Ha lekanyarodsz a Boglyas térről balra amerre a lakósor kezdődik, és a második ház után elkanyarodsz jobbra egy kis utcán át egy nagy területre jutsz, melyen számos színes, és tekergő játék kapott helyet. Vannak itt különböző mászókák, melyek alagutakkal vannak tarkítva, hinták, csúszdák több méretben, és formában. A legmagasabb csúszda majdnem két méter magas és rengeteg kanyar van benne. Mindegyik képes hangot kiadni, ha a gyermek még nem múlt el tíz éves. Vannak forgó és ugráló játékok, melyek direkt úgy lettek kifejlesztve, hogy lekössék és mégis fejlesszék a kicsik ügyességét. Természetesen a szülőkre is gondoltak, így a kő asztalok két oldalán szintén kőből készült padokat helyeztek el, hogy amíg a kicsit játszanak a felnőttek tudjanak kicsit beszélgetni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=400&post=232644#post232644][b]Szombat Anna - 2014.02.03. 15:33[/b][/url]

 A hétvége szép és jó dolog. Az embernek nem kell(ene) tanulnia, ráér, hogy alaposan kinyújtóztassa tagjait. Hát ha még tavasz lenne, és sütne a nap meg csiripelnének a madarak és nyílnának a virágok... De most zord tél van, hideg, hó meg jég. Ennek ellenére Anna úgy döntött, hogy hátrahagyja a biztonságos és meleg kastélyt, hogy felhúzva vastag kabátját és sapkáját elmenjen egyet sétálni. Kapott egy kis zsebpénzt és mit kell tenni a zsebpénzzel, ha végre valahára megkapja az ember? Hát persze, hogy első adandó alkalommal el kell költeni!
 Tehát fogta magát és a bakancsát, hogy elinduljon felfedezni Bogolyfalvát. Egyszer már járt itt, Emmával, mikor korizni mentek, de ez este volt és kellemetlen. Úgyhogy nem jó élményként zárult. Hátha most megváltozik a dolog.
 Mint a mesében, Anna csak ment, mendegélt, szépen végig a Fő utczán. Hosszan ácsorgott a kirakatok előtt, néha pedig be is invitálták egy-egy boltba. Ne ácsorogjon szegényke ott a hidegben, mikor pénze is van meg kedve is elkölteni. Így hát bejárta az Ajándékboltot, folyamatosan tüsszögve az illatgyertyáktól - biztos kellemes lehet, ha nem csiklandozza folyamatosan az orrát -, és majdnem vett egy sétapálcát, amiben pálcatartó és távcső is volt, ám kiderült, hogy ez egy olyan tárgy, amire éveken keresztül kellene spórolnia. De abban azért biztos volt, hogy nagyon jól nézne ki, ha sétapálcával a folyosón lézengene.
 Miután vett egy jó nagy adag forrócsokit a cukrászdában, felmelegedve indult neki az újabb boltoknak. Hosszan elidőzött a Seprűboltnál. Bár nem nagyon értett hozzá, miért jobbak az egyes seprűk a másiknál (valószínűleg olyan lehet, mint mikor a filmekben kocsit vásárolnak - azokat sem igazán értette), de borzasztóan jó volt nézni ezeket a csodákat. Egyik szebb volt mint a másik és elgondolkodott, hogy nem ártana neki is beszereznie egy modernebbet a mostani ütött-kopott, ősrégi példányánál.
 Aztán benézett a könyvesboltba is, ahol talált már szórakoztató regényeket is. Már korábban is benézett volna a könyvtárba, de hát az olyan messze van és olyan sok könyv van ott és az sem biztos, hogy nem mind tankönyv. Úgyhogy rögtön be is szerzett egy ígéretes, jó vastag olvasmányt, amivel remélhetőleg jó sokáig elszórakoztatja magát.
 Úgyhogy lényegében már el is érte a célját, mire végzett a Fő utczával. Elköltötte minden pénzét, de a forró csoki még mindig melegítette belülről és a könyvvel a táskájában elégedetten indult tovább a Boglyas térre. Már kezdett elfáradni a sok jövés-menésben, úgyhogy szépen besétált a játszótérre, lesöpörte a havat a hintáról és gondosan maga alá gyűrve a kabátja végét, leült rá. Kicsit meglökte magát, mire a játék nyikorogva megmozdult. Ennyi éppen elég is volt, hogy tökéletesnek érezze ezt a napot. Már ha lehet ilyen. Bár azért örült volna, ha inkább tavasszal ejti meg ezt a kirándulást, mikor már meleg is van, de azért ez sem volt rossz.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=400&post=239316#post239316][b]Szombat Anna - 2014.02.16. 21:09[/b][/url]

 Éppen azon gondolkodott, hogy belekezd a könyvbe, amikor csatlakoztak hozzá. Először fel sem nézett, inkább azt élvezte, amint hintázás közben a cipője orrával bökdösi a havat és egyre mélyebb gödör lesz alatta. A porhó szemei pedig úgy szálltak alacsonyan a levegőben, mintha sűrűn esne a hó. Legalábbis a hangyáknak mindenképpen sűrűn esne, ha a hangyák ilyen időben kijönnének körülnézni.
 - Mi? Higy én? Lógatni az orromat? Nem is olyan hosszú... - védekezett azonnal, mikor meghallotta a kérdést. Fel is kapta a fejét, és hát kit lát maga mellett a hintában bebugyolálva sapkába, sálba, kabátba?
 - Jé, egy Dóra! Milyen kicsi a világ? - Nem mintha Bogolyfalva és Bagolykő olyan nagy lenne, de a pesti utcák után ez számára tényleg furcsa, hogy csak úgy összefuthat olyan emberrel, akit ismer. Meg az is nagyban közrejátszik, hogy amúgy sem ismer olyan sok embert errefelé.
 - Te meg hogyhogy erre? - tette fel a kérdést nem csak azért, hogy udvarias legyen. Tényleg érdekelte, ki olyan őrült, hogy ebben a hidegben és ebben a hóban kiüljön a szabadba hintázni.
 Meg is akarta kérdezni, nem haragszik-e még mindig rá a múltkori csokis süti baleset után, de inkább hagyta a témát. Azóta még nem beszéltek egymással és kicsit félt, hogy Dóra még nem teljesen bocsátotta meg neki. Bár az is lehet, hogy életbiztosítást kéne kötnie azoknak, akik vele akarnak lógni, még ha csak egy percig is. Komolyan! Nézzük csak, itt volt a talált süti esete - akár egy Sherlock Holmes könyvben! -, aztán ott volt a korcsolyázás, amikor feldöntötte azt a három embert, akik szóba mertek vele állni, múltkor meg fejjel lefele lógott a Bajkeverők alagútjában Emmával. Na de tényleg! Nem ártana kicsit fejlődnie. El is határozta fejben, hogy akármilyen szituációba kerül, ő bizony kihozza a legtöbbet magából és nem fog elesni/megégni/megütni/megfertőzni/megátkozni és egyebek.
 Eme elhatározás után rögtön meg is akarta mutatni, hogy ő bizony képes akár a vízen is járni, de inkább csak továbblökte a hintát. Jó lenne hógolyózni vagy valami, de ha Dóra még mindig haragszik rá, akkor nem biztos, hogy ez javítana a kapcsolatukon.
 - Na és hogy vagy? - tette fel óvatosan a kérdést, hátha ezzel kideríthet valamit. Abban már biztos volt, hogy a süti hatása már elmúlt, de itt nem is a fizikai "hogy-vagy"-ra értette.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=400&post=251459#post251459][b]Szombat Anna - 2014.03.12. 20:59[/b][/url]

 Hogy ismerjük-e egymást? Milyen kérdés ez? Egy pillanatra nem tudja eldönteni, hogy ez most jó jel, vagy éppen sértésnek vegye, hogy nem ismeri fel a lány őt.
 - Anna... tudod... csokis süti meg ilyesmi... - kezdte kicsit óvatosan, miközben folyamatosan Dóra arcát fürkészte. Még mindig nem volt biztos benne, hogy nem csak szórakozik vele. Talán így akar bosszút állni a múltkori dologért, vagy csak unatkozik vagy... tényleg nem ismerte meg.
 Jobban belegondolva azonban nem is lehet olyan meglepő a dolog. Talán túl sok a téli felszerelés. Elvégre akkora kabát van rajta, hogy akár két ember is elférne benne, na meg a sál! Még az otthonban kapta. Elvileg valami segélyszervezet küldte, ahol ruhákat kötnek a rászorulóknak. Úgy is nézett ki: kissé lukacsos volt, néhol hibás és nagyon nagy. Vagy négyszer tekerte körbe a nyakán, de még így is bőven lógott mindenfele.
 Miközben jó hosszan végiggondolta ezt, Dóra már rég túllépet a felismerésen, és a válaszából ítélve be is azonosította őt. Vagy mindenesetre a bemutatkozás megtette a hatását.
 - Nem is tudom, azóta még nem találkoztam elhagyatott dolgokkal, de azért meggondolom, mielőtt bevállalnám - vigyorodott el szélesen. Ezek szerint mégsem haragszik rá, bár az is lehet, hogy ez csak célozgatás a múltkorira. Úgy dönt, inkább az előbbi verziót fogadja el igaznak. Így azért egyszerűbb a beszélgetés.
 Alig fejezi be a mondatot, mikor a szél feltámad és lássanak csodát, a kilométeres sál az arcában köt ki, jó alaposan megtekeredve. A lyukakon keresztül kicsit kilát, de inkább becsukja a szemét, ugyanis a szél nem csak a sálat, de a porhót is erőteljesen az arcába fújja. Még jó, hogy a haját legalább a pomponos sapkája lefogja, így legalább azt megúszta. Így is épp elég feladat valahogy megoldani, hogy a hosszú anyagot a helyére igazítsa.
 Bár a szél metsző hideget hoz magával, mégis elálmosodott egy pillanatra. Talán az egész napos kószálás teszi. Azon kezdett járni az agya - miközben harciasan bajlódott a sállal -, hogy talán vissza is megy a kastélyba, mikor a hideget egy pillanat alatt váltotta fel a forróság. Még a szél is elállt, úgyhogy sikeresen megszabadította magát kígyózó fogvatartójától. Egy pillanatig azt hitte, elaludt a hintában, de akkor nem fordulna ez meg a fejében. Látott már ilyesmit, a tévében, na de hogy ő is itt álljon egy igazi sivatagban... Na, ez tényleg elég álomszerűnek tűnik. Egy szerencséje volt, hogy nem csak ő keveredett ide, ugyanis Dóra közvetlenül mellette állt.
 - Hoppanáltunk? Én még nem tudok... - Az álom után a második gondolata. Akkor már az álomra több esélyt látott.
 - Életveszély? Ugyan! Kézben tartom a dolgokat!
 Megpróbált magabiztosnak tűnni, bár abban már kevésbé volt biztos, hogy ez kívülről is látszott. Remélte, hogy a legközelebbi találkozása a lánnyal már nyugodt lesz, de úgy tűnik, ha ezek ketten itt összekerülnek, vonzani kezdik a furcsaságokat. Végül is nem olyan rossz dolog ez...
 Kezdett egyre melegebb lenni, így fogta magát és Dóra példáját követve megszabadult téli bundáitól - bunda alatt értendő a kabát és a sál is -, majd valami fogódzó után nézett. Homok, homok, homokdomb, homokbucka, homok dűne, homokvölgy, ember két tevével, homokhegy, homokdomb... Várjunk csak, ember két tevével! Na, ez már valami!
 - Menjünk, kérdezzük meg... merre kellene mennünk, hátha ő tud valamit - mutat a férfi irányába és megküzdve a homokkal a helyes irányba indul el. Remélte, hogy Dóra is látja. Nem akart csak képzelődni, hisz... mégiscsak kézben tartja a dolgokat!

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=400&post=257305#post257305][b]Szombat Anna - 2014.03.23. 10:45[/b][/url]

 Mire odaértek a férfihoz, dőlt róla a víz, még a szája is kiszáradt ebben a nagy melegben. Úgy tűnt, a Napnak már-már gyilkos sugarai érik a földet. Már kezdett csak arra gondolni, hogy menjenek vissza a játszótérre, ahol elég hűvös van. Aztán a férfi elkezdett valami fura nyelven hadoválni nekik, és Anna úgy nézett rá, mint akinek elmentek otthonról.
 - Szuper, az egyetlen ember erre nem ért magyarul... - súgta oda Dórának, és míg a férfi tovább magyarázott, elkezdte felmérni a terepet. A vándor nagy turbánt hordott, sötét bőre és sötét szeme volt. De Annát jobban érdekelte az a két állat, ott a közelben. Még sosem látott tevéket, csak képeken és ezek bizony sokkal rondábbak voltak élőben. Álmatag képük volt, lassúnak és lomhának tűntek. A férfi jól megpakolhatta mindkettőt, bár ez csak viszonyítás kérdése. De ami szembetűnt neki, az a sárga papír, ami a teve oldalán lógott. Ez még nem is lenne furcsa, de ki az, aki szöveggel kifele tartja a papírt?
 Addig elmélkedett, míg a férfi egyszer csak meg nem szólalt ismét, immár tisztán és érthetően magyarul. Anna már éppen hálásan nézett volna rá, ha a mogorva férfi nem kéri számon tőlük, hogy eltévedtek. Kezdett egyre idegesebb lenni, és mielőtt még visszaszólhatott volna, Dóra közölte a feltételeiket.
 Már nem is volt olyan mogorva, amikor meghallotta a pimasz, ám annál okosabb választ. Vigyorogva odaállt Dóra mellé, és hogy magabiztosabbnak és lazábbnak tűnjön, a kezét a zsebébe süllyesztette. Akkor érezte meg az apró kavicsokat a kezében. Legalábbis érintésre kavics formájuk volt, és ami a lényeg, hogy nem is kevés volt belőle a zsebében. Egy pillanatra elkerekedett a szeme, de remélte, hogy Ghaffar ezt nem vette észre. Megmozdulni sem mert az izgalomtól és félt, hogy ha az arab esetleg rájön, hogy nem csak kabát és sál van náluk, kirabolja őket és ott hagyja őket szomjan halni a sivatag közepén. Először csak kapják meg a vizet, amit Dóra kért, utána pedig még alkudozhatnak. A biztonság kedvéért azért óvatosan készen létbe helyezte pálcáját, és fejben végigment azokon a varázslatokon, amiket esetleg itt alkalmazhatnának.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=400&post=265862#post265862][b]Szombat Anna - 2014.04.03. 22:20[/b][/url]

 Mindennek ára van. Na igen, de a zsebében lévő kis kavicskákat csak nem kéne odaadni neki... Hál' Istennek legalább a vízhez hozzájutottak és miután az oltotta szomjukat, már tisztább fejjel tudott Anna is gondolkodni. Már tisztában volt vele, hogy meg kell szerezniük azt a pergament, ha nem is volt teljesen tisztában azzal, miért.
 Dóránál nem volt semmi, amit esetleg felajánlhatnának, így Annára maradt a dolog. A kabátját nagyon szívesen elajándékozta volna az arabnak, csakhogy akkor meg ha visszakerülnek Bogolyfalvára, meg fog fázni. Vagy legalábbis jégcsapként indulhat el a hálótermébe. Úgyhogy jobbnak látta, ha inkább kivesz a kövekből pár szemet, és azt ajánlja fel Ghaffartnak.
 A tenyerében tartott három kisebb darab gyémántot, és az arab felé mutatta.
 - Ez megfelelő ár a pergamennek? - Nem nézett Dórára, csak a feladatra koncentrált. Nem, nem a kijutásra. Jelenleg meg kellett szerezni a papírt, és kész. A többi majd jön utána. - Egy ilyen kopott és szakadt papír nem ér meg többet, de hogy lásd a nagylelkűségünket... - ismételte el, amit korábban Ghaffar mondott a víznél.
 Úgy tűnt, Ghaffar kifejezetten örült, mikor meglátta a csillogó köveket. Nem is csoda, tényleg elég értékes, de csak és kizárólag akkor, ha kijut a sivatagból. Ebből nem tud vizet varázsolni. Bár továbbra sem bízott az arabban, így mikor az a kövekért nyúlt, elhúzta előle a kezét.
 - Előbb a papírt, ha kérhetem. - Igen, ezt a mozdulatot az egyik régi filmből leste. Ott hatásosnak tűnt, és úgy látszott, Ghaffar is - ha kelletlenül bár -, de átnyújtotta a papírt, majd elvette az érte járó kavicsokat.
 Anna örömében szélesen elvigyorodott. Nem is volt ez olyan nehéz: van vizük, maradt még kövük és meg is van a papír. Már csak az a kérdés, mi van a papíron. Kitekeri a lapot és mielőtt még olvasni kezdené, félve Dórára sandít. Aztán hangosan belekezd a versbe.
 Mire a végére ér a szövegnek, elálmosodik és a szemét is alig bírja nyitva tartani. Már megint kezdődik. Pont az az érzés keríti hatalmába, ami a játszótéren is.
 Kipattan a szeme, mikor megérzi a vágásokat a karján. Megpróbál gyorsan felülni, de ezzel csak még több sebet ejt a karján, és néhány horzsolást az arcán is beszerez. Miután nagy nehezen sikerült felállnia, óvatosan körülnéz. Legalább már növényeket lehet látni. Ez határozottan megnyugtató volt az előző egyhangú látvány után. A Nap sem tűzött olyan erősen, de a sivatagi néma csendet felváltotta az állatok morgása és... ha jól hallja, akkor egy patak csobogása. Legalább innivalójuk lesz.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=400&post=491495#post491495][b]Szombat Anna - 2015.04.09. 22:31[/b][/url]

 Aznap két különös dolog történt vele. Először is, hogy kapott egy levelet. Ez már magában furcsaságnak számított, hisz soha egyszer sem kapott senkitől semmit. A másik dolog, hogy a címzett nem Szombat Anna, hanem a Bójai Gyermekotthonos Anna. Aztán még volt egy-két apró furcsaság, ami már nem is számít igazán. Például, hogy nem volt rajta aláírás. Meg, hogy egy... bocsánat, két mondat volt csak rajta. Aztán hogy jó eséllyel takarodó után érne vissza. És még sorolhatná azokat, amik még eszébe jutottak. De hát ő nem az a fajta, aki csak úgy elfut egy újabb kaland elől. Ráadásul túl kíváncsi, ki lehet az, és mit akarhat végül is. Pont tőle.
 Ki is osont meglehetősen óvatosan a kastélyból, miközben folyton azon agyalt ki lehet az. Talán valami diák. Fiú, vagy valami ilyesmi. Áh, ugyan. Azok őt messziről kerülik. Meg diák nem Bogolyfalvára beszélne meg találkozót, hanem a kastélyon belül. Vagy lehet, hogy külsős! Valami cserediák, vagy olyan, aki nem a kastélyban él. Igen, ennek már van realitása.
 Vagy az is lehet, hogy az a fura alak az állomásról küldött valakit utána. A legutóbbi találkozásuk óta folyamatosan azon jár az agya ki az, és honnan tud ennyit róla.
 Nagy sóhajok közepette ütemesen szedte a lábát, és érezte, amint szíve egyre hevesebben kalapál.
 Talán szervkereskedők, vagy házimanó helyett akarják eladni valami nagymenő varázslónak, akinek a hobbija, hogy fiatal lányokat gyűjt maga köré.
 Erre a gondolatra megtorpant, majd hevesen megrázta a fejét. Áh, ez képtelenség, túl sok könyvet olvasott.
 Belépett a játszótér kapuján és felmérte a terepet. Csak egy férfi ült a hintán, de biztosan nem ő írt neki, így el is indult a játszótér másik végébe, hogy bevárja az illetőt. Aki remélhetőleg korabeli. Magas. Szőke, meg kékszemű ésatöbbi.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=400&post=491510#post491510][b]Szombat Anna - 2015.04.09. 23:30[/b][/url]

 Hallotta, amint a hinta nyikorgása megszűnik, de nem tulajdonított neki túl nagy jelentőséget. Vagy elmegy vagy... Tényleg el akarják adni házimanónak. Most fogják elrabolni. Halkan szedte a levegőt, a lépéseit pedig felgyorsította.
 Nem is mert hátrafordulni, csak míg el nem érte a kerítést. Akkor pedig hirtelen élesen megpördült, és bizony majdnem beleütközött a mögötte osonó férfiba. Fel is sikoltott volna ijedtében, ha nem akad a torkán a hang. Az ismeretlen, csupaszőr fura szerzett a nevén szólította. Úgy tűnik, manapság mindenki ismeri a nevét. Főleg azok, akik kifejezetten veszélyesnek is tűnnek.
 A következő kijelentése azonban végképp kiverte a biztosítékot. Most már biztos volt benne, hogy el akarják rabolni. Ráadásul ezek a kézmozdulatok... Lehetnek akár valami nonverbális varázslás bonyolult jelei, amivel könnyedén elviheti. Vagy előtte akár még ki is használhatja helyzetét.
 Gyorsan kellett cselekednie. Már lendült a lába, hogy egy jó nagyot rúgjon bele, mikor kimondta a harmadik állítását is. Annyira ledöbbent a hallottaktól, hogy elfelejtette a lábát megállítani, így az erőt nem kímélve, bár már céltalanul fejezte be pályáját.
 - Mi van?
 Oké, lehet, hogy illetlenség csak így rákérdezni, de hát mindenki hallotta, mit mondott az előbb! Körbe is nézett, hogy van-e még valaki ilyenkor errefelé, de egy lelket sem látott. Sőt, az is lehet, hogy csak elterelés. Hisz amit kiderített, hogy az ő apja diliházban van, nem?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=400&post=491655#post491655][b]Szombat Anna - 2015.04.10. 14:31[/b][/url]

 Hogy nem beszéli a magyart? Honnan jött ez a figura? Egy másik bolygóról? Ilyen bemutatkozással akár még hihető is lenne.
 - Hogy mi a baj? - A kezdeti döbbenetnek és a még előtte lévő félelemnek és izgatottságnak már nyoma sem volt. Most inkább felháborodott és dühös volt a rossz tréfa miatt.
 Nem, egy percig sem hitte el, hogy a férfi normális és azt sem, hogy az apja. Talán valaki jól utánajárt a dolgainak, és ezt kihasználva egy jó napot akart magának szerezni. Csakhogy ez igazán sértő és gyerekes.
 - Először is, fogalmam sincs, ki a fene vagy. Jobban teszed, ha megmondod annak, aki felbérelt, hogy le lehet rólam szállni, rendben? Ez egy igazán undorító vicc volt!
 Hevesen hadonászott a kezeivel, miközben beszélt. Hiába, mikor ideges nem mindig tud mit kezdeni a végtagjaival, és legjobban így tudja levezetni frusztrációját. Bár régebben így csak gyakran fejbe kólintotta a körülötte állókat.
 Ezzel a kijelentésével ki is kerülte a férfit, és sietős léptekkel a kijárat felé indult. Aztán meggondolta magát, és megállt, hátrafordult, hogy még utoljára jól kiossza az illetőt.
 - Máskülönben ki volt az, hmm? Valami hülye rellonos? Vagy egyszerűen csak csináljunk hülyét a leggyengébb láncszemből? Ha azt hiszik, hogy ez vicces, hát nagyon tévednek, oké? Ha megtudom, ki volt az, esküszöm az igazgatóhoz fogok fordulni!

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=400&post=492249#post492249][b]Szombat Anna - 2015.04.11. 19:14[/b][/url]

 Nem is igazán foglalkozott vele, miket hadovál össze a férfi. El volt ő foglalva a fejében kavargó zaklatott gondolatokkal. Még szerencse is, különben ha meghallotta volna a másik mondatait, melyeknek lényegében semmi köze nem volt az ő mondandójához, akkor talán abban a pillanatban elmenekült volna. Bár kimondottan közel állt hozzá, mikor az egyre furábban viselkedő szakállas megragadta a karját.
 Aztán kimondta a varázsszót. Vagyis nevet. Dorottya említésére Anna megmerevedett, és fejében újrafutott az egész beszélgetés. Azok a zavart mondatok, meg hogy állítólag ő az apja. Dorottya biztosan nem adott volna ki információkat, ha nem lett volna biztos a dolgában. Szóval akkor ez azt jelenti...
 - Te vagy az apám?
 Igen, megdöbbent. Ezt az információt azért nehéz befogadni így, tizenhét év után. Ráadásul a legtöbb dolog, amit fél évvel ezelőtt kiderített, hogy elmegyógyintézetbe zárták. Ez már megint egy olyan dolog, aminek köszönhetően még kevesebb bizalmat táplált újdonsült rokona felé.
 Hátrébb lépett két lépést és kezeivel átölelte saját magát. Aztán végigmérte a meglehetősen furán öltözködő egyént. Hogy lehetne pont ő az apja? Hisz még a nevét sem tudja!
 - Mit akarsz itt?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=400&post=495277#post495277][b]Szombat Anna - 2015.07.14. 21:38[/b][/url]

 A nagy pillanat. Az igazság pillanata és még ki tudja hány néven illetnék az írók. Leírnák, hogy a lány ránézett a vér szerinti apjára, és látta magát benne. Hogy érezte a család melegét a szemében és a vörös loboncában. Ha most a toronyban lenne és olvasná, valószínűleg elragadná a pillanat arra a mondatra, hogy meg szeretné ismerni és arról álmodozna, hogy valamikor ez vele is megtörténik majd.
 Ám a valóság ennél sokkal ridegebb és sokkal... reálisabb. Hisz egy idegen férfi állt előtte, és bármilyen mostoha körülmények között is nőtt fel, azt azért a fejébe verték, hogy gyanús idegenekkel nem szabad szóba állni.
 - Azt hiszem ezzel már elkéstél egy kicsit.
 Szorosabbra húzta maga körül a pulcsiját. Nem fázott, mégis kirázta a hideg és keserű íz gyűlt a szájába. A legjobb az lenne, hogy ha fogná magát, és visszasietne az iskolába, mielőtt még megneszelik, hogy eltűnt. Elfelejtené az egészet és élné tovább az életét. De a lába nem engedelmeskedett. Mintha várna valamire az előtte álló férfitól, de nem tudta volna megmagyarázni, mit is akar. Inkább megszólalt, minthogy tétlenségét az előtte álló is elkezdené értelmezni.
 - Mégis mit vársz, hogy majd a nyakadba ugrok és egy boldog családként élünk majd? - Nem beszélt hangosan, de próbált minél gúnyosabb hangot megütni. - Egyébként is, anyut hol hagytad? Ha már ennyi ideig nem tudtam a szüleim létezéséről, akkor neki is itt kéne lennie, úgy teljes a kép, nem igaz?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=400&post=496408#post496408][b]Szombat Anna - 2015.07.16. 18:58[/b][/url]

 Zavarba jött a férfi reakciójától. Igen, bántani akarta. Persze, hogy bántani akarta, de az nem állt szándékában, hogy megsirassa őt. Azt várta, hogy majd valami szellemes válasszal fog visszavágni. Ezt szokta meg, mikor a lelencházban piszkálták.
 Egyik lábáról a másikra állt, aztán előre-hátra billegett egy kicsit. Nem igazán tudta, hogyan reagáljon. Nem mondtak semmit a szüleiről még akkor sem, mikor Dorottyát faggatta. Így végül úgy volt vele, hogy magára hagyták, hogy éljék az életüket. De ezek szerint nem élte túl... Annát.
 - Sajnálom... - Nem is mondott mást, de a harag egy pillanat alatt elpárolgott, mikor ránézett az összetört férfira. Nem igazán tudta, mit kellene csinálnia, vagy hogy egyáltalán mondania kell-e ilyenkor valamit. Nem is akart ránézni.
 Egyszerűen csak ki akarta zárni ezt az egészet a fejéből. Meg nem történté tenni. Eddig olyan egyszerű volt minden, de most, hogy ez az alak megjelent és csak ilyen egyszerűen tett néhány kijelentést, ami felforgatja az életét, és megváltoztat mindent... Vagy legalábbis azt, amit hagy megváltoztatni. Anna viszont nem akart megváltozni.
 - Jobb ha most megyek. - Nem volt benne biztos, hogy ezt a kijelentést feltétlenül ki kellett volna mondania, de olyan frusztráltan érezte magát, hogy kénytelen volt megszólalni. Piszkálgatta a pulcsija ujját, mindenfelé nézelődött és még ki tudja, hány kényszermozgást végzett, miközben megfordult és bizonytalan léptekkel elindult.