Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Tantermek

Nem egyhamar fog kiderülni számomra, ami érdekel. Az éneklő lány továbbra sem szól egy szót sem, ehelyett egy üdvözlő intés után inkább felmutatja a hüvelykujját. Hát, végül is. Minek arról feleslegesen rizsázni, amit egyetlen ujjal el lehet mutogatni, nemigaz?
Nem igyekszik azonban kifelé, úgyhogy arra a következtetésre jutok, hogy folytatódhat a "beszélgetés". Körülbelül negyvenkettő kérdést fel tudnék tenni rögvest. Leginkább azzal kapcsolatosakat, hogy megy-e a suli és hogy tudok-e valamiben segíteni, és néhány nem túl tolakodót, amiből jobban megismerhetem. Valahogy úgy érzem azonban, hogy úgysem kapnék rájuk választ. Folytatom hát az eredeti témát.
- Gitározni is tudsz? Van kedved? - és felé billentem kedvenc tárgyamat, a gyönyörű fekete gitárt.
Aztán rájövök, hogy lehet, azért van itt, mert neki dolga van. Nekem meg ugye nincs.
- Jaj, vagy tanulni jöttél? - kérdezem aggódva, amint ez leesik. - Zavarok?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Mágusfalvak és városok → Mágusfalvak

Szeretem, ha helyszínre hívnak. Majdnem olyan, mint amikor egy-egy ásatásra kell kimenni, csak itt kevesebbszer dacolnunk az időjárással, és kicsit több körülöttünk a hozzá nem értő ember, akikkel emiatt általában könnyedén konfliktusba kerülünk. Mert nagy bajok szoktak lenni abból, amikor ész és erő ütközik egymással. Tipikusan él bennem az aurorokról a köznép által gyakran emlegetett sztereotípia. Minisztériumi alkalmazottként tudom, hogy - szerencsére - vannak közöttük normális feladatokat ellátó, értelmes gondolkodású egyedek, akik előtt őszintén emelem kalapom. A saját kis területükön kimagaslóan látják el a veszélyesebbnél veszélyesebb feladataikat. Sőt, még olyanból is akad, akinek az alantas munkakörök jutnak, és mégsem tapló hozzá, hanem alázattal húzza le a napokat. De mindig összeszorított foggal kell megérkeznem, mert csak ott dől el, hogy összeveszünk-e az okoskodókkal, vagy hagynak minket nyugodtan végezni a dolgunkat. Bezzeg, ha fordítva lenne, és mi parancsolnánk nekik... De ez egy olyan béka, amit le kell nyelni, elhitetni velük, hogy ők az istenek, és akkor nincs gond. Amíg a régészetből hullámzó a projektek száma, itt szinte mindig akad valamilyen ügy, aminél képbe kerül egy körülményes varázstárgy. Úgyhogy nem unatkozom. Nincs családom, nincs mit veszítenem. Tudják jól a főnökeim, hogy kit kell küldeni ilyenkor.
Annyit mondtak, hogy lesz itt egy volt-nincs szekrény. Is. Meg a jó ég tudja, hogy mi kerül elő azokból a dobozokból, amit a rajtaütés elől menekülő, számomra is homályba burkolózó bűnözők a nagy sietségben hátrahagytak. Hoppanálva érkeztem meg Üstösd füstös, komor naplementéjébe, hogy az egyik elhagyatott gyárépület - vagy valami olyasminek tűnő - frissen felfedezett, a leírások alapján lakásnak használt részlegéig ballagjak át a gazos udvaron keresztül. Összehúztam a kabátomat, aztán rutinosan nekiálltam körbekérdezni, hogy ki a főnök, ki milyen feladattal dob meg.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Északi szárny → Északi Torony → Lélek szoba

- Ja, hát, az már rég volt - mondom sután, amikor Lizát méltatja. Voltam vagy öt éves, alig emlékszem rá és tényleg nem számít már az egész. Ami azután volt, emlékezetesebb, és sokkal kellemetlenebb.
- Mugli általánosba jártam, és hogy is mondjam... nem voltam a kortásaim kedvence. Fura voltam, a végtagjaim nyúlánkak, mint egy fura manónak...
Ezen a ponton kezemmel hullámozok is előre és hülye fejet vágok, mint egy fura manó. Na, pont így.
- Ügyetlen voltam, és próbáltam az osztály bohóca lenni, de főleg csak rosszindulatúan kinevettek. Ez, meg az olykori öntudatlan varázslás zárkózottá tett, úgyhogy nem, nem tudta senki, ha csak maga nem találta ki. Valahogy kisebb gondom nagyobb volt ennél. Vagy ez tetézte is a gondokat, nem is tudom.
Ezek tényleg nagyon rossz emlékek, de most, két év távlatából már könnyebb. Meg is rázom kicsit a fejem, mintha leráznám a múltat is.
- Te nem tudsz olyat kérdezni - mosolygok Bettire. És tényleg így érzem. Nem hiszem, hogy tudna túl tolakodó kérdést feltenni, vagy bántani - most, hogy a legnehezebben már túl vagyunk. Még szélesebb lesz a mosolyom.
Ekkor kivágódik az ajtó és egy kisebb, de annál zajosabb csapat zúdul be rajta, az ajtóban ledermednek.
- Elférünk? - kérdezik, én meg Bettire nézek.
- Szerintem menjünk - javaslom neki.
Erről eszembe jut valami tök más.
- Ó, a nyári szünetre írtam haikukat.
Előhalászom pálcátlan zsebemből a neki szólót, amit ügyesen nem felejtettem a szobámban, akármekkora stresszben is indultam ma el a vallomástételre.
- Tessék, ez a tiéd!

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Mágusfalvak és városok → Mágusfalvak

Újra magyar terepre hívták, s bár megszokta már a folyamatos utazást, mégis más itt lenni munka miatt. Másként roppan az ember lába alatt a kavicsos föld, másként leng a bús téli levegő. Tobias a hoppanálás után csak egy pillanatra zökken ki s áll meg szétnézni, majd feljebb tolva orrán szemüvegét határozottan sétál oda a lepukkant épülethez, amit már a helyi aurorok körbevettek. Mint a tenger Mózesnek, úgy válik szét a bejárat környékén sűrűsödő tömeg, helyet adva neki. Tudják már mindenhol, hogy az első terepszemlét neki hagyják, ne nyúljanak semmihez, ne bolygassanak meg semmit.
Megáll az ajtóban, mély levegő be, tartja, aztán lassan kiengedi s belép az épületbe.

Tíz perccel később, mikor már mindenki kezd türelmetlen lenni, kilép az udvarra, arca fáradtabb, mint volt az imént, szemüvege a kezében. A homlokát dörzsölve néz szét, merre vannak? Egy ismerős tarkót pillant meg, s egy félhangos nyögés szakad ki a száján, ő se tudja, most miért is pontosan.
- Engem keresel - szól hozzá hátulról, s kócai alól felnézve rá megereszt egy halvány kis mosolyt. Valószínűleg a karrierjének első munka közbeni mosolya, fel is szalad egy pár szemöldök a közelben, mert akad jópár őgyelgő jóember, auror és járókelő egyaránt, akiknek más dolguk nincs, mint azokat figyelni, akik dolgoznának, ha hagyják őket.
Hirtelen elveszti magabiztosságát, amit olyan jól magára vett az elmúlt hónapokban, mint egy téli nagykabátot. Mondja meg, mi a dolga, hol van a szekrény meg a többi gyanús tárgy? Vagy csak... beszélgessenek, valamiről bármiről, mint szoktak, mielőtt dolgozni küldené?
- Nem egy kellemes látvány - ingatja meg a fejét az épület irányába. Már aurorok hada lepte el, mindenki teszi a dolgát, szerencsére nem olyan kezdők, hogy Tobias szoknyájánál toporogjanak utasításokért. Épp csak a halottkém tekintetét kapja el, s pislogva jelez, hogy igen, fog ő is kelleni, hozhatja a cuccait.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

A helyiség minden centiméterében érezni a változást, hiszen akaratlan robbant ki úgymond és öntött el mindenkit, köztük őt is, de inkább már a tapasztalat az, amelyből felismerte, mivel is van dolga. A hevesség, amely a hangból áradt, pedig egy világító bója, mosolyt csal ajkaira, amit senki se ért. Nem is tudja néha, hogy a fiatal nők mit is hisznek, amikor a város veszik a nyakukba egyedül, vagy többedmagukkal, főleg az éjszakába, amikor minden vadállat szabadon és gátak nélkül indul vadászni. Vannak a csendesek, akik csak figyelnek és várnak, de vannak azok, akik végül, pár pohár után vagy annyi sem kell nekik, de azt hiszik, minden és mindenki az övék és úgy kell tenniük, ahogy fütyülnek, aztán pedig, csodálkoznak, ha valaki csatázik velük. Vagy komolyabb. De ez mindenhol így van, minden országban, minden tetves városban, szegletben. Az más kérdés, hogy erre, ez ellen miként és hogyan lehetne védekezni, ez már más és szélesebb kör, vannak elfogadottabb, általánosabb módszerek és az, amit az imént érzékelt és amely a ritka, vagy éppen abba a kategóriába esik, amit látnia sem szabadna sokaknak. Nem hiszi, hogy olyan meglepő, hogy ezek után valóban inkább abban a társaságban lenne, mintsem a korábbi vitapartnerrel. Rövidre is zárja a kört, hogy a lány után eredjen, de most korántsem olyan szándékkal, amivel alapvetően közlekedik közöttük. Nincs hátsó szándék és más, egyszerűen csak megy és kíváncsi, ki akarja húzni belőle, hogy nem csapták be az érzékei, és nem valami délibábot kergetve, éppen bolondot csinál magából.
Nem kérdez, csak letelepszik, továbbra is jó szokása az, hogy nemigen érdekli, másoknak mennyi affinitása van ahhoz, hogy társaságként viseljék el, azonban távolságot tart és mozdulatai óvatosak; ebből már látni, hogy se nem részeg, se nem azért ült le, hogy felszedje. Ugyan a tag, aki pórul járt, talán már el is felejtette, mert nem szambázik ide, nem keresi, ki tudja, melyikben lappang még az ösztön, még a végén valami védelmezőnek tűnne, holott ez szándékai között nem szerepel.
- Mimóza. Elég gyenge, talán inkább azzal folytassa – mert amit most iszik, erősebbnek tűnik annál, mint amit kínál, de szavaiból hallani, hogy – nem tökéletesek, nagyon nem – egyáltalán nem követeli, csak mint opció és, mint ahogy mondta, egy apró, bocsánatkérő ajándék. – De ahogy óhajtja – biccent rá a dologra, majd dől hátra és dobja be azt, amiért valóban jött, nem az italért és bocsánatért. Apró, de mégis igencsak látványos mosoly ül ajkaira, ahogy talán a nő a butát akarja játszani, igen jól, hiszen nem varázslók lakta területen vannak, senkiben sem lehet „bízni” úgymond.
- Ahogy mondom, bár talán nem helyesen – tartja továbbra is a franciát, ámbár néha megáll, hogy egy-egy szót kikeressen a fejében élő szótárból. – Illúzió. Nem pedig a véletlen, hogy a férfi hagyott – elakad, majd türelmetlen szusszan, hogy nem tudja kifejezni. Aztán a nő angollal próbálkozik, mire csak legyint, olyan jó az, mint az előbbi franciája.
- Akkor mindenki úgy, ahogy és amit megért? – nevet fel, bár angolja hibátlan, de nem brit, azt az akcentust úgy szokta csalással belecsempészni, eredeti, anyanyelve csendül fel. Aprót kortyol, mire megrezzen a telefon a zsebében.
- Ne te is jókor – mordul, teljesen megfeledkezve magáról, a magyar szitokszavak egyikét ejti ki ajkain, miközben kinyomja a hívást, majd visszafordul felé. – Nos, illúzió. Egy kicsit félrement, de kétség kívül, hatásos volt – vált megint angolra, mert ez itt a Bábel tornya lassan és le fog omlani, ha nem maradnak egyben.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Első szabály: nincs zaba, edzés előtt. Kende brutálisan éhes volt, így felelőtlen és türelmetlen srác létére az izmai lelazításának nem hagyott elegendő időt. Ennek következményeként azok már akkor égtek, amikor laza kocogással pörgött cipője talpa a nagyterem irányába. A placc rendesen tele emberekkel, akikhez első pillantásra nem sok kedve van, főleg mert se Mae-t, sem Móricot nem látja meg, ahhoz pedig fáradt, hogy a szösztalicskát és az állatot hajkurászni kezdje. Arról nem is beszélve, hogy friss és ropogós prefektusként frankón illene a Navine asztalhoz társulnia. A sárgákhoz lépked, ahol egy-egy arc ráköszön és Kende úriember módjára visszaköszön, egy apró biccentéssel.
 A vacsora kínálatot pásztázó szemének útjába kerül a csaj, akit már valamelyik órán mintha látott volna. Ha mondjuk felnézne az újságból, erre biztosra is mehetne. – Szaftosak pletykák, vagy izgalmas sztorik? – kérdezi Kende és a reakcióra nem várva, dobja le magát a székre, olyan mód, amitől fennhéjázó anyja sírva is fakadna. Szokásos pozícióját felvéve húzza jobb bokáját bal térdére és támasztja ott, miközben előre dől, az asztalra könyökölve. Így sandít oldalra a lányra, gödröcskés, barátságos mosolyával elnyomva fáradtságát. – Zayday, igaz? – jobb biztosra menni, miután a nevek terén nem a legizmosabb. Mondjuk, hogy a legtöbb esetben halvány lila fogalma sincs.
A bemutatkozás közben azért már fordul is a választékhoz, hogy feltöltse üresen kongó tányérját, amin egy perccel később már egy istenes adag domborodik. Mindent is megkívánt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Fénylő Lelkek Udvara

Próbálom visszafogni magam, mielőtt újból elöntene a méreg, de akárhányszor csak visszagondolok erre a szörnyű emlékre, a fejem elvörösödik, és legszívesebben káromkodnék egy sort. Öklömet összeszorítva hagyok magamnak néhány másodpercet, hogy lehiggadjak. Természetesen nem csak az állatom iránt érzett sajnálatom van benne ezekben a mozdulatokban. Sokkal jobban fáj az, hogy ezt a bizonyos dolgot ki, s miért tette. Meg a többit. Amiről nem beszélhetek, nem szívesen osztom meg mással, mert ha múlhat rajtam, hogy ne terjedjenek tovább a szóbeszédek, akkor meg is teszek minden tőlem telhetőt. De tény és való, hogy ezt a fiút sem a puszta szórakoztatás, beteg vágyainak kiélése hajtotta, hanem engem akart vele megzsarolni.
- Hát... maradjunk annyiban, hogy sokféle alakot fújt ide össze a szél - jegyzem meg mosolyogva, aztán legyintek egyet, és már Kamcsi nevéről is van szó. - A Jenő szerintem aranyos név. Szerintem vicces is egy ilyen állatnak. Csak mintha öregítené. A Kamcsitól fiatal marad- töprengek el rajta, ahogy egyre nagyobb csodálattal szemlélem.
Elismerően bólintok a névre, mintha tudnám, hogy ez a hely hol van, de az arckifejezésem azt is elárulja, hogy még Tölgyhegyről se hallottam életemben soha. Megvakargatom hátul a fejemet, a teljes összezavarodottság jeleit mutatva, ugyanakkor el is szégyellem magam, amiért harmadévem taposva még mindig tájékozatlannak számítok a varázsvilágban. De hát érhetnek, és valószínűleg életem végéig érni is fognak ilyen kellemetlenségek. Ő talán aranyvérű lehet.
- Egyszerűbb, ha átadom, mert idegenekre nem szoktattam még rá, hogy odarepüljön. Sok félreértés lehetne belőle. Szóval az úgy jó? - indulok meg, hogy összeszedjem az állatomat, aki engedelmesen a két tenyerembe száll. Aztán, ha Amélia beleegyezik, odalépek hozzá, és óvatosan átadom őt neki, hogy simogathassa, és esetleg útjára indítsa, amikor úgy érzi. - Pihenés, pihenés, pihenés. És egy kis olvasás, meg tanulás. Nem nagyon gondoltam bele. Sodródom az árral, mint mindig - nevetek kínosan.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Az unalmas részek után, kezdenek felpörögni a cikkek eseményei. Mármint az első látásra lapos témák átváltoztak érdekfeszítővé. Annyira érdekesnek találom a következőt, hogy a villával majdnem kiszúrom a szememet. Bele vesztem az olvasásba, és azt hittem hogy sikerült egy kis paradicsomot karóba húznom. Picit sikkantok, de olyan gyorsan visszatérek az olvasáshoz, hogy nem érzékelem a többiek megdöbbenését. Néha elkalandozok, megesik hogy nem figyelek oda másokra. Elég ritkán fordul elő, mert általában figyelek. Ha nem, akkor ott kezdődnek a problémák. A következő téma a ruhaköltemények. Van benne pár szép tervrajz, el is határozom ha haza megyek első dolgom lesz a szomszéd varrónővel varratni egy ilyen ruhát. Eközben lapátolom az ételt, amikor meghallok egy hozzám vetődő kérdést. Most ez tényleg nekem beszél? Mármint ő. A szavaiból ítélve rájövök, hogy ezt a fiút nem nagyon érdeklik a ruhák, főleg nem a pletykák.
-    Te mit gondolsz? – kérdezem hunyorított szemmel de mosolyogva.
Emlékszem erre a fiúra. Ház és évfolyamtársam. Bár még nem beszéltem vele sokat látszik rajta hogy nem lacafacázik. Ezt szerettem a suliban, vannak egyéniségek. Nem mindenki egyforma robot, egy horror filmből. Ellátom könyvjelzővel az éppen olvasott cikket, majd leteszem magam mellé.
-    Igen, Zayday. Ha jól emlékszem te Kende vagy. Jól emlékszem? – kérdezem felé fordulva.
-    Egyébként az előző témához visszakanyarodva, van benne néhány érdekes, viszont annál több az unalmas bulvárhír! Na de mit csináljak? – ontom a szavakat.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Choi Művészeti Bolt

Elgondolkodom, végül bólintok. Igaza van. Seperc alatt megtalálnám a következő alanyomat, akinek névtelenül szívhatnám a vérét, amíg meg nem unom. Természetesen esélytelen, hogy valaha is megunjam saját magam szórakoztatásának ezen formáját, mert túlságosan élvezetes ahhoz. - Ezzel, ha akarnék sem tudnék vitatkozni most - morgom bajszom alatt, hogy gondolataimat szavakba is öntsem gyorsan, mielőtt elszáll a pillanat, és mielőtt a villanykörte felvillanna fejem felett. Megsértődtem. Megsértődtem rá, mert nem figyelt rám, és olyan érzést keltett bennem, mintha a falnak beszéltem volna egész végig, bár lehet a fal előbb reagált volna.
Szemöldökömet ráncolva pillogok le rá. Izgalmas? Mégis mi az izgalmas abban, hogy ahelyett, hogy magával a projekttel foglalkoznék, aminek egyébként vészesen közeledik a határideje, itt állok és beszélgetek, mintha nem lenne jobb dolgom. Apropó… miért is állok itt még mindig? Dumikázok Kiscsibének, mintha nem pár perccel ezelőtt küldött volna el, hogy hagyjam lógva, én pedig úriember módjára megtettem, mentem a saját dolgomra, ő meg ismét itt áll mellettem. Oké, lehet fel kellene adnom a mai napot, és csak bevágódni Rin mellé szenvedni a nap hátralévő részében. - Ja, ööö… - ocsúdok fel, hogy válaszolni is kéne. - Igen. Kalligráfia szakon vagyok a Művészetin, arra kell csinálnom a projektet, csak… napról napra felsülök - nevetek fel hangosan hajamba túrva, mert fogalmam sincs miért toldottam meg plusz információval a mondandómat. Mindegy, csak haladjunk.
Széles vigyorral mérem végig újra és újra, amikor beszélni kezd, nehezen állom meg, hogy az a bizonyos vigyor ne legyen kellemetlenül szemtelen, és valószínűleg nem is sikerül. De megpróbáltam. - Ah, szóval sokat segíthet a bakancs - bólogatok komoly arccal - mivel számat könnyed mozdulattal takarom szabad kezemmel -, hiába árulnak el szemeim. - Nem szeretnélek kiábrándítani, Kiscsibe, de akkor sem mértem fel az erőviszonyokat, ahogy most sem tettem, mert mindketten tudjuk, hogy felesleges - tintákat tartó kezemmel nyúlok a hónom alatt elhelyezkedő pakkhoz, hogy kicsit feljebb tolhassam, amikor elhangzik a kérdés, mellé még mutogatást is kapok. Megszeppenve pillogok a lányra.
- Furcsa kérdéseid vannak - de ez az jelenti, hogy figyelt arra, amit mondtam neki, még ha arca alapján teljesen másik univerzumban is járt. - Konkretizáld, és segítek. Mit szeretnél? - pár infó nem lehet hátrány.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Mágusfalvak és városok → Mágusfalvak

A kirendeltek nagy száma arról árulkodott, hogy nem kispályás ügyről volt szó. A hely atmoszférája rögtön magával ragadott, a felfordulásban a füsttel egyszerre szívtam be a félelem és nyugtalanság nehéz szagát. Amennyire lehetett, próbáltam kizárni a nyomasztó gondolatokat fejemből, és távol tartani magam a civilek kordonok mögüli, vizslató tekintetétől. Elég volt, ha csak a munkára koncentrált az agyam, felesleges eszmefuttatások helyett. Nem az én tisztem volt, hogy empatikus legyek, de még az sem, hogy a kelleténél többet értsek a körülöttem történtekből. Tárgyakat látok, és nem embereket. Bizonyítékok érdekelnek, nem pedig háttérsztorik. Mégis úgy éreztem, hogy az adrenalintól megemelkedett a szívverésem, lábamban pedig szokatlan bizsergés támadt.
A cigiszüneten lévőkhöz mentem oda elsőként, de nem tűntek valami segítőkésznek. Éppen mielőtt beléptem volna az épületbe, akkor szólalt meg a hátam mögül az ismerős hang. Megálltam, vettem egy mély levegőt, majd kihúzott testtartással fordultam szembe vele. Mint mindig - tettem majdnem hozzá, végül azonban csak magamban jegyeztem meg az utalást a hosszú évekre. Nem először keresztezte egymást az életünk, és nem is utoljára. Arcvonásaim kisimultak, még ha ügyet se vetettem a halvány mosolyára. Inkább az fogott meg, mennyire határozottan tudott megszólalni. Erősnek tűnt, még ha lehet, hogy csak én láttam annak, de semmiképpen sem az a fiú volt, akit annak idején az ölemben szorítottam magamhoz, késsel a hasában.
- Mutasd, miket találtatok - utasítottam cselekvésre, csak hogy minél kevesebbet kelljen ezen a frusztráló helyen töltenem, és minél hamarabb belevethessem magam a munkába. Nem szeretem, ha húzzák az időm. Pedig szívesen beszélgettem volna vele, csak egyszerűen nem tudtam mit mondani. A legidegesítőbb az volt, hogy az ő szemében is ilyen szándékot láttam. Aztán megtorpantam, feltartott mutatóujjal, és inkább időt kértem, amint fél szemmel kiszúrtam, hogy kinek is jelzett az előbb Tobias.
- Illetve nem várhatok esetleg addig, amíg végeznek egyesek? - puhatolóztam, az utolsó szót kellően hangsúlyozva. Esetleg... nem az én szavam, de muszáj volt udvariasnak lennem, mert ő diktált. A tumultus nem a kedvencem, de az ő és a halottak jelenlétének összefonódásából nem akartam, hogy álmatlan éjszakáim legyenek. Épp elég nehézségem támadt ezzel az üggyel.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Mágusfalvak és városok → Mágusfalvak

A látszat ellenére nem Tobias a rangidős a terepen, csak az ügyet vezeti ő. Ez számára azzal jár, hogy kapott egy adag bürokratikus feladatot, ami frusztrálja s amit csak lehet, delegál belőle. Viszont így legalább szinte teljesen szabad kezet is kapott. Persze, szabad kéz, szabadság, csak valaki állítsa már meg a csempészeket. Végülis a kopót is szabadon engedik a vad után, mégsem saját akaratából van ott, s utána újra láncra kötik. Tobias azonban már vérszagot fogott, úgyhogy nem fog megállni, míg meg nem találja a csempészeket s segítőiket. Ha kell, felforgatja az egész kontinenst.

Rögtön a cselekvést választja Martin, mire Tobias megkönnyebbül, s fordul is az épület felé. Szemüvegét felnyomja orrára, kabátjának gallérját feltűri, s még odaint az egyik helyszínelő kollégának, mielőtt bármerre is lépnének. Kérdőn felvont szemöldökkel pillant vissza Martinra s érti, miért is vonakodik bemenni. Azt nem tudja, hogyan lehet így ezt a munkát végezni, de érzi, amit fejével nem tud megérteni.
- Ez... ez itt csak a morzsa, mit siettükben besepertek az asztal alá - hangja rekedt, ajka megremeg az elfojtott dühtől. Az épület árnyéka sötét foltként terül szét körülöttük; hirtelen azt lehet észrevenni, csend lett, a bámészkodókat hátrébb küldték, akinek dolga van, az mind bement, a kint őgyelgők némán nézelődnek, csak a kerekes hordágy csikorgása hallatszik ki távolodón az épület mélyéből. Körülöttük mindenki félrehúzódott, ketten maradtak az udvar közepén. Tobias az ajtóra mered, végigpergeti fejében az összes arcot, akit keresnek még s akit már nem, mert egy ilyen csikorgó, rozsdás hordágyon vitték el.
- Nem akarsz túllátni a tárgyakon, a munkádon, de az ott bent, az nem egy tárgy, nem egy tárgy tette őt oda és hagyta ott, vérbefagyva. - Már válla, egész teste belefeszül az indulatba, mit igyekszik valamelyest felszín alatt tartani. Tudja, hogy nem kéne kiengednie, hisz nem Martin tehet róla, de mély szakadék tátong aközött, amit tud, és amit tenni képes.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Földszint → Erőnlét terme

A kviddicsidény lagymatossága az izmaim kárára váltak, ideje volt egy kis edzésnek, és őszintén hiányzott már. Szóval gyorsan átöltöztem eddzőscuccba, meg tettem a sporttáskámba váltócuccot, törölkőzőt és a többit, amjd szépen lejöttem ide. Épp az ajtóban állok, ugyanis megállított egy csapat leányzó, akiknek szintén ma jutott eszébe, hogy sportolniuk kéne. Nos hát na, nyilvánvalóan a látányuk állított meg pár lélegzetvételre, mert azért ritkán látni télen ilyen lengén őket. Hogy ne bámuljak tovább gyorsan szedni is kezdem a lábaim, az egyik kondigép mellé - ahonnan persze jó rálátás nyílik a teremre, egészen véletlenül - és felteszek pár súlyt. A pálcámmal beállítom a visszahúzás erősségét a leírás alapján, majd az arra kitalált tárolóba helyezem a mágikus varázseszközöm. Te jó ég, mi van itt. Jobb lesz, ha gyorsan elfoglalom magam, mert túl szűk lesz a nadrág, ha ennyire pofátlanul nézelődök tovább. Erről eszembe jut Babett és Dia is, és valahogy le is lohasztja a nagy lelkesedésem a lányok iránt. Dolgozni kezdek végre és hülyeségeken jár az eszem. Miért, én nem hibázhatok, tökéletes vagyok, vagy mi? Biztosan nem, de egyelőre nem áll szándékomban senkinek sem elmondani a dolgot és azt sem, hogy megtört bennem valamit. Miközben ezen filózok, újra visszatérek a lányokhoz és az egyik biciklin felismerem Karolát. Anyád, de jó... jól néz ki. Háttal van nekem, ami azt jelenti, hogy pont oda látok, ahová nem kéne, illetve nézőpont kérdése. Annyira elbambulok, hogy hirtelen azon veszem észre magam, hogy leszáll a bicajról, majd letörli az arcáról az izzadságot. ~Ó, hogy izzasztanálak meg én is.~ kapom fel, majd el a tekintetem, mert miután eddig nem éppen a szemeibe néztem, nem vettem észre, hogy ő is észrevehetett. Próbálok úgy tenni, mintha mi sem történt volna, majd pár mozdulat után kénytelen vagyok abbahagyni az egészet, mert rohadtul elkezdtek sajogni a bicepszeim. Jó lenne, ha inkább arra figyelnék, amit csinálok. Miután levergődök a gépről, nyújtok párat és inkább egyszerűbb dolgok után nézek. A futópadot választom és szép lassan elkezdem a könnyített futóprogramot. Később majd biztos feljebbveszem, sőt még a pálcámért is visszamegyek majd, ha már otthagytam. Szétnézek lopva, merre lehet Karola, aki valami eszméletlenül néz ma ki, főleg így kevésbé felöltözve. Fura dolog, hogy ha mondjuk fehérneműben kapsz el egy csajt, azonnal szégyenlős, de ha meg falat bikiniben, vagy ilyen edzőcuccban, az tök rendben van. Miért lehet ez? És hova tűnt Karola? Addig keresek még valakit nézegetni, hogy renbde jöjjön a lelki egyensúlyom.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Udvar

- Micsoda??? - elhűlök, mint meleg leves a fagyasztóban. - Mi az, hogy egészségtelen a bolognai? Mondd meg az anyukádnak, hogy rossz újságot olvasott erről, mert az nagyon egészséges, mert... van benne paradicsom! - emelem fel az ujjam, hogy ez bizony lényeges pontja az érvelésemnek. - Na igen, az persze nem egészségtelen, amiket ők szívnak, isznak, meg ilyenek - bosszankodom kicsit. - Senki sem érti őket, még saját maguk sem - vonok vállat és legyintek is utána. Teljesen felesleges ezen gondolkozni sokat, mert, ahogy mondtam, tök buták, csak azt hiszik, hogy okosak. Mi meg simán kilógunk az ablakon Pollival és felmászunk a tetőre. Jó, Polli nem mindig jött, mert nem bírta a magasat, de egyszer azért ő is feljött a kedvemért. Akkor hol voltak a felnőttek? Na, ugye! De, amúgy is... csúzli!!! Ha nem lenne ilyen jó fej a lány, már elszdném a kezéből, de inkább várok még egy kicsit, mert tudom, hogy majd odaadja. - Igen, ez jó duma, át is veszem majd - írom be előtte egy láthatatlan füzetbe, hogy miket kell mondani a felnőtteknek. Persze, hogy hanta, de jól hangzik.
- Hát itt nem sok üveg van, de... - nézek körbe és erősen ráncolom a homlokom, ahogy visszagondolok, hogy miket láttam még az udvaron. - A szemetes mellett vannak ilyen műanyag üvegek, és nincs még mindegyik összenyomva. Arra tanítanak vele, hogy védd a környezetet és a kicsikekkel mindig tapostatják, láttam. Nekik jó móka, a felnőtteknek meg nem kell dolgozniuk. Szóval, gyere - mondom, majd elkapom a kezét és húzni kezdem. Persze, ha jön, elengedem és nem sokkal később már ott is vagyunk a szelektív szemetesneknél. Ahol tényleg találunk pár üres flakont. Fel is kapok, vagy négyet, kettő a hónom alá, kettő a kezemben és már csak egy helyszín kell.
- Oda tegyük - intek a fejemmel a kerítés felé, mert annak van ilyen kis izéje alul, amire fel lehet tenni ezeket. - Akkor kezdhetek? - nézek Ana szemeibe, az ajkamba harapba, maximális lelkesedéssel.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Tantermek

Keze már a kilincsen pihent, tekintetét azonban még Alexen tartotta Lilla. Hozzá volt szokva, hogy megfigyel, hogy abból rakja össze a teljese képet, amit lát, hall, észlel. Persze madárként, és elrejtőzve könnyebb volt az emberek igaz arcát látni, így könnyen lehetett, hogy a navinés álarcot visel, és ő, kék szemeivel csak azt látja most.
Nem igazán értette, mit láthat benne a másik, ami miatt érdeklődés kelt benne iránta, épp ezért nem tudott szűnni az a kellemetlen érzés, hogy ez csupán valóban egy érmetrükk felvezetése. Egy csalásé, aminek a poénjára még várni kell, de bizonyára nagyot fog szólni. Az ő kárára.
De bármilyen gyanakvó is volt, bármennyire is körülbástyázta magát, sebezhetetlenné tette lelkét, és bármennyire is megfelelt neki a magány, nem akart örökké a gondolataival összezárva maradni. Szüksége volt, mint bárki másnak - ha kevesebbre is -, emberi kapcsolatokra. És Burton valami rejtélyes okból önként ajánlkozott.
Bölcseletére Lilla csak megforgatta szemét.
- Rendben, megadom magam - tárta szét karjait. Nem akart érvekkel kontrázni, esetleg amellett felszólalni, hogy milyen sokféleképp felesleges időpocsékolássá változtathatják az egymás társaságában eltöltött időt. Ha Alexander meg akarja ismerni, ám legyen.
De nem randi, ezt leszögezte, és a srác is belement láthatóan. Vagy csak azt mondta, amit Lilla hallani akart. Nem számít, a fő, hogy helyén kezeljék a dolgot.
- Szombat - pontosított a hirtelen bedobott időponton. - És legyen a falu, persze.
Nem akarta megmondani, hova menne szívesen, mert attól tartott, nagyon lecsökkentené szegény lehetőseit, így ezt a kérdést nem firtatta. Csak azt remélte, hogy nem lesz túl nagy tömeg. Attól a hideg kiverte.
- Majd írd meg, hol találkozzunk, és mikor - hagyta rá búcsúzóul, és már lépett is ki a folyosóra. Épp jókor, mert gyomra jókorát kordult, mintha az akart volna elköszönni helyette.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Mágusfalvak és városok → Mágusfalvak

Értettem, amit mondott, de nem jött meg tőle sem a bátorságom, sem pedig kedvem ahhoz, hogy bemenjek. Biztos voltam abban, hogy nem elbagatellizálni próbálta egy ember halálát, mégis mintha elvárta volna tőlem, hogy felvegyem a halottkémek hálátlan szerepét, és azzal kívánt nyugtatni talán, hogy ennél csak rosszabb várható. Nevetséges. Ismerem őt annyira, hogy felismerjem az arcáról leolvasható indulatokat. Valamiféle mély harag lakozott benne. Mindaz, amit ha hazavisz, a fáradtságban, az életkedvének eltűnésében, szokatlan viselkedésében látok lecsapódni. És amiből egy-egy veszekedés születik. Egyre kevésbé vagyok kíváncsi erre. Talán a kor teszi. Látszik, hogy miért tartják - szenvedéllyel, önmagát feláldozva dolgozik, akárcsak én, de velem ellentétben ő túl nagy árat fizet az empátiájával. Mély sóhaj hagyta el a számat, mert tudtam, hogy nem fogom tudni észhez téríteni. A múltkor sem sikerült, és ott még jóval humánusabbak voltak a körülmények. Lassan változunk, az idő vasfoga csúnyán belénk mar, s mintha e harapásnyomból egy mély seb szakadt volna fel, melynek két szemközti oldalán állva kerülnénk egymástól egyre távolabb.
- Ha sietteted magad, te is csak morzsákat fogsz hagyni - figyelmeztettem halkan, megtörve a kísérteties csendet. Ha nem lettek volna körülöttünk, még a vállára is rátettem volna a kezem. Könnyű ilyenkor elveszíteni a fejünket, ugyanakkor felelősnek érzem magam Tobi lelkiállapotáért.
- Nem akarat kérdése... - mosolyodtam el halványan, némileg akadékoskodó hangon. Semmi kedvem nem volt vitatkozni vele. Ezért is utálom, ha ismerősökkel dolgozom. - Tartsuk magunkat ahhoz, amiért ideküldtek minket, és ne terjeszkedjünk túl annál, mint amivel megbíztak. Olyanban akarsz elmélyedni, ami nem visz közelebb a megoldáshoz, csak ostorozod magad vele... De neked ezt már tudnod kéne - szúrtam oda a végén, majd intettem, hogy vezessen, mielőtt még egymásnak ugrottunk volna. Úgy tűnt, inkább a holtak, mint az élők társaságára kezdtem el vágyni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

Még így a sorban állva is dobol a combján, lábával tap-tapol a földön a ritmusra. Nagyjából csak a szokásos 'mozgáshiányos' önmagát hozza, akinek nehezére esik türelmesen kivárni a kígyózó sort. Sosem volt az erőssége a türelem, mit mondjon. Már éppen az életét is elunná attól a megerőltető néhány perctől, amit újabb inger nélkül kell eltöltenie, amikor érkezik a felmentősereg. A nevére rögtön hátrafordul, és ha a hangból így a zene miatt elsőre nem is szűrte le, hogy ki szólítja meg, arcra már azonnal be tudja azonosítani a fiút.
- Beeencee, szia, nem is tudtam, hogy te is jössz. - Szélesen elvigyorodva fordult teljesen a fiú felé, és mikor halad a sor, akkor csak úgy hátralép egyet ő is, nehogy valaki beslisszoljon eléjük. Van itt pár ismerőse ugyan, és hát a "házigazda" is az, de valójában a legtöbbjük nagyon felületes, nemrég ismert alak, Bencét pedig azért mostmár mégiscsak évek óta ismeri.
- Aha, minden tök oké, elvagyok. Képzeld, lett egy gekkóm és NAGYON ÉDI. - Elég random, de valamit mondani akart, hát ez jött ki. A valóságot még sem mondhatja, hogy csak nemrég érzett újra kedvet arra, hogy nagy társaságba menjen, 2-3 hónapja.
- Rád bízom, úgy voltam vele, hogy majd kitalálom, mit kérek, ha sorra kerülök. Csak izé.. sör ne legyen. És veled mi van, megy még a kviddics? Pozíciót váltottál, mintha megrottyantak volna kicsit az izmaid. - Nevetős mosollyal megtapogatja Bence felkarját, mintha hitelt akarna adni az amúgy egyértelműen súlytalan és komolytalan szavainak.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Földszint → Erőnlét terme

Karácsony után azon kaptam magam, hogy egy kicsit szűkebb lett az egyik farmerem, amivel egyébként nem lenne baj, ha nem az lenne a kedvencem. Ez pedig csakis a sok-sok mézeskalácsnak volt köszönhető, hisz abból jócskán befaltam az ünnepek alkalmával. Az új év bekövetkeztével azonban elhatároztam azt, hogy ha törik, ha szakad, visszafaragok a súlyomból, hogy újra kényelmes legyen a kedvenc ruhadarabom. Ez szerencsére megtörtént, viszont a gyakori edzések úgy beépültek a mindennapjaim közé, hogy azon kaptam magam, megint csak mennék az edzőterembe. Ez ma sem volt másként, miután átvettem az edzőruhát, s a vállamra kanyarintottam egy törcsit, egy palack vízzel vettem célba a termet, s bemelegítésként egy kis tekeréssel kezdtem a biciklin. Egy jó fél órás tekerés következett, igyekeztem tempósan tekerni, így fél óra elteltével már éreztem azt, hogy folyik rólam a víz. Tovább is tekerhettem volna, de az egyik haverom mesélte, hogy fontos súlyzós edzéseket is beiktatni, így nem akartam kizárólag egy eszközzel lefárasztani magam.
Leszállva a bicikliről, megtöröltem az arcomat, s a nyakamat, majd letekertem a palackról a kupakot, és hosszan kortyoltam a frissítő vízből. Jól esett, szomjas is voltam, de nem lazsálhattam tovább, folytatnom kellett az edzést, már csak azért is, mert elhatároztam, hogy át fogom úszni a Balatont.
Meg is indultam a súlyzók felé, de ahogy körbevezettem pillantásom a termen, észrevettem a futópadon kocogni Bencét. Meg is lepődtem egy pillanatra, mert az elmúlt hetekben szinte mindig ebben az időpontban jártam itt, és soha nem láttam őt, szóval fel is merült bennem a kérdés, hogy vajon mit keres itt?
Egy kicsit félbe hagyva az edzéstervemet, törölközőmet felkapva, kezemben a palackkal lépdeltem oda mellé. - Hová futsz ilyen hipergyors tempóban? - mosolyogva pillantottam rá, nem akartam beszólni, de elég gyenge programon taposta a gépet.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Mágusfalvak és városok → Mágusfalvak

Reszketegen kiengedi a levegőt, s kicsit elfordul, az épület felé, aztán megáll, háttal Martinnak, mindenkinek.
- Érzem magam... vékonyodni, napról napra - szól halkan, de még épp hallhatóan. Érzi és tudja is, mennyire aggódik érte Martin. S mennyire fárasztó ez a szerep számára, egyre nehezebb. Tobias nem kérte, nem akarja. Egy pillanatig mégis elfogadja, elmerül benne, s a felszín alatti tompa búgás, langymeleg megnyugtatja, ellazítja. Ez nem egészen önsajnálat, csak engedi, hogy átjárja a másik iránta érzett aggodalma.
Gyengesége nem tart sokáig, Martin hangja visszarántja, helyre billenti. Tekintete elsötétül, megfeszül az állkapcsa, ahogy beszívja a fagyos januári levegőt. Nagyot nyel s megfordul, szembeáll vele.
- Nem mindenkinek adatott meg a szelektív látás lehetősége - feleli nyersen.
Nem kényszerít semmit Martinra, nem is tenné, nem is kérné. Az ő munkája kényelmesen körbehatárolható, elvégzi, majd hazamegy, s holnap új feladatot kap. Tobias sem viszi haza a munkát, nem egészen - az, a "munka", a szörnyek és rémek, befúrják magukat minden kis repedésébe, arcának, testének, lelkének gyűrődéseibe, s ott bekucorodva mennek vele. Tehát nem, nem viszi haza magával; mennek azok maguktól.
- Mondod, nem akarat kérdése, majd megjegyzed, én elakarok mélyedni bármiben is. - Felvont szemöldökkel néz a férfire; korábbi magabiztossága újra ott pihen a vállain. - Igazad volt. Ez nem akaratról szól. Ez az... elmélyedés. Ha jön az ár és mindent betemet, nevetséges próbálkozás ellenállni.
Korábbi jelzésésére, hogy menjenek be, csak most reagál, határozottan elindul befele, ahonnan épp most gördül ki a hordágy egy letakart, kicsi testtel. Tobias megtorpan a lépcső aljában, szinte megbabonázva követi szemével a kocsit. Egy újabb kép vésődik be a többi mellé.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

Nem gondoltam volna, hogy ismerőssel is találkozok. Az megint más kérdés, hogy miért nem gondoltam erre Bogolyfalván egy bulin. Szórakozott vagyok, meg egy picit csalódott a mostanában alakuló életemmel, és igen zavar, hogy nem foglalkozik velem az, akinek kéne. De Masa után megfogadtam, hogy magamra is gondolok majd, nem csalk mások érzéseire, ezért is szántam el magam most már, hogy egy kicsit kilazulok. Meg amúgy is közeledik a vizsgaidőszak és talán most kéne még egy jó nagyot bulizni. Esetleg kettőt, vagy hatot. Mondjuk ha már buli, akkor a színeshajú csajok legvadítóbbikával kell találkozni és tuti, hogy mellette nem lesz unalmas a parti sem. Igaz, nem ismerem elég mélyrehatóan Diát, de a pletykák és amennyit találkoztam már vele bulikon pontosan tudható, hogy ma nagyon ki fogom engedni a gőzt.
- Én sem, de örülök, hogy jöttem. Tök rég nem láttalak, hiányoztál, most jövök csak rá - mondom őszionte örömmel és vigyorral az arcomon. Tényleg ő az egyik olyan ismerősöm, aki fel tud vidítani, és általában nem érdekli, ha rossz kedvem van, vagy bárkinek, úgyis addig szórakozik, amíg ki nem csal belőled valami pozitív érzést.
- Gekkó! Ú, egyszer megmutatod? A gekkót - kacsintok rá hülyéskedve, és egyelőre még nem volt bátorságom hozzátennem, hogy "is". Tudom, hogy venné a poént, de valahogy nem éreztem olyan jófiúsnak, amihez hozzászokott. Nem akartam elriasztani semmivel, mégiscsak idősebb nálam, nekem meg ma szükségem van arra, hogy felvidítson és egy hatalmasat bulizzunk. Majd meghálálom. A lovagiasság kiveszőfélben lévő erény, úgyhogy gyorsan meg is hívom valamire. Tudom, hogy fullos, és nem lenne szüksége erre, de tényleg pofátlan leszek ma és vele maradok. Amúgy is rohadt jó csaj, meg laza, mint a rizsalánc, vagy mi. Ahogy megtapogat, egy pillanatra meglepődök, de aztán befeszítek neki, hogy lássa, nem puhultam el teljesen. Mindezt persze röhögve és majomkodva. Közben sorra kerülünk, a pultos pedig kedvesen megkérdezi, hogy mit kérünk.
- Minden koktélból és rövidből egy-egy lesz - tárom szét a kezeimet, majd gyorsan körbepillantok. - Arra az asztalra, légyszi - mutatok egy üresre, ami ugyan tele van pohárral, de nem ül ött senki. Valószínűleg azért üres. - Najó, elég lesz 5-5 minden koktél és rövidből mégis - vonok vállat, majd várok egy kicsit. Az első rövid megérkezik, a pultos nt, hogy a többit kiviszi.
- Hát, mondjuk a régi barátságokra? - emelem fel a közelebb lévő poharat koccintásra. Bár nem mondanám magunkat barátoknak, de haveroknak sem, inkább valami több. Tök tudja. A szemeibe nézve véromhogy koccintsunk és belevessük magunkat az estébe.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Földszint → Erőnlét terme

Karola felbukanása nem kicsit borította fel a nyugodt edzésre való terveimet. De végül is bámulni őt, nem volt rossz ötlet, és ha már nem vagyok mégsem olyan jó fiú, mint azt sokan gondolják, adjuk meg a lehetőséget ezen tábor támogatóinak is. Én komolyan nem értem, hogy nem vitték még el ezt a csajt, mert annyira jól néz ki, hogy behalás, és amúgy meg rádfekszik éjszaka akaratlanul. Ha iszik, meg elengedi magát és nagyon szexy lesz, illetve még szexibb. Na, most ezen gondolatok mentén a feszülő fenekét bámulva, ahogy biciklizik, lehet, hogy nagyon sok oda nem illő gondolat fut át az agyamon. Vagy hát ki tudja? Nem tudom minek gondolkodom így, miért nem csak simán élvezem a látványt, amit Karola és a vele, vagy mellette edző lányok adnak. De aztán csak átmászok a futópadra, hogy ha lehet, ne fedezzen fel, meg nem kell egyből szétedzeni magam. Csak szép fokozatosan. De hiába vesztettem el Karcsit, azért maradt pár lány, akit lehet nézni. Ahogy feszülnek az izmaik, vagy épp behajolnak, és a térdükön támaszkodva pihennek... hát basszus. Lehet, hogy nem az edzőterembe jöttem?
- Mi? Ja! Helló! - ijedek meg, majd mosolyodom el egymás után, ahogy karola rám hozza a frászt. Még egy kicsit el is ügyetlenkedem a futást, de sikerül visszaállnom a tempóra. Azért ott vannak még azok a reflexek, baby!
- Jó messzire innen, de nem haladok, látod - mosolygok rá, majd letörlöm az izzadságot a homlokomról, ami viszketni kezdett. - Te elég jó formában vagy, láttalak a bicajon. Én biztos nem bírnám addig - vallom be, persze csak bókolok. valószínűleg sokkal tovább bírnám, mégiscsak pasi vagyok, nem. Viszont a szemeim alig tudom az övéin tartani, néha elkalandoznak, de próbálom tartani a szemkontaktust. - Amúgy meg, le akarsz fáarsztani, vagy mi? - nevetek egy kicsit, direkt kétértelműre hagyva a mondatot. Babett rohadtul nem örülne ennek, de nem nagyon jelentkezik mostanában. Fogalmam sincs mit gondoljak, Ivett meg elzárkózik a barátnője kiadásától. Meg vagyok én áldva.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Földszint → Erőnlét terme

- Hát szia neked is, látom, nagyon elbambultál - jegyeztem meg egy mosollyal, mert úgy tűnt, hogy Bence nagyon is bámulta az előtte edző lányokat. Ezzel persze nem is lenne probléma, hisz fiú, ám mégis csak van egy barátnője tudtommal. Mindenesetre csak egy mosolyt villantok felé, nem vagyok ítélőszék, hogy pálcát törjek felette. - Azt látom - nevetek fel, s meg is csóválom a fejem. - Esetleg a futáshoz jobb lenne odakint edzened - ezt azért átgondolhattam volna, hisz a végén még azt fogja gondolni, hogy el akarom hessegetni a teremből, amiről persze szó sincs. - Úgy értem, hogy odakint azért haladnál is, de így sem rossz - fűztem gyorsan hozzá, biztos, ami biztos, nehogy megharagudjon rám. - Áh, még csak fél órát tekertem, de ennyi kardio elég volt, most súlyokat kellene emelgetnem - mondtam mosolyogva, miközben pillantásom végig szökött rajta. Nem sűrűn láttam edzeni, szerintem ő is jó formában volt egyébként. - Lefárasztani? Hogy érted? - összeráncoltam a homlokom, miközben értetlen mosoly szökött az arcomra. - Amúgy meg…miért is ne, ha már úgyis itt vagy, edzhetnénk együtt. Segítesz? - kíváncsian vontam fel a szemöldököm, miközben letekertem a palackomról a kupakot, hogy igyak egy korty vizet.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Földszint → Erőnlét terme

Hiába, na, meglepett. Annyira el voltam foglalva a női nem testi adottságainak szakértő vizsgálatával, hogy nem vettem észre, maikor odajött. Megéltük ezt is, hogy meglepjen, biztos azért, mert ennyit fejlődött... khm.
- Odakint? Dehogy megyek ilyen hidegbe, jó nekem itt is. Mármint... egyedül nem szeretek futni, az van. Itt meg nem vagyok egyedül - vonok vállat, miközben érzem a lassú futás eredményét is. Persze a figyelem nagy részét leköti a barna hajú, vadító ajkú leányzó, de... biztos vagyok benne, hogy már nem kér belőlem. Mondjuk úgy volt, hogy nem fogok bulizni, de hát Dia belevitt mindenbe. Oké, nem volt nehéz dolga. Amúgy meg direkt nem érti a célozgatást,m vagy én nem is tudom. Tényleg sokat fejlődött, nőiesebb lett, meg minden, tuti ravasz is.
- Bárhogy - mosolyodom el, majd gyorsan ki is találja az egyik módszert. Pont nem erre gondoltam, de már uncsi a futás, és inkább segítek neki. - Hát hogy a tesztrál szárnyak által keltett viharba ne? - kapcsolom le a gépet és lassítok, ahogy szépen leáll, majd a végén lelépek róla biztonságosan. - Hol akarsz kezdeni? - kérdezem, majd mielőtt bármit tehetne gyorsan megölelem. - Rég láttalak, na. Ne lazsálj - mondom és indulok neki, közben meg majd felrobbannak a hormonjaim, ahogy a bőrével érintkezdtem. - Ö, pill - mondom és elrohanaok a pálcámért, meg a cuccomért, majd vissza hozzá. - Szóval? - nézek rá kíváncsian, és kicsit türelmetlenül valamiért. Főleg, mert, ahogy jöttem vissza báűmulhattam egy kcist úgy, hogy bárgyún mosolyogtam és ez nem volt feltűnő. Mármint a bámulás.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Földszint → Erőnlét terme

- Ja, ha csak ez a probléma, akkor mondanám, hogy csatlakozom, mert heti egyszer csak futni szoktam és odakint. Megfagyni nem fagynál meg amúgy futás közben, de tulajdonképp értem, hogy miért edzel inkább itt - egy sejtelmes mosoly kúszott az arcomra, s szerintem már rájött arra, hogy észrevettem, kiket is bámult a nagy futás közben.  - Bárhogy? - megint csak sikerült meglepnie, s azt hiszem, hogy kezdtem összezavarodni a szavaitól. A furcsa gondolatokat azonban sietve vertem ki a fejemből, biztos csak én értettem félre, így nem is tulajdonítottam neki nagyobb jelentőséget. Annak viszont örültem, hogy ilyen nagy kedve lett nekem segíteni, így legalább nem kellett tovább egyedül edzenem. - Hú szuper! - fellelkesültem, s már bele is kezdtem volna, hogy mit is szeretnék, Bence azonban váratlanul magához ölelt. Megint csak ledermedtem, épp úgy, mint a legutóbbi kiránduláson. Fura, mert akkor is magához ölelt, s akkor sem nagyon értettem, hogy miért, ahogy most sem. Egy kicsit zavarba is hozott ezzel, mert legszívesebben hosszan ölelgettem volna, de számomra tabu volt már, s tudtam jól, hogy ezt nem tehetem. - Rég? Mondjuk..igen, néhány hete - mosolyogtam rá, majd megpaskolva a vállát, kibújtam az öleléséből. Az arcomra lehet, hogy kiült némi pír, de igyekeztem leplezni, így sietve tértem vissza arra, amiért itt voltunk. - Na szóval, az egyik haverom írt nekem össze edzéstervet, és most jönne a súlyzós gyakorlat, amibe beletartozik az a hogy is hívják? Medicin labda dobálás? Szuper lenne, ha egymásnak dobálnánk, közben guggolnom kell, azt meg számolhatnád, én meg számolom a tiédet. Oké? - vártam, hogy lelkes legyen, vagy esetleg azt mondja, ez béna gyakorlat, s mutat valami mást. Ehelyett hipp-hopp elrohant, én meg kicsit értetlenül pillantottam utána, majd el is gondolkodtam megint ezen az ölelés dolgon. Eközben Bence már vissza is ért hozzám. - Az előbb mondtam, a medicin labdát dobálhatnánk. Hol jár az eszed? - kérdeztem egy mosollyal, ahogy a fejemet csóváltam. - Vagy van esetleg jobb ötleted? Edzhetünk a te módszereddel is.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Földszint → Erőnlét terme

- Persze, itt nics hideg - bólintok kissé lihegve, de nem kerülte el a figyelmem a mosolya, tehát rájött, hogy a csajokat figyelem. Hát, nézzem a posztereket? Na, ugye. Egy kicsit pajzánkodom is vele, persze nem felejt el lecsapni rá és visszakérdez. Nocsak Karola, nem húzol ám be a csőbe!
- Úgy értem van itt egy csomó minden, amit csinálni lehet - háhá, nem adom meg magam olyan könnyen, és ez teljesen lefedi azt is amire én gondolok, meg amit mondtam. A kettő nem feltétlenül ugyanaz. Főleg, ahogy a feszlő tökéletes bőrét nézem, vagy a furán érdekes és vadító ajkait. Tényleg különleges egyébként. Persze, hogy segítek neki, ez nem kérdés, ő meg belelkesedik. Megnézném lelkesen egyéb helyzetekben is. Merlinre, kicsit túlzásba viszem ezeket a gondolatokat. Edzeni vagyok itt, nem csajozni. Mondjuk az valamennyivel könnyebb dolog, gondolom. Legalábbis nem fárad el az ember annyira benne. Szóval gyorsan megölelem, hogy még egy kicsit összezavarjam, vagy rávezessem, hogy... mire is? Semmi újat nem tudnék neki mutatni, hiszen már egyszer megcsókoltam. Egyszerűen nem értem, hogy miért nem tudok másra gondolni mostanában vele kapcsolatban, mint hogy testközelbe kerüljek vele. Mármint ennél jóval közelebbibe. Meg is ilyeszt kicsit, mert elvileg van barátnőm, de ezt megkérdőjelezi a buli estéje, meg az is, hogy megint véletlenül Karola melleire nézek. Vagy túlságosan pasi lennék én is, meg felszínes? Ez baj egyáltalán? Valami nagyon megváltozott bennem Masa után, kérdés, hogy ennek milyen következményei lesznek majd. Az is bánt egy kicsit, hogy nem bánt igazán a dolog, inkább csak meglep. Eddig valahogy máshogy tekintettem magamra, de mi van, ha akkor néztem rosszul a dolgokat, és csak simán egy felszínes pasi vagyok. Vállvonás.
- Medicinlabda dobálás. Majd megadod a haverod számát? Pasi, mi és segít edzeni... érdekes - hamis mosoly ül ki a képemre, csak picit megpiszkálom a nemlétező bajszát Karcsinak. Miért ne évődhetnék vele, nem bűn az! Kicsit otthagyom, mert nem szeretném, ha elhagynám a másik varázspálcámat, de mire visszajövök, mintha megszált volna valami szórakozottság és megint rákérdezek, hogy mit csináljunk. Erre ugyanazt mondja, de kár, ahahaha!
- Láthatóan nem itt, na menjünk akkor dobálni - igen, sokfelé jár, ami elég gáz, ahelyett, hogy sak rá koncentálnék, nem igaz? - Az enyémmel? - kérdezek vissza hirtelen meglepődve, nem számítottam rá, hogy mégis rákérdez a forró kására. - Az másfajta izzadás - nevetem el magam, majd körbenézek, hogy merre vannak a medicinlabdák. - Ott vannak a lasztik - bökök a megfelelő irányba az ujjaimmal, majd elindulok feléjük. KÖzebn próbálom egy kicsit visszanyerni az önuralmamat és felpofozni magamat belülről. Legyél már ésszel, fiacskám! Ne bántsd meg Karolát, mert abból baj lesz. Főleg azért, mert simán lefeküdnék vele, de kérdés az, hogy utána mi lenne? Megállnék? Amitől a legjobban félek az az, hogy nem tudom! Lehet el kéne menne a pszichológushoz, vagy Emmával beszéljek? Esetleg karcsival, végül is ő is nagyon jól ismer engem. Végül odaérek a labdákhoz és felé fordulok.
- Hány kilós kell? - nézek felé, és ha bemondja, akkor kiveszek egyet. - Pontosan mennyit kell, meg hogyan is kell? Aztán kezdhetjük - mondom neki, és már előre félek, hogy itt guggolgatni fog megfeszült izmokkal. Baszki.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Földszint → Erőnlét terme

-Aha, ez az egyik gyakorlat, és igen. Miért? - egy kicsit értetlenül néztem rá, úgy tűnt, mintha ő nem értene egyet ezzel a művelettel. A mosolyát sem értettem, meg amúgy is, tényleg nagyon furán viselkedett, a célozgatásai, meg ahogyan rám nézett, kezdett zavarba hozni. Míg elfutott, el is gondolkodtam azon, hogy vajon miért is csinálja ezt? Lehet, hogy csak tréfálkozik velem, mert tudja, hogy tetszik nekem? Igen, csak az lehet. Ezen morfondíroztam, meg az ölelésen, míg vissza nem ért hozzám. Igaz, akkor is furának tűnt, de csak megráztam a fejem, s elmosolyodtam a szétszórtságán. - Oké, menjünk - bólintottam, bár mivel kicsit azt éreztem, hogy nem tetszik neki ez a gyakorlat, felvetettem, hogy akár az ő módszerével is edzhetnénk. Mondjuk az a lagymatag futás nekem nem tűnt annak, de ki tudja, nála lehet, hogy az a bemelegítés. - Másfajta? - először csak értetlenül ráncoltam a homlokom, aztán rájöttem, hogy mire is gondol, s színlelt felháborodással csaptam egy kicsit a vállára. - Bence, ne már…olyan..fura vagy ma - jegyeztem meg neki végül, hisz korábban mindig olyan udvarias volt, meg rendes, még a kiránduláson is megvédett a többi sráctól, akik beszólogattak, most meg kicsit azt éreztem, mintha rám akarna mászni. Ebbe a gondolatba meg bele is vörösödtem. - Nem tudom, mondjuk ne a legnehezebbel indítsunk. Legyen két kilós - mutattam rá az egyik lasztira, aztán felvettem a kezdőpozíciót a sráccal szemben, ami enyhe terpeszállásból állt. - Tizenöt ismétlést kell háromszor. Dobod, elkapom, leguggolok. Visszadobom, leguggolsz, elkapod. Vagyis nem…elkapod, leguggolsz - nevetve ráztam meg a fejem, teljesen belekavarodtam. - Kezdjük, dobhatod - felkészültem ám, így amikor dobta a labdát, elkaptam, s le is guggoltam. Ezt így ismételtem, akárhányszor csak dobta a lasztit, bár meg kell vallanom, hogy már a tizediknél teljesen kikészültem, éreztem, hogy izzadok. Meg is álltam, s magam elé téve a labdát, előre hajoltam, hogy kifújjam a levegőt, miközben a térdeimen támaszkodtam meg.
- Nah jóhh , lehet hogy félreértettem ezt ahhz edzéstervet - lihegtem ki magam egy kicsit, majd felpillantottam rá. - Szerintem ez nagyon fárasztó, nem akarom tovább dobálni. Mit csináljunk? - pislogtam rá, végül is ő srác, biztos gyakrabban jár konditerembe, jobban tudhatja, hogy mit és hogyan kéne edzenünk.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Udvar

- Anya nagyon egészségtudatosnak vallja magát mostanság. Régebben főzött finomakat is, mostanság meg főleg zöldségen élünk. De persze azért néha kedvez az embernek, azért mégis hiányolom a finom kosztot - magyaráztam kissé kétségbeesetten a lánynak. Nem tudom, mi lenne velük, ha elvenném tőlük a szivart meg az itókát, hiszen akkor ennyi erővel egyik sem egészséges. Persze anya mindig azt mondta nekem, hogy csak a javamat szeretné, nem akarja, hogy ugyanazokat a hibákat kövessem el, amiket ők, meg ugyanazon a szemeten nőjek fel, mint ők... ebből mondjuk túl sokat nem értettem meg, és nem is érdekelt annyira a téma, de azt láttam, mindkettejük a szívén viseli a sorsom. Mondjuk apa engedékenyebb volt bizonyos témák terén, persze nem mindenben, volt amiben ő volt szigorúbb, de ez nem sokat számított, mivel anyával töltöttem el több időt. Apu főleg a munkájának élt, ebből kifolyólag pedig jóval ritkábban tartózkodott otthon, szóval anya nevelt leginkább.
- Ezt adom! - bólogattam bőszen a lánynak, úgy tűnt, hogy ő érti, mi a stájsz. Érdekes volt, hogy csak most találkoztunk, és mégis úgy éreztem, hogy ő át tudja élni a helyzetemet, és meg tudja érteni a lényegét, amikről meséltem neki.
- Ugye? - ült ki egy óriási vigyor az arcomra, amikor Panna felírta, hogy miket kell mondani a felnőtteknek, még akkor is, ha csupán hantáztunk.
- Ezek a felnőttek nagyon ravaszak, a kicsikkel csináltatják meg a piszkos munkát, ők meg élvezik a semmittevést - állapítottam meg felvont szemöldökkel a tényt, amit megtudtam a lánytól. Közben elsétáltunk a szelektíves hulladékszigetekhez, ahol sikerült begyűjtenünk jó pár műanyag flakont. Jómagam is felkaptam négyet, amit egy hosszasabb keresgélés előzött meg, de végül diadalittas mosollyal hagytam el a helyszínt, hogy bizony sikerrel jártam.
- Ahogy akarod - vontam meg a vállam, majd a kerítés tetejére helyeztem a flakonokat, aztán pár lépést hátrálva onnan visszatértem Panna mellé.
- Naná, hogy kezdhetsz! - adtam oda lelkesen a csúzlimat neki, majd a háttérből szurkolva, mosollyal bíztatva vártam, hogy célba vegye azokat az üres flakonokat. Abban totál biztos voltam, hogy jó mókának nézünk elébe.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

- Őszintén? - kérdezi, de el is felejti mit adott volna válaszul, ahogy mozgás közben érzi a kezdetleges izomlázat. Ezt is már rég érezte, és maradhatott is volna, ott ahol volt. - Nem sokat - böki ki végül. - De gondolom nem a horoszkópok vontak be ennyire - teszi hozzá elhelyezkedve.
 Büszkén hümmög, amikor a lány válaszol. Így is van! - Hibátlanul - bólint. Nem régóta van a kastély falai közt, de már akad egy-két beceneve, amiket csakis bizonyos személyektől szokott meg, így nem is nagyon mond többet. A lényeg, hogy vágta a csaj nevét!
 Amíg elkezd enni, hála az égnek Zayday nem némán kuksol, hanem rendesen magyaráz neki. Amíg rágja a falatot kérdőn a másikra villantja kék pillantását, mellé az ujjával az újságra mutat, némán rákérdezve, hogy belelapozhat e? - Edictumot szoktál olvasni, vagy mi ez? - méregeti a címlapot.
 A villája a tányér mellé érkezik, Kende kiönt mellé egy nagy pohár vizet is a kancsóból. Elfintorodik miután belekortyolt, mert Merlinre, hadd ne mondja milyen meleg. Igaz, hogy még az elemi tanulás elején van, de megpróbálja, ha nem is másért, azért, hogy kiderüljön: csak jól érzi magát Bogdán óráin, vagy értelme is van a dolognak? Ujjait először kicsit behajlítja, majd kinyújtja, ahogy igyekszik lehűteni a pohár tartalmát. Felidézi az órán átvett dolgokat, legalábbis erősen igyekszik emlékezni. Az a víz nem sok, igazán megtehetné, hogy iciripicirit kedvez a gyakorlásnak.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Bogoly Burger

Balázs

- Tudom. Megpróbálok – ugyan nem a legjobb körülmények között került Bogolyfalvára, de így legalább elég közel van ahhoz, hogy ne kelljen hónapokat várnunk egymásra, amíg valakinek van ideje meglátogatni a másikat. Nem volt kellemes vele pont a temetésen találkozni ismét, ami előtt szintén volt egy csomó idő, amíg nem láttuk egymást, és őszintén kívántam, hogy bárcsak ne a templomban kellett volna először látnom őt. Bárhol máshol jobb lett volna, de hiába van ilyen közel, sajnos mégsem értem eddig rá; a jövőre való tekintettel viszont van így egy hatalmas motivációm, hogy tudjak rá is időt szakítani, ha már így újra összehozott minket a sors. - Mindenki nagyon jól van, köszönöm a kérdésed. Vivi üdvözletét küldi – a nővéremmel tudtommal csak a temetésen találkozott, hisz ő volt a kísérőm, de testvérem így is többször a tudtomra adta, hogy mennyire érdekes, hogy a családunk egy nagy részét még csak nem is ismerjük; illetve, hogy egyszer biztosan felkeresi még a férfit. Nem tudom azóta megejtették-e ezt a találkát.
- Majd adok tippeket – mosolyogva utalok a növényeire, zöldjeim körbefuttatom még egyszer a helyiségen. - A polgármester? Miért, mi van vele? – kíváncsian pillantok vissza arcára. Mostanában nem volt nagyon alkalmam követni az eseményeket a faluban, a levitások pedig nem annyira pletykásak, hogy bármiféle információ hozzám juthasson tőlük. Mindenesetre egyre inkább érdekelni kezdett, hogy Balázsnak milyen problémája van az említett férfival.
- Ó – meglepetten veszem át a meghívót, és amíg elmagyarázza a dolgokat, addig kibontom és átfutom a sorokat. - Köszönjük szépen. Természetesen itt leszünk – még talán a nővérem is sikerül magammal hoznom, ha azon a hétvégén itthon lesz, és még érdekli ez a titokzatos rokon, akiről eddig a szüleinktől egy szót sem hallottunk. - Az elmúlt másfél évben? Lássuk csak… - elhalkulok, elkalandozok a gondolataimban, és próbálom felidézni csak azt a pár hónapot. - Hát, a legjelentősebb nyilván Kristóf. Most lett egy éves, úgyhogy ő talán a legfrissebb új történés az életemben – most belemélyedhetnénk egy beszélgetésbe a fejlődéséről, és hogy mennyi mindent csinált már ő is, de a nővéremből kiindulva ez untatja az embereket, így inkább megkímélem ettől Balázst. - Felvettek gyógyítónak a Bagolykőbe, és… - megakadok, ahogy a férfi arca felsejlik előttem. Balázsnak alig meséltem róla, csak a felszínt kapargattam meg, és egy idő után nem is akartam róla egyáltalán beszélni, de most, ahogy eszembe jut az az este a téren, ajkam ösztönösen húzódik mosolyra. - Zétény hazajött.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Tantermek

Ennyi idő után sem vagyok hozzászokva, hogy itt van, engem néz, velem beszél, a hajamat piszkálja, mint régen, amikor még gyerekek voltunk és semmit nem tudtunk a világról. Amikor még egyikünk sem gondolta volna, hogy több, mint tíz év múlva ő, aki ellopta az első csókom, és akit a kezdetektől fogva gyűlöltem, ennyire az életem része lesz. Gyerekek voltunk csak. Nem tudtuk, hogy lehet egy másik embert ennyire szeretni, hogy úgy érzed mindened odaadnád érte, csak ne essen bántódása, csak nevessen, legyen boldog, legyen egészséges, legyen az életed része. Akkoriban csak próbáltam minél messzebb kerülni tőle, tőle, aki minden alkalommal felbosszantott, amikor elém került és még élvezte is. Tőle, aki az arrogancia és a harag alatt csak szabad akart lenni. Nehéz lenne megmagyarázni bárkinek a kapcsolatunkat. Tudom, hogy egy idegen számára ez többnek tűnhet, mint egy szimpla barátság és nagyon sokáig mi is abban a hitben éltünk, hogy talán ebből több lesz, mint barátság. Szeretett, de bármennyire is próbáltam, nem tudtam úgy viszontszeretni, ahogy ő akarta. Éveken keresztül mellette álltam, bármiről is volt szó, de ebben az egyben nem tudtam neki megfelelni. Sosem leszek belé szerelmes, ahhoz túl jók és rosszak vagyunk egymásnak, de minden egyes sejtem, minden egyes porcikám szereti, néha már fáj, hogy mennyire. Talán sosem fogom tudni neki kifejezni szavakkal; ezt hogy is lehetne? Hozzám tartozik. A lényem egy része, a lelkem egy része, és mikor elment, kiszakított belőlem egy darabot, amit azt hittem, sosem fogok visszakapni. S most, ahogy itt áll velem a teremben, évekkel később, még mindig látom benne azt az arrogáns fiút, aki csak azért meghúzta a copfom, hogy a prefektuskisasszony ráemelje zöld szemeit, de látom benne azt a férfit is, aki odaadta a szíve egy részét, és sosem kérte vissza.
- Nekem is szükségem van rá. Rád – elmosolyodom végre, talán most először, mióta beléptem a terembe. Megnyugszom lassan, és felülök mellé a padra, Frayec pedig érdeklődve ugrál át az asztalokon, hogy Zétényen átmászva az ölembe telepedhessen. Őt is érdekli a kislány, bár ezt szavakkal nem tudja kifejezni. Kíváncsian fordulok a férfi felé, ahogy mesélni kezd a lányáról, jobbommal közben újra és újra végigszántok a rasek szőrén. - Nagyon elevennek hangzik, úgyhogy félek, hogy rossz hatással le... – megakadok, ahogy előhúzza a mobilját és felmutatja az első képet, de én ekkor már nagyon fel vagyok háborodva. - Már meg ne haragudj, de egy mobil? A Te kezedben? Egy mugli eszköz? Merlinre, és hagytad, hogy baglyok után hajkurásszak, akik majd elviszik neked az üzenetem? – színpadiasan felsóhajtok és pár pillanatig játszom a sértődöttet, de igazán nem haragszom, és ha engedi, elveszem tőle a telefont, hogy megnézhessem a képeket. Látom a hasonlóságot Zéténnyel, gyönyörű a kislány ilyen fiatalon is. El sem merem képzelni, hogy milyen szép lesz pár év múlva, ha megnő és nőiesedik. Az viszont egyértelműen látszik, hogy kitől örökölte a modellszerű szépségét. - Le sem tagadhatnád. Tudja már, hogy… tudod. Te vagy az apja?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Bejárati csarnok

A hideg lassan kezdett a bőre alá kúszni, mint valami furcsa méreg. Egyre feljebb, minél közelebb kúszva a szívéhez. Az azonban már túl erős volt az elmúlt évek megmérettetései után. A benne lévő melegséget pedig csak még inkább megerősítette Fanni egyetlen szava. Azzal, hogy nem adta fel. Hogy visszatért hozzá. Hogy valakin sikerült segítenie.
Egy apró mosoly bukkant elő a szája szegletébe, csak hogy utána azonnal eltűnjön, ahogy felnézett a borús égre. A hold fénye sápadtan világította meg a gyors felhőket, mintha csak figyelmeztetni akarnák Zsombort a közelgő esőre. De vajon a folyadék nem mosná csak el a fájdalmat?
- Az ember sok mindent megtanul egy elmegyógyintézetben - szólt vissza keserű mosollyal Zsombor egy pillanatnyi habozás után. Még mindig nem volt benne száz százalékig biztos, kinek mennyit mondhat el a múltjából. Persze amellett, amit már eleve tudnak, hiszen a pletykák olyan erővel söpörtek végig az iskolában több ízben, hogy csoda lett volna, ha valakit elkerülnek. Pláne egy olyan embert, aki a hírek alanyának barátnőjével lakik egy szobában.
- Jobban vagy? - fordult a lány felé a göndör, hogy jobban szemügyre vegye. Arcába a vér kezdett visszaköltözni, és már szemei sem azt az űzött félelmet tükrözték, mint mikor rátalált. - Gondolod menni fog, hogy besétáljunk a kastélyba? Ígérem segítek - küldött egy megnyugtató mosolyt a lány felé, és felállt. Majd két kezét Fanni fele nyújtotta, hogy felsegítse.
- Csak óvatosan, semmi hirtelen mozdulat, oké? - figyelmeztette, és minden mozdulatát úgy figyelte, mintha porcelánból lennének a barna csontjai és bármelyik pillanatban elrepedhetnének.