Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

- Nem hiszem, hogy befolyásolná ez a választ arra, amit én kérdeztem. - Hosszú percek óta most először nézett fel. Szemei szomorúak voltak, mintha már eleve a legrosszabra gondolna, de valami vakmerő is volt benne. Mintha ezt már az elején eldöntötte volna magában: még véletlenül sem akarta Raminak leírni azt a lidércnyomást. - Ez változtat valamin? - Ezt már az egész témára értette. - Akármelyik verzió is igaz.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

Továbbra is csak pislog Zalánra. Teljesen még mindig nem állt össze a fejében a kép. Nem tudja, hogy valójában min megy keresztül a barátja. Csak bambul hajfürtjeire. Valahol megrémiszti a levitás viselkedése. Nem tudja hova tenni, értelmezni. Nem tudja, mit vár el tőle a levitás, de úgy érzi, bármi is legyen, nem tud neki eleget tenni. Nem tud felelni a kérdéseire.
- Min változtatna? - Hangjában tiszta őszinteség fedezhető fel. Szavai halkak, finomak és lassúak. Épp úgy, ahogy Zalán azt már megszokhatta a lánytól. Tekintete továbbra is a fiú arcát fürkészi, vonásait szemléli. Homloka felé pislog. Továbbra is össze van zavarodva, és ez látszik vonásain, testtartásán, még a szemében is.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

- Tudom is én... - kezdte karjait széttárva, de ha jobban belegondolt, egy egész listát teríthetne a lány elé a lehetséges opciókkal. - Hogy kerülni fogsz miatta. Vagy hogy furcsán nézel rám. Figyeled, hogy épp melyik pillanatban kap el egy hülye agyrém. Rendszeresen kérdezgetni fogsz róla. Teóriákkal előállni és akkor is ez lesz a téma, amikor nem kéne, hogy az legyen. Vagy csak - fejét elkeseredetten döntötte enyhén hátra, onnan nézett vissza Ramira - egyszerűen nem fogsz tudni mit kezdeni vele és csak még jobban összezavarlak azzal a sok maszlaggal, amit kiejtek a számon. És akkor így fogsz nézni rám. Pont így.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

Összehúzott szemöldökkel pislog a levitásra. Félrefordítja fejét, úgy néz fel rá, s igyekszik emészteni a fiú szavait. Aprót ráz a fején végül.
- Miért tenném? - Nem érzi jogosnak a feltételezéseket. Bár nem köti össze magában, de ha valaki tudja, hogy milyen érzés furának lenni, akkor az ő.
Zalán sem hagyta ott még, Ramóna akárhányszor kérdezett furcsa dolgokat, jegyzett meg olyat, ami más szerint illetlen vagy tapintatlan lenne. Még olyankor sem, ha a navinés ignorálta vagy figyelt a fiúra. Ramóna természetesnek tartja, hogy ez fordítva is így történik.
Mellesleg nem érdekli annyira ez a látomás téma, hogy a későbbiekben csak ezzel foglalkozzon Zalán közelében. Sokkal jobban élvezi, ha sétálnak az erdőben, madarakat figyelnek, vagy iskolai dolgokról beszélgetnek.
Vonásai azonban ellágyulnak, mikor a fiú kiemeli a nézését. Kiegyenesíti nyakát és homloka ráncai is eltűnnek. Ismét csak ráz egy aprót fején. Mintha le akarná már rázni magáról a beszélgetés súlyát.
- Nem tudnálak kerülni - fűzi hozzá még halkan. Ez ragadt meg leginkább gondolatai között. Hiányozna neki a fiú, ha kerülni kezdené, ezt most már Ramóna is tudja.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

Akkor vette csak észre, hogy egy ideje kapkodva veszi a levegőt, amikor az egész a tüdejében ragadt a lány reakciójától.
 - Nem tudom. Kellemetlen tapasztalatok. Azt hiszem - ismerte el csendesen. - De ha azt mondod, hogy ez abszurdum, akkor neked... elhiszem? - az utolsó szót már szinte kérdő hangsúlyal ejtette, mintha meglepődött volna saját magán, hogy ezt komolyan is gondolja.
 - Nem akartalak összezavarni. De a legtöbb barátom már tudott róla, szóval... csak tépelődtem volna, ha... mindegy. Hagyjuk is ennyiben. Egyelőre - bólintott megkönnyebbülve.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

Tény és való, elbambult és Kornélt is feltartotta a nyomozásban ezzel, de segond, most, hogy lerakták a hátsójukat a szomszéd boxba, már minden a helyére került egy kiadós hallgatózáshoz. Michelle agyon kellene vágja ezért a rossz szokásáért anyai kötelességből.
Arra azonban nem számított, hogy ilyen... komplikált témákat boncolgat Zalán a lánnyal. Naivan tényleg azt gondolta, csak barátjuk bénázása kerülhet a terítékre, ehelyett Zalán első hallható mondataiból már leszűri, hogy olyasmihez asszisztálnak, amihez nagyon nem kellene. Késő elfutni.
Kornél telibe láthatja, ahogy előbb kitágul mindkét szeme a meglepettségtől, aztán elgondolkodóra vált az arckifejezése, végül nagyonis tudatában a hallottaknak, szándékosan visszafordítja a figyelmét asztaltársára.
- Telefon, haver. Ne mondd, hogy nem ismered mugliismeretről? - Könnyednek szánt hanglejtés, nem túl hangosan ahhoz, hogy feltűnő legyen a túloldalnak, moderált hangerő szintén a feltűnésmentességért. A vigyora kissé erőltetett, mert attól még hallani hallják a levegővételek között Zalán szavainak foszlányait, és összerakható az egész, Rami válaszaival együtt. Határozottan tényleg nem kellett volna hallja ezt az egészet, Kornélnak volt igaza. Majd odafent, a kastélyban bevallja.
- Viszlek magammal dadának. - Puszta szeretetből persze. Egy pillanatra kicsit oldalvást fordítja a fejét a kapucni alatt, mint valami rossz, kringé gangster. A szája kinyílik, majd visszacsukódik, mint aki mondani akart valamit, de meggondolta magát. Inkább visszafordul Kornélhoz; nyoma sincs az infantilis viselkedésnek az arcán, sokkal inkább nyugis, szándékosan oda sem figyelő arckifejezést ölt.
- Adj csak a tiedből egy harapást. Cserébe vehetsz az enyémből is. - Vérbeli pofátlanként a még érintetlen sütirészből lekanyarít egy darabkát Kornéltól, de cserébe rögtön odatolja az ő epres sütijét is a még meg nem csonkított részével.
Szüksége lesz egy délutánra, hogy elsimítsa magában ezt a váratlan információt, mert ha jobban belegondol, ez akár magyarázatul szolgálhatna Zalán korábbi éjszakai ordítozásaira. Ezek szerint sokkal mélyenszántóbb volt az egész, mint gondolta, már ha igaza van és helyesen kötötte össze a szálakat, amikről egyébként tudnia sem kellene, ha Zalán nem mondta el magától a történetet.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

Most már csak bámul Zalánra, átható kék szemeivel. Tekintetében továbbra is őszinteség csillan, de felfedezhető benne valami mély szeretet féle is.
Ramóna kimondott mindent, ami benne volt. Belső világa is megnyugszik kicsit, ahogy a fiú szavai is csendesebben érnek el hozzá. Most érzi a másikon is, mintha nyugodtabb volna, mint néhány perccel korábban.
A navinés is finoman bólint, mintha azt akarná jelezni, megértette a fiú kérését. Ezúttal pedig így is van, nem kérdez rá a félbehagyott mondatra, elengedi füle mellett. Pedig nagyon szeretné tudni, mit nem mondott ki barátja. Halványan mosolyog rá a fiúra, bár most maga sem tudja, miért. Csupán kiengedi, ami kikívánkozik belőle.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

Viszonozza a mosolyt, egyre megkönnyebbülten, egyre őszintébben. Lassan zökkentette csak ki valami. Szeme fókuszt vesztett, elbámult Rami feje felett. Kósza gondolat.
 - Egyvalamit még meg tudsz tanítani nekem a telefonon? - hajolt kíváncsian az asztal fölé, szavai motyogásba fúltak, ahogy kezébe vette az eszközt. Pár perc telt el így, amikor úgy értékelték, hogy ideje indulniuk. Zalán elvette a tányérokat és a bögrét, hogy visszavigye a pulthoz, amit a meglepett felszolgálók mosollyal jutalmaztak. Még mielőtt visszament volna a cuccáért, az egyik lány egy papírt tolt Zalán orra alá. Kacarászó hangok elegyedtek a cukrászda zajával, amíg a levitás ráfirkantott valamit. Mintha csak flörtöltek volna vele. Vigyorogva lépett vissza Ramihoz, de többször is visszasandított a pult felé.
 - Mehetünk? - azzal felkapta a cuccait és hagyta, hogy a kis unikornis menjen előre.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Bogoly Burger

Csendben ettünk miután minden átbeszéltünk. Jobb túlesni a rosszon, hogy jobb legyen azután. A betegeknek is ezt szoktam mondani. A fájdalom nem lesz kevesebb, ha azt hagyjuk a végére, vagy áltatjuk magunkat azzal, hogy valami nem kellemetlen, ha egysze az lesz. A velem szemben ülő lányról nem tudtam volna megmondani, hogy mit gondolhat, vagy hogy érzi magát. Nekem nem igazán vannak ehhez radarjaim. Nem vagyok érzéketlen, csak nem bánok jól se a saját se a mások érzéseivel. Egyszer még azt is megkaptam, hogy emocionális analfabéta vagyok. Igazából nem is egyszer, ha jobban belegondolok. Most mit mondjak? Lehet. Minden esetre most sem én szólalok meg előbb. Nagyon jól elvagyok a finom ételemmel egyelőre. Gréta kezd beszélni hozzám. Ezt respektálom, de mielőtt bármit mondanék lenyelem a számban lévő falatot, aztán üdítővel öblítem. - A családom szerette volna. Azt mondták vagy jogász vagy orvos. Nekem az utóbbi volt szimpatikusabb. Ha magam választhattam volna...Talán séf lennék vagy zenész, esetleg fogó valamelyik csapatban - vallom be a néha bosszantó igazságot. Nem akartam gyógyító lenni. Jogász mégkevésbé. Bármi mást szívesebben csináltam volna. Na jó, egyet kivéve és az az aurorság. Főleg miután egyik-másikat úgy raktam össze, mint otthon más a puzzle-t. Lehet illúzióromboló vagyok a velem szemben ülő lelkes és elhivatott lány számára. Bár tudnék másként gondolkozni. Próbálok, tényleg, de nekem ez csak munka és nem hivatás.  

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

Ramóna szemei az asztal felé fordulnak, az üres tányért és bögrét kezdi szemlélni. Akkor néz fel, mikor meghallja barátja kérdését. Szóban most nem felel, csak nagyot bólint válaszképpen. Már nyúl is a telefon felé, hogy megmutathassa, bármit is szeretne tudni a másik.
A navinés ülve marad, míg társa visszaviszi a megüresedett tányérjaikat. Csak akkor tápászkodik fel és szedi össze cuccát, mikor meglátja a vigyorgó fiút visszafelé sétálni. Régen megtanulta, hogy nem képes jól értelmezni a mimikát, nem is próbálkozik megfejteni a vigyort
Ismét csak bólint, s belebújik kardigánjába, majd vállára akasztja oldaltáskáját is. Egyenesen az ajtót célozza meg. Hátra pillant még válla felett, hogy Zalán követi-e.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

- Nem tanulhatom a tárgyat. A szüleim nem engedik - vonom meg vállamat. Most csapkodhattam volna az asztalt, hogy márpedig én igenis mugliismeretet akarok tanulni, de felesleges lett volna. Örülhetek, hogy az LLG-t felvehettem magamtól, ha már minden mást ők szabtak meg. Ezért járok Brightmore prof ST óráira például, amik érdekesek, de a hideg ráz a tanerőtől.
Igyekszem szóval tartani Lafit. Abban is reménykedem, hogy hátha ráharap arra, miért nem tanulhatok azt, amit akarok, és esküszöm szívesebben beszélnék erről, minthogy még többet halljon a Zalán és Rami közti beszélgetésből. Itt sem kellene lennünk, nemhogy még tudjon róla!
Arcomra ül ki a nemtetszés a választ hallva. Ha engem akar dadának, akkor mindketten halálra vagyunk ítélve. Futni sem tudok, és már repülni sem. Ez hatalmas hendikep. Ahogy az, hogy Lafi viselkedése érezhetően és láthatóan megváltozik - tehát teljesen jól hallotta az információt, ami meg is ragadt. Klassz. El kéne mondanom Zalánnak vajon?
- A tied az eg- - és itt jön el a pillanat, ahogy megáll bennem az ütő. Pislogok párat, visszahúzom magam elé a tányért és egy akkora falatot tömök bele a számba a villámmal, hogy azt mindenki megirigyelhetné. Valamit csinálnom kell, hiszen Zalán felkel az asztaltól, Rami is szedelőzködni kezd, mi meg itt ülünk, mint két hülye.
- Egyél te is - mutogatok villámmal a sütimre, amit végül kicserélek az övével. - Nagyon jó - szemem sarkából nézem végig, ahogy elhagyják a cukrászdát, majd fordulok az ablak felé, hogy valahogy legyűrjem az akkora falatot, mint egy puffskein. Köhécselve, kicsit könnyezve fordulok vissza Lafi felé, és azonnal nyúlok az innivalómért.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

- Oké - nyugtázta könnyedén, hogy ezt is megbeszélték, bár benne azért akadtak kételyek. Természetesen ismert olyan nőket, akiknél nem merült fel volna ilyen kérdés, ám Elektrát nem ismerte, gyanúja azonban a tárcában látott fotó miatt volt. Márpedig akadt dolga egykoron férjezett nőkkel és bizony, azok nehezen bökték ki , hogy mit is akarnak. Legalábbis Valika a Holdfény utcából. De az már rég volt, és ahogy emlékszik, még a cipője is ott maradt, úgy kellett kiugrania az ablakon, nehogy a férj egy crutióval sújtja a szeretőt. - Rég kaptam ilyen bókot - jegyezte meg egy mosollyal, és továbbra se tudta, hogy melyik polcra is helyezze a nőt. Bár inkább úgy sejtette, hogy a másik nem szeretné megsérteni, s erről árulkodott a nő következő mondata is. Még szerencse, hogy Balázs nem volt az a sértődős fajta és tulajdonképp benne sem merült fel hátsó szándék, inkább csak nem tudta megérteni, hogy egy ilyen nő miért is inkább vele száll meg egy motelben, mint hogy menne haza a párjához. Ha nem szexet akart, akkor talán valami lelki oka lehetett. Na tessék, Balázs túl sok pszichológiát olvasott a börtönben, de volt rá ideje. Egészen ki is kupálódott odabent, bár nem szokta fitogtatni a tudását.
- Tényleg? Csípem a bolond nőket - elmosolyodott, rég hallott már ilyen lekoptató dumát, el is raktározta az elméjében.
- Ezt most értsem úgy, hogy - ujját a levegőben tekerte körbe, mintha így akarná kitalálni a további gondolatmenetet, de inkább nem kezdte el fejtegetni, hogy melyik is volt a vicc, ezt meghagyja későbbre.
- Inkább nem akarom érteni - fűzte hozzá gyorsan nevetve, meg is lepődött azon, hogy bosszankodását követően a hulla fáradtság mezsgyéjén még képes volt erre. Talán lehet, hogy épp a fáradtság hozta volna elő belőle a jókedvet? Vagy a nő bolondériája, a fene sem tudja. Beszélgetésük jókedvű hangulata innentől sodródott más mederbe, komolyabb téma jött szóba, a férfi pedig őszinte érdeklődéssel figyelt. Régen nem volt ennyire érdeklődő, de az elmúlt évek alatt sok mindent átértékelt. Akiket barátoknak hitt, azok elhagyták, s most magányos farkasként tengette napjait. Alig akadt valaki, aki szóba állt vele, a főnöke Matyi, illetve a még baráti körébe sorolható Zsófi és Detti társaságán kívül sokan elfordultak tőle.
- Azért ez komoly, sok minden történik az emberrel, de egy kóma és ezt még túl is élted, komoly. És okozott valami komolyabb gondot? Vagy könnyen tudtál visszailleszkedni az életedbe? - sokat hallott már kómás állapotokról, olvasott arról is, hogy vannak, akik elfelejtenek dolgokat, netán képességeket, vagy az életük egy teljes részét.
- Vannak kivételes napok - vonta meg a vállát, inkább úgy volt vele, hogy a nő rosszat várjon tőle, sem mint megszokja, hogy mindig ilyen jó. Régen sokaknak okozott sok csalódást, ezért ha ma már másként is viselkedett, azt akarta, hogy tudják, van neki sötét oldala is.
Míg az italból jóízűen kortyolt, látta a nő vonásainak rezdülését. Meglepte. Valamiért egész más válaszra számított, de úgy tűnt, sokkal kacifántosabb a valóság. - Ó értem, részvétem - mondta azt, amit ilyenkor szokás, ennél jobban azonban nem akart belemerülni a témába, főleg ha a másiknak sikerült lezárnia a sebeket, miért is tépné fel azokat egy rosszul irányzott kérdéssel. A végén még vigasztalhatná, ahhoz pedig nem ért és még csak zsebkendője sincs.
- Sajnálom, nem akartam vájkálni az életedben, csak feltételeztem, hogy valaki vár otthon - tette hozzá, látva másik tekintetén a ború fátyolát.
- Lehetett volna, de elbasztam. Élettársam volt, de rossz társaságba keveredtem, akik vittek magukkal. Hűtlen is voltam, rám húztak hét évet, börtönbe kerültem. Született egy kislányom, de az anyja nem keresett, elvágott minden szálat. Szeretném a gyerek miatt tartani a kapcsolatot, de menekül előlem - megvonta a vállait, olyan semlegesnek tűnhetett, mint eddig, bár azért ha valaki jó megfigyelő, érzékelhette, hogy milyen mélyen érinti a férfit ez a téma, leginkább a gyerek végett. Meg is dörgölte az állát, ez amolyan pótcselekvés volt, ha szar témával találták be.
- Nem öltem embert - pillantott a nő sötét íriszeibe, s úgy érezte, ezt jobb, ha tisztázza, mert bizonyára számos kérdés merült fel a nőben a börtön hallatán. - Még egyet? - közben mivel saját poharát már kiürítette, tölteni kezdett egy újabbat.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

Odakinn a hó hull, idebenn a leplek. Mindketten fedik felfelé önmagukat a másik előtt. Fáradtságuk ellenére odafigyelnek egymásra és ez nyitja meg az utat valami különleges felé, amire talán egyikük sem számított ma este. Miután megbeszélték, hogy testi motiváció nem játszik szerepet ittlétében, még akkor sem ha a férfi kivételes adottságok birtokosa, hősnőnk mesél balesetéről. Látja Balázson, hogy érdekli ez a téma, s ha őszinte akar lenni nem volt igazán kivel erről beszélnie akkoriban, ezért jól is esik most rátérnie - Hülyén fog hangzani, de csak az a néhány év esett ki, amit előtte a városban leéltem. Tudtam ki vagyok, mi a foglalkozásom, mindent. Az egész múltam ott volt a fejemben, csak az az idő nem, amit ismét Bogolyfalván töltöttem - kortyolja be a maradék italt noztalgiázás közben, majd folytatja a történetet. Nem esik nehezére feleleveníteni annak kronológiáját sem, pedig már egyre kevesebbet gondolkozik róla sorrendiségben. - Voltak látomásaim, vagyis szerintem igazából csak az emlékeim akartak felszínre törni. Halálra rémítettek. Egyszer még majdnem a saját kádamba is belefulladtam miattuk. Nem ismertem fel azokat, akikkel kapcsolatba kerültem, akik fontosak lettek nekem a kiesett szakaszban. A családom is titkolózott előttem, hogy kíméljenek. A lányomat is ők nevelték közben. Szörnyű időszak volt... - rázza meg fejét szomorúan, ahogy átéli lélekben az elmondottak esszenciáját. Könnyek szöknek a szemébe, de kézfejével letörli őket. - Megsínylettem a történteket...De a Sors megkegyelmezett nekem, aztán egy este mindent visszakaptam - mosolyodik el ragyogón. Hálát érez most már és nem dühöt vagy kétségbeesést, mint akkoriban. Ezután a férfi megint elodázza saját értékeit, amiket immár sokadjára tett Elektra szóvá. Ismeri ezt a hozzáállást olyanoktól, akik azt hiszik magukról, hogy azért, mert hibáztak már senki sem fogja bennük meglátni a jót, így inkább keltik maguk körül a sötétség látszatát. Tartsák bolondnak, talán az is, de ő ebben az emberben fényt érez és nem fél vele eszerint kommunikálni. - Köszönöm. Már rég volt. A férjem és a kisfiam is meghalt azon a májusi éjszakán, de én kijutottam az otthonunkból. A látszat furcsa jószág. Ha rám nézel, csak egy nőt látsz, aki kicsit szép, de nagyon zakkant...A sorsunk nincs az arcunkra írva. Neked sincs...Hiába várnak haza ketten is engem én ma mégis veled maradtam, mert hiszek a végzetben, az emberek jóságában és mindenek felett az igazásgban - filozofál elgondolkozva, kezében az üres pohárral. Törökülésbe helyezkedik ezután, majd a párnán támasztja meg karjait, amikre aztán állát is leengedi. Úgy hallgatja innentől a férfit. Figyelmesen, nyílt szívvel. Sötét szemeiből a megértés lágysága sugárzik. Tanult tudását ösztönösen használva olvas a szerelő arcának rezdüléseiből. - Azoktól fél, akik a bajba belevittek, vagy tőled? Vagyis attól, aki akkor voltál? - kérdezi bársonyos hangon, de megérti azt is, ha nem kap választ. - Látom rajtad, hogy bár a vállad vontad meg, mégis mélyen érint ez az egész. Igaz? - billenti el kissé fejét, amitől haja lehull és beteríti vállait és karját. Éles vonású arcán nincs festék, bőrét csak az ablakban égő fények festik aranylóvá. Hosszú éjszaka ez, a leghosszabb az évben. Idejük van bőven. Bele fog férni még pár ital. Ezér csak bólint és nyújtja poharát.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

Amellett, hogy iszonyat szerencsésnek érzem magam, ma még azt is elhiszem, meghódítom a világot. Irtó felszabadító érzés tud lenni, hogy lesz egy saját lakásom, amit csak magamnak köszönhetek. Semmi szükségem vállveregetésre, büszke vagyok én magamra, és annyira felspannolva ráadásul, hogy gondolkodás nélkül masírozok oda Margorhoz, és teszem le a fenekem.
Noha annyira nem rémülök meg a három alaktól, kifogásnak szépen felhasználom őket, hogy ne kelljen magyarázkodnom, miért ezt a helyet szemeltem ki. Abból érzem, hogy nem jönnék ki jól.
A mosolyom kiszélesedik, ahogy nevetni hallom, nagyon szeretem azt a hangot hallani, mert tudom, hogy én váltottam ki, és egy vidám ember mindig sokkal jobb látvány.
- Igazából... úton van. Azért jöttem, mert Samu szólt, hogy van sütőtökös rizottó - hajolok kicsit előrébb, hogy megsúgjam neki ezt a hét pecsétes titkot, ami a Samuval kapcsolatom övezi, és mosolyogva növelem is a távolságot.
- Ne kérdezze. Hülye lányos szokás, nagyon figyelek arra mit eszek. És bár én nem szeretek főzni, rákényszerülök.... kivéve persze ilyenkor - vonok aprót a vállaimon. Kellemetlenül nem érzem magam, hisz bár nem a kedvenc elfoglaltságom, szinte bármit ehetővé tudok varázsolni a konyhában. A szemem viszont felcsillan, ahogy hallom, hogy ő szeret.
- Ohh sajnálom, pedig tényleg nagyon szépek. Búlcsú is nagyon passzol a szobámhoz. Mondjuk most majd szeretni fog....  - bazsalyogok, igen, mert megint eszembe jut, hogy megtettem életem első lépését, teljesen önállóan.
- Oké, igazából madarat lehet ma velem fogatni, és nagyon rossz, hogy nem tudok kivel ünnepelni, nincs kedve egyet koccintani? - rebegtetem meg a pilláim, persze ne, várva el tőle azt, hogy egyből meg is értse, maximum a hangulatom tűnhet fel neki, hogy túl energikus a múltkorihoz képest is.
- Ez azért elég menő. Meghalnék egy ilyen könyvjelzőért - teljesen lenyűgöz, így ki is libbenek az állapotomból, és épp csak eltátva a szám, de rendesen bámulom. Még az sem zavar, hogy félig az asztalon fekszem, csak mikor észbe kapok, hogy talán ezt itt mégse kellene.
- Lett egy saját lakásom... vagyis... még a kulcsom nincs, de papíroztunk és két nap múlva már lesz - térek vissza gyorsan arra, miért vagyok én indokolatlanul ennyire boldog.
- Jó, a Prambergeren, de akkor is... ezért dolgoztam annyit. Most meg majd azért fogok, hogy fent tudjam tartani - de ezt is annyira lelkesen mesélem, hogy egyszerűen gonoszság lenne bármilyen negatívummal is lelombozni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Őszike néni könyvesboltja

- Kilenc éves, neki még mindenki néni meg bácsi, aki legalább egy évtizeddel idősebb nála - válaszolja tényszerűen a döbbent reakcióra, magyarázatot adva arra, hogy Annától ez még teljességgel természetes és logikus. Még Albertet is bácsinak szólította, holott a fiú még éppen csak elmúlt huszonegy, a kicsit is idősebb rokonokról nem is beszélve. Előfordult, hogy hasonlóan döbbent pillantásokkal találkoztak, de tulajdonképpen nem olyan nehéz kijavítani és megértetni vele, hogy erre semmi szükség, ha valaki úgy akarja.
- Köszönöm - feleli, ha már Sebastian azt mondja, megnézi, megérkezett-e bármelyik könyv is azokból, amelyeket nem olyan rég Franciska kért és íratott fel itt egy bizonyos listára. Addig nem is tudta, hogy ilyesmit is lehet, hiszen ez a könyvesbolt kicsit másként működött, amikor még utoljára itt járt jó sok évvel ezelőtt.
- Nagyszerű - szorítkozik továbbra is egy szavas válaszokra egyelőre, ez mégiscsak egyszerűbb, mint bármi mást megfogalmazni és az igazság az, hogy a maga részéről, még ha nincs is az arcára írva, szintén kényelmetlenül érzi magát. Valamiért azt hitte egy egészen kicsit, hogy tíz év után talán mégiscsak semlegesebben tudnak egymáshoz viszonyulni, hiszen az rengeteg idő, de mint a mellékelt ábra mutatja, ez nem minden esetben elég idő is ehhez. Szusszan egyet a gondolatra, miközben odakanyarítja az aláírását a papírra, ahová éppen kéri a másik, és tulajdonképpen már azon van, hogy ha semmi továbbira nincs szükség részéről, akkor fogja a könyveket és megy is dolgára, mert az akad bőven, de a másiknak most jut eszébe visszaugrani a korábbi kijelentéséhez.
- Grindelwald? - Úgy tűnik, rajta a sor, hogy megrökönyödjön. Nem tudja eldönteni, hogy ez most sértés akart-e lenni vagy sem. Ettől függetlenül mondjuk szíven üti, bár tény, hogy annak idején talán ő sem kezelte a legfényesebben az egész helyzetet. Kurtát szusszan, maga elé bámulva, ahogy ajkait vékony vonallá préseli össze egy pillanatra, de végül úgy dönt, nem mond inkább semmit. Vagy legalábbis szinte semmit.
- Mennem kell - közli rövidre fogva, és gyakorlatilag köszönés nélkül távozik a boltból. Szüksége van a friss levegőre, és még annál is inkább a talajra a lába alatt, hogy józan fejjel végig tudja gondolni, most valóban ő lett-e a történet főgonosza, és vajon mekkora hiba volt ez a látogatás.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Bogoly Burger

- Igazad van, jönnöd kellett volna. Na, majd legközelebb! - legyintek vigyorogva, hogy jobb kedvre derítsem, még ha tudom is róla, hogy ilyen apróságokon nem kapja fel a vizet. Túl régóta ismerjük egymást ahhoz. - Na, te meg ezek szerint Budanekeresdből hagytál ki... - könyökölök fel az asztalra, és megtámasztom a tenyeremmel a fejem, úgy nézek Grétára rosszallást erőltetve arcizmaimra. Elhiszem, hogy drága, sajnos mindennek felment az ára mostanában, nekem meg pont ekkor kellett vállalkozásba kezdeni, hát nagyon izgulok, hogy a gazdasági helyzet ne legyen rosszabb.
- Áh, hát tudod, hogy én nem verném szét a lakást, tudok vigyázni a környezetemre - dicsekszem, de közben arra célzok, hogy nem vagyok az a problémás vendég, nem kell tőlem tartani, ha meghívnak. Elhiszem, ha csak egy szűkebb avatást szeretne, nem akarom erőltetni a dolgot. De valamennyire azt is látom, hogy beindítottam a fantáziáját.
Amint megérzem kezének érintését a bőrömön, elvörösödik a fejem, és a tányéromat bámulva mosolyogni kezdek magam elé. Hirtelen meg se tudok szólalni. Egy pillanatra megfogom a kezét, gyengéden megszorítva azt, majd hirtelen elengedem és nevetni kezdek.
- Igyekszem, nem akarom, hogy miattam éhezz, így legalább megmarad a jó alakod - bókolok kedvességből. Grétával azért gyakran előfordul, hogy így játékosan húzzuk egymást. Nem gondolom komolyan, hogy ebbe bármit bele kellene látnom, mert akkor már biztosan történt volna köztünk ez-az, de hát ugye ilyenek a barátok.
- Okés, kérdezzük majd meg a többieket is, hogy ráérnek-e. Lehet, hogy még nálunk is tudunk lenni - vélekedek, majd folytatom az evést.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Pillangó-varázs Étterem és Teaház

Anya legújabb elvetemült gondolata volt a vakrandi. Épp volt egy szabad estém, szóval gondoltam, ha már én senkit nem tudok bemutatni neki, akkor erre a lehetőségre nem mondok nemet. Végülis, mi rossz történhet? Legfeljebb megismerek egy kellemes nőt, akivel akár még alakulhat is valami. Bár azt rettenetes lenne életem végéig hallgatnom, hogy az anyám fogott nekem asszonyt, de soha ne mondd, hogy soha. Ha pedig nem jön be, akkor legalább vacsorázom egy jót.
Általában dolgozni is ingben és szövetnadrágban járok, így legalább ezt nem kellett túlgondolnom. Megfésülködtem, megborotválkoztam, hogy mégis legyen valami formája az arcszőrzetemnek és ne egy ősemberre hasonlítsak. Anya nem mondhatja, hogy nem teszek meg mindent.
Az asztalunkat könnyedén megtalálom, ahol partnerem már vár rám. - Frida? - állok meg széke mellett, és amennyiben nincs ellenére, úgy két puszival köszöntöm. - Örülök, hogy végre megismerhetlek - mosolygok rá. Egyelőre fogalmam sincs mit gondoljak róla.
- Remélem ez az egész neked nem túl kínos. Anya kicsit túlbuzgó, ha a szerelmiéletemről van szó. Vagyis inkább arról, hogy nincs - nevetem el magam. Ebből mondjuk szerintem már nem jövök ki jól, de őszintén, nem tudom mit mondhatott neki anyám, és jobb tisztázni, hogy ezt az egészet amúgy nem én akartam ám.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Dominik

Ez az este egyre furcsább, pedig igazán jól indult. Úgy volt, hogy elkíséri Zsolnát, találkozik Teddy-vel, és egészen addig egészen jól is alakult addig a pontig, amíg azzal nem szembesült, hogy Zsolna felpofozza Dominiket. Attól a perctől kezdve az egész minden szélsebesen indult meg a mélypont felé, és még mindig nem értette ő sem, hogy pontosan mi is vezetett idáig. Futólag elköszönt Teddy-től, most pedig - tekintve, hogy a mágusjog tanár valami különös oknál fogva éppen hazakíséri Zsolnát, amire maga a lány kérte - egyelőre Dominik után siet, aki meglehetősen sértetten távozott. Frusztrált sóhajjal szedi a lábát, hogy utolérje a másikat.
- Lennél szíves megállni egy percre? - szól utána végül, megköszörülve a torkát, mert ami azt illeti, ezen ő is szeretne túllenni. Lehetőleg itt és most, aztán elfelejteni az egészet. Sajnálatos módon nem csak nincs joga akkor és ott használni felejtés-átkot, amikor és ahol szeretné, de még csak nem kifejezetten ügyes vele. Bár itt teremhetne Alexander csettintésre, viszont ez olyasmi, ami sosem fog megtörténni, és ha netán fel is zargatná, legfeljebb keresetlen szavakat kapna válaszul. Úgyhogy kénytelen annál maradni, amihez ért, a beszédhez. Talán lyukat is beszélhetne a másik hasába, de egyelőre inkább kérdezni kényszerül, hogy megtudja, mégis mi történt pontosan.
- Elmondanád, mi volt ez a félreértés? Arról van fogalmam, hogy mindenféle fellángolások és miegymás zajlanak itt, de remélem, tisztában vagy vele, hogy ha a családom többi része tudomást szerez rólad, annak nem lesz jó vége Zsolnára nézve. Tizennyolc éve az egyik unokanővérem megszökött a szerelmével. Egy hónapnyi boldogságért cserébe egy boldogtalan házasságban él azóta is a világ végén, és akkor ehhez még mindig semmi köze nem volt Zsolna anyjának, aki a legutolsó vérmes hárpia, akit szeretnél ráuszítani - osztja meg vele rövidre fogva nem csak Cicelle történetét, hanem azt is, hogy mi a véleménye Wilhelmináról, és bár sok mindenben nem ért egyet a családja többi tagjával meglehetősen gyakran, ebben történetesen igen.  

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

- Ilyen baromságokkal nem akarnám, hogy munkaidőn kívül, egy kocsmában kelljen foglalkoznia bármelyikünknek is. Ha valami ilyen jellegű sérelemről lenne szó, akkor azt házon belül, munkaidőben rendezném valószínűleg... - inkább hangosan elgondolkodtam ezen, amit mondott, mintsem hogy kioktatólag helyretettem volna a gondolkodását, de még akár annak is tűnhetett a tanakodásom. Tény, hogy Álmos nem a legszociálisabb figura. Egyébként én sem vagyok az. Csak konyítok valamennyit az emberekhez, mert muszáj, megtanultam ennyi év alatt, persze a családi hátteremből adódóan is ragadt rám valami. A projektben a teljesítmény érdekel. A kutatás sokszor magunknak való dolog, sok elvont szerzet terelődik össze, akiknek muszáj együtt dolgozniuk, de mindent a jó cél érdekében.
- Rendben. Örülök, hogy leszarod... Meg annak is, hogy bírsz - hümmögtem halkan. Nagy kő esett le a szívemről. Nekem is szimpatikus volt Álmos, és nem akartam, hogy egy ilyen információ miatt elforduljon tőlem. Hiába vagyok jó projektvezető, ha vannak olyan, bizalmas témáim, amiknek a prezentálásában még mindig egy balfasz vagyok. Van hova fejlődnöm az érzelmeim kimutatásában, na meg abban is, hogy egyáltalán beszéljek róla.
- Ha nem valami hivatalos, vagy komoly dologról van szó, akkor elég béna tudok lenni a kommunikációban. Mármint az őszinte társalgásban... Amikor nem egy álarc mögül beszélek, és próbálom előadni magam - kezdtem szánalmasnak mondható magyarázkodásomba, hogy jobban megértsen. Nem vártam el, hogy érdekelje is, de jobbnak tartottam tisztázni. Aztán megint beleittam a korsómba. Fogalmam sem volt, hogy akkor mégis mire tereljem a beszélgetést, mert annak nem sok értelmét lássam, hogy a hogylétéről érdeklődjek. Körülbelül úgy nézett vissza rám, mintha egy utolsó dobásom lett volna, és egy újabb béna kérdés hatására bármikor faképnél hagyna az asztalnál.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

Mi? Nem engedik? Ezen annyira ledöbben, hogy még a szája is nyitva marad és elfelejt további fülelési akciót végrehajtani. Végül is Kornél elérte, amit akart, igaz, inkább a végére. Eltelik néhány másodperc í]y, mire megrázza a fejét, közben Zalánék is szedelőzködni kezdenek és végül nem tudja meg, mit akart kinyögni Kornél. Nem baj, ő is úgy tesz, mint akinek hetvenmillió más, jobb dolga van, mint a haverjuk után kutakodni.
Azon túl, hogy roppant kínos az egész, Zalánék szerencsére nem veszik észre, hogy ez a két lökött itt ücsörög és utánuk kémkedik. Az ajtó becsukódása után kifújja a levegőt (és nem, nem látta, ahogy Zalán ott ügyködött a pultnál, másként már fuldokolna, ha le is vágná, mit csinált), és lerakja a villáját hátratolva a kapucnit is. Jó fél percig nem szólal meg, a csicsás plafont bámulja inkább, csak azután néz rá Kornélra.
- Az arcodból ítélve tudtad... én pedig nagyon nem kellene tudjam. Ácsi ácsi! - Van egy olyan érzése, hogy Kornél rögtön lecsapna a leckéztetés lehetőségére, ezért is emelte fel a jobb kezét megálljt parancsolóan. - Mielőtt -megjegyzem jogosan- nekem állsz, igen, igazad volt, nem kellett volna lejönnünk. Csak, hogy tisztázzuk, beismerem a hibám. - Ettől még persze nem teszi meg nem történté az elmúlt percek hallgatózását, legfeljebb egy jól irányzott felejtésátok oldaná meg a gondot.
- Ha rákérdezek, mennyire súlyos, amiről beszélt... nem fogsz válaszolni, jól gondolom? - Már eleve abból kiindulva, hogy Kornél láthatóan az elvek embere, és az aggodalmaskodás nem fogja elködösíteni az ítélőképességét, mely szerint ez Zalán gondja, Zalán dönti el, kivel akar és mit megosztani.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

Végül a cukrászda mellett döntöttem, mint diákmunka. Nem a legjobb anyagi forrás, de nem kocsma, nem pub. Mondjuk ezekre a helyekre amúgy sem vettek volna fel, mert még fiatal vagyok hozzájuk. A cukrászdában viszont mindenki nagyon kedves volt, és szívesen fogadtak, így aztán hamar beilleszkedtem a heti háromszor négy órás műszakommal, amit vállalni tudtam. Emellett néha vasárnap is kisegítek, ha úgy van.
A mai műszakban pedig egy igazán aranyos kérés is befutott, amit örömmel vállaltam. Olyan szép dolog, ha az emberek így támogatják a barátaikat. A világ nagyon jó irányba halad, és én maximálisan azok mellett vagyok, akik ennyire szépen tudják támogatni a szerelmet megélő barátaikat. A legszebb szív alakú sütit választottam, még egy kicsit nagyobb is volt a társainál, köré az extra díszítést választottam, amit már megtanultam. A valóságosnak ható vörös rózsaszirmokat, melyek nagyon finomak, hiszen cukorból és csokoládéból készültek, és szürok rájuk egy kevés fehér és rózsaszín ehető csillámot is. Semmi giccs, ez még a szépérzéken belül van, a túldíszítést hagyjuk meg a Valentin napnak, főleg, mivel remélem, hogy azt is itt ünneplik majd. Milyen aranyosak! A művészetem készítése közben felpillantok rájuk, mert az egyik fiút már korábban is észrevettem, és valljuk egy, egy picit azért előjön ilyenkor az is, hogy kár érte, de sosem kár azért, aki szerelmes, szóval ezt le is nyelem, és a legszebb mosolyomat felöltve - ezért a mosolyért az anyukám több díjat is bezsebelt, csak mondom - indulok el a tortácskával, a bele helyezett romantikus dallamot játszó gyertyával és az üdvözlőlappal feléjük. Utóbbit a korábban kiszúrt, rendezettebb hajú fiú kezébe nyomom mosolyogva, ezzel lezárva az el se kezdődő romantikus kalandunkat.
- Ajándék nektek. Hallottuk, hogy ma van az egy éves évfordulótok. Ez gyönyörű időszak, és még száz ilyet kívánunk. - Jó, közelről is kicsit kár a borostás fiúért. De jó rájuk nézni, szóval igen, éljen a szerelem. - Óóó igen, és a szirmok is ehetőek. Gratulálok! - kacsintok rájuk, aztán mosolyogva visszaindulok a pult mögé.  

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

Zalán telefonjával a kezében lép ki a cukrászda ajtaján. Rögtön meg is állnak azonban, az ajtó melletti hatalmas üvegablaknál. Ott, ahonnan megfelelő rálátás nyílik a cukrászda boxaira.
Ismét Zalán felé tartja a telefont, hogy feloldja, és így mutathassa meg neki a fényképezéshez szükséges ikont. Halkan magyaráz barátjának az ablak előtt állva. Megmutatja hogyan kell fotózni. Készül egy kép a cukrászda első néhány boxáról, az előtte álló pincérlányról. A vaku funkciót is bemutatja Zalánnal, és készít még egy képet, ahogy a pincér már tovább áll. Sőt, azt is megmutatja, hogyan kell ráközelíteni a fotózni kívánt tárgyra. Az elkészült fényképen tisztán látszik a két levitás fiú, az ajándékként kapott sütijükkel.
Ahogy tovább indulnak, Ramóna megmutatja barátjának a galériát is, hogy később megtalálja majd a képeket. Nem tulajdonít nagy jelentőséget a jelenetnek, amit paparazzi módjára megörökítettek.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

Amikor látta villanni a vakut a szeme sarkából, elégedetten vizslatta az áruló párost. Rami fölé hajolt, hogy megnézhesse, hogyan sikerült a fotó.
 - Tehetséged van hozzá. Köszönöm - mosolygott cinkosan a kis unikornis irányába.
 Addig zsebre dugott kezét most előhúzta és tettetett, romantikusan révedő tekintettel akkora szívecskét rajzolt ujjaival az üvegre, hogy tökéletesen magába foglalja a két balfácánt. Amikor hátrébb lépett, vonásai megkomolyodtak és számonkérően emelkedett meg fél szemöldöke irányukba. Vajon lesznek-e elég tökösek elé állni ezek után?
 Elfordult végül és fejével biccentett Raminak is, hogy most már tényleg indulhatnak tovább. Figyelmesen hallgatta a lány további magyarázatát a kameráról. Hasznosnak ígérkezett.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Tehetetlen düh tombolt a mellkasában, szarul érezte magát a történtek végett és semmit sem értett. Már azt sem tudta eldönteni, hogy a másiknak vajon számít-e bármit is, akkorát csattant arcán az a pofon, s olyan közönnyel hagyták el ajkait a szavak. Lehet, hogy csak neki volt fontos a másik, vagy tényleg ekkora hibát követett el azzal a csókkal? Bárcsak maradt volna otthon a seggén, ezt kívánta, mert akkor most nem érezné azt a szorító érzést a torkában.
Sietve haladt át a téren, s csak akkor torpant meg, amikor meghallotta Berci hangját, mely megtörte az éjszakába múló lépteinek tompa neszét. Már csak Ő hiányzott. Gondolta magában a fiú, miközben megfordult, s haragos pillantását a közeledő eridonos tekintetébe fúrta. - Mit akarsz? - dörmögte oda a Bánffynak, érezhető volt, hogy nem kívánja ezt a beszélgetést. Nem igazán kedvelte a srácot, de az is igaz, hogy nem is ismerte őt jól.
- Mi…mi…megcsókoltam! Tessék! Ez van… Ez nem fellángolás!  Szeretem! - csattant fel, s folytatta -  Szeretem és Ő is engem…vagyis eddig azt hittem, de most már ebben se vagyok biztos - legyintett dühében, majd a tarkóját kezdte masszírozni. Összetörtnek tűnt, és továbbra sem értette, mit akar a másik, ezért kérdően pillantott rá, s hallgatott, mikor Berci folytatta.
- Őszinte legyek? Leszarom az anyját, miért nem áll ki magáért? Miért? Ha igazán szeretne, akkor felvállalta volna velem a kapcsolatát, és nem kellett volna bujkálnom, mint egy korcsnak… - igen, ez mélységesen bántotta még mindig, de még abba is belement, csak hogy a másikkal lehessen. Emellett számos dolog bántotta őt, amikről nem akart Bercivel beszélni. Zsolnával akart volna beszélni, de láthatóan a lány menekült a közeléből, mintha maga lenne a szörny, vagy egy elvetemült gaztevő. Amit Dominik érzett, az pedig leírhatatlan volt. Az pedig, hogy a családjuk történetét mennyi szenvedés lengte körbe, ott és abban a pillanatban nem tudta meghatni a fiút, hisz túlságosan is felülkerekedtek benne az indulatok és az érzelmek. Talán odahaza majd átgondolja, ott a téren viszont nem látott és nem hallott, sebzett vadként támadott, de leginkább csak menekülni próbált. - Akkor mehetek, vagy most jön az a rész, hogy megfenyegetsz, hogy takarodjak az életéből, különben szénné átkozol? - széttárta a karjait, várva hogy megtörténjen az esetleges átkozás. Mivel nem ismerte Bercit, viszont a Bánffy családról már sokat hallott, még ezt is képes volt belőle kinézni. Nem fogta fel egyelőre a jó szándékot, ahhoz túlságosan is ideges volt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

Szóval már nyitnám a szám, hogy megmondjam, én mennyire megmondtam neki, amikor türelmet kér. Összeszorítom ajkaimat, ami egyszerűbb most már, hogy nem akarok megfulladni a süteménytől. Megvárom, amíg belátja, igazam volt, csak aprót bólintok, de az 100%-os elégedettséggel van tele. Kezemet teszem fel az asztalra, ujjaim dobolnak azon, ha már Zalánék elhagyták a cukrászdát, hadd ne kelljen már görnyedt gerinccel ülnöm, mert így is fáj már.
- Jól - felelem halkan. - Ha Zalán szeretné, akkor elmondja. De én beszélni fogok neki arról, hogy hallottad - jelentem ki határozottan, habozás nélkül. - Tudnia kell - fürkészem Lafi arcát. Mindennek ellenére jó barátomnak tartom az előttem ülőt, és remélem, ez nem fogja rányomni a bélyeget a kapcsolatunkra, de... Zalánt választom.
- Visz- - minden szó belém fagy, ami valaha volt. Minden gondolat is, ahogy a pultos lány lép hozzánk egy tortával.
- Mi ne- - szemöldököm kerül felfelé, ívesen tarkómra, úgy emelkedik meg. Egy éves évforduló? - De mi nem va- - akaratlan nézek le a szirmokra, amik ehetőek, így a tortán is marad a szemem. - Hát de... - kezem emelkedik meg, mutatóujjam is kikerül a többi közül, ahogy szólnék, de a lány már nincs is ott. Egy éves évforduló? Kinek?
Kékjeim lassan vánszorognak Lafira, és ezzel egy időben sápadok le, ajkaim nyílnak el egymástól és fordulok meg törzsből. Kezem félig a háttámlán, lábam félig a padon: és ott áll. Egy szívet rajzolva. Inkább halok meg tényleg egyedül, minthogy Lafayette-tel tegyem! Arcomra egy olyan grimasz kerül, ami tökéletesen prezentálja, mennyire nem tetszik barátom viselkedése. Jó... értem, de akkor is! Mikor elindulnak Ramival helyezkedem én is vissza.
- Remélem Noisy a fejedre pottyant - morgom orrom alatt, miközben a tortát bámulom.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

Épp csak egy beletörődő, sóhajtós bólintásra futja, mert sejtette, hogy Kornél el fogja mondani Zalánnak ezt. Aztán a következő pillanatban már neki is csak a kamillázás jut osztályrészül első körben, de úgy tűnik, hamarabb felfogja a dolgot, mint Kornél. Először értetlen fejet vág, aztán valószínűleg, mivel neki van jobb rálátása az ablakra, felrándul a fél szemöldöke majdnem a homloka közepére: Zalán és az ismeretlen Ramóna, fotóznak, szívecskét rajzolnak...
~ Te fasz... ~ Szóval így. Elvigyorodik, felrakja a fél lábát a padra, ez alatt Kornél hebeg-habor, és végre ő is az ablak felé fordul. Jómaga hevesen bólogatni kezd Ava szavaira, sőt még egy ehető virágot is levesz a tortáról azonnal, felmutatja Zalán felé és becsücsörít rá, mintha csókot dobna.
Ezután bedobja a szájába a szirmot és a másik kezével casually felmutat vigyorogva egy konszolidált middle fingert.
- Egy angyal vagy, de nem vele vagyok egyéves, hanem azzal a paraszttal odakint, akit majdnem eljegyeztem. - Láthatóan a most már komoly fejű Zalánra mutat, és mellé úgy hazudik, mint a vízfolyás. - És azzal a lánnyal csal ott. - Ezután Ramira bök a fejével. Szegény lány, az full ártatlan, csak belekerült ebbe a bro mizériába.
- Szóval ez egy fergetes nap arra, hogy megünnepeljem a szakításom vele! Soha többet velem egykorú pasival. - Színpadiasan fájdalmasra veszi a mosolyt, mint aki tényleg sajnálja, hogy megcsalták. A faszt.
- Nem baj, bestie, legalább fizetett nekünk egy tortát az az aljas köpönyegforgató! - Még meg is paskolja Kornél kezét, mintha Kornél lenne az emotional support animalje ebben a nehéz helyzetben.
Hogy belül mi játszódik le benne? Nos, kedve lenne bedugni a fejét egy adag homokba, mert Raminál van egy teljes fotósorozat, meglehet, Zalán tudja, amit tudnia kell a kis incidens kapcsán, de dögöljön meg itt helyben, ha nyíltan kimutatja a szégyenkezését. Innen már nincs visszaút, ride with the tide!

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

Egyáltalán nem úgy alakult ez a nap, ahogy reggel elképzelte. Nem készült egy ennyire őszinte beszélgetésre, arra meg pláne nem, hogy valaki ki is fogja hallgatni azt. Azt a Jankovits buli óta amúgy sem tudja, Kornéllal kapcsolatban hogyan érez, de nem lett most számára szimpatikusabb, ahogy a másik levitás fiú sem.
Zalán mosolyát finoman viszonozza. Még ő is visszapillant a cukrászda felé, mielőtt elindulnának. A lány arca semleges, csak finoman végig méri a két levitás fiút. Aztán nem foglalkozik velük többet a kastély fele menet. Legalábbis igyekszik.
Még elmagyaráz néhány dolgot barátjának, mielőtt visszaadná a telefonját, hogy aztán mindkét kezével oldaltáskája pántjára markoljon. Táskájába kapaszkodva sétál tovább. Pont úgy bámészkodva, mint ahogy odafele is haladt levitás mellett.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Dominik

- Akkor nem fellángolás - hagyja helyben a dolgot ennyivel, mert Zsolna verzióját egyébként sem hallotta még. Ezen a ponton fogalma sincs egyébként, hogy ki mit is tett vagy mondott pontosan, pusztán azzal van tisztában, hogy egyáltalán nem hiányzik egy botrány Zsolnának, még véletlen sem, mert neki nem Berci anyja jutott, aki foggal körömmel védi a gyerekeit, mint valami nőstény oroszlán. Ahogy azt éppen elmondta, Wilhelmina egy hárpia, akit nem érdemes alábecsülni. Még viszonylag higgadtan is tudná kezelni az egészet azért a maga részéről, ha Dominik nem mutatkozna olyan istenverte fafejűnek és háborogna itt igaz szerelemről és társairól. Mintha az aztán annyira számítana az ő családjukban, meg úgy egyáltalán egy olyan világban, ahol még ha nem is a bölcsőben dőlt el, hogy ki lesz az ember jövendőbelije, nagyon szerencsésnek mondhatja magát az ember, ha esetleg szeretni tudja azt a valakit, akivel aztán egy életet élhet le. E tekintetben a bátyja sem volt túl szerencsés, hiszen Zsolna anyjával kicsit sem szeretik egymást. Frusztrált sóhajjal veszi tudomásul a másik szavait, és egy hajszál választja el csupán attól, hogy kiossza a másik oldalról a nemrég kapott pofon párját a fiúnak. Ökölbe szorítja inkább ujjait a talár alatt, viszont a válaszát már nem igyekszik szépen közölni.
- Még mindig nem fogta fel az a babszemnyi agyad, ugye? Tudod, mi lesz, ha beleugrik a kútba utánad? Jobb esetben kitagadja a család, és ha van egy kis szerencséd, nem... hogy a fenébe mondják ezt magyarul... verbitter... nem keseredtek bele és utáljátok meg egymást egy életre, amiért amúgy is megérné... blödsinn... de sokkal több az esélye annak, hogy találnak neki egy férjet a világ másik végén, és majd hazalátogathat Karácsonyra, és mire mentél vele? - teszi fel a szerinte nagyon is költői kérdést, mert egyáltalán nem vár választ. Nyugodtan eméssze csak meg a fiú az egészet. - Nem fenyegetőzöm. Azt tanácsolom, hogy ha tényleg szereted, ne tedd tönkre az életét - jelenti ki már valamivel higgadtabban, aztán részéről ezt le is tudta, biccent a fiú felé, és meg sem várva, van-e további mondanivalója, már indul is haza.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Fél percig tényleg azt hitte, hogy a díszes talár alatt veszélyes gyilok lapul, vagy inkább maga a pálca, mellyel halálos átkot is szórhat a srácra, de Albert ismételten meglepte Dominikot. Tekintetük szikrázott, legalábbis Dominiké biztosan, azon viszont még ő is meglepődött, hogy Albert milyen hevesen válaszolt. Az eridonosnak rohadtul nem volt kedve ehhez a beszélgetéshez, már fordult volna sarkon, mégis végig hallgatta a másikat, szavak armadája tört az elméjébe, elhangzottak nevek, még idegen szavak is, melyeket a fiú nem értett, de nagyjából mégis csak sejtette, hogy miről is van szó. Talán mintha kezdte volna érteni, hogy mi a probléma, ennek ellenére még mindig kavarogtak benne a pofon miatti rossz érzések, s az az elutasító pillantás, amellyel Zsolna menekült előle. Mintha nem is szerette volna sosem.
De leginkább az fájt neki, amit a legvégén mondott Albert. Ne tedd tönkre az életét. Vusszhangzott fejében, s bár már látta a szőke távolodó alakját, ő még nem mozdult. Nem tett ő semmi rosszat, csak ösztönből cselekedett, ő képes volt megfeledkezni a tömegről, de ártani nem akart ezzel. Mégis ő lett volna az, ki tönkre teszi a másik életét? Ezen gondolkodva indult hazafelé, kétségekkel és bizonytalansággal a mellkasában.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Bogoly Burger

Ahogy az idő haladt előre, úgy kezdett bennem enyhülni a feszültség, s bár némán ettünk, néha felpillantottam a tányéromból. Annyira nem is tűnt szigorúnak, mint ahogyan viselkedett, ezen gondolkodtam, majd ezt követően kezdtem bele a beszélgetésbe, hátha még inkább oldódik majd egy kicsit a hangulat. Mielőtt megszólalt, volt egy elképzelésem róla, hisz sugárzott belőle valamiféle tökéletesség. Azt gondoltam, hogy orvos is azért lett, mert ez volt minden vágya, s talán nem véletlenül volt az egyik legjobb a szakmában - legalábbis ezt írták róla a MerlinPédián. A meglepettség viszont jól láthatóan ült ki az arcomra.  - Ezt nem tudtam - ahogyan azt sem, hogy illene e további kérdésekkel boncolgatnom ezt a témát. Szóval séf. Érdekes.
- És utóbbiak közül valamelyiket aktívan is űzi? - feltételeztem, hogy akkor biztosan sokat főz, esetleg játszik egy csapatban, vagy talán valami hangszeren. Meg akartam egy kicsit ismerni a leendő mentoromat, meg alapvetően is szívesen ismertem meg az embereket magam körül, ez most sem volt másként.