A kontinensen zajló játékok színhelye - a kezdő hozzászólásban jelezzétek, melyik országban is jártok.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=852413#post852413][b]Kelemen-Révay Franciska - 2022.09.09. 20:46[/b][/url]

Volt már olyan érzésed, mintha végtagvesztésed lenne? Amikor egyszerűen nem érzed a karodat vagy a lábadat, mintha nem lenne ott. Én ezt érzem most úgy, hogy Anna nincs itt velünk. Tudom, hogy nem az én gyerekem sír fel, nem ő mondja, hogy anya, mégis, minden ilyen pillanatban felkapom a fejem. Tegnap azt hittem, elvesztettük őt, mert nem találtam sehol, nem volt a szálláson. Nincs itt, mondtam magamnak vagy százszor, nem azért nem látom, mert elvesztettem, hanem mert otthon van, jó helyen, biztonságban. Tegnap még nem szerettem volna beszélgetni, de ma már nem tudok úgy tenni, mintha nem tudnék semmit. Tegnap kimerült voltam, ma már túl sokat jár az agyam.
- Nagyon hiányzik, pedig vártam, hogy kicsit nélküle legyünk. De jó így, kettesben.
Amúgy is, szóba került, hogy mi lenne, ha lenne lassan kistestvére, és hát mind tudjuk, hogy innentől a kettesben újra ritka öröm lesz számunkra. Pontosabban egy pár év múlva, ha a kisebbik is elkezdi az előkészítőt, és nekünk lesz olyan napunk, amikor össze tudjuk egyeztetni a szabadságunk. De most jó itt lenni, csak ez a sok gondolat, nem tudom, hogy jó-e, hogy végül így alakult. Nyilván jobb, hogy távol vagyunk mindentől. Csak nem tudom, azt hiszem, nem számítottam ennyi mindenre. Ezért is vagyok csendes, ahogy megpróbálom kizárni őket, de végül nyernek, és nagyot nyelve rápillantok.
- Elolvastam őket. Csak egyszer, de elolvastam. Képtelen lennék rá, hogy megint megtegyem. És annyira nagyon sok mindent mondanék. De közben meg nem is tudom, hogy hol kezdjem. Um... milyen érzés volt tudni, hogy mit adsz oda?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=853514#post853514][b]Kelemen-Révay Franciska - 2022.09.29. 18:31[/b][/url]

A legtöbb ember azt mondaná, hogy "ugyanmár, nekem mindent elmondhatsz, hiszen évek óta házasok vagyunk, ismersz, és én vagyok az a nő, akinek a legféltettebb kincsedet, a gyermeked életét tetted a kezébe". Mások ezt mondanák, és nem is ítélném el őket érte, sőt, talán ők teszik helyesen, és nem én, aki nézem őt, figyelmesen hallgatom, és a mondandója végén óvatosan megrázom a fejem.
- Nem látlak másnak, sokkal inkább teljesnek.
Nagyon sok kérdőjel volt a fejemben a kezdetektől fogva vele kapcsolatban, de ott volt az a plusz, ami képes volt az összes vakfoltot elnyomni, az a valami, ami miatt olyan nagyon beleszerettem, olyan nagyon akartam őt, és a közös életünket. Farkas tisztességes férfi, becsületes, őszinte, és az, hogy mindazokról, amik ott voltak, nem akart beszélni nekem, én egyáltalán nem bántam. Nem rosszabb így, hogy már tudom őket. Nem rosszabb és nem jobb. Egyszerűen tudom. Teljes lett a kép, és értek most már nagyon sok mindent. De szeretnék még kérdezni, és tudom, hogy okkal most kaptam meg az írásokat, okkal vagyunk ilyen távol. Valószínűleg sosem jövünk ide vissza, otthon pedig nem lesz hely, amihez köthetnénk ezt a beszélgetést. Nem is baj, nem is kell. Örülök a döntésének, hogy ilyen távol hozott, hogy védi a világunkat.
- Melyik részét tartod a legnehezebbnek?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=855050#post855050][b]Kelemen-Révay Franciska - 2022.10.23. 21:49[/b][/url]

- Tudod, a múlt az életünk része marad örökre, hiszen a múltunk határozza meg azt, hogy kik vagyunk mi a jelenben. Nagyon sokat számít, hogy kikkel vagy kik nélkül leszünk felnőttek, és, hogy milyen események vezetnek ahhoz, hogy ma tükörbe nézzünk. Én azt gondoltam, hogy sosem leszek jó anya vagy feleség, mert sosem volt előttem anyakép, aztán ráébredtem, hogy valójában pontosan tudom, hogy milyen szülő szeretnék lenni, olyan, amilyen az apám volt, amikor gyerek voltam.
Az apám, akit elsősorban színészi képességei okán tartanak számon, csodás szülő volt. Nagyszerű apa és kiváló anya egy személyben. Érzékeny volt arra, ahogy a lelkem, a testem változott, nem riadt vissza sem attól, hogy melltartót kell néznünk, sem attól, hogy a nővé érésről beszélgessünk, vagy éppen a szexualitásról. Ilyen anya szeretnék lenni én is, azt szeretném, hogy sem Anna, sem a születendő gyermekeink ne kapjanak kevesebbet, mint amit én kaptam.
- Attól még, hogy valaki sajnálja a másikat, nem lesajnálja, Farkas, hanem átérzi a helyzetét és igazságtalannak ítéli azt meg. Én sajnálom azt, hogy ilyen életed volt, de hálás is vagyok, mert csodálatos férjet és nagyszerű apát kaptam a személyedben. Ha el is váltunk volna, senki másnak nem szerettem volna szülni, mert te vagy a világon az egyetlen, akitől gyereket akartam, sőt, akarok.
Most már teljesen biztos vagyok benne. Eddig is tudtam, hogy szeretném, ha lenne még kisbabánk, de most, hogy ennyi mindent olvastam, márt teljesen biztos vagyok benne. Annyi mindent megéltünk külön és együtt is, hogy egészen biztos vagyok benne, hogy készenállunk rá, hogy bővüljön a családunk.
- Ember voltál. Én máshogy kezeltem volna a helyzetet, de egyáltalán nem biztos, hogy jobban. Valószínűleg ugyanoda soroltam volna a házasságunkat, ahova te, sőt, az sem kizárt, hogy én is bőven hozzátettem ahhoz, hogy ott ülve azt gondoljam, nem szabad nekünk ezt folytatni. Ehhez a házassághoz azonban te sokkal jobban ragaszkodtál, mint én. Szerencsére.
Mert ha rajtam múlik, most nem vagyunk itt, nem újabb gyereken gondolkozunk, hanem azon vitázunk egy rideg tárgyalóteremben, hogy ki mikor tölt időt a lányunkkal, és közben valóban meggyűlöljük egymást.
- Nem, már nem. De akkor minden jel erre utalt.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=856877#post856877][b]Kelemen-Révay Franciska - 2022.11.27. 07:43[/b][/url]

- Véleményem szerint a sajnálat kivédhetetlen. Az emberi lényeg érzelmi eszköztára igen széles, és gyorsan változó. Az egyik pillanatban még nevetsz, a másikban pedig könnyek között szakad meg a szíved. Vannak jobb és rosszabb napok, és ahogy te érzel mások iránt sajnálatot, úgy ők is éreznek irántad, és tudod, ez az egészséges.
Vannak olyanok, akik nem éreznek semmit, tanultam róluk, emberek, akik úgy jönnek a világra, hogy vagy nagyon csökött az érzelmi területük, vagy egyszerűen semennyire sem fejlődött ki. Hálás vagyok azért, hogy én nem ilyen vagyok, még, ha néha a világ legnehezebb dolga is az érzelmek megélése.
- Szerinted, ha nem kerül válságba a házasságunk, eljött volna a pillanat, hogy teljesen megismerhetlek?
Én nem hiszem, és nem fog megbántani az, ha nemleges a válasza, de nagyon érdekel, hogy ő vajon hogyan tekint erre. Volt-e egyáltalán motivációja, vagy inkább, mivel attól tartott, hogy én is áldozatként tekintek majd rá, eredetileg titkolni kívánta, hogy mi is a helyzet vele, hogy mi a teljes története.
- Most is az vagy, csak te úgy kezeled a múltadat és a jelenedet, mintha egy emberi lélek lenne, amit ketté hasítottak. Az egyik felét naplókba zártad, a másik fele pedig csonkán ugyan, de él a világban. Mostanra viszont elfáradt, szüksége lenne arra, hogy az elzárt felét visszakapja. Ember voltál és ember vagy, de egyetlen ember, múlttal, jelennel és jövővel.
Miközben magyarázok neki, én is a homokba rajzolok, nem azért, amiért ő, hanem mert szeretném, ha a szavaimat tényleg megértené, és mert sokszor Anna is akkor érti meg, ha el is mutogatom neki. Ez ilyen anya dolog, azt hiszem.
- Nem hiszem, hogy a több szabadságot jól viselnéd. Inkább, csak légy otthon, fejben is.
Mert ez az, ami hiányzott, az, hogy mint férfi, férj és apa ténylegesen jelen legyen, ne csak hazaérkezzen, egyen és aludjon, hanem, hogy ránk koncentráljon. Annáért tudom, hogy tűzön és vízen átvágtatott volna, de azt már nem éreztem, hogy ezt értem is megtenné, és ez volt az, ami végül elvesztette a hitet bennem.
- Ennek örülök, szeretném, ha a férjem teljes és elégedett lenne. Én nem megváltoztatni szeretnélek, nem átformálni olyanra, ami nekem jó, kivéve a bajszodat, hanem azt, hogy olyan ember legyél, akivel meg vagy elégedve, aki úgy kel fel reggel, hogy boldog, és úgy fekszik le este, hogy elégedettség járja át. Érted, hogy mit szeretnék, ugye?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=857284#post857284][b]Kelemen-Révay Franciska - 2022.12.09. 21:29[/b][/url]

Vagy nem is lenne házasságunk. Ez egy nagyon sok tényezős dolog, nagyon sok minden kellett ahhoz, hogy ide jussunk. Mind a ketten hibáztunk és hozzájárultunk ahhoz, hogy most itt tartsunk. Újjáépítünk valamit, amire vigyáznunk kellett volna. Nehezen indultunk, aztán nagyon hirtelen csináltunk mindent. Megszöktünk, hogy összeházasodjunk, jött Anna, belevágtunk a nagy felnőtt életbe, közös otthon, közös nehézségek. Aztán, elengedtük egymás kezét, csúszott egy ideig a tenyér a tenyéren, aztán, mikor már zuhantunk, rájöttünk, hogy együtt még megmenekülhetünk. Csak, ezúttal nem szabad hibáznunk.
- Nem, mert a mi lett volna ha, valami olyan, amin nem szabad rágódni. Csak érdekelt, hogy vajon elmondtad volna-e, vagy sem. De igen, egyetértek abban, hogy jobb, mint egy megcsalás, vagy egy kettős élet.
Ezekkel a naplókkal vált ő teljessé. Nem azzal, hogy nem csalt meg, nem azzal, hogy nincs még egy családja, hanem a leírt gondolatokkal és eseményekkel. Egy ember múltja a jelene és a jövője része is, nincs olyan, hogy éles vonalat húzok, mintha nem számítana. Számít. Hiszen számos dolgot a jellemében, személyiségében megteremtet. Nekem szükségem volt arra, hogy lássam az egészet, és ez nem jelenti azt, hogy csak mert borzalmas eseményeket jelent ez, elhagyom, vagy elidegenedek tőle. Egyszerűen csak olyan ember vagyok, aki szereti az egész képet látni. Nem húzódok el tőle most sem, engedem, hogy ujjai az ujjaim közé csússzanak, és finoman, biztatóan megszorítom picit.
- Nincs olyan, hogy nincsenek rossz napok, emiatt ne aggódj, de igen, meg kell tudnunk találni mindenben a jót. Segítsünk egymásnak, magunk miatt, a közös életünk miatt, Anna miatt. Nagyon sok olyan szegmense van az életünknek, ami miatt megéri együtt dolgoznunk, és együtt megtalálnunk a jót mindenben. Én melletted vagyok Farkas, és remélem, hogy te is mellettem tudsz lenni. Szeretlek téged, melletted döntöttem, és melletted döntenék most is.
A víz felé pillantok, majd vissza rá, és elmosolyodva bólintok, hogy menjünk. Én imádok úszni, de nem fogom erre kényszeríteni. Most csak élvezzük azt, hogy együtt vagyunk, hogy teljesek vagyunk. Szeretnék pozitívan hazatérni, és remélem, hogy mindez őt is pozitívabbá teszi. Együtt meg fogjuk tudni oldani a válságainkat, nem csak hiszem, de tudom is.