Ha lekanyarodsz a Boglyas térről balra amerre a lakósor kezdődik, és a második ház után elkanyarodsz jobbra egy kis utcán át egy nagy területre jutsz, melyen számos színes, és tekergő játék kapott helyet. Vannak itt különböző mászókák, melyek alagutakkal vannak tarkítva, hinták, csúszdák több méretben, és formában. A legmagasabb csúszda majdnem két méter magas és rengeteg kanyar van benne. Mindegyik képes hangot kiadni, ha a gyermek még nem múlt el tíz éves. Vannak forgó és ugráló játékok, melyek direkt úgy lettek kifejlesztve, hogy lekössék és mégis fejlesszék a kicsik ügyességét. Természetesen a szülőkre is gondoltak, így a kő asztalok két oldalán szintén kőből készült padokat helyeztek el, hogy amíg a kicsit játszanak a felnőttek tudjanak kicsit beszélgetni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=400&post=385348#post385348][b]Dwayne Warren - 2014.09.15. 16:35[/b][/url]

A léptei visszhangját elnyelik a szorosan egymás mellett álló házfalak, ahogy kimerülten a kastély irányába ballag. az esték egy ideje hűvösbe fordultak már, ő azonban pólóban sétál a kihalt utcákon, valahogy furcsán lázasnak érzi a testét. a feje enyhén kóvályog, az egyik lábába néha fájdalom nyilall, ha helytelenül lép rá.
Az animágia tanulás szenvedéssel jár. Alexa mindig emlékeztette erre, amikor reszketve borogatta a kificamodott vállát vagy épp ha ezredik alkalommal eredt el az orra vére és folyt végig a ruháján. Most is épp tőle vánszorog hazafelé a beiktatott gyakorlást maga mögött tudva. Kudarcélmény. Ma semmi sem sikerült. Mióta az élete egy rándulással a feje tetejére fordult, az egyébként is gyenge koncentrációs képessége is rengeteget romlott. Nem megy, nem fog menni. Talán hagynia kellene az egészet a fenébe.
Nem egy láncdohányos, azonban egy mélyről jövő érzés azt sugallja, jó lenne egy cigi. Nagy kár, hogy rég nem hord magánál olyasmit, a lakása pedig annyira messze van, fene belé, inkább a kastélyban éjszakázik ma. Egy mordulással lép át egy nagyobb, járdaszéli tócsát, ami a tegnapi esőzés eredménye. Az útját levágni igyekezve sétál be az üres játszótér kapuján, hogy ezzel megspóroljon egy nagyobb kitérőt a kastély irányába.
A lába alatt több évtizedes homokból nő ki a nedves fű. Valaki pedig motyog a közelben. Ezek szerint nem ő az egyetlen, aki még fenn van ilyen későn, bár a nő nem úy fest, mint aki hazafelé tartana. A nő... Zója?
   -  Oszt' Minára meg ki vigyáz?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=400&post=385385#post385385][b]Dwayne Warren - 2014.09.15. 18:22[/b][/url]

Ki tudja, milyen szentimentális vagy épp önkínzó motiváció folytén, de ahelyett, hogy megfordulna és folytatná az útját, nem hogy megáll, hanem egyenesen közelebb is lépdel hozzá. Nem kellene ezt tennie, nyilvánvalóan tudja, hiszen ahányszor a nő (vagy inkább bármelyik nő?) beteszi az életébe a lábát, hónapokkal később hatalmas rumlit hagyva maga után távozik. Ám, ahogy pár pillanatnyi hezitálás után a doboz felé nyúl, egy esti cigi még tényleg nem ártott meg senkinek.
   -  Mit csinálsz te az iskolában?
Gondolkodás nélkül ül le a padra ő is, a kellőnél nagyobb távolságot tartva, mintha a volt barátnője bármelyik pillanatban rátámadhatna. Néha egészen gyerekes, ahogy viselkedik, ennyi év távlatában pedig ideje lenne beforrnia a vélt és valós sérüléseknek is. a pálcája után kutat, hogy azzal gyújtsa meg a szálat. A számára ócska, gyenge európai cigaretta fényesen felizzik a kezében.
Zója az iskolában. Volt idő, hogy erre ingerülten fejezte volna ki a véleményét, ám most túlságosan csüggedt ehhez. Szuper. Nem elég neki, hogy először a minisztériumban támadja meg azzal, hogy szereti - hahaha, mekkora marhaság! -, ráadásul a környékre költözik, még az iskolába is beeszi magát. Mormog valamit, fölnéz az égre, kifújja a füstöt.
Dwayne, kelj föl és állj tovább, minek állsz szóba vele?
   -  Ja. Gondoltam rá - oldalra pillant a nőre - Elvégre az enyém, nem?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=400&post=385448#post385448][b]Dwayne Warren - 2014.09.15. 19:29[/b][/url]

Hosszasan figyeli a fölfelé kavargó füstöt, az érzékelését próbálja inkább arra összpontosítani a sajgó végtagjai helyett. ma ismét kificamította a vállát, Alexa tette helyre, a nyoma azonban lüktet, fáj és zsibbad. Mindez azért, hogy e felejtse el a mai fontos leckét: ha nem figyel, az akár az életébe is kerülhet.
   -  Tanár...
Halkan ismétli meg a szót, a fejét a nő felé dönti, végül elvigyorodik. Tanár. nyilvánvaló, mi más is lenne az ő mindig akaratos, céltudatos Zójája. Emlékszik, majdnem másfél évtizeddel korábban, egy nagyon, nagyon meleg nyári napon egy rozoga, piros kocsi platóján elhangzott egy hasonló beszélgetés. Igen, komolyan aurornak tanultam, bizonygatta akkor némileg kihúzva magát, most végeztem, egy hónap múlva kezdek. Akkor Zója nevetett rajta úgy, mint ő most, ezen a képtelen elképzelésen.
A tekintete visszakúszik a felhőkkel szabdalt, ám csillagos ég felé.
   -  Elvégre az egyetlen gyerekem. Nem is nagyon hiszem, hogy lesz több. Valakinek meg csak tovább kellene vinni a nevet - megvonja a vállát, mintha tényleg csak ilyen praktikus okok motiválnák - De aztán nem tudom, hogy megy ez. Gondolom kell egy halom papír. Fogalmam sincs.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=400&post=385535#post385535][b]Dwayne Warren - 2014.09.15. 20:22[/b][/url]

Biztosan jó tanár lesz a nőből. Ezt már akkor megmondta volna, amikor röpke ideig pszichológusként dolgozott a kastélyban. A tantárgyra azonban nem kérdez rá, valahogy ebbe bele se gondol. A gondolatai leragadtak a ponton, hogy minden nap egy épületben fognak lófrálni, ki tudja, ne adj' Isten még találkozniuk is kell. Sokat. Sokszor.
Férfiember legyen a talpán, akinek ez nem okoz valamilyen problémát, különösképp akkor, ha a hivatalos barátnője egy fél világgal arrébb tartózkodik. Talán vissza se tér soha.
   -  Miért mondod most ezt?
Hirtelen, megrettenve kérdez vissza. A szál füstölög a mozdulatlanná vált kezében, ő pedig megütközve bámulja a nőt. Tessék, ő mindent megtett. Békejobbot nyújtott, hiszen idejött beszélni vele, Zója pedig veszi a bátorságot és ezzel a témával hozakodik elő. Hát tényleg semmiből sem tanul?
Tényleg nem érzi, hogy ez mennyire kényes és fájó?
Lesüti a szemét, félszegen szív bele a cigarettába. A hamu a cipője mellé hullik a homokba.
   -  Jól. Kissé... hát Léna elment. Dolgozni. Messzire. Kicsit úgy... - hiányzik? De egy férfi nem mond ilyet - furcsa még.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=400&post=386622#post386622][b]Dwayne Warren - 2014.09.17. 17:04[/b][/url]

Köhög, elfordítja az arcát a nőről. Régen volt és elmúlt az, ami köztük történt, kár rágódni rajta,, úgysem lehet megváltoztatni már. Ez persze nem jelenti, hogy a férfiúi makacssága nem késztetné arra, hogy minden bizonnyal az élete végéig látens mód utálja Zóját emiatt, mindössze csámcsogni nem akar róla többet. Még, hogy több gyerek. Ez az egy is bőven túl sok.
Beleszív a cigarettába, ingatja a fejét. Rég nem dohányzott, talán a múlt hónapban vagy azelőtt, sosem volt kifejezetten a függője ennek. Néha jól esik, ám maga sem tudná megfogalmazni, miért. A gyermekkora szagát juttatja az eszébe, ahogyan az apja pöfékelt mindig a fotelében, miközben az újságot olvasta.
Ahogy Zója hozzáér, összerezzen kissé. Anélkül, hogy ránézne, ő is elhúzza a kezét, úgy tesz, mintha semmi, de a világon semmi sem történt volna. Valójában tényleg így van.
   -  Azt mondta, visszajön. Remélem. Itt hagyta a házát meg minden, sz'al muszáj lesz.
A pad deszkáján végighúzva nyomja el a csikket, majd dobja le maga mellé a homokba. Összedörzsöli a tenyereit, végül feláll.
   -  Elkísérhetlek egy darabon. Úgyis arra megyek.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=400&post=421618#post421618][b]Dwayne Warren - 2014.11.15. 20:41[/b][/url]

A fotócipője egy hártyásodott felszínű pocsolyába csobban, a léptei monoton dobogása töri meg a környék mély csöndjét. Utcalámpák és árnyas fák haladnak el mellette, ahogy továbbfut, élvezve, hogy a fizikai fáradtság lassan utoléri az elme tompaságát benne. A fittségre valójában sosem fektetett különösebb hangsúlyt, az élet edzette olyanná, amilyen, ne pedig holmi konditeremben való izzadás - erre azonban időről időre szüksége van, hogy levezesse a feszültséget. Hol az erdő mélyén, hol a faluban, megteszi a maga köreit. Általában éjjel, egyedül, amikor a legbékésebb a környék.
A játszótér mellett, kifulladva lassít sétára. A lélegzete párája felgomolyog az utcalámpa gömbjének fényében. Felszisszen, a jobb kezét az oldalára szorítja, igyekszik, kihúzni magát, hogy csökkentse a rekeszizmába álló görcsöt, pedig ösztönösen összegörnyedne. Érzi, ahogy a pólója a pulóvere alatt a bőréhez tapad, a teste egészen felhevült már, így mégsem fázik. Körbenéz, a legközelebbi pad felé sántikál, köhög néhányat, hosszan vesz mély levegőket, újra és újra és újra...
Hallgatja a környék csöndjét, melyet csak a légzése nyugtalan ritmusa tör meg. Egy kutya ugat a távolban, egy ajtó csapódik, különben annyira csöndes, békés és szokatlanul hideg a falu. Épp, ahogy szereti.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=400&post=421675#post421675][b]Dwayne Warren - 2014.11.15. 21:38[/b][/url]

A falu templomának távolba vesző tornya felé pillant, melynek számlapja kísértetiesen lebegő fénykorongnak tűnik a távolból. Meggörnyed kissé, kifújja a levegőt, ismét kihúzza magát, majd visszafordul a pad felé...
   -  Holy sh...!
Egészen konkrétan hátratántorodik a hirtelen riadalomtól. A padon, ahol eddig egy teremtett lélek sem ült, most egy sötét csuklyás, hullasápadt arcú lány kuporog, ahogy egy groteszk, dagadt veréb. A gyér fényben mindössze ennyit lát belőle ugyanis, semmi többet és, valljuk be, semmi különösebben ijesztőt vagy természetfelettit.
A szíve hevesebben kalapál, a pulzusa jócskán megugrik, ám hamar megtalálja a maga egyensúlyát ismét. Elfúlva lélegzik ismét, tovább tapogatva az oldalát ujjatlan kesztyűs, összefagyott kezeivel.Mintha dohányozna, kavarog minden levegővételt követően a párája.
   - Mi a... hát anyádat ijesztgesd!
Durván förmed rá, hátrébb lép egyet, a tekintetét az ég felé fordítja. Ismét megtörli a homlokát. Persze, megtanulnak hoppanálni, ezzel rögtön úgy érzik, roppant vicces felbukkanni az ember háta mögött az éjszaka közepén, ráhozva a hideg frászt. Ezek a mai fiatalok...

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=400&post=421724#post421724][b]Dwayne Warren - 2014.11.15. 22:24[/b][/url]

Az orrán keresztül lélegzik, az ég felé bámulva, hagyva, hogy az oxigén jótékony hatása nyomán az oldala szúrása szép lassan alábbhagyjon. Most, hogy áll, a hűvös lassan átszivárog a pulóverén, hideg borzongásra kényszerítve a futástól leizzadt testét. A hajának kusza tincsei az arcához tapadnak, megrázza a fejét, hogy ne lógjanak a szemébe.
És akkor a lány feláll.
Dwayne-t igencsak kemény fából faragták, már ami a félelmi küszöbét illeti. Az évek során eleget tapasztalt ahhoz, hogy a veszélyekre bizonyos szintig tompává és érzéketlenné váljon. Annyiszor nézett farkasszemet pálcával vagy lőfegyverrel, hogy azt kár lenne összeszámolnia, és mégis...
Mégis ebben a lányban van valami rendkívüli. Valami egészen bizarr, valami...
Agyarak.
Ahogy a lány felé lép, ő vele szinkronban hátrálni kezd. A kezeit lassan feljebb emeli, a szája elnyílik, ahogy a légzése szaporábbá és szabálytalanná válik. A sárgás lámpafény különös árnyékba vonja a lány arcát... azt a bizonyos jelet azonban egészen biztos, hogy nem a képzelete festette a szájába. A szíve ritmusát a fülében hallja dübörögni, egy apró faág megreccsen, ahogy hátrálva rálép.
   -  Hagyj engem békén!
Szinte meglepi, ahogy végül megtalálja a hangját; meglepő durvasággal kiált rá. Ő azonban nem teljesen hülye, az életösztöne pedig tökéletesen a helyén van, hát hiába játssza meg magát, mindenkinek egészen egyértelmű, mennyire fél.
Nyel egyet, érzi a pálcáját a zsebében, ám bármennyire csábító a lehetőség, nem mer utána nyúlni. Dermedten néz farkasszemet vele, a hideg végigkúszik a gerincén, egyszer végigrázva az egész testét.
Hogy mennyire gyűlöli az éjlényeket...

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=400&post=421774#post421774][b]Dwayne Warren - 2014.11.15. 23:15[/b][/url]

Gyorsan pillant a háta mögé, mintha menekülőutat keresne. A kezeit tenyérrel előre tartja a levegőben, megadva magát annak, ami következik... bár inkább a zsibbasztó félelemtől mozdulatlanná dermedve.
Sokkal szorultabb helyzetben is volt már ennél, rövid és semmitmondó élete során. Nem szabadna pánikba esnie ettől, ám ezt egyedül az a buta, dermedt agya nem tudja. A bestiák, a varázslények, minden, aminek vérszopó foga van- ezek az ő gyengéi. A fegyverektől nem fél, az átkoktól sem. Az agyaraktól annál inkább.
Ösztönösen kapja a feje elé a kezeit, ahogy a hirtelen támadt szél hulláma végigsöpör a játszótéren. Falevelek kavarognak a lába körül, ő pedig összeszorított szemmel húzza össze magát, mint az ember, aki pofont vár... ám mégsem történik semmi. Hevesen dobogó szívvel hunyorog a szemébe hullott homokszemek miatt, a mellkasa fájóan dobog...
A neohippi frizura. Ez ékelődik kettejük közé, mintha egyenesen az égiek küldték volna a segítségére. Már-már csodálkozva ereszti le a kezeit, a férfi válla fölött átnézve kapja a tekintetét a vámpír nőre, majd vissza Adam tarkójára.
És ekkor megérti. A kötelék.
A felmentő hadsereg megérkezett.
   -  A vacsorád a te jó büdös...!
Értelemszerű szitkozódással fejezi be a mondatát, magából kikelve ordítva a lányra. Mintha áthatolhatatlan pajzsot tartottak volna elé, a szánalmas kis halandó oly' gyorsan találja meg a hangját ismét. Persze továbbra is szigorúan a férfi háta mögött marad, onnan azonban, akár egy pórázon tartott kölyökkutya, bizonyára szívesen folytatná az acsarkodást.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=400&post=421842#post421842][b]Dwayne Warren - 2014.11.16. 00:30[/b][/url]

Bár kívülről igazán úgy fest, a megmentője megérkeztével egészen kinyílt a csipája történetünk egyetlen halandójának, a gyomra még mindig akkora, mint egy nagyobb fajta, éretlen dió. Akárhogy nézzük, vagy kerülgetjük a kérdést, hármójuk közül ő áll legalacsonyabban abban a bizonyos táplálékláncban, különben pedig...
A tekintete a lányról Adamre kúszik, majd lassan vissza. Majd ismét a férfire. És mi van akkor, ha ezek ketten történetesen most megbeszélik, hogy inkább összefognak és jól elfogyasszák őt? Elvégre... hát ő tényleg nem tud túl sokat ezeknek a lényeknek a viselkedéséről, de a fajhoz való hűség lehet, hogy ezekben a ragadozókban is működik. Nincs kézzel fogható garanciája, hogy a jó társaság nem ihleti meg Kensingtont ahhoz, hogy inkább mégis jól csapra verje őt és a hölggyel együtt elkortyolgassák ebben a romantikus holdfényben.
Amíg Adam a fajtársához beszél, ő alig észrevehetően hátrál egy fél lépést. Borzasztó hányingere támad, a sápadtsága az arcára is kiül, a hirtelen magabiztosság az arcán pedig egymást kergető kétségekbe fordul.
Finom a véred, hallja Adam hangját jóval korábbról. Van, akinek elég jellegtelen az íze.
Nem gondolta volna, hogy valaha ezért fog könyörögni, de a játszótér sötétjében, fél lábbal a homokozóban taposva, egyszerre azon kapja magát, magában imádkozik, hogy a kinézetére kiüljön, valójában mennyire nem tápláló és undorító  íze van.
   - Mi a sz*rt keresel itt, mi? - emeli föl ismét a hangját, Adam válla fölött szólva a nőhöz. A férfi néma felszólítását vagy figyelmen kívül  hagyja, vagy még csak észre sem vette - Kotródj el innen, vagy rád hozom az egész minisztériumot!

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=400&post=476392#post476392][b]Dwayne Warren - 2015.03.14. 20:48[/b][/url]

Párát lélegez ki, a hintán előre dőlve lenéz a cipői mellett növekvő, zsenge, tavaszi fűszálakra. Hideg szél marja végig a tájat, az elhagyatott fém hinta csikorogva mozdul meg, a fák egymást karmolásszák hosszú, kopasz ujjaikkal. Végigborzong, a bőr kabátja nyakát összébb húzza magán, belehunyorog a köztéri gömblámpák sárga, döglött legyek pöttyözte fényébe. Nyolc órát mondott, azonban fél hét óta kuporog a padon, mint egy gazdájára váró, kiemelkedően hűséges kutya.
Szerencsétlen kicsi lány.
A papír a zsebén és a pulóvere anyagán is égeti az oldala bőrét, mintha az üzenet megpróbálná berágni magát a testébe. Súlyos szavak egy bántóan fehér papíron, az aurori munka legsúlyosabb feladata pedig most neki jutott. Még sosem csinált ilyet... az árvák, özvegyek, barátnők és megtört anyák tájékoztatásával külön személyzet foglalkozik, szakképzett pszichológusok és szociális munkások, akik tudják, mit tegyenek a tagadás és a riadalom első, döntő perceiben. Ez azonban más. Persze kimaradhatna belőle most is, beengedhette volna a kollégáit a kastélyba, akik délután félrevonták volna a lányt az egyik folyosón, hogy közöljék vele a híreket. De... nem. Nem akarta.
Görényke.
Felpillant, ahogy a kerítés nyikorgását hallja, nyel egyet, int a lánynak egy aprót. Addig nem szól, míg Cyanne közelebb nem ér.
   -  Nem akartalak ide rángatni. De van nálam valami, amit nem akartam a kastélyban odaadni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=400&post=476414#post476414][b]Dwayne Warren - 2015.03.14. 21:34[/b][/url]

A lány lépteinek hangját egészen elnyelik a játszótér homokjában növekvő fűszálak. Ajtó csapódását hallja, egy macska nyávogását, majd a hinta nyikorgását maga mellett. Vonakodva pillant a lány felé, először annak szürke kabátjára, a szeme aztán siklik fel a lámpafényben még a megszokottnál is sápadtabb arcra. A halából egészen kikopott már a kék, ezt szinte meglepetten állapítja meg, bár szóvá nem teszi.
   -  Hivatalos ügyben szeretnék beszélni veled. Részben. Részben pedig, mint valaki, aki ismer. Gondoltam jobb, ha tőlem tudod meg és nem vadidegenektől.
A hangja rekedt és száraz, lesüti a szemét, inkább a homokozó kopott, vörösesbarna szegélyét nézi Cyanne helyett. Egyszerre Kyle jár az eszében; ő, akit Oroszországban vesztett el, még egész fiatalon. A menyasszonya másnap kapta meg a hírt, ő nem látta az arcát, de még a gondolat borzalmától is felfordult a gyomra. Nem bírja a könnyeket, a reszketést, a sírást, azt, ha a vállára borulnak, neki pedig fogalma sincs, mit tegyen. Most meg tessék, önként vállalja fel mindezt... habár Cyanne erősebb annál. Sokkal erősebb, legfeljebb nem tudja.
A belső zsebébe nyúl, egy hófehér, lezáratlan borítékot nyújt át a lánynak.
   -  Sajnálom.  

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=400&post=476460#post476460][b]Dwayne Warren - 2015.03.14. 22:12[/b][/url]

Összeszorítja a száját, a tekintetük mindössze egy pillanatra találkozik, mielőtt a lány a borítékra nézne, ő pedig visszafordulna a játszótér felé. Egy elhagyatott, világoszöld lapát úgy áll ki a homokozóban gyermeki kezek által formált dombból, akár egy véres kard a mellkasból, ő az bámulja, meredten és kitartóan, míg a boríték szakad. Ő ismeri a tartalmát, ha nem is szó szerint, de tudja, mi áll egy ilyenben. Azt is tudja, hogy egy unott köztisztviselő körömfestés közben diktálta le a mágikus írógépének a sorokat egy mappából másolva, anélkül, hogy érdekelné, kinek az életét pecsételni meg vele.
Egy idő után mindenki immúnissá válik. Ő is. Látta a halottat, a fekete zacskó alól kilógó, hófehér, száraz kezeket, a maszatot, ami körülvette a testet és a krétát, amivel a mugli rendőrök rajzoltak. Az arcát nem. Abból állítólag nem sok maradt, ezt az amneziátoroktól tudja, akik később a vízautomata mellett tárgyalták meg a bosszantóan kora reggeli esetet. Egy ember volt, egy apa és munkatárs. De a parancsnokságon már csak egy iktatási szám a lap szélén.
A lány lélegzete megváltozik. Felé pillant, a haja alatt a szeme összeszűkül, az arcára ismeretlen kifejezés kúszik. A könnyek megcsillannak a lámpafényben, sötét színűen, akár csak a vér, ő azokat nézi, míg Cyanne arca le nem bukik, a teste pedig statikus rázkódásba kezd. Az ő gyomra kényelmetlenül fordul egyet, a tagjai pedig elhűlnek. Ó, a könnyek. Hogy utálja. Hogy utálja...
   -  Hé... - halkan szólal meg, bizonytalanul mozdul, a keze óvatosan és meglehetősen szerencsétlenül érinti meg a lány vállát - Rendben lesz minden.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=400&post=476759#post476759][b]Dwayne Warren - 2015.03.15. 17:40[/b][/url]

Dwayne Warrent kevesen neveznék empatikusnak azok közül, akik felületesen ismerik, ahogy a legtöbben. Szedd össze magad és ne bőgj - leggyakrabban ezzel emeli fel képzeletbeli falát önmaga és a könnyek közé, egy hanyag, netalán egészen durva megjegyzéssel, hogy a külvilág láthassa: ő sokkal keményebb, minthogy megtörjön.
Ő soha. Ő senki előtt. Ő senki miatt.
Pedig ha tudnák az igazságot... de nem tudják.
A kezét elhúzza a lánytól, az ujjait ráfonja a hinta hűvös láncára, a halántékát is hozzádönti, ismét visszapillant a szürreális diadallal meredező homokozólapát felé. Cyanne zokogásának hangja bejárja a fákat, a bokrokat, a közeli épületek falait, majd beleveszik az enyhe szélbe, akár egy elhaló sóhaj. Nem sürgeti, diszkréten pedig még csak nem is néz rá, akkor sem, amikor a lány felemeli a fejét és kérdez; nem hagyja, hogy a tekintete találkozzon a kisírt szemekkel.
   -  Ma elmentek hozzájuk. Megvannak erre a megfelelő emberek.
Az ujjai végigzongoráznak a láncon, meglöki magát egy cseppet, a hinta megnyikordul, a hang akár a gyerekkorát is idézhetné - ha lett volna olyanja.
   -  Segíthetek hazautazni. Ha nem akarsz itt maradni az évzárón. Megoldható.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=400&post=476865#post476865][b]Dwayne Warren - 2015.03.15. 20:19[/b][/url]

A száját rágcsálja, előre- hátra lengedez a hintán, épp alig érezhetően, még a láncot tartó masszív csigák sem súrolódnak, nyikorognak a fém kereten. Rúg egy aprót a homokból növő gyeprögökön, továbbra sem néz a lányra, csak érzi annak pillantását magán, hallja súlyos, szakadozott lélegzését.
Ő is vesztett már embereket, barátokat, akik közelebb álltak hozzá, mint a vér szerinti testvéreit, szülőt azonban egyet sem, így szerencsésebbnek mondhatja magát ebből a szempontból, mint a kortársai többsége. Egy nagybátyját a születése évében végezték ki, a többi, ha még él egyáltalán, különböző államokban él és egyáltalán nem kíváncsiak rá. Úgy sejti, rokont, akivel az érzelmi szálon kívül a vér is összeköt, súlyosabb elveszteni, mint bármi mást - ezt azonban a saját bőrén még sosem tapasztalta.
Szólásra nyitja a száját. Az anyád mellett lenne a helyed, mondaná, hiszen ez az, amit ő tenne, ám a szavak elakadnak félúton. Nem ismeri a lányt eléggé ahhoz, hogy bármit javasoljon neki, semmit sem tud a családjáról és arról, hogy viszonyul hozzájuk. Nem tartozik rá. Ő nem fog feleslegesen prédikálni.
   -  Én nem mondom, hogy menj vissza a kastélyba, vagy haza, ha nem akarsz. Felnőtt nő vagy. Majdnem. Ha itt akarsz maradni, legyen. De meg fogsz fázni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=400&post=477181#post477181][b]Dwayne Warren - 2015.03.16. 11:29[/b][/url]

Borzongás fut végig a gerincén, amit kategorikusan a bizsergetően hűvös szellőnek tud be, ami végigfutkározik a játszótéren, megrezgetve az avart és a fűszálakat. A lány meg-megremeg mellette, épp csak a szeme sarkából látja, ahogy azt is, hogy a hosszú, kopottas- sápadt hajszálakkal kavargó játékot játszik ugyanaz a szél.
Nem bánja, hogy nem az irodájába hívta, vagy egyszerűen félre a folyosón még kora délelőtt, amikor visszatért a helyszínről. A gyásznak tér kell és idő, magány, sötétség, hideg és minél kevesebb árgusan vizslató szem, a lány háta mögött összesúgó száj. Ha most nem is, Cyanne később biztos, hogy hálás lesz neki emiatt - nem mintha egyetlen sejtje is igényelné bárkinek a háláját.
   -  Az apádat senki sem hozza vissza.
Most először néz rá, komor arccal, a szemében a lámpafényen át talán együttérzés, ami megcsillanni látszik a sötétben. Nem, valójában nem érzi át, mi az, amin a lány keresztülmegy, ám érti és tudja, hogy ebben  helyzetben semmit sem tehet. Leveszi a kezét a fém láncról, egy ösztönös, zsigeri gondolat arra késztetné, hogy ismét érintse meg a lányt, ám ennek nyomban ellenáll.
   -  Nem hiszem, hogy rám van szükséged, de... csinálhatunk valamit. Ha akarod.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=400&post=477190#post477190][b]Dwayne Warren - 2015.03.16. 12:28[/b][/url]

Hosszan pislog egyet, nem hagyja, hogy a szeme hosszasan időzzön a könnyektől fénylően csillogó íriszeken. Tovább néz a rozsdás, kovácsolt kerítés, a környékbeli házak falai és palatetői, majd a felhőktől zabdalt ég felé.
   -  Azért elég nagy a világ és elég sok benne az auror, kicsi lány.
Ennyivel adja meg kitérő válaszát. North, North, volt belőle egy pár, akár ismerhette is, de nem tartja valószínűnek, hiszen a világ két ellenkező pontján szolgáltak. Feszélyezve érzi magát ezektől a kérdésektől, olyan, mintha külön fajba kategorizálnák a munkája okán és feltételeznék, hogy az aurorok, akár egy nagy család, munka után összejárnak, együtt iszogatnak és mindenki ismer mindenkit. Valójában a szemközti asztalnál ülő lány kacifántos nevét se tudja megjegyezni, fogalma sincs róla, kicsoda ő valójában, vannak-e gyerekei, egyáltalán várja-e valaki, ha becsukja maga után az otthona ajtaját. De őszintén szólva más se nagyon kérdezgeti tőle ugyanezt.
   -  Nekem aztán semmi dolgom. Csak tévéznék otthon meg ilyesmi. De a meccset kitudom hagyni, ha nem t'om - kicsit elhallgat - beszélnél róla vagy valami.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=400&post=477211#post477211][b]Dwayne Warren - 2015.03.16. 14:29[/b][/url]

Ismét lök magán egy aprót, a lánc megnyikordul, a bokáit keresztbe teszi egymáson, összébb húzza magát a hintában. A szemét bántja a lámpafény, ami agresszíven világítja be a sötétséget, ő pedig erővel gyűri le magában a késztetést, hogy mégis egy hirtelen elfoglaltságra hivatkozva lelépjen, magára hagyva a lányt a kétségeivel. A gyász nem az asztala, a könnyek lebénítják, azt pedig, hogy mi lenne ilyenkor a helyes viselkedés, csak a tévéből ismeri. Az otthonában nem volt divat a sírás, szájba vágták érte a fivérei, nem viselkedhetett úgy, mint egy lány. Később pedig ő ütötte meg a húgát, már puszta passióból: azt gondolta, ez a helyes cselekedet.
Rossz vér.
   -  Az apád auror. Biztos nem ő az egyetlen, akivel végeznie kellett.
Csöndesen mutat rá a tényre, a lány tekintetét keresve. Vigasztalás? Aligha, ám elvitathatatlan, hogy ez a munkájuk, az életük, a viselkedésük része, ami a saját bőrén tapasztalja, hogy nem marad megtorlatlanul. Egyszerűnek tűnik kimondani egy átkot vagy meghúzni a ravaszt és igen, fájóan könnyű is. A neheze később következik. Ha eljön az este. Nem Cyanne az egyetlen, aki kettejük közül rosszul alszik, immáron évek óta.
   -  Tudod, nekem is meg kellett tennem - fűzi tovább a gondolatait, lassan ringva a hintán előre- hátra - Mindenkinek meg kell. Egy csomószor. És a legtöbbre nem is emlékszem. Sokról azt se tudom, miért kellett meghalnia, csak meg kellett. Lehet, hogy a pokolra kerülök miatta, nem tudom - oldalra dönti a fejét, visszatámassza a láncnak - de vállalom. Mert a hazámért tettem. És ártatlanokért. Ahogy apád is.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=400&post=477224#post477224][b]Dwayne Warren - 2015.03.16. 15:51[/b][/url]

Tudna mit mondani. A szeme egy fűben bukdácsoló, száraz falevelet néz, erősebben rászorít a fémre, amíg a szemek a tenyerébe vájnak, vörös lenyomatukat otthagyva a bőrén. Hét, talán nyolcéves lehetett, amikor a gőzölgő mocsár szagát a falu fölé hordta a front, ő az apját várta a parkolóban, egy sörös dobozt rugdosott a falnak, flegmán, akár egy nagyvilág fiatal, aki tudja, hogy előtte az élet. Az ajtó csapódására rezzent össze, hallotta a kiabálást, a dulakodás puffanó hangjait, majd ahogy a penge gyomorforgató loccsanással egy férfi mellkasába mar. Kocsmai verekedés, másnap azt mondták, ő pedig látta, ahogy a tulajdonos felesége mésszel szórja be a szemetesek mögötti nyomokat, mielőtt a mosómedvék rájárhatnának a vérre. Nem látta sem az áldozatot, se azt, aki végzett vele, ám máig emlékszik a rettegésre, amivel a furgon mellett várta az apját vissza. Gyerek volt. Ahogy Cyanne. De úgy fest, a maguk fajtának megvan a keresztje.
Vérszegény nevetést hallat, ismét felbámul az ég felé. A szeme azonban nem tükröz semmilyen derűt.
   -  Csináltam dolgokat. Sok dolgot.
Nem fűzi tovább, az ajkába harap, a szavai egy hümmögésbe fulladnak. Dolgokat, amire nem vagyok büszke.
A lány hajának barackillata van, újfent ezt hordja felé a szél. Egész nyárszagú, akár a virágok.
   -  Nem lehetett sz*r ember, ha a lánya éjjel egy parkban sír utána. Hidd el nekem.  

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=400&post=477241#post477241][b]Dwayne Warren - 2015.03.16. 17:00[/b][/url]

Hallgatja a lányt, a hajszálait egy mozdulattal lesöpri a válláról, majd a kezét visszaereszti maga mellé. Hallja, érti, amit mond, azonban az értelme olyan távolinak és ködösnek hat, mintha egy zajos alagúton túl hallaná, az érzelmi töltete már nem érkezik meg hozzá. Az apához fűződő viszony egy életen át meghatározó, gyakran tragikus, de minden esetben acélkemény kapocs, aminek a jelentősége elvitathatatlan. Hisz' ő is érzi az apja árnyékát a gondolatain és a tettein, a lánya is viseli az ő nyomait, akár egy elátkozott billogot és a fia is meg fogja kapni, amint megszületik. De... de Cyanne szavait mégis képtelen átérezni.
Neki volt apja, van is. Az öreg pedig mellette állt, ha nem is mindig szeretettel, de megértő, óvó vasszigorral, atyai pofonokkal és azzal a bölcsességgel, amiből máig él. Ismeri őt, ezáltal ismeri magát is.
   -  Ja... csináltam olyat én is. Szoktunk - elmerengve néz az ellenkező irányba - Azt hiszik, hogy egy emlékplakettel meg lehet venni egy emberéletet. "A haza nevében köszönjük a bátorságod". Mekkora baromság. Tudod mit? Az első bevetésemen úgy becsináltam, hogy belehánytam egy kukába. Íme a haza fene nagy bátorsága. Egy fenét.
Maga sem érti, miért kell elmondania ezeket, halkan és dohogva - de úgy érzi, a lány megérti ezt. Pedig nem bajtárs, nem auror, csak egynek a lánya, akinek a könnyein megcsillan a holdfény, a sápadt arca pedig egészen kipirult.
   -  Az én öregem megvert egy csomószor engem - folytatja újult lendülettel, könnyedén - Sose ok nélkül, de keményen. Egyszer megrepedt az állkapcsom. Mégse utáltam soha meg nem gondolkodtam ilyen hülyeségeken, hogy jó ember-e, vagy nem. Figyelj, ő ott volt nektek, nem? Lehetne rosszabb is, leléphetett volna, ahogy én.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=400&post=477313#post477313][b]Dwayne Warren - 2015.03.16. 19:01[/b][/url]

Cyanne érezheti, hogy az ujjai alatt a férfi izmai megfeszülnek, mintha ösztönösen védené magát. Mégsem mozdul igazán, a fejét fordítja cseppet a lány felé, tűri az érintést, mint egy bizalmatlan, kézhez alig szoktatott kóbor macska, aki a lelke mélyén mégis csak egy kanapéra és fűtött otthonra vágyik.
Végül megrázza magát kissé. A tenyerére néz, amiben még mindig vöröslik a lánc lenyomata, megköszörüli a torkát. Baromság, mondaná szívesen azt, amit Cyanne az apja állítólagos érveiről mesél, ám ezt esze ágában sincs közölni vele. Ha ott akart volna lenni, megtehette volna, ahogy őt se tartotta vissza semmi attól, hogy megkeresse a lányát, mégse tette. Minden csak mese a veszélyes munkáról, elfoglaltságról vagy bármiről, ezt a lány is tudhatja: az apja nem volt ott velük, mert nem akart.
   -  Én meg az apádat sajnálom.
Halkan válaszol, végül ránéz, most először igazán. Ő közel sem érzi magát annyira megtörtnek, mint amennyire azt azok hiszik, akik nem a gyermekkoráról mesél. Megverték, igen, de számára ez természetes, hisz' soha sem ismert mást, netalán, hogy gyereket nevelni egyéb módokon is lehet. Ez pedig az ő keresztje.
   -  Csinálhatunk valamit, ha akarod. Mert összefagyok. Meg te is.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=400&post=477368#post477368][b]Dwayne Warren - 2015.03.16. 20:07[/b][/url]

Belerúg a homokba, szétcipzározza a kabátját, hogy annak belső zsebébe nyúlhasson. Kulcsok és talán aprópénz csörrennek meg, ő azonban egy doboz cigarettát húz elő, ugyanazt a márkát és színt, amire hosszú évekkel korábban még az otthonában rászokott. Egy ilyen életet élő, felnőtt férfinek nem ez a legrosszabb szokása a stressz levezetése céljából, ám az egyetlen, amit a lány társaságában is űzhet. Jogilag, morálisan, mindenhogy.
Az öngyújtó felvillanó fényében könnybe lábad a szeme, szipog és pislog párat, háborgó lelkét a tüdejébe áramló, nehéz és forró füst nyugtatja meg. A fogai közé fogja a szálat, a dobozt pedig, ami még a test-melegét hordozza, a lány felé nyújtja. Ha kér, akkor kap belőle, bárhogy dönt, nem tesz észrevételt, anélkül teszi a dobozt vissza a zsebébe, majd húzza fel újfent a cipzárt.
   -  Nem kell. Már szóltam odabenn, hogy hazautazol a családodhoz, szóval hivatalosan már azt csinálsz, amit akarsz.
Őt pedig aztán egyáltalán nem érdekli, ki hol alszik. Defenzor, igen, ezt a rangot kapta és eszerint köteles eljárni a hétköznapokban. Ám ő felfogja azt, amit a tanári karból kevesen: fenyegetőbb dolgok is vannak a kastély környékén, mint hogy azzal foglalkozzon, melyik diák kivel ossza meg az ágyát a tornyokban. Például a vadállatokkal teli erdő, amitől egy ócska drótkerítés sem válassza el a kölyköket? Nem, azzal senki sem törődik - bezzeg az alvás!
   -  Tudsz hová menni?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=400&post=477411#post477411][b]Dwayne Warren - 2015.03.16. 21:04[/b][/url]

Ha a környékbeli házak lefüggönyözött ablakából most kinézne valaki, akár sugdolózó, éjjeli tolvajoknak vagy titkos találkára kiszökött szerelmeseknek is nézhetné őket, ahogy a hintákban ülnek, egymás mellett, akár az ázott verebek a dróton. Ő az ég felé fújja a füstöt, a mellkasa kényelmetlen, szorító érzése, amit a lány közelsége nyomán tapasztalt, azonnal enyhülni kezd, mintha egy láthatatlan óriás lefejten a karjait sajgó bordáiról.
   -  Passz. Ha csaj lennék egyedül az éjszaka közepén, nekem nem lenne bátorságom szobát keresni.
A szabad kezével megdörzsöli az orrnyergét, majd egy fáradt szusszanással felemelkedik a hintából. Az folytatja elhagyatott lengedezését, hangtalanul, hagyva, hogy meg- meglökje a szél. Dwayne szembefordul a lánnyal, leeresztett karjával maga mellé hamuzik a játszótér homokos, fű által áttört, öreg betonjára. A szőke haj világít a holdfényben, mint egy kacér, hívogató kísértet. Szaporán pislognia kell, lenéz a bakancsaira.
   -  Jogilag ez tök helytelen, de a lányom szobájában alhatsz, ha gondolod. Ha nem mondod el senkinek, hol lakom. Meg úgy az egészet.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=400&post=543869#post543869][b]Dwayne Warren - 2015.11.15. 23:21[/b][/url]

Felhőtlen novembri délelőtt - csikorgóan hűvös és enyhén szeles, ám ha a napon ül az ember, és hagyja, hogy a fény átmelegítse a kabátját, kifejezetten kellemes. Ő pedig más dolga nem lévén hagyja ezt.
A fiával töltött ide nem valami színes és eseménydús.
Miután elnyomta a ki tudja hanyadik cigarettát, melyek csikkjei valahol a drótkerítés tövében hevernek, összefonja a karjait, a padon hátradőlve hunyja be a szemét és fordítja az arcát a melengető Nap felé. Sean pár lépéssel arrébb a mágikusan melegen tartott homokozóban tevékenykedik, gesztenyékkel, sárral és minden bizonnyal macskaürülékkel elégítve ki művészeti és építészeti törekvéseit, amik egyelőre amorf kupacok létrehozásában nyilvánulnak meg. Lehet, hogy az "elviszem a kölyköt valahová" kijelentésnek, mellyel három-négynaponta megjelenik Zójánál, többnek kellene jelentenie annám, mint hogy a padon dohányozva hagyja, hogy másodszülött ivadéka a homokban azt csináljon, amit akar. Ám elvitathatatlan, hogy ez is több, mint amit a legtöbben kinéznek belőle.
Hallja a lépteket, majd érzi, hogy leülnek mellé ő lassan nyitja ki a szemét és fordítja az arcát felé.
Zója? Már ellenőrizget is?
   -  Mi ez a pofa?
Mondanom kell valamit. Dögöljön meg, ha ez az emberiség történelmében valaha is jót jelentett. A szemét lesüti kissé.
   -  Ha azt mondod, megint terhes vagy, én komolyan mondom...

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=400&post=544314#post544314][b]Dwayne Warren - 2015.11.17. 14:52[/b][/url]

A pulóverén át is érzi a nő tenyerének melegségét az alkarján, a tekintetük épp egy pillanatra akad össze, ám ahogy a nő, ő is azonnal lesüti a szemét. Ó nem, kötve hiszi, hogy bármennyivel és bármilyen tekintetben jó lenne, ha Zója ismét terhes lenne, erre pedig valójában már semmilyen esély sincs. Legalább is biztos nem tőle - de hát ugyan, hogy Zója mással legyen? Az pedig totálisan kizárt.
Sean a napszítta, egykor világoskék műanyag lapáttal ütlegelni kezdi a homokot maga körül, ő akkor emeli le róla a tekintetét, amikor Zója megmozdul és egy újságot kezd széthajtogatni. Különös gyanú kezdi környékezni, a szeme összeszűkül, vándorol Zója vonásai és a papír között, míg nem az előbbi végül kiböki az egyenes igazságot.
Furcsa, tűszúráshoz hasonító érzéssel hűl meg a végtagjaiban a vér, mintha nyakig a sellők lakta tóba merítették volna.
   -  Hát ez mekkora hülye...
Akaratlanul bukik ki belőle a mondat, elhalón, mintha csak egy gondolat lett volna. Elmesélte az lapnak, hogy együtt vagyunk. Lehet, hogy ha kívülállóként hallaná a hírt, mondjuk a pult fölött könyökölve, most nevetne az ismeretlen férfi kínzó töketlenségén. Így azonban...
   -  Véleményem? Mi lenne a véleményem? Semmi.
Szorosabban összefonja a karjait, ismét hátradől a padon, a száját összeszorítva néz el a gyereke felé.
   -  F*sza. Meg minden.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=400&post=544338#post544338][b]Dwayne Warren - 2015.11.17. 16:29[/b][/url]

Kilencven kilónyi masszív, óvodás sértettség. Jelenleg ez telepszik Zója mellett a padon, felhúzott vállakkal, a száját rágcsálva és konokul bámulva a fia tevékenységét, bár valójában csak nézi, nem látja őt.
A féltékenység és a görcsös ragaszkodás jelenségéről vastag pszichológiai könyvek szólnak, melyek egyike biztos leírná Dwayne adott reakciójának klinikai hátterét. Az, hogy másfél évtizeddel korábban Zója belépett az életében, elvitathatatlanul megváltoztatott benne valamit - olyasmit, ami miatt látványos kiborulások, majdhogynem tettlegességig fajult erőszak, majd legalább annyira teátrális békülések közepette, de képtelen megszabadulni tőle. Illetve de: képes lenne, ha teljesen, minden zsigerével el akarná felejteni őt.
De hát...
   -  Tudod, hogy mi a véleményem.
A válasza éles, ám nem agresszív. A nő közeledésére zárkózottan húzza összébb magát először, mégis hagyja az érintést: akár egy kóbor kutya, hálás, ha tenyérrel, nem pedig cipőtalppal közelítenek hozzá.
Jó ideig hallgat.
Zója hajának vaníliapuding illata van - ez a gondolat foglalja le leginkább őt.
   -  Ha apást kezd játszani a fiammal, akkor kibelezem. Ezt tudathatod vele is. Ha csak hozzáér, elvágom a torkát és kiakasztom száradni egy fűzfára.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=400&post=544662#post544662][b]Dwayne Warren - 2015.11.18. 10:10[/b][/url]

A felsorolás tényleg nem légből kapott: ő nem ágál a fizikai erőszak ellen, ha a saját önbecsülését vagy a nőismerőseit támadás éri. Persze lehet, hogy nem ontaná ki a férfi beleit a Boglyas téren, ha az utcán a fiával látja sétálgatni. De kilencvenöt százalék, hogy ott helyben, a gyerek szeme láttára megagyalná miatta.
Kissé elfordítja a fejét a nőtől, az izmai azonban ellazulnak, zárkózott testtartása sokat szelídül. Zója a vélaságán kívül még egy komoly fegyverténnyel rendelkezik és talán ez az, ami eddig életben tartotta a férfi szeszélyes viselkedése ellenére: ismeri őt. A nő pontosan tudja, hogy közelítsen hozzá, hogy lecsillapítsa a közelgő belső vihart, és tessék... az érintés nyomán a hadakozó rozsomákból nyomban doromboló macska lesz.
Behunyja a szemét, míg a nő beszél, csak a napfényt érzi a szemhéján át.
   -  És a pasid ezt tudja...?
Mélyről jön a kérdés, sötét gyanúval, Zója pedig pontosan tudhatja, mire céloz. Tudja a hős lovagod, hogy engem szeretsz és ha gyereket is szülsz neki, azt fogod kívánni, bárcsak az enyém lenne? És ennek ellenére mégis téged akar?
Az apró kéz a térdéhez ér, ő kinyitja a szemét és végül kiszabadítja összefont karjait. A gyerek után nyúl, felhúzza az ölébe az elhanyagolható súlyt.
   -  És megkapod tőle azt, amit tőlem nem?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=400&post=544756#post544756][b]Dwayne Warren - 2015.11.18. 16:31[/b][/url]

Nyilván tudja, hogy Zója nem beszél semmiről, ami a származásával vagy ennek hátrányaival kapcsolatos, Dwayne azonban enélkül is tudja, mivel jár a vélavér. Elvégre a saját nyavalyás bőrén tapasztalja a vonzerejüket, ha csak a közelükbe kerül, azt pedig Zója elmondta neki, hogy kettejük közt ez a dolog kölcsönös. Jelentsen ez bármit is.
A szája kissé elnyílik, ám csípős megjegyzése mormogássá halkul. Ha tudja, akkor miért van még veled? Hogy engedheti az önbecsülése, hogy úgy feküdjön melléd, hogy tudja, nem vagy az övé?
Szórakozottan igazítja meg a bojtos, tengerészkék sapkát a fia kócos haján. Furcsa, mennyit változott a gusztusa az eltelt hónapok alatt. Már nem tölti el viszolygással a gyermek nyáladzó képe, a nyálkáló, állandóan ragacsos kezek és egyáltalán az, hogy az ölébe vegye ezt a kis gnómot, akit a véréből valónak mondanak. Nem jelenti ezt persze azt, hogy valaha is hajlandó lenne pelenkát cserélni, vagy ne lépne le azonnal, ha Sean beteg és mindent kihány. EZ még az ő sokat látott aurorgyomrát is megterheli.
   -  Jobb ez így neked. Nem akarnál te velem lenni, egy csőd vagyok. De hát ezt tudod is.
Könnyednek tervezi a hangját, ami rekedt mormogássá válik. Hagyja, hogy Sean nekidőljön az ölében és a kezeit kezdje piszkálgatni, mintha még nem látott volna hasonlót.  
   -  De ha bánt... vagy valami. Tudod, akárhogy. Ha úgy néz rád, ahogy nem akarod, vagy ha úgy viselkedik. Tudod, hol találsz. És, hogy k*rvajól tudok gödröt ásni, ilyen emberméretűt.