36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastélyt körülvevő vidékA kastély

Oldalak: « 1 2 ... 11 ... 19 20 [21] 22 23 ... 31 ... 40 41 » Le | Téma száljai | Témaleírás
Szentmihályi L. Izabella
INAKTÍV


bejegyzett terromágus
offline
RPG hsz: 816
Összes hsz: 21707
Írta: 2021. január 24. 18:54 | Link

Zétény

Á. Á, mi? Á, mint tudta, hogy erről akarok vele beszélni, és ő már fel van készülve erre a beszélgetésre teljesen, vagy á, mint erről nem akar beszélni és eltereli a témát, hogy ne is kelljen. Vagy esetleg á, mint már megint a saját hülyeségeimmel traktálom, mikor a legkisebb gondja is nagyobb annál, hogy én már megint mit szúrtam el az életében. Esetleg á, mint már megint itt tartunk, és megint neki kell megoldania minden problémám és dolgozni a bizonytalanságomon, mert ez nekem tizenplusz év alatt sem sikerült. Á, mi?
Beszél. Beszélni kezdett. Meglepetten és főleg megrökönyödötten zökkenek ki az önbizalmam egyre romboló gondolatmenetemből, zöldjeim azonnal arcára siklanak, tekintetét keresve. Némán hallgatom kifejtését, különösen örülve a hosszának; hangja minden egyes kiejtett szóval nyugtatja az idegeimet, és mire a Nadiás részhez érünk, van bennem annyi erő, hogy elmosolyodjak a randevú említésére. Hiányzott. Hiányzott a tekintete, a mosolya, hogy állandóan talál okot rá, hogy piszkálhassa a hajam, hogy még ennyi idő után is feltétlenül bízik bennem, hogy még mindig bele tudja csempészni mondandójába azt az aprócska, talán másoknak jelentéktelen szót, ami számomra meghatározza az egész személyiségét. Testem szinte ösztönösen mozdul, ellököm magam az asztaltól és magamhoz húzom, hogy ismét átölelhessem. Arcom a nyakába fúrom, karjaim szorosan fonódnak a vállai köré. Érzem a dobogó szívem csillapodni, a fülemben doboló vér lassan megszűnik, mert tudom, hogy nem haragszik.
- Nagyon hiányoztál – hogy ezt most az elmúlt pár hétre, vagy pár évre értem, magam sem tudom. Itt van, nem megy el, hozzá kellett volna már szoknom, mégis félek, hogy egy nap megint szó nélkül eltűnik, és csak egy kósza levelet hagy maga mögött. - Sajnálom, hogy előbb tudtam meg, mint te. Először nem is hittem neki – lesütött szemmel húzódok el tőle, és kerülöm a tekintetét. Nadiától is elnézést kell kérnem. - Nem tudtam elhinni, hogy valahol, valakit teherbe ejtettél, hogy mindent itt hagytál, de máshol új életet kezdtél, aztán azt is ott hagytad. Nadia is olyan hirtelen mondta ki, hogy az agyam egyszerűen csak kikapcsolt, és aztán megígértette velem, hogy nem mondom el neked, és… Nem akartam elárulni, de nem akartalak téged sem árulni – már csak a szám tudom húzni a kialakult helyzetre. Ők már tovább léptek, megbeszélték a dolgokat, és minden jól alakult, ahogy a nagy könyvben az meg van írva. Zétény nem haragszik, már nem. Felpillantok rá, egyik kezem még mindig a vállán nyugtatva. - Mesélsz a kislányodról?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Vizsnyiczky Médea Lilla
INAKTÍV


bulbulimia
offline
RPG hsz: 154
Összes hsz: 201
Írta: 2021. január 25. 17:42 | Link

  
"A nőhódítás titka: felismerni,
hogy melyik nő akar meghódolni."

Nem sietett igazából sehová, de mégis úgy indult meg. Elvégre hozzá volt szokva, hogy nem pocsékolja az idejét, nem megy sehova ráérősen, nem időzik semmivel tovább, mint szükséges. Így volt ezzel a beszélgetéssel is, ezért vette már akkor távozóra, mielőtt még viszlátot intett volna. Azt lehet útközben is.
Ám Burton nem tágított, ahogy Lilla elindult, úgy szegődött a nyomába, kísérte őt az ajtó felé, sőt, még egy útban felejtett székre is figyelmeztette.
- Kösz - biccentett a lány, és a helyére lökte az ülőalkalmatosságot, miközben a navinés szavait hallgatta. Önkéntelenül, hiszen az apró kis akadály még további maradásra késztette őket. Pillanatnyi haladék, de épp elég volt. Elég, hogy elgondolkodtassák a lányt, hogy tekintetét, kék szemeit ismét Alexander arcára fordítsa, fürkészően pásztázza azt, keresve az apró rezdüléseket, jeleket, melyek elárulnák, hogy vajon csak szórakozik-e vele.
Eszébe jutott egy eset, mikor tizenhat évesen először randira hívta egy srác. Nem tetszett neki, nem is érdekelte az egész felhajtás, mégis gondolkodás nélkül igent mondott, mert úgy érezte, végre normális emberként kezeli valaki, sőt, talán még vonzódik is hozzá. Megcirógatta a kis béka segge alatt pihenő önértékelését. De aztán persze kiderült, hogy egy csínyről van szó, és csak a bolondját akarták járatni vele. A közelben figyelő lányok körberöhögték, Lilla pedig soha többé nem hitt senkinek, aki közeledni próbált hozzá.
De Alexander valóban más volt, mint az átlag suttyó férfi. Művész - gondolta Lilla belső szemét megforgatva.
- Az idő drága - szólalt meg némi rágódás után, megenyhültebb hangon. Már elhatározta magát, de nem volt benne biztos, hogy nem fogja később megbánni következő szavait. - De ha nem sajnálod, nem bánom.
Mit is? Hogy folytassa? Mit akar épp engedni? Nem volt a szavak embere, persze, de utált rébuszokban is beszélni.
- Nem randi! De.. csinálhatunk valamit együtt.
Nem szívesen ismerte el, de most, hogy hallotta kimondva, valóban nem akart örökké egyedül lenni. Pedig jó érzékkel űzött el magától mindenkit. Valószínűleg Alexander is így fog járni. De ő figyelmeztette...
Utoljára módosította:Vizsnyiczky Médea Lilla, 2021. január 25. 17:44 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Alexander Burton
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 118
Összes hsz: 134
Írta: 2021. január 25. 20:16 | Link


ÁVT terem; az óra után;


Lusta, ráérős léptekkel haladok vele, hiszen lerohanni sem kellene, illetve fellökni sem, hiszen nem az a cél, hogy minél előbb kiérjek a teremből, oda valahova, ahol ezután lennem kell. Laza mozdulattal igazítom meg vállamon a táska szíját, hogy aztán biccentsek csak arra, hogy megköszöni, ahogy szóltam. Semmiség, mégis több, mert a hátunk mögé nincs szem, olyan folt, amelyet senki sem lát és amelybe ha egy gazdátlan szék költözik, az esetek nagy részében fájdalmas lecke. De ez nem, ahogy lazán tolja be és halad tovább, én pedig vele szemben állva, miközben látom, hogy rám pillant, ahogy hosszabban, szinte kutatóan pillant rám, keres valamit vagy csak realizálja, hogy itt vagyok. Fogalmam sincs, nem látok és láthatok mindent, a fejébe főleg nem, azonban állom a tekintetet, érdeklődő, kérdő pillantásom vetül csak rá, hogy mit szeretne, hogyan, vagy épp csak ez a momentum kellett ahhoz, hogy lassan elérjük csendesen az ajtót. Majd kiderül, majd történik valami, én is kikerülöm a széket, majd lépdelek tovább, mintha örök kíséretem lenne a feladat, nem az, hogy szavakat húzzak ki belőle.
- Lehet, de mindenkinek annyi, amennyit szán arra a bizonyos dologra – erre már előkerül apró mosoly az ajkaimra, amely nem gúny, szimplán csak egy kifejezése annak, hogy valóban komolyan gondolom, hiszen, az idő racionális, beosztható. Ha kell, akkor erre, ha kell, akkor másra. A festmények alkotása sincs időhöz kötve, van, ami szinte pár perc, van, ami napok kérdése akár, sőt, van, amit hetek óta nem fejeztem be és lehet, sosem lesz kész, de nem azért nem, mert nem szánok rá időt. – Nem sajnálom – miért tenném? Akkor nem ajánlom fel, nem hozom szóba, nem hitegetem, hanem egyszerűen nem mondom, mást mondok. Nem sajnálom, nem fogom. Nem válaszol arra, miért nem engedi, nem is biztos, hogy van is rá válasza, vagy ki tudja mondani. Nem erőltethetem, azonban az, amit mond, meglep. Arcom szinte felvillanyozódik és mégsem, meglepett és örömteli jegyek bújnak rajta, ahogy egy nyújtott lépéssel egy kicsit közelebb kerülök hozzá.
- Nem randi és csinálunk. Rendben van, benne vagyok. Most hétvége? – ha már hirtelen ment bele talán, ha csak rájött vagy épp ki akarná próbálni, milyen nem egyedül, nem hagyhatom veszni az alkalmat. – A faluban – egészítem ki az előbbi kérdésemet, hogy ha tényleg szeretné, még messze sem kellene menni. Ötleteim majd akadnak.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Farkas Zétény
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 369
Összes hsz: 2234
Írta: 2021. január 26. 13:52 | Link

Iza
órák után négykor - kinézet

Nézem őt, aki az első pillanattól kezdve sokat jelentett nekem, most meg már egy olyan biztos pont az életemben, mint senki más. Már, ha ő is elhiszi egyszer magáról. Persze értem én, hogy félti a helyzetét, mert én sem vagyok egy egyszerű eset, sőt, viszont sosem árultam zsákbamacskát. Így tudnia kellene, hogy mit gondolok, vagy legalább sejtenie kellene, nem pedig félteni, hogy elveszít. Noha soha nem árultam el neki – és nem is fogom, hogy nekem is legyen biztosítékom -, hogy nem fog megszabadulni tőlem az életben, hacsak ő nem akarja így. Ő maga, nem a férje, nem a gyereke, nem a rokona, csakis Iza tehet velem ilyet. Elmesélem neki a történteket és mosolyt csalok az arcára, birizgálom a haját és próbálok úgy tenni, ahogy szoktam: azaz tökre úgy cselekedek, ahogy mindig és nem kell másnak adni magam. Igaz, talán Norbi nem örülne neki, hogy ha ezt valaki kívülről látná és elmondaná, többet képzelne oda, mint barátság. Emiatt nem is lehetne kárhoztatni, mert szerintem valahol mégis több ez, mint egy sima barátság. Furán erős, és úgy érzem, hogy nem igazán lehetne elszakítani, ahhoz valami olyat kéne tennie Izának, amit nem tudok elképzelni. Végül úgy érzem, megnyugszik, mert megölel. Hányszor képzeltem el régen ezt a mozdulatot és hányféleképpen. Fura belegondolni, hogy ez elég most már és nem is vágyok többre, erre viszont nagyon is. Nem tudom, hogy mi lesz, ha lesz valakim, el kell fogadnia Izát, mert én nem fogom elfelejteni és elhagyni még egyszer. Túl sok minden köt össze minket, az életem része.
- Ne sajnálj butaságokat – fedem meg picit, mert néha még mindig olyanokon pörög, amiken sem értelme, sem jelentősége sincs. A lényeg, hogy egészen jól kezelte, csak meg kellett hozzá hasonulnia az elvei miatt. Komolyan mondtam, nem tudom mi lett volna, ha elmondja, így jól alakult.
- Tudom, Házvezető-helyettes asszony – halvány mosolyt csalok fel a képemre. – Semmi rosszat nem tettél, de nekem ne Izálj legközelebb. Ha bajom lenne veled, úgyis megmondanám, szóval, tudnod kellene, hogy nem volt veled bajom. Nem kell kerülni engem, hiszen ha néha meg is mondom a magamét, én sem akarlak elveszíteni, szükségem van a barátságunkra. Mindig – dőlök neki újra a padnak fél seggel és nézem őt. Néha úgy érzem, még mindig hülye kis tinik vagyunk, hiába nőttünk fel, meg komolyodott meg. Talán én is valamennyire, de nem merném ezt hivatalosan leírni.
- Nati egy igazán kis csibész, aranyos, idegesítő és imádnivaló kislány. Halálra idegesíti az anyját, engem meg imád. Mondjuk nyilvánvaló ez azért van, mert még nem voltam olyan kemény vele, mint kéne néha, Nadia pedig mégiscsak az anyja és már kinézte a határait. A szemeimet ő örökölte, ezt lesd meg – mondom neki, majd előhúzom a mobilom és mutatok neki pár fényképet. A múltkori esetet pedig nem mondom el neki, mert nem tudom, hogy mi lesz belőle. Nadia felnőtt nő, csalódott volt a randi után és letámadott. Hogy mi lesz ebből? Passzolom, öcsém. De a képeken mosolygok és kommentálom Izának, remélem, hogy tudja… valószínűleg nem fogja a szárnyai alá venni, mert rellonos lesz.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Demeter Hunor
KARANTÉN



offline
RPG hsz: 163
Összes hsz: 203
Írta: 2021. január 26. 18:35 | Link

Nem egyhamar fog kiderülni számomra, ami érdekel. Az éneklő lány továbbra sem szól egy szót sem, ehelyett egy üdvözlő intés után inkább felmutatja a hüvelykujját. Hát, végül is. Minek arról feleslegesen rizsázni, amit egyetlen ujjal el lehet mutogatni, nemigaz?
Nem igyekszik azonban kifelé, úgyhogy arra a következtetésre jutok, hogy folytatódhat a "beszélgetés". Körülbelül negyvenkettő kérdést fel tudnék tenni rögvest. Leginkább azzal kapcsolatosakat, hogy megy-e a suli és hogy tudok-e valamiben segíteni, és néhány nem túl tolakodót, amiből jobban megismerhetem. Valahogy úgy érzem azonban, hogy úgysem kapnék rájuk választ. Folytatom hát az eredeti témát.
- Gitározni is tudsz? Van kedved? - és felé billentem kedvenc tárgyamat, a gyönyörű fekete gitárt.
Aztán rájövök, hogy lehet, azért van itt, mert neki dolga van. Nekem meg ugye nincs.
- Jaj, vagy tanulni jöttél? - kérdezem aggódva, amint ez leesik. - Zavarok?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Vizsnyiczky Médea Lilla
INAKTÍV


bulbulimia
offline
RPG hsz: 154
Összes hsz: 201
Írta: 2021. január 28. 18:06 | Link

  
"A nőhódítás titka: felismerni,
hogy melyik nő akar meghódolni."

Keze már a kilincsen pihent, tekintetét azonban még Alexen tartotta Lilla. Hozzá volt szokva, hogy megfigyel, hogy abból rakja össze a teljese képet, amit lát, hall, észlel. Persze madárként, és elrejtőzve könnyebb volt az emberek igaz arcát látni, így könnyen lehetett, hogy a navinés álarcot visel, és ő, kék szemeivel csak azt látja most.
Nem igazán értette, mit láthat benne a másik, ami miatt érdeklődés kelt benne iránta, épp ezért nem tudott szűnni az a kellemetlen érzés, hogy ez csupán valóban egy érmetrükk felvezetése. Egy csalásé, aminek a poénjára még várni kell, de bizonyára nagyot fog szólni. Az ő kárára.
De bármilyen gyanakvó is volt, bármennyire is körülbástyázta magát, sebezhetetlenné tette lelkét, és bármennyire is megfelelt neki a magány, nem akart örökké a gondolataival összezárva maradni. Szüksége volt, mint bárki másnak - ha kevesebbre is -, emberi kapcsolatokra. És Burton valami rejtélyes okból önként ajánlkozott.
Bölcseletére Lilla csak megforgatta szemét.
- Rendben, megadom magam - tárta szét karjait. Nem akart érvekkel kontrázni, esetleg amellett felszólalni, hogy milyen sokféleképp felesleges időpocsékolássá változtathatják az egymás társaságában eltöltött időt. Ha Alexander meg akarja ismerni, ám legyen.
De nem randi, ezt leszögezte, és a srác is belement láthatóan. Vagy csak azt mondta, amit Lilla hallani akart. Nem számít, a fő, hogy helyén kezeljék a dolgot.
- Szombat - pontosított a hirtelen bedobott időponton. - És legyen a falu, persze.
Nem akarta megmondani, hova menne szívesen, mert attól tartott, nagyon lecsökkentené szegény lehetőseit, így ezt a kérdést nem firtatta. Csak azt remélte, hogy nem lesz túl nagy tömeg. Attól a hideg kiverte.
- Majd írd meg, hol találkozzunk, és mikor - hagyta rá búcsúzóul, és már lépett is ki a folyosóra. Épp jókor, mert gyomra jókorát kordult, mintha az akart volna elköszönni helyette.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Szentmihályi L. Izabella
INAKTÍV


bejegyzett terromágus
offline
RPG hsz: 816
Összes hsz: 21707
Írta: 2021. január 29. 23:04 | Link

Zétény

Ennyi idő után sem vagyok hozzászokva, hogy itt van, engem néz, velem beszél, a hajamat piszkálja, mint régen, amikor még gyerekek voltunk és semmit nem tudtunk a világról. Amikor még egyikünk sem gondolta volna, hogy több, mint tíz év múlva ő, aki ellopta az első csókom, és akit a kezdetektől fogva gyűlöltem, ennyire az életem része lesz. Gyerekek voltunk csak. Nem tudtuk, hogy lehet egy másik embert ennyire szeretni, hogy úgy érzed mindened odaadnád érte, csak ne essen bántódása, csak nevessen, legyen boldog, legyen egészséges, legyen az életed része. Akkoriban csak próbáltam minél messzebb kerülni tőle, tőle, aki minden alkalommal felbosszantott, amikor elém került és még élvezte is. Tőle, aki az arrogancia és a harag alatt csak szabad akart lenni. Nehéz lenne megmagyarázni bárkinek a kapcsolatunkat. Tudom, hogy egy idegen számára ez többnek tűnhet, mint egy szimpla barátság és nagyon sokáig mi is abban a hitben éltünk, hogy talán ebből több lesz, mint barátság. Szeretett, de bármennyire is próbáltam, nem tudtam úgy viszontszeretni, ahogy ő akarta. Éveken keresztül mellette álltam, bármiről is volt szó, de ebben az egyben nem tudtam neki megfelelni. Sosem leszek belé szerelmes, ahhoz túl jók és rosszak vagyunk egymásnak, de minden egyes sejtem, minden egyes porcikám szereti, néha már fáj, hogy mennyire. Talán sosem fogom tudni neki kifejezni szavakkal; ezt hogy is lehetne? Hozzám tartozik. A lényem egy része, a lelkem egy része, és mikor elment, kiszakított belőlem egy darabot, amit azt hittem, sosem fogok visszakapni. S most, ahogy itt áll velem a teremben, évekkel később, még mindig látom benne azt az arrogáns fiút, aki csak azért meghúzta a copfom, hogy a prefektuskisasszony ráemelje zöld szemeit, de látom benne azt a férfit is, aki odaadta a szíve egy részét, és sosem kérte vissza.
- Nekem is szükségem van rá. Rád – elmosolyodom végre, talán most először, mióta beléptem a terembe. Megnyugszom lassan, és felülök mellé a padra, Frayec pedig érdeklődve ugrál át az asztalokon, hogy Zétényen átmászva az ölembe telepedhessen. Őt is érdekli a kislány, bár ezt szavakkal nem tudja kifejezni. Kíváncsian fordulok a férfi felé, ahogy mesélni kezd a lányáról, jobbommal közben újra és újra végigszántok a rasek szőrén. - Nagyon elevennek hangzik, úgyhogy félek, hogy rossz hatással le... – megakadok, ahogy előhúzza a mobilját és felmutatja az első képet, de én ekkor már nagyon fel vagyok háborodva. - Már meg ne haragudj, de egy mobil? A Te kezedben? Egy mugli eszköz? Merlinre, és hagytad, hogy baglyok után hajkurásszak, akik majd elviszik neked az üzenetem? – színpadiasan felsóhajtok és pár pillanatig játszom a sértődöttet, de igazán nem haragszom, és ha engedi, elveszem tőle a telefont, hogy megnézhessem a képeket. Látom a hasonlóságot Zéténnyel, gyönyörű a kislány ilyen fiatalon is. El sem merem képzelni, hogy milyen szép lesz pár év múlva, ha megnő és nőiesedik. Az viszont egyértelműen látszik, hogy kitől örökölte a modellszerű szépségét. - Le sem tagadhatnád. Tudja már, hogy… tudod. Te vagy az apja?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Farkas Zétény
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 369
Összes hsz: 2234
Írta: 2021. január 31. 11:08 | Link

Iza
órák után négykor - kinézet

"Nekem is szükségem van rád."
Azt hiszem, hogy ez a mondat az, amiről korábban már beszéltem. Miközben mosolyog és felül mellém, a kis dög átmászik rajtam, amit hangos ciccegéssel és bosszús fejjel nézek rá. Mondjuk valószínűleg nem fogja érdekelni, mert, ha félne tőlem, akkor kikerült volna. Vagy ezt úgy kéne venni, hogy ezzel megtisztelt a kis dög? Majd legközelebb máshogy csináljuk, hogy inkább kikerüljön. Attól, hogy Izáé, vannak bizonyos dolgok, amik felháborítanak, mint például ez. Inkább mesélni kezdek Natiról, mégiscsak mindennél jobb téma, és úgy érzem elég volt mára a drámából. Iza hajlamos túlgondolni a dolgokat velem kapcsolatban – oké, általában mindennel kapcsolatban, de hát ezért szeretjük -, jobb az, ha egyszerűbb dolgokról beszélgetünk, meg olyanról, ami egy kicsit helyrebillenti a lelki egyensúlyunkat. Közben a kezemmel kitámasztok, a testem felé néz, a zöldjeibe beszélek a személyes zónánk határán. – Rossz hatással mi? – vigyorodom el, mert amúgy akár valós is lehet a félelme, miközben előhúzom a képek tárolására és egyéb fontos dolgokra használt mobilom. Persze igyekszem inkább jó hatással lenni rá, kérdés, hogy a „jó hatás” mindkettőnkek ugyanazt jelenti-e.
- Nem haragszom. Hát Nadia szerint ez jó ötlet, hogy ha van valami sürgős ez gyorsabb, mint a bagoly. És persze, hogy hagytam, mert a bagoly teljesen normális dolog, ráadásul, ha nem lesz munkájuk mit fognak csinálni? Amúgy meg… kell a számom? – vonok vállat, és mivel nyúl a telefonért, odaadom neki. Hagyom egy kicsit gyönyörködni, tudom, hogy odavan a kölykökért, Natiért meg miattam biztos még jobban. Egyébként meg tényleg nagyon csini is, amellett, hogy ravasz, mint a kanyipatkány.
- Persze, rávettem Nadiat, hogy jobb lenne elmondani neki, miért én viszem oviba néha, meg megyek többet, mint eddig. Hát, ahogy várható volt, jól megharagudott Nadiara, de aztán kibékítettem őket valahogy. Szerencsére rám egyáltalán nem haragudott, pedig… - sóhajtok egy nagyot, mert nagyjából Nadia is annyira „hibás”, mint én, a szemében mindenképpen. Egyikünk sem hibás, de ezt ő nyilván nem így fogja fel, és azonnal meg kellett volna mondani szerinte, hogy mégis él az apja és nem tengeralattjáró kapitány az Alfa Centauryn. – …szerintem rám is kellett volna. A lényeg, hogy most minden oké, és persze azt szeretné, ha elvenné Nadiat. Ha lehet tegnap – nevetek fel a képtelen ötletre, mármint nem az, hogy Nadiat vegyem el, hanem hogy mivel az ő korlátozott tudása végtelenül egyszerű, így egyszerű dolgokra vágyik, anélkül, hogy megvizsgálná, hogy mi van a háttérben. Mikor végez Iza, visszakérem a mobilt a kezem nyújtva felé, és figyelek arra, hogy Franyec ezt ne értelmezze félre. – Kristóffal mi van? Amúgy meg Norbit is alig látom. Azért szeret még? – kérdezem szemétkedős mosollyal, meg még valami eszembe jut. – Mikor jön a többi gyerek? Valami kviddiccsapatot emlegettél anno – erről jut eszembe hirtelen. – Amúgy… mutatsz képeket az esküvődről majd? Azt igazán sajnálom, hogy kihagytam – mondom kissé elrévedve és a vidám hangnemem máris eltűnik. Gratulálok, öcsém!

Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Alexander Burton
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 118
Összes hsz: 134
Írta: 2021. január 31. 19:52 | Link


ÁVT terem; az óra után;


Nem akarom, hogy azt érezze, én teher vagyok és neki ezt meg _kell_ tennie, mert ez nincs így. Csupán meg szeretném neki mutatni, hogy létezik olyan, olyasmi, amikor valaki önként és kíváncsi, nem az, hogy amikor valami nehézség akad, akkor azonnal kihátrál és másra hagyja az egészet, aki ugyan így tesz és végül a másik olyan spirálban találja magát, ahol tényleg azt hiszi, senki se akarja megismerni. Pedig nincs így, nem kell feltétlen a hormonokra fogni, amikor valaki érdeklődik, amikor én érdeklődöm, mert valahogy én mégis máshogy működöm. Neveztek már itt, a régi iskolában is melegnek érte, vagy olyannak, aki képtelen szeretni, mert nem húztam magamra minden második lányt vagy akár fiút, aki szembejött velem. Amit akartam, ami fűtött, az máshol, másnál várt és ölelt magához, amiről nekik sejtésük sem volt és sosem értenék meg. Volt egy nevem, elbúgtam és senki soha nem tudta, miről beszélek. Most viszont róla, neki, de semmi nyomás, semmi kényszer, neki kell dönteni és csak neki. Én csak felajánlhatok.
- Ó, ez nagyszerű – arcomra mosoly költözik, mintha áttörtem volna valamit és mégsem, mert semmi sem történt, semmi sem változott, csupán vagy érdekli, mi ez az egész, vagy tényleg nem akarja, hogy akaratosságomban tovább nyúzzam, húzzam. Nem raboltam volna több idejét, amint elértük volna az ajtót, elköszöntem volna, minden válasz és „eredmény” nélkül, máskor, másképp folytatva talán, mert ha én is elásom és bedobom a semmibe ezt az egészet, akkor már biztosan elkönyvelné annak, hogy én is csak pillanatnyi hóbortnak éltem. Nem randi kell, nem egy sötét zug, ahol nem érzi magát biztonságban. Ezt már tudom most is, azt is talán, hova fogom invitálni.
- Szombat, a faluban. Velem. Veled. Jól hangzik – mégsem méregetem máshogy, mégsem máshogy állok hozzá. Közeledik az ajtó, közeledek hozzá, hiszen utolsó szavait ejti felém. Megállva figyelem, tartom a kényelmes távot és bólintok egy nagyot.
- Mindenképpen, a napokban érkezni fog az üzenet – azzal elköszönünk, megvárom, míg kisétál és magam is így teszek. Nem arra indulok, mint ő, ne érezze magát követve és a dolgom is kifelé visz. Elmegyek, sétálok, meglelem a helyet, aztán beülök a vászon elé. Talán ma a haja szőkeségével azonos színnel viszem fel az utolsó vonásokat. Egy kis arany sosem árt.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Hayden M. Wilson
INAKTÍV


Róka
offline
RPG hsz: 134
Összes hsz: 269
Írta: 2021. február 1. 12:41 | Link

Gitáros fiú


Kínos. Már megint minden olyan elképesztően kínos. És persze újfent önmagát sodorja ebbe a helyzetbe. Mint mindig. Elege van abból, hogy rendszerint ilyen hülyeségeket csinál meggondolatlanul. változtatnia kéne, de képtelen. Mindenesetre igyekszik nem szegény Hunoron leverni azt, amit érez, és kifelé kedves mosolyt és bájt sugároz. Mert ő ilyen aranyos.
Kedvesen rázza a fejét, hogy nem, nem tud gitározni, ezért inkább nem is kísérelné meg kézbe venni a csodásnak látszó hangszert. Még a végén valami baklövés folytán tönkretenné. Azt meg aztán végképp nem akarja. Bár neki sosem volt érzéke a zenéhez, vagy legalábbis úgy gondolja, hogy nincs, de azért csodálattal és lenyűgözve figyel mindenkit, aki képes ilyen varázslatot létrehozni. Neki legfeljebb a hangja lehet az, amire büszkeségekén és tehetségeként gondolhat, de mégsem teszi, mert akkor fel kéne vállalnia mások előtt is, arról pedig szó sem lehet. Még nem. Túl korai lenne.
Ismét csak a fejét rázza, hogy nem, dehogy jött tanulni, még csak nem is zavarja. Előrenyújtott tenyerével és kedves mosolyával jelzi, hogy maradjon csak nyugodtan. Ha valakinek itt mennie kell, az ő kell hogy legyen, hiszen egyrészről neki nincs itt semmi keresnivalója, másrészről bepofátlankodott ide kéretlenül, és rabolta a fiú idejét. Valamiért azonban még sincs mehetnéke. Talán valahol mélyen a hangos ellenzés mögött mégiscsak vágyik egy kis társaságra, hogy ne legyen annyira egyedül. Hunor mg sosem bántotta, és nem úgy tűnik, mint aki most akar a torkának esni - akár szó szerint, akár csak képletesen. Ezért ha Hunornak sincs ellenére és nem tiltakozik hangosan, akkor helyet foglal az egyik pad tetején. Kíváncsi.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Demeter Hunor
KARANTÉN



offline
RPG hsz: 163
Összes hsz: 203
Írta: 2021. február 1. 19:38 | Link

Semmit nem mond. Én ezt abszolút nem értem. Próbálom az arcomat megregulázni (ez sokkal jobban megy már, mint mondjuk két éve, de azt hiszem, most nem annyira sikerül elrejteni róla a zavart).
Még általános iskolás koromból jön talán, hogy kellemetlenül érzem magam, ha emberekkel kettesben kell maradni. Olyankor úgy érzem, tőlem várja a másik, hogy szórakoztató legyek, de én egyszerűen nem tudok szórakoztató lenni. És beszélnem kéne, de fogalmam sincs, miről. Ezért is tartok magamnál sokszor egy pakli robbanós snapszlit, hogy legalább játszhassunk, ha más nincs. Most pont nincs nálam.
Mostanában kevés ilyen helyzetbe kerülök. Amikor kettesben maradok valakivel, akit jól ismerek, azzal nincsen gond, valahogy mindig előtjük az időt. Haydennel azonban fogalmam sincs, mit kezdjek.
Nyitott tenyerével felém int, én pedig bizonytalanul pislogok vissza rá.
- Én játsszak? - találgatom. Hát... jobbat nem tudok, ő meg csak leül, szóval...
- Most van egy dal, amit meg kéne tanulnom, de még nem ismerem - magyarázkodom. - Ezzel nem untatnálak így elsőre, szóval inkább játszom egyet, amit nagyon szeretek.
Felpattintom a kapodasztert az ötödik bundhoz, és belekezdek az Olyan őbe, amit egy magyar mugli írt, és engem első hallásra elvarázsolt valamiért. Énekelni nem éneklek hozzá: ennyi rizsa után elég lesz a nőies hangomból.
 
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Hayden M. Wilson
INAKTÍV


Róka
offline
RPG hsz: 134
Összes hsz: 269
Írta: 2021. február 5. 11:20 | Link

Gitáros fiú


Könnyen észreveszi, hogy bár próbálkozik rendezni arcvonásait, mégsem sikerül neki. Őszintén, ő maga is biztosan zavarba jönne, ha egy ilyen helyzettel találná szembe magát normális emberként. Ezért csak halovány, alig láthat mosoly költözik szája sarkába, hogy ezzel próbálja meg kifejezni szolidaritását.
Ingatja a fejét, hogy nem feltétlenül erre gondol, majd bólogat, hogy azért igen, azt szívesen fogadná. De hát nem várhatja el, hogy mindenki elsőre értse, mit akar elmutogatni. Elvégre néha még neki sem világos, hogy mivel mit akar mondani. Ki kell találnia, hogy hogy értesse meg magát. Kint volt egy barátnője, aki már szinte a szempillája rezdüléséből tudta, hogy mit kell közvetítenie a külvilág felé Ha nevében. Itt azonban nincs ilyen személy, kis segítené őt, szóval muszáj feltalálnia magát. És ez néha nem feltétlenül úgy alakul, ahogy ő szeretné.
Összevont szemöldökkel gondolkozik, hogy akkor vajon hogy akarja megtanulni, ha nem is ismeri? Majd eszébe jut, hogy esetleg a telefonján megmutathatja a fiúnak, hátha az segít, így tétován előhúzza a zsebéből, és felé nyújtja. A két legnépszerűbb zenemegosztó elérhető, és a rúnázás miatt simán működik itt is. Egy próbát mindenesetre megér, még ha vissza is utasítja a levitás az ajánlatot.
Bólint egyet, hogy oké, várja szeretettel. Az azonban fel sem merül benne, hogy ennyire csodás lesz. Majdnem nyitva marad a szája is, de ügyel rá, hogy azért ez ne történhessen meg. Az hiányozna csak. Bár igazából, ettől kínosabb helyzetbe úgysem hozhatná magát. Lelkesen megtapsolja, amint a végére ér, hogy ez igen. Valóban le van nyűgözve, a hozzánemértők teljes csodálatával néz Hunorra. Bár valószínűleg akkor is így le lenne nyűgözve, hogyha tudna gitározni.

Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Demeter Hunor
KARANTÉN



offline
RPG hsz: 163
Összes hsz: 203
Írta: 2021. február 10. 21:16 | Link

Próbálok nem zavarba jönni, így ritkán pillantok a lány szemeibe, de azért fel-felnézek rá gitározás közben, és ilyenkor nagy megkönnyebbüléssel konstatálom, hogy tetszik neki a dal. Ezt a végén tapssal is jelzi. Pedig ezt most a kevésbé direkt nonverbális jelekből is értettem. Ügyes, Hunor. Végül mégis zavarba jövök a lelkes fogadtatástól, de jól esik.
Nagyon lassan koppan, hogy miért nyújtja a telefonját, amikor arról beszélek, hogy van ez a másik dal, amit meg kell tanulnom.
Tudom, hogy a telefonokkal is lehet mindenfélét csinálni az interneten, mint a számítógépekkel. A kisebbik bátyámnak van is mobilja, de sosem adja oda, mert nagyon félti. Még nevet is adott neki: Ájfón.
Ránézek a kijelzőre, ami halványan, de színesen dereng. Rajta ikonokkal, csak úgy, mint a számítógépen.
- Ez működik a kastélyban?! - hüledezek. Nekem a legkorábbi élményem az elektronikus mugli dolgok és a Bagolykő kapcsolatáról a nagynénémtől kapott okosóra, ami az első napomon tönkrement. Hamarosan megtudtam levitás társaimtól, hogy miért.
Működésre lehet bírni ezeket a ketyeréket az erősen mágikus környezetekben is, van többféle módja, apukám mesélt róla, de mindegyik nagyon drága. Ezért sem kaptam új digitális órát.
A kezdeti sokk után visszanyújtom neki a telefont, mielőtt elrontanám.
- Sajnálom, nem tudom, hogyan kell használni.
Megtanultam a számítógépen előhozni egy lapot, amivel tudok keresni az interneten, ha a csillagoknak szerencsés az együttállása (azaz minden úgy van rajta, ahogy megszoktam), meg még zenét is tudok hallgatni. De ez a képernyő - ami most lassan már el is sötétült - még ha hasonlít is abban, hogy egy nagy képen sok kis kép van meg feliratok (ezek az ikonok), nem tudom, melyikre van szükségem.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Koppány Richárd
INAKTÍV


sakálfióka | #dont•touch•this
offline
RPG hsz: 79
Összes hsz: 79
Bájitaltan tanterem
Írta: 2021. február 11. 12:35
| Link

Remélem, te értesz hozzá,
mer' én nem!


- MEGJÖTTEM! - rikkantja, miközben drámai lendülettel kivágja a Bájitaltan tanterem ajtaját.
Nem késett el az óráról, sőt fél perccel a kezdés előtt érkezett, úgyhogy senkit nem ejt ámulatba, és nyilván senkit nem is érdekel a grand belépője. Legfeljebb a tanár úr bal szemöldöke rándul meg kínjában, és - immár sokadszor - elmereng(het) rajta, hogy egész pontosan miért is lett pedagógus.
Ricsi jobb szeme körül egy fánk méretű, harsánylila vérömleny árulkodik róla, hogy már megint valami szarságot csinált, és természetesen mindkét keze le van horzsolva csuklóig.
- Mit főzünk? - perdül oda egy random csajéhoz az egyik üstnél. Azért hozzá, mert a lány egyedül van, és szép a haja neki. Ennyi nagyjából elég is, hogy a Ridzsike figyelmét magára vonja a következő öt percben, míg be nem üt a másfél Ritalin, amit egy füves cigire szippantott fel a fiúmosdó slozitartályáról az imént.
Nem teljesen hülye ám. Tudja, hogy a mai óra anyaga a funguvertumurgeó, már csak azért is, mert fel van vésve nagy betűkkel a táblára tanárbá' mögött. Oké, hát ezt elolvasni se lehet, nem hogy kimondani, SEMMI VÉSZ!
- Te pakolj bele mindent, én majd megkeverem, és ha robban, akkor királyság! - mondja lelkesen, és már babrál is az asztalon az izék meg bigyók között, egy epehólyag-eltávolításra alkalmas szerszámot keresve.
- Mi is a neved? - kérdezi a lánytól. Elvileg tudnia kéne, mert látta már őt korábban, gyakorlatilag se kép, se hang.
- Ezt vajon meg lehet enni? - forgat kíváncsian egy üveg nyálkás gőteszemet. - Olyan, mint a kaviár. Szereted a kaviárt?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Átkozottul veszett, sokkolóan gonosz és hitvány.
Maya S. Castle-Rochard
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 17
Összes hsz: 18
Írta: 2021. február 11. 14:59 | Link

Koppány Richárd

Volt egy hatalmas hátránya is annak, hogy Maya egészen az év végén érkezett az iskolába - ugyan bejárt órákra, de az alapozó információkról lemaradt. Hosszú távon ugyan ez nem lesz gond, mert jövőre fogja ténylegesen az elsőt járni, de most kellően tanácstalanul nézegette az előtte sorakozó alapanyagokat, csak úgy, mint a táblán virító feliratot: Unguentum ferveo. Ez vajon mi a szöszt csinál?
Arra, hogy egy diák nagy hangon bejelentette, hogy megérkezett, még csak hátra sem fordította a fejét - nem az ő dolga volt. Ehelyett egy ezüst pengéjű késsel szemezett, és fel is vette, hogy megnézze, mennyire éles.
Persze a srác ezt a pillanatot választotta ki, hogy közvetlenül mellette szólaljon meg.
- Basszus. - Maya összerezzent, és bár nem volt benne ártó szándék, mégis a kés hegyét a fiú felé tartva sikerült oldalra néznie. Persze mikor észlelte, hogy nem történik semmi különös, akkor gyorsan lecsapta a fegyvert az asztalra, és mérgesen nézett a srácra. - Ott van a táblán - sziszegte a választ fogai között, majd visszafordult az üsthöz. Nem szerette a túl harsány embereket.
- Hmpf! - szusszant morcosan, mikor a másik kifejtette, hogy milyen lesz a munkamegosztás. Nem csak az zavarta, hogy neki kellene az érdemi munkát csinálnia, hanem az is, hogy gőze sem volt, hogy mégis mit és milyen sorrendben kellene pakolnia, hogy lehetőleg azért a robbanást mégis csak elkerüljék. Elkezdett kutatni a receptes cetli után, amit eltakartak a hozzávalók, de a srác keze minduntalan az útjába került.
- Állj már le, Motoregér - csapott a kézfejére felháborodottan, és kihalászta egy kistányér alól a pergamendarabot.
- Maya - vetette oda aztán félvállról, mikor a fiú a neve után érdeklődött. Közben beletöltötte a vizet az üstbe és nekiállt a mozsárba adagolni a csalánt. Azt, hogy a másiknak mi a neve, tüntetőleg nem kérdezte meg - nem akart beszélgetés kezdeményezni, mert volt egy olyan érzése, hogy nehéz lenne aztán lelőni a srác beszélőkéjét.
Persze az nem tudott nyugton maradni.
- Vagy segíts, vagy dugulj el, különben mindjárt megtudod, hogy meg lehet-e enni ezeket - sziszegte mérgesen, kikapva a fiú kezéből az üveget. - Törd össze a kígyófogakat, például - nyomta a másik tenyerébe az immár kiürített mozsarat.
Egyáltalán nem volt könnyű figyelni a receptre, a pontos mérésekre és kevergetésre, miközben valaki konstans szájalt mellette. Így, kezdő bájitalfőzőként, ez egyenesen balesetveszélyesnek számított.
- Na, haladsz? - nézett valamivel később a másikra, remélve, hogy esetleg megtette, amit kért tőle.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában



Szentmihályi L. Izabella
INAKTÍV


bejegyzett terromágus
offline
RPG hsz: 816
Összes hsz: 21707
Írta: 2021. február 11. 15:20 | Link

Zétény

- Mi más? – viccelődöm csak, pedig számomra, és valószínűleg számára is, nagyon új még ez az apa dolog. Alapból furcsa úgy rágondolni Zétényre, mint egy apuka, és most még csak nem is a rossz értelemben esik nehezemre őt így elképzelni. Nem gondoltam volna, hogy egyszer gyereke lesz ilyen körülmények között; talán mindig is úgy képzeltem el, hogy először lesz egy komoly kapcsolata, és majd azzal a bizonyos személlyel megejtenek egy beszélgetést, és mindketten benne lesznek, tudnak róla, akarni fogják. Most meg, ő egy csomó dologról lemaradt, Nadia pedig bele se tudok gondolni milyen iszonyatosan nehéz éveken van keresztül.
- Persze, hogy kell – morcosan ráncolom a homlokom, és mivel a telefont megkapom, a képek előtt még be tudom írni a saját számom és megcsörgetem magam, hogy később majd elmenthessem a számát. Még a feltételezés is sértő, hogy pont nekem ne kelljen a száma. - Figyelj, nem tudtál róla. Nadia nem mondta el, jó oka volt rá, meg hát el is tűntél, és ő sem tudott sehogy kapcsolatba lépni veled – megvonom a vállam és visszanyújtom neki a telefont. Most már egyébként is mindegy kifogásokat keresni, vagy ujjal mutogatni a másikra; nem volt jó, amit Zétény csinált, de tudom, miért tette – ugyanakkor Nadia kétségeit is megértem, még ha csak beleképzelni tudom magam a helyébe, de ugyanazt átélni nem.
- Hm, hát ezt igazából tőle kellene megkérdezned. De majd megejtem vele ezt a beszélgetést, az egód kedvéért – édesen elmosolyodom, ujjaim közben visszatalálnak Frayec bundájába. - Kristóf jól van, a többi gyerekről pedig nem tudok nyilatkozni. Egyelőre még nem – nem akarom elsietni a dolgot, csak szeretném kiélvezni az időt Kristóffal, és amennyit csak lehet, vele lenni.
- Persze – szomorkás mosollyal pillantok rá, hozzá közelebb lévő kezem a vállára, majd a hátára simul, hogy végigsimíthassak rajta. - Még mindig nem adtam oda a meghívód – halkan teszem hozzá, fejemet a vállára döntöm, de a közelségében nem tudok sokáig szomorú maradni. Örülnöm kell neki, hogy itt van és visszajött, hisz már eltelt lassan két év is, mióta először megszólított a téren.
- Lassan mennem kell – szólalok meg egy kis idő múlva, ha ő eddig még nem tette meg; csak élvezem a társaságát, akár beszélgetünk, akár nem. - Visszakísérsz a Levitába?
Utoljára módosította:Szentmihályi L. Izabella, 2021. február 11. 15:21 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Koppány Richárd
INAKTÍV


sakálfióka | #dont•touch•this
offline
RPG hsz: 79
Összes hsz: 79
Írta: 2021. február 11. 15:55 | Link

Voltak alapozó információk? Na, hát azokat Ricsi tutira átaludta, vagy maflán mosolyogva fotoszintetizálta végig az elfogyasztott gyógyszermennyiség függvényében.
- Én is örülök neked - vigyorog pofátlanul, mikor a lány véletlenül-direkt ráfog egy késpengét. - Vigyázz azzal, mert gellert kap a bordakosaramon, és a végén még leszúrod magad.
Volt már rá példa, hogy valaki eltörte Ridzsikén a kezét. Az ember nem lehet elég óvatos.
- Amikor utoljára főztem, fater hónapokig pereskedett a biztosítóval, mert nem akartak fizetni a konyhafelújításért.
Tudomást sem vesz róla, hogy val'szeg a plafonig idegeli szerencsétlen kiscsajt a megállíthatatlan szövegelésével.
- Azt mondták, hogy direkt gyújtogatás volt, pedig eskü nem, néha csak úgy felrobbannak körülöttem a dolgok, de biztos te is csináltál már ilyet.
Maya ekkor csap rá a kezére, mire Ricsi olyan arcot vág, mintha a lány fejen szarta volna az anyját.
- A következőnél én fogok a seggedre csapni, csaxólok - jelenti ki határozottan, aztán elkezd kígyófogat kutatni a dzsindzsásban. Olyan ez, mint valami expedíció. GPS-es kincskeresés a Kalahári-sivatagban.
- Nemt'om, melyik az, de ez is jó lesz - vonja meg a vállát, és az üstbe borít egy fél üveg gyanús, szürke port. - Ez már úgyis össze volt törve.
A főzetük vészjóslóan bugyborékolni kezd, és egy szempillantás alatt színt meg állagot vált. A végén még felfedeznek valami új és nagyszerű bájitalt. Nobel-díj, here we come!
- Ne spórolj már azzal - mondja, majd bátran megbillenti a lány könyökét az üst felett. Bármi is az, amit Maya épp bele akar szórni a katyvasztba, legyen benne bőven.
- Ha már jó nem lesz, legalább legyen SOK!
Kikezdhetetlen logika, mindent elsöprő érvelés, tantóbá' valószínűleg még nem vett észre semmit. Ha mégis, akkor van rá esély, hogy helyből agyhúgykövet kap szegény.
- Ja, Ricsi vagyok amúgy. Szólj, ha kell dzsenga. Sokkal jobban tekerek cigit, mint ahogy bájitalt főzök - húzza ki magát büszkén. - Bár végül is egész jól néz ki.
Belepislog az üstbe, a cucc meg kis híján visszapislog rá. Perfeksön!
Utoljára módosította:Koppány Richárd, 2021. február 11. 16:01 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Átkozottul veszett, sokkolóan gonosz és hitvány.
Maya S. Castle-Rochard
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 17
Összes hsz: 18
Bájitaltan tanterem
Írta: 2021. február 14. 16:15
| Link

Koppány Richárd

- Próbáld meg és karod sem marad, nem hogy kezed - sziszegte dühösen a lány, mikor kilátásba helyeztek egy seggrecsapást. Nem az a fajta hölgyemény volt, aki különösebben jól viselte volna a hasonló cselekedeteket, sőt, ha valaki effélével próbálkozott, akkor gyakorlatilag örülhetett, ha nem lett lerúgva a veséje. Maya annak dacára is ösztönösen védte magát, hogy valaha is szembe kellett volna néznie  bármilyen zaklatással - egyszerűen csak nem igazán érdeklődött még a fiúk iránt, és az ilyesmit, amit Ricsi említett, szimplán bunkóságnak tartotta.
Ahhoz viszont, hogy a másik valami random hozzávalót szórt a főzetbe, nem tudta, hogy mit szóljon. Elkezdett furcsán nézni ki a lötty, de Mayának őszintén nem volt semmiféle infója arról, hogy ezen a ponton milyennek is kéne lennie, még ha sejtette is, hogy nem vett jó irányt a kísérletük.
- Ez mi volt, amit beletettél..? - kérdezte a másikat bizonytalanul, miközben kicsit közelebbről is megszemlélte az üstöt. Persze a fiú ezt a pillanatot választotta ki arra, hogy meglökje a könyökét, amitől minden, amit a lány a kezében tartott, egyenesen az üstbe borult.
- Merlinre... - hőkölt hátra a lány, és nem tudta eldönteni, hogy kapja le a tűzről az üstöt, mosson be a srácnak, vagy egyszerűen csak szóljon a tanárnak, hogy baj van. Ebből jó nem sülhet ki...
- Nem tudom, hogy téged hogy érdekelhet most a társasozás, de igazán örülök, hogy ezt megosztottad velem! - csattant fel a lány mérgesen, szembe fordulva Ricsivel. Egyrészt a dzsengára azt hitte, hogy arról a játékról beszél a másik, amelyikben egymás tetejére kell pakolgatni a fadarabokat, másrészt a hangsúlya csöpögött az iróniától, hiszen a fenét örült ő ennek. Az tette volna boldoggá, ha a fiú roppant gyorsan lelép a közeléből, és békén hagyja.
- Nesze, te hozod rendbe - kapta el Ricsi csuklóját, és a tenyerébe nyomta a receptet, a maga részéről távolabb vonulva, mert ha tényleg robban a főzet, akkor nagyon nem szeretne a közelében lenni.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában



Holló Albert
Tanár


hoppanálás oktató
offline
RPG hsz: 126
Összes hsz: 149
Írta: 2021. február 15. 18:22 | Link

Varázstani Alapismeretek Vizsga
Március 1. - Ötödévesek

Szeretem a tanévek végét jelző vibrációt a levegőben. A diákok idegesek, hiszen tudják, hogy nagyon sok múlik azon, hogyan is teljesítenek ebben az időszakban, fontos, hogy tisztában vannak előnyeikkel és hátrányaikkal, és hogy akarnak valamit tenni azért, hogy azokká a felnőttekké váljanak, akik formálják világunkat a jövőben. Feltárul a terem, ők pedig besereglenek, és én büszkén...vagyis... apaian... inkább egészen kétségbeesetten pillantok végig rajtuk. Szóval ők lennének azok. A jövőnk alapjai. Legalább afelől nyugodt lehetek, hogy korban már tartok ott, hogy nekem lesz nyugdíjam, de a riadt tekintetük alapján, Merlin kegyelmezzen a következőknek.
Kitörni készülő nagy sóhajomat leplezve az ablakban ülő majomra pillantok, bár nem nagyon értem, hogy ő mégis mit keres itt, és úgy általánosságban nem értem, hogy egy iskolának, melynek a nevében van egy állat, és aminek van négy háza, akiknek szintén egy-egy állat a címerállata, mégis, mi szükség van még egy madagaszkári katta is a birtokában, ami ráadásul egy veszélyeztetett faj. Állítólag szerencsét hoz, vagyis ezt mondták, mielőtt a kezembe nyomták, hogy akkor innentől oldjam meg, én meg odapakoltam az ablakpárkányra. Megjegyzem, riasztóan értelmesen néz, szinte már várom, hogy megszólaljon. Bár, ahogy a betódult tömegre tekintek, az sem kizárt, hogy azt mondaná nekem előszök: "Nincs egy ezresed fizetésig? Megadom", de nem adná meg. Viccet félretéve, tudom, hogy ez egy komoly pillanat, és azt is, hogy a kissé szedett-vetett sereg jó és erős társadalmat visz majd tovább. Atyai pillantással tekintek hát rájuk, bár mély, búgó hangom nem biztos, hogy pont olyan kedvesen jön le, hogy abból ne legyen tragédia.
- Kedves végzősök! Nagy szeretettel és nem kevesebb büszkeséggel köszöntöm Önöket a mai vizsgán. Önöket, akik miután elvégezték az alapképzést, társadalmunk felelősségteljes felnőtt tagjaivá válnak. Önök a jövő záloga, az a tudás, mely a fejükben van, és melyet itt ma megmutathatnak tükrözi, hogy társadalmunk továbbra is kiváló kezekben van. Önök a jövő gyógyítói, tervezői, kapcsolattartói, szakemberei. A világunk azért állhat még, mert Önök megérkeztek, hogy átvegyék a nagy öregek helyét. Kívánom, hogy a vizsga teljen örömtelien, tudásuk pedig olyan ékköve legyen lényüknek, mely felemeli a varázslóközösséget! Kérem, hogy a vizsga során az előre kikészített pennát és tintát használják! A vizsgalapok bűbájjal védettek, kérem, keressék meg a helyüket, és amint az óratorony gongása abbamarad, önök előtt láthatóvá válik a vizsgalap.
Eddig magam előtt keresztezett kezeimmel most a padokra mutatok, ahol mindenkinek, akinek ma itt kéne lennie, feltüntetett neve van. Három óra alatt kell teljesíteniük, és nagyon remélem, hogy a harmadik óra végén nem sokan leszünk már a teremben.


//Kedves játékosok! Köszöntök mindenkit rendhagyó VAV vizsgánkon, mely során olykor a jó válaszok, máskor vicces pillanatok hangozhatnak el. A sorrend kötetlen, a minimum haladó hszi követelmény áll fenn. Olykor, mint vizslató szem, én is felbukkanok. Ne okozzanak csalódást! //
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Elijah Kearney
INAKTÍV


katasztrófamágus
offline
RPG hsz: 214
Összes hsz: 971
Írta: 2021. február 15. 22:41 | Link

VAV vizsga
az ítélet napja; nincs visszaút; parafaktor a tetőfokon



Rosszul vagyok. Állítólag van a faluban egy pap, most kedvem lenne felkeresni, hogy megadja azt az utolsó kenetet, vagy egyből temessen is el. Nem aludtam, még utolsó percekben és a jegyzeteimet bámultam, majd félresöpörtem és játszottam azzal a logikai cuccal, amit karácsonyra kaptam anyáéktól, hátha leköt. De akárhányszor a feladatra koncentráltam, inkább a vizsgalap képe volt előttem, egy kérdés, ami kínai írásjelekkel van odaírva, sőt, az egész lap és nekem ebből kellene valamit alkotnom. Legutóbbi álmaimban különféle rémképek bukkantak fel; volt, hogy elaludtam és másnap keltem csak fel, ez volt a legjobb, de volt, hogy hiába írtam, hiába öntöttem rá egy egész üveg tintát, a lapon semmi sem maradt, még próbáltam megbűvölni is, de semmi, és a végén üresen adtam be. Mármint, nem tudom mennyire szégyen megbukni, otthon sem vernének véresre, mert tudják, hogy nekem ez kicsit nehezebb, összetettebb, de mégis, na. Egész életemben elvoltam a kettesek, hármasok bűvöletében, most is jó lesz, de azt hiszem, most érzem először igazán azt, hogy parázok, rettegek egy vizsgától.
Aztán eljött a napja és haldoklom. Nem nagyon eszek, pedig van nálam szőlőcukor, minden, ami csak jó lehet és nem, egy falatot sem bírnék enni, de muszáj, mert hangosan korgó gyomrom  a teremben is elkísérne és végül kivágnának csendháborításért. Elbúcsúzom Petyától, mintha a háborúba mennék meghalni – persze, ez csak költői túlzás -, majd elindulok. Nincs nálam puska, sose csaltam, meg nem is nagyon lehet, de nem is férne el rajtam annyi minden, mint annak idején pár matekképlet a tenyérben. Mély levegőket veszek, odaérve köszönök a többieknek – kicsivel magasabb, élesebb hangon, mint amúgy kéne – és végül, az ajtó nyílik.
Mint a vert hadsereg, bent vagyunk, fél szemmel, majd totálisan fordulok az ablakban ücsörgő makira és ettől már jobban vidul az arcom, aligha figyelek a férfi szavaira, pedig illene, így kissé lemaradva kapom a fejem felé, hogy hahó, ott a lényeg. Vajon szereti a maki a szőlőcukrot? Előszedek egyet a zsebemből óvatosan.
Na, ha az én kezemen múlik a jövő, semmi jóra ne számítson senki. – jegyzem meg magamban szórakozottan, miután beállok a mormoló tömegbe köszönni, majd indulok, amint lement a beszéd – szegény jövő, komolyan – és elindulok megkeresni a helyem. Meg is lelem, a cukrot a pad szélére teszem, mintha csali akarna lenni, majd leülve, a jelre várva nézek körbe. Oké, mindenki arca kábé olyan, mint az enyém, szóval…
És kezdünk. A lapra pillantok, kezembe ragadom a pennát és szívem hevesen verő ritmusára először majdnem pánikot kapok, mert egy kérdést se értek. Szabad kezemmel kapaszkodom meg a pad szélében, majd pár, hangos sóhaj után futok neki, mert na, találtam egy szót, amit értek, majd mondatot és végül, egy picivel nyugodtabban kezdek el körmölni. Lesz, ami lesz.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Amikor bajban vagyok, énekelek.
Aztán rájövök, hogy a hangom igazából sokkal rosszabb, mint a helyzetem.
Drinóczi Babett Mirtill
INAKTÍV


a legkisebb Drinóczi
offline
RPG hsz: 133
Összes hsz: 203
Írta: 2021. február 16. 16:30 | Link

VAV
Elijah mellett feszengve | az… egy maki? | kinézet

Bedagadt szemeim alá az utolsó csepp alapozót pacsmagolom „make-up” tojásommal, miközben ajkaimat összeszorítom, hogy púderszínű rúzsom bejárhassa felső- és alsóajkaimat is. Lassan engedem le kezeimet magam mellé. Szomorkásan. Elkeseredetten. Most nem tudok izgulni; nincsen meg az a gyomorszorító feszengés, aminek ilyenkor meg kellene lennie. Szemeim könnyesek – mint mostanában bármikor – és ezzel a bárgyú szomorkássággal tekintek tükörképemre. Nem gondolkodok semmin. Az agyam kitagadta érzelmeimet testem minden egyes ezekre érzékeny területéről, és csak a mai nap célja lebeg zöldes szemeim előtt; a VAV.
Utolsó simításként megigazítom levitás nyakkendőmet, orrnyergemre tolom vastagkeretes szemüvegemet és felpattanok a fésülködőasztal előtti puffról. Fekete szoknyát viselek, fehér inget, a jól megszokott téli kardigánt – szintén a ház logójával és színeivel, majd felkapom taláromat kifelé menet. Hajam most nem rakoncátlankodik; összefogtam egy igényes, amolyan jókislányos copfba, ám lábamon kedvenc bőrbakancsom szolgálja lépteim kényelmét. Nem lehet minden annyira letisztult.
Észre sem veszem, hogy „megtanultam hoppanálni”, hiszen kettőt pislogok mélyre szántó gondolataimból, és máris a vizsgázó diáksereg forgatagában találom magam. Intek egy-egy ismerősnek, de leginkább karba tett kézzel feszengek, elvégre én vagyok a Drinóczi lány, akiről „hallottad, hogy milyen szerelmi tornádóba került?”.
„Azt is beszélik, hogy annak a Bence gyereknek valamelyik professzorasszonnyal is viszonya van”, és még sorolhatnám a pletykákat, amik mostanság a kastélyt járják. Én pedig szorongok és feszengek. Mintha visszatértem volna régi önmagamhoz. Nem is mintha; visszatértem. Zárkózott vagyok, csendes és legfőképpen szomorú.
A tömeg lassan hömpölyög a terembe. Nesztelen hallgatom végig a beszédet és a többiek fecsegését majd, amikor éppen az ablak felé tekintenék, hogy ne ájuljak el a diákszagban, megpillantom a Kearney fiút. Szemeimmel ártatlanul végig mérem; jól megnyúlt ez a fiú ahhoz képest, hogy milyen kis csepp volt ő is – mint a fiúk nagyrésze –, amikor az iskolába került. Göndör fürtjeire kúsznak hát szemeim, ám szemöldökömet összehúzva lépek végül mellé, és megnézzem, ahogyan jólmenő szőlőcukor-díler módjára nyújtja az agyműködés-serkentőt a… makinak? Wtf?
Előre nyúlok és jéghideg ujjaimmal fogok a cukrot nyújtó kézfejre. Finoman kezdem lenyomni kettőnk közé, hogy a művelet végeztével hátrébb lépjek, vessek egy még mindig furcsálló tekintetet a lemurra, és elengedjem Elijah-t.
Azt olvastam, hogy a makifélék és az emberszabásúak már banánt sem ehetnek – kezdem szokatlanul mély hangon. – Amióta emberi fogyasztásra termelnek gyümölcsöket, megnőtt a cukortartalmuk, és betegek lehetnek tőle az állatok – fejezem be olyan hangon, mintha egy mugli sci-fi android főszereplője lennék. – Szerintem a szőlőcukor sem tenne túl jót neki – bökök az állat felé, majd lassan emelem vissza kékeszöldjeimet a fiúra. Tagadhatatlan, hogy levitás vagyok. Közben őt követve sétálok a helyemre, ami éppen Eli mellett van. Milyen bájos véletlen.
Egy ideig figyelem őt kimerült elvarázsoltságomban, mielőtt én magam is a lap fölé bújnék és elkezdeném a vizsgát. Csatlakozom az előttem szólóhoz; lesz, ami lesz.
Utoljára módosította:Drinóczi Babett Mirtill, 2021. február 16. 16:44 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Vajda Olívia
INAKTÍV


+1 Vajda :3
offline
RPG hsz: 121
Összes hsz: 249
Írta: 2021. február 16. 18:04 | Link

VAV


Négykor keltem, hogy futni menjek, mert legyen bármilyen hideg is, ki van zárva, hogy megakadályozzon a reggeli rutinomban. Csak negyven perc, nem a világ, és mozgok. Le a város határáig, megérinteni az azt jelző táblát, kacsintani kettőt, és visszaindulni. Ez a kviddicsmeccsek előtti taktikám bár, ha azt nézzük, hogy egyszersem kaptam el a cikeszt, nos, nem túl jó ómen, de azért egy vizsga csak nem tesz tönkre. És ha meg... nem! Nem vonzunk be hülyeségeket. Szóval negyven perc, utána egy nagy, forró fürdő, amire gyakorlatilag belopózom a prefektusok menő fürdőjébe, mert hát nincs olyan örült egyed, aki ötkor már ébren van, vagyis, én egyáltalán, de senkinek sem leszek útban. Fél hétkor például már a szobánkban található tükör előtt helyet foglalva sminkelek, olyan nyugodtan, mintha nem a mai nap döntene a sorsomról. Mértani pontossággal igazítom össze a szemöldökeimet, és taktikus pírt festek, hogy nagyon bájosnak és ártatlannak tűnjek. Néha eszembe jutnak a többiek, hogy ők vajon milyen arcot vágnak majd, milyen lesz a légkör. A siker kilencven százaléka a magabiztosság.
- Varázstani jó reggelt!
Köszöntöm mosolyogva Emmát, aki láthatóan nem nagyon szeretne felkelni még, amikor én már a nyakkendőmet kötöm. A hajam két copfba fontam, majd a fejem köré pakoltam, hogy ne legyen útba, és olyan vidáman reggeliztem, hogy kedvem lett volna hangosan végig nevetni az egészet. Kevés ötödéves jött le, pedig fontos, hogy kiegyensúlyozottak maradjunk. Tényleg fontos kihozni a mai napból a maximumot. Magabiztosan haladok végig a folyosókon, Vajda-kék szemeim jobbra-balra cikázva nézelődnek, próbálok nem az előttem álló megpróbáltatásra gondolni, de amikor beérek a tömegbe, azért kicsit rám is átragad a para, hogy akkor most mi lesz.
Belépve egyből megakad a tekintetem a majmon, aki nem is értem, hogy mit keres ott, és már éppen megjegyezném hangosan, amikor Holló úr belekezd a köszöntőbe, én pedig fegyelmezetten pillantok rá, és azon kattogok, hogy vajon jól lát-e, mert jelenleg sok mindenek vagyunk, csak olyanok nem, akik a jövőt el tudják irányítani. Én a jelentkezési lapomra már azt se tudom, hogy mit írtam. Nem igazán indulok jó alapokkal. Engedelmesen indulok a többiekkel, hogy megkeressem a helyem, és biztatóan rámosolygok a padtársamra, hát akkor kezdődik. Először nem emelem fel a tollat, helyette elkezdem végigolvasni a kérdéseket, amik mintha sosem akarnának véget érni.
- HAH!
Nem terveztem ezt ilyen hangosan kimondani a vizsga harmadik percében, és felpillantva érzem, hogy ezért nem leszek megdicsérve.
- Elnézést, csak nem vártam, hogy az elmúlt év eseményei után a vizsgalapon látjuk viszont a vérfarkasokat. Eléggé különlegesek, hiszen a kór betegség, mégis, a szövegkörnyezetből érződik, hogy itt a fajként számon tartásukra szeretne a minisztérium kitérni. Az emberi alakban lévő átlagosságot is bele kell fogalmazni, vagy elég, ha csak az átváltozott alakban felerősödő érzékszervekre térünk ki? Elég nehéz válaszolni úgy, hogy mi magunk nem tapasztaltuk mennyire fájdalmas az átváltozás, hogy milyen a másnap, ha nyers húst fogyasztanak. Szóval tetszik érteni, ha nem olyan kielégítő a válaszunk, akkor is kaphatunk érdemben jó választ?
Hogyan kell lesúgni egy fél választ? Így. Ez már öt pont, a többi is gyerekjáték lesz.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Bernáthy Zsófia
INAKTÍV


azért is
offline
RPG hsz: 94
Összes hsz: 123
Írta: 2021. február 16. 22:27 | Link

Végzősök
VAV | Egyenruhában

Túlzás volna azt állítani, hogy nem izgultam. Bár általában csak annyi a tét,  hogy átmegyek-e, most mégis több volt. Ha nem pedig nem is, többnek éreztem. Ez volt az első vizsga, amikor azt éreztem, számít, hogyan teljesítek. Már voltak terveim, volt munkám, majdnem lakásom is; terveim között pedig nem szerepelt a végzős évem megismétlése. Ám hiába fokozódott bennem a feszültség az elmúlt hetekben, hónapokban, nem éreztem magam felkészültnek. Ennek pedig egy oka volt, nem voltam felkészülve. A magolás sosem volt az én asztalom, általában megjegyeztem az órákon annyit, amennyi kellett. Az elmúlt hetek eseményei viszont nem engedtek fókuszálni. A napokban rendszeresen visszajátszottam magamban a találkozásunkat Verénával. Az érzéseket, a szavait, az egész helyzetet. Rengeteg lehetőség körvonalazódott bennem, miről akar vajon beszélni? Amit végül az arcomba kaptam? Az eszembe se jutott.
Sokszor mint egy zombi, úgy járkáltam a folyosókon, holott az ilyesmi állapot nagyon nem jellemző rám. Nem tudom, ki vehette észre a dolgot, hiszen nem beszéltem a történtekről senkinek sem. Se Sárinak, se Emmának. Egyszer megfordult a fejemben, hogy beszélek Lídiával, de nem jutottam el odáig, hogy felkeressem a nővéremet. Nem is tudom, hogyan tálalnám neki. Az is lehet, hogy már tud az egészről.
Ha tud is, nem említette, amikor ma reggel benyitott a szobánkba. Már mindannyian ébren voltunk, bár közel sem olyan éberek, mint Lidi. Egészen tapintatos volt, egyszerűen sok sikert kívánt, és megígértette velem, hogy a legjobb tudásom szerint írom meg a vizsgát. Ugyan azt ígértem neki, mint saját magamnak: megpróbálom a legjobban kihozni magamból. Megpróbáltam kihozni a legtöbbet a külsőmből is: a hajamat magasan copfba kötöttem, és arcomat is kidekoráltam, halvány pirosra festett szemem mellé a múltkor vásárolt sötét rúzst kentem fel. Elégedett bújtam taláromba, és indultam a Nagyterem félé, hogy megpróbáljak magamba tömni valamit.
A teremhez érve már több ötödévest pillantottam meg, közel sem én voltam az első, aki odaért. Szinte rögtön nyílt is a terem ajtaja, mi pedig behúzott nyakkal kerestük meg a helyünket, hogy megbirkózzunk talán életünk legnehezebb vizsgájával. A feszültség elszállt belőlem. Már nem volt más lehetőség, mint kezembe venni a kikészített pennát, és elolvasni az első kérdést. Elmerülni a dologban azonban nem volt lehetőségem, mert azonnal megütötte a fülem a Vajda lány kurjantása. Reflexből kaptam a fejem a terem másik fele felé, ahol a rellonos ült. Nem számítottam tőle a hosszan kifejtett kérdésre, ám nem tudtam elmenni a tény mellett, hogy előny számomra a dolog. Már körmöltem is a válaszomat, illetve félig Olívia válaszát a 12-es kérdéshez.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Koppány Richárd
INAKTÍV


sakálfióka | #dont•touch•this
offline
RPG hsz: 79
Összes hsz: 79
Írta: 2021. február 17. 10:44 | Link

Horkantva felröhög
- Hű de vagány vagy.
Éppen vizualizálta magában, amint Maya hoz egy sámlit, és felkecmereg rá, hogy lefejelhesse őt. A kettőjük közötti magasság- és súlykülönbség nem feltétlenül mérvadó a Varázsvilágban, hiszen pálcát is lehet használni, de Ridzsike tapasztalatai szerint viszonylag ritkán lőnek rá halálos átkot tanóra közepén.
- Ide üssél, hogy szimmetrikus legyen - vigyorog, és a bal szemére bök. Vagyis arra, ami körül nincsen orbitális monokli. - A panda stiló nagyon pacek.
Azt, hogy a lány megrúgja, vagy esetleg kitépi a karját, teljességgel esélytelennek tartja. Ricsi a Harcosok Klubjában edződött egy két évvel idősebb nagytestvér mellett, aki diagnosztizáltan indulatkezelési problémákkal küzd.
Valószínűleg ezen a ponton már Farkasházy tanárbának is kezd gyanús lenni kettőjük ténykedése. Főleg mikor fojtogató, fekete füst csap fel az üstjükből.
- Hát mit tudom én? - pislog a lányra ártatlanul, majd alaposabban szemügyre veszi a kezében tartott üveget, amit az imént beleborított a katyvaszba. - Izé... Csonthamu, LOL! Milyen morbid már.
Maya láthatóan kezd kijönni a sodrából, pedig még csak most kezdtek belelendülni. Megragadja Ridzsike csuklóját, és a kezébe nyomja a receptet, amiből eddig "dolgoztak".
- Látod? Megint tapizol - vihog fel kisfiúsan. - Odavagy értem.
Fél szemmel a főzetükre sandít. Oké, ebből tényleg baj lesz. Az üst rázkódni kezd a láng felett, és kajak pont úgy fest, mint ami robbanni készül.
- TAN'TÓBÁÁÁ! - süvölti élesen, mivel roppant felelősségteljes tanulója a Bagolykő Mágustanoda nagybecsű intézményének. - Asszem, már megint felrobban a cuccos!
Marhára nem először fordul elő, és val'szeg nem is utoljára, szóval Rudolf bá' majd valamikor, amikor jónak látja, minden bizonnyal nyom rá egy Evaporest, amivel megelőzheti a kataklizmát, és ízlés szerint levon kétezerötszáz pontot az Eridontól, vagy valami ilyesmi.
- Hé! Várj meg, hová mész? - indul Maya után, hátrahagyva csapot-papot. Végül is Bájitaltanból (is) a kettesre hajt, és ezt a feladatot már sikerült maradéktalanul elcseszniük.

//Elnézést. Kivisszük a játékot a topicból, hogy ne legyünk útban a VAV idejére. Sok sikert a vizsgához!//
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Átkozottul veszett, sokkolóan gonosz és hitvány.
Farkas Zétény
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 369
Összes hsz: 2234
Írta: 2021. február 20. 21:20 | Link

Iza
órák után négykor - kinézet

Na, most én forgatom meg a szemeimet, ahogy ő szokta, de azért egy félvigyorra még futja. Nem tudom mi járhat a fejében most ezzel a #gyermekevanalegjobbbarátomnak dologgal, de azért bőszen magyarázom, hogy miket és hogyan tettem, sőt még ugye egy telefonom is van képekkel Natiról. Tényleg nagy dolog nálam, de hát szokták mondani, hogy haladok a korral. A nagy fenéket, inkább csak azért, hogy el lehessen érni.
- Akkor írd be magad hozzám is – nyújtom át a telót egyrész a képek miatt, másrészt pedig, mert nem tudom, hogy hogyan kell beleírni bárkit. Az még megy, hogy minden nap töltögetni kell, meg felveszem, leteszem, üzenetet írok – azt mondjuk rohadtul utálok, mert egy fél év, mire megtalálom a keresett betűt – és nagyjából ki is fújt a tudásom. Ja, meg tudok vele fényképezni, ahhoz legalább valamennyit értek.
- Igen, tudom. Mégis kicsit rossz érzés – vonok vállat én is, majd visszaveszem a telefonom. Megnézem benne, hogy hogyan írta bele magát és elmosolyodom. Sosem gondoltam volna, hogy jó látni Iza nevét egy mugli kütyüben.
- Majd mi megtárgyaljuk jó, ha feljönne ez a téma. Egyelőre maradjunk meg külön a lányunk szüleinek, aztán majd meglátjuk, hogy lesz-e bármi más közünk egymáshoz – sóhajtok egy nagyobbat, amit talán félreérthet a szőkém, de hát el tudom képzelni, hogy már kombinál és igazat ad Natinak. Nem tudom, hogy még mit hoz a jövő, csak annyit, hogy a lányom élete részévé akarok válni, amennyire kell és lehet. Még a végén kiderül, hogy van bennem felelősség, öcsém. De inkább térjünk át a Szentmihályi családra, sokkal izgibb téma, mint az enyém. Főleg, hogy nem nagyon van családom.
- Örülök, hogy jól a van a kis öcsipók. Jó, én tudok várni, és most ott leszek majd, ha kellek, számíthatsz rám – fogom meg a kezét, és még kedvesen is mosolygok. Aztán persze elengedem, ennyi barátilag is talán már túlment egy határon, de engem sosem aggasztottak a határok. Iza pedig mindenkinél jobban ismer, nem fogja félreérteni a mondandómat. Hacsak nem szándékosan, az benne van a pakliban.
- Hát azt hiszem már nem tudok elmenni rá – fintorgok egy kicsit. – De azért elteszem emlékbe, szóval igen, kérem – tényleg olyan jó a közelében lenni, meg beszélgetni. Nem érzem magam, hogy számon kérnének, de ha az lenne is természetesnek venném. Valahogy így alakult köztünk, talán jobb is, hogy nem lettünk egy pár, így legalább mindig tudom, hogy van valahol egy barátom, akire bármikor számíthatok. Hirtelen pillantok fel, ahogy elgondolkodtam, észre sem vettem, hogy már nem beszélünk, csak élveztem a kedvességét, azaz a kezét a hátamon. Valójában nyugodtan megmasszírozhatott volna, én nem állítok akadályokat az ilyen ambíciók elé.
- Persze, szívesen – csusszanok le a két kezem segítségével a padról, majd utat mutatok neki. – Csak ön után, kedves Házvezető-helyettes asszony – szemtelenkedek egy kicsit, és látványosan megtisztítom az ujjaimmal a prefektusi jelvényem. Aztán megindulunk szépen és még elcseverészünk a levitáig.


//Köszönöm a játékot Kiss//
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Hayden M. Wilson
INAKTÍV


Róka
offline
RPG hsz: 134
Összes hsz: 269
Írta: 2021. február 25. 20:09 | Link

Gitáros fiú


Igyekszik annyira támogatóan és bátorítóan mosolyogni amennyire csak tőle telik. Elvégre ő rángatta bele ebbe az egészbe, az már a minimum, hogy megpróbál pozitív visszacsatolást adni neki, mikor a dal közben rá-rá pillant. Ő is legalább annyira zavarban van ám, mint a fiú, csak az évek során megtalálta sokkal jobban leplezni. Túl sokszor volt vele dolga, hogy ne így legyen.
Heves bólogatással jelzi, hogy ez működik. Nem mindegyik, de ez igen. Ha lenne annyi esze, megnyitná a jegyzettömb alkalmazást és abba írkálná a mondanivalóját, de ennyire persze nem mozog otthon a mugli világban, szóval marad a kézzel-lábbal módszer. Pedig mennyivel egyszerűbb lenne, és hogy megkönnyítené ezzel mindkettejük dolgát. Nem lennének félreértések és sehol sem csúszna hiba a kommunikációba. Csak szépen könnyen áramolna az információ, mint víz a folyómederben.
Mutatóujját feltartva jelzi, hogy várjon csak, majd ő megmutatja, majd tenyerével megütögeti maga mellett a helyet, hogy üljön csak le. Amennyiben kérése teljesül megnyitja a muglik által leginkább kedvelt zenemegosztó alkalmazást, majd rákeres egy véletlenszerű dalra. Igyekszik valami olyat választani, amit sokszor hallott, mert szerinte ez azt jelenti hogy mások is sokszor hallották, tehát ismerik. Szóval így szépen lassan megmutatja, hogy hogy kell rákoppintani a keresősávra, hogy kell beírni az előadót vagy a zene címét, és aztán hogy kell rákoppintással elindítani a zenét is. A termet betölti egy közismert mugli énekes hangja, de nem sokáig, mert Hay hamar kikapcsolja, és ismét Hunor kezébe nyomja, hogy rajta, próbája csak ki. Egy kölyökkutya lelkesedése látszik a tekintetében, bűn lenne visszautasítani.

Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Létai Roland
Aurortanonc, Végzett Diák



offline
RPG hsz: 247
Összes hsz: 345
Írta: 2021. február 26. 21:12 | Link

Rochard úr
Fura bagoly érkezett - Nyugati Szárny - SVK tanterem

Kapott egy baglyot. De fura volt számára, mert nagyon hivatalos volt, és ismeretlen aláíróval rendelkezett. Mégis úgy érezete, hogy kötelezi valamire. Ha még meglenne megnézhetné, de nagyjából ez állt benne. "Létai Rolandnak, Rellon, III. évfolyam. Kérem jelenljen meg órák után, 15:00-kor a mai napon a Sötét Varázslatok Kivédése teremben. Kali Rohárd, vagy ilyesmi. Hát, végül is nagy baj nem lehet, maximum neki is be kell állítani majd a telefonját, csak nem meri megkérdezni szexi Nadia-ját - mert ugye a kiváló az kiváló, szóval biztos tetszik a tanárnőnek -, mert milyen égő lenne már, hogy egy telefon pittyog. Tuti ez lehet az oka, mert amúgy meg sosem hallott erről a fickóról. Már ha fickó, ebből a névből még ezt sem tudná kijelenteni. Délután már talár nélkül kóborol a terem felé, egy sima farmer szettben, tornacipőben, meg egy Cápa III-as pólóban. Sokáig nem kell keresgélnie, rengeteget járt már itt, és kopogás nélkül nyit be a tanterembe. Szinte rögtön megáll, amikor észreveszi a férfit - most már biztos -, és annak a magasságát. Alaposan végigméri, majd ránt egyet a vállán.
- Aztán maga mivel eszi a nokedlit? - néz fel rá, miközben megközelíti Rochardot, többször is megméri magának szemmel. - Napot, én vagyok Létai Roland, minek kellett ide jönni? Mondjuk tény, hogy ilyen colos pasit még nem láttam élőben, csak kosármeccsen. Szóval mi a stájsz? - huppan fel az asztalra és néz fel továbbra is férfire. Kicsit feszeng a magasságkülönbség miatt, de próbálja eltitkolni az ilyen irányú gondjait. Vagy talán tett valamit, amit nem kellett volna? Ez valamelyik kis szaros apja, és beszélgetni akar vele? Meg akarja fenyegetni? Inkább fizesse le és szivesen beállítja a telefonját. Habár a férfinél nem lát ilyet, ez még nem jelenti azt, hogy téved.  Hátul megtámaszkodik a kezével és várja, hogy végre történjen valami.
Hozzászólásai ebben a témában
Lucas M. Deighton
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 214
Összes hsz: 267
Írta: 2021. február 27. 22:09 | Link

VAV


Izzadtam, mint díjbirkózó a négyszáz méteres gátfutás után, szó szerint dőlt rólam a víz, elsápadtam és szinte fuldokoltam az érzéstől, hogy nekem most vizsgáznom kell, teljesítenem, bizonyítanom a nagynénémnek, megmutatni azt, hogy egy félig-meddig mugli gyerek is képes megcsinálni a VAV-ot. Ehhez mondjuk el kellett volna indulnom, ám még mindig a mosdónak vetett háttal ácsorogtam, beszívtam a levegőt, meg kifújtam. Éreztem, hogy ez para, totál gázul festhettem, ezért odalépdeltem a csaphoz, megnyitottam a vizet, és alaposan feláztattam a képemet némi hideg vízzel, amiből jutott a tarkómra is. A kinézetemről már nem is beszélve, szörnyen festhettem, mert a nyakkendőm nem volt normálisan megkötve, az ingem alja kilógott, imitt-amott pedig vízcseppek tarkították. Csodálatos! Olívia büszke lehet, hogy ilyen barátja van...ejj öcsém, kész szánalom.
Nagyon ki voltam, de igyekeztem összekaparni magam, egy kicsit még meg is pofozgattam az arcomat, majd ezt követően még néhány percig támaszkodtam a csapnál, gyakoroltam a ki-és belégzést. Régen nem volt rám jellemző ilyen pánik, most mégis, mint akit a guillotine alá vinnének, sehogy sem volt kedvem elindulni. Az idő azonban sürgetett, s mire felocsúdtam, ráeszméltem, hogy talán már el is kezdődött a vizsga.
Sietve löktem el magam a csaptól, s bár kicsit kótyagosan, de megindultam a célom felé, kifúj-befúj, ezt ismételve pakoltam lábaimat, majd a teremhez érve ujjaim a kilincsre futtattam, aztán megálltam. Pedig csak le kellett volna nyomni azt a rohadt kilincset, mégis, rám tört a para, hogy ha oda bemegyek, onnan majd nem jövök ki. De a fenébe is, nem lehetek ennyire töketlen, hogy hagyjam, mások rajtam röhögjenek. Térj észhez Lucas!
Összekapva magam és minden bátorságom, lenyomtam a kilincset, és bedugtam a fejem, ám ekkor már javában beszélhetett a tanár úr. - Öhm, elnézést a késésért - mondtam egy erőltetett mosollyal, majd körbevizslattam a többiek szintén sápadt vonásait, látszott hogy sokan maguk alá csináltak, de Olívia még így is kitűnt a többiek közül, mondhatni tökéletes volt, még most is. Pár pillanat erejéig meg is akadt rajta a tekintetem, aztán lendültem csak tovább a padok közt, hogy bevágódjak úgy nagyjából mögé, legalábbis a közelébe. - Szia Szivi - súgtam oda, majd visszahúzódtam, s bámultam az üres lapot, néha felpillantottam Holló úrra, aztán vissza a lapra.
Az óra elindult, s bamm máris feltűntek a betűk, a feladatok, egyik nehezebb volt, mint a másik, úgy éreztem, hogy itt a végem.
- Pssz, segíts - súgtam halkan megint Olcsinak, finoman még meg is böktem az oldalát, közben végig szemmel tartva a tanárt. Ha sikerült, akkor próbáltam lesni is, hogy mégis mit ír, s persze, mint a villám másoltam azt, amit tudtam, mert azt hiszem, hogy magamtól nem lettem volna képes rá. Vagy lehet, csak épp nem álltam neki gondolkodni.
Utoljára módosította:Lucas M. Deighton, 2021. február 27. 22:10 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Demeter Hunor
KARANTÉN



offline
RPG hsz: 163
Összes hsz: 203
Írta: 2021. február 28. 18:11 | Link

Szóval visszaadom a telefont, és azon morfondírozom, hogyan léphetnék le nagyon udvariasan. Bármi, amivel elő tudok jönni, nagyon átlátszónak hangzik még számomra is, hiszen a tanórák ma már befejeződtek, és miért kezdtem volna gitározni negyed órával ezelőtt (vagy nem telt el annyi?), ha aztán most meg találkozóm van valakivel? Hogy hirtelen eszembe jusson a házi feladatom? Ez is nevetséges.
Ehelyett leteszem a gitárom és szófogadóan a lány mellé ülök, aki amúgy tök kedvesnek (szelídnek? csöndesnek...) látszik, ezért a bűntudat is hatalmába kerít, hogy nem tudok mit kezdeni vele. Nézem, mit csinál a telefonján, és megállapítom, hogy nagyjából hasonló, mint a számítógép, csak itt az egész képernyőt beterítik ezek a lapok és elég sűrűn vannak bennük a dolgok. Nem tudnám utána csinálni, de többször végigvisz egy ilyen keresést, így az már menne. Hallok ismerős és ismeretlen dalokat is. Az egyiknél szinte sajnálom, hogy kikapcsolja, mielőtt véget érne. Átnyújtja a telefont. Egy pillanatra feltűnik, "hé, éppen elvagyunk!", aztán már persze arra koncentrálok, hogy térdemre vegyem a papíromat és bepötyögjem a kereső csíkba az új dal előadóját és címét. Nagyon aprók ezek a betűk - jegyzem meg, de már én is csak magamban, miközben próbálom eltalálni a megfelelőket a címhez. Röpke három óra alatt be is fejezem a beírást. A Rókalány segítségére van szükségem, amikor véletlen ipszilon helyett ikszet ütök és nem tudom, mivel kell visszacsinálni.
Hát, ez elég fura - gondolom magamban, amikor meghallom a számot, és ehhez illő arcot is vágok a lánynak.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Harmat Betti
Egyetemi hallgató, Végzett Diák


Harmatcsepp
offline
RPG hsz: 267
Összes hsz: 533
Írta: 2021. március 5. 10:44 | Link

Móric
Bájitaltanon
Egyenruhában

Nem sokon múlik, majdnem elejtem az egész kupacs papírt, ahogy a kezembe gyűrőm őket. Az egyik tollamat valóban sikerült elejtenem, így mielőtt le tudnék ülni, mehetek vissza érte. Mikor viszont mégis sikerül elhelyezkednem Móric mellett, nem lett jobb a kedvem a hírtől, hogy - akár csak nekem - fogalma sincs, mi a feladat. Na, így bajban leszünk! Akár csak partnerem, megoldás után kutatok, ám ő a gyorsabb, és meg is kapjuk kérdésünkre a választ a navinéstől. Aha, szóval akkor Béke elixír. Szemeim követik Móric kezét, és megállapodnak a hozzávalókat tartó asztalon. Csak bólintok a felajánlásra, és nézem, ahogy odasétál az asztalhoz. Észbe kapva azonban fellapozom a tankönyvet, és keresgélni kezdem a kellő fejezetet. Csak, hogy én is kivegyem a részemet. A keresgélésben a tankönyvemre hulló levelek vetnek véget, így felállva inkább a hozzávalókat kezdem válogatni. Csak a bemutatkozására nézek föl. Halvány mosoly jelenik meg az arcomon, hiszen választ kaptam fel nem tett kérdésemre is.
- Betti - mutatkozom be én is, bár ki tudja? Lehet, hogy ő tisztában van az én nevemmel. - Össze porítod a holdkövet? - térek vissza az óra témájára.
Végig olvasom a tankönyv utasításait, amik abszolút nem megnyugtatók. A piros betűkkel írt figyelmeztetés pláne nem. Két év alatt sem sikerült megbarátkoznom az üstökkel és legfurcsább hozzávalókkal, így csak abban bízom, hogy Idősebbik Móric jobban ért ehhez az egészhez, mint én.
Ha ő elkezdi a kő aprítását, én felállítom az üstöt, és megpróbálom pálcám segítségével megtölteni. Legalább van valami, amihez értek. A csevegés mondjuk nem tartozik közéjük, pláne, amikor rossz kedvem van. Így csak néha-néha pillantok fel, megnézni, hogy a rellonos mit csinál. Amíg ő nem szólal meg, én magamtól úgysem fogok.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Oldalak: « 1 2 ... 11 ... 19 20 [21] 22 23 ... 31 ... 40 41 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastélyt körülvevő vidékA kastély