28. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Hírek: Megjelent az Edictum legújabb száma!
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Déli szárnyÁtrium

Oldalak: « 1 2 ... 7 ... 15 16 [17] 18 19 » Le | Téma száljai | Témaleírás
Sárközi Norbert Dorián
Házvezető Eridon, Tanár, Legilimentor, Okklumentor, Auror


#fatherofthecentury | #sukhar_deddi
online
RPG hsz: 175
Összes hsz: 806
Írta: 2018. március 17. 16:32 | Link

Igazgató úr

Amikor valaki egy professzort szólít meg, első gondolatom az, hogy megnézem, ki az, aztán rá kell jönnöm, hogy ezen a folyosón ketten vagyunk, aki szólt és én. Professzor. Ki hitte volna, hogy idáig jutok? Már az oktató elnevezés is túlzás volt, amit az akadémián rám aggattak, most meg ez. Valahol mélyen pedig szörnyen mókásnak tartom a helyzetet.
- Igazgató úr!
Köszöntöttem kedélyesen, megállva, és bevárva őt, na nem mintha attól kellene tartanom, hogy amíg haladok, addig sem ér be, de hát így követeli meg az illem, anyám meg nehogy emiatt vonja meg tőlem a vödörnyi rántott húst, amikor látogatóba megyek.
- Kedélyesen. Bukásmentes évet tudhatok a hátam mögött, és egy leányom becsületén sem esett csorba.
Hallottam idekerülésemkor érdekes pletykákat, ám örülök, hogy valószínűleg termetes méretem és nem mindig kedves tekintetem elijesztette az "udvarlókat."
- Ön?
Kérdezek vissza, még ha láthatóan elfoglaltan is, főleg mivel az egyik pergamen olyan régóta várhat a sorára, hogy attól félek, valóban megtámad. Érdekes eset lenne.
- Csakugyan?
Felvont szemöldökkel nézek rá, és hirtelen sok minden végigfut az elmémen. Hogy is mondta Dia? Ha ki akarnak csapni, lázadás lesz. Elképzelhető, hogy itt az ideje a lázadók seregét összegyűjteni.
- Hallgatom. Úgy vélem, mire odáig elérünk, az elmúlt ötven év eseményeit is átvehetjük.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Hercegh Kriszpin
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 145
Összes hsz: 294
Írta: 2018. március 17. 23:02 | Link

Sárközi professzor
késő délelőtt az irodám felé tartva

Válasza első felét mosolyogva, bólogatva hallgatom, aztán ezt az egész kifejezést még megspékelem azzal, hogy felvonom szemöldökön, mikor a lányaihoz ér.
- Ó, nahát... ezt... örömmel hallom... ? - állapítom meg derűsen akadozva, és reakcióm végére valahogy egy kis kérdő hangsúly is odaszökik. Egy részről mert nem nagyon látom át, nekem erről miért kell tudnom, más részről nem vagyok biztos benne, hogy a lányai is felhőtlenül boldogok ettől. Dehát egy apával kár lenne erről vitába szállni. Nem is teszem.
- Remekül, remekül. Dolgosan - felelek bólogatva és látszik rajtam, hogy nálam a remekül és a dolgosan tényleg szorosan összefügg. Szeretek nyüzsögni.
Jól elvigyorodom a vélekedésén a sétánk időtartamát illetően, aztán nekikezdek.
- Van egy jó meg egy rossz hírem. Kezdem a rosszal - jelentem be, nem adva meg neki a választás lehetőségét. Magamból indulok ki, márpedig én szeretek a rosszon túl lenni és valami jóval leöblíteni.
- Olyan híresztelések kaptak szárnyra, melyek szerint a legutóbbi eridonos összejövetelen néhány kiskorú is fogyasztott alkoholt... Erről tud valamit? - nézek rá felfelé fürkészően. Barna tekintetem vádlónak nem vádló, viszont látszik rajtam, hogy az igazat szeretném hallani, és különben is annyira már ismerhet, hogy tudja, meglehetősen szabad szellemű és elnéző vagyok. Jobb velem egyenesnek lenni.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Sárközi Norbert Dorián
Házvezető Eridon, Tanár, Legilimentor, Okklumentor, Auror


#fatherofthecentury | #sukhar_deddi
online
RPG hsz: 175
Összes hsz: 806
Írta: 2018. március 18. 13:05 | Link

Igazgató úr

- Remélem, mert az iskola hírnevének se tenne jót, ha leányanyák gyűjtőhelyévé válna.
Aztán persze kiderül, hogy miért hitte, hogy a sajátjaim, és szám egy pillanatra ó-ba fordul.
- Jaaa, hogy ön úgy gondolta, hogy a háztartásomban lévők? Neeem. Az egyik még túl kicsi, a másik meg túlságosan félti az arcát.
Addig élne mind a kettő különben is. Lexa mostanában komoly változásokon esett át, már szinte együtt lehet élni vele. Még ha most is az én kis hercegnőm, mégis igyekszem azt a látszatot kelteni, hogy könnyedén kinyírhatom, meg az is, aki ezt tette vele.
- Alkoholt fogyasztó kisfőnixek? Hm...
Gyorsan számba veszek mindent és mindenkit, aki akkor és ott láttam, és tudom, hogy voltak olyanok, mint a Partay kölyök, meg az a Hok lány, akik nem biztos, hogy a koruknak megfelelő italtípusba nyaltak bele, mégis, határozottan és lelkiismeretem teljes nyugalmával jelenthetem ki:
- Egészen biztos vagyok benne, hogy ilyen nem történt.
Azért persze voltak vészesebb momentumok azon az estén, de annyira nem, hogy komolyabban fel kelljen lépni ellenük. Meg aztán amíg velem egy korú tanárok veszik el a lányommal egykorú diákjaikat, addig nem feltétlen ül aggódnék egy korty lángnyelv whiskey miatt. Legalább idő előtt elmegy a kedvük tőle. Én a hatéveseimet mindet megkínáltam unicummal, nem is kértek többet. Ez is egy nevelés.
- Mindenképpen jobban oda fogok figyelni, ha lesz még ilyen alkalom. Nem szeretnék pletykának helyt adni.
Közben persze haladunk, de mínusz kettővel, és a pergamen megint megtámad, én pedig megunva őt kapom el, és rántom szemmagasságba.
- Liebhart asszony üzeni, hogy felhalmozódtak a teendői a menhelyen, így a délutáni értekezletről késni fog pár percet. Elnézését kéri.
Elengedve a papírlapot az nyelvet ölt rám, majd széttépi magát, és eltűnik a semmibe.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Hercegh Kriszpin
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 145
Összes hsz: 294
Írta: 2018. március 28. 22:38 | Link

Sárközi professzor
késő délelőtt az irodám felé tartva

Egy amolyan vagy-úgy féle hang hagyja el a számat, ahogy kiderül, a háza diáklányaira gondolt az imént. Bár ettől talán még jobban összezavarodom. Azonban úgy döntök, ezt a témát aztán tényleg nem kell tovább taglalni.
Figyelem őt, ahogy morfondírozik a kérdésem nyomán, aztán lemosolygok kicsit Pajkosra, aki éppen az eddigi folyosón rohangálás után most pihenésképp mellénk szegődik és kényelmes tempóban bandukol mellettünk. Közben érkezik a válasz.
- Köszönöm - felelek mindössze ennyit. Nincs mit igazán többet beszélni erről. Ha azt mondja, nem tud ilyenről, akkor nem tud ilyenről. Az pedig elég, hogy megígéri, kiemelten figyelni fog erre a későbbiekben.
Éppen elnézést akarnék kérni a harcias papíromért, amikor elkapja azt és felolvassa nekem. Nyitogatom kicsit a számat, hiszen felmerült bennem, hogy megkérem, ne olvassa el. De mire ezt megtettem volna, már megtörtént és a levél a semmibe foszlott. Egy apró sóhajjal engedem el a dolgot. Tudom, sokan tartanak pipogyának vagy éppen tehetetlennek a természetem miatt, azonban én egyszerűen csak békés vagyok, ráadásul súlyozok mindent. Úgy gondolom, van, amiért nem csak érdemes, de kötelességem is szót emelni, azonban egy felnőtt férfit nem fogok nekiállni megnevelni. Ő ilyen. Amíg ebből nincs különösebb gond, addig én nem fogok itt háborogni.
- Hát rendben - nyugtázom a levél tartalmát.
- Na de a jó hír... - térek vissza a témánkhoz és ehhez meg is állok a folyosó közepén, szembe fordulva a nálam egy-két fejjel magasabb professzorral.
- Az eridonosok továbbra is számítanak Önre, mint házvezetőjükre. Gratulálok - nyújtok kezet a férfinak. Kutyám leül mellénk és farokcsóválva figyel minket meg a körülöttünk repkedő iratokat.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Sárközi Norbert Dorián
Házvezető Eridon, Tanár, Legilimentor, Okklumentor, Auror


#fatherofthecentury | #sukhar_deddi
online
RPG hsz: 175
Összes hsz: 806
Írta: 2018. április 1. 18:20 | Link

Igazgató úr

Örvendek, hogy nyugtázza, hogy amit mondok, az a valóság. Mondjuk nagyon remélem, hogy tényleg az, mert ha nem, akkor az ott megforduló, tizenhét évnél fiatalabb főnixek fejét magam csapom le. Egyrészről nevelői célzattal, más részről meg azért, mert szörnyen érdekel, hogy újjáélednek-e. Nem ám, de igazából, még nem is büntettem meg őket, pedig egy ilyen magas és széles ember már csak a levegőváltozás miatt is képes lehetne olykor az ordibálásra. De ha én lennék a rossz zsaru, akkor mi jutna szegény Kedvesnek? Igaz, ő önmagában is éppen elég nagy jelenség.
- Valóban?
Csodálkozva pillantok rá, de belül azonban repesnek azok a kis pillangók. Szeretem csinálni ezt a tanárkodást, még akkor is, ha anno, amikor elkezdtem, szörnyen utáltam, és haragudtam a világra. A gyermekeim, hiába idősebbek, mint amit hittem, hogy valaha megérek, mégis úgy érzem, hogy ott kell lennem mellettük. Levente gyenge napjai, Lexa változékony viselkedése, Kincső korakamasz pillanatai. Nem hittem volna, hogy ezt valóban megérem, de mégis jó érzés, hogy itt vagyok. Örülök, hogy így alakult.
- Köszönöm a bizalmat. Remélem, a következő tanévben is elégedett lesz rám, vagyis ránk. Mert ez egy igazi csapatmunka, amit mi ebben a tanévben véghez vittünk. Azt hallottam, hogy a következő tanévben a pontversenyt központi témaként kívánják kezelni. Én nem vagyok híve ugyan az efféle cselekvésnek, de örvendetes, hogy feltámadt bennük a tettvágy.
Nem rossz csapat az Eridon, és remélem, hogy a jövőben is egy olyan csapat maradnak, akikkel örömmel lehet majd számolni. Az aktívabbakat mindenképpen szeretném egy külön beszélgetés alkalmával összehívni, és igen, most, hogy már biztossá vált a maradásom, rengeteg ötlet fogalmazódott meg bennem.
- Merre tölti a szünidőt?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Hercegh Kriszpin
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 145
Összes hsz: 294
Írta: 2018. április 2. 00:17 | Link

Sárközi professzor
késő délelőtt az irodám felé tartva

Valóban, bizony. Nagyon jól végzi a munkáját a házban, minden kezdetleges ellenérzésének dacára. Nem egy tipikus tanárforma ő, ám végül az ilyen extravagánsabb figurák szoktak a leghatékonyabbnak bizonyulni. Az biztos, hogy ők hagyják a legmélyebb nyomokat a tanulókban.
- Valahogy hasonlóan vagyok. Nem hiszem, hogy túl jó, ha egy ház túlságosan ráfeszül a pontversenyre, viszont az mindenképp előnyükre válik, ha tesznek és dolgoznak valamiért, ami a közösséget szolgálja - fedem fel saját vélekedésemet, miközben indulok tovább. Pajkos is felpattan és folytatja a bóklászást, mancsai szedését. Nagyjából fél távnál tartunk az irodám felé vezető sétában.
- Nagyrészt itt - felelem, szélesen elmosolyodva.
- Az időm másik felében a szüleimmel és testvéreimmel Olarszországba látogatunk a rokonokhoz - árulom el neki, hogy azért persze nem a kastély üresen kongó falai között szándékozom eltölteni a teljes szünetet. De tény, hogy van itt mit csinálni mind az évzárással, mind a majdani évnyitással kapcsolatban.
- Hát Ön? - kérdezek vissza, felfelé pislogva rá, ám miközben a válaszát hallgatom, a fejem körül és fölött keringő dokumentumokba hirtelen mintha belekapna egy nem létező szél és egyszerűen nekisodorja őket az egyik festménynek. A kép lakóinak tompa jajveszékelése hallatszik a papírok tömege mögül. Nagyot sóhajtok és megindulok arra, elővéve pálcámat. Teljesen hozzászoktam már a Fejetlenség Folyosójának furcsa eseményeihez. Nem úgy, mint Pajki, aki nekiáll ugatni kicsit az irathalomra a falon.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Sárközi Norbert Dorián
Házvezető Eridon, Tanár, Legilimentor, Okklumentor, Auror


#fatherofthecentury | #sukhar_deddi
online
RPG hsz: 175
Összes hsz: 806
Írta: 2018. április 22. 20:01 | Link

Igazgató úr

Örömmel hallom, hogy a nézeteimet ő is osztja. Nagyon nem kedvelem a pontversenyt, éppen azért a negatív gondolathalmazért, melyet egyesekből ki tud váltani. Nem szeretném, ha a kölykeim erre az ellenségeskedésre kapnának rá a tanév során. Arra bőven lesz majd idejük a felnőtt világban is.
- Túl sokat dolgozik.
Nem lehordom vagy éppen kioktatom, éppen csak tényt állapítok meg. Ha jól tudom, még nincsenek gyermekei, de ettől függetlenül is könnyen el tudja ragadni az embert a munkamánia. Néha én is szenvedtem ettől, aztán a családom is, főleg mikor talpig véresen állítottam haza. Annak az időszaknak ugyan vége, legalábbis a véres részének, de manapság is még észreveszem, hogy csak nagy erőfeszítések árán győzőm meg magam arról, hogy holnap is van nap. Sokat fejlődtem persze ezen a téren, és a saját káromból tanulva szeretném továbbadni másoknak is azt, hogy nem csak a munka van a világból, különben mindenről lemarad az ember.
- Olaszország. Onnan származik?
Persze könnyen kideríthetném, de egyre többször próbálom visszafogni magam. Próbálom, de azt nem mondhatom, hogy sikerül is. De mindenképpen vannak már értékelhető eredményeim. Képzeletben ilyenkor megveregetem a vállamat.
- Otthon, illetve nagyszülők körbelátogatása. Csak a szokásos.
Nem akarok most túlzásba esni, aztán majd úgyis a gyerekeim kitartásán múlik, hogy megyünk-e másfele is. Sosem könnyítem meg a dolgukat ilyen téren, de legalább megállják majd helyüket a világban.
- Az évnyitón találkozunk. Kellemes napot, igazgató úr.
Nyújtom ki a kezem, és a kézfogás után el is köszönök az itteni felettesemtől. Még némi papírmunka, és már itt se vagyok, jöhet a jól megérdemelt pihenés.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Gergely-Fábián Annabella
INAKTÍV


Aprómanó #teamkobold
offline
RPG hsz: 29
Összes hsz: 118
Írta: 2018. augusztus 11. 14:23 | Link

Drága nézőközönségem


Borzasztóan megörültem, amikor anya csomagja megjött! Nem alszom valami jól, amióta a Levita torony beomlott, gyakran megfordult a fejemben, hogy mégis mihez kezdenék, ha egyszercsak az Eridon hálókörlete alatt megindulna a padló. De aztán Sárki profék szerencsére megnyugtattak, mert hát innentől most már az eddigieknél is sokkal jobban fognak figyelni az ilyesmire, megígérték. Úgyhogy többet nem lesz ilyen, legalábbis én elhiszem nekik. Azért most az egyszer szívesen lennék Rellonos - nem hittem volna, hogy valaha ilyet fogok gondolni - mert hát tény ami tény, ők már onnan az alagsorból lejjebb nemigen tudnak pottyanni.
Szóval mikor anyu azt írta, hogy a gyertyák segíteni fognak aludni, rögtön tudtam, hogy be kell őket vetnem. Tényleg gyorsan álomba is zuhantam, de arról fogalmam sem volt, ami ma reggel következett - a világ egyszerűen meseszerű lett. A szekrényemet kinyitva az unalmas egyforma egyenruhák blúzai és szoknyái helyett csodálatos báli ruhák lógtak, én pedig már onnantól csodálatosan éreztem magamat, hogy kinyitottam a szemem. Mintha enyém lenne az egész kastély, benne mindenki csak az én óhajomat lesné, s ami még fontosabb: az én szépségemet csodálná. Ilyen ruhákban mondjuk nem is volna túl nagy csoda.
Már a hajam fésülése közben összegyűltek a szobám ablakában a kedves kisállatok, néhányuk pedig még a hercegnős hajfonatom elkészítésében is segített.
A legnehezebb mégis a ruha kiválasztása volt, így úgy döntöttem, kijátszom a rendszert. Nem egy ruhát választottam, hanem minden egyes óra után, a szünetben visszaszaladtam átvenni egy másikat, hogy az összeset megmutathassam az évfolyamtársaimnak (és persze bárki másnak, aki szembe jött).
Most éppen egy piros, gyönyörűen hímzett földig érő ruhát viselek, fejemen tiara csillog, amint végiglejtek a folyosón, az egyik nagyon híres Disney-dalt dúdolva, amelyet Ariel, a Kis hableány szokott énekelni. Ez az egyik kedvencem. Mögöttem a folyosón kis erdei állatok szaladgálnak, jó pár mókus, madárka, nyuszi, de még egy erre tévedt kecske is, ez mondjuk kicsit vicces. Főleg akkor, mikor csodálkozva mekeg egyet-egyet, talán nem is értve pontosan, hogyan került mágustanodába. Érzem magamon a többiek pillantását a folyosón, de tudom, hogy bármilyen fejet vágjanak is, a legtöbben két dolgot érezhetnek - csodálnak, vagy irigyelnek. Aki mást állít, elképzeléseim szerint egyszerűen hazudik. Ettől a gondolattól - mármint nem attól, hogy hazudnak, hanem hogy őket is legalább ennyire lenyűgözi a dolog - boldog vagyok. Hercegnőnek lenni a legjobb dolog a világon, ezt mindenki érti, aki valamit is tapasztalt már.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Benzsay Gergely
Egyetemi hallgató, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák


Boltosfiú | Watts Védelem <3
offline
RPG hsz: 67
Összes hsz: 150
Írta: 2018. augusztus 11. 15:19 | Link

Hercegnő

Apa elment tárgyalni egy új beszállítóval, azt mondta, nem kell elmennem, menjen vele inkább anya. Gondolom kicsit romantikázni akarnak. Hajnalban indultak, így ma nem nyitott ki a bolt, helyette amerikai palacsintát sütöttem reggelire, és azt mondtam a lányoknak, hogy amit csak szeretnének, azt húzhatnak ma. Panna katicának öltözött, a piros és fekete pöttyös összeállítását két szárnnyal koronázta meg, míg Csenge balerinának, aki egy halálfejes pólót viszel, de szigorúan tütüvel és balerina cipővel. Reggeli után még átnéztem a táskájukat, aztán a sajátomat is, egyik oldalra az egyik lány, másikra a másik, és így sétáltunk el az előkészítőig. Eredetileg még haza akartam menni, elmosogatni, de végül annyira elszöszöltük az időt, hogy muszáj volt elindulnom. Ezek az utolsó napok, jövőhéten megkezdődik a vizsgaidőszak.
Éppen az órarendemet böngészem, amikor megpillantom a lányt, aki olyan szinten kitűnik, hogy az már kikerülhetetlen. Korábban csak egyszer találkoztunk, de tudom, hogy ő az, a cukros lány az esőben. Akkor nem is tűnt fel, mennyire csodálatos. Érzem, ahogy az ajkaim és a szemeim is kiszáradnak, utóbbiakkal elfelejtettem pislogni, így gyorsan bepótolom az elmaradást, de nem akarom elmúlasztani a látványt. Lopva az ajkaimat is megnyalom, mert szinte érzem, ahogy szétrepednek. A Gyógynövények Modern Lexikonának egy vaskos kötete, melyet eddig a jobb kezemben tartottam, egyre jobban kicsúszik a kezemből, izzad a tenyerem, és igyekszem rámarkolni, de alig sikerül. Ez a lány különlegesebb, mint eddig bárki. Csak nézem, ahogy sétál, és úgy érzem, hogy utána kell kiáltanom. De mit fog szólni, ha rákiáltok? Őrültnek fog nézni, meg amúgy is, én nem vagyok olyan, aki emberekre kiabál.
Így hát, elhalad mellettem, még mindig nézem, ahogy távolodik, az illata örökre az elmémbe égett. Csodálatos, és feledhetetlen. Látni akarom. Nem tudom hányad éves, sem azt, hogy milyen órái vannak ma, de látni, nézni, csodálni akarom őt. A tekintetem még mindig rajta, pontosabban úgy csípő tájban látom a lényeget, miközben előrefelé indulok, így történik meg, hogy belecsapódok valakibe, és szegény lexikon tényleg a földre hull.
- Bocs.
Nem is nézek rá a másikra, vörös fejjel igyekszem összekapkodni a holmimat, és elindulni a saját termem felé, azon győzködve magam, hogy a vérellátás az agyam felé haladjon tovább. Kínos.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Rosemary Narcissa Fisher
INAKTÍV


red swan
offline
RPG hsz: 100
Összes hsz: 179
Írta: 2018. augusztus 11. 16:10 | Link

Belle


Ez már a második alkalom ezen a héten, amikor a pszichológusnál meg kell jelennem, de az utolsó is egyben. Egy hónapja még hétfőn, szerdán és pénteken jöhettem beszélgetni arról, hogyan érzem magam, merre tartok, mit szeretnék és az, hogy jöhettem, az nem azt jelenti, hogy akartam is. Köteleztek rá, mert a gyógyító úgy vélte, veszélyes vagyok önmagamra nézve. Most viszont már tapasztalható némi javulás, ez került legutóbb a kartonomba, és csak hétfőn és pénteken kell meglátogatnom a nőt, hogy elbeszélgessünk mindenféléről. Mára még házi feladatot is kaptam. Le kellett rajzolnom magam olyannak, amilyennek látom magam, aztán meg olyannak is, amilyen lenni szeretnék. Nem ez az első ilyen gyakorlat az elmúlt két év során, de most valahogy közelebb van az egyik a másikhoz, mint eddig bármikor. A bal kezemben azt a rajzot tartom, amely azt ábrázolja, milyennek érzem magam, a jobb kezemben meg az van, amilyen lenni szeretnék. Utóbbi olyan, akár egy hercegnő. Kecses, vékony, légies, gyönyörű. A másik képen meg ott vagyok én, átlagos, megkopott igazából és fáradt, bár az annyira nem jön át. Megpróbáltam azért némi csillogást rajzolni a szemembe, mert Ervin azért kezdte visszacsempészni, de be kell vallanom, hogy a rajztudásom nem az igazi, bőven lenne mit csiszolni rajta. Nekem a tánc az életem. Azaz inkább már csak volt, hiszen lassan két éve nem engedik. Meg is gondoltam már, hogy talán átmegyek másik szakra, azt hátha sikerül befejeznem, itt ugyanis a gyakorlati vizsgák hiányában évről évre lecsúszok az évfolyamlépésről. Menet közben is a rajzokat nézegetem, látom itt-ott mi a hibás, de ennyire futotta. A hajam amúgy be van fonva, és most már így is újra a hátam közepéig ér, és egy hatalmas szürke pulcsi van rajtam, mert ebben a nyári melegben is fázom a kastély falai között. El is tudnék bújni benne, akkora, rácsúszik az ujja a kézfejemre, az alja meg combközépig ér. A nadrág is lötyög rajtam, pedig már most azon jár az eszem, hogyan kerülhetném el valamelyik étkezést ma is, hogyan úszhatnám meg, hiszen még mindig megfigyelés alatt állok és a gyengélkedőn vagyok kénytelen enni. Jaj, Rosie. Megrázom a fejem. Nem szabad ilyenekre gondolnom. Megígértem Ervinnek, meg Emilynek is, hogy eszem. Meg magamnak is, mert nem akarom, hogy sajnálkozzanak rajtam. Nem akarok elfogyni. Összefogom a rajzokat, hogy inkább bal kezemben tartva lóbáljam őket magam mellett, és ahogy felpillantok, el is tátom a szám. Annabella igazi hercegnőként vonul el éppen előttem állatokkal a nyomában. Olyan, mint a szépség a Szépség és a szörnyetegből, csak nem sárgát visel, hanem eridonos módjára vöröset. Gyönyörű. Le sem bírom venni róla a szemem, ahogy behúzódom az egyik támpillér árnyékába, hogy utat engedjek neki meg a kíséretének, csillogó szemekkel figyelve őket. Szeretnék olyan lenni. Hajaj, ezt a pszichológusnak is el kell majd mesélnem mindjárt, ha odaérek. Meglehet, hogy így pár percet még késni is fogok, de muszáj még néznem, annyira elbűvölő. Csak akkor mozdulok meg sietős léptekkel vágva neki az előttem lévő pár méternyi távnak, amikor már befordult a sarkon és az utolsó mókus is eltűnt a szemem elől.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Jonathan Gerhard Van den Bergh
INAKTÍV


belgian prince
offline
RPG hsz: 113
Összes hsz: 825
Írta: 2018. augusztus 12. 23:58 | Link

- ¤ -
Gergely-Fábián Annabella hercegnő
- ¤ -

A szerkesztőségi szoba felé tartok éppen, gondolatban egy szép, nagy sértéscsokorból válogatva ki a legszebb szálakat Marcinak, aki még mindig nem készült el a címlappal, így mindössze három nappal az Edictum megjelenése előtt. Igen, tudom, hogy már ő a főszerkesztő, tisztában vagyok vele, hiszen én adtam át neki a posztot, dehát... mikor lehetett engem bármivel is megzavarni abban, hogy leszóljak valakit? Oké, úgy egy éve. Igaz. Akkor még a mindenem volt a tekintélytisztelet, a méltóságok ajnározása és csak a csórókat meg senkiháziakat döngöltem a földbe. Mostmár elhagytam ezt. Már akárkit teljes nyugalommal alázok meg.
Mindenféle lesajnáló szófordulat semmivé foszlik a fejemben azonban, amikor a hercegnő színre lép. A folyosó népe mind megáll és csodálja őt. Hiszen van mit. Ám amíg a legtöbbeket főleg maguk a mesebeli körülmények, az őt követő állatsereglet köti le, addig engem a ruhája és megjelenése. Igazán előkelő. Piros, hímzett ruhájának anyaga elsőosztályú, ahogyan a szabása is. Fenséges.
Melengető érzés jár át. Lélekben egy bálon találom magam. Egyen a sokak közül, melyeket a családom rendezett birtokunkon, és melyeken még úgy vettem részt, hogy eltökélt szándékom volt apám nyomdokaiba lépni, sőt, túlszárnyalni őt. Megrengethetetlen volt a hitem, hogy a főméltóságok főméltósága leszek. Az, aki előtt mindenki térdre borul. Ma már nincsenek ilyen álmaim. Ma már csak egyszerűen hülyének tartok mindenkit, aki nem táncol úgy, ahogy én fütyülök és nem adózik nekem kellő tisztelettel és alázattál.
Elég az hozzá, megrohannak az emlékek, ám ahelyett, hogy feldühödnék attól, hogyan alakult azóta az életem, inkább magamba szívom ezt a látványt, ezt a hangulatot és hagyom, hogy átjárjon az otthonosság érzése. Mikor a lány -akiről eddig azt se tudtam, hogy létezik, nem hogy ebbe az iskolába jár - közelebb ér, egyik kezem a hátam mögé teszem, a másikat magam elé vonom és jelképesen meghajolok előtte, mint mikor az ember táncot kezd, vagy épp megköszöni azt. Csodás. Mesés.
Meg kell tudnom, ki a szabója.

* * *
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

A legrellonosabb diák - 2017 ősz/tél
Erdőhegyi Merse
KARANTÉN


they call me Mister Fahrenheit®
offline
RPG hsz: 59
Összes hsz: 197
Írta: 2019. január 3. 13:40 | Link

#KopniczkyKároly
szombat | késő délután | bolondos máguskosztüm

Mindennek van határa. Csupán Erdőhegyi Merse hülyeségének nincsen. Mivel fogalma nincsen róla, hogy mi a bántó, mi a szarkazmus, az irónia vagy esetlegesen a rasszizmus, ezért néha csinál olyan dolgokat, ami… you know… offenzív. Amikor még nem volt a tanoda lakója és tanulója, addig úgy képzelte el a mágusokat, ahogyan azok a mesekönyvekben meg vannak jelenítve. Színes talárok, hatalmas süvegekkel, amik szintén a szivárvány minden színében pompáznak. Így kért engedélyt a hétvégén, és lesétált Bogolyfalvára, ahol talált egy bohókás méteráru üzletet. Mindenféle anyagot vásárolt, s egy hét alatt megalkotta minden mágus rémálmát; egy olyan talárt a hozzá szerinte illő süveggel, mint amilyent te még soha a büdös életben nem volt szerencséd látni. Kezdeném a süveggel; kék, sárga és zöld színekben pompázik, selyem anyagból készül anyagok ezek, amit műgonddal készített természetesen. A talár piros alapon fehér pöttyös, és mindemellett néhány helyen kis bolytok találhatók mindkét ujján, és a talár alján is.
Ki is használja az alkalmat, hogy bemutathassa. Szombat késő délután van, körülbelül háromnegyed hat körül lehet, így elindul a kastélyban, hogy megcsillogtathassa szabó tehetségét.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Kopniczky Károly
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 20
Összes hsz: 40
Írta: 2019. január 3. 14:03 | Link

- - Merse


Nem szeretem a szombatokat. Az emberek nincsenek órákon, kipihentek, hangoskodnak a hálótermekben, a közösségi szobákban, mindenhol. A varázsló már az újságját se olvashatja el rendesen.
A délután kezdetével tanulni szándékoztam, ma valahogy a társaság minden formája különösen taszít, így a kastélyban is úgy bolyongok, hogy mindig a legelhagyatottabbnak tűnő utat választom, hátha rálelek majd így egy kihalt részre.

A fejetlenség folyosóján nem jártam még soha, csak hallottam róla, de mivel éppen csendesnek látszik, megpróbálok átkelni rajta. Éppen merengek magamban egy bájital elkészítési módjáról - a kezemben is ilyen könyvet tartok -, amikor furcsa zajra eszmélek. Halk nyikorgás, talán bé zenei hangon - nem hiszem el, hogy a fémek olyan inkompetensek, hogy egy rendes tiszta án ne tudnának szenvedni -, így végül a pálcámat elővonva haladok tovább. A plafont kémlelem, mert onnan sejtek valami zuhanó tárgyat, ami elől ugranom kéne majd egy gyors manőverrel. Ehelyett arra ébredek, hogy egy nagy tömeg a bal oldalamról egyenesen rám zuhan, és maga alá temet.

Remek, egy lovagi páncél választott ki magának. Reflexszerűen egészen ki tudtam forogni alóla még időben, de a jobb kezem, benne a pálcával, bizony a földön marad, felette pedig a nehéz páncél. A pálcám elgurul, én pedig akárhogy mozgatom a fém szörnyet, ott marad, és nem hajlandó mozdulni, sőt, még nyikorogni se azon a hamis bén.

Kis sóhajtást követően az egyetlen logikusnak tetsző dolgot teszem.
- Hahó, van itt valaki? Hahó, segítség! - kiáltom be az üres folyosót, de eddig úgy tűnik, hogy csak a festmények figyelmét vontam magamra, akik gúnyosan nevetnek a balszerencsém felett.

Nem szeretem a szombatokat.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Erdőhegyi Merse
KARANTÉN


they call me Mister Fahrenheit®
offline
RPG hsz: 59
Összes hsz: 197
Írta: 2019. január 3. 14:21 | Link

#KopniczkyKároly
szombat | késő délután | bolondos máguskosztüm

- Szeretem a szombatokat – mondja egy nagyot sóhajtva a fiú, miközben hosszú lábain szinte fénysebességgel szökken végig a folyosó egy csendesebb részén. Ahogyan tovább halad, azt veszi észre, hogy a korridor további része sem túlságosan zsúfolt. Ajkait összeszorítva, kissé elgondolkodva, de még inkább gyanakodva emeli egymás elé lábait, akár egy mesehős azokból a nyulas mesékből. „Pszt! Nyúlrha vadászom” mondhatná akár ezt is, miközben lassított felvétel módjára közeledik egy sarok irányába. Ahogyan odaér pálcájáért nyúl – höhö, nyúl... érted -, noha mindezt a legjátékosabban teszi.
- Megvagy, gazember – mondja hősiesen artukálálva, miközben a levegőnek szegezi a varázspálcát. Senki sehol. Megvonja vállát, majd mint aki jól végezte dolgát indul tovább kakadu szerelésében a folyosón, ahol csak cowboyosan biccent egyet-kettőt néhány festmény irányába. A legtöbbjük teljes felháborodással nézik végig a vonuló piperkőcöt, aki persze ezt dicséretként könyveli el, pedig egyáltalán nem erről van szó. A festmények mélységesen megbotránkozva sutyorognak, hogy mégis mit képzel ez a gyerek magáról, hogy mágustanodába jön kicsúfolni a mágusokat.
Aztán csitt és csatt. Merse összerezzen. Szemei kitágulnak a félelemtől, de megtanulta a horror filmekből, hogy bizony utána kell nézni az ilyen dolgoknak, így a hangzavar irányába veszi lépteit. Titokügynek módjára oson, amíg el nem éri a hang forrását.
- Aztakutyamindenit – suttogja kislányos rémültséggel.
Egy srác fekszik a földön. Rajta egy lovagi páncél. Nem ítéli el persze a látványt; mindenkinek megvan a maga fétise. Kétségbeesve nyúl pálcájáért, majd a páncél irányába emeli kocsonyamód remegő kezekkel, még nem mondd semmit, csak masszívan retteg a következő lépéstől.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Kopniczky Károly
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 20
Összes hsz: 40
Írta: 2019. január 3. 14:45 | Link

- - Merse


Már egészen kezdem magam átadni a reménytelenségnek, sőt, azon gondolkozom, hogy elkezdjek tanulni itt, a bájitaltan könyvemet elérem, és úgy tűnik, időm is van elég.
Éppen nyújtózom már a földön heverő holmim felé, amikor lépteket hallok meg. Vajon csak egy festmény játszana velem? Feszülten meredek a hang irányába, hátha valaki meghallotta a kiáltásom, és segítségemre siet.
Az érkező viszont teljesen kiábrándít, és még csak nem is a bűbájos értelemben. Szenvedésem ellenére végigmérem a varázslóbohócnak öltözött furcsaságot. Bojtok? Tényleg, bojtok? Akadok ki, ha még a színeket el is tudnám fogadni. Csak hagyj itt kérlek, megvárom a következő érkezőt.
A pálca emelkedésére megtölti egy kis remény a szívemet, de sajnos nem hallom a szavakat, melyek megszabadítanának börtönömtől. Miért nem csinál semmit ez a szerencsétlen?
- Ha az is mű, mint a talárod, használhatod az enyémet, valahol itt van a földön - mondom neki végül morogva, ugyanis társul ahhoz fájdalom, ha a varázsló karján egy mázsás fémpáncél kezd délutáni szunyókálásba.
- De végül is megvárhatjuk a teaidőt, lehet akkor feláll és elsétál magától - teszem hozzá idegesen, bár előfordulhat, hogy nem segítem ezzel elő a helyzetem. Sajnos nem állnak sorban a megmentők.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Erdőhegyi Merse
KARANTÉN


they call me Mister Fahrenheit®
offline
RPG hsz: 59
Összes hsz: 197
Írta: 2019. január 3. 15:07 | Link

#KopniczkyKároly
szombat | késő délután | bolondos máguskosztüm

Valljuk be férfiasan; fogalma nincsen róla, hogy milyen varázsige lenne az, amivel tudna segíteni társán. Nem kellett volna azt a szőke mosolyú, kék moso… azt a szőke hajú, kék szemű, szép mosolyú lányt bámulnia, hanem mellette figyelni sem ártott volna a bűbájtan órákon. Közeledik a kamera, és már szinte azt is láthatjuk, melyik pórusa vagy nyitva a fiúnak és melyik zárva. Szíve zakatol, akár egy vonattal is összecserélhetné az ember. Aztán gyorsan elvonja a figyelmét néhány szó, amit a szőke bozontú fiú intéz felé. Dráma királylány módjára kap mellkasához, elvégre „leműzték” a szerelését.
- Hogyha tudni szeretnéd… - majd nagyot nyel a fiú ideges tekintetét észlelve. – Öö, nem lényeges – megtöröli robosztus orrát leányos zavarában, majd egy halk torokköszörülés után újra felemeli a pálcáját. „Ha tudni szeretnéd, ez igazi selyem. És én készítettem” mondja ki magában, amitől máris jobban érzi magát egy kicsit. Ez az iskolai lét többször is felidegesítette az elmúlt pár hétben, mint amilyen ideges valaha is volt összességében 14 és fél éve alatt. Érdekes érzés ez a nem is tudom minek nevezzem.
A tea időre ismét idétlenül elvigyorodik, ahogyan látja magát és a lovagi páncélt, amint barátságosan kacagva ülnek egy farönk kisasztalnál teázni. Két kismadár száll el fölöttük, akik kis zsebkendőt visznek csőrükben, amit véletlenül a lovag felett borítanak ki, aki egy pillanat alatt megrozsdásodik. És ismét Merse idióta vigyorát láthatjuk, aki gyorsan felrázza magát, majd kimondja a varázsigét.
- Exlukhops – azonban a páncél meg sem mozdul, hiszen a varázslat csupán kisebb tárgyaknál működik. Ez a tárgy pedig bazinagy. Idegesen, levegőt kapkodva gondolkodik a lebegtető bűbájon, s mikor már mindenki feladná, eszébe jut, és magabiztosan a levegőbe mondja azt.
- Vingardium Leviosa – semmi nem történik. - Vingardium Leviosa! – mondja újra határozottabban, mire a lovagi páncél megmozdul. Nem sokáig tudja életben tartani a bűbájt. Egészen addig sikerül, amíg a srác keze ki nem szabadul, így pár centire az eddig beszorult kartól hullik a fogva tartó ócskavas a folyosó márványpadlójára.
Utoljára módosította:Erdőhegyi Merse, 2019. január 3. 15:09 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Kopniczky Károly
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 20
Összes hsz: 40
Írta: 2019. január 3. 15:32 | Link

- - Merse


Ez a srác kifejezetten az idegeimre megy. Ha képtelen egy nyamvadt varázsigét kinyögni, legalább hagyjon békésen olvasgatni ezen az átkozott folyosón. Kétségbeesve kémlelem, amit művel, gondolkodva, hogy mi játszódik le benne a spontán mosolygásoknál, illetve arra se tudtam nagyon rájönni, hogy mit próbált nekem mondani a félbe harapott mondatával.
- Exlukhops??? - morgok magam elé mérgesen, a fiú valószínűleg nem is hallja, hogyha nem koncentrál rá különösebben. Itt ennyire inkompetens mindenki? A páncél nem nyikorog tisztán, a 14 évnél csak idősebb diák pedig egy lebegtető bűbájra sem képes. Remek helyen vagyok. Álmaim kastélya. - Vingardium leviosa, vingardium leviosa, vingardium leviosa - suttogom magam elé, félig imádkozva, félig szuggerálva.
Nagy meglepetésemre aztán meghallom a helyes varázsigét, és meg is emelkedik annyi időre, hogy gyorsan ki tudjam kapni alóla a kezem. A kéz most igencsak színes, piros és lila foltok tömkelege jelent meg rajta, ahogy a páncél éppen érte. Fájdogál kicsit, de aztán a másik kezem segtíségével feltápászkodom, és összeszedem a pálcám és a könyvem.
- Köszönöm - dörmögöm oda, kicsit talán fel is tűnhet, hogy nem örülök neki a segítségre szorult helyzetemnek, általában az önállóságot pártolom.
- Most már tudni szeretném... - utalok vissza a fiú elharapott mondatára, miközben még egyszer felmérem a nevetséges öltözetet. Nem tudom elképzelni, hogy miért viselne bárki ilyen ruhát, talán elvesztett valami fogadást? Hiszen már Halloween is elmúlt.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Erdőhegyi Merse
KARANTÉN


they call me Mister Fahrenheit®
offline
RPG hsz: 59
Összes hsz: 197
Írta: 2019. január 3. 15:56 | Link

#KopniczkyKároly
szombat | késő délután | bolondos máguskosztüm

A fiú keze kiszabadul. Egy pillanatra eltűnik az infantilis viselkedésmód Merse részéről, és végre normális embergyerekként láthatjuk. Kifúj egy jó adag levegőt tüdőjéből, miközben fekete szemeit a másik kékjeibe fúrja. Látja rajta, hogy minimálisan hálás – vagy csak szeretné ezt látni –, azonban azt is látja emellett, hogy nem felhőtlen az öröm. Hunyorítva vizsgálja meg most már nem a földön fekvő társát. Körülbelül egyidősek lehetnek, de még nem látta a toronyban, így meglehet, hogy egy másik házat képvisel. Noha a hideg, kék tekintetből inkább arra következtet, hogy mindegy melyik ház szülötte; nincsen kedve emberek között mozogni. A köszönetnyilvánításra szélesen elmosolyodik, és sötét szemei boldogan csillogni kezdenek.
- Igazán nincs mit, cimbora – indítja el öklét a másik felé, hogy megpecsételjék ismeretségüket egy ökölpacsival, de végül megérzi, hogy elvetette a sulykot. – Ezt jobb lett volna „cimbora” nélkül, ugye? – vakarja meg bal kezével tarkóját pálcájával.
- Mit is? – kérdez vissza, majd kínos érzéssel mellkasában elmosolyodik, és végignéz saját öltözetén. Kezd valahogy összeállni, hogy ez nem a legjobb öltözet ide. A festmények, most a srác… biztosan valami nem jó rajta. Pedig ő így emlékszik a mágusokra.
- Én készítettem – motyogja egy bátortalan mosollyal. – Szeretek varrni – folytatja. – Elég varázslós, nem? – mosolyog továbbra is, de már nem azzal az erővel. Majd idővel rájön, hogy nem kell ennyire erőltetnie a beilleszkedést, mert több hátrányát szenvedi el, mint előnyét élvezné. Nagyot nyel, majd még nagyobbat sóhajt.
- Nevetséges, igaz? – fel sem néz a másikra, csak a cipőjéig.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Kopniczky Károly
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 20
Összes hsz: 40
Írta: 2019. január 3. 16:29 | Link

- - Merse


Mit csillog annyira a szemed? Hova emeled azt a kezet? A felemelt ökölre először csak pislogok, kicsit talán gyerekesnek is találom, de végül is szokás és származás kérdése. Valamennyire megfogadtam, hogy próbálok majd beilleszkedni, úgyhogy esetlenül koccra emelem a kezem, és hozzérintem a srácéhoz. A cimboráéhoz.
- Lehet - vallom be, valóban igencsak hidegkék szemekkel. A hűvösség árad, de próbálom tudatosan bekapcsolni a belső fűtést, hogy ne fagyjon meg mindenki a környezetemben. - De olyan sokat nem számít - teszem hozzá, most már kicsit több kedvességgel. Ha úgy nézzük, megmentett, egy koccot csak megérdemel, hiába gondolom azt felesleges emberek közötti kontaktusnak.
- Aha - bólintok az információra, miszerint a ruházat saját készítésű. - Bárcsak mondhatnám, hogy ez meglepett - már egy félmosoly az én részemről is megjelenik, ha elég halovány is. Felvonódó szemöldökkel ugyan, de biccentek, hogy szeret varrni, újabb hasznos információt raktározhatok el az elmém könyvtárában.
- Nem, nem nagyon varázslós - rázom meg a fejem, de egyre jobban enyhülök, ahogy rájövök, nem volt ez annyira szándékos dolog, mint azt én gondoltam. Sőt, valami mélyen elhelyezkedő forrásból empátia tör a felszínre, hiszen mindketten beilleszkedni próbálunk talán, ő varázslóbbnak próbál látszani, én meg szimplán normális, szociális interakciókra képes emberi lénynek.
- Igen, egy kicsit nevetséges - vigyorodok el most már szélesebben a srác megilletődöttségén. - Szerintem órákra ne vedd fel. - tanácsolom aztán könnyedén, de ezzel lerendezettnek is ítélem a témát, hacsak a ő nem akar még valamit hozzátenni.
- Te is új vagy itt? - kérdezem aztán, hiszen ez sok történésre adna egyszerű magyarázatot.
Utoljára módosította:Kopniczky Károly, 2019. január 3. 16:30 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Erdőhegyi Merse
KARANTÉN


they call me Mister Fahrenheit®
offline
RPG hsz: 59
Összes hsz: 197
Írta: 2019. január 4. 09:04 | Link

#KopniczkyKároly
szombat | késő délután | bolondos máguskosztüm

Ti is hallottátok? Ez a koppanás egy jó nagydarab kő volt, ami Merse szívéről zuhant a mélybe, amikor is azt látja, hogy a másik – még ha csak egy leheletnyit is – megenyhülni látszik. A cimbora szót megpróbálja majd kerülni a közeljövőben. Túlságosan közvetlen és túlságosan próbálkozik. Be kell illeszkedni valamilyen úton-módon a varázstársadalomba. Mivel ezidáig valóban csupán könyvekből és mozifilmekből, mesékből tudta, hogy varázsló és boszorkány létezik. A következő pár percben hallottak miatt szépen, lassan leemeli fejéről a süveget, és azt szorongatva néz fancsali képet vágva a másikra, aki meg-megmosolyogja őt. Nincsen ezzel baj, de azért egy kicsit kellemetlen.
- Te – kezd bele és keresi a megfelelő szót. – Aranyvérű vagy?
Szúrja érdeklődő fekete tekintetét a másik szemeibe. Még gyakorolja ezeket a kifejezéseket, de azt tudja, hogy aranyvérű varázslók nagyon büszkék a származásukra, a félvérek normálisak, és a mugli születésűek kissé elhagyatottak. Legalábbis eddig ezt tapasztalta. Sőt, azt is hallotta, hogy az egyik évfolyamtársát sárvérűnek hívta egy rellonos nagylány, mire társa sírva elszaladt. Ezt nem teljesen érti azóta sem.
- Én is – bólogat serényen a kérdésre. Úgy néz ki, hogy ebből a szempontból is sorstársak. -  Merse vagyok – nyújtja jobb kezét a másik felé, s másik kezében sután lóbálja a süveget. – Nem egyszerű beilleszkedni – teszi még hozzá. – Azt hiszem, hogy nem is a legjobb a technikám – ezt már halványan mosolyogva mondja.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Kopniczky Károly
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 20
Összes hsz: 40
Írta: 2019. január 4. 13:38 | Link

- - Merse


Az tény, hogy nagy utat jártam be ahhoz, hogy egy ilyen “varázslóruhát” lássak, de valahogy képtelen vagyok most haragudni a másik fiúra. Egészen idegen érzés ez nekem, a nevelésem fele arról szólt, hogy vagy lenézünk valakit, vagy haszon reményével tekintünk rá, és a kettő különböző viselkedésmintákat igényel. Azt mondják, az alma nem esik messze a fájától, nehéz az otthoni mintáktól elszakadni, de amikor eljöttem, megfogadtam, hogy legalább nyitott leszek.
A fiú megfontolt kérdésére kicsit kihúzom magam, és mintha érezném, ahogy az arany kiválik a vénáimból, megjelenik a vonásaimban, még a hajamat is szőkébbnek érzem, mely varázslógének több generációnyi találkozásának köszönhető. Aztán a belém nevelt aranytudatra koszként rakódik rá a racionalitás idegesítő, fülembe suttogó sara.
Mire is vagyok én büszke? Képek özönlenek a fejembe a családom - nem is teljesen ismert - múltjából, melyek szépen lassan visszarángatnak a földre.
- Igen - felelem aztán, megkímélve őt a bennem lejátszódott folyamat súlyától. - Legalábbis, ha nem hamisították meg a családfát nagyon. A mugliellenesség a legtöbb helyen csak a tizenkilencedik század végén, vagy a huszadik század első felében jelent meg. Sok nagy múltú varázslócsalád eltüntette a sáros foltokat a felmenői közül, hogy nagyobb tiszteletre tegyen szert - ismertetem a mágiatörténet egyik jelenetét, bár lehet ezt már ő is tanulta valahol. Az eszemre büszkébb vagyok, mint a származásomra, így remélem, hogy inkább a logikus gondolkodásról és széleskörű ismeretekről maradok meg a koponyákban majd, nem pedig egy - nem is annyira - fényes családi származás miatt.
A Marquardt-Kopniczky elmebaj részletes ismertetésétől most megkímélem a hős megmentőmet, így inkább csak a - közel - egyértelmű dologra kérdezek rá.
- Te varázstalan környezetben nőttél fel, ugye? - Szerencse, hogy nem az anyanyelvemen beszélünk, ugyanis ott már régen kiszaladt volna a sárvérű szó megfelelője, de a helyzetnek kedvezően az apámtól megörökölt magyar nyelven ez a bántó szó nincs olyan mélyre ágyazódva a szókincsemben.
- Karl - viszonzom a kézfogást, közben a srác szemeit fürkészve, hogy értelmezzem őt. Nem vagyok az érzelmek nagy ismerője, inkább ésszel próbálom megközelíteni ezt a témát is, de a szem - nem véletlenül illetik a ponyvában a már sajnos elcsépelt lélek tükre szóval - mindig nagy segítség számomra az emberek olvasásában. - De ha a Károly jobb, szólíthatsz úgy is, lassan meg kéne szoknom - ajánlom neki a nevet, mely otthonunkban sosem került kimondásra, így még mindig meglepve hat, ha hallom.
- Nekem mondod? - Nevetek fel keserűen, ez egy fájó pont, melyben még fejlődnöm kell. - De szerintem neked menni fog hamar, ha megismered a világunkat - teszem hozzá bátorítóan, és nem is hazugság ez, nem kenyerem az emberekkel való kedveskedés, inkább tényként figyelem meg mások szokásait. Vidámság, jóindulat, kis gyermeteg beütés - ezek nem olyan tulajdonságok, melyeket utálni szoktak az emberek. Az én jellemem már kisebb rajongótábornak szokott örvendeni.
Önironikus gondolatmenetemből egy festmény kiáltása ébreszt. Az egyik jelenetben angol hölgyek teáznak egy furcsa nyúllal - ezek a britek... - és követelik, hogy máshol folytassuk a mi délutánunkat.
- Merre visz ma az utad, Merse? - Kérdezek rá aztán egyszerűen, valami rejtélyes okból nem taszít annyira a társasága - ilyen az, amikor valaki megérti egy problémámat? -, úgyhogy akár folytatnám is vele a napot, ha neki is úgy jön ki a lépés.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Erdőhegyi Merse
KARANTÉN


they call me Mister Fahrenheit®
offline
RPG hsz: 59
Összes hsz: 197
Írta: 2019. január 4. 14:26 | Link

#KopniczkyKároly
szombat | késő délután | bolondos máguskosztüm

Az egzisztenciális kérdések viharában elveszni látszik a két fiatal fiú. Érdekes, hogy egy közös pillanat mennyire össze tud hozni két teljesen külön személyiséget. Ezen is kicsit elmélázva tekint belső szemével a jövőbe, ami még mindig nagyon homályos számára. Lehet belőle igazi mágus vagy megmarad ez a kis mezei hülye gyerek, aki semmihez nem ért igazán? Nem tudhatjuk, hogy miből lesz a cserebogár, ugye. Gondolatmenetét csupán a másik rövid mágiatörténet előadása zavarja meg. Vagyis nem zavarja, csak visszahopponálja a valóságba. Érted? Hopponálja. Ez azért elég varázslós hasonlat volt, nem? Tehát, hozzáértést játszva hümmög egyet-kettőt a sztorin, majd hosszú mutatóujját vastag ajkai elé emeli.
- Ami azt illeti – kezd bele. – Elég varázslatos volt – mosolyog azon, hogy mennyire szép idők voltak azok a bizonyos otthon töltött gyermekévek. – De szó, mi szó – folytatja komolyabban. – Nem nagyon találkoztam varázslókkal és boszorkányokkal, csak mesekönyvekben – vonja meg vállát kissé elszontyolodva.
Örökbefogadott gyermekként nem tudja, hogy honnan is származhat, de még soha nem gondolt bele komolyabban, hogy talán vérszerinti szüleivel máguscsaládként funkcionálnának.
- Nagyon örülök, Karl – mondja kissé elharapva az „r” betűt. A magyar név ezután apró meglepettséget varázsol Merse arcára. – A Karcsit gondolom nem bírnád – jelenti ki alig érezhetően kérdéssé formálva, hátha mégis opció ez a becenév. – Mondjuk, a Karl elég macsó – mondja, majd szerényen mosolyogni kezd, miközben még mindig a süveget markolássza.
- Alul művelt vagyok még ezekben a témákban – gondol a varázsvilágra. – De azért kösz a biztatást – szorítja össze ajkait.
Hirtelen megszólal egy festmény, és Merse két lábon kihord vagy három szívinfarktust. Ehhez még hozzá kell szoknia. Nagyot nyel, és zakatoló szívéhez kapva fordul vissza Karl irányába.
- Hát, először felsétálok a toronyba, és leveszem magamról ezt – mutat színpadiasan végig testén, amit még mindig a máguskosztüm fed. – Aztán elmegyek kajálni, mert már kezdek farkas éhes lenni – osztja meg ezen gondolatát is a szőke sráccal. Újabb nagyobb sóhaj hagyja el ajkait, aztán felteszi a kérdést.
- Van kedved velem tartani? – tekint a kék szemekbe érdeklődve.
Utoljára módosította:Erdőhegyi Merse, 2019. január 4. 14:27 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Kopniczky Károly
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 20
Összes hsz: 40
Írta: 2019. január 4. 15:44 | Link

- - Merse


Varázslatos? Nem teljesen értem a fiú metaforáját, de azt hiszem sejtem a jelentését. Azt sem értem teljesen, hogy miért vannak meséik a varázslókról, amikor nekünk nincsenek a muglikról. Lehet az ő valóságuk unalmasabb, és inkább szorul mágiával való feldobásra. Kíváncsi vagyok, hogy néhány kiszivárgott történetről, vagy pusztán gyermeteg fantáziákról van szó. Lehet valaki jó keresetnek gondolta eladni a világunkat tündérmeseként a mugliknak, nem annyira rossz ötlet.
Biccentek a fiú történetére, mint akit a származás nem különösebben érdekel, de azért a kétely ott van bennem, hogy egy varázstalan, aki nem ezen szocializálódott, hogy tud majd felnőttként a varázstársadalom beilleszkedett tagja lenni. Kíváncsi lennék ilyen irányú kutatásokra, illetve arra is, van-e átlagos esetben különbség az aranyvérűek és a mugli-születésűek mágikus képességei között. Apám kvibli, vajon emiatt nem leszek soha olyan erős, mint amúgy lehettem volna?
Apám kvibli valóját anyám sokszor a szememre vetette, így erős szégyenérzet alakult ki bennem iránta. Ahogy eszembe jut, próbálom elhessegetni róla a gondolataimat, és visszairányítani azt Mersére teljesen.
- Karcsi - ismétlem utána, bár az r betűt kicsit németesen ejtem, így az komikus lehet a magyar fül számára. - Különösebben nem foglalkoztatnak a nevek, szólíthatsz, ahogy szeretnél - reagálok érdeklődés nélkül, se a “macsós” név se a magyar becézés nem vált ki belőlem különösebb érzelmet. Sosem értettem, miért tulajdonítanak az emberek annyi jelentőséget a neveknek, de úgy vagyok vele, amíg elfoglalják vele magukat, tegyék.
- Nem Levitában vagy, ugye? - kérdezem, bár a válaszban igencsak biztos vagyok, hiszen valószínűleg ott elsősként szobatársak lennénk, vagy legalább összefutottunk volna korábban. - A többi klubhelyiséget nem tudom, hogy hol van. - Rázom meg a fejem, de ha tudnám, akkor se tudnék vele menni egy idegen ház termeibe.
- Tényleg vacsora idő lesz lassan - válaszolom a fiú kérdésére egyszerűen. - És az átöltözésed is támogatom. Mi lenne, ha a nagyteremben találkoznánk, mondjuk negyed óra múlva? Úgyis be kell ugranom a könyvtárba. - Alkotok meg egy egyszerű tervet sebtiben, hátha az meg fog felelni az új ismerősömnek is.




Szfinx kincse kaland
Utoljára módosította:Levita, 2019. május 16. 23:08 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Erdőhegyi Merse
KARANTÉN


they call me Mister Fahrenheit®
offline
RPG hsz: 59
Összes hsz: 197
Írta: 2019. január 7. 06:44 | Link

#KopniczkyKároly
szombat | késő délután | bolondos máguskosztüm

A nevek valóban nagyon fontosak. Mármint lehet, hogy mégsem annyira, de Merse mindenesetre nagyon meghatározó dolognak tartja. Ebben az esetben az érdekesség az, hogy a becézett formát sok olyan ember nem tudja elfogadni, akik túlzottan zárkózottak és szabálykövetők. Látszik Karcsin is, hogy eléggé elvan a saját kis világában, de a becézett forma elfogadása megcsillantott egy újabb fénysugarat friss ismeretségükben.
- Akkor Karcsi – motyogja inkább csak magának.
A festmények egyre jobban kezdik a károgást, sőt mivel most jobb dolguk nincsen, ezért más festményekről is átkúsznak a felbujtó portré mellé, és egyszerre kezdik el „osztani” a két fiatal srácot. Erről Merse megpróbál tudomást semmi venni, így ártatlanul a képek lakóira tekint, majd visszaemeli tekintetét a szőke fiúra, miközben fekete sörényét csóválja.
- Nem, Eridon – mondja mutáló, el-elcsúszó hangján. – Én sem tudom, hogy mások klubhelyisége merre lehet – teszi hozzá vállat vonva. – Csak annyit, hogy a rellonosok valahol az alagsorban vannak elzárva – enged meg végül egy mosolyt.
Tökéletes tervnek tűnik a Karcsié. Ezért Merse hevesen, egyetértően bólogatni kezd. Már túltette magát az öltözetén, noha eszébe nyilal a tudat, hogy a többiekkel még találkozhat útközben, és igencsak szeretné elkerülni azt a gusztustalan stílusú rellonos fiút, akivel éppen a napokban sikerült összerúgnia a port. Nem, Merse nem rosszalkodott. Inkább a másik fiú próbálta húzogatni a bajszát, de még idegesebb lett, amikor nem tudta kihorni az eridonost a sodrából. Mindenesetre, megjegyezte magának egy időre.
- Hát, köbö tíz perc, mire a toronyba érek, aztán a ruha csere – húzza el ajkait. – Aztán visszaséta a nagyterembe – vezeti le a másiknak. – Szóval, legyen inkább fél óra? – formálja végül kérdéssé, miközben hallja, hogy egy nagyobb diákcsapat indul el a folyosó elején. Jó lenne valahogyan megúszni, hogy találkozni kelljen velük, így feszülten várja Karcsi válaszát, s meg-megfordul a hangzavar irányába.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Kopniczky Károly
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 20
Összes hsz: 40
Írta: 2019. január 8. 13:51 | Link

- - Merse


Én, Karcsi biztosan közel voltam ahhoz, hogy a Rellon ház tagjává váljak, a vérem talán ezt is követelte volna, és biztosan van a neveltetésemnek olyan része, amit nem tudok levedleni. Alapvetően én sem riadok vissza szinte semmitől, hogy a céljaimat elérjem, de talán személyiségem inkább elméleti, mint gyakorlati jellege miatt lehetett jobb választás a Levita, és azt hiszem, itt jobban ki is tudok majd bontakozni.
Merse láthatólag humorosnak véli a rellonos kollégák elzárását, emögött aligha értem a viccet, de nincs kedvem ebbe belemenni - talán majd vacsoránál rákérdezek, ha nem lesz jobb téma? -, úgyhogy csak mosolyogva biccentek, mintha egyetértenénk.
Azt már viszont értem, hogy Merse miért nem akar összefutni az érkező diákcsapattal, így hamar lerendezem a társalgást is.
- Akkor legyen fél óra - válaszolok nemes egyszerűséggel, és sarkon is fordulok. Egy pillanatra elgondolkozom, hogy egy egyszerű színváltoztató igével megkönnyíthetném Merse útját, de a bűbájt feltehetőleg ő is tanulta, illetve a kis megaláztatás hátha életre szóló leckét ad neki az elfogadható öltözködésről, így végül inkább kis mosollyal a helyén hagyom a pálcámat, és folytatom a megkezdett irányt hónom alatt a könyvemmel. Lehet mégis jó helyem lett volna a Rellonban is?
Lelkem már meg is telik a szeretett könyvtár illatával, a könyvek sokaságának látványával, így a bolondos máguskosztüm hamar ki is száll a rövidtávú memóriámból.
A szombatokat nem szeretem, de a könyvtárakat igen.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Erdőhegyi Merse
KARANTÉN


they call me Mister Fahrenheit®
offline
RPG hsz: 59
Összes hsz: 197
Írta: 2019. január 10. 08:30 | Link

#KopniczkyKároly
szombat | késő délután | bolondos máguskosztüm

Érzi, ahogyan izzadtsága izgatottan csúszik végig lefelé halántékától egészen állkapcsáig. Onnan nem tudjuk, hogy a ruhán vagy a márványpadlón végzi, de az biztos, hogy nem a melegtől történt mindez. Egyre közelebbről jönnek a hangok, s miután Karcsi is megfordul, hogy elintézze a dolgát a találkozásig fenn maradt fél órában, Merse fiam is úgy dönt, hogy meglépi a meglépni valót. Mélyet sóhajt, majd úgy dönt, hogy vámpír – már amit ő képzel el a vámpírról – módjára arca elé kapja köpenyét, és arcát takarva, szinte lábát húzva oson el az érkező diákok mellett. Hallani, hogy nem nagyon értik, hogy mi történik mellettük, sokan értetlenkedve horkannak fel, de Merse csak a túlélésért küzdve szalad végig a folyosón. Hamarosan egy kanyarban megpihen, és a falnak szorítja hátát. Szíve hevesen ver, majd’ kiugrik horpadt mellkasából.
- Ez meleg volt… - suttogja maga elé, miközben egy felette lévő festmény hangjára kapja fel a fejét. „Nekem mondod?” kérdi a festményen szereplő férfi, aki egy üstben fürdőcskézik, ahol bizonyára nem önszántából hesszel, elvégre mellette egy faun szerű alak, vasvillával nyomja vissza a forróvízbe folyamatosan.
Merse szemei szokásos meglepettséggel kidüllednek, majd inkább tovább száguld, hogy átöltözhessen, és végre megvacsorázhasson. És mi a legjobb? Egy új ismerőssel teszi majd mindezt.
- Szeretem a szombatokat – motyogja menetközben mosolyogva.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Zayday Hudson
INAKTÍV


*the heartqueen*
offline
RPG hsz: 49
Összes hsz: 124
Írta: 2019. augusztus 19. 10:39 | Link

Helena Amanda Payne
~átkozott egy nap~  ~vigyázz a kopakodra!~

Nagyon kótyagos nap köszöntött rám. Reggel, amikor felkeltem nem találtam meg az ébresztő órámat, mely miután felkeltett lába kélt. Hosszas keresgélés után, felfedeztem hogy az ágyam alá esett be, miután a kezemmel lesodortam. Összetörtem. De szuper, vehetek egy másikat! Regelinél, majdnem megfejeltem az ajtófélfát, de ez még semmi. Elkezdődött a Jóslástan óra, és én mivel nagy nyak ropogtató vagyok, ezen alkalommal is kiropantottam. Balszerencsémre, teljes erőböl belevertem a fejemet a falba, de szerencsére mindenkit eltompított a füstölő szaga. Ilyen csak a mesékben van! Talán valaki átkot szórt rám? Tanakodtam egy ideig, de aztán én is átadtam magam a füstölő mennyei illatának. Következett a második óra. A szünetben valamit kerestem a táskámban, és nem figyeltem az úton. Azt hiszem, amikor először felpillantottam azt kérdeztem magamtól, hogy hol a csodában vagyok? Ezen a szakaszon még nem jártam. Megpillantottam egy lányt, aki elsuhant melettem, és éppen utána szóltam volna, csakhogy egy szép nagyot estem. Megállapítottam, hogy valami bájitalban fekszem, és gyorsan arrébb húzodtam. A lány, amint meghallotta az esést, visszafordult. Mire én kinyitottam a szemem, egy mosolygós arccal, találtam magam szemben. Kinyújtotta a kezét, és felsegített.
Utoljára módosította:Zayday Hudson, 2019. augusztus 19. 10:41
Hozzászólásai ebben a témában

Csepreghy Péter
Diák Eridon (H), Színjátszós, Másodikos diák


a Pösze Petya
offline
RPG hsz: 86
Összes hsz: 263
Írta: 2019. szeptember 5. 10:36 | Link

XI.

Ahhoz képest, hogy azt mondják ez a „Fejetlenség Folyosója”, semmi olyan nem történik, ami kiverné nálam a biztosítékot. Sőt, most meglepően nyugtatóan hat rám, mert nincsen hangzavar, és csupán néhány kölyök mászkál céltalanul a hatalmas márványköveket számolgatva. Vizsgaidőszak van még, így csomóan újra gondolják az egész életüket vagy éppen szidják magukat, hogy miért D&D-ztek egész évben ahelyett, hogy normálisan tanultak volna egy-egy vizsgára. Ja, magamról beszélek. Lassúak és hangtalanok most a lépteim, szinte szomorúak. De ez csak a testem. Az elmém teljesen friss és mondhatni, egészen jó kedvű. Gondolataimban egy új stratégia gondolata születik meg, amit ma este ki is próbálok a társasjáték közben. Borzasztóan nehéz legyőzni az új bosst az új kiegészítőben, és nem jutok egyről a kettőre.
Hamarosan elérek a délelőtt már kiszemelt padhoz, lecsüccsenek rá, szigorúan törökülésben az ölembe véve hátizsákomat. Millió felvarró díszíti, alkoholos filc rajzok és feliratok. Mindenféle geek cucc. Egy Steve Jackson & Ian Livingstone könyvet veszek elő, és kinyitom az ötvenegyedik oldalon, ahol nemrégiben abbahagytam. Újra olvasom. Közben a zsebembe nyúlok a dobókockákért, hogy a rész elolvasása után készen álljak az újabb sorsdöntő dobásra.
- Ahogyan ott állsz, teljes felszerelésedtől megfosztva a félig foszló mocsár-szörnnyel szemben, észreveszed, hogy a teremtmény jobb oldalán egy már elhullott katona bordáiból egy kard áll ki. Dobj a dobókockával, és lapozz a hetvenkilencedik oldalra – olvasom félhangosan és izgatottan, közben rázom a kockákat, majd eldobom az előttem elterülő folyosó márványpadlójára.
Utoljára módosította:Csepreghy Péter, 2019. szeptember 5. 10:38 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

LegEridonosabb Eridonos 2019 - tavasz/nyár
Machay Ábel Alexander
Mestertanonc Rellon (H), Egyetemi hallgató, Bogolyfalvi lakos, Elsős mestertanonc


elite
offline
RPG hsz: 48
Összes hsz: 157
Írta: 2019. szeptember 5. 13:49 | Link


yet another fancy schoolwear

Egyik kezemben a kinyitott, puha fedelű, meglehetősen egyszerű és minden csicsát mellőző mappa gerince támaszkodik alkaromnak, míg jobbommal az előbb kikért, eddigi tanulmányaimról és meglehetősen dicséretes átlagaimról szóló, egyetemi jelentkezéshez szükséges iratokat csúsztatom belé - egyelőre anélkül, hogy rendesen lefixálnám őket, elvégre nekem is csak két kezem van. A mozdulat végén elegyengetem a csálén kiálló lapszéleket, majd ujjaimmal csapom össze a fedélt, s mint aki jól végezte dolgát, indulok el a folyosón, hiszen nem vagyok hülye, a kötelezőn túl egyetlen pillanatot sem szándékozom itt elpocsékolni a - rövid - nyaramból.
Ez az elhatározás persze azonnal meg is semmisül, ahogy megpillantom Vajda új, kedvenc játékszerét. Mesélt nekem a fiúról, meglehetősen hosszan, hozzá képest kifejezetten nagy elánnal, ellenben amint rájöttem, hogy ez csupán egy újabb egyszerű hisztéria, amihez egyrészt nincs túl sok közöm, másrészt teljesen felesleges (egy tizennégy éves szerencsétlenre való féltékenykedés kétségbe ejtő is lehetne), szóval, amikor leesett, hogy miről van szó, nem figyeltem rá tovább, csak sűrűn bólogattam és támogató, de egyben semmitmondó megjegyzéseket fűztem hozzá. Az ablakpárkánynak támaszkodva, könyökömre dőlve figyelem a mozdulatait, tekintetem néha megragad egy-egy elsétáló alakon, viszont ahogy az eltűnik a következő fordulóba, barna íriszeim visszatalálnak hozzá. Fejem oldalra biccen, figyelmem arcáról az előkerülő könyvre csúszik, majd apró mosoly kúszik arcomra, ahogy a két kocka cipőm orrának koccan. Figyelmesen előrébb tolom őket lábammal, arra külön figyelve, hogy ne forduljon egyikük sem át a padló egyenetlenségeibe döccenve, majd kissé előre hajolva veszem őket szemügyre.
- Ez egy tízes lesz - leeresztve karom zárom ujjaim fogságába őket, majd újra kiegyenesedve fordulok vissza elsősünk felé. - Na mi történik a mocsárszörnyünkkel?
Utoljára módosította:Machay Ábel Alexander, 2019. szeptember 5. 13:50 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Csepreghy Péter
Diák Eridon (H), Színjátszós, Másodikos diák


a Pösze Petya
offline
RPG hsz: 86
Összes hsz: 263
Írta: 2019. szeptember 5. 14:13 | Link

XI.

Ó, micsoda izgalom! Kék szemeim ragadozó módjára kísérik végig a dobókockák útját. Lelassul minden, ami körülöttem és bennem történik. Az előttem elsétáló diáklány szoknyája csigalassúsággal libben meg előttem, s én ezt a kis mutatványt arra sem méltatom, hogy odapillantsak. Akkurátusan emelkedek fel a padról, mint amikor a mugli televízióban futballmeccs közvetítés közben lassítják le a gólörömben mámorosan úszó tömeget. Karjaimat is a magasba emelem, azok végén öklöm izgatottan feszül meg. Kékjeim még mindig követik a kockák táncát a fényes padlón. Ajkaimat nedvesítve látom, hogy lassulni kezd a mozgásuk, majd egy… cipőnek ütköznek. Danger! Mozgásom még mindig nem változik. Lajhárt idéző mozdulattal emelem meg göndör buksimat, és bátortalanul nézek a felsőbb éves srác szemeibe. A barna szemtől általában megnyugszom, mert olyan meleg és kedves. Most mégis kiráz a hideg. Mintha megéreznék valamit, ami nem tetszene. Biztosan üldözési mániám van mostanság, és megvan bennem az egészséges félelem az idősebbekkel szemben.
Ez egy tízes lesz” Oké, elfelejtettem az érzést, és végre kiegyenesedek a levegőben, teljes erőmmel belebokszolva abba.
- Nem hiszem el, b*ssza meg! – vigyorgok, mint a tejbetök.
Ez gyönyörű pont. Azonban egy fontos kérdés még hátra van, így megfordulok, hogy a közben lábamat hátulról támasztó, félig leesett táskámat megigazítsam, majd teszek egy lépést a fancy school-weares fiú irányába.
- Két ötös vagy két különböző szám? – szemeim cikáznak a két barna között.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

LegEridonosabb Eridonos 2019 - tavasz/nyár

Oldalak: « 1 2 ... 7 ... 15 16 [17] 18 19 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Déli szárnyÁtrium