Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

  Nagyon örülök annak, hogy elfogadta Petra. Tetszik nekem, szép lány. Nem akarom elkapkodni a dolgot. Ismerjük meg egymást, lehet van olyan tulajdonságaink, ami miatt nem tudunk meglenni egymással. Most ez még nem áll fen, remélem nem is fog. Én megadom a módját, és szeretném elkápráztatni a lányt.
- Nagyon örülök neki, köszönöm, hogy elfogadtad a meghívást. Jól fogjuk érezni magunkat, ez biztos. Tenni fogok a jó hangulatról -
 Mosolygok rá. Nem volt eddig Erdélyben, azt hittem már rendszeres visszatérő a rokonokhoz. Már a közös utat tervezgeti, kicsit megijedek ettől, de nem kell. Nem akar ő lerohanni egyből.
- Ezt a közös utat megbeszéljük, de benne vagyok. Szeretnék oda visszatérni. Ha olyan ember lenne mellettem, akivel jól érzem magam, az ajándék számomra. -
 Nehéz megszoknom azt, hogy egy olyan ember figyelmének vagyok a középpontjába, akit nem rég ismertem meg, és nem családtag. Ehhez hozzá kell szokni, hiszen az életrendje, hogy kapcsolatok alakuljanak ki, akár ilyen is. Petrával jól érzem magam. Lehet több lesz ez, mint barátság? teszem fel magamnak a kérdést, amire jelenleg én sem tudom a választ. Nem aggódom e miatt, hiszen tudom, nem kell sokat várni a válaszra.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

- Ez az, amit én sem értek, de biztosan flúgos volt a csávó - mindeközben szabad kezem mutatóujját a fejem mellett tekergetve jeleztem a lánynak, hogy mire gondolok, de a következő mondatán már nevetve csóváltam meg a fejem.
- Jó igen, igazad van. Nem tudhatod, hogy nem vagyok-e olyan, mint az a fickó, de abban az esetben még mindig kiálthatsz rendőrért, vagy finoman és nőiesen megemelve a térded, köszöntheted a koronaékszereket - nevetve céloztam arra, hogy ha nagyon akarna, végül is, le tudna fegyverezni úgy, hogy az még fájjon is nekem.
- De ezt inkább nem javaslom, szörnyű érzés - súgtam halkan, mosolyogva, s mivel biccentett a TexMexre, ezért a mexikói étkezde felé tereltem a lányt.
- Modellkedsz...hm, ezt mondjuk elhiszem - jegyeztem meg egy mosollyal, felfoghatta bókként is, végül is szép lány volt. A sportos megjegyzésére viszont már összeráncoltam a homlokom a gondolkodástól, elmémben különféle sportélmények villantak fel, s a megjegyzése meglehetősen érdekesen hatott.
- Na jó, szavad ne feledd, foglalj nekem is egy helyet, én meg hozom a kaját. Egy burrito, krumpli és diétás kóla? Vagy sali narancslével? - nem voltam biztos benne, hogy mit eszik egy modell, így inkább rákérdeztem, s ha elmondta, mit kér, azután léptem le, hogy beálljak a sorba. Szerencsére nem voltak előttem túl sokan, így legalább volt időm azon agyalni, hogy mégis mire gondolhatott. Sport, amit nem ismerek? Hm, kizárt. Minden sportot ismerek. A muglitól kezdve a kviddicsig. Kviddics, ó basszus, hát persze!
Amikor rájöttem arra, hogy melyik csapatban játszik, egy kicsit izgatott lettem, mert imádtam a kviddicset. Hátra pillantva, küldtem felé egy mosolyt, s újra végig mértem, hogy biztos ő-e az, és nem-e keverem össze valaki mással.
Közben sorra kerültem, rendeltem, fizettem, s néhány perccel később már két megpakolt tálcával sétáltam vissza, az egyiket a lány elé csúsztattam.
- Tessék, jó étvágyat! - vele szemben telepedtem le, majd kicsomagoltam a burritót, de mielőtt haraptam volna, felpillantottam a lányra.
- Kviddics? - csak ezt az egy szót mondtam ki, ugyanis a muglik feltehetően mit sem tudtak erről, s ha ő az lenne, majd legfeljebb köhögök egyet, és módosítom a szavaimat. Most viszont kíváncsi voltam arra, hogy beletrafáltam-e.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

  Mindig elpirul, bár most zavarban is van. Ilyenkor szégyellem magam, hiszen miattam produkálja ezt. Sejtem mi megy most belül le a lány lelkében. Nem akarom elkapkodni, de legszívesebben megcsókolnám, de nem hiszem ez jó ötlet. Még nem tettem ilyet, bár elméletben megy a dolog.
- Veled bárhova elmennék Petra, mert biztos vagyok abban, hogy jól érezném magam veled. -
 Megsimogatom az arcát, nagyon selymes bőre van. Aranyos nagyon, szinte vágyódtam az újbóli találkozásra vele. Nagyon tetszik az első pillanattól fogva, hogy megláttam.
- Én is büszke lennék rá, ahogy ők is büszkék lehetnek rád. Aranyos, szép, okos lány vagy, aki a legjobb helyen van itt, ebben az iskolában. -
 Nem mondom ki, de én is örülök, hogy itt tanul, hogy találkoztunk. Kicsordul a könnye, nagyon érzelmes lány, amit nem is tart vissza. Nem is kell, hírtelen indulatból vezérelve odahajolok hozzá, és megcsókolom.
- Ne haragudj, ezt nem kellett volna. -
 Hátra lépek egyet, ezt nem kellett volna most. Remélem nem haragszik rám. Nem szeretnék rosszat neki.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

- Nem, az esetek többségében koronában, mert állandóan beleragad a hajamba.
Felelem nevetve, mert valljuk be, ez egy igen gyakori jelenség. Nagyon sok hajam van, és bármennyire is próbálom jól felilleszteni a koronámat, a nap végére eléggé össze szokott gabalyodni a történet. Olyankor persze, mintha teljesen természetes lenne, emelt fővel sétálok haza, hogy egy fél estén át bontogassam ki a gubancokat, és szabadítsam ki a koronát is. Azt hiszem, ha valaki, akkor a hajam nagyon fogja élvezni, ha a kislányoknál tényleg inkább ez a tündér korszak üt be, mert a szárnyakat könnyebb levenni a hátamról.
- Akadálypályát. Na várj csak. Ez most egy kicsit lehet, hogy fura lesz.
Próbálom az apróságot minél óvatosabban felvenni, hogy az egyik már lecövekelt láma hátára ültessem, míg én egy unikornisra huppanok le. A föld még azért eléggé hideg lenne, de így már majdnem, hogy megközelítjük az egyforma magasságot. Sosem találkoztam még olyan lénnyel, mint ő, hiszen embernek hat, de nagyon picike, nincsenek se manó, se kobold jellemzői, és biztos vagyok benne, hogy anno nem tanultunk róla. Mivel én a kvibliknek járó képzésben voltam a kezdetben nagyon gyenge mágiám miatt, ezért emelt óraszámban tanultam pálcamentes tárgyakat. Aztán negyedévtől folyamatosan erősödött, akkor meg a pálcás varázslatok mentek emelten. Nem vagyok jó boszorkány, és sosem leszek. Olykor a takarításhoz használom csak a pálcámat, illetve kisebb varázslatokhoz, melyeket teljes bizonyossággal meg tudok csinálni. Fogalmazzunk úgy, hogy egy esetleges mágusháború esetén az esélytelenek nyugalmával válnék járulékos veszteséggé.
- Nézd, ezek itt az állomások, mindegyikőjük egyet jelöl, összesen tíz hely lesz és négy csapat. A végén pedig lesz egy sütögetős, csillagnézős, tábortüzezés. Az előkészítőben tanítok, a harmadikosok osztályfőnöke vagyok, de ez az összes oda járó iskolásnak szól majd.
Az ovisokat még korai lenne ilyenre kihozni, de úgy tervezem, hogy ezzel tényleg hagyományt teremtsünk. A gyerekeim hamarosan iskolába mennek, olyan furcsa érzés, és szeretnék addig megadni mindent nekik, amit csak lehet.
- Na és rólad mit érdemes tudni?  

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Csónakház

Nem hiszek a szeremben. Talán sosem hittem, talán ami köztünk volt Louissal, az is csak egy játék volt. Az ő részéről biztosan, nálam már annyira nem vagyok biztos benne. Azt viszont tudom, hogy éreztem valamit, valami különlegeset, amit eddig soha senkivel sem. Mégis elhagyott és kihasznált, csak úgy, mint életem minden eddigi szereplője. Ezért nem meglepő, ha már annak a gondolatát is elutasítom, hogy esetleg több lenne Benett és köztem, mint egyszerű szórakozás. Mert én nem tekintem másnak, csak unaloműzésnek.
Rosszfiúsan kapom le a szememet takaró napszemüveget, mikor közelebb lépek hozzá. Igaz már nem lenne szükségem rá, az arcomat tarkító sérülések már begyógyultak, egyedül apró hegek emlékeztetnek arra, hogy valamikor ott voltak. Mégis annyira megszoktam a kiegészítő viselését abban a pár hónapban, amikor kötelező volt, hogy már önkénytelenül is hordom. Szóval most kigombolt kabátom alatti pulcsim nyakára tűzöm, majd nyomok egy puszit a fiú szájára. Direkt nem csókolom meg. Nem, húzom az agyát még egy kicsit. Azok alapján, amit a kísértetházban átéltünk, jóllehet az első vagyok neki, mégis nagyon élvezi az egészet. Csak félénk. Én viszont azt akarom, hogy ő tapassza rá ajkait az enyémre, így még várok egy darabig, hátha erőre kap. Végtére is nem kezdeményezhetek én mindig.
- Zavar az ajtó? – Pillantok rá feszengő arcára, jobb kezem az arcához emelve kezdem el simogatni puha bőrét. Na, azért ne mondja senki, hogy ne vagyok egy igazi álom pasi. Még ha szex és a skalp kedvéért teszem is amit, mégis kedves vagyok vele. Egy darabig még biztos, aztán ha komolyra fordulna a dolog, majd lekoptatom. Nem nagy cucc.
- Colloportus! – Lengetem meg farzsebemből kivett pálcám, mire az ajtó hangos kattanással ránk záródik. Nem vagyok egy szuper mágus, de az apró bűbájok, mint ez is, azért megy. Elégedetten húzom magam ki, mikor végigsimít karomon. Egy pillanatra lehunyom a szemem, úgy élvezem az érintését, ám után, mint akibe villám csapott, kapom el kacsóját, hogy számhoz emelve megcsókoljam a készfejét. Aztán ez a gesztus tovább megy, én meg azon kapom magam, hogy ujjbegyei közé nyalok.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Bogoly Burger

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Weiss Arion Ruben
well well
A felvágott nyelve nagyon jó helyen van ott, Ruben, te csak ne aggódj miatta. Az ideg mélyre mar a nő ösztöneiben, fúr, kutat, keresi a forrást amiből erőt merítve megszüntetheti a problémát. És szerencsére a vélamágia mintha csak erre várna, már kúszik is a felszínre, halk, csábító, alaktalan hangokkal kígyózva elő rejtekéből, elsimulva az elmén, átvéve a racionális gondolatok felett az irányítást. A sóhajnál már érzi, tudja, hogy győzött. Éhesen issza be az elgyengült szavakat, arcán levakarhatatlanul ragyog elégedett mosolya, ami nem halványul akkor sem, amikor a kéz az övére simul. Olyan odaadóan mozdul bele az érintésbe mintha összeszokott páros lennének, ujjai végigsimítanak a markáns arccsonton, elmélyítve az illúziót. Szerepet játszik, és ezt kényszeríti a másikra is, a jelenetből egyszemélyes bábszínház alakul ki ahol Sonja az előadó, Ruben az eszköz, s a körölüttök hömpölygő tömeg a nézőközönség. És hogy ki élvezi legjobban az előadást? Ó, a nő, persze, hogy ő, és ezzel pontosan tisztában is van. Jól is van ez így.

- Nem indulunk el? - búgja közelebb hajolva, miközben a feszültség lassan áramlik ki tagjaiból, hogy helyére a kihívás jelentette izgatottság kúszhasson. Már csak játszik, már nem ideges, elengedni viszont nem akarja megbabonázott áldozatát. Ki tudja, hogy reagálna miután leoldozza róla a férfi hülyesége önnön vonzotta béklyóját... így még most, amíg könnyű dolga van, és a markában tartja szeretne eltűnni a kíváncsi muglik elől. Majd odakint, a bolt mögötti lámpafények rajzolta ívek szélén meglapulva tervez kámforrá válni, amikor a férfi épp nem pillant felé. Volt, nincs, eltűnik, mint egy rossz álom, s nem marad más mögötte csak a zavartság, a kétség, az értetlenség és a düh. Ó igen, kár, hogy nem láthatja majd, ahogy lassan eltűnik tekintetéből a tompa fény, s visszaköltözik belé a dacos tartás... - Hazakísérnél? Kérlek! - nyújtózkodik, bájába csavarodva húzódva közelebb Rubenhez. A szemérmetlen meghívás miatt nem zavartatja magát, ő ismeri terveit, a férfi úgysem ellenkezhet, mások meg nem is igen hallhatják az elsuttogott szavakat. Törleszkedik, az eszét akarja venni, hogy Ruben teljes megadással kövesse, annak reményében, hogy így a kedvére tehet majd. Bűntudat nélkül, sértettségére támaszkodva szórakozik a másikkal, kiélvezve befolyását amivel térdre kényszerítette a férfi belsejében üvöltő vadállatot.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

A lány olyan, akár egy kezes bárány. Teszi, amit tennie kell akkor, amikor tennie kell. A mellkasának nyomódó mellek, legyen bármennyire is kemény legény, még belőle is kiváltanak ösztönös reakciókat, melyet sem természete, sem elkorcsosult személyisége nem nyomhatnak el. A gerincén jól eső hullámban fut végig a bizsergés, türelmetlensége pedig az elmélyített csók nyomán egyre csak nő. Talán ezért is lehetséges, hogy egy megnyerő mosolyon kívül nem ad választ Diánának, csak ujjaikat összefonja - mintha valami borzalmas romantikus komédiában egymásra találna a két főszereplő - és kivezeti a tömegből, de nem várja meg a friss levegőt.
Pár pillanattal később már Konrád Budanekeresden bérelt ingatlanjában kötnek ki, a férfi tökéletes hoppanálást hajt végre. Mivel egy korty alkoholt sem ivott, mindent józanul és tisztán lát, főleg a lányt. A helyiségben derengő fény van csupán, melyet a hold és az utcai lámpák fényei adnak, egyébiránt homályba burkolja a berendezés jó részét. Ha a lány mégis körbejáratja tekintetét - bár miért is tenné? -, akkor egy igen minimalista bútorzatot találna, használati tárgyakat csak elszórtan, személyeset jobb híján sehol. Ez a hely kifejezetten az ilyen alkalmakra lett kivéve és fenntartva. A tisztaságra láthatóan kínosan ügyelnek, ezt a három naponta érkező bejárónő biztosítja, mivel Konrád képtelen elviselni az őt körülvevő rendetlenséget, mi több, általában arra sarkallja, hogy a káosz okozóját felelősségre vonja.
Mégsem ez most a leglényegesebb, ugyanis az érkezés után nem sok időt hagy az eridonosnak körülnézni, teljes természetességgel lép oda hozzá, hogy derekánál fogva immáron sokkal határozottabban vonja magához és tapassza be a lány száját. Nem kíván beszélgetni, nem érdekli, hogy hívják vagy honnan jött. Neki ő egy bábu, egy könnyed játékszer és minden pillanatát ki akarja élvezni ennek az éjjelnek. Ujjai a fedetlen bőrre siklanak, érezhetően türelmetlenségről árulkodnak, mégsem fedezhető fel bennük az a fajta erőszakosság, amely megbújik a szándék mögött.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Konyha

Épp járőröztem éjszaka, mikor rám tört a farkaséhség, semmi kedvem sem volt még órákon át éhgyomorral az üres folyósokat rónni. Sosem voltam az a tipikus szabálykövetős típus, így most is elhatároztam, hogy bizony én most enni fogok, történjék bármi is. Nem szerettem egyébként sem üres hassal bármit is csinálni, mert olyankor hisztisebb és hasznavehetetlenebb voltam, mint bármikor máskor. Utam rögtön a konyhába vezetett, ahol a manók áhítatosan lesték a kívánságaim. Kértem egy adag bolognai spagettit és hozzá egy pohár ásványvizet. Nagyon reméltem, hogy gyorsan az asztalomon fog teremni a kaja, de úgy tűnt, hogy nem voltak épp a helyzet magaslatán, szóval várnom kellett egy picit a rendelt ételre. Egy kis idő elteltével meg is jött a rendelésem, a manó, amelyik kihozta, pedig nagy sajnálkozások közepette rakta le az asztalomra az áhított ételt. Persze őket is megértettem, hiszen rögtön le kellett reagálniuk az adott helyzetet, de azt is megértettem, hogy volt más ezer dolguk is rajtam kívül, emellett pedig nem tudtak mindig olyan tempósan dolgozni, ahogyan azt a nagykönyvben megírták. Belekóstoltam a spagettibe, majd elégedetten biccentettem a manók felét, hogy ez bizony igazán ízletes egytálétel, így nyugodtan tudták tovább végezni a dolgukat, én pedig zavartalanul lakomázhattam. Nagyon klassz volt, hogy minden a terveim szerint alakult, nem buktam le, hogy tettem egy kis kitérőt a járőrözésem alkalmával, ráadásul még az étel is igencsak ízletes volt. Minden tökéletesre sikeredett, egy rossz szavam sem lehetett semmire.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Bogolyfalva Hivatala

Határozottan meglepi az apátia, mely egyértelmű jellemvonásnak hat a nő esetében. Mikor utoljára találkoztak, közel sem volt ilyen, az éles váltás pedig az emlékezetében élő képhez képest kissé váratlanul éri. Illetve, ez csak részben igaz. Az újságok heteken keresztül cikkeztek a nő párjának haláláról, melyet egyértelműen véletlennek állítottak be, azonban Konrád teljességgel biztos abban, hogy rengeteg pénz cserélt gazdát a háttérben, hogy megóvják magukat a lebukástól. Sajnos, legyen bármilyen jó nyomozó is valaki, ha olyasmibe üti a pisze orrát, amibe nem kellene, számolnia kell azzal, hogy az ügyből csak lábbal előre távozhat.
Számára természetes, hogy felelevenítse személyét és találkozásuk időpontját, az illem is ezt diktálná, no meg nem mindenki emlékezhet az összes emberre, akivel találkozik élete során. Kiváltképp akkor nem, ha újságíró az illető. A dicséretre egy kedves mosolyt villant, bár ő maga tisztában van azzal, hogy ez jár neki. Begyűjti a gratulációkat, szerényen fogadja mindet, de nincs szüksége megerősítésre ahhoz, hogy tisztába kerüljenek a dolgok: kellett neki, megszerezte. Jelenleg itt kíván berendezkedni, még annak fényében is, hogy teljességgel tudatában van ama ténynek, nem fogja sokáig melegíteni Bogolyfalva polgármesteri székét. Sokkal nagyobb és fontosabb dologra hivatott, csak szüksége van némi gyakorlatra, hogy feljebb kapaszkodhasson. - Köszönöm, igazán kedves Öntől - a nőből áradó feszültség akár hátrálásra is késztethetné, azonban tekintve, hogy saját szemével látta bolyongani Abigélt a hivatal útvesztőjében, nincs szüksége különösebb megerősítésre a feltételezését illetően, hogy mindez nem miatta van. Valóban frusztráló az egész elrendezése az épületnek, ezért is kíván mihamarabb újításokat bevezetni. Elég kellemetlen, ha az ember a saját vadászterületén is tanácstalanul keresgél.
- Való igaz, indokolatlanul labirintusszerű, de ígérem, mire legközelebb hivatalos ügyben látogat ide, ez változni fog - egy halovány görbére még futja, de nem viszi túlzásba. Túl az irónián, amelyet igen nagy rutinnal gyakorol, a nőnek maximálisan igaza van. Azt persze nem teszi hozzá, hogy a mezővárosi jogcímnél lényegesen nagyobb babérokra kíván törni a helység méretét és megítélését illetően, de mégis ki az, aki egy viszontlátásnál rögtön feltárja kártyáit?
- Természetesen, de nem tudom garantálni, hogy nem tévedünk el együtt - kínosan vakarja meg tarkóját, bár mondanom sem kell, a hivatal alaprajza szinte a fejében nyugszik. Az első napon történt malőr hatására hamar világossá vált számára, hogy ki kell ismerje magát és nem csupán az épületben, hanem a faluban is. Noha magabiztossága lényegesen nagyobb az átlagos emberekénél indokoltabb módon, nem annyira elbizakodott, hogy elhiggye, odafigyelés és precizitás nélkül is megmaradhat pozíciójában. Kezével int, hogy induljanak, majd felveszi Abigél tempóját - akár egy úriember. - Mi szél fújta ide? Bevallom, nem hittem, hogy itt fogunk találkozni - érdeklődése cseppet sem tolakodó, hangsúlyával azt sugallja, hogy erre a kérdésre semmiképp sem kötelező a válasz. Persze mennyire ártatlannak tűnik kívülről, miközben csak arra megy ki a játék, hogy feltérképezze a másik szándékait. Nem úgy tűnik, mintha szaglászna, azok a változások, amelyek végbe mentek a nőben, amúgy is erősen megkérdőjelezik az ilyen és ehhez hasonlatos megmozdulások kivitelezését. Mégis, sohasem lehet eléggé óvatos.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Nagy kő esik le a szívemről, Petra jól vette a csókot. Megbizonyosodott számomra, hogy én is tetszek neki, remélem. Az első csókhoz képest jó hír, miszerint jól csókolok.
- Nem tagadom Petra, tetszel nekem, már az első pillanattól fogva, hogy megláttalak a lélekszobában. Kedvelek, jó a társaságodban lenni. Ne haragudj a csókért, ha az túl korainak találnád. -
 Annak ellenére, hogy kölcsönösen érezzük ugyanazt egymás iránt, nem szeretném elkapkodni a dolgot. Ezzel a cselekedettel sikerült, és még a lányt is feltüzeltem. Nem vagyok ebben a csajozós, párkapcsolatos dologban tapasztalt, mivel még nem volt egyáltalán barátnőm. Ideje elkezdeni a dolgot.
- Igen okosnak tartalak, és szépnek. -
 Hirtelen összeesik. Nem tudom mit kezdjek a helyzettel. Nagyon finoman megrázom, de nem reagál semmit. Az egyik erre járó diáknak odaszólok, menjen fel az ápolóhoz, szólni neki, az egyik diáklány rosszul lett. Nem hagyom itt a lányt egyedül.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Bogoly Burger

Éppen csak leül, máris záporoznak a kérdések. Semmit nem mondott, ő mire jutott, vagy egyáltalán mi a helyzet a Levitánál. Nem akarok elmondani addig semmi konkrétumot, amíg nem mond valamit a dologról. Bizalmatlan vagyok, ahogy Lena is. Nem csodálkozok rajta, hiszen nem tudni az egészről semmit. Átfut az agyamon, mit mondjak neki, hol kezdjem az egész dolgot. Semmi pontosat nem tudok a Levitás ügyről, de az biztos, hogy történtek dolgok. Ezt a lány is megerősíti a kérdésével. Gumicukorral kínál, de finoman visszautasítom, mivel nem szeretem.
- Megbízható informátortól tudok pár dolgot. Történtek gyanús dolgok a navine házban is. Tűntek el beadandók igen. Akkor nálatok is komoly a dolog. A levitás dolog csak pletyka szinten jutott el hozzám a már említett személytől. Ő mondta, téged bíztak meg az üggyel. Nálunk ténynek mondható a dolog, ahogy ezek szerint nálatok is. Nem tudom mi a helyzet ezen a téren a másik két házban, ott is érdeklődni kell. Meg kell tudnunk, ott előfordult e már ilyen vagy nem. -
 Kezdek bele a mondandómba. Megbízhatónak látom, nem hiába őt bízták meg a dologgal. ha csak fele olyan tehetséges, mint azt mondták nekem, akkor nagy segítség lesz Léna ebben az ügyben.
- Nem szivárgott ki semmi, remélem. Eddig nem halottunk semmi pletykát, pedig ismerek olyan diákokat, akik nagyon benne vannak ebben, de sehol semmi. Hajnalka visszatérésével kapcsolatos pletyka szinten terjed, mint a tűz, hogy visszatért. Eddig ketten látták, de szerintem elég megbízhatatlan az a két elsőéves, mivel mugli világból jöttek. Nem láttak még életükben szellemet, még az egész új nekik. Majd utána járok. Szellem lány azért került a látókörömbe, mert mióta állítólag itt van vannak olyan dolgok, miben az ő keze lehet. Ezt az előbb elmondtam. -
 Egyelőre elég neki ennyi infó, többet is mondtam neki, mint akartam, ez van. Most már ő jön, de meg kell bizonyosodnom, hogy vállalja a velem való közös munkát.
- Azt szeretném megtudni tőled, akarsz velem dolgozni közösen az ügyön. Attól független, hogy két házban vagyunk, hasonló az úgy. Jó lenne együtt, így könnyebben tudnánk a végére járni a dolognak. Kérsz valami üdítőt, vagy egyebet? A vendégem vagy -
 Remélem belemegy. Abból kiindulva, milyen elánnal esett nekem az üggyel kapcsolatban, nem lesz gondom arra, hogy egyedül kelljen egy másik házban kutakodnom. Nehézkes lenne. Ő ott hazai terepen van, ahogy én is Navinében.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

Újat mondott nekem Angelica. Nem tudtam, hogy a Levita leomlott. Örömmel hallom, hogy sikerült felépíteni újra. Még pletykákban sem halottam, pedig a diákok legtöbbje ha kell, ha nem, mondja azokat a híreket, amik közelről sem lehet megbízhatónak mondani. Lehet, ez már nem azámít olyan nagy ténynek. Pár helyet mond, ahol járt, vagy bejön neki. A stég megüti a fülem. Nem hinném, hogy ideális helyszín lenne ebben a hideg időben. Nyáron a lemenőnapot nézni annál inkább.
- Akkor te nem unatkoztál az itt léted alatt. Szeretnék hasonlóan mozgalmas dolgokat átélni. Mostanság egyedül fedezem fel a kastélyt, remélem lesz, ki mellém csapódik. Ketten csak jobb, nem megy el a kedv olyan hamar, mint nekem szokott, mikor magányosan járok. -
 Mondom kissé szomorúan, bár van egy lány, akivel alakul valami, de arról korai lenne bármit is mondani még.
- A stég nagyon jól hangzik, bár ilyenkor télen nem nagyon érdemes kimenni. Nyáron felkapott hely lehet. Főleg a párocskák körében, bár gondolom itt vannak olyan eldugott helyek, ahol jobban el lehet bújni romantikázni. -
 Mondom ezt Angelicának, semmi hátsószándék nélkül. Idősebb is nálam, meg nem hiszem, hogy leállna velem, egy fiatal kis lurkóval. Mesél a kedven ételeiről, meg arról, hogy nem kellett sokat kutakodnia, mire megtalálta azt, amit keresett. Időközben kihozták az ételemet. Beleharapok, nagyon ízletes, finom, nagyon ízlik.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Tanári szoba

Szemöldöke érdeklődőn emelkedik meg a tájékoztatásra, ami már szinte burkolt követelőzésnek is mondható. Szája szegletében egy sokatmondó, hamiskás mosolykezdemény játszik, azonban nem engedi szabadjára ezt a görbét, megvárja a megfelelő pillanatot. Szemei is játékosan csillannak, láthatóan mulattatja a diskurzus, bár abban biztos, hogy Márk nem épp ezt a hatást kívánta elérni.
- Tisztában vagyok a szabályzattal, azonban nekem és az igazgatónak van egy megállapodásunk - és még csak nem is hazudik: szigorú feltételekhez kötötte Kriszpin, hogy Henrik oktathasson, ezek pedig nem váltak semmissé azzal, hogy abba a bizonyos székbe valaki más ült bele. Mindkettejük közös kívánsága volt ez, nem minden célzatosság nélkül. - Ez nem csupán arról szól, hogy elsősök nem vehetik fel a tárgyam, hanem arról is, hogy a szükségesnél több időt nem töltetek a diákokkal a tárgyamhoz kapcsolódó kutatások miatt - abszolút felnőttesen magyaráz, kétséget kizáróan partnernek és nem egy minden lében kanál nebulónak tekinti a levitást. Ez egyébként Henriknél általános: ha érzékeli, hogy valaki korát meghazudtolóan intelligens és képes komoly beszélgetések lefolytatására, nem fogja visszahelyezni egy olyan képzeletbeli polcra, ahol nincs helye.
- Érdeklődve hallgatom - ez az a pillanat, amikor valóban elterül az a széles mosoly arcán, noha nem hagy kérdőjeleket a válaszát illetően, mely a jelek szerint nemleges marad. Ha valaki, ő megtanulta, mit tehet a fekete mágia az emberekkel, ráadásul semmi szüksége egy újabb botrányra, ami kirobbanhat. Épp csak elültek a pletykák arról, hogy vérmágiával megölte a szüleit, semmiképp sem hiányzik egy szalaghír, mely szerint a diákokat elmélyülten foglalkoztatja okkultizmussal szorgalmik keretein belül. Nopity nope.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Fénylő Lelkek Udvara

- Majd még gyakorolom.
Azért hülyét nem csinálok magamból, hogy itt hatvanszor kimondjam a nevét, mígnem álmomban sem fogok tudni már mást csinálni, mint csak ismételgetem, hogy Iszcsel, Iszcsel, Iszcsel. Még a végén olyan lesz, mint Bloody Mary, háromszor kimondod, aztán megjelenik. Azért mindennek van határa kérem szépen, nem kell itt annyira túlzásba esni.
- Nálunk ez hagyomány. A sógornőim is mind Radetzky-k, tudod, így lesz erősebb a család, meg minden ilyesmi.
Én mondjuk ezzel annyira nem értek egyet, mármint maga a hagyomány szép, hogy mindenki felveszi a családnevünket, de ez kicsit kényszer is nem? És ha én kötőjelesen írnám inkább a nevem? Ha jól tudom az ő családjában olyan is van, aki nem is előre tette a férje nevét, hanem a kötőjel után, szóval náluk ez szabadabb, de nálunk eléggé rákötelezett módon működik. Ha tetszik, ha nem, Radetzky leszel.
- De ettől függetlenül sem zavarna, megtisztelő gondolat.
Mivel nem hiszem, hogy ismeri a családom ezen törekvését, hiszen rákérdezett, hogy bánnám-e, tudom, hogy komolyan felmerült benne a gondolat, és meg kell vallanom, nagyon tetszik, hogy így gondolkozik, mert ez is valami, amivel közelebb juthatunk egymáshoz. Tudom, hogy bármikor is történjen meg a házasságunk, legyen ez ma vagy két év múlva, nem lesz könnyű neki sem, hiszem minden egyes lépésünk számos új élethelyzetet teremthet, olyanokat, melyekre képtelenség felkészülni, hiszen mind a ketten most először vagyunk ilyen szituációban.
Elmosolyodom azon, hogy mennyire remeg a keze, hogy mennyire fél attól, amit ez az egész jelent. Én is félek, de próbálok erősnek mutatkozni. Ez olyan férfi dolog azt hiszem. Próbálod meggyőzni a nődet, hogy nincs akkora vész, közben meg dehogy nincs, viszont, mint férfi, egy pillanatra sem törsz meg, csak mentek előre, mert majd úgyis ott lesz a korábban említett szivárvány az út végén. Mondjuk tényleg inkább szivárvány legyen, és ne ő legyen Radetzky Szivárvány, mert lehet, hogy még engem is elkergetnek otthonról. Megmosolyogtat, ahogy egymáshoz érünk, ismerkedünk egymás bőrével, az övé finom, puha, az enyém érdesebb, mivel többnyire seprűn ülök, vagy, ha nem akarok bent lenni a házban, akkor fát aprítok. Olyankor senki sem akar a közelembe jönni, mert azt hiszik baj van. Hogy ideges vagyok, vagy valami rossz ért. Olyankor anya a kedvencemet csinálja és mindenki olyan kedves velem, pedig én csak egyszerűen kedvet kaptam ahhoz, hogy fát vágjak. De a világért se mondanám el, hogy nem a dühös kis tini lelkem szól ki ilyenkor segélykérően, mert valljuk be, minden ember szereti, ha kényeztetik.
- Minden.
Erősítem meg, mert valóban, ebben a füzetben van minden, ami fontos, nagy becsben tartom, még ha nem is tudtam elkerülni, hogy az idő vasfoga ne üljön meg rajta. De ez a legkevesebb, amíg biztonságban van, és úgy érzem, hogy most is jó helyen pihen, Edith kezei között.
- Ne aggódj, majd lesznek. Már látom is magam előtt.
Kiegyenesedek, kicsit megköszörülöm a torkom, és úgy csinálok a levegőben, mintha valóban írni kezdenék. A hangom kissé elvékonyítom, de nehezen válik rendesen lányossá, talán kicsit mókásan hat.
- Kedves naplóm, öt éve vagyok ennek a szerencsétlennek a felesége, és még mindig nem tudja, hogy a kedvenc színem a napsárga. Nem az okker, nem a narancs, komolyan, mit lehet olyan nehezen megjegyezni a napsárgán? Még a világ is súg neki, hiszen a nap fent van az égen. Csak fel kéne emelnie a fejét… mindegy, mosolyogtam rá azért, de holnap kicseréltetem ezt az undorító táskát valami szépre. El fogja hinni, hogy tőle kaptam. Ezért vagyok nő, hogy játszmázzak. Amúgy tud cuki is lenni, például, hogy nem felejtette el az évfordulónkat. Igaz, hogy egy hónapja volt, de ez már lényegtelen. Legalább ma jó gyereket hozott haza a bölcsiből. Se nem kínai, se nem néger, és nem is fiú. Megnyugtatóan fejlődik.
A végére azért nevetve elhúzódom, ha esetleg szeretne megütni, akkor ne legyen olyan könnyű dolga. Biztos vagyok benne, hogy lesz olyan alkalom közöttünk, amikor beveri majd a képem, és azt se mondhatom, hogy nem jogosan, hiszen kivívtam. Én valahogy mindig nyakig vagyok a bajban.
-   Szívesen.
Bólintok is hozzá egyet, miközben akaratlanul is meghallom, hogy már vannak, akik elkezdték a visszaszámlálást. Azért valamivel meg kellene dobni ezt az estét még nem?
- Hunyd le a szemed.
Javaslom, és ha megteszi, akkor óvatosan közelebb hajolok, és finoman, nem tolakodón, és teljes szándékossággal a szája szélére lehellek egy csókot, miközben az első tűzijáték a magasba emelkedik. Nem akarom, hogy kelletlen legyen az első, ráadásul a kiírás szerint egy rellonost kell megcsókolni, nem a rellonosnak kell megcsókolni. Viszont nem húzódom el, ha akarja, akkor folytathatjuk ezt, ha nem, akkor simán csak kívánhatunk egymásnak boldog új évet.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Konyha

  Na jó, szóval az úgy volt, hogy nem tudtam aludni. Tudom, újdonság. Mert mikor aludtam rendesen ezek alatt az évek alatt, amíg itt voltam? Szóval ja, ott ülök a szobámban, karakteremhez hűen pengetem a gitáromat egy igen nyakatekert pozitúrában az ágyamon, amikor eszembe jut, hogy én nem vacsoráztam. Egyből eszembe jutott kedves édesanyám, akit mindig felkeltett éles anyai hallása, amikor a konyhában matattam éjfél tájékán, aztán amikor rájött, hogy csak a drága középső kölyke az, mindig megcsóválta a fejét és azt morogta: "Jaj, nem értem, hogy tolódott el ennyire a biológiai órád, kisfiam." Mire én azt mondtam, hogy eddig nem voltam éhes. Ő aztán csókot nyomott a homlokomra és egy fáradt mosollyal vissza ment aludni, én meg folytattam a csipegetést. Szóval igen, mi nem változott ez alatt a cirka 3 év alatt. Most is ugyan úgy, 12 körül jut eszembe, hogy jaj baszki, nekem ennem kell, lesz kemény 1 óra, mire visszakászálódok a szobámba és ki mondta, hogy utána egyből álomra hajtom majd a fejem. Hát hiába, ez van.
  Gyakorlott surranó vagyok, gyakran szoktam este sétálgatni a kastélyban, meg anno otthon, szóval megtanultam lábujjhegyen közlekedni. Eddig még nem buktam le, vagyis nem önelégült kijelentés az, hogy elég jó vagyok benne. Szépen lesurranok a Nyugati szárny földszinti részére a kis melegítőmben és a Nirvana pólómban, ami viszont akkora, hogy még 3 Matt is könnyű szerrel beleférhetne.
  Belököm az ajtót, s laza léptekkel megindulok befelé. Nem kell sok idő, hogy észrevegyem egyik háztársamat (Dana, ha jól emlékszem). Már épp köszönnék neki, amikor hirtelen átfutja az agyamat valami: Dana nem prefektus véletlenül? A rohadt életbe, ebbe szépen belesétáltam! Már csak az hiányzott, hogy büntetést kapjak a sok szar mellé, ami így is folyik az életemben. Gyerünk, Matt, gondolkozz, mit mondhatnál, hisz tuti észrevett.
- Uh, fenébe, hol vagyok már megint? Bocsi, megint alva jártam, jobb is lesz, ha visszamegyek a Navine hálókörletbe, ugyan is nekem nem szabad itt tartózkodnom ilyenkor. Csá! - fordulok sarkon az Oscar-díjas alakításom után és csak reménykedek, hogy nem szórja ki, hogy hazudtam.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Gyengélkedő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Gyengélkedő

Petrát felvitték a gyengélkedőre, aggódok érte még mindig, pedig azt mondták, nincs komoly vele. Aggódok érte, hiszen szeretem. Valamit motyog magában. Nevemet hallom, és azt kéri csókoljam meg. Egyelőre csak az arcát simogatom meg, a kezét megpuszilom.
- Nincs gond Petra! Felhozattunk a gyengélkedőre. Azt mondják nincs gond. Remélem nem történ semmi veled, és nem miattam van az egész te lány. Én nem érek annyit, hogy rosszul legyél. Jó kezekben vagy itt már. -
 Tele vagyok aggódással, de jó érzés az, hogy olyan helyen van, ahol nem eshet bántódása. Rendbe fogják hozni, kétség nem fér hozzá. Nagyon megijedtem, mikor elájult. Remélem nem szerelem tette ezt vele, mert az nagyon szíven ütne engem. Jó ahhoz, hogy miattam legyen baja.
- Amikor ki jössz, a vendégem vagy egy ebédre lent a faluban. Van valami kívánságod. Segítek neked, amiben tudok. -
 Leülök egy kis székre, az ágya mellé. Még mindig magában beszél, de az ápoló azt mondta, szépen lassan magához tér, nem kell sok idő. Nincs semmi dolgom, így ráérek itt mellette maradni. Jól fog esni neki, mikor kinyílik a szeme, engem lát meg elsőnek.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Gyengélkedő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Gyengélkedő

Végre fel kelt. Ahogy meglátott engem, gyorsan felült ágyra, szorosan átölelt. Nagyon jól esett, de most nem nagyon ugrálhat, pihennie kell. Fülembe súg dolgokat. Elég gyorsan zajlik minden, de nincs visszaút, nem is nagyon akarok visszakozni, hiszen szeretem őt.
- Hirtelen elájultál a nagyteremben, nagyon megijedtem. Egy diák járt arra, felszaladt ide segítséget kérni. Felhoztak ide, nincs gond. Kimerültél. pihenned kell, nem aggódj, minden rendben. Itt leszek veled, amennyit tudok. -
 Nagyon jól esik amit a lány mond, és én vigyázni fogok rá. Nem engedem, hogy baja essen.
- Együtt leszünk, csak feküdj vissza, nem lehet most ugrálnod. Pihenned kell. Ahogy tudok itt leszek veled. Pár napig itt kell lenned, amíg teljesen rendben leszel. Aztán visszatérhetsz a tanuláshoz. Mindkettőnknek jó, ha te egészséges vagy. Akkor tudunk csak akárhova együtt menni. Nyugodj meg, nincs baj. Minden rendben van, nem kell félni. -
 Ide jött az ápoló. Elmondta Petrának mi a helyzet. Megnyugodtunk mind a ketten, hogy csak túlhajszolta magát. Két napig itt tartják, aztán jöhet. Ez jó, alig várom.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

- Tudom, és köszi, hogy így aggódsz értem, de nem lesz semmi baj - miközben beszéltem hozzá, megérintettem a karját is, hogy ezzel is jelezzem felé, mennyire hálás vagyok, amiért így támogat engem.
- Oda fogok figyelni, és ha nem állnak le, akkor tenni fogok valamit. De szerintem ez csak néhány napig tart majd, míg nem találnak maguknak más szórakozást - fűztem még hozzá, s bár nem tudtam a fiúk fejével gondolkodni, úgy véltem, hogy az a rellonos majd talál magának egy másik csajt, akinél próbálkozhat. S ami azt illeti, nem is akartam foglalkozni ezzel az üggyel, mert csak fölöslegesen idegesítettem volna magamat. Márk miatt inkább aggódtam, de annyira zavaros volt minden, hogy erről hirtelen nem tudtam volna Beninek mit mondani. Ő persze újabb kérdéseket tett fel, s sikerült belenyúlnia egy kényelmetlen témába, egész pontosan az ivásba. Láttam arcán az aggodalmas vonásokat, s azt is, hogy sajnálta a történteket.
- Jó, igazad van, és nem fogok többé, megígérem - cserkészbecsszó módszerrel mutató és középső ujjamat kereszteztem, miközben ígéretet tettem a srácnak, jól esett hogy most ennyire figyelmes volt velem.
Az azért még mindig nem kerülte el a figyelmemet, hogy ő sem volt toppon, így ki is faggattam őt, s amint elmesélte, hogy mi történt vele karácsonykor, nagyon megsajnáltam. Elég ostoba családtagjai voltak az elmondottak alapján, s dühös is lettem, legfőképp a bátyjára, bár szívem szerint az apukájával is elbeszélgettem volna. Nem volt szép, hogy hirtelen a családi káoszért Benit tették felelőssé.
Hogy megnyugtassam, a szavaim végén hosszan öleltem magamhoz, még a haját is összeborzoltam, ő persze azonnal kiigazgatta a szálakat, amin csak mosolyogtam.
- Jól van, de tudd, hogy bármikor számíthatsz rám. Ha kell, letépem a blúzom és előhúzom Supergirlt - tettem hozzá gyorsan, még mielőtt másra gondolt volna, aztán elnevettem magam, s a szám elé kaptam a kezem.
- Bocsi, kölcsön kaptam múltkor egy képregényt, és amióta ilyeneket olvasok, kicsit meglódult a fantáziám - tettem hozzá nevetve, majd biccentettem Beni felé.
- Okés, egyébként le kéne vágni a hajadat, borzasztóan megnőtt. Ha gondolod, majd szívesen levágom - ajánlottam fel séta közben, majd lassan mindkettőnk sziluettje eltűnt a folyosó végén.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Szertárak

Miután megbeszéltem Somával, hogy lebuktatjuk a haverját, nem voltam rest, írtam neki egy szívélyes levelet, hogy találkozni akarok vele a Szertárakban. Nagyon izgultam, hogy mi lesz, hogy lesz, de azért próbáltam nyugodt maradni és megőrizni a hidegvéremet. Nagy szerencsém volt, hogy színjátszós voltam, próbáltam felkészülni lelkiekben a találkozó előtt, hogy átszellemüljek az adott szerepbe. Tudtam, hogy fontos a külcsín is, így egy dögös vörös színű rucit vettem fel, ez némileg talán el fogja terelni a figyelmét arról, hogy elkezdjen gyanakodni. Tudtam, hogy Somának nem fog jól esni a dolog, de vállalnunk kellett ezt az áldozatot annak kapcsán, hogy kiderüljenek Benedek piszkos kis szándékai. Nem tudhattam, hogy mennyire lesz könnyű dolgom vele, Így végigzongoráztam magamban minden eshetőséget. Tény, hogy idáig, mikor összefutottam vele, rögtön megpróbált befűzni, reméltem, hogy ez most sem lesz másként. Kiválasztottam a szekrényemből a ruhához legjobban illő bordó magassarkú cipellőt, hajamat kiengedve hagytam, feltettem egy picit erősebb sminket, majd elindultam a helyiség felé. Egy esti időpontot beszéltem meg a sráccal, Somával pedig abban maradtunk, hogy elbújik még a találkozónk előtt a szertárba, hogy a saját fülével hallhassa az elhangzottakat. Mielőtt beléptem a helyiségbe, sóhajtottam egy nagyot, majd lenyomtam a kilincset és benyitottam. Úgy tűnt, hogy én érkeztem meg elsőként, nem tudtam, hogy Soma ott volt-e már, csak reméltem, de nem mivel nem akartam lebukni, meg sem szólaltam, hiszen bármikor megérkezhetett a másik fél. Türelmesen vártam, közben pedig csomószor lejátszottam a fejemben az esetleges történéseket, bíztam benne, hogy minden a lehető legnagyobb rendben lesz.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Szertárak

Amióta Dana elmesélte nekem azt, hogy múltkor Benedek nyíltan kikezdett vele, azóta ideges voltam, s borzasztóan csalódott. A mellkasomon mintha egy elefánt ült volna, akkora nyomást éreztem, ha csak arra gondoltam, hogy a legjobb barátom ezt művelte.
Az ágyamon ülve újra és újra végig pörgettem a fejemben a lány szavait, s próbáltam visszaidézni a múltból is eseményeket, hogy rájöjjek, vajon tényleg végig az orrom előtt csinálta-e ezeket az aljas sunyiságokat, és annyira hülye voltam, hogy nem vettem észre? Hogy lehettem ennyire vak?
Idegesen járt a lábam, s közben folyton az órámat kémleltem. Abban sem voltam biztos, hogy jó ötlet-e ez az egész csapda, mert azt sem akartam, hogy Dana és Benedek közt történjen valami. Hisz mi van akkor, ha Benedek majd azonnal rástartol? Ha túl sokat várunk a lebuktatásával...
- Áh - nyögtem magam elé idegesen, kész káosz uralkodott az elmémben, s nem is tudtam tovább ücsörögni, mert láttam, hogy az óra mutatója közeleg a megadott időponthoz. Tudtam, hogy indulnom kell, fel is pattantam, hogy én érjek először a szertárakhoz, de a klubhelyiségen át pechemre volt szerencsém belefutni Oszkárba, meg a barom haverjába, akik természetesen most is az utamat állták.
- Závodi, mond csak, nem felejtettél el valamit? - kérdezte pofátlan stílusával, de erre nekem őszintén szólva nem volt időm.
- Most nem érek rá a hülyeségeidre Oszkár, mennem kell - vágtam hozzá a szavakat, s már kerültem volna őket, de a haverja a tenyerét támasztotta a mellkasomnak.
- Á-á, előbb fizess.
- Mi van?? Már lerendeztem a tartozásomat, mi a francról beszéltek? - értetlenül vezettem pillantásom egyikről a másikra.
- Most nem a pókerről van szó, azt már valóban rendezted. De van az a haverod, aki még lóg, te kérted, hogy ne csesztessük őt. Nos, nem tettük, de ennek is megvan az ára. Szóval vagy te fizetsz, vagy a kis levitás cimborádat felkötjük a kviddicspálya legnagyobb karikájára - Oszkár nem szórakozott, érződött a hangjából, hogy ezt komolyan gondolja. Nekem ez persze teljesen kiment a fejemből, ekkor döbbentem rá, hogy így tényleg lógok ennek a baromnak, bár láttam más megoldást is arra, hogy végre leszálljanak a haveromról. Most viszont tényleg nem volt erre időm, nagyon feszült és ideges voltam, s tartottam attól, hogy nem érek oda majd időben.
- Engedjetek már..- idegesen löktem félre az utamból őket, s megszaporázva a lépteimet, megindultam a Szertár irányába.

A Szertár ajtaja megnyikordult, majd először nyúlánk ujjak, végül azok gazdája, Benedek is átlépte a helyiség küszöbét. Lévén, hogy már nem volt tanítás, hétköznapi ruhát viselt, farmert és egy fekete inget, melynek ujjai fel voltak gyűrve a karján.
- Hol bujkálsz, Dana? - kíváncsian tette fel a kérdését, miközben kezében fogva a pálcáját, a lumos segítségével világította meg a helyiséget.
- Hűűűűűh - meglátva a lányt, azonnal megtorpant, ajka vigyorba kúszott, ahogy tekintetével végig gusztálta a navinés prefikisasszonyt.
- Nem semmi, ez a ruci...hmm. Mi az alkalom? - szemtelen mosollyal tette fel kérdését, ahogy egyre közelebb lépdelt, majd megtorpant a lány előtt, s bal tenyerével a polcnak támaszkodott.
- Miért is hívtál, Dana? -