BK Fórum - Fejetlenség Folyosója

Hercegnő

Apa elment tárgyalni egy új beszállítóval, azt mondta, nem kell elmennem, menjen vele inkább anya. Gondolom kicsit romantikázni akarnak. Hajnalban indultak, így ma nem nyitott ki a bolt, helyette amerikai palacsintát sütöttem reggelire, és azt mondtam a lányoknak, hogy amit csak szeretnének, azt húzhatnak ma. Panna katicának öltözött, a piros és fekete pöttyös összeállítását két szárnnyal koronázta meg, míg Csenge balerinának, aki egy halálfejes pólót viszel, de szigorúan tütüvel és balerina cipővel. Reggeli után még átnéztem a táskájukat, aztán a sajátomat is, egyik oldalra az egyik lány, másikra a másik, és így sétáltunk el az előkészítőig. Eredetileg még haza akartam menni, elmosogatni, de végül annyira elszöszöltük az időt, hogy muszáj volt elindulnom. Ezek az utolsó napok, jövőhéten megkezdődik a vizsgaidőszak.
Éppen az órarendemet böngészem, amikor megpillantom a lányt, aki olyan szinten kitűnik, hogy az már kikerülhetetlen. Korábban csak egyszer találkoztunk, de tudom, hogy ő az, a cukros lány az esőben. Akkor nem is tűnt fel, mennyire csodálatos. Érzem, ahogy az ajkaim és a szemeim is kiszáradnak, utóbbiakkal elfelejtettem pislogni, így gyorsan bepótolom az elmaradást, de nem akarom elmúlasztani a látványt. Lopva az ajkaimat is megnyalom, mert szinte érzem, ahogy szétrepednek. A Gyógynövények Modern Lexikonának egy vaskos kötete, melyet eddig a jobb kezemben tartottam, egyre jobban kicsúszik a kezemből, izzad a tenyerem, és igyekszem rámarkolni, de alig sikerül. Ez a lány különlegesebb, mint eddig bárki. Csak nézem, ahogy sétál, és úgy érzem, hogy utána kell kiáltanom. De mit fog szólni, ha rákiáltok? Őrültnek fog nézni, meg amúgy is, én nem vagyok olyan, aki emberekre kiabál.
Így hát, elhalad mellettem, még mindig nézem, ahogy távolodik, az illata örökre az elmémbe égett. Csodálatos, és feledhetetlen. Látni akarom. Nem tudom hányad éves, sem azt, hogy milyen órái vannak ma, de látni, nézni, csodálni akarom őt. A tekintetem még mindig rajta, pontosabban úgy csípő tájban látom a lényeget, miközben előrefelé indulok, így történik meg, hogy belecsapódok valakibe, és szegény lexikon tényleg a földre hull.
- Bocs.
Nem is nézek rá a másikra, vörös fejjel igyekszem összekapkodni a holmimat, és elindulni a saját termem felé, azon győzködve magam, hogy a vérellátás az agyam felé haladjon tovább. Kínos.