32. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Hírek: Megjelent az Edictum legújabb száma!

Megnyitotta kapuit a Karácsonyi vásár és a Korcsolyapálya a Boglyas téren!

Kérünk mindenkit, hogy ellenőrizzétek a drive-ban beadott multikarakterek esetén a hozzáférési beállításokat! Akiét nem tudjuk megnyitni vagy elolvasni, azét automatikusan elutasítjuk!
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Déli szárnyÁtrium

Oldalak: « 1 2 ... 5 ... 13 14 [15] 16 17 ... 22 23 » Le | Téma száljai | Témaleírás
Kevin Schönfeld
INAKTÍV


Invincible
offline
RPG hsz: 65
Összes hsz: 253
Írta: 2016. szeptember 14. 22:18 | Link

Cowgirl.

Fogalma sem volt, hogy ugyan mi a fenét kereshetett a tárcája pont OTT, ahol az elmúlt hetekben nem is járt. Úgy volt vele, egy próbát megér. Először csak szemlélő volt, végül megunta és óvatos mozdulatokkal elindult, szemeivel kutatni kezdett. Haha, a balszerencsés folyosó elkezdett éledni, bár az a plusz húsz kilogramm nem a helyhez tartozott, hanem egy olyan hölgyhöz, akiért Kevin szíve fáradhatatlanul dobogott. A szerencsétlen eridonos a hirtelen rácsimpaszkodó súly hatására ide-oda kezdett billegni, nem figyelve a másik mondandójára. Azon volt, hogy megtartsa az egyensúlyát, végül az beadta a kulcsot, s eltaknyolt. Úgy igyekezett kiterülni, hogy ő kerüljön alulra, meg ne üsse magát Shayleen.
Ha minden igaz, nem ütötte meg magát a lány, legalábbis nem látta Kevin, ráadásul érezte, hogy a törékeny testecske hozzá nyomódott a gravitáció hatására. Először csak a lelkét lehelte ki, mire ismét belekezdett a lány.
- Jó maradok, de legalább megfordulhatok a hátamra? Utána visszaülhetsz. Csak nem szeretném beszédközben azt a srácot figyelni, mert olyan, mintha hozzá beszélnék. Közben meg lövésem sincs arról, hogy ő ki a halál. Naaa, Shaaay. - Megrázta a fenekét, amin ült a lány. Persze nem voltak egyedül, mert elsétált mellettük az említett srác igen furcsállva nézte a két fiatalt, akik egy bájital tócsában lébecoltak. Gyorsan odébb is állt, nem akart sokáig ott ácsorogni.
Kevin sóhajtott egyet végig hallgatva a levitást.
- Nézd, ez egy kicsit bonyolult. Nem tettél semmit, nem te vagy a hibás, csak... áh. - Megfejelte a padlót, egyenesen a kék, ragadós trutyiba. Nem tudta, hogy fejezze ki magát. Be akart mindent vallani, de nem tudta, hogy hol kezdje. Már nem menekülhetett tovább, ott és akkor meg kellett tennie.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Leghelyesebb főnixsrác - 2017
Böröczky Zoé
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 175
Összes hsz: 626
Írta: 2016. szeptember 17. 14:55 | Link

Mintha a szavak hatása pont annyira lenne befolyásoló, mint ahogy normális esetben is kéne lennie. Hát ez bonyolult, de a kívánt hatást elérem, hiszen nem én fogom visszavinni a könyvet Tildának.
A kinyújtott kézre csak ráteszem azt a kincset, aztán engedem, hogy arra menjen, amerre akar, vagy csináljon, amit jónak lát, bizonyos kereteken belül. Igazából nem tudom, mit mondhatnék, vagy mit nem mondhatnék neki, mondjuk a feldúltsága levezetésének középpontjában sem szeretnék állni. Oké, hogy diák, de azért na. Mégiscsak hát...
Gyorsan visszacsücsülök a helyemre, a kényelmes párkányra, és ismét kinyitom, óvatosan a könyvecskémet, mint akinek ez a legnagyobb kincse. Ha még ott van, akkor talán meg is jegyzi, hogy kell velük bánni, ha meg nincs, hát akkor meg olvasni fogok.
A fél szemem viszont a folyosón tartom, mindegy, mi is a felállás, mert nem szeretnék olyan meglepetésekkel szembesülni, mint kis híján az előbb.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Catherine Shayleen Black
INAKTÍV


kalitkába zárt madár
offline
RPG hsz: 229
Összes hsz: 750
Írta: 2016. október 1. 19:08 | Link

Kevin, te faragatlan

Annyira nagyon pipa volt már Kevinre, hogy az csuda! Midőn a természet alkotta férfiember hetykén menekült előle az elmúlt hetekben, úgy a Shayleenben felgyülemlő méreg és düh is csak egyre több lett. S kellett ez az eridonosnak? Hogy a lány már a legkegyetlenebb és legvégsőbb fegyverhez nyúljon? Kellett ez? Minden bizonnyal nem.
Most viszont, ha már egyszer be kellett vetni, bevetette, ennek eredményeképp most a földön hevernek. Illetve csak a fiú, a levitás köszöni szépen, kényelmesen elüldögél a formás fenéken, amit arra teremtettek, hogy pihe súlyát ráhelyezze. S hogy eszébe jutott-e felkelni onnan? Nem, nem jutott, azonban a lassan bájitaltól tocsogó nadrágja meggyőzi, hogy felkeljen. Véletlenül sem Kevin szavában bízik, hiszen már abban sem lehet biztos, hogy igaz, amit a srác kérdez.
- Legyen, de ha megint elszaladsz, akkor megtartom a tárcádat - nem mintha ez a durcizás bármilyen formában is fenyegető lenne, de azért ő nagyon próbálkozik. Lekászálódik Kevinről és előveszi pálcáját, hogy egy bűbáj segítségével tisztává varázsolja magát és ruházatát. A fiúval viszont nem ilyen kedves. Egyetlen manát sem hajlandó pazarolni egy olyan emberre, aki direkt kerüli őt, mindenféle indoklás és bűntett nélkül. Így hát igen, megvárja, hogy a fiú felkeljen, meg végighallgatja, amit mond, de nem hatja meg semmi sem. Ez már a vég kezdete.
- Akkor magyarázd már meg legyél olyan kedves! - felháborodottan fonja keresztbe karjait mellkasa előtt és sértetten néz a fiú szemébe. Soha ne felejtsd el, hogy egy anorexiás lányt csak egyszer bánthatsz meg, utána már szhatod. - Tudod milyen rossz volt, hogy nem is álltál szóba velem? Már hetek óta vissza akarom adni a tárcádat, de meg sem álltál, direkt kerültél! Mintha nem is tudom, leprás lennék! Könnyebb lenne megmondani, hogy idegesítelek, mint ez a bohóckodás - ismét megemeli a hangját és eléggé engesztelhetetlennek tűnik. Nos, drága Kevin, most előveheted a legeslegjobb indoklásodat, hogy megbékítsd, mert az, hogy sajnálod, bizony vajmi kevés lesz ide.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Hercegh Kriszpin
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 161
Összes hsz: 294
Írta: 2016. október 8. 21:42 | Link

---------------------------------------
Rozsos Annamária
egy évnyitó előtti du. az irodám felé tartva
---------------------------------------

Egy utazóládát magam előtt lebegtetve fordulok be a folyosóra. Most készülök belakni az új irodámat. Vagyis éppen belakom. 1-2 napja már ezen ügyködünk a manókkal. De csak egyszer kell rendesen megcsinálni és aztán bármeddig elvagyok benne. Mondjuk én itt a folyosó közepén is ellennék egy asztallal meg egy székkel. Vagy az egyik párkányon. Minden valószínűség szerint kár is belém iroda. Viszont a sok nagyon fontos papírnak nyilván kell a hely. Meg magának a tisztségnek. Noha ez utóbbival nem biztos, hogy teljesen egyetértek. De ez nem is érdekes.
Már csak pár méter választ el a célomtól, amikor az én ütött-kopott, egyszersmind remekbe szabott utazóládám hirtelen a magasba emelkedik. Annyira meglep ez a történés, hogy ahelyett, hogy valami varázslattal próbálkoznék, nemes egyszerűséggel közlöm, hogy:
- Hé! - viszont felháborodott nyögésem vajmi kevés eredményt hoz. Integetek egy kicsit a pálcámmal a tőlem egyre távolodó poggyász felé, azonban mintha a falnak beszélnék. Vagy mintha egy poggyásznak. A csomag végül elér a mennyezetig és ott megáll. Ez valószínűleg még a jobbik eset. Én pedig, a Bagolykő Mágustanoda frissen kinevezett, tiszteletreméltó igazgatója állok a folyosó közepén, széttárt kezekkel, és tátott szájjal pislogok felfelé a megszökött holmimra.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Rozsos Annamária
Mestertanonc Navine (H), Harmadikos mestertanonc


Mindenki Glenn Cullenje
offline
RPG hsz: 485
Összes hsz: 767
Írta: 2016. október 8. 23:08 | Link

Hercegh Kriszpin

A négy itt töltött év, ugye. Nem, várjál, már öt, hiába negyedikes. A rutin ennyi idő alatt csak kialakult már, szóval ha belép a folyosóra, föl se tűnik már a ricsaj. Föl se tűnik itt semmi, már csak önvédelemből sem; szoktak itt párbajozni meg párbaj nélkül verekedni, ha éppen nem festékkel dobálják egymást az elsősök, de szimpla hajtépéses csajbunyót is látott már. Regisztrálja, és továbbmegy. Nem folyik bele, nem segít, nem drukkol, akkor megússza és megőrzi a lelki békéjét is.

Ez tök rendben van, többnyire be is tartja, de mikor az út közepén pislognak a plafon felé, meginog az elhatározása. Na nem a plafon felé pislogáson - felnéz ő is, bőrönd a mennyezetnél, hm, van ilyen. Mármint nem sokszor, de ő is kétbalkezes varázsló meg a pislogó is, mindig akadnak ilyen furcsaságok, ha az ember az alapokkal is nehezen boldogul -, hanem amiatt, aki pislog. Múltkor összefutottak a faluban, majdnem szó szerint. Mit keres itt?

Basszus, de hülye vagy, édes lányom, mondja magának, hát biztos új tanár. Kár érte, szimpatikusnak tűnt. De ilyen az élet, tér napirendre a dolog fölött, és menne tovább nyugodtan, a fal mellett, hogy ne vegyék észre, és ne kérjék a segítségét. Nem tud ő varázsolni, hát nemhiába bukott meg tavaly. Lassan tanul, gyorsan felejt, meg ez az egész varázslós dolog egy vicc --- na, eddig jut, mikor a láda úgy dönt, leesik előtte tíz centivel, ő meg hátraugrik, sikolt egyet, és egyelőre még arra se képes, hogy valami csúnyát mondjon, úgy megijedt.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Hercegh Kriszpin
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 161
Összes hsz: 294
Írta: 2016. október 8. 23:37 | Link

---------------------------------------
Rozsos Annamária
egy évnyitó előtti du. a folyosón | x
---------------------------------------

Ez a történet az én szemszögemből úgy nézett ki, hogy addig morfondíroztam a megfelelő varázsigén és szugeráltam a ládát, míg az megadta magát és zuhanni kezdett. Ami viszont nem túl vicces. Pláne, hogy nem egyedül vagyok a folyosón, akit agyon csaphat. Úgyhogy egy jól irányzott pálcaintéssel elkapom a levegőben annyira, hogy legalább az esést szabályozhassam valamennyire. Ahhoz éppen elég, hogy a diákot sikeresen kikerüljem. Már amennyire tudom. Így is elég közel landol hozzá. De legalább puhábban és legalább nem rajta.
- Jól vagy? - sietek oda, lágyan megragadva a karját. Azzal most mit sem törődve, a cuccaimmal mi lett. Csak a lány legyen rendben. Dehát... ezt a lányt én ismerem! Ó, Merlin. Úgy tűnik, ha nem seprűstől megyek neki szegénynek, akkor az utazóládámat küldöm rá. A szám elé kapom a kezem és így nézek rajta végig, aztán meg bocsánatkérően mosolygok rá. Remélem, nem gondolja, hogy mókásnak találnám a helyzetet, de egyszerűen ilyen a világon nincs, hogy mindig megpróbáljak kárt tenni benne. Még ha teljes mértékben önhibámon kívül is teszem. Hiszen lássuk be: eddig mindkét esetben a körülmények áldozatai voltunk. Főleg ő.
- Ez a folyosó egy rémálom. - állapítom meg kínlódó mosollyal. Már az én diákéveimben is csak akkor jöttünk ide, ha kalandra vágytunk, vagy ha muszáj volt erre átmenni. Mivel viszont nekem itt lesz az irodám, ezt most nem fogom ilyen könnyen megúszni. Majd legfeljebb páncélban járok. Vagy lehet, inkább szegény lánynak kéne, tekintve, hogy mostantól a közelében leszek. Igazából legegyszerűbb lenne saját lovagrendet alapítanunk.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Rozsos Annamária
Mestertanonc Navine (H), Harmadikos mestertanonc


Mindenki Glenn Cullenje
offline
RPG hsz: 485
Összes hsz: 767
Írta: 2016. október 11. 18:37 | Link

Hercegh Kriszpin

Hápog, és megrázza a fejét, majd zihál még egy kicsit. Egyelőre ennyire képes, mert éppen most fogta fel, hogy egy böhöm nagy utazóláda esett kis híján a fejére. Egy futó pillanatra elképzeli, milyen lett volna, ha tényleg rá is esik, és akkor hápog még egy kicsit. Szinte érzi, ahogy rászakad a fejére. Ez közel volt.

 - Nem, khm, jól vagyok. - nem túl meggyőző az alakítása, mert teljesen elment a hangja, torkot köszörül válasz közben, és egyelőre csak suttogni tud. De összeszedi magát hamar, és hátralép, ki a másik személyes teréből és karfogásából, és kicsit erősebb hangon teszi hozzá, a láda méretét vizsgálva, hogy - Te jó Isten. Ez rohadt nagy egy láda. - ha csúnyán tud beszélni, nincs nagy baj. Pláne, ha észre se veszi, hogy tanár előtt beszél nem szépen.

 - Segítsek összeszedni? - néz szórakozottan a kiesett holmikra, mert akármilyen betonbiztosan is van lezárva egy láda, ekkora esés után akkor is kinyílik a fedele. És kiszabadulnak a holmik; ott egy könyv, ott egy ruhadarab, ott egy darabka a ládából. Csak egy kis darab, a sarkáról pattanhatott le talán, nem olyan vészes. A kis navinés azért jól megharagszik rá, amiért így megijesztette, és hirtelen vágyat érez arra, hogy ordítva rugdossa egy darabig a folyosón a ládát, a darabokat, és igen, egy kicsit a szerencsétlen tanárt is, aki kis híján agyonütötte. Az ilyen harag hamar jön, de nehezen távozik, mindazonáltal az alany még mindig egy tanár. Félmegoldásként inkább nem is néz rá, hanem gyorsan lehajol a kiesett könyvért, és jól megszorítja, hogy ne lásson remegni a keze. Az ijedelemtől meg a dühtől. Aki tanár, az tudjon már nála jobban varázsolni, hát majd itt halt meg ijedtében, a fenébe is már.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Hercegh Kriszpin
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 161
Összes hsz: 294
Írta: 2016. október 11. 22:23 | Link

---------------------------------------
Rozsos Annamária
egy évnyitó előtti du. a folyosón
---------------------------------------

Erősnek és könnyednek tűnök. Mint aki a helyzet ura, és mint aki pontosan tudta, hogy az a láda nem fog senkin landolni. Igazából ez olyan szempontból tényleg így van, hogy ha nem varázslással akadályoztam volna meg a balesetet, akkor vetődtem volna. Ellökve a diákot a zuhanó  bőrönd elől és talán kicsinálva magam, vagy legalább egy részemet. Azt nem hagytam volna, hogy ő essen áldozatul. Neki persze erről fogalma sem lehet. Látom rajta, hogy egyszerre ijedt, dühös és minden egyéb. Elhúzódik tőlem és pótcselekvésül nekiáll a holmijaimat összeszedni.
- Ne, hagyd csak! Köszönöm. - nyúlok a nála lévő könyvért, miközben másik kezem a pálcámmal suhintgat. Felnyitom így a ládát és belelebegtetem a szanaszét heverő ingóságokat. Majd az irodámban rendet rakok. Ez izgat most legkevésbé.
- Sajnálom és remélem, tényleg nem esett semmi bajod. - nyomatékosítom, arcomon egy erőtlen mosollyal, búsan csillogó szemekkel. Hiába nem tehetek arról, ami történt, mégis nagyon rosszul érint ez az egész. Mint említettem, erősnek és könnyednek tűnök. Az is vagyok, mert annak kell lennem az ilyen és hasonló helyzetekben. Ez azonban koránt sem jelenti azt, hogy ne szomorítana el rémesen a dolog. Hogy pontosan mi? Az, ha rosszat teszek valakivel. Ha akaratomon kívül fájdalmat okozok. Lelkit vagy testit, az mindegy. Ennek a lánynak pedig egyszer már nekimentem lent a faluban, most meg csaknem ráesett a ládám. Miután tehát közöltem vele az iméntit, lesütött szemmel szedegetem össze a cuccaimat és már nem szólok hozzá. Békén hagyom.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Rozsos Annamária
Mestertanonc Navine (H), Harmadikos mestertanonc


Mindenki Glenn Cullenje
offline
RPG hsz: 485
Összes hsz: 767
Írta: 2016. október 11. 23:07 | Link

Hercegh Kriszpin

A kis navinés erről mit se tud, pedig ha tudna, talán nem szorítaná annyira azt a szegény könyvet. De így csak markolja, mert akkor is nagyon megijedt, és abból meg nagy harag lett, ahogy ez már szokása az emberi természet irracionális oldalának. Nem annyira a tanárra mérges - hát még mikor holnap kiderül a számára is, hogy amúgy ő az igazgató, akkor csak puffogni fog az évnyitón egy darabig -, hanem a ládára meg a varázslásra meg magára meg arra a tejfölszőke beképzelt majomra a tanár háta mögött meg a tanárra is, na, hát majdnem ráejtett egy bazi nehéz ládát. Hát vagy nem, de ezt ő meg nem tudja. Mindegy is. A másik láthatólag nem rendült meg, ettől meg csak dühösebb lesz. Tegyük hozzá, ebben a hangulatban aranyt szóró koboldoktól is csak mérgesebb lenne.

 - Semmi baj, köszönöm. - ettől függetlenül igyekszik udvarias maradni, és a hangjára is ügyelni. Mármint, most már van hangja, de nem beszélünk gúnyos-lenéző-káromkodós modorban egy tanárral. Mondom, nem beszélünk.

 - Remélem, sikerül majd kipakolnia. - fordítok: beilleszkedni, azt sikerül majd. Ilyen félresikerült udvarias frázisokkal zárna a kislány. - Viszontlátásra. - énekli el az óvodásként belévert hangsúly szerint ezt a nagyon hosszú szót, és két sötét pillantás után elindul tovább a folyosón. Ezek után egy darabig most megy itt utoljára, legalábbis nagyon reméli. A mennyezetet többet fogja fürkészni ezentúl, az is biztos. Ki tudja, jobb félni, mint megijedni, mert a Bagolykőben tényleg minden megtörténik.

Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Kevin Schönfeld
INAKTÍV


Invincible
offline
RPG hsz: 65
Összes hsz: 253
Írta: 2016. október 19. 11:13 | Link

Te kis... Te!

Nagyon jól tudta, hogy bűnös volt, szégyenében a kék trutymóba lógatta az orrát és a homlokát. Egyszer csak megszűnt a nyomás a hátsója tájékáról, felnézett s látta, ahogy Shayleen épp megtisztította magát a titokzatos kék micsodától. Kevin is felkelt, viszont ő nem törődött efféle közhellyel, tiszta ruhák? Ugyan már. Összekócolódott frufruját ujjaival hátrafésülte, ahol eredetileg állnia kellett, ezzel együtt akaratlanul is kékké színezte a frufruját itt-ott. Nem foglalkozott vele, majd otthon lezuhanyozik. Igen, így tervezett hazamenni, de előtte más elintéznivalója volt.
Végighallgatta a lányt, tényleg nagyon restellte, amit tett. Nem akarta, esze ágában sem volt megbántani a lányt. Egyszerűen még mindig szégyellte magát, és most még jobban. Shayleen szemeibe sem mert már nézni. Tényleg nagyon bosszúsnak tűnt, attól tartott, hogy nem fog soha többé megbocsátani neki. Ha így kell történnie, akkor történjen. Tiszta szívéből szerette a lányt, és ezért el kell engednie, ha a másik nem óhajtja látni azt a kék, bájital lepte arcot, ami Kevin fején díszelgett.
Egyszer csak a lány ajkaira terelődött a tekintete, eddig a kulcscsontját vagy a térdeit vizslatta. Aztán bevillant neki valami. Lehet , hogy ezután akkora pofont kap, hogy visszafekszik abba a kék pocsolyába, de ha most nem, akkor talán soha. Erre szüksége van, mielőtt megszakadna vele örökre a kapcsolata. Felszívta magát és határozottan oda lépett a lány elé. Végig a vértől vöröslő, puha ajkakat figyelte, a tekintetét le sem véve róla, csak az utolsó pillanatba emberelte meg magát, hogy a lány szemeibe nézzen.
- Shayleen… én – hebegte, aztán szó nélkül elkapta lágyan a lány tarkóját s magához húzva forrón, szenvedélyesen megcsókolta. Igyekezett minden érzelmét átadni a lánynak, amíg az hagyta, hogy az ajkaik összeérjenek. Ha nem ellenkezett, Kevin másik kezét Shay derekára csúsztatta, hogy ott tartsa magánál. Még mindig nem foglalkozott a kék löttyel, és azzal sem, hogy összekenhette az imént megtisztult Shayleent.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Leghelyesebb főnixsrác - 2017
Kelemen Farkas
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 257
Összes hsz: 390
Írta: 2016. október 28. 20:21 | Link



Nosztalgia érzése telepedik rá, ahogy befordul a folyosóra. Nagyon is jól ismeri ezt a folyosót, minden titkos átjárójával együtt, de a szemébe költöző, többnyire őszinte mosolyok mellékhatásaként megjelenő fényt nem ez a tudás csalja elő. Sokkal inkább annak köszönhető, hogy agya mélyén feldereng néhány kósza emlékkép is, miközben azt igyekszik felidézni, pontosan hol is találhatók azok a már említett átjárók. Java-részüket még Sebby mutatta meg tavaly, bár az az azóta eltelt idő jóval többnek tűnik, mint egy év, és mintha tudása is jóval kopottabb lenne a kelleténél. Pusztán néhány hónapja nem járt itt szabályszegő diákok után kutatva, és máris több energiát és időt igényel emlékeznie minden félrehúzható kárpitdarabra és jól álcázott rejtekajtóra. Arra nem is emlékszik pontosan, hogy vajon az előtte húzódó szakaszon melyik támpillér mögött is kell befordulni pontosan, és amíg ezen töpreng, lassulnak léptei is, ami nem jó. Nemsokára óraközi szünet lesz, ami egyik teremből a másikba rohanó diákok sokaságát jelenti, úgy pedig könnyű szem elől tévesztenie a lányt, akit most éppen kényelmes távolságból követ. Nem is különösebben feltűnő sötétkék egyenruhájában, kezében mappát lóbálva. Akár tanár is lehetne, ha érdekelné az ilyesmi, végtére is az iskolának van aurorképzése is. Az elmúlt év azonban beillett volna valamiféle hivatástisztázásnak is, amennyiben tanári babérokra támadt volna kedve pályázni. Ezek mellett a diákok mellett rövid távon kapna idegösszeroppanást. Csodálja is azt, akinek van ehhez kellő elszántsága, vagy inkább hivatása, mert ehhez is biztos éppen annyira kell, mint ahhoz, hogy valaki aurornak menjen és a rend védelmének szentelje az életét. Elhaladva a szerkesztőség előtt a biztonság kedvéért órájára pillant, majd gyorsít a léptein, hogy utolérje a lányt, közben már fontolgatva, milyen ürüggyel szólítsa meg.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Götze Ilda
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2016. október 28. 20:55 | Link

Kelemen úr

Hosszú ideig ácsorogtam a pszichológus rendelője előtt, ujjaim már a kilincsre fonódtak, és elhatároztam, hogy összeszedve minden bátorságomat, átlépem a helyiség küszöbét, és bejelentkezek a doktornőhöz egy alkalomra, amikor majd kiönthetem a lelkem, s kibeszélhetem magamból mindazt, ami velem történt.
Szükségem lett volna arra, hogy valaki meghallgasson, hogy valaki átérezze mindazt, amit nekem is át kellett élnem. S mivel én képtelen voltam gyógyírt találni a problémáimra, vagy elfelejteni a múltat, abban reménykedtem, hogy talán egy hozzáértő szakember tudna rajtam segíteni.
Mélyről vettem a levegőt, azután ki is fújtam, s már lenyitottam a kilincset, hogy beljebb vetekedjek a helyiség küszöbén, mikor eszembe jutott, hogy titoktartási szerződést írattak alá velem, s tulajdonképp erről az egészről senkinek sem mondhatok egyetlen szót sem.
Félő volt, hogy ha az iskolai pszichológus megtudja, mi történt velem, akkor majd jelentést tesz az igazgatóságnak, aki pedig felkeresi a megfelelő szerveket, s abból később majd apámnak lenne kára. A másik lehetőség az volt, hogy engem néznek ostoba, tévképzetektől szenvedő alanynak, s kiírnak jó néhány tablettát, meg pár hónapos kezelést valami elzárt intézetben. Valahogy egyiket sem akartam megkockáztatni, így gyorsan vissza is csuktam az ajtót, majd sarkon fordulva, megindultam a fejetlenség folyosóján, hogy azon túljutva, eljussak a színjátszókör próbaterméig, s megnyugvásként inkább végig nézzek egy próbát, s inkább azon törjem a fejem, mint sem valami ostobaságon.
A folyosón persze ezúttal sem volt síri csend, a festmények ide-oda inogtak, mintha csak direkt akarnának a földre pottyanni. Távolabbról még mintha egy csapat elsős rikácsolását is hallottam volna, szerencsére hangjuk hamarosan elhalt, s már csak saját lépteim hangját hallottam. Nem sokkal később azonban újabb léptek csendültek fel, s ahogy hátrapillantottam, egy jól fésült, fiatal férfi közeledett a távolból, hóna alatt egy mappával.
Különös, nem láttam még erre. Röpke gondolat suhant át elmémen, majd folytattam utamat a próbatermek felé, s kicsit fel is gyorsítottam a lépteimet. Egészen addig nyugodt voltam, míg csak saját lépteim gyorsasága volt jellemző a folyosóra, de amint meghallottam, hogy a férfi is felgyorsít, úgy abban a pillanatban összeszorult a gyomrom, s heves kalapálásba kezdett a szívem.
Úgy éreztem, mintha az a férfi követne, s talán a történtek miatt túlságosan is paranoiássá váltam, mégis, szinte menekülőre fogtam, s egymás után sietve kapkodtam lábaimat. Mindeközben folyton csak az járt a fejemben, hogy ha most nem állok szembe a férfivel, akkor talán örökké menekülhetek majd előle, így a közeli saroknál balra fordultam, s hirtelen meg is torpantam annak takarásában, hogy kivárjam az ismeretlent.
Ujjaimat pálcám markolatára fontam, s felkészültem arra, hogy ha szükséges, akkor megvédjem magam, akár varázslattal is.
A lépteket már egyre közelebbről hallottam, érezhetően gyorsította lépteit, s mindeközben már szaporábban vettem a levegőt, s rettegve vártam a találkozást.
- Ki maga, és miért követ engem? – Hirtelen léptem ki a fal takarásából, s pálcámat a férfira szegeztem. Fogalmam sem volt róla, hogy ki lehet, talán csak egy új tanár volt, nem tudom, de abban a pillanatban nem is gondolkodtam ezen, csupán válaszokat akartam. Pillantásomat mélyen fúrtam a férfi íriszeibe, s követeltem a magyarázatot.
Utoljára módosította:Götze Ilda, 2016. október 28. 20:55 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Kelemen Farkas
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 257
Összes hsz: 390
Írta: 2016. október 28. 22:11 | Link



Milyen rég is volt ilyen izgalmakban része, mint valakit követni, hogy megtudja, nem beszél-e olyan dolgokról, amikről nem kellene. Sajnálatos módon lehallgató bűbájokat nem szórhat ki ezúttal az egész kastély területére, meg mindenhová, ahol csak a lány megfordul, így macerásabb lesz ez a munka. Arra is gondolt egyébként, hogy talán majd idővel megajándékozhatná a lányt valami okos kis varázstárggyal - kellőképpen sok a varázstárgykészítő a szerettei körében is ahhoz, egész pontosan kettőből kettő, hogy ez ne okozzon gondot -, amit lehallgató bűbájjal láttak el, aminek köszönhetően sokkalta egyszerűbb lesz a megfigyelése, ahhoz azonban előbb el kell nyerni a bizalmát. Meg természetesen a főnökei engedélye sem egy utolsó szempont, azt viszont gyanúja szerint egyszerűbb lesz megszerezni, mint Götze kisasszonynál elérni, hogy elhiggye, neki nem áll szándékában a vállára kapni és elhoppanálni a világ végére. A világ végére nem vele hoppanálna, az már biztos, ez viszont már másik történet. Amint ráébred, hogy gondolataiba merülve lemaradt tőle, gyorsít a léptein, hogy mégse veszítse szem elől. Ha csak követnie kellene, anélkül, hogy észrevenné, óvatosabb lenne jóval, most azonban csupán felmérni igyekszik, kivel is van dolga, hiszen még nem találkoztak eddig, pusztán egy aktához csatolt fényképnek köszönhetően tudja, hogyan is néz ki a rásózott munka alanya. Ideje lenne megszólítania is, mielőtt még netán futásnak ered vagy valami hasonló bizarr ötlete támad. Azok után, amiken átment az akta tanúsága szerint, meg sem lepődne, ha a legkisebb zaj is menekülési kényszert váltana ki például. Nem is kell sokat várnia, ami azt illeti. Götze kisasszony érzékei kellőképpen kiéleződhettek a veszélyesnek ítélt zajokra, és az, hogy gyorsított a léptein, ahhoz éppen elégségesnek bizonyul, hogy egy pálcával találja szembe magát pillanatokon belül, na meg két számonkérő kérdéssel is. Nem rémül meg. Szája szegletében inkább különös, jóságosnak tetsző, de mégis mindentudó színezetű mosoly jelenik meg, miközben fél kézzel oldalához szorítva a mappát szabad kezével megfogja a pálcát és odébb tolja, arra késztetve ezzel a lányt, hogy le is engedje. A sajátját nem kenyere használni, amíg rá nem kényszerül, hát nem is veszi a fáradtságot, hogy elővegye az ezüstös színű, faragott nyelű kőrisfa pálcát.
- Csak nyugalom. Hát úgy nézek én ki, mint a hétfejű sárkány? Van egy ajánlatom. Azt most szépen elteszi, én meg válaszolok a kérdéseire - ajánlja fel a szerinte nagyon is kényelmes megoldási lehetőséget, remélve, hogy el is fogadja a lány. Egész barátságosan pillant rá, ahhoz mérten, hogy kissé pesztrának érzi még magát, akkor is, ha a főnöke úgy próbálta meg felvázolni az egészet, mint valami kitüntetést, hogy a Nyomozóiroda munkatársaként is bevonják egy olyan ügybe, ami a Megfigyelő Szakosztály hatáskörébe tartozik. Türelmesen megvárja egyébként, amíg a lány pálcája kikerül a képből, majd felszusszan, mint aki megkönnyebbült, és kezét kabátja zsebébe mélyeszti.
- Na tehát... Kelemen Farkas, auror, egész pontosan kihallgató tiszt. Ami a második kérdést illeti, ismerősnek tűnik valahonnan, bár ha találkoztunk volna személyesen, arra emlékeznék, azt hiszem- válaszolja kedélyes hangon, mintha csak baráti csevegés lenne ez az egész beszélgetés, munkától teljesen független, véletlen kis valami. - Csak nemrég érkezhetett, a tavaly pedig bizonyára máshol tanult, különben nem kérdezte volna meg, hogy ki vagyok. Van szerencsém vagy éppen szerencsétlenségem túlságosan is ismertnek lenni a kastély falai között, miután a kollégáimmal itt töltöttük az elmúlt tanévet- folytatja aztán csak úgy. - Különben a legilimencia tanárt keresem.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Götze Ilda
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2016. október 29. 11:23 | Link

Kelemen úr

Idegesen tartottam kezeim közt a pálcát, melynek vége megremegett, s ebből is érezhette a velem szemben álló férfi, hogy nem voltam a helyzet magaslatán. A szívem olyan hévvel zakatolt, hogy minden dobbanását hallottam, szinte pulzált a bordáim közt, s mint a láncra vert rabmadár, szabadulni próbált.
Tengerkék íriszeimet dühösen fúrtam a férfi barna pillantásába, s noha melegséget sugárzott, nem hihettem egy pillantásnak. Nem bízhattam benne, és nem tudhattam, ki lehet Ő.
Éppen csak egy kósza pillantással mértem végig tetejétől a talpáig, hogy lássam, kivel is van dolgom. Az elegáns öltönybe bújtatott, jó vágású fiatal férfi nem igazán tűnt ijesztőnek, ellenben hallottam már báránybőrbe bújt farkasokról, így ez a kép nem téveszthetett meg.
- Engem csak ne nyugtasson, miért követett? – Idegesen szóltam vissza, s bár megpróbálta eltolni a pálcámat, nem engedtem kérésének, még néhány pillanatig egyenesen felé tartottam a varázseszközt, s farkasszemet néztem az előttem álló férfivel.
Ő persze maga volt a megtestesült nyugalom – már csak ez is bosszantott – s a tekintete túlságosan baráti volt, nem beszélve a hanghordozásáról, mely végig higgadtnak tűnt. Erőszakosság jelét nem láttam rajta, s mikor hallottam, hogy ki is ő valójában, majd elnyelt a föld szégyenemben.
Leeresztve a pálcámat, meglágyultak vonásaim, s már nem úgy fürkésztem tekintetét, mintha ő lenne a vadász az éjszakában, s rettegnem kéne tőle bármiért is. Csak egy szimpla auror volt, még csak nem is engem követett, hanem erre volt dolga. Én meg úgy viselkedtem előtte, mint valami ostoba, hisztérikus, elmeroggyant fruska.
- Kelemen Farkas? Nagyszerű…tehát még csak nem is engem követett, remek. – Hangomban mintha némi csalódottság ült volna meg, ezt talán furcsának is tarthatta a férfi, s persze nem is volt egészen hétköznapi reakció.
- Hogy lehettem ennyire ostoba. – Inkább csak költői gondolat volt ez, mint sem, hogy reakciót vártam volna rá, meg is ráztam a fejemet, majd újra a férfire pillantottam.
- A legilimencia termet? Még jobb, az éppen erre van…Ajh, Merlinre. Most biztosan egy őrült, paranoiás libának tart, igaz? – Egészen elszégyelltem magam előtte, mégis hogy lehettem annyira ostoba, hogy azt képzeltem, utánam jön.
Ez is csak annak volt ékes bizonyítéka, hogy még mindig nem tettem túl magam a történteken, s bizonyára már tévképzetek zavarták az elmémet, melyek nehezítették a mindennapjaimat.
- Nézze, sajnálom, tényleg. Talán túl sok krimit olvastam az elmúlt időszakban, és az zavart meg. – Valahogyan próbáltam kimagyarázni a kínos helyzetet, hisz mégis csak én támadtam le a szerencsétlen férfit, aki ráadásul auror. S ha az igazgatósághoz fordul, nekem végem.
- Kérem, ne haragudjon rám, és ha lehetne, megtenné, hogy nem mondja ezt senkinek? Nem szoktam így viselkedni, én csak..nem is tudom , hogy mi ütött belém. – Egy mosollyal próbáltam palástolni legbelső érzéseimet, s közben a férfi íriszeit kutattam tekintetemmel.
- Esetleg kárpótolhatom valamivel? Mondjuk szívesen elvezethetem a legilimencia terméhez. Egyébként Götze Ilda vagyok, és magam is aurornak tanulok. – Mutatkoztam be, s a kezemet nyújtottam kézfogásra.
- És Ön, miért töltötte itt az elmúlt fél évet, ha szabad kérdeznem? Nem sűrűn találkozni aurorokkal ezeken a folyosókon. – Jegyeztem meg, egy halvány mosoly kíséretében, és érdeklődve pillantottam Farkasra.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Kelemen Farkas
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 257
Összes hsz: 390
Írta: 2016. október 29. 14:32 | Link



Általában nagyon is feszélyezi, ha pálcát szegeznek rá, jelenleg azonban nem kerüli el a figyelmét, hogy a lány nem igazán van abban az állapotban, akinek sikerülne használni is a pálcát. Ahhoz túlságosan is olyan, mint valami rémült nyuszi. Nyugalmát megőrizve úgy dönt pillanatnyi kockázatelemzést követően, hogy a legjobb az lesz, ha a pálca eltűnik a képből, Götze kisasszony pedig választ kap kérdéseire, amiket az imént hozzá intézett. Fel is kínálja a kompromisszumot készségesen, majd a válaszul hozzá intézett, ideges hangvételű kérdés hallatán szemöldökét kissé megemeli, és kezét leengedve néz egyenesen a lány szemébe várakozón. Na most mi lesz? Kényszerét továbbra sem érzi annak, hogy esetleg ő is a másikra szegezze a pálcáját. Pusztán állja a tekintetét, nem zökkenve ki nyugalmából, hiszen miért is idegeskedne? Szinte már bútordarabnak érzi magát az iskolában, amennyit alkalma volt itt tartózkodni, és anélkül is meg tudja indokolni, mit keres itt, hogy egyáltalán szóba kerülne a lány.
- Az imént ajánlottam fel, hogy válaszolok a kérdéseire, amennyiben elteszi azt a pálcát. Még a végén visszafele sül el valami varázslat, amennyire remeg a keze, és ugyan tudom, merre található a gyengélkedő, de nem szívesen magyarázkodnék Riviera kisasszonynak a hogyanokról és miértekről - válaszolja pár percnyi hallgatás után megtörve a csendet, és remélve, hogy talán ezzel is sikerül kicsit megingatni a másik abba vetett hitét, hogy minden dolga a nyomában koslatni végig a kastélyon. Aztán megtörténik a várva várt csoda, és leengedi a pálcát a lány, mire ő meg felszusszanva dugja zsebre szabad kezét, mint aki jól végezte dolgát, és a hőn óhajtott válaszokat is megadja.
- Pontosan - bólint rá a megállapításra, noha nehéz eldönteni, hogy most vajon a nevet illetően kell-e figyelembe venni a helyeslést, vagy a kijelentésre vonatkozott. További részletekbe ezt illetően nem bocsátkozik, mindenki úgy érti, ahogyan jólesik. Az ostobaság kérdését sem firtatja, hiszen honnan is tudhatna bármit a másikról, üres frázisokra meg nem pazarol energiát, főként, hogy ezt a legkevésbé sem érzi dolgának. Semmi köze ahhoz, hogy a másik mit gondol magáról, még ha éppen hangosan fogalmazta is meg, a terem említésére viszont már határozottan megrázza a fejét.
- Nem, kisasszony. Nem a termet, hanem a tanárt keresem, ugyanis nálam maradt a szemüvege. Bizonyára találkozott már vele, vagy legalább hallott róla. Sebastian Selwyn. Közel olyan magas, mint én, szőke, szürkéskék szemű, hajlamos diáknak nézni az ember... - töpreng el, mit is mondhatna még Sebbyről, ami releváns, mert tudni meglehetősen sokat tud, de kétli, hogy az itt számítana, hogy van egy óriási, zokniimádó ragdollja,  vagy az, hogy az ereiben is cukor folyik. - Mondjuk elképzelhető, hogy a teremben megtalálom, egy próbát megér - vonja meg a vállát, amint megvakargatta az állát, mintha attól bizony jobban menne a gondolkodás, de a várt hatás elmarad, úgyhogy inkább a kérdés megválaszolására fordít energiát. A krimi említésére majdhogynem elneveti magát mégis, mielőtt megszólalna, de végül sikerül egy szélesebb mosolyra szorítkozni.
- Ez esetben meglehetősen élénk lehet a fantáziája. Bevallom, azt feltételeztem, hogy inkább kellemetlen élményekben volt része, amik megfelelő táptalajjal szolgálnak a paranoia kialakulásához. Akad némi személyes tapasztalatom ez ügyben - jelenti ki úgy mellékesen, hiszen ő nem tud semmiről az égvilágon, még csak nem is ismeri a lányt, de nem is hallott róla. A bemutatkozás a következő pillanatban valamivel egyszerűbbé teszi a dolgát, legalább már nyugodtan szólíthatja a nevén is a lányt, nem csak gondolatban. A felé nyújtott kézre viszont nehezére esik visszatartani kikívánkozó grimaszát. Nem szereti, hogy mindig mindenki kezet akar fogni, távol áll tőle ez az egész, de az illem az illem, úgyhogy kénytelen kelletlen előhúzza zsebéből a kezét és megrázza a lányét a szükséges időre szorítkozva, egy másodperccel sem húzva tovább. Mégsem akarja, hogy a másik bizalmatlanabb legyen, hát odafigyel. - Örvendek, Götze kisasszony.
- Bárcsak fél év lett volna, de egy teljes tanév volt. Néhány felettébb különös ügy miatt nyomoztunk, mint vérfarkastámadás az erdőben, képességhasználattal való visszaélés és különféle kihágások - foglalja össze röviden, mit is kerestek itt tavaly. - Különben honnan érkezett, ha szabad érdeklődnöm?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Götze Ilda
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2016. november 3. 22:42 | Link

Kelemen úr

 - Sebastian Selwynt? Ismerős, hm azt hiszem, hogy már láttam Őt párszor az épületben, de személyesen még nem volt hozzá szerencsém, így ebben nem segíthetek. De mivel Ön úgyis régebb óta koptatja az iskola padlózatát, talán jobban is tudja, hogy hol találja meg, akit keres. – Halovány mosoly telepedett meg az arcomon, ezzel igyekeztem leplezni azt a zavart, amit még mindig amiatt éreztem, hogy hülyét csináltam magamból a fiatal férfi előtt.
- Igen, elképzelhető hogy ott lesz, de a könyvtárnál is próbálkozhat, vagy a nagyteremnél, netán az udvaron. – Elég sok lehetőség volt arra, hogy ugyan merre is találhatja meg a férfit, hisz nagy volt ez az épület, s még a szobájukban kuksolók is legalább napi egy alkalommal kidugták az orrukat a friss levegőre. Persze ezt nem tudhattam biztosan, ellenben úgy éreztem, hogy valahogy mégis csak kárpótolnom kell a férfit, amiért olyan durván letámadtam , s meggyanúsítottam valami olyasmivel, amit már paranoiából adódóan képzeltem az adott helyzetbe.
- Hogyan? Áh, dehogy, ilyesmiről szó sincs. – Mosolyt kellett erőltetnem az arcomra, ahogy Farkas íriszeit kémleltem, s bevallom, hogy megrémisztett a szavaival. Félő volt, hogy talán rájön a titkomra, valamit majd megsejt, és akkor színt kell majd vallanom. De vajon tényleg ennyire átlátszó voltam, vagy Ő volt ennyire jó emberismerő?
- Sajnos, vagy nem sajnos, túl élénk a fantáziám, és hajlamos vagyok túlzásokba esni, főleg ha egy adott mű hatása alatt vagyok. – Tovább mosolyogtam, s ezt követően nyújtottam a kezemet kézfogásra, de látva arcvonásait, nem voltam benne biztos, hogy örült a testi kontaktusnak.
- Én is örülök, Farkas úr. – Az elvárt viselkedést követően magam is visszahúztam a kezemet, s hogy ne csak ácsorogjunk a folyosó közepén  - amit a végén még valaki félreért- inkább elindultam lassú léptekkel a legilimencia terme felé, s ha a férfi is követett, akkor igyekeztem mellette lépdelni, ha nem, abban az esetben megálltam.
- Vérfarkastámadások erre? Huh, ez most egészen váratlanul ért, nem is tudtam erről. – Láthatta, hogy némi döbbenet ült ki az arcomra, hisz korábban nem történtek efféle izgalmak az iskola körül, azonban jó pár évet külföldön töltöttem, így bármi megtörténhetett az idő alatt.
- Londonból jöttem, egész pontosan a Roxfort Boszorkány-és Varázslóképzőből, talán már hallott róla. De valójában Székesfehérvári vagyok, és az első három tanévemet is itt töltöttem, csak azután édesapám hivatásából adódóan külföldre kellett költöznünk. – Hirtelen lendültem bele a társalgásba, s azon kaptam magam, hogy máris az apámról társalogtam, pedig nem éppen kellett volna hangoztatnom a foglalkozását, s azt hogy mi is történt Londonban. Emiatt inkább gyorsan lakatott tettem a számra, s egészen elcsöndesedtem néhány másodperc erejéig.
- Na és Ön? Hol végezte a tanulmányait, és milyen az auror szakma? Én is azt tanulom, és egyszer szeretnék ebben tevékenykedni, de még nem döntöttem el, hogy egész pontosan melyik területen. Ön nyomozó igaz? Nem tudna beavatni néhány ügy részleteibe? – Hirtelen felcsillantak a szemeim, s talán a sors sodorta az utamba a férfit, hogy általa még többet tanulhassak. Mindenestre, ahogyan ránéztem, érezhette pillantásomból az őszinte érdeklődést, s talán azt is, hogy sokkal oldottabbá váltam a beszélgetésünk közben.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Kelemen Farkas
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 257
Összes hsz: 390
Írta: 2016. november 4. 15:58 | Link



Elgondolkodva bólogat a lány válaszát hallgatva. Tulajdonképpen igazán könnyedén meg tudná találni Sebbyt, amennyiben mindenáron meg akarná találni az elkövetkező öt percben, de bár tényleg nála van az említett szemüveg, pontosan tudja, hogy a fiú anélkül is remekül boldogul, meg aztán nem is miatta küldte ide a régi főnöke.
- Á, őt ismerve aligha találnám az udvaron, vagy a nagyteremben, a könyvtár viszont már esélyes, de talán mégiscsak a teremnél kellene kezdeni - latolgatja félhangosan a lehetőségeket, majd ha már a paranoia kerül szóba, bizony rákérdez. Ki tudja, talán kicsúszik a lány száján valami, ha még azt is hozzáteszi, hogy akad némi tapasztalata - végtére is az egész iskola tudja azt, hogy milyen érzésekkel viseltetik az elemi mágusokkal szemben -, de nem. Nem mond semmi olyat, ami elárulná, min is ment keresztül. Gondolatban máris kap egy piros pontot. Ügyes. Mindebből azonban Farkas arcára nem ül ki semmi, tekintete ugyanolyan érdeklődő, mint eddig, nem több.
- És milyen hátborzongatóan jóra sikerült művet olvasott éppen, ha szabad érdeklődnöm? - fordít kicsit a témán, barátságosan mosolyodva el, mielőtt még túlságosan is sokat piszkálná netán a paranoia kérdését, és bizalmatlanságra ösztönözné a lányt már kezdetben. Kezet is ezért fog vele, máskülönben talán megengedné magának, hogy ezt az illedelmes, de számára többnyire kellemetlen gesztust mellőzze.
- Kelemen - javítja ki végül a lányt egy meglehetősen engedékeny mosoly kíséretében, mint aki tudomásul vette a kísérletet vagy éppen tévedést, ki tudja, miért szólította a másik a keresztnevén, de bár szórakoztatónak tartja, inkább mellőzné.
- Mindössze egyetlen esetről értesült a minisztérium, a többesszámról nem tudok nyilatkozni - jelenti ki a vérfarkasok kapcsán, zsebre dugva közben a kezét, a mappát meg oldalához szorítva kész is az indulásra, hogy miközben viszonylag kötetlenül beszélgetnek, mégiscsak haladjanak a legilimencia tanterem felé is lassacskán. Nem a szomszédban van, de azért a lépéseit ráérősen igazítja a beszélgetéshez, mellőzve az öles lépteket és a kissé rohanásra emlékeztető tempót, így talán nyer még néhány percet pluszba, ha már tovább érdeklődik a lány felől, figyelve, mit is oszt meg vele. Az előírásoknak megfelelően természetesen a zsebében pihenő, beszélgetések megőrzésére is alkalmas varázstárgy minden egyes szót rögzít, hogy majd főnökei nyugodtan alhassanak, amint kielemezte a megfelelő személy a hanganyagot, és felrakta az archívum megfelelő polcára.
- Á, értem. Nem volt kellemetlen a váltás? - kérdezi félig-meddig saját kíváncsiságából fakadóan is, hiszen tudja, mennyiben is különbözik az ottani rendszer az ittenitől. A hozzá intézett kérdéseken elgondolkodik, végtére is hirtelenjében többet is kapott, legalább azt kénytelen eldönteni, milyen sorrendben válaszolja meg őket.
- Szintén a Roxfort Boszorkány- és Varázslóképző Szakiskolában volt lehetőségem tanulni, majd a Sárkányölő Szent György Rendvédelmi és Aurorképző Akadémián képeztek aurornak. Bár a nyomózirodának dolgozom, kihallgató tiszt vagyok, és... - megvakargatja az állát futólag, igyekezve felidézni, mit is kérdezett még tőle a lány. - Ami az auror szakmát illeti, nekem nincs különösebb kifogásom ellene. Mozgalmas, izgalmas is a maga módján többnyire, és azon vagyunk, hogy fenntartsuk a rendet. Az ügyek... nos... hirtelen nem jut eszembe semmi érdekes, de ha aurornak készül, esetleg megpróbálhatok szerezni egy gyakornoki állást a kisasszonynak, amennyiben érdekli. Belátást mindig szívesen biztosítunk az érdeklődőknek, és jó esélye van később bekerülni állandó munkatársként, ha végzett a tanulmányaival - ajánlja fel nagylelkűen. Hátha a lányt érdekli, és így talán még többet tudhat meg idővel tőle.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Götze Ilda
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2016. november 7. 10:10 | Link

Kelemen úr

Egyszer apám azt mondta, hogy soha ne hazudjak senkinek, viszont olykor füllenteni szabad, de csakis mértékkel, ügyelve arra, hogy az hihető legyen. S bár igyekeztem megfogadni a tanácsát, és talán Kelemen számára még valósnak is tűnhetett a magyarázatom, arra már nem voltam felkészülve, hogy konkrétan rá is kérdez majd a műre, ami aztán újabb hazugságot szül, avagy apám szavaival élve füllentést.
Egészen meglepett, s el kellett ismernem, hogy ez a férfi rendkívül tehetséges nyomozó lehet, hisz ha egy szimpla diáklány gondolatait így meg tudja zavarni egyetlen kérdésével, akkor vajon mit tehet a bűnözőkkel?
- Öhm, ami azt illeti, több könyvet is olvasok párhuzamosan - Ez volt a beetető fázis, s arra szükséges, hogy míg beszélek, addig is eszembe juthasson egy könyv címe, amit még olvastam is.  – Makrancos Valér Az ismeretlen köztünk van című könyvét, nem tudom, hogy ismeri-e. Elég hátborzongató történet, ami arról szól, hogy egy iskolában diákok tűnnek el, egyik napról a másikra többen, majd a történet végén kiderül, hogy egy sötét varázsló gyűjtötte maga köré a tanoncokat, hogy azokat később felhasználja a kormány ellen és puccsot kíséreljen meg velük. – Halovány mosollyal körvonalakban vázoltam a sztorit, ami talán elegendő magyarázat lehet paranoiás viselkedésemre. Legalábbis csak mertem remélni, hogy a férfi nem kezd majd faggatózásba, ugyanis engem kötött a titoktartás, nem akartam apámnak sem kellemetlenséget ezzel, s amúgy sem kívántam megosztani a problémáimat egy idegennel.
- Tehát a Kelement használja, elnézést hogy rosszul mondtam. – Jegyeztem meg javító szándékát követően, majd kíváncsian hallgattam végig elbeszélését arról, hogy mi is történt, amíg távol voltam. Egészen izgalmasnak tűnt a vérfarkas történet, noha nem lettem volna a helyében, hisz kinek lenne kedve találkozni egy vérfarkassal, amiről legendák ezrei zengnek rémtörténeteket.
- Nem mondhatnám, mivel korábban is itt tanultam, így inkább cserediákprogramként tudtam be a dolgot, mintha csak kiruccantam volna egy kis időre. Talán csak annyiból, hogy itt kellett hagynom a barátaimat, ez egy kicsit megviselt, és most hogy visszatértem,  már nincs itt annyi ismerősöm, mint korábban. Ilyen szempontból egy kicsit nehéz.- Sóhaj hagyta el az ajkaimat, s magam is meglepődtem azon, hogy milyen őszinteséggel szóltam Kelemenhez, aki legnagyobb meglepetésemre rendkívül jó társaságnak bizonyult.
- Komolyan? Ezek mind nagyon jó hírnévnek örvendő iskolák. – Komoly érdeklődéssel hallgattam a férfit, tekintetem is megcsillant, ahogy szóba jött az aurorság, s egészen felvillanyozott annak a gondolata, hogy egy igazi nyomozótól tanulhatnék. Nem mintha az édesapám nem lett volna jó mester erre a szakmára, de ő nekem mégis csak az édesapám volt. Más aurorral találkozni azonban egészen felemelő érzés volt, s őszinte érdeklődéssel töltött el.
- Ez most komoly? Komolyan segítenél? Mármint segítene? Lehetnék gyakornok? – Hirtelen olyan lehetőségek armadáját zúdította rám a férfi, hogy elpattant egy húr, mi a földön tartott. Arcomra széles mosoly kúszott, s nagy örömömben Kelemen nyakába ugrottam – ami meglepő annak fényében, hogy korábban még pálcát szegeztem rá.
- Igen, akarom, jaj de jó lenne…öhm bocsánat. – A hirtelen rám törő jó kedv hátterében észre kellett vennem, hogy viselkedésem már súrolt egy határt, s valószínűleg Kelement is kellemetlen helyzetbe hoztam. Már csak emiatt is, gyorsan elengedtem vállait, s hátrébb lépve, elnézést kérően fúrtam pillantásomat a tekintetébe.
- Ne haragudj, vagyis haragudjon csak tényleg régóta vágyam, hogy auror lehessek, és az ilyen lehetőségeket nem szokták csak úgy tálcán kínálni. Vannak hallgatók, akiknek éveket is várni kell arra, hogy egy igazi nyomozó mellett tanulhassanak. És számomra egészen meglepő ez, hogy most lenne lehetőségem, és túlságosan magával ragadtak az indulataim, az örömöm. Most akkor gondolom ezzel mindent elrontottam, igaz? Biztosan meg van a gondolatod rólam, s egy ostoba, paranoiás és hangulatindagozásban szenvedő lánynak tartasz? Vagyis tart? – Beszéd közben annyira restelltem a viselkedésemet, hogy olykor letegeztem a férfit , aki tulajdonképp nem tűnt annyira idősnek ahhoz, hogy magázódnunk kelljen, ellenben nem mertem kérni, hisz mégis csak ő volt az idősebb.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Kelemen Farkas
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 257
Összes hsz: 390
Írta: 2016. november 7. 23:26 | Link



Kíváncsi, vajon kibillenti-e a lányt a kérdés a látszólagos nyugalmi állapotból, vagy sikerül válaszolnia, anélkül, hogy elkotyogna bármit is. Érdeklődve hallgatja szavait, minden apró részletre figyelve, de kénytelen elismeréssel adózni a lánynak. Biztos benne, hogy füllent, de olyan őszintének tűnik, hogy ha nem ismerné a háttértörténetet, még el is hinné. Abból pedig, hogy húzza az idő, azt a következtetést kénytelen levonni, hogy még csak nem is volt a kérdésre készenlétbe helyezett válasza, hanem jelen pillanatban találta ki. Spontán és rugalmas. Látja benne a lehetőséget, hogy jó auror legyen, főként, hogy úgy tűnik számára hirtelen, hogy képes a valóságra alapozva kerülni meg a kínos kérdéseket. Talán nem most olvasta a könyvet, de olvasta, és képes részletekbe menő leírást adni róla, szóval igazán ügyes. Talán még meg is jegyezné, ha tehetné, azzal viszont felfedné magát, így kénytelen, kelletlen, de még mosolyát is visszanyelve bólint csupán a válaszra.
- Még nem olvastam, de meglehetősen sok érdekeset hallottam róla. Az, hogy ennyire képes magával ragadni valakit, csak még egy ok, hogy ne halogassam tovább az olvasást - feleli, mellőzve a faggatózást. Arra sem veszi a fáradtságot, hogy esetleg belekérdezzen apróbb részletekbe, hátha összezavarja Ildát, végtére is ráér arra még. A nevét viszont gyorsan és határozottan javítja ki. Farkasnak csak kevesen szólítják, ahhoz ugyanis elég sok idő kell, hogy addig eljusson valaki, vagy éppenséggel makacs kitartás, hiszen példa már arra is volt.
- Mégiscsak az a vezetéknevem - válaszolja féloldalas mosollyal, mellőzve a hosszas magyarázatokat és kitérőket, hiszen társasága egész gyorsan javítja át saját szavait. Egész kellemes társaság, állapítja meg csak úgy magának, pedig egy kicsit tartott tőle, hogy esetleg ő is nehéz felfogású, értetlen, esetleg elkényeztetett és idegölő jelenség lesz, mint amilyenekhez nem egyszer volt szerencséje az elmúlt tanévben. Különben is, ahogy nekiesett, az nem éppen volt biztató, de egyelőre azóta sincs jele annak, hogy bármi oknál fogva hibbant libának nevezhetné vagy valami hasonlónak.
- Nos, az valóban kellemetlen lehet, de bizonyára könnyen szerez majd újabb barátokat. Ugyan még éppen csak találkoztunk, de egész kellemes társaságnak tűnik, már amikor nem azt gyanítja, hogy követik - villant barátságos mosolyt a lányra, majd ismét lába elé nézve kezdi figyelni a padlót, elvégre itt bármikor megjelenhet a semmiből egy tócsa, vagy gödör. Ez a folyosó továbbra is balesetveszélyes, arról viszont már lemondott még tavaly, hogy ez ellen bármit is lehetne tenni, ha az iskolavezetésnek jobb dolga is van.
- Igen. Valóban - bólogat az iskolák jó hírét illetően. Szerencsésnek is érzi magát, még ha egyet s mást szíves örömest ki is hagyott volna, de hát az ostrom se Roxforton múlt például, inkább csak ő került oda rossz évben. A gyakornoki helyet elég hirtelenjében hozza fel, csupán remélve, hogy meg tudná győzni erről a főnökét, biztosat nem tudva, a lelkesedés hallatán icipicit megrándul a szája sarka nemtetszése jeléül. Na tessék. Még egy ember, aki úgy tűnik, hogy makacsul tegezni óhajtja, pedig neki egész látványosan szokása ragaszkodni a távolságtartáshoz. Ha mindez azonban nem lenne elég, a lány még a nyakába is ugrik, amitől sikerül megfagynia. Meglehetősen sok erőfeszítésébe kerül eltűrni egyáltalán ezt a fajta megnyilvánulását az örömnek, hát tükröződik is arcán, hogy sikerült sokkolni. Megkönnyebbülten szusszan fel, amikor a lány végre ismét hátrébb lép, és beletelik még kis időbe, hogy meg is tudjon szólalni.
- Komolyan segítenék, ha komolyan gondolja, hogy auror szeretne lenni. Látom, hogy nem reménytelen eset, sőt, csak ezt mellőzzük, kérem - válaszolja végül kezét leengedve, és nagy nehezen féloldalas mosolyra húzva a száját, hogy azért ne tűnjön barátságtalannak lehetőleg.
- Ehhez elég a jó emberrel találkozni - válaszolja, majd elgondolkodva piszkálja meg a szemöldökét, és vállat von. - Őszinte leszek. Kissé élénknek tűnik a fantáziája, és határozottan ingadozóak az érzései. Ráadásul ritka az az ember, aki tegez, az pedig még ritkább, aki a nyakamba mer ugrani, talán még a párom sem - foglalja össze a gondolatait. - Viszont megnyugtatom, nem rontott el semmit, az ajánlatom áll, és nem tartom ostobának, habár a paranoiával és a hangulatingadozással talán kezdenie kellene valamit, egy aurornak nem igazán válik előnyére egyik sem.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Götze Ilda
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2016. november 15. 09:39 | Link

Kelemen

 - Ez már-már elismerően hat egy auror szájából, igazán kedves Kelemen. – Jegyeztem meg egy mosollyal, ami talán némi zavart is magában rejtett, hisz mégis csak egy komoly nyomozó ejtette ki a száján a szavakat, akitől jól esett egy ilyen, jelentéktelennek tűnő vélemény is. Barátságos mosolyát fürkészve, tekintetem egy másodperc erejéig az íriszeire futott, melyekből ismét csak arra tudtam következtetni, hogy nem kell félnem tőle, így nyugodtan lépkedhettem mellette, kerülve az imitt-amott meghúzódó akadályokat.
Könnyed sétánk közben volt alkalmunk beszélgetni is, s magamban el kellett könyvelnem azt, hogy egész jól érzem magam az idegen társaságában, s úgy beszélgetek vele, mintha már ezer éve ismerném őt. Azt persze nem latolgattam, hogy vajon ez az ő nyíltságának, s könnyed kapcsolatteremtő képességének köszönhető, avagy a saját érdeklődésemnek. Mindenesetre már nem éreztem unalmasnak a délutánt, s máris azon kattogtak a gondolataim, hogy amint egy kis szabadidőm lesz, utána nézek az általa említett intézményeknek és az oktatott szakoknak is.  
A felajánlott gyakornoki lehetőség azonban annyira hirtelen és váratlanul ért, hogy elveszítve józan eszemet, s az illedelmes viselkedés határait átlépve, bizony kissé átléptem a férfi intim szféráját, s úgy csüngtem rajta néhány másodpercen keresztül, ahogyan színes gömb függ a fenyőfa ágain.  Szinte lehúztam magammal azon néhány másodperc keretében, de észhez térve máris szörnyen kellemetlenül éreztem magam, hisz mégis csak egy idegen férfiról volt szó, aki talán rosszallóan néz majd rám ezek után.
Abban a pillanatban legszívesebben hagytam volna, hogy elnyeljen a fejetlenség folyosója, és soha többé ne kelljen az auror szemeibe pillantanom. Láthatóan Őt is kellemetlenül érintették hirtelen feltörő érzéseim, s bár legyen mentségemre, hogy mindig ilyesmi tevékenységre vágytam, azért talán beérte volna a férfi egy köszönömmel is.
- Igen tudom, és rettentően sajnálom. Tudja, gyerekkorom óta álmodozom arról, hogy egy napon majd apám nyomdokaiba lépek, már egészen fiatalon is azt játszottam, hogy magam is auror vagyok. De az ilyen lehetőségeket nem ajánlgatják olyan könnyedén, és ugyan az édesapám ott dolgozik, de ő mindig is azt mondta, hogy ne az ő hátán akarjak begyalogolni a nagyok közé, hanem önerőből érjem el mindazt, amit szeretnék. Így nekem egy ilyen gyakornoki lehetőség maga az álom, mert tudom jól, hogy sokkal több tapasztalatot szerezhetnék, mint szimplán az iskolapadban ülve, hallgatva az elméleti órák armadáját. Ezzel persze nem azt akarom mondani, hogy nem hasznos, amit tanítanak, csak épp…jobban szeretem a gyakorlatot. – Hosszas magyarázkodásom talán elég volt ahhoz, hogy a férfi megértse az örömömet, s ne gondolja rólam azt, hogy valami naiv, érzelemhullámokban szenvedő, borzalmas nőszemély lennék. Legalábbis csak reménykedtem abban, hogy majd ezek után nem lesz rólam olyan rossz véleménnyel.
- Akkor úgy tűnik, hogy a jó emberrel találkoztam. – Rámosolyogtam Kelemenre, majd egy fél lépést közelebb tettem hozzá – persze nem olyan közel, hogy szegényt ismét kizökkentsem a komfortzónájából – s bólintottam a szavaira.
- Igen megértem, és sajnálom is, nem szeretném, hogy félreértsen, nem volt bennem olyan szándék. – Tettem hozzá gyorsan, mielőtt még úgy értelmezte volna, hogy az utamba akadó első férfira rávetem magam. Ha olykor ez elő is fordult egy-egy nyári estén, ez esetben erről nem volt szó, noha szimpatikus volt a férfi.
- Abszolút igaza van, és tudja … - Hirtelen megindult a nyelvem, s majdnem elárultam, hogy már járok egy pszichológushoz, hogy megpróbáljam feldolgozni a történteket, de aztán bevillant a szerződés és a titoktartás. Nem tehettem meg, hogy elárulom az elmúlt hónapok eseményeit, még akkor sem, ha egy nyomozóval volt dolgom. Éppen emiatt elharaptam kezdetleges mondatom végét, s inkább csak rámosolyogtam.
- Ígérem Kelemen, hogy lejjebb adok a krimikkel és igyekszem majd kialudni magam, hogy kevésbé tűnjek ennyire ingatagnak. És még egyszer köszönöm a lehetőséget, nagyon hálás vagyok érte. Esetleg meg is beszélhetnénk, hogyan zajlana ez a gyakornokká válásom? Ön mellett lehetnék gyakornok? Kellene ehhez bármiféle papírmunka? – Izgatottan tettem fel kérdéseimet, miközben már láthatóvá vált a legilimencia terem ajtaja. Jól tudtam, hogy hamarosan el kell búcsúznom a férfitől, de addig is, minden szükséges információt ki akartam csalni belőle, s már alig vártam a következő alkalmat.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Kelemen Farkas
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 257
Összes hsz: 390
Írta: 2016. november 18. 08:05 | Link



Megnyugtatja, hogy legalább nem valami rémes csitrivel van dolga. Kicsit tartott tőle, amikor pár nappal ezelőtt megkereste a volt főnöke, hogy ugyan mi lenne, ha. Alapos keresgélés eredményeként biztos akad olyan embere is a megfigyelési osztálynak, ki elég fiatal ahhoz, hogy a mestertanoncok között elvegyüljön példának okáért, és nem is kételkedik benne, hogy lesz is ilyen előbb vagy utóbb, ha nincs már most, de bizonyára mindenki nyugodtabban alszik, ha igazán alapos megfigyelésnek alá kerül a lány. Kezdeti kételyei ellenére valahogy neki fogyóban vannak a kifogásai, és bár mindig fenntartja ama nem túl előnyös nézetét, hogy a nők többsége szeszélyes teremtés és képes kellemetlen meglepetéseket okozni, úgy véli, jó ötlet felvetni a gyakornoki állás lehetőségét. Úgy mégiscsak kevésbé gyanús, ha felbukkan erre, hiszen néhanapján talán még teljességgel elfogadható, hogy benéz különféle kifogásokkal élve, mint az említett szemüveg, ami egyébként nincs is nála - de ez ugye csupán részletkérdés -, viszont ez hosszútávon se nem elfogadható, se nem hihető. Vagy talál valamit, aminek okán teljes lelki nyugalommal, feltűnésmentesen járhat be, vagy olyan megoldást keres, ami Ildát mozdítja ki az iskola falai közül. A gyakornoki állás éppen ilyen, bár a másik problémára is keresnie kell megoldást záros határidőn belül. Csak meg ne bánja ezt is. Ilda egész hamar landol a nyakában kitörő öröme eredményeként, amitől őt meg a frász töri ki, és roppant nehezére esik elviselni a kellemetlen helyzetet. Megkönnyebbülten szusszan fel, amikor végre szabadul, és nem is hagyja szó nélkül.
- Értem, értem. Felejtsük el - legyint engedékeny mosolyt tessékelve az arcára. Nem kell magyarázkodni, úgyse változik attól semmi. - Auror az édesapja? - áll meg egy pillanatra aztán egészen meglepetten pislogva, mint aki ezt még csak nem is sejtette. Pár pillanatig vár, mint akinek most áll csak össze a kép, majd ismét megszólal. - Csak nem Götze Áron? Hát innen volt ilyen ismerős a neve - vakargatja meg az állát féloldalas mosollyal az arcán, mintha csak most fordult volna nagyot a világ, amint rájött, kibe is botlott bele. Nem, nem olvasott ő aztán semmilyen aktát az égvilágon sehol, nem is tud semmiről, pusztán a véletlen műve az egész találkozás.
- Nos, a gyakorlat valóban másfajta tapasztalattal meg tudással szolgál, ezt a legkevésbé sem vitatom. Gyakornokként az ember meg olyan dolgokat tanul meg, amiket az iskolapadban nem, bár a rendvédelmi akadémia által nyújtott képzés egészen kiemelkedő minőség tekintetében - osztja meg a véleményét, ismét eljutva oda, hogy egész nyugodtan dugja zsebre a kezét megszabadulva az iménti feszültség nagy részétől. Kétségtelen, hogy túléli az érzelmi kitörés utóhatásait, csak újabb ne legyen ma osztályrésze, ha lehetséges. A megállapításra biccentéssel válaszol, megőrizve féloldalas mosolyát. Valóban, a jó emberrel sikerült találkoznia. De még milyen jóval.
- Ez megnyugtató - jelenti ki, mielőtt még megosztaná a véleményét a lánnyal. Egy pillanatra gyanakodva hallgatja aztán a válaszul elhangzó szavakat, a befejezetlen mondattól az az érzése támad, mintha majdnem kimondott volna valamit a másik, de határozottan ügyes, ha mégsem tette. Jól van az, ha csendben marad és nem osztja meg a részleteket senkivel. Az újabb köszönetnyilvánításra bólogat, mint akinek nem érdeme, hogy érdeket még csak ne is említsünk, és kapva kap az alkalmon, hogy inkább a részletekről beszéljenek további hálálkodás helyett.
- Természetesen mellettem, ha már én ajánlottam fel a lehetőséget. Akad néhány kitöltendő papír egyébként, de a héten akár be is jöhet, és elintézzük egy félóra alatt az egészet, ha önnek is megfelel így - ajánlja hosszas részletezés helyett, elmondani túl sokat úgysem tudna a papírok tényleges tartalmáról, és értelmét sem látja, hiszen pusztán néhány aláírás, személyes adat kell, semmi kisregény, és ezt Ilda majd helyben is látni fogja, ő pedig már siet, még vissza kellene érnie ugyanis dolgozni is a mai nap folyamán. A jelentés sajnos nélküle nem készül el, bármennyire is kényelmes lenne. - Mit szól mondjuk a csütörtökhöz? Addig előkészítek mindent, és még az irodában is körbevezethetem kezdetnek - zárja rövidre az egészet, majd ha sikerült megegyezniük, még köszönetet mond a társaságért, aztán az igazgató irodáját veszi célba egy kis kitérőt követően, hogy megbeszélje vele az őt is érintő részleteket ezt az ügyet illetően.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Severin Bellerose
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 11
Összes hsz: 12
Írta: 2016. november 24. 08:07 | Link

Dudorászva szeltem keresztül a folyosókat, igen eredményesnek éreztem a mai napot, hiszen hosszú órák jegyzeteit szoríthattam magamhoz. Mindig elégedettséggel töltött el, ha valamivel jól haladtam, és ezúttal szükség is volt rá, mert példának okáért az év elején kapott illúzió házival sehogy sem álltam. Néha azon is elgondolkoztam, talán üres az üvegcse, és csak a kitartásunkat hivatott tesztelni, esetleg valamiféle fura tréfa.
Ezúttal azonban még ez sem lombozhatott le! A plusz feladatok készen, gyöngybetűkkel ott sorakoztak, ahol kell, egyik-másikhoz még rajzokat is készítettem, azok voltak a legjobb részek! Persze jobban örültem volna, ha az idő engedte volna, hogy odakint csináljam meg, de az ősz ezúttal borongósnak bizonyult, és hűvösnek, azt pedig nem kockáztathattam meg, hogy elázzanak a papírjaim. Ó, nem!
Befordultam a következő sarkon, és már-már úgy éreztem, célegyenesben vagyok, vagyis, ha jól emlékszem, merre is kell menni. A mai napig okoztak meglepetést a folyosók, és hogy milyen irányba is tartanak, de arra gyanakodtam, éjszaka külön az én tiszteletemre átrendezik. Vagy maguktól vándorolnak el, ezt már csak az bogozza vissza, akinek van türelme is hozzá.
A következő pillanatok, mintha valamiféle rémtörténet lapjairól elevenedtek volna meg… éreztem, hogy a folyosón könnyű szél támad, bár ablakot, azt nem láttam egy darabot sem! Ellenben a kezemből útra keltek a papírosok, és azt még se gondolhatja senki, hogy a saját lábamban képes volnék hasra esni. Nem-nem, csak és kizárólag holmi kóbor széláramlatok lehettek!
Kétségbeesetten figyeltem a lapok útvonalát, remélve, hogy nem pocsolyát, bájital foltot, vagy egy sártócsát találnak meg. Úgy hullottak alá, mint az elszáradt falevelek, semmit sem sejtve arról, mily’ fontosak is. Az egyik papíros pedig komisz módon valaki lába alá készült elbújni. Őrült módjára vetettem előre magam, hogy megfogjam az idegen cipőjét, mielőtt a tiszta oldalra lépne, megakadályozva ezzel egy végzetes katasztrófát.
- Egy lépést se tovább, különben hiába áldozta életét egy fa! – Magyaráztam a cipőnek, testhelyzetemből adódóan tulajdonosának nemigen tudtam. – Mindjárt befejezem a mentőakciót, és visszaszolgáltatom a lábadat! – Húztam ki a papírlapot, majd felülve elkezdtem a többit is összeszedni – Bocsánat, a helyzet aljzatán vagyok éppen, ne haragudj az önkényes feltartóztatás miatt! – Pillantottam fel bocsánatkérően.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Ethan R. Saint-Venant
INAKTÍV


VII. - A Diadalszekér
offline
RPG hsz: 132
Összes hsz: 1948
Írta: 2016. november 24. 19:30 | Link

Severin Bellerose


Ha van hely, ahol nem nagyon szeret áthaladni, akkor az a fecsegő dámák folyosója.. és ez. Valahogy mindig van itt valami számára kellemetlen vagy legalábbis nem betervezett meglepetés, ami teljesen felborítja az időbeosztását. Most is csak az a szerencséje, hogy nem siet sehová, nem szorítja épp az idő, Leventével is beszélt már a mágusjogi tananyaggal kapcsolatban. Jószerével már tényleg csak az van, hogy épségben visszatérjen a rellon klubhelyiségébe, majd onnan a szobájába.
Természetesen túl egyszerű lenne.
Feltűnik ugyan neki a hirtelen felfordulás, a szanaszét szóródó papírok, pergamenek, a gravitációnak szeszélyesen engedelmeskedő jegyzetek, amik közül néhány még jóval arrébb is landol a folyosó trükkös levegőjárásának hála. Feltűnik, de ha már a mozdulatot (avagy azt, hogy előrelépjen) elkezdte, szándékában állt volna befejezni. Amennyiben nem szakították volna meg még ebben is, merthogy legnagyobb meglepetésére az egyszerű, de márkás cipőn egy lánykéz landol, megállítva ezzel.
- Ó. Elnézést. - Vissza is húzza a lábát, észre sem vette, hogy az egyik jegyzetre érkezett volna pont, aztán ahogy Severin végez a "mentőakciójával" , felé nyújtja a kezét, hogy felsegítse.
- Semmi baj, látom, hogy kibabrált veled a folyosó. Segítsek? - Ahogy elnézi, jócskán szétszóródott a papírköteg, és négy kéz mégiscsak gyorsabb, mint kettő. Először különösebb mellékes indok nélkül pillant le az eridonosra, aztán valami csak szöget üt a fejében, mert vissza-visszatéved az arcára diszkréten. Ismerős neki, de így évek távlatából meg nem mondaná, hogy honnan.
- Egyébként a nevem Ethan Saint-Venant, örvendek. - Hátha a visszaérkező válaszból/névből többet tud kiszűrni, mint egy halvány sejtésből.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Catherine Shayleen Black
INAKTÍV


kalitkába zárt madár
offline
RPG hsz: 229
Összes hsz: 750
Írta: 2016. december 18. 22:23 | Link

Te jó ég te Kevin...!

Természetesen Shayleen esetében is igaz az, hogy nagyobb a füstje, mint a lángja a szerencsétlennek, merthát őszintén: mit tehetne ez a vékonyka, törékeny leányzó egy megtermettebb, erősebb férfival szemben? Nyilván semmit, azon kívül, hogy megvonja tőle a társaságát, ami jelen helyzetben nem is feltétlenül büntetés... Ettől függetlenül az elutasító testtartás megmarad, karjait szorosan mellkasa előtt tartja összefonva, hangjában pedig nem csupán feddés és sértődöttség, inkább megbántottság bujkál. Talán ezzel ráébreszti Kevint arra, hogy eridonosság ide vagy oda, nem viselkedhet így csak úgy.
Mire monológja végére ér, nagyjából meg is nyugszik, bár a válaszra továbbra is kitartóan vár. Egy tapodtat sem mozdul, csak szúrós tekintettel méregeti a másikat, aki... Mit is csinál? Áll, mint egy kuka. Illetőleg hadd javítsam magam: látszólag áll, mint egy kuka, mert eközben tekintete a levitás ajkaira téved, Shayleen pedig csak annyit érez, hogy arca szép lassan kipirul. Ezen az sem segít, hogy a szemkontaktus pillanatokon belül ismét kialakul, hiszen már tudja, hogy annak a szempárnak még csak gondolatfoszlányképp sem kellett volna oda tévednie, ahová tévedt.
A helyzetet csak súlyosbítja a közeledés, a be nem fejezett mondat, meg úgy különben is és egyáltalán... De mire oda jutna, hogy összerakja a kirakós darabkáit, már rég késő. Ruhája ismét festékes, ahogyan lassan arca is, hiszen Kevin és Shayleen ajka egyszeriben összeér, majd gyermeki puszi helyett szenvedélyes csókká válik. A lány totális döbbenetben áll, először fogalma sincs, most viszonoznia kéne vagy ellöknie magától a fiút, mivel azonban tiltakozni elfelejt, így szép lassan egész teste Kevinéhez simul, ahogy az magához húzza derekánál fogva. Mi a ménkő? Azonban még e gondolat sem képes legyűrni a tényt, hogy az eridonos korántsem csókol rosszul, tehát... Oké, adjuk meg magunkat, gondolja és viszonozza. Nem ver hevesen a szíve, a pillangók ugyanúgy alszanak, ellenben kellemes melegség járja át testét. Egészen más, mint Aiden, akinek csak a pillantásától fel tudna robbanni, ez valami sokkal finomabb és ahhoz képest - sajnos - jelentéktelenebb dolog. Mégis belemegy, mégis viszonozza, mégis reméli, hogy ilyennek kell lennie valójában. A saját szívét csalja meg, de jelen helyzetben nem érdekli. Lesz, ami lesz.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Kevin Schönfeld
INAKTÍV


Invincible
offline
RPG hsz: 65
Összes hsz: 253
Írta: 2016. december 19. 18:32 | Link

.:Nyugalom Shayleen:.

Valami titokzatos úton-módon, de sikerült magából ismét férfit faragni. Ez a szerelem rossz hatással volt a gyerekre, amikor a levitás közelében bolyongott, mintha kicserélték volna. Elfelejtett beszélni, az átlagosnál is ügyetlenebb volt, zavarban volt mindig és az a maradék önbizalma is elpárolgott, amit a sok gyúrás eredménye miatt összeszedett a Bagolyköves csajoktól. A kviddics csapatba is csak azért lépett be előző évben, hogy magának és Shayleennek bizonyítson, mire is képes.
Szóval kihúzta magát, tojt a következményekre, illetve számolt azzal, hogy a lány ezt nem biztos, hogy szó nélkül hagyja vagy pofon nélkül. Abban az alig egy percen keresztül tartó csókba igyekezett mindent, de tényleg minden érzelmet belesűríteni, amit a másik iránt érzett. Tudta, hogy valamilyen szinten tiltott gyümölcs volt számára, de az esze helyett a szívére hallgatott inkább. Amíg nem viszonozta Shay, Kevin kezdett kételkedni magában. Olyan gondolatok járták át az agyát, hogy valójában nem volt rá szüksége a lánynak s bármelyik pillanatban ellökheti magától. Meg hasonlók. De nem tette, sőt azokkal a puha, vöröslő s talán cseresznye ízű ajkakkal viszonozta a csókot. Kevin nem érezte, hogy az annyira érzelem dús lett volna, mint az övé. Nem akarta az ördögöt rögtön a falra festeni, így csak egy kezdeti kis ijedelemnek tudta be. Reménykedett benne, hogy a következő és a következő majd őszintébb lesz.
Végül elengedte Shayleent, ölelte még ugyan, csak az ajkait nem tapasztotta már a másikéhoz. Egyenest a szemeibe nézett, kissé pihegett a szavakat kereste, bár elképzelhető volt, hogy leszűrte a levitás, miért kapta azt a csókot.
- Azt hiszem... ez felért egy vallomással - suttogta, miközben még mindig a lány íriszeit figyelte pislogás nélkül. El tudott volna veszni abban a tekintetben. Amikor látta, olyan nyugalom járta át a testét, melegség, kötődés... és talán pillangók helyett egy egész állatkert randalírozott a gyomrában. Fülig szerelmes volt, a rózsaszín köd teljesen átjárta őt, nem létezett más a számára, csak Catherine Shayleen Black.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Leghelyesebb főnixsrác - 2017
Návay L. Viktor
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2017. május 9. 02:23 | Link



Eltüntetek egy tócsát, mielőtt bárki is elcsúszna rajta, és már majdnem felszusszanok, de csak majdnem, ugyanis újabb tócsa bukkan fel két lépéssel odébb. Na szép. Fel is horkanok, ahogy egy újabb intéssel ezt is megsemmisítem. Olyan ez a folyosó, mintha kívülesne a gondnok hatáskörén, vagy mintha valami eldugott titkos járatban mászkálnék éppen, mint a prefektusok és tanárok elől meglépni igyekvő diákok, pedig csak valami gond van a mágiával itt. Fogalmam sincs, pontosan mi zavarhatja meg a máshol olyan remekül működő varázslatokat, az azonban tény, hogy ez a hely nagyon is kiérdemelte a nevét, és mégis itt található úgy a tanári, mint Zója rendelője, de ha jól tudom, még az Edictum szerkesztősége is. Vajon így öltene alakot a sok ide betérni kényszerülő diák minden félelme és ellenérzése? Nem szentelek sok időt a gondolatnak, még ha lehet is benne valami. Megrázom a fejem, elhessegetem, és egy lemondó sóhajjal küldök némító bűbájt a rémesen hangosan rámrikácsoló festményre. Ó, vagy a szemközti képkeretben lakó alaknak szólt volna az a nyomdafestéket nem éppen tűrő megjegyzés, amiért elhallgattattam? Hoppá. Bocsánat. Futó bocsánatkérő mosollyal pillantok fel a némán tátogó alakra, majd továbbállok. Le merném fogadni, hogy körülbelül öt perc kell, és máris éppen olyan hangosan fog rikácsolni, mint az imént, ha nem hangosabban. Azon kellene gondolkodnom, tekintettel a közelgő születésnapokra, hogy kinek mit is adok ajándékba, hiszen még nem igazán tudom. Richárdnak azért... az kezd körvonalazódni már a fejemben, sőt már arról is vannak elképzeléseim, hogy a nemsokára szintén esedékes egyéves évfordulónkra mit kap majd, noha ahhoz még az ő beleegyezése is kell. Mégsem kaphatom a vállamra csak úgy, hogy márpedig most megyünk csillaghullást nézni. Seth viszont ennél komplikáltabb eset. Hiába töröm a fejem napok óta, ötletem sincs, mit adhatnék neki. Amióta történt az az egész izé... valahogy úgy jött ki a lépés, hogy képbe kerül Richárd, meg aztán egyre több lett a munkám is, az övé is, elmaradt a kviddics, a teázások nagyrésze is, meg... Amint befordulok az egyik kanyar után, éppen látom a másik irányba tartani. Talán itt lenne az ideje megmozdulni, Richárd már egyébként is kellőképpen leszidott, mondván, hogy az időnyerő nem mindenre megoldás.
Seth, várj - kiáltok utána, és gyorsítok a lépteimen is, hogy utolérjem. Lehet, hogy nem ártana lenézni is közben, egy újabb alattomos tócsának köszönhetően ugyanis legalább két métert csúszok kapálózva, ha nem hármat, hála a lendületemnek, a ma begyűjtött szorgalmik pedig szanaszét repülnek mindeközben. Nekem is éppenhogy sikerül megelőzni, hogy orra ne bukjak, mert nem teljesen egyenesen csúszom előre, hanem kissé a fal felé húzok, és még éppen sikerül megkapaszkodni az egyik túlméretezett keretben. A portré nem különösebben díjazza, hogy kibillentem az egyensúlyából, ahogy én sem a pókhálót, amibe sikerül belenyúlnom, de a lényeg mégis az, hogy nem estem hasra. Egyelőre. Félhangosan káromkodom el magam, és nekilátok mindent összeszedni. – Ja, izé... szia. Sietsz?
Utoljára módosította:Návay L. Viktor, 2017. május 9. 21:16 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Seth Gareth Selwyn
Gondnok, Illúziómágus, Végzett Diák, Független varázsló


Whiskey in a teacup
offline
RPG hsz: 617
Összes hsz: 2273
Írta: 2017. május 10. 00:27 | Link

Viktor


Jobbjában egy bögre kávéval, baljában felrúnázott okostelójával pötyögve sétált a folyosón, kényelmes tempóban és teljes eleganciával, amikor meghallotta a kiáltást, amit rövidesen futó léptek csattogása követett.*
- Overkill. You know, either running OR yelling would suffice.-*A félhangos megjegyzés leginkább saját magának szól, elvégre sosem várta igazán Viktortól, hogy megjelenésére vagy méltóságára adva közlekedik majd. Mindenesetre, megállt és megfordult, csak hogy teljes szépségében csodálhassa az auror belépőjét, amely bármelyik vizsga előtti fejvesztettségben rohanó Levitást megszégyenítené. Igazából dícséretére válik, hogy az első reakciója előkapni a pálcáját és a leendő becsapódási pontra párnázóbűbájt szórni (közben eldobva a mobilt, ami lustán lebeg tovább mellette a levegőben). Csak ezután tette le a bögréjét a legközelebbi párkányra, hogy lassú tapssal jutalmazza a másik mutatványát. Utána viszont elkapta a ketyeréjét, mielőtt az túl messzire talált volna sodródni, zsebre is téve egyúttal.*
- Nem csoda, hogy a kölykök nem varázsolnak, ha a tanárok se használják a pálcájuk. Meg a fejük,-*A mondat furcsán ismerősnek csengett a szájából, hát kortyolt a kávéjából, hogy megszabaduljon a dé ja vue ízétől. Egy pálcaintéssel megszárította és egy másikkal takaros kupacba gyűjtötte a pergameneket, amik az imént szerteszét repültek - kész szerencse, hogy ő vagy nem írat beadandókat, vagy miniatürizált formában és zsebben szállítja őket, különben nem lett volna szabad keze. Nincs egyébként ebben semmi lenéző vagy ellenséges, ő lusta az ilyen konfliktusokhoz és mások értékének méricskéléséhez, mindössze meglehetősen időigényesnek tartja a mugli módszereket; Viktor esetében triplán.*
- Azóta csinálja ezt, mióta a minisztérium hozzányúlt,-*furamód bosszúságnak nyoma sincs a hangjában, sokkal inkább nemtörődömség érződik rajta, elvégre hivatalosan nem változtathat az általuk kiszórt bűbájokon. Amikor a madagaszkári nyaralás alatt maguk rakhatták össze a rendszert, akkor semmi baja sem volt, bár tény, biztonsági varázslatok terén messze nem komplikálták annyira agyon a dolgokat, mint a szervek. Akkora managócokat okoztak egyes pontjain a kastélynak, hogy Seth inkább keresett magának néhány titkos átjárót, csak hogy elkerülhesse őket. Még mindig ujjai közt forgatva a pálcáját Viktorra nézett, őszinte értetlenséggel vegyes mérsékelt kíváncsisággal.*
- Minek köszönhetem ezt a hízelgő, ámbár túlzott lelkesedést?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Návay L. Viktor
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2017. május 11. 00:04 | Link



Egyetlen tócsára nem figyelek ezen a hülye folyosón, máris sikerül elcsúsznom. Egész látványosra sikerül így a belépőm, mit ne mondjak, pedig esküszöm, nem így terveztem, csak a folyosó másképp gondolta. Hasra esnem legalább nem sikerül. Lerázom a kezemről a pókháló maradékát, és egy félhangosan elmormolt káromkodást követően a cuccaimra pillantok. Beletúrok a hajamba, szusszanva egyet, ahogy megforgatom a szemeimet, aztán úgy döntök, ha már tapsol, meghajolok, mintha csak tervezve lett volna ez a gyönyörű performansz.  
Kötekedjél csak, kötekedjél... ha folyton használnám azt a pálcát, baromira el is kényelmesednék, nem beszélve arról, hogy akkor meg ki a fenétől látnál ilyet, mondd csak? - érdeklődöm. – Különben is én azt is tanítom, hogyan oldjanak meg mindenféle problémákat varázslás nélkül - hangsúlyozom ki az utolsó két szót, aztán lehajolok és összeszedem a csinos kis kupacba gyűjtött pergameneket.
De azért kösz a segítséget - szólalok meg ismét, kihúzva magam, aztán körbepillantok, elgondolkodva hümmögök is hozzá kicsit. Ez a folyosó határozottan rémes.
Hát szépen elszúrták ezt is - állapítom meg dünnyögve. Szuper, hogy még azt is csak elrontaniuk sikerült, ami éppen működött. Szépen példázza ez, hogy mire jók pontosan az aktakukacok és a remek megoldásaik. Ehh... inkább összezsugorítom a szorgalmikat ezúttal, és zsebrerakom, mielőtt a következő kanyarban ismét sikerülne elszórnom őket. Megvakargatom a tarkómat a kérdés hallatán aztán, és megvonom a vállam.
Hát... én csak arra gondoltam, hogy utóbb... szóval főleg, mióta a minisztériumnak is dolgozom, eléggé sikerült betáblázni magam. Azt hiszem, az is ékesen bizonyítja, hogy a főnökömtől időnyerőt kaptam, de Richárd már szóvá tette... és hát az lett belőle, hogy már nem edzem az Eridon kviddicscsapatát, így viszonylag sok időm szabadult fel, és szóval arra gondoltam, hogy nem lenne-e kedved esetleg repülni egyet valamikor... akár egy gurkót is kiengedhetünk. Kulcsom azért még mindig van a raktárhoz - magyarázom nem éppen összeszedetten. Nem mintha erre készültem volna gondolatban, már az ötlet is elég hirtelen jött, nem volt mit elfelejteni hirtelen. – Hm? Mit szólsz? – Nem sürgetni szándékszom, de azért kicsit talán türelmetlenül is várom a választ, bármennyire is igyekszem nyugodtnak maradni. Végtére is azt is mondhatja, hogy nem és gebedjek meg az elfoglaltságaimmal együtt.
Utoljára módosította:Návay L. Viktor, 2017. május 11. 00:06 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Seth Gareth Selwyn
Gondnok, Illúziómágus, Végzett Diák, Független varázsló


Whiskey in a teacup
offline
RPG hsz: 617
Összes hsz: 2273
Írta: 2017. május 12. 22:21 | Link

- Nekem nyolc, Mr. Roppant Elfoglalt Vagyok.-*Amennyire szeret másokat bosszantani, annyira lepereg róla az ilyesmi (lehet, hogy köszönőlevelet kellene írnia ezért Kornélnak, de röpke házvezetői pályafutása alatt harmonikus és gyümölcsöző kapcsolatuk igazán megedzette). Mármint, szép-szép, hogy pálca nélkül is meg tudja oldani, csak felesleges fáradság és idő, ő pedig, mint az intelligens emberek többsége, tagadhatatlanul lusta a mindennapi teendők és apró bosszúságok kétkezi orvoslására. Ennél több kihívásnak kell valamiben lennie, hogy felkeltse az érdeklődését és hajlandóságát.*
- Néha felmerül bennem, hogy talán kérvényeznem kellene, hogy újrabűvölhessem, de mindig meggyőz, hogy pontosan tudom, mennyi munkába is kerülne...-*Az arckifejezése hűen tükrözi, hogy bár a hiúságát igenis piszkálja a feladat (még szép, hogy képes lenne tökéletesen megoldani a dolgot), fájdalom, senki sem honorálná kellőképp az erőfeszítéseit. Ha az iskola vezetőségének megfelel ez az állapot, akkor az ő szépen lefoglalja más, értelmesebb (és kifizetődőbb) projektekkel a perfekcionizmusát.
A tanárok egy idő után óhatatlanul is hozzászoknak a minimális koherenciával bíró mondatszerkezetekhez, azonban Seth még nem tett szert kellő mennyiségű gyakorlatra e téren (bár nem is szándékozott emiatt túlórázni), úgyhogy homlokára ráncokat gyűr az összpontosítás, amint követni igyekszik a monológot.*
- Annyit magyarázkodsz, hogy egy pillanatra megfordult a fejemben, randit akarsz kérni,-*pislogott Viktorra, miután sikerült kibogoznia a szövevényes és vargabetűkben gazdag gondolatmenetet. Mármint ő az utolsó, aki visszautasít egy ilyen lehetőséget - az az igazság, hogy eléggé elkényelmesedett, mert jóideje senki se volt hajlandó vele repülni, ilyen vagy olyan ürügyek miatt. Alkalomadtán persze elugrott sétarepülni, de valahogy mintha minden régi kviddicspartnere kerülte volna (ami határozottan azt az érzést keltette benne, hogy volt egy nagyon görbe este, amire nem emlékszik, és ami esetleg magyarázatul szolgálhat az egészre, azonban jobbnak látta nem kérdezni rá).* - És, azért rohantál ennyire, mert most rögtön felszállunk?-*Egy nagy korttyal eltüntette a maradék, féltett kincsként őrizgetett kávéját, biztos ami biztos alapon.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Návay L. Viktor
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2017. május 14. 22:04 | Link



Kelletlenül szusszanok mellőzve inkább, hogy bármit is mondjak erre. Inkább lefoglalom magam azzal, hogy összeszedjem a pergameneket és összezsugorítsam őket, hogy aztán az egészet zsebre is rakhassam.
Ha a lustaság fájna neked is, akkor már rég intravénásan kapnád a fájdalomcsillapítót az ispotály egyik félreeső sarkában - dünnyögöm még leheletnyit bosszúsan, de még jó, hogy ezek a kellemetlen érzések éppen olyan gyorsan mennek is, mint ahogy jönnek. Olyan hamar nyugszom le és lépek túl szinte mindenen, mint amennyire könnyen fel is húzom magam. Randit? Mi van?  
Hááát... ha mattrészegre innám magam... nem, még akkor sem hasonlítasz eléggé Richárdra ahhoz, hogy összekeverjelek vele, bocsi - jegyzem meg a fejemet csóválva, elvigyorodva, miután alaposan végigmérem, aztán megvonogatom a vállam is. Jó, ezt azért tényleg túlmagyaráztam. Bizonyára nem is feltűnő kicsit sem, hogy akad egy adag lelkifurdalásom, amiért a munka került az első helyre az utóbbi időben az életemben, és az nem mentség, hogy tulajdonképpen mindenkire pont annyira kevés időt szántam, mint rá.  Éppen idejét érzem, hogy változtassak ezen még addig, amíg nem lesz túl késő.
Nem, a rohanásnak ahhoz semmi köze. Csak hülye megszokás, de ha nem is most azonnal, mondjuk úgy öt- tíz perc múlva? Nem telik többe eljutni a pályáig - válaszolom előhúzva a zsebemből a szép kis kulcscsomómat is. Az irodám kulcsától a szóban forgó raktárén át az otthoni bejárati ajtóéig minden. Kapásból nem is tudom, melyik kulcs is kell majd a raktárhoz, de rajta van az is. - Na? Felengedjük még ma azt a gurkót, vagy inkább csak holnap, hogy ki is érj a pályára? Ó, de mit szólnál egy kis versenyfutáshoz? És aki veszít, ütő nélkül megy fel. Hm?
Utoljára módosította:Návay L. Viktor, 2017. május 14. 22:07 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Oldalak: « 1 2 ... 5 ... 13 14 [15] 16 17 ... 22 23 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Déli szárnyÁtrium