a nagymamám mond mindig, és amit hol mulatságosnak tartok, hol irritál, de most tökéletesen leírja az állapotomat. Vannak emberek, akiket irritál a szabadidő haszontalan eltöltése, de engem nem. Valószínűleg azért, mert nekem nincs sok olyan szabadidőm, ami tényleg szabad. A lehetőségeket szinte mindig kviddicsre fordítom. De ez az este most egészen más. Csak vagyok, élvezem mások történeteit, egészen addig, amíg egy ismerős hang meg nem szólal a közelemben, és nekem pofátlanul gátlástalan mosolyra nem húzódik a szám.
- Darik. - Suttogom magam elé, és úgy alakítom a pozíciómat, hogy mindenképpen mögé kerüljek, szorosan, és a fülébe suttogva köszöntsem őt:
- Nincs olyan párbaj, amire ne hívnálak ki. - hiába nem működtünk mi ketten hosszan, amikor volt köztünk valami, akkor nem igazán lehetett okunk panaszra, és ez nem egy csúnyán véget ért kapcsolat volt, hanem egy békés elválás. Ezért is engedem ezt meg magamnak ennyire nyugodtan. Hogy lássa, mennyire komolyan gondolom, és az üveget is felé tartom, hogy igyon belőle az édes leheletű nőszemély.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

#driktilmorgen
#errejártam
#partyhard
#jegyzetégetés

Ha őszinte akart lenni a barna, azt hitte, hogy egy csomó ittas kamasz előbb fog a sütire rácsapni, mint rá. De hát, a körülmények úgy hozták, hogy a kihívás varázsa miatt csábítóbb lett mint egy habos pite. Nem is akárkinek. Meg se kellett fordulnia ahhoz, hogy tudja ki áll mögötte. Hiába tartott csak pár napig maximum hétig a mézes mázas kis kapcsolatuk, még mindig libabőrössé tette a karját, ahogy ajka épp csak egy kicsit a fülét birizgálta.
- Ha azt hiszed Rasztovitc, hogy eltereled a figyelmem a közelségeddel, akkor rosszul gondolod - válaszolt a lány, a tipikus dán kiejtésével kiejtve a férfi vezetéknevét. Hiába élt már olyan sok ideje ebben az országban, még igenis voltak homályos részek számára a magyar kiejtéssel kapcsolatban. Például Márk hiába próbálta megtanítani, hogy rendesen ejtse ki a nevét, egyszerűen nem fordult úgy a nyelve, hogy jó legyen.
Az üvegért nyúlt a barna, és közben félig a férfi felé fordult Marina. - De azért te vagy a megmentőm - jelentette ki, és egy nagy cuppanóst adott a másik szája sarkába. Az arcára akarta, csak a koordinációs képességei minimum olyan jók, mint a gyógyítói. Aztán jól meghúzta az üveget. Minél gyorsabban iszik, annál gyorsabban utoléri a már régóta ott bulizókat.
- Három nagy korty - nyújtotta vissza az üveget kissé összeszűkült szemmel Marina, jelezve, hogy most már a másik jön.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

Elnevetem magam, ahogy tagadja, hogy bármit is kiváltottam volna belőle, főleg, mivel tudom, hogy még most is képes vagyok rá, ahogy ő is belőlem, de lássuk be, nekünk volt ez gyors felívelésünk, és szó szerint a csúcson hagytuk abba. Kell ennél több? A legrövidebb és legtökéletesebb kapcsolatom volt, ő azon kevesek egyike, akivel bármikor újrajátszanám a napokat, ha tudom, hogy a vége pont olyan jó lesz.
- Mindig is szerettem a nagy szád, Darik. Az egyik legjobb tulajdonságod. - az apám azt mondta mindig, hogy a nők szeretik, ha dicsérik, de a hazugsággal könnyen befürödhetünk. Egy biztos, én így udvarolok, és tökre az igazat mondom. Együtt kviddicsezünk, pontosan láttam már minden formájában.
- Óvatosan kicsilány! - kapom el nevetve a derekát, ahogy majdnem szájon csókol, ami vicc, hogy tudom, nem direkt csinálta, mégis ígéretesnek mondja az estét. Akár csak az, ahogy szépen lehúzza az ital egy részét. Elismerően biccentek, majd átveszem tőle az üveget, és hirtelen húzok le hármat meg egy felet. - Három és fél. Kellene szereznünk még inni, mert tudom, hogy nem fogsz leállni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

#driktilmorgen
#errejártam
#partyhard
#jegyzetégetés

Furcsa volt ez a játék a kettő között. Egy külsős ember könnyedén hihette, hogy valami van közöttük. Ám ha csak egy kviddicsest is megkérdezett volna az ember lánya vagy fia, könnyedén rájöhetett, hogy a kis macska-egér játék szimpla szórakozás mind a kettőjük részéről. Semmi komoly, mert az nekik nem működik. Szabadon viszont annál jobban működnek együtt, így az se lenne csoda, ha az ivóverseny végére megint egymás karjaiban kötnének ki, mint azon a bizonyos ünneplésen négy évvel ezelőtt.
Marina kezei reflexszerűen fognak rá Márkéra, mintha csak üzenni akarná, hogy mennyire helyén is vannak azok ott. Aztán hatalmas vigyorral az arcán figyelte, ahogy a másik is meghúzza az üveget. Nem, ennek biztosan nem lesz jó vége. De melyik mókának volt ő bármikor az elrontója?
- Dán véremre esküszöm, hogy alul fogsz maradni Rasztovits, ha belehalok is - kacsintott Marina, és átvéve az üveget újabbat húzott belőle. - Négy. Ne merj csalni, amíg beszerzek - figyelmeztette a másikat, és kipördülve a kezei közül az összeverődött társasághoz pördült. Akiknél rögtön meglátta Korit és Zalánt. ADHD-s agya pedig rögtön hiperkapacitásra kapcsolt, és hevesen lépett oda a kölykökhöz jól megölelgetve őket.
- Úgy örülök, hogy itt vagytok, mi ez a buli? És hol a többi pia? Épp benne vagyok egy versenybe - mutatott maga mögé izgatottan ficeregve a lány, és felváltve nézett két áldozatára.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

X Kinézet X ORAL HEX - bludnymph X égjenmind X bbguyzjóvoltezabanda X meme

Armanddal új barátra lelt az Agárdi lány, örömmel fogyasztotta el vele a benyúlt italt és nagy tűzcsóvák hagyták el ajkait. Néha már annyira röhögött a másikon, hogy félrenyelte az italt és heves fulladozásbva kezdett. Torokra ment.
- Same. Van valaki, aki nagyon tetszik nekem is, és már közel is kerültünk egymáshoz... valamennyireeee..., de továbbra sem tudom mit akar tőlem. Lassan egy éve csak a távolból csodálom - borzasztóan nehéz sóhajt hallatott. Érezhetően megviselte ez a szerelem-dolog, azonban a hétköznapokban keményen próbálta tartani magát, ne lássa senki rajta.
Armand utolsó tűzijátékát megcsodálva elmosolyodott, üres tekintetével próbálta úgy felfogni a dolgokat, hogy innentől már csak könnyebb lehet. Erősen reménykedett benne, hogy talán innentől nem lesznek olyan drámai fordulatok rövidke életében, amelyek fenekestül felforgatják a dolgokat. Mekkora hiba!
Zalán visszatértekor szélesen mosolyogva üdvözölte, ám Theo megjegyzése ártatlan fütyörészésre és sunnyogásra buzdította.
- Hogy milyen profin táncolsz! - abban reménykedve emelte fel hangját, túlkiabálhatja Theot. Nem szerette volna, hogy tovább firtassa a dolgot, mert Kori ittassága miatt képtelen volt tartani a száját.
- Nézzétek, ott van Marina! Hééé, Mae! - integetve kiáltott a lány irányába, hátha észreveszi őket a rellonos. Ahogy csak tőle telt, feltápászkodott a fűből, leporolva hátsóját a lehető legügyetlenebb mozdulatokkal célozta be a rellonost, ezzel megmentve hátsóját Zalán kérdő pillantásai elől. Ez a lépése nem volt épp a legeridonosabb húzása, de majd ha észnél lesz, vállalja a felelősséget. Most nem akarta. Most túl részeg volt. Most... most... most inkább nem.
- Lemaradtál Armand tűzijátékáróóól! - nyüszögte megölelgetve Marinát - Dorián szervezte a bulit, hogy kieresszük a gőzt! A pia meg... - körülnézett - Mindenhol is van - mutatott körbe színpadias mozdulattal.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

Határozottan ismerik egymást. Legalább hasonlóan az agyukra mászik a levitás, szóval nem vágja el magát csak azért, mert fúj a nyakiglábra. Kár, hogy nem nézheti igazán a reakcióját, mert nincs igazán oka hátrapillongatni. Theora figyel, azzal nyugtatva magát, hogy Hollósit ráér még kínozni a következő tanévben.
- A keringő könnyű,- somolyog, bár lehet, csak túl sokat gyakoroltatták vele, hogy legalább egy dologgal sose hozzon szégyent a családra. Nem mintha nem festett volna szánalmasan, amint a korabeli srácok megnyúltak, ő meg gyakorlatilag csak csüngött a nyakukon és repült utánuk a kanyarban... De most az ő oldalán a magassarkú és az a pár centi, amit kínkeservesen nőtt.
- Vááá...- várj lett volna a szó, ha nem fullad sikkantásba, majd nevetésbe, amint a fiú megforgatja és beszéd helyett arra kell koncentrálnia, hogy talpon maradjon és felvegye a ritmust. Mi ez? Valami swing-szerű, de túl gyors. - Jive?- találgatja hangosan, mert a sötétben keveset lát, hogy a lépésekről jöjjön rá. - Nem is tudom, igent mondjak-e vagy letagadjam, hogy tanultam,-* elmélkedik, amint ismét tud beszélni, felpillantva. Közelről a szemei másak, de ebben a fényben legfeljebb annyit lehet kivenni, hogy mégse teljesen barnák. Megkapaszkodik Theo vállában, kicsit bénázva, de legalább nem taposva meg a lábát. Kis szerencsével a másik tud vezetni, mert ha nem... akkor tánc helyett inkább nevetgélős botladozás lesz ebből az egészből. Annyira nem bánja, akárhogy is.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Stég

Eredeti tervei között nem szerepelt, hogy rejtjeles üzeneteket kelljen ma este megfejtenie. Azonban amikor Armand átcsúszik abba az állapotba, ahol ellenállhatatlan késztetést érez, hogy alig érthető szövegét rengeteg és/vagy óriási emojikkal támogassa meg, az félreérthetetlenül jelzi, hogy érte kell mennie.
- Gyere, sétálunk,- vegerette meg Armand hátát, amikor az jöttére megkísérelt felpattanni és elővigyázatosságból gyorsan elkapta, mielőtt még túl nagy lendülettel zúgott volna valamelyik irányba. A környéken körbejáró üvegek számából ítélve jócskán fogyasztott, hogy az orrát facsaró szagokról ne is beszéljünk... Igyekszik megnyugtató választ adni Armand valamennyi kibukó kérdésére vagy aggodalmára, miközben körülnéz, begyűjti a pálcáját és más holmiját, ha felismeri, mielőtt barátságos búcsút intene az illuminált partinak.
Öccse egyik hóna alá nyúl, oldalvást magához ölelve, amint terelgetni kezdi - távolabb a zajtól, füsttől, friss levegő felé. Kell egy kis kerülő most.
- Jól szórakoztál?-* pillant le rá, mert látta a fényeket távolról, hallatszott a zene és a zsivaj is.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

Megint megbukott. Néha elgondolkodik azon, hogy talán ideje lenne feladni. Talán elmehetne egy mugli bűvészboltba eladónak. Akkor még kedvezményt is kapna a sok vacakra és bármikor indoka lenne cilindert viselni. Azonban egyelőre még nem tudja elengedni a dolgokat. A varázslatok megtanulását és magát a varázslatot, amit napról napra nehezebb kierőszakolnia magából. Akarja ezt az egészet. Így ezt a bűvészboltos álmot csak eldugja az egyik fiókba és felveszi a nagy mosolyt. Ma is valahogy így van vele. Csak a mosoly mellé a tankönyveit is felnyalábolja. Mind, az összeset, egytől-egyig. Hallotta ő ezt a jegyzetégetéses adjukkimagunkból dolgot, amit per pillanat a világért ki nem hagyna. Végig akarja nézni ahogy elégnem a hülye tankönyvei a sok hülye, nem teljesített varázslatokkal, még ha ez csak egy varázstűz is ami ha leég, mindent sértetlenül hagy. Nem akar ő pusztítani, csak kicsit kitombolni magát aztán lesepergetni a tankönyvekről a hamut és visszadugni orrát a tintás lapocskák közé.
Az tuti, hogy késve érkezik, mert a lángok már az egekbe és ahogy látja a legtöbben inkább isznak mint dobálóznak. Int mindenkinek, de leginkább a tűzre figyel. Kicsit fosik azért megtenni, tárgyak rongálásától rosszul érzi magát, mégha ez ilyen csodatűzes izé is, ami mindent visszahoz. Mert visszahoz nem? Nagy levegő, kifúj, aztán elkezdi nagy hévvel belevágni a tankönyveit szépen sorban. Bájitaltankönyv, zsupsz a szélét el is kapja a tűz, repüléstankönyv, lapjára érkezik pont, aztán jöhet a gyógynövény tankönyv is.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Stég

- Hallod... - Mint akinek hirtelen eszébe jut valami, egyszer csak felkapja a fejét, miközben Damien támogatásával próbálja legyűrni a métereket maga előtt lépésről-lépésre. Egyik láb a másik után. A fűcsomók tengerén gázolva feljesen fókuszál a saját lábaira, épp mikor melyik kerül a látószögébe lépés közben.
Ez annyira lefoglalja, hogy teljesen elfelejti az előbbi "hallod" felszólalását, mintha sosem történt volna meg. Percek telnek el, mikor egyszer csak eszébe jut, hogy elkezdett valamit.
- Hallod... - fut neki még egyszer a mondandójának sután. - Jól vagyok, józan vagyok, már kiment belőlem.
Az ő fejében ez rendkívül összeszedettnek hangzik, kerek, egész és jól artikuláltan megfogalmazott mondatnak. Sajnos csak a fejében.
- WHOAA! - Megbotolva nehezedik rá jobban Damienre, és csak azért nem esik el, mert a testvére már amúgy is támogatja. - Kibaszottkurvafű, ki tette ezt ide.
Totally wasted. Ha a torokégetővel talán még önmagában nem is lett volna probléma (ami nem igaz, elég erős alkohol az, hogy csak az megüssön valakit), de az a pálinka, az a magyar pálinka már megint.. teljesen kikészíti. Soha többet nem fogad el pálinkát, neki az immunrendszere ehhez túlságosan francia.
- Jóól. Csak.. megint olyan egyenes volt a buli. Mindig csak lányok. Meg fiúk. Tudod. Nekem azt mondták, hogy itt tök sok meleg van. HOL? - Szenvedősen, mintha a világ fájdalma és minden súlya nyomná a vállát (pedig valójában, ha valakinek itt nyomja valami a vállát, az Damien - és a saját öccse a ballaszt) felsóhajt.
- A meleg srácaimat akarom!

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Stég

Ha először fordulna elő, talán nógatná, hogy folytassa a gondolatot; így viszont hagyja, hogy a másik a gyaloglásra koncentráljon, apró szusszanással konstatálva a dolgok állását... vagy imbolygását. Armand végül hamarabb találja meg az elejtett gondolatfonalat, mint az é-betűt a billentyűzeten, Dami pedig nem bírja teljesen elfojtani a nevetését. Ha még mindig dadogna, versnyezhetnének, kinek kevésbé érthetőbb épp a beszéde.
- Hé!- szorít rá jobban, amint meglódulni érzi a botlás miatt a másik súlyát, ellentartva. A kommentárra egészen halkan vinnyog egyet, ajkába harapva, hogy ne hangosan röhögjön... ezt holnap még idézni fogja. Bár lehet, a torokégető - aminek erőteljes szaga körüllengi Armandot - nem perzsel fel minden emléket a mai estéről. Már amennyiben lent tudja tartani a hazaúton és szépen kialussza az egészet.
- Hát, Bánffy épp a másik partyn hesszel. Hogy a tanári kar kérdéses tagjai épp hol vannak, csak tippelem,- igyekszik megértően bólogatni, hogy a világfájdalomhoz méltó empátiát tanúsítson. Lenne még egy-két tippje, de három év alatt lecserélődtek az ismerős arcok.
- Gyere egyetemre, ebéd közben megmutogatom a kínálatot,- veti fel, félig komolyan. A látszat ellenére érti, hogy ez nem hiszti, nem csak az - van mögötte magány, vagy legalábbis vágyódás.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Stég

Bánffy; majdnem visszakérdez, hogy ki az, de csak és kizárólag azért, mert nem jut el hozzá azonnal a fonémák összessége. Aztán amint regisztrálja a nevet, értően hümment némi egyetértéssel. Hát igen, a srác jó családból van, látta is már párszor a folyosókon - érti, hogy a bátyja miért hozta fel.
Ha józan lenne, mondjuk összekötné azzal a nagy kérdőjellel, hogy Damien hogy a fenébe ilyen jól tájékozott, de ennek a gondolatmenetnek masszív gátat vet az elfogyasztott alkohol.
- Mondanám, hogy a másik partira kellett volna akkor menni, de hehe.. - a mondat közepén felnevet, ahogy eszébe jut Kori meg a körülötte ülők néhány humoros megszólalása az este folyamán. Jól érezte magát, na.
- De ez jobb buli volt, még így is. Saint-Venant fennragadt a fán, tudod? - Erre megint egy új-hullámos nevetés tör rá. - Komolyan, ott gubbasztott csóró. Hjajh.. mondom, gyere le. Mondja, nem jön. Mondom fogd meg az ágat. Csak volt ott vagy harminc, vágod. - Koherensnek semmiképp sem mondható történetmesélése néha kuncogásba vagy vihogásba fullad. Jó, hogy Damien támogatja, így azért lassan, de biztosan azért haladgatnak is. A hűvös esti levegő jót tesz. Armand haja kissé kócos és még érezni benne a tábortűz füstös illatát, amit némileg elront a torokégető édeskés szaga is, mert egy ponton biztos volt, hogy koccintás közben kilöttyent rá is egy kicsi. Hiába, egy átivott este után az ember nem szokott legdicsőségesebb állapotában lenni.
- Nem csak azért mondod, mert azt hiszed, elfelejtem, ugye? - Szabad kezével, amivel éppen nem kapaszkodik, játékosan oldalba böki a testvérét. Legalább lesz valami a szemeinek. Persze humorizál meg viccelődik, de ... tényleg kicsit túl régóta van az, hogy ő mindig csak hallgatóságként kell, hogy a "támogató tömeg" és "morális support" legyen. Józanul egész biztos legfeljebb elkent poénként hozná fel - és ő maga lenne, aki nem hagyná komolyra átfordulni a témát.
- Hiányzik Franciaország amúgy. Itt néha olyan.. bűnösnek érzi magát az ember. Jobban, mint otthon. - A Beauxbatonsban egyáltalán nem volt ciki, hogy kihez vonzódsz. Az egész iskola tele van vélákkal, félvélákkal, az érzések, azok kezelése meg úgy általában, hogy nyitott és vokális legyen valaki ezekkel a témákkal.. kinda normális volt. Magyarországon, itt a Bagolykőben kissé zártabbak. Nem sokkal, de néha úgy érzi, hogy komfortzónán kívüli mértékben.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

- Pedig nekünk magyaroknak a legnagyobb előnyünk az ivás. Meg a búvalbaszottság. - A saját Himnuszunk is olyan depressziós, hogy minden iskolai ünnepségen azt vártam, mikor csillan valaki kezébe a penge, hogy itt vessen véget az életének. És ez egészen addig várt dolog is, amíg egyszer be nem következik. Mondjuk az, aki tette, kiderült, hogy egy kiskorúval folytatott viszonyt és a lány terhes lett, de kajakra a Himnusz második versszakánál tervezte kiontani az életét. Vannak nagyon furcsa emberek. - Az ablakom a pécsi Sörgyárra néz, a bőröm alatt is komló meg maláta van. De legyen, lássuk, hogy mire képes a kis dán véred. - hagyom, hogy menjen, és amikor visszanéz rám, láthatja, hogy én pont ott vagyok, ahol hagyott, mint egy jól idomított kutya. Éppen karnyújtásnyira a hozott cuccoktól, így előre nyúlva veszek is belőle, mert ha itt nagy ivás lesz, muszáj, hogy a szervezetem felkészüljön. Hol vannak már azok a régi szép idők, amikor még egy kottya kezdtük? Sehol, rögtön hárommal. Feladod nekem a leckát te nő.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Stég

Hogy őszinték legyünk, Bánffyt könnyű kiszúrni még az avatatlan szemnek is - Dami azonban több időt töltött vele  mindenféle aranyvérű estélyeken, mint valaha szeretett volna. Ha valakire nyugodtan kötne fogadást, az a Berci. Ráadásul Ármin segéde is, szóval...
- Remélem, nem a gravitáció hozta le végül,- jegyzi meg, de legalább nem szúrt obvious hullát meg fetrengőket. Nem az ő felelőssége, de kínos lenne, ha valakit Armand látott volna utoljára életben. A feltételezésre, hogy csak ámítja Armandot, szinte megsértett hangsúllyal csap le.
- Ki adta neked a nyáron kapott összes telefonszámát? Hálátlan.-Dohog játékosan, mert őszintén - nem sok hasznát látta volna ezeknek, s Armandnak is inkább vidító gesztusként nyújtotta át.
- Elhiszem.- Odahajol, fejének oldalát az öccséének döntve pár lépésre. Néha meg tudta érinteni más gondolata vagy helyzete mélyebben, s most is meglegyintette. Talán az ominózus találkozás miatt a vélával, talán amiatt, hogy fél szemmel mindig a háta mögé kell figyelnie, mikor éri utol valamelyik tettének következménye, de érti. Részeg vagy sem, Armand nem érdemli meg ezt.
- Sosem gondoltál cserediákságra? Egy tanév valahol, ahol meleg a klíma, lengén öltöznek és nem alkoholizmusban világelső a lakosság?- persze, jelen helyzetükben aligha kritizálhatja az ivászatot, de vidámabban hangzik, mint az ország többi "dobogós" teljesítménye.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

#driktilmorgen
#errejártam
#partyhard
#jegyzetégetés

- Azért van pár más előnyötök is - vigyorgott Marina a fiúra. Szerette ezt az országot. És egy kicsit félt is itthagyni. Lassan vált az otthonává, mindent is megismerve benne. Persze ez nem jelentette, hogy nem büszkélkedett dán hitvallásával - ahogy a példa is mutatta -, de nem is volt már csak a nagymamája küldetése ez.
- Viking vér, ne felejts el - pöccintette meg a halántékát kétszer a barna, mintha ez az információ bármiben is hozzájárunk ahhoz, hogy mennyire bírja az alkoholt. Minimum annyira, mint az, ha valaki a Sörgyárral szemben lakik.
Kedvelte Korit, azt pedig még inkább, hogy az eridonos minimum annyira örült neki, mint ő neki. Ha Marina megragadta volna a kezét, és indok nélkül elkezdett volna örömködve körbe ugrálni, valószínűleg Kori követte volna. Fun lett volna. Na majd legközelebb, most küldetés van.
- Doriánnak csak remek ötletei vannak - jelentette ki a lehető legmagabiztosabban, bár felőle akárki is lehetett volna a jelenlevők közül. - Szóval szabad rablás van, remek - tapsikolt a barna, és felkapott két szimpatikus löttyöt. Az egyik kék volt, a másik meg barna. Pont mint a szeme meg a haja.
- Uuuu, Zalán, gyere bemutatlak valakinek - intett a fejével, hogy kövesse. Legszívesebben a kacsójánál fogva ráncigálta volna, ahogy azt szokta az emberekkel, de most tele volt a marka.
- Rasztovits, nézd kit találtam, ő a seprű unokatesóm. A nagyapja gyártotta a seprűmet, tudod, amit már mutattam neked, a Fecske - magyarázta teljes beleéléssel. - Amúgy te jössz. És Zalán... - intézte ezzel a fiút, majd átfordult a másikhoz. - ... íme Rasztovits Márk, Bagolykő megtehetségesebb őrzője. Zalán is egészen jó a seprűn, szóval vigyázni kell vele, ha jelentkezik kviddicsre. Tényleg, jelentkezel? - dőltek belőle a szavak szokás szerint.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

Egyik kezét emelte arcához, hogy beletemesse. Nem mert a rellonos páros után nézni, ma épp elég volt, amit a fejéhez vágtak, már a lány kacagásba fulladó sikkantásától is libabőrös lett a karja. És nem a jó értelemben.
 Barátja hozzászólása hallatán azonban sandán kilesett az ujjai között.
 - Kori... - dünnyögte halkan az orra alatt.
 Kezeit megadóan emelte meg kissé, mikor megérezte, hogy belékarolnak. Esélyt nem hagytak neki gondolkodni, Kornélia szemmel láthatóan mindent megtett, hogy ne ezzel a témával foglalkozzanak és csacsogni kezdett Marinának is.
 Már tervei közt szerepelt, hogy ráhányja inkább a maradék jegyzetét a tűzre, de úgy látszott Mae-nek más elképzelése volt. Beleegyezően lépett a lány után, de két ujjával még előtte saját szemeire mutatott, majd Koriéra, jelezve, hogy nem úszta meg ennyivel.
 Kissé feszengett, hogy még több rellonos közé keveredett, bár Marina kisugárzása inkább hasonlított Armandéhoz. Ez kis reménységre adott okot neki. Egészen addig, amíg meg nem említették neki a repülést.
 - Kissé túloz, ne hallgass rá - nyújtotta a kezét mosolyogva Márk felé, habár az utolsó kérdés megakasztotta kicsit a mozdulatot. Nyökögve kezdett bele a válaszba és ezen az sem segített, hogy premierplánban nézte végig, ahogy Rómeó nem a jegyzeteit, hanem komplett könyveket dobál a lángok közé. Szemöldöke értetlenül szökött a magasba és egy pillanatra azt is elfelejtette, mit akart mondani.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Stég

- Neem, nem. Nem hallottad? Én nag.. ni.. navil.. nalv.. IRÁNYÍTTOTTAM. - A végére már egészen felzaklatja, hogy a nyelve folyton összeakad a 'navigálni' szótól, szóval frusztráltan böki oda a B tervet a végére. A telefonszámok említésére kissé kábán bólint. Tényleg, voltak telefonszámok, de nem használta őket. Mégis milyen ciki lenne, meg mennyire kétségbeesett már, hogy odaadod valakinek a telefonszámodat, aztán annak az öccse hív fel. Szóval bár gyakorlatban használhatatlanok voltak, de az egész annyira Damienesen .. egyszerre jóindulatú (Armand irányába) és tapintatlanul kegyetlen (a telefonszámok tulajdonosai felé) volt, hogy nem tudott nem nevetni, már akkor sem.
Lassan eléri egyébként, hogy változás áll be a hangulatban, ahogy sétálnak és meg merne rá kis részeg elméje esküdni, hogy most éppen sajnálják. Egy picit azért élvezi. Néha tényleg nem jó neki lenni. Semmilyen nagy ívű dráma nincs egyébként az életében. Armand őszintén és viszonylag egyszerűen éli a sajátját, a barátaival tölti, szórakozik, amikor pedig a tanuláson a sor, akkor mindenki meglepetésére bizony szorgalmasan tanul. Nincsenek settenkedő árnyékok a múltjában és jelenében; csak egy átlagos húsz éves fiatal felnőtt. De megvannak a maga átlagos mélypontjai is, amikor ő is szomorú - vagy ő is egyedül érzi magát. Vagy amikor egyszerűen csak rosszabb jegyet kap, mint amit várt. Akkor úgy néha jólesne, hogy sajnálják vagy egy kicsit őt is dédelgessék, mint ahogy általában ő vigasztal vagy igyekszik feldobni másokat, ugyanakkor részben az ő hibája is, amiért képtelen és nem is hajlandó ennek általában hangot adni, már csak büszkeségből sem. És mert nem szereti a saját negatívba billenő gondolataival elrontani a hangulatot. Mindig, mikor másokat hallgat, arra jut, hogy az ő problémái valóban súlytalanabbak, tehát szóra sem érdemesek.
- Nope! Nem! Tutira nem hátrálok ki ebből! Dam.. - hirtelen megtorpan, ezzel rántva egyet magukon. (És ha őszinte akar lenni, egy kicsit a gyomrán is. Ez a váratlan mozdulat sokkal rosszabbul esett, mint gondolta volna. - Fuhh.. Uhh. - Kell egy-két másodperc összeszedni magát - és felmérni, hogy egytől-tízes skálán mennyire van hányingere.
- Elkezdtem, és be is fogom fejezni! Csak mert nincs fiúm, nem fogok hirtelen mindent csak úgy .. - Annyira feltúrázza magát, hogy szabad szemmel látható a folyamat, amint keresi a szavakat: mit és hogyan pakoljon egymás után, hogy az grammatikailag még nagyjából koherens legyen.
- Nem adom fel, csak mert néha nem olyan jó. Végigcsinálom. Megmutatom mindenkinek. - Ez a végkövetkeztetést, és ezt minden részeg makacs-szétcsúszó elszántságával mondja. Az utolsó mondat Damien számára nyilvánvaló, hogy leginkább a család kétkedésének szól. Nem arról van szó, hogy utálnák Armandot a szüleik, mert nem, de mivel nem olyan feszesen elegáns, kihúzotthátú, rideg professzionalitást árasztó, egy kicsit mindig ott lebeg köztük otthon ez az óvatos 'lekezelés', ez a 'szeretünk, de biztos vagy benne, hogy képes vagy rá?'.
És Armand kurvára biztos benne. És kurvára megmutatja nekik.