Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

A még kicsit ismeretlen fiú ajánlotta fel, hogy jelentkezzenek együtt önkénteskedni, de azt már elfelejtette mire is. De amikor oda ment a helyszínre, akkor egy-kettőre eszébe jutott. Körül nézzet, pont előtte egy picivel volt egy kosár. – Ez jó lesz! – Felveszi Nonó, és pont megérkezett a társa, Jacob. – Szia! Semmi érdekes én teljesen elfelejtettem, hogy mit beszéltünk. Remélem nem vártál sokat. Igen, hoztam. – válaszoltam a fiúnak, és el is vörösödöm. Elfogott egy furcsa érzés. – Szép fonott kosár, te csináltad? – Kérdezem. – Mert látszik, hogy a sajátja.
– Elkezdjük? – kérdezem. De a kezem gyorsabb mint az eszem, mert én el is kezdtem a szedést.

Kicsit szedek, de mivel látom, hogy nincsenek annyira sokan, és nálam van a lejátszóm be is rakok egy kis zenét, ha benne van a másik. – Rakjak be zenét? úgy gyorsabban haladunk és legalább addig is lefoglaljuk az agyunkat. Nekem az segít munka közben. – Ajánlom a fiúnak, aki kicsit talán befogta a szívem? de mondjuk most ismeri meg közelebbről, még nem kéne. Hát ezt nem lehet kordában tartani. Miközben azon mondordirozom, közben beleteszem a cseresznyét, a kosárba. – Gyakran szoktál jönni kertészkedni, segíteni? – Érdeklödőm. – Én most először vagyok itt, de kertészkedtem már a nagypapánál – Folytattam a leszedést. Örültem, hogy kertészkedünk, mert mindig is szerettem a növényeket és kertészkedni, de főleg a társaságokat. – Te mióta kertészkedsz? – kérdezem, addig is elütve az időt beteszek egy kicsit gyengébb, de gyorsabb zenét. – Ez jó lesz? – kérdezem egy számra.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

– Hú, akkor jó! – sóhajtok egyet. Mosolyogva vigyelem a fiút. – Értem, a vadőrtől? – kérdezem – Ki a vadőr? – Értetlenkedve figyelek és a gyümölcsöt is kiejtem a kezemből és a földre esik. – Ó, ügyetlen vagyok! – sóhajtok egyet, és felveszem a földről. – Megmosom a kezemet, mindjárt jövök – oda  megyek egy közeli csaphoz, és közben azon gondolkodom, milyen barátok leszünk és, hogy többek leszünk-e barátoknál. – Vissza sétálok.
– Itt vagyok, veszek egy kesztyűt, hogy ne kelljen folyton megmosnom a kezemet – elindulok a raktár felé és amikor kinyitom, minden szerszám rám dől. Szerencsére nem karcol meg semmi, és nem lesz sérülésem, csak kicsit fáj a térdem, a föld keménységétől. – Áu, egy kicsit megütöttem magamat, de jól vagyok – mondom a srácnak.  Amint jobban vagyok, reagálok a kérdésekre. – Értem, az jó dolog, nekem eddig nem jutott eszembe;  vagyis most találtam ezt a kertészkedős helyet, vagyis csak akkor tudtam meg, amikor felajánlottad, de én is imádom a növényeket – mondom.

– Úúúú, a lovak, meg a nyuszik is olyan édesek, nekem régen volt egy lovam, de aztán el kellett adnunk, mert elköltöztünk és ahova költöztünk, ott nem lehet lovat tartani. Forgószél volt a neve, mert a cirkusz a forgót, a szél peddig az áramlást jelképezi és mindig forogtam körülötte, amikor kicsi voltam – mesélem. – Szóval, én imádom az állatokat.
– A kérdésre, elég nehéz volt válaszolnom vagy is hosszú volt válaszolni. – Szóval, először is imádok kertészkedni, másodszor pedig pont ráértem és semmi dolgom nem volt, meg úgy voltam vele, hogy ez is egy kimozdulás a kastélyból. Kell egy kis pihi az órák után. De amúgy, imádok kertészkedni, mindig kikapcsol. Otthon, van kettő kaktuszom és van egy borostyánom, ami az egész falat beteríti annyira megnőtt… Majd küldök bagolyban egy képet róla, oksi? – kérdezem és mondom. – Neked, milyen terveid vannak, a BK-val kapcsolatban? – teszem fel a kérdést, és leszedek egy kis gyümölcsöt a fáról. – Mindjárt kész az én fám. Te, hogy álsz?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

Miközben a fiú beszél, én úgy nézem… Most már biztos vagyok benne, hogy tetszik, de nem mondom meg neki. Kicsit elkalandoztam, de aztán vissza hoztam a valóságba az eszemet. (Mostanában folyton elkalandozik az eszem) – Na szóval, bocsi. Szóval, nem tudom szerintem inkább Albert, de fogalmam sincs, amúgy nem te találkoztál vele? Nem kéne tudnod? – kuncogok.

Felsegít a fiú gyorsan és megnézem, hogy nem vágott-e meg valami, de csak kicsit karcolt meg az egyik szerszám. – Egy szerszám kicsit megkarcolt, de amúgy jól vagyok. – Mutatok a “sebre”. A ruhám zsebében találok egy ragtapaszt és ráteszem, aztán a szerszámokat visszateszem a helyére, csak rendezettebben – Itt vagyok, minden rendben. Igen, ez nem az én napom, ahogy mondod. Amúgy nekem is jók a jegyeim. Értem, hát sok sikert én sem tudom mi legyen a szakmám, mert még nem is tudom pontosan milyen állások vannak a varázsvilágában. – Mesélem.

Pont az utolsó szemeket szedtem le én is. – Igen, mehetünk. – Amikor az utolsó szem is a kosárba kerül, felkapom a kosárkát az egyik kezembe, a másikkal a fiú kezét fogom meg és elindulok, hogy leadjuk a kosarakat. Amikor odaérünk, elengedem Jacob kezét, és a tele kosarat odarakom a pultra. Amikor a másik is odateszi, megszólalok. – Nagyon sokat szedtünk, nagyon finomnak néznek ki. – Megnyalom a szám szélét. Odafordulok a fiúhoz, mert eszembe jut, hogy ha nincs dolga akkor visszamehetünk a kastélyba aztán csinálhatunk ott valamit, a vacsoráig. – Mikor érsz rá legközelebb, mert csinálhatnánk majd valamit a kastélyban. Szeretnél még valamit csinálni a kastélyban, vagy most van valami dolgod?
– Ajánlom fel, nagy mosollyal az arcomon. Aztán, egy gondolatomat megkérdezem.  az ajkaimon lévő szájfény megcsillan a napfényben

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

– Nem baj. – Nem sajnálom, hiszen én nem a kertész miatt jöttem. – Megvagyok. – nyugtatom a fiút.  Kezdem érzelmeimet jelezni a srác felé, de ő erősen elhúzódott, amit kicsit sajnálok, de nem is furcsállom hiszen csak most találkoztunk úgy közelebbről. Nem szeretném ráerőltetni az érzéseimet. Az nem lenne szép dolog tőlem. De legalább, megtettem az első lépést, ez már haladás a javából. Utoljára alsó tagozat, harmadik osztályban voltam szerelmes. Aztán ez a második fellángolás. Próbálom magamat lenyugtatni, hogy ne erőltetés legyen. És, hogy ne menjek az agyára. – Igen, sokat szedtünk. – Válaszolok, hadarva. Mert a szívem az ezerrel ver.
Először, csak úgy felvetettem a tanulós dolgot, de ezzel akár el is lehetne kezdeni valamit vele, de az is lehet, hogy semmi nem lesz belőle. Hagyom magamat átadni az érzésnek. – Rendben, akkor máskor. Szólj, amikor jó neked, aztán csak az időpont kell és, hogy melyik tárgyból. De én órák után kb. mindig ráérek. – Kicsit fájt nekem, hogy nem mondott rögtön igent, de megértem. Majd máskor meglesz.
Bólintok, és a kezemmel intek egyet, hogy “menj csak” – Nekem úgy is dolgom van még. Közben elrakom a szerszámokat és a ruhámat is átveszem, mert nekem is mennem kell. És én is a kastély felé veszem az irányt. Mert még el kell intéznem pár dolgot takarodó előtt. Pár óra után, a kastély előtt vagyok, aztán már kisebb keresgélés után oda találok az eridon toronyhoz és folytattam az estébe nyúló délutánt. Időközben este lett, még átnézek egy aznapi tananyagot, mert az egyik tanártól kaptam szorgalmit. (Örömmel készítette ezeket.) Aztán elaludtam a tankönyvön.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Stég

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Stég

Hallgatom Angelt és bólogatok mindenre amit mond. Aztán a kérdésekre, mosolyogva válaszolok.
– Igen, most már gondolkodnom kell rajta, de nem nincsen. Nem is tudom milyenek vannak. Még utána kell néznem.
– Tudom már kellet volna, sóhajtok.
– Olyan hirtelen jött, hogy nem is volt időm gondolkodni. Pár éve még csak egy belátástalan elsősként lézengtem a kastély falainál és most már mesterképzés jön lassan. Szóval, egyszóval fogalmam sincsen.
– Most döbbenek rá, hogy most kell eldöntenem mi legyen az életemmel. A kezemben lévő zacskót szorongatom és az agyam csak pörög. Most ismerem fel, hogy döntenem kell. – Nem tudom. – Válaszolom, és a szemem könnyezni kezd, mi van ha… – Angelica, én nem tudom. – Sóhajtok, egyet és majdnem elejtem az eledeles zacskót. – Mert az a baj, hogy fogalmam sincsen mik vannak. Eddig olyan könnyű volt és most már…
Mesterképzés, nagyon brutál. – Most kezdem a pánikolást a felismerésnél. Úgy érzem magam mint amikor megtudtam, hogy boszorkány vagyok. Próbálom nem ráhozni a frászt.
– Valamelyik nap leülök és nem tudom, írok egy listát. Vagyis előtte megnézzem, hogy milyen szakok vannak. – Kezdem érezni, hogy felnövök. És ez megijeszt mit fogok tenni, hol fogok élni. Mi lesz a szüleimmel. Keringenek a kérdések a fejemben.
– El kell döntenem, hol legyek, szüleimmel beszéljek-e. Hol tanuljak tovább. És mit akarok az élettől. – Leülök, a mellettünk lévő padra. Mert sokként kezd érni az, hogy mit akarok. Kezdem elveszíteni önmagam, de megpróbálom összeszedni magamat és visszatérek a jelenbe, oda ahol vagyok. Ezt mormolom magamban: “Nyugi Nonó, koncentrálj.”
– Jól vagyok. – Mondom megnyugtatóan. – Nem megyünk el sétálni? Talán, akkor jobb lesz. – Kérdezem, és felállok.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Stég

Próbáltam lassítani, mert láttam rajta, hogy válaszolna csak én gyorsabban mondom mint ahogy válaszolni lehet. – Igen, gyorsan felnövünk. A szülők ezt bánják. – Mondom, mosolyogva. – Igaz. – Sóhajtok egyet. – Bagolyfalva? Vagy ahhoz már késő van? – Kérdezem, hadarva. – Bólintok. – Oké. – Felállok és letörlöm a könnyeimet. Megvárom amíg Ange is feláll, aztán megfogom a kezét és elindulok. Elhagyjuk a stéget, és beszélgettünk útközben. – Akkor Bagolyfalva jó lesz? – Kérdezem a lánytól és a kezemben maradt eledelt az előttem lévő kukába séta közben bele ejtem. Aztán várom, hátha feldob valami csevegő témát. Bár lehet nem fog.  Na jó feldobok én. – Mit szeretnél csinálni a Bagolykő után? – kérdezem, mert szerintem erről sokat fog beszélni. Remélhetőleg.
Pár óra után odaérünk A faluba. – Hova menjünk? Mondjuk az Espresso Patronum kávézó, vagy Mátra Máguscsárda? – Vetek fel pár lehetőséget a lányak. – Ott beszélgethetünk a tanulmányokról és jövőbeli tervekről, ha gondolod. – Ajánlom fel neki. Elvégre erről kezdtünk el beszélgetni, ott folytathatjuk. Még sok mindent nem beszéltünk meg szerintem. Várom, hogy döntsön a lány, mert nekem bármi jó. Legalább kicsit jobban megismerem a környéket. Nem járok ide sűrűn, és jó helyeket is csak néhányat ismerek. És jó új dolgokat kipróbálni szerintem legalábbis. Mosolyogva várok.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Barlangfürdő

Nagyon húzósak voltak ezek a hetek. Vizsgákról vizsgákra járt Nonó, de szerencsére Zselyke írt, hogy nem menne-e el vele szívesen egyet fürdőzni. Igent válaszolt, mert kicsit jó lazítani elvégre utolsó vizsga időszak.
Pont a fürdő előtt vagyok és beindulok. A táskámban ide-oda pördülnek a tárgyak. Átöltözöm és elindulok a fürdőkhöz. Tekintetemmel körbe pillantok. Meglátok egy ismerős táskát és oda baktattok. Megbizonyosodom, hogy tényleg Zselyke-e az. Amikor feljön látom, hogy igen. Leteszem Zselyke táskája mellé a sajátomat és leülök a vizet körbefogó padkára és belelógatom a lábamat. A testemet átjárja a meleg.
– Fú, nagyon jó most ez a kikapcsolódás. Nagyon jó Zselyke. Ez kellet most, hogy kicsit megpihenjen a testem. – "beleemelem” magamat és engedem, hogy minden testrészem belemélyedjen a melegvízbe és kicsit a feszültséget elvigye a víz hulláma. – Hát… tanultam, de amikor ott voltam a vizsgalapoknál mintha az amit rögzítettem, azt nem is tanultam volna meg. – Nem tudom mennyire érthető Zselykének, de reménykedem, hogy igen. – Szóval reménykedem, hogy átmegyek mindegyiken. A VAV meg szerintem valami szuperül sikerült. Mert arra aztán tényleg mindent is leírtam, amit megtanultam. - büszkélkedem.
– Szerintem ne bánd, hogy ilyen jó tanuló vagy. Én is erre vágyom, hogy kicsit kitűnhessek a többieknél. Ha megkapod akkor nyugodtan odaadhatod nekem. – kacsintok Zselykére és elvigyorodom.
Elgondolkodom. És kicsit búsan tekintek a barátnőmre. – Nem nincsen. Vannak ötleteim, hogy hova lehetne, de fogalmam sincs. Te továbbra is gyógyító szakra mész? Mondjuk először át kell menni a VAV-on. - Vajon át megyek a VAV-on. Körbe pillantok a fürdőn és látom, hogy nincsenek annyira sokan. Bele süllyedek a vízbe és kicsit belemélyedek a gondolataimba.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

A napokban sokan beszéltek a nevezetes “égessük el a jegyzeteinket” buliról. Én csak fogtam a fejemet, hogy mi van?! Ki akarja elégeti azokat a jegyzeteket amiket megírt az ember. Aztán egy iskolatársam elrángatott.Olyan sokat mesélt, hogy milyen jó meg minden, hogy végül úgy voltam vele jól van nézzük meg. Szóval így kerülők a tóhoz ezen a “csodálatos” napon. Csak egy kis oldal táskát hoztam. Egy két dologgal. Például egy képzelet belli csipeszt. Mert nem szeretem a tűz füstjét. Körbenézek és próbálok keresni egy olyan részt ahol kevés a füst. Viszont sok az ember. Mert talán el tudok valakit csípni egy kicsi beszélgetéssel.  Végül találok egy pont jó helyet és letelepszem. Körbe nézek a sok diákon. És mivel pont rá látok a tűzre látom ahogy égnek a jegyzetek. Megborzongok…

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

Észre veszem Lilit. És sajnos egy nem kívánatos személyt is. Stephen… Hirtelen aggodalom üt ki az arcomra. Körülnézek, merre menekülhetnék. De késő…
– De. – Válaszolok tömören. Reménykedem, hogy nem szedi le a fejemet. Miért pont most kell össze futnom Stephennel…
– És ezt el is kellene hinnem? Bár mondjuk már nincsen semmi okod arra, hogy utálj. Mert megadtam a tartozásom. – Mondom neki gúnyosan. Bár lehet vigyázni kéne az ilyen mondatokkal.
– De… Nagyon szeretek bulizni. Csak éppen a megfelelő társaság nincs meg. Meg valahogy nem úgy jöttem, hogy majd jót bulizók. De talán azt kéne tenni. – Elmosolyodom.
– Viszont én(másokkal ellentétben) nem azért jöttem ki, hogy nagy nehezen megírt jegyzeteket csak úgy elégessek. Szóval, csak az érdeklődés vezetett. – Gondoltam jobb tisztázni.
– És te Stephen milyen céllal jöttél ki? – Kérdezem a srácot. Most Lilihez fordulok.
– És te Lili? Veled mizu? Régen beszéltünk. – Kérdezem Lilit.
Lepillantok a lobogó tűzre. Néhány jegyzet már szénné égett ezzel is nagyobbítva a tűzet. Kiráz a hideg.
– Szerintetek ennél nagyobb lesz a tűz? – Kérdezem a többieket. A kezemet a tűz felé tartom, hogy melegedjen.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

Meglepődöm a reakción. Lehet már késő van neki ezért nem olyan mint szokott lenni. Kíváncsi leszek mennyire lesz más holnap. Elmosolyodom. Meghökkenek a válaszán.
– Oké… Látom már nem vagy mérges. – Kis mosoly húzódik a számon. És a szívemről egy kis teher lekerül. Kicsit megmozgatom a tagjaimat és közelebb lépek a tűzhöz. A tűz melege átjárja a testemet.
– Oké… – Most ez az egy szó az amit ki tudok nyögni. Valahogy nem értem Stephen lazaságát. Mi az, hogy bármikor újra írhatod. Újra tudod igen, de az nem lesz ugyanolyan. Meg amit egyszer leírtál az másodszorra nem lesz ugyanolyan.
– Amúgy ha megbuksz akkor hasznosak a jegyzetek. Például idén nagyon hasznos volt nekem. – Elmosolyodom. Na erre mit lép.
– Ezekben az időkben nagyon jó esik nekem is a meleg. Amúgy én inkább a társaság miatt jöttem ki. És amúgy én is ezért. – Elmosolyodom. Végre egy közös pont. Eddig csak az ellentéteket találtuk meg egymásban, de most nem.
– Igen. Te merre mész tovább? – Érdeklődöm.
– Igen. Azért nagyon jók ezek a sulin kívüli események, mert itt lehet ismerkedni. És a sok tanulás közben kicsit lehet lazulni. Mulatni. – Adok igazat a barátnak.
– Ha, ha. – Mondom gúnyolódva. Talán örülök is neki, hogy jövőre elmegy. Mert akkor végre megszabadulok tőle. Én még nem tudom mit akarok a mesterképzés után. De szerintem amikor végzek tudni fogom. Vagyis remélem. Vajon hány óra lehet? Mindegy most nem ez a lényeg. Lilihez fordulok.
– És neked vannak terveid a továbbiakban? – Veszek egy nagy levegőt. – És milyen Melodimágusnak lenni? – Érdeklődöm. Mert tudom, hogy vannak az ilyen varázslók, de nem tudom pontosan milyen, de örülök annak, hogy egynek a barátja lehetek. Pontosan emlékszem milyen volt Lilivel először találkozni.