Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

Márton

- Nos, ez csípős lett - nyúlok gyorsan az innivalómért. - Iszonyatosan ég a szám tőle - még Márton innivalóját is elveszem. - Egyébként húsos és bleeee, mint a fű - ennyit a szerencsémről. Fejemmel fordulok, hogy megnézzem ki ma a csodálatos szakács, de nem mutatja magát. - Szerintem engem utálnak itt - nevetek egyébként, mert megérdemlem. Hát annyira nagyra voltam magamtól, jó nagy pofont adott az élet. - Vaaagy, ezt neked szánták - ez logikusabb lenne egyébként.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

- Szerintem is.
Értek vele egyet, miközben már húzom is magam felé a tányérját, és ezzel együtt tolom az enyémet elé. Bár az utálatot sem lehet kizártra tenni, mivel pont oda hoztam, ahol egy kölyök szenvedett miatt, meg oda, minek a tulajdonosával él egy fedél alatt a papírjai szerint. Szép kis kalamajka lesz ez, mit ne mondjak, ha kiderül, de hát mindenkinek meg kell tudnia oldani az életét, azt mondják.
- Lelkileg rendben vagy? Jó így, hogy itthon vagy? Mert, ha nem segítek, hogy el tudj menni még egy kicsit.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

Márton

- Jól vagyok - mosolygok rá őszintén. - Jó volt kint, de mégis csak itt vagytok. Én nem lennék képes arra, amit Bánki csinált. Nekem kell a családom - szabadabb az élet, mert nincsenek a nyakadon. De én elveszett kisbárány vagyok az okoskodó bátyáim nélkül.     - Majd, ha besokallok tőletek, lelépek - nagyjából fél óráig titokban is tudnám tartani, hogy hol vagyok. Bár. Ha jobban belegondolok, azt se tudta anyán és Alberten kívül senki, hogy hazajöttem. Lehet menne az eltűnés.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

- Örülök, hogy így érzel, Mazsola.
Nyújtom ki a kezem felé, hogy az én nagy tenyeremhez képesti apró kis mancsát bele tudja tenni. Tudom, hogy egy szentimentális vénember vagyok, de pont olyan kicsinek látom, mint gyerekként, amikor először történt tragédia apró, kis hercegnői életében.
- Csak szólj róla, hogy ne aggódjunk. Legalább nekem.
Én teljesen biztonságban éreztem őt kint, és az üzenetei, képei is megnyugtatóak voltak. Kitaláltunk egy közös jelet, amit mutatnia kell a képeken, ha bajban van, de egyszer sem mutatta.
- Nem is meséltem még, Miksa teljesen kiakadt a tanulmányaidon, élmény volt nézni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

Márton

Beleteszem a praclimat a kezébe és elnevetem magam, mert ez tiszta mackótestvér feeling. Szerintem, a szüleink sem gondolták, hogy a legkisebb és a legnagyobb között lesz ekkora szerelem.
- Most is tudtál róla, viszonylag időben - nem kapkodtam el, de hát a döntés is hirtelen volt, mondjuk, nem bántam meg.
- Pont úgy, mint te? - nézek rá mosolyogva. Nekem ne adja be, hogy nem volt kiakadva, még a végén elhiszem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

- Jobban, sokkal jobban, és minden pillanatát kiélveztem.
Mosolyodom el cinkosan, mert hát lássuk be, Miksán ritkán lehet fogást találni, akkor minden pénzt megér a látvány. Annyira sajnálom, hogy nem lett megörökítve.
- Na, együnk majmoca, mert hidegen még rosszabb a kívánság pizza. Hazajössz velem a hétvégén?
Mert tervezek, és nem árt tudni, hogy hány embert furikázok.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

Márton


- Nem értem, mit vagytok oda.. Tanultam róla, legalább nem összefeküdtem száz férfival - forgatom meg a szemeimet. Talán az jobb lett volna? Mert nem hiszem. - Csóró Botond még nem is tudja. Szerintem ő fog totál kiakadni - jogosan? Nem tudom. Majd azt mondom, hogy csak meg akartam érteni a dolgokat, ami teljesen igaz is.
- Haza. Szabad kijárásom van már - vigyorogva húzom vissza a kezem és nyúlok a legnagyobb szeletért. Hálás vagyok, hogy cserélt velem, ő a legtökéletesebb pótapa a világon.

#Legjobbpótapavagy

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Őszike néni könyvesboltja

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Őszike néni könyvesboltja

Minél inteligensebb egy állat, annál hajlamosabb az önzésre és a gonoszságra - ugyanakkor annál nagyobb a kapacitása az értő szeretetre is. Az a romantikus elképzelés, hogy egyes lények egyfajta bölcsességből fakadóan csak annyit vesznek el, amennyire szükségük van, merő önáltatás; leszámítva egy-két fajt, aminek annyira primitív a viselkedése, hogy születésük pillanatában kódolt minden rezdülésük. Ha megtehetik, éppúgy a lehető legtöbb élelmet, területet, vizet foglalják el, a lehető legtöbb utódot nemzik és ellenfelet iktatják ki, amire csak lehetőségük akad. Fel lehet öltöztetni az embert, két lábra állítani, attól még állat marad.
Na, még a végén eljutnak egyről kettőre. Néha megéri belepiszkálni mások büszkeségébe, ha rizikós is; csak meg kell találni azokat az embereket, akik nem bírják ki.
- Oké, így már világos. Leírás és tanár híján nem volt egyértelmű, k-köszi,- *derül fel, Sebastian hangsúlya ellenére megkönnyebbülve - szemlátomást könnyen továbblendül az ilyeneken, mert egy pillanatig se neheztel. Persze, ez a fajta flegmaság lehet idegesítő a szőrszálhasogatóknak, de nem sokat tud kezdeni vele.

- Szia,-*nézett le Sherlockra, visszamurrogva neki simi helyett, ha már ilyen helyesen üdvözölte őt a tekergőzésével menet közben. Aztán megy tovább, tekintetével a polcokat tallózva, behúzva a nyakát, amint az egyik roppant dekoratív lámpához ér. Hangulatos kis hely, a káoszával együtt, csak vigyáznia kell a fejére. Amint megtalálja a kötetet, átpörgeti, ellenőrizve, hogy nem sérült-e esetleg, de csak ceruzával írt jegyzeteket lát itt-ott. Jó lesz.
- Ezt akkor elviszem. K-köszi a tanácsokat,-* ismétli meg, barátságosabban, miközben a pénzt piszkálja elő a tarsolyából, leszámolva a pultra. Aztán a másik kezének ujját odatartja a kandúr elé, talán még érződik rajta a macskamenta, de megvakargatná a kobakját távozás előtt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Stég

X Kinézet X Player Of Games X holjártálbáránykám X betanításrólhazafelé

Hosszú napokat tudott már maga mögött. Egyrészt, ki kellett költöznie az árvaházból, hisz hamarosan betölti a tizennyolcat és nem maradhatott tovább. Némi zsebpénzzel megtámogatták ugyan, de könyveit és felszerelését az évre magának kellett állnia , arról nem beszélve,  hogy gyakorlatilag hajléktalanná vált az árvaház küszöbe átlépése után. Szerencsére, ez a földönfutó életvitel nem fenyegette, hisz gondoskodott róla előző tanév végén, legyen hol laknia. Azonban nem rendelkezett gazdag nagybácsival vagy tündérkeresztanyuval, emiatt önerőből valahonnan pénzt kellett szereznie. Így lett az, hogy felkereste egykori szobatarsát, Ruet, és rákérdezett nála a munkalehetőségre. Kornéliának nagy szerencséje volt, hiszen visszaigazoltak és felvették, mint diákmunkást a Leprikón aranyában. Így már nem kellett attól tartania, hogy a következő szünetben híd alatt kelljen lakjon vagy valakinél csövezzen.
Aznap volt az első napja csaposként, Rue mindent elmondott neki, amit kellett, Kori fejen természetesen zsongott. Túl sok információ rövid idő alatt és félt, nem jegyzi meg. Összességében jól telt a betanulás, ugyan fáradtan, de boldogan indult haza onnan, ám előtte jobbnak látta tenni egy kis kitérőt. Az, hogy féljen, esze ágában sem volt. Napok kérdése és nagykorúvá válik, mellesleg ötödikes is lett.
A stégnél egy ismerős sziluettet vélt felfedezni, ami egyre tisztábbá és tisztábbá vált, mire odaért. Nem volt szüksége Lumosra, vagy más egyéb fényforrásra, tökéletesen látott a sötétben egy bizonyos területen belül ezen bűbájok nélkül is.
- Teddy? Ah, én csak sétálok - felelte vállát megvonva, azonban szája szélén meghúzódott egy aprócska mosoly, régi barátja láttán.
- Na és te? Most érkeztél vissza a szünetről? Vaaaagy… találkozol itt valakivel?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Bogoly Burger

Nem érzem jól magam. Érzem, ahogy valami megmagyarázhatatlan oknál fogva a testemet elönti a szégyenérzet, és ez kényelmetlenné teszi az egészet. Nem tudom és nem is akarom szavakba önteni, hogy milyen az, amikor nem a Krise család tagja vagyok.
- Simán csak más. Boldog.
Az egész világom kifordult a sarkából, és bőröm alatt elkezdett egy egészen más érzés futkározni, ami mosolygásra késztet, amitől azon kapom magam, hogy az apró szépségekre figyelek fel. Mintha eddig vak lettem volna, most viszont kiélesedett a látásom. Látok és érzek. Más dolgokat is, nem csak a megfelelést, nem csak a célt, amit a nagyi szerint el kell érnem. Magam miatt, azért, hogy kilépve innen, ebből az egészből, olyan ember legyek, aki a tükörbe nézve boldogan néz vissza.
- Attól még, hogy Krise-ok vagyunk, nekünk is jár a boldogság.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Bogoly Burger

A késsel meggyalázott húspogácsa fölött érdeklődve nézi a lányt. Vagy igencsak jó színész, vagy ő nem ismeri eléggé hozzá, hogy felismerje a feszengését - vagy tudatosan dönt úgy, hogy figyelmen kívül hagyja azt. Eddig hátradőlt a székén, most már az asztalon könyököl, az ujjai pedig a sörös pohár karimáját piszkálgatják.
   -  Nagyapa nekem egyszer azt mondta, hogy a mi vérvonalunk el van átkozva. Hiszen nézd meg Alexa nénit. Te nem emlékszel, milyen volt régen, de én láttam, amit láttam és az sem volt szép. Értékelem a naivitásod, hogy úgy gondolod, majd te más leszel, de ha az én véleményemet akarod hallani, akkor rászolgáltunk valamiféle büntetésre.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Bogoly Burger

- Nevezhetsz naivnak Will, álmodozónak vagy bárminek. Nincs mentségem arra, hogy milyen voltam, hogy mennyire szerettem volna, hogy elfogadjatok, hogy mindent megtettem azért, hogy szeressetek, de nem akarom ezt tovább csinálni.
Én nem akarok mások vétkeiért felelni. Büntettek eleget, elvették a szüleimet tőlem, elvették az anyukámat, akire szükségem lett volna. Elvették a gyerekkorom, én pedig behódoltam. Egyszer már ott volt a remény egy másik életre, de sosem jutottunk el a boldogító igenig, és ezt még egyszer nem akarom. Érzem, ahogy a torkomban gombóc nő, ahogy a fejem zsibbad ettől. Azt hittem, hogy örülni fog annak, hogy erősebb vagyok, hogy büszke lesz rám, hogy azt fogja mondani, szép volt, jó így látni. De nem tesz ilyet, nem mondja ez.
- Miért? Miért szolgáltunk rá? Miért mi?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Kins & Kens

a pultnál| o

Az teljesen ki is megy a fejemből, hogy még ha sikerülne is pókerarcot vágnom, a férfi még akkor is hallaná ám az árulkodó szívverésem. Őt nem tudnám átvágni sose. Hiába, hajlamos vagyok egy egyszerű halandóként gondolni rá, hiába tudom, hogy nem az.
Igazából nagyon értékelem ám a mellébeszélés hiányát és a gyors döntést. Legalább nem kell álmatlanul forgolódnom ki tudja hány éjszakán át, várván a választ. Oké, valószínűleg nem forgolódnék úgy, de izgulnék rendesen. A biccentésre biccentek, jelezve, hogy értem a jelentését. Túl van tárgyalva, nem kell most aláirkálni semmit se, egymás mancsát markolgatni meg aztán pláne nem. Amúgy sem tudom, hogy én azt hogy viseltem volna. Pánikrohamot kizárt,hogy kaptam volna, de akkor is furcsa lett volna számomra egy csöppet.
- Emlékeim szerint még nem, csak a hölggyel. Láttam már kintről, de ennyi – világosítom fel Ilosvai úrral kapcsolatban. Valahogy pont mindig úgy jött ki, hogy ő nem volt benn. Oké, azt azért tegyük hozzá, hogy általában akkor szoktam jönni, amikor a bolt tulaja van itt és nem vásárlás vagy ilyesmi ügyben.
Átfogó, teljeskörű tájékoztatást kapok, amit egy kissé ámélkodva hallgatok. Egyrészt amiatt,hogy tényleg mennyire alapos, másrészt meg amiatt mert ilyen sokat még nem hallottam őt beszélni. Általában lényegesen tömörebbek a beszélgetéseink, amik nem nélkülözik a nonverbális kiegészítőket, biccentés, szemöldökfelvonás, hümmögés. Bármennyire is jó, hogy nem beszél sokat, mégis egy kicsit kár érte, igazán kellemes, megnyugtató hangja van. Talán a vámpírság miatt, talán amúgy is ilyen volt. Érdekes lenne meghallgatni amikor énekel.
- Általában hozok otthonról, de jó tudni. A koszolódás nem gond, egy pálcamozdulattal megszüntethető – mosolyodom el. Vannak előnyei annak ha az ember boszorkány. Például ez, na meg a hoppanálás. – Mindig úgy készülök majd, legfeljebb rövidebbre sikerül a nap – avatom be a tervembe. Lényegesen egyszerűbb ilyen módon esetlegesen átszervezni a dolgaimat, mint mondjuk arra készülni, hogy tök hamar végzek, aztán mégsem.
- Van. A munkaszerződés ugye nem zárja ki a szokásos szeánszunkat? – kérdezem reménykedő hangon, miközben a fejemmel a személyzeti helyiség felé intek, ahol el szoktunk tűnni vérvétel céljából. Hogy miért nem így teszem fel a kérdést, azt nem tudom. Talán azért, mert tényleg amolyan kis szeánsz nekem. Jövök, leülök, ő ügyköd, én dúdolok, komponálok. Vagy már egy megkezdett dalnak tervezem a folytatását, vagy egy vadiújat kezdek el, amit az adott pillanat ihlet meg. Kivéve amikor a könyveimmel érkezem, mert akkor csak csöndben ücsörgök, amíg neki nem kezdhetek a tanulásnak. Mert ugyebár úgymond "kedvezményt" lehet kapni véradás esetén, és ki tudja, hogy jogilag ez mennyire zavar be, béren kívüli juttatás mittomén. Nos, én nem azért jövök rendszeresen. – Ó, és nyilván 3 hónap a próbaidőszak a próbahét után, ugye?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Bogoly Burger

Megadva magát, megvonja a vállát. Őszintén szólva? Fogalma sincs. Nem tudja, a családja mivel szolgált rá az égi büntetésre, de részéről kétség sem fér hozzá, hogy megátkozták az egész nyomorult vérvonalát. Nem találkozott Krise-sal, aki valójában, tényleg boldog lett volna a büszkeségből mímelt álarc mögött, vagy legalább annyira elégedett lett volna az életével, hogy az ne kergesse korai halálba vagy alkoholizmusba. És tudja, hogy a lány is felfogja ezt, hiszen a megértés ott csillog a szemében és a sírás kerülgette arcán.
   -  Hey.
Ismeretlen lágysággal a hangjában szólal meg. Elengedi a sörös poharat, a kezét pedig tenyérrel felfelé kinyújtja a lány felé az asztalon. A bőrét több évtizedes, soha be nem gyógyuló, fehér vágások és forradások csíkozzák.
   -  Adélnak is megmondtam: mi lehetünk az utolsó generáció, aki lefekszik a családi akarat előtt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Bogoly Burger

Nem szeretek érzésekről beszélgetni, és olyan dolgokról sem, amiket nem ismerek. A nem ismert érzések pedig a legrosszabbak mind közül. Az egész helyzet borzalmas, és ha Will nem nyújtaná ki a kezét, akkor nem hiszem, hogy lett volna bármi, ami maradásra késztet, de megtette, a tekintetem pedig a hegekre siklik, melyek egy életre emlékeztet mindannyiunkat, hogy milyen halandók is vagyunk a nagy pompa alatt. Eddig bele sem gondoltam milyen lesz majd az, amikor felfedem a testem egy férfi előtt, hogyan fog majd nézni az apró sebekre, a tökéletlen bőrre. Egy csodás álarc mindaz, amit ruhákkal ékesítünk, de a valóság riasztóbb mindennél. Eszembe jut az a meleg, barna szempár, és hirtelen azt érzem, hogy nem kaphat olyan lányt, aki nem ép. Mégis belé kapaszkodva kerültem a felszín fölé, és félek, most újra lesüllyedek.
Ujjaim kinyúlnak, nem Will tenyerébe teszem őket, hanem a sebeket simítom végig, lassan, nagyon lassan, jól megjegyezve őket, elképzelve minden szenvedést, ami mögöttük volt, és nem kell nagyon sokat képzelegnem, hiszen emlékszem még a fájdalomra én is, a testem minden nap sikítva emlékeztet, ahogy a színpadra lépek. Szomorúan, de elszántan pillantok fel rá.
- Nem akarom ezt a gyerekeinknek, Will. A szüleink sem akarták, hogy sérüljünk. Pokolba ezzel az egésszel aranyvérűséggel.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Bogoly Burger

Ha másért, azért a megszottyadt, szomorkás salátáért igazán maradhatna a lány, amit magának rendelt. Ő azokat a lányokat is mindig szerette étterembe vinni, akiktől akart valamit, még ha ők nem is voltak sokan. Senki sem áll fel egy félig megkezdett tányér mellől, ez kimondatlan szabály.
Kifejezéstelen arccal figyeli, ahogy a lány végigsimít a hegeken, amiken túl csak elvétve és tompán érzi az érintést. Nem mozdítja meg a kezét, mintha nem akarná elriasztani, vagy még inkább, mintha fogalma sem lenne róla, mihez kezdjen vele.
   -  Ha anya és apa nem ezt akarta volna, akkor nem házasodnak össze. Nem lett volna muszáj nekik - ránt kicsit a vállán. - És te is bármikor kicsekkolhatsz különben, csak nem érdemes.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Bogoly Burger

- Miért nem érdemes?
Nem értem, hogy szerinte miért jó az, hogy Adél szenved, hogy ő szenved, hogy én szenvedek. Miért kell szenvednünk? Más családoknál, a normális családoknál az emberek nem viselnek álarcokat, amikor nevetnek, elváltozik az arcszínük,  furcsa lesz a hangjuk, a mozdulataik, élnek. Ez az, amit én hiányoltam néhány héttel ezelőttig, hogy éljek. És amikor megtörtént, az teljesen ledöntött a lábamról, annyira nagyon, hogy azóta is érzem a fenekem alatt a talajt.
- De...Will...ha a...ha a szüleink nem házasodnak össze, akkor te anyával maradtál volna, nem ismerted volna meg apád, és Nate meg én meg sem születünk. Ennek jobban örülnél?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

Őszintén szólva kicsit sem számított a küszöbön feltűnő Estherre fél órával ez előtt. A napok olyan szürkévé és lassan elviselhetetlenné váltak, hogy már az is meglepő, ha a férje húga meglátogatja őket, pedig ez a világ egyik legtermészetesebb dolga. Persze behívta rögtön a sógornőjét és Jázmin gondoskodott a maradéktalan vendéglátásról is, hamar le kellett lohassza a lelkesedést, mert Will délelőttös és egyhamar nem fog hazaesni. Úgy tűnt viszont, hogy ez egyáltalán nem zavarja Esthert, így hát, hogy ne a házba tokosodjanak be, nyakukba vették a falu határát, pontosabban a tavacska környékét.
Néha még mindig eszébe jut, hogy az esküvője előtti szilvesztert itt töltötte, nem épp a legszerencsésebb körülmények között, és csak a balga véletlennek köszönhette, hogy végül élőn és épen kihorgászták a tóból.
Összébb húzza magán a szövetkabátot menet közben. Az arca jócskán sápadtabb és vékonyabb, mint pár hónappal ez előtt, az alkata, még ha Willnek nem is szembetűnő, de rengeteget változott a rossz irányba- szinte csont és bőr a rendszertelen és helytelen táplálkozás miatt, mert aki többnyire kávén él és alkalmanként hányással fejezi be az étkezést, az nem nagyon várhat mást, mint egészségromlást.
- Milyen volt a körutatok? Jól sikerült? - Még csak nem is annyira üres érdeklődés ez, hiszen Esther olyasmit csinál, amit ő gyerekként és serdülőként hobbiból űzött, és főleg ráerőltették a táncot, hogy lefoglalják az energiáit. - Be vagy táblázva jövőre is már, vagy az még nem dőlt el? -

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Bogoly Burger

Ő az, aki a szemébe néz egy ideig. Majd némán visszahúzza a kezét és ismét a kezébe veszi a villáját.
   -  Ha nem kezdesz hozzá a tiédhez, felzabálják a legyek.
Először mintha nem tervezne többet hozzáfűzni ehhez... hiszen Esther olyasmire tapint most, amit évekkel ezelőtt eldöntötte, hogy sosem piszkálja meg többé. Az őszinte választ szeretné a lány? A komplett, lecsupaszított véleményét? Igen. Minden tökéletes volt azelőtt, mielőtt a két kis vakarcs megjelent az emeleti, bézsszínű és krémillatú gyerekszoba bölcsőjében. Mérhetetlen dühös és elárultságot érzett akkor, nem értette, miért veszik el tőle az anyját és miért kell a figyelmen osztoznia.
Ezt a nyomott érzést azonban a villára szurkált krumplikkal együtt lenyeli inkább.
   -  Nem arról van szó - folytatja kisvártatva, az előzőnél tárgyilagosabb hangon. - Nem kellett volna elvennie anyát. Egy éves voltam, vagy hogy, amikor megcsinálta és addig is apával voltam főleg. Simán csak - a villával aprót legyint - összeköltözhettek volna, vagy azt csinálnak, amit akarnak. Nagyapa se akarta ezt. Nagymama se akarta ezt. Senki se akarta ezt. Csak ők. De ha apa akkor nem húz gyűrűt anya ujjára, akkor te is és Nathaniel és én is olyan zabigyerek lennénk mint a... Blanka? Rose? A legkisebb.  

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

Megígértem Willnek, hogy elmegyek Adélhoz és beszélek vele. Minden pont úgy történt, ahogy terveztem, spontán beállítottam, amikor tudtam, hogy a bátyám nincs otthon, és addig csűrtem a dolgokat, amíg el nem jutottunk oda, hogy sétáljunk egyet. Riasztó az a ház, főleg azért, ahogy Adél benne van. Nem érzek bűntudatot azért, amit mondtam, Adél szép volt az esküvőjén, gyönyörű, és most mégis, mintha a fényre kihozva még riasztóbb, még áttetszőbb lenne. Szellemszerű. Hogy nem érti meg a bátyám, hogy tennie kell ez ellen? Azt mondta szereti Adélt, hát szeresse igazán.  
- A nagyi nagyon elégedett volt vele, igen. Nagyon sok fellépés volt. Azt mondta, hogy ha biztos vagyok benne, hogy Gitta eleget fejlődött, akkor jövőre elvihetjük magunkkal.
Csakhogy én már nem szeretném a következő szünetemet azzal tölteni, hogy utazok és balettozok. Egyetlen dologra vágyom, két erős karra, a barna szempárra, és arra, hogy vele lehessek. A mai reggel is csak azért volt jó, mert láthattam. A világ legbénább jóstehetsége vagyok, ami elég ellentmondásos így belegondolva, inkább jóslástanon ülő embere, de ha már nem adhattam le, akkor legalább azt a luxust megengedem magamnak, hogy legálisan nézhessem őt. Nagyon furcsa magázni, tanár úrnak szólítani, és rendszeresen eredménytelenül szerepelni. Ma már annyira kínos volt, hogy nem megy, hogy a végén már azt mondtam: "a nagyim szerint legalább szép vagyok, ha tehetséges nem is", segítek, nem mentettem meg a helyzetet. De az sem, hogy az óra végén azt mondtam, hogy "lehet nem kell aggódnod az öt gyerek miatt, de amilyen ügyes vagyok, az biztos működött". Kapcsolatépítésből elégtelen. Kínosságból jeles. Az ember próbálkozik, de mindig, amikor eljutok egy jó szintre, akkor nagyon esek vissza. Biztos vagyok benne, hogy flúgosnak tart.
- Még folynak a tárgyalások, de valószínűleg igen. Hogy telt a szünet? Szerettem volna jönni hozzátok, de nem engedtek haza.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

- Hmmm... - Kiszélesedik a mosolya, miközben összekulcsolja séta közben az ujjait a háta mögött. - Madlen szigorú szeme mindent és mindenkit követ. - Kivételesen nincs irónia a hangjában, inkább csak egy általános igazság, hogy Will nagyanyjának figyelmét soha semmi nem kerüli el. Néha már irritáló, hogy a vén boszorkány információs csatornái mennyire messze elérnek, de szerencséjükre rég volt utoljára, hogy beszélniük kellett a nagymamával. Még a karácsonyt is viszonylag decensen túlélték a minimálisra szorított közjátékokkal.
- Elfoglalt voltál, érthető. - Barátságosan megingatja a fejét, hogy igazán nem történt semmi, a fő, hogy most itt van Esther. Érdekes mód az ikreket egyre sűrűbben látja a közelükben, előbb Nate jött el hozzájuk, most ismét Esther. Lehet, hogy Will a háta mögött elkezdte tartani velük a kapcsolatot? Vagy csak Estherrel? Ideje rákérdeznie majd, vagy inkább kifaggatja most a lányt.
- Nálunk minden... változatlan, azt hiszem. Továbbra is eljárok a pszichológusomhoz, lassan javul a helyzetünk. - A mosolya ugyanaz a szalonmosoly, amit a sógornője is bármikor megismerhet. Ezzel hárítanak el kínos kérdéseket és nyugtatnak le valójában egyáltalán nem aggodalmaskodó, inkább kíváncsiskodó embereket a köreikben.
- Will sokat fejlődött önmagához képest. Sokkal türelmesebb és megértőbb. - És rámenősebb, ami a gyerekvállalásukat illeti. Olyannyira, hogy nem telik el hét tányértörés és veszekedés nélkül. És ez a négy falon kívül csak rájuk tartozik, hiszen hogy nézne az ki, ha lejáratná Willt a testvére előtt?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Mindig szerettem a szépen megmunkált tárgyakat. Azokat leginkább, melyekre aprólékos faragványok kerültek. Most azonban nem is volt időm nagyin körül nézni, mert a műhely tulajdonosa meg is jelent előttem. Külsőre nem tért el nagyon attól, ahogy az asztalost elképzeltem. Nők között én is alacsonynak számítok, ám a férfi jóval fölém magasodott így is. Mosolya jólesett azonban, azonnal szimpatikussá teszi.
- Néhány napja küldtem baglyot. - Ebből minden bizonnyal már tudta, ki is vagyok. - Frida Bergstein - nyújtottam felé jobbomat. Azért mégis kellemesebbnek éreztem, ha személyesen is bemutatkozom.
Ha pedig a bemutatkozás megvolt, rá is tértem jövetelem céljára. - Ezt a dobozt szeretném megjavíttatni - emeltem fel a kezemben tartott kincset. - Régen használom már ezt a zenedobozt, és nagyon fontos nekem, különleges - részletekbe inkább nem mentem bele, nem akartam húzni az idejét. - De úgy tűnik, valami elromolhatott benne, az utóbbi hetekben már nem zenélt -vázoltam fel a helyzetet. Felé is nyújtottam a dobozkát, hogy megnézhesse, ha szeretné.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Bogoly Burger

- Amúgy sincs semmi íze.
De igaza van, ha már ezt választottam, akkor ezt választottam. Nem is nagyon tudok mást, de majd egy nap, rengeteg olyan ételt fogok enni, amit korábban nem ehettem. Érezni és élvezni akarom az ízeket. Hamarosan, ezzel nyugtatom magam, hamarosan élvezni fogom őket. Aztán persze rosszul leszek, sokkba kerül a gyomrom teljesen. - Blanka. Rose az, amelyik Petre bácsi nevelőnőjéről kapta a nevét.
Blanka viszont tényleg akkor született, amikor nem voltak együtt, sokáig nem is viselte a Flaviu nevet, emlékszem, hogy külön papírmunka volt, mert valamit utána el is rontottak, és az új anyakönyvi kivonatát lecserélték egy másik újra. El volt írva talán a neve, vagy valami ilyesmi.
- Sajnálom, hogy megtette. Nem értem, hogy miért. Azt sem, hogy Alexa néniék miért házasodtak újra össze. Szeretik egymást, de nem is hűségesek. Mármint értem, hogy Júlia nálatok milyen szerepet tölt be, nem vagyok ostoba, de őnáluk még csak nem is állandó a harmadik fél, és mégis hűséget fogadtak másodszor is. Ez olyan érthetetlen nekem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Azonnal beugrik neki a bagoly tartalma. Felkeltette az érdeklődését, mivel kitűnt a sok megszokott árajánlat kérés közül. Természetesen így igen hamar válaszolt is rá, annak ellenére, hogy elég sok a munkája. Az ilyen javításokkal szokott úgymond pihenni a nagyobb projektek között. Meg mostanában néha eljár szervezett túrákra. Szokta járni a közeli erdőket, hogy faanyagot keressen, de mostanában a beszállítók jó áron hozzák, így nem kell kajtatnia a környékbeli, magán fűrésztelepeket. - Igen, igen emlékszem - mosolyog le újra a hölgyre tagbaszakadt hősünk, majd viszonozza a gesztust és ő is bemutatkozik - Hansági Tamás - rázza meg óvatosan a finom kezet, hogy azután figyelemmel hallgassa a helyzet felvázolását. Néhányat hümment és bólogat, miközben magában azért azt is elkönyveli, hogy a nő nagyon szép, a pedig hangja igazán kedves. Jó hallgatni, ezért lehet fogja még beszéltetni. - Ahogy látom igen régi darab, egyedi famunka - veszi át a felé nyújtott apró szerkezetet, ami szinte eltűnik hatalmas kezében. Viszont amilyen nagy, olyan ügyes a keze, így Frida biztos lehet benne, hogy nem tesz benne még nagyobb kárt. - Volt valami speciális dallam, amit játszott, vagy mindig változó volt? - kérdezi miközben pálcáját elhúzza a ládika felett, aminek fedele kinyílik, de továbbra is teljesen néma marad. A varázslat egyelőre nem jelzett semmi problémát. - Ha jól rémlik, azt írta nem ejtette el, igaz? - simítja meg az illesztéseket, de ujjai alatt a faanyag selymes tapintású és nem érzékelhető rajta elmozdulás. Ettől persze belül, a zene szerkezet vagy annak mágiája sérülhetett. Ezt azonban tüzetesebb vizsgálatokkal fogja tudni ellenőrizni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Bogoly Burger

Étvágytalanul szúr hamburgerdarabokat a villájára. Amikor a lány azon az estén megjelent a faluban és leszólította őt, nem gondolta, hogy alig több, mint egy évvel később itt fognak ülni és a család ügyes-bajos problémáiról filozofálgatnak majd. A kényszerű bogolyfalvi tartózkodásában a legszebbnek mindig azt tartotta, hogy megtarthatta a távolságát a családjával, pont úgy, mint amikor még a nagyapjával élt kettesben és csak látogatóba jelent meg a Krise-birtokon. Végül azonban a családja volt az, aki betelepült a faluba, először a lány, majd a másik.
Júlia nem várt említésére elbizonytalanodva pislog néhányat. Igen, a kapcsolatuk nagyon rég nyílt titok a környéken, a családja azonban eddig jótékonyan vaknak tettette magát a kérdésben. Ahogy Adélé is.
   -  Én megértem különben - a villát tartó kezének hüvelykujjával megvakarja az orrnyergét. - Ha az embereket nem kényszeríted arra, hogy veled maradjanak, akkor előbb vagy utóbb úgyis el fognak hagyni. És gondolom apa is emiatt vette el anyát. És Petre Alexa nénit. És nyilván gondolom Adél emiatt nem akar elválni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

Elégedettség töltött el. Pont ilyen elhivatott emberekre van szükségem ehhez a munkához. Akik legalább egy kicsit hasonlítanak rám, és a profitorientáltság helyett a kihívásokat keresik. Kutatunk, felfedezünk, sokan közülünk maguknak való zsenik vagyunk. Mindenki hozza a kissé nehéz természetét, emiatt először nehéz lehet a közös nevező megtalálása. De amint megvan, néha még feltámad bennem a remény, hogy valami jó is kisül abból, ha többekkel kell együtt dolgoznom.
- Őszinte részvétem - szaladt fel a szemöldököm hirtelen a kíváncsiságtól, ahogy tekintetem egy lassú mozdulattal felé fordítottam. Volt az arcomon egy alig észrevehető mosoly, ami az együttérzésemről árulkodott, miközben járattam az agyam a lehetséges alanyon. - Nem úgy nézel ki, mint aki tartana ettől - e látszólag talán jelentéktelennek tűnő megjegyzést csak az értheti meg igazán, akinek hosszabb időn át volt dolga ilyen lényekkel. Tudom, tudtam, hogy milyen az, amikor valaki fél a találkozástól, mégis, szavai természetesen csengtek. Lehet, hogy egy kicsit magamat láttam ebben. Végtére is, egy félvámpírral élek együtt.
- Szakmai ártalom - vontam vállat. Bármennyire is igyekeztem kerülni a formaiságokat, a felesleges köröket, azért ebben az országban elkerülhetetlenül az emberre ragad valami a bürokráciából. - Meglátjuk. Eddig a rúnákkal akartunk elindulni. De a gemmológiát is megfontolom - a bűbájoknál mindenképpen erősebbnek gondoltam ezeket, mert utóbbiak jobban alapoznak az emberi gyengeségre, szerintem. - Szóval volt időd olvasni, ez jó hír. Vagy csak túl könnyűek ezek a bagolyköves vizsgák mostanában... Azért meglepődnék, ha ezek után még lenne szabadidőd - vetettem oda, nem mintha nekem lenne általában. Mintha kérdezni akartam volna, de nem mertem, inkább puhatolóztam ezekkel a megjegyzésekkel, hátha magától mondja el.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Játszótér

Maga elé nézve hümmög párat, majd amint az állát vakargatja, újból megnézi a fiút. Ezúttal próbálja elnyomni a provokatív késztetéseit, hogy úgymond szakmailag tudja felmérni, mint férfi a férfit-fiút, amihez egészen egyszerűen csak annyit tesz, hogy a tábori kiképzőjük helyébe képzeli magát, és próbálja felidézni azokat a kritériumokat, amiket ott hallott. Jacobtól megtudja, hogy néha futni szokott, amire ide-oda kezdi el döntögetni a fejét, de hosszú ideig nem mond rá semmit.
- Jobb, mint a semmi - állapítja meg végül. - Nem vagy kövér. Az már jó. Ha kövér vagy, szánalmas vagy. Annál már csak a kövér nők rosszabbak - kezdi megjegyzését, ami aztán átcsap valamiféle panaszkodásba, kifakadásba. Messziről kerülte őket, mert mégis hogy nézett volna ki, hogy egy debella mellett mutatkozik. Lehet, hogy egy-egy teltkarcsú csajszit befűzött korábban, az még belefér, na de aki már zsírdisznó kategória, az csakis gúny tárgyává válhatott a szemében, legalábbis amikor diákként még nem kellett visszafognia magát a jelzőkkel.
- Gondoltam, mindjárt gondoltam - int fejével, hogy kövesse. Leül az egyik padra, ahonnan az imént még őt nézte, kezével maga mellé bök, hogy melléültesse újdonsült beszélgetőtársát, addig pedig látványosan a gondolataival van elfoglalva, hogy valami okosat tudjon mondani. Ami persze nem mindig az erőssége, főleg, ha ilyen fogós kérdéseket kap. Messziről kell ugyanis indítania.
- Ki az a Kori? Van róla képed? - vág közbe, de tulajdonképpen csak az időt húzza. Meglepi, hogy valaki ilyet kér tőle. Más már felkapta volna a vizet, és a végén még össze is bunyóztak volna a beszóláson, hogy gyengének mondott valakit. Akkor bizonyíthatna, hogy neki van igaza, erre átcsap személyi edzőbe. Ezt nem pénzért szokták csinálni?
- Verekedtél már valaha? - kérdez újból. Elfutni a gyávák futnak. - Abban a szarfészekben nem csoda, hogy jobb híján egymást ütik-verik a diákok. De csak úgy lehet kibírni azokat az unalmas órákat, ha megakad a szemed egy-két jó csajon. Amúgy... sportoltam, aztán lett izmom. Ilyen egyszerű. Ez alkat kérdése is. De legalább nem vagy kövér. Viszont ugye navinés vagy... Szóval csodát ne várj. A navinések sosem lesznek elég bátrak kiállni magukért - árulja el a nagy titkot, s még el is mosolyodik hozzá. - De ha tényleg eleged van, hát kezdj el gyúrni. Először kétkilóssal, aztán jöhet a többi. Fekvőzés, felülés, ilyenek. Meg ugye kaja - vonogatja a vállát eltöprengve, hogy ez amúgy hogy is működik.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

Az évnyitó számára sokkal jobban sült el, mint azt sokan hinnék. Míg mások megrémültek a káosztól, és évfolyamtársai újra gondolták, hogy jó helyre jöttek-e, Lenke teljes mértékben sikeres és szórakoztató első napnak könyvelte el. A Sámánbot áhított házába osztotta, új kapcsolatokat szerzett, és nem unatkozott.
Még fagyit is ígértek neki, most pedig azért tart a cukrászda felé, hogy ezt az ígéretet behajtsa az eridonos fiún. Tetszett neki a srác energiája, jó kedve, és szívesen beszélgetne még vele. Az pedig, hogy van-e közös pontjuk - a széles mosolyon kívül - majd most kiderül. Csak nehogy Alekszej megtudja, hogy a pici húga már most idősebb srácokkal fagyizgat.
- Bármilyet kérhetek? - csillan fel a szeme huncut módon, ahogy az eridonosra néz. Közben belöki maga előtt az ajtót, s szemei azonnal a fagylaltos pultra szegeződnek.