Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Északi szárny → Alagsor → Bájital-labor

A pánik kezd rajtam eluralkodni. Nem akarom, hogy akárki is azt gondolja, hogy a Drinóczik már lopnak is. Volt elég felhajtás a család körül, nehogy az én lopásom legyen már a következő, amibe beleköthet akárki fia, lánya. Védelmezőn szorítom magam mellett a táskámat, majd lassan érzem, ahogyan az izmaim elernyednek, és végül hagyom a szütyőmet, hadd lógjon mellettem nyugodtan. Nem, félreértés ne essék, egyáltalán nem vagyok zavartalan. Inkább a nemértés látszik zöldeskék szemeimben, miközben egy lépést teszek Angelica felé. Sportcipőm nyifog egyet a terem padlózatán, ahogyan esetlenül csúszik előre azon, de így már közelebb kerülök háztársam felé. Eddig fenyegetően mesélt a támadásról és arról, hogy minket veszély fenyeget, erre hirtelen abbamarad mindez, és a sisakot hibáztatja. A sisakra nézek, majd fel a lányra. A lányra, majd le a sisakra. Ezt egy ideig értetlen ábrázattal játszom felváltva, majd a felismerés csillan meg szemeimben, miközben mókásan a homlokomra csapok.
- A sisak – mutatok Angelica varázstárgyára. – Honnan szerezted? – fogalmazódik meg bennem a kérdés, miközben ismét táskámhoz nyúlok. S mivel ilyen bizalmas viszonyba kerültünk, így elárulom neki, hogy én mit is keresek itt valójában.
- Én meg bocsi, hogyha hülyén viselkedtem – kezdek bele jobb karomat vakargatva zavaromban. Közelebb lépek Angelicához, hogy suttogni tudjak neki. – Tegnap bájitaltanon automatikusan a táskámba pakoltam ezeket – nyitom ki táskámat, s mutatom meg a fiolakészletet. – Vissza kellene pakolnom a szertárba – bökök fejemmel az említett helyiség irányába. – Ne köpj be, kérlek – kérlelem őt. – Véletlen volt, vissza is hoztam – arcomra fintor ül ki. Tényleg nem volt szándékos.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Csónakház

- Mondom de! – Húzódnak ravasz mosolyra ajkaim, ahogy elkapom derekát, majd csiklandozni kezdem. A gesztusban nincs semmi erőszakosság, sőt, olyan óvatossággal szánkázok ruhába bújtatott testén, hogy egy pillanatra én is megijedek. Ez nem én vagyok, egyszerűen nem lehetséges. Undorítóan, szánalmasan viselkedem, s ez mind miatta van. Ő az, aki kihozza ezt belőlem, aki miatt jéggé vált szívem elkezd felolvadni. Butaság, ugye? Nos, én is annak tartom. Tekintve, hogy mindez csak egy egyszerű játék. Ahonnan én fogok kikerülni győztesen. Mielőtt azonban túlgondolhatnám a dolgokat, szánk újra egymáséhez ér, és azon kapom magam, hogy ismét vele smárolok. Vadul falom az ajkait, tekintetem az arcát fürkészi közben. Most nem csukja be a szemét, mint ahogy legutóbb is, így egész közelről bámulhatom gyönyörű szép zöldes barna tekintetét, melyben a vágy csíráját látom megbújni. Ez pedig tetszik, nagyon is. Olyannyira, hogy még gyorsabb fokozatra kapcsolok, valamint kezeim is elkezdik masszírozni a derekát.
- Nem voltál hülye. Érthető, hogy érdekel a dolog – próbálom játszani a megértő pár szerepét, kisebb nagyobb sikerrel. Szinte már sajnálni kezdem a srácot, mennyire odáig van értem. Nagy hiba, nagyon is. Oliver is többször tett már rá utalást, sőt mondta is, hogy szeret és nos… sosem lett belőle semmi jó. Én nem vagyok képes a szerelemre, mégis, mikor a gyógy puszi a szemem alá kerül, megindul bennem valami. Megrázkódom a gyengéd gesztustól. Nem vagyok hozzászokva, hogy valaki így bánjon velem. Az pedig, hogy milyen jól esik, még engem is megrettent.
- Én mindent tudok, Drágám – suttogom én is ajkaiba, majd nem várva tovább, újabb csókcsatába hívom. Lejjebb csúszok rajta, először álkapcsát kezdem el csókolgatni játékosan, majd megyek egészen a nyakáig, ahol azért már egy kicsi bedurvulok és nem szégyellve magam, csókolgatni és harapdálni kezdem őt. Cselekedetem édes kis hangokat szabadít fel belőle, mire elmosolyodom.
- Ne tartsd vissza. Szeretném hallani, hogy mennyire jól érzed magad – adom ki az utasítást, leheletem csiklandozza gyenge bőrét, amin már látszódik némi nyom, de még nem elég. Így ismét ostromlásba kezdek, miközben a kezem felfedezőútra indul testén.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Kviddicspálya

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

- Először is fontos, hogy hétköznapi ruhákban legyek, és hogy ne úgy sminkeljek, mint egy királynő. Amikor királynő vagyok, akkor mindig nagyon szépen és visszafogottan kell sminkelnem, a piros rúzs nem illik az udvarhoz.
Teljesen hitelesen mondom el, bele is gondolok, hogy milyen lennék, ha tényleg királynő lennék. Valószínűleg nagyon visszafogottan, néznék ki, a hajam mindig be lenne hullámosítva, olyan mesterkélten, és csak csendesen beszélnék, szinte érzelemmentesen. Vagyok teljesen más lennék mint most, és nem szeretném magam annyira. Vagyis, de, mert nem tudnám, hogy milyen lehetnék másként. Hangos vagyok, impulzív, lelkes, minden, ami nem illik egy méltóságteljes személyhez. De most éppen egy rejtőzködő királynő vagyok, így bizalmasan megsúgom a titkaimat.
- Illetve vagy egy hű társam, aki mindig vigyáz rám, most is, rejtőzködik, de itt van, a tökéletes testőr. Csak sajnos tudod, nem lehet a szerelmesem, mert nem engedi az udvar.
Persze, azért mi megoldjuk, mondanám, de ezt már nem teszem hozzá, ezeknek a mesélnek úgyis mindig az a vége, meg a közepe is, hogy a hű szolgáló és a csendes királylány szerelme lassan révbe ér.
- Igen, én is ebben reménykedek, főleg a végét várom, na nem azt, amikor hulla fáradtan belerogyok az ágyba, hanem amikor szalonnát meg mályvacukrot sütünk, és nézzük a csillagokat, meg mesélünk, de nem túl rémeset, csak egy kicsit ijesztő-izgalmasat.
Oké, tudom, azért látszik, hogy az időm nagy részét inkább kicsi gyerekekkel töltöm, és a felnőtt társaságom ritkább, de lelkes vagyok, és ez a lényeg, tényleg szívből, nagyon szeretem a munkám, fáradhatatlanul, órákon át, és ha kell, még este tizenegykor is lelkesen tapsikolok, ha esetleg nincs bukás a dolgozatok között. Tudom, most még az elején vagyok, a pesszimisták a fordulópontot várják, amikor közlöm, hogy minden kaki, de ott még nem tartunk.
- Ha van kedved, gyere el, egy hétvége lesz, és igazából minden segítő kéz nagyon jól jön, ha meg éppen ilyen picike vagy, akkor kitalálunk egy történetet köréd, és lehetsz te az egyik különleges szereplője a napnak.
Nem tudom, hogy ez hogyan működik pontosan, hogy naphoz kötött-e, vagy ő sem tudja, hogy mikor változik át, ez egy nagy rejtély még a számomra, de nagyon szimpatikus, és mivel most jött, biztos vagyok benne, hogy minden új kapcsolat jól esik neki, én is nagyon szeretek új emberekkel összebarátkozni. Hallgatom a mugli iskolás történetét, és meg megmosolygom, ahogy elmagyarázza nekem, hogy hogyan működik az oktatási rendszer. Figyelmesen bólogatok, és a végén széles mosollyal bólintok egyet.
- Tudom már, hogy ki vagy! Én átfordítva! Nekem is van érettségim, sőt, a tanári képzést, meg az óvodapedagógusit is mugli egyetemen végeztem el, csak én ott voltam magántanuló, és itt bentlakó. Sőt, most is mugli képzést csinálok, de csak már hobbiból, szakácsnak és cukrásznak tanulok. Te milyen szakmát szeretnél?
Nagyon mosolyognék, ha valami olyasmit, mint az én valamelyikem, mert akkor komolyan elgondolkozom azon, hogy Piroska igazából egy kicsi én. Ha jön nekem a csellóval és az íjászattal, akkor meg lehet, hogy úgy meglepődök, hogy leesek az unikornisomról.
- Angliából. A szüleim elváltak, apámmal és a bátyámmal akkor költöztünk át Magyarországra. Igazából kacifántos kicsit a történet, de vannak ide vonatkozó gyökereink, és már el se tudom képzelni, hogy ne itt éljek, mondjuk még nem mentem férjhez, szóval ez korai kijelentés.
Mert még a végén kifogok egy arab sejket, aztán hopp, holnaptól már máshol süttetem a hasam, de nem, nem tervezek ilyet, ez csak a vicc helye volt.
- Akkor ez nem olyan, mint a vérfarkasoknál, hogy a hold befolyásolja. De igen, szerencsére nem állandó, és szerencsés, hogy nem bolygatja meg a szervezetedet. Lehet, hogy ez már fekete mágia, és akkor Henrik lehet, hogy tudna okosat mondani. Ő is egy tanár az iskolában. Nagyon okos, párszor belógtam az órájára, és nagyon értelmesen is beszél, jó hallgatni.
A lehető legtanártalanabb tanár vagyok szerintem, de én azért élvezem. Henrik arcán mondjuk nem tudom, hogy mi volt, amikor a legutóbb kiadott házifeladatot elküldtem neki bagollyal, azóta nem találkoztunk.
- Tényleg? Oké, ez egyre félelmetesebb! És hogy tetszik a ház? Melyik szobában laksz? Én anno a Powerpuffban voltam a nővéremmel meg a barátnőjével. Most tuti, hogy Cath Brightmore ágya, még ha nem is lakik a kastélyban, de mesélte, hogy ő is belevéste a nevét a fejtámlába.
És még rosszra is tanítom a gyereket, hát ez egyszerűen csodálatos, komolyan mondom.
- Az alapképzésen önismeretet, a mesterképzésen pszichológiai alapokat. Inkább csak töltelék tárgyak, nem a fő irányvonal, mert ahhoz elég gyenge a mágiám.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

A kapcsolatépítés az fontos, na meg egyébként sem zárkózom el semmi jótól. Isaac egy érdekes srácnak tűnik. Bár elsőre lehet nem mindenki bízna benne, nekem kifejezetten tetszik, hogy "felvállalja" a stílusát és nem fojtja el önmagát. Legalábbis ez volt az első gondolatom. Azóta nem tudom mit gondolok, a DÖK-ben inkább kreatívnak és aktívnak ismertem meg. Míg én inkább praktikus esetnek gondolnám magam. Mások véleménye eddig sem érdekelt, de őszintén örültem amikor elhívott, hogy a DÖK-ön kívül is együtt lógjunk. Kellenek haverok, barátok... Talán nekem is jobb, ha nem folyton Marison meg Bencén járatom magam, vagy ami még náluk is rosszabb: Karolán. Túl sokat gondolok a lányra, és ez nem jó. Legutóbb majdnem V-t kaptam K helyett, mert elbambultam és nem hallottam egy kérdést, amit a tanár tett fel, feleléskor. A szerencsém az, hogy végül megismételte és így nem csúszott be a rossz jegy. Aztán az egyik bájitalomból is kihagytam egy hozzávalót... Mire észrevettem már késő volt. Ott az mentett meg, hogy nem a legfontosabb összetevőről volt szó, és utólag hozzáadva sem kavart be a bájital hatásába. Talán kicsit gyengébb volt, mint kellett volna, de Fela bá azt mondta, valószínűleg a hozzávaló minősége volt kevésbé jó, én pedig nem buktattam le magam.
Na szóval, ezek miatt is, meg mert kapcsolatot építeni jó, belementem a kis csevegős dologba. Útban a pizzéria felé, azért el-elkalandoznak a gondolataim. Megállok egy-egy butik előtt, és a kirakatot kezdem nézegetni. Bár még odébb van, elég sok Valentin-napi dolgot árulnak és újra meg újra azon kapom magam, hogy azon agyalok, vennem kéne-e valamit Karolának. Miért is? Dorgálom meg magam minden alkalommal, elvégre nincs köztünk semmi. Leszámítva, hogy tetszik és tudja. Meg hogy én is neki - utóbbi gondolat mosolyt csal az arcomra és arra jutok ez tulajdonképpen már majdnem kapcsolat... Talán Valentin-nap felrakhatnánk a pontot az i-re... De aztán megrázom a fejem és sietősen indulok tovább a pizzéria felé.
- Helló! - intek a pizzéria előtt álló alaknak már messziről, elvégre Isaac külsejének köszönhetően könnyedén észrevehető - Bocsi, ha régóta vársz... Kicsit elbambulta idefele - kérek elnézést, ahogy közelebb érek - Nyugodtan bemehettél volna - kezet is nyújtok a srácnak, hogy üdvözöljem, aztán ha neki is oké, akkor kinyitom az ajtót és őt előre engedem, hogy aztán együnk egy jót. Mert amúgy, tökre éhes vagyok.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Társalgó

- Jah, hogy ezeket? - nevetek kicsit aztán bólogatok - én a színjátszó helyett a DÖKben vagyok, de a többi nekem is megvan. Plusz korrepetálok is pár diákot. Nyáron szoktam még dolgozni, meg szünetekben - magyarázom a lánynak, hogy én hogy teszek szert zsebpénzre, ha mégis kell. Persze azok alkalmi munkák és nem elegendőek egy házra, szóval teljesen megértem. De talán ha félre rak, minden ilyen kis apróságot akkor legalább pár hónapig könnyebb. Vagy nem tudom.
- Nem, nem írom le. Inkább csak úgy mondanám, hogy mivel más a hátterük, nem igazán lehet őket összehasonlítani. De ha írok a tiedhez hasonlót, akkor szólok - felelem a versekkel kapcsolatban és ezzel tulajdonképpen le is zárjuk a témát. Helyette egy másik kerül szóba és így el is gondolkozom, de hirtelen nem sok minden jut eszembe. Inkább vissza is dobom a kérdést és Dana egy egész sor érdekes dolgot mond, amikre csak helyeselni tudok.
- Oh igen, ezeket én sem szeretem. Mondjuk a pókokkal nincs bajom. Kicsik, nem tudnak sokat ártani - megvonom a vállam. Ez valami lány dolog, hogy félnek valamitől, ami ezerszer kisebb és tökre nem veszélyes. Mondjuk ha Ausztráliában lennénk, érteném. De itt? Na mindegy. Ráhagyom.
- Hmm... Nem igazán. Inkább sodródom az árral. Szeretnék majd világot látni... meg sokat tanulni még, mert egyelőre nem tudom, hogy mi akarok lenni. - megvonom a vállam. Tudom nagyon kreatív vagyok. Nyet. De ez van.
Ekkor csippan az órám, és a kijelzőre pillantva meg kell állapítanom, hogy bizony elég régóta beszélgetünk, és nekem sajnos mennem kell.
- Bocsi, még dolgom van. Korrepetálnom kell - mondom vigyorogva, azzal felállok - erről jut eszembe - Fordulok vissza a lányhoz - azzal is kereshetsz pénzt. Persze nem sokat. De minden cent számít - kacsintok rá a lányra, azzal felkapom a verses füzetem és intek neki.
- Szia! Majd írj, vagy írok a mozi miatt! - mondom még gyorsan aztán kihúzok a szobából, hogy visszaérjek a levitába.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Szertárak

Volt némi lelkiismeret furdalásom amiatt, amiért késtem a megbeszélt időpontról, mert Dana emiatt került veszélybe Benedek társaságában. Bár az is igaz, hogy ezt azért még én sem hittem volna a volt cimborámról, hogy így viselkedjen a lányokkal, s engem is nagyon ledöbbentett mindaz, ami történt. Amikor az erdőben kitaláltuk azt, hogy megbuktatjuk őt, jó ötletnek tűnt, így utólag visszagondolva azonban kellemetlen helyzetbe került a lány, ami láthatóan nagyon is felzaklatta őt.
Idegességét, s a dühét nem is vettem magamra, ehelyett amikor láttam, hogy összeomlik, sietve öleltem őt magamhoz, hogy megnyugtassam. Benedek persze hozta a formáját, először le akart lépni, de amikor számon kértem a történtekről, akkor olyan hangot engedett meg magának, ami még az én zsebemben is kinyitotta a bicskát, sőt.
Rettentően ideges lettem, s azt hiszem, ha nem Dana ugrik fel előbb, akkor én lettem volna az, aki megint pofán vágja. Azt viszont nem akartam, hogy Danát bármi sérülés érjen ezek után, így sietve ugrottam utána, hogy két karjánál fogva húzzam vissza, mielőtt még fizikálisan is bántotta volna Benedeket.
- Dana nyugi, jó? Nyugodj meg - mindeközben csitítani próbáltam őt a szavaimmal, bevallom, nagy erő kellett ahhoz, hogy visszafogjam, mert oroszlánokat megszégyenítő hévvel próbált nekimenni a meglepődött srácnak.
- Benedek te meg ne merészelj így beszélni Danáról, megértetted?- dühösen sziszegtem a srác felé, aki vigyorogva rázta a fejét, ezzel jelezve a nemtetszését. Dana is hozzáfűzte a szavait, melyekkel teljesen egyetértettem, s vádlón pillantottam a srácra, aki ekkor felcsattant:
- Te most neki hiszel? Évek óta barátok vagyunk testvér, és akkor egy ilyen csajnak hiszel, aki bárkivel bármikor? Ugyan már...tudod, hogy kaphatnék nála jobbat is - ez volt az a pillanat, ami nálam is teljesen kiborította a bilit. Elengedve Danát, dühösen fújtatva pillantottam a srácra, majd hirtelen estem neki, egyik kezemmel az ingénél fogva ragadtam meg, a másikkal meg újra behúztam neki egy jobb egyenest.
- Fogd már be! Nem vagyunk testvérek, és ráhajtottál! Dana nem hazudna nekem, egy szemétláda vagy Benedek - vicsorogtam dühösen az arcába, majd löktem rajta egyet, de a kezeim még mindig ökölbe szorultak, olyan ideges voltam a jelenlététől. El sem akartam hinni, hogy ez a srác egy nappal korábban még az egyik legjobb barátom volt, egészen más arcát láttam, mintha nem az a fiú lett volna, akit kölyök koromban megismertem.
- Na jó, ráhajtottam, és akkor mi van? Az eddigi nőidre is rámentem, és az sem zavart, meg őket sem...- önelégült vigyorral nézett rám, s hacsak Dana nem fogott vissza, akkor nekimentem, és a földre vittem őt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

Ajkaimat akaratlan is megnedvesítem nyelvem hegyével, miközben a lány beszél hozzám. Eszemben sincs a fiúra nézni, de udvariasan kuncogok, lehetőleg annyira hangosan, hogy meghallja, hogy a gondolat kiváltott belőlem valamit. Egyelőre egy sejtelmes kis hangocskát. Ez bármi lehet, negatív és pozitív egyaránt, és bár nagyon kedves, eszemben sincs azonnal rohanni, hogy lelkesen bemutatkozzak neki, ó nem, nem vagyok én őrült. A parókámat simogatva gondolkozom azon, amit a lány mond, és amikor ellép tőlem, tovább mosolygok, álhajam takarásában. Éppen csak annyi ideig, hogy már lemondjon rólam, hiszen nem mozdultam, és választ sem küldtem, a hallgatás pedig nem mindig beleegyezés.
Végül aztán, mikor már hiszem, hogy nem számít rám, megjelenek, kicsit oldalasan, de szorosan hozzá simulva, közel hajolva hozzá, hogy értse, amit a fülébe suttogok, hogy a meleg levegő, mely ajkaim közül tör elő csiklandozza kicsit a fülét.
- Nem félsz, hogy olyat találsz a maszk alatt, ami megriaszt?
Kérdésem közben egy pohár whiskey landol előtte, én pedig gondolkodás és kérdés nélkül ülök fel a mellette lévő székre. Hát ezt szerette volna, itt vagyok, és szóltam, hogy nem biztos, hogy ez egy annyira egyszerű történet, mint amennyire ő hiszi. De egy próbát megér, végül is, a pincérlánnyal még sosem üzentek nekem, értékelem, hogy nem mászott egyből az aurámba. Az olyanokkal mindig fenntartásaim vannak.
- Még van egy kis időm, de éjfélre vissza kell érnem, különben a mostohám felfedezi a hányom és tökké változtat.
Volt valami ilyen Disney mese a normális gyerekkoromban. Persze ennek is el tudom mondani a bibliai tanulságát, de próbálok nem így gondolkozni, ha már nem otthon vagyok.
- Szóval, azt hallottam, hogy te egy Farkas vagy. Én lennék Piroska?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Bárki mondhat bármit, de az biztos, hogy Lorinban Brightmore vér csörgedezik. Ha nem is a személyisége miatt, de a külseje csak arra engedhet következtetni, hogy Lionel és Daisy a szülei. Én ezzel nem dicsekedhetem, valahogy Lorin kapta meg a fasza géneket a szülőktől, nekem pedig be kell érnem azzal, amit apai öreganyámtól kaptam, mert hogy én elvileg rá hasonlítok. Persze, hasonlíts te egy szottyadt öregasszonyra, akinek az volt a legnagyobb nyűgje, hogy a vége felé nem tudott elmenni a lóversenyre, ezért csak még jobban utált mindent és mindenkit maga körül. Apám szerette egyedül, kénytelen volt, hiszen mégis az anyjáról beszélünk, és amikor először meghallottam, hogy a mamára hasonlítok, örültem neki. Gyerekként különlegesnek érzed azt, hogy nem a szüleidre, hanem a nagymamádra hasonlítasz, majd ahogy nőttem fel, többet találkoztam azzal a szipirtyóval, úgy kezdett ez sértéssé válni. Maradjunk annyiban, hogy apám hamar leszokott róla, hogy felemlegesse.
És a boldog visszaemlékezés nagyjából itt szakad meg. Mert bármennyire nevethetnének lenne a Lorin által mondottakon a felvilágosításról, a hang a torkomon akad, a levegő is hirtelen mintha sűrűbb lenne, és nem tudok megszólalni. Hitetlen tekintek húgomra, pillantásom ide-oda zizeg íriszei között, és próbálom kiolvasni belőle azt, hogy nem gondolja komolyan. Csak viccel, egyszerűen látni akarta a reakciómat, kicsit meg akart botránkoztatni, hogy utána jót nevessünk azon, mennyire kiakasztott hajnalok hajnalán, de hiába fürkészem arcát, bármilyen apró jelet keresve, ami erre utalhat, hoppon maradok, mert halálos komolyságot látok a sápatag arcon. És nem akarom elhinni. Megrázom fejemet mondandóm előtt, amikor a gyűrűről beszél. Leszarom, hogy ki mit szokott csinálni, amikor ideges, mert éppen arról beszél a húgom, hogy egy olyan... lény lesz, aki mások vérén él, de legalább él. Nem, ezt nem hagyhatom, és ha meg is utál miatta onnantól, akkor sem fogom hagyni. De legalább Payne nem tud róla, mert még egy csalódás nem fér bele, hogy tudta, de nem mondta el. Mint a lovon ülő lányt, aki él. Halkan felnevetek, miközben ismét elindulunk és Lorin mellettem lépked. Önző vagyok. Az lennék valóban, amiért nem akarom, hogy a húgom teljesen másként haljon meg, ha eljön az ideje, mint ahogy eddig élt? Lehet. Legyek az, tartson annak, meg tudok vele birkózni, másból sem állt eddigi életem, minthogy az önzőségem nem hagyott sok mindent. Akkor most se legyen ez másképp, vigyorogva állok elébe.
- Tizennyolc évet ráhúztál a sztereotípiákra, ne gyere nekem azzal, hogy holnap meghalhatsz - sandítok oldalra óvatosan, majd tekintetem előre szegezem. - Nincs kivel leélnem az életem, és az, ha sajnáltatod magad, nem vezet sokra. Eddig is mindent túléltél, nem vagyok hajlandó hagyni, hogy ez megváltozzon és egy olyan utat válassz, amit most könnyebbnek gondolsz - mert egy egész életet feladni azért, hogy végül teljesen más emberként ébredjünk, nem megoldás, főleg, ha azt hisszük ezzel megkönnyítjük magunknak. Mert nincs így. - És ha már azt nézzük, hogy önző vagyok, akkor belegondoltál abba, hogy a körülötted lévők ezt hogy élnék meg? A barátaid? Vagy csak nézd Cath-et - szigorúan előre nézek, tekintetem le nem véve a széles ösvényről, amely előttünk kanyarog. Sok mindent tudok, amiről azt hiszik elrejthetik. Sok olyan dolog van valóban, amiről nem beszélünk, és nem feltétlen mindig azért feltéve, akkor arra a bizonyos polcra, mert az én érdekeim ezt diktálják. A legtöbb polcra feltett dolog azok közé tartozik, amikről tudok, de nem beszélek róluk, mert nem érzem szükségét. Elég, ha tudom, de ha a másik is meg tudja, az nekem miért lenne jó? Felesleges vitagenerálás helyett, csak elraktározom magamban az információt.
- Brightmore vagy - tör ki belőlem a nevetés hangosan, kicsit meggörnyedve hajolok rá Storm nyakára, hogy kinevethessem magam, és amikor végre ismét kapok levegőt, nagyot szusszanva fordítom fejemet Lorinra. - Te tudhatnád a legjobban, hogy nálam az érzelmi manipuláció semmire nem vezet - vonom meg vállamat immár csak vigyorogva, mert a nevetés alább hagyott, de jókedvem nem száll el vele. Szinte már büszkén pillantok Lorinra, ahogy mellettem lépkednek a hatalmas fekete lóval. - De ügyes próbálkozás volt, büszke vagyok rád - vigyorom mosollyá szelídül, majd fejemet ismét előre fordítom.
- Fotográfia - ismétlem el halkan. - És érdekel is vagy csak SOS-ben választottál valamit? - ha a második, akkor rögvest falnak megyek, de ugye, egy felnőtt nő van mellettem, így ebbe - legalábbis - aligha lehetne beleszólásom.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Tantermek

Néhány másodpercen keresztül nagyon hevesen vert a szívem, tartottam attól, hogy a tanár úr majd ránk szól és figyelmeztet, bár valamiért ez elmaradt, amin egy kicsit meglepődtem. Talán csalódott is voltam, s nem feltétlenül azért, hogy nem szólt rám, hanem amiatt, mert nem értettem, hogy miért nem. Korábban pedig még szét is ültettek minket a sok fecsegés miatt, most viszont...talán a professzor is fáradt volt már.
Megnyugodtam, bár az üzenet nem tartalmazott semmilyen privát információt, amit ne tudhatott volna más is. Lopva pillantottam oldalra, láttam, hogy Beninek sikerült elolvasnia a válaszomat, aztán újra írni kezdett. Mindezt viszonylag gyorsan tette, s már repült is felém a galacsin, ami ezúttal a hajszálaimba akadt. Sietve nyúltam utána, majd kibogozva a hajamból, a pad alatt nyitottam szét a galacsint, s elolvastam az üzenetét.
Egy kicsit azért aggódtam, hogy vajon mi történhetett, reméltem, hogy nem a családjával van valami gond, s hogy nem bántották őt megint a testvérei.
Az óra további része dög unalmasan telt, már kínomban számoltam a másodperceket, s nagy megkönnyebbülést jelentett, amikor a tanár kimondta a bűvös szót, Viszlát.
Évfolyamtársaink azonnal zsibongani kezdtek, mindenki pakolászott, hangosan trécseltek és nevetgéltek, majd egymást követően hagyták el a termet. Én ehhez képest komótosan pakolásztam el a dolgaimat, s úgy láttam, hogy Beni is hasonlóképpen tesz. Nem siettem, hisz megbeszéltük, hogy megvárjuk egymást.
- Karola, jössz? - az egyik barátnőm szólt az ajtóból, majd furán Benire pillantott, aztán meg vissza rám.
- Öhm, menj előre, még keresek valamit... - magyarázkodtam a lánynak, aki végül elhagyta a termet, én meg félbe hagyhattam a keresgélő színjátékot, s végre Beni felé fordulhattam. Nem, mintha nem beszélhettünk volna amúgy is, de valamiért úgy éreztem, hogy Beni talán valami nagyon fontos dolgot szeretne mondani.
- Mi a helyzet Beni, minden rendben odahaza?- léptem hozzá közelebb, jegyzeteimet a kezemben tartva. Aggódtam érte, hisz ő volt a legjobb barátom.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Szertárak

Lehet nem volt épeszű ötlet, hogy Benedeket ilyen módon buktassuk le, de végül mégiscsak sikerült a tervünk. Igaz, nem minden az elképzeléseink szerint alakult, de azért ennyi kellemetlenséget megért a dolog, hiszen fény derült rá, hogy mégsem olyan jó barát, mint amilyennek Soma gondolta. Szívesen bevertem volna Benedek képét, a fiúnak nagy erővel kellett visszatartania, végül elérte célját.
- Menj a fenébe! - sziszegtem az árulóra, majd körülbelül tízszer lejátszottam a fejemben, hogy jól tökön rúgom, amit meg is tettem volna, ha a kedvesem nem tart vissza. A következő pillanatokban azonban a lélegzetem is elállt meglepettségemben, mert Benedek bevallotta a barátjának, hogy bizony az összes nőjére ráhajtott, ráadásul heves ellenállásba sem kellett ütköznie részükről. Hogy lehet valaki komolyan ennyire sötét és idióta?
- Aztaaa! - szaladt ki a számon, miközben extra módon csodálkozó képet vágtam, majd tekintetem Somára emeltem, akinél úgy tűnt, most szakadt el az a bizonyos cérna. Egyenesen a haverja felé vette az irányt, és iszonyúan zabosnak tűnt, mégpedig teljesen jogosan.
- Ezt most megszívtad! - kacsintottam vigyorogva Benedekre egy hatalmas mosolyt küldve feléje, majd hagytam, hogy a párom kibontakozzon. A srác kiérdemelte az aljas viselkedése és a legjobb barátja hátbaszúrása miatt, hogy Soma jól elgyepálja. Szerintem ez apró kellemetlenség volt ahhoz képest, mint amit ő tett a haverjával, akit éveken át becsapott. Sajnáltam szegényt, mert nem ezt érdemelte, ráadásul, ha igazat mondott ez a görény, akkor az exei is megérték a pénzüket... dupla csapás. Mindenesetre hagytam, hogy a szívszerelmem megadja a haverjának azt, ami jogosan jár neki. Egyáltalán nem aggódtam a másik miatt, sőt, rezzenéstelen arccal vártam, mi fog történni... már tényleg csak a popcorn hiányzott a műsorhoz.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Szertárak

Nem tudtam visszafogni magam, indulat vezérelte minden tettemet, a mellkasomban tombolt a düh, s a gyűlölet, amit abban a percben Benedek iránt éreztem. Nem csak azzal bántott meg, ahogyan Danáról beszélt, vagy hogy kikezdett vele, és hogy erőszakoskodott. Ezek mind elítélendő dolgok voltak, azonban utolsó szavaival sebeket tépett fel bennem, ha abba gondoltam, hogy mit művelhettek a hátam mögött éveken át.
Pillanatok alatt elrugaszkodtam a srác felé, ideje sem volt kikerülni előlem, szinte azonnal a földre rántottam őt, s dulakodni kezdtünk. Ekkor már Benedek is védekezett, talán nem gondolta azt, hogy majd így nekimegyek. Ütöttük egymást, ki ahol érte a másikat. Neki is sikerült behúznia egyet az arcomba, én is visszaütöttem, ide-oda fordultunk a földön, s mondhatni szó szerint birkóztunk. Neki is felszakadt a szája széle, nekem is, véres lett a pólóm is, de még ez sem tántorított el attól, hogy elgyepáljam Benedeket.
Végül, mindketten kimerültünk, egy idő után abbahagytuk az egészet, Benedek meg hátrébb csúszva, dühös pillantással mért végig bennünket.
- Ezért még megfizetsz Soma...- sziszegte, majd nagy nehezen feltápászkodott a földről, s elhagyta a szertárat.
Magam is felegyenesedtem, próbáltam leporolni a nadrágomat, s csak ekkor érzékeltem, hogy felrepedt a szám széle, amit a pólóm anyagába töröltem. Nagyon megviselt ez a dolog, nem csak fizikálisan fáradtam el, hanem mentálisan is.
Csak néztem Danára, de nem tudtam mit mondhatnék, rosszul éreztem magam amiatt, hogy nem értem oda korábban, s persze Benedek miatt is, hisz mégis csak egy jó barátom volt. Lehajtva a fejemet, a földet kezdtem el bámulni, nem tudtam, hogy mit mondhatnék.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Szertárak

Öröm volt nézni, ahogy a fiúk kibirkóztak egymásból a feszkót, kellett ez a lelküknek. Na jó, Benedeknek nem feltétlen, de Somának nagy szüksége volt rá, hogy kifejezze nemtetszését legjobb barátja irányába. Ez olyan férfidolog volt, hogy erővel rendezték le a történéseket egymás között, én pedig hagytam, hogy a kedvesem érvényesülhessen. Miután kiverekedték magukat a helyzetből, Benedek tett egy filmekbe illő bosszús megjegyzést a barátja elé, majd elhagyta a szertárat.
- Ezért még megfizetsz Soma... - parodizáltam ki amolyan keresztapás hangon Benedeket, bár szerintem azt már nem hallhatta, mivel már lelépett. Bár sosem lehet tudni, itt ugyanis általában a falnak is füle van. Elővettem egy zsebkendőt, majd Soma irányába indultam, aztán letörölgettem óvatosan a megmaradt vért az ajkáról, ha engedte.
- Sajnálom, hogy így kellett megtudnod, de legalább most már tudod, milyen is ő valójában - néztem rá határozott tekintettel, majd belegondoltam, hogy ez aztán nem semmi egy este volt.
- Amúgy szépen elgyepáltad, megérdemelte. Ja, és bocsi a seprű miatt, kissé elragadtattam magam - mondtam neki, majd még közelebb lépve hozzá átöleltem őt. Tudtam, hogy eléggé sokként érhette az, amit ma este megtudott Benedektől, azzal is tisztában voltam, hogy idő kell hozzá, hogy feldolgozza az elhangzottakat. Hülyeség lett volna megkérdezni tőle, hogy hogy van, mit érez, rendben lesz-e, hiszen nyilvánvalóan egy ilyen hír és történés le tudja hozni az embert az életről.
- Ha bármiben segíthetek, csak szólj - emeltem tekintetem íriszébe, majd arcon csókoltam, és hozzábújtam. Reméltem, hogy érzi, tudja, rám mindig számíthat. Bennem is mély nyomot hagyott valamelyest ez az este, de bíztam benne, hogy együtt könnyebben átvészeljük a történteket.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Könyvtár

- Sejthettem volna, hogy azt választod -  rázom meg a fejem mosolyogva. Lassan ideje volna végre kivenni a tinédzser irodalomból azokat a szálakat, amik sexy tanárbácsikkal hozzák össze a diákokat, mert a csepp babócákat az ilyesmivel jól össze lehet keverni. Pláne a szeretethiányos fruskákat.
- Hidd el ki tudom úgy is mondani, hogy felálljon tőle a hátadon a szőr, ha mérges vagyok - nyugtatom meg. Igaz, ritkán kiabálok, viszont a mély hangom, ami ráadásul oroszos akcentusából eredően még keményebb, mint az átlag magyar selyemhang, azért megengedné nekem, hogy itt olyan szigorú tanárbácsivá avanzsálódjak, hogy a rellonosok is kicsit megrémülnek tőlem legbelül.
- Akkor tőlem még a farkasember erőd sem fog tudni megvédeni - felelem belekortyolva a kávémba.
- Légy jó Kheruvim, abból bajod nem lehet - adom a legjobb tanácsot, amit házvezetőként adni tudok. Bár ebben még nem vagyok jártas, úgy érzékelem, nem én kaptam meg azt a házat, akik olyan világi rosszalkodóak, hogy minden nap valami büntetéssel battyognak vissza az oksolából.
- Ennyire érdekel? - kicsit meglep, aztán sejtelmesen elmosolyodom - egyezzünk meg valamiben akkor. Amennyiben valami ügyeset-okosat csinálsz, elmesélek valamit a cirkuszi életemről. Na mit szólsz? Ez motiváló? - kérdezek rá. Remélem, hogy ezzel tudom kicsit ösztönözni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Szertárak

Ha nem lett volna olyan vacak a kedvem, akkor talán még jóízűen is tudtam volna nevetni Dana keresztapás poénján, abban a percben ez azonban nem ment. A torkomat szorongatta egy érzés, a mellkasomra meg mintha egy elefánt telepedett volna rá, olyan nyomást éreztem. Benedek az egyik legnagyobb csalódást okozta az életemben az apám után, s nehéz volt szembesülni ezzel a helyzettel. A veszteséggel, s a tudattal, hogy akiben megbíztam, az mindvégig a hátamban forgatta a kést.
Borús gondolataimból csak Dana szavai tudtak visszarántani, aki kedves és gondoskodó volt, mert a srác távozása után szinte azonnal odalépett hozzám, hogy letörölje ajkaimról a vért.
- Ugyan, nem kell bocsánatot kérned, megértettem, hogy kiadtad magadból az indulataidat Dana. Inkább én sajnálom azt, hogy csak késve értem ide. Bele sem merek gondolni abba, hogy ...- csak megráztam a fejem, nem akartam magam előtt látni azokat a képkockákat. Már az sem volt egy élmény, amire rájuk nyitottam, de ki tudja, hogy mi történt volna, ha még később érek ide.
- Oké - bólintottam, tényleg nem voltam toppon, de Dana legalább ott volt mellettem. Jól esett, ahogy hozzám bújt, s arcon csókolt. Magamhoz húztam, s szorosan öleltem őt hosszan, miközben igyekeztem elfojtani magamban az érzéseket, amiket Benedek kavart fel bennem. Fájt, hogy ezt művelte, s hogy még csak a megbánás jelét sem mutatta felém.
- Te jól vagy? - elhúzódva az öleléséből, ujjaimmal az álla alá nyúltam, s egy picit magam felé fordítottam, hogy a szemeibe pillanthassak. Aztán csak megcsókoltam.
- Gyere, menjünk le a faluba, meghívlak egy vajsörre - mosolyogtam rá haloványan, majd ha beleegyezett, belé karoltam, s meg sem álltunk a pub-ig, ahol olyan italokat rendeltem, melytől Danának, és nekem is jókedvünk lett.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

Valami oka biztosan van annak, hogy bár táncolunk, mégsem érünk egymáshoz közben. Tudom, hogy ő is érzi, mert aki ezt nem érezni, az olyan szinten érzelmi analfabéta lenne, már nekem fájna. Ő is érzi, mert az apró mozdulatok, tettek, érintések, mind erre engednek következtetni, de mégsem jutunk egyről a kettőre. Hogy érdekel-e miért nem? Nagyon is. Ó, de még mennyire, hogy érdekel, szinte már fejen állok tőle, de kifelé a játékosságon kívül semmi nem látszik, még akkor sem, amikor nemet int a fejével, csak szusszanva egyet kortyolok egyet a kesernyés italomból.
- Veled? Bármikor - mosolyodom el szélesen, ahogy kuncogásom alább hagy, tekintetem rögtön ráemelem. Soha nem jutott eszembe kamunevet használni. Felesleges is lett volna, mert az én nevemet nagyon ritkán jegyzik meg, itt Magyarországon túl bonyolult, leegyszerűsítik, és az eredetit el is felejtik rögtön. Tökéletes arra, hogy az olyanok, mint Ő, pedig megjegyezzék, mert ő meg fogja. Érzem és tudom, hogy megfogja, mert neki is talán ugyanolyan fontos a tudás, mint nekem. Nem, nem az a tudás, amit a nevek adnak, hanem az, ami mögöttük van. Mert nekem nincs félnivalóm ettől a helyzettől, ahogy vesztenivalóm is aligha van, ha eljutnánk egy olyan szintig, ami talán mindkettőnknek meglepetést okozna. Mert nekem biztosan, az ő részéről pedig nem tudok nyilatkozni, mégis tudni akarom, hogy mi a meglepetés. Látni az ő arcán is a megdöbbenést, mintha csak tükörbe néznék.
A neve pedig pontosan annyira illik hozzá, ahogy a tánc, amit leejtettünk a téren. Hozzásimul, belé akaszkodik és, amikor jobban megnézed, színtisztán látod, hogy tökéletes. Elmosolyodom, az utolsó kortyot is kiiszom a pohárból, azzal a lendülettel teszem le az asztalra azt. Halkan koppan, tekintetem csak egy pillanatra téved oda, azonnal visszaemelem Quinnre, aki feláll. Szólásra nyitom a számat, már neki kezdenék, hogy ne menjen még, maradjon még egy kicsit itt. Velem. A pult felé indul, automatikusan mozduló kezem, ahogy követem tekintetemmel, majd testemmel, visszahullik ölembe, amikor visszajön hozzám.
- Nehéz lenne nemet mondani - csúsztatom kezemet a férfias tenyérbe, majd rá is szorítok kissé, miközben felállok. Automatikusan lépek közelebb a férfihoz, testem vele mozog, ahogy a téren is tette. Felnézve rá kapom el tekintetét, hogy elmosolyodjak, majd minden szó nélkül hajtsam fejemet mellkasára behunyt szemekkel, miközben mozgunk.
- Minden nőnek így csavarod el a fejét? - nyitom ki pilláimat, hogy eltávolodjak tőle kicsit, felpillantsak rá halványan mosolyogva. - Mert meg kell hagyni, elég jól csinálod.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Csónakház

Ujjaival gyengéden fogja közre a derekam, tekintetemet az övébe fúrom a csók alatt. Egyszerűen gyönyörűek a szemei. Mindkettőnk pupillája kitágul kissé, mikor farkasszemet nézünk egymással. Nyelvünk persze szorgalmasan dolgozik közben, még rá is kapcsol a tempóra, amitől a hátába kell markoljak. Egészen kimelegedtem játékunk hevében, alig észrevehetően, de izzadni kezdek a hátamon és a hónaljamnál, arcom bágyadtan pirul az izgalomtól. Már a nyakam is kezd egy kicsit megfájdulni, annyit kell felfelé meresszem, hogy felérjek a szájához. Átkulcsolva a testét, szorosan bújok hozzá, mintha a védelmezőm lenne. Mert nekem ő az is. És olyan puha, na meg illatos, hogy többször a nyakába temetem az arcomat, hogy mély levegőket vegyek, s végigcsókolhassam a bőrét az újabb nyelvjáték előtt. Ijesztő az ösztönös rajongásom, s a felszabaduló érzelmek, amiket hetek óta elnyomtam magamban, de ezúttal kitörhettek belőlem.
- Máskor vigyázz magadra - tanácsolom neki játékosan. Érzem, ahogy megborzong kissé a puszimtól, amit egy újabb lassú csók követ, hogy ellazuljon. Ilyenkor mindig megijedek, hogy fél tőlem, vagy túl sok neki, amit épp csinálok, és biztos azért remeg így meg az érintésemtől, vagy esetleg a sebhelyek nyománál fájlalja a bőrét.
Erőszakossága meglep, noha biztos voltam benne, hogy ilyen oldala is van. Sőt, valahol sóvárogtam azért, hogy végre magamon is megtapasztalhassam azt a sokat emlegetett vadságát. Igen, ezek elég furcsa gondolatok tőlem, de valamiért egy ideje nem látom át tisztán, hogy mibe keveredtem. Durvuló mozdulataiban is ott van a gyengédség, és végig azt érzem, hogy figyel rám, fontos vagyok neki, és mintha azért csinálná, hogy jól érezzem magam. Nem mintha eddig megtapasztalhattam volna akárcsak az ellentétét is. Utasítására engedelmesen lazítom el a szám, hogy kisfiús nyögések hagyhassák el azt. Hasam befeszül a tapintásokra, közben a mellkasára helyezem a tenyeremet.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

Mostanság igencsak elódáztuk ezt a kis családias szeánszunkat, bár nem róhatom fel, a bátyám szerelmes én pedig aztán biztosan nem zavarom meg benne. Vagyis annál inkább tenném és néha teszem, de végtére is, nem kell nekünk egymáshoz kötve élni és ez a nagy szerencse, mert bizonyára már rég szálanként tépdesném a hajam – mert ahova Bence jön, többnyire Masa is, és, hát, a mosolyaim mögött néha nem minden a legszebb. A naptár azonban most nekünk kedvez, vagy talán az influenzajárványra való tekintettel nem lógnak annyit egymás száján, kifejezett örömömre adódik az alkalom, hogy leüljünk és jól kifaggassam, vagy épp ő engem, hogy merre és mibe keveredek, ha épp nem azt játszom, mennyire tanulok. Utóbbi kellemetlen szájíz, ezért is dobtam fel a sütemény témát, meg egy jó adag kávéét, az ízorgiák mellett mit számít, ha épp vallanom kell, mennyire nem igaz, hogy annak a benga végzősnek a csókjait élvezem újabban. Értem én, hogy könnyedén vesznek bárkit a szájukra a tökéletes öregasszony-jelöltek, de akkor találhattak volna érdekesebbet is a kamukapocs mellé.
Jöhettünk volna együtt is, csakhogy én stílusosan kések. Most kivételesen nem csorba memóriámnak köszönhetően, hanem egyszerűen elválogattam az időt, mire végül rájöttem, hogy az elsőnek magamhoz vett felső lesz a nyerő, mert amúgy holt mindegy, mit fogok viselni, ma nem az a lényeg. Máskor sem, de mivel a mackós pólókat és a pillangós nadrágokat már egy jó ideje száműztem, többet vacakolok ezzel, mint illene, ahogy a semmitérő, közérzetjavító smink felhúzásával is, szerencsére, a legtöbb dologban jóval egyszerűbben ítélkezem. Már bőven van miért elnézést kérni és meg sem lepne, ha azóta visszaténfergett a kastélyba, mire elérem a cukrászdát, pontosabban csak meglátom egyelőre, a távot még le kell küzdeni. A tompa, napok óta sajgó tarkóm már nem fenyeget, így mosolyom legalább őszinte, amely akkor kerül ajkaimra, amikor végre belépek és kiszúrom a tömegben, egy asztalnál. A kabát cipzárját lehúzva érek végül mellé és ujjaimmal nemes egyszerűen túrom szét a haját, csak kedvesen, remélve, hogy időt töltött vele és én most helyreigazítom. Kabátban huppanok le, ültömben bújok ki belőle és hanyagul vetem a szék támlájára, pilláim pedig rebegnek egy sort felé.
- Egy kicsit késtem, ugye nem haragszol rám? Vagy ha igen, akkor eddig tartott. Ugye? - a kesztyűt lehúzva teszem azt az asztal szélére és egy kósza tincset tolok félre arcomból, mintha zavarna. Nincs bennem izgalom, se félsz, jó látni és ennek látványa is van. Majd duzzogok később.
- Nos, mennyire hiányoztam?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Csónakház

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

Az utóbbi időben régen láttam őt. Tényleg sok mindent történt velem, Masával és nos, be kell valljam, kissé elhanyagoltam a tesómat. Igaz az is, hogy ő elvan magában, de azért szoktunk tartani legalább havi egyszer egy kis tesós dumálást, hogy nagyjából tudjunk egymás kisebb nagyobb dolgairől, vagy ha apa és anya neki küld valamit, akkor abból kapjak én is. Egyébként Em nem igazán szereti, ha beleokoskodok - ő mondja így, ne nézz rám - a dolgaiba, úgyhogy az ilyen tesós beszélgetések néha veszekedésbe fordulnak át, pedig tudhatná, hogy én csak jót akarok neki. De tényleg, most elég régóta nem találkoztunk, úgyhogy megdobáltam egy bk-sender üzivel, hogy ugyan jöjjön már ide. Meglepetésemre igent mondott, remélem nem felejti el, az ciki lenne. Akkor már mindegy, mert szegény, még mindig nem jött helyre és talán nem is fog soha abból a sérülésből. Sokat voltam nála anno, és volt, hogy kikiabált a kórteremből, de 10 perc múlva már ott lehettem. Az majdnem vicces időszak volt, de nagyon meg voltam rémülve, hogy egyszer engem is elfelejt hosszabb távon is, de szerencsére nem így történt az sem. Szóval a megbeszélt idő persze már rég elmúlt, kénytelen voltam rendelni egy kis süteményt, meg egy teát. Arra majd iszom kávét, és? Szóval várom az én drága húgomat, hogy elmesélje majd nekem, hogy melyik csapatba került be, vagy mi van már? Semelyik névsorban nem láttam, de tudom, hogy nagyon készült a válogatóra. Hajj, csak ide tolná már a képét, legalább ötödszörre olvasom végig a kis itallapot és forgatgatom, hátha el van rejtve még benne valami. A hajamat valaki megtúrja, de megismerem az egyik kedvenc illatát, és csak körbeforgatom a szemeimet, amíg leül velem szembe. Egész csajosan öltözött most, régebben más volt.
- Muszáj volt a hajammal játszanod? - kérdezem, majd odacsúsztatok neki egy sütit, ha már kaptam vagy nyolcat. - Nem, haragszom - szívom meg az orrom egy kis levegővel és persze pofákat is vágok. Közben úgy nagyjából helyreállítom a hajam, bár olyan sokat nem hiszem, hogy elrontott benne.
- Ennyire - tárom szét a kezeimet olyan 50-70 cm-re és ingatom a fejemet. - Ma ilyen izé napod van? Nem akarok veszekedni - fintorgok, majd közben odajön hozzánk a pultos. Én rendelek egy kávét, meg a tesómnak, amit kér, a hölgy pedig távozik.
- Jól van hiányoztál, na, Em. Mi újság a Rellonban? Hajtanak a pasik? - amúgy én szeretném, ha boldog lenne, de féltem is, hogy ha összejön valakivel, nehogy elfelejtse. Mondtam is neki régebben, hogy küldjön fényképet az aktuálisról és ha baj van, meg tudom mutatni neki. Egyet sem kaptam.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Csónakház

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Kviddicspálya

- Tudom-tudom, pont ezért szeretsz! - vigyorogtam rá egy huncut kacsintás kíséretében. Nagyon jól elvoltunk mindig, könnyen megtaláltuk a közös hangnemet, és ami a legfontosabb, vevő volt a humoromra. Érdekes módon szinte rögtön egy húron pendültünk, miután megismertem, ráadásul benne volt minden mókában, ami másnak szabályszegést jelentett.
- Csupán barátok? Minimum a legjobb barátok! - feleltem neki vidoran, majd belegondoltam, hogy a státusz szócska tényleg elég hivatalos kifejezés. Belegondoltam, hogy mostanság ritkábban találkoztunk, de ez teljesen érthető volt, mert egyrészt ott voltak a sulis elfoglaltságok és mindkettőnknek volt párkapcsolata. Ettől függetlenül mikor összefutottunk, úgy folytattuk a beszélgetést, mintha csak előző nap taliztunk volna utoljára. Igyekeztem azért a jövőben többet együtt lógni vele, annak ellenére, hogy elég sűrű napjaim voltak nekem is. Szerencsére ő is megértette, ha elfoglalt voltam, ebből egyikünk se csinált problémát.
- Te, lüke! - nyújtottam rá a nyelvem, az élcelődős megjegyezése után, majd elnevettem magam. Naná, hogy vettem az adást.
- Én is örülök, mindkettőnknek kijárt a boldogság - néztem rá széles mosollyal, miután jól összeborzoltam a haját. A kelleténél kicsit jobban sikerült, mint szerettem volna, de hát így jár az, aki lökdös a vállával.
- Hű, hát kíváncsi leszek, mi sül ki Márk és Karola kapcsolatából, már, ha lesz valamiféle folytatás. Fogadni mernék egy vajsörben, hogy lesz köztük valami - csacsogtam lelkesen Bencének. Nagyon bírtam mindkettőjüket, Karolára is ráfért már a boldogság, és Márkra is. Belegondoltam, milyen vicces lenne, ha a barátaim összejönnének.
- Szuper, akkor jó sokat fogok trécselni vele! - néztem rá csillogó szemekkel, egye csak meg, amit főzött. Ha már telót kap a lány, akkor használja is ki, már a lelki szemeim előtt láttam, hogy fél napig csak beszélgetni fogunk. Na, jó nem, csak pár órát...
- Tényleg, lenne kedved valamikor eljönni velem a Kísértetházba? Mondjuk valamelyik este, ha ráérsz. Idézhetnénk szellemet vagy csak szimplán felfedezhetnénk - dobtam be legújabb észveszejtő ötletemet a srácnak. Már egy ideje el akartam menni oda, Bencét pedig ki nem hagytam volna a  buliból.
- Ha tudsz többet is, akkor ne a szád járjon, édes! Bizonyíts! - szívtam a vérét, miközben majdnem elröhögtem magam, hú, de szemét tudok lenni, ha akarok... vagy nem is akartam az lenni most? Ki tudja... Miközben elkezdtem lelkesen ugrándozni, le is nyomta sikeresen a tíz fekvőtámaszt. Nagyon ügyes fiú!
- Csak poén volt! - nevettem el magam íriszeibe tekintve, majd gyorsan megindultam feléje, hogy ráüljek a hátára, nehezéket nyújtva neki. Reméltem, hogy nem roppannak meg öreg csontjai, egyszer ugyanis mindenki felett eljár az a fránya idő...

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Csónakház

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Konyha

  Nah, ennyit arról, hogy olyan vagyok, mint egy macska az éjszakában. Mint egy árny, amit sosem veszel észre. Mint egy szeles szellem. Vagy szellemes szél. Na mindegy, most nem voltam egyik sem. Csak egy szerencsétlen idióta, aki lebukott. Otthon ugye nem kaptam különösebb fenyítést az elböffentett alvási szokásaim miatt, így sosem voltam rászorulva, hogy megerőltessem magam és egy hihető kifogással tudjak előrukkolni a lebuktatómnak. Na de lám, mindennek eljön az ideje egyszer, ezúttal lelepleződtem. Sajnos még elugorni és elrejtőzni sem lett volna esélyem, mert mikor beléptem, tekintete egyből rám szegeződött. Az egyszerű, már minden filmben valaha ellőtt alvajárós dolgot. Saját bevallásom szerint nem is adtam elő olyan rosszul, sőt! Már éppen fordultam volna sarkon, kínos vigyorral az arcomon a ki- és bejáratot egy személyben megtestesítő ajtó felé, sőt, már végre is hajtottam a 180 fokos fordulatot, mi több már az első kivezető lépést is majdnem végre hajtottam ám a prefi csaj megsejtette, hogy hát akarom. Basszus.
 Kérdésével egy időben fordulok meg, olyan fejjel, mint akit orrba vágtak, ám miután felfedi, hogy nem szándékozik hozzám vágni egy büntetést, az arcizmaim elengednek, kivéve a szemöldököm. Az úgy felszalad, mintha krokodilok volnának alatta.
- Ah, várj csak, a holnap reggeli baglyomban fognak értesíteni az Oscar-jelölésemről. - ironizálok, miközben megindulok a szék felé, amire az imént mutatott. Mialatt helyet foglaltam, néztem, ahogy a késői vacsoráját tünteti el a tányérjáról. Ahogy leteszem magam, egyből manó-sereg jelenik meg, érdeklődéstől csillogó szemmel. Én pedig csak elkerekedett, tanácstalan tekintettel tudok egyenlőre csak válaszolni. Ahogy erőlködök azon, hogy kitaláljam, mit eszek, lassan megindul a fejem jobbra-balra, s felfúvódott arcomból kiengedek egy nagy kupac levegőt. Végül kinyögöm.
- Ahm, én asszem egy vega burritot eszek, fekete teával. - rendelek kissé kétes hangon, bizonytalanságom pedig az arcomon is kivehető. Ez egy random kívánság volt. A manók köddé válnak mellőlem, szóval már minden figyelmemet a vacsora partneremnek szentelhetem. Ő meg is nyitja a beszélgetést egy bemutatkozással, ami jó, mert habár voltak halvány emlékeim, hogy hogy hívják, de azért jobb az elején letisztázni nem ám a mondat közepén például izomból benyögöm, hogy Dia, vagy mi?
- Azért, akkor jól emlékeztem. Lol, ez új, emlékszem valamire! - csóválom felé a mutatóujjam hunyorogva, ám a második mondatnál csak elnézek mellette, hogy ilyen kis "mellékes megjegyzésnek" állítsam be a poént - Én meg Matt, önjelölt zenész és már évek óta felfázásra pályázó, örvendek! - kacsintok közép- és mutatóujjammal szalutálva, utólag belegondolva, hogy az utóbbi jelzó lehet nem ugyanúgy fog landolni, mint ahogy azt én kigondoltam.
- És... meló-szünet? - próbálok érdeklődni finoman afelöl, hogy hogyhogy nem a folyosókat járja ilyenkor?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Kviddicspálya

szombat délelőtt; outfit;
köszi, hogy edzel velem!

Már a tanév elejétől fogva tudtam, hogy tagja leszek a kviddics csapatok egyikének. És nem azért, mert valamiféle látnok képességgel rendelkezem, hanem azért, mert ha egyszer a fejembe veszek valamit, azért makacsul küzdök. Emlékszem azokról a baglyokról, amikben Mór a kviddics mérkőzéseiről mesélt, az izgalomról, ami a meccsek alatt végig uralta, és már akkor lángra kapott bennem a vágy, hogy a jövőben én is hasonló élményekkel gazdagodjak.
A békés, ámde gyors reggelim után egyenesen a kviddicspálya felé iramodom. Az izgalomtól a gyomrom dióméretűvé zsugorodott, tehát csak fele annyi étel fért belém, mint általában szokott. Nem, mintha ez probléma lenne, hisz így kevesebb az esély arra, hogy kidobom a taccsot, ha Maja kemény edzésbe részesít.
Negyedórával a megbeszélt időpont előtt sétálok ki a pályára, hogy minimális professzionalizmusra adjak tanúbizonyságot és bemelegítsek az edzés kezdete előtt. Az idő gyorsabban telik, mint érzékelem, így észre sem veszem, hogy Maja elkésett, csak akkor, amikor bocsánatot kér érte.
-    Szóra sem érdemes – felelek széles mosollyal az arcomon és a termetes ládára pillantok, amikor az a gyepre puffan. Nem ismerem a gyakorló felszerelés kölcsönzésének folyamatát, be biztos vagyok benne, hogy nem lehet egyszerű, hisz akár balesetveszélyes is lehet, ha valaki nem célszerűen használja. – Igen, be – válaszolok a kérdésére, de a válaszomnak ellentmondva nekiállok bemelegítő gyakorlatoknak csak azért, hogy ne álljak tétlenül, míg Maja is elvégzi a sajátjait.
-    Nos, én is csak családi mérkőzéseken fogtam, de a repülésem egészen jó. Mármint, igencsak messze állok a profiktól, de azt hiszem simán be lehet sorolni az átlagos kategóriába – mélázom el a seprűlovaglási teljesítményemen. Az, hogy imádok száguldani, valószínűleg nem befolyásolja túlságosan a tudásom, csak a motivációm, ami már most szüntelenül csak nő.
-    Talán jobb lesz, ha magad döntöd el. Mint tapasztalt játékos, biztosan jobban határozod meg, mint én – teszem még hozzá ötletemet. Elvégre Maja ismeri az ellenfelek egy részét és gondolom, hozzájuk képest fog értékelni, míg én csak a rokonaimhoz viszonyítva tudok véleményt nyilvánítani. Lehet, hogy ami otthon átlagosnak számít az itt átlagon alulinak.