A kontinensen zajló játékok színhelye - a kezdő hozzászólásban jelezzétek, melyik országban is jártok.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=815275#post815275][b]Harmat Betti - 2020.08.07. 13:24[/b][/url]

A gyomromat mintha kitépnék a helyéről, és azzal rángatnának. A szememet szorosan behunyom, és míg egyik kezemmel a táskám pántját szorítom, addig másik kezem az esernyőbe kapaszkodva fehérednek ki. Fogaimat is szorosan összezárom, nehogy sikítsak. Majd a professzor jelzésére lefejtem ujjaimat a zsupszkulcsról, és próbálok előzetes utasításának eleget tenni, taposni a levegőt. Most már a szememet is kinyitom, hogy lássam hová érkezem. A taposás viszont nem sikerül a tökéletesen, inkább kétségbeesett kalimpálásnak hat, ahogy ereszkedem a föld felé. Az izgalmam nem múlt el, talán ennek hatása az, hogy lentről olyan látványt nyújthatok, mint aki éppen repülni tanul. Hiába próbálkozom tehát, nem sikerül a két lábamra érkeznem. Helyette térdeim és tenyereim csapódnak a talajba.
Rögtön a hátamra fordulok, és elfekszem a földön. Pár pillanatig ott is maradok, majd lassan feltápászkodom. Összeszedem a holmimat, amit eséskor sikerül elejtenem, majd körbe nézek. Idősebb diákoknak sikerült talpra érkezniük, és egészen jól vannak látszólag, ám vannak többen, akik hasukat fogva, vagy a földön fekve próbálják kiheverni az utazást. Én sem vagyok még jól, a gyomrom mintha fel-le ugrálna odabent. Előhalászom a kulacsomat, és beleiszom a szörpbe, amit még a Levita konyhájában raktam el. Próbálom kitalálni, vajon hol lehetünk. Itt még sötét van, ami azt jelenti, hogy az esernyőnk jó messzire röpített minket a Bagolykőtől.
A tanárnő kezét követve felnézek a dombra. Ha eddig nem is a szellemektől féltem, most már azoktól is tartok egy csöppet. A ház lepukkant külseje teljes mértékben tükrözte, vajon mi lehet belül. Nem is tudom mire számítottam egy szellemtan kiránduláson. Ám a kiváncsiságom most is győz, és ahelyett, hogy földbegyökerezett lábbal állnék, lassan elindulok Poulain professzor után. Szememmel közben Hunort keresem, hiszen mégis csak kellemesebb a kirándulás, ha nem egyedül kell rettegnie az embernek.
A kis házba belépve nem egy komfortos szállásra találunk. Kénytelen leszek viszont megbarátkozni a helyzettel, nem lesz más választásom. Kényelemhez szokott városi gyerek vagyok, és míg a szüleim velünk voltak, a testvéreim még kicsik voltak, így nem nagyon jártunk kempingezni.
Kicsit félre húzódom az ajtóból, és meg is látom Hunort, aki nem sokkal utánam lép be.
- Most már én is kezdek félni - suttogom neki halkan.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=856901#post856901][b]Harmat Betti - 2022.11.28. 15:10[/b][/url]

Régóta beszéltünk már róla, hogy el kéne utazzunk néhány napra, kettesben. Most pedig meg is valósítjuk ezt a tervez, ahogy a görög főváros utcáin sétálgatunk kézen fogva. Az én kérésemre jöttük pont Görögországba, nagyiék pedig voltak olyan kedvesek, hogy mint egy elő-szülinapi ajándékként megtámogatták az utunkat egy kis pénzzel is. Egy aprócska apartmant vettünk ki, ahova már be is rendezkedtünk, így ujjaimat Eliébe kulcsolva sétálgathatunk a házak között.
- Mit nézzünk meg először? - fordulok felé csillogó szemekkel. Nem akarok én eldönteni mindent, ha már az úti cél miattam lett Athén, most csináljuk azt, amihez neki van kedve. - Az Akropoliszt mindenképpen meg kell majd nézzük! Meg régi templomokat! Uu, meg a naplementét a tenger felett! - utánanéztem azért, hogy mit érdemes csinálni errefelé, de a cél csak annyi, hogy mindketten jól érezzük magunkat. - De rád bízom, nem akarok helyetted dönteni - mosolygok rá megint, és közben megsimítom barátom karját. - Felőlem maradhatunk a sétánál is - vonok vállat, még egy pontot adva az előző listámhoz.
Régen volt már, hogy tényleg nyaraltam, így most ki akarom használni minden percét. Főleg mert itt van mellettem Elijah is. Romantikus néhány napnak akarom ezeket, és azt hiszem ennek a barátom sem lesz ellene.