Sok varázslatos hely létezik a kastélyban, hisz már magában is egy hatalmas varázs, amiben az emberek gyarapíthatják tudásukat. A bejárati csarnok a maga robosztus falaival hűvösen üdvözli az épületbe térőket, végigkalauzolja őket a pince lépcsőéig, és a széles márványlépcsőig, mely felvezet a megannyi emeletre, ahol kényünk-kedvünk szerint vehetünk részt a képzésben. Van azonban egy másik helység is, ami balról tárul a kíváncsi szemek elé, és amelyet Nagyteremnek hívnak. A magas, intarziás ajtó mögött egy széles, és szó szerint az égbe vesző terem nyílik, melynek eső színű padlóköve elkalauzol minket a fellegekbe. Ugyanis a mennyezet különleges. Az idő, a felhők, a napsütés, pontosan ugyan olyan, mint ami abban a pillanatban, a szabadban érhet minket. Megbűvölt tér és idő, mely körülvesz minket, és étekkel kínál. Hosszú asztalok, sorakoznak fel egymás mellett, egy kis folyosót hagyva a terem hátsó résznek felfedezéséhez. Sorban a négy nemes ház asztala, melyen, az ünnepségeken száznál is több diák foglal helyet, és hallgatja az igazgató beszédét. A Rellon asztala a bal szélen kapott helyet, nyomban követi őt a Levita ház, majd egy kis szünet, és megtekinthetjük az Eridon, végül a Navine asztalát. Az utolsó, az ötödik, az, amelyik merőlegesen a többivel áll egymagában, helyet adva a tanároknak, az iskola dolgozóinak, az igazgatónak. Hatalmas a hely, a falakat minden ünnepen más, és más díszíti. Karácsonykor magyal koszorúk, mű hó, aranyos díszek tucatjai, melyeket deres fenyőfák tucatjai tartanak. Máskor töklámpások, gyertyák százai, vagy, éppen amikor egy átlagos nap elé nézünk, akkor csak kőszobrok, melyek láncot tartanak szájukban. A lánc végén ég a tűz, mely fényt ad, az étkezni, vagy csupán beszélgeti vágyó diákoknak.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=525468#post525468][b]Sólyomfi Helena - 2015.09.29. 18:59[/b][/url]

Nyit/zár
Kerianyuuuuuu *-*  

Fogalmam sincs, mikor voltam utoljára ennyire felspannolva. Egyenesen királynak érzem ezt a helyet, mióta világossá vált számomra, nem vagyok egyedül. Ez akkora megkönnyebbülésként hatott rám, hogy egyből teljesen más megvilágításban látom azóta is a helyet.
Plusz, hogy még keresztanyám is itt leledzik, és igen, a pörgésem oka is ez. Ma jött a bagoly anyuéktól - szegény, biztos valóságos kín neki, hogy se Facebook, se e-mail, de még skype és viber sincs -, hogy elméletileg az évnyitón még láthatom is.
Nem tudom, miért, de most még kicsivel több időt is szánok arra, hogy normális külsőt varázsoljak magamnak. Léna szép, és nem akarom, hogy szégyenkeznie kelljen miattam, elvégre mégis csak az egyik legdrágább rokonom, és nem.. nem csak azért, mert tök jó ajikat szoktam tőle kapni.
Ő tényleg az, aki, ha meglátogat - hozzáteszem, nem csak egy évben kétszer -, akkor tényleg kíváncsi is arra, mi van velem, aki teljes mértékben megérti, ha olykor már pattanásig feszülnek az idegeim a pasi többlet miatt, aki el szokott vinni vásárolni, mert anyu nem igazán ér rá. Igen, szeretem Lénát, és ilyesmit azért ritkán hallani tőlem.
Már a lépcsőn észreveszem, aztán rájövök, hogy nem is ő az, csak valaki, aki nagyon hasonlít rá, így néma hálát rebegek, hogy le sikerült küzdenem a kényszert, hogy visítva ugorjak a nyakába. Amúgy is, az nem nagy lányokhoz illő.
Még egyszer megigazítom a talárom, és belépve a terembe, némi keresés után, már célirányosan is haladok felé.
- Lénnnnnaaaaaaaaaaaaaaaa - na, ennyit arról, hogy nem ugrunk visítva keresztanyánk nyakába. Igazából nem hat meg, ki néz hülyének, vagy épp ki nem, ez nálam ilyen megszokott jelenség.
- Durva mi? A fene gondolta volna, hogy itt kötök ki... - lépek egyet hátrébb, miután kellően megszorongattam, mert úgy gondolom, levegőre azért neki is szüksége van.
- Szóval ezért nem hoztál soha magadhoz nyaralni - biccentek úgy, mint aki már mindent ért, pedig aztán talán egyszer, ha felhoztam, és akkor is megértettem, hogy nem lehet mindent... Most már legalább az okát is tudom.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=526700#post526700][b]Sólyomfi Helena - 2015.10.02. 20:22[/b][/url]

Szinte le se lehet lőni, na meg Lénát is nagyon nehezen akarom elengedni, főleg most, hogy lassacskán megemésztem, már annyi időt tölthetek vele, amennyit csak akarok. Persze a helyzet maga fura, de én sose ragadtam le az ilyesmin. Most sem érdekelnek a miértek, vagy a hogyanok, csupán örülök neki, hogy itt van. Ő. Akit legalább annyira szeretek, mint a saját anyámat, és már alig várom, hogy megint shoppingolni menjünk. Ja, az ilyesmit vele szoktam intézni, ha van rám ideje, és nem foglalja le az irodai meló. Azért cseppet kíváncsi vagyok, hogy akkor most valójában mi is az igazi foglalkozása.
Persze, kiakadhatnék azon, hogy hazudott, de nem lenne jogos, hisz nem önszántából tette, ahogy én se, mikor a barátaim kérdezték, milyen magánsuliba megyek.
- Almásy... tanárnő.... hmm... ez tényleg cseppet... öhm... mióta vagy te tanár? - azért akaratlanul is elkerekedik a szemem, mert ez így tényleg érdekes felállás lesz. Én nem szoktam ahhoz, hogy tanárokkal lógjak, erre meg kettő személy is az, aki közel áll a szívemhez.
- Nekem mondod... felrobbantottam a konyhát, pedig Milán csak azzal húzott, amivel szokott, gondolhatod, anyu mennyire ki volt akadva, mikor minden tányér meg cucc ripityára tört.... vagyis... gondolhatja - fogom hallkabbra, és még körbe is nézek, miközben a tarkóm vakargatom. Nem lesz könnyű, egyáltalán nem lesz olyan hivatalos nyelvet megütni vele szembe. Vele szembe. Te jó ég.
- Ugyan, nem te tehetsz róla, nekem is megmondták mit szabad és mit nem, és hát én is ugyanúgy kamuzok az otthoniaknak... azt hiszem ez pont az a szabály, amit nem jó áthágni - húzom el a szám, elvégre a szabályszegés se áll túl messze tőlem, csak hát... vannak bizonyos határok, és ez pont olyan határ, mait nem igazán akaródzok áthágni.
- Nézd... rellonos lettem... - vigyorodok el újfent, kellemesebb vizekre evezve a témát, vagyis... megpróbálom leküzdeni ezt a furcsa kellemetlen érzést, ami most engem is hatalmába kerít.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=533874#post533874][b]Sólyomfi Helena - 2015.10.23. 20:09[/b][/url]

Pedig én el se akartam ide jönni. Aztán Ward rávett, vagy én őt, ez már részletkérdés, és most a tükör ellőtt téblábolok, azt vizslatva, minden rendben van-e rajtam. A Trullust imádom, ki hitte volna, hogy roncsolás nélkül is lehet színezni a hajat... ezért van az a bizonyos, totál király vörös rész. A szám meg... nos, nem egyszer megkaptam már, hogy nagy, szóval még illik is hozzám, bár ilyen fogakkal, tuti nem mutatkoznék nyilvánosan, de ebbe az estébe még simán belefér.
Úgy összességében nagyon tetszik, és áldom az eszünket, hogy ezt így összehoztuk, de már előre vigyorgok azon, hogy szerencsétlen pára, mennyi szitkot elhordott már, míg rákészült erre. Sőt, az is megfordul a fejemben, hogy ő úgy dönt, mégse csinál bohócot magából, és el is uralkodik rajtam a kényszer, hogy átugorjak hozzá, csak azért, hogy megbizonyosodjak róla, tényleg beöltözik-e, aztán végül úgy döntök, annyira azért mégse vagyunk jóban, hogy ezt én megjátsszam, épp csak nem átkozza szét a fejem, meg hát... elvagyunk, ami nem is tudom, melyikünket lepi meg jobban.
Még utoljára rásiklik a cikkre a tekintetem, s nagyot sóhajtok, engedve, hogy pár számomra cseppet sem jellemző érzelem, kiüljön az arcomra, de aztán megrázom a fejem, és minden visszaáll a régi kerékvágásba. Nem, nem hagyom, hogy ez kizökkentsen, nem ma, és nem így.
Az órára pillantva látom, ideje indulni, így még egyszer végig nézek magamon, és elégedett mosollyal az arcomon, hagyom el a rellont.
Számítok rá, hogy a kastély is új ruhát ölt, és hát... én mindig rajongtam a Halloweenért, így természetes, hogy pörgök, akár egy búgócsiga.
A nagyterem előtt mégis megállok, és bevárom Wardot, ahogy azt megbeszéltük előtte, közben azon filózva, hogy megigyam-e azt az italt, mégis elvetem a dolgot, mondván, jó most az egyszer csináljanak velem, amit akarnak.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=533896#post533896][b]Sólyomfi Helena - 2015.10.23. 20:41[/b][/url]

Millió gondolat cikázik át az agyamon, de főleg arra próbálom megtalálni a választ, mi a francot csinálok? Komolyan nem értem magam, ez a hely kikezd engem, nem vagyok ilyen, nem haverkodok csak úgy, és nem villantok akárkire bájos mosolyt, erre meg...
Közben meg azért gyűlik a nép, de Ward még sehol. Lehet, tényleg meggondolta magát, és úgy dönt, inkább a szobájában penészedik, nem lepne meg... igazából, engem már semmi nem lep meg.
Egyszer azért ideje lenne elgondolkodnom azon, mi a franc velem, de az nem ma este lesz. Ma szórakozni akarok, kikapcsolni, és csak... csak élvezni a hely adta lehetőségeket, az ilyesmi ritkán adatik meg nekem úgyis.
Hirtelen két kéz landol a derekamon, mire elkerekedik a szemem, és a levegő is bennem akad, így hát még csak hang se jön ki a számon. Aztán a kezek eltűnnek, mintha csak hallucináltam volna az egészet, mégis megfordulok, hogy jól megmondjam a magamét az illetőnek, aki ijesztgetni mer.
Aztán ahogy meglátom, ki az, ez valahogy annyiban marad, helyette telivigyorral a képemen mérem végig.
- De. És látom, te meg fodrászt váltottál - pipiskedek fel kicsit, hogy a kezemmel beletúrjak a tincsekbe. Na, arra azért nem számítottam, hogy a fiúnak ez még valamilyen elfuserált módon, jól is áll. Persze hangoztatni se fogom, csupán szép csendben állapítom meg magamban.
- Naná, ha már a cukorkagyűjtésből kinőtem - forgatom a szemem, de a mosoly még mindig az arcomon van. Tavaly ilyenkor a várost jártuk, ráhozva a frászt az ott lakókra, na meg cukorgyűjtésbe kezdve, de az idei év más, úgy tűnik, most indul be a bulizós korszakom.
Lassan lépek be a terembe, nem karolok bele a mestertanoncba, hisz nem akarom, hogy téves következtetéseket vonjanak le, bár a pletykaáradat már így is beindult, mondjuk az ilyesmi engem sose foglalkoztatott.
- Hallod... mintha hazajönnék, marha jól néz ki - és tényleg el is ámulok egy pillanatra, mert ilyen dekorációval mugli helyen nem lehet találkozni.  

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=533996#post533996][b]Sólyomfi Helena - 2015.10.23. 22:25[/b][/url]

Azért nem kicsit megnyugszok, mikor Ward feltűnik, noha az első pillanatokban megfojtottam volna. Mondjuk nem is értem, mi ez az ijedezés, a testvéreim megedzettek már annyira, hogy erre azért számítanom kellett volna... mégis, talán mert máshol jártam fejben, talán mert nem feltételeztem volna róla, hogy ilyet tesz... sikerült megijesztenie.
- Bocsánat... mondhattad volna, hogy ennyire szemérmes vagy - nevetek fel vidáman, és el is könyvelem, hogy ez a Ward, megint egy másik Ward, én meg egyre jobban kezdem bírni. Persze, tudom, hogy furcsa engem egy nálam öhm... jóval idősebb fiú mellett látni, sokan még jogosan is tennék fel a kérdést, hogy mi a francot keresek én mellette, de jól érzem magam vele, a többire meg teszek rá. Soha nem érdekelt mások véleménye, nem most fogok elkezdeni ezzel foglalkozni.
- Basszus, nekem meg eszembe se jutott... ennyi, bekebelez ez a varázsvilág - húzom el a szám játékosan, de pillanatok múlva már vigyorogva túrok a hajába, és még csak a grimasza se hat meg, tetszik a színe, na. És az emberekben van az a kényszer, hogy hozzá is érjenek ahhoz, ami tetszik nekik.
- Sajnálom, de ahhoz már túl öreg vagy... az öreg nénik meg nem is tudom, mit csinálnának, ha ott toporognál az ajtójuk előtt, csokit kérve - nevetek, mert a szemem előtt le is zajlódik ez a jelenet, és marha viccesnek találom egyébként, biztos, ha arra kerülne a sor, végig is nézném.
Aztán át is lépjük a pokol tornácának a küszöbét, engem meg egyszerűen hanyatt vág a látvány, szó szerint. Sejtettem, hogy nagy durranás lesz, nem egyszer hallottam már, hogy ilyenkor rendesen kitesznek magukért, de ezt azért álmomban sem gondoltam volna.
- Igen, a fogadóbizottság viszont hiányzik - rejtek prűd élt a hangomban, ha már egyszer Hell vagyok, kivételesen rá is játszok.
- Keressük meg apámat - utalok itt arra, hogy a pokolnak ura is szokott lenni, az meg tuti, hogy az apám lesz, mert Hell vagyok, de aztán vigyorogva tekintek fel rá.
- Vagy inkább igyunk valamit, az kivitelezhetőbb, nem? - indulok is meg az asztalok felé, abban a tudatban élve, hogy bizony, ha törik, ha szakad, nekem most alkohol is le fog folyni a torkomon, már ha rejtettek el egyáltalán valamelyik italba olyasmit.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=535057#post535057][b]Sólyomfi Helena - 2015.10.25. 21:13[/b][/url]

- Annyira nem figyeltelek meg – forgatom a szemem, aztán vigyorogva rázom meg a fejem, lévén ez elég vicces egy szitu. Már alapból így elképzelni Wardot… nos, fura lenne, így hát sikerült hamar levágnom, hogy csak poén az egész.
Azt hiszem, sikerült egy határt feszegetnem, így lassan húzom el a kezem a hajától, és bocsánatkérőn mosolygok rá. Én jól akarom érezni magam, és gondolom ő is, tehát semmi olyat nem teszek, amitől ezután kellemetlenül érezheti magát. Mondjuk, szeretném tudni, mi oka van annak, hogy az itteniek többsége kiakad, ha valaki hozzáér, de gondolom, idővel rájövök majd.
- Egyszerre a kettőt? Na, az még a profiknak se megy – nevetek fel, mert le is zajlik előttem egy kép, hol Ward ide-oda futkározik, hol Piroskának, hol farkasnak öltözve, és tényleg egy vicces látvány, mai talán a skizofrénia határait is súrolhatná.
- Neked van kedved? Mármint táncolni? – bukik ki belőlem a kérdés, és el is pillantok másfelé, ami nem jellemző rám, de most még érzem is, ahogy lassanként lepi el a pír az arcom, és inkább a táncoló csontvázakat vizslatom.
- A bűntudattal nem vagyok kibékülve, szóval legyen a gyilkos mámor. De előbb te kóstold meg, aztán közöld velem, hogy van-e benne alkohol, oké? Ha leiszom magam, arról szeretnék tudni – vigyorgok fel rá, ahogy már az asztaloknál kötünk ki.
- Amúgy még nem is mondtam… kösz, hogy eljöttél velem – pislogok rá, mert ezért tényleg hálás vagyok neki, lévén nem fenyegettem meg, meg ilyenek, ő döntött úgy, hogy elkísér.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=535087#post535087][b]Sólyomfi Helena - 2015.10.25. 22:33[/b][/url]

Tényleg számítok valami olyasmire, hogy mégis mit képzelek, vagy na, azért ennyire jóban nem vagyunk, de örömmel veszem tudomásul, hogy mindez elmarad, és pöröghetünk tovább. Feltételezem, furán néznek ránk azok, akik egy kicsit is hallanak a diskurzusunkból, de hát most ez érdekel a legkevésbé.
- De azt már könnyű, ha farkas is vagy, csak magadra húzol egy köténykét - vigyorgok továbbra is, mert egyre abszurdabb képek jelennek meg a szemem előtt a jelenetet illetően.
- Ha kell, még el is hozom neked a nagyiét, menne a szemedhez - persze, ezzel már csak húzom, nem kényszeríteném arra, hogy olyasmit vegyen fel, még Halloweenkor sem.
- Tényleg? - újfent őszinte döbbenettel meredek rá, csak mert nem tudom, nem hittem volna, hogy ő az a táncolós típus. Az ugye nyilvánvaló, hogy nekem az az életem, és minden adandó alkalmat kihasználok, na de ő... egyre érdekesebb ez a Ward, bár ezt csak magamnak jegyzem meg.
- Oké, de ha mégis berúgok, neked kell vigyáznod rám - közlöm vele, mert hogy én csak hallottam arról, az milyen állapot, de még sose tapasztaltam, és pont ezért, még ha kicsit is, de hajt a kíváncsiság. Persze, azzal is tisztában vagyok, hogy felelőtlenség úgy kipróbálni, hogy az ember lánya magára van utalva.
- Hmm jó - nyúlok is a pohárért, majd az italba kortyolva, meg is állapítom, hogy tényleg finom, így már bátrabban iszogatok. Közben a szemem azért megakad partneremen, mert mintha valami nem lenne oké vele, így a szemöldököm is összevonom, miközben lerakom az üressé vált poharat.
- Oké, menjünk - most már bele is karolok, majd a táncparkett felé irányítom magunkat, majd egy ponton megállva, szembe fordulok vele, s egyik kezem óvatosan a derekára teszem.
- Minden rendben? - kérdezek rá, és még némi aggodalom is felcsendül a hangomban, mert nekem egyáltalán nem tűnik úgy, hogy Ward jól lenne.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=535098#post535098][b]Sólyomfi Helena - 2015.10.25. 23:44[/b][/url]

- Jó, majd szerzünk azt is - nevetve rázom a fejem, mert ez már egyre inkább képtelenségnek tűnik. Persze, tisztában vagyok azzal, hogy csak poén az egész, de még így is kezd átmenni abszurd kategóriába.
- Igen - biccentek komolyan, még csak bele se pirulok, meg ilyenek. Aztán mégse feszegetem a dolgot, elvégre... mi csak most mozgunk egy körben, lévén itt aztán nem számít, ki, vagy mi az illető, mindenki elvan mindenkivel, ahogy mi is elvagyunk. Ettől függetlenül nem tudom elfelejteni a tényt, hogy korántsem tartozunk egy korcsoportba.
Az ital meg tényleg nagyon finom, de szerintem ismerem valahonnan, talán egy nyaralás során találkoztam vele, de most se kedvem, se erőm nincs ezen agyalni, végtére is, nem fontos.
- Á, ennyi azért elég lesz... - mosolyogva legyintek, mert ha tartalmaz alkoholt, ha nem, nekem ennyi elég is, legalább is egy időre, tényleg inkább mennék táncolni.
Már akkor sejtem, hogy nincs minden rendben, mikor Wardot a parkettre vezetem, de végig az arcát figyelem, így szép lassan bizonyossá is válik, hogy valami tényleg nem oké, mondjuk azt nem tudom, mi.
És bármennyire erre koncentrálok, azt a furcsa érzést nem tudom nem érezni, amit akkor, mikor ő is a derekamra teszi a kezét. Tényleg furcsa, és ez kicsit össze is zavar, lévén ilyenkor én semmit nem szoktam érezni. Aztán mégis inkább a páromra koncentrálok, elvégre láthatóan neki nagyobb baja van, mint nekem.
- A francokat vagy jól, kimenjünk? - bökök a fejemmel az erkély ajtaja felé, s ezzel egy ütemben állok is meg.
- Hátha a levegő majd segít - mosolygok rá bátorítóan, mert azt az egyet tudom, hogy a friss levegő olykor csodákra képes.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=553822#post553822][b]Sólyomfi Helena - 2015.12.17. 19:43[/b][/url]

Hát csak az jár a fejemben, hogy remélem, ez a bál jobban fog elsülni, mint a Halloweeni. Nem mintha azzal komolyabb gondok lettek volna, épp csak ma tényleg jól akarom érezni magam. Vele.
Bár egyikünk se végzős, mégis kivesszük a részünk ebből az egészből, és én meg tök örülök neki, hogy vele még ilyen helyekre is el lehet menni, noha már-már hallom, ahogy morgolódik az öltöny miatt.
Ennek ellenére, vigyorogva nyitom ki szobájának - nem, kopogni még most se fogok - ajtaját, csak hogy megbizonyosodjak róla, biztos elkészült már.
- Hmmmm... többször kéne ilyet hordanod - nézek végig rajta, aztán beharapom az ajkam, mert hogy Ward öltönyben eszméletlen jól néz ki, és még meg is borotválkozott, ami meg csak dob ezen az egészen. A nyakkendőjénél megakad a tekintetem, így kuncogva sétálok oda hozzá, aztán nemes egyszerűséggel újra kötöm neki. Az ember lánya megtanul dolgokat annyi pasi mellett, szóval cseppet sem okoz nekem ez gondot.
- Na, tökéletes... mehetünk? - pislogok fel rá, majd ha biccent, megfogva a kezét megyünk a nagyterembe, ahol a dekoráció megint fergetegesre sikeredett.
Meglátva Iant, mosolyogva intek neki, meg a lánynak is, akit szintén láttam már, csak lövésem sincs, kicsoda ő.
- Nézd már mennyi rellonos - nevetek fel, miután levonom magamban a következtetést, jelenleg mi vagyunk többen, aztán odavezetem magunkat az asztalunkhoz, csak, hogy beszerezzek innit is.
- Olyan állati jól nézel ki, hogy nem bírok betelni a látvánnyal - nevetve pislogok fel Wardra, aztán kicsit azért a fellépőkön is járatom a tekintetem, de nem mondhatni, hogy annyira lekötnek.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=553849#post553849][b]Sólyomfi Helena - 2015.12.17. 21:17[/b][/url]

Drága  

Nem akadtam fent azon, hogy csak úgy kijelentette, megyünk. Örültem annak, hogy velem akar, elvégre egyszer már megbántottak egy bál előtt, szóval igen, ilyen apróságokkal is örömöt lehet nekem szerezni.
Azzal meg végképp, hogy nem csak mondta, hanem ténylegesen készülődött is, én meg majdnem dobok egy hátast, mikor meglátom. Ja, ilyen mindig előfordul velem, de most... most különösen.
- Nocsak, Mr. Weaver rejtegetni valója van? - vágom csípőre a kezem, csak hogy húzzam az agyát. Mert igazából nekem semmi bajom azzal, hogy nem egy nyitott könyv, hisz én se vagyok az, az meg csak úgy lenne fair, ha mindketten tökéletesen ismernénk egymást. Azért annyira rég nem vagyunk együtt, hogy megengedjem magamnak azt a luxust, hogy ilyesmin ténylegesen kiakadjak.
- Igazad van, az az öltöny teljesen felesleges, meg az ing is, de most azért legyen rajtad, nők is lesznek ott - forgatom a szemem vigyorogva, utalva arra, én már láttam máshogy is, és akkor is legalább ennyire jól nézett ki, de... de úgy azért ne lássa már mindenki, még a végén kezdhetek féltékenykedik, pedig az nekem cseppet sem áll jól, és nem is megy túlzottan, könnyen átesek a ló túlsó oldalára.
-  De nézd, így sokkal jobb - nevetek, és megmutatom neki, hogy így már jól áll rajta az a nyakkendő is. Persze ez a fej ismerős, apa meg a tesóik is mindig így néztek rám ilyenkor.
- Héj, azért kicsit abszurd lenne, ha az anyád lennék - rázom meg a fejem, mert még a gondolata is durva, nem is akarok ezen tovább kattogni. A mi helyzetünk így is elég rendhagyó, de... talán már megszokták. Mindenesetre, még most sem áll szándékomban sem bújkálni, sem semmi mást, mert nekem így jó.
Kicsit zavarba jövök, mikor végigmér, még a fejem is lehajtom, mindig fura érzés, mikor így néz rám, de igyekszem túllépni ezen, és hát... jelentősen megkönnyíti a dolgom.
- Elhagytam - pislogok rá ártatlanul, mint aki tényleg nem tehet arról, hogy ez a ruha van rajta, holott, pont ezért vettem meg, na meg mert tetszett is... nagyon, és még így se mutat sokat, azért arra figyeltem.
- Nem tetszik? - kérdem halkan, még a szám is elhúzom, hisz mi másra gondolhatnék, a pasik csak akkor tesznek ilyen megjegyzéseket, mikor nincs ínyükre az, amit látnak.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=553858#post553858][b]Sólyomfi Helena - 2015.12.17. 22:27[/b][/url]

Nem mondhatni, hogy én túlzásba vittem volna a készülődést. Elvégre nincs rajtam vakolatnyi smink, nem vagyok teli aggatva mindenféle giccsel, még a hajam sem valami szobrászati költemény, egyszerűen hullámosan omlik a vállamra, szóval ja, ha azt vesszük, tök természetesen nézek ki, leszámítva persze a ruhát, amibe első látásra beleszerettem.
- Hát... őszintén, semmi szörnyűt nem látok benne, de jó... legközelebb majd megpróbálok - vonok vállat, de meg is nyugszom, hogy ennyivel le is tudja a dolgot, nem akad ki teljesen. Én meg tényleg megpróbálok majd kopogni, egyébként megy is, csak... csak ide mindig sietek, és sokkal egyszerűbb, mint az ajtó előtt toporogva, azon gondolkodni, vajon beenged-e.
Nem elégedek a levegőbe dobott puszival, én igenis odahajolok, hogy megcsókoljam, mert ma ez még kimaradt, és már egész jól belejöttem, Warddal meg még szeretek is, noha alapjáraton a hideg ráz ki ettől. Nem, valahogy belegondolva még most sem tudok teljesen megbarátkozni vele, de csinálni persze más.
- Megköszönném - biccentek nevetve, elvégre tényleg nem akarok féltékenykedni, és azért némi birtoklási mánia is kiütközött rajtam, ami azt hiszem, alapjáraton még jó dolog is, feltéve, ha az ember lánya nem viszi azt túlzásba, én meg az ilyenekkel hajlamos vagyok túlzásokba esni.
Látom rajta, hogy nem tetszik neki, mégis megigazítom a nyakkendőt, csak hogy teljesen tökéletes legyen az összhatás.
- Szerintem se. De látod? Minden csoda három napig tart, szerintem már a többiek is megszokták. Sőt egyik órán még meg is jegyezték nekem, fura engem nélküled látni - mosolygok lágyan, hisz akkor rendesen hízott a májam, meg hát... tényleg jól esett, hogy már vannak olyanok, akik szintén természetesnek veszik, hogy együtt vagyunk, és nem kezdenek el lovagolni holmi számokon, hisz mi vagyunk rá az élő példa, hogy a legkevésbé se számítanak.
- És mi van, ha én gondoskodtam róla? .... Direkt - hajolok a füléhez, hogy belesúgjam a szót, majd játékos vigyorral az arcomon, iszom ki a poharam tartalmát. Arcom persze elkomorul, mikor felhozza, nem ma kéne nála aludnom.
- De én szeretnék - pislogok fel rá, és tényleg halál komolyan gondolom, persze még ki is húzom magam, mikor közli velem, tetszik neki.
- Táncoljunk - teszem le az üres poharat, aztán megvárom, hogy Ward is így tegyen, ha akar, majd a kezét fogva, táncparkett felé veszem az irányt.
- Még úgyis lógsz egyel. Látod? Nem felejtek - vigyorgok rá, mert hogy az ígért tánc a poklos bulin elmaradt, ideje hát bepótolni.