Sok varázslatos hely létezik a kastélyban, hisz már magában is egy hatalmas varázs, amiben az emberek gyarapíthatják tudásukat. A bejárati csarnok a maga robosztus falaival hűvösen üdvözli az épületbe térőket, végigkalauzolja őket a pince lépcsőéig, és a széles márványlépcsőig, mely felvezet a megannyi emeletre, ahol kényünk-kedvünk szerint vehetünk részt a képzésben. Van azonban egy másik helység is, ami balról tárul a kíváncsi szemek elé, és amelyet Nagyteremnek hívnak. A magas, intarziás ajtó mögött egy széles, és szó szerint az égbe vesző terem nyílik, melynek eső színű padlóköve elkalauzol minket a fellegekbe. Ugyanis a mennyezet különleges. Az idő, a felhők, a napsütés, pontosan ugyan olyan, mint ami abban a pillanatban, a szabadban érhet minket. Megbűvölt tér és idő, mely körülvesz minket, és étekkel kínál. Hosszú asztalok, sorakoznak fel egymás mellett, egy kis folyosót hagyva a terem hátsó résznek felfedezéséhez. Sorban a négy nemes ház asztala, melyen, az ünnepségeken száznál is több diák foglal helyet, és hallgatja az igazgató beszédét. A Rellon asztala a bal szélen kapott helyet, nyomban követi őt a Levita ház, majd egy kis szünet, és megtekinthetjük az Eridon, végül a Navine asztalát. Az utolsó, az ötödik, az, amelyik merőlegesen a többivel áll egymagában, helyet adva a tanároknak, az iskola dolgozóinak, az igazgatónak. Hatalmas a hely, a falakat minden ünnepen más, és más díszíti. Karácsonykor magyal koszorúk, mű hó, aranyos díszek tucatjai, melyeket deres fenyőfák tucatjai tartanak. Máskor töklámpások, gyertyák százai, vagy, éppen amikor egy átlagos nap elé nézünk, akkor csak kőszobrok, melyek láncot tartanak szájukban. A lánc végén ég a tűz, mely fényt ad, az étkezni, vagy csupán beszélgeti vágyó diákoknak.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=534224#post534224][b]Egerszegi Nina Viktória - 2015.10.24. 18:32[/b][/url]

Mihael és a pokol tornáca
Haj és smink | Ruci

Azt hittem, hogy kinőttem már abból, hogy összekenjem magam mindenféle festékkel, jelmezbe bújjak és elmenjek halloweenezni. És ez valójában így is van, hiszen huszonöt évesen lehetne jobb dolgom, azonban sajnálatos, avagy sem, de nincs. Alkalom szüli a programot, így amikor Mihaellel már mindketten úgy éreztük, hogy az életünk végképp elért a jelentéktelenség egy olyan fokára, amelyet ép ésszel már nem lehet elviselni, hát elhatároztuk, hogy elnézünk a sulis buliba. Mintha visszamentünk volna vagy négy évet az időben... Egyébként meg kell jegyeznem, hogy maga a téma pokolian (haha) jó, évek óta nem volt ennyire tetszetős ünnepség sem. De ez most pazar!
Éppen ezért úgy döntöttem, kiteszek magamért, főleg a téma, no meg azért valahol Mihael tiszteletére is. Külön erre a célra bevásároltam és csak potom két órát töltöttem azzal, hogy minden úgy álljon rajtam, ahogy én azt elvárom. Sem egy kóbor tincs, sem egy festékmaszat, sem egy gyűrődés: éppen olyan, ahogy elképzeltem. Egyébként köztünk szólva, ha kedves partnerem facér lenne, egészen biztosan tudnám, hová megyünk a parti után, így viszont egy gyors szemrevételezést követően csak konstatálom, hogy Roxy megfogta az Isten lábát. Vagy az Ördögét. Mihael esetében sose tudni.
- Azok azért hiányoznak, mert a rellonosoknak kell biztosítaniuk. Nélkülünk nem lehet igazán jó a buli - felpillantok a fiúra és magam is elmosolyodom. A díszítés abszolút elnyeri a tetszésem, merem remélni, hogy a móka is legalább ennyire jó lesz. - Igyunk valamit.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=534590#post534590][b]Egerszegi Nina Viktória - 2015.10.24. 22:36[/b][/url]

Mihael és a pokol tornáca
Haj és smink | Ruci

Tulajdonképpen most is jól nézünk ki együtt, akárcsak bármikor máskor. Nemcsak Vegasra jó emlékezni, milliónyi alkalommal mentünk mi ketten valahová és nem véletlenül akadt meg rajtunk az emberek tekintete. Végül is, bromance van emberek, még akkor is, ha én egy sis vagyok. Ó egek, hagyjuk a szlenget.
- Én még nem is találkoztam Normannal! - tettetett felháborodással fordulok Mihael felé, miközben arcomon máris ott játszik a megszokott mosoly. De most komolyan, honnan van neki táncoló csontváza? Jó, tudjátok mit? Nem akarom tudni. Egyszerűen csak jobb néha elengedni a dolgokat, ennyi az egész.
- Ha ízleni fog, több is jöhet - azonnal bólintok és kicsit közelebb húzódva Mihaelhez megindulok előre azokhoz az íncsiklandozó italokhoz. Ó anyukám, ilyen körülmények között jól esne némi szeszszármazék. De aki a kicsit nem becsüli... Ahogy odaérek, el is marok gyorsan kettőt, melyek közül az egyiket Mihaelnek nyújtom.
- Ördögien jól fogunk ma szórakozni, nem gondolod? - azzal poharának koccantom az enyémet és iszom is rögtön. Kezdődjön a buli!

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=559095#post559095][b]Egerszegi Nina Viktória - 2015.12.29. 20:45[/b][/url]

Elképesztő, hogy belementem ebbe, de végül egészen jó móka volt mind a felkészülés, mind maga az izgalom, ami ezzel járt. Régóta nem lépek fel közönség előtt, már ami a konkrét előadást illeti, így különösen furcsa érzés arra várni, hogy minket szólítsanak.
És igen, jön a jel, én pedig mosolyogva sétálok végig az emberek között , át az egész parketten, hogy aztán teret adjak a táncosoknak. Az első három páros az én és Helena által kidolgozott koreográfia szerint - itt-ott pár hibával - táncol, középen Norbi és Odett, kétoldalt pedig Rebeka és Harold, valamint Bence és Kamilla. Őszintén szólva még így is feelinges, ahogy a zenére egyszerre mozognak. Ahogy kimennek a képből, bejön a másik három páros. Először csak a lányok (Helena, Szira és Norina), aztán pedig a fiúk is végre (Ward, Adrian és Arnold), hogy egy kicsit közösen szórakoztassák a népet. Aztán érzem, hogy hirtelen a torkomba ugrik a szívem, ugyanis én jövök. Pont a bokám miatt vállaltam pusztán ennyit, de most ez is lehetetlennek tűnik.
Újra bejövök a képbe mosolyogva, a fiúk pedig várnak rám. Bence kezébe adom az amúgy kellékként nálam lévő dobozt, hogy a többiek a megbeszéltek szerint emelhessenek a levegőbe. Igazából az egészet borzasztóan élvezem, de nem árulnám el a világért sem. Mindenesetre az elején csodás műmosolyom igaziba fordul és amint visszakapom a csomagom, már el is tűnök a képből, hogy visszatérjen a korábbi hat páros teljes egészükben. A parkett széléről figyelem őket és csillognak a szemeim, mert amennyi munkát ebbe feccöltünk... Mégis összeállt.
A vége a legédesebb, ugyanis piros mikulásos ruhákban bejönnek a lányok (Nadine, Anne, Becca, Clariette és Gwen), hogy a saját külön részüket letudják. Velük volt a legegyszerűbb dolgunk egyébként, gyorsan tanultak és látszik mozgásukon az összhang. Büszke mosoly nyugszik arcomon, ahogy a végén mindannyian, még én is visszamegyek és folytatjuk a táncolást, ami remélhetőleg a közönség részéről is orbitális partyba csap majd át. Szerencsére páran már egy helyben is elkezdtek táncikálni, most lehetőségük van beszállni hozzánk, egészen a szám végéig, akkor ugyanis mindannyian meghajlunk és integetve, "Boldog Karácsonyt!"-t kiáltva levonulunk. És folyhat tovább a bál zökkenőmentesen.