34. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumBagolykőtől távolMagyarországi helyszínek

Oldalak: « 1 2 ... 114 ... 122 123 [124] 125 126 ... 132 133 » Le | Téma száljai | Témaleírás
William Martin Krise
Független varázsló, Bogolyfalvi lakos


cyanide glazed cinnabun
offline
RPG hsz: 1149
Összes hsz: 1187
Írta: 2021. november 24. 15:34 | Link


A férfi - vagy nevezzük akárhogy, felöltözve már egyre kevésbé tűnik véznának - látványa és viselkedése elsőre nem vált ki benne különösebb rokonszenvet, pláne, hogy a vérnyomása agyvérzésközeli a kígyóval való találkozás okán. Kevés állat van, aki ösztönös pánikig képes borítani őt, ezek a hüllők azonban ilyenek. Pláne, ha csörgőkígyó lett volna; ebben az esetben biztos, hogy merő férfiasságból összeesett volna a zizegő hangra.
Még utolsó pillantást vethetne a pikkelyes lábra, mielőtt az eltűnik a farmer alatt, ha nem fordítaná el a fejét. Izgága kíváncsiság kezd vakarózni benne, olyasmit, amit talán azóta nem volt alkalma érezni, mióta kiengedték. Abból az egész perverz fajtából, amivel a gyerekek a felfújódott dögöket bökdösik gallyakkal. Vagy ahogy őt megbabonázta a félresiklott átváltozásokban elhullott vérfarkasok kicsavart teteme, miután megszabadította őket a szenvedésüktől. Majdnem perverz, öröklött izgalom.
Mély levegőt vesz, kissé benntartja, hogy csillapítsa zakatoló szívverését.
   -  Ha azt te csináltad magaddal, akkor nem sokat lehet tenni. De van pár cuccom, ami segíthet.
Épp, hogy nem érdeklik a zúzódások, bárki édesanyja megkeveri a kencét, amivel pillanatok alatt eltüntethetők - nem, az átváltozási sérülés az, ami az elméjét piszkálja és piszkálta mindig is. Próbálkozott animágussal, bár szerencséjére maradandó károsodást nem szenvedett akkor, hallott egyet s mást olyanokról, akik inkább öngyilkosságba menekültek, mint hogy úgy éljenek tovább. Az édesanyja, példának okáért.
A keze bizonytalanul nyúl ki, kissé tétovázik, mielőtt kihúzna egy szálat a dobozból.
   -  Kösz - mormogja, miközben a zsebét áttapogatva öngyújtó után kezd kutatni - És bocs.

Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Elias Napoleon Diaboli
Mestertanonc Rellon (H), Animágus, Harmadikos mestertanonc


Diablo × Kisördög
offline
RPG hsz: 184
Összes hsz: 187
Írta: 2021. november 24. 17:31 | Link

× i’ll scare the sh*t out of you ×
---WILLIAM MARTIN KRISE---
× with all my love × break down the walls ×

A kellemetlen szúró érzés, ahogy a nadrág hozzáér a fedetlen bőrfelülethez, ordításra kényszerítene - kiengedném, csakhogy valószínűleg sok bámészkodót vonzana ide egy ember ordítása, az pedig, ebben a helyzetben, nem feltétlen lenne szerencsés. Legalábbis addig nem, amíg nem tudom, hogy ez a fazon mi fán terem.
- Vagy elmondod miről beszélsz, vagy takarodj. Nem érek rá arra, hogy gyorsan elsajátítsam a gondolatolvasást és turkálni kezdjek a fejedben - hangom elmélyül, morranás már inkább, mintsem emberi beszéd. Kitartóan tartom felé a dobozt, míg az én ajkaim között már a meggyújtott szál ficereg, de nem nézek rá. Tekintetem a nadrágot szuggerálja, mintha ezzel megmásíthatnám a fájdalom érzését, de csak annyit várok, hogy a ragadós váladék mikor kezd el átszivárogni a textilen. Ha szerencsém van, a hideg kicsit meggátolja ebben. Lassan húzom vissza a dobozt, visszateszem a zsebbe, mikor végre hajlandó vagyok felnézni. A mozdulatsor ismerős, halvány mosollyal túrom ki a saját öngyújtómat és nyújtom felé azt is.
- Már miért? - szívok bele mélyet, fejemet felemelve, a fejünk fölé engedem ki a füstöt. A tompa lámpafényben még idillinek is lehetne mondani azt a képet, amit keltünk - mármint külső szemlélőnek. Kivéve, hogy lábam megremeg, így kénytelen vagyok hátratántorodni és hátamat ismét a falnak vetni. A rohadt életbe bele már. Hogy ennek is most kell megtörténnie. Ennél kiszolgáltatottabb nem is lehetnék, és még csak pofám sincs szólni egyiküknek sem, hogy hurcoljanak el innen. Félő, hogy Mester nem értékelné a plusz kört, amit okoznék neki, ráadásul a következmények… így is száműzött a kastélyba, mert milyen jó lesz a velem egykorúak között lennem, de félek, hogy más áll a háttérben.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

“a g**i ISTEN
- W.K.
William Martin Krise
Független varázsló, Bogolyfalvi lakos


cyanide glazed cinnabun
offline
RPG hsz: 1149
Összes hsz: 1187
Írta: 2021. november 24. 18:05 | Link


Fölsandít, majd egy beleegyező biccentéssel veszi át az öngyújtót. Halk kattanások és sercegés vegyülnek a morajba, apró fény villan, az első lélegzetvételt követően már kissé megnyugodva nyújtja vissza a tárgyat neki. Sosem dohányzott, csak akkor, ha frusztrációja gátat vetett annak, hogy gondolkodjon. Olyankor hagyta, hogy az agya elmerengjen a tekergő füst látványán, végül pedig a legjobb ötletei akkor születtek, ha istenigazából, zsibbadásig betépett.
   -  Azér' - mormogja a fogai közt felpillantva a felhős ég felé - mert felrúgtalak. Nem bírom a kígyókat. De igazán integethettél volna, vagy valami.
Mintha számítana. Mintha nem tolta volna ki az orrocskájával a pálca végét, jelezvén, ember, ő pedig mintha nem ennek ellenére állította volna röppályára. Vagy, pontosan emiatt.
A tenyereit fázva összedörzsöli maga előtt, a szálat az ujjai között tartva, szeme kissé összeszűkül, mikor Elias ismét a falhoz tántorodik. Először az utca távolabbi, homályba vesző vége felé, majd arra pillant, amerről jött.
A vádpont, kuruzslás. A bíró döntése alapján bűnös.
   -  Figyelj, nem vagyok gyógyító. De van egy olyan gyanúm, hogy nem is mennél ispotályba.
Csak egy tipp, amit a tapasztalata szül. A testtartás, a kinézet, ezek a ruhák; az, ahogy a fogait összeszorítja fájdalmában és, hogy ennek ellenére itt áll egy pocsolyában ahelyett, hogy segítséget kérne. Talán illegalitásban él, talán csak kiszolgáltatott, netalán nincs pénze; végeredményben egyre megy. Óvatosan lép egyet közelebb.
   -  De ha azt átváltozás csinálta, foglalkoztam ilyenekkel. Majdnem. Majdnem ilyenekkel. Tudom enyhíteni a fájdalmat. Ilyet nem találsz a könyveidben. Saját recept. Ha érdekel. Cserébe azért, mert felrúgtalak.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Elias Napoleon Diaboli
Mestertanonc Rellon (H), Animágus, Harmadikos mestertanonc


Diablo × Kisördög
offline
RPG hsz: 184
Összes hsz: 187
Írta: 2021. november 25. 09:27 | Link

× i’ll scare the sh*t out of you ×
---WILLIAM MARTIN KRISE---
× with all my love × break down the walls ×

Kissé összeszűkült szemekkel és totálisan értetlenül nézek rá, ahogy neki kezd. Integetni. Végül ahogy az abszurditás eljut a tudatomig, feldolgozásra is kerül, úgy tör ki belőlem a röhögés, a falak győzik visszaverni a mély hangokat, amiket generálok. Szemem elé kapom a kezemet, rázkódó vállakkal, szusszanva nézek végül vissza rá.
- Bocs, hogy meg akartalak ölni. Kvittek vagyunk - bólintok egyet vigyorogva. Bátor dolog elmondani egy embernek a félelmed, amikor tudod róla, hogy bármelyik másodpercben azzá tud változni. Életnagyságban. Bár szavainak semmi értelme, hiszen nem véletlen dugtam ki a pálcát a kabát ujjából, ő mégis felrúgott, de ez legyen a legkevesebb. Mondjuk legalább elvárnám, hogy a zúzódások jobban fájjanak, mint a lábam, így terelve el róla a figyelmem, de nincs ekkora szerencsém.
Vág az esze, mint a beretva. Kíváncsiságtól csillanó kékjeimet emelem fel rá, előrehullott, nedves tincseim között fürkészem az arcát. Nem sétálhatok be egy ispotályba azzal, hogy háromszor sültem fel az animágiával, és amúgy bejegyzetlen is vagyok. Pár auror biztosan örülne ennek, és én nemhogy auror nem vagyok, basszameg, de nem is örülnék neki. Nem sodorhatom veszélybe a családomat.
- Áhá - villanykörte a fejem felett. A szálat fogom ujjaim közé, szabad tenyeremmel támaszkodom meg a vizes falon és lököm el magam tőle. Latolgatom a hallottakat, igyekszem a legjobb döntést meghozni - erről vagyok híres -, de most tényleg szükségem lenne rá. Most komolyan sértettség miatt kussolsz? Állandóan pofázol, de amikor tényleg kellenél, akkor csendben meghúzod magad. Haszontalan vagy. - Értékelem az ajánlatot, de… - de nem bízok egy idegen kotyvalékában. És az enyém sokkal jobb valószínűleg. - Van speciálisan erre megfőzött bájitalom. A fájdalmat elviselem, volt már rosszabb is. A folyamat is lassabb ilyen retek időben, szóval még simán megoldom - fürkészem szkeptikusan, és egyre bizalmatlanabbul. Idegenként, idegennek, saját recept? Érdekes. - Viszont a recept felkeltette a kíváncsiságomat - vallom be végül. Kurva életbe.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

“a g**i ISTEN
- W.K.
William Martin Krise
Független varázsló, Bogolyfalvi lakos


cyanide glazed cinnabun
offline
RPG hsz: 1149
Összes hsz: 1187
Írta: 2021. november 25. 15:26 | Link


A srác elröhögi magát és ő is kénytelen keserűen elmosolyodni a helyzet abszurdumán, miközben a füstöt a nehéz felhők felé lélegzi. A tekintete azonban rajta marad, hiszen hiába a békepipával megszentesített tűzszünet, semmi oka sincs megbízni benne. És mégis...
Igazuk lehet azoknak, akik a mágusállam büntetési rendszerét becsmérlik: a fiatalok pitiáner ballépésekért a Zengőbe kerülnek, évekkel később pedig bűnözőként távoznak onnan. Ő nem nevezné magát bűnözőnek, annak köszönhetően pedig, hogy a veszélyes raboktól távol tartották, nem lett sem agresszívebb, dörzsöltebb. A hozzáállása az efféle helyzetekhez azonban megváltozott, egészséges félelmet pedig, bár kellene, nem érez az ismeretlen, kígyóvá változó, majd rátámadó alakokkal szemben. Elvégre, eleget bizonygatták neki, ő is csak egy közülük.
   -  Áh... szintén zenész. Na, ez tetszeni fog.
Hova lett az elővigyázatosságod, William? Talán sosem volt; legalább is akkor, amikor a megszállottság alkalmat kapott, hogy átvegye az irányítást.
A szálat az ajkai közé veszi, fél kézzel kissé lecipzározza a pulóverét, felpillant Eliasra, mielőtt a belső zsebébe nyúlna. Amilyen pattogós volt eddig, nem szeretné, hogy ezen a ponton kapjon neurotikus rohamot és higgye, hogy nyomban pálcát ránt. Még csak nem is fiolát - minek tartana magánál ilyesmit? -, helyette egy gyűrött szélű, többször meghajtogatott, bántóan fehér papírral húzza elő a kezét. Újabb kotorászás, fekete, ebből a távolságból valószínűleg kivehetetlen logóval díszített toll.
   -  Szóval. Égő Keserűgyökér balzsam. Igen, tudom, tudom, óvodás dolog, na de ezt figyeld - a szál már az ujjai közt füstölög, ahogy a papírt kirázogatja a jobbjában. Fürgén lép közelebb, hogy a srác melletti falfelületre nyomja azt, a hivatalos tartalommal lefelé, majd tollas-cigarettás kezével összeszedetlenül firkálni kezd - Mi van akkor, ha nem csak a gyökerét, hanem a leveleit is beleteszed. Semmi, ugye, de ha az egészet megszárítod előtte, akkor fekete paszta lesz belőle. És most jön a lényeg - megáll, felnéz - loconcos futkár. Őszintén, megpróbáltam mindenhogy, de ha egyben teszed bele, akkor működni fog. Tessék - újabb szavakat vés a papírra, ami a félhomályban kivehetetlen macskakaparásnak tűnik a téglára nyomott, egyenetlen felületen - Vérfarkasoknál segített az átváltozásokon, ha a saját vérükkel keverték össze.
Utoljára módosította:William Martin Krise, 2021. november 25. 15:28 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Elias Napoleon Diaboli
Mestertanonc Rellon (H), Animágus, Harmadikos mestertanonc


Diablo × Kisördög
offline
RPG hsz: 184
Összes hsz: 187
Írta: 2021. november 25. 20:05 | Link

× i’ll scare the sh*t out of you ×
---WILLIAM MARTIN KRISE---
× with all my love × break down the walls ×

Zenész? Még a kirobbanó jó kedvem közepén is tudok értetlen nézni rá, ahogy ez elhangzik, mert nem egészen tudom összerakni, úgyhogy fejem is ennek megfelelően billen oldalasan. Egészen addig, amíg keze nem mozdul a pulóver belső zsebe felé. Akaratlan mozdulok hátrébb, elkapom az engem figyelő tekintetet, pont annyira feszülök be, hogy elhiggyem, mindenre készen állok - feleslegesen. Testtartásom enged, amint a papír, majd a toll kerül elő. Ajkaim közé veszem a füstölgő szálat, pf hang kíséretében röhögök fel a néven, majd villannak kékjeim, ahogy a falra csapja a papírt.
Elképzelésem sincs, miért osztja meg az ennyire bevált receptjét velem egyik pillanatról a másikra, de nem is érdekel, amíg megteszi. Természetesen fenntartásokkal kell kezelnem az egészet, ennyire elvakultan csak egyetlen emberben bízok, és az nem ő. Végre érkeznek az információk is. Minimálisan hőkölök hátra az elkészítési módon, miközben kékjeim a papíron zizegnek, ahogy vési felfelé a szavakat rá.
- Megszárítva? De akkor elveszti az egész értelmét - szalad ráncba a szemöldököm értetlen. Óvatosan nyúlok a papírért, amit elveszek tőle ugyanolyan lassú mozdulattal, mint ahogy nyúltam érte, majd kezdem el olvasni a sorokat. Végül felpillantok rá. - Mégis miért írtad ezt le nekem? - mozgatom meg kicsit a papírt. - Egy hajszálon múlt, hogy tényleg megöllek - fűzöm még hozzá a nem mellékes információt. Az sem lenne mellékes, hogyha ő olyan részen talál el, akkor én is meghalhatok, de ezt elkerültük.
Kell pár pillanat, amíg az információ eljut a tudatomig. Vérfarkasoknál. Ki akarna vérfarkasok közelében lenni, amikor átváltoznak? Fura egy pasi, de ez legyen a legkevesebb.
- Davi- - harapom el a mondatot. Arcára nézek, egyetlen másodpercre a papírra, majd vissza rá. - Elias vagyok - fejezem be végül. - Gyere, meghívlak kajálni, ha már az előző adagod balesetet szenvedett - pillantok a földön heverő papírzacskóra, ami elég szarul néz ki. Fasz sem enne már abból.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

“a g**i ISTEN
- W.K.
William Martin Krise
Független varázsló, Bogolyfalvi lakos


cyanide glazed cinnabun
offline
RPG hsz: 1149
Összes hsz: 1187
Írta: 2021. november 25. 20:50 | Link


A hangja megszállott izgatottsággal már-már megremeg, miközben beszél, írás közben néhol satíroz és a papírt is átlyukasztja egyszer, ahogy a keze igyekszik lekövetni a gondolatai ütemét. Nem érez félelmet, mi több - valójában el is felejtette az előbbi incidenst, a lassan átázó KFC zacskót nem messze tőle, illetve azt, hogy mennyire fázik. A papírt hagyja, hogy kicsússzon a kezéből, a tekintete Elias két szeme között mozog, miközben az kibetűzi, a helyzethez mérten meglepően rendezett írását.
   - Ugye? Semmi értelme az egésznek - a szálat visszabiggyeszti az ajkai közé - Mindig azt mondták, a gyökér szárítva a sebet nem gyógyítja. És mégis, tessék. Ez egy kibaszott műalkotás, ha engem kérdezel.
A zsebébe nyomja a kezeit. Ha saját gyermeke lenne, akkor is kétséges, hogy olyan lelkesedéssel mesélne róla, mint rövid és illegalitásba száműzött munkája gyümölcséről. Apró vízcseppeket érez az arcán, talán eső, talán leszálló, novemberi köd, aprót ránt a vállán.
   -  Neked nagyobb szükséged van rá, mint nekem.
Ez az egyszerű igazság: különben fogalma sincs, miért osztotta ezt meg vele, de ha kivágták volna a nyelvét érte, akkor sem bírta volna ki. Újfent azon kapja magát néha, a bájitalkereskedés kirakata előtt téblábol, nézi az üstöket, a szárított fűszereket, a bőre pedig belülről viszket amiatt, hogy nem érhet hozzájuk. Azok a könyvek, amiket elkoboztak tőle, a kísérletek, amiknek a nyomait meg kellett semmisítenie...
   -  Will. - hát egy újabb ember két névvel, múlt nélkül, a szeme nem igazán rebben az elharapott szón, de tudomásul veszi azt - Krise. És az van, hogy... - lepillant, a csuklóján felhúzza a pulóvere ujját, hogy az órájára nézzen a két karperec mellett - ha most azonnal nem indulok el, akkor le fognak fejezni. Azért kösz. De ha egyszer Bogolyfalván jársz, van még pár receptem, ahonnan ez jött.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Elias Napoleon Diaboli
Mestertanonc Rellon (H), Animágus, Harmadikos mestertanonc


Diablo × Kisördög
offline
RPG hsz: 184
Összes hsz: 187
Írta: 2021. november 25. 21:19 | Link

× i’ll scare the sh*t out of you ×
---WILLIAM MARTIN KRISE---
× with all my love × break down the walls ×

Még vissza is kérdez. Hát baszod, tényleg nincs semmi értelme! Ha a szárazat rakom bele, akkor az egésznek az értelme elveszik már ott, hogy egyáltalán a kiszárítás gondolata megfogan a fejemben. És nem is tette, ami valószínűleg nem véletlen. Aprót bólintok végül. Összehajtom a lapot a már megtört részeknél és csúsztatom zsebembe azt. Majd ezt meglátom még nyugodtabb körülmények között.
- Azért ne szállj el magadtól - vetem oda félvállról. A fal felé fordulok, könnyed mozdulattal nyomom el a csikket a falon, majd pöckölöm el az utca sötétebb része felé. Az ég felé fújom ki a még tüdőmben maradt füstöt. Széles vigyor kerül arcomra, halk nevetés lesz belőle a válaszra. Milyen elővigyázatlan - senki nem segít azért, mert a másiknak nagyobb szüksége van rá. A kérdés csak az, hogy mégis mikor fogja kimutatni a foga fehérjét, tehát azt, amit valójában vár az egészért. Ha egy valamit megtanultam, akkor az az, hogy semmi nincs ingyen. Ennek is meglesz a böjtje, de addig csak élvezem az adandó alkalmat. Ráérek a problémával akkor foglalkozni, ha már ott vagyok.
Végig követem a mozdulatot, ahogy megnézi az időt. Vállat vonok végül, és szó nélkül indulnék tovább, hogy akkor a kezdetleges ismeretségünknek itt is van vége, már hátamat mutatom neki, kezeim zsebeimben, mikor…
- Nem hallottad baszdmeg? Bogolyfalvát mondott!
Megtorpanok, fejemet feljebb emelem, ahogy vállam felett nézek hátra, míg végül akadozva, de testem is követi az agy által kiadott parancsot.
- Ott élek - hivatalosan már nem, mert abban a retkes iskolában, de azért jó érzés legalább elhinni. - Diaboli. A vezetéknevem - fekete tincseimet simítom hátra, kezem ismét zsebemben köt ki, ahogy megint hátat fordítok neki. - Ha én nem keresnélek fel, de azonnali mondanivalód akadna… - fűzöm még hozzá vállam felett hátrafelé beszélve, majd indulok el az utca eleje felé, ahonnan beestem a félhomályba. Bicegve érek ki az utcai kavalkádba - sokan megnéznek mocskos ruháim és kissé megviselt kinézetem miatt, de egy ilyen nap után ez legyen a legkevesebb.
- Láttad a karkötőket? Rendesen megfigyelik.
Ahogy mondod. Ezért nézünk utána mi is.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

“a g**i ISTEN
- W.K.
Alexander Burton
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 118
Összes hsz: 134
Írta: 2021. november 27. 13:26 | Link


egy kiállításon, darabok belőlem


Nem, nem a Louvre, vagy a hatalmas Nemzeti Galéria, de haladás. Eddig is el-elvittem kiállításokra a képeimet, jobbára ingyen megtekinthető, civil kezdeményezések vagy helyi rendezések keretében. Valahogy mégsem érzem magam magamutogatónak, olyannak, akinek görcsös kényszer az, hogy lássák, tudják nevét. Egyfelől bizonyára bolond vagyok, hogy nem használom ki azt, amit tudok és amit alkotni vagyok képes. De a tehetség, az adottság számomra, szerintem nem árucikk. Én ugyan olyan boldog vagyok a négy fal között, amikor alkotok, mint kint, ahol leülhet bárki mellém és figyelheti. Ez néha frusztrál, néha nem, nem tudom eldönteni mikor és hogyan támad, a lényeg, hogy megtörténik. Egyszer sem fog el, hogy nekem ezeket pénzzé kellene tenni és tudom, hogy ez a hiba, hiszen mindenki abból él. Családomnak köszönhetően lesz majd, mindig akad talán, ha nem dobálom ki az ablakon és máshogy, vagy ha kicsapnak a családból, akkor lesz másképp. Nem félek a munkától, semmitől sem, lesz ami lesz alapon teszem a dolgot. Mégis, egyre többet hallom, jelzik, hogy valamit tennem kellene. Nem kell semmit, ha nem akarom.
Véletlen került elém a lehetőség, amivel nem számoltam és nem is vártam. Egy neves műértő felajánlotta a galériáját fiatal, kezdő művészeknek. Nem garantált semmit, hírnevet, sikert és kiugrást, csak lehetőséget. Lehet, hogy itt találja meg valaki azt, amit keres, vagy akit keres. Így végül, a saját kíváncsiságomnak mondtam végül igent.
Kellemesen hűvös, délutáni napnak nézünk elébe. Hoztam pár fotót, amolyan szárnybontogatásképp, ha már frissen kezdtem bele és hét, kisebb, nagyobb festményt. Több, mint amit vártam. Körülöttem akad minden, mások fotói, festményei, akadnak szobrok, a tér kitöltésére, olyanok, amiket nem értek és amik nekem is igencsak tetszetősek. Elfog a láz, ahogy másik alkotásait nézem, hogy semmi helyem sincs itt, vegyem le és vigyem mindet vissza oda, ahova, de nem tehetem. Nem, mert megcselekedtem valamit, amitől most félek igazán. Három kép előtt állok, mindhármat egy ember ihlette, kettőt jóval utána, hogy találkoztunk, egyet, a legnagyobbat pedig az, amit beszéltünk. És én idehívtam őt, hogy lássa azt is, amit eddig nem. Megtartottam a kérését, egyik sem illetlen és mutat semmi olyat, amit hivatali címei és neve nem viselhet el. De a másik négy, fekete-fehér festmény között is látni, hogy szinte lángokban áll. Eme tüzet akarom láttatni vele, miközben az órámra nézek és idegesen állok egyik majd másik lábamra. Mindjárt itt lesz, kínomban pedig egy pohár pezsgőt veszek el és húzom le, egy szusszra. Talán segít.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
dr. Hollóvölgyi Zsófia
Bogolyfalvi lakos, Elemi mágus, Végzett Hallgató


Nyomokban Vasváry-t tartalmazó pöttyös Zsafi=^.^=
offline
RPG hsz: 270
Összes hsz: 315
Írta: 2021. november 28. 19:17 | Link

Alexander
Kinézetem


Az elsőnél még nem voltam anya. Nem voltam szerelmes. Csak egy nő voltam, aki dolgozott és dolgozott, és semmi másra nem vágyott, mint, hogy dolgozzon. Nem volt életem, és be kell vallanom, hogy biztonságban éreztem magam. Aztán jött Alexander Burton, ismeretlenül, névtelenül, és olyat kért tőlem, amire nemet kellett volna mondanom. De elmentem hozzá. Mert el akartam menni. Egészen addig nem is tudtam, hogy mennyire nem élek, míg ott nem találtam magam a műteremben, és bár volt beleszólásom abba, hogy meddig igen és honnantól nem, mégis imádtam azt, ami mellette volt. Imádtam a folyamatot, az élményt, azt, hogy bár modell voltam csak, szépen lassan felfedeztem a nőiességemet.
Aztán szerelmes lettem. Majd anya is. De visszatértem, mert az érzést, hogy nő vagyok, ott élhettem meg igazán. A művészet oltárán. Nem, sosem volt intim viszonyunk, mindez arra szolgált, hogy én felfedezzem önmagam, hogy megismerkedjek azzal a nővel, aki bennem él, hogy megszeressem magam. A művészet valóban önkifejezés, és nem csak annak, aki alkot, hanem annak is, aki mozdulatlanul ül, és gondolataiba mélyedve végigveszi azt, hogy miként is tekint magára. Nővé lettem, és imádtam a folyamatot, így bár a képek még mindig nem olyanok, mint amire az ember a fejét csóválná, be kell vallanom, a gondolataim már olyanok, melyek talán nem illendőek. Nem vele, nem, hanem magával a helyzettel, a lehetőségekkel. Valami mást akarok, mint az eddigiek, valami merészebbet. Gátat szabtam, de csak időre volt szükségem. Most, hogy elfogadtam magam, már mást is szeretnék. Talán ma este kiderül.
- Szia, remélem nem öltöztem túl. Óóó, itt vagyok.
Csak páran lézengenek még, amikor végigszánkázok a termen, hogy egyenesen Alexanderhez menjek. Őt néztem, a mögötte lévő képeket nem, csak most, ahogy rámosolygok, ahogy már tudom, hogy jó helyen és jó időben vagyok, engedem meg magamnak azt, hogy a környezetet is megszemléljem, és rögtön sokadmagammal veszem körül a srácot. Az arcomon halvány pír, egy kis zavar belefér, elvégre mégiscsak ott lógok a falon. Rendben, lássuk be, nagyon büszke vagyok arra, hogy milyen jól néznek ki ezek a képek.
- Elképesztően tehetséges vagy.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Alexander Burton
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 118
Összes hsz: 134
Írta: 2021. november 29. 22:20 | Link


egy kiállításon, darabok belőlem


Nem segít a pezsgő, csak marja a torkom. Hamar le is teszem a poharat, nem kérek többet, hiába nyújtják felém. Majd később, ha az apró falatokkal teli tálat meglátogattam. Nem kellene eláznom, amikor még el sem kezdődött semmi sem, mert annál kellemetlenebb nem is lehetne. És ez egy finom jelző. Állhatnék ott, dölöngélve, két szót sem tudnék kimondani és a végén egy hatalmasat böfögnék. Maga a jelenet komikus, azonban onnantól kezdve én már másképp vonulnék be a világ színe elé, mint ami vagyok. Vannak, persze, hogy vannak olyanok, akikről köztudott, hogy kell egy kis „plusz” nekik, hogy alkossanak, egy löket és senki sem ítéli el, mert a végeredmény a lényeg és az általában elképesztő. Vannak azok, akiknek semmi se kell, csak pár pillanat és egy üres vászont töltenek meg pár vonással, meg vagyok én, mi, a kezdők, az aprónép, akik a szárnyukat bontogatják. Nem hazudok, volt, hogy bennem is volt „plusz”, mikor alkottam, de azok a képeim nincsenek itt. Azt majd talán máshova.
Hátrapillantok, mintha csak azt akarnám ellenőrizni, hogy tökéletesen egyenesen álljon, sehol egy milliméter elcsúszás, de akik előkészítették, erre rettentő gondosan ügyeltek. Talán még por sincs rajta, persze minden kész képem ellátom egy portaszító bűbájjal, amire „titkos keveréket” használok vagy nem is szólok róla, ha nem a mágusvilág elé viszem. De még a kereten sincs semmi. Jónak kell lennie. Visszafordulok előre és figyelek, ameddig meg nem pillantom őt. Tudom, hogy fura valakit anélkül csodálatosnak és különlegesnek látni, érezni, hogy abban szexuális töltet legyen. Nem vagyok vak, nem mondanék nemet, boldoggá tenne, viszont tudom, hogy ő más akar azzá tenni és én nekem, amire szükségem van, amit elvenni és átadni akarok neki, elég, az tesz engem azzá. Ez már csak ilyen, egyfajta fura szerelem, vonzalom vagy csak kapcsolat, talán ilyenek a múzsák, akik homlokon csókolnak. Tudja rólam, hisz látta a képeim sokaságát, hogy többnyire fekete és fehér vagyok, vele azonban mindig színes és tüzes. Van neki adottsága, egy csodálatos és veszélyes adalék, amit mintha akaratlanul adna át nekem és költöztetnék a festményekbe. Mint Dorian Gray, csak itt nem a fiatalságot őrizzük meg, hanem a valóságot ültetjük át a vászonra a legjobban. Nagyot sóhajtok, ahogy végül közeledik felém.
- Dehogy is. Csodásan áll a zöld, azonban ezzel te nagyon is tisztában vagy – mosolyodom el felé. Nem beszólás ez, hanem az a dicséret, amit az kap, aki felfedezte, hogy ha kicsit enged, akkor a kiskacsából hattyú lesz. Emlékszem, hogy mennyire szorongott először és mennyire engedte el magát a végén, vagy akár most. Kinyílt. Ahogy nyílik, miközben a képek felé fordul. Gyomrom bukfencezik egyet, ahogy vele nézem együtt őket, majd őt, minden apró rezdülését.
- Ahogy a modellem is az. Gondoltam ez remek alkalom, hogy találkozz velük. Így együtt egy egész – mert valahogy összeillik a három, hiába nem egy időben és mintára készültek. - Elfogadsz egy italt? Tudom, ezek általában puccos, unalmas rendezvények, de szerettem volna, ha velem vagy ma.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
dr. Hollóvölgyi Zsófia
Bogolyfalvi lakos, Elemi mágus, Végzett Hallgató


Nyomokban Vasváry-t tartalmazó pöttyös Zsafi=^.^=
offline
RPG hsz: 270
Összes hsz: 315
Írta: 2021. november 30. 09:05 | Link

Alexander


- Szeretek zöldet viselni, megnyugtat.
De még mennyire, hogy megnyugtat. Elmondani nem tudom, hogy milyen csodálatos az érzés, ami szétárad bennem, mennyire más leszek, amikor zöldet viselek. A munkában sosem, ez aranyszabály nálam, hiszen ott nem akarok nyugodt lenni, ott pörögni szeretek, alkotni, haladni. Egy nap alatt annyi feladatot elvégezni, mint két - három ember. Csinálni, menni, tenni. Muszáj. Nem vagyok lemaradva, már nem. Előre dolgozok, azért, hogy, ha bármi történik, akkor is meglegyen a legtöbb dolog. Most, hogy már anya vagyok, és a gyerekem valószínűleg szövetséget kötött a Sátánnal, még inkább odafigyelek arra, hogy ne halmozódjanak fel a dolgaim. A vörös tincsek közé simítok, és be kell vallanom, hogy nagyon is jól esik az, ahogy rám néz, még akkor is, ha ez az egész közöttünk tényleg csak az ihletről szól. Az életem bonyolult, még úgy is, hogy nincs benne olyan, akivel csak ideig-óráig, sem olyan, akivel napokig, hónapokig, vagy akár évek óta egy ágyon osztoznék. Valahogy ez a része nem működik, és lehet, hogy ez genetika, mert a szüleimnek sem igazán ment jól.
- Kicsit furcsa érzés. Nem rosszul furcsa, csak furcsa. Az is, hogy együtt vannak, az is, hogy emberek látják, az is, hogy én látom, miközben emberek látják. De azért valahol bizsergető érzés is, olyan, mintha műtárgy lennék, akit körbejárnak és szemrevételeznek.
Tudom, hogy butaság, ezért nem is mondom ki hangosan, inkább picit közelebb hajolva, éppen, hogy csak nem suttogva fejtem ki neki a véleményemet erről az egészről. De nem tudok nem mosolyogni, mert a helyzet az, hogy ettől az egésztől, tényleg bizseregnek a lábujjaim, és az egészben van egy olyan érzés, mintha valamiféle híresség lennék. Végre másabb tekintetek is vannak rajtam, mint, amilyenek ilyenkor általában lenni szoktak egy-egy összejövetelkor.
- Igen, köszönöm. És nagyon jól esik, hogy ezt mondod.
Húzódik szélesebbre a mosolyom. Nem, nem vigyorgok, inkább valami finom, lágy női kacérság van ebben az egészben. Jól esik ez az egész.
- Másnak érzem az első és az utolsó képet. Meg persze a másodikat is, mintha fokozatosan léptem volna be a jelenetbe. Itt még rejtőzködtem, de itt már szinte büszkének érzem magam.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Jason Henry Payne
KARANTÉN


grizzlyme
offline
RPG hsz: 129
Összes hsz: 232
Írta: 2021. november 30. 17:27 | Link



Ha apám nem is, a legtöbb hasonszőrű azért egyetért velem valamiben: oda érdemes visszamenni, ahol a vaskos deszkán illatozó kézműves hamburger pirított szezámmagos tetejébe bárdot kell állítani, hogy a toronymagasan egymásra pakolt, zsíros szafttól csöpögő húsok szét ne csússzanak, és ahol olyan zene szól, amitől az embernek a nulladik percben hangulata támad aztán hajnalig a belvárosban tivornyázni. Teli bendővel átmenni a közeli shisha bárba, és mámoros hangulatban folytatni a végeláthatatlan mókuskerék állandó hajtásából való hirtelen-lekapcsolást, nem is, nem-nem, tévedés. Hmmm, hadd javítsam magam és fogalmazzak világosabban. Átmenni a közeli shisha bárba és némi segítséggel - csakhogy kizökkenjünk a nehéz hétköznapokból - rátalálhassunk az élet messzemenőkig legvalódibb síkjára. Evva’, felemelő érzés az élet kellemesebbik oldalán időzni, elkerülve az olykor rémes erővel vállunkra telepedő masszív drámát, és csak töltődni a létezéstől. Ez itt a kulcsszó. A létezés. A jelen és az átélés.
- Shuuut - huncut szemekkel pillantok át az étlap mögött bujkáló Sunshine-ra, miközben ajkaim szemtelenül széles mosolyra húzódnak. - Hát mi ez a zene, Bánáná Száni?! F#ckers! A végén még kiderül, hogy nem egydalos banda búg a rádióban, és koncertre kell vigyelek... ayayay.
Alsó ajkamat megjátszott szemérmességgel, amolyan namindegy stílusban harapom be, még gondterhelten sóhajtok is mellé egyet, és míg az asztalon kinyitva várakozó étlap felé fordulok, magamban kuncogni kezdek. Bárcsak.
- Mintha valaha is a mikor embere lettem volna... - jegyzem meg somolyogva, az államat meg sem emelve, mikor a sorok közül épp csak kipillantva, alulról nézek fel rá. - Engem a ki érdekel. A személy mozgat. Nem hiszed, de boldoggá tesz, hogy a közelemben maradtál - még akkor is, mikor egyébként nem akartál velem lenni. Nem mentél el - vállaimat a magam egyszerűségében vonom meg, és némi csend után, a szemöldökeimet összevonva folytatom. - Monnyuk azt azért jobb ha még most tisztázzuk: ezen a helyen előtted nem sok nővel voltam.
Világi hamburger az én társaságomban? Az ilyesmi csak a legfontosabbaknak és legkülönlegesebbeknek adatik meg. Mint amilyen Tücsök is. Meg egy másik nő a múltamból. Észre sem veszem, hogy ajkaim egyszeriben kiszélesednek, s a pillantásom a másikon felejtődik. Félrebillenő fejjel nézem a papírtakarta arcot meg a szőke tincseket, és tehetetlen villan belém az érzés, a szorongató, letaglózó tudat, hogy ezt most nem ronthatom el.
Utoljára módosította:Jason Henry Payne, 2021. december 1. 07:04 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

#chillbaby #navinés-plüsssárkány
...ha még nem hallottad elégszer
Kőszegi Róza Amélia
Mestertanonc Levita (H), Szélvész Szalamandrák csapattag, Edictum szerkesztő, Elsős mestertanonc



offline
RPG hsz: 339
Összes hsz: 587
Írta: 2021. november 30. 22:08 | Link

07.23.
[ Tökfej / 16. születésnapom / ne less ]

Amíg mellettem ők ketten beszélgetnek én mindenfele járatom a tekintetemet. Az alkotásokat fürkészem, mert ez a lány a mikrofonnál elképesztően unalmas és megalszik a tej a számba, mire egyetlen értelmes szót kinyög. Remélem, hogy osztanak itt vigaszdíjat: kap egy szinonímaszótárat, vagy minimum egy regényt, hogy bővíthesse a szókincsét. Móric azonban egy puszit kap az arcára tőlem, és ajánlatos volna hosszú időre előreláthatóan be is osztania. Talán így több értelme van a bátorításnak, ha egyszer a szavaimra olyan tekintettel pislog mintha franciául szavalnék. Halkan szusszanva nézek utána, onnan Kendére, akinek mellettem az arcán hatalmas bárgyú vigyor ül. - Megcsinálja - mondom halkan éppen mielőtt Móric a mikrofonba szólna, bemutatkozik, Kende mellettem pedig éjenezni kezd, mintha egy lelátón ülne.
A kezdésre ráncolom szemöldökömet, de ahogy előre halad a történet lágyulnak el vonásaim és mosolygok szélesen. A kacsintásra ismét jön az az ismeretlen borzongás, amit igyekszem kizárni és teljes figyelemmel végig kísérni a beszéd folytatását. Néhol bólintok, tekintetem akkor sem veszem le róla, amikor mindenki feje a képek felé fordul. Azért nem különcködök teljesen, nevetni együtt nevetek mindenkivel, a falakról csapódik a jókedv, ami az egész teret megtölti. Amikor róla van szó, Kende csak őszintébben nevet és bokszol a levegőbe, ezzel szemben én megszeppenek azon, amit mond. Szívemet hallom a fülembe dobogni, majd áll is meg, ahogy mindenki egy emberként fordul felénk. Furán intek, zavartan mosolygok, mellettem meg úgy áll a srác, mintha övé lenne a világ a bájgödrével az arcán. Talán ezért is csillan a “megöllek” és a “te is fontos vagy nekem” keveréke egyszerre a szemeimben. Furcsa lány vagyok, el kell ismerni. De a véleményem mindig meg van, így aztán most is úgy nevetek majd tapsolok hangosan, hogy az kifejezze mit gondolok. Megcsinálta.
Minket pedig szinte ledöntenek aztán a lábunkról, olyannyira, hogy lassan Kendétől is eltávolodok, ahogy besodródnak közénk az emberek. Nagyjából háromnegyed-egy órába telik mire mi ketten visszatalálunk egymáshoz, bár ő teljesen máshonnan kerül elő. Így nézelődünk, amíg Móric fel nem szabadul.
A kiállítás sikere el van könyvelve, amikor elhagyjuk a helyet és egy Duna parti gyorsétteremből kérünk elvitelre vacsorát, amit a rakparton eszünk meg. Talán nem is nevettem annyit, mint ezen az egy estén, kettejükkel, egy olcsó pita fölött. Amíg ők ketten minden második szavukkal akaratlan, minden idióta beszólással csak azt erősítették meg, hogy a barátságuk minden évben csak szorosabb, hiába ácsorogtam mosolyogva, engem sem hagytak csendben lenni. Így ünnepeltem meg a születésnapomat életemben először. Móriccal és Reiner Kendével. Az utóbbi indokolatlan, de nem bánom. Az előbbi pedig megajándékozott az egyik legjobb napommal, ismét. Emlékezetes lett és valahol ez így volt jó és szép.
Utoljára módosította:Kőszegi Róza Amélia, 2021. november 30. 22:11 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Meg nem értett, különleges hópihe.
Bánki Zorka
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 143
Összes hsz: 734
Írta: 2021. december 2. 12:26 | Link

Jason
Május eleje


Zorkának gyakran mondták már, hogy nem igazán értik, hogy miről beszél. A nő képes a lehető legösszefüggéstelenebb dolgokat egy mondatba csődíteni, s utána úgy nézni bárkire, mintha értenie kellene azt, hogy a szőkeség hova szeretne kilyukadni. Nem sok magához hasonló alakkal hozta eddig össze a sors, de most valahogy teljesen átérzi azon emberek zavarodottságát, akikkel valaha beszélt. Ugyanis. Fogalma sincs arról, hogy Jason mégis honnan szedi mindazt, amiről éppen beszél.
–Ühm – mozgatja meg nóziját kissé zavartan, s hol jobbra, hol balra pillog, mielőtt újfent szólalna. – Számomra is meglepő, hogy ezt mondom, de fogalmam sincs, hogy miképpen tetted össze ezt a mondatot – mármint nyilván tudja, hogy szavakból, meg betűkből, s Merlinre még a hanglejtésre is odafigyelt, de nem érti. – Mikor nem akartam veled lenni? – rázza meg értetlenkedve végül a fejét, mert valahogy ez az egész olyan felhő számára, melyből csak és kizárólag a másik segítségével fog tudni kikerülni. Mert, ha Jason azt gondolja, hogy az elmúlt héten azért nem találkoztak, mert ő kerülte és nem kívánta a társaságát, akkor..akkor bizony nagyobbat nem is tévedhetne. De nem akar feleslegesen magyarázkodni, elvégre egyikük sem tartozik ilyesmivel a másiknak.. Egyelőre.
Lassan kúszik fel jobb szemöldöke, miközben testével előrébb dől, hogy bal könyökét az asztalra tegye és fejét megtámassza kézfejével. Nézi a férfit, miközben azon gondolkozik, hogy ennek most tényleg örülnie kellene-e vagy inkább háborodjon fel azon, hogy egyáltalán előmert ilyesmivel hozakodni, s mi az, hogy mást is hozott már de.. Jason szerencséjére Ő nem az a nő, aki mindenben fogást keresne, így ajkai lassan mosollyá formálódnak, éppen úgy, ahogy a vele szemben ülőé.
– Kifejezetten üdítő hallani, hogy nem holmi tucat randizó helyre vittél, ahol minden második mátkáddal megfordultál – és ezt képes nem szemrehányóan, hanem szinte gurgulázó nevetéssel kiejteni az ajkai között. Ő egyébként beérte volna azzal is, ha Bogolyfalván leülnek egy padon és szendvicset majszolnak. Mert most nem az számít, hogy mit és hol, hanem, hogy kivel.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Jason Henry Payne
KARANTÉN


grizzlyme
offline
RPG hsz: 129
Összes hsz: 232
Írta: 2021. december 2. 16:01 | Link



Derűs vonásaim fölött, fürkésző tekintettel figyelem az asztal túloldalán üldögélő szöszmőt, és noha már az arcán is látom, hogy nem egészen érti, miről is beszélek, mikor érzései szavakban is visszaköszönnek, jóízű kuncogással dőlök hátra. A széktámla finom természetességgel reccsen meg a súlyom alatt - nem mintha zavarna, az évek alatt megszerettem ezt a hangot. Napsütéses pillantásom Zorkáéban pihen, szám körül elmélyülnek a nevetőráncok; egyszerűen jó érzés rá néznem.
- A héten? - szívom be alsóajkam, ahogy felfelé görbülő szájszéllel megszólalok. Inkább kérdés ez, mintsem kijelentés, amit jól tükröz a hangom is, melyet fele-fele arányban színez meg valamiféle kusza bizonytalanságérzet és markáns bizonyosság-tudat. Egyértelműnek vettem, hogy falubéli összefutásaink alkalmával azért nem jutottunk soha tovább az utca kétfeléről érkező mosolygós intéseken, mert nem volt biztos a dolgában. Azt gondoltam, megbánta. Mondjuk, jobban belegondolva, egyszersem láttam megbánást a szemében. Természetes volt és boldog, olyan, mint mindig, amikor együtt vagyunk. Szemöldökeim ráncba rendeződve csúsznak össze, és míg visszakönyökölök az asztalra, ajkaim között halk, de annál jelentőségteljesebb hümmentés szökik közénk. Vállaimon finoman mozdítok, tekintetemben új, értő nézőpont villan. Szóval minden rendben.
- Asszem most inkább fényeznem kéne magam, és elhitetni veled, hogy világi csődör hírében állok, de mivel ismersz, mint a tenyered... - megjátszott sajnálattal csettintek egyet a nyelvemmel, majd mosolyogva a közeledő pincérre nézek. Az igazság az, hogy Tücsök randitippjei között egyértelmű tiltólistás besorolást kapott a saját értékünk kisebbítése, legyen az bármily csekélyke is, és hiába villog lelkiszemeim előtt a vörös lámpa, lássuk be, mindannyian tudjuk, hogy teljesen feleslegesen fárad.  - Ha lenne ilyen helyem, arról nagy valószínűséggel tudnál - dörmögöm, és az asztalunk mellé érő srác felé fordulok. - A szokásosat szeretném, a hölgy meg mindjárt kitalálja.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

#chillbaby #navinés-plüsssárkány
...ha még nem hallottad elégszer
Bánki Zorka
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 143
Összes hsz: 734
Írta: 2021. december 3. 10:01 | Link

Jason
Május eleje


Beszív és kifúj, beszív és kifúj, közben pedig számol tízig, húszig, harmincig. Pilláit sűrűn rebegtetve néz a másikra, s visszafojtja a pörgő, érthetetlen szóáradatot, mely kikívánkozik belőle. Mi az, hogy nem akart vele lenni? Hát nem volt elég a baglyas, amit küldött, még az ablakán is ismét be kellett volna másznia? Félrepillant, aztán vissza, félre és ismét vissza, miközben vesz egy mélyebb levegőt, mielőtt szólásra nyitná ajkait.
– Hát te se igyekeztél nálam jobban –jegyzi meg végül röviden tömören, mintha csak megsértődne az egész feltételezésen. Ő igenis szeretett volna időt szánni arra, hogy kicsit maguk legyenek, de arról nem tehet, hogy a napok besűrűsödtek. Magyarázkodni nem kezd el, már megtörtént írásban és szóban is, ennél többet pedig aligha tehet. Ha Payne uraságnak ez nem elég, hát az arcába nyomja majd a hamburgert, hogy attól talán elfogadja a dolgot.
Nem szól közbe, mert nem akarja a másikkal tudatni, hogy valószínűleg bármit elhinne neki, amit mond. Jason azon kevesek egyike, akit úgy érzi tényleg ismer, s ez fordítva is igaz. Nyilván lehetnek olyan dolgaik, melyeket nem osztottak meg a másikkal, mert minden egészséges baráti és bármilyen kapcsolatnak vannak ilyen utcái, ugyanakkor biztos benne, hogy ez a csupaszívmaci talán az egyetlen olyan ismerőse, akinek szavai mögött mindig van igazság. Így hát ráncai lassan simulnak, kissé morcos ábrázatát pedig aprócska gödrök váltják, ahogy ajkai mosolyra húzódnak a szavaktól.
– Nagy valószínűséggel meg is lennék sértődve amiatt, hogy engem még nem vittél el oda – tesz pontot ennek a témának a végére, majd az étlapot jobban végig mustrálva, mikor a pincér odaér hozzájuk, már rendelni is tud. – Sajtos, baconos, dupla hússal, csónak burgonyával és pirított hagymával – olyan természetességgel kéri ezt, mintha mindennapos vendég lenne a helyen. Zorka nem fog azért salátát kérni, mert Jasonnel van itt. A férfi látta már a legrosszabb pillanataiban is, hát miért éppen most hazudtolná meg magát, mikor már úgyis teljesen mindegy?
- Mellesleg, jössz még egy Disneylandes kiruccanással - szó volt már róla, de el nem jutottak. - Karolának még nem említettem, így eldöntheted, hogy őt is bevállalod-e tényleg.. - teljes mértékben a másikra bízza ezt. Neki megfelel, ha ketten vannak, de biztos abban, hogy a férfi nem hagyná itthon a lányt, hiszen elég jól kijönnek, illetve az eredeti felvetésnél is arról volt szó, hogy a kisebbik szőkére férne rá igazán egy ilyen kirándulás.
Utoljára módosította:Bánki Zorka, 2021. december 3. 10:02 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Krushnic Dimitri
KARANTÉN


Árminné | Lois | dárdás nádtippin
offline
RPG hsz: 224
Összes hsz: 2850
Írta: 2021. december 11. 21:25 | Link

Belián
shoppingolunk |
I'm a barbie girl in a barbie wooorld | days like this



Egy kicsit azért átérzem, milyen lehet neki. Nekem is még relatív új ez az apa-szerep. Előbb voltam tanár, aztán lettem örökbefogadott nagybácsi, aki mindig ott lóg Árminéknál. Az mindig más, ha csak vendég vagy, vagy csak tanár. Van benne valami könnyebbség. A nap végén hazamenők szabadsága. És van benne egy kis keserű súly is. A nap végén egyedül hazamenők szívének súlya.
Bármennyire is tudom, hogy valamit kívülről látni néha rosszabb, mint egyáltalán nem látni, nem tudom távol tartani Beliánt az életünktől. Meg nem is akarom. Már a családunk része, bármennyire is kívülállónak érzi néha magát. Vendégnek. Idővel remélem megváltozik ez benne.

Ahogy elfoglalom a kiszemelt asztalt s lassan kortyolgatok a vizemből, belém hasít valamiféle elégedett nyugalom. Szeretem házam népét, a nyüzsgést és zajt, de ez a tompább nyüzsgés és zaj, amihez abszolút semmi közöm s nem kell folyamatosan résen legyek, felugorjak, fegyelmezzek, etessek - ez azért olyan csodás pillanat, hogy nem tudom nem élvezni. A mellém zöttyenő zsörtölődő Beliánon pedig csak nevetek, a nevetésem inkább az egész helyzetért, napért jött elő, s ilyen vigyorral a képemen lapátolom aztán be az ebédet, s mikor már tálcáinkat a helyükre víve hátrahagyjuk a kajáldát s az egész plázát, még mindig kellemesen zsongok a könnyű nyugalomtól, tovább szőve terveinket.

/ Love /
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Somogyi Agáta Dominika
INAKTÍV


Marslakócskák
offline
RPG hsz: 99
Összes hsz: 173
Írta: 2021. december 13. 20:35 | Link


Óhohó, Mihail barátom, nem, nagyon nem kellene imponálónak találnod a helyzetet. Ha csak megsejtené a lányom, hogy mik járnak abban az okos kis buksidban, olyan patáliát nézhetnél végig, amit... Nos, amit valószínűleg élveznél, de ez most nem buzdítás akar lenni. Főleg, mert bár el tudnál játszani a lánnyal - nyilván ő sem immunis, csak idegesítő kombóját adja a paranoiának és a makacsságnak. Ami egyet jelent azzal, hogy csak addig nagy a szája, amíg nem kapja telibe a vélamágia, dehát... Az ugye sosem fog bekövetkezni, mert éppen azt próbálod bebizonyítani, hogy jó ember vagy, annak ellenére, amit Domca éppen gondol rólad. Nem igaz?
- Csak jó hangulatomban találtál meg - öhm, elnézést, nem? Mármint elég csak visszatekerni potom tíz perccel ezelőttre, ez lenne a jó hangulat? Domca, ez elég gyenge kifogás volt lányom.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

domca
Mihail Vladiszlav Sztravinszkij
Egyetemi hallgató, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák


#fattyú #édes ördög
offline
RPG hsz: 431
Összes hsz: 1171
Írta: 2021. december 14. 20:34 | Link

Domka
jaj nekem / valahogy

Nagyon álszent dolog lenne tőlem, ha azt mondanám, hogy egyébként teljesen megértem és képes vagyok elfogadni azt, ha valaki negatívan áll hozzám? Igen, valószínűleg az lenne, hiszen kérlek. Nézz rám, pislogj egyet, majd nézz rám megint, találd szemben magad a mosolyommal, amiben még nincs is semmi különleges, és így is a lábaim előtt hevernél. Lehetetlen elfogadnom, hogy valaki alaptalanul ennyire passzív velem, mikor valóban nem tettem semmi olyat, ami felróható lenne. Egyelőre. De az én türelmem is véges, amin Domka úgy táncol, mintha csak tudná, hogy bármelyik pillanatban elveszthetem azt az önuralmat, amire egyébként annyira büszke vagyok.
Halkan nevetek fel a válaszon. Vállam felett nézek hátra, lendületesen fordulva veszem el a két poharat a pultról. Somogyiét kedves mosollyal ajkaimon nyújtom felé, majd amint elvette veszem a szívószálat ajkaim közé, hogy komótos léptekkel induljak meg valamelyik üzlet felé. Egyértelmű, hogy egyikben sem fogok vásárolni, de valamivel el kell ütni az időt, amíg a rohadt pótlót ide eszi a rohadt élet. Érdekes módon, ha mindketten - inkább Domka - megerőltetjük magunkat, képesek vagyunk egymás mellett létezni. Sőt, egy kis túlzással még egészen normálisan eltölteni pár órát egymás társaságában. Igen, a csípős megjegyzések ott voltak mindkettőnk részéről, de ezek nélkül nem is mi lennénk. Bátran merem kijelenteni, hogy egész kellemes társaság volt egy ilyen retek napra Domka, de ezt soha nem leszek hajlandó kimondani. Soha.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Machay Adél
Mestertanonc Rellon (H), Művészetis tanonc, Elsős mestertanonc


Gucci Vanilla - Mrs. Krise
offline
RPG hsz: 845
Összes hsz: 857
Írta: 2021. december 15. 15:08 | Link

William Krise
- Budapest, Hilton hotel, az első szembesítés - ft. Andrássy Amália házasságszerző, Magdalena Flaviu, Adél anyja, és egyéb kísérők a másik fél részéről -
Megjelenés


- A te érdekedben tesszük. - Magda próbálja a két keze között tartani lágyan, szinte gyengéden a lánya arcát, miközben kényszeríti ezzel a gesztussal, hogy Adél a szemébe nézzen. Mondhatnánk, aggódó anya, aki a legjobbat akarja. Nem, Magda Flaviu túlélésre szeretné nevelni a lányát, éveken át erre ösztökélte, erre formálta, mint holmi agyagot. És Adél elkezdett ellenállni, hozzátenném, nem a legjobbkor. Itt állnak a Hilton halljában, még egy utolsó párbeszédre épp van idejük, mielőtt befut a vőlegény-jelölt a várható kíséretével. A lánya napok óta sápadt, kedvetlen, néha eltűnik a mosdóba félórákra. Ő sem ostoba, működnek a megérzései. Többet tud a saját gyermekéről, mint azt Adél maga hiheti.
Adél szemei alatt reggel még vaskos karikák húzódtak, de a smink, a pakolások és némi főzet segített mindent a helyére illeszteni. Hagyta, hogy az anyja válasszon számára ruhát, egy konszolidált, már-már prűd darabot. Fanyar mosoly húzódott végig az arcán, mikor magára vette, önkénytelenül eltüntette finom mozdulatokkal a ráncokat is a hasa tájékáról. Már nem kell sokáig szerepet játszania, vagy az anyja szigorú tekintetébe bámulnia. Ez a nő csak el akarja adni a lehető leghamarabb, semmi több. Meg sem fordul a fejében, hogy Magda őszintén a javát akarja, és megkímélni őt egy szörnyű sorstól, és ha az az ára, hogy férjhez adja az egy szem lányát egy érdekházasságba, akkor megteszi gondolkodás nélkül.
- Nem tesztek ti semmit az én érdekemben. Mindig a sajátotokat tartjátok szem előtt.- Szinte sziszeg, az állát büszkén megemeli, ezzel finoman kivonja az arcát az anyja ölelő ujjai közül. - Apámat az sem érdekelné, ha egy félszemű gnómhoz adna hozzá, ha elég presztízzsel bír. Csak egy árucikk vagyok az asztalotokon, akkor meg ne próbáld eljátszani a gondoskodó anyát, légy oly kedves! - Közel áll hozzá, hogy a hideg elutasításon túl az undort is megvillantsa arckifejezései között, miközben várakoznak a kompániájukra. Magda vonásai megfeszülnek a vádakra, ő is feljebb vonja az állát egy csöppet, elengedi a lánya arcát és hagyja, hogy a kezei aláhulljanak, lazán eleresztve az oldala mellett.
- Ha így gondolod, hát így gondolod. De a mostani viselkedésed, és a hatalmas baj, amibe mindannyiónkat kevertél, nem épp az éles eszed hirdetik, kislányom. A botránytól csak így tudunk megvédeni. -
- Szörnyű botrány, hogy férjhez akarok menni egy mugliszármazásúhoz, valóban. - Most már nyílt undorral forgatja meg a szemeit Magda szavaira, ám az anyja ajkai pengevékonyra préselődnek össze ettől, még a szemei is összeszűkülnek.
- Te is tudod, hogy nem a nevetséges házassági kísérleteddel van a baj, gyermekem. - Szándékosan hajol közelebb a lánya füléhez. Szándékosan suttog. Adél szemei pedig kerekre tágulnak részben a félelemtől, részben a dühtől, de ki tudja, van-e ideje minderre bármit is mondani? Hiszen mindjárt itt a végzetét megpecsételő találkozó, és annak a másik fele. Nem árulták el, ki lesz a vőlegénye...
Utoljára módosította:Machay Adél, 2021. december 15. 20:02 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

William Martin Krise
Független varázsló, Bogolyfalvi lakos


cyanide glazed cinnabun
offline
RPG hsz: 1149
Összes hsz: 1187
Írta: 2021. december 15. 16:37 | Link


Várnegyed, Budapest - chaperone: Petre Konstantyn Flaviu    


   -  Mi ez, te meg akarsz mérgezni?
A laposüveget undorodva húzza el a szájától, köhögve fordul el, csak hallja a nagybátyja szórakozott nevetését. A csupasz, mohás várfal árnyékában inkább a cigarettájába szív bele, hogy leküzdje a likőr émelyítő ízét, hagyja, hogy Petre visszavegye és a kabátja zsebébe süllyessze azt. Igazad van, kár beléd, hangzik a cinikus válasz, ő erre a vállával taszít egyet a férfin, továbbra is a maróanyagtól könnyező szemmel. A decemberi, napos délutánon, valahol a fejük felett mugli turisták csicseregnek a Halászbástyán, ő csak az ég felé fújja a füstöt és behunyja a szemét.

You got to be shitting me.
Hitetlenkedő szusszanással dől hátra a kanapén, a háttámlán hagyott kabátja a parkettára csúszik mellőle. Még egyszer átfutja a pedáns kézírással írt sorokat az elegáns papíron, a tekintete vissza-visszasiklik a névre, amit míves aranyszínnel emeltek ki a számára. A lakásban az állólámpán kívül sötétség honol, semmi sem mozdul, csak a papír zizegése töri meg a csöndet, ahogy megfordítja azt. Egy fénykép hullik az ölébe, ő csak egy pillantásra méltatja azt, hagyja, hogy a karja visszahulljon maga mellé a kanapén.

   -  Ez csak formalitás. Találkoztál már vele, Adél okos és szép lány. Csak beszélsz vele, beszélsz Magdával, ennyit kell csak tenned.
A nagybátyja oldalán szedi a hófehér, márvány lépcsőfokokat, a kezeit a kabátja zsebében tartja, minden más helyzetben élvezné a hátát melegítő napfényt. Jelenleg azonban csak az út kísérő auror pillantását érzi a tarkóján, a férfi távol marad, de épp csak annyira, hogy kéznél legyen, ha szökni próbálna.
   -  Tudod, hogy nem az a bajom - válaszol kelletlenül, megáll egy pillanatra, hogy oldalra lépjen egy szembejövő, nagykabátos turista elől - Hanem az, hogy a lány tizenhét éves.
   -  Beszélj vele egy kicsit többet. Meg fogod látni, hogy sokkal értelmesebb a koránál.
Kételkedve sandít oldalra a nagybátyjára, aki nem viszonozza a pillantását, könnyedén lépdel tovább fölfelé. A csípősen hűvös szellő hűvös gesztenye illatát hordja magával, a Mátyás Templom körüli téren muglik sétálgatnak a karácsonyi standok között. Tompa idegességet érez, nem idegtépő feszültséget, hanem azt a nyomást, amit a fogorvos várótermében érez az ember. Szívesebben lenne bárhol máshol. Bárki mással.
Az üvegajtó kinyílik előttük, a köztéri márványról elegáns padlószőnyegre lép, a gesztenye illatát mesterkélt, karácsonyi keverék otthonos szaga váltja. Petre ismerősen int a pultnál álló concierge-nek, ő a kabátja gombjait oldja ki, ahogy a férfi nyomában bejlebb sétál az előtérben. A függő csillárok alatt középen mélyzöld, kristályokkal díszített karácsonyfa mellett halad el, oldalvást fölnéz rá, ahogy visszapillant, akkor látja meg a kanapék környékén várakozó kompániát.
Utoljára módosította:William Martin Krise, 2021. december 15. 16:41 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Machay Adél
Mestertanonc Rellon (H), Művészetis tanonc, Elsős mestertanonc


Gucci Vanilla - Mrs. Krise
offline
RPG hsz: 845
Összes hsz: 857
Írta: 2021. december 15. 17:06 | Link

William Krise
- Várnegyed, Budapest - kísérő: Magdalena Flaviu -


Nem válaszol, de az alsó ajka megremeg, az idegesség marcangolni kezdi a gyomrát. Vagy a heveny rosszullét inkább? Le kell hunynia a szemét egy másodpercre, hogy legyűrje a kényszert egy kiadós mosdólátogatásra. Most nem lehet. Ha ezt elrontja, másnap az utcán ébred és akkor... Nem, nem fog. Nem teljesen ostoba, csak néhány napig, pár hétig kell ezt a nevetséges játékot játszania. Cserébe Jean-Paul biztos örülni fog, összeházasodnak és eltűnnek innen. A vőlegény-jelöltjét meg majd meggyőzik, hogy-
- Szedd össze magad, itt vannak. - Súgja az anyja, és irányba fordítja.

A föld is megnyílhatna alatta akár. Nagyon is jól tudja, ki áll a bejárat közelében a bácsikája társaságában. Ugyan csak párszor találkozott Petrével, a rokonsággal tisztában van. Az anyja unokatestvére nyilván már foglalt, és a vérfertőzés fogalmát ez bőven kimerítené, viszont az ő oldalán egy túlontúl ismerős arc tűnik fel. Találkoztak már a bátyja esküvőjén.
- Ezt nem gondolhatjátok komolyan. - Suttogja Magda felé, miközben Andrássy grófnő visszaérkezik és csicseregve terelni kezdi őket a férfiak felé, hogy az éttermet vehessék célba végre. A hányinger kerülgeti, ahogy sápadt arccal belekapaszkodik alig láthatóan az anyja karjába. A kabátok jótékonyan takarnak, amennyit lehet. Próbálja az arcizmait megregulázni, de még így is átszivárog a tettetett semlegességén egyfajta riadalom és esdeklés. Az egész túl kézzelfogható hirtelen, túl... Hiszen az istenért, miért nem tudtak egy ronda vénembert választani? Ez a férfi jó kiállású és azon túl, hogy Magda szerint büntetett előéletű, voltaképp semmilyen kifogást nem lehet felhozni ellene. Hogy az istenben fog megszabadulni ebből a béklyóból így?
Magda viszont nem menti meg. Senki nem menti most meg. Miközben próbál a józansága maradék morzsájába kapaszkodni, az anyja céltudatosan lép oda Petréhez, hogy két, közeli rokoni csókot nyomjon diszkréten a férfi arcának két oldalára.
- Petre, olyan rég láttalak! Jól vagy? Hogy van Alexandra és a gyerekek? - Az arcán tündöklő, sugárzó mosoly tökéletes, címlapra illő anyát csinálna belőle bármely fotós lencséje előtt. Ő is és valószínűleg az unokatestvére is a hátuk közepére sem kívánják ezt az egész cirkuszt, de hirtelen igen sürgőssé vált a dolog bizonyos okok miatt. A kötelező, színjátékszerű üdvözlés után kezet nyújt a vőlegény-jelöltnek is.
- Nagyon örülök, Mr. Krise. Ugyan csak futólag volt alkalmunk a fiam esküvőjén, de köszönöm, hogy részt vett rajta. Remélem, a lányom akkor megfelelően elszórakoztatta. - Itt végre maga mellé vonja a kissé lefagyva álldogáló Adélt, mi több, ő egy fél lépéssel hátrébb kerül, hogy a lány közelebb állhasson Williamhez.
A hatalmas, zöld szemek kissé ködösen-kutatóan néznek fel Will pillantásába, egy pillanatra még talán a szája széle is megremeg. Mintha. Aztán minden úgy tűnik el, ahogy jött, és a kisugárzása varázsütésre egyenletesebbé, tetszetősebbé válik, ahogy ő maga is erőt vesz az őt ért sokkon. Némi mágia, némi önbizalom a színészi tehetségében, és a repedések eltűnnek. Ezúttal nem akar megigézni senkit, inkább a kedvében tapintható gyanús jeleket szeretné eltüntetni. Nem mer belegondolni, mit kapna otthon, ha ez az összeismertetés rosszul sül el.
Petrére egy, az anyjáéhoz hasonló, gyönyörű mosolyt villant, sőt kislányosan még egy picit félre is dönti a fejét.
- Szia, jó újra látni téged is végre. - Aztán Willhez fordul: - Mi is nemrég találkoztunk. Kár, hogy olyan hamar el kellett menned az esküvőről. - Próbálja a lehető legbájosabb oldalát megvillantani, hogy Magda elégedett legyen.
Andrássy grófnő szinte repes a jelek szerint. Mindkét chaperone-t méltón üdvözli, ahogy a fiatalokat is, és az udvariassági körök után beterel mindenkit az étterembe, a számukra lefoglalt asztalhoz, természetesen a személyzet segítségével. Miközben feltételezhetően Petre és Magda előrébb haladnak a grófnővel, ő felzárkózik Will mellé, még mindig tartva az udvarias mosolyt.
- Tudtad? - Talán a férfi is érzi, mire irányul a kérdés. Tudtad, hogy engem kell elvenned? Tudtad, és mégis eljöttél? Tudtad, hogy egy gyereket akarnak hozzád adni, mintha a középkorban lennénk? Nincs benne semmi felrovó, csak egyszerűen információt kér. Tisztában akar lenni vele, mennyire verje ki a hisztit, ha vége ennek a cirkusznak.
Utoljára módosította:Machay Adél, 2021. december 15. 20:01 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

William Martin Krise
Független varázsló, Bogolyfalvi lakos


cyanide glazed cinnabun
offline
RPG hsz: 1149
Összes hsz: 1187
Írta: 2021. december 15. 18:51 | Link


Várnegyed, Budapest - chaperone: Petre Konstantyn Flaviu    


Petre szigorú, már-már atyai pillantásra méltatja, valószínűleg érzi kikívánkozó, cinikus megjegyzését a rájuk várakozó hölgykoszorúra vonatkozóan. A három nőből kettőt ismer már, a harmadiknak azonban, közép-európai aranyvérű örökösként csak a híre jutott el hozzá. A kerítő. A fiatalok kellemetlen szájízzel gondolnak rá, az idősebbek vagy bálványozzák, vagy pedig rettegnek tőle. Távolról körüljárja az aranyvérű matriarchák meleg, családias tekintélye, ahogy szinte beleolvad az elegáns hotel miliőjébe.
Petre megelőzi őt, hogy üdvözölje a rokonát (Magda mindig ostoba tyúk volt, de nem rosszindulatú szegény), ő pár lépéssel mögötte áll meg, csak elvétve hallja a felületes zajokat. Figyelme a lányon időzik, mióta beléptek, ahogy ott áll sápadtan az anyja mellett, köszönti a nagybátyját, felé-felé pillant.
Emlékszik rá az esküvőről, hiszen hogy ne tenné, ezt a kisugárzást nem könnyen felejti el. Nem volt szüksége a fényképre, hogy felidézze a vonásait és a beszéde hangját; a nevetését és azt, amilyen szemtelenül szidta a rokonait - cinikus kislány, szívesen beszélt volna még vele, ha nem szólítja haza a büntetése. Sőt, ott és akkor sok minden mást is szívesen tett volna. A felismerés pedig csak hazafelé ötlött fel benne. Mocskos vélák.
   -  Örülök - viszonozza Magdalena meleg, de idegesnek tűnő kézfogását, diplomatikusan mosolyog is mellé. A szeme épp, hogy megrebben, amikor arról kérdezik, Adél elszórakoztatta őt - hiszen micsoda a lány, hogy ezt várják tőle?
   -  Hívott a kötelesség. Hi.  
Érzi, hogy kétkedő bizonytalansága kiül az arcára: képtelen dekriptálni a helyes gesztust ilyenkor. Talán kezet nyújtson a lánynak, mint legutóbb, férfiasan és egyenrangún, vagy valami egész mást várnak el tőle? Erre a taníttatása és Petre felkészítése az autóban Budapest felé nem tért ki.
valószínűleg ezt a pillanatnyi törést szagolja ki a grófnő is: bámulatos tehetséggel és időzítéssel lép közbe, hogy pár szóval és bizalomgerjesztő mosollyal az étterem irányába indítsa a társaságot.
Az ő arcáról az udvarias mosoly azzal egy időben hervad le, hogy a kísérők végül hátat fordítanak neki. Megenged egy sóhajt, amit azóta tartott benn, hogy a tekintetük összeért. Hagyja, hogy a léptei automatikusan vigyék magukkal.
Ha nem ellenállsz, hamarabb vége lesz.
   -  Tudtam - válaszol a lánynak halkan, de nem suttogón. Csöppet összevonja a szemöldökét - Miért, te nem?
Utoljára módosította:William Martin Krise, 2021. december 15. 19:00 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Machay Adél
Mestertanonc Rellon (H), Művészetis tanonc, Elsős mestertanonc


Gucci Vanilla - Mrs. Krise
offline
RPG hsz: 845
Összes hsz: 857
Írta: 2021. december 15. 20:00 | Link

William Krise
- Várnegyed, Budapest - kísérő: Magdalena Flaviu -


Will válasza elpattintja a benne szunnyadó dacos méreg egyetlen tartószálát, s annak ellenére, hogy az előbb még sűrűn emlékeztette magát a megfelelő teljesítmény fontosságára, most korántsem tűnik olyan életbevágónak, hogy szépen szerepeljen ezen a röhejes 'randin'. A szája az esküvőről megismert csúfos mosolyba torzul, a szemei pedig dacos-gonosz villanással irányulnak Willre, már-már vádlón.
- Nyilván nem vagyok elég fontos ebben az egyenletben, hogy közöljék, kinek fognak eladni. - Szándékosan nyomja meg a két szót, mindkettőnek jelentősége van. Tényleg portékának érzi magát, és noha még ingadozik, mi lenne a teljesen helyes és okos lépés, abban biztos, hogy nem fogja szó nélkül tűrni, hogy megszabaduljanak tőle. Nem bírja elviselni, hogy a testvére mindent megkap, ő pedig koloncként van számon tartva.
- Mit ígértek neked? Pénzt? Összeköttetéseket? - A szavaiban kicsinyes dac ül, meg sem próbálja leplezni, ahogy a gyerekes haragot sem. Majdhogynem pukkancs; az egyetlen akadályozó tényező a helyszín és a társaság, hogy teljesen szabadjára engedje a hisztijét. Magda épp megfordul, hogy az asztalhoz érkezve velük szemben üljön le- Adél azonnal egy illő, ártatlan mosolyt villant az anyjára, mint aki épp nem paprikás megjegyzéseket tett három másodperce a vőlegény-jelöltjének.
- Bár teljesen mindegy,- Suttogja Willnek, hogy csak ő hallhassa, miközben helyet foglalnak. - mert láthatóan hajlasz az egyezségre, ha elfogadtad a találkozót. - Most ő enged ki egy ideges szusszanást, mielőtt újabb, kellemes arckifejezést ölt fel.

- Bizonyára ódákat hallottatok már egymásról. - Andrássy grófnő kedve töretlen, és most már a figyelmét is átkormányozta a fiatalokra, akik valószínűleg mindenütt lennének most, csak nem itt. - Biztosíthatlak benneteket, hogy a megérzéseim még sosem csaltak házassági ügyekben! Gyönyörű páros vagytok már most. Adél, pompás menyasszony lesz belőled, meglátod! - Adél maga nem tudja, hogy most hányjon, vagy a desszert után? Jó kérdés. Talán, ha telibe hányja Andrássy grófnőt, meghiúsíthatja azonnal ezt az egész cirkuszt.
- Nem vagyok biztos benne, hogy valóban a fehér az én színem, grófnő. - Óh, a nyilvánvaló dac, és Magda ideges-mérges szemvillanása az aljas kis megjegyzésre... Andrássy grófnő szerencsére csak csilingelő nevetéssel lendül túl a látszólag csacska megjegyzésen. Hiszen nyilvánvaló, hogy egy ártatlan lány színe csakis a fehér lehet és lesz is.
- William, erős menyasszonyod van, máris határozott véleménnyel bír az esküvőtökről. Öröm lesz a szervezés vele. - A grófnő pedig nyilvánvalóan szemellenzőt hord, vagy túl sok hasonló kezdésű esküvőt hozott már tető alá.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

William Martin Krise
Független varázsló, Bogolyfalvi lakos


cyanide glazed cinnabun
offline
RPG hsz: 1149
Összes hsz: 1187
Írta: 2021. december 15. 20:25 | Link


Várnegyed, Budapest - chaperone: Petre Konstantyn Flaviu    


Az esküvőn is érezte a hangjában azt az épp a felszín alatt búvó, papírvágó élt. Akkor bájosan dorombolt neki, a dühe nem őt célozta, de William nem először látott nőt ahhoz, hogy felismerje benne a mérgeskígyót. Vajon honnan ilyen ismerős ez a pillantás, amivel farkasszemet néz, a vádlón villanó zöld szemek, a megrezzenő szájszél.
Hogy a kísérőik nem figyelnek rá, nem kell palástolnia arckifejezésének megütközött árnyékát - azonban úrrá lesz hirtelen felforgyanó indulatán annyira, hogy ne forduljon szembe vele, állítsa meg a vállánál fogva és álljon bele a vitába. Pénzt? Összeköttetéseket? Valójában semmit sem ígértek neki nyíltan, azon kívül, amit a sorok közt kiolvashatott, az azonban jobban megmozgatta a fantáziáját, mint az előző kettő.
A saját szabadságát és feddhetetlenségét kínálják neki.
   -  Csak menj bele a játékba - morogja felé fojtott hangon, kihúzza a székét, a kabátot a támlára dobva ül le a helyére a lány és Petre közé. Utóbbi nyomban az itallap után nyúl, bár sosem volt ellenére a szaloncsevej, idefelé hosszasan kifejtette már: ő olyan gyorsan szeretne eszméletlenné válni ma, amilyen gyorsan csak lehetséges.
   -  Ő még nem a menyasszonyom - vág közbe nyomban, kutyamód felkapva a fejét a szóra - Nem? Elolvastam mindent, amit küldtetek, legalább fél évem van dönteni, ha nem több.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Machay Adél
Mestertanonc Rellon (H), Művészetis tanonc, Elsős mestertanonc


Gucci Vanilla - Mrs. Krise
offline
RPG hsz: 845
Összes hsz: 857
Írta: 2021. december 15. 20:45 | Link

William Krise
- Várnegyed, Budapest - kísérő: Magdalena Flaviu -


Nem érdekli, sem a zavar, amit az éterben okoz, sem a szinte kézzel tapintható feszültség, amit előidéz, de még a fojtott suttogás sem. A saját nyomoráról van szó, nem is várja el, hogy ez az anyagiakon nyerészkedő exbűnöző felfogja, mibe rángatja őt bele ezzel a házassággal. Inkább csöppet el is fordítja a fejét Magda figyelmeztető szemvillantása ellenére, és nekiáll böngészni a menüt, bár a választás úgyis az anyjáé lesz. Ő maga mostanában elég kevés dolgot képes büntetlenül megenni.
- Óh, - Andrássy grófnő kissé meglepetten pillant Williamre.- Esküdni mertem volna Madlen finom célzásai után, hogy ti már... nos, hogy úgy döntöttetek, összeházasodtok. Magda kedves, esetleg nem tudok valamiről? - A várakozó mosolya még mindig joviális, de érezhetően nagyon is szeretné tudni, hányadán állnak végül is. Magda feszültsége egy pillanatra megfeszíti a bőrt az arcizmain, de sikerül rendeznie elég gyorsan és effektíven ahhoz, hogy ne tűnjön kétségbeesettnek. Még. A szavai inkább Willt szólítják meg, mintsem a grófnőt.
- Igazság szerint a férjem és az anyósom folytak bele az egyeztetésekbe elsősorban, de tudomásom szerint... Nos, jó úton haladunk egy mindenki számára kedvező kimenetel felé, nemde, William? - A pillantása jelentőségteljes, utalva a ki nem mondott, de elég érthetően körvonalazott előnyökre, amiket felsorakoztattak Madlen Krise előtt, és remélhetőleg a családfő továbbította ezeket William felé. Ilya vállalta, hogy tisztára mossa Williamet a társadalom szemében, és beveszi maga mellé a kutatóintézetbe. Cserébe csupán egy papírt kell aláírnia és... elvennie a lányát. Igazán nem nagy ár.
- És hát a jó dolgokra nem szabad túl sokat várni, nehogy elillanjanak. - Kissé tűnődve teszi hozzá, de Andrássy grófnő láthatóan lelkesen reagál a megjegyzésre.
- Így van! Magam sem mondhattam volna szebben, Magda kedves! William, kár hezitálni vagy túl sokat gondolkodni az ilyesmin. Ez egy minden szempontból előnyös házasság, még ha most nem is látjátok a nagyobb távlatokat. A ti pozíciótokban ez a lépés teljességgel magától értetődő, csupán formalitás. Tökéletesen megfeleltek egymásnak. - Nem mondja ki, de ez alatt főleg a rangot és a vérminőséget szokták volt érteni. Mindketten tisztavérű tenyészállatok a szó csúnya minőségében: Adél majd szülhet egy sor aranyvérű kisbabát a Krise családnak, megtoldva az örökséget némi vélavérrel is. A minőség garantált lesz.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

William Martin Krise
Független varázsló, Bogolyfalvi lakos


cyanide glazed cinnabun
offline
RPG hsz: 1149
Összes hsz: 1187
Írta: 2021. december 15. 21:25 | Link


Várnegyed, Budapest - chaperone: Petre Konstantyn Flaviu    


Hol Magdalenára, hol a Grófnőre, végül pedig segítségkérésképp a nagybátyjára néz, aki szintén az étlapot lejjebb eresztve, feszülten pillant föl a nőkre. Ez sosem kerül nyíltan kimondásra, de mindenki pontosan tudja, hogy a kísérők sosem lelki támogatásként, hanem tanúként vannak jelen, vagy akár a párbaj során a segítők. Az aranyvérű házasság inkább üzlet, mint érzelem - oktatta a nagyanyja alig tízéves korában, a Krise kúria könyvtárszobájában, egy napos karácsonyi reggelen - Nektek, fiataloknak, nem kell aggódni, a nehezét elintézi a család. Ti csak élvezzétek a lagzit! Petre rokona, azonban jelenleg ügyvédje is egyben - és bár minkét család tagja, helyzete jelenleg arra kötelezi, hogy a Krise érdekeket képviselje. Nem mellesleg nagyobb szükség van rá, mint Magdára, aki leginkább azt hivatott biztosítani, hogy Adél mindennek megfelelően viselkedik majd.
Huszonegyedik század ide vagy oda: valami nem sokat változott.
   -  Nagy vonalakban tudom csak, miről szólnak a tárgyalások - válaszol William végül - de őt nem ismerem. És én nem fogok elvenni senkit, akiről azt sem tudom, mi a középső neve, és különben k...
   -  Nádja. Az a neve, Nádja - vág közbe Petre sürgetőn, visszalökve maga elé az itallapot - És ez nem is rossz ötlet. Magda, mit gondolsz, szokatlan, de mi lenne, ha négyszemközt hagynánk őket beszélni egy kicsit. Már, ha  Grófnő is egyetért. És nem megyünk messzire sem.
Utoljára módosította:William Martin Krise, 2021. december 15. 21:34 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Machay Adél
Mestertanonc Rellon (H), Művészetis tanonc, Elsős mestertanonc


Gucci Vanilla - Mrs. Krise
offline
RPG hsz: 845
Összes hsz: 857
Írta: 2021. december 15. 21:41 | Link

William Krise
- Várnegyed, Budapest - kísérő: Magdalena Flaviu -


Megfeszülő állkapoccsal hallgatja az egész színjátékot, amit a két idősebb nő leművel. Egyrészt egyre erősödik a hányingere, másrészt elképesztő, hogy gyakorlatilag az orruk alatt üzletelnek mindenfajta szégyenérzet nélkül. Az életüket akarják megpecsételni holmi vér és vagyon okán. Jó, persze, a vagyon számára is fontos indok, de a vér már messze nem nyom annyit a latba, mint régen. Manapság az aranyvér kihalófélben van, ami ellen az elviselhetetlen apja természetesen harcol hangzatos szavak mögé bújva, mint hogy 'Duzzasszuk fel a varázspopulációt! Jövőt a mágusoknak! Egyenlőséget és származástól független megítélést!'. Valószínűleg az ő esküvője úgy lesz eladva a varázsmédiának, mint egy tündérmese: ő és Will egymásba szerettek mondjuk Dominik esküvőjén, és a két család nagy kegyesen belement, hogy összeadják őket a holtodiglan-holtomiglan jegyében. Pazarul hangzik, mindjárt ideokád tőle.
- Óh, teljesen, Petre! Remek ötlet, mindjárt kérek magunknak még egy asztalt. Ti csak beszélgessetek, drágáim! Soha jobb alkalom nem fog kínálkozni egymás alapos megismerésére! - Andrássy grófnő lelkesen helyesel, miközben Magdával és feltehetően Petrével együtt valóban átülnek egy másik asztalhoz, hogy teret engedjenek a fiatalságnak. A sápadt Adél nem mozdul a helyéről, csak immáron üveges tekintettel mered maga elé a végtelenbe fókuszált szemekkel.
- Elmondhatnád végre, mit ígértek. - A hangja csendes, tökéletesen üres. Igazából csak tudni akarja, mi az üzlet tárgya. Most már járnak az agytekervényei, lenyugodott, és a kavargó gyomra kissé racionalizálta az agyát. Gondolkodnia kell.
- Mérlegelnem kell, mibe megyek bele. Van az a helyzet, amikor hajlandó vagyok a kompromisszumra, de ahhoz tudnom kellene, te merre akarsz elindulni ebben az egész cirkuszban. Ne mondd, hogy lehetetlen vagyok, tessék, itt a békejobbom. Tárgyaljunk. - Végre Willre néz, elgondolkodóan, és az elé nemrég lerakott kávét kissé félretolja egy fintorral az arcán. Az a rohadt kávéillat...
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

William Martin Krise
Független varázsló, Bogolyfalvi lakos


cyanide glazed cinnabun
offline
RPG hsz: 1149
Összes hsz: 1187
Írta: 2021. december 15. 22:11 | Link


Várnegyed, Budapest - chaperone: Petre Konstantyn Flaviu    


Magában felsóhajt Petre javaslatára - ha pedig megtehetné, lehet, a nyakába is borulna a megmentőjének. Ő és a nagybátyja valójában sosem kedvelték egymást - talán nem azóta, hogy megszületett, de bizonyára egész kicsi korától érezhető volt számára, hogy Petre egészen megveti őt. Sosem kérdezett rá az okára, nem is tervezi, az elmúlt huszonötévet elviselte a társasága nélkül, a maradékban is igyekszik a közüket minimálisra szorítani. Most azonban kimondhatatlan hálát érez felé, ahogy az egy biccentéssel feláll, a nőket pedig nyomban szóval tartva otthagyja az asztalt. Ő csak néz utánuk egy ideig, érzi magán Adél tekintetét, a feszültséget, ami tüskés falat emel közéjük. Majdnem hallja a bőre sistergését, mintha a lány radioaktív lenne, ő kelletlenül fordítja felé az arcát és támaszkodik a könyökével a fehér abroszra. Megvárja, hogy a pincér vizet töltsön elé és továbbsétáljon, mielőtt válaszolna.
   -  Figyelj, Adél, engem sem avattak be, szinte semmibe fojtott hangon beszél hozzá, bár a tágas teremben különben sem hallhatnák őket. Időről időre azonban érzi magán a kísérőik kérdő, várakozó pillantását - Nekem sincs sok választásom. Tartozom a családomnak, kész tények elé állítottak. Az apád csak a nagyanyámmal beszélt eddig, azt ígérték, hogy - még lejjebb halkítja a hangját, elpillant a lány válla fölött, majd visszanéz a szemébe - hogy talán tudnak segíteni, hogy visszakapjam a szabadságom. És a munkám.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Oldalak: « 1 2 ... 114 ... 122 123 [124] 125 126 ... 132 133 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBagolykőtől távolMagyarországi helyszínek