32. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Hírek: Megjelent az Edictum legújabb száma!

Megnyitotta kapuit a Karácsonyi vásár és a Korcsolyapálya a Boglyas téren!

Kérünk mindenkit, hogy ellenőrizzétek a drive-ban beadott multikarakterek esetén a hozzáférési beállításokat! Akiét nem tudjuk megnyitni vagy elolvasni, azét automatikusan elutasítjuk!
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Déli szárnyÁtrium

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Sárközi Norbert Dorián
INAKTÍV


#fatherofthecentury | #sukhar_deddi
offline
RPG hsz: 185
Összes hsz: 802
Írta: 2018. március 16. 22:02 | Link

Igazgató úr

Az elmúlt hetekben már nem volt szükségem a botra, amit a balesetem után kaptam. Ilyen az, ha az ember először muglikhoz és csak után kerül mágusokhoz. Egy ideig még hordtam magammal, mert élveztem, hogy a festmények felkeltek, ha odavágta a kőhöz, aztán meg azt is, hogy a családomat piszkálom vele. Aztán meguntam ezt is, és szépen, fokozatosan letettem.
Most azonban újra a kezemben van, és hogy miért? Mert egyszerűen újra érzem a fájdalmat. Nem tudom, hogy fantom fájás-e, vagy valami komoly, de nem tudok rendesen ráállni a balomra. Először arra gondoltam, hogy elmegyek az orvosomhoz, de hozzá csak júniusra kaptam időpontot, aztán megpróbáltam önvizsgálatot tartani, de csak még jobban belenyilalt, és nem tudom, hogy ez csak fantom esemény-e, mert tudta a rendszer, hogy fájni fog, vagy valós. Utána pedig jött a legelvadultabb ötletem, mégpedig, hogy megkeresem Alastairt, és megkérem, hogy a mágiájával hitesse el velem, hogy nincs bajom. Ha nem valós, akkor egy idő után talán önmagától is megszűnne a fájdalom.
Ezzel a szent elhatározással és a kétméteres - kétajtós szekrény egy bottal kombómmal érkezek meg az iskolába. Küldhettem volna baglyot is, de ne vagyok képes otthon ülni. Felszenvedem magam a bajárati csarnok lépcsőjén, közben lerángatva a bőrkabátom cipzárját, és a viszonylag kihalt helyen - év vége van, kit lep meg -, elindulok az átrium irányába. A folyosót itt utálom, de ha célt akarok élni, akkor muszáj nekiindulnom.
Hozzászólásai ebben a témában

Hercegh Kriszpin
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 161
Összes hsz: 294
Írta: 2018. március 16. 22:20 | Link

Sárközi professzor
késő délelőtt az irodám felé tartva

Amennyire üresek a folyosók, az én fejem annyira tele van. Meg a levegő is körülöttem, méghozzá papírokkal. Egy csomó irat lebeg a fejem felett és mellett, miközben haladok az irodám felé. Néha elkapok egyet-egyet közülük és beleolvasok. Ez az igazgatók sorsa. Mindig van mit csinálniuk. Az a szerencse, hogy én ezt élvezem.
A dokumentum felhőn át aztán észreveszek egy magas figurát. Elsöprök a kilátásból pár pergament és hamar ráismerek a jellegzetes, bőrdzsekis alakra.
- Professzor - szólítom meg elmosolyodva a hátát.
- Hogy van? - tekintek végig bicegő alakján, ahogy -kihasználva jelenlegi állapotát- hamar beérem. Azt hittem, már felgyógyult pedig.
- Ma-holnap fel akartam keresni - árulom el neki, visszaengedve a körülöttem lebegő papírok közé azt, amit éppen a kezemben tartottam.
- Volna rám most pár percre? - érdeklődöm meg tőle, felfele pislogva rá.
- Csak amíg elérünk mondjuk az irodámig. Nem tartanám fel soká - nyugtatom meg efelől, ám lehet, ez esetben most magamból indulok ki, hiszen hiába igyekszem még a fontosabb teendőkkel is mihamarább végezni, mintha folyamatos késében lennék. Így év vége tájt egy nyugodtabb étkezés vagy hosszabb alvás elég nagy luxus.
Közben Pajkos kutyám is befut. Szó szerint. Csak úgy süvít utánunk, kicsit túl is szalad rajtunk, aztán rohangászik körülöttünk, szépen kísér minket.
Hozzászólásai ebben a témában
Sárközi Norbert Dorián
INAKTÍV


#fatherofthecentury | #sukhar_deddi
offline
RPG hsz: 185
Összes hsz: 802
Írta: 2018. március 17. 16:32 | Link

Igazgató úr

Amikor valaki egy professzort szólít meg, első gondolatom az, hogy megnézem, ki az, aztán rá kell jönnöm, hogy ezen a folyosón ketten vagyunk, aki szólt és én. Professzor. Ki hitte volna, hogy idáig jutok? Már az oktató elnevezés is túlzás volt, amit az akadémián rám aggattak, most meg ez. Valahol mélyen pedig szörnyen mókásnak tartom a helyzetet.
- Igazgató úr!
Köszöntöttem kedélyesen, megállva, és bevárva őt, na nem mintha attól kellene tartanom, hogy amíg haladok, addig sem ér be, de hát így követeli meg az illem, anyám meg nehogy emiatt vonja meg tőlem a vödörnyi rántott húst, amikor látogatóba megyek.
- Kedélyesen. Bukásmentes évet tudhatok a hátam mögött, és egy leányom becsületén sem esett csorba.
Hallottam idekerülésemkor érdekes pletykákat, ám örülök, hogy valószínűleg termetes méretem és nem mindig kedves tekintetem elijesztette az "udvarlókat."
- Ön?
Kérdezek vissza, még ha láthatóan elfoglaltan is, főleg mivel az egyik pergamen olyan régóta várhat a sorára, hogy attól félek, valóban megtámad. Érdekes eset lenne.
- Csakugyan?
Felvont szemöldökkel nézek rá, és hirtelen sok minden végigfut az elmémen. Hogy is mondta Dia? Ha ki akarnak csapni, lázadás lesz. Elképzelhető, hogy itt az ideje a lázadók seregét összegyűjteni.
- Hallgatom. Úgy vélem, mire odáig elérünk, az elmúlt ötven év eseményeit is átvehetjük.
Hozzászólásai ebben a témában

Hercegh Kriszpin
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 161
Összes hsz: 294
Írta: 2018. március 17. 23:02 | Link

Sárközi professzor
késő délelőtt az irodám felé tartva

Válasza első felét mosolyogva, bólogatva hallgatom, aztán ezt az egész kifejezést még megspékelem azzal, hogy felvonom szemöldökön, mikor a lányaihoz ér.
- Ó, nahát... ezt... örömmel hallom... ? - állapítom meg derűsen akadozva, és reakcióm végére valahogy egy kis kérdő hangsúly is odaszökik. Egy részről mert nem nagyon látom át, nekem erről miért kell tudnom, más részről nem vagyok biztos benne, hogy a lányai is felhőtlenül boldogok ettől. Dehát egy apával kár lenne erről vitába szállni. Nem is teszem.
- Remekül, remekül. Dolgosan - felelek bólogatva és látszik rajtam, hogy nálam a remekül és a dolgosan tényleg szorosan összefügg. Szeretek nyüzsögni.
Jól elvigyorodom a vélekedésén a sétánk időtartamát illetően, aztán nekikezdek.
- Van egy jó meg egy rossz hírem. Kezdem a rosszal - jelentem be, nem adva meg neki a választás lehetőségét. Magamból indulok ki, márpedig én szeretek a rosszon túl lenni és valami jóval leöblíteni.
- Olyan híresztelések kaptak szárnyra, melyek szerint a legutóbbi eridonos összejövetelen néhány kiskorú is fogyasztott alkoholt... Erről tud valamit? - nézek rá felfelé fürkészően. Barna tekintetem vádlónak nem vádló, viszont látszik rajtam, hogy az igazat szeretném hallani, és különben is annyira már ismerhet, hogy tudja, meglehetősen szabad szellemű és elnéző vagyok. Jobb velem egyenesnek lenni.
Hozzászólásai ebben a témában
Sárközi Norbert Dorián
INAKTÍV


#fatherofthecentury | #sukhar_deddi
offline
RPG hsz: 185
Összes hsz: 802
Írta: 2018. március 18. 13:05 | Link

Igazgató úr

- Remélem, mert az iskola hírnevének se tenne jót, ha leányanyák gyűjtőhelyévé válna.
Aztán persze kiderül, hogy miért hitte, hogy a sajátjaim, és szám egy pillanatra ó-ba fordul.
- Jaaa, hogy ön úgy gondolta, hogy a háztartásomban lévők? Neeem. Az egyik még túl kicsi, a másik meg túlságosan félti az arcát.
Addig élne mind a kettő különben is. Lexa mostanában komoly változásokon esett át, már szinte együtt lehet élni vele. Még ha most is az én kis hercegnőm, mégis igyekszem azt a látszatot kelteni, hogy könnyedén kinyírhatom, meg az is, aki ezt tette vele.
- Alkoholt fogyasztó kisfőnixek? Hm...
Gyorsan számba veszek mindent és mindenkit, aki akkor és ott láttam, és tudom, hogy voltak olyanok, mint a Partay kölyök, meg az a Hok lány, akik nem biztos, hogy a koruknak megfelelő italtípusba nyaltak bele, mégis, határozottan és lelkiismeretem teljes nyugalmával jelenthetem ki:
- Egészen biztos vagyok benne, hogy ilyen nem történt.
Azért persze voltak vészesebb momentumok azon az estén, de annyira nem, hogy komolyabban fel kelljen lépni ellenük. Meg aztán amíg velem egy korú tanárok veszik el a lányommal egykorú diákjaikat, addig nem feltétlen ül aggódnék egy korty lángnyelv whiskey miatt. Legalább idő előtt elmegy a kedvük tőle. Én a hatéveseimet mindet megkínáltam unicummal, nem is kértek többet. Ez is egy nevelés.
- Mindenképpen jobban oda fogok figyelni, ha lesz még ilyen alkalom. Nem szeretnék pletykának helyt adni.
Közben persze haladunk, de mínusz kettővel, és a pergamen megint megtámad, én pedig megunva őt kapom el, és rántom szemmagasságba.
- Liebhart asszony üzeni, hogy felhalmozódtak a teendői a menhelyen, így a délutáni értekezletről késni fog pár percet. Elnézését kéri.
Elengedve a papírlapot az nyelvet ölt rám, majd széttépi magát, és eltűnik a semmibe.
Hozzászólásai ebben a témában

Hercegh Kriszpin
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 161
Összes hsz: 294
Írta: 2018. március 28. 22:38 | Link

Sárközi professzor
késő délelőtt az irodám felé tartva

Egy amolyan vagy-úgy féle hang hagyja el a számat, ahogy kiderül, a háza diáklányaira gondolt az imént. Bár ettől talán még jobban összezavarodom. Azonban úgy döntök, ezt a témát aztán tényleg nem kell tovább taglalni.
Figyelem őt, ahogy morfondírozik a kérdésem nyomán, aztán lemosolygok kicsit Pajkosra, aki éppen az eddigi folyosón rohangálás után most pihenésképp mellénk szegődik és kényelmes tempóban bandukol mellettünk. Közben érkezik a válasz.
- Köszönöm - felelek mindössze ennyit. Nincs mit igazán többet beszélni erről. Ha azt mondja, nem tud ilyenről, akkor nem tud ilyenről. Az pedig elég, hogy megígéri, kiemelten figyelni fog erre a későbbiekben.
Éppen elnézést akarnék kérni a harcias papíromért, amikor elkapja azt és felolvassa nekem. Nyitogatom kicsit a számat, hiszen felmerült bennem, hogy megkérem, ne olvassa el. De mire ezt megtettem volna, már megtörtént és a levél a semmibe foszlott. Egy apró sóhajjal engedem el a dolgot. Tudom, sokan tartanak pipogyának vagy éppen tehetetlennek a természetem miatt, azonban én egyszerűen csak békés vagyok, ráadásul súlyozok mindent. Úgy gondolom, van, amiért nem csak érdemes, de kötelességem is szót emelni, azonban egy felnőtt férfit nem fogok nekiállni megnevelni. Ő ilyen. Amíg ebből nincs különösebb gond, addig én nem fogok itt háborogni.
- Hát rendben - nyugtázom a levél tartalmát.
- Na de a jó hír... - térek vissza a témánkhoz és ehhez meg is állok a folyosó közepén, szembe fordulva a nálam egy-két fejjel magasabb professzorral.
- Az eridonosok továbbra is számítanak Önre, mint házvezetőjükre. Gratulálok - nyújtok kezet a férfinak. Kutyám leül mellénk és farokcsóválva figyel minket meg a körülöttünk repkedő iratokat.
Hozzászólásai ebben a témában
Sárközi Norbert Dorián
INAKTÍV


#fatherofthecentury | #sukhar_deddi
offline
RPG hsz: 185
Összes hsz: 802
Írta: 2018. április 1. 18:20 | Link

Igazgató úr

Örvendek, hogy nyugtázza, hogy amit mondok, az a valóság. Mondjuk nagyon remélem, hogy tényleg az, mert ha nem, akkor az ott megforduló, tizenhét évnél fiatalabb főnixek fejét magam csapom le. Egyrészről nevelői célzattal, más részről meg azért, mert szörnyen érdekel, hogy újjáélednek-e. Nem ám, de igazából, még nem is büntettem meg őket, pedig egy ilyen magas és széles ember már csak a levegőváltozás miatt is képes lehetne olykor az ordibálásra. De ha én lennék a rossz zsaru, akkor mi jutna szegény Kedvesnek? Igaz, ő önmagában is éppen elég nagy jelenség.
- Valóban?
Csodálkozva pillantok rá, de belül azonban repesnek azok a kis pillangók. Szeretem csinálni ezt a tanárkodást, még akkor is, ha anno, amikor elkezdtem, szörnyen utáltam, és haragudtam a világra. A gyermekeim, hiába idősebbek, mint amit hittem, hogy valaha megérek, mégis úgy érzem, hogy ott kell lennem mellettük. Levente gyenge napjai, Lexa változékony viselkedése, Kincső korakamasz pillanatai. Nem hittem volna, hogy ezt valóban megérem, de mégis jó érzés, hogy itt vagyok. Örülök, hogy így alakult.
- Köszönöm a bizalmat. Remélem, a következő tanévben is elégedett lesz rám, vagyis ránk. Mert ez egy igazi csapatmunka, amit mi ebben a tanévben véghez vittünk. Azt hallottam, hogy a következő tanévben a pontversenyt központi témaként kívánják kezelni. Én nem vagyok híve ugyan az efféle cselekvésnek, de örvendetes, hogy feltámadt bennük a tettvágy.
Nem rossz csapat az Eridon, és remélem, hogy a jövőben is egy olyan csapat maradnak, akikkel örömmel lehet majd számolni. Az aktívabbakat mindenképpen szeretném egy külön beszélgetés alkalmával összehívni, és igen, most, hogy már biztossá vált a maradásom, rengeteg ötlet fogalmazódott meg bennem.
- Merre tölti a szünidőt?
Hozzászólásai ebben a témában

Hercegh Kriszpin
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 161
Összes hsz: 294
Írta: 2018. április 2. 00:17 | Link

Sárközi professzor
késő délelőtt az irodám felé tartva

Valóban, bizony. Nagyon jól végzi a munkáját a házban, minden kezdetleges ellenérzésének dacára. Nem egy tipikus tanárforma ő, ám végül az ilyen extravagánsabb figurák szoktak a leghatékonyabbnak bizonyulni. Az biztos, hogy ők hagyják a legmélyebb nyomokat a tanulókban.
- Valahogy hasonlóan vagyok. Nem hiszem, hogy túl jó, ha egy ház túlságosan ráfeszül a pontversenyre, viszont az mindenképp előnyükre válik, ha tesznek és dolgoznak valamiért, ami a közösséget szolgálja - fedem fel saját vélekedésemet, miközben indulok tovább. Pajkos is felpattan és folytatja a bóklászást, mancsai szedését. Nagyjából fél távnál tartunk az irodám felé vezető sétában.
- Nagyrészt itt - felelem, szélesen elmosolyodva.
- Az időm másik felében a szüleimmel és testvéreimmel Olarszországba látogatunk a rokonokhoz - árulom el neki, hogy azért persze nem a kastély üresen kongó falai között szándékozom eltölteni a teljes szünetet. De tény, hogy van itt mit csinálni mind az évzárással, mind a majdani évnyitással kapcsolatban.
- Hát Ön? - kérdezek vissza, felfelé pislogva rá, ám miközben a válaszát hallgatom, a fejem körül és fölött keringő dokumentumokba hirtelen mintha belekapna egy nem létező szél és egyszerűen nekisodorja őket az egyik festménynek. A kép lakóinak tompa jajveszékelése hallatszik a papírok tömege mögül. Nagyot sóhajtok és megindulok arra, elővéve pálcámat. Teljesen hozzászoktam már a Fejetlenség Folyosójának furcsa eseményeihez. Nem úgy, mint Pajki, aki nekiáll ugatni kicsit az irathalomra a falon.
Hozzászólásai ebben a témában
Sárközi Norbert Dorián
INAKTÍV


#fatherofthecentury | #sukhar_deddi
offline
RPG hsz: 185
Összes hsz: 802
Írta: 2018. április 22. 20:01 | Link

Igazgató úr

Örömmel hallom, hogy a nézeteimet ő is osztja. Nagyon nem kedvelem a pontversenyt, éppen azért a negatív gondolathalmazért, melyet egyesekből ki tud váltani. Nem szeretném, ha a kölykeim erre az ellenségeskedésre kapnának rá a tanév során. Arra bőven lesz majd idejük a felnőtt világban is.
- Túl sokat dolgozik.
Nem lehordom vagy éppen kioktatom, éppen csak tényt állapítok meg. Ha jól tudom, még nincsenek gyermekei, de ettől függetlenül is könnyen el tudja ragadni az embert a munkamánia. Néha én is szenvedtem ettől, aztán a családom is, főleg mikor talpig véresen állítottam haza. Annak az időszaknak ugyan vége, legalábbis a véres részének, de manapság is még észreveszem, hogy csak nagy erőfeszítések árán győzőm meg magam arról, hogy holnap is van nap. Sokat fejlődtem persze ezen a téren, és a saját káromból tanulva szeretném továbbadni másoknak is azt, hogy nem csak a munka van a világból, különben mindenről lemarad az ember.
- Olaszország. Onnan származik?
Persze könnyen kideríthetném, de egyre többször próbálom visszafogni magam. Próbálom, de azt nem mondhatom, hogy sikerül is. De mindenképpen vannak már értékelhető eredményeim. Képzeletben ilyenkor megveregetem a vállamat.
- Otthon, illetve nagyszülők körbelátogatása. Csak a szokásos.
Nem akarok most túlzásba esni, aztán majd úgyis a gyerekeim kitartásán múlik, hogy megyünk-e másfele is. Sosem könnyítem meg a dolgukat ilyen téren, de legalább megállják majd helyüket a világban.
- Az évnyitón találkozunk. Kellemes napot, igazgató úr.
Nyújtom ki a kezem, és a kézfogás után el is köszönök az itteni felettesemtől. Még némi papírmunka, és már itt se vagyok, jöhet a jól megérdemelt pihenés.
Hozzászólásai ebben a témában


Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Déli szárnyÁtrium