William Martin Krise
Független varázsló, Bogolyfalvi lakos
cyanide glazed cinnabun
RPG hsz: 1866
Összes hsz: 1917
|
Adél
Nem akart idejönni. Sem a nagyapját, sem pedig a szüleit nem látogatta meg sosem, személyesen pedig nem hiszi, hogy bármi pozitív származna abból, ha zaklatja a halottakat. Ezt a véleményét azonban most először visszanyelte és megtartotta magának. Csak a viselkedése vált valamelyest komorabbá az idefelé úton, most pedig, ahogy megáll és lenéz a ki tudja kicsoda által gondozott, gyeppel benőtt sírhalomra, előzékenységből hagyja, hogy a felesége szólaljon meg hamarabb.
Részéről semmit sem érez. Mármint - itt nem. Tudja, hogy a maradványok helyén talán már semmi sincs a föld alatt, a gyereke pedig valójában soha nem is élt, ugyanúgy, mint az előző majdnem másfél évtizeddel korábban. Ha gyászolt is valamit, az a család lehetsége volt, nem pedig a fia.
Azonban megérti Adélt, hogy másképp érez. Így hát, amikor a lány csöndben megszólal mellette, hagy neki pár pillanatnyi csendet, mielőtt válaszolna.
- Nem tudom. Nem hiszem. Sőt, szinte biztos, hogy elhamarkodott döntés volt és az is lehet, hogy meg fogod bánni. Számít? Szerintem nem.
|
|
|
|
|
Adele Nadia Krise
Egyetemi hallgató, Művészetis tanonc, Végzett Diák
Gucci Vanilla - ex-Mrs. Krise
RPG hsz: 1612
Összes hsz: 1633
|
Will Már nem sír őrjöngve Noah gondolatára, de mióta az új babát várja, többször, csendben itatta az egereket az egykori fia maciját ölelve, mintha újból kezdene bezárkózni és visszasüppedni a kétségbeesésbe. Az, hogy továbbra is terápiára jár heti egyszer és képes volt hétről hétre valahogyan visszarángatni magát segítséggel egy optimális szintre, biztos, hogy sokat számított, és megakadályozta az újabb depresszióhullámát.
A sír előtt álldogálva magától jön, hogy belekaroljon Willbe, ha másért nem, hogy biztosabban álljon a két, fáradt lábán. A teste már el-elkezdett tiltakozni a növekvő plusz tömeg ellen.
- Elhagytál volna, ha nem teszem meg... - Anélkül bukik fel belőle a vallomás, hogy alaposabban átgondolná a dolgot, aztán viszont szinte rögtön vesz egy mély levegőt, hogy megelőzze az esetleges vádat, hogy szemrehányást tartana.
- Nem most, de benne volt a pakliban, így értem. És persze én is kellettem hozzá. - Olyan megbocsáthatóan szentimentális kedvességgel beszél a gyerekükről. Jót tett, hogy neveket pörgettek együtt Willel, hogy végre mert róla beszélni a férjével, és nem teljes tagadásban fogja a szülés napja érni.
- Remélem, ott leszel velem... mert, ha megint történik valami, nem akarom, hogy bárki más lásson magamba zuhanni. Rendben? - Érthető, hogy míg a legtöbb ember már várja, hogy túlessen az egészen, mert a végcél boldog és kecsegtető annak ellenére, mennyi energiát felemészt egy újszülött gondozása, ő sokkal inkább iszonyodik a gondolattól, nehogy megismétlődjenek a két évvel ez előtt történtek. Nem bírná ki ép ésszel, és akkor tényleg a válás várna rájuk pár év múlva, mert Adél használhatatlan roncshalmazzá válna, és nem lehet kötelezni vagy arra ítélni Willt, hogy egy tönkrement emberhez láncolva élje az életét, akivel nem is szerelemből és elkötelezettségből házasodott. Ha minden jól megy, ez nem fog bekövetkezni.
|
|
|
|
|
William Martin Krise
Független varázsló, Bogolyfalvi lakos
cyanide glazed cinnabun
RPG hsz: 1866
Összes hsz: 1917
|
Adél
A napjaik mostanában álmos egyetértéssel telnek. Bár naponta összeakaszkodnak valamin, az ordibálásaik rövidebbé váltak, hónapok óta pedig a nézeteltéréseiket ajtócsapkodáson ás tányérdobáláson túl nem követi fizikai erőszak. Egy átlagos házasságban a közhangulatot még mindig volatilisnek neveznék. Számukra azonban szinte már unalmas.
A hónapok ürességét a hetekkel korábban elkezdett és a saját nagyanyja által vezetett készülődés szakította meg végül. Adél többször járt Angliában azóta, hogy előkészítse a szobát és a néhány hetesre tervezett tartózkodásuk részleteit, ő azonban egyelőre szinte teljesen kimarad a projektből. Ez utóbbi nem zavarja különösebben, valójában pedig egész helyesnek tartja, ahogy a felesége és az ő összes nőrokona ilyen lelkesedéssel készülődik. Lélekben már felkészült rá, hogy hetekig valószínűleg nem is látja majd a fiát, de az legalább szinte biztos, hogy a kezébe nem veheti majd.
Adél belékarol, ő pedig szórakozottan teszi a másik kezét is a lányéra.
Igen. Elhagyta volna. Ez nem volt kérdés vagy titok, hiszen megmondta, hogy ez a házasságuk feltétele. Nem örült volna neki, de idővel kénytelen lett volna meglépni. Azonban ahogy oldalra pillant, az ő csökött empátiája is felfogja, hogy ez azon alkalmak egyike, amikor vagy hazudnia kell, vagy csöndben maradni.
Az utóbbit választja. Adél azonban szerencsére hamar továbbtereli a témát.
- Veled? Mármint bent? Hát figyelj... ez nem olyasmi, amit én döntök el, hanem az anyád, a nagyanyám, a nagynéném, a te nagynénéd, meg mindenki más, aki ott lesz veled. De ha igazán könyörgök, biztos megtűrnek a sarokban valahol. - Könnyebbre veszi a hangsúlyt, hogy oldja a kettejükre telepedő, súlyos hangulatot. Mondjuk, ezen a napon és pont itt teljesen rendben van ez is. - De persze. Legutóbb is ott voltam, nem?
|
|
|
|
|
Adele Nadia Krise
Egyetemi hallgató, Művészetis tanonc, Végzett Diák
Gucci Vanilla - ex-Mrs. Krise
RPG hsz: 1612
Összes hsz: 1633
|
Will És ez így van jól egyelőre. Ha kimondanák a rideg valóság, ha akkor és ott Will újból megerősítette volna benne, hogy a gyerek sokkal magasabb szintű igény, mint ő valaha lesz a férje szemében, akkor sosem vállalja az újabb várandósságot. Ez garantált.
- Ugyan, kérlek... - Szabályosan cinikusan forgatja meg a szemeit, mint aki röhejesnek találja a puszta feltételezést, hogy mindenki másnak hamarabb volna beleszólása, mi történjen a szülőszobában, mint neki és a gyógyítóinak. - Ha nem akarok ott látni senki mást, csak téged és a gyógyítókat, akkor csak te és ők lesznek bent közönségnek. Úgyis addig megyek, amíg ki nem pakolják az összes beleszóló, tudálékos embert onnan. - Cseppet sem azért gondolja ezt működőképes tervnek, mert olyan nagy beleszólása lenne bármibe, hanem mert, ha elég hangosan hisztizik, megteszik, amit kér, csak hogy befogja a száját.
- Te kellesz oda. A többiek elhanyagolhatóak. Nem ők az apja. - Mintha semmiség lenne, úgy rántja meg a vállát, de titkon az is eszébe jutott, amit egyszer Will kirohanásában mondott Noah kapcsán, hogy mennyire nincs a férfiaknak beleszólása az események menetébe, a nők döntéseibe a gyerek kapcsán. Ha Willnek ez nem is nagy esemény tekintve, hogy sokáig a nagyapja mellett dolgozott, és látott elég születést és halált, neki igenis számít, hogy a férje van mellette és nem egy sornyi ember, aki csak a gyerek iránt érdeklődik. Will esetében van benne egy szemernyi remény, hogy nem csak az inkubátort látja benne már.
|
|
|
|
|
William Martin Krise
Független varázsló, Bogolyfalvi lakos
cyanide glazed cinnabun
RPG hsz: 1866
Összes hsz: 1917
|
Adél
Érzi, mintha Adél hangulata kissé feloldódna. Helyes, helyes. Ő nem szörnyeteg: hiába szereti a felesége vérét szívni is kitölteni rajta az akaratát, mégsem akkor akarja ezeket tenni, amikor kvázi iszonyatosan terhes.
A lány arcáról ismét visszapillant a sírra. Adél feszültsége teljesen érthető, hiszen kettőt vesztett el eddig és ki tudja, hogy a labilis mentális állapota elviselne-e egy következőt. Ő maga pár héttel ezelőttig nem gondolt bele az eshetőségbe, hogy a fiával történik valami, vagy netalán nem egészségesen jön a világra. Az is igaz, hogy eddig szinte egyáltalán nem gondolt rá, ahogy Adél sem. Mennyivel egyszerűbb volt úgy.
Alig érezhetően, de megborzong.
Hiába látott már szülőszobákat - ha pusztán csak a hófehér ágyra gondol, hányingere támad. Hogy pedig ezt leplezze, felhorkant.
- Hát azt remélem is. A nagyanym ragaszkodni fog a teszthez különben, csak szólok, hogy ne érjen váratlanul.
A szabad kezét, amibe nem karol Adél, a zsebébe csúsztatja.
- Különben... és ne borulj ezen most ki, rendben? Beszéltem a nagyanyámmal és a nagyapámmal. Ha gondolod, átvitetheted őket innen a családi kriptába. Mármint... mindenki ott van úgyis.
|
|
|
|
|
Adele Nadia Krise
Egyetemi hallgató, Művészetis tanonc, Végzett Diák
Gucci Vanilla - ex-Mrs. Krise
RPG hsz: 1612
Összes hsz: 1633
|
Will Ha hangosan kimondaná, hogy hányingere van a szülés gondolatától és a hófehér dekorációtól, azzal csak rontana az amúgy is vékony jégen egyensúlyozó hangulatán. Nagyon közel járnak a végéhez, nem akarna most megbicsaklani és összedőlni agyban, mint egy kártyavár.
- Elvégezhetjük bármikor, akár az orra előtt is. Biztosan a tied. - Sziklaszilárdan állítja, mert tényleg nem lépett félre más férfivel azóta. Júlia persze egy teljesen más fejezete az életüknek és ő nem tudná teherbe ejteni. Kényelmes, ugye?
Arra viszont nem számít, hogy egy ennyire... bensőséges gesztust kapjon. Pár pislogás után sem tudja letörölni a csodálkozást az arcáról. Hát dehogy ideges, inkább nagyon meglepett.
- Ezen sosem gondolkodtam.... Szonját is? - Elkönyvelte, hogy itt fognak maradni a gyerekei, és belegondolva, ha Willel valaha elválnának, megint át kellene helyeztesse a maradványokat a Krise-család kriptájából. Ezt meg kell rágnia alaposan.
|
|
|
|
|
William Martin Krise
Független varázsló, Bogolyfalvi lakos
cyanide glazed cinnabun
RPG hsz: 1866
Összes hsz: 1917
|
Adél
- Hát... - Óvatosan megingatja a fejét. - A nagyanyámnak sem kell minden részletről tudnia. Ha nem akarod itt hagyni, akkor igen, mindkettőt. De ez utóbbi maradjon csak a mi titkunk.
Beszéd közben kiszabadítja a karját a lány kezéből és feljebb csúsztatva megszorítja a lány vállát. Ha igazán őszinte szeretne lenni, sosem rajongott a gondolatért, hogy Adél gyerekei ennyire közel legyenek eltemetve. Kezdetben ezerszer látta a feleségét kisétálni ide, ő pedig azt kívánta, bárcsak országokkal arrébb lennének.
- Szóval... - leereszti a kezét a lány válláról és maga mellett összekulcsolja az ujjaikat. - Megyünk?
|
|
|
|
|
Adele Nadia Krise
Egyetemi hallgató, Művészetis tanonc, Végzett Diák
Gucci Vanilla - ex-Mrs. Krise
RPG hsz: 1612
Összes hsz: 1633
|
Will Áh, szóval Madlen egyedül Noah-ról tudna. Bár tegyük hozzá, Szonja feltételesen itt nyugvó hamvai valójában nincsenek itt, hanem a stúdió falán egy festményként élnek tovább, de ezt nem kötötte Will orrára.
- Megbeszéljük otthon, rendben? Nem tudom még, nem rossz ötlet, vagy elvetendő, de aludnom kell rá még néhányat. - Főleg ez a rész zavarja, hogy ha egyszer elválnának, akár eleshetne a sírlátogatás lehetőségétől. Számára fontos, hogy emlékezzen Noah-ra, még túlságosan is. Idővel ez valószínűleg enyhülni fog, de azután is ésszerűnek, lelkileg fontosnak tartaná a megemlékezést, jelenleg ebben biztos.
- Igen. Elkezdett fájni a bokám, pedig esküszöm, tíz kilót sem híztam. - Innentől csak nőni fognak a panaszai a végszóig, de ezzel tisztában volt. Végre rendesen utánaolvasott a szakirodalomnak és úgy érzi, többé-kevésbé felkészülve várja a határidőt. Ha minden kötél szakad, a kétes múltú drága férje még mindig kéznél van, hogy tegyen valami hasznosat.
|
|
|
|
|
Damien Sebastian Felagund
Független varázsló, Legilimentor, Végzett Hallgató, Okklumentor, Végzett Diák
RPG hsz: 218
Összes hsz: 324
|
ÖcskösArmand nagy szerencséjére többnyire nem akkor szokták az emberről találgatni a foglalkozását (vagy élete álmait), amikor evidensen legfeljebb az országúti szlalomtántorgás, gyepfetrengés és célbahányás triatlonján szerepelhet dobogós helyezettként. Nyilván vannak acélemberek, akik kitartó alkoholizmussal tökélyre fejlesztik mindezt, de Armand még az ifiligában se nagyon tarolna. Szóval mobilmegvonás, takarodó és majd holnap reggel meglátjuk, személyes rekordot dönt-e másnaposságból.
- Ha hazáig nem hánysz le, főzök neked,- nyújtja oda itt a kezem, nem disznóláb módjára a kekszet. Eddig egész jól haladnak, s bár az élet nagy dolgairól máskor beszélgetnek majd, azért Armand céltalan locsogása is valahogy... meghitt. Cseppet sem érzi kínosnak vagy tehernek mindezt - nem azok után, ahogy a migrénjei vagy hirtelen szédülései miatt az öccse volt kénytelen segíteni neki.
- Inkább nem,- reagál reflexből, meg sem kérdezve, kire-mire is vonatkozott volna a biztatás. A sötétben nehéz megmondani, milyen árnyalata van Armandnak, de a hangsúlyból ítélve egyre inkább házukhoz méltó mélyzöldre tippelne Damien. Legalább még észleli a közelgő bajt a gyerek...
- Na jó, essünk túl rajta,- a mondathoz tartozik egy sóhaj, amint feltápászkodik és követi az öccsét. Letérdel mellé, ujjaival gyorsan egy kupacba húzva össze Armand kusza tincseit, másik kezét a vállán pihentetve. Nem bízik száz százalékig abban, hogy a másik karjai és koordinációja kellően tartanák, szóval készenlétben áll, ha el kellene kapni. Ha és amint a másik gyomra lecsillapodik kissé, segít felülni, s kezébe nyomja a vizes üveget. Pálca után nyúl, s Armand érezheti, amint egy tisztítóbűbáj gyöngéden végighullámzik arcán.
- Jobb? Nem fázol?-kérdezi, oldalához húzva, hogy öccse nekidőlhessen. Valszeg most fogja elkezdei cefetül érezni magát, amíg mindent ki nem ad.
|
|
|
|
|
Jankovits Dávid
Mestertanonc Eridon (H), Bogolyfalvi lakos, Vendéglátós, Harmadikos mestertanonc
a báty
RPG hsz: 84
Összes hsz: 85
|
BogiEgy kicsit tartok attól, hogy nem fog kelleni neki a kaja, de aztán hamar megnyugszom a reakciójától. Jó is, hogy szóba hozza az evést, mert az úszástól nagyon hamar korogni kezd a gyomrom általában.
- Nincs mit - elkapom a pusziját a levegőben, majd a tenyeremet az arcomra helyezve jelképesen átvezetem azt a bőrömre. Kinyújtom a lábaimat, ölembe helyezve a hot dogot, ami eddig egy kissé satnya papírcsomagolásban hevert.
- Tudod, mi lett volna még jó bele? Pirított hagyma, meg egy kis uborka - hangzik el a kissé csalódott hangú megjegyzésem, miközben a rétegeket bontogatom ki. A szószok picike, egy adagos csomagolásban jöttek, rutinosan tépem fel őket, hogy aztán finom mozdulatokkal hullám-mintával díszítsem a virslit. Egyszerű, de nagyszerű étel egy utónyári beszélgetéshez.
- Megtanulnál mértéket tartani. Rád férne - pillantok rá hosszasan, szigorú tekintettel. - Hogy is mondják? A munka nemesít! Egy hónap, és teljesen új ember leszel. Egy jobb ember - nevetek fel a gondolaton. Hát, pedig valahol meg kell tanulnia, hogy a felnőtt életben vannak szabályok, és meghatározott rend szerint kell viselkednie. Hiába az egyik legjobb barátom, az étteremben nem kivételezhetnék vele. Lehet, emiatt tényleg szerencsés, hogy nem a csapatunk tagja, habár jól ismeri őket, és gyakran jár hozzánk haverkodni.
- Már kitettem, de ezek szerint lehet, hogy nem elég feltűnően. Pedig szerintem olyan klassz lett a poszter. Kár, hogy most nincs nálam mutatóban, régen mindig hordtam magammal a biztonság kedvéért - árulom el, és aggódni kezdek azon, hogy miért nem láthatta eddig, ha már tényleg teleszórtam egy párszor a tipikus környékbeli hirdetési felületeket. - De ha ezen felül megkérdezel ezt-azt, megköszönöm - teszem hozzá csámcsogva, mert közben már nagyban a hot dogomat eszem, óvatos mozdulatokkal.
- Ja, minden marha drága - válaszolok még az előzőre, de már a szemeimet forgatom. - Na, témánál vagyunk... Hát, először is, nem akarom, hogy a pénzemért szeressenek. Ami nincs is olyan sok, ugye. Mert hát, a család nagyban támogat, a másik fele hitel, de ezt nem szoktam hangoztatni. Olyan sokan mondják mostanában, hogy kéne már, Doriánhoz képest egy pap vagyok. De nem is tudom, szerintem valamit rosszul csinálok - egymás közt vagyunk, így lehetek őszinte. Ficeregni kezdek a láthatóan kellemetlen témától, és Bogi tanácsát várom. - Mert amúgy neked most van valakid? Engedik egyáltalán? - azért biztos, ami biztos, visszakérdezek, csak hogy érezze a törődést.
|
|
|
|
|
Stephen Zimmermann
Prefektus Levita, Mestertanonc Levita (H), Elemi mágus, Pro Levita-díjas, Harmadikos mestertanonc
Pálca eladó, zenekar vezető
RPG hsz: 264
Összes hsz: 331
|
Oshiro Noa professzorÖrömteli volt látni, hogy aggodalma ellenére nyitott viccelődésemre. Ha mindenkiről vezetnék egy láthatatlan listát azokkal a személyiségjegyekkel, amit eddig megtudtam róla, akkor Noa most kapott volna egy pluszjelet a neve mellé. - Úristen, igen! Hogy találtad ki? – színleltem döbbenetet széles vigyorral képemen. A férfi vállai keskenyebbek voltak az enyémtől, valameddig tuti feljött volna az a kabát, de teljesen biztos nem. Visszatettem mágus eszközöm a helyére, majd elfogadtam a felém nyúló kezet. - Köszönöm – feleltem hálásan. Segítségének köszönhetően egyből felpattantam, hirtelen megmozdulásomnak azonban hamarosan meglett a böjtje: felegyenesedtem és lepillantottam a tőlem alacsonyabb asztronómia tanárra, próbáltam magabiztosnak tűnni. Rá is mosolyogtam, hogy ezt az illúziót fenntartsam, kicsit viszont még bizonytalanul helyeztem lábamra a súlyt s enyhe szédülés fogott el, emiatt hátratántorodtam pár lépést. Picivel a tó előtt sikerült megállnom és ténylegesen kihúznom magam. Kezeimet ökölbe szorítva, vállam fölött rásandítottam a csillogó víztükörre. Igéző volt és rejtélyes, egyben pedig a legeslegijesztőbb dolog, amiről biztosan feledhetetlen emlékek maradnak bennem. Megkönnyebbülve kifújtam a levegőt, hogy ennyivel megúsztam és visszatekintettem drága tanáromra. - Na, ez lehengerlő volt! – mosolyom zavart vigyorrá fejlődött, tarkómat dörzsölgettem, majd amint megindult beszélgetőpartnerem, komótos léptekkel követtem az egyik padhoz. Kezeimet lazán zsebembe csúsztattam, kócos hajammal mit se törődve, úgy se lesz jobb. Sötét is volt, kevesen mászkáltak idekint, belegondolva most kifejezetten nyugodtnak tűnt minden. - Hmm? Nem, egészen más… árnyaltabb a helyzet – tekintettem oldalra. Első kérdésére nem tudtam én sem a választ. Határidő? Elérni valamit egy bizonyos korig. Aligha ugrott be bármiféle cél, maximum az szerepelt a bakancslistámon, hogy azért kilencven évig jó lenne kihúzni. Aztán, hogy most abból mi sül ki, azt hiszem csak rajtam múlott, a mindenféle, ki nem mondott egyéb körülmények mellett. - Egyedül én voltam az, aki úgy vélte, hogy sietnie kell – válaszoltam kényszeredetten és megálltam a pad mellett. Míg Noa rég leült és maga elé meredt, csendben az eget kémleltem kékjeimmel, ahol a Nagy Göncöl képe egyszeriben csak kiélesedett előttem. Annak idején a nevét se tudtam, csak a formája volt meg; a gyerekek szeme ritka jó abban, hogy kimondatlanul is formákat keressen a világban és az ismeretlen fehér pontokat összekötve bármilyen történetet ki tudnak találni vele. Kicsiként sokat néztem őket. Emlékszem, hogy egyszer még a kezem is nyújtogattam utánuk, mert azt képzeltem, hogy az apró csillagok közel vannak hozzám, csakúgy fel tudom markolni, levenni az égről, megvizsgálni, és visszatenni minden gond nélkül. Legalább mint ahogy a sót veszed le a polcról és teszed vissza. Elmosolyodva visszatekintettem a férfire, amely hamar arcomra fagyott tekintetét látva. Tudom, hogy nehéz témát hoztam fel, de az a zavartság… Megijedtem, mert esetleg olyan utakra tévedtem, ami neki fájdalmat okoz, de mivel nem ismertem a mögöttes történetet, így inkább csak óvatosabb lettem. Megadóan leültem mellé oda, ahova mutatott, tartva szemkontaktusát. Noa bölcs volt, határozottan többet tudott az életről, mint én. A komor hangulat ellenére nem bírtam ki, szavaitól ismételten mosolyra húzódtam ajkaimat. Kinyitottam egy másik zsebet, előhúztam belőle egy doboz cigarettát, és rövid vonakodás után felkínáltam nyitott tetejével. - Mondanék neked én is valamit, de előtte… Nem tudom te szoktál -e, ha igen, vegyél nyugodtan. Előre is elnézést – Nem tudtam hirtelen eldönteni, hogy mi lett volna a legjobb reakció, szóval inkább bocsánatot kértem. Több dolog miatt is kockázatos volt amit csináltam, tanár mellett egyáltalán dobozt rántani, én meg itt kínálgattam vele, de egyrészt rajta állt mit szól és elfogadja -e, én meg jobb dolog híján rágyújtottam, nemtörődöm módon állva a következményekhez. Ennek eredményeképp hörögve köhögtem, mint a fene, udvariasságból félrehajoltam. Eléggé megerőltettem a tüdőmet a merüléssel, ehhez képest egy kentaurt megszégyenítő sebességgel rohantam a hülyesége. Elismerem, nem volt a legbölcsebben cselekedtem, viszont ahogy kifújtam a füstöt és láttam felszállni, pár darabkát felragadott a gondjaimból és elvitte őket magával a világűr felé. - Eléggé limitált dolog ez az élet – elraktam a dobozt, majd kényelmesen, szétterpesztett lábakkal ültem tovább Noa mellett – Egy… családtagról van szó, akit elveszíthetek. Megesz az ideg, ha rágondolok, hogy elmegy azelőtt, hogy elmondhatnám magamról, mennyi mindent tanultam az életben ilyen fiatalon. Ő most biztosan szétaggódja magát miattam, távolról is próbál útmutatást adni, én viszont…Elharaptam mondatom végét. Túlságosan szomorú lett volna kifejezni, hogy én cserébe nem tudok a szerettemnek segíteni. - Mondjuk azt, hogy csak botladozom – kicsúszott egy szórakozott, rekedtes kuncogás. Hozzátartozó szempár emelkedett a férfira, miként próbáltam oldani a helyzetet – Mint Bambi. Ez egy mugli mese egy mugli növényevő állatról, aki addig csetlett-botlott, hogy aztán felnőtt valahogy. Büszke teremtmény lett belőle és sokat tudó. Ha nem indiszkrét kérdés, meddig voltam lent körülbelül? Tudod... A vízben.Kíváncsi voltam erre eddig is, de nem igazán mertem rákérdezni korábban. Kellett egy kis idő, hogy szembe tudjak magammal nézni. Tekintetem akaratlanul is visszasiklott a tóra. Ahhoz képest, mennyire képtelenek vagyunk kihatással lenni mások életére, Noa határozottan inspirált arra, hogy folytassam nehézségeim ellenére is. Na, nekem ebben mutatkozott meg a tanár valódi értéke, ezért fogtam vissza magam általában, ha jelen voltak. Mindegyik másként viszonyult a diákjaihoz, de láttam azt ennyi idősen is, hogy biztosan szar ötlet kekeckedni velük. Megvannak nekik is a maguk gondja-baja és amikor lefekszenek nap végén, ugyanúgy egy embert kapunk, rangjától, származásától függetlenül.
|
|
|
|
|
Szécsi Dominik
Prefektus Eridon, DÖK elnökhelyettes, Ötödikes diák
RPG hsz: 393
Összes hsz: 465
|
LacaEgy dolgot utált nagyon, ha a cipőjének talpába kavics szökött és az kezdte nyomni a talpát. Márpedig most ez történt, már az út felénél érezte, hogy egy apró dög felpattant, de eleinte csak a lábfejét kaparászta. Ezzel nem is volt problémája, csak aztán a kavics utat tört magának, és bekúszott a talpa alá. Még jó, hogy végre elértek a stéghez, így az első dolga az volt, hogy ledobta magát, és lehúzta baljáról a cipőt, s megpróbálta fellelni azt a pofátlan keménykedőt.
- Nem tudom, eléggé elfoglalt a faterja. De hé, mi van, miért én kérdezzem meg? Csak nem félsz Bogitól? - kíváncsian vigyorgott a srácra, mondjuk nem lepte volna meg, ha a srác igent nyög ki, mert Boglárkának volt egy-két nagyon is rémisztő kifejezése, amitől még néha napján maga Dominik is haptákba vágta magát. - Vagy tetszik? - itt még inkább vigyorgott, mert ez lehetett a második ok, amiért Laca kerülhette a Bogival való társalgást.
Közben sikerült megtisztítania a cipőt az idegen betolakodótól, visszahelyezte lábfejét a kényelmes cipőbe, s ő maga is elkezdett kipakolni mindent is, ami a horgászathoz kell. Egy tértágító bűbájjal megáldott hátizsákból húzta elő a csalikészletet, a horgászbotot, a merítőhálót és a kényelmes kempingszéket. Ezek mellé még egy üveg üdítő, szendvics és egy-egy üveg sör is párosult. Utóbbiakat egy fogadáson nyerte egy végzőstől, azóta árválkodtak a ládájában, s jobbnak látta, ha lehozza, még mielőtt ennek is lejár a szavatossága.
- Jaja, sajtos-sonkás szenya ubival, majonézzel. Bogi csinálta - tette hozzá, csak hogy Laca tudja, kit kell majd szidni, ha rosszul sikerült a falat. Azt meg már nem tette hozzá, hogyan is tett szert a szendvicsekre.
- Sört is hoztam, valami külföldi cucc, le fog járni. Meg van bent málnaszörp - sorolta, hogy mi minden került a szatyorba, közben letérdelt és elkezdte a horgászbotját összeszerelni.
- Az attól függ, ha csak pecázni akarsz, akkor elég a horogra egy kis kukorica, belógatod, és figyeled azt a kis színes pöcköt. Ha megrántja, már húzhatod is ki. Ha rendes halat akarsz fogni és nem ilyen kis szarokat, akkor használd a másik botot. Annál egy ilyen keveréket kell rátapasztanod és jó erővel elhajítani, hogy minél messzebbre repüljön. Utána szintén csak figyelni kell, de nem árt, ha kitámasztod, mert órákig is eltarthat - mesélte, miközben mutatta Lacának a keveréket, ami kukoricadarából és némi aromából állt, amit a halak imádnak. - Látod? Ilyen gombócokat kell gyúrni, kb. ekkorát. De előtte beetetem őket, mielőtt kidobjuk, hidd el, jönni fognak, mint maci a mézre. - vigyorgott.
- Egyébként mi a helyzet? Te is jössz majd a Halloween bulira? - egyelőre nem tudta, hogy hányan mennek az eridonból, ő még gondolkodott azon, hogy menjen-e. Nem volt jelmeze és úgy tudta, hogy oda kötelező abban menni.
|
|
|
|
|
Gergelyfi László
Diák Eridon (H), Negyedikes diák
A metamor fia
RPG hsz: 107
Összes hsz: 291
|
DominikMég mindig nem tudom, hogy mire vállalkoztam, de nagyon bízom benne, hogy Domi jobban végja ezt a halas témát. Én maximum késsel vágom a sült halat, de azt is inkább kézzel eszem, szóval még ez sem igaz teljesen, csak valami okosat akartam mondani. A lényeg, hogy kipakolni még én is tudok, abban elég menő vagyok - az elpakolást hagyjuk -, azt itt meg is áll a tudományom. Ez meg leveszi a cipőjét... hát nincs elég szag a a parton, vagy mi? Ahahaha! A másik meg Boglárka, aki ígérte, hogy kapok aláírt kviddicskártyát, azt annak sincs se híre, se hanva.
- Ja, nincs egy másodperce aláírnia egy nyüves kártyát. Lefogadom, hogy amúgy is van nekik - morgok egy kicsit a csajra, mert hát megígérte, nekem meg rohadtul kéne! - De, rettegek - forgatom meg a a szemeim a gondolatra, hogy pont féljek egy lánytól. oké, a Lolás eset óta végül is van mitől, ez igaz, meg ők sem szent szamarak, ahogy ezt Domi is megmondta, de mondjuk pont tőle nem félek. Nem is nagyon látom, csak ha Dominikkal lóg. Felhúzom a szemöldököm a kérdésre és behuppanok az egyik horgászszékbe, amíg megfogalmazom a válaszom ennek az ökörpörköltnek. A vigyoromat úgysem látja, amikor kiejtem a tinifiús választ. - Aha, dugnám - ennél blődebb és valszeg bicskanyitogatóbb válasz nem is van, amit mondhatnék. Amúgy jó kis csaj és tényleg dugnám, de sajnos nem az a fajta pasi vagyok, aki csak úgy dug. Vagy nem sajnos, ki tudja, hogy melyik a jobb. Néha azt érzem, hogy inkább csajoznom kéne, mint tanulni, de néha meg hallgatva őket, inkább... hagyjuk.
- Na, akkor addsza egyet - nyújtom felé a kezem. Az, hogy Bogi csinálta, meg mit árul el? - Inkább neked tetszik a Bogi, aki szendókat csinál neked, a kis barátjának - úgy mondom, mintha nekem nem lett volna két lánybarátom, akik folyton velem lógtak, és ha kellett szintén hoztak kaját. Mondjuk csomagolni nem csomagoltak semmit. Úgyhogy tényleg lehet, hogy más szinten van az ő kapcsolatuk, mint a miénk volt. A szendvicskészítés már a friendship+, vagy ilyesmi.
- Na, az király. Bár a sör és a málnaszörp nem tudom hogy jön össze nálad, de biztos azt is Bogi csomagolta - cukkolom kicsit, majd rátérek a tárgyra. A horgászatra, ami nem is olyan egyszerű gondolom, mint amilyennek tűnik. Hallgatom az előadást a pöckökről, meg a botokról, és persze szélesen mosolygok közben. Berántod, mi?
- Aha, akkor te fogsz horgászni, én meg zabálni - nevetek, és közben már elő is csomagolom a szendvicset. - Kösz Bogi - bele is harapok, majd lehunyt szemmel élvezkedek, mert jól el találta az ízeket a barátnője. Nézem közben a csaligombócot vagy mit, hát fene a gusztusát. Én biztos nem nyúlok hozzá.
- Amúgy nincs ilyen varázshorgászat, vagy valami? Ez olyan muglisnak tűnik - ezt már komolyan kérdezem csámcsogva, pokoli jó kis szendvicseket csinál ez a Bogi. Még a végén tényleg tetszeni fog.
- A helyzet az, hogy Zóra és Panka is lelépett és kurvára hiányoznak, tudod? Végül is velük éltem eddig az életem. De azért sok sikert nekik és ebbe a sikerbe rohadjanak bele - morgom el a végét, mert amúgy nem kívánok nekik rosszat, meg valszeg nem az ő döntésük volt... habár lehet. Mindegy most már, majd keresek másokat, például Domival is akkor lettük jobba, amikor ők eltűntek. Sosem horgásztam volna, gondolom. Mondjuk így is csak nézni fogom.
- Megyek hát. Csak nincs kedvem jelmezesdit játszani, habár rossz arcokat legalább nem kell sminkelni rajtam, azt bármikor csinálok - és meg is mutatom, Diaboli leszek pár pillanatig, majd nevetek az ő hangján. - Ez elég para, nem? - nézek rá csillogó szemekkel röhögve.
|
|
|
|
|
Szécsi Dominik
Prefektus Eridon, DÖK elnökhelyettes, Ötödikes diák
RPG hsz: 393
Összes hsz: 465
|
Laca- Milyen egy morgós vagy Te, haver - értetlenül pislogott a srácra, már-már kezdte megsajnálni, hogy még mindig nem kapta meg azt a kártyát.
- Figyelj, ha ennyire nem bírod ki, van nekem is egy aláírt tőle, akkor max. majd megkapod azt - ajánlotta fel a lehetőséget, mert ennyire nagyon jófej volt, meg mégis csak idősebb volt egy kicsivel, és már nem volt olyannyira fanatikus, mint anno pulya korában. Ettől függetlenül azért érdekelte, hogy miért nem mer Bogitól kártyát kérni, és teli vigyorral azért csak felrakta neki a szivatós kérdést. Arra mondjuk nem számított, hogy Laca ennyire őszinte lesz, de tetszett neki, hogy ilyen laza a Gergelyfi gyerek, úgy tűnt, hogy kezd letörni a tojáshéj a seggéről.
- Na, azért vigyázz a szádra! Csak finoman! - azért úgy érezte, illik figyelmeztetnie Lászlót, hisz mégis csak Boglárkáról volt szó, aki még ha néha bunkó is Dominikkal, azért nagyon jó barátok.
- Szóval tetszik - itt már vigyorgott, ezzel is jelezve, hogy nem kell annyira komolyan venni, mert egyelőre még nem fenyegeti Lacát arc-és csonttörés.
- Tényleg jól néz ki amúgy, csak rohadtul nem hiszi el magáról. Hiába mondja neki az ember - jegyezte meg, mert eszébe jutott, hogy legutóbb az évnyitón is ezen sértődött be rá a lány. Közben kipakolta a szendvicseket és egyet adott belőle az eridonos srácnak is, a másikat meg magának bontotta ki, de egyelőre csak egy falatot harapott belőle, és az is a torkán akadt Laca kijelentésére. Köhögve prüszkölte fel a kaját, s kellett pár másodperc, hogy megszólalhasson végre.
- Hm, jól néz ki tényleg, de a mi kapcsolatunk más , érted. Olyan hm, mint mondjuk a tiéd Zsannával, akivel állandóan egymás nyakán lógtok, mintha a húgod lenne. És nem nekem csinálta, csak voltam olyan köcsög, és lenyúltam a konyhából - vigyorgott, mert valószínűleg Bogi a tesóinak vagy a barátnőinek készítette a szenyókat, de ez nem különösképp érdekelte Dominikot.
- Viszont van valaki, aki tényleg nagyon tetszik. Neked is tetszene szerintem - kezdett bele, közben nyújtotta a szörpöt meg a sört, de Laca megjegyzésére csak a szemeit forgatta meg.
- A tóban akarsz landolni, öcsém? Azt hittem, hogy horgászni jöttünk - enyhén figyelmeztette a a szurkálódásért, az esze megállt, hogy már a fiatalabbaknak is milyen éles volt a nyelve.
- Neked is megéri magyarázni - sóhajtva csóvált a fejét, azért azt nem gondolta, hogy Gergelyfi ennyire lusta lenne, mert neki is inkább csak Bogi szendvicsein járt az esze.
- Ez muglis is! A faterom imád horgászni, ő kvibli, szóval…- na igen, mivel az apja nem tud varázsolni, így nem maradt neki más, mint pusztán csak a mugli élvezetek. - Egyébként biztosan van, de megmondom őszintén, hogy a horgászat terén nem merültem el benne ennyire. Szerintem a merítőhálót tuti lehet valami spéci varázslattal kidobni, de nem próbáltam - mondta őszintén.
- Haver, jó hogy ezt így kimondtad! Tökre megértelek, tényleg! Mondjuk legyen a mentségükre, hogy biztos az életükbe jött valami, amiért itt hagyták a sulit, de igen szar, ha az ember elveszíti a barátait- még vállon is veregette Lacát, hogy érezze, most nincs egyedül és kár is ezen rágódnia.
- Jézusom, ne ijesztgess! - egy pillanatra riadtan húzódott hátrébb, majd elröhögte magát. - Hallod, amúgy ez poén lenne! Jöhetnél Diaboliként a jelmezbálra. Nekem nincs jelmezem, szóval lehet, hogy csak egy szimpla maszkot veszek fel - neki sem volt ínyére nagyon a beöltözés, túl kreatívnak se mondhatta magát ilyen téren, de azért lett volna kedve egy jó kis bulihoz.
- Vagy várj, jöhetnél Te is Dominikként, és akkor olyanok lennénk, mint az ikrek - nevette el magát, egyik ötletet jobbnak találta, mint a másikat, bár tény, hogy még mindig a Diabolis verzió vitte a prímet.
- Egyébként durva, hogy ennyi arcot magadra tudsz ölteni. Néha nem érzed úgy, hogy megkavar? - erre nagyon kíváncsi volt, ő nem biztos, hogy tudott volna így élni, mert bár izgalmas téma volt, s valaki talán áldásként tekintett egy ilyen képességre, talán átok is volt ez egyben. Közben befejezte a halak beetetését és visszaült a helyére.
- Mit szólsz az új diákokhoz? Kiről mit hallottál? - kíváncsi volt, hisz jöttek a Komjáthy testvérek, meg aztán ott volt Zsolna is, akiről szeretett volna egy-két infót megtudni.
|
|
|
|
|
Oshiro Noa
Házvezető-helyettes Navine, Tanár, Mestertanonc Tanár, Egyetemi tanár, Bogolyfalvi lakos
astro boy 2.0
RPG hsz: 77
Összes hsz: 100
|
Stephen  Fellélegzem attól, hogy oldódik köztünk a hangulat. Kezd kicsit arra hasonlítani, mint amikor különórákra járt. Bízom benne, hogy fog is. Nem fogom felhozni, de biztosan oka volt annak, hogy egy ideje eltűnt. Főleg az elmúlt események után, abszolút megértem, hogy összecsaptak a feje fölött a hullámok. A humor segít, hogy közelebb kerüljek hozzá, és hogy mindketten eltereljük a figyelmünket arról a sok negatívumról, ami az imént még körülvett bennünket.
- Óvatosan - kúszik apró mosolyra a szám, mellyel egyidejűleg a karom is kissé kinyújtom felé. - Jobb, ha tisztes távolságot tartasz a vízparttól - tanácsolom a fejemet ingatva. Egy pillanatra megijesztett, hogy visszaesik. Semmi kedvem újból megszárítani.
Cigivel kínál. Nem mondok semmit. Meglepetten, már-már enyhén kérdőre vonó tekintettel pillantok fel rá a padon ülve, hogy tényleg komolyan gondolja-e ezek után, hogy a tüdejét edzésre fogja, vagy csak velem lesz jó fej. De rossz tanárt fogott ki. Dohányzom, nem is kicsit. Volt, hogy ennél is rosszabbul álltam, most pedig ugyanúgy igényli a szervezetem a nikotint, mint az övé. Nem a kastélyban vagyunk, hogy meg kelljen felelnem bárminemű szabálynak. Eleve tudták rólam bent is, hogy cigizem, amikor felvettek, szóval nem kellene, hogy ez bárkit meglepjen. Nem titkolom a diákok előtt, de nem a teremben, óra közben gyújtok rá. Ami még tudható lenne, az a buli időszakom, de mivel senki nem járt a nyakamra, és a tanerők közül nincs, aki hasonló körökben mozog, idáig még észrevétlenül hódolhattam ennek a szokásomnak, amikor olyan hangulat jött rám. Legtöbbször sajnos nem feltétlenül határtalan örömömben tettem, sokkal inkább a bánat, a lelki válsághelyzet vitt oda. Szóval megkínál Steph, és én egy pillanatig sem habozom, hogy elvegyek egy szálat. A végéhez tartom a kezem, csettintek ujjaimmal, s a közülük kipattanó mágikus szikrák meggyújtják a papírba tekert dohányt. Szívok egy mélyet, a parázs fénye lágyan megvilágítja az arcomat, aztán néhány másodpercig bent tartom a füstöt a tüdőmben, és jólesően fújom ki magam elé, a fiúval ellentétben cseppet sem figyelve arra, hogy kit ér a füst. Jólesik ez most, nagyon is.
- Kösz - mormogom elégedetten. - Nem kell elnézést kérned - de úgy tűnik, nagyon meg akar halni, előbb vagy utóbb. A cigitől nem menthetem meg. Az egy olyan valami, amivel sajnos vagy nem sajnos, de én is küzdök.
- Elveszíthetsz, vagy el is fogsz veszíteni? - nem mindegy, azért kérdezek vissza. - Meg akarsz neki felelni valamiért. Ő most nem büszke rád? - próbálom megérteni a helyzetet, amennyire tudom. - Mindenki botladozik - ezt amolyan megnyugtatásnak szánom. Követünk el hibákat. Meg minden ilyen klisé. De a lényeg az igyekezet. Valahova tartunk, legjobb tudásunk szerint. És ahogy a nálam okosabbak mondják, a megtett út a fontos, nem is feltétlenül a cél.
Kérdése meglep, a témaváltást túl hirtelennek érzem. Elbizonytalanodva pillantok rá, aztán szívok egy újabb slukkot.
- Nem indiszkrét. Miért ne tudhatnád... Csak nem tudom megmondani, hiába voltam ott. Az idő lelassult, megállt, összefolyt. Nem tudom pontosan, de nem eleget ahhoz, hogy feldobd a talpad... - gondolkodom el a kérdésén, de nagyon erőlködöm, hogy mondjak valamit mindenképp. - Talán pár perc. Azt hiszem - jutok végül erre a következtetésre.
|
|
|
|
|
Stephen Zimmermann
Prefektus Levita, Mestertanonc Levita (H), Elemi mágus, Pro Levita-díjas, Harmadikos mestertanonc
Pálca eladó, zenekar vezető
RPG hsz: 264
Összes hsz: 331
|
Oshiro Noa professzorKézzel tapintható különbség volt a környezetemben, ugyanis amikor felfogni próbáltam a világot és magammal vívódtam, minden bebetonozott földútnak tűnt; lezártnak amiből nem terem semmi jó, ami virágként örömöt vihetne mások életébe. Talán férfiként nem túl maszkulin épp ezzel példálózni, de ha sikerült átadnom vele azt, amire gondoltam, elértem célomat. Végre eltűnt tüdőmből az a korábbi ólmos nehézség – könnyű volt és úgy éreztem, hogy meleg bizsergés futott bőröm alatt. Éltem a felém kinyúló lehetőséggel még úgy is, hogy addigra már némileg stabilan álltam. Emiatt épp csak felé nyúltam, nem fogtam rá Noára félvén, esetleg magammal rántom. - Na hát akkor siessünk, a végén még megugat! – mutattam a vízre vigyorogva. Nyugtatólag kezemet vállára tettem, hasonlóan ahogyan ő csinálta nekem, amikor szükségem volt rá – Minden rendben.Azzal mellé léptem, egymás mellett haladva mentünk a padokig. Jól esett ülni, nem hittem volna, hogy ennyire leamortizál még állni is. Kényelmesen a támlának vetettem hátamat, figyeltem Noa cigigyújtási módszerét és fejemet ingatva elfordultam. Egyrészt nekem egyelőre elégnek bizonyult az öngyújtó is, másrészt most a füst zavart, hanem a bűzrúd torokizgató hatása, ami hatványozottan igaz volt a történésekből fakadóan, és nem segített a kiszáradás se. Valószínű limitálva az idő, amit eltölthettem idekint, s lassan a végét járta bizonyos értelemben. Eddig macskaként tudatosan kerülgettem a vízzel teli kádat, az utálatos képet, hogy mehetek a gyengélkedőre, de bennem volt túlságosan is a félsz. Inkább úgy döntöttem, reálisan állok a problémához, ott alszom, legyen a legnagyobb problémám egy-két éjszaka, nulla pánikrohammal meg valami frissítő bájitallal amitől kevésbé érzem csiszolópapírnak a nyelvem. - Aaaz igen, nem hezitáltál! Ez a beszéd! – lelkendeztem miután hamar rákapott ajánlatomra. Tudom, szörnyű vagyok. Rossz szokások rabja, Noa meg jött utánam. Ebből leszűrtem, valószínűleg rutinos dohányos. Mikre rá nem jön az ember ezen az estén... Örültem, hogy most kifejezetten vevő az együtt cigizésre. Eddig csak magamról rizsáztam főleg, bele sem gondolva, neki min kellett keresztülmennie az elmúlt percekben. Szegény. Vajon hogy bírja idegekkel? Próbáltam a helyébe képzelni magam, leadni az anyagot, dolgozatot íratni vagy büntetést kiadni. Egyáltalán adott ki büntetést valaha? Noáról soha semmi ilyet nem hallottam, szóval vagy tényleg megfogtam vele Merlin lábát, vagy kurva jó cselszövő aki mindent is eltussol. - Sajnos ráfáztam és fixen el fogom veszíteni. Végső stádiumú rákos beteg. Későn derült ki. A mi világunkban sincs olyan mágia vagy elixír ami azt rendbe hozza – lemondón csóváltam fejemet, nagyot szippantva a cigiből. Vége felizzott, megvilágította és kiemelte a gond terhétől ráncos homlokomat. Aztán még látszódott a parázsban, ahogy vonásom egyszerint kisimult. Ezúttal kis ideig benntartottam a füstöt, majd mikor már nagyon kapart bent, csak akkor fújtam ki. Köhögés ezúttal nem lett belőle. - De. Büszke rám. Mondta is nem egyszer. De én nem érzem úgy, hogy eleget tettem neki. Vagy érte – kezdtem elveszni szavaimmal. Tanácstalanul álltam azelőtt, miként fejezhetném ki magam – Mi van, ha túlgondolom? És egyszerűen csak rohadtul sokat várok magamtól.Az utóbbi pár szót csakúgy magamnak mormoltam félig a múlton merengve. Mindenki botladozik, huh.Picit megrogytam, őszintén. Felébredt pár nehéz érzés amit le kellett birkózni és ez volt az oka, hogy nem figyeltem oda a beszélgetés irányára. Ismét nehéz témába vágtunk bele, ezúttal viszont észrevettem ezt a „botlást”, és úgy döntöttem, megpróbálok lazítani a beszélgetésen és rajtunk is valamennyire. - Értelek… azt hiszem – görcsösen nevettem – N ekem is eléggé összefolyt az idő. Nemrég még a háztársaimat láttam lelki szemeim előtt, aztán következőleg a vizet. Nagyon fura filmként játszódott le bennem minden. Most meg itt vagyok.Kicsit ferdítettem az igazságon. Ha csak Somit emelném ki, az lehet furán menne át és őszintén? Azért nehéz bevallani, hogy a többieket hiányolnám. Arról nem beszélve, hogy egyenesen lehangoló tragédia lenne rólam más formában hallani. Fejben összeállt, hogy mit kell tennem. Elcsendesültem, elfogyasztva maradék cigarettámat, aztán a pad szélének nyomtam. Volt mellette tisztes kuka, oda ültömben behajítottam a csikket. - Hé Noa - szólaltam meg hirtelen, megtörve a közénk furakodó csendet - készültem neked valamivel. Szeretném ha befogadnád.Óvatosan felálltam, majd letérdeltem előtte. Kezeimet úgy fordítottam, hogy ujjakkal egymással szembenézzenek. Ezután kimért mozdulatokkal óvatosan letérdeltem és mélyen meghajoltam, homlokommal a földet érintettem. Úgy mozdultam, mint akiben hirtelen lámpát kapcsoltak és megértett nagyon sok addig ismeretlen dolgot. - Őszintén sajnálom, hogy múlt hét szerdán már el se mentem. Már akkor is nagyon sok… minden vájkált bennem. Hálás vagyok azért, amiért tanítasz. Bármit is gondolsz, azért is hálás vagyok, mert küzdöttél értem – rövid hatásszünetet tartottam, hogy elérje őt üzenetem, majd folytattam - Lehet önző kérés lesz, de szeretném, ha tovább vehetnék tőled különórákat. Nem szeretnék a jelenlegi szintemen leragadva lenni.Hangomból őszinteség sugárzott és… mintha az addig mélyen lakozó elszántságom is kezdett volna visszaömleni belém. Meghoztam életem egyik fontos döntését: nem akartam, hogy érdeklődésem Noa tárgya iránt semmivé legyen, s úgy tűnjön, mint aki csak kiutat keresett a sötét alagútból. Amikor nála jelentkeztem magánórákra, fogalmam sem volt arról, hogy a találkozásunk számára legalább annyira sorsdöntő lehet, mint nekem – ezt most sem látom igazán, de amikor félve felpillantottam, válaszát várva kimondatlan kérdésemre, halvány mosoly futott át arcomon. Vissza is utasíthatott, viszont örökké bennem lesz az, hogy megkönnyebbültem, és neki is a listáján szerepel, hogy akárhogy nézzük, megmentette a hátsómat.
|
|
|
|
|
Gergelyfi László
Diák Eridon (H), Negyedikes diák
A metamor fia
RPG hsz: 107
Összes hsz: 291
|
Dominik- A kviddics az kviddics, barátom. Ráadásul Markovitsra még büszkének is kell lennünk, meg minden - próbálom bizonygatni az ellenkezőjét, amit mond valamivel. Nem biztos, hogy sikerülni fog.
- Kibírom én, de azért, ha záros határidőn belül nem hozza, akkor szavadon foglak - vigyorgok rá, mert bár kicsit sajnálnám, hogy neki nincs, azért jobb az, ha nekem van. Hahh, hogy felháborodik, miközben a legjobb barátnőjét árulja. Még ilyen kis köpönyegforgatót... nem mintha nem játszottam volna rá ikszdé. Ezt a szót nemrég olvastam valami mugli szlengben, csak nem tudom mit jelent pontosan. De valami nevetős.
- Bocs. Ágyba vinném, így jobb? - pislogok rá, de nyilvánvaló a képemen, hogy csak szórakozok vele. De miért is ne? Nincs semmi bajom a lánnyal, de, hogy nem én vagyok álmai pasija, az már tuti. Erre folytatja, behalok!
- Aha, jó bőr - amúgy ez igaz, de valahogy egyébként fura lenne, hogy pont vele járnék. Olyan, mintha Domi meg Zsannával jönne össze. Nem mintha bánnám, mert jó csaj, meg minden, de fura lenne.
- Na, majd a többi csaj kikupálja, hidd el. Aztán meg majd átesik a ló túloldalára - fintorgok, miközben segítkezem a kipakolásban. Tutira nem kell félteni a csajokat, mert bármikor kirittyentheti magát bárki és akkor mindenki elalél. Már aki fogékény az ilyesmire, azaz jó sokan.
- Á, a kis tolvaj - a Zsannás résznél csak bólogatok, tényleg néha úgy érzem, mintha a húgom lenne, néha meg, mintha több. De hát ki tudja, hogy jó barátság hogyan is épül fel pontosan.
- Na, kicsoda? - kitágulnak a pupilláim, mint egy trabantlámpa, és érdeklődve nézem Domit. Még sosem mondta, hogy bejön neki egy csaj, de van elég, aki tetszhet, jól válogat a suli. Mert ez véletlen nem lehet...
- Na, ne bánts! - nevetgélek, miközben befalom a lopott kaját. - Aha, nem is tudtam. Szóval ő tanított horgászni - vonom le a következtetést, bár nem nagy szám ezt megtenni. - Melyik a merítőháló? - azt sem tudtam, hogy többféle van, pedig még pokoltam is az előbb. Ezért mondom, hogy jobb, ha én csak eszek, meg figyelem azt a lebukó valamit.
- Hát ja, de majd lesznek újak - nem nagyon mondom ezt valami komoly meggyőződéssel. Bármennyire is utálom most őket, tényleg eléggé hiányoznak. Persze Zsazsi jó, hogy megtalált, meg ott van még Hél, Julcsi is, mind-mind aranyosak. De mások, megszoktam már a két majmot. Áhh, mindegy. Kicsit el is romlik a kedvem az egésztől, pedig a szendvics finom volt, de az első máris elfogyott. Minden jónak vége szakad egyszer?
- Jaj, úgy látszik Diaboli senkinek sem szimpi. Van egy Hél nevű lány, elejtette a pizzáját, amikor meghallott engem Diaboliként - nevetek fel, jó kis móka volt az, bár nem volt szándékos, hogy szegény csajszi megboruljon. De legalább jót dumáltunk utána. - Dehogy megyek úgy - még csak az kéne, hogy elátkozzon, ha meglát, nem tűnik vicces figurának... - Az ikrek az jó poén lenne, csak akkor te lemaradnál a beöltözésből - gondolkodom el a egy picit. Fel kéne vennem a ruháit, már csak azért megérné az egész. - Elcsábítanám neked azt a lányt, aki tetszik - kacsintok Domira, hátha ráharap a csalira. Amúgy eszem ágában nincs ilyeneket csinálni, persze aztán lehet, hogy rá lehet venni valamivel.
- Hát szerencsére már megszoktam. Néha fura belegondolni, meg ugye az egész tested sokszor másmilyen lesz... na az furcsa volt sokszor, azt nehéz megszokni, de nem lehetetlen - micsoda szakmázás már, nem? De tényleg, lány bőrébe bújni is fura, meg más pasiéba. Igyekszem nem gondolni dolgokra olyankor, meg megnézni magam a tükörben. Mindig ruhában intézem az ilyet, félek egyelőre kísérletezni, pedig szerintem sokan kipróbálnák magukat, hogy milyen a másik nemben lenni. Azért annyira nem szórakoztató, mint hiszik.
- Nem sok mindent hallottam mostanában. Az Edictum is kimaradt, biztos sztárjkoltak a pletykás képek - nevetgélek, majd látom, ahogy eltűnik a kis piros bogyó. - Hé, viszik a halak az izédet - mutogatok a víz felé, hátha ő tudja, hogy pontosan mit is kell csinálni.
|
|
|
|
|
Oshiro Noa
Házvezető-helyettes Navine, Tanár, Mestertanonc Tanár, Egyetemi tanár, Bogolyfalvi lakos
astro boy 2.0
RPG hsz: 77
Összes hsz: 100
|
Stephen Mosolyra kúszik a szám. Olyan, mintha egy teljesen másik Stephenre néznék. Valakire, akit eddig ismertem, aki el tudta velem hitetni az órákon, hogy minden rendben vele. Azért viccelődik talán, hogy szeressék, és hogy elrejtse azt, amit a lelke mélyén cipel teherként. Csalódást, fájdalmat, egyedüllétet. Ott voltam mellette, mégsem fonódtunk kellően szorosan össze ahhoz, hogy ezekről az egészen intimnek ható, érzékeny és fájdalommal teli emlékeiről valljon. Azt hiszem, van annyi tanári tapasztalatom, meg úgy az emberekkel is, hogy ne vegyem magamra. Én is jártam hasonló cipőben. Csendben felszívódni. Vagy hagyni, hogy elnyeljen a mindenség, amikor már úgy érzem, túl sok a teher, és tehetetlenül sodródom a hullámok által szabdalt árral. Sokféle embert láttam már a világon, a maguk sajátos megoldási stratégiáikkal. Stephen a figyelmet szerette volna felhívni magára, merem remélni. Bízott abban, hogy valaki megtalálja, vagy a csillagok úgy írták meg, hogy megtaláljam, ha nagyon spirituális oldalról szeretnénk megközelíteni. Vagy csak szerencséje volt, de baromi nagy. A lényeg, hogy biztonságban van. Hogy nem jelenteném senkinek, köztünk maradhat, ha úgy látom, hogy tud vigyázni magára. De szakemberhez jobb, ha ellátogat magánúton, diszkréten. És törekedni szeretnék arra, hogy innentől rajta legyen a szemem. Legalább az egyik. Mert viccelődhet, mosolyoghat, de egy ideig biztosan nem fogom tudni olyan felszabadultan érezni magam a társaságában, mint eddig. Valameddig biztosan bennem lesz a féltés, a szorongás, még ha képes is vagyok együtt nevetni a poénjain. Remélem, hogy egyszer viszont ez megváltozik. De megismételni nem akarom sem a mai napot, sem azt, amikor valaki gyakorlatilag a kezem között távozott ebből a síkból.
- Azért szentté ne avass. Nincs benne fű, mi? Akkor meg csak egy sima cigi... Nem hiszem, hogy gond, pláne itt, ekkor - világosítom fel, ahogy mélyen beleszívok az égő szálba, majd lassan kifújom a füstöt. Meglep, hogy csodálkozik rajta, és egy nagyon picit már szemtelen is kezd lenni. De neki elnézem. Ez a legkevesebb baj.
- Ő azt szeretné, ha boldognak látna. Tölts vele minél több időt, mert ha az elvárásoknak való megfelelést választod, akkor csak elpazarolod a napokat. Kérdezd meg, mit tehetsz érte. Add meg, amire szüksége van. Talán ez a legtöbb, amit tehetünk, hidd el nekem - szívok egy újabb, mélyebb füstfelhő után. Hagyom, hogy átjárja a tüdőm, hogy kissé csípje-marja a szervemet, mintha ostorozni tudnám magam vele. Nagyon átérzem, amit mond. A menyasszonyom is beteg volt. Én is voltam tehetetlenül mellette, és próbáltam megadni neki mindent, amit kért. De mivel lenne beljebb, ha most magamat kezdeném sajnáltatni? A végén még elterelném a fókuszt a fájdalmáról. Ez most az ő ideje.
- Muszáj sorrendet állítanod, hogy mi a legfontosabb. Kinek, miként akarsz megfelelni. Mert egyszerre minden nem megy, senkinek - erősítem meg újból. - Sok mindenen mentél keresztül. A legjobb az lenne, ha kipihennéd magad, és feldolgoznád a történteket. Ehhez tényleg ajánlanék egy szakembert is, mert féltelek egyedül - őszintén a szemébe nézek, hogy átérezze a helyzet súlyát. A legjobbat akarom neki, de ilyen szempontból valamennyi diákomnál egyformán érvényesülne az elv.
Elnézem a mutatványt. Mintha Japánban lennék... Csodálkozom is az alakon, ahogy az este félhomályában letérdel előttem, és a bocsánatomat kéri, egyúttal azt, hogy magánórákat vehessen tőlem a továbbiakban is. Elnyomom a cigarettacsikket, a kukába pöccintem. Mellé megy, de nem érdekel. Majd összeszedi valaki, aki akarja. Most Stephet nézem, jól végigmérem a tekintetemmel, és legszívesebben közbevágnék, hogy hagyja abba ezt a színpadiasságot, ami európai embertől oly szokatlan, de hagyom, hogy kiteljesedjen, s csak azután szólalok meg.
- Állj fel - utasítom kevésbé szigorú hangon. Ne butáskodjon. - Semmi baj. Nem haragszom. Természetesen jöhetsz továbbra is órákra. Szívesen tanítalak, ahogy eddig is. Szorgalmas és kíváncsi diák vagy - ezekre a szavakra van szüksége. Megerősítésre. Arra, hogy ne legyen bűntudata és ne furdalja a lelkiismeret. Megbeszélhetjük a folytatást. Ez már csak részletkérdés. Miután fújtunk egyet, és rendeztük a maradék aggályokat a tavacskánál, ha visszatértünk a kastélyba, akkor minden feltétel adott lesz a folytatásra.
|
|
|
|
|
Stephen Zimmermann
Prefektus Levita, Mestertanonc Levita (H), Elemi mágus, Pro Levita-díjas, Harmadikos mestertanonc
Pálca eladó, zenekar vezető
RPG hsz: 264
Összes hsz: 331
|
Oshiro Noa professzorA humor tulajdonsága, hogy betonként leplezi a kátyút. Lepedőbe burkolózva elrejtettem valódi kilétem az emberek elől, mert így nem kellett a sötét szubsztanciát érinteniük - azt aki valójában voltam. Csupa depresszíven áramló, ólmos gondolat! Szikla nehézségű érzelmek. Vontatott szavak. Segítség! Fuldoklom. Néma habok közt kinyúló kéz vagyok. Elvont diák. Kirekesztett. Egyedül... vagyok... voltam is mindig magammal. Noa elhitette velem, hogy lappang bennem valami. Van potenciálom véghez vinni bármit, amit akarok. Nem láttam, milyen szinten kötjük a másikhoz a boldogságot, pedig én aztán feladtam és csak kilépőt akartam. Megint mosolygott. Jó időben lőttem el a poént. Én is mosolyogtam. Tudom, hogy amit tettem, legalább hetekig hatással lesz rá. Ezentúl számolnom kellett tekintetével és a bűntudattal amit magunkba vetettem. Vakon megbíztam benne, mert valami összekötött bennünket. Nem láttam át mi ez egész pontosan. Komplex. Háló--. Sorsszerű? Felszálló cigaretta füstöt láttam. Mögötte fénypontokat. Réges-rég nem ott vannak a csillagok, ahol mi láttuk őket. Olyan távolságra húzódnak tőlünk, hogy ez csak a lenyomatuk. Attól még szép. Megnyugtatott. Hagytam vérembe áramolni a nikotint, ami lassan jégként oldódni kezdett. Nem éreztem fuldoklást, se halálvágyat. Le tudtam ülni, egy harmadik fél nézőpontjával elemezni gondolataimat. Mindazt, amit csináltam. Ebből kifolyólag éreztem, hogy Noának nem kell könyörögni. Ha nem látta szükségesnek, valószínű úgy se beszélt a tapasztalatairól. Őt aztán fogóval is vallathatták. Nekem muszáj volt jelezni mi történt a gyengélkedőn. Kivizsgáltatnom magam. Legyen fizikailag minden rendben. Utána jön majd a level two, elevezünk majd mentális szintekre.- Nem tudhatod - viccelődtem. Csak perifériából pillantottam rá. Visszavettem magamból. Fejemet csóváltam - Csak sima cigi.Merengve előhúztam a dobozt, úgy téve, mint aki bizonytalan volt, hogy tényleg a jót vette -e. Visszacsúsztattam a különböző dohányzásellenes képeivel együtt, és becipzároztam. Tűnődve ittam szavait. Elmémbe raktároztam teljes jelenünkkel együtt. Meghittség. Megértés. Csend. Cigaretta. Csillagos égbolt. Mondja valaki, ha nincs meg részben, amire csak vágyni lehet! - Tudom. Szavak nélkül, tekintetemmel kommunikáltam. Felváltva pásztáztam bal és jobb szemét. Felvontam szemöldökömet, aztán komoran homlokomat ráncoltam. Ajkamba haraptam. Végül elfordultam letörölni feltörő könnyeimet. Amikor visszapillantottam, Noában sok mindent láttam, ami emberi nyelvezettel élve felkavaró. Csak magamat tudtam ismételni, majd mély meghajlással bocsánatkérést tanúsítani. Éreztem valahol, még ha nem is vallaná be, hogy megkedvelt, én pedig önként majdnem kisétáltam az életéből. Sok fejfájást okoztam neki. Közel álltunk egymáshoz. Kölcsönös megértésre találtunk a másikban. Mély volt ez. Nem görcsös. Nem spirituális. Az én olvasatomban puszta szerencsénél több, hogy túléltem. Kérésére felálltam. Bármikor tanárként élve erélyesebben is szólhatott volna. Mégse tette. - Köszönöm szépen - immáron letörölhetetlen vigyor terült szét arcomon - Jó lélek vagy. Ne hagyd, hogy bármi sarokba szorítson. A tudatunk mindennél erősebb. Előnyei közt van a taníthatósága.Nem kellett beszélnie róla. Biztosan ő is sok mindennel küzdhetett. Arra próbáltam rávilágítani, ha minden ennyire fejbe dől el és feldolgozható, akkor az agyunk egy remek, programozható mikroprocesszor. Leráztam a végtagjaimat. Stabilan álltam, nem kellett segítség. Egymás mellett lépkedve tértünk vissza a kastélyba. - Én akkor erre. Jó éjszakát - intettem, aztán poénból balommal egy békejelet formáltam, tenyérrel kifelé. Hozzá esetlenül vigyorogtam. Végül felmentem a gyengélkedőre. Meglepetésemre az egyik exem is dolgozott és lefagyott jelenlétemtől. Elmeséltem neki a történéseket. Mintha csapot nyitottak volna, ömlöttek belőlem a szavak. Egyiket másik követte, enyhe levegővétellel. Megeskettem, hogy tartsa a száját. Voltak fenntartásai, kihúzott szemeivel felkoncolt, miközben tetőtől-talpig újra és újra végigmért. Végül lassú bólintással egy ágyra ültetett. Összesen négy napot voltam bent. Az igazoláson, amit a tanároknak mutogattam, hányás-hasmenés vírusa állt. Nem a legkreatívabb, de elnevezésében lapult ereje. Ámbár asztronómia tanárom szavaira szűkösen reagáltam így a végére, visszhangjuk annál élesebb maradt. Sokszor ismételtem őket magamban. Így megindultam az úton egy kellemesebb jövőkép felé.
|
|
|
|
|
Szécsi Dominik
Prefektus Eridon, DÖK elnökhelyettes, Ötödikes diák
RPG hsz: 393
Összes hsz: 465
|
Laca- Ne is mond, szeretnék egyszer olyan játékos lenni, mint ő. - erről egyelőre csak álmodozhatott, nem volt elég a tehetség, kemény és kitartó munka is szükséges volt ahhoz, hogy fejlődjön és egy napon majd a nagyok közt legyen a neve. Dominiknak ez volt az egyik célja, de erről nem kezdett el fecsegni barátjának. - Jó, én megpróbálok tőle kérni neked egy aláírt kártyát, de nem biztos, hogy meg tudom szerezni. Hiába van protekcióm, azért na - nevette el magát, mert ilyen szempontból egyik Markovits sem volt könnyű eset. Lehet, hogy nem is Bogitól kellett volna kérnie, hanem inkább Levitől, ez is megfordult a fejében.
- Na! Ajánlom, hogy ne törd össze a szívét, ha úgy alakul, mert hátsón leszel rúgva - úgy érezte, mintha csak fogadott Markovitsként is, de fel kell hívnia Laca figyelmét arra, hogy vannak lányok, akikkel azért csak úgy ne szórakozgasson. Persze el is röhögte magát, hisz nyilván Laca se úgy gondolta. - Ne is mond, egyszer volt szerencsém a csajok öltözőjében hallgatni, ahogy neki állnak és csak nyomják és nyomják a dumát, majd behaltam rajta. Úgy kibeszélnek mindenkit hallod, durvábbak mint mi - felelte nevetve, miközben botját már belógatta a tóba, s várta, hogy egy halacska rákapjon a horogra. - Ott van például a Jankovits lány, még kis tökmag volt, de már úgy kente magát, meg adta a tanácsot a többi csajnak, hogy az eszem megállt - jegyezte meg, s mivel még mindig a csajokról szólt minden, szóba jött az is, hogy Dominak ki tetszik.
- Egy Bánffy lány, a levitába jár és irtó jól néz ki, de nem csak szép, hanem olyan kifinomult, mint egy igazi hercegnő. Nagyon bírom, mert értelmes és sok mindenről lehet vele dumálni, de nehéz eset. Valami hülye családi dolog, nem látom még át, de eddig csak két talink volt - mesélte Lacának, majd hogy a horgászatról is szó essék, elmagyarázta, hogy mi a merítőháló és azt is megmutatta neki, hogy azt hogyan kell használni. - Ebben biztos vagyok, most is jött néhány új diák - vállon is veregette Lacát, nehogy már elkenődjön, amiért a két legjobb barátja lelécelt a suliból. Jó, ebbe mondjuk bele sem akart gondolni, hogy mi lenne, ha a Markovits tesók eltűnnének, abba egész biztosan belepusztulna. - Te szemét, megszívattad szerencsétlen kiscsajt? - felröhögött Domi és a fejét rázta, nem gondolta azt, hogy Laca így visszaél a képességeivel. - Hát nem tudom, őszintén nekem semmi bajom sincs a sráccal, de tényleg. Nekem még sosem ártott - megvonta a vállait, egyébként sem hallott róla semmi rosszat, nem is értette, miért vannak ezek a szerencsétlen rellonosok így kipécézve.
- Nekem az nem gáz, tényleg vicces lenne, ha lenne egy ikrem, aztán találgathatnák, hogy melyikünk az igazi - nevette el magát. - Na persze, nem kell nekem itt segédkezni, oké? - meg is rázta a fejét, nem örült volna annak, ha Laca smacizik Zsolnával. - Meg amúgy is, a végén még összekavarsz valami csajjal, smároltok, aztán azzal is bekavarnál nekem - jobban átgondolva a másik verzió se volt jobb, így ezt az ikreknek öltözést Dominik gyorsan el is vetette.
- Durva…és figyu már, van olyan, hogy nem tudsz visszaalakulni? Előfordulhat az, hogy mondjuk egyszer átváltozol nőnek és aztán soha többet nem tudsz visszaváltozni srácnak? Mert akkor ciki van öcsém - röhögte el magát, ha neki volna ilyen képessége, tuti , hogy nem kockáztatná a férfiasságát. - Ja, mostanában ott sincs már pletyka, hála az égnek - azért sose lehet nyugodt az ember fia, mert mindenhol is van egy fül, nem szívesen olvasott volna hülye pletykákat magáról.
- Hú tényleg, kapás van! Segíts, hozd azt a merítőhálót - Domi már pattant is fel, egyik kézzel a botot fogta, feszítette felfelé, közben elkezdte tekerni az orsót, s érezte, hogy bizony nagyon küzd az a hal. Érzésre is elég nehéznek tűnt, ha szerencséje van, akkor egy nagyobb halat sikerül kifogni.
- Tartsd oda, mindjárt kint lesz, figyelj! - Domi csak tekerte és tekerte, és lassacskán , ahogy zavarossá vált a víz felszíne, előbukkant a horogra akadt, legalább fél kilós hal. - Most úgy kéne leszedned róla, hogy a hálóból ne szökjön vissza a vízbe, menni fog? - Lacára nézett, ő maga is el tudta volna intézni, de a másik srácnak ez volt az első horgászos élménye, nem akarta ezt tőle elvenni.
|
|
|
|
|
Óvári Bernadett
Tanár, Mestertanonc Tanár, Illúziómágus, Egyetemi hallgató, Minisztériumi dolgozó, Bogolyfalvi lakos
Detti
RPG hsz: 64
Összes hsz: 68
|
x Előzmény xFejét ingatva hagyja helyben a tervet, bevárva a férfit, akinek a szívéhez a látottak alapján kétségtelenül a gyomrán keresztül vezet az út. Ki gondolta volna. Elmosolyodik a gondolaton valamiért, és talárjába burkolódzva már megy is ki az épületből, át a téren, és közben csendben átkozza magát a hülye magassarkúért a ruhával együtt, amiben valahogy sehogyan sem érzi az igazinak önmagát. Szinte már irigykedve pillant Balázs felé, aki még ide is farmerban és pólóban érkezett, véletlen sem dísztalárban. Néhányszor megbicsaklik a bokája, az évszakra való tekintettel azonban mégse lenne ideális mezítláb szaladgálnia, főleg, amíg el nem érik a falu határát. Az erdő széle helyett először a csónakház felé veszi az irányt, közben a feltett kérdésre adható válaszon törve a fejét. Ő sem tudja pontosan. Neki bizonyára a nővére nyerte volna az első helyet azon a bizonyos listán, de inkább nem szeretne Hédiről beszélgetni. Most semmiképpen sem. Kissé ingerülten caplat be a mindig nyitva lévő csónakházba, hogy aztán megszabaduljon a cipőjétől végre, s elégedett sóhajtással nyugtázza talpa alatt a padlót. Jó lenne most lenni jó átváltoztatásból, de ha ebből is úgy lesz mamusz, hogy vígan csóválja a farkát, el fogja dobni az agyát. Inkább nem próbálkozik. Leül az egyik székre, lábait úgy nyújtva el két irányba, hogy térdig érő ruhája combközépig csúszik szétnyílt talárja alatt, ami egyébként egy cseppet sem zavarja mellékesen, főként, hogy ezt többnyire nadrágban szokta művelni. Mindig meg is kapja, hogy úrinő nem ül így, de hát ő sosem állította magáról azt. - Lehetne, hogy nem beszélünk ma este valahogy már semmiről, ami Hédihez kötődik bárhogyan is? - kérdezi meg, miután végre eszébe jut a valamivel korábban feltett kérdésre a válasz, hogy a lista élén bizony drága nővére állt, miután néhányszor neki köszönhetően kaptak büntetést az iskolai évek alatt. - Inkább csak igyuk meg azt a pezsgőt, és nem is tudom... szép a csillagtalan, felhős égbol?
|
|
|
|
|
Jávor Balázs Zoárd
Bogolyfalvi lakos
Bárd
RPG hsz: 102
Összes hsz: 104
|
DettiMenet közben feltűnt neki a nő le-lemaradása, ilyenkor mindig lelassított és hátra pillantva csekkolta, hogy minden rendben van-e. Még egy mosoly is húzódott az arcára, látva, hogy itt bizony a cipő lesz a ludas. Na igen, jól ismerte ő már Dettit ahhoz, hogy tudja, ezek a flancos cipők nem illettek hozzá. Oké, hogy csinos volt és kiemelte a lábait, de mégis, Dettitől ez a stílus távol állt, ez inkább Hédihez passzolt jobban. Bazsi viszont ezt most szóba nem hozta, nehogy a nő még félreértse és zokon vegyen valamit. Erre azért figyelt Balázs, tudta jól, hogy ez a versengés pöppet túllép egy határt a két nővér közt.
- Ne nézz így, felejtsd el - csóválta meg a fejét menet közben. - Az fix, hogy nem cserélünk cipőt, ne is álmodj arról, hogy én felveszem azokat a tipegőket - nevetve lépdelt a nő mellett, még a karját is felajánlotta Dettinek, csak hogy biztosabban lépkedjen az ingoványos talajon.
Még a nosztalgia is magával ragadta, de úgy tűnt, hogy ebben már nem lelt társra Detti személyében, aki mintha kissé feszültnek tűnt volna. Ajjaj.
- Nem, nem lehetne. Te figyelj már, muszáj mindig felhúznod az orrodat, ha Hédiről van szó? Lazulj már el, mi bajod van? Sokkal jobb nő vagy, mint ő valaha is lesz - ezt így is gondolta, közben ledobta magát az egyik székre, amit előzőleg Detti közelébe húzott. Onnan pont jó a rálátása mindenre is, tekintetét nem kerüli el a feljebb csúszó ruhadarab sem. Arról pillantása visszasiklik Dettire, majd a pezsgőt felbontja, de éppen csak pukkan, szerencsére nem rázódott fel. Szemöldökei feljebb szökkennek, elneveti magát, ezt azért Detti sem gondolhatta komolyan. - Most az eget akarod nézni? - kérdi, majd kortyol az üvegből és átnyújtja Dettinek. - Ennél még Hédi is jobb téma, bocs - röhögve böki ki. Jó, most tutira eldurran majd Detti agya, de na, Balázs azért szereti őt cukkolni.
|
|
|
|
|
Óvári Bernadett
Tanár, Mestertanonc Tanár, Illúziómágus, Egyetemi hallgató, Minisztériumi dolgozó, Bogolyfalvi lakos
Detti
RPG hsz: 64
Összes hsz: 68
|
- Bakancsot kellett volna húznom, de egy szóval se mondtam, hogy kérném a tied. Csónakázhatnék is benne... - válaszolja kissé ingerülten. Nem mondott ő semmit, csak tudomásul vette, hogy nem lát egyelőre semmilyen értelmes megoldást. Leül inkább az egyik székre, félig-meddig elfolyva ültében amolyan számára kényelmes módon, tudatában annak is, hogy ha az anyja látná, most tagadná le sürgősen, hogy közük vagy egymáshoz. A gondolat meg is mosolyogtatja, s hogy rá tegyen még kicsit saját elégedettségére, bal lábát átveti a jobbon végül. A drága mama is megpukkadhatna ezen a ponton felőle. A beszédtémát viszont kicsit sem értékeli, amit hangosan is szóvá tesz pillanatokon belül. - Muszáj mindig szó legyen Hédiről? Stockholmban kellett volna maradnom, csak én is elég hülye voltam. Nem is érdekel, hogy a tatának mi baja - fakad ki, de hamar abba is hagyja. Még szeretné azt hinni, és hajlamos is rá, hogy nem szokása panaszkodni, ezért inkább lenyelni igyekszik mindazt, ami még eszébe jut hirtelen. Úgy érzi, egész életében Hédi árnyékában élt, mintha csak akkor lenne bármi értéke, ha a nővére másolata, nem önmaga, s bárhogy igyekezett az elvárásokhoz alkalmazkodni, vagy éppen azokkal szembe szegülni, valahogy mindig minden Hédi köré épül. Olyan, mintha valami csillag lenne, minden egyéb meg előbb-utóbb bekerül a vonzáskörzetébe. Még az égről is ő jut eszébe valahogy, a francba már. - Óóó, kapd be, Jávor... tövig és keresztben - közli aztán arra az utolsó mondatra, és egy hirtelen ötlettől vezérelve felkapja a szék mellett heverő cipőket, hogy előbb a bal, majd a jobb példányt vágja Balázshoz. - Hol van inkább az a pezsgő? Tényleg megbántam már, hogy jókislány módjára az asztalomon hagytam a laposüveget - jelenti ki, közben pedig felkászálódik a székről, hogy rátehesse a kezét arra a bizonyos üvegre.
|
|
|
|
|
Armand Cedric Felagund
Mestertanonc Rellon (H), Elsős mestertanonc
RPG hsz: 72
Összes hsz: 80
|
BátyusA holnapi másnaposság még egy egészen más kérdés, ahhoz egyelőre túl kéne élnie a mai estét. Delíriumos állapotában igencsak kételkedik ennek sikerességében. A stég úgy ring alatta (legalábbis ez az érzése), mint a Titanic süllyedés előtt - ráadásul még dől is!
Ja nem, ő dől. Előre, hányni.
Így dőlnek el a dolgok.
Szenvedős egy jelenet ez, épp amikor azt hinné, hogy már nincs minden több kijöjjön és kiegyenesedne, abban a pillanatban kell hajolnia is vissza újra. Először nem veszi észre, aztán hálás öklendezéssel veszi tudomásul, hogy a bátyja összefogja a haját hátul.
Végül kimerülten - de némileg megkönnyebbülve térdel fel és fordítja a tisztítóbűbáj felé az arcát. Valószínűleg utoljára akkor tettek neki ilyen gesztust, mikor gyerekként bébitáppal etették és le kellett törölni a szája szélét. Ez azért meglehetősen nagy kontraszt ahhoz képest.
Most, hogy már nem kétes rosszulléttel szenved a stég deszkáin, hanem kihányta magát, hirtelen rázuhan a fáradtság és az éjszakai levegő. Így mikor a bátyja felteszi a kérdést, hogy fázik-e, szenvedőse-erőtlenül nyöszörögve hümment helyeslően.
- Aha... és aha. - Jobb is és fázik is. Nem is ellenkezik, nekidől a magasabb testvér oldalának, hogy kifújja magát az elmúlt kimerítő tíz perc után.
- Annyira béna vagyok. - Nincs mögötte semmi mélyenszántó öngyűlölő gondolat, kizárólag csak a mostani helyzetén szenved összefüggéstelen önsajnálattal.
|
|
|
|
|
Jávor Balázs Zoárd
Bogolyfalvi lakos
Bárd
RPG hsz: 102
Összes hsz: 104
|
DettiDetti nem volt könnyű eset, ezt ő is tudta, végül is, jó néhány éve ismerték már egymást, még kölyökkorukból. Nem volt persze mindig ilyen ingerült, akadtak a nőnek jó pillanatai is, azokat Balázs jobban kedvelte, de tudta, hogy ha ingerült, akkor inkább jobb, ha csöndben marad. Ezt viszont ő nem tudta teljesíteni, mert alkalmanként kifejezetten szerette szívni a másik vérét, noha tudta, hol van az a határ, amikor már tényleg nem vicces a dolog. Legalábbis régen így volt, most meg már felnőtt fejjel, jó néhány külön töltött év után nem lehetett benne biztos, hogy mennyire is változott Dettinél az a bizonyos tűréshatár. Csak azt nem értette, hogy miért van még ki mindig Hédi miatt. Nem kéne, hogy ez árnyékolja be az életét.
- Tata? Mármint most a nagyapádról van szó? - pillantott rá meglepetten, ahogy feljött ez a Stockholm téma.
- Nem talált - kapta el teli vigyorral a fejét az egyik felé szálló cipő elől, a másik azonban sikeresen súrolta az oldalát. - Ezt még gyakorolnod kell - fűzte hozzá egy mosollyal, aztán a még mindig paprikás kedvű nő kedvére felbontotta azt a fránya pezsgőt. - Tessék őnagysága alázatos szolgálatára - miután átnyújtotta, még színpadiasan meg is hajolt előtte.
- Szerintem lazítanod kéne, levezetni ezt a feszkót - jegyezte meg, fürkészve Detti vonásait.
|
|
|
|
|
Damien Sebastian Felagund
Független varázsló, Legilimentor, Végzett Hallgató, Okklumentor, Végzett Diák
RPG hsz: 218
Összes hsz: 324
|
Öcsisajt
Ugh. A hangoktól azért végigborsóznak a karjai, s minden szimpátiája ellenére elfordítja a tekintetét. Bájitalfőzés közben az ember sok mindenhez hozzászokik, így nem könnyen fordul fel a gyomra, de sajnos tapasztalatból tudja, mennyire szar az ilyesmi. Két-három alkalomnál többször nem követte el ezt a hibát, ám ezekről élénk, zsigeri érzésekkel megtűzdelt emlékei maradtak, ami most határozottan nem segít. Egy kicsit... eltereli a gondolatait.
- Mindjárt túl leszel rajta,- biztatja az egyik szünetben csendesen az öccsét, azon tűnődve, vajon elhanyagolt-e valamilyen bűbájt vagy főzetet, amivel segíthetett volna. Esetleg a bezoár méregnek tekintheti az alkoholt bizonyos koncentráció felett? Majd utánanéz később.
Amint úgy tűnik, a legkisebb Fela végre gyomortartalma aljára ért, a biztonság kedvéért még segít visszaülni, a stég szélétől biztos távolságba. Szusszan egyet, letottyanva mellé, mert adni akar egy kis időt kiheverni az iméntieket. Pár pillanatig túr a zsebében, ültében kipiszkálva valami belegyűrt számlát vagy zsebkendőt, amit hirtelenjében átalakíthat takarószerűvé. Az átváltoztatás nem fortéja, azonban egy szabás nélküli, puha darab anyaggal még csak-csak megbirkózik, hogy legyen mit Armand hátára teríteni.
- Vizet?- kérdezi, a kekszet - az este végéig - száműzve. A következő megnyilvánulásra csak derűs pfffft hangot hallat, Armand felé fordítva fejét, mint aki alaposabban meg akarja nézni. Jó-jó, kicsit szétcsúszott, kicsit zöld, mint egy napon felejtett csokibéka, de attól még az ő tesója.
- Nah. Legalább nem ettél csípőset,- "vigasztalja" Armandot, miközben megdörgöli a hátát. A tó élővilága nyilván nem túl hálás most neki, de még csak bújkálnia sem kell holnap reggel. Ha a szomszédok giccses kerti dekorját okádta volna padlógázzal telibe, azt sokkal nehezebb lenne eltussolni. - Illetve nem estél be a tóba ÉS engem se sikerült lehányni, szóval win-win szituként könyvelem el,- mert ha Armand biztatásra vágyott, a legjobb emberhez fordult érte.
|
|
|
|
|
Armand Cedric Felagund
Mestertanonc Rellon (H), Elsős mestertanonc
RPG hsz: 72
Összes hsz: 80
|
ArmandMég mindig szédül kissé, de ez már inkább a hányás utóhatása. Még jó, hogy a bátyja érte jött és ő ápolgatja, mert nem valószínű, hogy másnak lenne türelme ehhez az illuminált nyavajgó manchildhoz. Lenyugodva szuszog, figyeli a tó fekete vizéről visszatükröződő fényeket.
- Víz. Igen, köszi. - Csak rövid tőmondatok, ez így most jó. A csípős említésére szenvedve fintorog egyet, mikor visszagondol az üvegre, amit ő maga hozott a buliba.
- Ami azt illeti, ittam csípőset. - Mármint ez nem csak erős volt, ugh. Már a tény, hogy eszébe jut szaltóra készteti a gyomrát. És hogy nem esett a tóba? Taps-taps, Armand, taps-taps. Mások tényleges eredményeket és achievementeket mutatnak fel a szülők előtt.. a rellonos srác meg nem esik a tóba. És még ebben is segítettek neki, ami azt illeti, Dami fantasztikus gardedám.
Eltelik némi idő üldögéléssel, pihenéssel, mire Armand úgy ítéli, hogy mostmár képes anélkül járni, hogy a testvére nyakába csimpaszkodva, kismajom pózban kelljen hazavinni.
- Najó. Menjünk, mostmár nem hányom össze a házat. - Beteges-sápatag mosolyt vet a másikra, már kezd némi kába józanság visszalopakodni a tekintetébe, ahogy ezt mondja. Elgémberedett tagokkal feltápászkodik, leporolja a nadrágját, majd Damit bevárva immáron valamivel vállalhatóbb állapotban visszasétálnak a faluba.
|
|
|
|
|
Dr. Kozák Dávid
Gyógyító, Független varázsló
RPG hsz: 117
Összes hsz: 120
|
BreaghaVannak betegek, akiknek legszívesebben baltával, vagy pisztollyal juttatnék vasat a szervezetébe. Ma pont volt kettő ilyenem is az Ispotályban. Szóval most eljöttem, hogy kicsit kiszellőztessem a fejem. Vettem is idefelé egy üveg sört, amit rendes alkoholistához illőn a kabátom zsebében hozok. Kilóg a nyaka, ami elég árulkodó, de valahogy ma pont leszarom. Nem szoktam rá a dohányzásra, de ha valaha elszívnék egy szálat, az ma lenne. Ebben a csudálatos hangulatban baktatok a stéghez. Van itt egy kedvenc padom. Itt csókolóztam először. Ennyi szentimentalizmus szorult belém és ezzel érje be mindenki. Szóval leteszem magam a jéghideg padra, aztán fel is kelek. Ha odafagynak a golyóim, akkor búcsút mondhatok a nemlétező gyerekeimnek, pedig akarok majd. Pálcát elő, melegítő bűbájt idézz. Kész. Vissza is ülök. Egyik lábam lazán átvetem a másikon, előhúzom a sörösüveget, majd a pad fém szélén egy mozdulattal le is ütöm a kupakját. Mire jó az egyetem ugye? Ilyeneket lehet megtanulni két szigorlat között. Aztán mint aki jól végezte dolgát kezdem szopogatni a magamnak orvosi javaslatra választott italt. Receptet nem írtam, de ez most tényleg gyógyszer. Tekintetem végigpásztázza a területet és megakad egy ismerős alakon. Ellegel rajta a szemem. Messze van, lehet nem is ő az, de bennem mégis felébrednek azok a régi bosszantóan édes érzések. Szabad kezem ujjai bizseregnek. Eszembe jut ahogy a rendelőben a combján siklottak. Testemlék érzés. Erre igyunk!
|
|
|
|
|
Breagha Beth Gillins
Mestertanonc Navine (H), Bogolyfalvi lakos, Elsős mestertanonc
Vélaszép királykisasszony
RPG hsz: 82
Összes hsz: 84
|
DávidElmélyülten áll a stég deszkáin. Zavaros gondolatai a vízzel együtt fodrozódnak. Otthon kéne lennie. Azt mondta személyzetének, hogy nem lesz sokat távol, mégis órákat császkált a faluban, most pedig igencsak hajmeresztő dologra készül. Észre sem veszi az éppen őt figyelő alakot, sőt, ha teheti, talán kicsit ignorálja is, mivel nem érzékel veszélyes energiákat a közelben. Csizmájának sarka ütemesen kopog. Közelebb lép komótosan a stég végéhez, annyira veszélyesen, hogy szinte épp csak nem lép le róla. Aztán pár kecses mozdulattal leveszi csuklyáját, kissé felismerhetővé téve saját magát. Így is Dávidnak háttal áll, akiről még jelen pillanatban sejtése sincs. Azt se tudja, mit gondoljon arról a modortalan férfiról hirtelen... Csak annyival van tisztában jelenét illetően, hogy szüksége van valamire, amellyel kizökkentheti magát. Ezért félredobja a sötét darabot és lassanként lecipzározza sötétbarna bőr lábbelijeit.
|
|
|
|
|
Dr. Kozák Dávid
Gyógyító, Független varázsló
RPG hsz: 117
Összes hsz: 120
|
BreaghaMi a jó fenét csinál? Ez jut eszembe ahogy elnézek felé megint. Kabátomban, fejemre húzott fekete sapkámban, kék farmerba bújtatott csizmás lábamban úgy festhetek messziről mint egy kukkoló vagy alkesz. Vagy kukkoló alkesz. Nem izgat. Higgyenek az emberek amit akarnak rólam. Amúgy meg senki se jár erre, aki meg igen, az is siet biztos mert ránk se hederít. Egy futó kocog el előttem, sűrűn fújva a levegőbe a nagy pamacsokat. Lehet nekem sem ártana néha mozogni. A végén olyan sörhasat eresztek mint a tatámnak volt. Húzok egyet az üvegből. Fekete sört választottam, édesebb az íze mint a klasszikus pilseni fajtáknak. Fura de ebben a hidegben is jól tud esni. Mindenki a meleg italokra esküszik. Én meg prüszkölök a forralt bortól meg a forrócsokitól. Ezekkel arra késztetjük a testet, hogy hűtsön. Ideig óráig melegítenek csak. Aztán meg pont az ellenkezőt csinálják. Megint odasandítok az én szép exemre. Aztán előre is dőlök, mert furcsa dolgot veszek észre. Ledobja a köpenyét. Nagyon a stég szélén áll. Nem ugrom azonnal, de a testem készenléti állapotba vált. Még a sört is lerakom gyorsan. Mire készülhet? Mi járhat abban a szép fejében? Mennyi kérdés amire csak a tettei adnak majd választ. Várok. Várok amíg kiderül mit akar tenni.
|
|
|
|
|
