Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Tantermek

Unott kézmozdulatokkal firkantgatok a füzetembe, a sercegő papír zaját a tanár úr egyre fáradó hangja nyomja el. Nyakunkon a vizsgaidőszak, az utolsó órákon pedig a kevésbé veszélyes bestiák vannak terítéken. Próbálok valami épkézláb jegyzetet készíteni, gondolataim azonban a lecke végéhez közeledve egyre inkább elkalandoznak. Megvakarom az orromat, úgy görnyedek előre a padban, lassan már tűkön ülve az izgalomtól. Perceken belül vége az órának, az  évfolyamtársaim is türelmetlenül fészkelődnek a helyükön. Körbepillantok a termen, majd Karola felé fordulok. Nem sokkal arrébb ül tőlem, ezért korábban is előfordult már, hogy galacsinokba gyűrt üzeneteket váltottunk egymással.
"Sietsz óra után?" - görbítem komótosan a betűket egy kitépett cetlire, amit aprócska labda méretűre formázok tenyereim közt, majd egy ügyetlen mozdulattal hajítom el neki. Mindezt úgy, hogy a tanár ebből mit sem érzékeljen. Nem lenne jó, ha pontlevonást vagy büntetőmunkát vonna maga után a figyelmetlenségem. Mondjuk amilyen jó tanulónak számítok, nem hiszem, hogy szigorúan venné, maximum a csoport előtt tartana fejmosást. Lelkesen rágni kezdem a körmeimet, fél szemmel a reakcióját lesve. A zsebemben ott lapul az ajándék, amit napok óta lázasan készítettem a kiengesztelésére. De végre elkészült, és már nem tudok tovább várni az odaadásával. Késő estig maradtam fenn, hogy miután eltanultam a technikát, a béna próbálkozásaimat követően megtervezzem neki a fehér barátságkarkötőt. Tudom, hogy azóta rendeződött köztünk az elhidegülés, de jobbnak érzem, ha bocsánatot kérek tőle ezzel a kis aprósággal. Kérdés, hogy mit szól majd hozzá.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Csónakház

Szapora léptekkel érkezem meg, hogy végre újból láthassam őt. Kezeimet a zsebembe süllyesztem, ahogy vállaim kissé előreesve állnak, én pedig vágyakozóan toporgok a viskó falának takarásában. Biztosra akarok menni, ezért még egy mentolos rágót is elnyammogok a fogaim között. Hetek óta nem találkoztunk úgy, ahogy a kísértetházban, ezért különösen felvillanyozott a meghívása. Vasárnap este hét, csónakház. Megigazítom a hajamat, hogy biztosan jól nézzek ki számára, majd kifújom a levegőt. Azóta minden nap eszembe jut az a bizonyos este, és bár ne emlékeznék minden pillanatára. Na jó, azért van egy-két homályos részlet, de a végeredményen sajnos nem változtat. Szinte megveszek a hiányától, amióta elszakadtunk egymástól. Én próbáltam írni neki, számtalan baglyot küldtem utána az alagsorba, ez még rendben is van. De a suliban nem lehetünk együtt nyilvánosan. Ez egy titkos kapcsolat, ezzel tisztában vagyok. Még senkinek sem beszéltem róla, mert nincs itt az ideje. Az üzeneteimre szerencsére válaszolgatott, elvégre bagolyban hívott el ide is, de élőben már másként viselkedett. Odamentem hozzá a szünetekben, köszöntünk egymásnak, ha összefutottunk a folyosón, de láthatóan nem tudott mit kezdeni a rajongásommal, amiből végül vissza kellett vennem, mert nem akartam elüldözni magamtól. Egészen addig el voltam keseredve, amíg el nem hívott magával a mai napra. Talán ma megbeszélhetem vele, hogy most akkor mi is ez az egész köztünk, mert van néhány dolog, amit nem értek.
Lenyomom a kilincset, az ajtó pedig engedelmesen nyílik ki előttem. Bent legalább egy kicsit elviselhetőbb a hőmérséklet. Gondolom nyáron itt nagyobb az élet, most csak a fagy elől bemenekített csónakokon akad meg a szemem. Túl korán jöttem, túl hamar akarom. Nagy itt a félhomály, meggyújtom hát a falra akasztott lámpást, hogy ne a pálcámat kelljen tartanom, aztán várok.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Bejárati csarnok

Odahajolok Oliverhez, a szánkban lévő cigaretta egyszerre izzik fel, ahogy a fiú öngyújtóját hozzájuk érinti. A körülöttünk lévő társaság cseveje egyre kevésbé szivárog be füljárataimba, tompa sistergéssé vállnak, szinte már eggyé olvad a sercegő dohány égésének hangjával. Szívok egy jó mélyet, tüdőm megtelik a tiltott élvezettel. Oliver is ugyanezt teszi, majd játékosan rám fújja a füstöt. Mindketten tudjuk, mit jelent ez, agy mikor a bláz újra ujjaim között pihen, odahajolok hozzá, majd incselkedően végignyalok ajkain. A srác elmosolyodik, ahogy én is, s már hajolna is egy csókért, mikor hangos pittyegésre leszünk figyelmesek. A zsebem rezegni és csörögni kezd, felverve ezzel az egész kis bagázst.
- Szöszi, azt hiszem kapásod van – vágja oda Troye, miközben saját elszívott adagját hanyagul a földre taszítja. Az parázslik még ott egy darabig, de mikor a mestertanonc rálép, rögtön kialszik a fénye. Én anyázva fordulok el partnerem ajkaitól, hogy zsebemből előkotorásszam a felrúnázott telefonom, majd egy gyors simítással feloldjam azt. „Prefektusi járőrözés” – áll a képernyőn, hatalmas betűkkel, a háttér színe bassza érzékeny szemeimet.
- A fenébe is – dugom vissza az immáron hangtalan készüléket tarsolyomba, majd felkapom saját cuccaim. – Bocs srácok, mennem kell – köszönök még el futtában. Felháborodott kiáltások csapnak fel a csoportban, mikor kabátomat magamra terítve, belököm az iskola bejáratát. Nem vagyok egy mintaprefektus, de már elég járőrözést hagytam ki az elmúlt hetekben ahhoz, hogyha ezt is véletlen elfelejteném, mint a többit, akkor tuti a jelvényem a kukába lendülne. Azt meg nem szeretném. Akármennyire is terhes és idegesítő meló, megvannak az előnyei. És ismertek, ha valamiből hasznot húzhatok, annak nagyon is szoktam örülni.
Ahogy az ajtó hangos dörrenéssel kinyílik, nem kell sokat kutatnom, hogy megtaláljam, akit keresek. Vagyis igazából tuti vele kell majd ma rónom a folyosókat, hisz csak ő tartózkodik itt ebben a kései órában. Hanyagul dobom neki a falnak saját már elégett cigarettámat, majd ahogy az lepattan a falról, hanyagul nyomom el lábammal, csak úgy, mint percekkel ezelőtt társam is tette.
- Áh, micsoda szépséggel osztottak ma egy szolgálatba! – Csinálok úgy, mint aki valóban örül, talán még egy cseppet meg is lepődik, ahogy karjaimat kitárom a gesztus imitálása érdekében. – Nos, Darling… - simítok végig kezén, nem törődve a személyes tér fogalmával – Mit szólnál hozzá, ha elfelejtenénk ezt a buta őrjáratot és csinálnák valami igazán fun dolgot?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Első emelet → A szfinx portréja előtt

  Régen mindig megkaptam, hogy milyen jó képeket tudok választani, meg mennyire érzékem van ahhoz, hogy képegyütteseket komponáljak. Nos, ez nem látszik a háttérképemen. Talán még egy extrém kijelentésképp azt is lehet mondani, hogy mi ketten ég és föld vagyunk (pun intended). Nem tudom, egyszerűen valami nyitottat akartam választani, valami olyat, ami nem okoz szorongást azzal, hogy milyen zárt. Mondjuk nem félek az ilyenektől, de akkor is, egyes dolgok elő tudnak idézni benned érzéseket, mint például a színek. Lehet valami zöldet kéne beállítsak, az úgy is a chill-szín, vagy mi. A melankolikus seggemnek mondjuk lehet jót tenne valami sárga, de ez túl egyértelmű így navinésként, na mindegy.
  A galéria ikon felett kicsit megáll az ujja, amitől kicsit megijedek. Hála isten, feleslegesen, de azért rá kérdez a tartalmára.
- De, tudod, miután megfürdök, szoktam ilyen szexi selfie-ket nyomni a tükörben. - próbálom hangsúlyommal éreztetni a szarkazmust, ám az arcommal a poén kedvéért minél csábítóbban próbálok nézni és a végén, még egy szolidabb pózt is felveszek, ami végül persze nevetésben tör ki. Na jó, néha azért csináltam egy-két olyan képet, de az csak ilyen "önbizalom-növeléses" gyakorlat volt, amiről régebben olvastam. Néha még mindig csinálom, amikor elég jól érzem magam a bőrömben, hogy amikor ez megváltozna, akkor elő tudjam venni őket és így emlékeztethetem magam, hogy igenis vagyok olyan helyes, mint egy másik srác.
- Nem, dehogy is, csak viccelek! - oszlatom el az esetleges kételyeit egy féloldalas mosollyal, hátha ő pont olyan, aki nem érti a szarkazmust. Biztos, ami biztos, nem ám valami önelégült fuckboinak tart majd.
  Amikor felfedem, hogy (többé-kevésbé) részese voltam az emo szubkultúrának, eléggé megrökönyödött. Végül is, meg is tudom érteni, az átlag emberben elég sok félreértés és sztereotípia él ezek az emberek iránt, hogy "jaj, mind vagdossa magát" meg minden. Az ilyet nem kigúnyolni kéne, hanem segíteni az illetőn.
- Igen, azok. Ahm, ja. Igaz, jóval 2009, a szubkultúra virágkora után szálltam be én is a buliba, de akkoriban segített. Így éreztem, hogy tartozok valahova. Elég sötét korszak volt az. De nem vagdostam magam, vagy ilyen hülyeségek, csak... ja, hajat növesztettem a képembe. - néztem merengve magam elé, a magyarázat végére beszúrtam egy fájdalmas mosolyt. Nem hiszem, hogy érdekelte volna egy félórás ismeretterjesztés és előadás, viszont remélem azt megértette, hogy miért is csatlakoztam valami ilyesmi dologhoz.
  Amikor a készülékemről kezd érdeklődni, kicsit meginog a magabiztosságom. A muglik közötti életemben sem voltam egy kifejezett műszaki-szaki, de mióta a varázslók közt létezem, mégúgy se tudok lépést tartani a loholó technikával, de azért igyekszem minden kérdésére válaszolni.
- Igen, megértem. Senkinek sem lenne szabad zene nélkül élni. Ez az, ami a földön tart, de ugyan akkor felrepít az égbe! - mosolygok rá, majd a mondat végénél felrepül a tekintetem is, majd egyből visszaereszkedik Benire. Annyira édes, ahogy fellelkesül attól, hogy részlegesen átengedem neki a ketyerémet. - Nyugi, nem nagy meló, majd segítek. - fogom meg biztatóan a vállát, miközben visszaveszem tőle a telefont. A kis lelkem elolvadt tőle, ahogy fellelkesült a "filmes -randi" ötletén.
- Ahm, mit szeretnél? Én a fantasy-kat szeretem, de ha ilyen macsóban érzed magad, nézhetünk valami akciófilmet, de én nyitott vagyok valami romantikusra is, te döntesz.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Csónakház

Fej, vagy írás? Hanyagul pörgetem ujjaim között a kis bronz knútot, mígnem feldobom, hogy meglássam az eredményt. Ha fej, megreszelem a mai találkozásunk alkalmával, ha írás, akkor jó kisfiú leszek, és nem bántom. Haha, jó vicc, mi? Hetek, sőt hónapok óta erre vártam. A beetetési szezon úgy látszik elég hatásos volt, a fiú mit sem sejtve csókolt vissza kétszer is egymás után a kísértetházban, ahol alig bírtam, hogy kárörömömben nehogy elröhögjem magam. Szerencsére ez nem történt meg, s ráadásul még együtt is aludtunk, mikor elérkezett a pihenés órája. Felmerült a fejemben, hogy miközben az igazak álmát alussza, addig én lepippantom, vagy valami, de végül aranyos és kedves voltam és nem tettem meg. Na de majd most. Fej. Tudtam, hogy én győzök.
A takarodó még nem lépett érvénybe, így hanyagul kilököm a kastély ajtaját, hogy bakancsom az olvadozó földet taposva vigyen tovább. Kabátom csapkodja az esti hús levegő, én mégsem fázom. Nem, fel vagyok villanyozva, nagyon is. Sok baglyot váltottunk azóta, találkozni ám csak futtában tudtunk, ott sem tudtam mit kezdeni rajongásával. Meg igazából nem is akartam. Tartottam tőle, hogy mit mondanak a haverok arra, ha megtudják, hogy túlságosan is kedves voltam és vagyok is vele. Ők is tudják a tervet, hogy megdugom és ennyi, de azzal nincsenek tisztában, hogy a fiú tudja a titkaim felét, hanem az egészét, ezért sokkal nagyobb belátása van a dolgokba, mint mondjuk annak az ominózus baráti körnek. Így nagyobb veszélyt jelent számomra, mint Nándiék.
Ahogy cipőm hangosan koppan a bejárat előtti kiugró részen, szívem dobban egy nagyot. Tenyerem izzadni kezd, légzésem nehézzé válik. Izgulok, de magam sem tudom, hogy miért. Amikor pedig belépek a házba és meglátom őt a lámpák adta gyér fényben, egyszeriben valami furcsa nyugodtság lesz rajtam úrrá. Eljött, ahogy ígérte. Igazából nem is tudom, miért tartottam attól, hogy nem fog, hisz elég befolyásos vagyok, egy csettintésével pokollá varázsolhatnám az életét.
- Hát szia, Szépfiú! – Bókolok, ahogy közelebb lépek hozzá, majd nyomok egy puszit szájára.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Bogoly Burger

Ahhoz képest, hogy alig egy hónapja érkeztem az iskolába, már meg is kezdtem az aktív ténykedést. Az első napokban, nagyon magányos és kilátástalan voltam, de ez már a múlt. Megfogtam egy lehetőséget, és cikkeket kezdtem el írni, eleinte csak azért vállaltam el, hogy eltöltsem az időmet valamivel a sulis dolgok mellett. Nem szeretek unatkozni, mivel gyorsan tanulok, időm is sok volt, barátok kevés, de ez is kezd megváltozni. A lényeg, hogy jelenleg cikkezek, és egy kis megbízhatatlan infó után eredtem, kideríteni igaz-e, és érdekel ki áll mögötte, és mi motiválja. Kiderült, nem én vagyok az egyetlen, aki rákapott erre a témára, és érdekli az igazság. Ki akarom deríteni ki lopkodja a tanároktól a szorgalmikat. Nem verték nagy dobra. Az iskolavezetőség nem akar botrányt, a tanárok védik a becsületüket. Én is csak egy megbízható ember elszólásából tudom, és indultam el nyomozni. Másik hasonló beállítottságú diáktársammal Lena Felagund-dal találkozok, ő az, aki elindult egy másik nyomon tőle, függetlenül a témában. Baglyon beszéltünk meg egy találkozót a faluban a Falatozó Gyorsétteremben. Felveszem a kabátomat, és elindulok a faluba. nem nagyon vágom merre van ez a étkezde, de nincs lehetetlen. Kissé eltévedek, de megpillantom a helyet. Jó korán elindultam, előkészülve az elkavarodásban. Bemegyek, köszönök a pincérnek. Egyelőre csak egy üdítőt rendelek, és viszem fel az emeletre. Még van idő a megbeszélt időpontig. Nem sok konkrétumot tudtam meg, de biztató a helyzet. Egyelőre azt tudom, hogy nem szólóban van az elkövető, hanem többen lehetnek. Én kettő vagy három elkövetőre gondolok eddig, és ezt is támasztják elő a nyomozásom alatt meglelt nyomok. Az az érzésem, hogy köze van az állítólag visszatért Navinés házszellemnek, Auslander Angyalkának, de ezt nem tudom bizonyítani, csak egy nagyon erős megérzés. Kíváncsi vagyok mi van a lány birtokában. Hátha ketten előbbre jutunk. Még nem tudom milyen formában szeretném lehozni a blogban. Egy cikk legyen a végén, vagy cikksorozat. Mindkettőnek meg van az előnye és a hátránya. Egy nagy felderítő cikknek az, hogy nagyot tud ütni, és csak akkor jelenhet meg, ha meg van a tettes, a megoldás. A negativitás az, hogy ha nem tudok a végére jutni, soha nem fog megjelenni. A cikksorozat folyamatosan feltartja az érdeklődést, de ha nem ér a végére a dolognak, az nagy bukta lesz, és kész nevetség tárgya leszek. Előbb ezen a megbeszélésen legyek túl, jól jönne a közös munka, a segítség. Nagyot kortyolok az italomból, kavarognak a gondolatok az üggyel kapcsolatban.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Kviddicspálya

- Na, nem azért, mintha nem én nyertem volna, mert hát ez nem is kérdés, de lásd, milyen rendes vagyok, simán kiegyezhetünk döntetlenben - közöltem vele határozottan, negédes hangnemben, imádtam húzni az agyát. Tisztában voltam vele, hogy sokkal gyakorlottabb nálam, így nem sok esélyem se lett volna nyerni ellene, de ezt a gondolatot megtartottam inkább magamnak.
- Bizony, abban vagyunk, kedves barátom - vigyorogtam rá jókedvűen. Nagyon egy hullámhosszon voltunk szinte mindig és folyton meg tudott nevettetni.
- Nos, igen. Hát, a szilveszterem elég szörnyű volt, remélem, hogy jövőre jobban fog sikerülni. Egy ideig emésztettem magam a történteken, de rájöttem, hogy nem érdemes, meg mindez már a múlt - feleltem neki kicsit komorabb arccal visszagondolva a történtekre. Nem volt számomra egy egyszerű időszak, de végül sikerült túltennem magam a dolgokon, ebben pedig sokat segített az, hogy Soma végig támogatott, így nem voltam magamra utalva.
- Boldog vagyok Somával, nagyon összeillünk, hasonlítunk egymásra és kölcsönösek az érzelmek - válaszoltam neki mosolyogva, majd játékosan összeborzoltam Bence haját, miután kissé megdőltem általa.
- Ismerem, ő az egyik barátnőm! Húúúúúú, aztaaa! Mekkora lehetett már, mikor Masa rájuk nyitott! Nem lettem volna a helyében. Össze is jöttek vagy csak ott aludt? - kérdeztem kíváncsi tekintettel. Micsoda kalandok, hát elég érdekesen alakult a lány szilvesztere is, na majd kikérdezem, ha találkozunk. Amúgy is lesz mit mesélnünk egymásnak...
- Jaj, igen, hallottam már a szüleiről, nem egyszerű esetek. Én is örülnék, ha lenne telója, akkor többet tudnánk kommunikálni egymással - lelkendeztem a fiúnak. Márk is jó barátom volt, belegondoltam, milyen muris helyzet lenne, ha két jó barátom összejönne.
- Igen. Ha nem baráti státuszban lennénk, akkor ennek a dupláját csinálnád - vontam meg a vállam komoly képet vágva, majd hirtelen elképedtem, mikor nekiállt valóban fekvőtámaszozni.
- Hé, csak ennyit tudsz? Na, ne már! - vontam fel a szemöldököm, majd arra az elhatározásra jutottam, hogy tovább szívatom, ha már belement a játékba.
- Ha még nyolcat lenyomsz, utána jön a nehezítés - utaltam sejtelmesen magamra, hogy bizony engem is el kell majd bírnia, ha tud.
- Lássuk, mennyit bírsz! Hajrá! - néztem rá szép szemekkel vigyorogva, majd elkezdtem pom-pom lányosan ugrándozni. Én aztán részemről mindent megtettem, hogy ösztökéljem kicsit...

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Bogoly Burger

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Bogoly Burger

- Finomak is azok a kaják - feleltem neki mosolyogva. Eszembe jutott hirtelen csomó olasz kaja, amiket imádtam, de jelen helyzetben egyáltalán nem voltam éhes, mert épp az imént ettem valami finomat. Nemhiába kértem spagettit itt is, látszott, hogy odavoltam az olasz ételekért.
- Én még sosem voltam a Balcsin meg azokon a helyeken sem, ahol jártál. Biztos nagyon klassz lehet, egyszer mindenképp meg akarom nézni, most felkeltetted az érdeklődésemet. Én idáig a családdal nyaraltam, voltunk Görögországban, Spanyolban meg Egyiptomban - válaszoltam neki mosolyogva. Eszembe jutottak a családi nyaralások, melyeket mindig annyira vártam. Nagyon jól éreztük magunkat, akkor kovácsolódott össze a család igazán, amikor utazott. Szívesen elmentem volna idén nyáron is valamerre, de nem tudtam, hogy anyámék terveztek-e valamiféle utazást erre az időszakra vagy sem.
- Igen, az, meg valahogy intelligensebb is a társainál. Igaz ez a kajálásában is kiütközik, ugyanis szereti az édességeket is, persze nem mindent, de mindenesetre érdekes eset - nevettem el magam. Igaz volt Laura megállapítása, ugyanis a varázsvilágos dolgok nagyban elütöttek a mugli átlagtól, ez pedig a kacsákra is nagy mértékben érvényes meghatározás volt.
- Az nagyon klassz, akkor még sok időt töltötök együtt - feleltem neki vidáman, miközben belegondoltam, hogy Hápival is hosszú időszakot fogok még eltölteni.
- Nos, nem tudom... igazából nem sokat tudok róla, sőt, szinte semmit - feleltem neki kissé elpirulva. Igaz, beszélgettünk néhány dologról, de idáig nem jutottunk el a belső infókig, azaz kinek milyen állata van, mi a vágyálma, mik a preferenciái és a többi. Csakis azt tudtam meg róla, hogy miket csinál szívesen a szabadidejében, illetve mi a kedvenc étele. Közben eszembe jutott, hogy szegény kacsámnak elfelejtettem tápot venni, szóval még el kellett látogatnom sürgősen a kisállat kereskedésbe. Szóltam Laurának ez ügyben, hátha velem tart, majd, ha igent mondott, elindultunk az említett üzlet irányába.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Magyar Mágiaügyi Minisztérium

Martin Rombergoktóber 31.
Ott a pont, szerencse, hogy Martin is kezdi érteni a lényeget: ebből az egészből semmi haszna nem származna a nőnek, ha direkt csinálná. Összekoszol pár papírt, amit lehet így még újra is kell írnia? Elporlasztja egy szinte vadidegen kollégája íróasztalát? Hűha, nem állítom, hogy lehetetlen erre összeesküvés-elméleteket gyártani, de valóban szükséges lenne? Na, szerintem sem.
Hagyja, hogy arcára kiüljön a megkönnyebbülés, ahogy a sötét fellegek eloszlani látszanak, és nyílt, bizakodó tekintettel pillant Martinra. Súlypontját kicsit előrébb helyezi, tartása immár nem olyan zárt, kevésbé védekező, mondhatni bizalmasabb.
- Nem nyúlok - bólint, és még kezeit is felemeli védekezően, mielőtt újra maga köré fonná őket. Szófogadóan bólint, a legártatlanabb jószándékkal a szemében... bár legszívesebben már odafent járna az irodában, távol a furcsa pasastól, és a(z immár) káoszos részlegétől.
- Reggel tűnt fel először - tesz eleget a kérésnek habozás nélkül, miután a férfi lemásolja az ő pozícióját. - Az ágyam kiugrott az ablakon, a kiskanalam szivárványszínben ragyogott a kávéban, a kulcscsomóm elásta magát, a székem mikor legutoljára láttam nyerített, az iratposta ugye lángba borult... - megvonja a vállát. Lehet folytatná a mondatot, valahogy úgy, hogy igen, valószínűleg az ő hibája nem a tárgyaké, de hagyja, hogy ezt a következtetést a férfi vonja le. Az eddigiek alapján úgy érzi jobban kijönnének ha a nő nem tesz úgy mint aki gondolkodik, és majd csak meglepetten bólogat, ha Martin elmélettel áll elő. Egyébként a férfi számára sem lehetnek annyira feltűnésmentesek a furcsaságok, legalábbis Sonja is hallotta már a pletykákat a reggel óta pink, levehetetlen cicafülekkel dolgozó kétajtósszekrény aurorról vagy látta azt a recepciósboszorkányt, akinek a füléből sivítozó denevérek laknak. Undi, tudom, és csak akkor maradnak csendben, ha fülzsírízű Bogoly Bertie drazsét kapnak.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Könyvtár

A szombatok és a vasárnapok általában a legnyugisabb napok a héten. Ilyenkor a diákok nem igazán éreznek kényszert tanulni, pláne nem betenni a lábukat a könyvtárba. Néhány szerelmespáron illetve szorgos kék diákon kívül nem is számítok másra ma. Ennek megfelelően hónom alatt ott is a tökéletes könyv, egy beleragadósabb típusból. Amolyan három óráig olvassa az ember anélkül, hogy észrevenné fajta. Ezt csak ilyenkor jó forgatni, ha túl sok a kérdés, nagy az átjárás, élvezhetetlen a sok kirángatás miatt, amit a buzgós gyerkőcök kérdései okoznak.
Én nyitok, így egyeztünk meg, sőt abban sem vagyok biztos, hogy kollégám bejön-e ma. Ilyenkor felesleges a duo, egyedül is túlerőben vagyok.
- Odett? - meglepődve pillantok rá. Aztán az ajtóra. Utána újból rá. Én nem így lettem tájékoztatva. Könyvtár, kávé, ráadásul szombaton. Egész kellemeset csalódtam.
Odasétálok az asztalhoz, megkerülöm és leülök. Onnan figyelem végig azt a bazárt amit hamarjában kitesz.
- Melyiket ajánlod ha én a keserű ízeket szeretem? - kérdezek rá, mert az ilyesmihez én nem igazán értek. Viszont az újdonságokra mindig nyitott vagyok, pláne akkor, amikor épp bolondos ingnapot tartok, elvégre a ruha ezt megköveteli tőlem.
- Teljes mértékben megbízom benned, hiszem, hogy mindent úgy teszel, hogy senkinek illetve semminek ne essen baja, beleértve téged is - adom meg a választ. Felpillantok rá, ajkamon szelíd mosoly. Picit talán apukás, vagy inkább nagybácsis. Családi, bizalmas, viszont nem féltő. Így van, volt már dolgom problémás esetekkel. Az ilyenek szeretik, ha nem kezeljük őket problémás esetként. Én pedig mindaddig megadom a bizalmat, míg el nem játssza. Legalábbis tudja csak így.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Könyvtár

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Csónakház

Fülsüketítő számomra a csend, amely körülvesz a nem túl nagy méretű helyiségben. Elhasznált levegő terjeng körülöttem, amiből csak néha szippantom be a faanyag kellemesnek mondható illatát. Ezúttal elég meleg van ahhoz, hogy levegyem a kabátomat, s az egyik itt felejtett székre helyezzem. A nyomasztó magány elől menekülve először lámpát gyújtok, aztán a felszerelések között kutatva kézbe veszek néhány régi újságcikket, majd olvasni kezdem a hasábokat. Nem meglepő módon a tóról van benne szó, mégis lefoglal a várakozás alatt.
Hangos koppanásra leszek figyelmes a bejárati ajtó felől, megfordulva pedig felsejlik előttem a srác körvonala. Izzadni kezdek, kitátott szájjal veszem a levegőt zavaromban, s még az ujjaim is finom remegésbe kezdenek. Ő viszont nyugodtnak tűnik, határozottsága pedig nem ragad át. Nyelek egy nagyot, majd arcomra mosolyt erőltetve integetek neki, sikeresen elejtve az újságot. Ahhoz képest, hogy milyen macsónak gondoltam magam, most ugyanazt a szorongást érzem magamban, amit az alkohol előtt.
Egészen addig, amíg közelebb lépve hozzám szájon nem puszil. Én csókra nyitom a szám, mert naivan azt hiszem, hogy az következik most. Még a szemem is lehunyom egy pillanatra, s csak később csalódom a gesztusban. Nem vagyok valami tapasztalt, továbbra is a romantikus regényekre támaszkodom ilyen téren. Elsősorban a Szellemszerelemre, amit még ő adott szülinapomra. Elkezdtem olvasni, és nagyon élvezem, bár valószínűleg csak azért, mert tőle kaptam. Amint észbe kapok, fújok egy utolsó buborékot a rágómból, majd sietősen becsomagolom egy papírzsepibe, amit a zsebemben rejtek el.
- Szia, mi újság? - tördelem ujjaimat zavartan, elővigyázatosságból fél szemmel a kijáratot figyelve, nehogy idő közben társaságunk akadjon. Vajon van hozzá kulcs, hogy magunkra zárhassuk a helyet? Bátortalanul végigsimítok a karján, miközben folyamatosan a reakcióját figyelem. Fogalmam sincs, hogy meddig mehetek el nála, lehet hogy a múltkor belőle is csak a pia beszélt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

- Mennyire cuki vagy!
Húzódik hatalmas, lelkes vigyorra a szám, szinte már rendellenesen csillognak a szemeim, és úgy nézek rám, mint a tökéletes karácsonyi ajándékra, ami akár ijesztő is lehet, de remélem, hogy nem kezd el futni, mert _én_nem_futok. Főleg nem egy pasi után, hát azért na, bennem is van önérzetesség. Viszont tényleg nagyon cukkancs, olyannyira, hogy még könyökeimmel is megtámaszkodom az asztalon, és arcomat tenyereimbe fektetem. Cukkancs és egyben nagyon bosszantó is. Hát baszki, komolyan a legjobb farkasos poénomat dobtam be, erre úgy néz rám, mintha fogyatékos lennék, és még neki is áll pislogni ezerrel. Most morzézik vagy mi a tök van? Lehet, hogy éppen egy harmadik farkasnak üzen hirtelen segélykérően? Jaj de izgi lenne! Érzem is, hogy az ereimben úgy ömlik a lelkesedés, mint amikor a színpadra megyek fel, és szinte már kezdek is pörögni. Társasági farkas leszek!
~ Csak nyugi! ~
Szólok rá magamra figyelmeztetően, hiszen valljuk be, erről szó sincs, ő csak pislog. Kurva sokat. Lehet, hogy ezzel azért orvoshoz kéne fordulni, mert ha egy egy egyszerű poén ennyire sokkolja, akkor mi van, ha belendülök, és durvább dolgokat hozok elő? Easy van, öcsém, tényleg nem akartalak telibe sokkolni, csak még tanulom én is ezt a közösségi farkas létet. Hát mennyire jó már, hogy van itt még egy legalább belőlem? Kazi nem is említette, hogy lehet majd papás-mamásat játszani. Mondjuk ahhoz szerválnunk kellene egy babafarkast is, de azért na, én bármennyire is szeretek farkas lenni, nem hiszem, hogy annyira lelkes lennék, amikor szembe jönne velem egy gyerek, aki érződik a farkas-kór. Akkor kinyírnám azt, aki ezt tette vele.
- Odett.
Jobb kezemet előre nyújtva kezdem meg a hétköznapi barátkozást - bah, azt hittem, hogy mostanra már a réten fogunk kergetőzni, erre... - és remélem, hogy elfogadja. Nem tudom, hogy a világ legjobb vicce után mit is mondhatnék neki, mert az “olyan, mint te” eléggé snassz lenne.
- Farkaséhes Odett.
Na hátha így már, ha így sem, akkor nem tudom, de most komolyan ki kell mondanom, hogy FARKAS, hát nem hiszlek el ember, de komolyan, hogyan lehetsz ennyire cukor és tompa egyszerre. Én meg itt szinte már körbeudvaroltalak. Csak essen le, légyszike. Na!

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

Tudtam én, hogy ha nem is jön be annyira, mert túl nyugis, akkor is inkább a pub lett volna a jó választás, mert most mi fog történni? Kinyírnak a francba, és akkor még szerencsésebb vagyok, ha csak ennyi történik. Ah, kell nekem itt a lazát adni. Mondjuk feltétlenül nem is kéne az ártatlan nőcit sem, hát az még inkább előhozza a ki a janit ezekből az emberekből. Helyette inkább megköszörülöm a torkom, és…
- Ugye nem gondolod komolyan, hogy én téged néztelek?
A hangomban az őszinte megrökönyödés és az enyhe felháborodás szépen elegyítve jelenik meg a hitetlenkedéssel. Jó, amúgy de, néztem őt is, de nem úgy, Jézus, hát azért van ízlésem nekem is. Csak valami kis ihletforrást kerestem, meg ismerkedtem a helyiekkel, de, hogy ilyen messzemenően nevetséges és téves következtetést vonjon le valaki, hát eszem megáll. Kicsit közelebb hajol, megcsap az alkohol bőrébe ivódott mélysége, és fintorogva húzódom el, megpillantva a pultnál ülő másikat.
- Na, nézd csak haver, nekem nincs semmi aberrációm, az ilyen típusokra bukom. Korombeli, ápolt.
Mondjuk ezzel csak valószínűleg még inkább magamra haragítom a fószert, de ahelyett, hogy bármit csinálna, a haverjaival inkább elindul vissza a helyére, így a kocsmai verekedés történetem még mindig egyenlő a nullával. Mondjuk ezt nem bánom, csak kicsit megdöbbent.
- Ennyi?
Ah, az izgalom sem a régi már, nem mintha ne örülnék, hogy leléptek, csak nem értem, hogy miért, egészen addig, amíg meg nem látom a pultoslányt, aki extra kört vitt ki nekik. Azt hiszem, ez megdobja a ma esti fogyasztásomat, de annyi baj legyen, legalább Kazinak nem kell magyarázkodnom a szétvert fejem miatt, hiszen én most szépen a kis ágyamban szunyókálok. Aham, meg a pacinak a… Na inkább előkabarom a pénztárcámat, és letéve magam mellé várom, hogy a lány visszajöjjön, gondosan nem nézve a másik figurár, hát még a végén elbízza magát.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Tanári szoba

- Ez a hely tele van helyi menő csávókkal, amíg ők egymást méregetik, én inkább megbotránkoztatom a környéket.
Ennyi az egész, ebben tényleg nincs több. Egész életemben rossz gyerek voltam, aki seprűn kergetőzött Bogolyfalván, díjnyertes rózsát lopott az anyjának, és legutóbb egy középső ujját felmutató kezet formált a karácsonyi díszekből a falu főterén. Ja meg tojással dobálta meg a hivatal ablakát, mert miért ne. Semmi politikai hátsószándék nem volt bennem, csak mókás volt, ahogy a tojás szétrobbant az ablakon. Lehettem volna kviddics-legenda is, ha az a navinés kis cukkancsmókus nem tarolja el a bokám, vagy ha időben ellátnak. Így viszont maradtam a minisztérium kis csókos csicskája. Hogy ez se rossz? Hahahaha, de.
- Kellene, hogy érdekeljenek?
Nem tudom, lehet, hogy kellene, de valahogy mindig inkább a mókára és a megbotránkoztatásra koncentráltam. Három fiútestvér után születtem én, mint negyedik, nagy korkülönbséggel, de azért az idősebbek haverjaival bandázva. Tíz évesen tetoválásom lett, amiért anyám vert meg, nem is apám, de én nagyon büszke voltam rá. Meg arra is, hogy az én imádnivaló anyámat ennyire kihoztam a sodrából. Kipróbáltam a füvescigit, egy hétig beteg voltam utána, de akkor éppen jó volt, mert Bözsi néni házának tetején csináltuk, miközben hallgattuk a pletykákat a falubeliekről. Sosem voltam az a klasszik jó gyerek, és tudom, hogy soha nem is leszek. Ez ilyen.
- Anyám. Ez a mániája, hogy mindig legyen nálam étel, mert mi van, ha a manók nekiállnak sztrájkolni és akkor nem lesz mit ennem, és éhen halok. Hozzáteszem, a faluban lakunk, szóval képes leszek arra, hogy hazamenjek enni.
Anya csak túlaggódja ezt az egészet, mert mi a fene történhet, de komolyan? Azt mondják a manók, hogy na akkor nincs kaja, így jártatok. Első lépésként sereget tobozoznék, megrohamoznánk a konyhát, aztán kilopnánk a legjobb kajákat. Nem mindet, másnak is hagynánk, csak olyat, amit mi szeretünk enni. Aztán hazamennék és megvacsoráznék. Nem lenne egy nagy was ist das a művelet, de hát anyám, az anyám, nem tudok vele mit kezdeni. A süteménye meg valóban isteni, szóval nem baj, ha ad. Legalább ezt a havergyereket is meg tudom kínálni valamivel. Csak jól állok.
- Lazább? Mindenki azt hiszi, hogy csak mert apám az ki, majd lazább. Pont, hogy nem. Persze, vannak tanárok, akik itt jönnek, hogy jaj, hát Andor fia, mintha olyan nagy haverság lenne közöttük, csak mert vágják pám keresztnevét, és akkor már egyből mi is haverok lennénk, de nem, a legtöbben vagy ugyanúgy, vagy szigorúbban kezelnek, főleg mivel nyíltan renitensnek számítok.
- Höh. De. A nagybátyja.
És nem, nem tetszik, hogy egy kiskamasz szájából hallom Médi nevét, aki hímnemű. Na arról nem volt szó, hogy fiúkkal is barátkozik. De nem, még nem tervezem azt, hogy a rét melyik részére ásom el a hulláját. Még.
- Pontosan, de kanyarodjunk vissza az előbbi témára. Honnan ismered Médit?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Bogoly Burger

Lena Felagund

 Várakozás közben hallom, valaki belép az étterembe. Amikor a pultnál van hallom meg a hangját. Női hang, szerintem ő lesz az én emberem. Majd megtalál, van annyi esze, ha nem lent vagyok, akkor feljöttem. Nem akarom, hogy lássanak minket. Nem a lány miatt, hanem ne rakják össze, hogy két blogger összeül, főleg nem két házból valók. Sokan kapnak az ilyenre, egyből valami összeesküvés elméletet gyártanak. Van ilyen itt az iskolában is elég, most nem is járnának messze a valóságtól. Feljön, lehuppan elém, és egyből a lényegre tör köszönés után. Ami nem baj, tetszik.
- Szia! Igen fontos, remélem tudsz segíteni, inkább tudunk egymásnak. Azt halottam, hogy te is nyomozol az eltűnő szorgalmik ügyében. Megoszthatnánk egymással, mire is jutottunk a dologban. Arra gondoltam, egyesíthetnénk erőinket. Mivel mindketten bloggerek vagyunk, így még jobban is tudunk érvényesülni talán. Írogathatnánk róla, de erről majd később. Levélben nem akartam kifejteni, hiszen nem odavaló ez a téma, ez személyes. Én egy elejtett elszólásból indultam ki, addig jutottam, hogy van egy sejtésem ki is lehet benne. Bár, nem gondolom, hogy egy személy lenne az egésznek az elkövetője. Auslander Hajnalka ház szelleme került nálam gyanúba. Személye a csínyek királynője, éltében is vonzotta, halálát is ennek köszönheti, ez szellemként sem változott. Nyugalom volt a házban addig, amíg nem kelt életre az a pletyka, hogy visszatért szellemként, pár éve valamiért elment. Furcsaságok nem régen kezdődtek a diákokkal való viccelődésekkel, de egyre komolyabb dolgok vannak. -
 Mondom el a lánynak halkan, nem akarom, hogy véletlenül is valaki kihallgasson minket. Szerintem itt sem biztonságos, de jobb, mint a kastély. Ott tényleg a falnak is füle van. Nem akarom, hogy ez kitudódjon addig, amíg meg nincs a tettes, vagy valami konkrétabb dolog.
- Nagy vonalakban ennyi a dolog. Amúgy Ian Fraser Kilmister vagyok, de mindenkinek Ian. Elsőéves Navinés. Gondoltam így élőben is bemutatkozok. Más, mint levélben. Te mit gondolsz a dologról? -
 Nézek rá kérdően, hiszen nagyon felpiszkálta az érdeklődésemet ez a dolog. Azért is, mert ketten is elindultunk ezen a témán, egymástól függetlenül.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

- Leszarom, nekem akkor is a legfancybb diétás kaját fogjátok adni, ha kell, külön szerződtettek házimanókat. Van pénzetek, nem? Na. - Fűzöm hozzá, miközben haladunk a legelső esküvői ruhaszalon felé, amit közösen fogunk meglátogatni. Hát igen, olyan gyorsan felnőnek...
Ez a kis köcsög itt mellettem férjhez fog menni. Gyűrű lesz az ujján, vágod? Elképesztő. Mínea! FÉRJES ASSZONY! Pedig nehezen tudtam volna ezt elképzelni róla pár évvel ezelőtt.
- Ha nem, akkor olyan beszédet kapsz az esküvőn, hogy nem fogod megköszönni. - Vigyorodok el, és meg is köszörülöm a torkom. - Tisztelt mindenki! Míneáról mindig is tudtam, hogy egy nagyon komoly, elkötelezett, céltudatos nő. Például amikor kivertem a szobánkban, olyan hideg céltudattal reagált, hogy tudtam, az életben mindig is meg fogja állni a helyét... -Itt azért kicsit arrébbszökkenek a járdán, hogy az esetlegesen engem célzó pofont kikerüljem, de ha tehetném, még a másik oldalra is átmennék. Az arcomon gonosz vigyor. - A Rellon-orgiákon pedig mindig páratlanul teljesített, a kitartásban sincs hiánya... khm... - El kéne kezdenem menekülőre fogni, ugye? Nagyon meg fogom szívni, ha így folytatom. Mondjuk futni sincs értelme, mert velem ellentétben Mínea szokott varázsolni, ha valami nem tetszik neki.
- Oké-oké, kussolok, jó - védekezek feltartott kezekkel, megállva a ruhaszalon bejárata előtt. - Tudom, ez nagyon fancy, jófiú leszek, ígérem. - Bólintok jelentőségteljesen, majd kinyitom előtte az ajtót. - Csak Ön után, hölgyem.
Jó, azért Mini mellett könnyen hozzá lehet szokni a luxushoz, de arra nem számítottam, hogy úgy fogják kinyalni a picsánkat, mintha wellnesshotelbe jöttünk volna. A macaron-hegyek, pezsgő és habkanapék világa egy _ruhaboltban_ azért mégis csak idegenül hat. A macaron-t egy "diétás is van?" kérdéssel utasítom el.
- Hallod... mennyit kérne szerinted a szőke? - Súgom oda Mininek, mikor a szőke és a barna hölgy, akik a seggünk tisztára sikálása érdekében vannak jelen, nem hallják éppen. - Itt mindent meg lehet fizetni.
Aztán Mini már ki is jön az első ruhában, és szó se róla, ez a csaj mindenhogyan gyönyörű, és minden jól áll neki. Esztétikailag majdnem tökéletesnek tartom őt, ezért is volt témája már festményemnek, ezért fotózom mindig, amikor lehet. Van valami különleges az arcában, a válla ívében, ami nőies, mégis erős, hiszen sportoló.
Mégis, a meghatottságomon túl, amikor felfogom, hogy hogy néz ki ebben a csipke-fodor áradatban, a szép kis uszályjal, ujjacskákkal, akkor megpróbálom nem telibe elröhögni magam.
- Milyen... szűzies. - Krákogok. - Úgy nézel ki, mintha a Jonas brothers minden tagja kölcsönadta volna neked a tisztasági gyűrűjét. - Itt már nem tudom visszafogni magam, és röhögni kezdek.
- De amúgy full meghatódtam, hogy így látlak fehérbe', meg minden. - Jegyzem meg csak úgy mellékesen, és ha valaki, Mínea látja a viszonylag semleges arckifejezés mögött, hogy nem csak poénkodok.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Könyvtár

- Lassan csukódik vissza és követtem magát.
Adom meg a kellő tájékoztatást, hogy mégis, hogyan kerülhetek én az ajtó ezen oldalára. Szimpla élelmesség történt, semmi több. Csak jöttem, osontam és most itt vagyok, elé téve megannyi lehetőséget, és mint tudjuk, minden választás egy kis titok leleplezése.
- A pirosat. Erősen aromás, de nem torokkaparó, csokoládés, kékáfonyás beütéssel, mint a tölgyfa hordóban érlelt finom bor.
Szeretem ezeket az ízesítőket, olyan különlegessé teszik a kávét. Nagyon ritkán iszok, mert nincs rá szükségem, én az a tipik kávéházlakó vagyok, aki beül a kis barátaival, elnyúlik a párnán vagy a kanapén, és eltölt egy délutánt ott, csak szimplán a semmivel. Ezek amúgy a legjobbak, szóval nem kritikaként mondom.
- Persze. Vigyázok mindenkire.
Bár a szüleim azért pakoltak be ide, mert azt hitték, hogy a húgommal akarok lenni, holott erről szó sincs, azért indultam el a legutóbbi alkalommal a Bagolykő felé, hogy megöljem őt, az egyetlen jó dolgot, ami a szüleim életében van. Szeretem a húgom, de akkor nem gondolkoztam tisztán. Akkor elég sok mindent nem gondoltam át. Most már más célok vezérelnek, olyanok, melyek miatt nem hiszem, hogy a bizalomnak elő kéne fordulnia kettőnk között.
- Maga rendes fickó, látszik a szemén, meg érződik a hangján. Olyan jó ember hangja van. Szóval megtenné, hogy nem bízik bennem? Nem a teliholdas dologgal, az nem gáz, ott rendben leszünk. Hanem az átlag hétköznapokban. Nem nagyon szeretnék magának csalódást okozni, de fogok. És jobb lenne, ha nem a bizalmát veszteném el, csak szimplán csalódna bennem.
Mert azért valljuk be, egy normális pasas, akivel lehetnék jóban is, de ha tényleg jóban lennék vele, akkor nem tehetném meg azt, amiért idejöttem, és azt nem engedhetem meg magamnak, sem a szüleimnek, hogy a titok örökké titok maradjon. Engem nem zárhatnak be. Viszont nem akarom, hogy ne kedveljen, mert jelen pillanatban ő a legjobb dolog az életemben, mint a kazettás magnó, Istenre esküszöm, gyerekkorom legboldogabb pillanatai közé tudom sorolni, amikor két ceruzával tekertem vissza a szalagot, hogy újra meghallgassam a rádióból felvett dalokat. Kazi, mint a kazetta. Egy cseppnyi boldogság. Csak nem akarom elcseszni, de tudom, hogy elfogom cseszni. Mert ez vagyok én, valaki, aki valahogy úgyis elcsesz mindent.
- De lehetnénk jóban. Mesélhetne az ingéről, mert az például halál menő.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Könyvtár

Így a tanév végére azt hiszem sikerült hozzászoknom ahhoz, hogy kismillió teendő szakadt a nyakamba idén. Annyi hogy néha még én sem látom át. A rendszerezésnek viszont nem vagyok híve, általában a szobámban is akkor találok meg mindent, amikor kialakult a kellemes kupi. Mostanában viszont úgy, hogy más emberekkel élek együtt, inkább igyekszem okosan kihasználni a helyemet és nem egy kupacba dobni a tárgyaimat, mert lehet, hogy másoknak ez nem nyújt akkora esztétikai élményt, mint nekem. Ezek után nem csoda hát, hogy soha nem volt naptáram vagy jegyzetfüzetem, amiben szorgalmasan vezettem volna a teendőimet. Egész egyszerűen azért, mert azt is elfelejtettem mindig, hogy ezeket a füzeteket illik nézegetni és felírni az eljövendő dolgokat, nem csak egyszer felfirkantani mindent, amit akkor épp tudunk és várni arra, hogy akkor ezen szisztéma alapján folytatja majd ő maga. Ellenben ennek idén másképp kellett volna lennie, mert hiába mondtam magamban el minden reggel, hogy aznap hová megyek, gyakran maradt ki valami és egy lazán eltöltött fél nap után vettem észre, hogy még össze sem pakoltam a cuccaimat edzésre, aminek az lett a vége, hogy lóhalálában rámoltam össze szinte mindent, ami csak a kezem ügyébe került és még így is kihagytam pár létfontosságú eszközt, míg például a legendás lények tankönyvem megjárta Visegrádot. Ilyen és ehhez hasonló apró esetek miatt kötöttem ki ott, hogy a mai edzés elején a csapat a mancsomba nyomott egy viperás naptárat, majd a lelkemre kötötték, hogy használni fogom. Szinte biztos vagyok benne, hogy ha ma nem írok bele semmit, akkor teljesen el fog felejtődni és csak halogatni fogom, a végén pedig ez is csak állni fog az ágyam mellett, amíg évet nem váltunk és megint semmi értelme nem lesz annak, hogy kaptam. Ezért eldöntöttem, hogy ma mindenképp nekiállok, ezzel is növelve az esélyét annak, hogy nem porfogó lesz belőle. Ezen szándékkal vettem célba a könyvtárat, mert ugyan mehettem volna a Navinébe is, de az túl zsibongónak tűnt, amint beléptem a kastélyba. A könyvtárban ellenben biztosan csönd van, főleg szombatonként. Ki akarna tanulni szombaton? Mosolyogva köszönök az előtérben, felakasztom egy fogasra a kabátom, a csapatlogóval ellátott táskámból pedig kikapok egy pennát, ami mindig van nálam és az újonnan szerzett füzetet, majd a tornazsákot felküzdöm egy polcra. A naptárat és az íróeszközt szorongatva lépek be az olvasórészbe. Célirányosan az ablakok felé indulok meg, ahol egy székre levetem magam, kinyitom a naptárat és lapozgatok párat, hogy megtaláljam a mai dátumot. Gömbölyded betűkkel felírom, hogy edzés és egy pipát is biggyesztek mellé. Nem is lesz ez olyan nehéz! Legalábbis remélem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Tantermek

A Sötét varázslatok kivédése bármennyire is tűnt az egyik legérdekesebb, s talán az egyik leghasznosabb tantárgynak, ma valahogy a tanár úr sem úgy adott elő, ahogyan szokott, monotonnak hangja töltötte be a termet, legalábbis azt hiszem, már amennyi információ eljutott hozzám a hallójárataimon keresztül.
Nem tudtam odafigyelni rendesen, jegyzetelni sem jegyzeteltem, ehelyett csak a tenyerembe támasztott állal, az ablak felé fordulva bámultam kifelé, s közben mindvégig Márk járt a fejemben. Eszembe jutott, hogy milyen határozottan kiállt magáért, amikor Mihail összehívott minket, s az is, hogy mennyire jól állt neki az a talár. Ó igen, még a talárban is helyes volt, persze anélkül is megnéztem volna, de...
Hirtelen zökkentett ki álmodozásomból egy kis papírgalacsin, ami a vállamnak ütközött, majd lepattant az asztalra, közvetlenül elém. Riadtan kaptam fel a fejemet, kicsit zavarba is jöttem, de ahogy megláttam, hogy ez tényleg csak egy papírgalacsin, nem pedig valaki a gondolataimban turkál, úgy máris megkönnyebbültem. Szemöldökeimet kissé összeráncolva fordultam oldalra, kíváncsian, hogy ki szórakozik ilyesmivel, de ahogy megláttam Benit, úgy már sejtettem, hogy csak ő küldhette.
Kíváncsian, s persze óvatosan csomagoltam ki az üzenetet, majd visszakanyarítottam rá a válaszomat.
-" Ráérek, megvárjalak?" - s újra összegyűrve a kis papírt galacsinná, egy gyors mozdulattal dobtam vissza Beni felé. A tanár úr azonban ekkor emelte meg pillantását, éreztem is magamon a tekintetét, s egy kicsit tartottam is attól, hogy majd rám fog szólni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

Miközben vártunk a pizzára, szóba került Masa és Márk is, meg persze az a furcsa reakció, ahogyan a levitás srác viszonyult az unokatesómhoz. Nekem is úgy tűnt, hogy van benne némi ellenszenv, sőt, az nem kifejezés, hogy némi. Csak azt nem értettem, hogy ennek vajon mi lehet az oka, mert Bence szerintem egy nagyon helyes és aranyos srác volt, olyan anyuka kedvence féle, akivel bárki is állítana haza, biztosan megdicsérnék. Ötleteim azért voltak, hogy mi állhat még a háttérben, de mégis úgy gondoltam, hogy talán az lenne a legjobb, ha ezt a srác Masatól kérdezné meg, vagy akár személyesen Márktól.
- Igen, lehet hogy ez is benne van, mert tényleg nem tudta. Mondjuk nem hiszem, hogy annak, hogy mi unokatesók vagyunk, köze lenne bármihez is - ezen picit el is gondolkodtam, hogy vajon tényleg valami gond van-e a családunkkal, vagy mindez csak a véletlen műve? Közben Bence elejtett egy mondatot, amire hirtelen nem is tudtam, hogy reagáljak-e, de végül is, megbíztam benne, s amúgy is úgy éreztem, hogy a történtek óta magyarázattal tartozom.
- Ennyire kiakadt? Értem... - sóhajtottam egyet, rossz volt azt hallani, hogy Márk tajtékzott, mert nem gondoltam volna, hogy egy kis csók majd ilyen indulatokat vált ki belőle.
- Igen, biztos csak véletlen egybeesés - feleltem újra a kuzinos témára, majd kiszúrtam egy másik asztalt, s Bencével áttelepedtünk oda.
- Szerintem sem, amennyire ismerem őt, tuti nem választana bunkót - mosolyogtam Bencére, majd hogy kicsit tereljem a témát a feszültséget okozó problémákról, az itallapot böngészve találtam egy-két nagyon klassz dolgot, s azokra fel is hívtam a srác figyelmét.
- Aha, igyunk egyet! Dehogy bánom - nevetve vállon veregettem a srácot, majd lerakva a lapot, ismét olyan dolgok felől érdeklődtem, melyek talán túl személyesnek tűnhettek, mégis, nekem segítségül lehettek ahhoz, hogy megértsem, mi hogyan történik.
- Tudom, jó kérdés - nevettem el magam, amint éreztem, hogy ezzel azért sikerült a kuzint zavarba hoznom. Ezt követően azonban már teljes figyelemmel hallgattam őt.
- Aha, szóval először összebarátkoztatok? Aha...- mindebből, amit elmondott, semmit nem éreztem hasznosnak, mert nálam egész más volt a helyzet, s nem is értettem, hogy akkor mi van velem. Mert ha ennek így kell történnie, akkor velem valami egész biztos, hogy nem stimmelt. Ugyanis Márkkal mi még nem igazán barátkoztunk össze, ellenben, ha a közelében voltam, rám tört valami megmagyarázhatatlan érzés. De ezek szerint az nem lehetett ugyanaz, mint amit Bence és Masa érez egymás iránt? Vagy mégis?
Közben előkerült a telefonom is, amit átadtam Bencének, majd kicsit közelebb húzódva hozzá, kíváncsian figyeltem, hogy mit magyaráz, s próbáltam is megjegyezni az infókat.
- Aha, eddig egész egyszerűnek tűnik - bólogattam mosolyogva, majd jobban figyeltem, amikor a gombok kerültek szóba, s ha átadta, akkor némi bénázást követően csak sikerült megcsinálnom azt, amit tanított. A készülék hangot adott ki, s pillanatok alatt bevillant a képernyő.
- Hűűű de jó! - örömmel figyeltem, hogy mi történik, majd széles mosollyal pillantottam Bencére.
- Aha, szóval akkor ezt ide és ezt is, aha... - a srác magyarázott, én meg pötyögtem, amit mond, meg úgy nyomkodtam a készüléket, ahogy mondta. Csupán néhány alapdolgot sikerült beállítanunk, de megérkezett a pizza, aminek az illata azonnal az orromba kúszott.
- Hmm, ez mennyei, köszönjük! Szeretnénk még két ilyen shaket is - mutattam az itallap megfelelő sorára, mire az eladóhölgy kedves mosollyal bólintott, s tova száguldott. A telefonomat pedig félreraktam, hogy végre neki ülhessünk a gőzölgő pizzának.
- Jó étvágyat! Hmm de jó az íze is - egy harapás után a sajt még mindig nyújtózott, azt igyekeztem az ujjammal lecsippenteni, s utána a számba gyömöszölni. Közben Bencére mosolyogtam, láttam, hogy az ő pizzaszeletén is nyúlik azért a sajt.
Miután befaltam a magam részét, egy szalvétába törölgettem az arcomat, meg a kezeimet, s elővettem újra a mobilt, amit igyekeztem a tanultak alapján bekapcsolni.
- Juhúú, nem felejtettem el, itt vagyok a menüben. Öhm, azt mondtad, hogy ezzel lehet fotográfiákat is készíteni ugye? Mi van, ha szeretnék rólad egyet, amint tömöd magadba a pizzát, azt hogyan tudom megcsinálni? - kérdeztem nevetve a srácot, közben megkaptuk a két shaket is.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

  Az egyik étkezés alkalmával lettem figyelmes a nagyterem díszességéről, ami eddig nem tűnt fel. Most olyan kedvem van, és még időm is van hozzá, így lemegyek tüzetesebben megtekinteni. Tempósabban megyek le a lépcsőkön, nem mintha nagyon sietnék, még távol a takarodó ideje. Belépek a terembe, üres és csendes. Ijesztő így, nem kicsit. A méretétől fogva tekintélyt parancsoló, de kell is a tér, hogy mindenki beférjen az alkalmakon. Nem csak az évet záró és nyitó rendezvények szoktak lenni, hanem bálok, buli is. Már alig várom, hogy eljussak egy lazább alkalomra is, van tippem kit vinnék el. Nincs senki itt. Koppanásra vagyok figyelmes, körülnézek, és észreveszek egy alakot. Ezek szerint tévedtem. Szemügyre veszem ki is lehet az. Közelebb lépve látom, egy ismerős arc. Petra az, örülök neki, hogy összetalálkozunk. Gondoltam már egy levél küldésén, de nem tudtam összeszedni magam, pedig szerintem lesz még idő, amikor kelleni fog. Közel megyek hozzá, és megszólítom.
- Szia Petra! Annyira örülök, hogy találkozunk. Gondoltam rá, hogy küldjek egy levelet, egy beszélgetés invitálására valahol. Hogy vagy? -
 Nem sok idő telt el amióta elbúcsúztunk egymástól a lélekszobában. Remélem minden rendben van nála. Érdekel, nem is kicsit, hiszen nagyon szimpatikus lány. Vonzónak tartom, ez nem vitás, remélem nem vagyok nagyon nyomulós. Nem akarom megijeszteni. Jól érzem magam vele.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Nem kicsit lepődök meg azon, hogy hiányzok neki, főleg azon, hogy még könnyeket is hullat emiatt értem. Az a jó benne, hogy azért tette mert kedvel, és nem azért, mert bunkó vagyok vele. Elpirul, szerintem nem ez lesz a utolsó a mai beszélgetésünk alatt.
- Igazán jól esik, hogy ennyire hiányzok neked. Nem gondoltam volna. Te is hiányoztál, sokat gondoltam rád. Elmondhatjuk kölcsönösen gondoltunk egymásra. -
 Elgondolkoztam rajta, elhívom jövőhéten pénteken a faluba enni, vagy ilyesmire. Nem kedvelem ezt a Valentin napi felfordulást, de tudom, neki ezt sokat számítana, és nagyon jólesne neki. Örülni fog biztos. Nem dolgoztam ki a koncepciót, de most kell lépnem, hiszen szép lány. Nem tudnám elviselni, ha más hívná el.
- Pénteken lenne kedved lejönni a faluba. Betérnénk valahova enni, inni beszélgetni. Egy kicsit kettesben tölteni az időt. -
 Tudatosan nem mondok dátumot, vagy azt, mi lesz aznap. Úgyis rájön, és vágni fogja a dolgot. Kíváncsi vagyok mit szól hozzá, vagy egyáltalán igent mond rá. Mert nem biztos, hogy elfogadja a felkérést. Én reménykedek benne, hogy egy hét múlva jó estét fogunk eltölteni kettesben.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

  Úgy látom, nem biztos ez a randi, lehet pontosabban kellene fogalmaznom, annak ellenére, hogy utálom az egész Valentin napot. Nem a lány miatt nem jön össze, mert ő benne van, csak lehetséges más programja van.
- Valentin nap alkalmából szeretnék veled lemenni veled jövőhéten pénteken. Amennyiben más elfoglaltságot van, azt megértem. Máskor is eltudunk menni. -
 Nagyon nem hiszem, hogy nem akar velem lenni. Hiszen nem ezt mondja, de a család az első. Látogassa meg nyugodtan a rokonait. Én ráérek, tudok várni.
- Nincs kedved elmenni valahova innen. Nekem annyira nem jön be egy ilyen beszélgetéshez a nagy terem. Van ötleted hova menjünk? -
 Nem éppen jó helyszínnek bizonyul egy jó beszélgetésnek a nagyterem, de nem is ez a funkciója. Nem szeretnék rámenős lenni, ha neki itt a jó, akkor maradunk.
- Akkor ők lennének a székely rokonok? Egyszer voltam Erdélyben, körutazás volt a családdal, gyönyörű hely -
 Térek ki a lány székely származása okán Erdélyre, ami egy nagyon szép hely. Szeretnék egyszer visszatérni oda.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Alex örült, hogy valaki megért. Eddig is kereste hozzá értő emberek segítségét, hogy hogyan lehetne máshogy, jobban viszonyulni, esetleg elviselni apját, ám amikor sírva, érzelemtől fűtve szörnyű jelzők hagyták el a száját, mindig leteremtették, hogy hogy beszélhet így a szüleiről, illetve az egyikről, hisz mégis csak szerepe volt a születésében. És igazuk is van, de az a ember, aki piaszagú lehelettel üvöltözött vele, az nem ugyan az a férfi, akihez az anyja hozzáment, akit ő szeretett. Amikor Valeria elment, valami meghalt Alexben is, de az apjában is. Azóta a férfi nem önmaga. Ezért nem is beszélt róla ugyan úgy. Jó esett neki, hogy Alíz ennyire egy nézőponton volt vele. De kíváncsi volt, mitől? Remélte, hogy vele nem bántak úgy, vagy esetleg rosszabbul, mint vele.
- Igen. - csúszott lejjebb egyetértően bólogatva - Hogyan tud valakinek, mint ő, olyan neve lenni? Rainbow. Ez túl édes neki. Ő szürke. - gondolkodott el az irónián Alex. Voltak halvány emlékfoszlányai arról, hogy megkérdezi az anyját, hogy miért is az a neve, ami? Mintha az anyja azt mondta volna, hogy ez a téma szított is egy kis vitát a két szülő közt, de végül Valeria, konfliktuskerülő és könnyen alkalmazkodni tudó nő engedett a tradicionális dolgokat kedvelő férfinak.
- Igen, fel-osz-ta-ni. Én alig használtam ezt a szót, talán mert ez nehéz. Na mindegy, szóval igen, mi tudunk majd festeni együtt. Ha te nyitott vagy, mi tudunk hajat festeni, én tudok! - dicsekedett el tudományával, majd visszagondolt, hogy a kék hány árnyalatában pompázott már a feje. Kicsit hiányzott is neki kicsit. Mióta a dolgok nagyon rosszra fordultak, azóta nem is színezte nagyon a haját, csak hagyta lenőni természetesre. Meglepően gyorsan nőtt a a szénaboglya a fején, habár kísérletezgetett pár növesztő bájitallal. Így kicsit elterelte a figyelmét az otthoni dolgokról.
- Szomorúan nem, de nekem van egy plüssöm, Tengeri-csillag. Én imádom az óceánt és a sellőket! - ült vissza izgatottan, csillogó szemmel Alíz mellé. Eddig nem sok embernek mesélt imádatáról, mert félt, mi van, ha kinevetik, hogy 10 éves kora után is vallás-szerűen imádja a tenger szülötteit, de a lány mellett már 100%-ban biztonságban érezte magát és meg mert vele osztani mindent.
- Micsodaaa? Neked van egy macskád? - csillantak fel az eddiginél is jobban hősünk szemei, s nyitódott akkorára kis szája, hogy egy sárgadinnye is könnyű szerrel belé fért volna - Oh, én Istenem! Én imádom a cicákat, hát, Én imádok minden állatot, de cicák! Awww! - tette rá kis kacsóit kerek arcára és lágyan benyomta őket - Mi a neve? - kérdezte elbűvölve.