37. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumBagolykőtől távolMagyarországi helyszínekMágusfalvak és városok

Oldalak: « 1 2 ... 14 ... 22 23 [24] 25 26 ... 34 35 » Le | Téma száljai | Témaleírás
Martin Romberg
Minisztériumi dolgozó, Végzett Hallgató, Bogolyfalvi lakos



offline
RPG hsz: 219
Összes hsz: 620
Írta: 2021. január 26. 18:46 | Link

Tobias
helyszínelünk | Üstösd

Szeretem, ha helyszínre hívnak. Majdnem olyan, mint amikor egy-egy ásatásra kell kimenni, csak itt kevesebbszer dacolnunk az időjárással, és kicsit több körülöttünk a hozzá nem értő ember, akikkel emiatt általában könnyedén konfliktusba kerülünk. Mert nagy bajok szoktak lenni abból, amikor ész és erő ütközik egymással. Tipikusan él bennem az aurorokról a köznép által gyakran emlegetett sztereotípia. Minisztériumi alkalmazottként tudom, hogy - szerencsére - vannak közöttük normális feladatokat ellátó, értelmes gondolkodású egyedek, akik előtt őszintén emelem kalapom. A saját kis területükön kimagaslóan látják el a veszélyesebbnél veszélyesebb feladataikat. Sőt, még olyanból is akad, akinek az alantas munkakörök jutnak, és mégsem tapló hozzá, hanem alázattal húzza le a napokat. De mindig összeszorított foggal kell megérkeznem, mert csak ott dől el, hogy összeveszünk-e az okoskodókkal, vagy hagynak minket nyugodtan végezni a dolgunkat. Bezzeg, ha fordítva lenne, és mi parancsolnánk nekik... De ez egy olyan béka, amit le kell nyelni, elhitetni velük, hogy ők az istenek, és akkor nincs gond. Amíg a régészetből hullámzó a projektek száma, itt szinte mindig akad valamilyen ügy, aminél képbe kerül egy körülményes varázstárgy. Úgyhogy nem unatkozom. Nincs családom, nincs mit veszítenem. Tudják jól a főnökeim, hogy kit kell küldeni ilyenkor.
Annyit mondtak, hogy lesz itt egy volt-nincs szekrény. Is. Meg a jó ég tudja, hogy mi kerül elő azokból a dobozokból, amit a rajtaütés elől menekülő, számomra is homályba burkolózó bűnözők a nagy sietségben hátrahagytak. Hoppanálva érkeztem meg Üstösd füstös, komor naplementéjébe, hogy az egyik elhagyatott gyárépület - vagy valami olyasminek tűnő - frissen felfedezett, a leírások alapján lakásnak használt részlegéig ballagjak át a gazos udvaron keresztül. Összehúztam a kabátomat, aztán rutinosan nekiálltam körbekérdezni, hogy ki a főnök, ki milyen feladattal dob meg.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Eördögh Lars Tobias
INAKTÍV


Eat the rude | bloodhound
offline
RPG hsz: 287
Összes hsz: 3461
Írta: 2021. január 26. 21:10 | Link

Martin
helyszíneljünk | Üstösd



Újra magyar terepre hívták, s bár megszokta már a folyamatos utazást, mégis más itt lenni munka miatt. Másként roppan az ember lába alatt a kavicsos föld, másként leng a bús téli levegő. Tobias a hoppanálás után csak egy pillanatra zökken ki s áll meg szétnézni, majd feljebb tolva orrán szemüvegét határozottan sétál oda a lepukkant épülethez, amit már a helyi aurorok körbevettek. Mint a tenger Mózesnek, úgy válik szét a bejárat környékén sűrűsödő tömeg, helyet adva neki. Tudják már mindenhol, hogy az első terepszemlét neki hagyják, ne nyúljanak semmihez, ne bolygassanak meg semmit.
Megáll az ajtóban, mély levegő be, tartja, aztán lassan kiengedi s belép az épületbe.

Tíz perccel később, mikor már mindenki kezd türelmetlen lenni, kilép az udvarra, arca fáradtabb, mint volt az imént, szemüvege a kezében. A homlokát dörzsölve néz szét, merre vannak? Egy ismerős tarkót pillant meg, s egy félhangos nyögés szakad ki a száján, ő se tudja, most miért is pontosan.
- Engem keresel - szól hozzá hátulról, s kócai alól felnézve rá megereszt egy halvány kis mosolyt. Valószínűleg a karrierjének első munka közbeni mosolya, fel is szalad egy pár szemöldök a közelben, mert akad jópár őgyelgő jóember, auror és járókelő egyaránt, akiknek más dolguk nincs, mint azokat figyelni, akik dolgoznának, ha hagyják őket.
Hirtelen elveszti magabiztosságát, amit olyan jól magára vett az elmúlt hónapokban, mint egy téli nagykabátot. Mondja meg, mi a dolga, hol van a szekrény meg a többi gyanús tárgy? Vagy csak... beszélgessenek, valamiről bármiről, mint szoktak, mielőtt dolgozni küldené?
- Nem egy kellemes látvány - ingatja meg a fejét az épület irányába. Már aurorok hada lepte el, mindenki teszi a dolgát, szerencsére nem olyan kezdők, hogy Tobias szoknyájánál toporogjanak utasításokért. Épp csak a halottkém tekintetét kapja el, s pislogva jelez, hogy igen, fog ő is kelleni, hozhatja a cuccait.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Martin Romberg
Minisztériumi dolgozó, Végzett Hallgató, Bogolyfalvi lakos



offline
RPG hsz: 219
Összes hsz: 620
Írta: 2021. január 27. 17:19 | Link

Tobias
helyszínelünk | Üstösd

A kirendeltek nagy száma arról árulkodott, hogy nem kispályás ügyről volt szó. A hely atmoszférája rögtön magával ragadott, a felfordulásban a füsttel egyszerre szívtam be a félelem és nyugtalanság nehéz szagát. Amennyire lehetett, próbáltam kizárni a nyomasztó gondolatokat fejemből, és távol tartani magam a civilek kordonok mögüli, vizslató tekintetétől. Elég volt, ha csak a munkára koncentrált az agyam, felesleges eszmefuttatások helyett. Nem az én tisztem volt, hogy empatikus legyek, de még az sem, hogy a kelleténél többet értsek a körülöttem történtekből. Tárgyakat látok, és nem embereket. Bizonyítékok érdekelnek, nem pedig háttérsztorik. Mégis úgy éreztem, hogy az adrenalintól megemelkedett a szívverésem, lábamban pedig szokatlan bizsergés támadt.
A cigiszüneten lévőkhöz mentem oda elsőként, de nem tűntek valami segítőkésznek. Éppen mielőtt beléptem volna az épületbe, akkor szólalt meg a hátam mögül az ismerős hang. Megálltam, vettem egy mély levegőt, majd kihúzott testtartással fordultam szembe vele. Mint mindig - tettem majdnem hozzá, végül azonban csak magamban jegyeztem meg az utalást a hosszú évekre. Nem először keresztezte egymást az életünk, és nem is utoljára. Arcvonásaim kisimultak, még ha ügyet se vetettem a halvány mosolyára. Inkább az fogott meg, mennyire határozottan tudott megszólalni. Erősnek tűnt, még ha lehet, hogy csak én láttam annak, de semmiképpen sem az a fiú volt, akit annak idején az ölemben szorítottam magamhoz, késsel a hasában.
- Mutasd, miket találtatok - utasítottam cselekvésre, csak hogy minél kevesebbet kelljen ezen a frusztráló helyen töltenem, és minél hamarabb belevethessem magam a munkába. Nem szeretem, ha húzzák az időm. Pedig szívesen beszélgettem volna vele, csak egyszerűen nem tudtam mit mondani. A legidegesítőbb az volt, hogy az ő szemében is ilyen szándékot láttam. Aztán megtorpantam, feltartott mutatóujjal, és inkább időt kértem, amint fél szemmel kiszúrtam, hogy kinek is jelzett az előbb Tobias.
- Illetve nem várhatok esetleg addig, amíg végeznek egyesek? - puhatolóztam, az utolsó szót kellően hangsúlyozva. Esetleg... nem az én szavam, de muszáj volt udvariasnak lennem, mert ő diktált. A tumultus nem a kedvencem, de az ő és a halottak jelenlétének összefonódásából nem akartam, hogy álmatlan éjszakáim legyenek. Épp elég nehézségem támadt ezzel az üggyel.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Eördögh Lars Tobias
INAKTÍV


Eat the rude | bloodhound
offline
RPG hsz: 287
Összes hsz: 3461
Írta: 2021. január 27. 20:32 | Link

Martin
helyszíneljünk | Üstösd


A látszat ellenére nem Tobias a rangidős a terepen, csak az ügyet vezeti ő. Ez számára azzal jár, hogy kapott egy adag bürokratikus feladatot, ami frusztrálja s amit csak lehet, delegál belőle. Viszont így legalább szinte teljesen szabad kezet is kapott. Persze, szabad kéz, szabadság, csak valaki állítsa már meg a csempészeket. Végülis a kopót is szabadon engedik a vad után, mégsem saját akaratából van ott, s utána újra láncra kötik. Tobias azonban már vérszagot fogott, úgyhogy nem fog megállni, míg meg nem találja a csempészeket s segítőiket. Ha kell, felforgatja az egész kontinenst.

Rögtön a cselekvést választja Martin, mire Tobias megkönnyebbül, s fordul is az épület felé. Szemüvegét felnyomja orrára, kabátjának gallérját feltűri, s még odaint az egyik helyszínelő kollégának, mielőtt bármerre is lépnének. Kérdőn felvont szemöldökkel pillant vissza Martinra s érti, miért is vonakodik bemenni. Azt nem tudja, hogyan lehet így ezt a munkát végezni, de érzi, amit fejével nem tud megérteni.
- Ez... ez itt csak a morzsa, mit siettükben besepertek az asztal alá - hangja rekedt, ajka megremeg az elfojtott dühtől. Az épület árnyéka sötét foltként terül szét körülöttük; hirtelen azt lehet észrevenni, csend lett, a bámészkodókat hátrébb küldték, akinek dolga van, az mind bement, a kint őgyelgők némán nézelődnek, csak a kerekes hordágy csikorgása hallatszik ki távolodón az épület mélyéből. Körülöttük mindenki félrehúzódott, ketten maradtak az udvar közepén. Tobias az ajtóra mered, végigpergeti fejében az összes arcot, akit keresnek még s akit már nem, mert egy ilyen csikorgó, rozsdás hordágyon vitték el.
- Nem akarsz túllátni a tárgyakon, a munkádon, de az ott bent, az nem egy tárgy, nem egy tárgy tette őt oda és hagyta ott, vérbefagyva. - Már válla, egész teste belefeszül az indulatba, mit igyekszik valamelyest felszín alatt tartani. Tudja, hogy nem kéne kiengednie, hisz nem Martin tehet róla, de mély szakadék tátong aközött, amit tud, és amit tenni képes.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Martin Romberg
Minisztériumi dolgozó, Végzett Hallgató, Bogolyfalvi lakos



offline
RPG hsz: 219
Összes hsz: 620
Írta: 2021. január 28. 18:35 | Link

Tobias
helyszínelünk | Üstösd

Értettem, amit mondott, de nem jött meg tőle sem a bátorságom, sem pedig kedvem ahhoz, hogy bemenjek. Biztos voltam abban, hogy nem elbagatellizálni próbálta egy ember halálát, mégis mintha elvárta volna tőlem, hogy felvegyem a halottkémek hálátlan szerepét, és azzal kívánt nyugtatni talán, hogy ennél csak rosszabb várható. Nevetséges. Ismerem őt annyira, hogy felismerjem az arcáról leolvasható indulatokat. Valamiféle mély harag lakozott benne. Mindaz, amit ha hazavisz, a fáradtságban, az életkedvének eltűnésében, szokatlan viselkedésében látok lecsapódni. És amiből egy-egy veszekedés születik. Egyre kevésbé vagyok kíváncsi erre. Talán a kor teszi. Látszik, hogy miért tartják - szenvedéllyel, önmagát feláldozva dolgozik, akárcsak én, de velem ellentétben ő túl nagy árat fizet az empátiájával. Mély sóhaj hagyta el a számat, mert tudtam, hogy nem fogom tudni észhez téríteni. A múltkor sem sikerült, és ott még jóval humánusabbak voltak a körülmények. Lassan változunk, az idő vasfoga csúnyán belénk mar, s mintha e harapásnyomból egy mély seb szakadt volna fel, melynek két szemközti oldalán állva kerülnénk egymástól egyre távolabb.
- Ha sietteted magad, te is csak morzsákat fogsz hagyni - figyelmeztettem halkan, megtörve a kísérteties csendet. Ha nem lettek volna körülöttünk, még a vállára is rátettem volna a kezem. Könnyű ilyenkor elveszíteni a fejünket, ugyanakkor felelősnek érzem magam Tobi lelkiállapotáért.
- Nem akarat kérdése... - mosolyodtam el halványan, némileg akadékoskodó hangon. Semmi kedvem nem volt vitatkozni vele. Ezért is utálom, ha ismerősökkel dolgozom. - Tartsuk magunkat ahhoz, amiért ideküldtek minket, és ne terjeszkedjünk túl annál, mint amivel megbíztak. Olyanban akarsz elmélyedni, ami nem visz közelebb a megoldáshoz, csak ostorozod magad vele... De neked ezt már tudnod kéne - szúrtam oda a végén, majd intettem, hogy vezessen, mielőtt még egymásnak ugrottunk volna. Úgy tűnt, inkább a holtak, mint az élők társaságára kezdtem el vágyni.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Eördögh Lars Tobias
INAKTÍV


Eat the rude | bloodhound
offline
RPG hsz: 287
Összes hsz: 3461
Írta: 2021. január 28. 21:17 | Link

Martin
helyszíneljünk | Üstösd


Reszketegen kiengedi a levegőt, s kicsit elfordul, az épület felé, aztán megáll, háttal Martinnak, mindenkinek.
- Érzem magam... vékonyodni, napról napra - szól halkan, de még épp hallhatóan. Érzi és tudja is, mennyire aggódik érte Martin. S mennyire fárasztó ez a szerep számára, egyre nehezebb. Tobias nem kérte, nem akarja. Egy pillanatig mégis elfogadja, elmerül benne, s a felszín alatti tompa búgás, langymeleg megnyugtatja, ellazítja. Ez nem egészen önsajnálat, csak engedi, hogy átjárja a másik iránta érzett aggodalma.
Gyengesége nem tart sokáig, Martin hangja visszarántja, helyre billenti. Tekintete elsötétül, megfeszül az állkapcsa, ahogy beszívja a fagyos januári levegőt. Nagyot nyel s megfordul, szembeáll vele.
- Nem mindenkinek adatott meg a szelektív látás lehetősége - feleli nyersen.
Nem kényszerít semmit Martinra, nem is tenné, nem is kérné. Az ő munkája kényelmesen körbehatárolható, elvégzi, majd hazamegy, s holnap új feladatot kap. Tobias sem viszi haza a munkát, nem egészen - az, a "munka", a szörnyek és rémek, befúrják magukat minden kis repedésébe, arcának, testének, lelkének gyűrődéseibe, s ott bekucorodva mennek vele. Tehát nem, nem viszi haza magával; mennek azok maguktól.
- Mondod, nem akarat kérdése, majd megjegyzed, én elakarok mélyedni bármiben is. - Felvont szemöldökkel néz a férfire; korábbi magabiztossága újra ott pihen a vállain. - Igazad volt. Ez nem akaratról szól. Ez az... elmélyedés. Ha jön az ár és mindent betemet, nevetséges próbálkozás ellenállni.
Korábbi jelzésésére, hogy menjenek be, csak most reagál, határozottan elindul befele, ahonnan épp most gördül ki a hordágy egy letakart, kicsi testtel. Tobias megtorpan a lépcső aljában, szinte megbabonázva követi szemével a kocsit. Egy újabb kép vésődik be a többi mellé.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Marina Darik
Független boszorkány, Végzett Diák


noisy little f*cker
offline
RPG hsz: 463
Összes hsz: 757
Írta: 2021. január 31. 00:04 | Link


#kitudjamileszebből
#Lokiéknál
#aszökés
#Loki



Tökéletesen sikerült a vicc, érezte, ahogy az - amúgy sem kicsi - önbizalma csak még nagyobbra duzzad a büszkeségtől. Csak két évébe telt, de már magyar szóvicceket mond, hát mekkora előre lépés ez? Jó, igaz még nem jött neki úgy zsigerből, mint Lokinak, de már az sem volt kis teljesítmény, hogy megértette amikor a szöszke dobálódzott neki velük. És most meg már sajátot talált ki.
- Pedig szerintem az volt - vonta meg Mae a vállát, de azért hagyta, hogy Loki távolabb húzza Móric szobájától. Édes drága Móric, majd máskor. Kabátját ledobta az egyik szekrényre.
- Szóval a srác képes volt tripla árat kérni a cuccért csak azért, mert azt mondtam neki, hogy csúsztatottan adjuk át a dolgokat, mint a könyvekben - mesélte tovább a szöszkének a sztorit, miközben leült a táskája mellé a székre, és kutakodni kezdett benne. Az egyáltalán nem zavarta meg, hogy közben barátja tönkre teszi az arcberendezését, inkább csak ravasz rókamosollyal kihúzta a fiolát az egyik rejtettebb zsebből.
- Gondoltam kipróbálhatnánk - nézett rá a másikra. - Ennél jobb időpontot és helyet nem is tudnék rá mondani - tárta szét kezeit a lány, és a fiú felé nyújtotta az üvegcsét, hogy ő is rendesen meg tudja nézni a lilás folyadékot.
- A srác azt mondta, hogy ez három napi adag. - Pontosabban három és fél, mert a hét napi volt kettő fiolába elosztva, de az már csak részlet kérdés volt. - Szóval maradnia kéne belőle - magyarázta. És itt le is tudta az összes felelősséget, amit a dealer mondott neki.
- Átengedem neked az első korty lehetőségét - szólt izgatottan a lány. Alig várta, hogy kipróbálják végre.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

ORIGINAL FAMILY
DISAPPOINTMENT
Mórocz A. Móric
INAKTÍV


Tökfej
offline
RPG hsz: 308
Összes hsz: 584
Írta: 2021. február 8. 17:03 | Link

R I N
rosszalkodásokba’ otthon | Csermelymenedék

Joh, totálisan értetlenül bámulom dán barátnőmet, számat eltátom néhány résznél, de igyekszem hamar tovább lépni azon, hogy mégis milyen csúsztatásról beszél meg könyvről, mert szinte levegővétel nélkül haladunk tovább, és… valamiért ma sokkal nehezebben tudom követni, mint eddig bármikor. Lássuk be, nem is könnyíti meg, mert nagyjából percek telnek el, mire a könyves csúsztatás leesik egyáltalán, szóval egyelőre elég szar statisztikát állítok fel értelmezésből. Eddig rontottam a statisztikát, mert ahogy a labda koppan a fejemen, felülök, ezzel egy időben húzza ki Rin a fiolát a táskájából. Szinte már megbabonázva nézem az üvegcsét, amit pörget ujjai között, kékjeim zizzennek arcára, ahogy folytatja. Szóval próbáljuk ki. Há’ nem mondom, nem teketóriázunk, ha csak így belevágunk a közepébe, az biztos, de végül is igaza van. Nincs itthon senki, ismerős terepen vagyunk, ráadásul Rinnel történne meg. Nos…
Szusszanva dőlök előre, hogy elvehessem Rintől az üveget. - Három nap? - gyors fejszámolás. - Akkor nagyjából egy kortyot kellene inni, mi? És hogy a bánatba mérjem ki az egy kortyot? - nézek értetlen barátnőmre, de mielőtt megszólalhatna pattintom le az üvegcse tetejét, hogy haladjunk, a kérdés csak költői volt, inkább ne is válaszoljon rá, mert csak húzzuk az időt. Apró pánikkal, mégis hatalmas izgalommal, kékjeimben pillantok Rinre, mielőtt vállat vonva húznám meg az üveget. Nem nagyon figyelek az egy kortyra, de ahogy visszaejtem az üveget magam elé, elégedett grimasszal konstatálom, hogy nem ittam meg az egészet, szóval nagyjából megvolt az egy korty.
- Oké, te jössz - nyújtom vissza Rinnek nyammogva az üveget. Igyekszem dűlőre jutni az üveg tartalmának ízével, de nem nagyon akar összejönni, szóval csak… nyammogok tovább, amíg várom, hogy valami történjen. Erre is igaz, hogy folyadékként hamarabb felszívódik, szóval előbb üt be a hatása? Egyébként kérdés: mi a tündérpor hatása? Lehet tényleg meg kellett volna kérdezni, mer’ amúgy fogalmam sincs. - Te figyu! Ez hogy jutott egyébként eszedbe? - remélem érthető a kérdés, miközben eldőlök ismét az ágyon, de a labda dobálás most elmarad. Még sínylem az előző bénázásomat, szóval most nyugton maradok kicsit.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

" " "
L O K I K U S, HOGY ESZMÉLETLENÜL őrült, kiszámíthatatlan, rosszindulatú gyökér
Martin Romberg
Minisztériumi dolgozó, Végzett Hallgató, Bogolyfalvi lakos



offline
RPG hsz: 219
Összes hsz: 620
Írta: 2021. február 10. 00:33 | Link

Tobias
helyszínelünk | Üstösd

Egyikünk sem az a típus, aki munka közben valami olyanra koncentrál, ami hátráltatná őt a feladata elvégzésében. Zavaró tényezők mindig vannak, mint nekem az, hogy egy levegőt kellett szívjunk egy rendkívül nyomasztó helyen. Tobi előszeretettel foglalkozott az összképpel, mintha Sherlock módjára megtalálhatott volna valami rejtett nyomot a káoszban, zűrzavarban. Pedig a bűnözők általában nem ilyen összetetten gondolkodnak, mint ő. Itt nincsenek apró betűs részek, csak a szomorú tények. Ezeket kellene észrevennie. A kész dolgokat. Nem többet belelátni. Nem más elméjében kutakodni, mint valami önjelölt legilimentor. Suszter a kaptafánál, érzékek ide, vagy oda. Mások azt hihetnék, a pénzért csinálja, de még az se kell neki. Mi másért marcangoltatja ennyire magát? És hogyhogy nem roppant még össze?
Megfeszültem, torkomon azonban megakadt a szó - miért kellett ezt felhoznunk? Maradhattunk volna a szakmai részénél, helyette sebeket kezdtünk feltépkedni. Utálom az ilyet, ha még nem mondtam volna. Mindig is tudta, oly sok emberrel ellentétben, hogy hogyan találhat rajtam fogást, keltheti a bűntudatot következmények nélkül.
- Megint...? - haraptam el a számat, mert nem mertem konkretizálni a kérdést, bár sejthette, mire, vagy kire gondolhattam. Örültem, hogy őszinte volt, még ha fájtak is a szavai. - Ne hagyd, hogy egyedül harcolj - talán ez volt a legtöbb, amit mondhattam volna azon kívül, hogy szigorúan ráparancsolok, hogy szedje össze magát.
- Hát nem könnyebb szelektálni, mint részletekből rekonstruálni az összképet? - vontam kérdőre. Tudtam persze, hogy parttalan vitát kezdtem, ezúttal is, de sose bírtam, ha valaki afféle veleszületett tulajdonságokkal akart takarózni, palástolni magánéleti nehézségeket. Arra való a pszichológus, hogy helyretegye az ilyen kijelentéseket, nem pedig arra, hogy minden egyes magatartást kimagyaráztasson olyan dumával, hogy ezt a kisujjadból szoptad ki. - Na ugye... - zártam le ennyivel. És jött a hordágy. A kerekeit néztem, majd a lepelt. Rezzenéstelenül. Be akartam bizonyítani, hogy erős vagyok, de arcom fehéren világított az alkonyatban. Nyeltem egyet, kezeim ökölbe szorultak, aztán követtem mai felettesemet. Alig nyúltak még valamihez odabenn. Hátraléptem eggyel, szememmel Tobi és az általa megbámult tárgyak között cikázva, próbáltam olvasni az arcáról, hátha a munkámban is hasznosíthatom a reakcióit. Nem mertem újra megszólalni.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Marina Darik
Független boszorkány, Végzett Diák


noisy little f*cker
offline
RPG hsz: 463
Összes hsz: 757
Írta: 2021. február 10. 23:19 | Link


#kitudjamileszebből
#Lokiéknál
#aszökés
#Loki



Igaz, ami igaz. Amikor a srác átadta neki a terméket, akkor azért hezitált, mert félt, hogy a barna majd valami gyerekes tréfaként éli meg a szert. És hát... ez épp így történik. Bármennyire is azt ígérte neki, hogy komolyan fogja venni, mégis egy tizenhat éves cserfes szájú dánról beszélünk, aki még a két Móricot se tudja megkülönböztetni hajnalban. Szóval miután figyelmeztette barátját a szer adagját nézve, már csak arra tudott figyelni, hogy valamennyire úrrá legyen izgatottságán és képes legyen maga is meginni a szert.
Barátja arcát nézte, várt valami reakciót, de a nyammogáson kívül más nem érkezett. Remek. Akkor saját tapasztalás lesz. Átvette az üvegcsét, és maga is megpróbálta az egy kortynyi adagot kimérni a mézszerű anyagból. Ahogy a szer a nyelvéhez ért, kicsit megrázkódott, és grimaszba fordult az arca. Visszatette a tetőt, és az asztalra fektette a fiolát. Még az orra is csavarni kezdte a furcsa érzéstől. - Olyan mint... mintha csillagport ennék - hasonlította, no nem mintha bármikor evett volna ténylegesen az anyagból. Mégis, csak azt tudta volna elképzelni hasonlóképp.
Felállt a székből, és maga is elfeküdt Loki mellett az ágyon. - Gondoltam vicces lesz. Amúgy is hülyék vagyunk, és mivel ez csak boldogabbá és fesztelenné tesz állítólag, kíváncsi voltam hova fejlődhetünk még. Mármint... mi ketten pont nem vagyunk olyan emberek, akik annyi gáttal küzdenek. Pláne nem egymás előtt - ingatta a fejét még fekve is a lány. Másfél év alatt olyanok lettek, mintha mindig is ismerték volna egymást. Ha lett volna legjobb barát vetélkedő, akkor biztosan megnyerték volna, mert nem hogy az összes kínos sztorit tudták egymásról, de azok kilencven százalékát együtt is csinálták. Egyedül akkor voltak nagyon külön, amikor Marinának vissza kellett mennie Dániába. De akkor is üzentek naponta egymásnak.
- Te érzel valami változást? Mármint milyen gyorsan hat egy ilyen szer? Én még csak nyalókát ettem, de azt nem éreztem meg - vallotta be a lány, ahogy kékjeit Lokira kapta. Lehet mégis ki kellett volna jobban faggatnia a forrását.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

ORIGINAL FAMILY
DISAPPOINTMENT
Mórocz A. Móric
INAKTÍV


Tökfej
offline
RPG hsz: 308
Összes hsz: 584
Írta: 2021. február 21. 16:47 | Link

R I N
rosszalkodásokba’ otthon | Csermelymenedék

Nem tudom, hogy miért, de apró kételyek vannak bennem. Nyilvánvalóan nem azért, mert valóban meg fogjuk csinálni, hiszen Rin mellettem van, és csak örülök, hogy nem mással szeretné kipróbálni, mert - logikusan - akkor nem lennék mellette, és úgy igencsak nehéz kivitelezni, hogy vigyázni tudjak rá. Mindegy, nem aggódok ezen, mert haladni kell, és ahogy én, majd Rin is iszik egy-egy kortyot, tovább is lépek a kételyeken. Halkan felnevetek a hasonlaton, megkímélem magam a választól, pedig nagyon szívesen feltenném a kérdést, hogy mégis honnan tudja milyen íze van a csillagpornak. Széles mosollyal ajkaimon követem végig, ahogy mozdul, arrébb csúszva adok neki helyet magam mellett. Oldalamra fordulok azonnal, hogy láthassam arcát, tenyeremet felfelé fordítva csúsztatom arcom alá.
- Lehet, hogy semmi változást nem fogunk érezni, mert amúgy sem vagyunk olyan merevek, érted - ráncolom szemöldököm az elhangzottakon, ahogy egy hosszabbat pislogok. Fürkészem Rin arcát, végül vállat vonok. - De legalább már elmondhatjuk majd, hogy kipróbáltuk - vigyorodom el szélesen, mert ha más nem is, legalább ez tutira megtörtént már. Nem feszélyez, hogy esetleg hülyeséget csinálunk, hiszen az iskolában is együtt cselekedjük meg ezeket, most ettől mégis mi változna? Ugye, hogy nem tudsz rá válaszolni? Őszintén szólva én már nem is akarok, mert testemet érzem sokkal könnyebbnek, akaratlan széles mosoly villan meg arcomon, ahogy barátnőmet fürkészem és hallgatom, majd hangosan nevetek fel. Szabad kezemet emelem szemeim elé, igyekszem mérsékelni a nevetést, de azért egy ilyet egy nyalókához hasonlítani elég meredek.
- Nem tudom mennyi idő, de olyan fura érzésem van, de közben meg jó. Érted - gondolkodom el egy pillanatra. - Mondanám, hogy kedvem támadt oroszul reppelni neked, de az amúgy is megtörténik, szóval nem tudom… az tuti, hogy… hát ja, kezdek felszabadulni - pfölve röhögök fel őszintén azon, ami nem is vicces, kékjeimmel kapom el  Rin tekintetét, ahogy engem fürkész, de ennél többet nem tudok mondani, csak nevetgélve fordulok hátamra, hogy a plafont kezdjem el fürkészni. Eddig arcom alatt lévő kezemet teszem fejem alá.
- Figyu… - kezdek bele lassan. - Anno, a bálon azért mondtad azt, mert egyszer vissza kell majd menned Dániába? A közeljövőben, érted… - mármint oké, nyilván vissza-vissza fog járni, talán vissza is megy véglegesen, de nem mindegy, hogy három hónap múlva vagy harminc év múlva.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

" " "
L O K I K U S, HOGY ESZMÉLETLENÜL őrült, kiszámíthatatlan, rosszindulatú gyökér
Marina Darik
Független boszorkány, Végzett Diák


noisy little f*cker
offline
RPG hsz: 463
Összes hsz: 757
Írta: 2021. február 21. 23:43 | Link


#kitudjamileszebből
#Lokiéknál
#aszökés
#Loki



Alig hogy elfekszik a barna is az ágyon, máris valami könnyedséget érez meg magában. Először furcsálni kezdte, hiszen nem lehet, hogy ilyen gyorsan hasson a szer, csak aztán rájött, hogy a szökési terve miatt a vacsorát is kihagyta, tehát nincs minek felszívnia az anyagot, és az akár azonnal is képes hatni. Így már megvan miért érzett hirtelen hihetetlen késztetést arra, hogy elkezdjen az ágyon ugrálni.
Loki magyarázatára azonnal elkezdett maga is rötyögni, ilyen lassú hullámokban, mintha maga se tudná eldönteni, hogy most tényleg nevetni akart, vagy nem. Fejét barátja felé fordította, és úgy nézte a másik íriszeit, közben pedig hagyta, hogy ellazuljanak a tagjai. Viszont a kérdésre egy pillanatra mintha visszanyerte volna a gondolatait. De tényleg csak egy kis időre, mert mikor már a plafon fele nézett ő is, addigra már el is szállt a bú.
- Nem tudom. Semmit nem tudok - magyarázta. - Olyanok a napjaim, mint abban a mugli játékban, tudod, ahol az a kis figura a bajusszal ugrál, és meg kell mentenie a hercegnőt. De sose tudhatod mi vár a következő részben - magyarázta a lány, és igen kedves olvasó. Marina Darik a Mario Kart játékhoz hasonlította az életét.
- De ha már bál, van egy dolgom, ami hosszú hónapok óta lenyomja a lelkem - mondta a hosszú bevezetőt Mae, és kezét is a mellkasára helyezte. - Emlékszel a színpadra? Aszt hiszem akartam azt a csókot - vallotta be. - Tessék, kimondtam! - tárta szét a karjait, és maga se tudta miért tesz ilyen meggondolatlan dolgokat. Ja várj, mégis.
- De aztán tudod, jöttek azok a dolgok Boróval, és hát melegen nem vágyhatsz egy fiú csókjára - nevetett magán a lány, mintha csak olyan eszeveszett dolgokat mondana. Bár igazából ő maga sem tudta, hogy pontosan miért falaz már megint. Mert azért egy hangyányit még mindig tudta, hogy nem volt normális, amit a belsője tett vele, amikor olyan közel voltak egymáshoz. De közben meg sokkal durvább volt, amit a rellonos lány váltott ki belőle. Most meg csak beszél össze vissza.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

ORIGINAL FAMILY
DISAPPOINTMENT
Mórocz A. Móric
INAKTÍV


Tökfej
offline
RPG hsz: 308
Összes hsz: 584
Írta: 2021. február 22. 14:15 | Link

R I N
rosszalkodásokba’ otthon | Csermelymenedék

Nem akartam belemenni a témába, de azóta bennem van a kérdés, mióta fülembe suttogta félelmét. Mivel tudom, hogy nem az országba való visszameneteltől fél leginkább, hanem attól, hogy maga mögött kell hagynia, csak még rosszabb érzést kelt bennem. Hogy hagyhatna itt, amikor az igencsak burkolt mondat mögött is megértettem azt, amit akkor és ott valójában mondani akart nekem? Ki lehetne még egy olyan az életemben, mint Rin, aki ki sem mondja, mégis tudom mire gondol? Hősiesen bevallanám, hogy szívemet szorongatja az érzés a tudatra, hogy itt hagy, de úgy vagyok vele, ha mennie kell, mert neki úgy lenne jó, nem tartanám vissza. Menjen, valahogy el tudnám fogadni, az már más kérdés, hogy nehezen, de végül is… nincs hozzám kötve.
Akaratlan nevetek fel a hasonlaton, amit használ, bólogatva közlöm, hogy figyelek és értem, amit mondd, csak éppen a beszéd nem megy a röhögéstől. - Tudom-tudom, és oké, csak… szólj, ha menned kell - vonok aprót vállaimon, mintha nem lenne olyan nagy dolog, pedig igenis az, de még mindig nem én döntök ebben, ahogy nem is ő, és még csak beleszólásunk sem lenne, hiszen ki hallgatna két tizenévesre? Jó, nyilván el tudnám érni, hogy meghallgassanak, de benne van a pakliban, hogy csak rontanék a helyzeten vele, amit Rin sínylene meg. Nem tehetem.
Bólintok, jelezvén ismét, hogy figyelek, ám amit mondd, nem nevetést vált ki belőlem. Kékjeim kikerekednek, ahogy a plafont bámulom, lassan, szinte már kínzóan lassan fordulok Rin felé, aki folytatja a halandzsázást, miután kimondta a lényeget. Mert ez a lényeg. Azt akarta, hogy megcsókoljam? Mégis miért? Kékjeimet függesztem arcára, ahogy nevetgél magán, de nekem még csak ajkaim sem remegnek meg, hogy legalább az inger meglenne. Mert nincs. Nagyon nincs. Tudom, mit érez, mert valahogy bennem is hasonló érzések kavarogtak, mindössze nem voltam képes egy ilyennel elrontani azt, ami köztünk van, de hazudnék, ha azt mondanám, hogy szívem nem dobogott kicsit hevesebben akkor, ahogy most is. Annak ellenére, hogy végtagjaimat szinte alig érzem, és fejem is kissé ködös, hirtelen támaszkodom fel és tapasztom ajkaimat Rinére. Egyik kezemmel támaszkodom meg feje mellett, ahogy fölé tornyosulva hajolok lejjebb, míg másikkal könyökölök az ágyon továbbra is. Nem nyújtom el a csókot, nyelvem épphogy beférést kért Rin ajkai között, amikor megszakítom és eltávolodom tőle. Csillogó kékekkel pillogok le rá, és valószínűnek tartom, hogy ugyanolyan meglepettség ül ki saját arcomra is, mint Rinére fog.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

" " "
L O K I K U S, HOGY ESZMÉLETLENÜL őrült, kiszámíthatatlan, rosszindulatú gyökér
Marina Darik
Független boszorkány, Végzett Diák


noisy little f*cker
offline
RPG hsz: 463
Összes hsz: 757
Írta: 2021. február 22. 16:56 | Link


#kitudjamileszebből
#Lokiéknál
#aszökés
#Loki



Igazából a téma komoly volt, és talán Mae is jobban kifejtette volna barátjának, hogy nem a saját döntése miatt menne el, sokkal inkább a kényszer szülné a helyzetet. Félt tőle, hogy egyik nap az apja közli, hogy haza kell mennie. Hogy nem jöhet többé Magyarországra, mert csak rossz hatással van rá. Sőt, egyenesen rettegett tőle, hogy bezárják abba az otromba nagy lakásba, és sokáig még az utcára se mehet majd. Levágják a szárnyait, hogy kedvükre tanítsák meg fütyülni.
- Ha megyek, te lehel az első, aki tudni fog róla - zárta le inkább a témát. Nem akart szomorú lenni. Bolondságot akart, amíg csak lehet. Talán ezért is ismerte el azokat az érzelmeket, amelyek időről időre felülkerekednek rajta. Hogy zavarban volt-e közben? Kicsit. De a szer miatt csak szimplán mókaként fogta fel ezt is. Nevetgélt, és csak lassan fogta fel a csöndet, ami Loki körül gyűlt. Már épp fordult volna mosolyogva, hogy megjegyezze, hogy ilyen se sokszor van, hogy a szöszke szavak nélkül marad, amikor megérezte az ajkakat sajátján. A hirtelen rátörő zavart gyorsabban legyűrte, mint alap helyzetben tette volna, és egy pillanat múlva reagált szája a fiúéra. Szétnyíltak ajkai, de a csók megbomlott. Kitátotta szemeit, amire nem is emlékezett mikor hunyta le, és úgy nézte a másikat, mintha csak akkor fogta volna fel, hogy az Loki. A legjobb barátja. És a nyelve majdnem az ő szájában volt.
- Wow - szakadt fel a lány mellkasából, és elmosolyodott. - Hát erre megérte hónapokat várni - kuncogott, bár őszintén nem tudta megmondani, hogy pontosan min. Mert hogy a szőke tényleg jobban csókolt, mint ahogy elvárásaiban. - De jobb lesz, ha befejezed azt a csókot, mielőtt a testvéredet kérem meg, hogy tegye meg helyetted - cukkolta egy kicsit, és huncut vigyorra húzódtak a barna ajkai. A szituációhoz képest túlon túl jókedve volt, de a tündérpor annyira elködösítette az agyát, hogy még csak azt sem fogta fel teljesen, hogy miket mond. Mintha csak egy végtelenül groteszk álom lenne.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

ORIGINAL FAMILY
DISAPPOINTMENT
Mórocz A. Móric
INAKTÍV


Tökfej
offline
RPG hsz: 308
Összes hsz: 584
Írta: 2021. február 22. 19:04 | Link

R I N
rosszalkodásokba’ otthon | Csermelymenedék

Ahogy a csók megszakad, kissé hitetlenül pillogok le Rinre. Komolyan megtettem. Így utólag már nem tudom hova, de szívem hevesen kezd el dobogni. Keresem magamban az okokat, de nincsenek, mindössze elég volt annyi, hogy azt mondta, akarta akkor és ott, hogy megcsókoljam, csak én nem tettem meg. Ugyanúgy bennem van a kérdés, hogy mégis miért akarta, amikor ott van az Ombozi, akiért elvileg szíve repes a lánynak, most mégis…
Szinte megfagyott a levegő köztünk, amit végül Rin megszólalása tör meg. Megkönnyebbülten mosolygok vissza rá, legalább az biztos, hogy annyira nem volt szörnyű, mondjuk ebben van tapasztalatom, és egyelőre valóban nem panaszkodott senki. Mosolyomból lesz szemtelen vigyor, ahogy folytatja, nevetve túrok szőke tincseim közé. - Ezt örömmel hallom - bennem akad a szó, pedig folytatnám, de Rin megelőz, és olyat mond, ami egyáltalán nem tetszik. Nyammogva forgatom meg szemeimet látványosan, széles vigyor terül el ajkaimon végül, bár legszívesebben durcásan a világból kifutnék szavaira, hiszen ismét testvérem van porondon, de ehelyett visszahanyatlok az ágyra, miközben Rin karját megfogva rántom magamra és csókolom meg azonnal ismét. Kérésének eleget téve most nem finomkodok, azonnal elmélyítem, nyelvem hívja az övét táncra, bármennyire is idegen és félelmetes, hogy éppen a legjobb barátomat csókolom. Jobb kezem csúszik arcára óvatosan, füle mutató- és hüvelykujjam között helyezkedik el, másik kezemmel simítok hátára. Idegen, mégsem érzem azt, hogy helytelent tennék éppen, pedig mindennel ellentétes, amit eddig átéltünk együtt. A por jótékony hatása lenne, hogy a ködös gondolataim között nem jön át a sziréna, ami jelzi, hogy valami nem oké? Felszabadultan csókolom őt, hátára csúsztatott kezem cirógat végig gerince mentén közben, mintha mi sem lenne természetesebb.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

" " "
L O K I K U S, HOGY ESZMÉLETLENÜL őrült, kiszámíthatatlan, rosszindulatú gyökér
Eördögh Lars Tobias
INAKTÍV


Eat the rude | bloodhound
offline
RPG hsz: 287
Összes hsz: 3461
Írta: 2021. február 22. 19:07 | Link

Martin
helyszíneljünk | Üstösd



Tudja, mennyire feszült helyzetet teremt egy mondatával, pillantásával, de a tény, hogy tudja, mit tesz, még nem elég ahhoz, hogy mondjuk esetleg ne tegye meg. Pedig mindketten csak rosszul érzik magukat utána. De nem lehet egy hegesedő sebet nem piszkálni, túlságosan viszket ahhoz.
Tobias számára nem elvi kérdés, mégcsak nem is döntés joga, hogy valami grandiózus nagy összképet keressen, hogy túllépjen a hétköznapi feladatai elvégzésénél. Ő mindent lát. Egyedüli megoldás erre az volna, ha itt se lenne, ha nem jönne el, ha más munka után nézne, ha megmaradna az otthona kényelmében, kutyáival, Ruval. De már megtanulta, hogy úgyis megtalálják a rémek, jelenében s múltjában egyaránt kísértik. Egy olyan embernek, aki nem felejt el soha semmit, nincs megnyugvás.
Elharapott, rövid kérdésére Tobias Martinra pillant szeme sarkából, majd lecsüggeszti állát, a földet nézi, nem felel. Mit mondjon? Már megint, igen. Megtalálták egymást, keresés nélkül. Legalábbis Tobias részéről nem volt szándékosság a dologban. A másikról nem nyilatkozhat. Ez itt - ez a munka, ez az eset, ez a nyomozás - róla is szól. Ellene dolgozik. Miatta van itt - miatta is. Érte. És igen, jó volna nem egyedül harcolnia, újabb pillantással felel csak - szemöldökét felvonva üzeni, azt hittem, nem vagyok egyedül, de aztán csak elfordul, nem akarja ő most kérdőre vonni, nem kér ő semmit tőle, soha nem tette.
- Én az összképből rekonstruálom a részleteket - forgatja vissza a szavait, mert azért azt nem lehet, hogy még mindig itt tartanak. Persze, innen nehéz tovább lépni, ez egy olyan megemészthetetlen velejárója Tobiasnak, ami örökké vissza fog csapódni, amit annyira kevesen értenek meg, hogy talán csak három emberről merné kijelenteni, hogy érti s soha nem vádolná kifogáskereséssel. Az élet iróniája, hogy a háromból az egyik pont az, aki miatt ma itt vannak.
Nem is akarja ezt tovább boncolgatni, végezzék el inkább azt, amiért jöttek. Ahogy beérnek az épületbe, Tobias lassítás nélkül vonul végig az előteren, karjával mutatva csak, merre mi történt. Hol tartották fogva a gyerekeket. Hol folytak a kísérletek. Ez utóbbinál már megáll, itt több olyan eszköz is van, amihez nem mert senki nyúlni. A helyszínen dolgozók kitérnek az útjukból, kiürül a terem, mikor belépnek. Évekbe telt, mire Tobias eljutott ide, hogy a kollégái tudják, mire van szüksége, mit vár el, s ezért cserébe mit tud nyújtani. Még vannak azért bökkenők, de nagyjából egy-két pillantás, szó elég, hogy visszazökkenjen minden.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Marina Darik
Független boszorkány, Végzett Diák


noisy little f*cker
offline
RPG hsz: 463
Összes hsz: 757
Írta: 2021. február 22. 20:06 | Link


#kitudjamileszebből
#Lokiéknál
#aszökés
#Loki



Engedett a fiú húzásának, mintha csak természetes lenne az, amit jelenleg művelnek. Pedig minden volt, csak nem szokásos. Ahogy bal keze a fiú mellkasát simította, rögtön bevillant a lánynak, mikor Lokival együtt alszanak. Akkor a megnyugvást szokta keresni ott, most viszont valami egészen más bizsereg a testében. Érezte, ahogy a mellkasa egyre intenzívebben kezdett el fel-le mozogni, ahogy a csókjuk is egyre hosszabbra nyúlt és a bőre alatt pezsgett a vére. Loki ujjai nyomán libabőrös lett, és hirtelen már azt a hajszálnyi ellenszegülést sem érezte, amit addig.
Egy pillanatra elvált a szőkétől, hogy levegőhöz jusson, közben bal lábát átvetette a másik derekán. Rádőlt mellkasára, és Loki arcára simítva kezét újabb csókokért hajolt. Haja függönyként borult jobb oldalra, mintha csak még meghittebbé akarná tenni számukra a pillanatot. Balja a fiú mellkasán szánkázott le, és a fiú pulcsijának szegélyénél játszadozott, közben ujjai be-beszánkáztak a nadrág dereka alá, de a hangsúlyt még mindig nyelveik tánca vitte. Mígnem Mae bele nem mosolygott a csókba, és feljebb nem emelkedett.
- Okay, here me out - kezdte a lány, és felült. - Tudod mitől lehetne ez még jobb? - kérdezte felvillanyozva, és közben alig bírt nem nevetni a lány. - Egy kis édességgel. És most tejszínhabra gondolok - jelentette ki azonnal, és csillogós szemeivel a fiúét kutatta. Aztán gyorsan felállt, maga után húzva Lokit is, ami miatt szinte azonnal elvesztette az egyensúlyát, és az asztalnak esett. Nevetve állt újra két lábára, és kuncogva indult meg a lépcső felé. Lábai alatt a talaj egy kicsit imbolygott, de nem úgy, mint amikor részeg az ember, mégis ahhoz lehetett a legjobban hasonlítani. Közben folyamatosan kuncogott és mosolygott. Egész nagy kihívást jelentett ilyen állapotban felkutatni a hűtőt a házban.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

ORIGINAL FAMILY
DISAPPOINTMENT
Mórocz A. Móric
INAKTÍV


Tökfej
offline
RPG hsz: 308
Összes hsz: 584
Írta: 2021. február 22. 20:27 | Link

R I N
rosszalkodásokba’ otthon | Csermelymenedék

Talán azért nem szól olyan veszélyesen hangosan az a sziréna, mert van valami, amit eddig nem vettünk észre? Se ő, se én? Valami olyan, ami végig az orrunk előtt volt, csak eddig annyira elvoltunk a megszokott világunkban, hogy figyelmen kívül hagytuk? Aha. És akkor az mi? Hah, nyilvánvalóan nem most fogok ezen nekiállni gondolkodni, amikor érzem, hogy Rin bőre libabőrös lesz érintéseim után, így csak bátorságot kapva simítom végig újra és újra bőrét, a végére már ott, ahol csak érem. Rin helyezkedése nem sokban zavarja meg, hogy nyelveink folytassák a táncot, ám amikor megérzem ujjainak érintését nadrágom pereme alatt, szívem hol kihagy egy dobbanást, hol olyan hevesen kezd el verni, hogy kitöri a bordáimat. Remek lenne, akkor gyógyítót is hívhatnánk a buliba, ami csak akkor lenne jó, ha valaki cuki doktornő segítene rajtam, amíg drámázok.
Utolsó csókot lehelek ajkaira, amikor érzem, hogy eltávolodik tőlem. Kipirosodott arccal, csillogó kékekkel fürkészem arcát kérdő tekintettel. Megrázom a fejemet, mert most rndsn, Rin? Éppen smárolunk az ágyamon, miközben te rajtam ülsz és ez lehetne még ennél is jobb? Hogy tejszí- ó. - Hohohóóóó, mekkora ötlet! -  szélesen vigyorodom el, ahogy Rin felpattan és azonnal követem, nevetve nyúlok karjáért, ahogy neki esik az asztalnak. Vigyorogva csóválom meg fejemet, utána indulok, hogy megcélozzuk a konyhát, de ez sokkal nehezebb, mint gondoltam. Mintha a talajtól pár centire sétálnék, az ajtókeret is, mintha szűkösebb lenne, nyilvánvalóan ezért megyek neki, miközben követem Rint. Fel sem tűnik, hogy állandóan vigyorogva követem barátnőmet, ahogy az sem tűnik fel, hogy leérünk az emeletről. Fejemet kicsit megrázva fókuszálok a konyhára, majd fordul a kocka és én húzom magam után Rint. A hűtő ajtót szinte feltépem, azonnal kutakodni kezdek benne, és reményeim szerint Rin a hűtő ajtó mögött áll, ahol hagytam. Nem véletlenül. - Te Rin… - hagyok egy kis szünetet, miközben pakolok. - Mi van, ha azt mondom, hogy nincs? - választ sem várva csapom be az ajtót, szabad kezemmel rántom magamhoz közelebb a lányt, hogy amennyire sikerül a hevességben, na meg azzal, hogy nem annyira tudok fókuszálni úgy semmire, orrára nyomjam a habot hangosan nevetve.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

" " "
L O K I K U S, HOGY ESZMÉLETLENÜL őrült, kiszámíthatatlan, rosszindulatú gyökér
Marina Darik
Független boszorkány, Végzett Diák


noisy little f*cker
offline
RPG hsz: 463
Összes hsz: 757
Írta: 2021. február 22. 22:34 | Link


#kitudjamileszebből
#Lokiéknál
#aszökés
#Loki



Az emberek sokszor mondják a kis párosra, hogy "mint zsák a foltját". Ami igazság szerint sokáig fejtörést okozott Marinának, mert nem teljesen értette meg, hogy miért hasonlítják őket koszos táskákhoz, de miután órákig kutatott a könyvtárban magyar közmondásos könyvek után - és kikérte a könyvtáros segítségét is -, már határozottan mondhatta, hogy tényleg olyanok. Pláne ilyenkor tűnt fel neki, mint amilyen ez a pillanat is volt. Mind a ketten teljesen benne voltak a pillanat adta lehetőségekben, és úgy tapadtak egymás szájára, mintha az elmúlt majdnem két évben szomjaztak volna rá. És aztán egyetlen pillanat alatt indultak meg keresőútra.
Nevetgélve dülöngélt le a barna a lépcsőn, aminek a végén megkapaszkodott a korlátba, csak hogy egy kicsit levegőhöz jusson. Tűz sok volt ez a tüdejének, először a csókok miatt nem jutott oxigénhez, most meg a nevetéstől. Vett két mély levegőt, és már mentek is tovább. A kis mágneseket és üzeneteket nézte a hűtő külsején, és mosolyogva olvasta a "vacsora a kék dobozban"-t. Ez a ház tele volt a szeretet apró jeleivel, éppen ezért is imádott annyira itt lenni.
- Neee... - tátotta el a száját megsemmisülten a lány. Lábai pár ingatag lépést tettek, és karjai ösztönösen kaptak a fiú derekára. Hatalmasat nevetett, ahogy megérezte orrán, és arcán egyaránt a hűvös habot. - Csalóóó - nyújtotta el a szót nevetés közben, és mutatóujjával egy csíkban lehúzta az ételt, és lenyalta. - De legalább finom - jegyezte meg, aztán még egy kicsit leszedve arcáról nyújtotta Loki fele. - Te is kérsz? - nevetett, de ha a fiú mozdult, akkor azt az arcára kente, és kuncogni kezdett. Több hab jutott az arcukra, mint a szájukba. Legalábbis eddig.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

ORIGINAL FAMILY
DISAPPOINTMENT
Mórocz A. Móric
INAKTÍV


Tökfej
offline
RPG hsz: 308
Összes hsz: 584
Írta: 2021. március 2. 18:50 | Link

R I N
rosszalkodásokba’ otthon | Csermelymenedék

Nem mondom, hogy meglepő a helyzet, de meglepő a helyzet. Amikor megkértem Rint, hogy jöjjön már hétvégére haza velem, mert nem akarok egyedül vigyázni a mindenre is, eszembe sem jutott, hogy a végén a konyha közepén állva fogok tejszínhabot nyomni az orrára. Lássuk be, nem csak a hétvégére húzhatom ezt rá, hanem mióta megismertem, soha nem gondoltam volna, hogy ez megtörténik. Mondjuk a drogozás sem jutott eszembe, mióta az eszemet tudom. Mindegy, csak visz a flow, én pedig ellenkezés nélkül követem, így nevetésünk tölti meg az egész házat valószínűleg, ahogy telibe kapom Rin arcát a habbal. Oké, ezt nem így terveztem, belátom hősiesen. - Persze, hogy finom, ez tejszínhab - nevetek fel fejemet csóválva, miután Rin éppen magáról eszik. Akaratlan tör ki belőlem a röhögés erre a gondolatra, előre görnyedve hajtom homlokomat Rin vállára, ahogy igyekszem összekapni magam, mielőtt légszomjban elhaláloznék. Huhuhúúúú - bagoly lettem csira! -, ez nagyon jó volt. Pár hosszú másodperc múlva egyenesedem fel és pillogok lefelé barátnőmre, majd vállat vonva hajolok ujjához, hogy… az arcomra kenhesse. Pffölve tör fel belőlem ismét a nevetés, nyelvemet oldalra irányítva nyalom le azt, amit elérek.
- Ja, tényleg nem rossz - konstatálom a tényt bólogatva, majd pillantok vigyorogva Rinre. - Koala szeretnél lenni vagy kismajom? - nagyon fontos kérdés, kezem mozdul, hogy egy kis habot szedjek le arcomról, majd nyalogassam magamról, mint valami rendes kretén. Merlinre, komolyan hatalmas mázlistának érzem magam, hogy még testvérem sincs itthon, mert ezt kimagyarázni azért meredek lenne. Fogalmam sincs hogy cselekedném meg, de… miért is gondolkodom ezen? Senki nincs itthon ember! Szemöldököm szalad ráncba, majd fejemet megrázva pillantok vissza Rinre a választ várva.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

" " "
L O K I K U S, HOGY ESZMÉLETLENÜL őrült, kiszámíthatatlan, rosszindulatú gyökér
Marina Darik
Független boszorkány, Végzett Diák


noisy little f*cker
offline
RPG hsz: 463
Összes hsz: 757
Írta: 2021. március 2. 19:27 | Link


#kitudjamileszebből
#Lokiéknál
#aszökés
#Loki



Az összes hasizma is sikított már a sok nevetés miatt, de a lány csak képtelen volt abbahagyni. Arcáról a mosoly nem lankadt, fejét hátravetve hagyta, hogy Loki rádőlve nevessen. Nem hitte, hogy ez a tündérpor ennyire be fog jönni nekik, de hogy még a tejszínhabon is ennyire tudnak mulatni, az valami csoda.
- Várj, segítek - hajolt oda, és nemes egyszerűséggel nyalta le a fiú arcáról a habot a lány. Már épp hajolt volna a fiú ajkaihoz, hogy folytassák, amit fent elkezdtek, amikor Loki kérdése megakasztotta. Valahova a fiú feje fele nézve gondolkodott el, mert hát a viselkedésével inkább majomra hasonlított, de a bensőjében inkább érzett egy koalát. Micsoda számottevő kérdések ilyen állapotokban, hát majdnem annyira szürreális, mint a hab ötletének bedobása.
- Nem lehetek inkább valami más? Mondjuk egy kenguru? Messziről aranyos, de rohadt nagyot tud rúgni? - gondolkodott el, arcán még mindig fehérlett a hab egy csíkban. - De jó, ha csak ez a kettő van, legyen a koala - adta meg végül a választ egy vállvonás után, és hajolt is, hogy kivegye a szőke kezéből a flakont, és egy adag habot fújjon a szájába. Csakhogy kicsit elméretezte a dolgokat, és nevetve próbálta valahogy becsukni a száját, ami pláne nem segítette elő a feladat végrehajtását. Ettől meg bekerült abba az ördögi körbe, hogy azon röhögött, hogy nem tudja becsukni a lepénylesőjét. Prüszkölve nevetve tartotta hátrafelé a fejét, és bal kezét állához támasztotta, hogy ha esne a hab, legalább megfogja.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

ORIGINAL FAMILY
DISAPPOINTMENT
Mórocz A. Móric
INAKTÍV


Tökfej
offline
RPG hsz: 308
Összes hsz: 584
Írta: 2021. március 2. 20:29 | Link

R I N
rosszalkodásokba’ otthon | Csermelymenedék

Lényegében fel sem fogom szerencsétlenkedésem kellős közepén, hogy Rin közölte segít, és abból mégis mi lehetne, mert megoldom végül. Kis segítséggel, amin csak még jobban röhögök, mint egy elmebeteg, és haladnak tovább az események. Gyorsan. Nagyon gyorsan haladnak, rendesen meg kell erőltetnem magam, hogy követni tudjam, mégis mi van, mert lassan azt is elfelejtem miért jöttünk le. Mondjuk, ha meg is történne, nem történne tragédia, mert jelenleg úgy érzem, komolyan mindent képes vagyok elengedni. Ami a hétköznapokban stresszt okoz, annak Kon Kálmára rázom a valagam, hogy pontosan ennyire érdekel.
- Nem - ingatom fejemet lehunyt szemekkel. - Ez a két lehetőséged van, nincs más - szélesen vigyorogva fogadom a döntést, kezeimet csapom össze, majd dörzsölöm őket, mintha valami rosszban sántikálnék - ami teljesen így is van -, azonban Rin műsora teljesen kizökkent. Hangosan tör fel belőlem a nevetés ismét, pedig hasizmaim még az előző rohamot sem nagyon heverték ki. Tarkómra csúsztatom kezeimet, a plafon felé fordulva hagyom, hogy átjárjon a jókedv. Nem is tudom, hogy igazából már min nevetek, de megteszem. Fájó hassal, szinte már beálló állkapoccsal pillantok vissza dán barátnőmre, hogy sikerült-e abszolválni a problémát, és ha igen, kezeim csusszannak le tarkómról. Térdeimet behajlítom, majd előre lendülök és Rin combjait megfogva emelem fel magammal szembe. - Koala vagy - csókolok lágyan állára, minden lélekjelenlétemet összekapva indulok el a lépcső felé, és csak remélem, hogy Rin nem teszi le a habot. Én is akarok nyomni a számba. A lépcső előtt torpanok meg. - Bízol bennem annyira, hogy felvigyelek? - kékjeimet szakítom el a lépcsőről és pillogok felfelé Rinre. Ha nem, hát nem, biztosan nem fogom erőltetni, én sem bíznék magamban, főleg, hogy a por komolyan egyre durvábban kezd beütni.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

" " "
L O K I K U S, HOGY ESZMÉLETLENÜL őrült, kiszámíthatatlan, rosszindulatú gyökér
Marina Darik
Független boszorkány, Végzett Diák


noisy little f*cker
offline
RPG hsz: 463
Összes hsz: 757
Írta: 2021. március 2. 22:36 | Link


#kitudjamileszebből
#Lokiéknál
#aszökés
#Loki



A hatalmas adag hab egy része a kezében köt ki, de végül sikerült becsuknia a száját, és lenyelnie a cukros csodát. Aztán persze az ujjairól is lenyalta a maradékot, tehát teljesen sikeres volt a küldetés. Azonban fel sem ocsúdott az élményből, már újra Loki derekán volt - igaz, most már pozícióban. Lábát reflexszerűen kulcsolta össze a fiú háta mögött, karjait pedig a szöszke vállán vetette át, habor flakonnal együtt.
Az apró csók olyan jól esett neki, hogy még a gyomra is beleremegett az érzésbe. Jelenleg ő aztán bárminek vallotta magát, csakhogy ezt az állapotot fenntartsák. Túl jó volt, kellemes, vicces és teljes.
- Jobban bízok benned, mint magamban - hajolt oda egy gyors puszit nyomva barátja ajkaira, aztán szorosabban a fiúhoz simult. - Most pedig teljesen bekoalásodtam, szóval ha elengedsz sem esek le - jelentette ki magabiztosan Mae. És tényleg, olyan közel helyezte kettejük testét egymáshoz, hogy képes volt lábával, meg kicsit karjával megtartani magát a barna. Mondjuk ez azt is jelentette, hogy ha Loki esett, akkor bizony vele együtt a lány is.
- Mond csak, szerinted a Marson van földrengés? - kérdezte a lány, miközben még mindig minden izmával tartotta magát Lokin. - És ha van, akkor azt marsrengésnek hívják? - gondolkodott el. Igazából csak meglátott egy random könyvespolcot a földszinten, amin volt egy könyv a bolygóval. Ennyi pedig tökéletesen elég volt a lánynak, hogy elindítsa ezt a gondolatmenetet, legalábbis amíg fel nem érnek az emeletre. Ha Loki cipekedik, akkor addig legalább szórakoztassa már el valamivel.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

ORIGINAL FAMILY
DISAPPOINTMENT
Mórocz A. Móric
INAKTÍV


Tökfej
offline
RPG hsz: 308
Összes hsz: 584
Írta: 2021. március 7. 18:17 | Link

R I N
rosszalkodásokba’ otthon | Csermelymenedék

Egyre nehezebben követem az eseményeket. Az egyik pillanatban még beszélgetünk az ágyon, a következőben beközli a legjobb barátom, hogy akarta a bálon meg nem történt csókot, majd én már csókolom, végül a konyhában nyomom orrára a tejszínhabot, amit meg is bosszul. És akkor így kerülünk a lépcső aljára, miközben tartom, mint egy koalát. Bensőm remeg meg szavaitól, csillogó kékjeimet emelem fel rá. Apró mosollyal ajkaimon fogadom a csókot, kicsit csücsörítve viszonzom, majd vigyorodom el. - Rendben, akkor indulás - ölelem magamhoz Rint, mintha az életünk múlna rajta, majd lépek fel az első lépcsőfokra. Oké, eddig nem is olyan vészes, szóval képesek lehetünk megúszni ép bőrrel. Első lépcsőfok pipa, majd a második is, a harmadik előtt imbolygok meg kicsit, ahogy Rin felteszi a kérdést, amit követ a következő, én meg akaratlan nevetek fel hangosan.
- Fogalmam sincs, bakkerka, de frankón mondom, hogy csillagásznak kellett volna menned - töhögök egy sort, de nem engedem el magam teljesen, mert minimum olyan érzés van bennem, mintha hegyet másznék. Brotusz rendesen büszke lenne rám, ha látná ezt a harcot a lépcsővel. Kicsit jobban rámarkolok Rin combjaira, ahogy magabiztosan lépkedek felfelé, végül a lépcső tetejéről pillogok arra, amerről jöttünk. Sokkal több lépcsőnek tűnik, mint amennyi valójában van, de én mondom nektek, minimum 100 fokot megmásztunk most. - Rendesen megcsináltam, ember! - hangom hangosan csattan vissza a falakról, széles mosollyal ajkaimon dobok egyet Rinen, majd indulok a szobám felé, hogy gondolkodás nélkül fektessem le az ágyra, és ha elenged, akkor eltávolodva tőle nézzek le rá szélesen mosolyogva.
- Elmondod miért akartad azt a csókot? - kékjeimben csillan fel a kíváncsiság, ahogy arcát fürkészem. Nem is tudom, hogy pontosan miért érdekel, de… tudnom kell. Mindig mindent megbeszéltünk, többet tud rólam talán, mint én saját magamról, így ez sem lehet kivétel ez alól. Meg kell beszélnünk.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

" " "
L O K I K U S, HOGY ESZMÉLETLENÜL őrült, kiszámíthatatlan, rosszindulatú gyökér
Marina Darik
Független boszorkány, Végzett Diák


noisy little f*cker
offline
RPG hsz: 463
Összes hsz: 757
Írta: 2021. március 8. 18:46 | Link


#kitudjamileszebből
#Lokiéknál
#aszökés
#Loki



A lépcső alján megígérte magának, hogy most tényleg hagyni fogja, hogy Loki koncentráljon. Mert hát mégiscsak őt cipelte fel az emeletre, aztán még egyedül is nehéz volt nekik lejönni. De amint megpillantotta a könyvet, úgy bukkantak ki a száján a kérdések, hogy megállíthatatlan volt. Csak mint általában, most sem gondolta át a dolgokat.
- Lehet megkérdezem majd Parszek profot, hátha ő tudja a választ. Lehet még azt is hiszi majd, hogy érdekel a tantárgy, és év végén kiválót ad - csillant fel a barna szeme, ahogy elképzelte a jelenetet. De jó is lett volna végre úgy kapni jegyet év végén, hogy nem kell csinálnia érte semmit. Persze ezért általában egész évben gürizni kellett volna, ami valljuk be rohadt sok idő, és jobban is el tudja tölteni.
- Úristen, tényleg nem gondoltam, hogy megcsinálod - csodálkozott el Mae, de ajkain mosoly szaladgált. Főleg akkor ijedt meg egy pillanatra, amikor természetesen nem tudta befogni a lepénylesőjét, de hát na. Loki már ismerte annyira, hogy tudja képtelen befogni.
Csak hamar visszaértek onnan a hálóba, és Marina készségesen nyúlt el az ágyon. Kezében forgatta a habos üveget, és komolyan zavarba jött egy pillanatra a kérdés hallatán. Mármint hogy úgy ténylegesen érezte, ahogy a pír elönti az arcát, pedig ilyen nem gyakran történt még meg vele. Loki közelében pedig talán még egyszer sem. Ez az este kezdett egyre furcsább lenni.
- Te miért tetted meg? - kérdezett inkább vissza, de csak hogy húzza az idejét. Biztos volt benne, hogy Loki majd jön az "én kérdeztem előbb" visszavágással, és hát... jogos is volt. Szóval sóhajtott egyet, és inkább próbálta összekaparni a maradék agysejtjeit, amiket még nem pöckölt millió darabra a tündérpor.
- Amikor ott voltunk, akkor éreztem olyan dolgokat, amiket még nem. Amiket utána Borókával éreztem csak. De nem hittem, hogy megteszed most, pláne, hogy múltkor még azt mondtad forró vagyok - magyarázta a lány, és feltámaszkodott, hogy legalább annyira ne legyen kiszolgáltatott testtartásban.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

ORIGINAL FAMILY
DISAPPOINTMENT
Mórocz A. Móric
INAKTÍV


Tökfej
offline
RPG hsz: 308
Összes hsz: 584
Írta: 2021. március 14. 15:12 | Link

R I N
rosszalkodásokba’ otthon | Csermelymenedék

Csak egyetértően bólogatok, hogy kérdezze, mellé végül is nem nyúl, plusz, amíg Rin beszél és a szavaira figyelek, nem pillogok görcsösen a lépcsőre, hogy vajon mikor fogunk akkorát borulni hátra, mint annak a rendje. Még Malvinék is meghallanák valószínűleg, jönnének haza, és kezdődne a nemulass. Elképzelni sem akarom mennyi idő szobafogságot kapnék, ha ez az egész kiderülne, szóval megemberelve magamat koncentrálok Rinre és a szavaira, a görcsöm pedig lassan oldódik, így sérülésmentesen felérünk. Kell pár pillanat, mire felfogom, de végül vigyorogva adok hangot is neki, Rin pedig egyetért velem. Há’ összeszorul a szívem, hogy nem hitt bennem! Dehogyis, én sem hinnék magamban a helyében.
Nem teketóriázok sokat, a szobába visszaérve azonnal az ágyra fektetem, mert ennyire nem vagyok jó kondiban, és az egyensúlyomban sem bízok most különösen, köszönjük tündérpor, de az biztos, hogy az érzékeim kiélesedtek, és mintha tényleg a padló fölött lebegve közlekednék. A kérdés feltétele után ülök az ágy szélére, lábamat felhúzva pislogok Rinre. Ch hang hagyja el ajkaimat, felső ajkamat húzom fel. - Nem fair, én kérdeztem előbb - de a kérdés teljesen jogos egyébként. Fogalmam sincs miért tettem meg. Jött valami hirtelenség, és mire felfoghattam volna, már Rin ajkait csókoltam. Szavaira szalad ráncba a szemöldököm, majd nevetek fel halkan. - Először is, meleg. Nem forró. Másodszor… - gondolkodom el ismét egy pillanatra. - Hogyha meleg lennél, nem akartad volna ezt a csókot olyan érzésekkel, amit csak az Ombozival éreztél - ütögetem meg mutatóujjammal ajkaimat, ahogy elfordulok Rintől és gondolkodóba esem. Fogalmam sincs, nem is tudom mit erőlködöm. - Ja, nem tudom. És azért adtam, mert én is éreztem ott valamit… nem is tudom. Hirtelen jött, pár pillanatig tartott, de ott volt és bennem maradt a kíváncsiság, érted - vonom meg vállaimat.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

" " "
L O K I K U S, HOGY ESZMÉLETLENÜL őrült, kiszámíthatatlan, rosszindulatú gyökér
Marina Darik
Független boszorkány, Végzett Diák


noisy little f*cker
offline
RPG hsz: 463
Összes hsz: 757
Írta: 2021. március 16. 15:42 | Link


#kitudjamileszebből
#Lokiéknál
#aszökés
#Loki



A barnának egyáltalán nem kellett csalódnia, Loki olyan gyorsan ütötte vissza neki a labdát, mint a ping-pongban. Nem, nem a teniszben, mert lehet, hogy ott is elég gyors az ide-oda adogatás, de a kisebb labda valahogy ezerszer gyorsabban szokott pattogni az asztalon. Szóval ez a beszélgetés pont olyan volt. Éppen ezért Maenek szinte esélye se volt, hogy valami normális magyarázatot összekaparjon magától. Mert nem tudott. Fogalma sem volt róla miért mondta ki most, és arról pláne nem, hogy miért akarta akkor. Hát könyörgöm, az már majdnem egy évvel ezelőtt volt. Mennyi minden történt azóta...
- Jó, de ha nem vagyok meleg, akkor miért tetszik nekem Boróka? – kérdezte meg egy szemforgatás közepette. Igaz, ami igaz, rohadt sokáig tartott neki ezt is elfogadnia, sőt, még mindig nem sikerült teljesen. Persze, választ adott sok múltbéli eseményre ez, de továbbra is ott volt az a rejtélyes halloweeni bál, csak hogy megmaradjanak a titkai. – Ha nem meleg vagyok, akkor mégis mi? – borult ki egy pillanat alatt újra a dán, és újra visszahanyatlott az ágyra. Az érzelmei mindig olyan katyvaszosak voltak. Ha nem lett volna neki Loki, már biztos beleőrült volna a sok kérdésbe, ami a fejében össze-vissza kuszálódott.
- Te is érezted? – kerekedtek ki a szemei. – De mi nem... – mutatott előbb magára, majd a szőkére, majd ezt mégegyszer és utána a két ujját kezdte el kergetni egy körben. – Biztos a... a pezsgőben volt valami. Emlékszel, ittunk azt is – csapta össze tenyereit, mintha valami egetrengető felfedezést tett volna. De az is lehet, hogy csak a por hatása volt. – Szóval ennyi. Te továbbra is más lányokat szeretsz, én meg... szintén – szögezte le. Csak akkor miért éreztem most is valamit?

Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

ORIGINAL FAMILY
DISAPPOINTMENT
Vajda Olívia
INAKTÍV


+1 Vajda :3
offline
RPG hsz: 121
Összes hsz: 249
Írta: 2021. március 23. 17:02 | Link

Ricsárd (táccs mí) - Szalamantoni áprilisban
Ruházatom


Nagyom meleg van. Komolyan mondom, az elmúlt napok, sőt hetek hullámzását azt hittem, hogy nem lehet semmivel sem überelni, erre tessék, máris itt van a következő, a kegyetlen forróság. Lehet, hogy ez csak egy átmenti állapot, de azért nem bíztam semmit a véletlenre, kicsit rásoliztam a színemre, hogy napcsókoltabb hatást keltsek, és csak ezek után kaptam el a tavaszi-nyári kollekcióm egyik szeretett darabját.
Nem terveztem nagyon kiöltözni, farmerkabival tompítottam a hatást, és hozzá futkosós cipőt vettem, szóval az elegáns-sportos lány kombinációmmal operáltam. Nem lehet eltéveszteni, ez egy örök divat most már, különösen, ha minőségi darabokból állítódik össze, és hát mit mondhatnék? Vajda vagyok. Ezzel a nyugodt, és meglepően elégedett hozzáállással, meg egy nagy málnás-vaníliás fagyival ülök a szalamantoni hivatal előtt, időpontra jöttem, pontosabban a másik fél azt ígérte, hogy időben kijön ez épületből. Na persze. Az illendőségi női késés öt perc, pasitól már ez is bunkóság, és akkor tessék, harminchárom perce és huszonöt másodperce várok rá extrán. Nem, nem ment el, ezt pontosan tudom, és amikor meglátom őt végre felbukkanni, ajkaim boldog mosolyra húzódnak, szívem nagy boldogan dobban egyet, de, mire kellő közelségbe ér, rendezem is a vonásaimat, és a fejem tetejére csúsztatott napszemüveg alatt, ragyogó kékjeimmel rá pillantok.
- Ha így megvárakoztatod az embereket, nem csodálom, hogy a feleséged olyan morcos mostanában. Nyalsz?
Nyújtom felé a fagyit mosolyogva, éppen csak most kezdtem bele, és udvariasan csak az egyik felén jelent meg látványosabban a nyelvnyomom, vagyis, a felé eső fele olyan, mint ami majdnem érintetlen. Teljesen nem lehet, hiszen a fagylalt olvasni szokott, és ettől az extra, csokis szélő édestölcsér se ment meg.
- Úgy nézel ki, mint, mint Richárd apu, még a végén kiderül, hogy rokonok vagytok, de amúgy tényleg, nagyon sokat öregedtél, riasztóan komolyan nézel ki, én meg abban reménykedtem, hogy csinálunk valami vadulást.
Vagyis, enged vezetni, és gyorsulhatunk kicsit. Ehhez képest olyan, mintha tényleg a nagybátyámmal készülnék eltölteni néhány órát. Nem annyira szimpatikus a helyzet.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Vajda Richárd
INAKTÍV


kisvajda||fontosabb, mint a globális felmelegedés
offline
RPG hsz: 219
Összes hsz: 567
Írta: 2021. március 24. 16:27 | Link

Hol hagytad Pom Pomot, Picúr? Rolleyes


Diszkréten az órámra pillantok, majd, miután tudomásul veszem, hogy lassan tíz perce Olíviával kellene lennem, ám még mindig az irodában vagyok, és az íróasztalom szélén üldögélve, egymásba fűzött karjaim fölött fürkészem Tamaskovits kisasszonyt, a Balatoni Javító- és Nevelőintézet igazgatóhelyettes asszonyát, jobbnak látom elengedni a problémát, és bízva az engem váró lány találékonyságában, ismét teljes figyelmemmel Emíliára fókuszálni. Erélyes nő néz vissza rám a párnázott székről, akinek meg sem kell szólalnia ahhoz, hogy a másik fél önkéntelenül is tekintéllyel adózzon neki.
- A környező falvak polgármestereivel a nulladik percben felvettem a kapcsolatot, tudnak a szökésben lévő fiatalokról - ismétlem el újra türelmesen, bár fáradtságtól vöröslő szemekkel. Hiába próbálom, nem tudom megnyugtatni, pedig amit lehetett, megtettük. Tekintetem az övében; egy ideig csendben farkasszemet nézünk. Már az első találkozásunkkor éreztem, hogy ez a nő kivételes, és most, hogy ismét itt van, csak erősödik bennem a vágy: a bizalmára szomjazom. Azt akarom, hogy higgyen bennem és a döntéseimben. -  Levélben értesítettem a Bagolykő igazgatóját is, ha esetleg a két fiatal visszatérne az iskolába, azonnal cselekedni tudjon. Nem kétséges, bármi tudomásomra jut, haladéktalanul szólni fogok, most viszont...
Emília mosolytalan arccal, de talán némi elégedettséggel lép ki az irodából, néhány perccel később azután én is követem a példáját. A Nap ereje még hunyorgásra készteti a szemem, ahogy magam mögött hagyom a polgármesteri hivatal festői épületét, és elindulok fagylaltozó unokahúgom felé.
- Minden nap - pofátlan szemöldökvonogatással vigyorgok le rá, és kérdés nélkül beleharapok a fagyijába. Úgy, tele szájjal kérdezem: - Honnan veszed, hogy morcos?
A szemeibe nézve akaratlan is Eszti jut eszembe; Olcsi ahogy nő és nőiesedik, úgy válik egyre inkább olyanná, mint a legidősebb Vajda lány. Szép. És pimasz. Minden Vajda-vonást magában hordoz. Jobb hüvelykujjammal sebtében megtörlöm a számat, aztán kényelembe helyezkedem mellette a padon.
- Kösz’. Még jó, hogy bírsz. Mi lenne, ha utálnál? - horkantok fel, és a pad támláján végignyújtott karjaim között fejemet is egészen hátradöntöm. Szemeimet lehunyva élvezem a már lemenőfélben lévő, de magából még mindig meleget ontó Napot. - Amúgy... - fordítom felé arcomat. - Én is egyre többször látom őt a tükörben. Jó érzés.
Büszke vagyok arra, hogy épp apám az apám, és hogy én napról-napra jobban hasonlítok rá. Ő a példaképem. A férfi, a családfő. Akivel az utóbbi időben megint többet beszélgetünk; a legtöbb szalamantoni ügyben kikérem a véleményét, és tanácsainak jelentős részét meg is fogadom.
- Mi a helyzet Pom Pommal? - érdeklődök számszegletébe kúszó, gonoszkás félmosollyal, tekintetem az övét keresi. Soha nem tagadtam, és a helyzet az, hogy a véleményem a mai napig változatlanul kitart: a kapcsolatuk számomra végzetesen hasonlatossá vált ahhoz a bizonyos meséhez, melyben Pom Pom egyfeszt Picúr fején ül, ami miatt szerencsétlen lány mozdulni sem tud a szőrös és ronda izéje nélkül.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Vajda Olívia
INAKTÍV


+1 Vajda :3
offline
RPG hsz: 121
Összes hsz: 249
Írta: 2021. március 27. 08:12 | Link

Ricsárd


- Ti férfiak, miért harapjátok a fagylaltot?
Kérdezek vissza egy teljesen más témakörben, álszomorúan konstatálva, hogy szegény fagylaltom igencsak meg lett becstelenítve, és a tett nyomán egy tekintélyes és minden szempontból pontos és tökéletes Vajda fogsor maradt a vérengzés után. Szörnyű! Botrányos!
- Tudnátok ti ezt szépen és érzékien is csinálni, na nem mintha rád gerjednék, ez már nem az az évszázad, ahol jó szemmel nézik a vérfertőzést. Mondanám, hogy milyen kár, de nem. Hasonlítunk egymásra, mi mindannyian, bár Eszter és én barna hajjal lettünk megáldva, míg a többi Vajda szőke. De a szemünk a bizonyíték arra, hogy ebbe a családba tartozunk, meg a kiválóan részletgazdag negatív pofavágásaink.
- Mert morog, mint, aki nem kapja meg a napi Vajda adagját. De ez csak külső szemlélői észrevétel. Lehet, hogy én látom rosszul és csak sok a dolga. Amikor eljöttem tőle, éppen azon bosszankodott, hogy valaki megcserélte egy könyvsorozat két részét a polcon. Meg se mertem neki mondani, hogy én voltam, és véletlenül történt.
Túl szép a fejem ahhoz, hogy anélkül éljek, márpedig ott és akkor biztos voltam benne, hogy Lili leharapná, és valahogy nem vonzott, hogy engem tiszteljen meg a vérengzés utáni vágyával. Nagyon szeretem, de a magam testi épsége számomra fontosabb, mint az ő lelki nyugalma. Vagy bárkié, kivételt képez ez alól a kviddics, ahol nincs barátság, nincs szerelem. Ott egy teljesen más játszma játszódik. Olyan, melyre, ha csak rágondolok is, bizsergek. Imádom.
- Büszke rád. A legutóbbi együtt töltött hétvégénken látszott rajta, hogy örül annak, ahol most tartasz. Ki tudja, hogy az én apám valaha néz-e majd így rám.
Vérszegény mosollyal húzom közelebb a fagylaltot, hogy inkább abba fojtsam arcom változását. Az igazság az, hogy nem hiszem, hogy ez bekövetkezik, és nem csak azért, mert lány vagyok. Nem vagyok olyan ambíciózus, mint Eszter például, aki egy őt ért támadást követően új álmok irányába indulva, felvértezte magát és aurorrá vált, vagy Ricsi, akit mindig, mindenki a politikai életben képzelt el, és lám, megvalósult ez is. Szusszanva, de félmosollyal az arcomon pillantok rá.
- Lucas, köszöni szépen, jól van. Arra gondoltam, hogy esetleg megengedhetnétek nekem, hogy a kisházban lakjak, nem tudom megszokni, hogy mások is szuszognak ott, ahol én vagyok. Megkérdeztem, hogy nem lenne-e kedve velem lakni, tudom, előbb veletek kellett volna megbeszélnem, de nyugi, a gondolattól szerintem lábon kihordott egy kisebb szívrohamot, szóval, csak én költöznék. Amúgy is, mintha a második szakítás és a szalamantoni úgy szakasz között, jelentősen megcsappant volna az örökségem.
Pillantok rá ártatlan érdeklődéssel, hogy esetlen nem tudja-e, mi történhetett, pedig mind a ketten tudjuk, hogy mi. Az ő pénze elfogyott, az enyém meg kéznél volt. Nem vagyok irigy, ha kér, mindenképpen adok, de tudom, hogy túl büszke ehhez, és tudom, hogy én magam mindent megtennék a családomért. Nem más ez, mint egy jó tárgyalási alap.
Utoljára módosította:Vajda Olívia, 2021. március 27. 08:13 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Oldalak: « 1 2 ... 14 ... 22 23 [24] 25 26 ... 34 35 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBagolykőtől távolMagyarországi helyszínekMágusfalvak és városok