Jegyzetégetés

Az a másik szőke nő, aki nem Zsanna, nagyon furcsának tűnt nekem. Volt benne egy nagyobb távolságtartás és egy leheletnyi magány, talán ha eleget iszok, még meg is közelítem. Egyelőre viszont én nyíltan fittyet hánytam rá, bőven lekötött valakinek a gyászolása, a viszonylag fos Asztrológia vizsgaeredményem és a bagázs. Gyűltünk, s annyian lettünk, mint a molyok, csak a tűz kellett hozzá, a pia extra volt, de néztem, hogy párat pislogtam és az is mennyire elburjánzott itt. Megérkezett Gréta, kedves barátnőjével együtt. Jelenlétével, ölelkezős hangulatával eléggé meglepett. Frissen került hozzánk a RagDollzba, ezen kívül semmilyen más kapcsolatban nem álltunk. Arcpirító volt látni, jó értelemben. Volt valami csajos báj abban, ahogy a többieket puszilta, ölelte. Amikor az utóbbiban rám került a sor, úgy rám vetült, hogy megtorpanva a tó felé botorkáltam. Azt hittem fél percig, hogy komolyan beleesünk, érdekes lett volna utána magyarázkodni. Ekkortájt lobbant fel az-az érdekes tűzjáték az okkultizmust szidó szövegével. Szép volt, meg jó, ám éppen a tárggyal magával semmi bajom, mi több, elmondhattam róla, hogy szeretem, még ha soha nem is fog a kedvenceim közé felkerülni.
- Sziiiaaaa Gréétaaa! - köszöntöttem lelkesen, kedves, baráti öleléssel, amennyiben Juliska, aki nekem új arc volt, se volt épp szégyellős, hasonló reakciókkal fogadtam közeledtét.
- Hogy vagy? - érdeklődtem.
Később a két piagépnek akik ügyesen fosztogatták nagyapáik készleteit, visszafogott kéznyújtás jutott, illetve most már feltoltam a fejemre azt a fránya napszemüveget, mielőtt végleg hibbantnak leszek elkönyvelve, elég nekem a "kaotikus" jelző is.
- Van még lángnyelv whiskey is, ha kértek! - jeleztem a két cseverésző fiúnak, akiknek nemrég kezem nyújtottam és ketteskében voltak - Mármint a kezemben épp bontott, de egyébként a közösbe raktam két bontatlan üveggel.
Nem figyeltem hova kavarodott éppen, a közösbe raktam őket előzőleg, viszont az egyiket felmarkoltam és közelebb hoztam, hozzájuk. Valahol a háttérben láttam Theot felénk futni, látásból már ismertem, amikor ez a marha képes volt a Levitás reggeliző bandát testközelből kémlelni. Én mondom, ártatlan szűz lelke szerintem volt felkészülve arra, amit ott tapasztalt, de azért a lelkes üdvözlésből kijutott neki is:
- SZIA THEOOO!! - kurjantottam oda.

Tábortűz

× Mindenki × Bloodshot ×

Jegyzet Roast

utolsó... legalábbis idén| ruhácska

---

Időm sincsen felocsúdni, hirtelen lesznek marha sokan. Ebből a marha sokból párat nem ismerek, párat bárcsak ne ismernék, és ott van...
- Úristeeeeeeeeeeeen!!!!! - visítok fel olyan jó lányosan, mikor az LB-m a nyakamban landol. Abban a fél pillanatban még el is felejtem, hogy Lacát kerestem az imént. Ez van. Lencsu az Lencsu.
- De miért nem szóltál, hogy jössz? Akkor megvártalak volna... uhh az az új szemceruzád? - hajolok közelebb a rellonoshoz, hogy megvizsgáljam .
- Tényleg marha jó ötlet volt, ez az árnyalat pont megy a hajadhoz, és mégse vagy panda - dícsérem meg természetesen, aztán kézen fogom, és félre húzom magunkat egy kicsit, mielőtt még a nagy vadulásban, kár keletkezne a ruhámban. Akkor nagyon kiborulnék.
- Uhh megvan, gyere - ahogy meglátom Lacust, vezetem is oda Lencsit, ha hagyja, hogy aztán prüszköljek a füsttől.
- Jobb helyet nem találtál? - még hunyorgok is mellé, de aztán elvigyorodok.
- Lencsu, Laca... az LB-m, ő meg jó arc, mióta nem előkészítős - mutatom be szépen őket egymásnak, közben tekintetemmel még egy valakit keresek. Gyorsan le akarom tudni, mielőtt tényleg elszabadul a pokol.
- Egy pillanat - tipegek el tőlük gyorsan, ahogy megtalálom Doriant, és vigyorogva megyek oda hozzá is, miközben a kabim zsebéből kihalászom a borítékot.
- Na mizu, VAV-ok hőse? Izé... búcsúajándék - nyújtom neki oda mosolyogva, hisz tudom, ha én visszajövök, ő már nem lesz itt, ami egy kicsit rosszul esik, mert hát... őt is mindig megtaláltam a hülyeségeimmel, és egyszer nem küldött el a francba. Amúgy semmi extra, egy ajándékutalvány a Horcruxba..., mert nem tudom, hogy azóta sikerült-e tetkó, de abban biztos vagyok, hogy azért talál még magán helyet egy másiknak.
- Én sajnálom, hogy elmész. Szerintem Kakasi is. Annyira odavolt érted, hogy még álmában is azt kiabálta, Jankovits - biggyesztem le az ajkam, na nem azért... csak nem fair, hogy Bella nem átkozta le a nőt.

Tábortűz

Jegyzetégetés

- Lesz bizony! Bírom a gondolkodásod, csajszi! - kacsintottam Kornéliára, akit abszolút nem láttam mai napig az iskolába. Még csak a folyosókon se hallottam róla, de jó csajnak tűnt. Igazából még a gonoszkodó szöszke is remekül festett, ha engem önt le, lehet kap pár kevésbé keresett szót, de egyébként simán lehet, hogy csak arcon röhögöm. Nem akartam kipróbálni az elméletemet és azon filózni, melyik válna be.
- Van még a whiskeyből, ha a lángnyelvből kérsz, Theo! - szóltam oda kicsit betompulva. Akkortájt közelítette meg a tőlem magasabb évfolyamú fickót, amikor sikeresen beütött a lángnyelv. Fél pillanatra lefagyott és újraindult az agyam, felélénkültem tőle, mintha egy nagyon erős espressoból ittam volna.
Mindeközben fél szemmel Zsannát kémleltem. Vitte a lába mindenhová, csak pár emberhez nem, engem is ideszámolva. Próbáltam elhelyezni valahol az éterbe és azt hiszem a napraforgó jellem a legszebb kifejezés, amit mondhattam rá anélkül, hogy megsérteném. Arra fordult, ahol többet éri napfény, ha ezt kicseréljük a figyelemre, teljesen egyértelművé válik a gondolatmenetem. Várjunk... mikor ittam magam filozófusra?
Ellenőriztem, a fehér szatyor bal karomon lóg -e még. Alig fogyott belőle, ezt hamarjában pótolni kellett, szóval letettem a whiskeymet a fiúkhoz (Armand, Márk) egy halk "Elnézést" kíséretében és közelebb baktattam a tűzhöz. Lábam közé dobtam a zacsit, majd leguggolva elővettem egy vaskosabb papírköteget.  Nem hirtelen, egyszerre raktam a tűzre, hanem az ölembe vettem a stócot és próbáltam mindenhová pakolni. Voltak közöttünk akiket valahonnan ismerek, szóbeszédből, látásból, és van akik számomra teljesen ismeretlenül fogják hátrahagyni a Bagolykövet. Van ellenben aki csak a másodikat kezdi, ezért sokáig itt marad még. Kicsit félelmetes abba belegondolni, hogy talán két év múlva hasonló körülmények közt én is búcsúzom. Én legalábbis is szerettem volna, ha így lenne. Elmerengve figyeltem a papírokat, ahogy elszürkülnek és feketévé válnak. A láng érdes nyelvével lyukat égetett beléjük, ezért egyenletlenül váltak semmivé, hogy aztán füst formájában, egyben távozzon minden. Kinyújtottam a kezem a rakáshoz, esetleg mások számára ijesztően közel, hogyha pár milivel beljebb tolom, akkor tényleg megperzsel; mert érezni akartam azt a melegséget amit ad, de igenis erős jelenléttel bírtam, így ténylegesen nem fenyegetett a veszély, hogy ideje korán elmentek volna otthonról és megégetném magam. Pár pillanatig tartottam így magam, aztán leültem a szatyor mellé, a földre, tűzközelben maradva.

× Mindenki × Bloodshot ×

Tábortűz

Égessük az égetnivalót, bicsiz
-megjelenés-

Jegyzetégetés
szett

Tábortűz

Jegyzetégetés

- Terézke akkor nagyon művelt is; ugyanis idejövetelem előtt leszólított, elmondta, hogy először látott téged kócos hajjal és először azt hitte, hogy egy vérfarkas battyog előtte a folyosón. Elmondtam, hogy valószínű csak téged látott, és megnyugodott - fejemet csóváltam, miként megpróbáltam én is folytatni a szívózást - Cöh-cöh. Ennyit arról, hogy mindig stílusos sörénnyel járod ezt az iskolát.
Azt több ízből tudhattuk szájhagyomány útján, miként egyesek mennyi időt képesek voltak eltölteni a hajukkal. Virágosi Kamilla, édes, drága háztársunk volt Zalánnal (egy ház NJK), nekem ő töltötte be az említett portré szerepét, aki konkrét listát vezetett ezekről a hapsikról szerte az iskolában. Nem tudta senki, mégis milyen fétis ez, de inkább nem is firtattuk. Megmutatta nekem egyszer, rajta volt Jankovits, onnantól mondtam, hogy imádom a csajt és folytassa, csak engem ne tegyen rá.
- Áh bocs Theo, nekem most itt dolgom van a tűznél, de fogyaszd egészséggel! - szabadkoztam, miután kicsit odébb másztam tőle. Nem adtam még ki felgyűlt érzelmeimet, ahhoz többre több piára! volt szükségem, de leginkább arra, hogy társaságban legyek, amiből remekül kivontam magam. Sóhajtozva felálltam, kihúztam magam, majd emelt fővel az égre tekintettem az ismételt tűzjáték láttán. Tekintetem akaratlanul is Zalánon landolt. Kurvára nem értettem a szívügyekhez, de sokatmondó tekintettel rendelkezett, amiben bár olvasni nehezen lehetett, valahogy átjött a sanda gyanú, hogy esetleg erről lehet szó. A fejemet ingattam, jobbnak láttam nem közbevágni, Theo barátja és a dögös tomboy ott voltak, hogy megvigasztalják. Csak szólniuk kellett, szívesen beszálltam én is, na persze csak beszélgetéssel, ha a helyzet úgy kívánta. Nem sokára az előbb említett lány is tűzjátékot csinált és felcsillant a szemem, hogy egy született gamer is akadt köztünk, akinek a GTA szintén egy remek meme materialnak bizonyult. Megvigyorogtam őt, főleg, hogy eljutott hozzám játékos csettegése és kacsintása. Visszakacsintottam rá, aztán úgy döntöttem, szocializálódom kicsit. Odaléptem a szőke nőhöz, aki nem Zsanna, s aki mellett már állt egy fiú. Kezet nyújtottam neki.
- Stephen Zimmermann, elsős mestertanonc, Levita-ház. Remélem én kapok az arcomba semmit - vigyorogtam.

Jegyzetégető banda  

  

Jegyzet égetés
Nézelődés

Tábortűz

Jegyzetégetés
tábortűz a tavacskánál

Jegyzetégetés

Jegyzetégetés

Amióta nálam járt Dorián a pálcájával, utána lightosan szívtuk egymás vérét. Sörényes beszólására fejemet ingattam vigyorogva, had lobogjon bele picit szőkésbarna, hullámos hajkoronám, így kicsit utánozhattam a mugli világ patásait. Utána egy darabig csak a tüzet figyeltem némán, szocializálódási lehetőségeimet méregetve, akadt néhány, de nem igazán léptem. Először vissza kellett vonulnom kicsit a tömegen belül némi energiát gyűjteni, mert kicsit lemerültem. Gréta közeledtekor egyenesedtem fel kb., akinek ölelését egyből viszonoztam.
- Jól van, örülök! - engedtem el, s már ment is tovább. Ismételten képes lettem pörögni, egyedül idő kellett hozzá (no meg a jó kis, csajos ölelése valakinek). Dobtam még pár elpazarolt lapot, amikor elkezdtem jegyzetelni, és értelmes szöveg helyett a lap háromnegyede képeslappá vált, zéró átmenettel. Mindenféle apró rajz borította, a legfeltűnőbb talán egy mosolygós arc lenne, amit ahogyan elléptem, felemésztett a tűz.
A leányzó, kiről nem tudtam, hogy Navinés, egyelőre elfoglaltnak tűnt, megkíséreltem kezet nyújtani, aztán rajta állt, miként dönt. Nem fogok miatta keseregni. Most már a lángnyelv whiskey negyede bennem volt, ez pedig tovább fokozta magabiztosságomat, lazaságomat. Tudja mindenki, hogy van az a típus, aki dumagéppé issza magát, ugye? Ha tartanának ebben a csoportban névsor olvasást, vigyorogva integetnék.
Na de, boncolgassunk ma esténk témáinak egyikét. Mi bajom volt Zsannával? Úgy őszintén bevallva semmi sem, csak őszintén nehézségekbe ütköztem, hogy miként érdemes egy napraforgóemberhez közeledni. Azt hiszem nem szégyen, ha bevallom, hogy féltem. Kínos volt a szituáció, hogy akivel együtt lógtam, ő előzőleg vele lógott, csak... megkapta a visszautasítást és nem tudta feldolgozni. Gyerek volt még mindkettő, Somi és Zsanna is, ugyanakkor jogosan mondogatják, hogy a lányok előbb érnek.
- Szia Zsanna - léptem közelebb, nem törődve azzal, milyen párbeszédet zavarok meg épp - Jó a szerelésed!
Vigyorogtam rá és lazán továbbmentem. Úgy döntöttem, az est hátralevő idejében megpróbálom kicsit elengedni magam, ha már Grétának és Doriánnak köszönhetően most már zenénk is lett, akkor a szorongásom táplálásával csak keresztülhúztam volna az erőt amit a hangulat fenntartásába beleöltek.
Ezúttal valódi tömegbuli volt, csalogatónak bizonyult az Eridonos jegyzetégető ötlete. Jöttek még néhányan, akik közül egyedül egy sötéthajú lánynak nem köszöntem. Nonóról úgy hírlett, hogy stréber, de azért meglepett, hogy még ő is jelenését tette itt. Azt hittem máshol kucorog majd, elvonul, erre--! Az összes szó, amit rá, vagy a helyzetre mondani akartam, egyszerint belém fagyott. A legjobb amit tehettem, az elkerülés. Elkerültem őt, azt akartam, picit ő is lazulhasson, ha tudott a piás tinik mellett. Az alkoholnak ugyebár vannak kedvező hatásai, ki beszédesebb lesz, ki...  Zalánék felé sandítottam. Elég elszántan mosolygott, újdonsült zenekari tagom pedig még bátorította, meg táncikált neki. Időnként tekintetem csípőjére siklott, tudott egyet, s mást. Elismerőn bólogattam. Örültem volna, ha az összetört szívű hollófiókának összejön egy kapcsolat, s Gréta ígéretes volt. Ő számomra az Eridonos lány ideál, laza, barátságos, party szellem.  
Ejj, nem hittem volna, hogy megesik a szívem valakin, aki alapból az ellenségem, de erős vágyat éreztem arra, hogy a gitáromat korábban tönkretevp taghoz sétáljak, így ennyit arról, hogy kerülni fogom. Be kell őt is rántani a társaságba!
- Bármerre állsz, így is jutni fog rád. Ha a szerkód miatt aggódsz, akkor meg lehet, hogy érdemesebb lett volna mást fölvenni - tekintettem le az "apróságra" - Most kivételesen tiszták a szándékaim, amúgy.
Tettem hozzá csakúgy mellékesen, s tűnődő pillantásokat vetettem a tűzre.
- Van társaság bőven, akihez odacsapódhatsz. Vaagy nem vaaagy... az a bulizós típus, Nonó?

Tábortűz

Jegyzetégetés
-megjelenés-

Égessük meg!
- megjelenés -

Jegyzetégetés
-megjelenés-

Jegyzetégetéses buli