Ha lekanyarodsz a Boglyas térről balra amerre a lakósor kezdődik, és a második ház után elkanyarodsz jobbra egy kis utcán át egy nagy területre jutsz, melyen számos színes, és tekergő játék kapott helyet. Vannak itt különböző mászókák, melyek alagutakkal vannak tarkítva, hinták, csúszdák több méretben, és formában. A legmagasabb csúszda majdnem két méter magas és rengeteg kanyar van benne. Mindegyik képes hangot kiadni, ha a gyermek még nem múlt el tíz éves. Vannak forgó és ugráló játékok, melyek direkt úgy lettek kifejlesztve, hogy lekössék és mégis fejlesszék a kicsik ügyességét. Természetesen a szülőkre is gondoltak, így a kő asztalok két oldalán szintén kőből készült padokat helyeztek el, hogy amíg a kicsit játszanak a felnőttek tudjanak kicsit beszélgetni.
|
|
|
Gwen
Azzal ébredt, hogy eridonos. Mármint nem csak így hipsz-hopsz, hogy csak úgy ott tért magához az álomból és pirosarany lett belőle, mert mondjuk a kastély összekeverte Ádival. Csak arra eszmélt rá, hogy bizony a szülei elintézték, hogy másik ház diákja legyen. Nem is akármelyiké, mert Ádinak szemmel kell tartani őt, sőt, még abban sem kételkedik, hogy Gréta nénivel is képesek voltak beszélni ez ügyben, vagy, ha nem, hát ráhagyták Védára, hogy beszéljen vele. Védu meg most elutazott, sárkányokat tanulmányoz, vagy mit csinál, a lényeg, hogy nincs itt. Márpedig milyen jó lenne, ha itt lenne. Lenne mindig kávé reggel, még mielőtt Ella megissza. Meg lehetne kérdezni tőle és ritka érdekeseket mesélne sárkányokról, már amikor nem temeti maga alá a munka. Most azonban be kell érni nélküle egy ideig, úgyhogy... nincs is úgyhogy. Be kell érni Véda nélkül. Kávé nélkül. Vége a világnak. Ella kéne legalább és néhány nagyon okos kérdés tőle, amit nem lehet követni. Vagy jönne vissza Zsófi, bár az Edictum különkiadása már bogarat ültetett a fülébe, hogy nem fog. Ki tudja, sose ad biztos választ, hogy mikor is tér vissza. A gondolatra nagyot sóhajtva mászik fel végül Zsombikánk a hintára, aztán annak a láncában megkapaszkodva kicsit egyensúlyoz, amíg a rúdra nem tornázza fel magát, majd húzódzkodik egyet szépen. Aztán még egyet. Aztán még egyet. A legutóbbi pszichomókus legalább mondott valami használhatót. Úgy vélekedett, hogy talán némi sportot kellene űznie, és máris nem lenne annyi energiája, amit holmi random dührohamokra pazaroljon. Ádi már egyébként is meg tudja védeni magát, neki meg ki kell tölteni a hirtelen támadt sok idejét. Ez tökéletes. Már csak Lorelei-hoz kell eljutni, mert olyasmit mondott, hogy talán a szemével tudna kezdeni valamit, és akkor igazán jó is lenne minden. Nagy levegőt vesz, még egyszer felhúzza magát közben, aztán szusszantva egy nagyot elengedi a rudat és lehuppan a földre. Zsebre dugja a kezeit és egy útjába tévedő kavicsot kezd rugdosni, miközben azon töpreng máris, mivel is kellene kezdeni a hátralévő teendői rendezését. Lorelei a legijesztőbb egyelőre mind közül, talán vele, vagy őt hagyja a végére?
|
|
|
Árnyékirányító Zsombikamaru Nyugodjék békében!
offline RPG hsz: ? Összes hsz: ?
|
Írta: 2015. április 1. 21:59
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=400&post=486340#post486340][b]Árnyékirányító Zsombikamaru - 2015.04.01. 21:59[/b][/url] Gwen
Azzal ébredt, hogy eridonos. Mármint nem csak így hipsz-hopsz, hogy csak úgy ott tért magához az álomból és pirosarany lett belőle, mert mondjuk a kastély összekeverte Ádival. Csak arra eszmélt rá, hogy bizony a szülei elintézték, hogy másik ház diákja legyen. Nem is akármelyiké, mert Ádinak szemmel kell tartani őt, sőt, még abban sem kételkedik, hogy Gréta nénivel is képesek voltak beszélni ez ügyben, vagy, ha nem, hát ráhagyták Védára, hogy beszéljen vele. Védu meg most elutazott, sárkányokat tanulmányoz, vagy mit csinál, a lényeg, hogy nincs itt. Márpedig milyen jó lenne, ha itt lenne. Lenne mindig kávé reggel, még mielőtt Ella megissza. Meg lehetne kérdezni tőle és ritka érdekeseket mesélne sárkányokról, már amikor nem temeti maga alá a munka. Most azonban be kell érni nélküle egy ideig, úgyhogy... nincs is úgyhogy. Be kell érni Véda nélkül. Kávé nélkül. Vége a világnak. Ella kéne legalább és néhány nagyon okos kérdés tőle, amit nem lehet követni. Vagy jönne vissza Zsófi, bár az Edictum különkiadása már bogarat ültetett a fülébe, hogy nem fog. Ki tudja, sose ad biztos választ, hogy mikor is tér vissza. A gondolatra nagyot sóhajtva mászik fel végül Zsombikánk a hintára, aztán annak a láncában megkapaszkodva kicsit egyensúlyoz, amíg a rúdra nem tornázza fel magát, majd húzódzkodik egyet szépen. Aztán még egyet. Aztán még egyet. A legutóbbi pszichomókus legalább mondott valami használhatót. Úgy vélekedett, hogy talán némi sportot kellene űznie, és máris nem lenne annyi energiája, amit holmi random dührohamokra pazaroljon. Ádi már egyébként is meg tudja védeni magát, neki meg ki kell tölteni a hirtelen támadt sok idejét. Ez tökéletes. Már csak Lorelei-hoz kell eljutni, mert olyasmit mondott, hogy talán a szemével tudna kezdeni valamit, és akkor igazán jó is lenne minden. Nagy levegőt vesz, még egyszer felhúzza magát közben, aztán szusszantva egy nagyot elengedi a rudat és lehuppan a földre. Zsebre dugja a kezeit és egy útjába tévedő kavicsot kezd rugdosni, miközben azon töpreng máris, mivel is kellene kezdeni a hátralévő teendői rendezését. Lorelei a legijesztőbb egyelőre mind közül, talán vele, vagy őt hagyja a végére?
|
|
|
|
Kolf-Podmaniczky Gwen Blake INAKTÍV
=^.^= Sóginéni offline RPG hsz: 589 Összes hsz: 12926
|
Írta: 2015. április 5. 13:33
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=400&post=488628#post488628][b]Kolf-Podmaniczky Gwen Blake - 2015.04.05. 13:33[/b][/url] ZsombikamaruRuha | Húsvét vasárnap Megérti, hogy április elseje volt meg minden, de az egy kicsit sok, hogy egyszeriben kislánnyá változtatta valaki. Most kivételesen nem haragszik az illetőre, mert legalább a saját nemében maradt, de szívesen visszaváltozna. Azt hitte, hogy csak egy napig fog tartani, de tévedett, így most nincs mit tenni meg kell várni azt a bizonyos időpontot, amíg újra nagy nem lesz. Addig viszont nem tudja mit fog csinálni. Ma már csinált valami érdekeset, tehát meglocsolta a Művészetek tanárnőt. A nő arckifejezését elnézve nagyon meglepte a dolog, azonban nem hajtotta el a lánykát. Meghallgatta a verset és hagyta, hogy meglocsolják. Még mielőtt eljött volna, Gwen otthagyott neki pár rajzot, amit még régebben rajzolt. Nem tudta, hogy melyik nevét írja rá, így a régi is rákerült meg az új is. Viszont nem sokat tartózkodhatott a kastélyban, mivel találkozott azzal a nénivel, aki az előkészítőben dolgozik és Gwent megint lerángatta oda. A szőke próbálta elmagyarázni, hogy Ő rendes iskolás, most vizsgázott és már negyedéves, a nő nem akarta elhinni. Így lerángatta az oviba a szőkét, akinek viszont nem volt kedve ott maradni. Régebben biztos kapott volna az alkalmon, de most inkább próbálná kitalálni, hogy mi legyen. Egy kis tervet is kitalált, hogy miként szökhetne meg, mivel a pálcáját nem vették el, így könnyű volt a dolga. A vigyázó tanárok figyelmét könnyű elterelni. Megkért egy másik diákot, hogy csináljon valami bajt és addig Ő szépen kisomfordált. A legközelebbi megálló a játszótér. Nem tudja, hogy miért jön ide, talán találkozni fog egy ismerős. A sietségben nem figyel a lába el és neki megy egy fiúnak, ennek következtében pedig elesik. - Aúú - csak ennyit tud mondani. Ebben a testben sokkal gyengébb és törékenyebb. Nem is tud olyan gyorsan futni, erőset ütni, mint általában, de ez most nem fontos. Feláll, majd lesöpri magáról a port és felnéz a fiúra. Helló!
|
|
|
|
Árnyékirányító ZsomBikamaru Nyugodjék békében!
offline RPG hsz: ? Összes hsz: ?
|
Írta: 2015. április 5. 15:45
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=400&post=488709#post488709][b]Árnyékirányító ZsomBikamaru - 2015.04.05. 15:45[/b][/url] GwenÚjabb morgós napra virradt, bár ez különösebben nem ritkaság, ha róla van szó. Még szerencse, hogy ez a legutóbbi orvosi jó tanács - hogy hogyan vezesse le a feszültséget olyan módon, aminek az eredménye nem lesz testi vagy lelki sérülés -, beválni látszik. Meglehetősen rövid időn belül lélegzik fel kicsit felszabadultabban most is, még ha jelen pillanatban nem is olyan egyszerű a gond, mint amikor dührohamról van szó például, de legalább összeszedettebben bír gondolkodni, az is valami. Át is futja, miket kellene még mostanság elintéznie, és egy kavicsot rugdosva indul útnak, hogy az egyik legvészesebbnek tűnő napirendi ponton essen túl: megkeresni Lorelei-t. Megígérte, hogy valamikor benéz egy tüzetesebb vizsgálatra, hogy kiderüljön, tényleg lehet-e segíteni a szemén, és láthatja-e újra a színeket. A gondolat, hogy megint láthatná őket, futólag felvillanyozza, azonban gyorsan el is hessegeti, mert még túlságosan beleélné magát a dolgokba és nagyot koppanna a végén. Inkább a kőre figyel egy fél percig, de ez is elég, hogy ne vegye észre, hogy nincs egyedül és az a valaki, aki még itt tartózkodik, éppen felé tart. Bumm. Egymásnak is csapódnak sikeresen. Nem ez a Nagy Bumm, az már megtörtént jóval régebben, de azért elég nagynak nevezné, ha őt kérdezi valaki, mert majdhogynem sikerül átesni az útjába akadó kislányon. Ja, hogy ez a játszótér. El is felejtette, hogy esetleg ez már nem éppen a leginkább neki való helyszín, de amíg előkészítős volt, mindig is ez volt a kedvenc helye a faluban és ez most, röpke három évvel később sem változott. Elhúzza a száját kelletlenül felmordulva, és amint sikerült visszabillenni az egyensúlyába és megállni a lábán, végignéz a lányon. Nem tűnik ismerősnek, hiába szemléli, biztos még új az előkészítőben. - Hahó. Ha jól emlékszem, nem ilyenkor van kimenő. Vagy változott a napirend, amióta nem vagyok előkészítős, vagy épp meglógtál, és az a gyanúm, hogy utóbbi, különben több lenne itt az élet. Szóval... merre, kishölgy? - kérdezi, amint rájön, hogy a lány valamiben sántikál. Fogalma sincs, hogy ezt mire lehetne felhasználni, ha kiderül, hogy nem csal a szimata, de a titok az titok, remekül lehet vele kereskedni, és sose lehet tudni, mikor jön igazán jól, még ha jelen pillanatban hasznavehetetlennek is tűnik.
|
|
|
|