Will
- A műtét másnapján -

Hangos csattanás hangzik fel mögötte az ajtó zárása után. Magda nyugodt, kellemes mosollyal az arcán ingatja meg a fejét. Az egy szem kislánya, a legtöbb fejfájása forrása végre egyszer jól csinált valamit: vége van a lábujjhegyen járásnak, a gond már a múlté. Persze Adél érzelgősködött, hogy szeretné eltemetni, de felőle aztán nyugodtan. Részéről elégedett az eredménnyel- Madlen Krise-nak eggyel kevesebb indoka lesz bármiért is a nyakukra lépni. Nem mintha szó és tett nélkül hagyná, hogy az anyósához hasonlóan kemény kezű nő sarokba szorítsa őket. Magdalena Flaviu szemrebbenés nélkül veszi fel a kesztyűt bármikor, és jelenleg megkockáztatja, nincsenek is olyan rossz pozícióban. Az esküvő sikeresen zárult a lánya botrányos közjátéka ellenére, és William... A kedves, drága William, hogy ő mennyire kedveli azt a férfit!
Ráérős léptekkel halad a magánklinika folyosóján. Mielőtt ideérkezett, természetesen értesítette a vejét, hogy jó lenne, ha hazatámogatná Adélt, szebben venné ki magát a gyógyítók és ápolók előtt. Mindig van, aki pletykálkodjon, muszáj hát adni a látszatra még ilyenkor is.
Apropó látszat! Hihetetlen, hogy Adél az ő lánya, ráadásul negyedvéla, és még mindig nem sikerült a férjét a kisujja köré csavarnia. Valamit nagyon elrontott a nevelésében, ha ez a drága gyermek ennyi mankóval a tarsolyában sem képes megszelídíteni és becsalni a hitvesi ágyba a férjét. Nem kellett hozzá túl sokat gondolkodnia, elég volt a kislánya neurotikus arckifejezését üdvözölnie ahhoz, hogy tiszta legyen a kép: ezek ketten még mindig nem többek az idegeneknél. Milyen kár, lassan pedig a tényleges unoka megfogantatásán kellene ügyködniük. Ez a kis intermezzo jelentéktelen most már, de a továbbiakban aggodalomra adhat okot, ha Adél nem felel meg az elvárásoknak, és nem szül hamarosan egy Krise-Machay utódot a két családnak. Minden egyezség alapja a megfelelő cserekereskedelem, és eltekintve az olyan kis döccenőktől, mint a veje börtönviselt múltja, vagy a lánya kéretlen fattya, nagyon is elvárás, hogy látszatra ez a házasság is tökéletes legyen egy tökéletes fiúval. Legalábbis a férje ragaszkodik egy fiúunokához, de hát Ilya és a mániái. Magában el is hessegeti a dolgot, miközben befordul a sarkon a felvonók felé lépdelve.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=843477#post843477][b]Adele Nadia Krise - 2022.02.15. 14:24[/b][/url]

Will
- A műtét másnapján -

Hangos csattanás hangzik fel mögötte az ajtó zárása után. Magda nyugodt, kellemes mosollyal az arcán ingatja meg a fejét. Az egy szem kislánya, a legtöbb fejfájása forrása végre egyszer jól csinált valamit: vége van a lábujjhegyen járásnak, a gond már a múlté. Persze Adél érzelgősködött, hogy szeretné eltemetni, de felőle aztán nyugodtan. Részéről elégedett az eredménnyel- Madlen Krise-nak eggyel kevesebb indoka lesz bármiért is a nyakukra lépni. Nem mintha szó és tett nélkül hagyná, hogy az anyósához hasonlóan kemény kezű nő sarokba szorítsa őket. Magdalena Flaviu szemrebbenés nélkül veszi fel a kesztyűt bármikor, és jelenleg megkockáztatja, nincsenek is olyan rossz pozícióban. Az esküvő sikeresen zárult a lánya botrányos közjátéka ellenére, és William... A kedves, drága William, hogy ő mennyire kedveli azt a férfit!
Ráérős léptekkel halad a magánklinika folyosóján. Mielőtt ideérkezett, természetesen értesítette a vejét, hogy jó lenne, ha hazatámogatná Adélt, szebben venné ki magát a gyógyítók és ápolók előtt. Mindig van, aki pletykálkodjon, muszáj hát adni a látszatra még ilyenkor is.
Apropó látszat! Hihetetlen, hogy Adél az ő lánya, ráadásul negyedvéla, és még mindig nem sikerült a férjét a kisujja köré csavarnia. Valamit nagyon elrontott a nevelésében, ha ez a drága gyermek ennyi mankóval a tarsolyában sem képes megszelídíteni és becsalni a hitvesi ágyba a férjét. Nem kellett hozzá túl sokat gondolkodnia, elég volt a kislánya neurotikus arckifejezését üdvözölnie ahhoz, hogy tiszta legyen a kép: ezek ketten még mindig nem többek az idegeneknél. Milyen kár, lassan pedig a tényleges unoka megfogantatásán kellene ügyködniük. Ez a kis intermezzo jelentéktelen most már, de a továbbiakban aggodalomra adhat okot, ha Adél nem felel meg az elvárásoknak, és nem szül hamarosan egy Krise-Machay utódot a két családnak. Minden egyezség alapja a megfelelő cserekereskedelem, és eltekintve az olyan kis döccenőktől, mint a veje börtönviselt múltja, vagy a lánya kéretlen fattya, nagyon is elvárás, hogy látszatra ez a házasság is tökéletes legyen egy tökéletes fiúval. Legalábbis a férje ragaszkodik egy fiúunokához, de hát Ilya és a mániái. Magában el is hessegeti a dolgot, miközben befordul a sarkon a felvonók felé lépdelve.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=843480#post843480][b]William Martin Krise - 2022.02.15. 14:53[/b][/url]

   -  Abüdöspicsábamár...
A műanyag kávéspohár a padlón koccan, annak forró tartalmát ingerülten kezdi lezárogatni a karjáról, ahogy hátrahőköl. Ahogy Magdalena befordult a sarkon, ő, aki eddig elbambulva olvasgatta a kezében tartott, most már kávéval átitatott szórólapot, úgy ütközik belé. A kabátja ujja rögtön elkezdi beinni a cukros levet, a maradékot az ujjairól rázza le, amíg felpillant, hogy úgy istenigazán lebassza az előtte állót, mégis mit mászkál az útjában?
   -  Ohhh... oh bocs... mármint elnézést...
Megszeppenve engedi el az elázott szórólapot ("az őssejtlevétel előnyei"), hogy az lepottyanjon a a maszatos tócsába a pohár mellé.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=843482#post843482][b]Adele Nadia Krise - 2022.02.15. 15:29[/b][/url]

Will
- A műtét másnapján -

- Óh! - Könnyed eleganciával ignorálja az indulatos szavakat, és torpan meg, miután sikeresen egymásnak ütköznek a vejével. Még rá is fröccsen némi a forró kávéból, de nem adja jelét, hogy különösebben zavarná. Helyette máris előveszi a pálcáját, és rövidesen már mind Will, mind ő teljesen tiszták, mintha az előbbi kis koccanás meg sem történt volna.
Magda arca mosolygós, láthatóan kiegyensúlyozott, vidám.
- Kedvesem! Nagyon örülök, hogy sikerült idetalálnod! Megjegyzem, itt nem a legjobb a kávé. - Kicsit halkabbra fogja a hangját, mielőtt a folyosón mászkáló néhány ápoló meghallja, hogy kritizálta a jó kis automatás kávéjukat, amivel egyesek teljes műszakokat képesek végigvinni.
Szinte választ sem várva karol bele Williambe a maga lendületes, energikus stílusával, és egyenesen a liftek felé kezdi kormányozni magukat.
- Adél most zaklatott egy kicsit. Velem tartasz a büfébe egy némileg konszolidáltabb kávéra? -

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=843486#post843486][b]William Martin Krise - 2022.02.15. 16:04[/b][/url]

Persze nem is ő lenne, ha elvarázsolt bolyongása során ne ütközne bele a hőn szeretett anyósba. Számára a jelző tényleg valós: odáig van Magdáért, ezt pedig nem is mutatja jobban, hogy leszidott gyerekként tűri, hogy először megtisztítsák, majd pedig belékaroljanak. Az esküvőszervezés miatt kötelező, számtalan hévízi látogatás során a nő jelenléte egyértelműen a napja fénypontja volt, ezt pedig nem is tagadta igazán. Magda zavarba ejtő tehetséggel tapintott rá az anyakomplexusa gyengeségeire, ő pedig megadóan rásimult erre a gondoskodásra. És lám - épp csak elpillant a sarok belé, amin túl valahol Adél szobája lehet, majd el is könyveli magában: a felesége várhat.
   -  Persze - megadóan lép vele tovább a liftek felé - Mert mi baja? Mármint... nem beszéltem vele. Rosszul viseli ezt az egészet?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=843488#post843488][b]Adele Nadia Krise - 2022.02.15. 16:45[/b][/url]

Will
- A műtét másnapján -

Will jelenlétével néha úgy érzi, kapott a saját fia helyett egy kis szórakozást. Dominik a szeme fénye, az ő kis drágája, és tökéletesen eleget tesz minden elvárásának. Will is ugyanilyen simulékony és kezelhető a szemében ezidáig, csak egy kicsit... problémás. Persze ettől Magda még ugyanolyan szeretettel fordul felé és valahányszor meglátja akár a szikráját is, hogy Willnek kell némi támogatás, nem rest a megfelelő eszközökkel ezt megadni neki, hogy még jobban magához édesgesse.
- Semmi különös, csak egy kicsit összeszólalkoztunk. - Legyint hanyag eleganciával, miközben kiszállnak a liftből a földszinten, és egyenesen a büfé felé kormányozza magukat. Természetesen, mint minden ebben a magánispotályban, ez is esztétikus, letisztult, drága és diszkrét hatást kelt. A sütemények helyben készülnek, a kávé illata fenséges és minőségibb az automatába tuszkolt porkávéknál.
- Ülj csak le, kedvesem, mindjárt jövök. Mit kérsz? - Mert Magda gondoskodó, meghallgatja a veje óhajait és ahhoz mérten cselekszik, hogy aztán később hasonló kaliberű szívességeket hajtson be rajta. Mint most is: a kedvességének ára, hogy pesztrálja a lányát és eleget tegyen az egyébként magától értetődő kötelességeinek férjként, de korán fel kellett ismerje, hogy Will másként nőtt fel, mint ők. Ami nekik természetes, ennek a férfinek terhes lehet.
Percek múlva csatlakozik a vejéhez egy tálcával, rajta az innivalókkal és saját magának mindenképp beszerzett egy süteményt is. A cukor a gyengéje. Nyilván, ha Willnek is volt ilyen óhaja, nem hagyta parlagon heverni.
- Az igazat megvallva elég feszült volt, mikor megérkeztünk. De persze ez mindenkinek sokkal előnyösebb így. Egy gonddal kevesebb. Viszont az volt az érzésem, hogy... megeshet, én értem félre, de nem alakul minden a leggördülékenyebben közöttetek... ? Ah, nevezd anyósi féltésnek, de igazán nem szeretném, hogy ne találjátok meg a közös hangot Adéllal. A lányom olyan kicsike még; lehet, hogy ez a gátoló tényező... ? - Egyáltalán nem zavartatja magát, természetes mozdulattal tolja közelebb a cukortartót Willhez, miközben ő maga a süteményt kezdi fogyasztani. Benne van a finoman félbe hagyott megjegyzésben a kérdés is: mesélnél?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=843494#post843494][b]William Martin Krise - 2022.02.15. 19:54[/b][/url]

Az első reflexe az lenne, hogy megforgassa a szemét: összeszólalkoztak. Helyette azonban csak az ajkait préseli össze és a tükörképüket nézi a liftben, mielőtt az ajtó kinyílna előttük. Nyomós oka volt annak, hogy nem kísérte el Adélt tegnap, amellett, hogy valójában semmi köze sem volt a gyerekhez: nem szerette volna végigasszisztálni a tortúrát. Adél békeidőben is megnyomorítóan neurotikus. Őszintén szánja szerencsétlent, azonban érezte, hogy az ő teljesen felesleges jelenléte csak olaj lett volna a halvaszületett (dude, really?) kapcsolatuk máglyáján.
   -  Én csak egy kávét és... - hátradőlve a székén elnéz a pult felé - egy fánkot. Kösz.
Egyáltalán nem zavartatja magát. Megszokta már, hogy Magda anyáskodva ugrál körülötte, így amíg a nő a pulthoz sétál, ő csak a zsebébe nyúl. Az összegyűjtött szórólapok, néhány ajándék toll és előfordulhat, hogy egy nővérpultról lenyúlt kezelési lap mellől a telefonját halássza elő, azzal babrál, amíg egyedül marad az asztalnál. A kávéillatban halkan reggelizők álmosító háttérzajában néha megdörzsöli a szemét, ami kissé beesettebb, mint általában.
A szemével követi a tálca útját, amikor azt Magda leteszi az asztalra, ő nyomban a szalvétára tett csokiöntetes fánk után nyúl. Nem ismétli meg, hogy mindenkinek jobb lesz ez így, az üres frázis helyett csak hümmög egyet. Egyelőre nem harap a fánkba, a cukortartót azonban közelebb húzza magához és annak a tartalmából a kávéjába szór.
   - Hát nem mondom, hogy gördülékenyen kezdődött ez az egész. Mármint... tudom, hogy Adél meg akarta tartani. Legalább is, legyünk őszinték. - megvonja a vállát, a kanalával kezdi kavargatni az italt - Távol akartam tartani magam ettől, mert semmi közöm sincs hozzá. Nem hiszen, hogy rám van szüksége, még csak nem is kedvel igazán. Sőt... - a kanalat visszaereszti a csészébe - szerintem a gyereke apja még mindig képben van. Szóval...

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=843496#post843496][b]Adele Nadia Krise - 2022.02.15. 22:38[/b][/url]

Will
- A műtét másnapján -

Nyugodtan kavargatja a kávéját, még egy hümmögést is megenged magának a hallottakra egy biccentéssel egybekötve. Igen, ő is attól félt, hogy a kislányt végül fel kell ruházzák majd a Machay névvel, mert Adél enged a botor, semmiből jött ragaszkodásának. Csendben nagyon is örül, hogy a természetes szelekció intézkedett helyettük, és nem kell kínos kérdésekkel foglalkoznia, vagy a Krise család jogos számonkérésére megoldást keresnie.
Az azonban határozottan meglepi, hogy a tanár talán még képben van. Szépen ívelt szemöldökei értetlenül szaladnak össze, szemei kérdő fénnyel villannak Williamre.
- Ezt kifejtenéd egy kissé részletesebben? Tudomásom szerint Jean-Paul Baptiste megszakított mindenfajta kapcsolatot az én kicsikémmel. Miről maradtam le? - Ugyan szivélyes a modora még mindig, de van benne egy gyanakvó él is. Maga vette at a levelet a bagolytól szilveszter előtt, maga bontotta fel. Aztán maga küldte tovább Bagolykőre a lányának, hogy végre minden ostoba ábrándtól elvegye az ő drága kicsi csemetéje kedvét. Valami elkerülte folyton árgusan figyelő szemeit, és ennek nem örül most.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=843499#post843499][b]William Martin Krise - 2022.02.15. 23:03[/b][/url]

   -  Én sem tudom, de...
Összeráncolja az orrát, a mutatóujjával megpiszkálja a fánkot a szalvétán, de egyelőre sem azt, sem pedig a hányingerig cukrozott kávét sem emeli föl.
Megérzés, fejezné be a mondatát, azonban tudja, hogy az mennyire ostobán és színpadiasan hangzana, mintha bármi megérzése is lehetne a szinte alig ismert felesége magánéletével kapcsolatban. Mégis ez írja le a legszemléletesebben azt a ködös sejtelmet, ami néha környékezi, ha Adél szemébe néz.
Az esküvő másnapján kezdődött. A könyvtárszobába még fájó fejjel és fáradtan lépett be Adél nyomában, a kilincsen az ujjuk egy pillanatra összeért; őt pedig ingerültség rázta meg. Nem tudja, mi volt a mozgásában vagy talán a tekintetében, de Adél visszanézett rá, ő pedig érezte, hogy titkol előle valamit. A megérzés amilyen gyorsan jött, úgy vált köddé, pillanatnyi, zaklatott féltékenységével azonban azóta sem tud mit kezdeni.
Azóta időről időre ismét felrémlik benne ez, érzésre, akár egy különös, bizsergető déja-vu. Mintha... tudnia kellene valamit, amire mégsem képes rátapintani; mintha a nyelve hegyén lenne egy szó, azonban mégis képtelen lenne kimondani azt. Talán látott valamit, amit fel sem fogott, sőt...
   -  Szerintem ott volt az esküvőn. Tudom, tudom, nem láttam, de... - szinte esdeklőn pillant föl a nőre, küzdve azzal, hogy szavakba öntse a zavaros sejtelmet - Ne érts félre. Nem vagyok hülye, Adél szereti őt. De ha itt a gyerek apja, akkor érted - hátradől, a tenyereit fölfelé fordítja az asztalon - Miért vagyok itt én? Eddig nem akartam stresszelni emiatt, volt elég baja így is. De el akarok válni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=843500#post843500][b]Adele Nadia Krise - 2022.02.16. 00:12[/b][/url]

Will
- A műtét másnapján -

Anyai türelmet gyakorol, hagyja, hogy Will kifejtse, mire gondol, mi van benne. Ez volt sokáig a nevelési taktikája, míg a gyermekei kicsik voltak: hagyta, hadd fejezzék ki önmagukat, de ez nem jelentette azt, hogy maradéktalanul mellettük is állt minden hisztijükben. Adél esetében kifejezetten hagyta, hogy tomboljon a lánya, de nem szorította keretek közé, nem mutatott neki irányt, mert nem látta az ambíció szikráját sem benne. Időpazarlás lett volna formálni őt.
Will megint más eset, a veje, egy idegenből lett családtag, egy anyátlan férfi, akinek láthatóan jólesik, ha figyelmet szentelnek neki. És Magda kész megadni neki a hiányzó kedvességet és odaadást, ha ezért cserébe egy kezesbárányt kap.
Úgy tűnik, a báránykája rémeket kezd látni, vagy keveri a valóságot a módosított emlékeivel. Nos igen, Magda tudja pontosan, mi történt, de nem állt érdekében közbeavatkozni. Tudja, hogy William kis szeretője kozmetikázott egy kicsit a veje emlékein, miután a lánya szeretőjét arcon ütötte egy üveg alkohollal. Az inas mindent elmondott, elvégre ez is a munkaköri leírásának része: ha a ház úrnője füleket akar mindenütt, és szemeket mindenhova, akkor ennek engedelmeskedniük kell. Magda előtt nagyon kevés dolog maradhat rejtve, akár házon belül, akár házon kívül.
- Nos, afelől megnyugtathatlak, hogy a vendéglistán nem volt rajta, de nyilván ezt te is tudod. - Elgondolkodva szel a süteményből egy újabb kis szeletet a villájával, a hegyére tűzi, kicsit megforgatja, miközben beszél. - És arra is gondom volt, hogy a biztonság megfelelő legyen. Ha álruhában jelent volna meg, tudnék róla. Főleg, hogy az aurori kíséret is átvizsgált minden gyanús elemet. - Nem lehetett esküvő néhány pingvinkosztümös majom auror nélkül Magda legnagyobb sajnálatára.
- De tovább megyek. Én és Ilya mindenkivel, szó szerint mindenkivel váltottunk néhány szót. Még Júliával is. Ugye így hívják? Nagyon helyes kislány, pezsdítően talpraesett. - Mint mondtam, Magda előtt szinte semmi nem marad titokban.
- William, édesem. - Végre elengedi a kávéját és a süteményt is. Ezeket valószínűleg nem most fogja befejezni. - Nevezz bolondnak, de tényleg azt gondolod, hagynánk, hogy a lányom közelébe menjen? És Adél valóban  szereti még? Egyvalamit teljes bizonyossággal meg tudok válaszolni neked: Jean-Paul nincs a képben. Mi több, szilveszterkor megfenyegette a lányomat, hogy feljelenti, ha a közelébe megy. Őrültségnek és abszolút logikátlannak tartanám, ha ezek után megjelenne a színen. Ha okos játékos lett volna, azonnal elveszi Adélt. Akkor már mi sem tehettünk volna semmit. Ehelyett kidobta. Jean-Paul maga is rájött, hogy egy tizenéves csitri nem jövő, és bármikor meghurcolhatják kiskorú megrontása miatt. Nem fog visszajönni. De, ha vissza is jönne... - Magdalena Flaviu ritkán hagyja, hogy megkeményedjenek a vonásai, de ebben a pillanatban teljes premier plánban látható, milyen egy anyatigris, ha fenyegetve érzi a kölykét. - ... gondoskodnék róla személyesen, hogy az legyen az utolsó dolog, amit megpróbál. Nem érhet és nem is fog Adélhoz érni. - Van a szavaiban valami végleges, súlyos, eldöntött.
- Mellesleg, kedvesem, elég rövidlátó vagy, ne haragudj.  - Most már enyhül az arckifejezése, a kedves, anyai mosolya is visszatér a maga melengető valójában. - A lányom kellemetlenül sokat beszél rólad. Még, ha nem is szeret még, kifejezetten érdeklődik irántad a maga gyermeteg módján. Miért válnál hát el, ha semmi sem veszélyezteti a házasságod, és elkezdtek kialakulni a dolgok? Mondd meg nekem, drágám? -

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=843501#post843501][b]William Martin Krise - 2022.02.16. 00:52[/b][/url]

Az alsó ajkát kezdi el rágcsálni, miközben zárkózottan összefonja a karjait maga előtt az asztalon. Bosszantja, hogy képtelen szavakba önteni az érzését, hiszen semmivel sem tudja alátámasztani azt. Féltékeny, de nincs oka rá, néha dühös, de fogalma sincs, miért. Meglehetősen ostobának érzi magát emiatt, azt pedig végképp nem tudta, kivel oszthatná meg ezt. Adéllal kizárt, hogy nyíltan konfrontálódon, különösen most. Emma minden egyes nappal egyre távolabb kerül tőle, az egyetlen ember pedig, akit közel érez magához, nos...
A rágcsáló mozdulata megáll, amikor Magda Júlia nevét említi, az álkapcsa megfeszül, a szeme hirtelen ugrik rá. Ha nem Magda, hanem Madlen ülne vele szemben a kávéját kavargatva, most azonnal és pánikba esve tagadni kezdene - a nő azonban más. Emlékszik a hónapokkal korábbi beszélgetésükre a könyvtárszobában a félrelépéseket illetőleg, ő pedig az esküvő pillanatáig egyáltalán nem leplezte, hogy a lány az élete része. Talán ez a mai napig így lenne - ezt azonban nem tudhatja.
Júlia majd' két hete már, hogy kijelentkezett az életéből.
   -  Akkor is tudom, amit tudok - ellenkezik, a fojtott hangjában cseppnyi ellenségességgel - Adél volt az, aki meghívta Júliát az esküvőre, én nem akartam, hogy ott legyen. Az első pillanattól fogva ő volt az, aki szabotálta ezt az egészet, nem én.
Ezt már csak magának jegyzi meg, mint dohogó, sértődött ítéletet. Ő is el fog tűnni, pont, mint Júlia.
   -  Ez mocskosul kínos nekem - folytatja, miközben most már ráfog a kávésbögre fülére és az asztalon könyökölve megemeli azt. Oldalra pillant a  bejárat felé- Én belementem volna, hogy megtartsa ezt a gyereket, ha azt akarja. De azt, hogy most eljátsszam a gyászoló apát, ezt nem kérhetitek tőlem. Ez nekem sok.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=843502#post843502][b]Adele Nadia Krise - 2022.02.16. 01:13[/b][/url]

Will
- A műtét másnapján -

- Persze, ezt nem is vonom kétségbe. - Ráhagyja, mi mást is tehetne? A hangja viszont megfelelően empatikus és kellemes ahhoz, hogy őszintének hasson. - Nekem úgy tűnt, határozottan jól hatott rád Júlia közelsége. Kisimult az arcod, még a tömeget is jobban elviselted. Büszke voltam rád. - Könnyed mozdulattal simít végig William kezén, szeretetteljesen hunyorítja mosolyra a szemét is a szája mellett. Magában megdicsérte a kislányt, mert akármit is csinált a vejével, tökéletesen kapóra jött, és valljuk be, megmentett egy esküvőt is, ha már ott volt. Alkalomadtán meg kellene keresse ezt a Júliát. Felkarolni akár, ha tényleg van benne potenciál, és vevő rá.
- Nem is kell eljátszanod. - Újból hátradől a székén, és legurítja a kávéja maradékát, hogy a továbbiakban a süteményére koncentrálhasson.
- Bízd magad rám. A társasági köröket én és Adél kezeljük majd. A lányom ebben gyakorlottabb nálad és hamar fel fogja találni magát, ha a helyzet úgy kívánja. Amennyiben tényleg elindul a lavina... - Szórakozottan kapja be az utolsó falat süteményét, hagyva egy kellemesen elnyújtott szünetet a mondat két csücske között. - ... te csak egy gyászoló, de a közönségtől elzárkózó férj vagy, drágám. Akit szörnyen megviselt ez az eset. Akit nem lehet zavarni a részvétnyilvánításokkal. Aki egyébként sem a nyilvánosság embere, és ezt abszolút meg kell érteniük, főleg, hogy szépen áttereljük majd a reflektorfényeket Adélra. Ő pedig képes parancsra sírni. - William már tapasztalhatta Adél eme káprázatos tehetségét a Kállayval történt kis intermezzókor.
- Egyébként pedig olyan, mintha azt feltételeznéd, Bogolyfalva ettől lesz hangos, pedig nem hallottalak még arra panaszkodni, hogy gratuláltak volna a pubban az apaságodhoz. Abban a faluban elég sok hozzátok hasonló él, édesem. Visszavonult, csendre vágyó mágusok, külföldiek, változatos társaság, és a nagyja nem feltétlen tudja, kik vagytok. A pletykaforrások másutt vertek tábort, őket pedig nyugodtan rám bízhatod. Megígértem, hogy segítelek titeket, és ehhez tartom magam, William. - Magda stabil asszony, és tartja magát az adott szavához. Ha megígérte, hogy mindenben fogja majd a kezüket, amiben szükséges, véghez is viszi ezt bármi áron.
- Bizonyíték nélkül suttoghatnak bármit. A bizonyítékot valószínűleg nemsokára elhamvasztják és átadják az édesanyjának, hogy eltemethesse akarata szerint. Bizonyíték nélkül vádaskodni pedig merész kihívás a Machay és a Krise családok ellen. - Nem jó ujjat húzni egyikkel sem, mert a pofon gyorsan és precízen csap le a kotnyelesekre.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=843509#post843509][b]William Martin Krise - 2022.02.16. 13:13[/b][/url]

Morózus arccal iszik bele a túlcukrozott, tejszínmentes kávéba. Hányingert keltően önző, hogy a klinika étterében nyávog és nyalogatja a képzelt sebeit, amíg a felesége pár emelettel feljebb az első gyereke elvesztését gyászolja? Előfordulhat. Ő is tudja, sőt, biztos benne, hogy Magda is, hogy a szavai nagy része erős túlzás, ahogy a válással való üres fenyegetőzése is csak egy sértett gyerek figyelemfelkeltési kísérlete. Mentségére legyen mondva, a Machay család idomította erre a viselkedésre azzal, hogy nyomban összeszaladtak körülötte, ha ő felvetette a jegyességük felbontásának lehetőségét.
   -  Nem, félreértesz...
Eddig hallgatta a nő szavait, közben étvágytalanul eszegetve a karamellával töltött, kakaóöntetes fánkot, néha a kávéba kortyolva, néha csak közbeszúrva egy komor, de beleegyező hümmögést.
   -  Engem az, hogy mit gondol ez az - a mutatóujjával leír egy kis kört maga előtt - egész rólam vagy rólunk, nem érdekel. De Adélt nekem kell hazavinnem most és fogalmam sincs, hogy mit kezdjek vele. Nem én vagyok a gyereke apja. Nem én tettem ezt vele. Te nem voltál ott, amikor kiderült ez a szar, úgy kapaszkodott belém, mintha azt várná el, hogy csináljak valamit. Magda te nem érted, neki az anyja kell, vagy a barátai, vagy nem tudom, bárki, de nem én. Mit csinálok itt egyáltalán?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=843510#post843510][b]Adele Nadia Krise - 2022.02.16. 13:31[/b][/url]

Will
- A műtét másnapján -

Magda úgy van vele, hogy amíg ilyen kedves szavakkal le tudja nyugtatni a hisztis vejét, addig imádja őt. Egy kedves gyermekre emlékezteti, akinek csupán figyelem kell, és ehhez kreál egy kis közjátékot. Nem túl nagyot, de elegendőt ahhoz, hogy a felnőttek figyelmét felkeltse. És ó, Magda ad neki figyelmet, minden egyes alkalommal. Ilya egyszer már rászólt, hogy ne legyen folyton ilyen anyáskodó Williammel, de nem tehet róla, nem is akar ellene- William szinte könyörög érte, hogy a szárnyai alá vegye és elhallgassa minden zsörtölődését- egy bizonyos pontig.
Az viszont már kevésbé szórakoztatja, hogy túlontúl érzelmi síkra terelődik a dolog, és a veje próbál menekülni az elkövetkezendők elől, a magába zuhanni készülő lánya elől. Az arca kedvessége monoton unalomba fordul át, egykedvűen pillant a vele szemben ülő fiatal férfire.
- Azt, amit a szerződésben vállaltál, drágám. A férje leszel, akár tetszik, akár nem. A lányom egy hasznavehetetlen, elkényeztetett, ostoba kis liba. Mit vársz? Karoljam fel és hagyjam, hogy tizennyolc évesen is a vállamon sírjon? Nincs benne ambíció, nagyravágyás, nincs benne semmi olyan, ami érdemessé tenné a minimális figyelemnél többre. Szeretem, mert én szültem, de ideje, hogy a saját lábára álljon és ne másoktól várja a megoldást. Én is elvesztettem előtte két magzatot, mégsem sírtam tele a párnám. - Elkezd szedelőzködni, feláll, nyilvánvalóan itt részéről befejeződött a beszélgetés.
- Majd abban az iskolában szerez barátokat, ha végre megtanulta, hogyan kell. Egyelőre csak ahhoz ért, hogyan legyen elviselhetetlen és közveszélyes. - Színtiszta irritáltság cseng ki a hangjából, nagyjából olyan, mint mikor először találkoztak a Várnegyedben Petrével és Williammel, és rá kellett szóljon Adélra.
- Szedd össze, vidd haza, adj neki egy nyugtatót, vagy altatót, és a többit majd megoldja ő. Ne törődj vele túl sokat, édesem. A végén még neked is a nyakadon marad teljesen indokolatlanul. - Begombolja az utolsó gombot is a kabátján, elsimít egy-két ráncot a szöveten, és vállára veszi a táskáját.
- Most pedig, ha megbocsátasz, megbeszélésem lesz. Kellemes napot, William drágám! - A jómodor jegyében ugyan még megvárja William viszonzását, de nem szándékszik itt maradni a továbbiakban. Elég időt pazarolt a haszontalan gyerekére, hogy lassan ácsingózni kezdjen a hasznos után - távozás közben ilyesfajta gondolatok fogalmazódnak meg a fejében. Úgyis olyan rég látta Dominikot!

Ez alatt az emeleti szobák egyikében egy üvegpohár darabkái hevernek a földön, miután nekivágta az ajtónak azt. Az anyja fejéhez akarta igazából, de addigra már bezárult Magda mögött az ajtó. Szörnyen megalázott, dühös, és elkeseredett volt. Még zsong a feje, túlságosan tudatában van annak, hogy már nem nő benne egy gyerek hétről hétre. Az ápoló óvatosan nyit be a szobába, ő maga viszont a füle botját sem mozdítja erre. Csak fekszik oldalra dőlve az ágyán, indulásra készen. Fel sem pillant, csak tudatosítja, hogy a pohár ismét egy egésszé állt össze, és gyógyszereket raktak le a feje melletti éjjeliszekrényre. Kedves hang kéri meg udvariasan, hogy vegye be őket, aztán csukódik az ajtó, és ismét egyedül marad.
Lassan felkönyököl, hezitálva nézi a bogyókat. Fertőzés ellen, elővigyázatosságból. Na igen... Nincs ereje gondolkodni- egy hajtásra legurítja mindet, és visszadől a párnájára. Valahogy haza kellene jusson innen, ha már az anyját kirúgta a szobából. Valahogy...
Az a nagyjából fél óra, amíg Will és Magda odalent beszélgetnek, pont arra elég, hogy a Magda által kért és odakészített nyugtató kifejtse hatását. Ha végre Will feltalál a szobába, egy elég zsibbadt, félig kába Adéllal szembesülhet, aki összegömbölyödve fekszik az ágyon, gyakorlatilag készen arra, hogy hazavigyék, csak kicsit fel kell még húzni ülő, majd állóhelyzetbe, hogy menetkész legyen. Meg cipőt sem ártana húznia.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=843520#post843520][b]William Martin Krise - 2022.02.16. 17:45[/b][/url]

A kávéscsésze aljáról ragacsos kristálycukor folyik a szájába, ő fintorogva nyammog rajta, az ujjai végét megtörli a szalvétában. Először nem pillant fel a nőre, amíg az beszél hozzá, a mozdulatai azonban lelassulnak az első rideg mondatán. Mit vársz? Karoljam fel és hagyjam, hogy tizennyolc évesen is a vállamon sírjon?
Őszintén szólva igen, pontosan valami ilyesmit várna el a nőtől és egyáltalán nem titkolja azt. Megrökönyödve ráncolja össze a homlokát, miközben újabbat harap a fánkból: Magda hűvössége őszintén meglepte őt. Egy ideje tisztában van már vele, hogy a Machay család sajátosan értelmezi a szülői szeretetet, azonban az, hogy a lány anyja nemes egyszerűséggel feláll, majd pedig a kijárathoz indul, mintha egyenesen őt vágná pofon. Válaszolni sem tud, csak összezavarva biccent egyet, nézi, ahogy a nő kopogó magassarkúban elsétál, majd visszaejti a fánkot a tálcára.
   -  Szerencsétlen... - dünnyögi csak magának, míg a telefonját ismét előveszi a zsebéből.

Egymás után ötször vagy hatszor megnyomja a lift zárógombját, zsebre tett kézzel, egyik lábáról a másikra állva nézi a lassan váltakozó számokat. A mellette álló idegen férfi halkan köhint egyet, a kezében tartott virágcsokorral takarva el az arcát; ő egy emelettel korábban kiszáll, mint ő. Néhány másodpercre a halk zenét a gyermekágyas osztály változatos zaja váltja fel, ő ismét csak türelmetlenül nyomkodja a gombokat, amíg a lift újra elindul. Az utolsó zöttyenéssel egyidőben még egyszer belenéz a hátsó falat kitöltő magas tükörbe, az ajtó még nem nyílik ki teljesen, amikor ő már kilép a csöndesebb és hűvösebb folyosóra.
Megtorpan, a zsebéből egy halványrózsaszín jelölőcímkét húz elő, amire érkeztekor a recepciós lány a szobaszámot írta. A magánklinikára csak előzetes regisztrációt követően jöhetett be mint Adele Nadja Krise férje, ehhez mérten kapott mágneskártyát, az nyitja a folyosó végi üvegezett ajtót is, ami a magán hotelszobák szárnyához vezet. Itt csend van és kellemes vaniliaillat, a falakat nyugtató tájképek díszítik, nyoma sincs az egészségügy rideg felszereléseinek.
Kihúzza a zsebéből a kezét, röviden megáll a kétszáznegyvenes ajtó előtt, mielőtt két koppintás után benyitna oda.
   -  Kész vagy? - szól be először az ajtón résnyire nyitva azt, majd, amikor látja, hogy a lány ruhában van, aztán lép be - Találkoztam anyáddal idefelé, azért volt... Adél, jól vagy?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=843553#post843553][b]Adele Nadia Krise - 2022.02.16. 21:57[/b][/url]

Will
- A műtét másnapján -

Még a szeme sem nyílik ki azonnal az ajtónyitásra, csak megrezzennek a szempillái. Zsibbadt. Tudja, hogy ez nem normális, mi több, az hogy olyan mintha víz csorogna a végtagjaiban, emelni sem bírja őket, félelmetes. A tudata hol tiszta, hol jótékony köd bódítja. Akármit is adtak neki Magda kérésére, elég erős, hogy rongybabát csináljon belőle.
Will kérdésére megpróbál ugyan felülni, de csak a hátára tud fordulni, bágyadtan bámulva a mennyezetet.
- Nem tudom... - A hangja gyenge, álomittas. Végre Will felé próbál nézni, ha az közelebb jön. - Segítesz felülni? - Nem tud magától ez biztos. Még a karját is nagy munka megmozdítania.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=843556#post843556][b]William Martin Krise - 2022.02.16. 22:13[/b][/url]

Összevonja a szemöldökét, becsukja az ajtót maga mögött, hogy közelebb sétáljon az ízlésesen berendezett egyszemélyes szobában. A hívogatóan meleg napfényt vékonyka lapfüggöny zárja ki a teremből, a csokorba szedett, színes tulipánok - ami minden szoba gondosan összekészített kiegészítői -  bánatosan lógatják virágfejeiket az éjjeliszekrényen.
Adél teknősbékaként fordul a hátára, azzal a sajátos mozdulattal, ami... túlságosan is ismerős számára.
   -  Na mi az, beadtak neked valamit?
Az ágy mellé sétál, kinyújtja a kezét a lány felé, ha az elfogadja, akkor annál és a vállánál fogva ülő helyzetbe segíti őt. Nem engedi el azonban, csak az állát emeli fel, hogy kutatón belenézhessen a szemébe.
Tudja, hogy nincs patológiai oka Adél bágyadt viselkedésének - legalább is, bármi is az, a beavatkozás magában nem magyarázza a ködös és fakó tekintetet. Párszázszor találkozott nőkkel ilyen helyzetben, és bár néhányukat lelkileg megviselték a történtek, mindannyian órákkal később a saját lábukon távoztak.
   -  Na gyere. Kelj fel, hazaviszlek - szorítja meg a vállát, mielőtt eleresztené.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=843578#post843578][b]Adele Nadia Krise - 2022.02.17. 11:10[/b][/url]

Will
- A műtét másnapján -

Bizonytalanul megrázza a fejét, de még azt is igen lassúnak, álomszerűnek érzékeli, miközben gyenge mozdulattal megpróbálja megfogni Will kezét. Végül sikerül, de nem sok erőt tud kifejteni, nagyjából teljesen a férje húzza fel ülő helyzetbe. Dezorientáltan, most már zsongó aggyal pillant fel Willre, szó nélkül tűri, hogy az állánál fogva vizsgálgassák.
- Nem tudom... Az ápoló behozta... az antibiotikumot... meg vitaminokat... ? Nem tudom... - Gyenge próbálkozást tesz, hogy megrázza a fejét, de nem megy. Inkább nekidől Will vállának, mielőtt megpróbálna felállni, de az se működik zökkenőmentesen. Nagyjából semmi sem úgy megy, mint ahogy szeretné.
- Mi van velem? - Nyöszörgi elhagyatottan, miközben második próbálkozásra fel tud állni Willbe kapaszkodva, de erősen imbolyogva. Tétován körbenéz, láthatóan az éjjeliszekrényen próbál beazonosítani valamit. Ott viszont nincs egyéb, mint egy apró urna, nem nagyobb egy kávésdoboznál. Megpróbál előbb felé nyúlni, de aztán visszahúzza a kezét bágyadtan pillantva le a saját ujjaira. Nem biztos benne, hogy stabilan tudná fogni.
- Elteszed nekem? - Nem akarja, hogy összetörjön, vagy hogy innentől kezdve bármi baja essen. Csak haza akarja vinni magával, és kitalálni, hogyan tovább ezután?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=843580#post843580][b]William Martin Krise - 2022.02.17. 12:54[/b][/url]

Mielőtt elengedné Adél arcélét, röviden a kézfejét a homlokához nyomja, az azonban nem forró, inkább hűvösebb, mint általában. Kisöpör egy hajtincset is az arcából, mielőtt távolabb húzódna tőle, hogy segítsen neki felállni. Először csak a kezét fogja, ahogy azonban a lány megtántorodik, a másik karjával a derekát támasztja, amíg az kiegyenesedik. Adél mezítláb és bizonytalanul áll mellette, ő kérdőn figyeli a karja tétova mozdulatát, az tekintete követi azt az éjjeliszekrényre.
   -  Semmi sincs veled, csak nagyon nagyon be vagy tépve - mondjuk határozottan jobban, mint ami még elfogadható lenne. Látott már nyugtató szereket, használta is őket, mi több, készített is már ilyet, többször, mint hogy azt fel tudja idézni. Azonban hacsak az ember fia-lánya nem adagolja túl őket, nem igazán okoznak olyan hevesen kábító reakciót, amit a lány szemében és mozdulatain lát.
Türelmét vesztve szusszan egy kicsit - majd ahelyett, hogy elengedné a lányt, kockáztatva ezzel, hogy arccal előre a padlóra esik, szelíd erőszakkal visszaülteti az ágy szélére. Látja, hogy ez így, ebben a formában nem fog működni.
   -  Tudsz járni vagy vigyelek? - amíg beszél, a dobozt az éjjeliszekrényről a kabátja zsebébe süllyeszti, anélkül hogy jobban megnézné azt. Tudja, mi van benne - végeredményben mindenkiből hamu vagy komposzt lesz idővel, ez számára az élet teljesen természetes velejárója.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=843583#post843583][b]Adele Nadia Krise - 2022.02.17. 15:16[/b][/url]

Will
- A műtét másnapján -

Bambán felpillant Willre, kiskutyaszemekkel próbál értelmes fejet vágni- sikertelenül. Még mindig úgy fest, mint egy betépett ember. A lábai néha megremegnek, de így, hogy Will tartja a derekát, egy fokkal biztosabban áll a lábán. Egyébként csomagot tekintve mindene bent van a kézitáskájában, köszönhetően a tértágító bűbájnak.
- Oh... - Felettébb értelmes reakció, miközben még mindig makimajomként kapaszkodik a férjébe. - Még... sosem téptem be eddig. - Azért néha megáll elgondolkodni a szavakon, de összességében legalább a beszéde érthető és koherens. A mozdulatai már inkább hasonlítanak egy részegére, aki a kocsmából ingadozik hazafelé. Ebből kifolyólag komolyan fontolóra kell vegye, tud-e járni, de végül csak nagyon elgondolkodóan megrázza a fejét.
- Vigyél. - Inkább kér semmint parancsol, de a 'kérlek' ugye hiányzik a szótárából, cserébe ott van a hangsúlyában és a nagy szemeiben, amik még mindig elgondolkodóan próbálnak rájönni, mi a fene történik vele. Egyrészt ijesztő, másfelől leveszi a válláról a gondolkodás súlyát, és ez megnyugtatja.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=843587#post843587][b]William Martin Krise - 2022.02.17. 17:35[/b][/url]

Persze, hogy nem tépett be eddig. Más helyzetben talán látványosan megforgatná a szemét, hiszen nyilvánvaló, hogy a hercegnő, pure and innocent, távol maradt az ilyesmiről. Helyette csak megvakarja a tarkóját, tanácstalanul néz le a most már ágyon ülő, fejét bambán lógató lányra.
   -  Yeah...
Mennyire romantikus. Ha nem tudná jobban, már azt feltételezné, hogy Magda intézte így, hogy ölben vigye haza a lányt a klinikáról, lehetőleg úgy, hogy minél többen lássák azt.
Összeszedi Adél cipőit a földről, a kézitáskába dobja, ellép az ágytól, hogy az akasztóról magához vegye Adél kabátját is. A táskát Adél kezébe adja, aki ebben az állapotában valószínűleg kérdés és ellenvetés nélkül átveszi majd, a kabátot csak a vállára teríti.
   -  Jólvan Csipkerózsika, csak relaxálj - a válla és a térde alatt emeli fel, szusszan egyet - De kurva nehéz vagy.


Két emelettel lejjebb, az előtérben még leteszi egyszer, amikor a pultnál a nevében aláírja a papírokat. A férjeként egy elegáns, műbőr mappában még átadják neki a további tennivalókat és javaslatokat, azok ismét a táskába kerülnek. A tágas kandallóba eztán száll be a lánnyal, miután pedig kimondja a címet, kettősüket elnyelik a zöld lángok.