[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=840233#post840233][b]Machay Adél - 2021.12.15. 15:08[/b][/url]

William Krise
- Budapest, Hilton hotel, az első szembesítés - ft. Andrássy Amália házasságszerző, Magdalena Flaviu, Adél anyja, és egyéb kísérők a másik fél részéről -
Megjelenés

- A te érdekedben tesszük. - Magda próbálja a két keze között tartani lágyan, szinte gyengéden a lánya arcát, miközben kényszeríti ezzel a gesztussal, hogy Adél a szemébe nézzen. Mondhatnánk, aggódó anya, aki a legjobbat akarja. Nem, Magda Flaviu túlélésre szeretné nevelni a lányát, éveken át erre ösztökélte, erre formálta, mint holmi agyagot. És Adél elkezdett ellenállni, hozzátenném, nem a legjobbkor. Itt állnak a Hilton halljában, még egy utolsó párbeszédre épp van idejük, mielőtt befut a vőlegény-jelölt a várható kíséretével. A lánya napok óta sápadt, kedvetlen, néha eltűnik a mosdóba félórákra. Ő sem ostoba, működnek a megérzései. Többet tud a saját gyermekéről, mint azt Adél maga hiheti.
Adél szemei alatt reggel még vaskos karikák húzódtak, de a smink, a pakolások és némi főzet segített mindent a helyére illeszteni. Hagyta, hogy az anyja válasszon számára ruhát, egy konszolidált, már-már prűd darabot. Fanyar mosoly húzódott végig az arcán, mikor magára vette, önkénytelenül eltüntette finom mozdulatokkal a ráncokat is a hasa tájékáról. Már nem kell sokáig szerepet játszania, vagy az anyja szigorú tekintetébe bámulnia. Ez a nő csak el akarja adni a lehető leghamarabb, semmi több. Meg sem fordul a fejében, hogy Magda őszintén a javát akarja, és megkímélni őt egy szörnyű sorstól, és ha az az ára, hogy férjhez adja az egy szem lányát egy érdekházasságba, akkor megteszi gondolkodás nélkül.
- Nem tesztek ti semmit az én érdekemben. Mindig a sajátotokat tartjátok szem előtt.- Szinte sziszeg, az állát büszkén megemeli, ezzel finoman kivonja az arcát az anyja ölelő ujjai közül. - Apámat az sem érdekelné, ha egy félszemű gnómhoz adna hozzá, ha elég presztízzsel bír. Csak egy árucikk vagyok az asztalotokon, akkor meg ne próbáld eljátszani a gondoskodó anyát, légy oly kedves! - Közel áll hozzá, hogy a hideg elutasításon túl az undort is megvillantsa arckifejezései között, miközben várakoznak a kompániájukra. Magda vonásai megfeszülnek a vádakra, ő is feljebb vonja az állát egy csöppet, elengedi a lánya arcát és hagyja, hogy a kezei aláhulljanak, lazán eleresztve az oldala mellett.
- Ha így gondolod, hát így gondolod. De a mostani viselkedésed, és a hatalmas baj, amibe mindannyiónkat kevertél, nem épp az éles eszed hirdetik, kislányom. A botránytól csak így tudunk megvédeni. -
- Szörnyű botrány, hogy férjhez akarok menni egy mugliszármazásúhoz, valóban. - Most már nyílt undorral forgatja meg a szemeit Magda szavaira, ám az anyja ajkai pengevékonyra préselődnek össze ettől, még a szemei is összeszűkülnek.
- Te is tudod, hogy nem a nevetséges házassági kísérleteddel van a baj, gyermekem. - Szándékosan hajol közelebb a lánya füléhez. Szándékosan suttog. Adél szemei pedig kerekre tágulnak részben a félelemtől, részben a dühtől, de ki tudja, van-e ideje minderre bármit is mondani? Hiszen mindjárt itt a végzetét megpecsételő találkozó, és annak a másik fele. Nem árulták el, ki lesz a vőlegénye...

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=840235#post840235][b]Machay Adél - 2021.12.15. 17:06[/b][/url]

William Krise
- Várnegyed, Budapest - kísérő: Magdalena Flaviu -

Nem válaszol, de az alsó ajka megremeg, az idegesség marcangolni kezdi a gyomrát. Vagy a heveny rosszullét inkább? Le kell hunynia a szemét egy másodpercre, hogy legyűrje a kényszert egy kiadós mosdólátogatásra. Most nem lehet. Ha ezt elrontja, másnap az utcán ébred és akkor... Nem, nem fog. Nem teljesen ostoba, csak néhány napig, pár hétig kell ezt a nevetséges játékot játszania. Cserébe Jean-Paul biztos örülni fog, összeházasodnak és eltűnnek innen. A vőlegény-jelöltjét meg majd meggyőzik, hogy-
- Szedd össze magad, itt vannak. - Súgja az anyja, és irányba fordítja.

A föld is megnyílhatna alatta akár. Nagyon is jól tudja, ki áll a bejárat közelében a bácsikája társaságában. Ugyan csak párszor találkozott Petrével, a rokonsággal tisztában van. Az anyja unokatestvére nyilván már foglalt, és a vérfertőzés fogalmát ez bőven kimerítené, viszont az ő oldalán egy túlontúl ismerős arc tűnik fel. Találkoztak már a bátyja esküvőjén.
- Ezt nem gondolhatjátok komolyan. - Suttogja Magda felé, miközben Andrássy grófnő visszaérkezik és csicseregve terelni kezdi őket a férfiak felé, hogy az éttermet vehessék célba végre. A hányinger kerülgeti, ahogy sápadt arccal belekapaszkodik alig láthatóan az anyja karjába. A kabátok jótékonyan takarnak, amennyit lehet. Próbálja az arcizmait megregulázni, de még így is átszivárog a tettetett semlegességén egyfajta riadalom és esdeklés. Az egész túl kézzelfogható hirtelen, túl... Hiszen az istenért, miért nem tudtak egy ronda vénembert választani? Ez a férfi jó kiállású és azon túl, hogy Magda szerint büntetett előéletű, voltaképp semmilyen kifogást nem lehet felhozni ellene. Hogy az istenben fog megszabadulni ebből a béklyóból így?
Magda viszont nem menti meg. Senki nem menti most meg. Miközben próbál a józansága maradék morzsájába kapaszkodni, az anyja céltudatosan lép oda Petréhez, hogy két, közeli rokoni csókot nyomjon diszkréten a férfi arcának két oldalára.
- Petre, olyan rég láttalak! Jól vagy? Hogy van Alexandra és a gyerekek? - Az arcán tündöklő, sugárzó mosoly tökéletes, címlapra illő anyát csinálna belőle bármely fotós lencséje előtt. Ő is és valószínűleg az unokatestvére is a hátuk közepére sem kívánják ezt az egész cirkuszt, de hirtelen igen sürgőssé vált a dolog bizonyos okok miatt. A kötelező, színjátékszerű üdvözlés után kezet nyújt a vőlegény-jelöltnek is.
- Nagyon örülök, Mr. Krise. Ugyan csak futólag volt alkalmunk a fiam esküvőjén, de köszönöm, hogy részt vett rajta. Remélem, a lányom akkor megfelelően elszórakoztatta. - Itt végre maga mellé vonja a kissé lefagyva álldogáló Adélt, mi több, ő egy fél lépéssel hátrébb kerül, hogy a lány közelebb állhasson Williamhez.
A hatalmas, zöld szemek kissé ködösen-kutatóan néznek fel Will pillantásába, egy pillanatra még talán a szája széle is megremeg. Mintha. Aztán minden úgy tűnik el, ahogy jött, és a kisugárzása varázsütésre egyenletesebbé, tetszetősebbé válik, ahogy ő maga is erőt vesz az őt ért sokkon. Némi mágia, némi önbizalom a színészi tehetségében, és a repedések eltűnnek. Ezúttal nem akar megigézni senkit, inkább a kedvében tapintható gyanús jeleket szeretné eltüntetni. Nem mer belegondolni, mit kapna otthon, ha ez az összeismertetés rosszul sül el.
Petrére egy, az anyjáéhoz hasonló, gyönyörű mosolyt villant, sőt kislányosan még egy picit félre is dönti a fejét.
- Szia, jó újra látni téged is végre. - Aztán Willhez fordul: - Mi is nemrég találkoztunk. Kár, hogy olyan hamar el kellett menned az esküvőről. - Próbálja a lehető legbájosabb oldalát megvillantani, hogy Magda elégedett legyen.
Andrássy grófnő szinte repes a jelek szerint. Mindkét chaperone-t méltón üdvözli, ahogy a fiatalokat is, és az udvariassági körök után beterel mindenkit az étterembe, a számukra lefoglalt asztalhoz, természetesen a személyzet segítségével. Miközben feltételezhetően Petre és Magda előrébb haladnak a grófnővel, ő felzárkózik Will mellé, még mindig tartva az udvarias mosolyt.
- Tudtad? - Talán a férfi is érzi, mire irányul a kérdés. Tudtad, hogy engem kell elvenned? Tudtad, és mégis eljöttél? Tudtad, hogy egy gyereket akarnak hozzád adni, mintha a középkorban lennénk? Nincs benne semmi felrovó, csak egyszerűen információt kér. Tisztában akar lenni vele, mennyire verje ki a hisztit, ha vége ennek a cirkusznak.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=840243#post840243][b]Machay Adél - 2021.12.15. 20:00[/b][/url]

William Krise
- Várnegyed, Budapest - kísérő: Magdalena Flaviu -

Will válasza elpattintja a benne szunnyadó dacos méreg egyetlen tartószálát, s annak ellenére, hogy az előbb még sűrűn emlékeztette magát a megfelelő teljesítmény fontosságára, most korántsem tűnik olyan életbevágónak, hogy szépen szerepeljen ezen a röhejes 'randin'. A szája az esküvőről megismert csúfos mosolyba torzul, a szemei pedig dacos-gonosz villanással irányulnak Willre, már-már vádlón.
- Nyilván nem vagyok elég fontos ebben az egyenletben, hogy közöljék, kinek fognak eladni. - Szándékosan nyomja meg a két szót, mindkettőnek jelentősége van. Tényleg portékának érzi magát, és noha még ingadozik, mi lenne a teljesen helyes és okos lépés, abban biztos, hogy nem fogja szó nélkül tűrni, hogy megszabaduljanak tőle. Nem bírja elviselni, hogy a testvére mindent megkap, ő pedig koloncként van számon tartva.
- Mit ígértek neked? Pénzt? Összeköttetéseket? - A szavaiban kicsinyes dac ül, meg sem próbálja leplezni, ahogy a gyerekes haragot sem. Majdhogynem pukkancs; az egyetlen akadályozó tényező a helyszín és a társaság, hogy teljesen szabadjára engedje a hisztijét. Magda épp megfordul, hogy az asztalhoz érkezve velük szemben üljön le- Adél azonnal egy illő, ártatlan mosolyt villant az anyjára, mint aki épp nem paprikás megjegyzéseket tett három másodperce a vőlegény-jelöltjének.
- Bár teljesen mindegy,- Suttogja Willnek, hogy csak ő hallhassa, miközben helyet foglalnak. - mert láthatóan hajlasz az egyezségre, ha elfogadtad a találkozót. - Most ő enged ki egy ideges szusszanást, mielőtt újabb, kellemes arckifejezést ölt fel.

- Bizonyára ódákat hallottatok már egymásról. - Andrássy grófnő kedve töretlen, és most már a figyelmét is átkormányozta a fiatalokra, akik valószínűleg mindenütt lennének most, csak nem itt. - Biztosíthatlak benneteket, hogy a megérzéseim még sosem csaltak házassági ügyekben! Gyönyörű páros vagytok már most. Adél, pompás menyasszony lesz belőled, meglátod! - Adél maga nem tudja, hogy most hányjon, vagy a desszert után? Jó kérdés. Talán, ha telibe hányja Andrássy grófnőt, meghiúsíthatja azonnal ezt az egész cirkuszt.
- Nem vagyok biztos benne, hogy valóban a fehér az én színem, grófnő. - Óh, a nyilvánvaló dac, és Magda ideges-mérges szemvillanása az aljas kis megjegyzésre... Andrássy grófnő szerencsére csak csilingelő nevetéssel lendül túl a látszólag csacska megjegyzésen. Hiszen nyilvánvaló, hogy egy ártatlan lány színe csakis a fehér lehet és lesz is.
- William, erős menyasszonyod van, máris határozott véleménnyel bír az esküvőtökről. Öröm lesz a szervezés vele. - A grófnő pedig nyilvánvalóan szemellenzőt hord, vagy túl sok hasonló kezdésű esküvőt hozott már tető alá.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=840247#post840247][b]Machay Adél - 2021.12.15. 20:45[/b][/url]

William Krise
- Várnegyed, Budapest - kísérő: Magdalena Flaviu -

Nem érdekli, sem a zavar, amit az éterben okoz, sem a szinte kézzel tapintható feszültség, amit előidéz, de még a fojtott suttogás sem. A saját nyomoráról van szó, nem is várja el, hogy ez az anyagiakon nyerészkedő exbűnöző felfogja, mibe rángatja őt bele ezzel a házassággal. Inkább csöppet el is fordítja a fejét Magda figyelmeztető szemvillantása ellenére, és nekiáll böngészni a menüt, bár a választás úgyis az anyjáé lesz. Ő maga mostanában elég kevés dolgot képes büntetlenül megenni.
- Óh, - Andrássy grófnő kissé meglepetten pillant Williamre.- Esküdni mertem volna Madlen finom célzásai után, hogy ti már... nos, hogy úgy döntöttetek, összeházasodtok. Magda kedves, esetleg nem tudok valamiről? - A várakozó mosolya még mindig joviális, de érezhetően nagyon is szeretné tudni, hányadán állnak végül is. Magda feszültsége egy pillanatra megfeszíti a bőrt az arcizmain, de sikerül rendeznie elég gyorsan és effektíven ahhoz, hogy ne tűnjön kétségbeesettnek. Még. A szavai inkább Willt szólítják meg, mintsem a grófnőt.
- Igazság szerint a férjem és az anyósom folytak bele az egyeztetésekbe elsősorban, de tudomásom szerint... Nos, jó úton haladunk egy mindenki számára kedvező kimenetel felé, nemde, William? - A pillantása jelentőségteljes, utalva a ki nem mondott, de elég érthetően körvonalazott előnyökre, amiket felsorakoztattak Madlen Krise előtt, és remélhetőleg a családfő továbbította ezeket William felé. Ilya vállalta, hogy tisztára mossa Williamet a társadalom szemében, és beveszi maga mellé a kutatóintézetbe. Cserébe csupán egy papírt kell aláírnia és... elvennie a lányát. Igazán nem nagy ár.
- És hát a jó dolgokra nem szabad túl sokat várni, nehogy elillanjanak. - Kissé tűnődve teszi hozzá, de Andrássy grófnő láthatóan lelkesen reagál a megjegyzésre.
- Így van! Magam sem mondhattam volna szebben, Magda kedves! William, kár hezitálni vagy túl sokat gondolkodni az ilyesmin. Ez egy minden szempontból előnyös házasság, még ha most nem is látjátok a nagyobb távlatokat. A ti pozíciótokban ez a lépés teljességgel magától értetődő, csupán formalitás. Tökéletesen megfeleltek egymásnak. - Nem mondja ki, de ez alatt főleg a rangot és a vérminőséget szokták volt érteni. Mindketten tisztavérű tenyészállatok a szó csúnya minőségében: Adél majd szülhet egy sor aranyvérű kisbabát a Krise családnak, megtoldva az örökséget némi vélavérrel is. A minőség garantált lesz.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=840250#post840250][b]Machay Adél - 2021.12.15. 21:41[/b][/url]

William Krise
- Várnegyed, Budapest - kísérő: Magdalena Flaviu -

Megfeszülő állkapoccsal hallgatja az egész színjátékot, amit a két idősebb nő leművel. Egyrészt egyre erősödik a hányingere, másrészt elképesztő, hogy gyakorlatilag az orruk alatt üzletelnek mindenfajta szégyenérzet nélkül. Az életüket akarják megpecsételni holmi vér és vagyon okán. Jó, persze, a vagyon számára is fontos indok, de a vér már messze nem nyom annyit a latba, mint régen. Manapság az aranyvér kihalófélben van, ami ellen az elviselhetetlen apja természetesen harcol hangzatos szavak mögé bújva, mint hogy 'Duzzasszuk fel a varázspopulációt! Jövőt a mágusoknak! Egyenlőséget és származástól független megítélést!'. Valószínűleg az ő esküvője úgy lesz eladva a varázsmédiának, mint egy tündérmese: ő és Will egymásba szerettek mondjuk Dominik esküvőjén, és a két család nagy kegyesen belement, hogy összeadják őket a holtodiglan-holtomiglan jegyében. Pazarul hangzik, mindjárt ideokád tőle.
- Óh, teljesen, Petre! Remek ötlet, mindjárt kérek magunknak még egy asztalt. Ti csak beszélgessetek, drágáim! Soha jobb alkalom nem fog kínálkozni egymás alapos megismerésére! - Andrássy grófnő lelkesen helyesel, miközben Magdával és feltehetően Petrével együtt valóban átülnek egy másik asztalhoz, hogy teret engedjenek a fiatalságnak. A sápadt Adél nem mozdul a helyéről, csak immáron üveges tekintettel mered maga elé a végtelenbe fókuszált szemekkel.
- Elmondhatnád végre, mit ígértek. - A hangja csendes, tökéletesen üres. Igazából csak tudni akarja, mi az üzlet tárgya. Most már járnak az agytekervényei, lenyugodott, és a kavargó gyomra kissé racionalizálta az agyát. Gondolkodnia kell.
- Mérlegelnem kell, mibe megyek bele. Van az a helyzet, amikor hajlandó vagyok a kompromisszumra, de ahhoz tudnom kellene, te merre akarsz elindulni ebben az egész cirkuszban. Ne mondd, hogy lehetetlen vagyok, tessék, itt a békejobbom. Tárgyaljunk. - Végre Willre néz, elgondolkodóan, és az elé nemrég lerakott kávét kissé félretolja egy fintorral az arcán. Az a rohadt kávéillat...

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=840253#post840253][b]Machay Adél - 2021.12.15. 22:26[/b][/url]

William Krise
- Várnegyed, Budapest - kísérő: Magdalena Flaviu -

Felnevet. A hangja csilingelő, és meglepő könnyedséggel csempész bele műboldogságot. Willen kívül valószínűleg minden, hirtelen meglepetten odapillantó ember azt hiszi, épp flörtölnek egymással és nagyon gördülékenyen halad a randevújuk. Az épp odanéző Andrássy grófnő sokatmondóan összemosolyog a még mindig enyhén feszült, de szerepét jól játszó Magdával.
- De mégis neked van nagyobb szavad ebben az egészben, nem? A férfiak mindig többet kapnak ebben a játékleosztásban. - A vonásai meglágyulnak, kedvesen keserűvé válnak. Akarva-akaratlan ott lapul a fanyar irónia a háttérben; Dominik mindent visz, ő csak a koncot. Ettől függetlenül nem tudja elvitatni, hogy amit Willnek ígért az apja, több mint csábító, érthető hát, hogy a férfi fontolóra vette az egész házasság-dolgot.
- Magyarán ajánlottak neked egy tiszta lapot... Az apámat ismerve számíthatsz rá, hogy maradéktalanul betartja az ígéretét, ha aláírod a cirkalmasan megfogalmazott házassági szerződést, és elviselsz engem mint feleséged. - Beszéd közben Will elé tolja a kávéját finoman jelezve, hogy viheti, ha kéri. Semmi nem került bele ízesítésként, de ő most már a látványától is rosszul van. Ha lehet, még sápadtabb, mint érkezéskor. Mélyről jön az újabb sóhaja, meglebbenti az egyik, kivételesen az eredeti szőkéjében pompázó hajtincsét.
- Játsszunk akkor így. Nekem az anyagi függetlenségem kell, neked az új életed. Az apám nem szokott bárkiért két fűszálat is keresztbe tenni, tehát elég értékes vagy, hogy megmozduljon miattad. Még véletlenül sem ringatom magam abba a tévhitbe, hogy ez rólam szól. Itt te vagy a főszereplő nem meglepő módon. A kérdésem csak annyi: ha belemegyek ebbe az egészbe, hajlandó leszel a lehető legrövidebb időn belül elválni tőlem? Amint mindketten megkaptuk, amit akartunk? - Az arcán folyamatosan ott ül a kissé gyermeteg, de mindenképp nagyon kedves, érdeklődő mosoly. Tudja, hogy figyelik, ezért tartja kissé az arca előtt a kezét, félig-meddig feltámaszkodva a tenyerére, hogy takarhassa némileg az ajkait. A végén még Magda vagy valamelyik másik leolvasná a szavait a szájáról, és azt nem akarja. Csak a feje ne kezdene hasogatni kegyetlenül...

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=840261#post840261][b]Machay Adél - 2021.12.16. 00:00[/b][/url]

William Krise
- Várnegyed, Budapest - kísérő: Magdalena Flaviu -

Először csak elvékonyodik az a professzionális mosoly, aztán teljesen lefagy az arcáról. Három-öt év. Nyel egyet. Akárhogy is latolgatja, az rengeteg idő, és neki annyi nincs, ebben teljesen biztos. Még három hónapja sincs tekintve jelenlegi helyzetét. Egy pillanatig szinte meredten néz Willre, míg ismét felrázza önmagát, és emlékezteti elkalandozó felét, hogy szerepet kell játszania. A mosoly visszatér, bár sokkal fakóbb, mint korábban.
- Benne vagyok, de túl sok időt vetítesz előre, de majd lefaragunk belőle. Plusz nem is láttuk még a házassági szerződést. Ha minden jól megy, pár hónap és meg is szabadulunk egymás kényszertársaságától. - Hogy hogyan, azt nincs alkalma kifejteni, mert a hirtelen rátörő hányinger megakadályozza bárminemű további színjátszásban. Kezét a szájára kénytelen szorítani, és haláli hangon csak annyit bír elmotyogni, hogy 'Elnézést, mosdó.', aztán már fel is pattan, hogy viszonylag diszkréten, de villámgyorsan kimasírozzon az étteremből a női mosdó felé. Beérve szerencséjére csak egyetlen fülke foglalt, így fenntartások nélkül hányni kezdhet, amint magára zárta a szűk fülke ajtaját. Hallani, amint a szomszédból sietősen távozik az eddig bent tartózkodó akárki.
Az arca kipirosodik, az erek megdagadnak a halántékán az erőlködéstől. A reggelije teljes egészében távozik belőle némi epével megspékelve. Remegő ujjakkal nyit ajtót, miután lehúzta a vécét, csak hogy szembesüljön saját maga borzalmasan sápadt másával a pazar tükörben. Undorító. Ha ezzel jár a terhesség, nem biztos, hogy kedve van ehhez az egészhez. Ráadásul még mindig nem kapott semmiféle választ az eddigi leveleire tőle.

Eközben Andrássy grófnő megragadja a kínálkozó alkalmat, hogy odalibbenjen Willhez egy pillanatra érdeklődni.
- Úgy látom, mégsem olyan kétes a helyzet, mint amilyennek megpróbáltad lefesteni, kedves William. - Majdhogynem anyáskodó, de mindenképp cinkos a mosolya, miközben finoman leül a Willel szembeni szék szélére. - Gondold át a dolgot. Persze nem kell sietned, de... Machay Adélnál jobb party jelenleg nincs a piacon, ezt bizton állíthatom. - Olybá tűnhet, gőzerővel próbálja Willt rábeszélni a házasságra, de akik jobban ismerik a grófnőt, már tudhatják, hogy amit egyszer a fejébe vesz, amiben fantáziát lát (jelen esetben Will és Adél párosa), azt nehezen, vagy egyáltalán nem hajlandó elengedni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=840264#post840264][b]Machay Adél - 2021.12.16. 00:38[/b][/url]

William Krise
- Várnegyed, Budapest - kísérő: Magdalena Flaviu -

Andrássy grófnő mosolya határozottan elégedett színt ölt annak ellenére, hogy a páros női tagja a lehető legfinomabb módon, de mégis kiviharzott az előbb. Magda egyébként szándékosan nem megy a lánya után, hiszen azzal kompromittálná saját magát is, elismerné, hogy a sejtésének van helye és létjogosultsága, akkor pedig ő is elég sok mindent kockáztatna. Túlélőnek nevelte a gyermekét, ideje próbára tennie, hogyan vágja ki magát ebből a helyzetből, elvégre nem mindig lesz ott Adél mellett egy anya, aki segítsen rajta. Kegyetlen? Tökéletesen. Az egész családjuk ilyen.
- Ennek nagyon örülök! - Jobb hírt nem is kaphatott volna mára a grófnő. Úgy tűnik, egy újabb sikerélményt írhat fel a képzeletbeli önéletrajzába. - Olyan álomesküvőtök lesz, amilyet még nem látott Magyarország, kedvesem! De persze előtte menj és tényleg nézd meg azt a kislányt. Biztos valami rosszat evett reggelire, rólad pedig azt rebesgetik, remek gyógyító vagy. Nem árt, ha érezteted vele egy kicsit, milyen szerencsés. - A grófnő ezzel, amilyen könnyen jött, olyan gyorsan visszalibben a Magda-Petre pároshoz immáron tökéletesen kielégítve házasságszervezői minőségében.

Odabent a női mosdóban teljes csönd honol. Ő maga az egyik lehajtott vécédeszkán ül még mindig halottsápadtan, homlokát a tenyereibe temetve, mert a mosdó fala túl gusztustalan, hogy nekidőljön, akárhogy is nézi a helyzetet. Mélyeket lélegzik, hogy lassan, de biztosan megpróbálja legyűrni az újabb hányási kényszert, de egyelőre még az epe ízének emléke is képes azonnal ingert generálni a torkába. Nyomorultnak érzi a helyzetét- ugyan talált kiutat, de az is időbe telik, és ha elárulja bárkinek is, hogy terhes, soha a büdös életben nem fogja senki elvenni, de még örökséget sem kap. Talán elvetethetné a gyereket, de nem igazán akarja. Jean-Paulé, és ez minduntalan visszahúzza a végső döntésben. Még mindig úgy érzi, teljes szívéből szereti a volt bűbájtan tanárát, és kitartóan várja a választ, amiben Jean-Paul megerősíti, vele akarja leélni az életét és kész ezért lépéseket tenni. Talán meg kellene írnia, hogy az ő gyerekével terhes? Akkor válaszolna, igen, akkor biztos érezné azt a kellő nyomást. Férfiak, amíg nem az örökös kérdése merül fel, halogatnak bármilyen választ adni.
Halkan felnyög az újabb fejfájás hullámtól.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=840267#post840267][b]Machay Adél - 2021.12.16. 01:04[/b][/url]

William Krise
- Várnegyed, Budapest - kísérő: Magdalena Flaviu -

Adél köszöni szépen, egyre rosszabb eredménnyel birkózik az újabb hányinger ellen, így amikor meghallja Will hangját, szerencsétlen egybeesés, hogy már felrántotta az ülőkét, amin pár másodperce ült, és térdre rogyva hányni kezd minden magyarázkodás helyett. Az undorító hangok magukért beszélnek, ahogy a kényszeredett lihegés is. Bárcsak sírna vagy pánikolna, de jelen pillanatban épp újabb adag epét ad ki magából. Végül aztán egy hosszabb csöndet követően felhangzik a rekedtes-még kislányos hang remegő aláfestéssel.
- Ne hívd... kérlek... Tudnál hozni... valami gyömbérest? Légy szíves... Vagy, ha van... hányáscsillapítód... azt is megköszönöm... Vagy palackozott vized... - Köhögve tűnik fel a fülke ajtajában, ami nyöszörögve lendül be utána a helyére. A kezei remegve nyúlnak előbb a ruhája, majd a csap után; első dolga eltüntetni minden belső nyomot a szájából, ami hányásra utal. Mielőtt kijött a fülkéből, azért rendezte a haját és az arcvonásait, amennyire lehetett, mert a teljes ziláltságot, és hogy úgy lássák, nem bírná elviselni.
- Kirúgatom azt az ostoba tyúkot... Biztos romlott volt a tojás, amit felszolgált reggelire. - Alig hallhatóan motyog, miközben kezet és arcot most, majd elkezdi újrasminkelni magát. A táskája természetesen nála van, mint mindig.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=840275#post840275][b]Machay Adél - 2021.12.16. 14:11[/b][/url]

William Krise
- Várnegyed, Budapest - kísérő: Magdalena Flaviu -

Minden egyes réteg egyre jótékonyabban fedi el a viszontagságok nyomait. Egy kis alapozó, korrektor, némi pirosító, egy szép vörös rúzs, és máris úgy néz ki, mintha élne közel öt perc ügyködés után.
A benyújtott kólát egy visszafogott 'Köszönöm'-mel fogadja el, de alig iszik bele. A cukros-szénsavas lé kellemetlenül égeti végig az eleven torkát. Legalább az előbbi atrocitásnak már nyoma sincs, a külseje makulátlan, a lehelete tökéletes menta, az arca tökéletesre sminkelt, így amikor kilép a mosdó ajtaján, csak az elszántság és a céltudatosság kapnak helyet az arcán, gyűrődéseknek nyoma sincs.
- Bízom benne, hogy állod majd a szavad, William, és mindkettőnk számára előnyös üzletet kötünk. - Az előbb elmaradt kézfogásra most lehetőségük nyílik. Mindketten csak szabadulni akarnak ebből az egész szituációból, és ha ehhez szerepjátszás szükséges, az idősebbek meg fogják kapni az elvárható, elsőosztályú alakítást.

Együtt térnek vissza, de immáron a kísérőkhöz, egymás mellé ülnek le, és a tényleges ebéddel kezdetét veszi a tervezés. Innentől a beszélgetés fonalát Andrássy grófnő irányítja, nekik csupán annyi a dolguk, hogy az egész étkezés alatt egyetértésükről biztosítsák a grófnőt jó időben beszúrt hümmögésekkel és igenekkel. A végére valószínűleg a két kísérőnek sem lesz oka panaszra- mindketten megfelelően eleget tettek már most a kötelességeiknek. A találkozó betudható egy kisebb sikernek.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=841930#post841930][b]Machay Adél - 2022.01.09. 02:49[/b][/url]

Róla pedig aztán ne is beszéljünk. Ha Machay Ilyán múlt volna, ő szimplán nem jön világra. Létezését valószínűleg Magdának és az ideális családképnek köszönheti, amiben a fiú jön először -ezt teljesítették Dominik személyében- és adott egy kisebb lánygyermek, az oltalmazható, az elesett, a hercegnő. Adél ezt a pozíciót töltötte be nagyon sokáig azzal a csendes hibával, hogy a szeretet minimális adagolása eldeformálta a személyiségét. De hát a Machay családról beszélünk, remekül titkolták, hogy a kisebbik gyermekük ideggyengeségben szenved és legtöbbször elpattan, elborul, csinál valami őrültséget, amit aztán a család takaríthat utána.
A mostani hibája viszont már egy teljesen más skálán mozog, ez a hiba megszületik hamarosan, hacsak nem veszi be Jeremy bájitalát záros határidőn belül. Megszabadulni a kisbabájától... aki csuklik...
Talán kicsit erősebben szorítja ökölbe a kezét, miközben beszélnek hozzá. Szabad keze ujjai a halántékát masszírozzák - a sápadtsága továbbra is roppant feltűnő így, hogy nem tudja az embereket bűbáj alá vonni és elhitetni velük, hogy semmi baja.
- Mhm, menjünk. Engem is érdekel, milyen lett a beosztás és a berendezés. - Végre ránéz Willre, majd az üres poharára, végül ismét a vőlegényére. Elmereng egy pillanatra, hogy vajon csak akkor fognak így, kötetlenül beszélgetni, ha ő túlvan egy kiadós dugáson egy szeretővel, Will pedig ivott egy kicsit, hogy elviselje őt? Bár most kifejezetten kedvesnek hat, emberközelinek. Ki kellene használja, hogy végre nem tányértörő hangulat dúl közöttük. Ennek talán némi oka az alkoholon és az ő, jelenleg kielégített hangulatán túl, hogy mindketten a maguk kis szerepében teljesítenek: ő a ragyogó mosolyával sorra rázta meg azokat az undorító, fennhéjázó kezeket, sorra mutatta be Willt rendületlen erővel és csevegett mindkettejük helyett néhány szót az összes jelenlévő matrónával. Hogy mennyire rühelli mindet! Magára vállalta a társasági villámhárító szerepét, ha már úgyis ebben nőtt fel és ezek az ő vizei, Willnek csak a minimálisat kell teljesítenie továbbra is.
Vagyis kellene, de úgy tűnik, a problémák két lábon járnak és megtalálják őket. A melléjük érkező férfinek elég egyetlen rossz mondatot elsütnie, hogy elsötétüljön az arca: Te egy Machay vagy. Kedve lenne képen önteni azzal a megivott pohár martinival. Nem egy Machay, hanem A Machay! Az összes jelentéktelen rokona közül természetesen saját magát érzi felsőbbrendűnek ilyenkor, ez a két lábon járó létra pedig csak így mellesleg jegyzi meg, hogy egy Machay.
Mindez rendkívüli gyorsasággal szalad végig az agyán, és az arca apró rándulását Will válla mögé rejti, mintha a táskáját tenné le a leendő férje mellé, hogy aztán kezet nyújtson...
- Ipkovich Kornél, az utolsó, fennmaradó hercegek egyike. Megtiszteltetés, a nevem Machay Adél... még. -  Teszi hozzá gyöngyöző kuncogással, majd belekarol Willbe lazán. - Ő itt a vőlegényem, William Krise. Tudós. - Szándékosan rontja el Kornél találgatási játékát bosszúból az előbbi, nem megfelelő megszólításért.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=841956#post841956][b]Machay Adél - 2022.01.09. 13:14[/b][/url]

Magában még mindig húzza a száját az előbbi 'egy Machay'-ért, de kifelé a tündöklő mosolyát veszi elő, a társasági viselkedésével együtt. Ez az egész összejövetel már abszolút nem hiányzott a nyakukba, de mivel nagyjából ők kezdik a szezont, nem volt menekvésük. Az anyja kerek-perec kijelentette, vagy ott lesznek, vagy máris elkezdi visszamondani a meghívottakat. Apropó esküvő...
- Ó, igen. Egy elég rendhagyó dátumot választottunk, január 24., a születésnapom. De úgy tudom, kiküldték nektek is a meghívót? Biztos vagyok benne, hogy láttam a listán az Ipkovich nevet. - Jajj, nem szóltak idejében Kornélnak? Hát ez elég kínos, pedig még szilveszter előtt kimentek a kártyák, rögtön, miután Willt teljesen meggyőzték, ne mondja vissza az esküvőt.
- Még a plusz egy fő is rákerült emlékeim szerint... - Persze érdekelte a plusz egy, főleg mikor Ipkovich hercegné visszajelzett, hogy igen-igen, megy a fia, mi több, a plusz egyet is beváltják.
Mindenesetre első ránézésre nem tudja, mit gondoljon erről a férfiről. Irritáló? Kissé. Bárgyú? Talán. De sármja az van, viszont kezdeni semmit se tudna vele. Kár, hogy nem működik a vélatehetsége, lehet, megpróbálná felborítani azt a zen lelki békét benne.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=841978#post841978][b]Machay Adél - 2022.01.09. 18:09[/b][/url]

Egyre csak mosolyog, elbűvölően, diszkréten, pont illően, és hagyja, hogy Will és az Ipkovich herceg vegyék át a beszélgetés fonalát, mint férfi a férfival. Régebben ketté is választották volna a beszélgető társaságot, nőkre és férfiakra, de abból a korból már kinőttek, így már megmentheti Willt a hülye, kellemetlen társadalmi helyzetektől. Nem kell egyetértenie bármivel is, ami Willel kapcsolatos ahhoz, hogy a helyére rakja bármelyik nyíltan kommentálót- a befektetésére különösen ügyelnie kell, főleg most, száz méterrel a cél előtt.
- Ez igazán sajnálatos. De nézzük a jó oldalát, más alkoholt még fogyaszthatsz, ha úgy tartja kedved. - Milyen jó, hogy az arcizmait kordában tudja tartani, másképp már hangosan kinevette volna szegény Kornélt teljesen indokolatlanul, hogy hogy lehet valaki pont a szőlőre allergiás? Másfelől ő jobb, ha hallgat a narancslevével a másik kezében. Inna ő is pezsgőt, de egyelőre van benne egy gyerek, aki ezt egyáltalán nem venné jó néven.
- Ugye? - Még, hogy rendhagyó és kedves gesztus! Mindketten sarokba szorítottak ebben az ügyben, és a szüleik diktálják az ütemet, amire nekik muszáj táncolniuk. - Will nagyon nyitott volt az ötletre. Rendkívül boldoggá tett vele. - És csacsog, és csilingel a hangja, és elbűvölő, bájos, ahogy az a nagy könyvben meg van írva. Egy igazi, rohadt kis kígyó. Még a megértő bólogatása is pontról pontra követi a jólneveltség szabályait Kornél jelenlétét illetően az esküvőjükön. Igazából nem érdekli, az anyja intézi ezeket a csipcsup formalitásokat, neki fontosabb dolgok járnak az eszében.
- Jut eszembe! - Az előtte ellebegő martinis pohárra ugyan kissé felvonja a szemöldökét, de egy szót sem szól érte, inkább lejjebb farag az őszintétlen mosolyából, amikor Willre tekint. - Jövő héten el kell mennünk a szabóhoz. Üzent, hogy készen van a szmokingod és mehetünk próbálni. - Csak egy mellesleg megjegyzés, de gondosan elhintett- ezzel is érzékeltetni akarja, mennyire nagy az összhang, előrehaladottak az esküvői előkészületeik.
És ekkor csöppen be az ő legkedvesebb szobatársa, értsd: szálka a szemben. Cassy csak úgy sugárzik, gyakorlatilag ha egy szék lenne rajta, azzal is jobban mutatna bármelyik jelenlévőnél. És ez végtelenül feldühíti pont most, hogy ő hátrányba került hozzá képest. Az ujjai egy leheletnyit jobban megfeszülnek a narancsleves poharán, de a mosolya töretlen marad.
- Én sem hittem volna, hogy itt találkozunk, Cassy. - De még mennyire, hogy nem. Bár maradt volna a tébolyodott ruhái között. Borzalom ránézni is egyikre-másikra. - Nem is tudtam, hogy ismered a vőlegényem? - Mit nem tud még? Miért ismer itt mindenki mindenkit? Bár hülye kérdés, ez egy annyira szűk kör, hogy az volna a meglepő, ha nem ismernék egymást.
- Ő a szobatársnőm az iskolában. Cassandra Romanova. - Visszafordítja a fejét Willhez, közben a narancsleves poharát is visszateszi az asztalra mellettük. Már úgyis kiürült.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=842051#post842051][b]Machay Adél - 2022.01.10. 23:13[/b][/url]

Az arca még mindig a tökéletes, tündöklő mosolyát tükröző, apró kis nevető'gyűrődésekkel' (semmiképp sem ráncok, egy tizenhét éves nem ráncos!) és -gödröcskékkel a szája körül, de az ujjai akarva-akaratlanul egy leheletnyit erősebben szorítanak Will karjára a ruhák redőjének rejtekében. Ez az átkozott kígyó és a vélasága, ami nagyon is aktív. Árgus a pillantása, elkapta azt a csöppnyivel hosszabb ideig ott felejtett pillantást, és az egója majd' felrobban ebben a pillanatban. Ha szerelmes volna Willbe, valószínűleg már hozzávágott volna egy poharat, hogy vele ezt ő nem! Még jó, hogy olyan hidegek egymás iránt, mint két gleccser, de mindkettő remek színész.
A ruhapróba ügyére csak bólint, mert Kornél szavaira helyeselni kell, megkívánja az illem, hogy mímelje az örömöt mások szerencséje felé. Milyen undorító.
- Fogadjátok gratulációnkat! Ez remek hír! Andrássy grófné pártfogoltjai vagytok ti is, ugye? Ő egy igazi profi. Olyan biztos kezekben érezzük magunkat, hogy ő vállalta a közvetítő szerepét, egy igazi kincs! - Az a matróna egy dorong volt a hátsójukban, komolyan. Annyira mézesmázos erőszakosan nyomta, hogy Will vegye el őt, hogy szerette volna arcon csapni. És még most is folyton körbedongja őket, valahányszor összeülnek tervezni az esküvőt, többször vele, mint Willel együtt mindhárman.
Ettől függetlenül a szemei szinte csillognak, olyan lelkesen gratulál a másik kettőnek. Mintha őszintén örülne. Cassy nem hülye, biztosan tudja, hogy csak a rutin mondatja ezzel a lánnyal az összes, keresetlen frázist.
Nem úgy a következőket. Az arcán egy másodpercre elhalványodik a mosoly, míg Cassy szemeibe fúrja a saját pillantását. Azonnal eltűnik a jótékony csillogás belőlük, csak a kőkemény, hideg mosoly marad.
- A szervezés elég megviselő, de hát ilyen ez, ha az ember lánya idejében és jól szeretne férjhez menni. Nehogy csak a hulladék maradjon. Nem igaz? - Akárhogy gondolkodnak fölötte, a Krise család az egyik legjobb party Európában. Attól, hogy az egyik gyerek börtönviselt, az értéke alig-alig csökkent. Will akár szeretné, akár nem, egy remekbeszabott árcímkét is viselhetne és sorban állnának érte az emberek, ha nem félnének a visszhangtól. Ám amint Ilya tisztára mossa őt, várhatóan nagyon is megváltoznak majd a dolgok.
- Ha megfelelő szervezőt kerestek, csak szóljatok. Édesanyám szívesen eljuttatja a miénk elérhetőségét édesanyádéknak. - Ismét egy gyönyörű, patikatiszta mosoly, főleg Cassynek címezve, de en bloc a szavakat a párnak amúgy.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=842714#post842714][b]Adele Nadia Krise - 2022.01.25. 16:50[/b][/url]

Milyen végtelenül undorító, ahogy beszél ez a hercegszármazék. Még, hogy ajánlatot tenni. Az egy dolog, hogy őt ugyanúgy eladják Willnek, mint egy zsák krumplit, de külső szemlélőként hallani, hogy holmi ajánlatot tegyenek egy nőre... Talán most kellene felpofoznia ezt a bárgyú senkiházit. Ne tegyél te semmiféle ajánlatot senkire, édes, inkább érdemeld ki, hogy a tied legyen - mondaná szíve minden karcosságával, helyette viszont csak a protokoll-sugárzó mosolyát rögzíti az arcára, s ehhez már Eternifix ragasztőbűbáj sem kell.
- Szerelem első látásra netán? De nem hibáztatlak. Cassy káprázatos szépség - Rohadt vélaszármazék. - és az volna a meglepő, ha nem mellette döntöttél volna. - Mesterkélt kuncogás. Mintha Cassy és ő barátnők lennének.
Ugyanilyen hidegrázó, ahogy a két szobatársnő udvarias, kedves stílust üt meg egymással, de a felszín alatt repkednek a jeges dárdák. Igazság szerint csak a kezdeti ellenszenv harapódzott el, amit Adél váltott ki főként a viselkedésével - a folyamatosan kiszolgált királylány nehezen viselte, hogy betuszkolták egy koszos fegyenctelepszerű iskolába, és ezt érkezésekor a szobatársnőjével éreztette. Sajnos csak Cassy volt kéznél.
Nagyon szeretné megfojtani ezt a mocskos kígyót.
- Mhm. Hercegnő lehetsz. - A lehető legsemlegesebb dicséret, amit ki tud mondani anélkül, hogy átkozódna. Másodpercek leforgása és évek gyakorlatával a zsebében ellazítja a merev izmait, meglágyítja tudatosan az arcát, hogy őszintén kedvesnek tűnjön most már. Mennyi mindent meg nem tesz a társadalmi sikerért, meg hogy a mai összejövetel ne a házasságon kívüli gyermekéről szóljon.
- Már egy ideje inkább üzleti szálak fűzik őket az Apáthy családhoz tudtommal. A gróf a külügyi hivatal tagja, a lányai pedig híresen öntörvényűek, ahogy a fia is. Vegyük például a sógornőmet, nézz csak rá, önszántából ment a bátyámhoz. Mi ez, ha nem merészség és egyéniség? - Sosem tagadta a nagyközönség előtt, milyen mélységesen gyűlöli Dominikot, de ezt a gyűlöletet mindig gondos szarkazmusba csomagolta. A bátyja a társadalmi körökben megbecsült, feltörekvő fiatalember, Machay Dominik, aki diplomata babérokra tör az apósa mellett, és később nagy valószínűséggel megörökli a genetikai kutatóintézet részvényi jogait is. Bár halott lenne! Az ostoba tyúk sógornője csak megkapta, amit akart, egy undorító férget. Zsófia egy hibbant elmebeteg a szemében, a lotyónak kinéző húgáról és a karót nyelt nővéréről és bátyjáról nem is beszélve.
- Majd, ha visszaértünk a szobánkba, - Fordul vissza előzékenyen Cassy-hez, hogy folytassa a csevejüket. - leírom neked az adatait, és szólok neki, hogy tudjon rólatok. - Voltaképp ez az esküvőszervezőjének ingyen reklám, és egy herceg menyegzőjét megpályázni mindig jól mutat az önéletrajzában. Ettől függetlenül biztos a lelkére fogja kötni, hogy ne merjen ugyanolyan fenomenális ünnepséget szervezni, mint amilyen az övé lesz.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=843477#post843477][b]Adele Nadia Krise - 2022.02.15. 14:24[/b][/url]

Will
- A műtét másnapján -

Hangos csattanás hangzik fel mögötte az ajtó zárása után. Magda nyugodt, kellemes mosollyal az arcán ingatja meg a fejét. Az egy szem kislánya, a legtöbb fejfájása forrása végre egyszer jól csinált valamit: vége van a lábujjhegyen járásnak, a gond már a múlté. Persze Adél érzelgősködött, hogy szeretné eltemetni, de felőle aztán nyugodtan. Részéről elégedett az eredménnyel- Madlen Krise-nak eggyel kevesebb indoka lesz bármiért is a nyakukra lépni. Nem mintha szó és tett nélkül hagyná, hogy az anyósához hasonlóan kemény kezű nő sarokba szorítsa őket. Magdalena Flaviu szemrebbenés nélkül veszi fel a kesztyűt bármikor, és jelenleg megkockáztatja, nincsenek is olyan rossz pozícióban. Az esküvő sikeresen zárult a lánya botrányos közjátéka ellenére, és William... A kedves, drága William, hogy ő mennyire kedveli azt a férfit!
Ráérős léptekkel halad a magánklinika folyosóján. Mielőtt ideérkezett, természetesen értesítette a vejét, hogy jó lenne, ha hazatámogatná Adélt, szebben venné ki magát a gyógyítók és ápolók előtt. Mindig van, aki pletykálkodjon, muszáj hát adni a látszatra még ilyenkor is.
Apropó látszat! Hihetetlen, hogy Adél az ő lánya, ráadásul negyedvéla, és még mindig nem sikerült a férjét a kisujja köré csavarnia. Valamit nagyon elrontott a nevelésében, ha ez a drága gyermek ennyi mankóval a tarsolyában sem képes megszelídíteni és becsalni a hitvesi ágyba a férjét. Nem kellett hozzá túl sokat gondolkodnia, elég volt a kislánya neurotikus arckifejezését üdvözölnie ahhoz, hogy tiszta legyen a kép: ezek ketten még mindig nem többek az idegeneknél. Milyen kár, lassan pedig a tényleges unoka megfogantatásán kellene ügyködniük. Ez a kis intermezzo jelentéktelen most már, de a továbbiakban aggodalomra adhat okot, ha Adél nem felel meg az elvárásoknak, és nem szül hamarosan egy Krise-Machay utódot a két családnak. Minden egyezség alapja a megfelelő cserekereskedelem, és eltekintve az olyan kis döccenőktől, mint a veje börtönviselt múltja, vagy a lánya kéretlen fattya, nagyon is elvárás, hogy látszatra ez a házasság is tökéletes legyen egy tökéletes fiúval. Legalábbis a férje ragaszkodik egy fiúunokához, de hát Ilya és a mániái. Magában el is hessegeti a dolgot, miközben befordul a sarkon a felvonók felé lépdelve.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=843482#post843482][b]Adele Nadia Krise - 2022.02.15. 15:29[/b][/url]

Will
- A műtét másnapján -

- Óh! - Könnyed eleganciával ignorálja az indulatos szavakat, és torpan meg, miután sikeresen egymásnak ütköznek a vejével. Még rá is fröccsen némi a forró kávéból, de nem adja jelét, hogy különösebben zavarná. Helyette máris előveszi a pálcáját, és rövidesen már mind Will, mind ő teljesen tiszták, mintha az előbbi kis koccanás meg sem történt volna.
Magda arca mosolygós, láthatóan kiegyensúlyozott, vidám.
- Kedvesem! Nagyon örülök, hogy sikerült idetalálnod! Megjegyzem, itt nem a legjobb a kávé. - Kicsit halkabbra fogja a hangját, mielőtt a folyosón mászkáló néhány ápoló meghallja, hogy kritizálta a jó kis automatás kávéjukat, amivel egyesek teljes műszakokat képesek végigvinni.
Szinte választ sem várva karol bele Williambe a maga lendületes, energikus stílusával, és egyenesen a liftek felé kezdi kormányozni magukat.
- Adél most zaklatott egy kicsit. Velem tartasz a büfébe egy némileg konszolidáltabb kávéra? -

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=843488#post843488][b]Adele Nadia Krise - 2022.02.15. 16:45[/b][/url]

Will
- A műtét másnapján -

Will jelenlétével néha úgy érzi, kapott a saját fia helyett egy kis szórakozást. Dominik a szeme fénye, az ő kis drágája, és tökéletesen eleget tesz minden elvárásának. Will is ugyanilyen simulékony és kezelhető a szemében ezidáig, csak egy kicsit... problémás. Persze ettől Magda még ugyanolyan szeretettel fordul felé és valahányszor meglátja akár a szikráját is, hogy Willnek kell némi támogatás, nem rest a megfelelő eszközökkel ezt megadni neki, hogy még jobban magához édesgesse.
- Semmi különös, csak egy kicsit összeszólalkoztunk. - Legyint hanyag eleganciával, miközben kiszállnak a liftből a földszinten, és egyenesen a büfé felé kormányozza magukat. Természetesen, mint minden ebben a magánispotályban, ez is esztétikus, letisztult, drága és diszkrét hatást kelt. A sütemények helyben készülnek, a kávé illata fenséges és minőségibb az automatába tuszkolt porkávéknál.
- Ülj csak le, kedvesem, mindjárt jövök. Mit kérsz? - Mert Magda gondoskodó, meghallgatja a veje óhajait és ahhoz mérten cselekszik, hogy aztán később hasonló kaliberű szívességeket hajtson be rajta. Mint most is: a kedvességének ára, hogy pesztrálja a lányát és eleget tegyen az egyébként magától értetődő kötelességeinek férjként, de korán fel kellett ismerje, hogy Will másként nőtt fel, mint ők. Ami nekik természetes, ennek a férfinek terhes lehet.
Percek múlva csatlakozik a vejéhez egy tálcával, rajta az innivalókkal és saját magának mindenképp beszerzett egy süteményt is. A cukor a gyengéje. Nyilván, ha Willnek is volt ilyen óhaja, nem hagyta parlagon heverni.
- Az igazat megvallva elég feszült volt, mikor megérkeztünk. De persze ez mindenkinek sokkal előnyösebb így. Egy gonddal kevesebb. Viszont az volt az érzésem, hogy... megeshet, én értem félre, de nem alakul minden a leggördülékenyebben közöttetek... ? Ah, nevezd anyósi féltésnek, de igazán nem szeretném, hogy ne találjátok meg a közös hangot Adéllal. A lányom olyan kicsike még; lehet, hogy ez a gátoló tényező... ? - Egyáltalán nem zavartatja magát, természetes mozdulattal tolja közelebb a cukortartót Willhez, miközben ő maga a süteményt kezdi fogyasztani. Benne van a finoman félbe hagyott megjegyzésben a kérdés is: mesélnél?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=843496#post843496][b]Adele Nadia Krise - 2022.02.15. 22:38[/b][/url]

Will
- A műtét másnapján -

Nyugodtan kavargatja a kávéját, még egy hümmögést is megenged magának a hallottakra egy biccentéssel egybekötve. Igen, ő is attól félt, hogy a kislányt végül fel kell ruházzák majd a Machay névvel, mert Adél enged a botor, semmiből jött ragaszkodásának. Csendben nagyon is örül, hogy a természetes szelekció intézkedett helyettük, és nem kell kínos kérdésekkel foglalkoznia, vagy a Krise család jogos számonkérésére megoldást keresnie.
Az azonban határozottan meglepi, hogy a tanár talán még képben van. Szépen ívelt szemöldökei értetlenül szaladnak össze, szemei kérdő fénnyel villannak Williamre.
- Ezt kifejtenéd egy kissé részletesebben? Tudomásom szerint Jean-Paul Baptiste megszakított mindenfajta kapcsolatot az én kicsikémmel. Miről maradtam le? - Ugyan szivélyes a modora még mindig, de van benne egy gyanakvó él is. Maga vette at a levelet a bagolytól szilveszter előtt, maga bontotta fel. Aztán maga küldte tovább Bagolykőre a lányának, hogy végre minden ostoba ábrándtól elvegye az ő drága kicsi csemetéje kedvét. Valami elkerülte folyton árgusan figyelő szemeit, és ennek nem örül most.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=843500#post843500][b]Adele Nadia Krise - 2022.02.16. 00:12[/b][/url]

Will
- A műtét másnapján -

Anyai türelmet gyakorol, hagyja, hogy Will kifejtse, mire gondol, mi van benne. Ez volt sokáig a nevelési taktikája, míg a gyermekei kicsik voltak: hagyta, hadd fejezzék ki önmagukat, de ez nem jelentette azt, hogy maradéktalanul mellettük is állt minden hisztijükben. Adél esetében kifejezetten hagyta, hogy tomboljon a lánya, de nem szorította keretek közé, nem mutatott neki irányt, mert nem látta az ambíció szikráját sem benne. Időpazarlás lett volna formálni őt.
Will megint más eset, a veje, egy idegenből lett családtag, egy anyátlan férfi, akinek láthatóan jólesik, ha figyelmet szentelnek neki. És Magda kész megadni neki a hiányzó kedvességet és odaadást, ha ezért cserébe egy kezesbárányt kap.
Úgy tűnik, a báránykája rémeket kezd látni, vagy keveri a valóságot a módosított emlékeivel. Nos igen, Magda tudja pontosan, mi történt, de nem állt érdekében közbeavatkozni. Tudja, hogy William kis szeretője kozmetikázott egy kicsit a veje emlékein, miután a lánya szeretőjét arcon ütötte egy üveg alkohollal. Az inas mindent elmondott, elvégre ez is a munkaköri leírásának része: ha a ház úrnője füleket akar mindenütt, és szemeket mindenhova, akkor ennek engedelmeskedniük kell. Magda előtt nagyon kevés dolog maradhat rejtve, akár házon belül, akár házon kívül.
- Nos, afelől megnyugtathatlak, hogy a vendéglistán nem volt rajta, de nyilván ezt te is tudod. - Elgondolkodva szel a süteményből egy újabb kis szeletet a villájával, a hegyére tűzi, kicsit megforgatja, miközben beszél. - És arra is gondom volt, hogy a biztonság megfelelő legyen. Ha álruhában jelent volna meg, tudnék róla. Főleg, hogy az aurori kíséret is átvizsgált minden gyanús elemet. - Nem lehetett esküvő néhány pingvinkosztümös majom auror nélkül Magda legnagyobb sajnálatára.
- De tovább megyek. Én és Ilya mindenkivel, szó szerint mindenkivel váltottunk néhány szót. Még Júliával is. Ugye így hívják? Nagyon helyes kislány, pezsdítően talpraesett. - Mint mondtam, Magda előtt szinte semmi nem marad titokban.
- William, édesem. - Végre elengedi a kávéját és a süteményt is. Ezeket valószínűleg nem most fogja befejezni. - Nevezz bolondnak, de tényleg azt gondolod, hagynánk, hogy a lányom közelébe menjen? És Adél valóban  szereti még? Egyvalamit teljes bizonyossággal meg tudok válaszolni neked: Jean-Paul nincs a képben. Mi több, szilveszterkor megfenyegette a lányomat, hogy feljelenti, ha a közelébe megy. Őrültségnek és abszolút logikátlannak tartanám, ha ezek után megjelenne a színen. Ha okos játékos lett volna, azonnal elveszi Adélt. Akkor már mi sem tehettünk volna semmit. Ehelyett kidobta. Jean-Paul maga is rájött, hogy egy tizenéves csitri nem jövő, és bármikor meghurcolhatják kiskorú megrontása miatt. Nem fog visszajönni. De, ha vissza is jönne... - Magdalena Flaviu ritkán hagyja, hogy megkeményedjenek a vonásai, de ebben a pillanatban teljes premier plánban látható, milyen egy anyatigris, ha fenyegetve érzi a kölykét. - ... gondoskodnék róla személyesen, hogy az legyen az utolsó dolog, amit megpróbál. Nem érhet és nem is fog Adélhoz érni. - Van a szavaiban valami végleges, súlyos, eldöntött.
- Mellesleg, kedvesem, elég rövidlátó vagy, ne haragudj.  - Most már enyhül az arckifejezése, a kedves, anyai mosolya is visszatér a maga melengető valójában. - A lányom kellemetlenül sokat beszél rólad. Még, ha nem is szeret még, kifejezetten érdeklődik irántad a maga gyermeteg módján. Miért válnál hát el, ha semmi sem veszélyezteti a házasságod, és elkezdtek kialakulni a dolgok? Mondd meg nekem, drágám? -

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=843502#post843502][b]Adele Nadia Krise - 2022.02.16. 01:13[/b][/url]

Will
- A műtét másnapján -

- Persze, ezt nem is vonom kétségbe. - Ráhagyja, mi mást is tehetne? A hangja viszont megfelelően empatikus és kellemes ahhoz, hogy őszintének hasson. - Nekem úgy tűnt, határozottan jól hatott rád Júlia közelsége. Kisimult az arcod, még a tömeget is jobban elviselted. Büszke voltam rád. - Könnyed mozdulattal simít végig William kezén, szeretetteljesen hunyorítja mosolyra a szemét is a szája mellett. Magában megdicsérte a kislányt, mert akármit is csinált a vejével, tökéletesen kapóra jött, és valljuk be, megmentett egy esküvőt is, ha már ott volt. Alkalomadtán meg kellene keresse ezt a Júliát. Felkarolni akár, ha tényleg van benne potenciál, és vevő rá.
- Nem is kell eljátszanod. - Újból hátradől a székén, és legurítja a kávéja maradékát, hogy a továbbiakban a süteményére koncentrálhasson.
- Bízd magad rám. A társasági köröket én és Adél kezeljük majd. A lányom ebben gyakorlottabb nálad és hamar fel fogja találni magát, ha a helyzet úgy kívánja. Amennyiben tényleg elindul a lavina... - Szórakozottan kapja be az utolsó falat süteményét, hagyva egy kellemesen elnyújtott szünetet a mondat két csücske között. - ... te csak egy gyászoló, de a közönségtől elzárkózó férj vagy, drágám. Akit szörnyen megviselt ez az eset. Akit nem lehet zavarni a részvétnyilvánításokkal. Aki egyébként sem a nyilvánosság embere, és ezt abszolút meg kell érteniük, főleg, hogy szépen áttereljük majd a reflektorfényeket Adélra. Ő pedig képes parancsra sírni. - William már tapasztalhatta Adél eme káprázatos tehetségét a Kállayval történt kis intermezzókor.
- Egyébként pedig olyan, mintha azt feltételeznéd, Bogolyfalva ettől lesz hangos, pedig nem hallottalak még arra panaszkodni, hogy gratuláltak volna a pubban az apaságodhoz. Abban a faluban elég sok hozzátok hasonló él, édesem. Visszavonult, csendre vágyó mágusok, külföldiek, változatos társaság, és a nagyja nem feltétlen tudja, kik vagytok. A pletykaforrások másutt vertek tábort, őket pedig nyugodtan rám bízhatod. Megígértem, hogy segítelek titeket, és ehhez tartom magam, William. - Magda stabil asszony, és tartja magát az adott szavához. Ha megígérte, hogy mindenben fogja majd a kezüket, amiben szükséges, véghez is viszi ezt bármi áron.
- Bizonyíték nélkül suttoghatnak bármit. A bizonyítékot valószínűleg nemsokára elhamvasztják és átadják az édesanyjának, hogy eltemethesse akarata szerint. Bizonyíték nélkül vádaskodni pedig merész kihívás a Machay és a Krise családok ellen. - Nem jó ujjat húzni egyikkel sem, mert a pofon gyorsan és precízen csap le a kotnyelesekre.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=843510#post843510][b]Adele Nadia Krise - 2022.02.16. 13:31[/b][/url]

Will
- A műtét másnapján -

Magda úgy van vele, hogy amíg ilyen kedves szavakkal le tudja nyugtatni a hisztis vejét, addig imádja őt. Egy kedves gyermekre emlékezteti, akinek csupán figyelem kell, és ehhez kreál egy kis közjátékot. Nem túl nagyot, de elegendőt ahhoz, hogy a felnőttek figyelmét felkeltse. És ó, Magda ad neki figyelmet, minden egyes alkalommal. Ilya egyszer már rászólt, hogy ne legyen folyton ilyen anyáskodó Williammel, de nem tehet róla, nem is akar ellene- William szinte könyörög érte, hogy a szárnyai alá vegye és elhallgassa minden zsörtölődését- egy bizonyos pontig.
Az viszont már kevésbé szórakoztatja, hogy túlontúl érzelmi síkra terelődik a dolog, és a veje próbál menekülni az elkövetkezendők elől, a magába zuhanni készülő lánya elől. Az arca kedvessége monoton unalomba fordul át, egykedvűen pillant a vele szemben ülő fiatal férfire.
- Azt, amit a szerződésben vállaltál, drágám. A férje leszel, akár tetszik, akár nem. A lányom egy hasznavehetetlen, elkényeztetett, ostoba kis liba. Mit vársz? Karoljam fel és hagyjam, hogy tizennyolc évesen is a vállamon sírjon? Nincs benne ambíció, nagyravágyás, nincs benne semmi olyan, ami érdemessé tenné a minimális figyelemnél többre. Szeretem, mert én szültem, de ideje, hogy a saját lábára álljon és ne másoktól várja a megoldást. Én is elvesztettem előtte két magzatot, mégsem sírtam tele a párnám. - Elkezd szedelőzködni, feláll, nyilvánvalóan itt részéről befejeződött a beszélgetés.
- Majd abban az iskolában szerez barátokat, ha végre megtanulta, hogyan kell. Egyelőre csak ahhoz ért, hogyan legyen elviselhetetlen és közveszélyes. - Színtiszta irritáltság cseng ki a hangjából, nagyjából olyan, mint mikor először találkoztak a Várnegyedben Petrével és Williammel, és rá kellett szóljon Adélra.
- Szedd össze, vidd haza, adj neki egy nyugtatót, vagy altatót, és a többit majd megoldja ő. Ne törődj vele túl sokat, édesem. A végén még neked is a nyakadon marad teljesen indokolatlanul. - Begombolja az utolsó gombot is a kabátján, elsimít egy-két ráncot a szöveten, és vállára veszi a táskáját.
- Most pedig, ha megbocsátasz, megbeszélésem lesz. Kellemes napot, William drágám! - A jómodor jegyében ugyan még megvárja William viszonzását, de nem szándékszik itt maradni a továbbiakban. Elég időt pazarolt a haszontalan gyerekére, hogy lassan ácsingózni kezdjen a hasznos után - távozás közben ilyesfajta gondolatok fogalmazódnak meg a fejében. Úgyis olyan rég látta Dominikot!

Ez alatt az emeleti szobák egyikében egy üvegpohár darabkái hevernek a földön, miután nekivágta az ajtónak azt. Az anyja fejéhez akarta igazából, de addigra már bezárult Magda mögött az ajtó. Szörnyen megalázott, dühös, és elkeseredett volt. Még zsong a feje, túlságosan tudatában van annak, hogy már nem nő benne egy gyerek hétről hétre. Az ápoló óvatosan nyit be a szobába, ő maga viszont a füle botját sem mozdítja erre. Csak fekszik oldalra dőlve az ágyán, indulásra készen. Fel sem pillant, csak tudatosítja, hogy a pohár ismét egy egésszé állt össze, és gyógyszereket raktak le a feje melletti éjjeliszekrényre. Kedves hang kéri meg udvariasan, hogy vegye be őket, aztán csukódik az ajtó, és ismét egyedül marad.
Lassan felkönyököl, hezitálva nézi a bogyókat. Fertőzés ellen, elővigyázatosságból. Na igen... Nincs ereje gondolkodni- egy hajtásra legurítja mindet, és visszadől a párnájára. Valahogy haza kellene jusson innen, ha már az anyját kirúgta a szobából. Valahogy...
Az a nagyjából fél óra, amíg Will és Magda odalent beszélgetnek, pont arra elég, hogy a Magda által kért és odakészített nyugtató kifejtse hatását. Ha végre Will feltalál a szobába, egy elég zsibbadt, félig kába Adéllal szembesülhet, aki összegömbölyödve fekszik az ágyon, gyakorlatilag készen arra, hogy hazavigyék, csak kicsit fel kell még húzni ülő, majd állóhelyzetbe, hogy menetkész legyen. Meg cipőt sem ártana húznia.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=843553#post843553][b]Adele Nadia Krise - 2022.02.16. 21:57[/b][/url]

Will
- A műtét másnapján -

Még a szeme sem nyílik ki azonnal az ajtónyitásra, csak megrezzennek a szempillái. Zsibbadt. Tudja, hogy ez nem normális, mi több, az hogy olyan mintha víz csorogna a végtagjaiban, emelni sem bírja őket, félelmetes. A tudata hol tiszta, hol jótékony köd bódítja. Akármit is adtak neki Magda kérésére, elég erős, hogy rongybabát csináljon belőle.
Will kérdésére megpróbál ugyan felülni, de csak a hátára tud fordulni, bágyadtan bámulva a mennyezetet.
- Nem tudom... - A hangja gyenge, álomittas. Végre Will felé próbál nézni, ha az közelebb jön. - Segítesz felülni? - Nem tud magától ez biztos. Még a karját is nagy munka megmozdítania.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=843578#post843578][b]Adele Nadia Krise - 2022.02.17. 11:10[/b][/url]

Will
- A műtét másnapján -

Bizonytalanul megrázza a fejét, de még azt is igen lassúnak, álomszerűnek érzékeli, miközben gyenge mozdulattal megpróbálja megfogni Will kezét. Végül sikerül, de nem sok erőt tud kifejteni, nagyjából teljesen a férje húzza fel ülő helyzetbe. Dezorientáltan, most már zsongó aggyal pillant fel Willre, szó nélkül tűri, hogy az állánál fogva vizsgálgassák.
- Nem tudom... Az ápoló behozta... az antibiotikumot... meg vitaminokat... ? Nem tudom... - Gyenge próbálkozást tesz, hogy megrázza a fejét, de nem megy. Inkább nekidől Will vállának, mielőtt megpróbálna felállni, de az se működik zökkenőmentesen. Nagyjából semmi sem úgy megy, mint ahogy szeretné.
- Mi van velem? - Nyöszörgi elhagyatottan, miközben második próbálkozásra fel tud állni Willbe kapaszkodva, de erősen imbolyogva. Tétován körbenéz, láthatóan az éjjeliszekrényen próbál beazonosítani valamit. Ott viszont nincs egyéb, mint egy apró urna, nem nagyobb egy kávésdoboznál. Megpróbál előbb felé nyúlni, de aztán visszahúzza a kezét bágyadtan pillantva le a saját ujjaira. Nem biztos benne, hogy stabilan tudná fogni.
- Elteszed nekem? - Nem akarja, hogy összetörjön, vagy hogy innentől kezdve bármi baja essen. Csak haza akarja vinni magával, és kitalálni, hogyan tovább ezután?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=843583#post843583][b]Adele Nadia Krise - 2022.02.17. 15:16[/b][/url]

Will
- A műtét másnapján -

Bambán felpillant Willre, kiskutyaszemekkel próbál értelmes fejet vágni- sikertelenül. Még mindig úgy fest, mint egy betépett ember. A lábai néha megremegnek, de így, hogy Will tartja a derekát, egy fokkal biztosabban áll a lábán. Egyébként csomagot tekintve mindene bent van a kézitáskájában, köszönhetően a tértágító bűbájnak.
- Oh... - Felettébb értelmes reakció, miközben még mindig makimajomként kapaszkodik a férjébe. - Még... sosem téptem be eddig. - Azért néha megáll elgondolkodni a szavakon, de összességében legalább a beszéde érthető és koherens. A mozdulatai már inkább hasonlítanak egy részegére, aki a kocsmából ingadozik hazafelé. Ebből kifolyólag komolyan fontolóra kell vegye, tud-e járni, de végül csak nagyon elgondolkodóan megrázza a fejét.
- Vigyél. - Inkább kér semmint parancsol, de a 'kérlek' ugye hiányzik a szótárából, cserébe ott van a hangsúlyában és a nagy szemeiben, amik még mindig elgondolkodóan próbálnak rájönni, mi a fene történik vele. Egyrészt ijesztő, másfelől leveszi a válláról a gondolkodás súlyát, és ez megnyugtatja.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=846252#post846252][b]Adele Nadia Krise - 2022.05.08. 00:08[/b][/url]

Will
- Két héttel később -
Hello early summer

Egy hölgy mindig akkor érkezik, amikor kell és stílusos. Ez alól ő sem kivétel. Noha késésben van, egyáltalán nem zavartatja magát, hogy megszaporázza a lépteit. Az őt kísérő inas ügyesen hoppanált a közeli mélygarázs egy eldugott pontjára, onnan pedig tíz perccel később már határozott léptekkel sétál a megbeszélt hely felé. A napszemüvege erősen emlékeztet a néhai John Lennonéra, a kiengedett haja pedig szépen keretezi az arcát. Még mindig káprázatos és bizony megfordulnak utána az emberek. A gyűrűsujján még mindig ott csillog a platina karikagyűrű jelezvén, hogy férjnél van, ilyen fiatalon. Nem sokáig.
Borongós a hangulata újabban, nem meglepő módon. A hazaérkezéskor elgondolkodott, hogy adjon-e egy utolsó, gesztusértékű csókot Willnek, de hamar lebeszélte magát róla. Ezen a ponton már mindegy. Nem ő kell a férjének, nem akarja, hogy még nyomorultabban érezze magát, mint amúgy. Egy része nagyon de nagyon akarja, hogy házasok maradjanak, és megnyerje magának Willt, de egy másik része ott maradt azon a kanapén, zokogva és összetörve. Most pedig különösen nehéz Will elé állnia azok után, hogy...
Nem, nem akar most erre gondolni. Majd holnapután, amikor megismétli, akkor ráér aggódni. Most megpróbálja eljátszani a felhőtlenül jó hangulatú feleséget, a néhány utolsó, megmaradt alkalom erejéig.
- Megjöttem! - Csilingelő nevetéssel a hangjában üdvözli a madarakat etető férjét, és habozás nélkül lehajol hozzá, hogy puszit nyomjon az arcára mit sem törődve egy esetleges ellenkezéssel. Gondtalan - ez a mai viselkedésének jelmondata, amihez igazodnia kell.
- Ma szemüveget is kell cserélnem, olvasót, kontaktlencse is kell és napszemüveg is. Szóval elcipellek magammal, elmondhatod a véleményed, melyik áll a legjobban. - Avagy hogyan herélj ki egy férfit? Cipeld magaddal a bevásárló körutadra.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=846254#post846254][b]Adele Nadia Krise - 2022.05.08. 00:34[/b][/url]

Könnyebb úgy szerepet játszania, hogy épp nem egy súlyos hangulatú terápiás ülés közepén vannak és Édua épp nem kavarta fel az állóvizet ismét. Most a mosolya is természetesebb, könnyedebb, még ha a lelkét szabdaló sebek ugyanolyan mélyek is. Még mindig marja belülről az összes mérgező gondolat, ami azóta felgyülemlett benne, és ha éjszakánként nem sírná szét az agyát, sokkal nehezebben telnének a napok.
- Nagyon helyes! - Felszegett állal, elégedettnek szánt félmosollyal az arcán pillant le kérdőn a még mindig ücsörgő férfire, de aztán leül, ha már így invitálták, még a napszemüvege is lekerül. Kissé értetlen fejet vág, nem tudja, mire várnak még.
- Nekem? Mit hoztál? - Nem kis meglepettség cseng ki a szavaiból, elvégre... talán még sosem kapott semmit Willtől. Ez volna az első alkalom. Mennyire ironikus.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=846256#post846256][b]Adele Nadia Krise - 2022.05.08. 00:59[/b][/url]

Hogy a fehér szoknyáját megvédje, előbb kicsit lesöpri a láthatatlan koszt Will mellett egy papírzsebkendővel, és csak azután hajlandó leülni, mindkét lábát előreengedni. Mintha csak egy nagy gyerek lenne, egy nagy, de bűnösen szép gyerek, aki sokak fejébe ültethet obszcén ábrándokat percek leforgása alatt.
- Pont akkor jöttem, amikor kellett. - Azonban még mindig nem érti, egész addig, amíg a téglatest alakú csomagot elő nem húzza a zacskóból. Elkerekedett szemekkel, csillogó tekintettel futtatja végig az ujjait a telefont ábrázoló képek a borítón. A szája vigyorra húzódik, ő pedig a következő pillanatban már a csomaggal a kezében veti magát Will nyakába, hogy újabb, ezúttal hosszabb puszit nyomjon az arcára.
- Imádlak! - Annyira őszinte és sallangmentes az öröme, a mohósága, ahogy felfeszegeti a dobozt, hogy elővegye a készüléket és megforgassa az ujjai között.
- Segítesz összerakni? - Várakozó, édesen követelő a pillantása, de egyben kérlelő a hangja. Édes kis boszorka, úgy udvarol, hogy biztosan segítsenek neki, bár a lelkesedése abszolút igazi.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=846271#post846271][b]Adele Nadia Krise - 2022.05.09. 06:16[/b][/url]

Egy pillanatra képes elfelejteni a köztük húzódó óriási árkot, és ehhez tökéletes kontextust nyújt egy telefon, a felszabaduló lelkesedés, a természetes reflexeik. Úgy simulnak egymás ölelésébe, mintha mi sem történt volna. Csak akkor halványodik a mosolya egy rezzenésnyivel, mikor Will távolabb húzódik tőle, de még akkor is töretlennek tűnik.
- Menjünk, úgysem ebédeltem. - Lelkes, főleg azok után, hogy nem kellett egy fullasztó családi ebédet otthon végigülnie az apjával, aki rá sem hederít, és az anyjával, aki műmosolyokkal ajándékozza meg. Örült Will meghívásának és azonnal kapott az alkalmon.
Lelkesen forgatja a mugli technikai eszközt a kezei között az újdonság varázsával, de szemsarokból néha rá-rápillant Willre, kutatja a vonásait. Még mindig nyillalló belegondolnia, hogy ők ketten soha nem lesznek semmik, csak két ember, akik néha beszélgetnek, esetleg több, de szerelem... Nem, nem ő az az ember, akit a férje akart maga mellé.
- Ne ücsörögjünk itt akkor! Hova menjünk? Előre mondom, semmi zsíros! Ez itt- Végigmutat a testén. - ilyen is kell maradjon. - A cinkos mosolya elárulja, hogy piszok büszke a jó testére, nem mostanában tervez gyorskaján elhízni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=846290#post846290][b]Adele Nadia Krise - 2022.05.10. 00:08[/b][/url]

Ha nem érzi magát sarokba szorítva, ilyen. Ha nem akarnak belemarni, ilyen. Ha Will nem lökte volna el magától egyetlen mondattal, minden napjuk ilyen vagy ehhez hasonló lenne, és elárasztaná a már-már fullasztó szeretetével, lényének minden vidámságával.
Helyette a telefonnal van elfoglalva, agyának egy hátsó szegletében pedig ott dorombol az aljas kis tény: nem mondtad el neki még... hogy a teszt pozitív lehet. Nem mondtad el. Hazudsz neki! És miért ne tenné? El fognak válni, de ő is tudja, ez a válás sokkal komplikáltabbá is válhat, ha a terhességi teszt igazat mondott. A második... A második lesz a perdöntő, hogy elmondja-e Willnek a gyanút vagy sem.
Kineveti Willt édes, csengő kacajjal, és válasz helyett felkászálódik, hogy belékaroljon, látszólag gondtalanul, valójában lelkében felhőkkel, fakó, fénytelen tekintettel.

A délutánjuk meglehetősen kellemesen telik, miután engedi, hogy Will felhajtson egy rumot az egyik zajosabb helyen. Végül beadta a derekát a hamburgernek, és megkönnyebbülve tapasztalta, hogy még nem kap hányingert az ételtől. Még nem.
A szemüvegeit együtt választják ki, ő végigneveti, Will végigvigyorogja, többet is felpróbál, és Willel is felpróbáltat néhányat. Rengeteg közös fotót csinál ismét, kint a napfényben, bent az üzletben, szemüvegeket próbálgatva. Felváltva magáról, magukról csinálja a legtöbb fotót... és Willről, pillanatképeket. Amikor morcos, mert már megint őt fotózza, vagy épp cinikusan mosolyog rá, hogy fejezze már be. Imádja. És utálja magát, amiért nem bír leállni. Mintha még jobban húzná Willhez az a láthatatlan zsineg, ami eddig csak szolid rántásokkal ösztökélte, hogy lépjen közelebb a vad, ismeretlen férjéhez.
Nap végén érte jön az inas, mindkettejüket hazaviszi. A társas hoppanálás sosem lesz a kedvence, de mivel lejelentették az aurorok felé is, hogy hazakísérik a férjét, lenyeli a békát és inkább örül, hogy Bogolyfalván elbúcsúzhat tőle... aljas módon csókot nyomva az arcára és úgy ölelve őt át, mintha minden rendben volna. Az arcán azért otthagyja a pimasz mosolyát, nehogy azzal vádolják, nyíltan a színpadra helyezte az érzelmeit. Egy remek és egyben fájdalmas napot tudhat maga mögött.