Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Csónakház

Egyáltalán nem állt szándékomban mindazok után, ami ott történt, hazamenni. Helyette valóban Bogolyfalva felé vettem az irányt, egy olyan helyre, ahol nyugalmat reméltem, ez pedig a nagymamám volt. Ő pedig, ahogy annak lennie is kell, tette a nagymamai kötelességeit, mert mindegy, hogy hány éves az ember, a nagyi nagyiként funkcionál. Ehettem pirítóst és csokit reggelire, aludhattam sokáig, kaptam kakaót lefekvéshez, és a nagypapa újabb trükköket tanított sakkozás közben, mialatt persze, szépen kiszedte belőlem, hogy mi is a problémám. Aztán nevetett. Igen, simán kinevetett. Már értem, hogy miért mondják, hogy ugrik egy generációt a stílus. Az öcséim köszönnek vissza benne. Vagy ő az öcséimben, mindegy is.
Viszont a bújkálásnak és a titkoknak megvan a maga ára, többek között az, hogy sétáltathatok kutyát. Hiába van nagy udvar, az nem elég neki, mert olykor szeret a tóban megmártózni, és hát igazán, én is kimozdulhatnék. És hiába esik, a kutya éppen ezt szereti. Így hát egy kölcsönkapott gumicsizmában, egy jól tartott Husky és Golden Retriever keverék ebbel, Mucikával, akinek bejegyzett neve amúgy Sarolta - ne, ne menjünk bele a részletekbe -, nekivágok annak a harci feladatnak, hogy a kutya meg legyen sétáltatva, és ha kedve úgy tartja, az esőben még a tóba is megmártózzon. Nagyobb égés már úgysem érhet, nem?
Nos, de. Történetesen az, hogy mostanra már hallucinálok is, ugyanis, ahogy a vízparton teszem a kört a kutyával, kezemben a sárga esernyővel, egyszer csak életem megkeserítőjét pillantom meg, amint a romantikus esős jelenetben álldogál a csónakház teteje alatt. Kiváló. Meghibbantam, hivatalosan is. Remek. Behunyom a szemem, finoman megingatom a fejem, és helyette inkább Mucit engedem el, hogy csobbanjon. Komolyan megteszi, nagyobb élvezettel, mint a környékbeli gyerekek. Én pedig nagyon erősen megpróbálom elkerülni, hogy rápillantsak a nőre. Nincs ott, és kész.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Csónakház

Nincsen semmi baj. Éppen csak megkattantam, mi is az, amin aggódnom kéne? Eljövök ide, direkt ide, ahol mindig megvédenek, ahol nem érzem a kényszert, ahol nem kell aggódnom azon, hogy belébotlok, és mi történik? Ide képzelem. Hát teljesen normális! El fogom venni a húgát feleségül, szép életünk lesz, kissé unalmas, de kellemes, és ő nem lesz jelen, sem akkor, sem most. Zille nem ezt érdemli, nem azt, hogy ne legyen a nővére jelen, és persze azt sem, hogy ne szerelemből házasodjon, de az élet nem kívánságműsor,  ha az lenne, az apám élne, én meg szerelemből házasodnék.
- Mucika.
Láttam, hogy bemegy, és ez egy picit gyanús képzelgés, mert reális esetben csúnyán nézne rám, nem reálisban meg vetkőzni kezdene. De nem. Nem eltűnt, bement. Ennek kapcsán utána indulok, a kutya pedig éppen nem tud vizet érni, amiért lehet, hogy utál, de mindegy is, mert a nagy helyzet az, hogy csúnya vihar lesz, és ha meghal, megölnek. A csónakház viszont nagyon is vonzó jelenleg, így elindulok felé. Az is lehet ám, hogy egy sötét démon megszállt, megkereste a gyengepontom, és őt találta, mint az új, ám érzelmileg igen aktív eshetőséget, és belőle táplálkozik. A lényeg, hogy haza kéne mennem, de nem teszem, helyette belépek a kutyával, aki egyből abba az irányba indul, ahol a nő van, és hozzá közel fekszik a földre. Jobban kellett volna figyelni SVK-n, és akkor most tudnám, hogy milyen babonázó lénnyel van dolgom…talán banshee? Mire a gondolat idáig elér, már óvatosan mellé telepedek, és kérés vagy kérdés nélkül átölelem, szótlanul a haját simogatva. Ez most egy ilyen helyzet, azt hiszem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Csónakház

Itt van. Fizikailag. Érzem őt, és hirtelen az a nem kimondottan illő gondolat jut eszembe, hogy ha megnyalnám a nyaka hallatán, vagy válla ívét, pont olyan íze lenne, mint néhány napja, amikor magamhoz vonva csókoltam őt, úgy, mintha az életem múlna rajta.
A gondolat megmosolyogtat, ahogy reszkető testét határozottan tartom. Férfiasan, biztonságot sugárzóan. Nem akarok olyat tenni, amit támadásnak, vagy kellemetlenségnek élne meg, mégis vannak ösztönös cselekedeteim, amelyeken nem tudok uralkodni. Ilyen az is, ahogy simítom a haját, vagy akaratlan is megcsókolom a feje búbját.
- Most megpróbálom jobban csinálni. Mi a legrosszabb, ami történhet? Megversz? Majd beperellek.
A gondolatra elmosolyodom, és remélem ő is, bár azt jobban szeretném, ha megnyugodna, aggasztó egy olyan határozott nőt, mint amilyen ő, ennyire védtelennek látni. Hogyan is lennék képes magára hagyni, vagy bántón viselkedni vele, amikor ennyire ki van szolgáltatva?
- Régen én is féltem a vihartól, de aztán megszülettek az öcséim, és nekem nagy és erős testvérnek kellett lennem. Mindig azt mondták, a családtagjaimnak kell egy biztos pont, mert az a legfontosabb, így azzá akartam válni. Nincs félelmetesebb, mint legidősebbnek lenni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Csónakház

- Tőlem senki se fogja megtudni, hogy mi a gyengepontod, megőrzöm a titkod.
Mást akarok mondani, azt, hogy védelmezem, hogy egész életemben fogom, hiszen hamarosan a családom lesz. De nem mondhatok ilyet, mert a húgát kell feleségül vennem, mert attól még, hogy a családjaink egyesülnek, és ő a rokonom lesz, nem én leszek a férfi, aki érte él. Nem én fogom ölelni a következő viharos éjjelen, és ez a tény szomorúbb, mint bármi az elmúlt napokból.
- Itt akartam élni, gyerekként. Még tervrajzot is csináltam arra, hogy hogyan fogom átalakítani. Megnöveltem volna a verandát, hogy ott ülhessünk ki, és húztam volna rá még egy szintet. Muglimód, saját kezűleg. A szüleim elhűltek, amikor azt mondtam, hogy kőműves akarok lenni. Egyszer, hogy elrettentsenek, megmutatták nekem a legsztereotípabb munkást, akit csak találni lehetett. Mindig részeg volt, és a feneke kilógott a nadrágból. Szerinted elijesztett?
Lágyan beszélek hozzá, a hangom megtelik azzal a szeretettel és kellemes nosztalgikus hangsúllyal, amilyen valójában szokott lenni. Ujjaimmal a felkarját simogatom, és amikor jobban hozzám bújik, szorosabban ölelem magamhoz. A gondolataim, melyek egyértelműen szexuális töltetűek voltak, tovaszálltak, és helyüket átvette az a megnyugtató és mégis kínzó gondolat, hogy én vele akarom ezt, hogy vele, bármennyire is impulzív ez az egész, bármit képes lennék otthonnak nevezni, sőt vágyom a közös otthonra. Nem akarok erre gondolni, így inkább folytatom a történetet. Ahogy kinéz ez most, elég hosszan elhúzódik majd a vihar.
- Már aznap megvolt a terv, reggel elloptam Milán egyik farmerját, ő gyerekként elég vézna volt, én meg masszív, beleerőszakoltam magam, és anya tükre előtt guggolgattam, míg be nem állt a fenékívem olyanra, mint a férfié. Elloptam egy bort, pocsék íze volt, de ittam, mert láttam, hogy ő is azt teszi. A különbség kettőnk között az volt, hogy ő négyszáz forintnál kevesebbet költött a tablettásra, én viszont egy közel húszezer forintos borral rövidítettem meg a családot. Nem érte meg.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Csónakház

Furcsán üres és hideg az érzés, amit maga után hagy azzal, hogy eltávolodik tőlem. Nem akarom, hogy ne legyen itt, velem, hiszen már volt, tetszett, akarom. Mégsem tartom ott erőszakkal, zavartan helyezkedem inkább törökülésbe, és félszegen bólintok.
- Igen. Igen, mindenképpen. Mindenkinek az lesz a legjobb, ha gyűlölsz.
Ez mondjuk tényleg igaz, mert ha nem tenné, akkor megkérdezném, hogy nem-e akarja mégiscsak újragondolni azt, hogy nem megy férjhez, és ha nemet mond, akkor ugye visszamegyünk a startra, és megint gyűlölni fog, igazán. Inkább csak mondjuk, hogy utálnunk kell egymást.
- A nagymamámé. Fura kutya, eleve furán néz ki, így, hogy félig husky. Saroltának nevezték el, amire hallgat is, de általában akkor szólítják így, ha valami rosszat tett. A mucikát szereti. Előző életében vizikutya volt, imád nagyokat sétálni. A papám volt a falu orvosa, negyvenpár évig, az utolsó aktív évében ő találta ezt a kutyát, és hazavitte a mamámnak, mint legújabb unoka. Azért is lett Sarolta, mert nálunk a fiúk m, a lányok s betűvel kezdődnek. Ezen az ágon persze, és akkoriban mint itt tobzódtunk náluk. Meséltem nekik rólad. Hogy találkoztunk, hogy most itt vagy, és, hogy mennyire furcsa ez a helyzet.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Csónakház

- Rájöttél a titokra. Sajnos túl okos vagy, de látod, így már legalább nem kell rettegned, hogy mi vár rád a mai nap végén. Elég erősen esik, valószínűleg senki se hallja meg a sikításodat, ha esetleg meg is erőszakollak. Ráadásul igencsak puha a föld, ez pedig a nagypapám csizmája.
Teljesen nyugodtan beszélek, mintha tényleg beletörődtem volna, hogy bizony, most itt ez fog történni. Az arcom végig kedves, szinte már szomorú, amíg kicsit lejjebb nem hajtom, és elő nem jön az a sunyi, ördögi mosoly, ami olyan komolytalanná és groteszkké tesz. Nagyon rosszul áll, de nagyon vicces is, és remélem, hogy meg tudom nevettetni vele. Legalább valami örömöm legyen az életben. Olyan jól esik hallani a nevetését, ezért is szeretem a családomat, mindenki olyan vidám lett benne, ahogy Misi bejelentette, hogy házasodik. Előtte is mindig nevettünk, aztán hirtelen zúdult le minden, majd jött helyre a világ, csak én ragadtam ott, de most valahogy minden olyan más, és ez nagyon tetszik. De véget fog érni, és nem tudok jó érvet hozni, hogy ez ne így legyen.
- Elmeséltem nekik, hogy eljöttél, és felforgattad az egész életemet. Valamivel meg kellett magyaráznom, hogy miért vagyok itt náluk, és miért nem akarok hazamenni. A nagymamám szerint csodálatos nő vagy, örül, hogy jöttél, és beverted a képem, így nem neki kellett. Szívesen megismerne, hogy megköszönje személyesen is.
Kicsit elnevetem magam a végére, és nem tudom letörölni a mosolyt az arcomról, valóban ezek hangoztak el. A nagyi imád minket, imádja az unokáit, a dédunokáit, és alig várja, hogy üknagymama legyen, mert egyáltalán nem gondolja úgy, hogy nem fogja megérni. Mondjuk mi sem gondoljuk úgy, az is igaz. Ő egy elég határozott német asszony, olyan, akinek nem mersz ellenkezni. Szóval, ha azt mondja, hogy hülye vagy, akkor megköszönöd neki, hogy rávilágított erre.
- Miért nem fejezed be? Vannak mások is, akik idősebbek, mint a korosztályuk. Az unokatesóm nem tudta, hogy terhes, szó szerint kijött a VAV-ról, azt hitte, hogy csak a stressz miatt van rosszul, délutánra megszült két babát is. Mondták, hogy a testében olyan furcsán helyezkedtek el, hogy csak egy kicsit hízott, amit a rendszertelen evésnek tudott be. A család nagyon kiakadt, főleg, mivel tanárral volt kapcsolata, ami szintén akkor robbant ki, szült még egy babát nem sokkal később, és öt év után ment vissza mesterre. Én támogatnálak ebben.
Na nem mintha az én támogatásom számítana neki, és ahogy kimondta Zille nevét szusszanok egyet. Igaz is, még mindig ő a menyaszonyom.
- Én nem akarom kényszeríteni semmire, és elvenni tőle sem akarok semmit. Én nem mondhatok nemet, de ő igen. Ő elutasíthatja ezt a házasságot, reméltem, hogy valakit szeret, hogy azt mondja, van szerelme. Mire ő nővé érik, én impotenssé válok.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Csónakház

- A családom nem olyan, mint más családok. Nálunk nem a pénzed és nem a rangod számít, hanem, hogy szeress. Esetünkben ne csak engem, hanem az egész családot. Viseld el, hogy sokan vagyunk, hangosak, helyenként köcsögök. Főleg az öcséim és főleg velem, de ez a legtöbb embert megnevetteti. Zille talán egy kicsit zavarban van még ettől. A nagymamám apácának készült, mert nem találta a helyét a világban, és arra gondolt, hogy ha nincs jelen, akkor rálel a békére. Aztán jött a nagypapám, és mire észbe kapott, már a jóképű doktor úr feleségeként hivatkoztak rá. A papa mindig azt mondja, hogy a mama az igazi példája a karrierszédelgésnek, mert egyik Istentől a másikhoz vándorolt.
- Nem tudom. Csak felmerült bennem, hogy azt érzed, valamiről lemaradtál, de igazad van, az önmegvalósítás sokkal jobban sikerült neked, mint a legtöbb embernek. És nem, egyáltalán nem bánom, hogy itt vagy.
Sőt, ami azt illeti, mostanra egy egészen kellemes irányba indult el ez az egész, ami közöttünk van. Jól érzem magam most itt vele, és legyen bármilyen vihar is kint, az a reszkető, védtelen kislány már nincs jelen, és ezt egy kicsit személyes sikernek is elkönyvelhetem, amire nagyon büszke vagyok, még akkor is, ha nem érinthetem, hiszen elhúzódott. Olyan jó lenne még nosztalgiázni, megosztani egymással az életünket, kérdezni, ölelni, csókolni. Nagyon vágyom rá, hogy megcsókoljam, és erővel kell kényszerítenem magam, hogy ne közeledjek hozzá, hogy ne keressem a lehetőséget a megérintésére.
- Nem hiszed, hogy képes lennél szeretni? Tudom, őrültség, de amióta itt vagy, próbálok koncentrálni, de téged kereslek a tömegben, próbállak kerülni, de közben mégis melléd akarok sodródni, és az előbb szentül meg voltam győződve, hogy elment az eszem, hogy ideképzellek, hogy már nem csak álmodom rólad, de ébren is látlak, és ha nem látom, hogy bejössz, ha csak eltűnsz, mire visszanézek, hazamentem volna.
Arra, hogy a húga szerelmes belém, csak megingatom a fejem. Ne, egyszerűen ez nem a valóság. A húga szerelmes a menyasszony létbe, abba, hogy feleség lesz, a készülődésbe, hogy dicsérik, és ezért ő maga elhiszi, hogy valóban boldog, szerelmes. De hát beszélgetni is alig beszélgetünk, és Mirellát már most jobban értem, ismerem, mint a húgát.
- Ne mondd ezt, ne, kérlek, csak ne.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Csónakház

Nagyon kevés közös dolgot fedezek fel benne és a húgában, és a helyzet az, hogy ettől csak még kívánatosabbá válik. Tény és való, hogy Zille és én kellemes életet élhetnénk, lennének gyerekeink, lenne egy feleségem, akit kedvelek, és aki kedves, de igaza van abban, hogy nem szeretem, hogy az a kislány megérdemli a szerelmet, és azzal, hogy hozzám jön, elveszíti. Elveszem tőle.
- Nem, csak…
Nem tudom, hogy hogyan fejezzem ki magam nem félreérthetően. Hogyan magyarázzam meg, hogy én sokkal inkább látom, sőt, akarom a jövőmet vele, mint a húgával, hogy ha lenne bármi, akármi, amivel meggyőzhető lenne, akkor azt mondanám. De ő elégedett, ha erre kényszeríteném, akkor tőle vennék el valami nagyon lényegeset, a szabadságát, és elvenném azt is, hogy az eszményei szerint házasodjon. A kérdésére lágyan megingatom a fejem, és már-már szomorúan elmosolyodom azon, amit kérdez.
- Azt hitem, hogy a szerelem a lényeg.
Felelem csendesen, de a szemébe nézve. Annyira érzem a vibrálást, a vágyat, hogy nem tudom elhinni, hogy ez csak nálam van, és hogy ő nem érzi. Tényleg nem érzi, tényleg nincs meg nála? Csak én vagyok ennyire elfuserált?
- Hol laksz most?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Csónakház

- Nem tudom jól megfogalmazni.
Ez az igazság, nem csak úgy mondom, hanem tényleg nem tudom jól megfogalmazni azt, hogy amióta itt van, hibának látom az esküvőt. Eddig nem láttam? Nem. Egyetlen ok miatt, mert pontosan tudom magamról, hogy tisztességes vagyok. Nem szándékoztam mással kefélni, nem akartam ütni, vagy éppen szavakkal bántani Zillét. Nem helyeseltem, de nem is ellenkeztem. Mirella jelenléte azonban megbonyolított mindent.
- Velük akarsz maradni?
A kérdés csak úgy kicsúszik, és rögtön meg is bánom. Nekem, nem lesz szabad tudnom, hogy ő hol van, hogy mit csinál, hogy kivel van, és azt, akivel van, szereti-e. Nem szabad azon gondolkoznom sem majd, hogy vajon jön-e, és ha jön, azon, hogy mennyire kívánatos nő. A kérésre bólintok, és próbálom tényleg elengedni az engem kínzó kérdéseket, és a tényt is, hogy egyre közelebb és közelebb van.
- És azt megtehetjük, hogy egymásra vágyunk, és közben mosolygunk rá? Ő is boldognak akarna tudni téged, hiszen nagyon szeret. És ha én vagyok az? Vagy, ha eljön egy pillanat, amikor már nem fogunk tudni megálljt parancsolni? Azt nem bocsátanánk meg egymásnak, és én nem akarom, hogy hibának érezzük, de azt se, hogy ne legyen. Minél jobban idegesítesz, annál jobban kívánlak. Ez lehet, hogy beteges, de igaz.  

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Csónakház

- Gyerekként kukás akartam lenni, mugli kukás. Utazni az autó hátulján, úgy nézni a várost. Aztán sírásó, gyászhuszár. Úgy gondoltam, hogy bár én vagyok az örökös, nem veszem át a nemeskei házat, hanem meghagyom a szüleimnek, majd, mivel sokan vagyunk, megmaradna a családi találkozók, esküvők helyszínének. De itt szerettem volna élni, Bogolyfalván. A Bagolykőben tanítottam volna, vettem volna egy üres telket, házat terveztem volna rá a családomnak, és ott lettem volna az építésnél. Egy új kezdet lett volna.
Úgy beszélek róla, mint, ami nem fog megvalósulni, és valóban így is van. Zillével nem tudom elképzelni ezt az egészet, így valószínűleg a birtokon maradunk majd, ahonnan fokozatosan költöznek el a testvérek.
- Ha messzebbet kellene mondanom, a svédekhez vagy a dánokhoz mentem volna. Vagy a finnekhez, ők állítólag igazán boldog nép. Csak aztán, az apám elaludt, és hajnalban már nekem kellett koordinálnom a nyolc fős családunkat, az összeomlott anyámat, a temetést. Még szerettem volna egy kicsit gondtalan lenni, azt hiszem.
Nem vagyok rá büszke, hogy olyan szinten megmakacsoltam magam, hogy a végén már el is felejtettem, milyen boldognak lenni, milyen nevetni, játszani. Túl hamar és túl komolyan kellett felnőttnek lennem, és ennek meglett a maga következménye.
- Maradj az esküvőre. Úriember leszek, és többet nem lépem át a határokat. A húgodat boldoggá teszi a jelenléted, én pedig szeretném, ha minél több boldogság érné. Nem lesz nagy öröm az én feleségemnek lennie.
A felejtésátkot elengedem a fülem mellett. Nem akarom kitörölni, mert nekem viszont, bármennyire is mazochista a gondolat, ő a boldogságom forrása, akiből erőt nyerek, nem akarom elfelejteni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Csónakház

- Igen, azt így is megtehetném, de amikor jelentkeztem, nem engem vettek fel, aztán jöttek a birtok körüli gondok, elteltek az évek, és nem is tudom, hogy most ki tanít a Bagolykőben. Majd megkérdezem a kisebbeket.
A kellemetlen, hogy ebbe a kisebbekbe a saját menyasszonyom is beletartozik, nem kellene így hivatkoznom rájuk, tudom. Halvány mosoly jelenik meg az arcomon, ahogy az apámra terelődik a szó, kedves emlékek egész sora önt el szinte azonnal.
- A legközelebb. Mindig magával vitt, tanított, bölcsességre, igazságosságra. Nem ért váratlanul az, hogy nekem kell a birtokot átvennem, csak nem hittem, hogy ilyen hamar lesz. Szó szerint, csak lefeküdt aludni. Korán ment lefeküdni, mert fáradtnak érezte magát. Egész álló nap a könyvelést ellenőrizték, amikor anyu utána ment, én nassoltam éppen a konyhában. Sosem felejtem el a sikítását.
Akármikor az ajtó mellett megyek el, az agyam egy hátsó zugában hallom őt, ahogy ott kérleli az apámat, hogy ébredjen fel, és ez szörnyű. Szomorúan pillantok rá, a múlt és a jelen keveredik benne. Az anyám szomorúságát most érzem magamhoz a legközelebb, azzal, hogy el fogom veszíteni őt. Hát nem nevetséges?
- Bárcsak volna még időnk, lehetőségünk. Bárcsak ne szeretne a húgod. Olyan egyszerű volna akkor minden. Mert, így azt se kérhetem tőled, hogy tölts velem időt, másabbat mint amilyet most töltesz, hogy el tudjuk dönteni mi ez. És ha megbánjuk, hogy nem volt esélyünk?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Csónakház

- Akkor sem örültem. Nagyon kellemetlen volt, és csak hülye viccek jutottak eszembe, hogy oldjam a feszültséget.
Tényleg nagyon kellemetlen volt, ráadásul a fogadáson mindenki ott maradt. Mert, ha már ki van fizetve, és ott az a sok étel, meg mindenki eljött, akkor nehogy tönkremenjen. Szóval igen, ettek és ittak a megszégyenülésemre. Mind, akik nemsokára újra végignézik a történetet. Ahogy hallottam, vannak, akik fogadást kötöttek már rá, hogy szökik-e a menyasszony.
- Ebben az esetben, lehet, hogy máris nekiláthatsz.
Csendesen szólalok meg, és valahogy mégis megpróbálok kicsit arrébb húzódni. Imádok a közelében lenni, az illatát, ami körül leng, de most valahogy a távolság nem is olyan rossz.
- A Rengetegből egyenesen ide jöttem, nem szóltam semmit, és a nagyszüleim se szóltak senkinek. Gyakorlatilag eltűntem, és ha te sem jártál otthon, akkor hihetik azt, hogy együtt tűntünk el, mert te vagy az utolsó személy, akivel láttak.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Csónakház

- Megértem, csak, jobb lett volna egyeztetni.
Vagy egyáltalán találkozni, mert, ha most ennyire sok mindent kivált a látványa, az illata, a mozdulatai, akkor szerintem a múltban is kiváltotta volna, sőt, egészen biztos vagyok benne, hogy a jövőben is kifogja. Én meg, a szerencsétlen hülyegyerek, nagyon hosszú évtizedekig fogok ettől szenvedni, úgy, hogy a húga a feleségem. Én eltávolodtam, ő viszont közelebb jön, és olyanokat mond nekem, melyeket ebben a percben nem tudok elhinni. A jó emberek nem úgy gondolkoznak, mint én. Mert én lopom a távolságot, észrevétlen. Mert én az ő illatát akarom érezni, mert meg akarom csókolni, mert szeretkezni akarok vele, ami azt illeti finoman és durván is, mindenhogyan.
- Én... nem, az elején nem. Semlegesek voltak, de azt hiszem, ő sokkal jobban megtalálja a hangot a húgoddal, egy korosztály.
Véletlenül se gondolok mást, hiszen én felajánlottam neki a házasságot is, de határozottan elutasított. Nem akar nősülni, nem akarja elvenni Zillét, pedig annyira tökéletes menekülés lenne a kettejük szerelme, és mindenki azt kapná, amit érdemel.
- Ha ilyen közel vagy hozzám, nem ígérem, hogy tisztességes tudok maradni.
Suttogom kettőnk közé. Teljesen elbódít az illata, az, ahogy a lehelete az arcomra csapódik, és muszáj neki szólnom, addig, amíg még szólni tudok.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Csónakház

- Valójában ott sem akartam lenni. Régebben vidám voltam, olyan, mint ők, de valahogy a sok felelősség alatt elvesztem, és nincs senki, aki előhozza.
Habár a parton igencsak az voltam, aki régen, sőt, itt, vele is az vagyok, de félek, ha még többször mondom ki azt, hogy ő nekem sokkal inkább érzékeny pont ez alatt a röpke két hétnyi ismeretség alatt is, mint a húga az elmúlt hónapokban, akkor félek, hogy megint csúnyán megbántanám, és azt semmiképpen sem szeretném.
- Én élveztem. Annyira sok mindent szeretnék veled tenni, és nem azért mert te vagy a nővér, már a parton is, csak téged láttalak, és utánad akartam menni, és minden alkalommal azt érzem, hogy nem akarlak elengedni. Hogy nem volt elég belőled, még akkor sem, ha üvöltesz velem, ha megütsz. Inkább verj meg minden nap, mint, hogy távol legyél tőlem csak egyre is. De ha közel tartalak, félek, hogy nem tudok úriember maradni. Eddig se ment jól, de tudom, hogy messzebbre mennék, aztán még messzebbre, és még, addig, amíg már nem megbocsátható, amit teszek. Mindent legálisan szeretnék, szívfájdalom nélkül.
Vele az lenne, még a rossz napok is jól alakulnának, és én tudom, hogy jól döntöttem, álmodozom, ú nem lenne hajlandó ebbe belemenni.
- Mucika?
Pillantok a kutyára, aki a következő pillanatban már megy is kifelé. Felemelem az ujjam, hogy ne szólaljon meg, fülelek, és amikor csobbanást hallok, elnevetem magam.
- Azt hiszem, igazad van. Hazakísérhetlek? Tudom, nem vagyok a legvonzóbb, így gumicsizmában, de a szándékaim tiszták.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Csónakház

Megmosolyogtat, ahogy nevet, szeretem, és jól áll neki, ahogy az is, ha dicsér, sőt, ha szid, az is. Azt hiszem, erre mondják, hogy kezd megtelepedni a rózsaszín köd, mert bizony én is kezdem vele a rosszban is örömömet lelni, mégsem vagyok kimondottan az a mazochista alkat.
- Akkor csalárdnak tartanál, és sokkal rosszabb színben tűnnék fel, mint így.
Illedelmesen felállok, amikor ő is, bár nem szeretném elhagyni a helyet, képes lennék itt leélni az életem, ha cserébe minden más, ami most van, és nem akarom, hogy legyen, eltűnik.
- Ég önnel, Fölnagy kisasszony, és kérem, ne csábítson, mert ha ilyet mond, még annyira sem érzem a késztetést, hogy visszatérjek.
Megérinteném, csak még egyszer, és ahogy ujjaim elindulnak felé, úgy robajlik fel az ég is, az eddigieknél sokkal erőteljesebben. Még az én szívem is kihagy ijedtemben egy ütemet, és bár talán egy égi figyelmeztetés volt, mégsem azt a célt szolgálta, amit akart, hiszen nem a kezem húztam el, hanem gyorsan közelebb léptem, hogy az ájulás szélén lévő nőt elkapjam, és magamhoz húzva átöleljem őt.
- Nincs semmi baj, nincs semmi baj, itt vagyok, nem kell félned, megvédelek.
A kutya is iszkol kifelé, ez még őt is meglepte, ahogy felfelé emeli a fejét, látszik rajta a tanácstalanság. Én, vigyázva, hogy a nő ne sérüljön, óvatosan  leguggolok, majd leülök vele, testemmel védve őt. Hátranyúlva kitapogatom a takarót, és ráterítem úgy, hogy a fejét is eltakarja, hátha tompít.
- Maximum énekelni tudok, de nem biztos, hogy szeretnéd még emellé az én hamis hangomat hallani.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Csónakház

Nem számít, hogy meddig kell itt ülnünk, bármeddig képes lennék, még akkor is, ha meg kell küzdenem a saját testemmel, ami nagyon reagálna a lányra. Nem szabad, ennyire nem vágyhatok rá. Próbálom a gondolataimat a vihar felé terelni, az erőssége újra nő, mintha bűnre csábítana. Nem jó a gondolat, mert a bűn maga éppen olyan heves szívveréssel van az ölemben, hogy ahelyett, hogy az én szívem üteme nyugtatná az övét, helyette az enyém kezd fokozódni. Simogatom a hátát, és időnként apró puszikat adok a feje búbjára. Annyira tökéletesen illik hozzám most, hogy elmondani nem tudom. Egymás mellett azonban a vak is láthatja, hogy valami nagyon nagy teljesítménynek kell lennie ahhoz, hogy egy olyan nő, mint ő érdeklődést mutasson egy olyan férfi iránt, mint én.
Tekintetem Mucikára téved, aki a tornácon ül, és méltatlankodik, hogy ő most kezdte csak a pancsolást, és máris milyen igazságtalan a világ. Megmosolyogtat, amikor megszólalok, a hangomon is érződik.
- Egy biztos, Muci nem a neked ideális háziállat, mivel, ha tehetné, nekiugrana a viharnak, hogy mit képzel magáról, ő úszni akart.
Ujjaim a hátáról a karjára tévednek, tudom, hogy nagyon veszélyes játékot játszom, mert minél több bőrfelületet érintek, annál nehezebb lesz ellenállnom neki. Az igazság pedig az, hogy én nem is akarok ellenállni neki. Én azt akarom, hogy együtt legyünk minden szinten, amelyen lehetséges. A tekintetem az égre emelem, fohászkodom, hogy adjon erőt nekem, de csak egy újabb, már jóval halkabb dörrenéssel válaszol, mintha csak arra biztatna, hogy érintem meg máshogy, hiszen ő a kezembe adta a nőt. Valóban ez történt, de ez egy veszélyes játék, nagyon veszélyes.
- Szeretnél más, um pozícióban lenni, vagy ez így kényelmes?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Csónakház

- Kicsit több, mint negyed órát. Talán volt az egy jó húsz perc is.
Egy idő után persze ránéztem az órámra, noha nem ez volt az első gondolatom. Szóval a pontos időpontot nem tudom, az biztos, hogy legalább tizennégy perc eltelt, mert annyit le is mértem. Igen, lesz az húsz is. De mentségemre szóljon, hogy vigyáztam rá.
- Hogyan tudnám jobbá tenni?
A kérdésre bevallom, nem azt a választ kaptam, amit gondoltam, hogy fogok, mert én inkább pozitúrákban gondolkoztam, és nem csókokban, de ha már így alakult, az vesse rám az első követ, aki a helyemben, az én érzelmi szintemmel iránta, nem csókolt volna vissza. Naugye. Feljebb húzom kicsit. Segítek neki, hogy biztos közel maradhassanak egymáshoz az ajkaink. Nem akarok egyetlen külön töltött pillanatot sem. Nem tudom fékezni a vágyamat, ami felé van, sem azt, hogy mennyire vágyom rá. Nem csókolok lagymatagon, beleviszem a bennem tomboló vihart, ahogy finoman mozdulok vele, hogy tényleg kényelmesebb legyen neki. Óvatosan a földre fektetem, és alig-alig szakadok csak el az ajkaitól egy-egy pillanatra, hogy utána újra egymásra találjunk.
- Annyira kívánlak.
Suttogom az ajkai közé, nem tudom ennél pontosabban megfogalmazni, hogy mi mindent tennék vele, de tudom, hogy engednie kell, sőt akarnia, hogy magamévá tegyem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Csónakház

Kell. Akarom. Nem érdekel, hogy hogyan, vagy hogy sem, de nekem nagyon kell ő. Csak ő. Voltam már szerelmes, azzal a tiniszerelemmel, voltak nők az életemben, de ezt a fajta erős vágyat sosem éltem meg, és köszönöm szépen, én tökéletesen meg is lettem volna nélküle. Most viszont már nem akarok nélküle lenni. Vele akarok lenni, benne akarok, körülötte akarok. Azt szeretném, ha mindig ott lenne mellettem, hogy közös jövőnk legyen. Aztán megszólal, én meg érzem, ahogy a feje mellett, a padlón koppan a fejem.
- Ez nem csak vágy.
Pedig lehetne csak az, szexelhetnénk egyszer, hogy ez az egész elmúljon, és akkor mindenki menne a saját dolgára, meglenne az esküvő, és sosem kerülne ez elő. De ez nem csak vágy, nem mondhatom azt neki, hogy én csak egy alkalmat akarok, és az neki is jó lesz, aztán végre véget ér a szenvedésünk. Egyszerűen nem lenne igaz, és ezt szerintem ő is tudja.
- Mit tegyek?
Ő el akar menni, nem akar házasodni, azt mondja, velem sem akar lenni, de csak a húga miatt nem, ha jól értem. Ha beszélek Zillével, az sem jó, mert, hogy ő szerelmes belém, amit nem értek, hogy hogyan, amikor semmit sem tettem ezért. Belesóhajtok a nyakhajlatába, fájdalmasan felnyögve gördülök le róla, hogy egészen közel feküdjek mellé.
- Lehet, hogy tök átlagos szex lenne, az olyan kiábrándító, nem? Utána ciki még megszólalni is.
Hát most őszintén? Mit mondanátok ilyen helyzetben? Nyilván valami értelmesebbet, és nem ezt, de nekem ennyire tellett. Szexet akarok, vele, és most sem kaptam meg, sőt, talán sosem fogom. Mármint nem, nem fogom. A húgát veszem feleségül, ez nem vezetne semmi jóra.
- Nem akarjuk megbántani Zillét. Tudom.  

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Csónakház

- Kérem, hogy bizonyítsa az ellenkezőjét?
Bosszant, hogy újra magázódik velem, de ösztönösen teszem én is, azonban most már nem csak bosszant, de kívánatosabbá is teszi. Ahogy ő építi a falat, én olyan ütemben szedem vissza a felrakott téglákat. Kisfiúsan mosolyogva nézem őt, és valahogy tekintetem mindig az ajkaira téved. Akarom őt. Istenem, ezért a pokolra kerülök, tudom, de megéri. Esküszöm megéri.
- Igen, igen, a távolság, az mindenképpen hasznos, mert ha távol vagyunk, akkor nem akarunk egymáshoz közel lenni.
Erre mondja azt a világ, hogy bravo Sherlock, ezt aztán jól megfejtetted. Azonban a világ azt is mondja, hogy nagyon hülye vagy fiam, mert ahogy ezt most szent meggyőződéssel mondom, úgy araszolok hozzá egyre közelebb és közelebb, mígnem arcuk között már csak miliméterek vannak. Ajkaimmal apró puszit nyomok az ajkaira, majd még egyet, és még egyet, közben pedig folyamatosan egyetértek és javasolok.
- Ha nagyritkán találkozunk, majd mindig lesz velünk valaki, aki segít, hogy ne csábuljunk el. Csak kettesben vagyunk veszélyben, ugye?
Baromság, mert amúgy is nagyon érződik, hogy mennyire vonzódunk, szóval az, hogy csak kettesben vagyunk veszélyesek, egy nagy hülyeség, és öngyőzködés, azonban van benne egy kis igazság, mert, ahogy beszélek, mégis törekszem a csók elmélyítésére.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Csónakház

- Utasítson…
A mondat úgy hangzott volna, hogy “utasítson el”, ám a második szót már nem tudtam ajkai közé lehelni, az első még ment, ám az is inkább amolyan morranásszerű hang volt csak, nem is igazi szó, de legalább ki lehetett venni, hogy mit akarok. Valójában azt, hogy a nő utasítson, hát nem egyértelmű? Jaj dehogynem, nem mintha számítana, ugyanis mindenhol csókolni akarom. Csókolom az ajkait, az orcáját, a füle mögötti részt, a nyakát, miközben serényen próbálom a nőt kiszabadítani a ruháiból. Beleborzongok a lehetőségbe, hogy a kulcscsontját érinthetem, hiszen a fenébe is, olyan nagyon régen vágytam már erre. Az egyik első dolog, amit észrevettem, a kulcscsontja volt. Imádom és akarom, olyan nagyon erősen akarom.
Azonban azt mondják, hogy az ilyen erős akarásoknak lesz nyögés a vége, és valóban, ugyanis egyetlen, aprónak nem mondható, és el nem hanyagolható ténnyel nem számoltam, ez pedig az, hogy Mucika imád játszani, és bár újra kimerészkedett, hiszen a vihar most megint alábbhagy, amint meglátta, hogy mi egymáson vagyunk, kiúszott, és sietve futott be, hogy vizes-földes-füves tappancsaival a hátamon dobbantson. Én meg éppen előtte tértem vissza a gyönyörű ajkakhoz, hogy ájulásig csókoljam őket, így azonban édes érintés helyett fájdalmas ráharapás lett, amit fájdalmas nyögés követett, ahogy legördültem a nőről, vissza a földre.
- Mucika a franc essen beléd!
Kellett egy pár másodperc, mire realizáltam, hogy mi is történt, és egy kis hatásszünet után, riadtan pillantottam felé.
- Miri, jól vagy? Nem esett bajod?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Csónakház

- Nem. NEM.
Hevesen szeretnék ellenkezni, hogy egyáltalán nincs úgy, mint ahogy gondolja, nincs erényövem, és nem is akarom, hogy legyen, én őt akarom, és ezt meg kell értenie. Hiszen ő is érzi, hiszen ő is tudja, hogy ez mit jelent, hogy mennyire komoly az, ami bennünk van, hogy mi mindenre képesek lennénk együtt, és nem feltétlenül csak szexuálisan. Úgy érzem, hogy vele képes lennék az egész világot megváltoztatni.
- Ne hagyj el.
Felülök, de abban a pillanatban muszáj visszafeküdnöm, mert annyira erősen belenyilal a fájdalom a hátamba. A kutya nem kis lendülettel vetődött ránk, és most csodálkozva néz engem, mint aki nem tudja, hogy most mi a helyzet.
- Nincs semmi baj Muci.
Simogatom meg a nedves lábát, mire mellém fekszik, és hevesen a fejét az oldalamba nyomja. Az ázott kutya szagot érzem az orromba, ott, ahol az előbb még Mirella bőrének illata volt, és tudom, hogy van baj, méghozzá nagyon sok, túl azon, hogy éppen hadirokkant vagyok, akinek még kell egy kis pihenő. Beszélnem kell Zillével. Nagyon is. És, hogy mit mondok majd neki? Azt hiszem, most lesz pár órám kitalálni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Csónakház

Nem sokat aludtam éjjel, valahogy akárhányszor mélyebbre merültem, Miksa arca jött szembe, ahogy utoljára rám nézett, aztán az, ahogy szakít, majd Mirella, aki szintén ezt teszi velem, szakít, és olyan borzalmasan néz rám. Anya, akitől elvettem a fiát, sőt, még a falu népe is, akik vasvillával üldöznek, én pedig futok, ameddig csak tudok, mert egy idő után begörcsöl a lábam. Ez az utóbbi az igaz, tényleg ez történik, és olyan fájdalmasan, hogy kontroll nélkül ordítok bele a párnámba. Fel kell kelni, járni kell rajta, még akkor is, ha ez iszonyatos.
Nos, ezek után már nem nagyon volt esélyem visszafeküdni, így inkább kávét csinálok, és próbálok nekiállni a napnak, ami szintén egészen gyengén megy, egészen addig, amíg Mira rám nem ír. Akkor már sehogyan sem. Viszont jobban hat, mint a koffein, egyből felpattanok, hogy úgy, ahogy vagyok, mackóban, pólóban és egy hirtelen felkapott kék pulóverben, rohanjak a telekhatárhoz, hogy Bogolyfalvára hoppanáljak. Milyen jó, hogy nem tudtam aludni, így legalább zuhanyoztam ma már, és még fogat is mostam, még ha utána kávéztam is. A hajamat próbálom lelapítani, de tök felesleges, hiszen futok, amit utálok, de miatta futok, hogy szinte egy szívroham közepén berobbanjak a csónakházhoz, ahol nem látom őt sehol.
- Mirella?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Csónakház

Nagyon korán meg fogok halni, és ez a nő fogja a halálomat okozni. Mélyeket lélegezve - valójában levegőért kapkodva - fordulok felé, és már ölelném magamhoz, de Mucika úgy érzi fulladozó örömöm neki szól, és közénk vág.
- Mindjárt, ígérem, mindjárt.
Mondom neki, és próbálom átverekedni magam a kutyán, hogy Mirellához érjek, mert ha itt most szívrohamban meghalok, akkor úgy akarom, hogy közben megcsókolom.
- Te vagy a legszebb ajándék. Annyira jó, hogy itt vagy, de miért nem jöttél tegnap? Vártalak, és nem úgy nézel ki, mint, aki tegnap jött. A nagyszüleimnél laksz?
A nyakába csókolok, azután ajkaimat a füléhez húzom.
- Pedig biztos nem lenne kifogása senkinek, hogy együtt aludjunk.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Csónakház

- Egyáltalán nem zavarnál, hiszen, tudnak rólad, rólunk.
Szeretném azt mondani, hogy őt is a családom részének tekintem, de annyira ingoványos ez a talaj, annyira kényes a téma, és én nem akarom őt elveszíteni.
- Szóval Mucika miatt vagy itt igaziból, és engem tájékoztatsz, hogy lecseréltél.
Nincs a hangomban semmi negatív, sőt, ami azt illeti több a játékossal, mint valaha. Annyira jó a karjaim között tudni.
- Meddig maradsz?
Nem akarom elengedni, a karjaim között akarom tudni, amíg csak engedi.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Csónakház

- Tudom, és nem szeretnék neked kellemetlenséget okozni.
Tudom, hogy ő egy nyugodtabb világban nőtt fel. Egyetlen testvérrel, két szülővel, egyszerre könnyebb és nehezebb helyzetben. Szeretném, ha a családom lenne, ha az életemben állandóan jelen volna. És bosszant, szörnyen bosszant, hogy nem tudom áttörni a falakat, amik köztünk húzódnak.
- Van esélyem meggyőzni a maradásról?
Emelem meg kissé a szemöldökeimet, az ajkaim pedig mosolyra húzódnak, ahogy szorosabban magamhoz húzom és megcsókolom.
- Hiányoztál. Mivel itt a kutya, azt már tudom, hogy mit nem szeretnél csinálni. Szóval, mihez lenne kedved?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Csónakház

Tényleg meglepetten nézek rá, de a döbbenet szépen átvált mosolyba, melyből csak úgy sugárzik az öröm. Nem érdekel, hogy miért és hogyan - jó, ha egy másik férfi lenne, nyilván nem lennék boldog, hogy meg kell ölnöm - de örülök, hogy esélyt kínál a maradásra.
- Tetszik. Viszont semleges terepen maradnék, sem hozzátok, sem hozzánk nem közel, itt.
Bogolyfalva egy csodás emlék, mindig szerettem itt lenni, és mindig szeretni is fogok itt lenni, így hát a környéke úgy vélem, tökéletes.
- Ugorjunk előbb haza, összerakni egy piknik kosarat vagy egy nagyobb kutyás sétára vágysz inkább?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Csónakház

- Kiviszlek az erdőbe. Ott nem él egyetlen rokonom sem, és én sem terveztem én sem ott jövőt alapozni.
Innentől meg semleges. Egyetlen percet sem akarok sem utazással, sem hoppanálással sem semmi ilyesmivel tölteni. Most nem akarok a Balaton környékén sem lenni, sőt, valószínűleg az lenne a legjobb, ha az Alföld egyik padján telepednénk le, távol mindentől. A kezem felé nyújtom, és ha elfogadja, egymásba kulcsolom az ujjainkat.
- Van az erdő közepén egy tisztás, olyan, mintha egy másik világba csöppennél. Megmutatnám neked, mert van ott egy elásott kincsem, amit ha megtalálunk, akkor neked adom a tartalmát. Érdekel egy kis kincskeresés?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Csónakház

Látom, ahogy méricskél, és ettől el kell nevetnem magam, mert rögtön az a kép villan elém, hogy Tarzan vajon hogyan lengett az indákon, amikor Jane-t a karjai között tartotta. Ó igen, a farpofák ereje, de nem, nekem nem ott van a pálcám, és hogy erre a kimondatlan kérdésre választ adjak neki, felemelem a pólómat kicsit, megvillantva a mellkasom alatti vékony, de erős pántot.
- Miksa azt mondta, hogy egy szexboltban találta, és engedjük el a funkcióját, így elengedtem, és a praktikusságát néztem. Bármilyen élethelyzetben ki tudom rántani a pálcám.
Nyilván nem a legelőnyösebb látványt nyújtva, de tényleg. Így meg nem zavar, meg sem érzem, de tudom, hogy ott van, és ez megnyugtat.
- Mi Bontovich férfiak mazochista alkatok vagyunk, olyan nőket választunk magunk mellé, akik egyetlen pillantásukkal a földbe tudnak döngölni minket. Eddig azt hittem, hogy Virág lesz a legdominánsabb női karakter, de aztán jöttél te, és letaszítottad a trónjáról, pedig akkor még a húgod volt a jegyesem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Csónakház

- Mindenképpen dicséret. Nem csak a legdominánsabb vagy, de a legszebb is, és bármennyire szeretem azt mondani, hogy férfias férfi vagyok, tényleg élvezem az is, amikor felülkerekedsz… ruhában vagy anélkül.
Fontos hozzátennem, hogy nem csak a szóbeliségben, de a testiségben is nagyon élvezem, és azon kevés alkalommal, amikor eddig eljutottunk odáig, mindig ez volt a fénypont.
- A kincs, amit ma megkeresünk, egy kívánságlista. A tökéletes nő listája. Biztos, hogy nem találta még meg senki, mert van mellette más érték is, egyedi dolgok.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Csónakház

- Kívánságlista.
Erősítem meg, hogy komolyan mondom, amit mondok, tényleg van elrejtve egy ilyenem. Vagyis, nem csak az enyém.
- Persze, ki ne akarná tudni, hogy milyen a párja álmai nője. Szerintem mókás lesz, szeretném látni az arcod, amikor megismerkedsz az ideálissal. És nem csak az enyémmel. Benne van Ballay meg Rónaky ideálja is. Arra nem emlékszem, hogy erre Bánkit rá tudtuk-e venni, de ha igen, akkor az övét is. Amúgy tizenöt. Erik is, Benedek tizenhét. Hm. Barnabás akkor már húsz volt, lehet, hogy ő akkor már komolyabb volt? Na, ha megtaláljuk, meglátjuk, ígérem.