A kontinensen zajló játékok színhelye - a kezdő hozzászólásban jelezzétek, melyik országban is jártok.

Bármennyire is szokatlan a tengerparton ücsörögni, akárcsak az, hogy minden ruházata a majdnem a térdéig érő sötétkék fürdőnadrág, örül, hogy itt vannak. Ráadásul kettesben. Egy egész hétre. Anna Liliéknél van Szalamantonban, a hazaúton pedig majd ők is benéznek, bármennyire is ódzkodik egyébként attól a falutól az ott élő rokonai miatt. Most azonban erre igyekszik nem is gondolni. Az utóbbi évek nem feltétlenül voltak kellemesek, sőt, valahogy sok volt a megoldandó probléma és túlélendő nehézség, több, mint várta volna. Miközben ezeknek a megoldásával és túlélésével foglalkoztak (vagy éppen nem, mert az is előfordult, és ebben cseppet sem ártatlan), sok minden háttérbe szorult, többek között évek óta először nyaralnak. Ha őszinte akar lenni, azt is mondhatná, hogy ez a nászút, ami annak idején elmaradt. Inkább azzal foglalkoztak, hogy igényeikhez alakítsák a budanekeresdi házat és felkészüljenek Anna érkezésére is. Aztán meg mindig akadt valami egyéb, amiért nem pótolták be, és talán még most is így lenne, tologatnák, ha nem dől össze minden. Már érezte, hogy változtatni kellene, még mielőtt Veszna megemlítette volna a válást, majd adtak egy esélyt Zójának, és bár messze még az út vége, megnyugtatónak érzi, hogy az utóbbi pár napban mintha igazán jó irányt vettek volna a dolgok. Az, hogy őszinték voltak egymással a Pillangóvarázsban, hogy a felesége kimondta, mi bántotta és bántja, és még a bajuszát is hagyta leborotválni - a gondolatra önkéntelenül is megdörzsöli a helyét, még nem szokta meg teljesen a hiányát, hiszen csak harmadik napja vált meg tőle -, na meg ez a hirtelen megszervezett nyaralás is azt mutatja, hogy alakulnak a dolgok. Nem dől azért hátra nyugodtan, hogy most már minden rendben lesz, sok munka van még hátra, de alakul és ezt biztatónak érzi. Na meg ha már a felesége kimondta, hogy mennyi ideig hitte, hogy megcsalja, ő úgy döntött a maga részéről, hogy Veszna is megérdemli, hogy tudja minden titkát. Ugyan a naplói sosem voltak elzárva, de azt mondják, a dolgok elrejtésének egyik legjobb módja, ha szem előtt hagyja az ember. Ezek is ott voltak az íróasztalán. Amióta csak Zójához jár, írja őket, így végül öt bőrkötéses füzetet adott oda a nőnek, ebből négy és fél sűrűn tele van írva és rajzolva, hogy nyugodtan olvassa el, és ha kérdése akadna, arra is válaszol majd. Azt még nem sikerült eldönteni, mennyire várja ezeket a kérdéseket, egyelőre nagyon csendben vannak, ahogy a tengerpartra is viszonylag csendben sétáltak ki, így egyelőre hol a horizontot kémleli, hol pedig Vesznát.
- Fura, hogy Anna most először nincs velünk valahol - jegyzi meg inkább, csak hogy megtörje a csendet mégis, és nem csak rámosolyog a nőre, de közelebb hajol, hogy az arcára is csókot nyomjon. - De örülök, hogy itt vagyunk. Csinálhatnánk rendszert is a nyaralásból.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=852239#post852239][b]Kelemen Farkas - 2022.09.04. 20:03[/b][/url]

Bármennyire is szokatlan a tengerparton ücsörögni, akárcsak az, hogy minden ruházata a majdnem a térdéig érő sötétkék fürdőnadrág, örül, hogy itt vannak. Ráadásul kettesben. Egy egész hétre. Anna Liliéknél van Szalamantonban, a hazaúton pedig majd ők is benéznek, bármennyire is ódzkodik egyébként attól a falutól az ott élő rokonai miatt. Most azonban erre igyekszik nem is gondolni. Az utóbbi évek nem feltétlenül voltak kellemesek, sőt, valahogy sok volt a megoldandó probléma és túlélendő nehézség, több, mint várta volna. Miközben ezeknek a megoldásával és túlélésével foglalkoztak (vagy éppen nem, mert az is előfordult, és ebben cseppet sem ártatlan), sok minden háttérbe szorult, többek között évek óta először nyaralnak. Ha őszinte akar lenni, azt is mondhatná, hogy ez a nászút, ami annak idején elmaradt. Inkább azzal foglalkoztak, hogy igényeikhez alakítsák a budanekeresdi házat és felkészüljenek Anna érkezésére is. Aztán meg mindig akadt valami egyéb, amiért nem pótolták be, és talán még most is így lenne, tologatnák, ha nem dől össze minden. Már érezte, hogy változtatni kellene, még mielőtt Veszna megemlítette volna a válást, majd adtak egy esélyt Zójának, és bár messze még az út vége, megnyugtatónak érzi, hogy az utóbbi pár napban mintha igazán jó irányt vettek volna a dolgok. Az, hogy őszinték voltak egymással a Pillangóvarázsban, hogy a felesége kimondta, mi bántotta és bántja, és még a bajuszát is hagyta leborotválni - a gondolatra önkéntelenül is megdörzsöli a helyét, még nem szokta meg teljesen a hiányát, hiszen csak harmadik napja vált meg tőle -, na meg ez a hirtelen megszervezett nyaralás is azt mutatja, hogy alakulnak a dolgok. Nem dől azért hátra nyugodtan, hogy most már minden rendben lesz, sok munka van még hátra, de alakul és ezt biztatónak érzi. Na meg ha már a felesége kimondta, hogy mennyi ideig hitte, hogy megcsalja, ő úgy döntött a maga részéről, hogy Veszna is megérdemli, hogy tudja minden titkát. Ugyan a naplói sosem voltak elzárva, de azt mondják, a dolgok elrejtésének egyik legjobb módja, ha szem előtt hagyja az ember. Ezek is ott voltak az íróasztalán. Amióta csak Zójához jár, írja őket, így végül öt bőrkötéses füzetet adott oda a nőnek, ebből négy és fél sűrűn tele van írva és rajzolva, hogy nyugodtan olvassa el, és ha kérdése akadna, arra is válaszol majd. Azt még nem sikerült eldönteni, mennyire várja ezeket a kérdéseket, egyelőre nagyon csendben vannak, ahogy a tengerpartra is viszonylag csendben sétáltak ki, így egyelőre hol a horizontot kémleli, hol pedig Vesznát.
- Fura, hogy Anna most először nincs velünk valahol - jegyzi meg inkább, csak hogy megtörje a csendet mégis, és nem csak rámosolyog a nőre, de közelebb hajol, hogy az arcára is csókot nyomjon. - De örülök, hogy itt vagyunk. Csinálhatnánk rendszert is a nyaralásból.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=852413#post852413][b]Kelemen-Révay Franciska - 2022.09.09. 20:46[/b][/url]

Volt már olyan érzésed, mintha végtagvesztésed lenne? Amikor egyszerűen nem érzed a karodat vagy a lábadat, mintha nem lenne ott. Én ezt érzem most úgy, hogy Anna nincs itt velünk. Tudom, hogy nem az én gyerekem sír fel, nem ő mondja, hogy anya, mégis, minden ilyen pillanatban felkapom a fejem. Tegnap azt hittem, elvesztettük őt, mert nem találtam sehol, nem volt a szálláson. Nincs itt, mondtam magamnak vagy százszor, nem azért nem látom, mert elvesztettem, hanem mert otthon van, jó helyen, biztonságban. Tegnap még nem szerettem volna beszélgetni, de ma már nem tudok úgy tenni, mintha nem tudnék semmit. Tegnap kimerült voltam, ma már túl sokat jár az agyam.
- Nagyon hiányzik, pedig vártam, hogy kicsit nélküle legyünk. De jó így, kettesben.
Amúgy is, szóba került, hogy mi lenne, ha lenne lassan kistestvére, és hát mind tudjuk, hogy innentől a kettesben újra ritka öröm lesz számunkra. Pontosabban egy pár év múlva, ha a kisebbik is elkezdi az előkészítőt, és nekünk lesz olyan napunk, amikor össze tudjuk egyeztetni a szabadságunk. De most jó itt lenni, csak ez a sok gondolat, nem tudom, hogy jó-e, hogy végül így alakult. Nyilván jobb, hogy távol vagyunk mindentől. Csak nem tudom, azt hiszem, nem számítottam ennyi mindenre. Ezért is vagyok csendes, ahogy megpróbálom kizárni őket, de végül nyernek, és nagyot nyelve rápillantok.
- Elolvastam őket. Csak egyszer, de elolvastam. Képtelen lennék rá, hogy megint megtegyem. És annyira nagyon sok mindent mondanék. De közben meg nem is tudom, hogy hol kezdjem. Um... milyen érzés volt tudni, hogy mit adsz oda?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=852446#post852446][b]Kelemen Farkas - 2022.09.09. 22:25[/b][/url]

- Nekem is - vallja be. - De hétvégén meg már mi is ott leszünk vele Szalamantonban - teszi még hozzá, és ugyan neki még némileg fura, de már majdnem lelkes, hogy elutaznak oda is. Hiába él ott a rokonsága, akiket a háta közepére se kíván, kis családja sokkal fontosabb annál, minthogy egyáltalán törődjön a Bánffyakkal. Meglepően egyszerű volt ezt eldönteni, amikor végül eljutott addig, hogy komolyan mérlegelje. Addig pedig élvezi, hogy itt vannak kettesben. A nő keze után nyúl, két tenyere közé fogja a jobbját, és csókot nyom rá, miközben hallgatja, mit is mond. Már voltak elképzelései, hogy ez nem lesz egy könnyű beszélgetés, de ő döntött úgy, hogy vállalja minden kockázatát.
- Őszintén? Felszabadító. Megkönnyebbültem - mondja ki. - Tudom, hogy tudtad, hogy vannak titkaim, de nem azért nem osztottam meg, mert nem akartam, hanem mert leginkább nem tudtam, hogyan mondjam el. - Elhallgat egy pillanatra, maga elé bámulva, aztán újra felnéz a nőre. - Minden mást már inkább elmondani szeretnék ezentúl, majd megtanulom, hogyan. Most legalábbis úgy érzékelem, hogy lesz rá lehetőségem, és nem arra jöttél rá, hogy valaki más vagyok, mint akinek hittél. De javíts ki nyugodtan, ha tévedek - mondja még kissé zavartan nevetve, merthogy ettől a gondolattól némileg feszült lett. Sebaj, legalább abban már biztos lehet, hogy az világos, soha nem csalta meg, még csak eszébe sem jutott ilyesmi.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=853514#post853514][b]Kelemen-Révay Franciska - 2022.09.29. 18:31[/b][/url]

A legtöbb ember azt mondaná, hogy "ugyanmár, nekem mindent elmondhatsz, hiszen évek óta házasok vagyunk, ismersz, és én vagyok az a nő, akinek a legféltettebb kincsedet, a gyermeked életét tetted a kezébe". Mások ezt mondanák, és nem is ítélném el őket érte, sőt, talán ők teszik helyesen, és nem én, aki nézem őt, figyelmesen hallgatom, és a mondandója végén óvatosan megrázom a fejem.
- Nem látlak másnak, sokkal inkább teljesnek.
Nagyon sok kérdőjel volt a fejemben a kezdetektől fogva vele kapcsolatban, de ott volt az a plusz, ami képes volt az összes vakfoltot elnyomni, az a valami, ami miatt olyan nagyon beleszerettem, olyan nagyon akartam őt, és a közös életünket. Farkas tisztességes férfi, becsületes, őszinte, és az, hogy mindazokról, amik ott voltak, nem akart beszélni nekem, én egyáltalán nem bántam. Nem rosszabb így, hogy már tudom őket. Nem rosszabb és nem jobb. Egyszerűen tudom. Teljes lett a kép, és értek most már nagyon sok mindent. De szeretnék még kérdezni, és tudom, hogy okkal most kaptam meg az írásokat, okkal vagyunk ilyen távol. Valószínűleg sosem jövünk ide vissza, otthon pedig nem lesz hely, amihez köthetnénk ezt a beszélgetést. Nem is baj, nem is kell. Örülök a döntésének, hogy ilyen távol hozott, hogy védi a világunkat.
- Melyik részét tartod a legnehezebbnek?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=853531#post853531][b]Kelemen Farkas - 2022.09.29. 22:16[/b][/url]

- Mhm - veszi tudomásul a választ, és elmosolyodik, ahogy a nőre néz. Még nincs egy évtizede, hogy ismeri, de az együtt töltött évek alatt már annyi mindenen mentek át együtt, hogy másoknak egy életre is elég volna mindaz. Ott volt mellette élete legmélyebb pontjain is. Még jó, hogy nem túl későn ébredt fel. Úgy is történhetett volna, de szerencsére a válási papírok intézése helyett most itt vannak. Szereti őt, mindig is szerette, talán már azóta, hogy ismeri.
- Azt gondoltam, hogy ha a múlttal nem foglalkozom, majd eltűnik a süllyesztőben. Mintha leoltanám a villanyt, mert úgy nem látom, mi van a szobában, csak hát attól még ott van. Át is estem rajta... és nem akartam, hogy sajnáljon bárki is. Kimondva meg már hülyeségnek hangzik - állapítja meg és kezét megemelve leír néhány kört a feje mellett a levegőbe. - A végén kiderül, hogy nem vagyok normális. - Az összes pszichológus szerint, akivel csak beszélt az évek során, egy rakat rossz megküzdési mechanizmust hozott magával a gyerekkorából, és bőven van min dolgoznia még. -  De minél többet gondolkodom rajta, annál inkább úgy látom, hogy hülye voltam, amiért csak mostanra jutottam el idáig. Attól féltem, hogy másképp fogsz rám nézni, nyilván fölöslegesen, mint kiderült. Ugye már nem hiszed, hogy bárkivel is megcsalnálak? Abba bele se gondoltam, amíg ki nem mondtad.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=855050#post855050][b]Kelemen-Révay Franciska - 2022.10.23. 21:49[/b][/url]

- Tudod, a múlt az életünk része marad örökre, hiszen a múltunk határozza meg azt, hogy kik vagyunk mi a jelenben. Nagyon sokat számít, hogy kikkel vagy kik nélkül leszünk felnőttek, és, hogy milyen események vezetnek ahhoz, hogy ma tükörbe nézzünk. Én azt gondoltam, hogy sosem leszek jó anya vagy feleség, mert sosem volt előttem anyakép, aztán ráébredtem, hogy valójában pontosan tudom, hogy milyen szülő szeretnék lenni, olyan, amilyen az apám volt, amikor gyerek voltam.
Az apám, akit elsősorban színészi képességei okán tartanak számon, csodás szülő volt. Nagyszerű apa és kiváló anya egy személyben. Érzékeny volt arra, ahogy a lelkem, a testem változott, nem riadt vissza sem attól, hogy melltartót kell néznünk, sem attól, hogy a nővé érésről beszélgessünk, vagy éppen a szexualitásról. Ilyen anya szeretnék lenni én is, azt szeretném, hogy sem Anna, sem a születendő gyermekeink ne kapjanak kevesebbet, mint amit én kaptam.
- Attól még, hogy valaki sajnálja a másikat, nem lesajnálja, Farkas, hanem átérzi a helyzetét és igazságtalannak ítéli azt meg. Én sajnálom azt, hogy ilyen életed volt, de hálás is vagyok, mert csodálatos férjet és nagyszerű apát kaptam a személyedben. Ha el is váltunk volna, senki másnak nem szerettem volna szülni, mert te vagy a világon az egyetlen, akitől gyereket akartam, sőt, akarok.
Most már teljesen biztos vagyok benne. Eddig is tudtam, hogy szeretném, ha lenne még kisbabánk, de most, hogy ennyi mindent olvastam, márt teljesen biztos vagyok benne. Annyi mindent megéltünk külön és együtt is, hogy egészen biztos vagyok benne, hogy készenállunk rá, hogy bővüljön a családunk.
- Ember voltál. Én máshogy kezeltem volna a helyzetet, de egyáltalán nem biztos, hogy jobban. Valószínűleg ugyanoda soroltam volna a házasságunkat, ahova te, sőt, az sem kizárt, hogy én is bőven hozzátettem ahhoz, hogy ott ülve azt gondoljam, nem szabad nekünk ezt folytatni. Ehhez a házassághoz azonban te sokkal jobban ragaszkodtál, mint én. Szerencsére.
Mert ha rajtam múlik, most nem vagyunk itt, nem újabb gyereken gondolkozunk, hanem azon vitázunk egy rideg tárgyalóteremben, hogy ki mikor tölt időt a lányunkkal, és közben valóban meggyűlöljük egymást.
- Nem, már nem. De akkor minden jel erre utalt.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=855163#post855163][b]Kelemen Farkas - 2022.10.26. 17:10[/b][/url]

Egyetértően bólogat. A múltat valóban nem lehet megváltoztatni, és néha kihat, van, hogy többször, mint kellene, vagy nem úgy, ahogy jó lenne. Érti, miről beszél a nő, neki is voltak hasonló kételyei azt illetően, hogy vajon milyen apja lesz Annának, tekintve, hogy nem a legjobb szülői mintához volt szerencséje. Azt meg hiába tudja, hogy a gondolatmenet meglehetősen irracionális, mégiscsak félt tőle huzamos ideig, hogy mi van, ha benne is ott van az a szikra, ami az anyjában biztosan, és egyszer felrobban, mint valami tűzijáték. Sok egyébbel meg foglalkozni sem akart, amíg az a maga módján elő nem tört, ránehezedve, és lett belőle, ami lett. Nem büszke rá. Megrázza a fejét aztán.
- Egyszerűen csak nem szeretem a sajnálatot... azt, amikor mások szemében azt látom, hogy jaj, én, szegény, milyen nehéz lehetett... zavar. Olyan, mintha onnantól kezdve mindig ott lenne mögöttem minden, ami történt. Pedig... anélkül valószínűleg más ember lennék. Nem tudom, milyen, de az biztos, hogy más. Így meg... vannak hülye reakcióim, évek óta dolgozom az egészen, de... nem vagyok áldozat - mondja ki, ami a szívét nyomja, miközben ujjait a homokba fúrja. Tekintete is azt követi, ahogy ujjai elmerülnek a homokban, mert a talaj, a föld erőt kölcsönöz neki. Feltölti. Talán tényleg ez zavarja a legjobban az egészben, hogy ő nem áldozat, és ha akkor nem törődött vele senki, amikor gyerekként nem igazán tehetett semmit - az alkalmazkodást kivéve -, akkor most főleg ne sajnálja senki. Nem haragszik érte, nem ideges, a hangja teljességgel nyugodt, akárcsak a vonásai. Fölöslegesnek tartja valami olyanon háborogni, ami már elmúlt, és különben is, arra már egy ideje rádöbbent, hogy ha nincs Tekla, talán ő is elmenne olyan részletek mellett, amikre viszont felfigyel, és ebben rejlik sokszor a siker titka. Észreveszi azt is, amit más nem. Kár, hogy ha ez átbillen az állandó éberség szaknyelven nemes egyszerűséggel hypervigilance-nek nevezett állapotába, akkor a környezete is megérzi, ugyanis valahogy mögöttes tartalom kerül minden mögé, akkor is, ha nincs. Ezért is igyekszik nagyon megőrizni az egyensúly törékeny állapotát.
- Most is az vagyok - pillant fel enyhén szomorkás mosollyal, szabad kezével átkarolva közben felhúzott térdét. Még mélyebbre fúrja a kezét a homokban, szüksége van a föld adta nyugalomra. - Nem tudom, soroltam-e bárhová is. Fontos volt, most is az, nem csak Anna miatt. Egyszerűen csak voltak pillanatok, amikor nem találtam a kiutat a saját gondolataimból... vagy inkább hetek, hónapok - szusszan nagyot. Olyan volt, mint egy soha véget nem érő rémálom, ami csak generálta a dolgokat, egyik a másikat váltotta ki. A munka volt az egyetlen stabil pont, a komfortzóna, amit ismert, és a végén még az is majdnem kihullott a kezei közül. - Az jó - állapítja meg némi hezitálást követően. - Mármint az, hogy már nem - helyesbít. - Fura semmit sem csinálni önszántamból. Többször kellene szabadságra mennem - jegyzi meg, most már elsimítva a homokot, ahol az imént még mélyen belefúrta a kezét. - Meg ha már Bogolyfalvára költözünk, azt hiszem, megkeresem az elemi mágust és befejezem a képzést, vissza akarom kapni az életemet.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=856877#post856877][b]Kelemen-Révay Franciska - 2022.11.27. 07:43[/b][/url]

- Véleményem szerint a sajnálat kivédhetetlen. Az emberi lényeg érzelmi eszköztára igen széles, és gyorsan változó. Az egyik pillanatban még nevetsz, a másikban pedig könnyek között szakad meg a szíved. Vannak jobb és rosszabb napok, és ahogy te érzel mások iránt sajnálatot, úgy ők is éreznek irántad, és tudod, ez az egészséges.
Vannak olyanok, akik nem éreznek semmit, tanultam róluk, emberek, akik úgy jönnek a világra, hogy vagy nagyon csökött az érzelmi területük, vagy egyszerűen semennyire sem fejlődött ki. Hálás vagyok azért, hogy én nem ilyen vagyok, még, ha néha a világ legnehezebb dolga is az érzelmek megélése.
- Szerinted, ha nem kerül válságba a házasságunk, eljött volna a pillanat, hogy teljesen megismerhetlek?
Én nem hiszem, és nem fog megbántani az, ha nemleges a válasza, de nagyon érdekel, hogy ő vajon hogyan tekint erre. Volt-e egyáltalán motivációja, vagy inkább, mivel attól tartott, hogy én is áldozatként tekintek majd rá, eredetileg titkolni kívánta, hogy mi is a helyzet vele, hogy mi a teljes története.
- Most is az vagy, csak te úgy kezeled a múltadat és a jelenedet, mintha egy emberi lélek lenne, amit ketté hasítottak. Az egyik felét naplókba zártad, a másik fele pedig csonkán ugyan, de él a világban. Mostanra viszont elfáradt, szüksége lenne arra, hogy az elzárt felét visszakapja. Ember voltál és ember vagy, de egyetlen ember, múlttal, jelennel és jövővel.
Miközben magyarázok neki, én is a homokba rajzolok, nem azért, amiért ő, hanem mert szeretném, ha a szavaimat tényleg megértené, és mert sokszor Anna is akkor érti meg, ha el is mutogatom neki. Ez ilyen anya dolog, azt hiszem.
- Nem hiszem, hogy a több szabadságot jól viselnéd. Inkább, csak légy otthon, fejben is.
Mert ez az, ami hiányzott, az, hogy mint férfi, férj és apa ténylegesen jelen legyen, ne csak hazaérkezzen, egyen és aludjon, hanem, hogy ránk koncentráljon. Annáért tudom, hogy tűzön és vízen átvágtatott volna, de azt már nem éreztem, hogy ezt értem is megtenné, és ez volt az, ami végül elvesztette a hitet bennem.
- Ennek örülök, szeretném, ha a férjem teljes és elégedett lenne. Én nem megváltoztatni szeretnélek, nem átformálni olyanra, ami nekem jó, kivéve a bajszodat, hanem azt, hogy olyan ember legyél, akivel meg vagy elégedve, aki úgy kel fel reggel, hogy boldog, és úgy fekszik le este, hogy elégedettség járja át. Érted, hogy mit szeretnék, ugye?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=856991#post856991][b]Kelemen Farkas - 2022.12.01. 23:41[/b][/url]

Beleegyezően hümmög, de nem fejtegeti tovább a témát. Érti ő, miről beszél a nő, igazat is ad neki, ám számára ez mégiscsak sokkal bonyolultabb. Mondhatni megszokta, hogy a gyengeségeit megtartja magának, mert erre volt szüksége a túléléshez. Ezt nem vetkőzi le már valószínűleg soha, még ha változik is - mert azért tagadhatatlanul változik sok évnyi terápia hatására legalább -, arra nem lát esélyt, hogy egyszer valaki teljesen más legyen. Igyekszik megérteni a saját miértjeit és hogyanjait, ezzel együtt pedig lassacskán sikerül áthuzalozni régi berögződéseket. Lassacskán változik, fejlődik, halad egy olyan irányba, amelyet ő választott, ám a sajnálat még mindig kellemetlen és kényelmetlen téma. Ezért is engedi el ebben a pillanatban, a homokból áradó nyugalomra fókuszál tenyere alatt. Ezzel is sokáig tartott megbékélnie. Éppen olyan lassú néha, mint az eleme.
- Ha évekkel ezelőtt adom oda a naplókat, akkor talán nem kerül válságba a házasságunk - feleli némi töprengést követően. Azt mondjuk nem tudja, hogy akkor is a felesége lenne-e a nő, vagy éppen csak egyszerűbb lett volna kezelni számára a mélypontjait, ha tudja, mi is van mögöttük. Nem tagadta soha, egyetlen pillanatig sem, hogy a felelősség őt is terheli, és valójában lényegtelen, miért voltak titkai, a lényeg az, hogy voltak. - Az számít, hogy ha most elölről kezdhetném, még az elején elmondanám? Én... ezek nekem nem úgy titkok, hogy valaki más lennék... nem tudom... azt hiszem, rosszabb lenne, ha azt kellett volna bevallanom, hogy van még valahol egy másik feleségem meg három gyerekem, vagy megcsaltalak, vagy valaki más vagyok, nem is auror, nem is így hívnak... de azt is belátom, hogy ettől még elmondhattam volna - válaszolja egy megadó sóhaj kíséretében, miközben már azon van, hogy elegyengesse a homokot tenyere alatt. Azt, hogy legyen ott, fejben is, jogos kérésnek érzi, habár szívesen tiltakozna egy része, hogy néha ez nem annyira választás kérdése, az apja hirtelen halálát követő gyász legmélyebb pontjain például korántsem volt az, ám magyarázkodásnak hatna, így inkább szóba se hozza.
- Rendben. Jogos kérés - feleli inkább. Nevetősen szusszan a bajusz említésére, azon legalább már túlvannak, még ha most meg is dörzsöli a helyét. Fura azért, meg kell szoknia.
- Értem - mondja aztán bólogatva, és ha Veszna nem húzza el a kezét, akkor megfogja, összekulcsolva az ujjaikat. - Azt nem tudom megígérni, hogy nem lesznek rossz napjaim, de azt igen, hogy megpróbálom megtalálni bennük a jót. Felújíthatjuk a házat, rendbe tehetjük a kertet, próbálkozhatunk még gyerekkel, ha már nem azért tennénk, hogy megmentsük a házasságunkat, és sajnálom, hogy nem úgy alakult... - közli bűnbánó pillantással, némileg zavartan vakargatva meg aztán a tarkóját. Ő is örülne, ha Anna nem lenne egyke, de ráérnek még erre is. - Nincs kedved bemenni a vízbe? Mármint... én úszni biztos nem, de azért legalább térdig, ha már eljöttünk ide... - javasolna elmosolyodva, ez végülis sose volt titok, hogy milyen főnyeremény, nem tud se úszni, se repülni, sok egyéb mellett.  

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=857284#post857284][b]Kelemen-Révay Franciska - 2022.12.09. 21:29[/b][/url]

Vagy nem is lenne házasságunk. Ez egy nagyon sok tényezős dolog, nagyon sok minden kellett ahhoz, hogy ide jussunk. Mind a ketten hibáztunk és hozzájárultunk ahhoz, hogy most itt tartsunk. Újjáépítünk valamit, amire vigyáznunk kellett volna. Nehezen indultunk, aztán nagyon hirtelen csináltunk mindent. Megszöktünk, hogy összeházasodjunk, jött Anna, belevágtunk a nagy felnőtt életbe, közös otthon, közös nehézségek. Aztán, elengedtük egymás kezét, csúszott egy ideig a tenyér a tenyéren, aztán, mikor már zuhantunk, rájöttünk, hogy együtt még megmenekülhetünk. Csak, ezúttal nem szabad hibáznunk.
- Nem, mert a mi lett volna ha, valami olyan, amin nem szabad rágódni. Csak érdekelt, hogy vajon elmondtad volna-e, vagy sem. De igen, egyetértek abban, hogy jobb, mint egy megcsalás, vagy egy kettős élet.
Ezekkel a naplókkal vált ő teljessé. Nem azzal, hogy nem csalt meg, nem azzal, hogy nincs még egy családja, hanem a leírt gondolatokkal és eseményekkel. Egy ember múltja a jelene és a jövője része is, nincs olyan, hogy éles vonalat húzok, mintha nem számítana. Számít. Hiszen számos dolgot a jellemében, személyiségében megteremtet. Nekem szükségem volt arra, hogy lássam az egészet, és ez nem jelenti azt, hogy csak mert borzalmas eseményeket jelent ez, elhagyom, vagy elidegenedek tőle. Egyszerűen csak olyan ember vagyok, aki szereti az egész képet látni. Nem húzódok el tőle most sem, engedem, hogy ujjai az ujjaim közé csússzanak, és finoman, biztatóan megszorítom picit.
- Nincs olyan, hogy nincsenek rossz napok, emiatt ne aggódj, de igen, meg kell tudnunk találni mindenben a jót. Segítsünk egymásnak, magunk miatt, a közös életünk miatt, Anna miatt. Nagyon sok olyan szegmense van az életünknek, ami miatt megéri együtt dolgoznunk, és együtt megtalálnunk a jót mindenben. Én melletted vagyok Farkas, és remélem, hogy te is mellettem tudsz lenni. Szeretlek téged, melletted döntöttem, és melletted döntenék most is.
A víz felé pillantok, majd vissza rá, és elmosolyodva bólintok, hogy menjünk. Én imádok úszni, de nem fogom erre kényszeríteni. Most csak élvezzük azt, hogy együtt vagyunk, hogy teljesek vagyunk. Szeretnék pozitívan hazatérni, és remélem, hogy mindez őt is pozitívabbá teszi. Együtt meg fogjuk tudni oldani a válságainkat, nem csak hiszem, de tudom is.