Sziasztok, gombák! :3

Azt Szimpatikusak a füleid, BeneDiktátor Mármint a nyuszisak, az igaziakat nem látom, de azok is biztos legalább ilyen szimpatikusak, csak kicsiben.

Gyűlűnk, gyűlűnk! Én sokszor voltam már sok ember között, de azok sosem köszöntek ilyen lelkesen *-*

Miért, az igazi füleid nem tetszenek?

Jól mondja Zebulon bá', én innen még senkivel sem találkoztam. Hadd mutatkozzam be, Bujdosó művész úr, ilyeneket szoktam alkotni. Egyszer lesz majd egy kiállításom kizárólag a rajztáblás kreációimból, meg az állatokból, amiket mindenféle szemétből állítok össze :3

De úgy látom, itt a művésznév nem ér semmit, ha egyszer mindenki akrobataarisztokrata.

Hű, egy király alkotása elég sokat dobna a kiállításon *o*

Helyzetjelentés: ugrások, nyuszifülek, trónok, akrobaták. A te helyzeted milyen, Szira?

Zebulon, ki kényszerít? Ugye nem valami rosszindulatú hangok? Azokat megszokja egy idő után az ember.

Iza, naná *_____* Én is be szoktam fonni néha, meg hajgöndörítőm is van otthon. Szóval hajrá, csináld, amihez kedved van, de szép legyen ám!

Hogy maga milyen ritmusosan tud kacsintani, Zebulon Ó, így érthető.

*leül a földre Iza elé* Örülök, amikor ilyen kedves gyerekek örülnek :3 Jóóóó, amíg nem vágsz le belőle, bármi jöhet. Azokból a virágokból is rakhatsz bele *mutat*

Gyere te is nyugodtan, BeneDiktátor, jut elég haj mindenkinek

KATT

Bocsánat, ha a szemébe fújta a szél, nem igazán tudom irányítani

Ez igazán hízelgő, BeneDiktátor

De hová lettek a nyuszifülek? T___T Megetted őket, mint azt a fekete izét, amire most készülsz?

Julien, így még nem hívtak, de van benne valami XD

Akkor amíg nem kellenek újra, nem adod nekem kölcsön őket? *-*

Kösziii, kell egy ilyen kis vidámság a szekrényembe *-* Jövő húsvétra visszakapod, cserkészbecsszó :3

Nagyon szépen, óvatosan fésülsz, Iza Attól függ, milyet. Van olyan színű, ami passzol az ingemhez?

Vissza fogom :3 Kicsit szétszórt vagyok, de ha nem lesz meg, akkor kapsz majd egy újat

Iza, a Piros Arany az jöhet Zsíroskenyérrel a legjobb *-*

Szira, Zebulon, érdemes ránézni a kezdőposztra: "Az offban egy kevés elbambulás is végzetes lehet"
- Adam Kensington, 2014

Úgy biza, Iza! *___* És most pont nem vagyok az, de néha hajlamos vagyok elszórni egy-egy részemet, például a karkötőmet o.O

Sajnálom, Szira. Van, amikor lehetetlen belassulni

Tartsak neked bizonyos időközönként helyzetjelentéseket? Helyzetjelentés: szalagok, Piros Arany, koronák, zsíros kenyér, szétszórtság. Főleg az utóbbi

Hogyne

A szakállamról eddig nem volt szó, csak a hajamról. De végül is lehetne, úgyis sokszor útban van evés közben

Nincs mit :3

Csak óvatosan, mondtam, hogy azért jó lenne, ha passzolnának a színek az ingemhez Meg lehetőleg Izáék szalagaihoz is

Szia Lotte :3

A zöldet kérem! *____*

*nézegeti a szakállát* Nagyon tetszik, köszönöm *.*

Csodásan, Lotte, hát te?

Én csak elbambultam De most tényleg elsuhanok egy kicsit profilt csinosítgatni meg játszani. Köszi a szalagokat, sziasztok!

Egy lány. Nem, A Lány. Neeem, A Lány az Eliza volt, Nándor néhai felesége. Akkor ez a bizonyos... Anna volt A Lány lánya. Meg az övé is, ha minden igaz. Remélem, hogy igaz, különben ez egy elég kínos cucc lesz...
Nándor éppen nagyban hintázott a bogolyfalvi játszótéren, és közben ilyen furfangos mondatokban gondolkodott. Aznap reggel felküldött a kastélyba egy levelet a következő címzéssel: "annak az Annának, aki a Bójai Gyermekotthonból jött". A sok utazás és izgalom közben ugyanis sikeresen elfelejtette a lány állítólagos vezetéknevét. Arról pedig aztán tényleg gőze sem volt, hogy ebben az iskolában házakba osztják a diákokat, és a lány házának kinyomozásával is egyszerűbbé tehette volna a kézbesítést. Valahogy mégis biztos volt benne, hogy Anna megkapta levelet, és el is fog jönni a találkára. Pedig még csak alá sem volt írva. Mindössze ennyit firkantott a pergamenre: "Játszótér, ma este 7 óra. Várlak." Nándor azzal persze nem számított, hogy egy bentlakásos suli diákjait aligha engedik le csütörtök este az egyik környékbeli faluba. Hát, igen, látszott rajta, hogy még sohasem járt egy elit varázslóiskola közelében sem. Elmélyülten mormogott magának az egyébként üres játszótéren, és egyre inkább aggódni kezdett. Mi van, ha Annát időközben elkapta egy veszett hippogriff? Vagy egy egész csapat dühöngő házimanó? Hiszen ezeken kívül a világon semmilyen oka nem lehetett arra, hogy ne jelenjen meg egy vadidegen kérésére az adott helyszínen az adott időpontban.

Egy vörös kobak bukkant fel a játszótér bejáratánál. Nándi először nem is érzékelte a másik felbukkanását, túlságosan el volt merülve a saját gondolataiban. Csak akkor pillantott fel, amikor a lány elhaladt előtte, a játszótér túlsó része felé sietve. Bambán pislogott az égővörös hajára és a jellegzetes lépteire. Ez ő. Ez Eliz-...ának a lánya, Anna. Lefékezte a hintát, remélhetőleg elég hangosan ahhoz, hogy Anna visszanézzen rá. Ha mégsem tette, akkor bizony addig követte némán, amíg a vöröshajú társa felé nem fordult.
- Anna - jelentette ki hirtelen. Eredetileg egy kérdő hangsúlyt szeretett volna a névhez, de valahol elrontotta a dolgot útközben.
- Szép vagy - jegyezte meg a levegőben hadonászva. Valamiféle mutogatással próbálta kifejezi, pontosan mit is tartott szépnek a lányban. Mozdulatai viszont kísérteties módon emlékeztettek a macarena nevű táncra. Kellett neki pár furcsa tekintet a lánytól, hogy rájöjjön, ezzel a hozzáállással valami nem stimmelt.
- Mármint ne értsd félre, én az apád vagyok - mentette ki magát tökéletesen Nándor. Menni fog ez a gyereknevelés tizenhét év késéssel, mint a karikacsapás. Egyedül a türelmetlensége válhat még a férfi kárára. Most is idegességében a füvet rugdosta, mint egy rossz kisgyerek, miközben Anna válaszára várt.

Hát, ennek a lánynak nem volt túl könnyű megragadni a figyelmét, annyi szent. Egészen az utolsó pillanatig kellett követnie, hogy az végül kénytelen-kelletlen felé forduljon. A lány úgy megrezzent, hogy majdnem Nándor sikoltott fel helyette, de aztán mindkettejüknek sikerült csendben maradniuk. Nándinak mondjuk nem túl sokáig. Elég szépen sikerült bemutatnia magát anélkül, hogy egyáltalán bemutatkozott volna. A látszólag értelmetlen hadonászására a lány aztán hasonló mozdulatokkal válaszolt, csak neki a lába kalimpált a levegőben. A férfi nem értette pontosan, mit akart ezzel elérni, de bízott benne, hogy csak bizalmat akart gerjeszteni benne a mozdulatainak utánzásával. Nándor részéről kivételesen nem is volt akkora gond a bizalom, Anna részéről viszont annál inkább. Legalábbis a kiáltozása valami ilyesmit sejttetett.
- Várj, te nem beszélsz magyarul? - vonta össze a szemöldökét a férfi. Meglehet, hogy abban a gyermekotthonban angolul nevelték a gyermekeket. Pár másodpercig Nándor igyekezett előkötörni a szegényes angoltudását, aztán ráébredt, hogy Anna az előbb bizony magyarul szólt hozzá.
- Ja, de, bocs. Akkor mi a baj? - rázta meg a fejét értetlenül. Hiszen sikerült viszonylag röviden és tömören vázolnia a helyzetet a lányának. Igazán nem tudta, vajon min akadhatott ki ennyire.

Nagyokat pislogott Annára, ahogy a kisasszony ismét hozzállást váltott. Az igazság az volt, hogy Nándor nem olvasott túl könnyen a lány viselkedéséből. De ő úgy látta, hogy az előbb még bizalomgerjesztően hadonászott, aztán felháborodtan kiáltozott, most pedig megint úgy tett, mint aki nem értett magyarul. Válasza Nándi teljesen ártatlan kérdésére is csak összezavarta a férfit.
- Milyen vicc? Mondjak egy viccet? Az majd segít? - próbálkozott kétségbeesetten. - Van az aaa... agresszív kismalacos palacsintás, azt ismered?
Utolsó szavait már Anna hátának mondta, miközben kénytelen volt megint követni a lányt a játszótéren keresztül.
- Merlin szerelmére, mi ez, kilogrammhiányod van? - panaszkodott, amint a másik hajlandó volt végre megállni. Aztán következett még egy adag kérdés, amit Nándor nem tudott mire vélni. Legutolsó kijelentésére végül ijedten a lány kezéhez kapott. Így próbálta megakadályozni abban, hogy azonnal otthagyja, és az igazgatóhoz siessen. Szerencsére az azért hamar tisztázódott benne, hogy semmiképp sem tarthatja itt a lányát akaratán kívül, ezért gyorsan el is engedte.
- Semmilyen hülye Jeromossal nem beszéltem. Izé... Dorottya mondta el, hogy itt vagy - jutott eszébe Anna nevelőjének neve. Talán az ő említése megtörhette a jeget.

Szevasztooook, csigák! *.*

Megvagyok, Lotte, csak a lányom elég csúnyán kiabált velem T.T De itt legalább ilyen szép kisállatok vártak *____* Mármint nem ti, hanem a mókus meg a papagáj

Igen, az, és tizenhét év után most találkoztam vele először. De kiabálni akkor sem kellett volna ._. Mindegy, most örülök, hogy itt vagyok veletek :3

Szia Szira :3

Pedig én próbáltam kedves lenni vele T-T

Köszi a bíztatást XD

Most viszont lépek gyerekek, jó éjszakát! :3

Bogolyfalva rengeteg meglepetést tartogatott Nándor számára. A legnagyobb az volt, hogy ez a bizonyos Bogolyfalva aligha lehetett egy falu. A számtalan bolt és lakóház sokkal inkább emlékeztette a férfit a budanekeresdi forgatagra, mint a csendes varázslófalura, ahonnan ő származott. Emiatt érkezésének délutánján izgatottan indult el bámészkodni a Fő utczán. Még nem sikerült elég bátorságot gyűjtenie ahhoz, hogy üzenjen Annának, nyugton maradni a lakókocsijában viszont képtelen lett volna. Az első kirakat, ami igazán felkeltette a figyelmét, az a varázslény kiskereskedésé volt. Apró, zsúfolt, és tele mozgolódó baglyokkal - pont olyan, mint amilyen az ő boltja volt. Csillogó szemekkel lépett be a kiskereskedésbe. Talán jobban járt volna, ha csillogó tekintetét az alsó polcok helyett inkább felfelé irányította volna, úgy esetleg nem verte volna be a fejét a tündérmanók ketrecébe. Se baj, egy ilyen csodás helyen még ez sem tántoríthatta el. Megdörzsölte a fájó homlokát, és ezután igyekezett óvatosabban közlekedni az élettel teli boltban. Különféle állathangok töltötték be a teret, Nándor pedig nem is tudta, hová forduljon először. Óvatosan kerülgette a lába előtt heverő ketreceket, míg végül a pult előtti hordónál kötött ki. Elragadtatott arckifejezéssel nyúlt a puffskeinek közé, és kiemelt közülük egy rózsaszín szőrgombócot.
- Hát, te szebb vagy, mint egy magnólia május idusán - nevetett a ficánkoló varázslényre. Az látszólag egy percig sem foglalkoztatta, hogy a vásárlók vajon szabadon hozzányúlhatnak-e az állatokhoz. Ő csak nyugodtan pakolgatta a különböző színű puffskeineket, mint egy kisgyerek, aki éppen most talált rá a kedvenc játékára.

Ugyan Nándornak nem állt szándékában beszerezni egy puffskeint, mégis már szinte kétségbeejtően sokáig eljátszogatott a szőrmókokkal. Hozzájuk érintette az orrát, megsimogatta őket, és mindegyikhez volt egy-egy dícsérő szava. Annyira belemerült a dögönyözésükbe, hogy észre sem vette a felé közeledő hölgyeményt. Szavaira hirtelen megrezzent, és gyorsan visszarakta a kisállatot társai közé.
- Bocs, azt hittem eladó... Tehát hogy rám akartál szólni, hogy ezt most nem lenne szabad - szabadkozott a levegőben hadonászva.
Miután sikerült kicsit lenyugodnia megismételte magában a vörös hölgy kérdését. Na, ez alapján ő is csak egy ártatlan érdeklődő lehet - lélegzett fel végül.
- Mondjad - bíztatta a másikat. - Nem ígérhetem, hogy eladó vagyok... Mármint nem is vagyok az, de értek az állatokhoz, szóval hátha.
Idegesen vakargatta a fejbúbját. Amikor magában beszélt, akkor logikusan összefüggőknek tetszettek a gondolatai, most viszont úgy érezte, az idegen hölgyemény számára kicsit zavarosnak hathattak. De Nándor hiába próbálkozott volna, ennél tisztábban úgysem fogalmazhatta meg a mondanivalóját. Pláne nem egy teljesen idegen személynek. Első pillantásra a fiatal nő ugyan nem tűnt veszélyesnek, a férfi viszont megtanulta, hogy az első benyomások csalókák tudnak lenni.

Ne mondjátok, hogy ma egész nap halott volt az off