Az izgalom miatt zubog a vérem mindenhol, mintha csak először csinálnék bármit is nővel. Kende a megmondója, hogy ez nem így van. Elködösítette az agyamat az, hogy fiatal vagyok egy teljesen más ország, más városában, ahol bárki lehetek. Bár eddig nem hittem, hogy kifordultam volna önmagamból, most mégis úgy érzem, hogy nagyon is megtettem. Mert van pofám megdugni Améliát. Józanul. Teljesen józanul, így még az alkohol sem lehetne kibúvó. Eddig sem gondolkodtam tisztán, de mikor lábai erősebben szorítanak rám, végem van. Normális esetben ezt hívom apa-leszel-öregem technikának, de kötve hiszem, hogy az alattam fekvő lányban ilyen gondolatok fordulnak meg. Valószínűleg csak túl akar lenni a szúró fájdalmon, amit a szisszenése is tökéletesen prezentál: szavai mit sem érnek. Szívem ugyan hatalmasat dobban beléjük, de próbálom nem meghallani őket. Bízni bennem, mikor a legegyértelműbben használom ki. Szerelmes, én pedig fölötte támaszkodva veszem el a szüzességét. Vigasztalhatom magam azzal, hogy legalább velem történik és nem valami jöttment barommal? Aligha, mi?
Csak egyértelműbb lesz, ahogy lepillantok rá a szemben levő falról. Szabad kezem nyúl fel és törli le azt a kósza könnycseppet, amit én okoztam - ki tudja éppen miért -, halványan mosolygok le rá. Óvatosan csókolom meg, így szavait, már ajkaimba mondja inkább, amikre csak bólintok. Mi mást tehetnék? Szemeimet hunyom le, megcsókolom újra - ujjaim szorítanak erősebben ujjaira, mikor csípőm mozogni kezd ismét lassan, egyenletesen. Kifulladva válok el tőle, és a mozgást abba nem hagyva nézek le rá.
A mosolyom szélesedik, mintha valóban jogom lenne hozzá és ennyire élvezni ezt az egészet, de hát: ki mondhatja el, hogy ennyire kiszolgáltatott állapotban látta valaha Kőszegi Améliát? Gyönyörű. Kúszik be a gondolat az agyamba, majd áll meg a világ azonnal. Soha nem vettem el lány szüzességét, minden másnak érződik, mintha én is most csinálnám először, ráadásul most tudatosul bennem, hogy nem gondoltam volna, ennyire kívánom a másikat. Vajon mióta? Hónapok óta nem láttuk egymást, nem lehet, hogy... hirtelen állok meg, kékjeim kerekednek ki. - Bocsánat - ujjaim eresztik el ujjait, lemászok róla, és sietősen tépem fel a komód egyik fiókját, hogy kitúrjak belőle egy óvszert. Gyakorlott mozdulatokkal húzom fel, és már helyezkedem is vissza fölé, hogy most mindenféle óvatoskodás nélkül hatoljak be ismét. Nem akartam elvenni a szüzességét óvszerben, így a védekezés gondolata elég hamar eltűnt a fejemből, de most már illendő lenne figyelnem, hiszen egyikünk sem akar meglepetéseket. Így vont rendhagyó első élmény, de mostantól...
Csípőm fokozatosan kezd el gyorsabban mozogni ismét, fejem előre esik, tincseim csiklandozzák Amélia mellkasát, míg leheletem verődik vissza a puha és eddig érintetlen bőrről.
Borzasztó vagyok.