Ha lekanyarodsz a Boglyas térről balra amerre a lakósor kezdődik, és a második ház után elkanyarodsz jobbra egy kis utcán át egy nagy területre jutsz, melyen számos színes, és tekergő játék kapott helyet. Vannak itt különböző mászókák, melyek alagutakkal vannak tarkítva, hinták, csúszdák több méretben, és formában. A legmagasabb csúszda majdnem két méter magas és rengeteg kanyar van benne. Mindegyik képes hangot kiadni, ha a gyermek még nem múlt el tíz éves. Vannak forgó és ugráló játékok, melyek direkt úgy lettek kifejlesztve, hogy lekössék és mégis fejlesszék a kicsik ügyességét. Természetesen a szülőkre is gondoltak, így a kő asztalok két oldalán szintén kőből készült padokat helyeztek el, hogy amíg a kicsit játszanak a felnőttek tudjanak kicsit beszélgetni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=400&post=477182#post477182][b]Cyanne North - 2015.03.16. 11:45[/b][/url]

Dwayne szavai keményen csattannak arcomon. Igaza van. Nem tudom őt visszahozni. Ha meglenne rá a lehetőségem, akkor sem tudom, hogy akarnám-e.
- Jó ember volt? Szerinted. Vagy ismerted egyáltalán? - kérdeztem halkan, még mindig szipogva.
Lassan abbahagyhatnám a bőgést - ez persze csak egy kósza gondolat volt, hiszen könnyeim még mindig áramlottak, teljesen össze voltam zavarodva, azt sem tudtam szinte, hol vagyok.
Ez az egy dolog az, amiben Dwayne akkorát tévedett, amekkorát csak lehetett. Eddig szinte minden, amit mondott, vesébe látó pontossággal volt igaz rám, de ez, ez hatalmas hülyeség volt. Pontosan ő az, akire most szükségem van. Nem az apám, nem a családom, nem David. Dwayne.
- Ha nincs semmi dolgod épp... jó lenne. - nyökögtem, és egy mosolyt erőltettem az arcomra. Már megint elkezdtem szerepet játszani. Az erős kislány. - Nem tudom, mit, igazából tök mindegy, csak... nem akarnék most egyedül lenni mondjuk egy vonaton...
Miközben mosolyogtam rá, lelkemre ránehezült ez a sötét lepel, a gyász leple, hatalmas dementorként tornyosult fölém, hogy "nincs apám", nyomott és rohasztott belülről a gondolat, hogy megkönnyebbültem egy kicsit a halálától, és hogy ennek ellenére nagyon fáj, hogy nem ismertem őt, vagyis mi van, ha félreismertem?
Nem akartam ezen gondolkodni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=400&post=477190#post477190][b]Dwayne Warren - 2015.03.16. 12:28[/b][/url]

Hosszan pislog egyet, nem hagyja, hogy a szeme hosszasan időzzön a könnyektől fénylően csillogó íriszeken. Tovább néz a rozsdás, kovácsolt kerítés, a környékbeli házak falai és palatetői, majd a felhőktől zabdalt ég felé.
   -  Azért elég nagy a világ és elég sok benne az auror, kicsi lány.
Ennyivel adja meg kitérő válaszát. North, North, volt belőle egy pár, akár ismerhette is, de nem tartja valószínűnek, hiszen a világ két ellenkező pontján szolgáltak. Feszélyezve érzi magát ezektől a kérdésektől, olyan, mintha külön fajba kategorizálnák a munkája okán és feltételeznék, hogy az aurorok, akár egy nagy család, munka után összejárnak, együtt iszogatnak és mindenki ismer mindenkit. Valójában a szemközti asztalnál ülő lány kacifántos nevét se tudja megjegyezni, fogalma sincs róla, kicsoda ő valójában, vannak-e gyerekei, egyáltalán várja-e valaki, ha becsukja maga után az otthona ajtaját. De őszintén szólva más se nagyon kérdezgeti tőle ugyanezt.
   -  Nekem aztán semmi dolgom. Csak tévéznék otthon meg ilyesmi. De a meccset kitudom hagyni, ha nem t'om - kicsit elhallgat - beszélnél róla vagy valami.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=400&post=477208#post477208][b]Cyanne North - 2015.03.16. 14:04[/b][/url]

Sejtettem, hogy nem ismerte, de azért mégiscsak reménykedtem, hátha - hiszen apa mindig sokfelé utazott, hátha Amerikában is volt valamikor, és esetleg megismerkedtek. De akkor nem.
Attól még hogy auror volt, és az aurorok általában jó emberek, nem biztos, hogy ő is az volt.
Az, amit Dwayne felajánlott, valami aprócska életet lehelt a fekete pokróccal leterített szívembe. Van valaki, aki ezt felajánlja nekem. Ez nagyon jól esett, még ha csak arról is volt szó, hogy kihagy miattam egy meccset, vagy ilyesmi.
Hálás mosolyt küldtem felé, bár lehet, hogy nem látszott annyira, mint akartam, hiszen még mindig pityeregtem - a zokogás már nem rázott kíméletlenül, csupán néha nyikkantam meg úgy igazán.
- Köszönöm szépen.
Bár fogalmam sem volt, hogy ez tulajdonképpen meghívás volt-e, vagy arra mondta, hogy szívesen üldögél ám itt velem a hidegben a nyirkos hintán, mégis éreztem benne azt a kedvességet, amit ezek szerint egyikünk sem tud normálisan kimutatni.
- Azért a dementor a mumusom, és azért vannak rémálmaim mindig mert... láttam, ahogy az apám megölt valakit. - ahogy ezek a szavak elhagyták ajkaim, egyszeriben megkönnyebbültem. Tényleg Dwayne az egyetlen ember, aki tud erről, egészen eddig titkoltam... és olyan jól esett kimondani! - Kislány voltam. Apánál töltöttem a hétvégét, de rossz előérzetem volt, ezért rávettem a húgom, hogy ő maradjon otthon. Apával valahogy belekerültünk egy üldözés közepére, nekem el kellett bújnom egy asztal alá, és... hallottam ahogy kábító átkot mondott valakire... és az a valaki leesett pont elém, arccal felém fordulva, és betört a feje, beleállt egy kő. Utána valaki rálépett.
Ahogy ezeket a szavakat mondtam, még jobban összehúztam magam előtt a kabátot. Kirázott a hideg.
- A fehér csipkeruhámból sosem tudtuk kimosni a vért. Azóta nem hordok csak fehér ruhát.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=400&post=477211#post477211][b]Dwayne Warren - 2015.03.16. 14:29[/b][/url]

Ismét lök magán egy aprót, a lánc megnyikordul, a bokáit keresztbe teszi egymáson, összébb húzza magát a hintában. A szemét bántja a lámpafény, ami agresszíven világítja be a sötétséget, ő pedig erővel gyűri le magában a késztetést, hogy mégis egy hirtelen elfoglaltságra hivatkozva lelépjen, magára hagyva a lányt a kétségeivel. A gyász nem az asztala, a könnyek lebénítják, azt pedig, hogy mi lenne ilyenkor a helyes viselkedés, csak a tévéből ismeri. Az otthonában nem volt divat a sírás, szájba vágták érte a fivérei, nem viselkedhetett úgy, mint egy lány. Később pedig ő ütötte meg a húgát, már puszta passióból: azt gondolta, ez a helyes cselekedet.
Rossz vér.
   -  Az apád auror. Biztos nem ő az egyetlen, akivel végeznie kellett.
Csöndesen mutat rá a tényre, a lány tekintetét keresve. Vigasztalás? Aligha, ám elvitathatatlan, hogy ez a munkájuk, az életük, a viselkedésük része, ami a saját bőrén tapasztalja, hogy nem marad megtorlatlanul. Egyszerűnek tűnik kimondani egy átkot vagy meghúzni a ravaszt és igen, fájóan könnyű is. A neheze később következik. Ha eljön az este. Nem Cyanne az egyetlen, aki kettejük közül rosszul alszik, immáron évek óta.
   -  Tudod, nekem is meg kellett tennem - fűzi tovább a gondolatait, lassan ringva a hintán előre- hátra - Mindenkinek meg kell. Egy csomószor. És a legtöbbre nem is emlékszem. Sokról azt se tudom, miért kellett meghalnia, csak meg kellett. Lehet, hogy a pokolra kerülök miatta, nem tudom - oldalra dönti a fejét, visszatámassza a láncnak - de vállalom. Mert a hazámért tettem. És ártatlanokért. Ahogy apád is.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=400&post=477220#post477220][b]Cyanne North - 2015.03.16. 15:32[/b][/url]

Ha valakivel ezt meg tudom beszélni, az egy olyan auror, aki megérti, hogy mit akarok mondani a szavaimmal, nem értelmez félre, és van rám ideje is. Jelen esetben Dwayne tökéletesen megfelelt erre a szerepre - az, hogy ott maradt, hogy kíméletlenül őszinte volt velem, volt a legjobb megoldás.
- Persze, hogy nem ő az egyetlen. - jegyeztem meg halkan. - De nekem ez akkor... olyan... ijesztő volt.
Aztán Dwayne magáról kezdett mesélni, ami igazság szerint egy sokkoló esemény volt, még a hüppögést is abbahagytam, ahogy hallgattam szavait.
- Tudod Dwayne, te biztos nem fogsz Pokolra kerülni. Ha van egyáltalán Pokol... - mondtam csendesen. - Általában meglátom az embereken, ha valami nem stimmel velük. Apámon is láttam.
Még szipogtam párat, könnyeim is csordogáltak, de immár hangtalanul. Ezt nagy előrelépésnek ítéltem meg.
- És remélem, én sem kerülök majd Pokolra, mikor auror leszek. Mert én is a jóért csinálnám.
A megítélőképességem viccesen működik - apámon és saját magamon kívül biztos vagyok az emberek jósági szintjét illetően; anyám például egészen jó, Lacey pedig egyáltalán nem olyan ártatlan, mint amilyennek szeretném látni. Dwayne pedig jó, még ha abból a fura fajtából is.
Egy hűvös szellő tört át a kabátom bélésén, hajamat lesöpörte a vállamról, még az is lehet, hogy egy adag Dwayne arca közelében talált magának biztos pontot. Csak bámultam magam elé.
- Csak azért jó lenne tudni, milyen ember is volt az apám...

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=400&post=477224#post477224][b]Dwayne Warren - 2015.03.16. 15:51[/b][/url]

Tudna mit mondani. A szeme egy fűben bukdácsoló, száraz falevelet néz, erősebben rászorít a fémre, amíg a szemek a tenyerébe vájnak, vörös lenyomatukat otthagyva a bőrén. Hét, talán nyolcéves lehetett, amikor a gőzölgő mocsár szagát a falu fölé hordta a front, ő az apját várta a parkolóban, egy sörös dobozt rugdosott a falnak, flegmán, akár egy nagyvilág fiatal, aki tudja, hogy előtte az élet. Az ajtó csapódására rezzent össze, hallotta a kiabálást, a dulakodás puffanó hangjait, majd ahogy a penge gyomorforgató loccsanással egy férfi mellkasába mar. Kocsmai verekedés, másnap azt mondták, ő pedig látta, ahogy a tulajdonos felesége mésszel szórja be a szemetesek mögötti nyomokat, mielőtt a mosómedvék rájárhatnának a vérre. Nem látta sem az áldozatot, se azt, aki végzett vele, ám máig emlékszik a rettegésre, amivel a furgon mellett várta az apját vissza. Gyerek volt. Ahogy Cyanne. De úgy fest, a maguk fajtának megvan a keresztje.
Vérszegény nevetést hallat, ismét felbámul az ég felé. A szeme azonban nem tükröz semmilyen derűt.
   -  Csináltam dolgokat. Sok dolgot.
Nem fűzi tovább, az ajkába harap, a szavai egy hümmögésbe fulladnak. Dolgokat, amire nem vagyok büszke.
A lány hajának barackillata van, újfent ezt hordja felé a szél. Egész nyárszagú, akár a virágok.
   -  Nem lehetett sz*r ember, ha a lánya éjjel egy parkban sír utána. Hidd el nekem.  

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=400&post=477229#post477229][b]Cyanne North - 2015.03.16. 16:13[/b][/url]

- Gondolom, hogy csináltál. De attól még jó vagy. - jelentettem ki teljes bizonyossággal.
Igazság szerint Dwayne megnyugtatott valamilyen szinten, ez egyelőre elég volt nekem ahhoz, hogy ne pánikroham közeli állapotban legyek. Csavargattam a hajtincseim, az irritáló lámpafényben derengő bentont fixíroztam - pár fűszál csillogott a ráülő harmattól.
- Az egyik legkorábbi emlékem apámról az, hogy nagyon lesérült. Majdnem megvakult és nagyon csúnyán nézett ki, alig tudták összerakni az ápolók. Elcipelt valami temetésre, vagy nem tudom, mi lehetett az, alig voltam öt éves. De volt ott egy férfi, aki olyan megtörtnek tűnt. Kapott valami emlékplakettet a dicső és bátor munkájáért blablabla, én meg ott fecsegtem volna apámmal, de ő elküldött, hogy most beszélgetne kicsit. A férfi odajött hozzám, és odaadta a plakettjét. Máig megvan. - szünetet tartottam, ahogy próbáltam felidézni a zavaros, távoli emléket. - Azon gondolkodtam, hogy apám is ilyen megtört lehetett-e, mikor elvette anyámat.
A világ összes galleonját és unikornisszarvát odaadtam volna azért, ha megismerhettem volna az édesapámat. De nem. Csak egymás mellett voltunk legtöbbször, megkérdezte, hogy kell-e valami, de sosem mesélt magáról.
Olyan sötét dolgokat csinált volna, hogy nem tudta velünk megosztani? Vagy annyira féltett minket?
Aztán eszembe jutott, hogy Dwayne - ahogy tudom - ismét apa lesz. És hát, fájhat neki, amit mondok.
- Persze, értem én, hogy miért nem osztott velem meg dolgokat. Csak hát... azt hiszem, jobb lenne most, ha legalább beszélgettünk volna.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=400&post=477241#post477241][b]Dwayne Warren - 2015.03.16. 17:00[/b][/url]

Hallgatja a lányt, a hajszálait egy mozdulattal lesöpri a válláról, majd a kezét visszaereszti maga mellé. Hallja, érti, amit mond, azonban az értelme olyan távolinak és ködösnek hat, mintha egy zajos alagúton túl hallaná, az érzelmi töltete már nem érkezik meg hozzá. Az apához fűződő viszony egy életen át meghatározó, gyakran tragikus, de minden esetben acélkemény kapocs, aminek a jelentősége elvitathatatlan. Hisz' ő is érzi az apja árnyékát a gondolatain és a tettein, a lánya is viseli az ő nyomait, akár egy elátkozott billogot és a fia is meg fogja kapni, amint megszületik. De... de Cyanne szavait mégis képtelen átérezni.
Neki volt apja, van is. Az öreg pedig mellette állt, ha nem is mindig szeretettel, de megértő, óvó vasszigorral, atyai pofonokkal és azzal a bölcsességgel, amiből máig él. Ismeri őt, ezáltal ismeri magát is.
   -  Ja... csináltam olyat én is. Szoktunk - elmerengve néz az ellenkező irányba - Azt hiszik, hogy egy emlékplakettel meg lehet venni egy emberéletet. "A haza nevében köszönjük a bátorságod". Mekkora baromság. Tudod mit? Az első bevetésemen úgy becsináltam, hogy belehánytam egy kukába. Íme a haza fene nagy bátorsága. Egy fenét.
Maga sem érti, miért kell elmondania ezeket, halkan és dohogva - de úgy érzi, a lány megérti ezt. Pedig nem bajtárs, nem auror, csak egynek a lánya, akinek a könnyein megcsillan a holdfény, a sápadt arca pedig egészen kipirult.
   -  Az én öregem megvert egy csomószor engem - folytatja újult lendülettel, könnyedén - Sose ok nélkül, de keményen. Egyszer megrepedt az állkapcsom. Mégse utáltam soha meg nem gondolkodtam ilyen hülyeségeken, hogy jó ember-e, vagy nem. Figyelj, ő ott volt nektek, nem? Lehetne rosszabb is, leléphetett volna, ahogy én.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=400&post=477278#post477278][b]Cyanne North - 2015.03.16. 18:22[/b][/url]

Amiket most hallottam, azok Dwayne Warren belső titkai voltak. Amíg az első bevetéséről beszélt, a holdfényt néztem. Hamarosan telihold.
Aztán amint odanéztem a halkan beszélő, dohogó férfire, annyira éreztem azt, amit átélhetett! Pedig nem mondhatnám, hogy túl együtt érző, vagy hogy kimondottan intuitív típus lennék, és mégis...
Muszáj volt ránéznem; akkor láttam először igazán Dwayne arcát. Nem tudnám leírni... megsebzett, de erős. Bizonytalan. Önmagát okoló.
Nem vagyok jó az érzelmek kezelésében, általában nem tudom kifejezni magam egy adott helyzetben, most azonban ujjaim Dwayne vállához értek, szinte önkéntelenül jött a mozdulat. Már egészen elálltak a könnyeim, túl voltam az első sokkon.
Aztán, mikor újra beszélni kezdett, levettem róla a kezem. Olyan dolgot mondott... Amitől ismét kirázott a hideg (lehet, hogy lázas leszek), a végén meg egyenesen összerándultam.
- Ami azt illeti... elváltak anyámmal. Nagyon ritkán láttam. Asszem' távol akart tartani minket magától. Veszélyesnek ítélte a szakmáját ránk nézve. - ismét magam elé néztem.
Nem tudtam volna hogyan megfogalmazni azt, amit Dwaynenek akartam mondani. Valami aközött, hogy "jól vagy?", és hogy "semmi baj", de hát ezek általában nem hatásosak, meg klisék, meg ilyenek, és igazából nincs értelme kimondani őket, mert nem használnak. Ez olyan, mint a "minden rendben lesz", az is egy olyan klisé, amit senki sem tud komolyan venni.
- Sajnálom. - mondtam mégis - Mármint, hogy apád... ezt csinálta. - nyögtem satnyán.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=400&post=477313#post477313][b]Dwayne Warren - 2015.03.16. 19:01[/b][/url]

Cyanne érezheti, hogy az ujjai alatt a férfi izmai megfeszülnek, mintha ösztönösen védené magát. Mégsem mozdul igazán, a fejét fordítja cseppet a lány felé, tűri az érintést, mint egy bizalmatlan, kézhez alig szoktatott kóbor macska, aki a lelke mélyén mégis csak egy kanapéra és fűtött otthonra vágyik.
Végül megrázza magát kissé. A tenyerére néz, amiben még mindig vöröslik a lánc lenyomata, megköszörüli a torkát. Baromság, mondaná szívesen azt, amit Cyanne az apja állítólagos érveiről mesél, ám ezt esze ágában sincs közölni vele. Ha ott akart volna lenni, megtehette volna, ahogy őt se tartotta vissza semmi attól, hogy megkeresse a lányát, mégse tette. Minden csak mese a veszélyes munkáról, elfoglaltságról vagy bármiről, ezt a lány is tudhatja: az apja nem volt ott velük, mert nem akart.
   -  Én meg az apádat sajnálom.
Halkan válaszol, végül ránéz, most először igazán. Ő közel sem érzi magát annyira megtörtnek, mint amennyire azt azok hiszik, akik nem a gyermekkoráról mesél. Megverték, igen, de számára ez természetes, hisz' soha sem ismert mást, netalán, hogy gyereket nevelni egyéb módokon is lehet. Ez pedig az ő keresztje.
   -  Csinálhatunk valamit, ha akarod. Mert összefagyok. Meg te is.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=400&post=477333#post477333][b]Cyanne North - 2015.03.16. 19:34[/b][/url]

Egy sóhajjal eresztettem ki a remegő levegőt tüdőmből. Ideje lenne megnyugodni, gondoltam, de aztán újra lecsapott rám az érzés, hogy apa meghalt.
Nem nagyon értettem, hogy gondolja azt, hogy sajnálja az apám... azért, mert meghalt, vagy mert egyedül hagyott engem és a családom? Persze, mivel erre nem fogok rákérdezni, ezért ez egy olyan dolog marad majd, amit sosem fogok megtudni. Természetesen. Mint oly' sok minden... de talán ez így is van jól.
- Hát, szerintem se lenne rossz, ha elmennénk valami fedett helyre. Idefagyok lassan. - közöltem óvatosan.
Igazság szerint nem lett volna kedvem visszamenni a Kastélyba, mert sejtettem, hogy a mai este folyamán instant sírógörcsök és szörnyű rémálmok fognak gyötörni. Persze, emberfiának nem kívánom, hogy lássa, hogyan alszom, amikor nem tudja kontrollálni tudatalattim a testem álmodás közben. Rángok meg üvöltözök olyankor össze-vissza, csak nagyon ritkán történik ez meg, általában otthon. Bár azt hiszem, most édes mindegy lesz, hol alszom.
- Dwayne... muszáj nekem a Kastélyban aludnom? Tudod, rémálmaim szoktak lenni, és azt hiszem... hogy ma este kiabálni fogok álmomban.
Persze, nyilván nem vártam el, hogy most hazavigyen a házába, amiről különben sem tudom, merre lehet egyáltalán - de reméltem, hogy valami fogadóba bemehetnék vagy ilyesmi, persze, nyilván saját pénzből, meg minden, csak... hogy ne kelljen odabent aludnom. Ő tanár. Ő talán el tudja intézni ezt, hogy ne kerüljek bajba, ha nem vagyok a hálókörletemben.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=400&post=477368#post477368][b]Dwayne Warren - 2015.03.16. 20:07[/b][/url]

Belerúg a homokba, szétcipzározza a kabátját, hogy annak belső zsebébe nyúlhasson. Kulcsok és talán aprópénz csörrennek meg, ő azonban egy doboz cigarettát húz elő, ugyanazt a márkát és színt, amire hosszú évekkel korábban még az otthonában rászokott. Egy ilyen életet élő, felnőtt férfinek nem ez a legrosszabb szokása a stressz levezetése céljából, ám az egyetlen, amit a lány társaságában is űzhet. Jogilag, morálisan, mindenhogy.
Az öngyújtó felvillanó fényében könnybe lábad a szeme, szipog és pislog párat, háborgó lelkét a tüdejébe áramló, nehéz és forró füst nyugtatja meg. A fogai közé fogja a szálat, a dobozt pedig, ami még a test-melegét hordozza, a lány felé nyújtja. Ha kér, akkor kap belőle, bárhogy dönt, nem tesz észrevételt, anélkül teszi a dobozt vissza a zsebébe, majd húzza fel újfent a cipzárt.
   -  Nem kell. Már szóltam odabenn, hogy hazautazol a családodhoz, szóval hivatalosan már azt csinálsz, amit akarsz.
Őt pedig aztán egyáltalán nem érdekli, ki hol alszik. Defenzor, igen, ezt a rangot kapta és eszerint köteles eljárni a hétköznapokban. Ám ő felfogja azt, amit a tanári karból kevesen: fenyegetőbb dolgok is vannak a kastély környékén, mint hogy azzal foglalkozzon, melyik diák kivel ossza meg az ágyát a tornyokban. Például a vadállatokkal teli erdő, amitől egy ócska drótkerítés sem válassza el a kölyköket? Nem, azzal senki sem törődik - bezzeg az alvás!
   -  Tudsz hová menni?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=400&post=477401#post477401][b]Cyanne North - 2015.03.16. 20:40[/b][/url]

Egy hatalmas megkönnyebbülés volt ez - bárhová mehetek most már. Persze, holnap ott kell lennem majd velük. De most... ezt az egy éjszakát még megengedem magamnak.
- A cuccaimmal mi lesz? - kérdeztem halkan. Persze, gondolom, megérkezik majd, sőt a csomag előbb ott lesz, mint én.
Aprót bólintottam, majd kivettem egy szálat a dobozból. Menekülés. Ha számára ez az, nekem is sikerülhet menekülőutat nyernem vele? Ugye igen? Légyszi.
A cigaretta vége felparázslott.
Igazság szerint lövésem sem volt, merre mehettem volna. Bárhova, igazából - és ez túl széles lehetőségi kör volt. Elhoztam a spórolt pénzemet, ki tudok venni valahol egy szobát egy estére, nem azzal van a baj. De hol? Itt Bogolyfalván? Ennyi erővel haza is mehetnék, vagy vissza a kastélyba.
- Ötletem sincs, igazából. Arra gondoltam, kiveszek valami szobát valahol, csak hát, nem tudom, hol.
Ez van, amikor kieresztesz egy bentlakásos suliban lakó lányt a nagyvilágba, hogy "nesze, bárhova mehetsz". Az első gondolata az, hogy nem is ismerek sehol semmit. És hát, igazából tényleg nem. Nyáron eddig mindig kint voltam Londonban, maximum egy hónapot töltöttem itthon összesen - Londont már töviről-hegyire ismerem, minden mágikus és mágiamentes szögletét, sőt, a környékbeli kisvárosokban is jártam már... de Magyarország, mintha nem is az otthonom lenne. Persze, Pestet is ismerem nagyjából, de a mágikus részén még sosem voltam, vagyis gondolom, hogy van olyan. De hát, anya mugli, ő nem tud elvezetni minket ilyen helyekre, a mágusok meg sajnos túl jól titkolják a kapukat.
Meg mi értelme lenni Pesten kivenni egy szobát? Tényleg, mehetnék akár haza is.
- Neked van ötleted, hogy hova menjek?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=400&post=477411#post477411][b]Dwayne Warren - 2015.03.16. 21:04[/b][/url]

Ha a környékbeli házak lefüggönyözött ablakából most kinézne valaki, akár sugdolózó, éjjeli tolvajoknak vagy titkos találkára kiszökött szerelmeseknek is nézhetné őket, ahogy a hintákban ülnek, egymás mellett, akár az ázott verebek a dróton. Ő az ég felé fújja a füstöt, a mellkasa kényelmetlen, szorító érzése, amit a lány közelsége nyomán tapasztalt, azonnal enyhülni kezd, mintha egy láthatatlan óriás lefejten a karjait sajgó bordáiról.
   -  Passz. Ha csaj lennék egyedül az éjszaka közepén, nekem nem lenne bátorságom szobát keresni.
A szabad kezével megdörzsöli az orrnyergét, majd egy fáradt szusszanással felemelkedik a hintából. Az folytatja elhagyatott lengedezését, hangtalanul, hagyva, hogy meg- meglökje a szél. Dwayne szembefordul a lánnyal, leeresztett karjával maga mellé hamuzik a játszótér homokos, fű által áttört, öreg betonjára. A szőke haj világít a holdfényben, mint egy kacér, hívogató kísértet. Szaporán pislognia kell, lenéz a bakancsaira.
   -  Jogilag ez tök helytelen, de a lányom szobájában alhatsz, ha gondolod. Ha nem mondod el senkinek, hol lakom. Meg úgy az egészet.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=400&post=477422#post477422][b]Cyanne North - 2015.03.16. 21:21[/b][/url]

Volt valami abban, amit mondott. Főleg kisírt szemekkel, az istenverte szoknyával meg magassarkúval nem sok esélyem lehetett volna, hogy ne higgyék azt, hogy valami céda vagyok aki az ügyfelét várja.
Apám képe villant be újra és újra. Roxfortos volt, de azt sosem tudtam meg, melyik házban. Szinte egy fénykép sincs róla otthon ezekből az időkből, hiszen az összes mozog, és anya nem mutathatja meg a mugli barátnőinek a mágusvilágot.
Gondolatmenetemből Dwayne szakított ki - felajánlotta, hogy nála alhassak, a lánya szobájában. Nem tudtam, pontosan mennyi idős a lánya, de azért reméltem, hogy nem csilivili Barbiek fognak fogadni, mert attól csak még rosszabbat álmodnék. A Babák támadása. Az Auror-Babák visszatérnek. Igen hangzatos álomkonlkúzióknak hangzanak.
- Ó, hát... nem szólok majd senkinek, ígérem. - mondtam egy slukk kíséretében.
Eztán elmentünk a Hivatal elé, ahol Hophálózatot tudtunk használni; nem nagyon mertem megkérdezni, hova fogunk menni egyáltalán, legyen csak az ő dolga, ráérek másnap reggel azon gondolkodni, hogy hogyan jutok el anyához és Laceyhez. Végül is, tök jó, nem? Kaland.
Végül persze Dwayne elmondta a címet (a Hophálózatnál nehezen tudnám nélkülözni), majd Dwayne után én is megfordultam a kandallóban, s végül ott landoltam, ahol kellett - valami lépcsőházban.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=400&post=479366#post479366][b]Podmaniczky Anna - 2015.03.20. 13:49[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=400&post=480664#post480664][b]Tompos Csege - 2015.03.22. 20:56[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=400&post=480974#post480974][b]Podmaniczky Anna - 2015.03.23. 14:03[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=400&post=481242#post481242][b]Caitlyn Iparis - 2015.03.23. 20:48[/b][/url]

Anyukám valószínűleg frászt és/vagy szívinfarktust kapott volna, ha látja a hintás produkciómat, de persze ez csak az attrakció végrehajtása után jutott az eszembe, vagyis szokás szerint későn. Persze Anyu mindig kicsit talán túlságosan is aggódott értem, már hozzászoktam ehhez. Ahányszor kiléptem a házból (vagy akár csak a szobámból), figyelmeztetett, hogy legyek óvatos, és kérte, hogy vigyázzak mind a magam, mind a többi ember épségére. Többé-kevésbé ez sikerült is, bár néha egy egészen picikét elszaladt velem a ló. De igazán nem az én hibám volt például az az eset, mikor a pályán kosaraztam a fiúkkal, és az egyiküknek véletlenül csupán egy fikarcnyival erősebben akartam leszerelni, aminek következtében hatalmasat borultunk. Én megúsztam, ráestem a fiúra, ő azonban eltörte a karját. Vagy mondjuk, amikor az egyik barátnőmmel tündéreket kerestünk az erdőben, majd, mikor azt meguntuk (sajnos nem találtunk egyet sem), felvetettem, hogy frizbizzünk, de frizbi hiányában egy faágat dobtam felé, amitől ő megijedt, és fordulás közben lefejelt egy fát. Agyrázkódása lett.
Na, jó, talán egy icike picikét, de tényleg csak egy nagyon kicsit sáros voltam ezekben a dolgokban, de minden kisgyerekkel előfordult pár ilyen helyzet, nem? Bár az is tény, hogy velem valamiért kicsivel gyakrabban fordultak elő ilyenek… na, mindegy.  Itt, a játszótéren azonban senki nem sérült meg, mindenki épségben megúszta a kis kalandomat.
- Az lehetséges. A Navinében játszom, terelő poszton vagyok. Melyik meccsen voltál kint? – Kérdeztem kedvesen mosolyogva, s közben egy picurka büszkeséget éreztem, amiért felismert.
- Jaj, még be sem mutatkoztam, Caitlyn vagyok! Téged hogy hívnak? – Ez hamarabb is eszembe juthatott volna, de mág mindig jobb később, mint soha.
- De menő! Ez nagyon jól hangzik. Á, megértem, én a tánccal vagyok így. – Bólogattam megértően. – Nekem a tánc olyan, mint valami szenvedélybetegség. És, ha már a függőségről beszélünk, meg kell említenem, hogy a kviddicsre is eléggé rákaptam, mióta először pályára kerültem. – Vallottam be kuncogva. – És, mióta csinálod ezt? Csak fotózol, vagy rajzolsz, festesz is? – Néztem rá érdeklődve.
Simi örömmel fogadta Sára gondoskodását, mosolyogva figyeltem, ahogy a kis szőrgombóc élvezi a kényeztetést.
- Hű, az aztán nem semmi! – Totálisan el voltam képedve. A varázslóvilág újra és újra elképesztett, kezdtem azt hinni, hogy minden meg lehet oldani egy kis mágiával. – Ó, Siminek is vannak ám pillanatai, mit ne mondjak. De egyszerűen imádom ezt a kis szőrgombócot. – Hajoltam le Simeriushoz. -  És hogy hívják a hódodat?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=400&post=486340#post486340][b]Árnyékirányító Zsombikamaru - 2015.04.01. 21:59[/b][/url]

Gwen

Azzal ébredt, hogy eridonos. Mármint nem csak így hipsz-hopsz, hogy csak úgy ott tért magához az álomból és pirosarany lett belőle, mert mondjuk a kastély összekeverte Ádival. Csak arra eszmélt rá, hogy bizony a szülei elintézték, hogy másik ház diákja legyen. Nem is akármelyiké, mert Ádinak szemmel kell tartani őt, sőt, még abban sem kételkedik, hogy Gréta nénivel is képesek voltak beszélni ez ügyben, vagy, ha nem, hát ráhagyták Védára, hogy beszéljen vele. Védu meg most elutazott, sárkányokat tanulmányoz, vagy mit csinál, a lényeg, hogy nincs itt. Márpedig milyen jó lenne, ha itt lenne. Lenne mindig kávé reggel, még mielőtt Ella megissza. Meg lehetne kérdezni tőle és ritka érdekeseket mesélne sárkányokról, már amikor nem temeti maga alá a munka. Most azonban be kell érni nélküle egy ideig, úgyhogy... nincs is úgyhogy. Be kell érni Véda nélkül. Kávé nélkül. Vége a világnak. Ella kéne legalább és néhány nagyon okos kérdés tőle, amit nem lehet követni. Vagy jönne vissza Zsófi, bár az Edictum különkiadása már bogarat ültetett a fülébe, hogy nem fog. Ki tudja, sose ad biztos választ, hogy mikor is tér vissza. A gondolatra nagyot sóhajtva mászik fel végül Zsombikánk a hintára, aztán annak a láncában megkapaszkodva kicsit egyensúlyoz, amíg a rúdra nem tornázza fel magát, majd húzódzkodik egyet szépen. Aztán még egyet. Aztán még egyet. A legutóbbi pszichomókus legalább mondott valami használhatót. Úgy vélekedett, hogy talán némi sportot kellene űznie, és máris nem lenne annyi energiája, amit holmi random dührohamokra pazaroljon. Ádi már egyébként is meg tudja védeni magát, neki meg ki kell tölteni a hirtelen támadt sok idejét. Ez tökéletes. Már csak Lorelei-hoz kell eljutni, mert olyasmit mondott, hogy talán a szemével tudna kezdeni valamit, és akkor igazán jó is lenne minden. Nagy levegőt vesz, még egyszer felhúzza magát közben, aztán szusszantva egy nagyot elengedi a rudat és lehuppan a földre. Zsebre dugja a kezeit és egy útjába tévedő kavicsot kezd rugdosni, miközben azon töpreng máris, mivel is kellene kezdeni a hátralévő teendői rendezését. Lorelei a legijesztőbb egyelőre mind közül, talán vele, vagy őt hagyja a végére?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=400&post=488628#post488628][b]Kolf-Podmaniczky Gwen Blake - 2015.04.05. 13:33[/b][/url]

Megérti, hogy április elseje volt meg minden, de az egy kicsit sok, hogy egyszeriben kislánnyá változtatta valaki. Most kivételesen nem haragszik az illetőre, mert legalább a saját nemében maradt, de szívesen visszaváltozna. Azt hitte, hogy csak egy napig fog tartani, de tévedett, így most nincs mit tenni meg kell várni azt a bizonyos időpontot, amíg újra nagy nem lesz. Addig viszont nem tudja mit fog csinálni. Ma már csinált valami érdekeset, tehát meglocsolta a Művészetek tanárnőt. A nő arckifejezését elnézve nagyon meglepte a dolog, azonban nem hajtotta el a lánykát. Meghallgatta a verset és hagyta, hogy meglocsolják. Még mielőtt eljött volna, Gwen otthagyott neki pár rajzot, amit még régebben rajzolt. Nem tudta, hogy melyik nevét írja rá, így a régi is rákerült meg az új is.
Viszont nem sokat tartózkodhatott a kastélyban, mivel találkozott azzal a nénivel, aki az előkészítőben dolgozik és Gwent megint lerángatta oda. A szőke próbálta elmagyarázni, hogy Ő rendes iskolás, most vizsgázott és már negyedéves, a nő nem akarta elhinni. Így lerángatta az oviba a szőkét, akinek viszont nem volt kedve ott maradni. Régebben biztos kapott volna az alkalmon, de most inkább próbálná kitalálni, hogy mi legyen. Egy kis tervet is kitalált, hogy miként szökhetne meg, mivel a pálcáját nem vették el, így könnyű volt a dolga. A vigyázó tanárok figyelmét könnyű elterelni. Megkért egy másik diákot, hogy csináljon valami bajt és addig Ő szépen kisomfordált. A legközelebbi megálló a játszótér. Nem tudja, hogy miért jön ide, talán találkozni fog egy ismerős. A sietségben nem figyel a lába el és neki megy egy fiúnak, ennek következtében pedig elesik.
- Aúú - csak ennyit tud mondani. Ebben a testben sokkal gyengébb és törékenyebb.  Nem is tud olyan gyorsan futni, erőset ütni, mint általában, de ez most nem fontos. Feláll, majd lesöpri magáról a port és felnéz a fiúra. Helló!

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=400&post=488709#post488709][b]Árnyékirányító ZsomBikamaru - 2015.04.05. 15:45[/b][/url]

Újabb morgós napra virradt, bár ez különösebben nem ritkaság, ha róla van szó. Még szerencse, hogy ez a legutóbbi orvosi jó tanács - hogy hogyan vezesse le a feszültséget olyan módon, aminek az eredménye nem lesz testi vagy lelki sérülés -, beválni látszik. Meglehetősen rövid időn belül lélegzik fel kicsit felszabadultabban most is, még ha jelen pillanatban nem is olyan egyszerű a gond, mint amikor dührohamról van szó például, de legalább összeszedettebben bír gondolkodni, az is valami. Át is futja, miket kellene még mostanság elintéznie, és egy kavicsot rugdosva indul útnak, hogy az egyik legvészesebbnek tűnő napirendi ponton essen túl: megkeresni Lorelei-t. Megígérte, hogy valamikor benéz egy tüzetesebb vizsgálatra, hogy kiderüljön, tényleg lehet-e segíteni a szemén, és láthatja-e újra a színeket. A gondolat, hogy megint láthatná őket, futólag felvillanyozza, azonban gyorsan el is hessegeti, mert még túlságosan beleélné magát a dolgokba és nagyot koppanna a végén. Inkább a kőre figyel egy fél percig, de ez is elég, hogy ne vegye észre, hogy nincs egyedül és az a valaki, aki még itt tartózkodik, éppen felé tart. Bumm. Egymásnak is csapódnak sikeresen. Nem ez a Nagy Bumm, az már megtörtént jóval régebben, de azért elég nagynak nevezné, ha őt kérdezi valaki, mert majdhogynem sikerül átesni az útjába akadó kislányon. Ja, hogy ez a játszótér. El is felejtette, hogy esetleg ez már nem éppen a leginkább neki való helyszín, de amíg előkészítős volt, mindig is ez volt a kedvenc helye a faluban és ez most, röpke három évvel később sem változott. Elhúzza a száját kelletlenül felmordulva, és amint sikerült visszabillenni az egyensúlyába és megállni a lábán, végignéz a lányon. Nem tűnik ismerősnek, hiába szemléli, biztos még új az előkészítőben.
- Hahó. Ha jól emlékszem, nem ilyenkor van kimenő. Vagy változott a napirend, amióta nem vagyok előkészítős, vagy épp meglógtál, és az a gyanúm, hogy utóbbi, különben több lenne itt az élet. Szóval... merre, kishölgy? - kérdezi, amint rájön, hogy a lány valamiben sántikál. Fogalma sincs, hogy ezt mire lehetne felhasználni, ha kiderül, hogy nem csal a szimata, de a titok az titok, remekül lehet vele kereskedni, és sose lehet tudni, mikor jön igazán jól, még ha jelen pillanatban hasznavehetetlennek is tűnik.  

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=400&post=491481#post491481][b]Bujdosó Nándor - 2015.04.09. 22:05[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=400&post=491495#post491495][b]Szombat Anna - 2015.04.09. 22:31[/b][/url]

 Aznap két különös dolog történt vele. Először is, hogy kapott egy levelet. Ez már magában furcsaságnak számított, hisz soha egyszer sem kapott senkitől semmit. A másik dolog, hogy a címzett nem Szombat Anna, hanem a Bójai Gyermekotthonos Anna. Aztán még volt egy-két apró furcsaság, ami már nem is számít igazán. Például, hogy nem volt rajta aláírás. Meg, hogy egy... bocsánat, két mondat volt csak rajta. Aztán hogy jó eséllyel takarodó után érne vissza. És még sorolhatná azokat, amik még eszébe jutottak. De hát ő nem az a fajta, aki csak úgy elfut egy újabb kaland elől. Ráadásul túl kíváncsi, ki lehet az, és mit akarhat végül is. Pont tőle.
 Ki is osont meglehetősen óvatosan a kastélyból, miközben folyton azon agyalt ki lehet az. Talán valami diák. Fiú, vagy valami ilyesmi. Áh, ugyan. Azok őt messziről kerülik. Meg diák nem Bogolyfalvára beszélne meg találkozót, hanem a kastélyon belül. Vagy lehet, hogy külsős! Valami cserediák, vagy olyan, aki nem a kastélyban él. Igen, ennek már van realitása.
 Vagy az is lehet, hogy az a fura alak az állomásról küldött valakit utána. A legutóbbi találkozásuk óta folyamatosan azon jár az agya ki az, és honnan tud ennyit róla.
 Nagy sóhajok közepette ütemesen szedte a lábát, és érezte, amint szíve egyre hevesebben kalapál.
 Talán szervkereskedők, vagy házimanó helyett akarják eladni valami nagymenő varázslónak, akinek a hobbija, hogy fiatal lányokat gyűjt maga köré.
 Erre a gondolatra megtorpant, majd hevesen megrázta a fejét. Áh, ez képtelenség, túl sok könyvet olvasott.
 Belépett a játszótér kapuján és felmérte a terepet. Csak egy férfi ült a hintán, de biztosan nem ő írt neki, így el is indult a játszótér másik végébe, hogy bevárja az illetőt. Aki remélhetőleg korabeli. Magas. Szőke, meg kékszemű ésatöbbi.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=400&post=491506#post491506][b]Bujdosó Nándor - 2015.04.09. 23:07[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=400&post=491510#post491510][b]Szombat Anna - 2015.04.09. 23:30[/b][/url]

 Hallotta, amint a hinta nyikorgása megszűnik, de nem tulajdonított neki túl nagy jelentőséget. Vagy elmegy vagy... Tényleg el akarják adni házimanónak. Most fogják elrabolni. Halkan szedte a levegőt, a lépéseit pedig felgyorsította.
 Nem is mert hátrafordulni, csak míg el nem érte a kerítést. Akkor pedig hirtelen élesen megpördült, és bizony majdnem beleütközött a mögötte osonó férfiba. Fel is sikoltott volna ijedtében, ha nem akad a torkán a hang. Az ismeretlen, csupaszőr fura szerzett a nevén szólította. Úgy tűnik, manapság mindenki ismeri a nevét. Főleg azok, akik kifejezetten veszélyesnek is tűnnek.
 A következő kijelentése azonban végképp kiverte a biztosítékot. Most már biztos volt benne, hogy el akarják rabolni. Ráadásul ezek a kézmozdulatok... Lehetnek akár valami nonverbális varázslás bonyolult jelei, amivel könnyedén elviheti. Vagy előtte akár még ki is használhatja helyzetét.
 Gyorsan kellett cselekednie. Már lendült a lába, hogy egy jó nagyot rúgjon bele, mikor kimondta a harmadik állítását is. Annyira ledöbbent a hallottaktól, hogy elfelejtette a lábát megállítani, így az erőt nem kímélve, bár már céltalanul fejezte be pályáját.
 - Mi van?
 Oké, lehet, hogy illetlenség csak így rákérdezni, de hát mindenki hallotta, mit mondott az előbb! Körbe is nézett, hogy van-e még valaki ilyenkor errefelé, de egy lelket sem látott. Sőt, az is lehet, hogy csak elterelés. Hisz amit kiderített, hogy az ő apja diliházban van, nem?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=400&post=491512#post491512][b]Bujdosó Nándor - 2015.04.09. 23:56[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=400&post=491655#post491655][b]Szombat Anna - 2015.04.10. 14:31[/b][/url]

 Hogy nem beszéli a magyart? Honnan jött ez a figura? Egy másik bolygóról? Ilyen bemutatkozással akár még hihető is lenne.
 - Hogy mi a baj? - A kezdeti döbbenetnek és a még előtte lévő félelemnek és izgatottságnak már nyoma sem volt. Most inkább felháborodott és dühös volt a rossz tréfa miatt.
 Nem, egy percig sem hitte el, hogy a férfi normális és azt sem, hogy az apja. Talán valaki jól utánajárt a dolgainak, és ezt kihasználva egy jó napot akart magának szerezni. Csakhogy ez igazán sértő és gyerekes.
 - Először is, fogalmam sincs, ki a fene vagy. Jobban teszed, ha megmondod annak, aki felbérelt, hogy le lehet rólam szállni, rendben? Ez egy igazán undorító vicc volt!
 Hevesen hadonászott a kezeivel, miközben beszélt. Hiába, mikor ideges nem mindig tud mit kezdeni a végtagjaival, és legjobban így tudja levezetni frusztrációját. Bár régebben így csak gyakran fejbe kólintotta a körülötte állókat.
 Ezzel a kijelentésével ki is kerülte a férfit, és sietős léptekkel a kijárat felé indult. Aztán meggondolta magát, és megállt, hátrafordult, hogy még utoljára jól kiossza az illetőt.
 - Máskülönben ki volt az, hmm? Valami hülye rellonos? Vagy egyszerűen csak csináljunk hülyét a leggyengébb láncszemből? Ha azt hiszik, hogy ez vicces, hát nagyon tévednek, oké? Ha megtudom, ki volt az, esküszöm az igazgatóhoz fogok fordulni!

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=400&post=491760#post491760][b]Bujdosó Nándor - 2015.04.10. 20:27[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=400&post=492249#post492249][b]Szombat Anna - 2015.04.11. 19:14[/b][/url]

 Nem is igazán foglalkozott vele, miket hadovál össze a férfi. El volt ő foglalva a fejében kavargó zaklatott gondolatokkal. Még szerencse is, különben ha meghallotta volna a másik mondatait, melyeknek lényegében semmi köze nem volt az ő mondandójához, akkor talán abban a pillanatban elmenekült volna. Bár kimondottan közel állt hozzá, mikor az egyre furábban viselkedő szakállas megragadta a karját.
 Aztán kimondta a varázsszót. Vagyis nevet. Dorottya említésére Anna megmerevedett, és fejében újrafutott az egész beszélgetés. Azok a zavart mondatok, meg hogy állítólag ő az apja. Dorottya biztosan nem adott volna ki információkat, ha nem lett volna biztos a dolgában. Szóval akkor ez azt jelenti...
 - Te vagy az apám?
 Igen, megdöbbent. Ezt az információt azért nehéz befogadni így, tizenhét év után. Ráadásul a legtöbb dolog, amit fél évvel ezelőtt kiderített, hogy elmegyógyintézetbe zárták. Ez már megint egy olyan dolog, aminek köszönhetően még kevesebb bizalmat táplált újdonsült rokona felé.
 Hátrébb lépett két lépést és kezeivel átölelte saját magát. Aztán végigmérte a meglehetősen furán öltözködő egyént. Hogy lehetne pont ő az apja? Hisz még a nevét sem tudja!
 - Mit akarsz itt?