36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Tompos Csege összes RPG hozzászólása (8 darab)

Oldalak: [1] Le
Tompos Csege
INAKTÍV



RPG hsz: 8
Összes hsz: 24
Írta: 2015. március 19. 13:28 Ugrás a poszthoz

R.

3. nap – 15. óra

Ha az ember fia – persze lehet lánya is, a mai világban semmi sem kizárt – Tompos Csege, akkor bizony könnyen előfordulhat vele az, hogy olyan dolgokat művel, amiket más emberi – vagy nem emberi lények, senkit sem zárhatunk ki, ezt nem győzöm hangsúlyozni – esetleg, lehetséges, előfordulhat, hogy furcsának tartanak. Érdekesnek. Netalántán megbotránkoztatónak. Vagy egyébnek, amibe bele sem merek gondolni. Amennyiben viszont az ember Tompos Csege, nem csak, hogy előfordulhat, de teljes bizonyossággal állítható, hogy ez jelenség, ami útján kíséri, a legkevésbé sem foglalkoztatja. Nem, tényleg nem, egy szemernyit sem.
Így történhetett meg az a dolog, hogy önkényes száműzetésének nevezett nyári családlátogatásának harmadik napján, amikor az édesanyja már harmadik napja készült ugyanazt a krumplilevest és főzeléket főzni – ami hiába a világ legjobbja, ha sok napja eszed, lehetne cipőtalp is -, és ennek érdekében őt küldte el a boltba, nem volt más választási lehetősége; kinevezte a krumplizsákot egy kutyának, és elkezdte maga után húzni Bogolyfalva utcáin. Ciccegve-cuppogva rángatta maga után a cipőfűzőjéből hirtelen eszkábált nyakörvön.
Az unalom, másra nem lehet fogni.
Már éppen hazaért volna a saját bájos és szánalomra méltóan magányos jelenségével, amikor meglátta, hogy valaki a házuk felé közeledik. Ugyan a lelki kapcsolat és telepatikus viszony szerinte egy abszolút valós és létező dolog,egy pillanatra elbizonytalanodik. Lehet, hogy egy betörő. Lehet, hogy csak téved. Lehet, hogy...Nem, nem tévedhet.
Osonkodásba kezd. Olyan halkan, olyan óvatosan közelít, amennyire csak tud. Titokban elképzeli, hogy egy igazi nindzsa, egy két ugrást is megpróbál végrehajtani, de mivel viszonylag hangosan puffan a földhöz, illetve a cipője is félig lecsúszik, így inkább abbahagyja.
Már levegőt sem mer venni, annyira izgul. Az ajtót szerencsére senki nem nyitotta ki, nem is fogja. A szülők vannak... nos... valahol. Így eshet meg az, hogy egy idegen háta mögött áll. Levegővétel nélkül teszi állát a másik vállára. A fülnyalást még korainak tartja, de azért az ujjai köré csavarja egyik hajtincsét.
- Talán vársz valakire?
Tompos Csege
INAKTÍV



RPG hsz: 8
Összes hsz: 24
Írta: 2015. március 19. 18:53 Ugrás a poszthoz

R.

3. nap – 15. óra

Álmában sem gondolta volna, hogy ekkora meglepetés éri ma. Ugyan három napja minden órában legalább tíz percet ül az ablakban, mint valami romantikus film szerelmes hősnője, és várja azt, hogy a lovagja megérkezzen, azért titkon tudta, hogy ez nem fog ilyen egyszerűen menni. Vagyis azt hitte, mint említettem, hiszen most mégis minden olyan egyszerűen megy, mintha így lett volna megírva. Gondolatai között már megjelent a kép, ahogy öreg, rottyos papaként kártyáznak egy kerek asztalka mellett, s mesélik az unokáiknak, hogy a nagyfaterjaik hogyan lettek legjobb barátok, hiszen azt, hogy Radúz az ajtajuk előtt várta, egy dolognak tudja be – nem, nem annak, hogy R. a világon is végigment, hogy egyáltalán valamit megtudjon arról, hogy hol találja meg -; a sorsnak. A történetük a csillagokban van megírva, az égben köttetett barátságok pedig a világ végén is megtalálják egymást.
Vagy nem, de erre most nem annyira van kedve gondolni. Sőt, hogy egészen konkrét legyek; semennyire nincs kedve erre gondolni, ezért nem is teszi.
Helyette arra gondol, hogy ha ez a valaki mégsem Radúz, akkor elmehet. Vagy azonnal Radúzzá válhat, ha kedves az élete. Szerencséjére azonban nem kell ezzel foglalkoznia, hiszen abban a pillanatban, ahogy az idegen a pulcsija ujját húzza fel, már tudja, hogy nincs itt tévedés.
- Rám? Rám? Rám? - ismételgeti, pont úgy, mintha felhúzták volna, szemében egy öt éves lelkesedése csillog, hangja pedig pont olyan, mint aki először kapott számítógépet karácsonyra. Vajon R. tudja, mi az a számítógép? Mindenképpen megkérdezi majd tőle, ha érkezése van rá, de addig is elkezd sikítozni. Torkaszakadtából is üvöltene, ha nem féltené Radúz füleit, de így csak sikongat, akárcsak egy szűzlány.
- Hát senki nem látja, hogy elraboltak? Hát senki nem látja, hogy mi készül itt? - a sikítozásból drámázásba hajlóan visong a másik fiú hátán, kezét a homlokához szorítva ájuldozást mímel.
- Két sarokra innen van egy jó kocsma, oda vigyél! - suttogja a fülébe, miközben pár pillanatra megszakítja a jelenetet. Meg megnyalja azt a fület. Csak úgy.
Tompos Csege
INAKTÍV



RPG hsz: 8
Összes hsz: 24
Írta: 2015. március 22. 20:26 Ugrás a poszthoz

R.

3. nap - 15. óra


Minden ember fülének megvan a saját íze. Van, akié határozottan emlékeztet a romlott kolis szendvicsére, némi vajas szalámi béléssel. Ezeket az embereket hívja Csege szaszendósnak. Aztán vannak azok az emberek, akiknek pontosan olyan ízű a fülük, mint amilyen ízt találhatunk a lábujjaik közében – ne akarja senki tudni, hogy ez az ismeret honnan van a fiú birtokában, ő egészen egyszerűen  csak A Kísérletnek nevezi az estét.
Aztán persze vannak olyanok is, akik az ellenkezői a fentebb felsorolt rossz eshetőségeknek. Ők kevésbé sorolhatóak kategóriákba, s bár persze vannak, akik a vaníliafülűek csoportját gazdagítják, meg vannak olyanok, akiknek egészen kellemes, sós íze van, Csege álmaiban sem gondolta volna a legjobb barátjának – ha pedig valakinek még mindig furcsa lenne, hogy tíz évig nem találkoztak, levelek útján pedig ilyen szoros barátok lettek, akkor, nos... az az ő dolga – a legjobb íze van, ami csak lehet; nincs íze.
Mármint, egy olyan embernek, amilyen Csege, aki tűréshatáron felül rajong emberek fülének nyalogatásáért, illetve mindenféle aktusért, ami ezzel kapcsolatos, a legtökéletesebb példány az, aminek az ízét nem lehet megunni, mert nincs.
Nem úgy, mint a kutyakekszét. Igazán kellemes, kicsit sült májkrémre hasonlító íz csiklandozza meg amúgy edzett érzékeit, holmi szójagranulátum aromával és formával vegyítve. Száraz, ráadásul köpködésre készteti hősünket, amit ugyanolyan látványosan, hangosan és túljátszva tesz meg, mint eddig bármit, amit Radúz vállán vitt véghez.
Még akkor is köpköd, amikor már az ajtó nyílik, azonban úriember, ezt azért ne tagadjuk meg, így rögtön a bejáratban abba is hagyja. Helyette inkább vidáman integet mindenkinek, aki rájuk néz, kacsintgat, csókokat dobál, amint pedig feneke a széket éri, a krumplizsákhoz hajol.
- Remélem, jól bánt veled, sajnos én nem tudtam rád figyelni... - pár simítás után befejezi a képzeletbeli eb istápolását, az ő Erjéhez fordul.
- Sör kell, koma! Sok. Tíz évnyi, remélem, haza tudsz majd vinni – mondja nagy komolyan, még az asztalra is csap közben.
- Na és...tetszem? - kicsit közelebb hajol a férfihoz, hangja mély és búgó, mintha csábítaná akarná az ő cédáját.
Utoljára módosította:Tompos Csege, 2015. július 15. 16:13
Tompos Csege
INAKTÍV



RPG hsz: 8
Összes hsz: 24
Írta: 2015. március 22. 20:56 Ugrás a poszthoz

A.

5. nap - 13. óra

A madarak csicseregnek, a nap sugarainak földdel bezárt szöge pedig a lehető leginkább érdektelen információ, amivel Csege csak foglalkozni tud, és bár szögmérőjének segítségével tett egy rövid kísérletet arra, hogy ezt lemérje, inkább amellett döntött, hogy nem ilyenekkel üti el az idejét, ha már úgy esett, hogy van elég szabad neki, hanem megpróbál érdemi ismertségeket kötni, mert ugyan elég sok kölyökkel volt jóban, amikor még tizenhárom évesen ideköltöztek, rá kellett döbbennie az itt töltött idő nagyjából huszonhét és feledik percében, hogy ők már nem kölykök. Bár, ez önmagában véve még nem lenne akkora probléma, csakhogy ezek a felnőtt, meglett emberek egyrészről nincsenek már itt, másrészről, az az egy-kettő, aki itt lehet, egészen könnyen előfordulhat, hogy nem Csegével, a képzeletbeli barátaival, vattacukrozással, illetve meztelen rohangálással a faluban akarják idejüket eltölteni.
Így hát magában vág neki a falunak – bár megpróbálta Radúzt rávenni, hogy menjen vele sétálni, állítólag valami dolga van. Na persze! -, hiszen egyedül a saját gondolataival is jobb, mint otthon, ahol nincs más, csak a krumplihámozás, meg Léka, akit ugyan rendkívüli módon kedvel, de a fiúügyei semmiképp sem érdeklik, pedig őt most azok kötik le.
Szóval, hatalmas magányának közepette tart a játszótér felé, ahol a legkirályabb sérüléseit szerezte anno, meg a legkirályabb sárban hempergett és kóstolta meg, és amint odaér, a lehető legboldogabban fedezi fel, hogy bizony nincsen egyedül.
Meglódul, osonkodik, akár az árnyék, úgy terem a lány háta mögött, s amint erre lehetősége adódik, megragadja a hintájának láncát, lök rajta egy nagyot, mintha meg lett volna kérve a hintáztatásra.
- Menjen magasabbra? - kérdezi hátulról, széles vigyorral arcán.
Utoljára módosította:Tompos Csege, 2015. március 22. 20:56
Tompos Csege
INAKTÍV



RPG hsz: 8
Összes hsz: 24
Írta: 2015. július 15. 19:49 Ugrás a poszthoz

R.

3. nap - 17. óra


Minden cica csodálatos, fenséges, puha szőrű, körülbelül három másodpercig, amíg egyeseknek – nevezzük nevén a Csegéket; Csege – hatalmas pirosra nem dagad az orruk, be nem szűkül a torkuk, össze nem folyik minden testnedvük, ami az arcukon keresztül távozik, és nem szűkül be annyira a torkuk, hogy a halál szele annyira megsimogatja finomra borotvált arcukat, hogy a saját koporsójukat kezdik el megtervezni pillanatok alatt. És mégis, és mégis nincs szebb és fenségesebb hang, mint a torkuk berregtetésével létrejött elégedettségjelző, amit ifjú titánunk annyira szeret, hogy egy időben, még a a kazettás hordozhatóján is azt hallgatta.
És most megkapta. Az ő egyetlen Csiganyálpokrócától megkapta.Gyermeki módon felderül arca, székét megfogva olyan közel húzódik hozzá amennyire csak tud, majd kezét megragadva összefonja ujjaikat, fejét a vállára dönti.
- Én egyetlenem, én csodálatos Cicamorzsám, hát ilyen angyali hangon beszélj hozzám mindig, a szerelmünk onnantól örök marad, tudtam, hogy a csillagokban van megírva! - az utolsó szavaknál szinte már harsog, hadd hallja mindenki, hogy kivel van és mit csinál. Kivéltképp a pincér, aki felvont szemöldökkel, furcsán meresztgeti a szemét feléjük, miközben lepakolja az asztalra azt, amit rendeltek.
- Végre van egy cicám, amire nem vagyok allergiás – susogja még legkedvencebb Erje fülébe, mikor az úriember már távozott, majd a pohár után nyúl és felemeli a másik felé.
- Ránk!

(6 sörrel később és 2 fröccsel később)

A budapesti nagykörút doh és keserűség szagával átjárt bölcsészkocsmák sörtől, rozéfröccstől és vodkaszódától szagló sarokpadjainak mindentudást nyújtó aurájában, a világegyetem problémáira kielégítő megoldást keresve Csege két dologra jött rá valójában; soha, még véletlenül sem, egyszer sem szabad a sörbe sót keverni, aztán húzóra meginni, mert hányás lesz a vége, ráadásul borzalmas ízű, a másnap pedig már említésre sem méltó az addig átélt szenvedésekhez képest. A mértéktartást azonban nem tanulta meg.
Mikor már éppen a harmadik fröccsét rendeli meg az este folyamán, sejthető, hogy jó vége nem lesz az egésznek. Még mindig Erjéhez simulva ücsörög, ez semmi sem változott, azonban a funkciója már más – feltehetőleg ledőlne a székről, ha nem támasztana meg valami. Ez persze mit sem zavarja.
- Azt hiszem, egyáltalán nem tudod, hol lakom, pedig megígérted, hogy hazaviszel – kicsit akadozva, kicsit botladozó nyelvvel, de beleközli az addig tárgyált téma közepébe, kivert kiskutya szemeket meresztve a másikra.
Tompos Csege
INAKTÍV



RPG hsz: 8
Összes hsz: 24
Írta: 2015. július 15. 21:11 Ugrás a poszthoz

A.

sokadik nap - 19. óra

Este van, este van, ki-ki... Kit érdekel, hogy ki kivel, mit, hol, mit csinál? Csege sosem volt az az ember, akit foglalkoztattak más dolgai, éppen ezért sosem érdekelte őt az sem, ha másokat foglalkoztatja az, hogy ő éppen mit és hogyan csinál.
Így pedig az sem foglalkoztatja őt túlságosan, hogy az alkalmasint beköszöntött kánikulával való küzdelmei milyen furcsa pillantásokat okoznak mindenki számára, akinek a tekintete rátéved, egészen véletlenül, pedig azalatt a pár hónap alatt, amióta itt van, megszokhatta volna mindenki, hogy nem egyszerű jelenség. Családja már megszokta a Disneyhercegnős fürdőnadrágját, meg megszokták ventilátorral felszerelt sapkáját is, de amikor ebben kilép az utcára, hogy széles mosollyal az arcán elinduljon a falu aprócska kis tava felé, hogy hab testét megáztassa, akkor azért megnézik.
Szerencsére útja a tóig nem tart kifejezetten sokáig, így amikor csobbanótávolságba ér, szépen elkezdi felvenni a kiskacsás úszógumiját és Mickey egeres karúszóját, hogy aztán nekifutásból iramodjon meg a csillogó víztükör felé, beletajcsog, és összevizez mindent és mindenkit, aki csak a közelében volt ebben a pillanatban... Mert miért figyelne oda? Az nem ő lenne.
Amint egyenesbe hozta magát a gyors merülés után, és megnyugodott, hogy az úszóguminak hála megfulladni sem fog – hiszen ifjú urunk úszni azt nem tud -, körbepislant, hogy mégis ki jár erre, s hatalmas mosollyal az arcán kezd el kalimpálni a már nyakig vízfröccsös lánynak
- Bejössz vagy berántsalak, Tündérhercegnőm? - kérdezi, miközben már evickél is az irányába.
Tompos Csege
INAKTÍV



RPG hsz: 8
Összes hsz: 24
Írta: 2016. május 1. 23:01 Ugrás a poszthoz

mézes vattacukorhabcsók Love

11.13 - szombat


Csege nem azon fazonok közé tartozik, akik amúgy elég silány kis életüket maguk is silánynak tartanák. Azonban volt egy pont, egy kritikán aluli, megalázó, szavakkal nem kifejezhető pont Csege életében, amit magában csak úgy hívott; Rondabugyrod tíz köre. Éppen csak nem Dante volt a kísérője, hanem az a csodálatos, isteni teremtmény, aki aranyló fürtjeivel, fodrozódó loknikba rendezett hajával már akkor is Michelangelo egy pajkos kis angyalkájára emlékeztette. Mondjuk egyre azok közül, akik a Szent Péter-bazilika kupoláján röpdösnek édes kis szárnyaikkal. Kár, hogy ez a földi tünemény a legmocskosabb, ördögtől való dolgot művelte, ami csak létezhet a glóbusz bármelyik féltekéjén; matematika korrepetálást tartott, hogy felkészítse az érettségi megmérettetésekre. És gonosz volt, rosszabb, mint az a tanár, aki gimiben tanította. Rosszabb a tömeggyilkosoknál. Sőt, rosszabb volt még az apjánál is. Viszont nagyon szerencsés flótás, mert Csege nagyon megbocsátó, jámbor lélek; amikor a huszonnegyedik levelét megírta találkozójuk kicsikarására – Persze! Amint megtudta, hogy az ő édes Á-ja itt tartózkodik, baglyok garmadáját zúdította rá... -, már nem is emlékezett arra, amikor az a kedves, tizenkét esztendős szörnyeteg a lelkét is kialázta belőle, mert csak nem értette meg, mi az a magas hőmérsékletű szupravezetés.
Készült a napra. Legszebb, kacsás pulcsijával és egy zacskó konfettivel. Igaz, egy kicsit lassan készült. Tizenegy órakor ugyan még szülei díszes házának ódivatú szőnyegén toporgott azon gondolkozva, hogy a zöld vagy a kék cipőfűzőt válassza, de a terhes döntés meghozatala után tizenegy óra tizenhárom perckor már szakította is ki a konfettis zacskót.
Árpi feje fölött.
Közben meg az örömódát dúdolgatta.
Egészen szürreális látványt nyújthatott, ráadásul hátulról, fél karral át is ölelte, nehogy elszaladhasson a kis csibész. Igazán nagyon szomorú lett volna.
Tompos Csege
INAKTÍV



RPG hsz: 8
Összes hsz: 24
Írta: 2016. május 19. 21:29 Ugrás a poszthoz

mézes vattacukorhabcsók Love

11.15 - szombat


Mielőtt megtörtént A Dolog – természetesen az, hogy ez az éteri szeráf beleegyezését adta arra, hogy újra a társágában lehessen – megtörtént, Csege ezer és még egy millió módon elképzelte, hogy miként fog lezajlani. Legalább ennyi módot arra is kitalált, hogy hogyan köszöntse - végül azért döntött a konfetti mellett, mert a színeket mindenki szereti, tehát abszolút kézenfekvő volt, és talán kevésbé hivalkodó, mint az előtte tervezett poralapú testfesték  -, de álmaiban sem gondolta volna, hogy ilyen mély elutasításra lel.
Csege nagyon nem szeret elutasítva lenni; olyankor mindig úgy érzi, hogy a szíve közepéből ez keserű, maró massza indul el a testében szerte, lába megremeg, karja elzsibbad, szemhéja elnehezül. Vagyis, leginkább csak szereti azt mutatni, hogy ez történik; kezét a fejéhez emeli, mély sóhajjal veti hátra fejét, másik tenyerét mellkasára simítja, egyenesen szíve felé, még egy sóhajjal.
Lábát rogyasztgatni kezdi – mintha éppen összeesni készülne -, aztán végül csak levetette magát a földre, hogy palacsinta módjára elterüljön, ott még fetrengjen kettőt. Arról, hogy Árpi látványosan a pálcájáért nyúl, természetesen tudomást sem vesz, mikor azonban üdvözli, csillogó szemekkel, felragyogó arccal ül fel. AZ ő Árpija örül neki! Egyszerre jött el a karácsony és a húsvét, egyszerre kapott jelest a szakdolgozatára és államvizsgájára (ez sosem történt meg...), egyszerre van nappal és éjszaka... meg ilyesmi, teljesen lehetetlen dolgok.
 -Hát mégis örülsz nekem? - kérdezi remegő hangon, keze alól leskelődve – nem úgy tűnt, és én csak... Majdnem meghaltam miattad, de ne aggódj, nem lett tényleg bajom – szavai közben – alatt felpattan, újra elkezd a a göndör angyalkája felé lépni,  lepöcköl a válláról egy rózsaszín konfettidarabot.
- Ez nem illett a szemeidhez...
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Tompos Csege összes RPG hozzászólása (8 darab)

Oldalak: [1] Fel