A kontinensen zajló játékok színhelye - a kezdő hozzászólásban jelezzétek, melyik országban is jártok.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=852239#post852239][b]Kelemen Farkas - 2022.09.04. 20:03[/b][/url]

Bármennyire is szokatlan a tengerparton ücsörögni, akárcsak az, hogy minden ruházata a majdnem a térdéig érő sötétkék fürdőnadrág, örül, hogy itt vannak. Ráadásul kettesben. Egy egész hétre. Anna Liliéknél van Szalamantonban, a hazaúton pedig majd ők is benéznek, bármennyire is ódzkodik egyébként attól a falutól az ott élő rokonai miatt. Most azonban erre igyekszik nem is gondolni. Az utóbbi évek nem feltétlenül voltak kellemesek, sőt, valahogy sok volt a megoldandó probléma és túlélendő nehézség, több, mint várta volna. Miközben ezeknek a megoldásával és túlélésével foglalkoztak (vagy éppen nem, mert az is előfordult, és ebben cseppet sem ártatlan), sok minden háttérbe szorult, többek között évek óta először nyaralnak. Ha őszinte akar lenni, azt is mondhatná, hogy ez a nászút, ami annak idején elmaradt. Inkább azzal foglalkoztak, hogy igényeikhez alakítsák a budanekeresdi házat és felkészüljenek Anna érkezésére is. Aztán meg mindig akadt valami egyéb, amiért nem pótolták be, és talán még most is így lenne, tologatnák, ha nem dől össze minden. Már érezte, hogy változtatni kellene, még mielőtt Veszna megemlítette volna a válást, majd adtak egy esélyt Zójának, és bár messze még az út vége, megnyugtatónak érzi, hogy az utóbbi pár napban mintha igazán jó irányt vettek volna a dolgok. Az, hogy őszinték voltak egymással a Pillangóvarázsban, hogy a felesége kimondta, mi bántotta és bántja, és még a bajuszát is hagyta leborotválni - a gondolatra önkéntelenül is megdörzsöli a helyét, még nem szokta meg teljesen a hiányát, hiszen csak harmadik napja vált meg tőle -, na meg ez a hirtelen megszervezett nyaralás is azt mutatja, hogy alakulnak a dolgok. Nem dől azért hátra nyugodtan, hogy most már minden rendben lesz, sok munka van még hátra, de alakul és ezt biztatónak érzi. Na meg ha már a felesége kimondta, hogy mennyi ideig hitte, hogy megcsalja, ő úgy döntött a maga részéről, hogy Veszna is megérdemli, hogy tudja minden titkát. Ugyan a naplói sosem voltak elzárva, de azt mondják, a dolgok elrejtésének egyik legjobb módja, ha szem előtt hagyja az ember. Ezek is ott voltak az íróasztalán. Amióta csak Zójához jár, írja őket, így végül öt bőrkötéses füzetet adott oda a nőnek, ebből négy és fél sűrűn tele van írva és rajzolva, hogy nyugodtan olvassa el, és ha kérdése akadna, arra is válaszol majd. Azt még nem sikerült eldönteni, mennyire várja ezeket a kérdéseket, egyelőre nagyon csendben vannak, ahogy a tengerpartra is viszonylag csendben sétáltak ki, így egyelőre hol a horizontot kémleli, hol pedig Vesznát.
- Fura, hogy Anna most először nincs velünk valahol - jegyzi meg inkább, csak hogy megtörje a csendet mégis, és nem csak rámosolyog a nőre, de közelebb hajol, hogy az arcára is csókot nyomjon. - De örülök, hogy itt vagyunk. Csinálhatnánk rendszert is a nyaralásból.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=852446#post852446][b]Kelemen Farkas - 2022.09.09. 22:25[/b][/url]

- Nekem is - vallja be. - De hétvégén meg már mi is ott leszünk vele Szalamantonban - teszi még hozzá, és ugyan neki még némileg fura, de már majdnem lelkes, hogy elutaznak oda is. Hiába él ott a rokonsága, akiket a háta közepére se kíván, kis családja sokkal fontosabb annál, minthogy egyáltalán törődjön a Bánffyakkal. Meglepően egyszerű volt ezt eldönteni, amikor végül eljutott addig, hogy komolyan mérlegelje. Addig pedig élvezi, hogy itt vannak kettesben. A nő keze után nyúl, két tenyere közé fogja a jobbját, és csókot nyom rá, miközben hallgatja, mit is mond. Már voltak elképzelései, hogy ez nem lesz egy könnyű beszélgetés, de ő döntött úgy, hogy vállalja minden kockázatát.
- Őszintén? Felszabadító. Megkönnyebbültem - mondja ki. - Tudom, hogy tudtad, hogy vannak titkaim, de nem azért nem osztottam meg, mert nem akartam, hanem mert leginkább nem tudtam, hogyan mondjam el. - Elhallgat egy pillanatra, maga elé bámulva, aztán újra felnéz a nőre. - Minden mást már inkább elmondani szeretnék ezentúl, majd megtanulom, hogyan. Most legalábbis úgy érzékelem, hogy lesz rá lehetőségem, és nem arra jöttél rá, hogy valaki más vagyok, mint akinek hittél. De javíts ki nyugodtan, ha tévedek - mondja még kissé zavartan nevetve, merthogy ettől a gondolattól némileg feszült lett. Sebaj, legalább abban már biztos lehet, hogy az világos, soha nem csalta meg, még csak eszébe sem jutott ilyesmi.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=853531#post853531][b]Kelemen Farkas - 2022.09.29. 22:16[/b][/url]

- Mhm - veszi tudomásul a választ, és elmosolyodik, ahogy a nőre néz. Még nincs egy évtizede, hogy ismeri, de az együtt töltött évek alatt már annyi mindenen mentek át együtt, hogy másoknak egy életre is elég volna mindaz. Ott volt mellette élete legmélyebb pontjain is. Még jó, hogy nem túl későn ébredt fel. Úgy is történhetett volna, de szerencsére a válási papírok intézése helyett most itt vannak. Szereti őt, mindig is szerette, talán már azóta, hogy ismeri.
- Azt gondoltam, hogy ha a múlttal nem foglalkozom, majd eltűnik a süllyesztőben. Mintha leoltanám a villanyt, mert úgy nem látom, mi van a szobában, csak hát attól még ott van. Át is estem rajta... és nem akartam, hogy sajnáljon bárki is. Kimondva meg már hülyeségnek hangzik - állapítja meg és kezét megemelve leír néhány kört a feje mellett a levegőbe. - A végén kiderül, hogy nem vagyok normális. - Az összes pszichológus szerint, akivel csak beszélt az évek során, egy rakat rossz megküzdési mechanizmust hozott magával a gyerekkorából, és bőven van min dolgoznia még. -  De minél többet gondolkodom rajta, annál inkább úgy látom, hogy hülye voltam, amiért csak mostanra jutottam el idáig. Attól féltem, hogy másképp fogsz rám nézni, nyilván fölöslegesen, mint kiderült. Ugye már nem hiszed, hogy bárkivel is megcsalnálak? Abba bele se gondoltam, amíg ki nem mondtad.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=855163#post855163][b]Kelemen Farkas - 2022.10.26. 17:10[/b][/url]

Egyetértően bólogat. A múltat valóban nem lehet megváltoztatni, és néha kihat, van, hogy többször, mint kellene, vagy nem úgy, ahogy jó lenne. Érti, miről beszél a nő, neki is voltak hasonló kételyei azt illetően, hogy vajon milyen apja lesz Annának, tekintve, hogy nem a legjobb szülői mintához volt szerencséje. Azt meg hiába tudja, hogy a gondolatmenet meglehetősen irracionális, mégiscsak félt tőle huzamos ideig, hogy mi van, ha benne is ott van az a szikra, ami az anyjában biztosan, és egyszer felrobban, mint valami tűzijáték. Sok egyébbel meg foglalkozni sem akart, amíg az a maga módján elő nem tört, ránehezedve, és lett belőle, ami lett. Nem büszke rá. Megrázza a fejét aztán.
- Egyszerűen csak nem szeretem a sajnálatot... azt, amikor mások szemében azt látom, hogy jaj, én, szegény, milyen nehéz lehetett... zavar. Olyan, mintha onnantól kezdve mindig ott lenne mögöttem minden, ami történt. Pedig... anélkül valószínűleg más ember lennék. Nem tudom, milyen, de az biztos, hogy más. Így meg... vannak hülye reakcióim, évek óta dolgozom az egészen, de... nem vagyok áldozat - mondja ki, ami a szívét nyomja, miközben ujjait a homokba fúrja. Tekintete is azt követi, ahogy ujjai elmerülnek a homokban, mert a talaj, a föld erőt kölcsönöz neki. Feltölti. Talán tényleg ez zavarja a legjobban az egészben, hogy ő nem áldozat, és ha akkor nem törődött vele senki, amikor gyerekként nem igazán tehetett semmit - az alkalmazkodást kivéve -, akkor most főleg ne sajnálja senki. Nem haragszik érte, nem ideges, a hangja teljességgel nyugodt, akárcsak a vonásai. Fölöslegesnek tartja valami olyanon háborogni, ami már elmúlt, és különben is, arra már egy ideje rádöbbent, hogy ha nincs Tekla, talán ő is elmenne olyan részletek mellett, amikre viszont felfigyel, és ebben rejlik sokszor a siker titka. Észreveszi azt is, amit más nem. Kár, hogy ha ez átbillen az állandó éberség szaknyelven nemes egyszerűséggel hypervigilance-nek nevezett állapotába, akkor a környezete is megérzi, ugyanis valahogy mögöttes tartalom kerül minden mögé, akkor is, ha nincs. Ezért is igyekszik nagyon megőrizni az egyensúly törékeny állapotát.
- Most is az vagyok - pillant fel enyhén szomorkás mosollyal, szabad kezével átkarolva közben felhúzott térdét. Még mélyebbre fúrja a kezét a homokban, szüksége van a föld adta nyugalomra. - Nem tudom, soroltam-e bárhová is. Fontos volt, most is az, nem csak Anna miatt. Egyszerűen csak voltak pillanatok, amikor nem találtam a kiutat a saját gondolataimból... vagy inkább hetek, hónapok - szusszan nagyot. Olyan volt, mint egy soha véget nem érő rémálom, ami csak generálta a dolgokat, egyik a másikat váltotta ki. A munka volt az egyetlen stabil pont, a komfortzóna, amit ismert, és a végén még az is majdnem kihullott a kezei közül. - Az jó - állapítja meg némi hezitálást követően. - Mármint az, hogy már nem - helyesbít. - Fura semmit sem csinálni önszántamból. Többször kellene szabadságra mennem - jegyzi meg, most már elsimítva a homokot, ahol az imént még mélyen belefúrta a kezét. - Meg ha már Bogolyfalvára költözünk, azt hiszem, megkeresem az elemi mágust és befejezem a képzést, vissza akarom kapni az életemet.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=856991#post856991][b]Kelemen Farkas - 2022.12.01. 23:41[/b][/url]

Beleegyezően hümmög, de nem fejtegeti tovább a témát. Érti ő, miről beszél a nő, igazat is ad neki, ám számára ez mégiscsak sokkal bonyolultabb. Mondhatni megszokta, hogy a gyengeségeit megtartja magának, mert erre volt szüksége a túléléshez. Ezt nem vetkőzi le már valószínűleg soha, még ha változik is - mert azért tagadhatatlanul változik sok évnyi terápia hatására legalább -, arra nem lát esélyt, hogy egyszer valaki teljesen más legyen. Igyekszik megérteni a saját miértjeit és hogyanjait, ezzel együtt pedig lassacskán sikerül áthuzalozni régi berögződéseket. Lassacskán változik, fejlődik, halad egy olyan irányba, amelyet ő választott, ám a sajnálat még mindig kellemetlen és kényelmetlen téma. Ezért is engedi el ebben a pillanatban, a homokból áradó nyugalomra fókuszál tenyere alatt. Ezzel is sokáig tartott megbékélnie. Éppen olyan lassú néha, mint az eleme.
- Ha évekkel ezelőtt adom oda a naplókat, akkor talán nem kerül válságba a házasságunk - feleli némi töprengést követően. Azt mondjuk nem tudja, hogy akkor is a felesége lenne-e a nő, vagy éppen csak egyszerűbb lett volna kezelni számára a mélypontjait, ha tudja, mi is van mögöttük. Nem tagadta soha, egyetlen pillanatig sem, hogy a felelősség őt is terheli, és valójában lényegtelen, miért voltak titkai, a lényeg az, hogy voltak. - Az számít, hogy ha most elölről kezdhetném, még az elején elmondanám? Én... ezek nekem nem úgy titkok, hogy valaki más lennék... nem tudom... azt hiszem, rosszabb lenne, ha azt kellett volna bevallanom, hogy van még valahol egy másik feleségem meg három gyerekem, vagy megcsaltalak, vagy valaki más vagyok, nem is auror, nem is így hívnak... de azt is belátom, hogy ettől még elmondhattam volna - válaszolja egy megadó sóhaj kíséretében, miközben már azon van, hogy elegyengesse a homokot tenyere alatt. Azt, hogy legyen ott, fejben is, jogos kérésnek érzi, habár szívesen tiltakozna egy része, hogy néha ez nem annyira választás kérdése, az apja hirtelen halálát követő gyász legmélyebb pontjain például korántsem volt az, ám magyarázkodásnak hatna, így inkább szóba se hozza.
- Rendben. Jogos kérés - feleli inkább. Nevetősen szusszan a bajusz említésére, azon legalább már túlvannak, még ha most meg is dörzsöli a helyét. Fura azért, meg kell szoknia.
- Értem - mondja aztán bólogatva, és ha Veszna nem húzza el a kezét, akkor megfogja, összekulcsolva az ujjaikat. - Azt nem tudom megígérni, hogy nem lesznek rossz napjaim, de azt igen, hogy megpróbálom megtalálni bennük a jót. Felújíthatjuk a házat, rendbe tehetjük a kertet, próbálkozhatunk még gyerekkel, ha már nem azért tennénk, hogy megmentsük a házasságunkat, és sajnálom, hogy nem úgy alakult... - közli bűnbánó pillantással, némileg zavartan vakargatva meg aztán a tarkóját. Ő is örülne, ha Anna nem lenne egyke, de ráérnek még erre is. - Nincs kedved bemenni a vízbe? Mármint... én úszni biztos nem, de azért legalább térdig, ha már eljöttünk ide... - javasolna elmosolyodva, ez végülis sose volt titok, hogy milyen főnyeremény, nem tud se úszni, se repülni, sok egyéb mellett.