38. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Nyugati szárnyElső emelet

Oldalak: « 1 [2] 3 4 5 6 » Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
A Lélegzet Elállító
INAKTÍV


Aranyvérű Boszorkány Egylet Elnöke
offline
RPG hsz: 40
Összes hsz: 165
Írta: 2015. október 24. 22:22 | Link

Ethan
Dress

Egy bál, amin a korlátok átrendeződnek. Szeretem a halloweent. Vérfagyasztó ijesztgetések, a boszorkányok és varázslók bármit megtehetnek. Ez a mi napunk. És persze ilyenkor a maszkok alatt az emberek lehetnek bárkik és bármilyenek, hiszen valószínűleg fel sem ismernek. Egy éjszaka határok nélkül. Ilyenkor én is elengedem magam.
Bár most csak a fél arcom van teljesen elmaszkírozva, a másik fele csak kissé kihívóra lett sminkelve, így azért résszint felismerhető vagyok, de ennek oka volt. Az iskolában ez az első Halloweeni bál, amin megjelenek és éppen ezért tettem is a lélegzetelállító megjelenésért. Magamhoz nem hűen kissé könnyedebbre vettem az öltözetet. Vörös és fekete, mint a fekete özvegy színei, csak én éppen ezt azért választottam, hogy összeillőek legyünk kíséretemmel. Az ilyenekre ügyelek. Ethan egy olyan személy, aki mellett megjelenni egy eseményen kölcsönösen pozitív hatással van a társadalmi életünkre. Az ajtóig tehát minden számít. Azon túl tudom jól, hogy egy más világ vár. A beharangozás elég vérpezsdítőre sikeredett. Kíváncsi vagyok, hogy valóban olyan jó lesz-e mint ígérték.
 - Mehetünk. - Jelentem ki Ethannek a bejárati csarnokban mellé szegülve. A karjába karolok, ahogy az illik. Egy pillantást vetek rá szemem sarkából, hozzá egy apró, cinkos mosolyt társítva.
Hozzászólásai ebben a témában

Egerszegi Nina Viktória
INAKTÍV


félvéla legilimentor
offline
RPG hsz: 602
Összes hsz: 3841
Írta: 2015. október 24. 22:36 | Link

Mihael és a pokol tornáca Rolleyes
Haj és smink | Ruci

Tulajdonképpen most is jól nézünk ki együtt, akárcsak bármikor máskor. Nemcsak Vegasra jó emlékezni, milliónyi alkalommal mentünk mi ketten valahová és nem véletlenül akadt meg rajtunk az emberek tekintete. Végül is, bromance van emberek, még akkor is, ha én egy sis vagyok. Ó egek, hagyjuk a szlenget.
- Én még nem is találkoztam Normannal! - tettetett felháborodással fordulok Mihael felé, miközben arcomon máris ott játszik a megszokott mosoly. De most komolyan, honnan van neki táncoló csontváza? Jó, tudjátok mit? Nem akarom tudni. Egyszerűen csak jobb néha elengedni a dolgokat, ennyi az egész.
- Ha ízleni fog, több is jöhet - azonnal bólintok és kicsit közelebb húzódva Mihaelhez megindulok előre azokhoz az íncsiklandozó italokhoz. Ó anyukám, ilyen körülmények között jól esne némi szeszszármazék. De aki a kicsit nem becsüli... Ahogy odaérek, el is marok gyorsan kettőt, melyek közül az egyiket Mihaelnek nyújtom.
- Ördögien jól fogunk ma szórakozni, nem gondolod? - azzal poharának koccantom az enyémet és iszom is rögtön. Kezdődjön a buli!
Hozzászólásai ebben a témában

Az (E)Ördögh felesége
INAKTÍV


bestiák anyja
offline
RPG hsz: 486
Összes hsz: 10623
Írta: 2015. október 24. 23:23 | Link

A férjem
A pokol úrnője


Sietős léptekkel haladt a nagyterembe. Kihagyta a nagy közös vacsorát, ami megelőzte a terem díszítését, így jutott rá ideje, hogy felöltse magára a jelmezét, a sminket, majd Noakra ráküzdjön pár láncfélét. A sárkány hirtelen méretnövekedése alapból is frászt hozott az emberekre, hát még úgy, ha zörögnek a láncok rajta, mintha most lógott volna meg a vérebek közül. Aztán, hogy miért tartott hosszabb ideig ez a próbálkozás...mert az éjfúria többet játszott a lánccal, mint kellett volna.
Végül buksisimivel, Anne kezében az elnöki naplójával indultak fel, de sietve, mert a dolog az dolog. Kihaltnak tűnt a kastély, nagy valószínűséggel mindenki eltűnt felkészülni, sminkelni, csak a DÖK tagjai sürögtek-forogtak bent.
Utolsó alakítások, aztán nyugodtan helyezkedett el a székén, onnan figyelve, hogy sárkánya miképp játszik a látszatlángokkal. Ekkor még hagyta, hogy néha-néha eleresszen pár plazmagömböt, de Noak is jól tudta, hogy amikor megérkeznek a diákok, neki csak akkor szabad, ha ott van mellette a gazdi.
Apjával váltott pár szót, szépen kikerülve a múltkori bejárati csarnokos incidenst, és az órára nézett.
Hét óra után öt perccel a termet elárasztották a jelmezesek, ki ilyen, ki olyan kreálmányban. A jelenleg szőkét nem érdekelte különösebben sem ez a része, sem a többi, a hócipője tele volt már a szervezéssel, mindig volt valami galiba. Ennek ellenére a díszlet tökéletes lett, és láthatóan a démonkák is akcióba lendültek. Apropó démonkák...az volt az első, hogy ő megitta a löttyöt ellenük, és okkal sétált ki a terem elé. Míg Tobit várta, bepillantott sokszor, főként Noak miatt. Gyere és idd meg azt a bájitalt.
Hozzászólásai ebben a témában

A Matt-rac szelleme
INAKTÍV


Melankolikus emo-punk, éjféllovag pálcikaember
offline
RPG hsz: 192
Összes hsz: 2385
Írta: 2015. október 24. 23:40 | Link

Gyilkosommal, Ali...azaz Fannival...

Arc-smink


Pár nélkül és alul-öltözötten sétáltam a folyosókon az állítólag pokoli buli felé a nagyterembe. Út közben a járókelőket figyeltem, hátha akadnak ismerős arcok. Ha volt egy-kettő, odaköszöntem nekik, majd lógó orral tovább mentem. Hol akarattal, hol anélkül Fanni jutott szembe. Miért nem hívtam el? Múltkor is tök jól szórakoztunk. Hülye vagyok. Egy menthetetlen hülye. De miért is gondolok rá? Mi van? Na mindegy. Ezeket a gondolatok közepette érkeztem a nagyterem ajtajához, ám ott lecövekeltem. Talán abból az eszement meggondolásból, hogy pont akkora szerencsém lesz, hogy találkozok Fannival. De miért akarok vele ennyire rögeszmésen találkozni? Mi a frász? De ekkor látótávolságomba került egy csurom véres lány. Nem tudom, mi vezényelt rá, de odamentem és megszólítottam. Kisvártatva kiderült, hogy Fanni az. Most, hogy lelkem kívánsága teljesült, beszélgetni kezdtünk.
- Öhm, oké... -nyugtáztam kissé értetlenül a becenevet. Pedig mióta így szólít már. Elképesztően hátborzongató és menő véres mosoly húzódott az arcán, miközben beszélt. Nézzenek idiótának, de még így, talpig véresn is aranyos volt.
- De én kérdeztem előbb, há! -dörgöltem az orr alá nemlétező gyorsaságomat.- Hogyhogy nincs párod? Pont neked nincs? -akadtam ki, egy kicsit talán túlzottan is. Az lehetetlen. Egy ilyen aranyos lánynak? És már megint kezdem. Magamban irtózatosan örültem ennek...de miért is?
- Hát, történetesen nekem sincs partnerem. Köszi, te is irtó dögös...akarom mondani ijesztő vagy! -javítottam ki magam gyorsan és kezdtem kétségbe vonni azt a tényt, hogy én uralom a testemet. Pedig még csak nem is ittam semmit. Képzelem milyen lennék alkohol hatására...Brrrr. Igaz, hogy három-századszorra, de még egyszer végignéztem Fannin. Eszméletlen jól nézett ki, habár az igazat megvallva mikor nem? Fogd már be Matt! Mielőtt magamban dicshimnuszt írok a lányról, inkább igyekeztem befelé terelni a beszélgetést.
- Figyu, menjünk be. Biztos haláli a bál! -vetettem fel az ötletet.
Utoljára módosította:A Matt-rac szelleme, 2015. október 25. 08:18
Hozzászólásai ebben a témában

Aki nem ismer, azt hiszi, őrült vagyok. Aki ismer, az tudja is...

The Red Death
INAKTÍV


VII. - A Diadalszekér
offline
RPG hsz: 132
Összes hsz: 1948
Írta: 2015. október 25. 00:18 | Link

Eszter
Outfit

Ethan viszont nem bízta a véletlenre, és őszintén, őt nem vonzotta az a lehetőség, hogy valami vállalhatatlant, feltűnősködőt tegyen a nyilvánosság előtt. Nem szórakozásból tanult okklumenciát sem, emellett neki nem jelentett vonzó szórakozási lehetőséget, hogy elveszítse az önkontrollját. Vagy ki tudja, mi történne. Meg aztán nem szimpatikus a vállán ücsörgő kis démon gondolata. A maszkja csak az arcának felét takarja, nem ringatja magát abba az elképzelésbe, hogy ezáltal felismerhetetlenné vált volna. Ha felismerhetetlen akarna lenni, akkor magára tenne valami erre alkalmas bűbájt, hogy bár az emberek lássák, ne tudják felidézni vagy beazonosítani a vonásait.
Hagyja, hogy Eszter belé karoljon, úgy sétál be vele a terembe, visszamosolyogva a féloldalas pillantásra, aztán figyelmét a dekorációra és a benti forgatagra irányítja.
- Meg kell hagyni, hogy a DÖK kitett magáért, nagyon mutatós, bár a tematika is hálás alapanyag. Kérsz valamit inni?
Természetesen az ő dolga felajánlani és hozni valamit a lánynak, aztán majd sort tervez keríteni arra is, hogy felkérje táncolni. Nem ez lenne az első alkalom, hogy társasági eseményen táncolnak, de az első, hogy az az esemény az iskola falain belül zajlik.
Utoljára módosította:The Red Death, 2015. október 25. 00:54
Hozzászólásai ebben a témában
Szendrei Ella
INAKTÍV


Szederkés nutElla
offline
RPG hsz: 237
Összes hsz: 3245
Írta: 2015. október 25. 00:22 | Link


Újabb jelmezes mulatság volt soron, melynek alkalmából Ellának megint az a remek ötlete támadt (melyet később ugyancsak megbánt, mint a múltkori esetnél), hogy a szerkóját egy mugli boltban szerzi be.
Igaz, utólag derengett, hogy elég sok olyan kütyü volt ott, melyek biztosan nem halloweenes kiegészítők lehettek, de akkor és ott nem tűntek fel a lánynak. Őt az ilyen extrém dolgok úgysem érdekelték, könnyedén átsiklott rajtuk a tekintete, anélkül, hogy elfilózott volna ottlétük okán. De mivel jelmezért jött, azokat végignézte. Többsége olyan volt, melyért biztosan kidobták volna egy iskolai rendezvényről, nem is igazán értette, hogy mit kereshetnek itt (ezekben kimennek a muglik utcára is?), ebben a Tizennyolcas szám nevű boltban.
Végül egy viszonylag visszafogottabbal távozott, melyhez kis ördögszarvakat is kapott. Mert amúgy a ruhának anélkül nem sok köze lett volna a helovínhez, és csak a színei miatt választotta azt Ella. Ha már tűz, lángok, pokol. Akkor mégse mehet sárga sztreccs naciban.
A szoknyával még most sem volt közeli barátságban, de egy évben egyszer belefér, ha már ilyen alkalom van, melyre mindenki magából kivetkőzve öltözhet fel. Ellánál ez akár egy olyan ruhát is jelenthetett volna, melyből csak a szeme látszik ki, de végül a másik véglet nyert, mert sehol se talált jó tűzcsap jelmezt. Pedig azzal biztos jól mutatott volna itt.
És ha már itt tartunk.. mert Ella bizony már a helyszínen volt, és ámuldozva forgatta tekintetét körbe, és szinte reflexből kapott fel valami poharat, amiben, mint kiderült, démonűző lötty volt. Ledöntötte, de mivel érezhetően nem olyasmi volt, amire vágyott, beljebb sétált a tömegben, kezével a falon futkosó lángokba nyúlkálva. Őt egyébként sem égették volna meg, de az éppen ezért eszébe se jutott, hogy ezek nem igaziak. Bár az gyanús volt, hogy nincs tele fulladozó emberekkel az egész nagyterem.
Felkapott még egy italt, remélve, hogy abban már valami finomabb van, és azt kortyolgatva kezdett nézelődni, kivel is szórakozzon ezen a pokoli estén.
Hozzászólásai ebben a témában

King of Hell
INAKTÍV


Eat the rude | bloodhound
offline
RPG hsz: 287
Összes hsz: 3461
Írta: 2015. október 25. 00:42 | Link




Ez egy rossz ötlet. Egy nagyon rossz ötlet. Átkozza magát, miközben a délután nagy részében azon gondolkodik, milyen jelmezben jelenjen meg. Kétségtelenül vannak előnyei egy ilyen eseménynek. Mindenki valaki más lehet. Mindenki kiélheti ördögi oldalát - persze bizonyos keretek között. A látszat hirtelen megváltozik. Igazán ideális. De ő mit keressen egy ekkora tömegben? És főleg hogyan?
Még Winstont is kifaggatta ötletgyűjtés céljából, de valamiért nem akart segíteni neki az eb, csak aludt tovább a szőnyegen. Úgyhogy végül úgy gondolta, a legjobb megoldás az, ha nincs megoldás. Mintha egy népmeséből lépett volna ki. Van is jelmez, nincs is. Be is öltözik, nem is.
Hét előtt pár perccel kilépett a házának ajtaján egy szál nadrágban, mezítláb és csurom véresen. A vér természetesen nem igazi, de szagra, színre és állagra is annak tűnik. Azonban sajnos nem tart túl nagy meleget, rögtön libabőrös lesz az egész test és megborzong az őszi széltől. Halkan, az orra alatt szítkozódva elindul a kastély fele, minél gyorsabban próbálja szedni a lábait, de tudja, hogy így sem lesz elég. Nem akart aztán egész este egy talárt vagy inget maga után cipelni, és esetleg el is rontaná a mesterművét.
Egész hullaszíne lesz, mire beér a kastélyba, dideregve veszi az irányt a nagyterem fele, ahol már biztosan várja Annelie. Annelie... lecövekel hirtelen és elkezdi ütögetni a homlokát. Hát persze... miatta jött. Pontosabban a születésnapja miatt. Ahova szoktak ajándékot hozni. Bár hova is tette volna? Majd... majd azt mondja, később akarta odaadni. Hátha közben kitalál valamit.
Szó szerint vérbe fagyva kocog be a terem elé, ahol beigazolódik a sejtése és csak remélni tudja, hogy nem vár már fél órája a lány.
- Ó... - csak ennyi szakad fel belőle hirtelen, amint végigtekint a lányon, aki nagyon fenségesen fest. - Te kettőnk helyett is pokoli jól nézel ki. - jegyzi meg, mielőtt még megállíthatná magát. Aztán csak zavartan hintázni kezd a meztelen talpain, amelyek a vértől, a sártól és a portól úgy néznek ki, mintha nem is lennének fedetlenek.
Hozzászólásai ebben a témában

Czettner R. Luca
INAKTÍV


Törpe° | Frau Liebhart | Valcsi trénerlánya°
offline
RPG hsz: 727
Összes hsz: 6632
Írta: 2015. október 25. 00:49 | Link

Nővérkém;;




A Pokol. Mi van ott az ördögökön és a rosszakon kívül? Meleg. Nagyon is füllesztő idő, na meg a színek, azok is azok. Narancs, vörös, a vér és  a tűz. Tűz! Áh, hát, fogalma sem volt a Törpének egy órával ezelőtt még, hogy minek fog öltözni. Abból a szempontból könnyen van, hogy a jelmezei kilencven százalékát tizennégy éves kora óta nem nőtte ki, lehetőség van bőven a szekrényében a ruhái között. Ez egyébként valahol szép, valahol szomorú. Például a múlthéten teljesen felháborodott, mikor egy három fejjel magasabb elsős megkérdezte tőle előkészítős-e még. Legszívesebben menten kiakadt volna, helyette durcásan vonult tovább választ sem adva. Ezt megbánta, sosem szokott igazán goromba lenni, de a sokadik ember volt a héten, aki kiakasztotta ezzel. Nem viseli mostanság annyira jól, ha eltűnik az elsősök között.
Hosszas keresgélés után bukkant a "megfelelő" jelmezre, mert ha nem is az, ő ugyan tovább nem babrál már vele. Mély sóhajt követően kezdett öltözködésbe és elégedetten konstatálta, hogy csak mellben lett egy kicsit szűkösebb, meg ő érzi rövidebbnek, mint régen, ettől még patent. Előásta a ládájából a hozzá illő sapkát, majd bozontos szőkés tincseit igazgatta meg, de a fejfedő úgy is takarja, a fésülködés már minek. Felkapta a még Zorával poénból vásárolt hosszú csizmát, majd  a tükör előtt jól kinevette magát és elindult.
az elmúlt időszakban elég jól megtanult magassarkúban járni, így nem félt már a fél kastély átszelésétől, inkább csak szokatlanul izgult kicsit. Kikkel fog összefutni? Milyen lesz Zoéval bulizni most, hogy tanár... házvezető-helyettes... felnőtt. A most már hosszabb ideje ujján feszülő gyűrűcskét forgatta miközben elérte a célállomást és felfelé nyújtózkodva lesett körbe.
az ajtóban valami démonűző itókát osztogattak, amire fintorgott elsőként, de csak megitta, aztán pedig beljebb tipegett. a nagy figyelésbe észre se vette, hogy belegyalogolt egy... lányba. Elképzelése sincs, kibe szaladt.
- Bocsánat.
Hozzászólásai ebben a témában

Bayern Münchener Drachen cikeszkergetője | Mancs-hely
Sese Hysteria
Házvezető-helyettes Levita, Tanár, Elemi mágus, Végzett Hallgató, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák


Lil' Bi†ch | MosolygósGyilkos | CsicskaPixi
offline
RPG hsz: 491
Összes hsz: 3450
Írta: 2015. október 25. 01:00 | Link

Matt-raccal a Halloweeni buliban.


Megérkeztem, aha, ez eddig oké. De most merre tovább? Ott álltam az ajtóban csurom művéresen és azon merengtem, hogy vajon kit keressek meg legelőször. Viszont Matt-rac úrfi megelőzött. Hatalmasra kerekedett szemekkel néztem végig a halott srácon, mármint csak halottnak volt öltözve. Valójában nem volt az. Amióta együtt kolbászoltunk Csodaországban, azóta teljesen más valami, amit még én sem tudtam eldönteni, hogy mi. Az arcomba ismét az a bizsergő érzést éreztem, szerintem fülig el is pirultam, csak ezt az arcfestékem tökéletesen álcázta. Szerencsére.
Gondoltam leplezem a zavaromat, így hát a becenevén szólítottam s egy vigyorral integettem hozzá.  Mattnek még mindig szoknia kellett a nevét, láttam az arcán. Hamar szóvá is tette azt, hogy miért kószáltam páratlanul a bál közelében.
- De én meg... én meg... fúúú.- felnevettem. Nem értettem a felháborodását, mert eddig is így mászkáltam.  Végül is megmagyaráztam neki az okokat.
- Figyelj, szerintem tök átlagos, hogy én egyedül mászkálok. Ebben nincs semmi meghökkentő. –kinyújtottam a nyelvemet, incselkedtem egy kicsit, kicsit gyerekesen. De aztán jött valami más, most vagy sokat kotyogott vagy picit pityókás lehetett. Dögösnek nevezett. Engem. MI?! A szemöldököm felvontam, furcsálltam a viselkedését. A kezem az arcához érintettem, kerestem a szemkontaktust.
- Részeg vagy? vagy izgulsz? Ne izgulj, nem harapok. Maximum megkóstollak. - nyugtattam volna le, de már is felhozta, hogy menjünk be. Elhúztam tőle a mancsom és mosolyogva biccentettem egyet.
- Menjünk!- nyomatékosítottam az akaratomat, vagyis a beleegyezésemet, egy ugrással mellette teremtem s úgy vonultunk be a helyiségbe.
- Amúgy, ezt az előbb is kérdezni akartam, de most megkérdezem. - jelentőség teljesen pillantottam a kócos cimborámra.
- Hogy csináltad a vágást a nyakadra, tök élethű! - hát, nem pont ezt szerettem volna megkérdezni, de nyuszi voltam, nem vitás. Inkább olyan dolog mellett érdeklődtem, ami biztos nem fogok össze-vissza hápogni, mint egy porcelánkacsa. Akkortájt egyre félénkebb voltam, azon gondolkodtam, hogy ez is a pubertáskor egyik jellemzője vagy csak megint kezdtem begubózni.
- Hú! Nézd, édességek! - felnyikkantam és elkapva a kezét el is vonszoltam magammal az édességes asztalhoz, ami tele volt édesebbnél édesebb maszlagokkal. Nem volt sohasem a csoki a kedvencem, de most valamiért meg akartam kóstolni.
Hozzászólásai ebben a témában


#Ha dumál #VérKasza #Kolosudvaribolondja #ENFP #Gelembezredes
Tormay Lénárd
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 107
Összes hsz: 424
Írta: 2015. október 25. 01:33 | Link

Halloween - Ellával
démonmentesítve - kinézet


Mikor vettem én részt ilyesmiken? Amire emlékszem, az már legalább jó pár éve volt. Bennem az az emlék maradt meg leginkább, hogy utána az Edictum teljesen összekevert valamit velem és a barátnőmmel kapcsolatban. Nem tudom, hogy mit hittek a szerkesztők... Én nem dőlök be a pletykarovatuknak. Tudtam, hogy nem csalt meg azon az estén, hiszen én is ott voltam. Ha le is vettem róluk a szemem egy időre, ott voltak azok a beépített emberek, akiket szerintem rajtam kívül senki nem tud megvesztegetni. Így szinte garantált, hogy hiteles információkkal láttak el, a kapcsolatomra hajazó akció tehát kudarcba fulladt.
Ez maradt meg nagyjából az ilyen nagytermi összejövetelekből. Meg a tömeg, a helyhiány és az évek alatt sablonossá vált beszédek. A hely ezúttal is megtelt kíváncsiskodó diákokkal, akik közé egyedül, saját jelmezébe bújva lépek be a Pokolba. Nekem alapjában véve tetszik, hogy az idei halloweent ilyen rendhagyóra csinálják. A biztonság kedvéért megiszom azt a löttyöt, hogy még véletlenül se érjenek meglepetések az est folyamán. Magabiztosan folytatom utamat a terem egyik félreeső sarka felé, hogy felmérjem az új külsőbe öltöztetett helyet. Igazán hátborzongató, hogy az alvilág mily élethű illúzióját képes kelteni a varázsvilág. Örülök, hogy a részese vagyok.  Mármint a mágia univerzumának… Csak Tanja hiányzik egy kicsit. De ő mostanában mindig... Mindegy, ennek az estének a szórakozásról kell szólnia. Itt az idő, hogy ismerősre leljek a tömegben. Valamelyik haverom is bizonyára elvegyült a kavalkádban.
Előtte azonban a különféle ételeket és italokat halmozó asztalhoz jutok, hogy egy fekete szalvétára pakoljak némi tartalékot. Édességet még viszonylag könnyen választok, de az innivalóval már bajban vagyok. Ámulva nézem, hogy milyen különlegesek. Úgy érzem, döntésképtelen vagyok, de mindet csak nem ihatom meg! Még az is megfordul a fejemben, hogy valami mérget csepegtettek beléjük, úgyhogy jó lesz vigyázni.
Hozzászólásai ebben a témában
Szendrei Ella
INAKTÍV


Szederkés nutElla
offline
RPG hsz: 237
Összes hsz: 3245
Írta: 2015. október 25. 13:15 | Link


A kortyolgatással gyorsan felhagyva, ledöntve a fene se tudja, miféle innivalót, végre kiszúrta, akit keresett. Ő is épp az innivalók közt válogatott, szóval a közös nevező máris megvolt, ráadásul láthatóan egyedül jött, ami nem volt hátrány.
Célirányosan Torma felé vette az irányt, akit azóta is csak így hívott, mert a keresztneve sose jutott eszébe, és csakhamar elébe is libbent, arcán széles vigyorával. A szeme most sem nevetett vele, de ezt a lángoló falak fényében talán nem lehetett látni. Főleg nem olyannak, aki még csak felületesen ismerte a lányt.
Ezen szeretett volna most változtatni Ella.
- Szia! - köszönt. - Mit iszunk?
Az természetesen mellékes volt számára, hogy esetleg a srác nem akar a társaságában szórakozni, igazság szerint fel sem merült benne ennek lehetősége. És azt sem tudta, van-e alkohol a poharak bármelyikében is, de iskolai program lévén gyanította, hogy nincs. De persze ez sem igazán számított, mulatni akart, és jelmezét látva a másik sem csak véletlenül keveredett ide.
Ella jól végig is mérte az említett öltözéket, és csak tovább szélesedett a vigyora.
- Úgy festesz, mint egy eszelős borbély. Vagyis nem festesz, mert azt a festők szoktak, de vágod. Vágod, nem? - kérdezte, és az ollókra pillantott. Elég hülye poén volt, de most mit lehet tenni?
Hozzászólásai ebben a témában

A Matt-rac szelleme
INAKTÍV


Melankolikus emo-punk, éjféllovag pálcikaember
offline
RPG hsz: 192
Összes hsz: 2385
Írta: 2015. október 25. 16:00 | Link

Gyilkosommal, Ali...azaz Fannival...

Arc-smink


Nos, a "Nincs párom-problémát" Fanninak köszönhetően megoldódott. Én pedig eszméletlenül örültem, hogy összefutok vele. De miért is? Nem értem. A Csodaországbéli kalandunk óta folyamatosan rá gondolok, ha akarok, ha nem. Talán kissé tapintatlan volt a lány felé irányuló kérdésem, hisz láthatóan kicsit kiakadt, vagy mi.
- Jó, bocsi, -tettem bal kezemet a tarkómra, számat pedig szintén balra húztam. Amikor az eridonos lányka nyelvet öltött rám, valami idióta ötlettől vezényelve úgy tettem, mintha le akarnám harapni a nyelvecskéjét. A következő mondatom után viszont azt kívántam, bár az enyémet harapta volna le valaki. Habár kijavítottam magam elpirulva próbáltam vigyort erőltetni az arcomra. Amikor Alízka felvont szemöldökkel tette homlokomra a kezét, a hideg végig futott a gerincemen és melegség öntött el. Mi a frász? Igyekeztem leplezni szervezetem reakcióját, nehogy Fanni a szemkontaktus közben kiszúrja. Ekkor nézhettem bele először mélyen a szemébe. Az egyik kék volt, a másik zöld. Milyen szép és egyben érdekes.
- Öhm....Megkóstolni? Szerintem te már épp eleget kóstolgattál. -miután az eridonos felébresztett szemei dermesztő varázslatából, a nyakamon díszelgő hatalmas vágásra mutattam, jelezve, hogy épp eleget lakmározott belőlem. Kisebb szóváltás után arra jutottunk, hogy bemegyünk. Ügyet sem vetve a dekorációra, egyből Fanni kérdésének felvezetőjére koncentráltam és ekkor befeszültem és nagyot nyeltem. Mit akar kérdezni. Amikor megtudtam, magamban fellélegeztem. Miért is? Mi a fenére számítottam? Matt, ne légy hülye, csak amennyire kell!
- Sebkészítő vax, mű-szempilla-ragasztó és jóóóóó sok művér! -nyújtottam meg az ó hangot egy mosoly keretében.  Egy kis idő múlva partnerem (wow, ez a szóhasználat...) megpillantotta az étel-kínálatot (természetesen édesség, elvégre halloween van, vagy mi) odahúzott az asztalhoz és a kínálatot kezdte ízlelgetni. Jómagam nem voltam éhes, így inkább az italokkal kezdtem szemezni. Hosszas válogatás után arra a füstölgő pohárra esett a választásom. Beleittam és majdnem elolvadtam, olyan jó íze volt! Ivás közben végigszemléltem a dekorációt, ami olyannyira lenyűgözött, hogy félre sikerült nyelnem a mámoros ízű löttyöt és kis híján megfulladtam. Letettem a puharat és azonnal fulákolni kezdtem.
Utoljára módosította:A Matt-rac szelleme, 2015. október 28. 19:25
Hozzászólásai ebben a témában

Aki nem ismer, azt hiszi, őrült vagyok. Aki ismer, az tudja is...

Jégkirálynő
INAKTÍV


Hóvirág
offline
RPG hsz: 122
Összes hsz: 962
Írta: 2015. október 25. 16:57 | Link

A halálra fagyott Aaronnel.


Karyn pár nappal ezelőtt, valamikor takarodó után kisettenkedett a stéghez. Nem tudott aludni, a fejében folyamatosan furcsa gondolatok keringtek s végül céljául kitűzött helyszínhez ért, ahol játszott egy picit a képességével és megismerte a Bogolyfalvai sellő fiút is. Az alig pár órás kiruccanása után, körülbelül hajnali egy-két órakor után indult vissza a kastélyba. Ám a bejutása már nem volt olyan szerencsés, mint a ki. Történetesen, amikor a szőke már épp fordult volna le a folyosóra, ami egyenesen a Rellon irányába vezetett, valaki hátulról megszólította. Szerencséjére nem tanár volt, de bánatára egy prefektus talált rá. Háttal állt először a fiúnak, büszkén kihúzta magát és megfordult, a srác már intézkedni akart volna, de talán egy kósza gondolat miatt alkut ajánlott Karynnak. Miszerint, ha a lány elmegy az unikornis sráccal a Halloweeni bálba, az elfogja felejteni ezt a malőrt. Jeges kisasszony kapott az alkalmon, hisz neki sem volt párja, mert mintha arra emlékezett volna, hogy Dió mással szeretne majd elmenni, vagy nem is megy? Nem emlékezett pontosan, viszont ő nagyon szeretett volna bálozni, mert a legutóbb is ki kellett hagynia sajnos. Bele ment az alkuba, hisz duplán jól járt ezzel az ötlettel. Lesz bál és még büntetést sem kap, pompás.
Halloween estéjén Karyn a szobájában készülődött. Hosszú, tejfölszőke haját befonta s apró díszeket tűzött a fonatba, kivételesen hosszú fekete ruhát vett fel, ami csodásan mutatott rajta, még a hátát is szabadon hagyta. Kék szemei színét pedig vörössé változtatta egy háztársa segítségével. A szokásosnál gyorsabban készült el a Sötét Jégkirálynő. Aki méltóságteljesen vonult végig a kastélyon, tartotta magát a szerepéhez. A nagyteremhez igyekezett, ahol vélhetően már várta Aaron. Az ajtó előtt megtorpant egy picit, hallott egyet, s mást a rellonban, hogy lesznek a buli folyamán furcsaságok, hanyagul vállat vont. Mert nem igazán izgatta. Csak a bulizás érdekelte.
Hozzászólásai ebben a témában


Aranyvérű Boszorkány Egylet Tagja
Sese Hysteria
Házvezető-helyettes Levita, Tanár, Elemi mágus, Végzett Hallgató, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák


Lil' Bi†ch | MosolygósGyilkos | CsicskaPixi
offline
RPG hsz: 491
Összes hsz: 3450
Írta: 2015. október 25. 17:46 | Link

Matt-raccal a Halloweeni buliban.


Mattracka valamiért furcsább volt az átlagnál, már-már azon gondolkodtam, hogy spicces-e vagy mi. De inkább csak annak tudtam be ezeket a furcsa megszólalásait/mozdulásait, hogy biztosan csak ideges lehetett, ezért a kezemet hozzá érintettem az arcához illetve a homlokához, s a szemeibe néztem.
- Én? Téged? Héj, még egy ilyen, és tényleg megharaplak. Mondjuk a füledet, vagy az ujjadat. – A vetettem fel az ötleteimet, ezzel választási lehetőséget is adtam neki. Amint a nyakára mutatott, azonnal vizsgálni kezdtem a sebhelyét. Nagyon tetszett, ahogyan megcsinálta, totál élethű volt. A késemet hozzá is mértem azonnal a sebhez, de már nem volt időm ehhez megjegyzést fűzni, hisz már be is mentünk. Volt egy olyan érzésem, hogy valamit elfelejtettünk, de amint átléptük a terem küszöbét, azonnal eszembe jutott, hogy mit hagytunk ki. Sajnos akkor már nem volt mit tenni, legalább érdekes esténk lesz. Igyekeztem pozitívan nézni a dolgokat. A fejemben Matt-tel kapcsolatban egy kérdés fogalmazódott meg, amire fel is hívtam a figyelmét. De meg is bántam, hogy felhoztam. Igyekeztem korrigálni a hibámat. Egy tök átlagos kérdést tettem fel, a nyakával kapcsolatban, amiről valójában tudtam hogyan készült, de jobb nem jutott eszembe. Hagytam, hogy beszéljen. Szép volt Steph’… Járt a keksz.
- Ááááh, vágesz! Nagyon jól néz ki, ügyes vagy! - mosolyogtam rá, belül kínomban el akartam elsüllyedni. Ez durván ciki volt.
Szemeimmel kiutat kerestem, amit a kajás asztalnál találtam meg. Mint egy ötéves, úgy vonszoltam magammal az édességekhez. Az asztalon kiszúrtam valami krémest, ami csokival volt leöntve, egész ehetőnek tűnt, gyorsan be is tömtem egyet a számba, addig elvonult a párom a koktélbigyókhoz. Én pedig az ízek harmóniája miatt olvadoztam.
Éhenkórász módjára tömtem a fejem, nem bírtam leállni, már vagy a harmadikat ehettem, amikor köhögésre lettem figyelmes. Óvatosan visszaraktam az asztalra a fekete szalvétát, amire fel voltak halmozva a finomabbnál finomabb cuccok és tömött hörcsögpofával odarohantam Matt-rachoz. Szerencsétlen nagyon köhögött, talán félrenyelhetett. A baltenyerem ujjait jól összeszorítottam és megpaskoltam a hullasrác hátát, fenn, a lapockái közt, hogy könnyítsek a gondján. Amint jobban lett addigra én is lenyeltem a számba tömött édességmennyiséget. Beszélni is tudtam már.
- Jó ég, a szívbajt hoztad rám!- mintha csak valami aggódó anyuka lettem volna, de utána vihogva folytattam, miután eszembe jutott valami vicces.
- Minek iszol ilyeneket? Úgy is kifolyik a nyakadon, hisz elvágtam a torkod, hát nem emlékszel? - pimaszul megjegyzést tettem az épp fellélegző fiúnak.
- Amúgy melyikből ittál? - végig mustráltam az italfelhozatalt, mindegyik tetszett valamiért, az illatuk is finom volt. - Megkóstolnám én is azt!
Hozzászólásai ebben a témában


#Ha dumál #VérKasza #Kolosudvaribolondja #ENFP #Gelembezredes
Darth Vader
INAKTÍV


Kinyírta a zenekart.
offline
RPG hsz: 344
Összes hsz: 1551
Írta: 2015. október 25. 17:59 | Link

Nini meg a művészeti agyagedény <3
arc    öltözet


Már muszáj volt valahova elmenni, hisz még azt hiszi, hogy se szó, se beszéd, odakötlöztem hozzá. Jó, persze, szívességet kértem tőle, ő pedig készségesen befogadott, de könyörgöm, nem lakhatok nála csak úgy, mint molylepke a lisztes edényben! Nem kellett sokat törnöm a fejem, hogy kiötöljem, hova jöjjek, s épp kapóra jött a rendezvény is, amire a vonaton sminkeltem. Igen, én magam! Elővettem a kis tükröcskét, amit a jelenlegi szállásadómtól nyúltam, a többi kelléket - ezek sajátok.. - és mire bezötyögtünk, addigra szinte sziporkáztam, tündököltem. Fess fiatalember sárga nadrágban, sötétzöld ingben, kipámpillázva. Segítségemre volt egy lány is, aki megcsinálta az amúgy számomra lehetetlennek tűnő kihívást, mely a szám kicsicsázását takarta, és egy szál cigarettát.. oké, kettőt egymás után pöfékelve csattogtam fel a hűvös időben a kastélyba.
Odabent már javában folyt a parti, emberek tömkelege, füst és tűz-imitáció mindenütt. El kell ismerni, remek munkát végeztek az illuzionisták, újfent, és az elemi mágus tanár se röstellte megmutatni képességét. Elismerően biccentettem egyet, majd azon nyomban kiszúrtam az italos pultot, s gondolom mondanom sem kell, hova vitt a lábam.
Számítottam rá, pontosabban rájuk, de azt azért nem gondoltam volna, hogy ilyen gyorsan összeakadok velük. A volt menyasszonyom és az elmegyógyintézetes félpucér okostóni. Pont annál a résznél értem oda, mikor koccintottak és Nina úgy lehúzta az alkoholmentes italt, mint.. mintha abba alkohol lett volna.
- Nélkülem akartatok partizni, mi? - először Mihaelre pillantottam, ahogy befurakodtam hozzájuk és szűkebb kört alakítottunk, majd a mondat végét pedig már a társaság hölgy tagjához intéztem, kis, sokat sejtető féloldalas mosollyal és egy kacsintással megfűszerezve.
- Na és mi a program? Beavattok?
Hozzászólásai ebben a témában

Kaszás Lith
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 244
Összes hsz: 4696
Írta: 2015. október 25. 18:46 | Link

Anna
smink ruha köpeny
démonka van


Vip-pí-pí, váp-pá-pá, Halloween éjjele van! Ez az, éljen! Végre! Trick or death, trick or death, give me someone nice and sweat. Imádom azt a számot. Kát, hogy rég hallgattam meg. Hát, majd újra megfogom.  Sminket már napok óta keresek és most meg van! Készen, jól. A ruha ritka egyszerű, de attól függetlenül fontos. Így a jó. Bár, a köpeny alatt nem látszik. Fekete köpönyeg, újra gondolt kaszásként. Sokat gondolkodtam, hogy vigyem-e a kaszámat, végül döntöttem. Feltettem. Maximum, ha valaki megkérdezi, hogy miért piros az éles része, rávágom, hogy nem ketchupos. És, természetesen az elmaradhatatlan  Apám, Halloween van, emberek! Reggel óta tisztára be vagyok zsongva. A gondolataim sem annyira összefüggőek. De akkor is! Itt a Halloween éjjele! Ahhoz képest, hogy eredetileg mit akartam, most meg a bálba készülök, tök fura. Először festeni akartam. Majd holnap. Víí, de akkor is! Ez nagyon jó lesz! Már várom. Dúdolva várom Annát. Ő mibe öltözik be? Szerintem egy démon lesz. Vicces is lenne. A kaszás és a démon. Tá dámm, emlegetett szamár itt is van. Anna. Abaddonként. Első dolgom megölelni és körbeugrálni.
- Az biztos. Vigyázni fogok rád, te is vigyázol rám. Oksi-moksi? - Kérdezem  meg tőle és már megyünk is. Az italok feléhúz, én személy szerint megiszok egy valamit. Szürke innivaló, ízlik. A vállamon lévő démont, amiről  halvány lila gőzöm sincs, hogy hogyan került oda, megsimogatom. Cuki. Meg amúgy is. Nem fél egy olyantól, aki szó szerint kaszásnak öltözik be ilyenkor. Meg aztán, mi nem cuki? Vigyorogva nézek Annára. Olyan jó a jelmeze!
Utoljára módosította:Kaszás Lith, 2015. október 26. 20:44
Hozzászólásai ebben a témában
Aaron E. Blake
INAKTÍV


Lenke's dark peasant
offline
RPG hsz: 141
Összes hsz: 567
Írta: 2015. október 25. 18:52 | Link


Kinézet

A bulik - avagy bálok - eddig is jó mókának tűntek Aaron számára, így nem volt kétséges egy pillanatig sem, hogy elmegy-e a mostanira. A párszerzéssel sem szokott sokáig vacakolni, ez alkalommal is egészen egyedi módon jutott társasághoz. Pár nappal ezelőtt Sheza elkapott a folyosón egy rellonos lányt. Aaronnek pedig megesett rajta a szíve - vagy csak túl lusta volt ahhoz, hogy megbüntesse, és a továbbiakban is ezzel foglalkozzon -, ezért hagyta, hogy meglépjen, azzal a feltétellel, hogy elmegy vele a bálba.
Szerencsére a lány nem sokat tiltakozott, így Aaron jelmez után nézhetett. Mivel munkája miatt gyakran hagyja el a kastélyt, senkinek nem tűnt fel, hogy ellátogatott a fővárosba. Mugliszületésűként az internet világa ismerős számára, ezért egy netkávézó felé vette az irányt, hogy aztán végigböngéssze a lehetséges halloweeni maszkokat, arcfestéseket, ruhákat. Videókat nézett végig, míg az egyik meg nem tetszett neki, utána már csak azt figyelje, hogy agyába véshesse, és otthon ő is megalkothassa majd az egyedi arc- és testfestést. Végül összevásárolta mindazt, amire szüksége lehetett.

Mindezen dolog azonban csak ma délután kerül használatba, amikor leül a tükör elé, és kézbe veszi a különféle festékeket. Néhol pálcával is rásegít, hogy biztosan maradandó élményt nyújtson majd, és ne potyogjon szét félúton. A legnehezebb benne az, hogy a festés nem ér véget az állánál, majdnem teljes testfestést nézett ki magának, és azt most meg is kell alkotnia. Végül kisebb-nagyobb segítségkérések után elkészül. A ruhával nem vacakol sokat: jól megszaggatja az egyik fekete nadrágját, és mikor már csak rongynak tűnik, az eredménnyel elégedetten húzza fel. Félmeztelenségével ma nem igazán hódíthat, erről tesz a fagyotthulla kinézet, de nem is barátnőlesre indul, egyszerűen csak jól akarja érezni magát.
Haját fehérre festi, testét néhány bűbájjal deresíti, végül helyükre kerülnek a kontaktlencséi is, amik a ködösen halott tekintetért felelősek. És már készen is van a jégre tett, de aztán zombisodott holttest.
Mezítláb indul el a bálba át Bogolyfalván, végig az erdő melett. A faluban sajnos senkire nem sikerül ráhoznia a frászt, mindenki felkészült már lélekben a halloweenre. A kastélyban meg már nem figyeli a többiek reakcióit, mert meg kell találnia a lányt, akit alig egyszer látott egy félhomályos folyosón az éjszaka közepén. Mégis sikerül ráakadnia a jégkirálynőre.
- Elnézést a késésért, de folyton letört valamim. Így jéggé fagyva kissé nehezen mozog az ember.
Vigyorog, de mosolya most nem emeli ki vonásainak kellemes arányát, mert azok alig észlelhetők az arcfestés alatt. Talán inkább kissé ijesztő színezetet kap.
Hozzászólásai ebben a témában
Sütő DetTÖK
INAKTÍV


| Detti |
offline
RPG hsz: 50
Összes hsz: 340
Írta: 2015. október 25. 19:41 | Link

Egyedül, szabad a rablás
Tökkelütött hülyeleány


Jöhet a démonka *-* Sőt, már jött is.. xD

Tátott szájjal osonok be a Nagyterembe. Jó, nem is osonok nagyon, mert a buli már javában megy, én meg majdhogynem beesek a küszöbön, de mindenki annyira el van foglalva a párjával, hogy senki sem veszi észre a botladázásom. Durcásan felhúzom az orrom, így legalább meg tudom bámulni a fantasztikus dekorációt, amitől újra tátva marad a szám. A mai napig elképeszt, mit meg nem tudnak oldani mágiával. A díszlettől egy kicsit kívül-esőnek érzem magam, merthát egy TÖK hogy illik ide? Hát szerintem sehogy. Hátul összefogom latex-kesztyűs kezeim, kezdek feszengeni, de minden páros és hármas annyira el van egymásba, hogy nem sokan néznek ki, pedig ha megtennék, tuti elájulnék itt helyben. Nagyot nyelek és beljebb invitálom magam, el a legközelebbi italos pultig és leemelek onnan valami nagyon piros löttyöt, hátha attól kevésbé fogom egyedül érezni magam. Csak nekem volt az egyedül jövésre ennyi eszem. Körbepillantok, de a legtöbb embert fel se ismerem, még látásból se a fantasztikus maszkok és álöltözetek miatt, úgyhogy nem egyszerű a helyzet. Ráadásul még Ellának se tűzpiros a haja, hogy könnyebben ki lehessen őt szúrni, úgyhogy amíg nem hat az a valami amit ittam, gyorsan keresek egy ülőhelyet. Ráborulok az asztalra és hangosan jó nagyot sóhajtok, eztán veszem csak észre: valami motoszkál a vállamon. Először egy eltévedt csontváz fura táncfelkérésének hiszem, de mikor odanézek egy furcsa, eltorzult puttószerű alakot látok ott. Ami mondjuk tökre nem hasonlít puttóra, csak valami csúnya kis démonszerű izé.
- Helló... - köszönök az izének, aki gonoszan vigyorogva közelebb hajol a fülemhez, de nem értem pontosan mit akar mondani. Azt se tudom honnan jött, hé, ez normális??! Biztos a dekoráció része. Mindenki kap egy izét ajándékba, vagy csak erre az egy estére. De hogy ez miért jó, nem tudom.
- Aha, biztos. - vonom meg a vállam, majd egy hirtelen ötlettől vezérelve dobálom a vállaim, a démon pedig kétségbeesetten kapaszkodik bele a vállamba. Ez már fáj, úgyhogy abbahagyom.
- Menj akkor valamerre, amint látod én most egyedül vagyok, velem nem szórakoznál jól.
Utoljára módosította:Sütő DetTÖK, 2015. október 27. 00:07
Hozzászólásai ebben a témában

Sólyomfi Helena
INAKTÍV


Ward Nője <3
offline
RPG hsz: 167
Összes hsz: 938
Írta: 2015. október 25. 21:13 | Link

W. Grant




- Annyira nem figyeltelek meg –
forgatom a szemem, aztán vigyorogva rázom meg a fejem, lévén ez elég vicces egy szitu. Már alapból így elképzelni Wardot… nos, fura lenne, így hát sikerült hamar levágnom, hogy csak poén az egész.
Azt hiszem, sikerült egy határt feszegetnem, így lassan húzom el a kezem a hajától, és bocsánatkérőn mosolygok rá. Én jól akarom érezni magam, és gondolom ő is, tehát semmi olyat nem teszek, amitől ezután kellemetlenül érezheti magát. Mondjuk, szeretném tudni, mi oka van annak, hogy az itteniek többsége kiakad, ha valaki hozzáér, de gondolom, idővel rájövök majd.
- Egyszerre a kettőt? Na, az még a profiknak se megy – nevetek fel, mert le is zajlik előttem egy kép, hol Ward ide-oda futkározik, hol Piroskának, hol farkasnak öltözve, és tényleg egy vicces látvány, mai talán a skizofrénia határait is súrolhatná.
- Neked van kedved? Mármint táncolni? – bukik ki belőlem a kérdés, és el is pillantok másfelé, ami nem jellemző rám, de most még érzem is, ahogy lassanként lepi el a pír az arcom, és inkább a táncoló csontvázakat vizslatom.
- A bűntudattal nem vagyok kibékülve, szóval legyen a gyilkos mámor. De előbb te kóstold meg, aztán közöld velem, hogy van-e benne alkohol, oké? Ha leiszom magam, arról szeretnék tudni – vigyorgok fel rá, ahogy már az asztaloknál kötünk ki.
- Amúgy még nem is mondtam… kösz, hogy eljöttél velem – pislogok rá, mert ezért tényleg hálás vagyok neki, lévén nem fenyegettem meg, meg ilyenek, ő döntött úgy, hogy elkísér.

Hozzászólásai ebben a témában

- Na jó, azt hiszem tőled fogok tanulni
- Egy kolonc a nyakamba...

Czettner L. Zoé
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 456
Összes hsz: 7582
Írta: 2015. október 25. 21:14 | Link



Még be sem jutottam, a tömeg bezzeg csak úgy hömpölygött mellettem, megállíthatatlanul. Hamar meguntam az emberek bámulását, már kezdtem sajnálni, hogy nem kérdeztem meg a húgomat, hogy mibe fog öltözni, mert akkor talán könnyebb lenne. Persze, mind minden évben a legtöbb jelmez teljesen egyforma, akkor sem tudnék különbséget tenni közöttük ha egymás mellett állnának. Persze, minden évben vannak felkapott trendi jelmezek...aztán vannak kiemelkedően jók és viccesek, amik megérdemelnék a nyereményt. Néha el is nevetem magamat, amint megpillantok egy-egy ilyen és megadóan csóválom a fejemet. Nem halt még ki a fantázia, és ezért nagyon hálás voltam.
Azért viszont nem, hogy Luca láthatólag késett. Idegesen ütögettem a baseball ütőt a cipőm szárának, aztán egyszer csak a benső hangom valami egészen mást kezdett sugallni. Nem is kell megvárnom Lucát, hiszen elkésett! Hirtelen fut el a méreg, úgy éreztem, hogy azonnal bele kell vetnem magamat a tömegbe és annyi embernek verni ki az üdítőt a kezéből, ahánynak csak tudom, csak azért, hogy nevethessek rajtuk és, hogy utána hajnalig táncolhassak. Nem tudom, mi volt a kettő között az összefüggés, de az tuti, hogy egyre biztosabb voltam benne, hogy a legkisebb Czettner hoppon hagyott és biztos szívesebben jött mással. Csalódottan csóváltam a fejemet, miközben az ütőmet a vállamra vettem és egy nagy rágólufit fújva elindultam a terembe, közben félrelöktem egy-két ajtóban ácsorgó diákot. Ott vettem észre, hogy többet sorban állnak valami italért. Ha a többiek kapnak, akkor az nekem is kell! Odasétáltam és átnyúlva egy rakás elsősön elvettem egy pohárral, de nem ittam meg rögtön, helyette inkább besétáltam a tömegbe, a baseballütőmet használva kipécéztem egy szimpatikus tököt, ha azt fogom most szétverni! De előtte még megiszom ezt az italt. Le is hörpintettem és egy másodperc alatt eltűnt minden negatív érzésem. Értetlenül pillantottam körbe és abban a pillanatban elindultam kifelé, hogy megkeressem a húgomat.
- Ajj annyira sajnálom.
Fogtam meg egy apróbb lány vállát, de már állítottam is félre az utamból, hogy kijussak a tömegen keresztül amikor is realizáltam, hogy kit tettem félre.
- Luca! Héjj, izé...én vagyok.
Nem akartam elkiabálni a nevemet, úgyhogy inkább a tűzoltó lány után furakodtam és megragadtam a kezét.
- Azt hittem már sosem talállak meg, az előbb nagyon furcsa érzésem volt. Szét akartam itt verni mindent. Dühös voltam, mert nem jöttél és csalódott. Fura.
Miközben meséltem oldalra billentettem a fejemet, majd csak úgy, szokás szerint végignéztem rajta.
- Nem túl rövid ez a szoknya?
Hozzászólásai ebben a témában
Ward Weaver
INAKTÍV


#freedomformen #teamcsövesbánat
offline
RPG hsz: 257
Összes hsz: 614
Írta: 2015. október 25. 22:12 | Link

Helena
Biztosan nem ilyen pólóban  Cheesy l Démonkám

Lassan húzta el a kezét, mintha legalábbis attól tartana, hogy le fogom harapni tőből, pedig semmi ilyesmi nem állt szándékomban, egész egyszerűen csak nem szoktam meg, hogy valaki tapizzon. Neki elnéztem és nem torkoltam le egyből, pedig mással már megtettem volna, de Hellben volt valami szimpatikus. Ami nálam bizony igencsak nagy szó. Mintha provokálni próbált volna, közölte, hogy még a profiknak sem menne Piroska ÉS a Farkas is egyszerre, de én erre csak büszkén kihúztam magamat és szélesen elvigyorodtam.
- Fogadunk? Én olyan profi vagyok, hogy még a Nagyit is bevállalnám, de az már túl nagyképű lenne - biggyesztettem le egy kicsit az ajkamat. Nem tudom, hogy oldanám meg amúgy, de szerintem megoldottam volna, ha arra lett volna szükség. Azt kérdezte, van-e kedvem amúgy táncolni, mire vállat vontam és oldalra döntöttem a fejemet egy icipicit. Az ajkamba haraptam és végül őt figyeltem.
- Ha később van kedved, simán. -  bólintottam beleegyezően. Ő közben, mint aki borzalmasan kínos helyzetben került, elvörösödve bámulta a tangózó csontvázakat. Mi lehet olyan érdekes bennük?
Elvettem egy pohár Gyilkos Mámort, majd lassan belekortyoltam és egy pár pillanatig ízlelgettem, aztán lenyeltem. Kellemes utóíze volt, igazából azt hiszem, alkoholmentes volt.
- Szerintem ilyet simán ihatsz, nincs benne pia... szerintem. Aztán a fene se tudja, lehet, hogy csak nem tűnik fel nekem. De amúgy jó, ha arról van szó, kóstold meg az enyémet! - nyújtottam felé habozva a poharamat.  - Ami meg a kíséretet illeti... ugyan már... Nem tesz semmit.
Ebben a pillanatban úgy éreztem, mintha valami a ruhámba akaszkodna, szóval egy pillanatra hátra néztem. Addigra egy koponya szerű fej meredt rám a vállamról, én pedig kissé döbbent fejjel sandítottam rá. A kuncogástól azonnal végigfutott a hátamon a hideg, olyan volt, mint mikor a jeges szél átfúj a ruha alatt. A szavai furcsa szorongást keltettek a lelkemben, úgy éreztem, hogy vészesen fogy az időm, ezen pedig az óra ketyegése sem segített... Mély levegőt vettem, majd lassan kifújva Helenára néztem.
- Mi... mi... mi lenne, ha... táncolnánk? Persze, csak ha megittad - nyeltem nagyot. A francba, miért ilyen nyögvenyelős ez az egész? Az óra a szívemmel együtt tik-takolt, én pedig egyre jobban kezdtem beparázni. Mi ez az egész?
Hozzászólásai ebben a témában

Sólyomfi Helena
INAKTÍV


Ward Nője <3
offline
RPG hsz: 167
Összes hsz: 938
Írta: 2015. október 25. 22:33 | Link

W. Grant



Tényleg számítok valami olyasmire, hogy mégis mit képzelek, vagy na, azért ennyire jóban nem vagyunk, de örömmel veszem tudomásul, hogy mindez elmarad, és pöröghetünk tovább. Feltételezem, furán néznek ránk azok, akik egy kicsit is hallanak a diskurzusunkból, de hát most ez érdekel a legkevésbé.
- De azt már könnyű, ha farkas is vagy, csak magadra húzol egy köténykét - vigyorgok továbbra is, mert egyre abszurdabb képek jelennek meg a szemem előtt a jelenetet illetően.
- Ha kell, még el is hozom neked a nagyiét, menne a szemedhez - persze, ezzel már csak húzom, nem kényszeríteném arra, hogy olyasmit vegyen fel, még Halloweenkor sem.
- Tényleg? - újfent őszinte döbbenettel meredek rá, csak mert nem tudom, nem hittem volna, hogy ő az a táncolós típus. Az ugye nyilvánvaló, hogy nekem az az életem, és minden adandó alkalmat kihasználok, na de ő... egyre érdekesebb ez a Ward, bár ezt csak magamnak jegyzem meg.
- Oké, de ha mégis berúgok, neked kell vigyáznod rám - közlöm vele, mert hogy én csak hallottam arról, az milyen állapot, de még sose tapasztaltam, és pont ezért, még ha kicsit is, de hajt a kíváncsiság. Persze, azzal is tisztában vagyok, hogy felelőtlenség úgy kipróbálni, hogy az ember lánya magára van utalva.
- Hmm jó - nyúlok is a pohárért, majd az italba kortyolva, meg is állapítom, hogy tényleg finom, így már bátrabban iszogatok. Közben a szemem azért megakad partneremen, mert mintha valami nem lenne oké vele, így a szemöldököm is összevonom, miközben lerakom az üressé vált poharat.
- Oké, menjünk - most már bele is karolok, majd a táncparkett felé irányítom magunkat, majd egy ponton megállva, szembe fordulok vele, s egyik kezem óvatosan a derekára teszem.
- Minden rendben? - kérdezek rá, és még némi aggodalom is felcsendül a hangomban, mert nekem egyáltalán nem tűnik úgy, hogy Ward jól lenne.
Hozzászólásai ebben a témában

- Na jó, azt hiszem tőled fogok tanulni
- Egy kolonc a nyakamba...

Jégkirálynő
INAKTÍV


Hóvirág
offline
RPG hsz: 122
Összes hsz: 962
Írta: 2015. október 25. 22:34 | Link

A halálra fagyott Aaronnel.


A szőke jégkirálynő elszámolta magát, és hamarabb elkészült a halloweeni bálra, mint gondolta. Nem reagálta túl, épp csak annyit tett a külsejéért, amennyit kellett, a többit elintézte a természetes kinézete, hisz jégvarázsló volt. Úgy festett akárcsak egy élő porcelánbaba, amitől csak annyiban különbözött, hogy különleges hatalma volt a fagy fölött.
Karyn sikeresen, illetve elsőre megtalálta a bál helyszínét. Szemei csillogtak, az uszályát pedig maga után vonszolta a földön. Végig nézett az embereken, voltak szebb, jobb jelmezek és voltak elég gyatrák is, illetve olyanok, akik nem is öltöztek ki. Karyn jól mulatott, rajtuk, amíg várta Aaront. Persze megfordult az is a fejében, lehet, szerencsésebb lenne, ha belekóstolna azokba a bájitalokba, amiket bőszen osztogatnak a nagyterem bejárata előtt. Karyn gondolatmenetét egy fiú hangja szakította félbe. Igazából nem tudta, hogy először neki szólt-e a magyarázkodás, ezért megfordult, hogy lássa a hang gazdáját is.
Az irányváltást követően, a szöszivel szemben egy szürkebőrű, szakadt alsóruházatú, - ami a lány számára egy szoknyaszerűségnek hatott- illetve deres, fagyott bőrű srác állt, ezüstösen csillogó hajjal. Karina elmosolyodott a jelmez láttán.
- Én remél nem törni le neked semmi, ami fontos. Te lenni Aaron? Jelmez neked jó, nagyon tetszeni nekem jelmez!- most, hogy megszólalt magyarul, mintha kicsit jobban csengettek volna a mondatai, mint általában. Talán kezdett visszaszokni a grönlandi szépség a magyar nyelvhez, vagy csak lassan képes lesz kamatoztatni a sok gyakorlást.
- Én azt hallani a Rellon klubhely, hogy a bál lesz furcsa. Te tudod miért? - tette fel a kérdését, fejével pedig a bájitalokat osztogató pult felé bökött, hogy elsősorban az annak ottléte foglalkoztatta legesleginkább a jeges kis buksiját.
Hozzászólásai ebben a témában


Aranyvérű Boszorkány Egylet Tagja
Mr. Casper Frost
INAKTÍV


#padlófűtés | ELMEszökevény
offline
RPG hsz: 137
Összes hsz: 2827
Írta: 2015. október 25. 22:57 | Link



A válaszra némán bólint. Végül is igaza van, övéké a legkirályabb mugli jelmez, amit csak találni lehet az agyonmaszkírozott arctömeg fergetegében. Meg amúgy is... nem mintha túlzottan érdekelné, hogy miben van. Amíg nem kell testet villantani, ő tökéletesen elvan. Egy lepedővel a fején is akár, mert ez most kifejezetten menő. Igen is az.
Lobog körülötte a kockásféle anyag, ahogy megindul az asztalok felé. Út közben rabul ejti a tekintetét a dekoráció, a tűznyalábok. Igazából most ad hálát Merlinnek, hogy tériszonnyal áldotta meg és nem tűztől való viszolygással. Na akkor tuti nem kéne a lepedő, alakítana ő olyan élethű szellemet, hogy keresve sem találnának jobbat. Részvéte minden ebben szenvedőnek. Na számukra elég velős lehet a menj a pokolba felindulás.
Az asztalhoz érve megcsapja a bőség zavara effektus első körben. Így inkább elveszi a leggusztustalanabbnak kinéző löttyöt és egyszer élünk alapon meg is húzza. Hmm, menta, nem rossz.
- Fogadjunk. - Mielőtt lényegre térne, bepuszil két süteményt. Persze különbözőt, hogy el tudja dönteni melyik lesz végül a legjobb. Közben végigjártatja tekintetét ismét a termen, na és a jelenlévőkön, már amennyit lát belőlük. Bár tény, hogy elég sokat dob pluszba a látképen a megannyi pokolbéli árnyék, amik a jelenlévők arcán pimasz táncot lejtenek.
- Látod azt a béna zombijelmezest? - Meglebegteti a lepedőt a srác irányába. Nem messze tőlük cövekelt, már majdhogynem szájtátva bámulva a táncolókat. Se hall, se lát. Tipikus.
- Nézzük mennyire vagy élethű szellem... - Hanglejtéséből egyértelmű, hogy mit is pontosan. - Ha megcsinálod hitelesen, akkor én jövök.
Hozzászólásai ebben a témában

Ward Weaver
INAKTÍV


#freedomformen #teamcsövesbánat
offline
RPG hsz: 257
Összes hsz: 614
Írta: 2015. október 25. 23:28 | Link

Helena
Biztosan nem ilyen pólóban  Cheesy l Démonkám

Oldalra döntöttem a fejemet grimaszolva, majd bólogattam kicsit, hogy igen, valószínűleg igaza van, már ami a Farkast, nagyit és a kötényt illeti. Eléggé abszurd elképzelés volt, hogy ott ugrálok a küszöbön három különböző személy helyére és beszélgetek magammal.
- De akkor vinni kell egy ágyat is. Csak úgy az igazi, ha a nagyi az ágyban fekszik. - közöltem meggyőzötten, mert ugye a sztoriban is így volt. Képben voltam a mugli mesékkel,mivel az öcsém miatt legtöbbször azokat olvastak nekünk esténként. Ez szívatás. Kaptam egy feleajánlást, mire a szemöldökömet vonogattam vigyorogva.
- Ennyire megfigyelted a szemem színét, Hell? - vigyorogtam szélesen, de persze csak szívattam, nem gondoltam komolyan, hogy tényleg azért bámulna, mert érdeklem. Te jó ég, még mit nem! Őszinte meglepettséget láttam az arcán, mikor igent mondtam a táncra, nem is értettem miért. Lehet, hogy nem tűnök egy táncos típusnak, de azért na! Tudok, attól még, hogy nem szoktam ilyenekkel villogni, bármennyire is tűnik valószínűtlennek a dolog.
A gyilkos mámor kifejezetten finomnak bizonyult az elbizonytalanító külső ellenére, ezért is nyújtottam felé a poharamat, hogy ha akarja, kóstolja meg az enyémet és így akkor sincs para, ha esetleg nem jön be neki. El is fogadta, amin kicsit meglepődtem, mert a legtöbb csaj egy ilyen ajánlatra húzogatja az orrát, hogy jaj hát nem tudom meg izé meg ez meg az... Hát, ő nem sokat habozott. Igazából kellemesen lepett meg.
- Nyugodtan megihatod az egészet, van még bőven itt.
Viszont ezzel nagyjából egy időben egy furcsa érzés kerített hatalmába, illetve egy... lény... Képes volt és felmászott a vállamra, elég para volt az egész a maga... cuki módján... De az a szorongás, az érzés, hogy bármelyik pillanat lehet az utolsó, illetve az állandó ketyegésnem igazán dobott fel.
Hagytam, hogy a lány a táncparkett felé húzzon, majd ott finoman a derekára csúsztattam a kezem, de az a nyomorult óra egyre hangosabb és hangosabb lett. Azt hiszem, hogy még az arcomon is látszódhatott valami ebből az egészből, de nem voltam benne biztos, míg Helena rá nem kérdezett.
- Mi? Hogy én? Aaaazt hiszem... igen. - erőltettem egy mosolyt az arcomra, de úgy éreztem, hogy fojtogat ez az egész, el akartam innen tűnni. De nem hagyhattam itt, elvégre... tartoztam neki egy tánccal. A ritmus kellemes volt... legalábbis lett volna a ketyegés nélkül. Ez az óra, vagy a szívem dörömböl ennyire?
Hozzászólásai ebben a témában

Sólyomfi Helena
INAKTÍV


Ward Nője <3
offline
RPG hsz: 167
Összes hsz: 938
Írta: 2015. október 25. 23:44 | Link

W. Grant




- Jó, majd szerzünk azt is - nevetve rázom a fejem, mert ez már egyre inkább képtelenségnek tűnik. Persze, tisztában vagyok azzal, hogy csak poén az egész, de még így is kezd átmenni abszurd kategóriába.
- Igen - biccentek komolyan, még csak bele se pirulok, meg ilyenek. Aztán mégse feszegetem a dolgot, elvégre... mi csak most mozgunk egy körben, lévén itt aztán nem számít, ki, vagy mi az illető, mindenki elvan mindenkivel, ahogy mi is elvagyunk. Ettől függetlenül nem tudom elfelejteni a tényt, hogy korántsem tartozunk egy korcsoportba.
Az ital meg tényleg nagyon finom, de szerintem ismerem valahonnan, talán egy nyaralás során találkoztam vele, de most se kedvem, se erőm nincs ezen agyalni, végtére is, nem fontos.
- Á, ennyi azért elég lesz... - mosolyogva legyintek, mert ha tartalmaz alkoholt, ha nem, nekem ennyi elég is, legalább is egy időre, tényleg inkább mennék táncolni.
Már akkor sejtem, hogy nincs minden rendben, mikor Wardot a parkettre vezetem, de végig az arcát figyelem, így szép lassan bizonyossá is válik, hogy valami tényleg nem oké, mondjuk azt nem tudom, mi.
És bármennyire erre koncentrálok, azt a furcsa érzést nem tudom nem érezni, amit akkor, mikor ő is a derekamra teszi a kezét. Tényleg furcsa, és ez kicsit össze is zavar, lévén ilyenkor én semmit nem szoktam érezni. Aztán mégis inkább a páromra koncentrálok, elvégre láthatóan neki nagyobb baja van, mint nekem.
- A francokat vagy jól, kimenjünk? - bökök a fejemmel az erkély ajtaja felé, s ezzel egy ütemben állok is meg.
- Hátha a levegő majd segít - mosolygok rá bátorítóan, mert azt az egyet tudom, hogy a friss levegő olykor csodákra képes.
Hozzászólásai ebben a témában

- Na jó, azt hiszem tőled fogok tanulni
- Egy kolonc a nyakamba...

Ward Weaver
INAKTÍV


#freedomformen #teamcsövesbánat
offline
RPG hsz: 257
Összes hsz: 614
Írta: 2015. október 26. 00:03 | Link

Helena
Biztosan nem ilyen pólóban  Cheesy l Démonkám

Az abszurdumok határait feszegettük... Csak úgy lebegett a lelki szemeim előtt, ahogy vonszolom végig az ágyat - mert hogy miért is használnék mágiát, ha már egyszer ekkora fizikummal rendelkezek pf... - a falu főutcáján, nagy kínok között, farkasnak öltözve... Vagy nagymamának. Még belegondolni is katasztrofális volt ebbe az egészbe. A komoly biccentésre viszont megszeppentem, sőt, ez ki is ült az arcomra, mert nem igazán számítottam erre a válaszra, hanem arra, hogy majd visszaszól valamit. Erre idevet egy Igent, én meg lefagyok, mint az internet explorer. Na szépek vagyunk, Ward.
- Oh... Értem. - bólintottam, mert nem is tudtam, mit kellett volna mondjak pontosan. Mármint úgy egyáltalán nem, nem az, mikor azt nem tudod, melyik alternatívák közül válassz, hanem mikor nem tudod, mit mondj, mert nem tudod hová tenni a helyzetet.
Az ital maradékát inkább megittam, az én vén hülye fejemnek már úgysem árt egy kis alkohol, aztán jött a kis koponya szerű állat, aki úgy döntött, hogy az én vállam neki a tökéletes ülőke. Nem sokkal később követte az a rémes, sürgető érzés, amiről a tánccal szándékoztam elterelni a figyelmemet, nos... Kevés sikerrel, mivel Helenának feltűnt, hogy valami zűrös velem.
- Oké... asszem tényleg nincs rendben valami. A levegő talán segít. - nyeltem nagyot, elbámulva a lány felett, így egy kicsit mégiscsak... nem tudom, könnyebb volt kinyögni, hogy nem kellett a szemébe néznem. Gyorsan elvettem a derekáról a kezemet, majd a lehető leggyorsabb sétatempómat felvéve igyekeztem ki a teremből, hogy minél előbb eltűnjek az emberek közeléből. Tik-tak-tik-tak...
Kint habozva visszanéztem, nem voltam benne biztos, hogy a lány követ, de nekem minden esetre most levegő kellett és az erkély nem tűnt rossz ötletnek.

//Folyt. köv: Erkély//
Utoljára módosította:Ward Weaver, 2015. október 26. 00:04
Hozzászólásai ebben a témában

Mardekár Malazár
Tanár, Végzett Diák


-10 pont a Levitának
offline
RPG hsz: 492
Összes hsz: 1993
Írta: 2015. október 26. 11:40 | Link

Halloween - egyedül

A tavalyi halloween gyengén sikerült, reméltem, hogy idén többet kihoznak magukból a szervezők. Azonban nagyot kellett csalódnom már rögtön az esemény meghirdetésekor: idén nem szerveztek párbajozást. Remek, az egyetlen élvezhető programit sikerült eltörölniük. Elhatároztam, hogy csak azért is el fogok lőni pár átkot, úgyis mindig találni az ilyen alkalmakon néhány balekot, akik szinte magukat kínálják fel, hogy áldozatok lehessenek. A jelmezemen nem kellett sokáig gondolkodnom, Mardekár Malazár bőrébe bújtam. Rendkívül élethűre sikerült az álcám, biztos voltam benne, hogy nehezen fognak rám ismerni. A jó öreg Malazárnak meglehetősen kétes megítélése volt manapság, de az érdemeit elvitatók rendszerint megfeledkeztek egy fontos körülményről: elképzeléseit, cselekedeteit az ezer évvel ezelőtti viszonyok között kellene értelmezni, nem pedig a jelenbe vetítve. Ezt figyelembe véve pedig semmivel se volt gonoszabb vagy elvetemültebb, mint bárki más, korának legnagyobb varázslói közé tartozott. Biztos voltam benne, hogy arra tökéletes lesz Mardekár Malazár szerepe, hogy a sárvérűekre a frászt hozhassam.
A nagyterem bejárata előtt megpróbáltak a kezembe nyomni valami löttyöt, mondván, hogy ez megvéd a démonoktól. Nemes egyszerűséggel a földre borítottam a fiola tartalmát, nekem ugyan nem volt szükségem semmilyen bájitalra egy olyan helyen, ahol egy Felagund taníthatta a bájitaltant. Több károm lenne belőle, mint hasznom, ha meginnám. Leszámolok önerőből is bármilyen démonnal, csak jöjjenek nyugodtan.
A terembe lépve elsőként az italos pult keltette fel a figyelmemet. Odamentem hát, és le is húztam egyet a Gyilkos Mámor nevű itókából. Mámoros íze volt, szó mi szó. Elkezdtem nézelődni, kerestem a leendő áldozataimat.
Hozzászólásai ebben a témában

2x Év tanára 2018 & 2019 tavasz-nyár

Legrellonosabb rellonos 2015/16 ősz-tél

Iskolaelső 2012/13 ősz-tél

Az év hajtója 2012/13 ősz-tél

Kérdezz!

A Lélegzet Elállító
INAKTÍV


Aranyvérű Boszorkány Egylet Elnöke
offline
RPG hsz: 40
Összes hsz: 165
Írta: 2015. október 26. 13:15 | Link

Ethan
Dress

Általánosságban az mondható el rólam, hogy nem hagyom meg a legkevesebb lehetőségét sem annak, hogy kellemetlen szituációba keveredjek, de ma este úgy döntöttem, hogy nem fogom úgy lekorlátozni magam, mint szoktam és meghagyom a szórakozás lehetőségét, persze csak ésszel. Elég tudatos ember vagyok, a kisördögök az sem biztos, hogy meg tudnak győzni a maguk igazáról. De egy lehetőséget adok nekik. Miért is ne?
Ethannal belépünk a terembe. Érzem, hogy néhány tekintet rám vetül. Tudom, hogy a lányok többsége bomlik Ethan után. Helyes, jó családból származik, gazdag, és rendkívül jó lehetőségei vannak a jövőre nézve. Sokan szeretnének királynők vagy first ladyk lenni, Ethan egy belépő erre az életre, ha továbbra is megmaradnak az ambíciói és az álmai, őt ismerve pedig kétségtelen, hogy megmarad.
 - Igen, egész ügyes az itteni DÖK, bár a Beaubatons-os események azért valamivel jobban tetszettek. Ott az alapanyag mindig jobb volt, meg a többségi társaság is. Nem volt ennyi muglivérű... - Kissé fintorogva körülnéz a társaságon. Tudja jól, hogy legalább a negyede sárvérű ezeknek és ettől a rosszullét kerülgeti. De most próbál nem tudomást venni róluk. Csak ez nem olyan egyszerű.
 - Igen, kérek valamit, köszönöm! Rád bízom, hogy mit, tudom, hogy jó az ízlésed, velem vagy itt. - Egy kihagyhatatlan lehetőség arra, hogy ne fényezze magát és egy kicsit azért a fiút is.
Utoljára módosította:A Lélegzet Elállító, 2015. október 28. 16:56
Hozzászólásai ebben a témában

A Vak Justitia
INAKTÍV


Tancinéni
offline
RPG hsz: 278
Összes hsz: 2226
Írta: 2015. október 26. 15:04 | Link


  Lala az eridon bejárata előtt toporgott, mezítelen lábát csípte a hideg, nyirkos padló. Megfordult a fejében, hogy gyors visszaszalad egy bőrszínű topánkáért vagy balerina cipőért, azonban az ötletet hamar elvetette, miután a lehető legélethűbben akarta alakítani Justitiát. Éppen ezért nem elégedett meg a hófehér ruhával, bal kezén ott virított az istenség három legfőbb ismertetőjegye; a kard, a mérleg és a kígyó. Jobb kezében pedig a szemkötő, melyet hamarost szemére fog ültetni, csak Lella jönne már.
  Mikor végre megpillantotta barátnőjét vigyorogva odaintett, és felerősítette szemeire a véres fáslit. Immár tökéletes volt az összkép, habár ezzel látása kilencven százalékától megfosztotta saját magát. Csak homályos körvonalakat látott, érzékelte a fényt és a sötétséget, no meg Lella elmosódott körvonalainak egy részét, de mást nem.
- Indulhatunk? - kérdezte és kinyújtotta kezét remélhetőleg arra, amerre barátnője volt. Azon az estén legjobb barátnője lesz az ő szeme. Kénytelen lesz egész este társára hagyatkozni és feltétlenül megbízni benne, ha nem akar mindennek nekiütközni, esetleg megcsókolni a padlót néhányszor.
  Ahogy a nagyteremhez értek Lala egy pillanatra feltolta szemfedőjét és végignézett a termen. Hiába érezte csalásnak a leskelődést, kíváncsi volt arra, hogy mit sikerült összehozniuk a dekorációért felelős egyéneknek. A bál témája a pokol tornáca volt, és ennek megfelelően a nagytermet izzó lángnyelvek árasztották el, füst és félhomály. A falakról maszkok ocsmány képei meredtek a lányokra, és a falak mentén csontvázak keserves magányukban járták haláltáncukat. A színpadon tűztáncosok hányták a tűzet, és az izzó asztalkákon édességek és furcsa színű löttyök sorakoztak.
Igazán fantasztikusra sikeredett az egész, Lala valóban úgy érezte, mintha a pokol tornácán ácsorogna.
Már sokan voltak a diákok közül is a teremben, úgy tűnik nem érkeztek időben, valószínű kicsit késtek, de az ilyesmi előfordul.
Hamar visszaigazgatta a helyére szemkötőjét és felemelve szoknyáját fürkészte tovább a lekorlátozott és elhomályosodott világát.
- Menjünk igyunk azokból a bizalomgerjesztő koktélokból, vagy nézzük ahogy táncolnak a tűzzel azok az előadók. Én is ki akarom próbálni, szerinted el tudok csórni egy olyan lángoló botot? - tudakolta társnőjétől Lala izgatott mosollyal ajkain.
Hozzászólásai ebben a témában

|Vér-Kasza|csillagőrző| ExKanadai|Feleség ❤

Oldalak: « 1 [2] 3 4 5 6 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Nyugati szárnyElső emelet