Itt mindig történik valami. Káosz, rikácsolás. Ha nem épp két festmény esik egymásnak, lelkes szurkolók előtt, akkor éppen kifröccsen egy bájital, víztócsán csúszol el. Ezen a helyen képtelenség rendet tartani, mintha minden szerencsétlenség, mely a kastélyban előfordulhat, itt gyűlne össze. Ha erre a folyosóra lépsz, készülj fel mindenre, hiszen bármi megeshet. Sok sikert az utadon!
|
|
|
#KopniczkyKároly szombat | késő délután | bolondos máguskosztüm
Mindennek van határa. Csupán Erdőhegyi Merse hülyeségének nincsen. Mivel fogalma nincsen róla, hogy mi a bántó, mi a szarkazmus, az irónia vagy esetlegesen a rasszizmus, ezért néha csinál olyan dolgokat, ami… you know… offenzív. Amikor még nem volt a tanoda lakója és tanulója, addig úgy képzelte el a mágusokat, ahogyan azok a mesekönyvekben meg vannak jelenítve. Színes talárok, hatalmas süvegekkel, amik szintén a szivárvány minden színében pompáznak. Így kért engedélyt a hétvégén, és lesétált Bogolyfalvára, ahol talált egy bohókás méteráru üzletet. Mindenféle anyagot vásárolt, s egy hét alatt megalkotta minden mágus rémálmát; egy olyan talárt a hozzá szerinte illő süveggel, mint amilyent te még soha a büdös életben nem volt szerencséd látni. Kezdeném a süveggel; kék, sárga és zöld színekben pompázik, selyem anyagból készül anyagok ezek, amit műgonddal készített természetesen. A talár piros alapon fehér pöttyös, és mindemellett néhány helyen kis bolytok találhatók mindkét ujján, és a talár alján is. Ki is használja az alkalmat, hogy bemutathassa. Szombat késő délután van, körülbelül háromnegyed hat körül lehet, így elindul a kastélyban, hogy megcsillogtathassa szabó tehetségét.
|
|
|
Erdőhegyi Merse INAKTÍV
they call me Mister Fahrenheit® offline RPG hsz: 61 Összes hsz: 197
|
Írta: 2019. január 3. 13:40
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=411&post=744839#post744839][b]Erdőhegyi Merse - 2019.01.03. 13:40[/b][/url] #KopniczkyKároly szombat | késő délután | bolondos máguskosztüm
Mindennek van határa. Csupán Erdőhegyi Merse hülyeségének nincsen. Mivel fogalma nincsen róla, hogy mi a bántó, mi a szarkazmus, az irónia vagy esetlegesen a rasszizmus, ezért néha csinál olyan dolgokat, ami… you know… offenzív. Amikor még nem volt a tanoda lakója és tanulója, addig úgy képzelte el a mágusokat, ahogyan azok a mesekönyvekben meg vannak jelenítve. Színes talárok, hatalmas süvegekkel, amik szintén a szivárvány minden színében pompáznak. Így kért engedélyt a hétvégén, és lesétált Bogolyfalvára, ahol talált egy bohókás méteráru üzletet. Mindenféle anyagot vásárolt, s egy hét alatt megalkotta minden mágus rémálmát; egy olyan talárt a hozzá szerinte illő süveggel, mint amilyent te még soha a büdös életben nem volt szerencséd látni. Kezdeném a süveggel; kék, sárga és zöld színekben pompázik, selyem anyagból készül anyagok ezek, amit műgonddal készített természetesen. A talár piros alapon fehér pöttyös, és mindemellett néhány helyen kis bolytok találhatók mindkét ujján, és a talár alján is. Ki is használja az alkalmat, hogy bemutathassa. Szombat késő délután van, körülbelül háromnegyed hat körül lehet, így elindul a kastélyban, hogy megcsillogtathassa szabó tehetségét.
|
|
|
|
Kopniczky Károly INAKTÍV
offline RPG hsz: 20 Összes hsz: 40
|
Írta: 2019. január 3. 14:03
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=411&post=744840#post744840][b]Kopniczky Károly - 2019.01.03. 14:03[/b][/url] - - Merse Nem szeretem a szombatokat. Az emberek nincsenek órákon, kipihentek, hangoskodnak a hálótermekben, a közösségi szobákban, mindenhol. A varázsló már az újságját se olvashatja el rendesen. A délután kezdetével tanulni szándékoztam, ma valahogy a társaság minden formája különösen taszít, így a kastélyban is úgy bolyongok, hogy mindig a legelhagyatottabbnak tűnő utat választom, hátha rálelek majd így egy kihalt részre. A fejetlenség folyosóján nem jártam még soha, csak hallottam róla, de mivel éppen csendesnek látszik, megpróbálok átkelni rajta. Éppen merengek magamban egy bájital elkészítési módjáról - a kezemben is ilyen könyvet tartok -, amikor furcsa zajra eszmélek. Halk nyikorgás, talán bé zenei hangon - nem hiszem el, hogy a fémek olyan inkompetensek, hogy egy rendes tiszta án ne tudnának szenvedni -, így végül a pálcámat elővonva haladok tovább. A plafont kémlelem, mert onnan sejtek valami zuhanó tárgyat, ami elől ugranom kéne majd egy gyors manőverrel. Ehelyett arra ébredek, hogy egy nagy tömeg a bal oldalamról egyenesen rám zuhan, és maga alá temet. Remek, egy lovagi páncél választott ki magának. Reflexszerűen egészen ki tudtam forogni alóla még időben, de a jobb kezem, benne a pálcával, bizony a földön marad, felette pedig a nehéz páncél. A pálcám elgurul, én pedig akárhogy mozgatom a fém szörnyet, ott marad, és nem hajlandó mozdulni, sőt, még nyikorogni se azon a hamis bén. Kis sóhajtást követően az egyetlen logikusnak tetsző dolgot teszem. - Hahó, van itt valaki? Hahó, segítség! - kiáltom be az üres folyosót, de eddig úgy tűnik, hogy csak a festmények figyelmét vontam magamra, akik gúnyosan nevetnek a balszerencsém felett. Nem szeretem a szombatokat.
|
|
|
|
Erdőhegyi Merse INAKTÍV
they call me Mister Fahrenheit® offline RPG hsz: 61 Összes hsz: 197
|
Írta: 2019. január 3. 14:21
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=411&post=744843#post744843][b]Erdőhegyi Merse - 2019.01.03. 14:21[/b][/url] #KopniczkyKároly szombat | késő délután | bolondos máguskosztüm
- Szeretem a szombatokat – mondja egy nagyot sóhajtva a fiú, miközben hosszú lábain szinte fénysebességgel szökken végig a folyosó egy csendesebb részén. Ahogyan tovább halad, azt veszi észre, hogy a korridor további része sem túlságosan zsúfolt. Ajkait összeszorítva, kissé elgondolkodva, de még inkább gyanakodva emeli egymás elé lábait, akár egy mesehős azokból a nyulas mesékből. „Pszt! Nyúlrha vadászom” mondhatná akár ezt is, miközben lassított felvétel módjára közeledik egy sarok irányába. Ahogyan odaér pálcájáért nyúl – höhö, nyúl... érted -, noha mindezt a legjátékosabban teszi. - Megvagy, gazember – mondja hősiesen artukálálva, miközben a levegőnek szegezi a varázspálcát. Senki sehol. Megvonja vállát, majd mint aki jól végezte dolgát indul tovább kakadu szerelésében a folyosón, ahol csak cowboyosan biccent egyet-kettőt néhány festmény irányába. A legtöbbjük teljes felháborodással nézik végig a vonuló piperkőcöt, aki persze ezt dicséretként könyveli el, pedig egyáltalán nem erről van szó. A festmények mélységesen megbotránkozva sutyorognak, hogy mégis mit képzel ez a gyerek magáról, hogy mágustanodába jön kicsúfolni a mágusokat. Aztán csitt és csatt. Merse összerezzen. Szemei kitágulnak a félelemtől, de megtanulta a horror filmekből, hogy bizony utána kell nézni az ilyen dolgoknak, így a hangzavar irányába veszi lépteit. Titokügynek módjára oson, amíg el nem éri a hang forrását. - Aztakutyamindenit – suttogja kislányos rémültséggel. Egy srác fekszik a földön. Rajta egy lovagi páncél. Nem ítéli el persze a látványt; mindenkinek megvan a maga fétise. Kétségbeesve nyúl pálcájáért, majd a páncél irányába emeli kocsonyamód remegő kezekkel, még nem mondd semmit, csak masszívan retteg a következő lépéstől.
|
|
|
|
Kopniczky Károly INAKTÍV
offline RPG hsz: 20 Összes hsz: 40
|
Írta: 2019. január 3. 14:45
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=411&post=744847#post744847][b]Kopniczky Károly - 2019.01.03. 14:45[/b][/url] - - Merse Már egészen kezdem magam átadni a reménytelenségnek, sőt, azon gondolkozom, hogy elkezdjek tanulni itt, a bájitaltan könyvemet elérem, és úgy tűnik, időm is van elég. Éppen nyújtózom már a földön heverő holmim felé, amikor lépteket hallok meg. Vajon csak egy festmény játszana velem? Feszülten meredek a hang irányába, hátha valaki meghallotta a kiáltásom, és segítségemre siet. Az érkező viszont teljesen kiábrándít, és még csak nem is a bűbájos értelemben. Szenvedésem ellenére végigmérem a varázslóbohócnak öltözött furcsaságot. Bojtok? Tényleg, bojtok? Akadok ki, ha még a színeket el is tudnám fogadni. Csak hagyj itt kérlek, megvárom a következő érkezőt.A pálca emelkedésére megtölti egy kis remény a szívemet, de sajnos nem hallom a szavakat, melyek megszabadítanának börtönömtől. Miért nem csinál semmit ez a szerencsétlen? - Ha az is mű, mint a talárod, használhatod az enyémet, valahol itt van a földön - mondom neki végül morogva, ugyanis társul ahhoz fájdalom, ha a varázsló karján egy mázsás fémpáncél kezd délutáni szunyókálásba. - De végül is megvárhatjuk a teaidőt, lehet akkor feláll és elsétál magától - teszem hozzá idegesen, bár előfordulhat, hogy nem segítem ezzel elő a helyzetem. Sajnos nem állnak sorban a megmentők.
|
|
|
|
Erdőhegyi Merse INAKTÍV
they call me Mister Fahrenheit® offline RPG hsz: 61 Összes hsz: 197
|
Írta: 2019. január 3. 15:07
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=411&post=744850#post744850][b]Erdőhegyi Merse - 2019.01.03. 15:07[/b][/url] #KopniczkyKároly szombat | késő délután | bolondos máguskosztüm
Valljuk be férfiasan; fogalma nincsen róla, hogy milyen varázsige lenne az, amivel tudna segíteni társán. Nem kellett volna azt a szőke mosolyú, kék moso… azt a szőke hajú, kék szemű, szép mosolyú lányt bámulnia, hanem mellette figyelni sem ártott volna a bűbájtan órákon. Közeledik a kamera, és már szinte azt is láthatjuk, melyik pórusa vagy nyitva a fiúnak és melyik zárva. Szíve zakatol, akár egy vonattal is összecserélhetné az ember. Aztán gyorsan elvonja a figyelmét néhány szó, amit a szőke bozontú fiú intéz felé. Dráma királylány módjára kap mellkasához, elvégre „leműzték” a szerelését. - Hogyha tudni szeretnéd… - majd nagyot nyel a fiú ideges tekintetét észlelve. – Öö, nem lényeges – megtöröli robosztus orrát leányos zavarában, majd egy halk torokköszörülés után újra felemeli a pálcáját. „Ha tudni szeretnéd, ez igazi selyem. És én készítettem” mondja ki magában, amitől máris jobban érzi magát egy kicsit. Ez az iskolai lét többször is felidegesítette az elmúlt pár hétben, mint amilyen ideges valaha is volt összességében 14 és fél éve alatt. Érdekes érzés ez a nem is tudom minek nevezzem. A tea időre ismét idétlenül elvigyorodik, ahogyan látja magát és a lovagi páncélt, amint barátságosan kacagva ülnek egy farönk kisasztalnál teázni. Két kismadár száll el fölöttük, akik kis zsebkendőt visznek csőrükben, amit véletlenül a lovag felett borítanak ki, aki egy pillanat alatt megrozsdásodik. És ismét Merse idióta vigyorát láthatjuk, aki gyorsan felrázza magát, majd kimondja a varázsigét. - Exlukhops – azonban a páncél meg sem mozdul, hiszen a varázslat csupán kisebb tárgyaknál működik. Ez a tárgy pedig bazinagy. Idegesen, levegőt kapkodva gondolkodik a lebegtető bűbájon, s mikor már mindenki feladná, eszébe jut, és magabiztosan a levegőbe mondja azt. - Vingardium Leviosa – semmi nem történik. - Vingardium Leviosa! – mondja újra határozottabban, mire a lovagi páncél megmozdul. Nem sokáig tudja életben tartani a bűbájt. Egészen addig sikerül, amíg a srác keze ki nem szabadul, így pár centire az eddig beszorult kartól hullik a fogva tartó ócskavas a folyosó márványpadlójára.
|
|
|
|
Kopniczky Károly INAKTÍV
offline RPG hsz: 20 Összes hsz: 40
|
Írta: 2019. január 3. 15:32
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=411&post=744853#post744853][b]Kopniczky Károly - 2019.01.03. 15:32[/b][/url] - - Merse Ez a srác kifejezetten az idegeimre megy. Ha képtelen egy nyamvadt varázsigét kinyögni, legalább hagyjon békésen olvasgatni ezen az átkozott folyosón. Kétségbeesve kémlelem, amit művel, gondolkodva, hogy mi játszódik le benne a spontán mosolygásoknál, illetve arra se tudtam nagyon rájönni, hogy mit próbált nekem mondani a félbe harapott mondatával. - Exlukhops??? - morgok magam elé mérgesen, a fiú valószínűleg nem is hallja, hogyha nem koncentrál rá különösebben. Itt ennyire inkompetens mindenki? A páncél nem nyikorog tisztán, a 14 évnél csak idősebb diák pedig egy lebegtető bűbájra sem képes. Remek helyen vagyok. Álmaim kastélya. - Vingardium leviosa, vingardium leviosa, vingardium leviosa - suttogom magam elé, félig imádkozva, félig szuggerálva. Nagy meglepetésemre aztán meghallom a helyes varázsigét, és meg is emelkedik annyi időre, hogy gyorsan ki tudjam kapni alóla a kezem. A kéz most igencsak színes, piros és lila foltok tömkelege jelent meg rajta, ahogy a páncél éppen érte. Fájdogál kicsit, de aztán a másik kezem segtíségével feltápászkodom, és összeszedem a pálcám és a könyvem. - Köszönöm - dörmögöm oda, kicsit talán fel is tűnhet, hogy nem örülök neki a segítségre szorult helyzetemnek, általában az önállóságot pártolom. - Most már tudni szeretném... - utalok vissza a fiú elharapott mondatára, miközben még egyszer felmérem a nevetséges öltözetet. Nem tudom elképzelni, hogy miért viselne bárki ilyen ruhát, talán elvesztett valami fogadást? Hiszen már Halloween is elmúlt.
|
|
|
|
Erdőhegyi Merse INAKTÍV
they call me Mister Fahrenheit® offline RPG hsz: 61 Összes hsz: 197
|
Írta: 2019. január 3. 15:56
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=411&post=744855#post744855][b]Erdőhegyi Merse - 2019.01.03. 15:56[/b][/url] #KopniczkyKároly szombat | késő délután | bolondos máguskosztüm
A fiú keze kiszabadul. Egy pillanatra eltűnik az infantilis viselkedésmód Merse részéről, és végre normális embergyerekként láthatjuk. Kifúj egy jó adag levegőt tüdőjéből, miközben fekete szemeit a másik kékjeibe fúrja. Látja rajta, hogy minimálisan hálás – vagy csak szeretné ezt látni –, azonban azt is látja emellett, hogy nem felhőtlen az öröm. Hunyorítva vizsgálja meg most már nem a földön fekvő társát. Körülbelül egyidősek lehetnek, de még nem látta a toronyban, így meglehet, hogy egy másik házat képvisel. Noha a hideg, kék tekintetből inkább arra következtet, hogy mindegy melyik ház szülötte; nincsen kedve emberek között mozogni. A köszönetnyilvánításra szélesen elmosolyodik, és sötét szemei boldogan csillogni kezdenek. - Igazán nincs mit, cimbora – indítja el öklét a másik felé, hogy megpecsételjék ismeretségüket egy ökölpacsival, de végül megérzi, hogy elvetette a sulykot. – Ezt jobb lett volna „cimbora” nélkül, ugye? – vakarja meg bal kezével tarkóját pálcájával. - Mit is? – kérdez vissza, majd kínos érzéssel mellkasában elmosolyodik, és végignéz saját öltözetén. Kezd valahogy összeállni, hogy ez nem a legjobb öltözet ide. A festmények, most a srác… biztosan valami nem jó rajta. Pedig ő így emlékszik a mágusokra. - Én készítettem – motyogja egy bátortalan mosollyal. – Szeretek varrni – folytatja. – Elég varázslós, nem? – mosolyog továbbra is, de már nem azzal az erővel. Majd idővel rájön, hogy nem kell ennyire erőltetnie a beilleszkedést, mert több hátrányát szenvedi el, mint előnyét élvezné. Nagyot nyel, majd még nagyobbat sóhajt. - Nevetséges, igaz? – fel sem néz a másikra, csak a cipőjéig.
|
|
|
|
Kopniczky Károly INAKTÍV
offline RPG hsz: 20 Összes hsz: 40
|
Írta: 2019. január 3. 16:29
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=411&post=744859#post744859][b]Kopniczky Károly - 2019.01.03. 16:29[/b][/url] - - Merse Mit csillog annyira a szemed? Hova emeled azt a kezet? A felemelt ökölre először csak pislogok, kicsit talán gyerekesnek is találom, de végül is szokás és származás kérdése. Valamennyire megfogadtam, hogy próbálok majd beilleszkedni, úgyhogy esetlenül koccra emelem a kezem, és hozzérintem a srácéhoz. A cimboráéhoz. - Lehet - vallom be, valóban igencsak hidegkék szemekkel. A hűvösség árad, de próbálom tudatosan bekapcsolni a belső fűtést, hogy ne fagyjon meg mindenki a környezetemben. - De olyan sokat nem számít - teszem hozzá, most már kicsit több kedvességgel. Ha úgy nézzük, megmentett, egy koccot csak megérdemel, hiába gondolom azt felesleges emberek közötti kontaktusnak. - Aha - bólintok az információra, miszerint a ruházat saját készítésű. - Bárcsak mondhatnám, hogy ez meglepett - már egy félmosoly az én részemről is megjelenik, ha elég halovány is. Felvonódó szemöldökkel ugyan, de biccentek, hogy szeret varrni, újabb hasznos információt raktározhatok el az elmém könyvtárában. - Nem, nem nagyon varázslós - rázom meg a fejem, de egyre jobban enyhülök, ahogy rájövök, nem volt ez annyira szándékos dolog, mint azt én gondoltam. Sőt, valami mélyen elhelyezkedő forrásból empátia tör a felszínre, hiszen mindketten beilleszkedni próbálunk talán, ő varázslóbbnak próbál látszani, én meg szimplán normális, szociális interakciókra képes emberi lénynek. - Igen, egy kicsit nevetséges - vigyorodok el most már szélesebben a srác megilletődöttségén. - Szerintem órákra ne vedd fel. - tanácsolom aztán könnyedén, de ezzel lerendezettnek is ítélem a témát, hacsak a ő nem akar még valamit hozzátenni. - Te is új vagy itt? - kérdezem aztán, hiszen ez sok történésre adna egyszerű magyarázatot.
|
|
|
|
Erdőhegyi Merse INAKTÍV
they call me Mister Fahrenheit® offline RPG hsz: 61 Összes hsz: 197
|
Írta: 2019. január 4. 09:04
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=411&post=744902#post744902][b]Erdőhegyi Merse - 2019.01.04. 09:04[/b][/url] #KopniczkyKárolyszombat | késő délután | bolondos máguskosztüm Ti is hallottátok? Ez a koppanás egy jó nagydarab kő volt, ami Merse szívéről zuhant a mélybe, amikor is azt látja, hogy a másik – még ha csak egy leheletnyit is – megenyhülni látszik. A cimbora szót megpróbálja majd kerülni a közeljövőben. Túlságosan közvetlen és túlságosan próbálkozik. Be kell illeszkedni valamilyen úton-módon a varázstársadalomba. Mivel ezidáig valóban csupán könyvekből és mozifilmekből, mesékből tudta, hogy varázsló és boszorkány létezik. A következő pár percben hallottak miatt szépen, lassan leemeli fejéről a süveget, és azt szorongatva néz fancsali képet vágva a másikra, aki meg-megmosolyogja őt. Nincsen ezzel baj, de azért egy kicsit kellemetlen. - Te – kezd bele és keresi a megfelelő szót. – Aranyvérű vagy? Szúrja érdeklődő fekete tekintetét a másik szemeibe. Még gyakorolja ezeket a kifejezéseket, de azt tudja, hogy aranyvérű varázslók nagyon büszkék a származásukra, a félvérek normálisak, és a mugli születésűek kissé elhagyatottak. Legalábbis eddig ezt tapasztalta. Sőt, azt is hallotta, hogy az egyik évfolyamtársát sárvérűnek hívta egy rellonos nagylány, mire társa sírva elszaladt. Ezt nem teljesen érti azóta sem. - Én is – bólogat serényen a kérdésre. Úgy néz ki, hogy ebből a szempontból is sorstársak. - Merse vagyok – nyújtja jobb kezét a másik felé, s másik kezében sután lóbálja a süveget. – Nem egyszerű beilleszkedni – teszi még hozzá. – Azt hiszem, hogy nem is a legjobb a technikám – ezt már halványan mosolyogva mondja.
|
|
|
|
Kopniczky Károly INAKTÍV
offline RPG hsz: 20 Összes hsz: 40
|
Írta: 2019. január 4. 13:38
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=411&post=744918#post744918][b]Kopniczky Károly - 2019.01.04. 13:38[/b][/url] - - Merse Az tény, hogy nagy utat jártam be ahhoz, hogy egy ilyen “varázslóruhát” lássak, de valahogy képtelen vagyok most haragudni a másik fiúra. Egészen idegen érzés ez nekem, a nevelésem fele arról szólt, hogy vagy lenézünk valakit, vagy haszon reményével tekintünk rá, és a kettő különböző viselkedésmintákat igényel. Azt mondják, az alma nem esik messze a fájától, nehéz az otthoni mintáktól elszakadni, de amikor eljöttem, megfogadtam, hogy legalább nyitott leszek. A fiú megfontolt kérdésére kicsit kihúzom magam, és mintha érezném, ahogy az arany kiválik a vénáimból, megjelenik a vonásaimban, még a hajamat is szőkébbnek érzem, mely varázslógének több generációnyi találkozásának köszönhető. Aztán a belém nevelt aranytudatra koszként rakódik rá a racionalitás idegesítő, fülembe suttogó sara. Mire is vagyok én büszke? Képek özönlenek a fejembe a családom - nem is teljesen ismert - múltjából, melyek szépen lassan visszarángatnak a földre. - Igen - felelem aztán, megkímélve őt a bennem lejátszódott folyamat súlyától. - Legalábbis, ha nem hamisították meg a családfát nagyon. A mugliellenesség a legtöbb helyen csak a tizenkilencedik század végén, vagy a huszadik század első felében jelent meg. Sok nagy múltú varázslócsalád eltüntette a sáros foltokat a felmenői közül, hogy nagyobb tiszteletre tegyen szert - ismertetem a mágiatörténet egyik jelenetét, bár lehet ezt már ő is tanulta valahol. Az eszemre büszkébb vagyok, mint a származásomra, így remélem, hogy inkább a logikus gondolkodásról és széleskörű ismeretekről maradok meg a koponyákban majd, nem pedig egy - nem is annyira - fényes családi származás miatt. A Marquardt-Kopniczky elmebaj részletes ismertetésétől most megkímélem a hős megmentőmet, így inkább csak a - közel - egyértelmű dologra kérdezek rá. - Te varázstalan környezetben nőttél fel, ugye? - Szerencse, hogy nem az anyanyelvemen beszélünk, ugyanis ott már régen kiszaladt volna a sárvérű szó megfelelője, de a helyzetnek kedvezően az apámtól megörökölt magyar nyelven ez a bántó szó nincs olyan mélyre ágyazódva a szókincsemben. - Karl - viszonzom a kézfogást, közben a srác szemeit fürkészve, hogy értelmezzem őt. Nem vagyok az érzelmek nagy ismerője, inkább ésszel próbálom megközelíteni ezt a témát is, de a szem - nem véletlenül illetik a ponyvában a már sajnos elcsépelt lélek tükre szóval - mindig nagy segítség számomra az emberek olvasásában. - De ha a Károly jobb, szólíthatsz úgy is, lassan meg kéne szoknom - ajánlom neki a nevet, mely otthonunkban sosem került kimondásra, így még mindig meglepve hat, ha hallom. - Nekem mondod? - Nevetek fel keserűen, ez egy fájó pont, melyben még fejlődnöm kell. - De szerintem neked menni fog hamar, ha megismered a világunkat - teszem hozzá bátorítóan, és nem is hazugság ez, nem kenyerem az emberekkel való kedveskedés, inkább tényként figyelem meg mások szokásait. Vidámság, jóindulat, kis gyermeteg beütés - ezek nem olyan tulajdonságok, melyeket utálni szoktak az emberek. Az én jellemem már kisebb rajongótábornak szokott örvendeni. Önironikus gondolatmenetemből egy festmény kiáltása ébreszt. Az egyik jelenetben angol hölgyek teáznak egy furcsa nyúllal - ezek a britek... - és követelik, hogy máshol folytassuk a mi délutánunkat. - Merre visz ma az utad, Merse? - Kérdezek rá aztán egyszerűen, valami rejtélyes okból nem taszít annyira a társasága - ilyen az, amikor valaki megérti egy problémámat? -, úgyhogy akár folytatnám is vele a napot, ha neki is úgy jön ki a lépés.
|
|
|
|
Erdőhegyi Merse INAKTÍV
they call me Mister Fahrenheit® offline RPG hsz: 61 Összes hsz: 197
|
Írta: 2019. január 4. 14:26
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=411&post=744921#post744921][b]Erdőhegyi Merse - 2019.01.04. 14:26[/b][/url] #KopniczkyKárolyszombat | késő délután | bolondos máguskosztüm Az egzisztenciális kérdések viharában elveszni látszik a két fiatal fiú. Érdekes, hogy egy közös pillanat mennyire össze tud hozni két teljesen külön személyiséget. Ezen is kicsit elmélázva tekint belső szemével a jövőbe, ami még mindig nagyon homályos számára. Lehet belőle igazi mágus vagy megmarad ez a kis mezei hülye gyerek, aki semmihez nem ért igazán? Nem tudhatjuk, hogy miből lesz a cserebogár, ugye. Gondolatmenetét csupán a másik rövid mágiatörténet előadása zavarja meg. Vagyis nem zavarja, csak visszahopponálja a valóságba. Érted? Hopponálja. Ez azért elég varázslós hasonlat volt, nem? Tehát, hozzáértést játszva hümmög egyet-kettőt a sztorin, majd hosszú mutatóujját vastag ajkai elé emeli. - Ami azt illeti – kezd bele. – Elég varázslatos volt – mosolyog azon, hogy mennyire szép idők voltak azok a bizonyos otthon töltött gyermekévek. – De szó, mi szó – folytatja komolyabban. – Nem nagyon találkoztam varázslókkal és boszorkányokkal, csak mesekönyvekben – vonja meg vállát kissé elszontyolodva. Örökbefogadott gyermekként nem tudja, hogy honnan is származhat, de még soha nem gondolt bele komolyabban, hogy talán vérszerinti szüleivel máguscsaládként funkcionálnának. - Nagyon örülök, Karl – mondja kissé elharapva az „r” betűt. A magyar név ezután apró meglepettséget varázsol Merse arcára. – A Karcsit gondolom nem bírnád – jelenti ki alig érezhetően kérdéssé formálva, hátha mégis opció ez a becenév. – Mondjuk, a Karl elég macsó – mondja, majd szerényen mosolyogni kezd, miközben még mindig a süveget markolássza. - Alul művelt vagyok még ezekben a témákban – gondol a varázsvilágra. – De azért kösz a biztatást – szorítja össze ajkait. Hirtelen megszólal egy festmény, és Merse két lábon kihord vagy három szívinfarktust. Ehhez még hozzá kell szoknia. Nagyot nyel, és zakatoló szívéhez kapva fordul vissza Karl irányába. - Hát, először felsétálok a toronyba, és leveszem magamról ezt – mutat színpadiasan végig testén, amit még mindig a máguskosztüm fed. – Aztán elmegyek kajálni, mert már kezdek farkas éhes lenni – osztja meg ezen gondolatát is a szőke sráccal. Újabb nagyobb sóhaj hagyja el ajkait, aztán felteszi a kérdést. - Van kedved velem tartani? – tekint a kék szemekbe érdeklődve.
|
|
|
|
Kopniczky Károly INAKTÍV
offline RPG hsz: 20 Összes hsz: 40
|
Írta: 2019. január 4. 15:44
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=411&post=744931#post744931][b]Kopniczky Károly - 2019.01.04. 15:44[/b][/url] - - Merse Varázslatos? Nem teljesen értem a fiú metaforáját, de azt hiszem sejtem a jelentését. Azt sem értem teljesen, hogy miért vannak meséik a varázslókról, amikor nekünk nincsenek a muglikról. Lehet az ő valóságuk unalmasabb, és inkább szorul mágiával való feldobásra. Kíváncsi vagyok, hogy néhány kiszivárgott történetről, vagy pusztán gyermeteg fantáziákról van szó. Lehet valaki jó keresetnek gondolta eladni a világunkat tündérmeseként a mugliknak, nem annyira rossz ötlet. Biccentek a fiú történetére, mint akit a származás nem különösebben érdekel, de azért a kétely ott van bennem, hogy egy varázstalan, aki nem ezen szocializálódott, hogy tud majd felnőttként a varázstársadalom beilleszkedett tagja lenni. Kíváncsi lennék ilyen irányú kutatásokra, illetve arra is, van-e átlagos esetben különbség az aranyvérűek és a mugli-születésűek mágikus képességei között. Apám kvibli, vajon emiatt nem leszek soha olyan erős, mint amúgy lehettem volna? Apám kvibli valóját anyám sokszor a szememre vetette, így erős szégyenérzet alakult ki bennem iránta. Ahogy eszembe jut, próbálom elhessegetni róla a gondolataimat, és visszairányítani azt Mersére teljesen. - Karcsi - ismétlem utána, bár az r betűt kicsit németesen ejtem, így az komikus lehet a magyar fül számára. - Különösebben nem foglalkoztatnak a nevek, szólíthatsz, ahogy szeretnél - reagálok érdeklődés nélkül, se a “macsós” név se a magyar becézés nem vált ki belőlem különösebb érzelmet. Sosem értettem, miért tulajdonítanak az emberek annyi jelentőséget a neveknek, de úgy vagyok vele, amíg elfoglalják vele magukat, tegyék. - Nem Levitában vagy, ugye? - kérdezem, bár a válaszban igencsak biztos vagyok, hiszen valószínűleg ott elsősként szobatársak lennénk, vagy legalább összefutottunk volna korábban. - A többi klubhelyiséget nem tudom, hogy hol van. - Rázom meg a fejem, de ha tudnám, akkor se tudnék vele menni egy idegen ház termeibe. - Tényleg vacsora idő lesz lassan - válaszolom a fiú kérdésére egyszerűen. - És az átöltözésed is támogatom. Mi lenne, ha a nagyteremben találkoznánk, mondjuk negyed óra múlva? Úgyis be kell ugranom a könyvtárba. - Alkotok meg egy egyszerű tervet sebtiben, hátha az meg fog felelni az új ismerősömnek is. Szfinx kincse kaland "Sokan vagyunk, Sokat fecsegünk, Beszélgetni nem fogsz, Csak hallgathatsz minket."
|
|
|
|
Erdőhegyi Merse INAKTÍV
they call me Mister Fahrenheit® offline RPG hsz: 61 Összes hsz: 197
|
Írta: 2019. január 7. 06:44
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=411&post=745620#post745620][b]Erdőhegyi Merse - 2019.01.07. 06:44[/b][/url] #KopniczkyKároly szombat | késő délután | bolondos máguskosztüm
A nevek valóban nagyon fontosak. Mármint lehet, hogy mégsem annyira, de Merse mindenesetre nagyon meghatározó dolognak tartja. Ebben az esetben az érdekesség az, hogy a becézett formát sok olyan ember nem tudja elfogadni, akik túlzottan zárkózottak és szabálykövetők. Látszik Karcsin is, hogy eléggé elvan a saját kis világában, de a becézett forma elfogadása megcsillantott egy újabb fénysugarat friss ismeretségükben. - Akkor Karcsi – motyogja inkább csak magának. A festmények egyre jobban kezdik a károgást, sőt mivel most jobb dolguk nincsen, ezért más festményekről is átkúsznak a felbujtó portré mellé, és egyszerre kezdik el „osztani” a két fiatal srácot. Erről Merse megpróbál tudomást semmi venni, így ártatlanul a képek lakóira tekint, majd visszaemeli tekintetét a szőke fiúra, miközben fekete sörényét csóválja. - Nem, Eridon – mondja mutáló, el-elcsúszó hangján. – Én sem tudom, hogy mások klubhelyisége merre lehet – teszi hozzá vállat vonva. – Csak annyit, hogy a rellonosok valahol az alagsorban vannak elzárva – enged meg végül egy mosolyt. Tökéletes tervnek tűnik a Karcsié. Ezért Merse hevesen, egyetértően bólogatni kezd. Már túltette magát az öltözetén, noha eszébe nyilal a tudat, hogy a többiekkel még találkozhat útközben, és igencsak szeretné elkerülni azt a gusztustalan stílusú rellonos fiút, akivel éppen a napokban sikerült összerúgnia a port. Nem, Merse nem rosszalkodott. Inkább a másik fiú próbálta húzogatni a bajszát, de még idegesebb lett, amikor nem tudta kihorni az eridonost a sodrából. Mindenesetre, megjegyezte magának egy időre. - Hát, köbö tíz perc, mire a toronyba érek, aztán a ruha csere – húzza el ajkait. – Aztán visszaséta a nagyterembe – vezeti le a másiknak. – Szóval, legyen inkább fél óra? – formálja végül kérdéssé, miközben hallja, hogy egy nagyobb diákcsapat indul el a folyosó elején. Jó lenne valahogyan megúszni, hogy találkozni kelljen velük, így feszülten várja Karcsi válaszát, s meg-megfordul a hangzavar irányába.
|
|
|
|
Kopniczky Károly INAKTÍV
offline RPG hsz: 20 Összes hsz: 40
|
Írta: 2019. január 8. 13:51
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=411&post=745770#post745770][b]Kopniczky Károly - 2019.01.08. 13:51[/b][/url] - - Merse Én, Karcsi biztosan közel voltam ahhoz, hogy a Rellon ház tagjává váljak, a vérem talán ezt is követelte volna, és biztosan van a neveltetésemnek olyan része, amit nem tudok levedleni. Alapvetően én sem riadok vissza szinte semmitől, hogy a céljaimat elérjem, de talán személyiségem inkább elméleti, mint gyakorlati jellege miatt lehetett jobb választás a Levita, és azt hiszem, itt jobban ki is tudok majd bontakozni. Merse láthatólag humorosnak véli a rellonos kollégák elzárását, emögött aligha értem a viccet, de nincs kedvem ebbe belemenni - talán majd vacsoránál rákérdezek, ha nem lesz jobb téma? -, úgyhogy csak mosolyogva biccentek, mintha egyetértenénk. Azt már viszont értem, hogy Merse miért nem akar összefutni az érkező diákcsapattal, így hamar lerendezem a társalgást is. - Akkor legyen fél óra - válaszolok nemes egyszerűséggel, és sarkon is fordulok. Egy pillanatra elgondolkozom, hogy egy egyszerű színváltoztató igével megkönnyíthetném Merse útját, de a bűbájt feltehetőleg ő is tanulta, illetve a kis megaláztatás hátha életre szóló leckét ad neki az elfogadható öltözködésről, így végül inkább kis mosollyal a helyén hagyom a pálcámat, és folytatom a megkezdett irányt hónom alatt a könyvemmel. Lehet mégis jó helyem lett volna a Rellonban is? Lelkem már meg is telik a szeretett könyvtár illatával, a könyvek sokaságának látványával, így a bolondos máguskosztüm hamar ki is száll a rövidtávú memóriámból. A szombatokat nem szeretem, de a könyvtárakat igen.
|
|
|
|
Erdőhegyi Merse INAKTÍV
they call me Mister Fahrenheit® offline RPG hsz: 61 Összes hsz: 197
|
Írta: 2019. január 10. 08:30
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=411&post=746039#post746039][b]Erdőhegyi Merse - 2019.01.10. 08:30[/b][/url] #KopniczkyKároly szombat | késő délután | bolondos máguskosztüm
Érzi, ahogyan izzadtsága izgatottan csúszik végig lefelé halántékától egészen állkapcsáig. Onnan nem tudjuk, hogy a ruhán vagy a márványpadlón végzi, de az biztos, hogy nem a melegtől történt mindez. Egyre közelebbről jönnek a hangok, s miután Karcsi is megfordul, hogy elintézze a dolgát a találkozásig fenn maradt fél órában, Merse fiam is úgy dönt, hogy meglépi a meglépni valót. Mélyet sóhajt, majd úgy dönt, hogy vámpír – már amit ő képzel el a vámpírról – módjára arca elé kapja köpenyét, és arcát takarva, szinte lábát húzva oson el az érkező diákok mellett. Hallani, hogy nem nagyon értik, hogy mi történik mellettük, sokan értetlenkedve horkannak fel, de Merse csak a túlélésért küzdve szalad végig a folyosón. Hamarosan egy kanyarban megpihen, és a falnak szorítja hátát. Szíve hevesen ver, majd’ kiugrik horpadt mellkasából. - Ez meleg volt… - suttogja maga elé, miközben egy felette lévő festmény hangjára kapja fel a fejét. „Nekem mondod?” kérdi a festményen szereplő férfi, aki egy üstben fürdőcskézik, ahol bizonyára nem önszántából hesszel, elvégre mellette egy faun szerű alak, vasvillával nyomja vissza a forróvízbe folyamatosan. Merse szemei szokásos meglepettséggel kidüllednek, majd inkább tovább száguld, hogy átöltözhessen, és végre megvacsorázhasson. És mi a legjobb? Egy új ismerőssel teszi majd mindezt. - Szeretem a szombatokat – motyogja menetközben mosolyogva.
|
|
|
|