Mikola Keve Áron
INAKTÍV
#kewy #daddycool
RPG hsz: 223
Összes hsz: 704
|
Nem lehetett nem észrevenni, a családi összehangolt viseletet, főleg, mikor a felém rohant törpéken is pufi vagy éppen szövet kabát volt, de az is sötét. Nem, a családunk sosem gyászol, bár a mai világban lenne mit, inkább vegyük úgy, ez egy megfelelő inkognitó. A jólöltözöttség és nem hivalkodás a szuperhősök rejtett és mindenkiben meglévő képessége. Ennyit erről.
Gyorsan letudtam az apás köröket, amit senki nem foghat rám, hogy ne élveznék mindig. Nem változott semmi, az elmúlt egy évben, hiába tudtam már azt, amit. Én ezt éreztem mind a négy kölyökkel, amit most is és valahogy tudom előre, hog ez nem lesz később sem másként. Talán csak az volt ilyen dermesztő, mikor már Adri szájából is többször hallottam, hogy apa.
- Ahhoz nem kell megütni valami korhatárt? - néztem gyanakvóan, bár fogalmam nem volt, nem véletlen nem tanultam soha gyógyítónak, de úgy képzeltem, mikor majd mindenem fáj és protézisre szorulok, az akkor lesz, mikor Maxival az lesz a sikerélményünk, ha emlékszünk rá bingó közben, mit reggeliztünk és ki tudjuk még mondani a kedvenc sörfajtánk. - Ennyi? Biztos?
Ezt a kört minden nap lefutjuk mostanság és általában a huszadik kérdésemnél azért kifakad a dolog, hogy ja, elfogyott a fagyi, látott valami hülye reklámot, ami katasztrófa volt, tényleg fáj valami, aminek nem kéne - ekkor üt be a pánik és nem nála. Pont ezért elég mérlegelően és határozottan meredtem rá, ahogy felegyenesedtem. Ekkor rohant nekem az egyik kölyök. - Na, hé, kisbuldózer, kapsz tíz másodperc előnyt, vagy felteszlek a kisház tetejére és egyedül jöhetsz le - néztem hátra, aztán ő meg nevetve kezdett rohanni, én meg még visszafordultam egy rövid csókra mielőtt a kabátom levéve a hintavas tetejére dobtam. A kesztyűm megigazgatva biggyesztettem a szemüveget a nejem fejére, majd indultam rohanva a gyerek után.
... és akkor a következő kép tárul eléd. A legkisebb Mikola fiú lóg a mászókán fél karral a szélét fogva és éppen akasztja be a lábait, mint egy denevér; az eggyel nagyobb összefont karokkal ejtette magát már függőlegesbe... és jöttem én, aki lazán még a telefont nyomkodta oldalra lesve, Milu mikorra rakja össze a teljes képet.
|
|
|
|
|
Ramholcz Bence Csongor
Nyugodjék békében!
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
|
AnyciMár a szájában érzi a csábos celofánt. Selymes, ahogyan a nyelve hozzáér. Érdekesen zörög, kicsi ujjai között, a szájában meg szinte összeolvad, ahogy nyálával keveredik. Nem tudja sokáig ízlelgetni, mert Luca kiveszi a szájából, hosszú nyálcsíkot húzva a gyermektől. A szál azonban elpattan, és ernyedten lógva ott marad a celofánon. Bencus elragadtatva nézi a soha nem látott csodát, nem is zavarja, hogy a cukor elreppent. Int neki egy pát, mikor anyja kapja be. Elégedett, mert lám anya is, hozzá hasonlatosan ismerkedik a világgal. No, meg semmi vész, hiszen van még ott, ahol ez volt. Odanyúl kicsit ügyetlenül, többször is célt tévesztve, és ezúttal egy pirosat talál. Meglengeti kacsójában. Mivel gyengén fogja, a cukorka kirepül és a dadát orron találja. Bencus ezt roppant mulattatónak találja és úgy kacag, hogy a cumi is kifordul a szájából. Odanyújtja anyjának, kapja be azt is. Ő igazán jó szívű kis gyerek. Legyen anyának is egy jó napja, mint neki szokott a cumival. - Ajjjjajjjajjjjgajjj - mondja átéléssel, mintha épp a doktoriját védené meg, aztán elmosolyodik csibészesen a kis hurkagyurka. Miután látta az előbb, hogy milyen jó buli dobálózni, fogja a kis plüssét és messzire dobja, már amennyire tudja. - Kajkajkajkaj - gagyogja széles vigyorral az orra alatt.
|
|
|
|
|
Daliah Elisabeth Payne
INAKTÍV
RPG hsz: 26
Összes hsz: 90
|
Z I N A
P u l c s iMint egy élő karácsonyfára, úgy vannak a táskáim rám pakolva, és eltakarják a szép szörny egyetemes pulcsimat. A hegedűm nagyon le akar csúszni, de valahogy visszarázom az eredeti helyzetébe. Egyre közeledek a szoba felé, és egyre jobban izgulok. Milyen lesz a szobatársam? Olyan mint én? Nem, az lehetetlen, nincs két egyforma ember. Bváh milyen lenne már? Engem még a gondolattól is kiráz a hideg, bár lehet hogy másnak pedig minden álma hogy legyen egy vele egyforma ember. Vagy az összes ember legyen egyforma, fujfujfuj gondolat távozz!
Az ajtó előtt a hatás kedvéért - pedig senki se lát, mi ez, egy film? - nyelek egy hatalmasat, majd benyitok. Ja igen, kopogni nem, megint elfelejtettem. A szobában egy másik lány, körülbelül velem egykorú van. Akkor ha jó helyre jöttem, ami biztos, akkor ő lesz a szobatársam, de jó! Most lehet nekem kellene megszólalni. Kicsit gondolkodok mit is mondhatnék, de a legegyszerűbb bemutatkozási forma jut eszembe.
- Öhm... - kezdem, mert megint elbizonytalanodok. Ez nem lesz túl sablonos? Na jó, Lisa ne égesd magad, gyerünk! - D-Daliah Elisabeth Payne va-vagyok, ha minden igaz az új szobatársad. - kicsit dadogok, amit nem szoktam. Leteszek pár táskát, mert már azt érzem hogy megszakadok. A hegedűm megint csúszik, és azt is leoperálom magamról, majd óvatosan leteszem a földre.
|
|
|
|
|
Daliah Elisabeth Payne
INAKTÍV
RPG hsz: 26
Összes hsz: 90
|
A L E XEgy food feliratú pulcsiban rohanok el a boltig. Kell festék, mert megint elfogyott. Persze, alig hogy ideértem, de máris vehetek festéket. Persze sose tudom milyen színűeket veszek, csak lekapom a polcról ami megtetszik, és az lesz amivel festegetek ezután. Igaz, nem látom a színeket, elméletileg csak feketét és szürkét látok, meg fehéret, de azt se tudom mik azok. Nekem minden az! Nekem az egész világ egy régi film, ahogy már nem is tudom ki fogalmazott. Az én szememmel egy nemrég készült film is lehetne, ugyan úgy látom! Vajon milyenek lehetnek a színek? Egyszer ha láthatnám őket, akkor fura lenne, és vissza akarnám kapni a régi látásomat? Ezt nem akarom megtudni, már megszoktam hogy így látok, hisz születésem óta így látok. De nem baj, talán nem festenék ha látnám a színeket!
Meglátom a festékeket, és elindulok abba az irányba. De ugye nem csak színvak, hanem vak is vagyok, és véletlen nekimegyek valakinek. Ez az Lisa, gratula. Próbálj már meg észre venni embereket!
Pár másodpercig csöndben bámulok arra, akibe véletlen beleütközten, majd halkan megszólalok:
- Ne haragudj, nem direkt volt. - a nem láttalak lehet kicsit sértő lett volna, mert milyen dolog már hogyha valaki levegőnek néz valakit! És én nem nézem őt levegőnek, csak nem direkt nekimentem mert másra figyeltem! Igen, úgy volt.
|
|
|
|
|
Sárközi Kincső Jázmin
INAKTÍV
Kincsem||Mimi||Minnie Manó
RPG hsz: 40
Összes hsz: 157
|
DaliahOutfitA játszótér az a hely, amiből soha nem lehet kinőni, legalábbis tizennégy évesen még nem éreztem úgy, hogy nagy lennék ahhoz, hogy hintára pattanjak. Egyszerűen imádtam hintázni még most is, és mivel nem találkoztam mostanában a tesóimmal, szörnyen egyedül éreztem magam, kellett a hinta jótékony támogatása.
Én elég egyszerűen öltöztem ma, igaz, kissé tavasziasabban, úgyhogy a pulcsi fölé került még egy normál széldzseki is, biztos, ami biztos alapon.
A hinta száraz lehet, hisz eső nem esett tegnap, szerencsére.
– Helló! – köszöntem a már ott lévő kislánynak. Apám, tök cuki a pulcsija, és van humora is ezek szerint, érti a viccet. – Ugye a másik hinta nincs lefoglalva?
Sose lehet tudni, hátha valami barátra vár, nem akarok belerondítani az összképbe, a nem muszáj.
Nem mondom, jó itt kint, a friss levegőn, és még másokkal is találkozom, ez is jó. De még jobb lenne, ha végre korombelivel is taliznék, és lehetőleg emberi lény legyen.
Persze, Lily is aranyos barát, örülök neki, hogy van, de mivel sokat dolgozik a kastélyban, ezért őt is ritkásan látom. Azért örülök, hogy a sütit elfogadta. A kedvesség jó dolog.
Így is el tudom érni, amit akarok. – Szívesen társulnék, ha szabad.
|
|
|
|
|
Daliah Elisabeth Payne
INAKTÍV
RPG hsz: 26
Összes hsz: 90
|
L I L YÚgy érzem, a játszótér lesz itt a kedvenc helyem, megint onnan jövök. Szeretem a játszóteret, pedig otthon nem akartam nagyon menni. Na mindegy. Csak megyek vissza az előkészítőbe, Zina lehet nem tudja hol lehetek. Próbálok minél feltűnésmentesebb lenni, ami addig működik, amíg nem esek el valamiben. Lehet hogy a lábam elé is kellett volna néznem, nem csak a házakat csodálni. Nem tudom az eget, vagy a színeket, mert továbbra se látom őket. De jobb is így.
Felkelek, és a térdemhez kapok, ami nagyon fáj. Körülnézek, hogy miben eshettem el, és egy manócskát látok meg. De cuki! De jól van a kis törékeny teste? Mi van ha megsérült? Biztos nem halt meg, látom hogy él, de ki tudja? Kicsit távolabb lépek tőle, majd halkan és kicsit ijedten megszólalok:
- Jól vagy? - lehet magáznom kéne. Egy manót miért kéne magáznom? A manók magázzák az embereket, nem? Ezt mindig elfelejtem. De az emberek nem magázzák a manókat, szerintem legalábbis nem. Vagy ha igen, most nagyon megsérthettem a kis cukit? Még nálam is picibb, pedig én aztán tényleg aprócska vagyok. Mármint magasságra vagyok aprócska. Alakra hááát... nem vagyok egy mackó, de azért nem vagyok balerina alkatú, vagy hogyan mondjam. A balerinák olyan nagyon de nagyon vékonyok, én pedig nem is akarok olyan vékony lenni, úristen! Szerintem nem néz olyan hűdejól ki egy olyan lány, akin alig van valami. Jó, ez csak az én mini véleményem, lehet két év múlva majd úgy akarok kinézni. Jézusom, belegondolni is rossz.
|
|
|
|
|
Alex T. Rainbow
INAKTÍV
cicanyelvű halacska
RPG hsz: 25
Összes hsz: 85
|
Daliah
outfit...Alex számára kb. 3 hely létezik, ahonnan kis híján vontató kötéllel lehet elhozni: valamilyen vízpart, a szobája és a művészellátó. Szinte már az is egy motivációvá vált számára, hogy minél hamarabb elfogyjanak a festékei, vagy üres fotó papírjai és így felkerekedhessen meglátogatni hőn szeretett helyét. Az apja mesélte az édesanyjáról, hogy a dolgozó szobája is pontosan úgy nézett ki, minthogyha a teli rakott polcok több száz embert szolgálnának ki. Néha kis hősünk elvegyül a sorok között és azt játssza, hogy édesanyja holmija között matat és amikor talál egy neki tetsző mütyürt, megkérdezi tőle, mi az és mit csinál. Szerencséjére nincsenek sokan az üzletben. Utált sok ember között tolongani. A kastélyban már valamennyire hozzászokott, de ha teheti, kerüli az ilyen szituációkat. Apró kis varázsló-tanoncunk a már megszokott irányba baktatott a szükséges szükségletekért, amikor valaki neki ment. Ez nem volt ritka jelenség, mert elég aprócskának tetszett lenni, s mióta a hosszú kék hajból természetes barna rétegekre váltott, a többiek még nehezebben vették észre. Mivel mindig bocsánatot kért, függetlenül attól, hogy ő okozta-e a karambolt, vagy nem, most is így tett:
- Ne haragudj, nem direkt volt. - makogta halkan, pontosan egy időben a lánnyal, amire meglepetten tágra nyitotta szürke szemeit, egyenesen a másikéba nézve. A megszokott félelem és megilletődés helyett azt se tudta, hová legyen, csak várt.
|
|
|
|
|
Daliah Elisabeth Payne
INAKTÍV
RPG hsz: 26
Összes hsz: 90
|
K I N C S Ő
PulcsiAmennyire halkan csak tudok, úgy hogy hallja köszönök a lánynak. Na nem baj, talán jó lesz egy kis társaság! Úgyse ismerek annyi sok embert itt, majd most talán fogok. És az sose rossz ha ismerek embereket!
- Nem foglalt. - mondom kicsit hangosabban mint a köszönést, de még így is nagyon halkan. Miért is lenne lefoglalva? Nem is tudom kinek foglalnám. De ezt a lány nem tudhatja, nem ismer. Vagy kitudja, lehet hogy valójában anya az álruhában. Na jó, nem, az nem hiszem hogy túl valóságos lenne. Már anya hogy tudna egy tizenéves lány testébe bújni? Gondolom tizenéves, nem néz ki idősebbnek. De lehet valami varázslatos csodaszert használ, és amúgy meg apa korú. Á, azt kétlem, annyi idősen minek jönne le a játszótérre és akarna hintázni? Bár ki tudja, lehet újraéli a gyermekkorát, vagy nem tudom. De nem lehet több tizenhatnál. Annyi sincsen szerintem. De nem tudom, nem látok a fejébe meg nem ismerem. Ú milyen lenne már ha belelátnék az emberek fejébe. Katasztrófa, nem tudnám elviselni. Bár lehet hogy sok rossz dologtól megóvna, de nem akarok mások fejébe látni, nemnem! Nagyon rossz lenne mások gondjait és problémáit olvasni. Vagy hallgatni? Hogy is nézne ki? Az ember hangján hallanám a gondolatot, vagy csak a levegő kiírná őket? Addig jó, amíg nem tudom meg. Persze az jó lenne, ha mások boldogságát olvashatnám, de az élet nem fenékig tejfel, úgyhogy mindig akadnának problémák is a sok boldogság mellett!
|
|
|
|
|
Daliah Elisabeth Payne
INAKTÍV
RPG hsz: 26
Összes hsz: 90
|
A L E XNa jó ez a szituáció nagyon fura. Ugyan azt mondtuk, ilyen se történt velem. Egyszer egy könyvben ilyenkor elordította magát a szereplő hogy százhárom, aztán tök csalódott volt mert azt nem mondta vele egyszerre a másik. Szerencsére nincs itt sok ember, úgyhogy nem lökdösnek meg tolonganak itt, hála a jóságos égnek!
Na jó, Lisa ez a helyzet fura, kéne valamit mondani nem? Az nagyon elcseszett filmes lenne, hogy te is festékért jöttél? Nem, ez nem. Meg ez a kis ütközés az én hibám volt, mert csak a festékre figyeltem ami még mindig ott integet a polcról.
- Az én hibám volt, túlságosan is a festékre figyeltem. - motyogom, miközben az említett tárgy felé pillantok, ami még mindig ugyan ott van, nem szaladt el. Lehet frászt kapnék ha elkezdene rohanni a festék. Vagy bármi más élettelen tárgy. Alig várom már hogy megvegyem és a fura szokásomat csináljam, azaz megszagolgassam miután kibontottam, majd egy színileg lehetetlen képet fessek. Legalábbis azok szerint, akik látják a színeket lehetetlenek színileg a festményeim. De nem baj az, nem muszáj mindennek úgy kinéznie a vásznon mint a valóságban! Hisz az unalmas lenne. És ha unalmas lenne, nem lenne értelme. Mert egy unalmas dolognak nincs értelme, nincs minek csinálni ha egyszerűen uncsi. De lehet hogy ami valakinek unalom, másnak lehet pont izgalmas! Hisz nincsenek egyforma emberek, nem is lenne jó. Akkor apokalipszis lenne!
|
|
|
|
|
Alex T. Rainbow
INAKTÍV
cicanyelvű halacska
RPG hsz: 25
Összes hsz: 85
|
Daliah
outfit...Alex azon morfondírozott, hogy vajon a másik számára is ugyan olyan nem mindennapi a szituáció, mint számára. Mennyi esélye van ugyanis annak, hogy egy olyan apró lény, akinek alig hagyja el valami a száját, ugyan azt mondja valakivel. Mondjuk a másik fél hangerejéből ítélve ő se lehet sokkal közelebb az extrovertáltsághoz, mint jómaga. Mázlijára a szemben álló fél folytatta, szóval nemcsak megtörte Alex "áramszünetét" hanem lerótta róla a kezdeményezés felelősségét. Szemével követte, merre néz a másik, aztán kicsit kihasználta az alkalmat, hogy szemügyre vegye: nagyon szép és bájos lány állt előtte, serdülő éveinek legelejét taposhatja. Látván, hogy nemigen lehet nagy kalamajka belőle, hősünk ki tudott préselni magából még egy kis mondatot:
- Ugyan, ez az én hibám volt, jobban kellett volna magam elé néznem. - motyogta és belül rettenet kellemetlenül érezte magát a sántikáló nyelvtudása miatt, ezért inkább igyekezett a földet nézni, imádkozva, nehogy látszódjon az arcán a szégyen lenyomata, illetve hogy a másik ne űzzön belőle gúnyt. Gyakorolna ő szívesen, de mások előtt nehézkesen fakad szóra, önmagában meg mi értelme lenne, hisz nem tud jobban beszélni önmagánál. Fránya helyzet.
|
|
|
|
|
Daliah Elisabeth Payne
INAKTÍV
RPG hsz: 26
Összes hsz: 90
|
A L E XDe tényleg, ez fura volt. Ezt is kipipálhatom a képzeletbeli bakancslistámról! Jó, eddig nem volt fent rajta, de most felírtam a gondolatbeli tollammal a nem létező papírkára, és egyből ki is pipáltam. De most ennek mi értelme is volt? Felírtam és kipipáltam, ennyi, nem kellett megcsinálnom. Azaz, ezt nem tudom hogy lehetne megcsinálni. Ez inkább történik, nem? Jó, meg lehet beszélni másokkal hogy na most ezt egyszerre, de nem lett megbeszélve most. Elég fura lenne, hogy az első szavunkat egymáshoz megbeszéljük, nem? Mert akkor nem ezek lettek volna az elsők, hanem már sokadikok. Na mindegy, felesleges ezen gondolkodnom.
És csönd. Na jó, most mit kéne? Egyszerűen arrébb mennem, vagy mondanom még valamit? Lisa, ez nagyon nem lesz így jó! És miért beszélsz magadhoz gondolatban? Áhh mindegy.
Teli talpról lábujjhegyre hintázok, és a pulcsim alját birizgálom. Most el kéne mennem? Vagy most még kéne valamit mondanom? Persze, az én hibám volt, de nincs kedvem az én hibám, nem az enyém párbeszédhez. De az embernek mikor van olyanhoz kedve? Nekem soha, de lehet van olyan ember akinek az ilyenek a hobbijai. Ki tudja, továbbra se minden ember egyforma, és amíg nem akarunk apokalipszist addig nem is kell mindenkinek ugyan olyannak lennie kívül-belül. A kívül még talán nem lenne akkora baj, de belül... mindenki ugyan azt a zenét, ugyan azt a könyvet, brrr belegondolni is rossz. De amíg nem történik meg, aminek kicsi a valószínűsége, addig nincs gond.
|
|
|
|
|
Ophelia Carolina Brown
INAKTÍV
Brownie
RPG hsz: 269
Összes hsz: 608
|
JasonSokszor elgondolkodtam azon még erejem tejében, hogy vajon hogy fog alakulni az életem később? Minden eshetőségre felkészültem. Sorozatgyilkos leszek, FBI ügynök, unikornisokon száguldó hatalmas vadász. Minden felkerült a falra feltűzött táblára, ami csak eszembe jutott, majd ahogy idősödtem, úgy kerültek le és még lejjebb a felírt dolgok, hiszen ilyen szép arccal, hogy lennék sorozatgyilkos? Persze, simán benne van a pakliban, főleg, amikor nagyon felidegesítenek, de mégis… esélytelennek tartom. A többiről nem is érdemes több szót ejteni, mert minek is? De a lényeg, ami fontos, hogy soha nem volt talonban az, hogy valakinek lehetőség legyek. Én, mint lehetőség, nem is tudom, olyan valótlannak hat. Mert végül is, mit adhatok én? A manipulatív személyiségemet, a határozottságomat, a tudásomat. Nem vagyok az a tipikus szőke virágszál, mint akinek mindenki gondol, amikor először meglát. Martinnak és Jasonnek is egy esély vagyok, vagyis… igen, nagyon úgy tűnik. Ám önzőségem enged a kísértésnek, hogy hamis ígéreteket adjak mindkettőnek? Nincs jogom ahhoz, hogy ígérgessek, főleg olyanoknak, akik fontosak nekem. Mert Jason mindig is fontos volt, és fontos marad. Ő lesz az az életemben örökre, akiért mindent eldobnék, ha kellek neki, és itt most bármire gondolhatok. Ő lesz örökre az én szerelmem, akinél volt lehetőségem, de nem éltem vele. Ő volt az én lehetőségem, nem én az övé. Nem ugyanaz. Keserűen elmosolyodom, ahogy neki áll beszélni. Hangja simogatja dobhártyámat, megnyugtatja azokat, ám szavai cseppet sem tetszenek. Szemöldökeimet kicsit összehúzom, ahogy ismét elkapom tekintetét, miután rám figyel. Érzem érintését hajamon, tekintetét magamon, bele is remegek, ujjam megrándul arcán. Hogy palástolni tudjam testem reakcióját, magára a férfira, óvatosan kezdem el ismét simogatni hüvelykujjammal arcát. Lassan hunyom le szemeimet, kezem Jason tarkójára csúszik, hogy kicsit megtartsam magam, ahogy hátra döntöm fejemet. Mutatóujjammal automatikusan kezdek el babrálni hajával, mintha mi sem lenne természetesebb, majd visszafordulok hozzá. Sejtelmes mosoly villan ajkaimon, ameddig vigyázva minden mozdulatomra közeledek felé, egyre közelebb és közelebb. A táncunk már véget ér, nyertem, ám nem elég. Akarom Jasont. mindenestül. A lelkét, a szívét, a testét, a pimasz mosolyát. És vagy itt, vagy később, de megfogom kapni. - Szeretnéd, hogy ígéreteket tegyek? – emelem meg egyik szemöldökömet csábosan, miközben érzem és tudom, hogy ajkaiba suttogom szavaimat. – Rendben, Jason. Reggelente melletted fogok kelni, esténként melletted fogok lefeküdni. Együtt fogjuk nézni a csillagokat, együtt fogjuk összegyűrni az ágyneműdet – csusszanok el füle felé, épphogy érintve telt, férfias ajkait. Kínzom saját magam is, de meg kell törnöm. El kell érnem, hogy ő akarja, hogy ő egyezzen bele, az már teljesen más tészta, hogy mennyire van azzal tisztában, hogy az esetek többségében – benne van a pakliban, hogy az ígéreteim semmit sem érnek. Ám most is így lesz? Nem tudhatom, csak bízhatok a legjobbakban. Nem mozdulok, úgy érzem nem is mozdulhatok, amíg nem válaszol. Megköveteli.
|
|
|
|
|
Frank Arie Martin
INAKTÍV
Pizzamester
RPG hsz: 159
Összes hsz: 358
|
Eszterke #nocomment?
Vigyázz!
Ebben a hozzászólásban olyan szavak és képi leírások jelennek meg, mely megzavarhatja a nyugodt teaszürcsölést, illetve a békés lelki világokat. Szeretnéd mégis látni, mit alkottam? Szeretném
- Pedig illene a profilba. A máguscsaládok szeretnek a gyerekeikből profitálni. Te modell vagy, Richárd polgármester lesz, én meg ha jól fekszem, a titkára lehetek.
Őrült gondolat, hogy én megint öltönyt és nyakkendőt húzzak. Az egyetemi sportzakós megoldás a maximum, amit elviselek, és bár lehetne kevesebb, de a fránya kollégáim is folyamatosan elegánsak. Pedig nagyon együtt tudnék élni a ténnyel, hogy lazázunk. De ha nem, hát nem. Akkor majd a fő munkahelyemen tolom ezt a lazázós stílust. Farmer, póló, mindig jó.
- Gondolod, hogy túlságosan lefoglalna?
Még én is tudom, hogy igen, fogalmam sincs, hogy miért kérdezek vissza. Talán, mert minél tovább jár a szája, úgy egye kevesebb esélyt érzek arra, hogy én a szájába landoljak. Talán még egy kicsit játszik bennem valami bűntudat, mert férfi vagyok, és mert vannak igényeim. Megígértem Opheliának, hogy várok rá. De hogy az az egész valóság volt-e, vagy csak az önmagam megnyugtatására szolgáló intenzív álom, azt nem tudom megmondani. Na és akkor mi van, ha hímringyó leszek? Semmi. Az a kulcs, ami minden zárba jó, egy elég fasza kulcs. Ha én minden zárat ki tudok nyitni, akkor eléggé fasza vagyok. Mert hát valljuk be, a göndör hajam, meg a hosszú vékony ujjaim, eléggé vonzzák a nőket. Ophelia amúgy sem hiszem, hogy csak egy pár körös nő lenne. Másrészt meg, fogalmam sincs, hogy mikor találkozom vele, talán soha. Éppen elég ideig éltem már remeteként. Mélyet szívok, majd nézem, ahogy a füst távozik. Eléggé jó anyag ez.
- Nos...
Nézem, ahogy közelebb araszol, és önkéntelenül megnyalom az alsó ajkam, miközben az ölemben helyezkedik el. Talán mégiscsak igazak azok a pletykák, de valljuk be, jelen esetben pont leszarom. Csak azt tudom, hogy én ma ezt a nőt többször fogom a csúcsra vinni, mint, ahogy ő azt hinni. Egoizmus? Talán. De tudom, hogy mire vagyok képes, és tudom, hogy még egy sokat tapasztalt lánynak is képes vagyok meglepetést okozni.
- Talán biszex vagy.
Szabad kezem a csípőjére téve, közelebb lököm magamhoz, hogy testünk a legnagyobb felületen érintkezzen. Vörös szemeimmel mélyen a szemeibe nézek, miközben ujjaim a szoknya alá osonnak, és kérdés, engedély vagy bármiféle ráutalás nélkül húzom félre az apró anyagot, és kezdem el izgatni.
- Egyszer megnézném.
|
|
|
|
|
Lorin Annie Brightmore
Bogolyfalvi lakos, Végzett Hallgató, Előkészítős tanár
Csiperke ^^ | Bánkiné <3
RPG hsz: 435
Összes hsz: 860
|
Thomas
- Majd úgyis nagyban látjuk meg, hogy milyen. Ha Will megcsinálja őket, akkor adok neked is mindenképpen.
Biztos, hogy megkérem majd, hogy a legjobbakból duplát nyomtasson. Régebben azt hittem, csak eltűnök, mostanra azonban emlék akarok lenni. Azt szeretném, hogy ha meghalok is, emlékezzenek rám az élők. Ez a halál nem olyan halál lesz, amit én választok, hanem olyan, amit a sors rendelt nekem, csak éppen valahogy nem következett be tervszerűen. Most már nem bánom. Megvallom, régebben, számos alkalommal éreztem szomorúságot, mert élek. De már nem. Minden egyes nap lehetőségem van megölelni egy fát, eggyé válni a természettel, hallgatni a madarakat, Cody-val játszani, Miát simogatni. Lehetőségem van olyan dolgokat tapasztalni, érzéseket megélni, amire mindig vágyakoztam. Talán ezért élek még, hogy ne, mint szellem térjek vissza, és szakadjon meg a szívem újra és újra, mert szellemként sem tapasztalhatom meg valójában a világot. Elég jó üzlet ez, hogy ha holnap nem kelek fel, már boldogan térek át a másik partra.
- Nem, nem tudta. Utána nem sokkal derült ki. A bál után tudta meg.
Azt nem mondom, hogy mikor, mert túl árulkodó lenne. Elárulná, hogy Denis bántotta Cath-et, pedig éppen kezd elülni az ügy, és Cath azt mondta, nem szeretné, ha kiderülne, hogy ő nem haragszik Denisre, és ettől függetlenül újra magára vállalná annak a szerepét, aki az igazságot közli vele. Nem mintha szeretném ezt még egyszer átélni. Elmosolyodom arra, hogy örül, hogy már jól vagyunk, de a következő kérdésére kicsit csökken a mosoly szélessége.
- Sosem leszek jól. A statisztikák szerint kicsi az esélye, hogy valaha is húsz éves legyek. De most jól vagyok. Vannak napok, hetek, amikor rosszabb az állapotom, amikor ispotályba kell feküdnöm, de vannak ilyen jó időszakok, amikor erősnek érzem magam.
Nehéz ezt megmagyarázni, ahogy azt is, hogy miért változik az állapotom. Abban biztos vagyok, hogy most Denis miatt vagyok boldog, és abban is, hogy a nemrég történt rosszullétem azért volt, mert majdnem meghalt miattam egy ember. Éppen ezért igyekszem boldog lenni. Nagyon boldog.
- Navinében gondolkoztam én is, meg a Levitában. Szeretek sokat olvasni, és ékszereket készítek. Azt mondják, hogy ezek levitás tulajdonságok. Az biztos, hogy nem vagyok se Rellonos, se Eridonos. Viszont a Navine szuper lenne.
|
|
|
|
|
Blossom Miles
INAKTÍV
RPG hsz: 60
Összes hsz: 159
|
EdinaNem járok túl gyakran gyorsétterembe, még akkor sem, ha olyan jó hír övezi, mint a falubelit. Inkább az általam elkészített ételek híve vagyok, azokról tudom, hogy mikor, miből és ki készítette őket. A napokban viszont nem volt elég időm, hogy főzzek, hirtelen rengeteg dolog szakadt rám, és elég nehezen gyűrtem, amint valamivel végeztem, jött a másik. Végül amellett döntöttem, hogy benézek a falu egyik éttermébe. Péntek lévén, mexikói nap volt a helyen, aminek felettébb örültem, egyszerűen imádom a mexikói ételeket. A munkaidőm lejártával siettem is, de figyelmen kívül hagytam, hogy szívesen látnak ott állatokat. Már annyiszor néztek rám mérgesen, amikor Monát bevittem egy közösségi helyre, még akkor is, ha szájkosár volt rajta, hogy már nem próbálkozom. A pultosnak leadtam a rendelésem, ami tulajdonképpen egy chilis babot takart, hirtelen ötlettől vezérelve pedig azt is hozzátettem, hogy amennyiben van rá lehetőség, legyen szíves elcsomagolni nekem. Nem szeretek egyedül lenni, étkezni meg főleg lehangoló magányosan. Sokkal inkább szerettem volna felkapni az ételem, meg Monát a Mancs-helyről és hazamenni. Otthon persze a feladataimmal kellett volna haladnom, így összekötve a kellemest a hasznossal, a laptopom fölött fogyasztottam volna el az ételt. A pultos lány mosolyogva bólintott, és pár perc múlva a kezembe is nyomta a meleg babot. Kifizettem, de mielőtt sietősen elhagytam volna az éttermet, beszaladtam a mosdóba. Csak a kezemet szerettem volna megmosni, amit igen gyakran megcsinálok egy nap. Nem hiszem, hogy a hivatásommal ragadt volna rám, mindig nagyon ügyeltem a higiéniára, és ahol csak van lehetőségem, elvégzem ezt az egyszerű, ám annál fontosabb tevékenységet. Már épp indulni készültem, mikor egy lányka rontott be a helyiségbe. Furcsán néztem utána, és megfordult a fejemben, hogy nem avatkozok bele más dolgába, de abban a pár másodpercben amíg láttam, leszűrtem, hogy fiatal lehet, még biztosan alapképzésre jár, a gyógyítói lelkiismeretem pedig nem hagyott nyugodni.
- Bocsi, rendben vagy? - kopogtam be a zárt mosdóajtón. Igazából mi rossz történhet? Maximum elküld melegebb éghajlatra, azt meg túlélem.
|
|
|
|
|
Vajda Eszter
Auror, Animágus, Legilimentor, Végzett Diák
bossy
RPG hsz: 181
Összes hsz: 904
|
kedves A R I E
x eszti || tovább
Csókolom. A reag nem csak kiskorúak számára tiltott, de illegális szerek használatát tartalmazza meg egyéb felnőtteknek való dolgokat, ezért 18+ besorolást kapott. Tovább szeretnél olvasni? Igen? Biztos? Here we go
Lehet, hogy egészen eddig tévedtem, és mindenki másnak - az apámnak, az anyámnak, mindenki, aki gyűlöl, vagy irigy -- habár fogalmam sincs, mégis mire irigykednének, hiszen nem tudnak ők semmit - igaza van. Lehet, hogy nem tudok megváltozni, sőt, mi több, nem is akarok megváltozni, mert nincs miért megváltoznom. És akkor mi van azzal, ha lefekszem valakivel? Egyből be kell nyomni a slut shaminget, csak,mert szép vagyok, csak, mert ismert vagyok? Mintha nem lenne annyi meg annyi lány, akinek senki nem tudja a nevét, egyetlen magazin címlapjáról sem néz vissza, mégis ugyanolyan, mint én. Ez nem számít kirekesztésnek? Hát basszák meg mindannyian, mert azzal fogok lefeküdni, akivel akarok, az fog megbaszni, akit csak akarok, hogy megtegye.
Vonok egyet a vállaimon.
- Tényleg a családomról akarsz beszélni? - megemelve szemöldököm, elkomolyodva fordítom felé fejem, ujjaimmal arrébb seprek pár tincset a képből. És te nem akarsz róluk beszélni, tudom, hiszen én sem akarok. Ez a téma egy nagyon mély gödör, amibe ha belemegyünk, soha nem fogunk kimászni belőle, te pedig biztosan nem fogod megkapni azt, amiért felhoztál az ágyadba.
Hát nevetek inkább a visszakézből érkező kérdésre, mutatóujjam szórakozottan húzom fel, először a szoknyám anyagán siklik fel, majd a saját, csupasz bőrömön, beleakadva a rövid pólóm szélében felgyűri azt, megbotlik az apró hegyekben, végül kulcscsontomra, nyakamra simul rá vékony társaival. Kihívóan csillan meg szemgolyóm epattant ereiben a fény, ahogy így nézek újra rád, tenyerem a lelassult ütőeremnek feszülve. Szeretnéd, ha a te kezed tenné ugyanezt? Nem kell finomkodnod.
Kék szemeim levándorolnak ajkaidra, saját füstös elmémben már a sajátjaimnak feszülnek, beléjük harapok, belém harapsz, újra és újra, amíg véres nyomokat nem hagyunk egymás bőre alatt, amitől majd nehezebben felejthetjük el a másik nevét.
Erősen harapok alsó ajkamba, ahogy elvigyorodom, meglepetten, fojtottan sikkantok fel, de a következő pillanatban már hozzád is simulok, legyen hát, ha ezt szeretnéd. Hüvelykujjam lustán fekszik el az állkapcsod éle alatti finom kis gödörben, újra számba kell harapnom, hogy ne ne nyögjek fel, élesen beszívva a levegőt hajolok közelebb, közelebb, mindig csak közelebb.
- Biztos vagyok benne, hogy élveznéd a műsort - elvigyorodva durozsolom füledbe, ajkaim felületesen, félig kapkodva súrolják a vékony bőrt, mielőtt oldalra billenteném fejem, hogy nyakadra lehelhessem a szavakat. - Elég jók vagyunk egymással.
Részegen kimondott, komolytalan, futó és hazug gondolatok, ez vagyok én,ennyit adhatok én.
|
|
|
|
|
Bodza Edina Gyöngyvér
INAKTÍV
B.E.Gy./Kavics <3 | Dinamit | Pincér a Félszeműben
RPG hsz: 146
Összes hsz: 455
|
Blossom KülcsínHa egyszer a baj úgy dönt, hogy bekopog hozzád, soha ne nyiss neki ajtót. SOHA! Különben csőstől jön, és rokonostól, és ott marad nálad, ki tudja, meddig. Ha meg kirugdalod nagy nehezen az ajtón, vissza-pofátlankodja magát az ablakon.
Ez történt mostanában velem is. Olyan szintű vukkozhatnék jött rám, hogy ott kellett hagynom a tortilla-szendvicsemet, amit kértem, és első utam azonnal a mosdóba vezetett.
A kellemetlen esetet követően kopogás hallatszott a fülke túloldaláról.
- Róka-vészhelyzet – céloztam kicsit cenzúrázottabban, mert nem mertem esküt tenni rá, hogy ha kimondom nyíltan, akkor nem jön-e rám újra.
Mi a bánatos nyavalyát ehettem össze, amitől így kiborult a gyomrom? Szinte biztos voltam benne, hogy gyomorrontás lehet a háttérben, semmi más, mert olyan ártatlan voltam, mint a ma született bárány. És köszönöm szépen, még viruló rózsakert szeretnék maradni tizenhét éves koromig. Azon nem változtatok, az egy folyamat, amire meg kell érni, és én még nem éreztem késznek magam ilyesmire tizenöt évesen.
- Köszi a törődést, aranyos tetszik lenni – legfeljebb elhajt a sóhivatalba a magázódásért, de azt, hogy odafigyelt rám, mégis illő megköszönni. A megszólításokkal néha bajban vagyok, külső alapján nem mindig lehet eldönteni, tegezhetem-e az illetőt vagy sem. Sose tudni, hogy ki mire sértődik meg, ugyebár…
|
|
|
|
|
Várffy-Zoller Róbert
Tanár, Végzett Diák
-10 pont a Levitának
RPG hsz: 492
Összes hsz: 1991
|
Tánya
Csak akkor kezdtem el felfogni, hogy ez most tényleg egy normális randi, amikor Tánya belém karolt. Nem volt ilyenben részem, már jó ideje. A szokatlanság ellenére egyelőre kellemes érzés töltött el, reméltem, hogy ez így is maradt végig az este folyamán.
Az asztalunk megfelelő volt, ebben a falunak mondott porfészekben úgyis ez a maximum, amit el lehetett várni. Igyekeztem azért kedves arcot vágni a pincérnek. Feltűnt, hogy partnerem meglehetősen zavartan lapozgatta az étlapot, a helyzet megoldásért kiáltott.
- Mit szólnál egy aperitifhez? Utána könnyebb lesz a választás. Egy pohár száraz pezsgő szerintem meg fogja hozni az étvágyunkat. - miután sikerült megbeszélnünk az aperitif kérdését, és a pincér elment az italokért, nyíltabban szólhattam.
- Nem vagy elégedett az étlappal? Tudom, hogy ez a hely nem éppen főnyeremény, úgyhogy le is léphetünk akár. - szerettem volna, hogy Tánya élvezze az estét, és ha ehhez távoznunk kellett, akkor távozni is fogunk.
- Nekem úgyis csak az számít, hogy veled lehessek. - tettem hozzá, miközben megfogtam a szőke szépség kezét az asztal fölött, és mélyen a szemébe néztem. Tényleg semmi másra nem vágytam most, csak arra, hogy kettesben legyek a nővel, aki iránt olyan érzések voltak kialakulóban bennem, amiket már nagyon rég, vagy talán soha nem is tapasztaltam.
|
|
|
|
|
Alex T. Rainbow
INAKTÍV
cicanyelvű halacska
RPG hsz: 25
Összes hsz: 85
|
Daliah
outfit...Alex szinte érezte, hogy az amúgy is lágy eper színű pofija szép lassan, lépésről-lépésre átmenetel a rózsaszín majd a vörös élénkebb árnyalatain. Ott állt, mint pálca bűbájtanon, nézve, ahogy a véletlenül belé botló lány is ugyan olyan (ha nem sokkal) kellemetlenül érzi magát. Érezte, hogy kis kezébe kell vennie a szituációt, de hogyan? Mit mondjon? Mit tegyen? A végén már annyira elmerült a sok gondolatban, hogy a mondat egyszer csak kibukott belőle, mintha valaki hátba vágta volna egy péklapáttal.
- Az egy jó festék, ennek szép színei vannak. - motyogta, utána úgy kikerekedtek a szemei, mintha nem tudta volna, milyen nyelven szólalt meg, aztán egyből visszahelyezte tekintetét a padlóra, mintha arra várt volna, hogy ezúttal a lány üsse le az imént említett péklapáttal. Ráhúzta kezeire a hatalmas pulcsija ujjait és a maradékot a tenyerével próbálta összegömbölyíteni, mint valami hógolyót. Most igazán hasznát vette volna a láthatatlanná válás képességének, jobban, mint bármikor. De e híján most itt áll egy kínos szituáció kellős közepén magában segítségért esedezve.
|
|
|
|
|
Thomas Middleton
KARANTÉN
cinnamon roll
RPG hsz: 800
Összes hsz: 3957
|
MERSE
vasárnap délelőtt a stégen | x
 Ahogy látom, hogy hópelyheket kóstolgat, felfelé fordítom saját, koránt sem kreaol, sokkal inkább angol sápadt arcomat, amin alig látszanak meg a ráhulló kis pihék. A szempillámon annál inkább. Mosolyogva pislogom le őket onnan. De aztán persze visszatérünk a mi kis eltévedtünkhöz. Összeszorítom a számat, hogy ne nevessek a tiszteletet parancsoló szempárba nézve. Bólogatok serényen.
- Rendben. Klassz ötlet - megyek bele a dealbe könnyedén.
- Awh - adom ki az olvadás hangját, megtudván, ki Mercury.
- Ez aztán a név! - szökik fel a szemöldököm, meghallva, mi a teljes, becses megszólítása ődorombolóságának. Szerintem a macskák mindegyikének ilyen arisztokrata, szép hosszú neve van, csak van, akinek még az embere sem tud róla.
Oké, akármilyen csodálatos dolog a nyakamban függő, fordítóbűbájjal ellátot ezüstkereszt, azért megvannak a maga hiányosságai. Mint egyébként minden mágikus tárgynak. Kissé szeszélyesek és vannak hibáik, akármilyen klasszak. Éppen ezért, amikor Merse az egyik barátnőjéről beszél, nem világos számomra, mit ért ezalatt, sőt, valahogy úgy sikerül az eszköznek eljuttatni a tudatomig, hogy valószínűleg pont rosszfele billen a mérleg. Nem a valóság felé.
- Egy barátnődnél? Mondd csak, hány... barátnőd van? - kérdezem, arcomon zavart kis mosollyal, ám vonásaimban semmi elítélő nincsen, inkább csak érdeklődés ül bennük, ahogy hangomban is. Több lánnyal jár egyszerre? Ez hogy működik? Akárhogy is, az még érdekes lesz, neki hogyan fordítja át a saját mágikus tárgya a kérdésem (ha van neki), vagy hogy az enyém hogy juttatja ezt el hozzá. De lehet, akárhogy teszi, a hangsúlyomból és arckifejezésemből rájön, hogy valamit félreértettem.
- Király - reagálok sugárzó arccal a fényképezős ötletre, aztán rávigyorgok a békára, aki egészen biztosan csodásan fog festeni a fotón.
|
|
|
|
|
Antal Zina
INAKTÍV
Babafarkas
RPG hsz: 84
Összes hsz: 193
|
Dalilah
Hálószobák
Még cseppet sem érzi késznek magát a találkozásra, amikor az ajtó mintegy kárörvendő nyikorgással kitárul, könyörtelenül visszarántva ezzel Zinát a valóságba. Mint akiben egy rugót húznak meg áll fel hirtelen, és tesz egy tétovácska lépést az ajtóban álló felé. Gyorsan végigfutnak a szemei a lányon, majd egy kis szusszantás után közelebb lép, és kinyújtja felé a kezét.
- Segítsek megfogni valamit? - hangja halk, de biztos. Arra számított, hogy remegősek lesznek a szavai, ezért kicsit meg is nyugszik, hogy az első benyomás talán nem is sikerült olyan rosszul mint várta. Az udvarról beszűrődő gyerekzsivaj nem nyomja el őt, mégse töri meg zavaróan a szoba csendjét. Ha a másik engedi, közelebb lép hozzá, és óvatosan segít leemelni a táskákat a nyakából-kezéből.
Amikor már egyikükön se lóg semmi ami nem odavaló, Zina észbekapva emeli egy intésre a jobb kezét.
- Szia! Antal Zina vagyok, harmadikos. - A suta kis intés után az egyszerű fekete cicanadrágjába törli a tenyereit, és egy picit hátrébb lép, hogy véletlenül se lehessen a másik személyes terében.
Újra végigpillant a másikon, akit immár nem takarnak el a táskák, így rögtön kiszúrja a logót is a pulcsiján. Szemében megcsillan a régi, gondtalan Zina, aki egymás után falta a mesekönyveket és rajzfilmsorozatokat, csak hogy utána ő maga is megpróbálja leutánozni amiket elképzelt vagy látott. Az arca ellágyul kicsit, ahogy pár pillanatra a múlt emlékei közt találja magát.
Azután amilyen hirtelen jött, olyan hirtelen tűnik is el az arcáról a napsütés, és már csak egy halvány mosolykezdemény jelzi a szája sarkában, hogy pár pillanattal ezelőtt egy teljesen másik helyen járt.
- Tetszik a pulcsid - hallja kicsúszni a száján a gondolatit, mire kicsit zavartan fordul el, és mutat körbe. - Ha itt leszel, akkor... Nyugodtan válassz magadnak főhad... Mármint ágyat.
Azt nem teszi hozzá melyik az ő része - elég egyértelmű, hogy csak az telepakolva.
|
|
|
|
|
Daliah Elisabeth Payne
INAKTÍV
RPG hsz: 26
Összes hsz: 90
|
A L E XMár megint a színek. Nem baj, nem akarom őket látni, túl fura lenne. Jó, kíváncsi vagyok milyenek lehetnek, meglesném, de nem biztos hogy élni tudnék a színekkel.
- Biztosan. Nem látom a színeket. - nézek a festékek felé. Milyen lehet a kék szín? Vagy a piros? Milyen az összes szín? Talán egy pillanatra láthatnám a színeket? Nem hiszem, lehet abból a pillanatból egy egész élet lenne. Ha csak nem az a pillanat az életem utolsó pillanata. De arra remélem még sokat kell várnom. Nem lenne túl jó tíz évesen meghalni, de miben is halnék meg? Valami vírusban, esetleg világvégében? Világvége van minden évben! Idén is volt már, januárban, de a leghíresebb még mindig a kétezer-tizenkettes. Meg majd lesz kétezer év múlva is, ha csak nem tesszük tönkre előbb a földet. Ami előbb. De kétlem, hogy meg lehetne jósolni a világ végét. Bármikor bekövetkezhet, akár holnap is, vagy egy másodperc múlva. Egy. Nem, nem következett be. Szerencse, még meg akarom venni azt a festéket. Meg festeni vele, és még pár dolgot csinálni. Például ki akarom járni az előkészítőt, aztán a Bagolykőt, meg egy egyetemet is, aztán munkába állni és élni a csodálatos életemet. De ki tudja mi lesz addig? Hát senki, és ez így a jó.
|
|
|
|
|
Alex T. Rainbow
INAKTÍV
cicanyelvű halacska
RPG hsz: 25
Összes hsz: 85
|
Daliah
outfit...Kész, itt, ebben a minutumban, ebben a művészellátóban Alex úgy érezte, hogy itt mindennek vége, foglalás a Mennybe megtagadva, kész vége, ő a leggonoszabb ember, aki ezen a planétán valaha is téblábolt. Olyan tekintettel nézett a lányra, mintha azt mondta volna neki, hogy holnaptól lekapcsolják a napot. Szürke, tágra nyílt szemei lassan elvizesedtek, szája legörbült és kész, eltörött a mécses. Lehet az egész helyzet kínossága alatt rogyott össze, de az is lehet, hogy mélységes bűntudatot érzett, mert valamikor azt tanulta, hogy egy ilyet felhozni nagyon sértő a másik egyén számára. Lehet kicsit mindkettő.
- Énh....énh....sajnáh....én nem akh.... - szipogta,krokodil-könnyeit pedig a nagy pulcsiujjába törölgette. Azzal a ténnyel nem foglalkozott, hogy ezt az információt sehonnan sem tudhatta, nem ő egy undok szemeteszacskó. Mindenesetre így legalább a másik fél megtudhatja, hogy egy lelkiismeretes valakivel van dolga. Nem is mert ránézni, arcát keserves zokogással a pulóveres tenyerébe temette és halálra vártan várta, hogy elküldjék melegebb területekre.
|
|
|
|
|
Martin Romberg
Minisztériumi dolgozó, Végzett Hallgató, Bogolyfalvi lakos
osztályvezető úr
RPG hsz: 232
Összes hsz: 633
|
AnnaNem láttam előre, hogy egy kényes témába szaladtam bele. Szájhúzásom nélkül is tökéletesen tisztában volt a helyzetével. Úgy döntöttem, hogy inkább nem faggatom tovább. Megértően bólintottam, egy halk hümmögéssel megspékelve. Sajnáltam, hogy ebben a cipőben jár, de ambiciózusnak ismerem, biztosan tovább tud lépni az első szembejövő lehetőségnél.
- Értelek, persze - kortyoltam vele együtt a korsómból. - De szerintem tényleg ne keseredj el, hiszen nyilván találsz majd jobbat. Ilyen lapoknál gondolom be kell nyalni, hogy feljebb juss. Máshoz protekció kell. De ha esetleg a hivatali életben használnád fel az újságírói vénád? Csak gondolkodom... ha mondjuk te is a minisztériumban kötnél ki? Teszem azt a Félrevezetési Ügyosztályon? Vagy marad egy titkárság, nyilvántartó hivatal, kapcsolatokért felelős ügyosztály, esetleg a muglimagyarázat szerkesztők. Nyilván ebből nem mind kreatív, de ha van hely, legalább kiszámítható, meg persze van előrelépési lehetőség. Pénzben nem tudom, hol járnál jobban - hajoltam közelebb, egészen belelkesülve az ötletelésbe. Mintha egy villanykörte gyulladt volna ki a fejem felett. Próbáltam nem győzködőnek tűnni, elvégre nem az a célom, hogy mindenáron kirángassam őt a mostani helyzetéből. Ő élete. Azt csinál vele, amit akar. Tényleg. De ilyenkor szeretek gondolkodni.
- Kutyák? Milyen fajta? Egyébként mostanában többször eszembe jutott, hogy egyszer talán jó lenne nekem is egy háziállat. Mivel még nem volt soha... Tőled is megkérdezem, hogy milyen állatot tudnál hozzám elképzelni - vigyorodtam el a széktámlának dőlve, miközben nyújtóztam egyet a karjaimmal. Mindenesetre ezek alapján úgy tűnt, legalább a magánélete rendben van. Látszólag legalábbis.
- Jaj, ugyan. Ennyire kegyetlennek ismernél? Még a végén utolérnek tudásban. Az nem érdekem - vontam vállat egy sejtelmes kacsintással egybekötve.
Vele együtt nevettem. Jó érzés volt felszabadulni, hosszú idő után. Hogy a csárda légköre, a jó társaság, vagy a finom vajsör tette, nem tudom, de kezdett megszaladni a nyelvem. Valószínűleg minden egyszerre.
- Ki mondta, hogy én ne lehetnék újságíró? Sok mindenhez értek - tártam szét a karjaim megjátszott szerénységgel, mintha nem tehetnék róla. Élveztem a szerepem. Valahol igaznak gondoltam, amit mondtam, és mégis hülyéskedhettem vele. De Anna jól ismerheti a stílusomat, a természetemet. Tudja, hogy tudálékosnak tűnök, kicsit magamnak való vagyok. Meg persze nem véletlenül voltam rellonos. Előtte, mint régi ismerős előtt viszont nem rosszindulatból, vagy beképzeltségből mondtam ezeket, ezért nem tartottam attól, hogy negatívan bélyegez meg.
- Nem engedte, hogy ilyen sok ideig otthagyd? Féltékenység... - ráztam meg a fejem. Hát, ha valamit nem tudok megérteni, akkor az a szerelmi kapcsolatok. De ebben nincs valami nagy tapasztalatom, kivételesen. Mindenesetre nem hangzik jól, amikor ezekről panaszkodnak. Megkönnyebbülten sóhajtottam, hogy éppen nem vagyok ennyire megkötve.
- Nahát, ez érdekes. Tapasztalatnak biztos jó volt. Én is szeretem Egyiptomot, de egyszerűen nincs rá elég forrás. Ha van is bejárat, azt nagyon jól elrejtették, és biztosan olyan mágiával, amit a mai tudásunkkal nehéz működésbe hozni. Szóval pénz kéne hozzá, meg sok ráérő kutató. Addig meg csak húzzák az egészet - morogtam, pedig szívügyemnek tekintem az ilyen fajta vállalkozásokat.
|
|
|
|
|
Erdőhegyi Merse
INAKTÍV
they call me Mister Fahrenheit®
RPG hsz: 61
Összes hsz: 197
|
Thomas
a stégnél | egy vasárnap délelőtt
A korlát szélén ácsorogva nézelődik, miközben rá-ránéz Tomra, hogy jelezze; szeme a pályán. Csak nagyon szeret leskelődni, habár a hóesésben egyre kevesebbet lát. Közben már tervezi is, hogyan lehetne felhívni az emberek figyelmét arra, hogy bizony egy elveszett állat gazdáját szeretnék megtalálni. Varrjon egy béka kosztümöt, amiben gazdi után kiáltozva járja a kastélyt? Hümm, nem is rossz ötlet.
- Ugye – mosolyog egy édes kis fintor kíséretében, ahogyan Mercuryra gondol. Gyönyörű kis állatkája biztosan már az éhhalál szélén áll. Már megvan 2 órája, hogy adott neki enni. Csúnya macskatekintet fúródik majd fekete szempárjába, ha visszaér a kastélyba. – Csuda egy név. Akár maga a Herceg – enged meg egy finom kézmozdulatot a levegőben, ahogyan kimondja a titulust. Ettől persze kicsit elveszíti az egyensúlyt, mert már csak egy kezével kapaszkodik a korlátba, így inkább leugrik a stég fadeszkájára.
- Nem olyan sok – mondja ártatlanul. Egyáltalán nem esik le neki, hogy Thomas esetleg más jellegű dologra gondolhat, mint ő. Vagyis arra, hogy „girlfriend”-ként kaphatja meg a fordítást. – De Nárcisz a legjobb – mosolyog kedvesen a leányzó gondolatára. Ő a legjobb barátnője. Még van egy-két kedves lány, akikkel sokat beszélget a klubhelyiségben, de azért ők inkább ismerősök. – Nem vagyok itt olyan régóta. Így még nem sikerült mélyebb barátságokat kötni.
Vonja meg erre vállát, miközben elnéz a tó irányába. Szinte semmit nem lehet már látni az egy lejjebb szálló ködtől.
- Kellenek a szövetségesek, mert nem nagyon vagyok jártas a varázsvilágban – utal származására félhangosan. – Te varázsszülött vagy? – kérdi, miközben egy kézmozdulattal, szó nélkül szeretné kicsit elkérni a békát társától. Ha nem lesz meg a gazdája, szívesen magához fogadja. Csak Őfelsége nehogy féltékeny legyen a végén.
|
|
|
|
|
Blossom Miles
INAKTÍV
RPG hsz: 60
Összes hsz: 159
|
EdinaMár majdnem rákérdeztem, hogy használt-e már tesztet, de szerencsére hamar rájöttem, hogy nem a rendelőben vagyok, ahol a hölgyek mosolyogva közlik, hogy három napja egyfolytában hánynak. Átfutott az agyamon, hogy nagyon remélem nem kell kellemetlen beszélgetést folytatnom vele arról, hogy akkor most mi fog történni vele és döntsön valamiről, amiről nem most kéne, de jelenleg folynak náluk a vizsgák, az meg eléggé megterheli szegény tanulókat. Nekem sose volt ilyen problémám, tekintve, hogy talán kinyitottam egyszer a tankönyvem, nem is izgultam semmi miatt. Még mindig csodálkozom, hogyan nem buktam meg soha.
- Semmiség. Dr. Blossom Miles vagyok, gyógyító - mondtam amolyan bemutatkozásként. Megmosolyogtatott, hogy szerinte aranyos vagyok. Ha anyám ezt hallotta volna, biztosan büszkén bólintana, majd elmesélne egy olyan történetet, amikor minden voltam, csak nem aranyos.
- Stresszes vagy mostanában? - szegeztem neki a kérdést, mert ha azt hitte, hogy egy gyógyító elől ilyen gyorsan elmenekül, akkor bizony tévedett. Nem állt szándékomban rögtön belevágni a kényes részbe, de amíg nem vagyok biztos abban, hogy nem kell hozzám járnia babamozira, addig nem engedem el. Igazán szeretem a pácienseimet, és szerintem nekem van a leggyönyörűbb hivatásom, de azért akadnak benne nehéz részek. Lehet, hogy egyszerű rosszullét, és csak én szoktam hozzá, hogy a hányás a pöttömökkel azonosítom, de ha már itt vagyok, akkor segítek, ahogy tudok.
|
|
|
|
|
Bodza Edina Gyöngyvér
INAKTÍV
B.E.Gy./Kavics <3 | Dinamit | Pincér a Félszeműben
RPG hsz: 146
Összes hsz: 455
|
Dokinéni  Valahogy éreztem, hogy kínos kérdések nélkül nehezen fogom ezt a helyzetet megúszni. A válaszokkal azért óvatos vagyok, sose lehet tudni, mikor nyit be kisgyerek, nem kéne idejekorán khm, infódömpingelni őket.
- Mielőtt megkérdőjelezné az ártatlanságomat, bírónő… – vicceltem el a dolgot, hogy kicsit jobb kedvre derítsem magam. A rókákat nem csak a tyúkok nem szeretik, de az emberi gyomor sem. – ...megnyugtatom, hogy az én virágoskertembe illetéktelen, mozizni való csomaggal nem lépett senki.
Csodálatos egy nap. Vicceltem. De már kezdtem hozzászokni, hogy a baj úton-útfélen megtalál, valamilyen formában. Ez van. Ezt kell szeretni, vagy nem, de az már tovább nem az én bajom. Nem mindig, pontosítsak.
- Ja. Eléggé felborult az életritmusom, ééééés szerintem valamelyik kajára gyanakodhatunk, amit mostanában megettem – egész listát tudtam volna felsorolni arról, hogy mi mindent zabáltam össze mostanában. Szeretek enni, kicsit meg is látszik így, kénytelen leszek ledolgozni, ha nem akarok pocit növeszteni. Pedig kimondottan utálok sportolni, a jóga sem épp egy leányálom. Azt azért elismerem, hogy most már könnyebb, túl a sokadik alkalmon, de attól még nem fogok szerelmi ódákat zengeni a sportághoz.
Jól van, taps-taps önmagamnak, hogy egy gyomorrontástól milyen témákig el tudok jutni. Tanács a gondolatolvasóknak: inkább ne kísérletezzenek megtudni, mi járhat egy női egyed agyában. Pláne az enyémben, különben pár darab… na jó, pár száz agysejtjüknek tuti annyi.
|
|
|
|
|
Bornemissza Luca
INAKTÍV
Kutyamama
RPG hsz: 84
Összes hsz: 339
|
Babózás A cukorpapírt aztán beteszi a kosárba, mert még nincs kifizetve, ám mielőtt észbe kapna a gyerkőc már csórja is el a másikat.
- Villámkezű vagy az egyszer szent, na megállj, arrébb tollak, úgy próbáld meg elszedni amit nem kéne - Lucánál a dorgálás sem több, pajkosan játékos feleletnél, ám mikor a dadát eltalálja a cukorka halkan felkuncog, mert iszonyatos képet vág közben a nő, ám hamar el is fordul, hogy amaz ne lássa, miképpen mosolyogta ki a fiatal anyuka, mert a végén még itt hagy csapot is meg papot is aztán jaj lesz itt mind a kettejüknek.
- Nem kell a cumid, az a tiéd, edd te - rázza a fejét és visszateszi a kisfiú szájába a cumit, mert hát mégis mit kezdene egy cumival, ő azt a korszakát már réges-régen kinőtte.
Azonban az elrepült plüss már jobban felpörgeti.
- Visszahozom! - kiállt, s ahogy ugrik érte, mentében kutyává alakul. Már nagyon hiányzott neki, hogy végre újra fel tudja venni animágusi alakját, s mióta szabad, azóta minden porszemnyi alkalmat megragad arra, hogy megtegye. Szájában viszi vissza a játékot, majd a babakocsinál visszaváltozik és emberi alakjában adja át a gyerkőcnek.
- Parancsolj - nyújtja át, majd megindítja a kocsit előre, mert eddig csak belépni tudtak, sehová se mozdulni, aztán ha így haladnak csirkelépésben akkor előbb zár be a bolt, mintsem, hogy végezzenek.
|
|
|
|
|
Dr. Wittner Erik Benjamin
INAKTÍV
RPG hsz: 88
Összes hsz: 144
|
Hannah Nagyon szeretek az előkészítőbe járni, hiszen mindig olyan vidám zsivaj fogad itt, mégis, mikor meglátnak, mind illemtudóan köszönnek. Imádom őket, lelkesek, őszinték, nyitottak a világra. Imádom őket, mert ártatlanok. Éppen ezért is fáj most ide jönnöm, szomorú ügyben érkeztem, szinte kiszakadt a szívem, amikor meghallottam a hírt. A temetésen mind a ketten megjelentünk, később azonban csak én tudtam az örökössel beszélni, de nem volt egy hosszú, vagy kellemetlen beszélgetés, eléggé határozottan és gyorsan jutottunk el a lényegre, igazából az ő elképzelései majdnem hogy összecsengtek az enyémekkel, csak az övéi jobbak voltak.
A hivatalba már nem tervezek visszamenni, nem tudom, hogy ez közöttünk meddig fog tartani, de úgy döntöttem, hogy nincs most bent olyan feladat, ami ne várhatna meg. Holnap is van nap. Április után meg ki tudja, hogy mi leszek, polgármester vagy jogász vagy festő. Rokonszakmák. Végül is, azt hiszem, minden vagyok, csak kétségbeesett nem. Így hát, túllendülve a problémán intézem a mindennapjaimat. Most például aktatáskámat a balomban tartva, jobb kezemmel kopogok az igazgató ajtaján, abban a percben, amit megbeszéltünk, és az engedély megadása után belépek.
- Szia. Hihetetlen, hogy meghallottad a kopogásom ebben a hangzavarban.
Biztos van valami hetedik érzékük erre, hogy valaki kopogtat az ajtón. A tanáriba is simán bejutottam, most ide is. Hihetetlen. Gyorsan leveszem a kabátom, és helyet foglalok a nővel szemben.
- Beszéltünk az alapítványról meg az iskoláról. Több opció is felmerült, hogy mi legyen. Az biztos, hogy államosítani nem szeretnék, ami jó hír nekünk, hiszen továbbra is magánkézben marad.
Nem hiszek valahogy az állami dolgokban, ami eléggé ironikus így, hogy a kevés teljesen mágusok lakta falu egyik vezetői tisztségét töltöm be. Viszont mindig örömmel töltött el, hogy ha azt vesszük, akkor a miénk, és nem az övék.
- Az alapítvány gondozását azonban szeretné, ha olyan látná el, aki benne van az iskola életében, és én azt mondtam, hogy erre te vagy a legalkalmasabb személy.
|
|
|
|
|
Jeanette Bergström
INAKTÍV
RPG hsz: 14
Összes hsz: 94
|
::Angelica egy szerencsétlen nap délutánján Igaz, hogy még csak két napja jöttem vissza, de azt hiszem még elég sokáig fura érzésem lesz, mintha valami új lenne, holott évekig itt éltem. Nem is tudom azt mondani, hogy valami más lenne a faluban, szimplán csak az más, hogy itt vagyok, az egész költözés. Jó, igazából csak helyváltoztatás, mert minden itt várt a lakásban, amit anyámtől kaptam, érintetlenül - pont, ahogy hagytam.
Valójában azért maradt minden úgy, mert én elterveztem, hogy rendszeres visszajáró leszek, aztán mindig jött valami munka, ami miatt az irodát sem volt időm elhagyni, nem még Svédországot. Most pedig éppen egy munka miatt vagyok itt megint, és nem is bánom. Nem tudom meddig maradok, de tudtam, hogy ezzel fog járni, ha több felelősséget kapok, na meg ha sikereket akarok elérni.
Nem is vesztegetem az időmet, az első megbeszélést meg is ejtjük az új kollégával. Apám meggyőződése, hogy nagyon jól ki fogunk jönni, ami tényleg nem ártana a sikeres együttműködéshez, viszont én egyelőre csak szakmai szempontból tudok nyilatkozni. Megvan az összhang, gyorsan haladunk, még egy hatalmas papírköteget is kapok tőle mindenféle kimutatásokról, szóval ezután ahelyett, hogy bármilyen erőfeszítést tennék munkatársam megismerésére, a Pillangóba térek be, méghozzá egyedül.
Elképzelve már meg is van, ahogy találok magamnak egy csendes kis sarkot, ahol áttanulmányozhatom az egészet a kedvenc teám társaságában. Közben azonban túlságosan belemerülök a fejemben lejátszódó képsorokba, észre sem véve, hogy még mindig a bejárat közelében állok, és a betérők vagy távozni vágyók is próbálnak kikerülni. Van, aki kevesebb sikerrel manőverezik el mellettem, meglökve a kezem, ezzel pedig azt eredményezve, hogy körülbelül 200 oldalnyi papír hullik szét minden irányba a földön. Mivel ezzel már biztos, hogy legalább a közelben ülők figyelmét maradéktalanul magamra vontam, inkább gyorsan neki is állok szedegetni össze a jegyzeteket, közben önkéntelenül is kinevetve magamat, amivel szerintem a helyzeten és a megítélésemen sem segítek, de már mindegy. Legalább jól szórakozok magamon.
|
|
|
|
|
