[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=839293#post839293][b]William Martin Krise - 2021.11.22. 22:35[/b][/url]

Talán még egy vagy két hónap - vagy több, ha úgy látjuk. De legyen türelemmel, figyelembe vesszük, hogy talált munkát és a viselkedése is példás, ha ezen az úton halad, visszakapja a pálcáját.
A szürke, késő novemberi délutánon összehúzza a pulóverét magán, ahogy a Széll Kálmán téri mugli tömeget kerülgetve pocsolyából pocsolyába lép. Senki sem vet rá második pillantást, ahogy ő sem keresi a szemkontaktust, belesimul a villamoshoz igyekezők monoton forgatagába. Az egész megbeszélés egy bagoly is lehetett volna, hiszen alig töltött több, mint tíz percet a kirendelt aurorja, egy szigorú tekintetű, különben meglepően csinos nő irodájában. Munkája van? Talált lakást? A családjával felvette a kapcsolatot? Láthatóan a válasz sem érdekelte, csak fel-felpillantott, miközben a papírra írt, olyan adatokat, amiket ő maga sosem láthat majd.
Egy hét múlva ugyanitt. Ennyi.
Mint a legutóbbi alommal, most is egyetlen fejlemény tartja és melengeti benne a lelket, amit jelenleg is a mellkasához szorítva cipel, a széltől is óvva, akár egy újszülött csecsemőt.
Két KFC twister dupla sajttal. Elvitelre.
Szórakozottan lepillat a zacskóra, ahogy befordul a mellékutcán. Nem mesze innen ismer egy megbúvó, apró parkocskát, ahová leginkább kutyát szaratni járnak a helybéliek, ám így is jóval csendesebb, mint a tömegközlekedés zajától őrjöngő főutca. A korábbi eseményeken magában dohogva ballag tovább, a levegő kesernyés szemétszagot hord felé, ő pedig leginkább csak azt várja, hogy végre leülhessen arra a magányos, rothadt festékű padra a homokozó mellett és végre megebédelhessen, elvégre...
Megtorpan. Összeráncolt homlokkal pillant le. A talpa alatt a szilánkok ismét megreccsennek, ahogy lelép róluk, a tekintete pedig továbbsiklik az apró tócsára, majd pedig a ruhakupacra.
Namármost - William-nek megvan a magához való esze. De ha az nem is, csillapíthatatlan kíváncsisága mindenképp. Egy majom felismeré, hogy nem holmi csavaros kiflire lépett, hanem vékony, elegáns falú fiolára; frissre, aminek tartalma még épp, hogy párologni kezd a betonon. Az egyedüli logikus döntést hozza tehát.
A cipője orrával óvatosan megbökdösi a ruhákat.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=839302#post839302][b]William Martin Krise - 2021.11.23. 14:16[/b][/url]

A zacskót fél kézben tartva, roppant óvatosan épp, hogy megérinti a kupacot a cipőjével. Ő maga sem tudja, mire számít illetve mitől tart, a varázsvilágban egy szilánkokra tört fiola és egy halom láthatóan frissen elhagyott ruha bármit jelenthet. Ezek közül a legszelídebb eshetőség, hogy a tulajdonosuk láthatatlanná vált, jelenleg pedig pucéran rohangál a villamosok között, alig egy sarokkal arrébb. Esetleg elfolyt, ő pedig nem a napokkal korábbi esőzés és a túlcsordult, köztéri szemetes levében, hanem benne áll. Illetve, és ez sem teljesen valószínűtlen, semmi sem történt, ő pedig egy hajléktalan hátrahagyott holmiját rugdossa.
A mozgást nem veszi észre azonnal; a tekintete ismét a szilánkokra fordul, emberi szeme pedig messze nem olyan kiélezett a rezzenésekre, mint a kígyóé.
De a hang.
A szisszenő zaj, mintha csak egy kereket eresztenének le, nyomban ösztönös és mélyről eredő hidegrázást küld végig a gerincén. A pupillája azonnali pánikkal tágul és fordul a mozgás felé, ami az árnyak közül olyan folyékonysággal emelkedik elő, akár a folyóvíz. Az utcalámpák fényében látja a pikkelyek csillogását, amit ő sosem látott szépnek, inkább iszonyúnak, olyannak, amitől kénytelen volt elfordítania a fejét.
Gyűlöli a kígyókat - a mélységes utálat és fóbiás rettegés pedig mozdulatlanná dermeszti őt.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=839317#post839317][b]William Martin Krise - 2021.11.23. 20:44[/b][/url]

Freeze.
Mintha az tarkóján kihúzták volna a dugót, a gondolatok úgy hagyják el az agyát. Már nem is érzi, ahogy hideg ujjai a papírzacskót szorítják, azt pedig végképp elfelejtette, mit csinált másodpercekkel korábban is miért áll a mellékutcában.
Ahányszor a kígyó mélyszínű nyelve előbukkan, az ő szívverése annyiszor hagy ki egyet. Majdnem érzi, ahogy a fogak az bokájába marnak, a kesernyés vérszagot; a zsibbadást. Ezek közül az utóbbi valós, feljebb és feljebb vánszorog a testén.
Flight.
A kígyó ismét megmozdul, előbb a fejét emeli meg, majd megbabonázóan hullámzó mozgásával a ruhák közé bújik. Ő ekkor fordítja el a szemét egy pillanatra csak, reflexből hátrébb lép, az üveg ismét megreccsen a talpa alatt. Az üveg. Ha nem kígyó, hanem a példa kedvéért varangy mászott volna elő a redők közül, körülbelül ezen a ponton jutna eszébe, hogy a jelek szerint esélyes, mágussal van dolga. Például olyannal, akit galád módon átváltoztattak, hisz' nem ez lenne az első eset, hogy ilyet lát. És, bár ez a lehetőség mélyen meg is születik az elméjében, a köd eléggé elborítja, hozzá, hogy ne számítson. A kígyó az kígyó.
A kígyónak pálcája van.
Fight.
Nem gondolkodik, még csak minimálisan sem mérlegel. A pálca vége az állat feje mellett kibukkan a kabátból, ő pedig ösztönös mozdulattal, de irdatlanul belerúg a kupacba.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=839325#post839325][b]William Martin Krise - 2021.11.23. 22:14[/b][/url]

Ennek mégis mi értelme volt? A világon semmi - az agya azonban képtelen volt feldolgozni a zavartságát, így az egyedüli biztos módszerhez, ostoba erőszakhoz folyamodott. A terve valószínűlg arrébbrúgni a dögöt, elhátrálni és elmenekülni innen, noha ez több sebből vérzik is.
A ruhák és a csúszómászó a tégláknak csapódnak, őt a hideg rázza, szakadozott lélegzetvétellel szerzi ismét vissza az egyensúlyát. Csak egy pillanat csupán, ennyit tétovázik, Elias azonban, úgy fest, ennyit sem.
Hogy az a...
A zacskót tartó kezét leengedi maga mellé, lélegzete kapkodó páráján túl látja, ahogy az állat sápadt, sovány alakot ölt és úgy fekszik tovább a nyirkos, koszos betonon. Fóbiás pánikja átmenet nélkül fordul mély, hullámzó ingerültségbe, maga sem tudná megmondani, miért. Hagyja, hogy a zacskó kijulljon a kezéből a cipője mellé, ő pedig ismét mozdulna, hogy ismét a földön fekvő alakba rúgjon. Szeretné érezni, ahogy a bordák hajolnak, majd megrepednek, mint egy csenevész fa törzse, látni, ahogy a vér a bőr alá fut.
A lámpák fényénél akár azt is hihetné, nő.
Az alak meglepően hirtelen áll talpra és jószerével támad rá; ő ösztönösen hátrahőköl, üres tenyereit felemelve. A pálca az ütőerének nyomódik, majdhogynem forrónak érzi azt.
   -  Whoah, nyugalom, nyugalom - élesen szól rá, majdnem ráförmedve, közben azonban újabbat lép hátra - Sajnálom, rendben van? Chill out.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=839334#post839334][b]William Martin Krise - 2021.11.24. 11:48[/b][/url]

A pálca erősebben a torkához szegül, ő fájdalmasan nyel egyet. Tompán hallja a Széll Kálmán téri muglik és a délutáni forgalomban araszoló autók moraját. Hosszú másodpercek telnek el, míg jószerével farkasszemet néznek, mindketten valószínűleg azon morfondírozva, mi legyen. Kezei kissé lejjebb ereszkednek, az ujjai épp, hogy megrezzennek minden lélegzetvételénél, a szívverését még mindig az agyában hallja dübörögni, de ez a félelem már más. Megfoghatóbb, ismerősebb, kiszámítható, mint egy apai verés.
Valójában többet állt a pálca ezen oldalán életében, mint a másikon; afféle szakmai ártalom, különösen, amikor először látogatott meg egy kolóniát, a legtöbben elutasítóan vagy nyílt agresszióval fordultak felé. Meglepően kevesen átkozták meg végül, és ez a tapasztalat az, ami kitisztítja a fejét. Valaki minél tovább tétovázik, annál valószínűtlenebb, hogy tényleg cselekedni fog. És lám.
A pálca eltávolodik a bőrétől, a fiú pedig mintha megtántorodna, bizonytalanul botladozik vissza a ruháihoz. Nehéz, párás sóhaj hagyja el, kezei visszaesnek az oldala mellé.
Ez csak egy ostoba gyerek.
Tekintete akaratlanul is lejjebb csúszik, arca megrándul. Pikkelyek és nyálkás vér csillognak a narancssárga fényben, némileg késve fordítja el a fejét.
   -  Lehet, hogy tudnék segíteni rajtad - a tekintetét a fiolán tartja, elengedve a füle mellett Elias fenyegetését. Legyünk reálisak: ha lenne pálcája, akkor rántotta volna elő, amikor a fiú a gatyáját rángatta magára, ha pedig a minisztériumi karperec, aminek csatja épp, hogy megcsillan a csuklóján ezt engedné, az övét is kiverhette volna az animágus kezéből, amíg az fájdalmában a bőréhez kapott. A szemében felesleges tehát a faszméregetés - Már ha elteszed azt a szart.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=839344#post839344][b]William Martin Krise - 2021.11.24. 15:34[/b][/url]

A férfi - vagy nevezzük akárhogy, felöltözve már egyre kevésbé tűnik véznának - látványa és viselkedése elsőre nem vált ki benne különösebb rokonszenvet, pláne, hogy a vérnyomása agyvérzésközeli a kígyóval való találkozás okán. Kevés állat van, aki ösztönös pánikig képes borítani őt, ezek a hüllők azonban ilyenek. Pláne, ha csörgőkígyó lett volna; ebben az esetben biztos, hogy merő férfiasságból összeesett volna a zizegő hangra.
Még utolsó pillantást vethetne a pikkelyes lábra, mielőtt az eltűnik a farmer alatt, ha nem fordítaná el a fejét. Izgága kíváncsiság kezd vakarózni benne, olyasmit, amit talán azóta nem volt alkalma érezni, mióta kiengedték. Abból az egész perverz fajtából, amivel a gyerekek a felfújódott dögöket bökdösik gallyakkal. Vagy ahogy őt megbabonázta a félresiklott átváltozásokban elhullott vérfarkasok kicsavart teteme, miután megszabadította őket a szenvedésüktől. Majdnem perverz, öröklött izgalom.
Mély levegőt vesz, kissé benntartja, hogy csillapítsa zakatoló szívverését.
   -  Ha azt te csináltad magaddal, akkor nem sokat lehet tenni. De van pár cuccom, ami segíthet.
Épp, hogy nem érdeklik a zúzódások, bárki édesanyja megkeveri a kencét, amivel pillanatok alatt eltüntethetők - nem, az átváltozási sérülés az, ami az elméjét piszkálja és piszkálta mindig is. Próbálkozott animágussal, bár szerencséjére maradandó károsodást nem szenvedett akkor, hallott egyet s mást olyanokról, akik inkább öngyilkosságba menekültek, mint hogy úgy éljenek tovább. Az édesanyja, példának okáért.
A keze bizonytalanul nyúl ki, kissé tétovázik, mielőtt kihúzna egy szálat a dobozból.
   -  Kösz - mormogja, miközben a zsebét áttapogatva öngyújtó után kezd kutatni - És bocs.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=839348#post839348][b]William Martin Krise - 2021.11.24. 18:05[/b][/url]

Fölsandít, majd egy beleegyező biccentéssel veszi át az öngyújtót. Halk kattanások és sercegés vegyülnek a morajba, apró fény villan, az első lélegzetvételt követően már kissé megnyugodva nyújtja vissza a tárgyat neki. Sosem dohányzott, csak akkor, ha frusztrációja gátat vetett annak, hogy gondolkodjon. Olyankor hagyta, hogy az agya elmerengjen a tekergő füst látványán, végül pedig a legjobb ötletei akkor születtek, ha istenigazából, zsibbadásig betépett.
   -  Azér' - mormogja a fogai közt felpillantva a felhős ég felé - mert felrúgtalak. Nem bírom a kígyókat. De igazán integethettél volna, vagy valami.
Mintha számítana. Mintha nem tolta volna ki az orrocskájával a pálca végét, jelezvén, ember, ő pedig mintha nem ennek ellenére állította volna röppályára. Vagy, pontosan emiatt.
A tenyereit fázva összedörzsöli maga előtt, a szálat az ujjai között tartva, szeme kissé összeszűkül, mikor Elias ismét a falhoz tántorodik. Először az utca távolabbi, homályba vesző vége felé, majd arra pillant, amerről jött.
A vádpont, kuruzslás. A bíró döntése alapján bűnös.
   -  Figyelj, nem vagyok gyógyító. De van egy olyan gyanúm, hogy nem is mennél ispotályba.
Csak egy tipp, amit a tapasztalata szül. A testtartás, a kinézet, ezek a ruhák; az, ahogy a fogait összeszorítja fájdalmában és, hogy ennek ellenére itt áll egy pocsolyában ahelyett, hogy segítséget kérne. Talán illegalitásban él, talán csak kiszolgáltatott, netalán nincs pénze; végeredményben egyre megy. Óvatosan lép egyet közelebb.
   -  De ha azt átváltozás csinálta, foglalkoztam ilyenekkel. Majdnem. Majdnem ilyenekkel. Tudom enyhíteni a fájdalmat. Ilyet nem találsz a könyveidben. Saját recept. Ha érdekel. Cserébe azért, mert felrúgtalak.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=839378#post839378][b]William Martin Krise - 2021.11.25. 15:26[/b][/url]

A srác elröhögi magát és ő is kénytelen keserűen elmosolyodni a helyzet abszurdumán, miközben a füstöt a nehéz felhők felé lélegzi. A tekintete azonban rajta marad, hiszen hiába a békepipával megszentesített tűzszünet, semmi oka sincs megbízni benne. És mégis...
Igazuk lehet azoknak, akik a mágusállam büntetési rendszerét becsmérlik: a fiatalok pitiáner ballépésekért a Zengőbe kerülnek, évekkel később pedig bűnözőként távoznak onnan. Ő nem nevezné magát bűnözőnek, annak köszönhetően pedig, hogy a veszélyes raboktól távol tartották, nem lett sem agresszívebb, dörzsöltebb. A hozzáállása az efféle helyzetekhez azonban megváltozott, egészséges félelmet pedig, bár kellene, nem érez az ismeretlen, kígyóvá változó, majd rátámadó alakokkal szemben. Elvégre, eleget bizonygatták neki, ő is csak egy közülük.
   -  Áh... szintén zenész. Na, ez tetszeni fog.
Hova lett az elővigyázatosságod, William? Talán sosem volt; legalább is akkor, amikor a megszállottság alkalmat kapott, hogy átvegye az irányítást.
A szálat az ajkai közé veszi, fél kézzel kissé lecipzározza a pulóverét, felpillant Eliasra, mielőtt a belső zsebébe nyúlna. Amilyen pattogós volt eddig, nem szeretné, hogy ezen a ponton kapjon neurotikus rohamot és higgye, hogy nyomban pálcát ránt. Még csak nem is fiolát - minek tartana magánál ilyesmit? -, helyette egy gyűrött szélű, többször meghajtogatott, bántóan fehér papírral húzza elő a kezét. Újabb kotorászás, fekete, ebből a távolságból valószínűleg kivehetetlen logóval díszített toll.
   -  Szóval. Égő Keserűgyökér balzsam. Igen, tudom, tudom, óvodás dolog, na de ezt figyeld - a szál már az ujjai közt füstölög, ahogy a papírt kirázogatja a jobbjában. Fürgén lép közelebb, hogy a srác melletti falfelületre nyomja azt, a hivatalos tartalommal lefelé, majd tollas-cigarettás kezével összeszedetlenül firkálni kezd - Mi van akkor, ha nem csak a gyökerét, hanem a leveleit is beleteszed. Semmi, ugye, de ha az egészet megszárítod előtte, akkor fekete paszta lesz belőle. És most jön a lényeg - megáll, felnéz - loconcos futkár. Őszintén, megpróbáltam mindenhogy, de ha egyben teszed bele, akkor működni fog. Tessék - újabb szavakat vés a papírra, ami a félhomályban kivehetetlen macskakaparásnak tűnik a téglára nyomott, egyenetlen felületen - Vérfarkasoknál segített az átváltozásokon, ha a saját vérükkel keverték össze.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=839387#post839387][b]William Martin Krise - 2021.11.25. 20:50[/b][/url]

A hangja megszállott izgatottsággal már-már megremeg, miközben beszél, írás közben néhol satíroz és a papírt is átlyukasztja egyszer, ahogy a keze igyekszik lekövetni a gondolatai ütemét. Nem érez félelmet, mi több - valójában el is felejtette az előbbi incidenst, a lassan átázó KFC zacskót nem messze tőle, illetve azt, hogy mennyire fázik. A papírt hagyja, hogy kicsússzon a kezéből, a tekintete Elias két szeme között mozog, miközben az kibetűzi, a helyzethez mérten meglepően rendezett írását.
   - Ugye? Semmi értelme az egésznek - a szálat visszabiggyeszti az ajkai közé - Mindig azt mondták, a gyökér szárítva a sebet nem gyógyítja. És mégis, tessék. Ez egy kibaszott műalkotás, ha engem kérdezel.
A zsebébe nyomja a kezeit. Ha saját gyermeke lenne, akkor is kétséges, hogy olyan lelkesedéssel mesélne róla, mint rövid és illegalitásba száműzött munkája gyümölcséről. Apró vízcseppeket érez az arcán, talán eső, talán leszálló, novemberi köd, aprót ránt a vállán.
   -  Neked nagyobb szükséged van rá, mint nekem.
Ez az egyszerű igazság: különben fogalma sincs, miért osztotta ezt meg vele, de ha kivágták volna a nyelvét érte, akkor sem bírta volna ki. Újfent azon kapja magát néha, a bájitalkereskedés kirakata előtt téblábol, nézi az üstöket, a szárított fűszereket, a bőre pedig belülről viszket amiatt, hogy nem érhet hozzájuk. Azok a könyvek, amiket elkoboztak tőle, a kísérletek, amiknek a nyomait meg kellett semmisítenie...
   -  Will. - hát egy újabb ember két névvel, múlt nélkül, a szeme nem igazán rebben az elharapott szón, de tudomásul veszi azt - Krise. És az van, hogy... - lepillant, a csuklóján felhúzza a pulóvere ujját, hogy az órájára nézzen a két karperec mellett - ha most azonnal nem indulok el, akkor le fognak fejezni. Azért kösz. De ha egyszer Bogolyfalván jársz, van még pár receptem, ahonnan ez jött.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=840234#post840234][b]William Martin Krise - 2021.12.15. 16:37[/b][/url]

   -  Mi ez, te meg akarsz mérgezni?
A laposüveget undorodva húzza el a szájától, köhögve fordul el, csak hallja a nagybátyja szórakozott nevetését. A csupasz, mohás várfal árnyékában inkább a cigarettájába szív bele, hogy leküzdje a likőr émelyítő ízét, hagyja, hogy Petre visszavegye és a kabátja zsebébe süllyessze azt. Igazad van, kár beléd, hangzik a cinikus válasz, ő erre a vállával taszít egyet a férfin, továbbra is a maróanyagtól könnyező szemmel. A decemberi, napos délutánon, valahol a fejük felett mugli turisták csicseregnek a Halászbástyán, ő csak az ég felé fújja a füstöt és behunyja a szemét.

You got to be shitting me.
Hitetlenkedő szusszanással dől hátra a kanapén, a háttámlán hagyott kabátja a parkettára csúszik mellőle. Még egyszer átfutja a pedáns kézírással írt sorokat az elegáns papíron, a tekintete vissza-visszasiklik a névre, amit míves aranyszínnel emeltek ki a számára. A lakásban az állólámpán kívül sötétség honol, semmi sem mozdul, csak a papír zizegése töri meg a csöndet, ahogy megfordítja azt. Egy fénykép hullik az ölébe, ő csak egy pillantásra méltatja azt, hagyja, hogy a karja visszahulljon maga mellé a kanapén.

   -  Ez csak formalitás. Találkoztál már vele, Adél okos és szép lány. Csak beszélsz vele, beszélsz Magdával, ennyit kell csak tenned.
A nagybátyja oldalán szedi a hófehér, márvány lépcsőfokokat, a kezeit a kabátja zsebében tartja, minden más helyzetben élvezné a hátát melegítő napfényt. Jelenleg azonban csak az út kísérő auror pillantását érzi a tarkóján, a férfi távol marad, de épp csak annyira, hogy kéznél legyen, ha szökni próbálna.
   -  Tudod, hogy nem az a bajom - válaszol kelletlenül, megáll egy pillanatra, hogy oldalra lépjen egy szembejövő, nagykabátos turista elől - Hanem az, hogy a lány tizenhét éves.
   -  Beszélj vele egy kicsit többet. Meg fogod látni, hogy sokkal értelmesebb a koránál.
Kételkedve sandít oldalra a nagybátyjára, aki nem viszonozza a pillantását, könnyedén lépdel tovább fölfelé. A csípősen hűvös szellő hűvös gesztenye illatát hordja magával, a Mátyás Templom körüli téren muglik sétálgatnak a karácsonyi standok között. Tompa idegességet érez, nem idegtépő feszültséget, hanem azt a nyomást, amit a fogorvos várótermében érez az ember. Szívesebben lenne bárhol máshol. Bárki mással.
Az üvegajtó kinyílik előttük, a köztéri márványról elegáns padlószőnyegre lép, a gesztenye illatát mesterkélt, karácsonyi keverék otthonos szaga váltja. Petre ismerősen int a pultnál álló concierge-nek, ő a kabátja gombjait oldja ki, ahogy a férfi nyomában bejlebb sétál az előtérben. A függő csillárok alatt középen mélyzöld, kristályokkal díszített karácsonyfa mellett halad el, oldalvást fölnéz rá, ahogy visszapillant, akkor látja meg a kanapék környékén várakozó kompániát.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=840239#post840239][b]William Martin Krise - 2021.12.15. 18:51[/b][/url]

Petre szigorú, már-már atyai pillantásra méltatja, valószínűleg érzi kikívánkozó, cinikus megjegyzését a rájuk várakozó hölgykoszorúra vonatkozóan. A három nőből kettőt ismer már, a harmadiknak azonban, közép-európai aranyvérű örökösként csak a híre jutott el hozzá. A kerítő. A fiatalok kellemetlen szájízzel gondolnak rá, az idősebbek vagy bálványozzák, vagy pedig rettegnek tőle. Távolról körüljárja az aranyvérű matriarchák meleg, családias tekintélye, ahogy szinte beleolvad az elegáns hotel miliőjébe.
Petre megelőzi őt, hogy üdvözölje a rokonát (Magda mindig ostoba tyúk volt, de nem rosszindulatú szegény), ő pár lépéssel mögötte áll meg, csak elvétve hallja a felületes zajokat. Figyelme a lányon időzik, mióta beléptek, ahogy ott áll sápadtan az anyja mellett, köszönti a nagybátyját, felé-felé pillant.
Emlékszik rá az esküvőről, hiszen hogy ne tenné, ezt a kisugárzást nem könnyen felejti el. Nem volt szüksége a fényképre, hogy felidézze a vonásait és a beszéde hangját; a nevetését és azt, amilyen szemtelenül szidta a rokonait - cinikus kislány, szívesen beszélt volna még vele, ha nem szólítja haza a büntetése. Sőt, ott és akkor sok minden mást is szívesen tett volna. A felismerés pedig csak hazafelé ötlött fel benne. Mocskos vélák.
   -  Örülök - viszonozza Magdalena meleg, de idegesnek tűnő kézfogását, diplomatikusan mosolyog is mellé. A szeme épp, hogy megrebben, amikor arról kérdezik, Adél elszórakoztatta őt - hiszen micsoda a lány, hogy ezt várják tőle?
   -  Hívott a kötelesség. Hi.  
Érzi, hogy kétkedő bizonytalansága kiül az arcára: képtelen dekriptálni a helyes gesztust ilyenkor. Talán kezet nyújtson a lánynak, mint legutóbb, férfiasan és egyenrangún, vagy valami egész mást várnak el tőle? Erre a taníttatása és Petre felkészítése az autóban Budapest felé nem tért ki.
valószínűleg ezt a pillanatnyi törést szagolja ki a grófnő is: bámulatos tehetséggel és időzítéssel lép közbe, hogy pár szóval és bizalomgerjesztő mosollyal az étterem irányába indítsa a társaságot.
Az ő arcáról az udvarias mosoly azzal egy időben hervad le, hogy a kísérők végül hátat fordítanak neki. Megenged egy sóhajt, amit azóta tartott benn, hogy a tekintetük összeért. Hagyja, hogy a léptei automatikusan vigyék magukkal.
Ha nem ellenállsz, hamarabb vége lesz.
   -  Tudtam - válaszol a lánynak halkan, de nem suttogón. Csöppet összevonja a szemöldökét - Miért, te nem?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=840245#post840245][b]William Martin Krise - 2021.12.15. 20:25[/b][/url]

Az esküvőn is érezte a hangjában azt az épp a felszín alatt búvó, papírvágó élt. Akkor bájosan dorombolt neki, a dühe nem őt célozta, de William nem először látott nőt ahhoz, hogy felismerje benne a mérgeskígyót. Vajon honnan ilyen ismerős ez a pillantás, amivel farkasszemet néz, a vádlón villanó zöld szemek, a megrezzenő szájszél.
Hogy a kísérőik nem figyelnek rá, nem kell palástolnia arckifejezésének megütközött árnyékát - azonban úrrá lesz hirtelen felforgyanó indulatán annyira, hogy ne forduljon szembe vele, állítsa meg a vállánál fogva és álljon bele a vitába. Pénzt? Összeköttetéseket? Valójában semmit sem ígértek neki nyíltan, azon kívül, amit a sorok közt kiolvashatott, az azonban jobban megmozgatta a fantáziáját, mint az előző kettő.
A saját szabadságát és feddhetetlenségét kínálják neki.
   -  Csak menj bele a játékba - morogja felé fojtott hangon, kihúzza a székét, a kabátot a támlára dobva ül le a helyére a lány és Petre közé. Utóbbi nyomban az itallap után nyúl, bár sosem volt ellenére a szaloncsevej, idefelé hosszasan kifejtette már: ő olyan gyorsan szeretne eszméletlenné válni ma, amilyen gyorsan csak lehetséges.
   -  Ő még nem a menyasszonyom - vág közbe nyomban, kutyamód felkapva a fejét a szóra - Nem? Elolvastam mindent, amit küldtetek, legalább fél évem van dönteni, ha nem több.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=840249#post840249][b]William Martin Krise - 2021.12.15. 21:25[/b][/url]

Hol Magdalenára, hol a Grófnőre, végül pedig segítségkérésképp a nagybátyjára néz, aki szintén az étlapot lejjebb eresztve, feszülten pillant föl a nőkre. Ez sosem kerül nyíltan kimondásra, de mindenki pontosan tudja, hogy a kísérők sosem lelki támogatásként, hanem tanúként vannak jelen, vagy akár a párbaj során a segítők. Az aranyvérű házasság inkább üzlet, mint érzelem - oktatta a nagyanyja alig tízéves korában, a Krise kúria könyvtárszobájában, egy napos karácsonyi reggelen - Nektek, fiataloknak, nem kell aggódni, a nehezét elintézi a család. Ti csak élvezzétek a lagzit! Petre rokona, azonban jelenleg ügyvédje is egyben - és bár minkét család tagja, helyzete jelenleg arra kötelezi, hogy a Krise érdekeket képviselje. Nem mellesleg nagyobb szükség van rá, mint Magdára, aki leginkább azt hivatott biztosítani, hogy Adél mindennek megfelelően viselkedik majd.
Huszonegyedik század ide vagy oda: valami nem sokat változott.
   -  Nagy vonalakban tudom csak, miről szólnak a tárgyalások - válaszol William végül - de őt nem ismerem. És én nem fogok elvenni senkit, akiről azt sem tudom, mi a középső neve, és különben k...
   -  Nádja. Az a neve, Nádja - vág közbe Petre sürgetőn, visszalökve maga elé az itallapot - És ez nem is rossz ötlet. Magda, mit gondolsz, szokatlan, de mi lenne, ha négyszemközt hagynánk őket beszélni egy kicsit. Már, ha  Grófnő is egyetért. És nem megyünk messzire sem.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=840252#post840252][b]William Martin Krise - 2021.12.15. 22:11[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=840258#post840258][b]William Martin Krise - 2021.12.15. 23:43[/b][/url]

Nem vitatkozik vele, ki kapott jobb lapokat jelenleg, csak összeszorított szájjal pillant félre.
Négy nappal ezelőtt szánta rá magát és tépte fel a borítékot és még aznap válaszolt az üzenetre. Az Andrássy asszonytól kapott meghívó mellett két további, hivatalos hangvételű levél fogadta őt. Egy a saját nagyanyjától: tartalmában emlékeztetve a férfit a származásának ingatagságára, a nagyapja hagyatékára és a gyámság alatt álló vagyonára. Ezeket a szavakat ismerte már, Madlen nem rejtette el a fenyegetését sosem, ezt pedig mindig tisztelte benne. Most sem köntörfalazott előtte, a sorokat egyenesen zárta: Amennyiben visszautasítod az ajánlatot, a családunk sajnálatos módon nem támogathat többé. Ölel: nagyanyád.
A másik, szigorúan gépelt és címzett üzenetet már nehezebben értelmezte. A hivatalos frázisok között üres dicséretek, egyfajta visszafogott, úrias hencegés, majd pedig egy tiszta és száraz üzleti ajánlat bújtak meg. A nevedért cserébe visszakapod azt, amit elvettek tőled: a becsületedet. Azonban, hogy ez mit jelent a gyakorlatban, ennek a tárgyalásnak jelenleg ő sem részese.
Akkor néz a lány szemébe ismét, amikor az beszélni kezd; szavai nyomán pedig egy pillanatra elfelejti, hogy alig tizenhét éves a vele szemben ülő nő. Látszik, hogy a társasági életben való lavírozásra nevelték, mosolya hibátlan, a gesztusai egész bájosak. Az asztalon közelebb húzza a kávét, leginkább, hogy matathasson valamivel, amíg a kiskanállal lustán kevergetni kezdi azt.
   -  Annyira hamar, amennyire a szerződés engedi - bólint egy cseppet ő is. Mert mással akarok lenni, nem veled - Talán három vagy öt év, addig minden elül körülöttünk és elválok tőled. Addig pedig látnod sem kell engem. Én nem fogok hozzád érni, te pedig tiszteletben tarthatod a szabadságomat. Mit szólsz?
Nos igen - nem Adél lenne az első, aki gyors szökésen gondolkodik. Talán ő nem látta a klauzulát, amit William már igen: a kötelező minimumot.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=840263#post840263][b]William Martin Krise - 2021.12.16. 00:22[/b][/url]

Egy egyelőre bizalmatlan, de tiszta megkönnyebbülés kezdi átvenni az uralmat fölötte: úgy fest, ő és a lány ugyanazzal a véleménnyel és tervvel érkeztek ide. Összeházasodni, egyesíteni a neveket és a családokat, formálisan hidat képezni az anyagi javak áramlásának, majd elválni és sosem találkozni többet. Nem az ő briliáns elméjükből pattant ki ez a szikra, nem ők lennének az elsők, sem pedig az utolsók - a családokat pedig még messziről sem szokta érdekelni ez.
Talán még működhet is, talán ő volt az egyedüli, aki túl borúsan látta az életét, talán a nagybátyjának mégis igaza van: csak el kell merülni a játékban egy időre, majd pedig ha tisztul a víz, csöndben kimondani egy per nélküli válást. Még együtt sem kell élniük hozzá, ötlik az eszébe, hiszen a lány iskolába jár; minden maradhat a régiben, az ő kezére ugyan gyűrű kerül, de Júliát, úgy tűnt, ez nem fogja zavarni. Sőt, billenti oldalra a fejét cseppet a lány vonásait fürkészve, még az is lehet, megkedveli ezt az Adélt. Talán barátok is lehetnek, bajtársak ebben a színjátékban.
Válassza nyitja a száját, a keze a lányé után nyúl - de Adél föláll a székéből és hamarabb elsiet, mint, hogy megszólíthatta volna. Némi megrökönyödéssel néz utána, szeme épp, hogy összeszűkül.
   -  Hmm? - a megszólításra fordítja az arcát vissza az asztal felé. Vonásait diplomatikus mosolyba rendezi ismét - Nem, tényleg nem kétes. Szerintem ez működni fog, bár... jól van? Utánamenjek, vagy valami?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=840266#post840266][b]William Martin Krise - 2021.12.16. 00:52[/b][/url]

Csak bólint, felületesen figyelve a nő szavait. Álomesküvő - ki sem tudná szavakkal fejezni, mennyire nem feszíti ez, mi több, mennyire undorodik a gondolatától, azonban az a jeges rettegés, ami még reggel elfogta, ahogy a mai találkozóra gondolt, szinte nyom nélkül felszívódott benne.
El fogja venni a lányt. Érezte a nyomásgyakorlást eddig is, most azonban, ahogy ismét csak bólint, eldönti, hogy nem, hogy nincs értelme ellenállnia neki, de egyenesen ostobaság lenne. A lány pontosan úgy gondolkodik, ahogy ő, nem akar tőle mást, csak nyugtot a családjától, valakit, akinek távolról viselheti a nevét, majd pedig akitől pár év múlva búcsút inthet, hogy keressen valakit, akit tényleg szeret. Ő különben tiszteli a házasság intézményét, mi több, mindig úgy képzelte, hogy egyszer elvesz valakit, családot alapít, letelepedik és pontosan ugyanolyan kispolgári, nyomorúságos életet él majd, mint az apja. Majd a következő. Majd legközelebb.
Visszakapja a korábbi életét. Talán még gyógyíthat is!
Mr és Mrs Krise. Apropó.
   -  Ránézek, mi van vele.
Kelletlenül áll fel - valójában felajánlása inkább udvariassági volt, mint komoly. Nem gondol rá, hogy Adélnak bármi baja lenne, mi több, magában elkönyveli, hogy talán sír. Tizenhét éves, a kurva életbe is, természetes, hogy nem tud uralkodni magán, sőt, ebbe pedig némi undorral gondol bele, talán tőle fél.
Elvégre mégsem tudhatja róla, hogy ártalmatlan.
Ártalmatlan egyáltalán?
Különben szeretnéd bántani, Will?
Szétnéz az előtérben, pár lézengő muglin kívül senki sincs körülötte, senkit sem érdekli, mit csinál. A vállával, óvatosan löki be a női mosdó ajtaját, épp résnyire nyitja azt.
   -  Adél. Benn vagy? Hívjam anyádat vagy valami?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=840274#post840274][b]William Martin Krise - 2021.12.16. 13:54[/b][/url]

A résnyire nyitott ajtóból hallja a mosdóból visszhangzó hangokat - így részben tapintatból, részben pedig az arcára is kiülő undorból visszacsukja azt. Rendszeresen látott rosszabbat, mint egy vécé fölött öklendező lány, de nem hiszi, hogy bármi értelme lenne végighallgatnia a Hilton mosdójában való szenvedését. Azon nem gondolkodik, mi baja lehet, elvégre nem tartozik rá, azon se lepődne meg, ha az aranyvérű lányokra jellemző idegesség miatt telefonálna a fehér kagylóban ennyire heves átéléssel.
Tanácstalanul pillant el az étterem tágas bejárata felé, majd vissza a bezárt ajtóra. Miért az ő felelőssége ez és miért nem az édesanyjáé? Egyáltalán mikor jön el az a pont, amikor kényszerűen ő válik a lány őrszeméré, ha eljön egyáltalán? Ezeket a nem elhanyagolható részleteket tudja, hogy tisztázni kell majd, jelenleg azonban elég, ha a hallban álló italautomatához lép, aprót keres és zsebre tett kézzel megvárja, hogy a kóla zörögve az alsó tálcába hulljon.
De hiszen még csak tizenhét. Számít ez egyáltalán, ha nem fog hozzányúlni?
Nem fogsz, ugye?
A lány már a mosdó előtt áll, amikor az ajtó ismét óvatosan és hangtalanul épp, hogy résnyire nyílik. Csak egy kar nyúlik be rajta a párás üveggel, cseppet meglengetve azt.
   -  A legjobb hányingerre. Csak lassan.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=841897#post841897][b]William Martin Krise - 2022.01.08. 22:23[/b][/url]

William nem ékkőként kezdte az életét. Az anyja terhességének hírét nem követte örömünnep, pezsgőbontás, sem egyéb más szirupos ás bárgyú Bridgeton-marhaság. Ha az apja nem erősködik, ha anyja pedig nem a tizenhat évesek lázadását éli, ugyanoda került volna, mint a többi házasságon kívül fogant fattyú: a lefolyóba. Ahhoz pedig elég időt töltött pánikban esdeklő, megesett és a hibájukat elfedni vágyó aranyvérű nők társaságában, hogy sejtse, ezzel az életúttal nincs egyedül.
A sorsnak tényleg perverz humora van, állapítja meg, míg oldalra pillant a lányra. Az embrió. Utoljára négy nappal korábban beszéltek, így az Adélban növekvő kis korcs sorsáról azóta nem váltottak szót. Akkor marad, hogy megszülöm, ezt mondta Adél legutóbb, de azzal kapcsolatban, hogy neki egyáltalán szán-e szerepet benne, már nem tértek ki. Pedig ha úgy tervezi, megtartja és felneveli, William pedig kénytelenül apává válik, ezt a beszélgetést a lehető leghamarabb meg kell ejteniük. Más helyzetben ezen a ponton kezdenék beavatni a családot és a barátokat, csak idő kérdése, míg a ruhák sem lesznek elegek ahhoz, hogy eltakarják az állapotot.
   -  ... én csak azt mondom, ma este megnézhetnénk a házat. Utána akár át is jöhetnél.
A magas asztal mellett állva az olivabogyó jobbra-balra gurulgat az üres pohara alján, ahogy billegteti a kezében. Belesimul a társaságba, ez nem esik nehezére, az abroszra könyökölve nem látszik rajta feszengés. Pedig a szabad délutánját szívesebben töltené bárhol máshol, például a menyasszonyával kettesben, akinek látja a riasztó sápadtságát, de nem volt alkalma félrehívni, hogy őszintén megkérdezze az okát. Adél ettől függetlenül ragyog, mint mindig, ő engedékenyen marad az árnyékában, csak követi a vezetését.
Felemeli a fejét, a szeme a lányról a gyár tömegből kiváló férfi felé siklik. Please, go away. Please, go away. Please, go away. Kiegyenesedik, a martinis poharat az asztalon hagyja, az arcára diplomatikus mosolyt ölt, úgy nyújt kezet.
Én pedig ehhez nem vagyok eléggé bebaszva.
   -  Nem hiszem, hogy ismersz. Nem rég élek az országban.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=841960#post841960][b]William Martin Krise - 2022.01.09. 14:33[/b][/url]

Az agresszív ellenszenv, amit a menyasszonyával szemben érez négyszemközt, az efféle társasági eseményeken úgy vált már-már csodálattal fűszerezett hálába. Az apjáról élő emlékeinek köszönhetően ő is könnyen elvegyül, azonban ez meg sem közelíti azt a művészire csiszolt társasági simulást, amit Adél kettejük nevében bemutat. A nyomában maradva őszintén lenyűgözi, hogy mindenkiről tudni vél egyet s mást, és lám, a határozott kézfogással együtt most is információt kap. Herceg.
Nem felel, csak a szemöldökét vonja össze kétkedő, diplomatikus félmosollyal. Bár a börtönben a különleges kiváltságai egyike volt az újságolvasás, nem rémlik neki, hogy Magyarország a szülőhazájához hasonlóan monarchia lenne. Végül azonban, ahogy Adél belékarol, ő úgy rázza le magáról ezt az információt. Ellentétes keze ujjait rákulcsolja a lányéra, érzi a zöld köves gyűrű hűvösségét.
   -  Inkább kutató. Sajnos én nem örököltem a színházi vénát - egészíti ki Adél bemutatását, ami minden alkalommal feszengéssel tölti el. A három év, amit börtönben töltött, épp elég volt hozzá, hogy a társasági élet továbblépjen az ítéletével kapcsolatos, kérészéletű botrányon, így aki nem mozog igazán gyógyítói körökben, valószínűleg nem emlékszik a nevére. Ő pedig minden esetben felismeri, ki az, aki igen: azok a rándulások a szájszélben, a tapintatos pillantások a csuklójára annyira egyértelművé teszik.
Ilyesmit most nem lát, Kornél arca derűs mosolyba olvad, majd lép tovább a dátumra. Ő kérdő várakozással pillant le Adélra, aki bravúros ráérzéssel megmenti ismét. Az ujjai kissé megfeszülnek a lány bőrén.
   -  Három hét. Mert van, amit nem lehet eléggé siettetni.
Nem bírja ki. Hogy is bírná. Elengedi a lány kezét, hogy egyértelműen intsen egy aprót az arra szédelgő pincérnek. Egy martinis pohár felemelkedik a pálcájáról így, hogy imbolyogva ellebegjen a menyasszonya arca előtt, majd megállapodjon az ujjai között. Épp egy időben azzal, hogy a hármasukat egy lány egészíti ki.
   -  Mert, ismeritek egymást?
Itt mindenki ismer mindenkit?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=842012#post842012][b]William Martin Krise - 2022.01.09. 23:40[/b][/url]

A borász herceg, aki allergiása szőlőre. Az arca nem változik, csak beleiszik a martiniba, hagyja, hogy a személyes diplomatája ismét átvegye az irányítást a beszélgetés fölött. Tekintete és érdeklődése inkább a lány felé fordul.
   -  Még nem volt szerencsénk. William Krise.
Természetesen nem emlékszik Cassy-re, ahogy a többi félezer vendégre, akikkel nap nap után találkozni kényszerül a pubban. Azonban Adél szerencsére őt is beazonosítja, mint a szobatársa, később pedig, mint nem meglepő módon kiderül, az előtte álló tulajdona. Neki nem nyújt kezet, csak a poharát billenti meg kissé. Ha tudná, mi csörgedezik az ereiben, már könnyen beazonosíthatná a passzív bizsergést, amit egy véla puszta jelenléte kivált benne. ELvégre ugyanezt, legalább is ennek szikráját érzi akkor is, ha Adél mellé lép, vagy épp, ahogy most, a karjához ér. Ismét csak iszik. A lányt figyeli a pohara fölött, ahogy a mellette álló férfiba karol, azt az apró érintést. Hajlibbenés. Késve, de elfordítja a pillantását róla, vissza Adél arcára.
   -  Majd szólj, mikor. Csütörtökig ráérek - válaszol neki, pillanatokra kiszakítva magukat a bárgyú szóváltásból. Ha épp nem dolgozik vagy Júliával vagy az ágyában, nyilván ráér arra, hogy vőlegényi kötelességeinek eleget tegyen. Ha Adél figyelmét eltereli a szervezkedés, ő készségesen asszisztál ebben, cserébe ilyen esetekben, mint a mostani, az árnyékban maradhat.
Rendhagyó, de kedves gesztus. A feje oldalra billen. Tán tud valamit a férfi, amiről őt nem világosították fel? Semmi rendhagyót nem érzett abban, hogy a szervezés felelősségét, de ezzel együtt a döntés jogát is Adél kezeibe adja. Akkor még nem értette ő sem, miért ragaszkodik a taknyos és nyálkás januári esküvőhöz, hiszen miért siet ennyire, ha nyárig bőven lenne idejük megismerni egymást? Végül bő egy héttel ezelőtt ét is beavatták a titokba.
A titokba, amiről talán rajta kívül mindenki más tudott.
Mi a fasz volt ez a pillantás?
Ha nem hangolódott volna rá, talán észre sem veszi.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=842409#post842409][b]William Martin Krise - 2022.01.18. 21:43[/b][/url]

... ő pedig ezen a ponton, amíg egy újabb húzással kiüríti a poharát, a mutatóujját eltartva tőle jelzi a pincérnek, hogy újabbat kér. Nem egészen ostoba - ás bántóan józan -, így érzi a hullámzó feszültséget és a helyzet kínosságát, ezt pedig a legkönnyebben úgy tervezi orvosolni, hogy harminc percen belül már fejjel előre egy köztéri kukában lesz. Ha tartani akarja ezt az ütemtervet, akkor pedig ideje belehúzni - és lám! Ahogy leteszi az üres poharat maga mellé, a következő már az orra előtt lebeg.
Tehát már abba iszik bele, amikor Adél gratulál a párnak az ő nevében is. A tekintete elkalandozik Cassy arcán, az esküvőszervezéssel kapcsolatos megjegyzéseket elengedi maga mellett, ahogy a nem egészen egyértelmű, női szurkálást is. Érzi, hogy Adél ujjai megfeszülnek a karján, akkor fordítja el a pillantását.
Talán Cassandra tudja - de ha így van, akkor rajta kívül ki még? Miről felejtett el Adél szólni neki? Számítania kell rá, hogy a nagyanyja a teljes ügyvédi gárdájával a lakása ajtaján fog dörömbölni holnap reggel, lefülelve Adél gyerekének hírét?
Egyetlen ésszerű dolgot tehet.
Iszik ismét. Majd megrázva magát egy cseppet a figyelmét inkább a férfi felé fordítja.
   -  Emberek és félemberek reprodukciója. Meddőség és abortusz főként - válaszol, némileg tompítva az igazságon. Igen, ezzel foglalkozott és igen, ez az, amitől élete végéig eltiltották - Talán nem annyira érdekes, mint a borok. De legalább annyira népszerű a középkorú nők körében.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=843480#post843480][b]William Martin Krise - 2022.02.15. 14:53[/b][/url]

   -  Abüdöspicsábamár...
A műanyag kávéspohár a padlón koccan, annak forró tartalmát ingerülten kezdi lezárogatni a karjáról, ahogy hátrahőköl. Ahogy Magdalena befordult a sarkon, ő, aki eddig elbambulva olvasgatta a kezében tartott, most már kávéval átitatott szórólapot, úgy ütközik belé. A kabátja ujja rögtön elkezdi beinni a cukros levet, a maradékot az ujjairól rázza le, amíg felpillant, hogy úgy istenigazán lebassza az előtte állót, mégis mit mászkál az útjában?
   -  Ohhh... oh bocs... mármint elnézést...
Megszeppenve engedi el az elázott szórólapot ("az őssejtlevétel előnyei"), hogy az lepottyanjon a a maszatos tócsába a pohár mellé.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=843486#post843486][b]William Martin Krise - 2022.02.15. 16:04[/b][/url]

Persze nem is ő lenne, ha elvarázsolt bolyongása során ne ütközne bele a hőn szeretett anyósba. Számára a jelző tényleg valós: odáig van Magdáért, ezt pedig nem is mutatja jobban, hogy leszidott gyerekként tűri, hogy először megtisztítsák, majd pedig belékaroljanak. Az esküvőszervezés miatt kötelező, számtalan hévízi látogatás során a nő jelenléte egyértelműen a napja fénypontja volt, ezt pedig nem is tagadta igazán. Magda zavarba ejtő tehetséggel tapintott rá az anyakomplexusa gyengeségeire, ő pedig megadóan rásimult erre a gondoskodásra. És lám - épp csak elpillant a sarok belé, amin túl valahol Adél szobája lehet, majd el is könyveli magában: a felesége várhat.
   -  Persze - megadóan lép vele tovább a liftek felé - Mert mi baja? Mármint... nem beszéltem vele. Rosszul viseli ezt az egészet?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=843494#post843494][b]William Martin Krise - 2022.02.15. 19:54[/b][/url]

Az első reflexe az lenne, hogy megforgassa a szemét: összeszólalkoztak. Helyette azonban csak az ajkait préseli össze és a tükörképüket nézi a liftben, mielőtt az ajtó kinyílna előttük. Nyomós oka volt annak, hogy nem kísérte el Adélt tegnap, amellett, hogy valójában semmi köze sem volt a gyerekhez: nem szerette volna végigasszisztálni a tortúrát. Adél békeidőben is megnyomorítóan neurotikus. Őszintén szánja szerencsétlent, azonban érezte, hogy az ő teljesen felesleges jelenléte csak olaj lett volna a halvaszületett (dude, really?) kapcsolatuk máglyáján.
   -  Én csak egy kávét és... - hátradőlve a székén elnéz a pult felé - egy fánkot. Kösz.
Egyáltalán nem zavartatja magát. Megszokta már, hogy Magda anyáskodva ugrál körülötte, így amíg a nő a pulthoz sétál, ő csak a zsebébe nyúl. Az összegyűjtött szórólapok, néhány ajándék toll és előfordulhat, hogy egy nővérpultról lenyúlt kezelési lap mellől a telefonját halássza elő, azzal babrál, amíg egyedül marad az asztalnál. A kávéillatban halkan reggelizők álmosító háttérzajában néha megdörzsöli a szemét, ami kissé beesettebb, mint általában.
A szemével követi a tálca útját, amikor azt Magda leteszi az asztalra, ő nyomban a szalvétára tett csokiöntetes fánk után nyúl. Nem ismétli meg, hogy mindenkinek jobb lesz ez így, az üres frázis helyett csak hümmög egyet. Egyelőre nem harap a fánkba, a cukortartót azonban közelebb húzza magához és annak a tartalmából a kávéjába szór.
   - Hát nem mondom, hogy gördülékenyen kezdődött ez az egész. Mármint... tudom, hogy Adél meg akarta tartani. Legalább is, legyünk őszinték. - megvonja a vállát, a kanalával kezdi kavargatni az italt - Távol akartam tartani magam ettől, mert semmi közöm sincs hozzá. Nem hiszen, hogy rám van szüksége, még csak nem is kedvel igazán. Sőt... - a kanalat visszaereszti a csészébe - szerintem a gyereke apja még mindig képben van. Szóval...

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=843499#post843499][b]William Martin Krise - 2022.02.15. 23:03[/b][/url]

   -  Én sem tudom, de...
Összeráncolja az orrát, a mutatóujjával megpiszkálja a fánkot a szalvétán, de egyelőre sem azt, sem pedig a hányingerig cukrozott kávét sem emeli föl.
Megérzés, fejezné be a mondatát, azonban tudja, hogy az mennyire ostobán és színpadiasan hangzana, mintha bármi megérzése is lehetne a szinte alig ismert felesége magánéletével kapcsolatban. Mégis ez írja le a legszemléletesebben azt a ködös sejtelmet, ami néha környékezi, ha Adél szemébe néz.
Az esküvő másnapján kezdődött. A könyvtárszobába még fájó fejjel és fáradtan lépett be Adél nyomában, a kilincsen az ujjuk egy pillanatra összeért; őt pedig ingerültség rázta meg. Nem tudja, mi volt a mozgásában vagy talán a tekintetében, de Adél visszanézett rá, ő pedig érezte, hogy titkol előle valamit. A megérzés amilyen gyorsan jött, úgy vált köddé, pillanatnyi, zaklatott féltékenységével azonban azóta sem tud mit kezdeni.
Azóta időről időre ismét felrémlik benne ez, érzésre, akár egy különös, bizsergető déja-vu. Mintha... tudnia kellene valamit, amire mégsem képes rátapintani; mintha a nyelve hegyén lenne egy szó, azonban mégis képtelen lenne kimondani azt. Talán látott valamit, amit fel sem fogott, sőt...
   -  Szerintem ott volt az esküvőn. Tudom, tudom, nem láttam, de... - szinte esdeklőn pillant föl a nőre, küzdve azzal, hogy szavakba öntse a zavaros sejtelmet - Ne érts félre. Nem vagyok hülye, Adél szereti őt. De ha itt a gyerek apja, akkor érted - hátradől, a tenyereit fölfelé fordítja az asztalon - Miért vagyok itt én? Eddig nem akartam stresszelni emiatt, volt elég baja így is. De el akarok válni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=843501#post843501][b]William Martin Krise - 2022.02.16. 00:52[/b][/url]

Az alsó ajkát kezdi el rágcsálni, miközben zárkózottan összefonja a karjait maga előtt az asztalon. Bosszantja, hogy képtelen szavakba önteni az érzését, hiszen semmivel sem tudja alátámasztani azt. Féltékeny, de nincs oka rá, néha dühös, de fogalma sincs, miért. Meglehetősen ostobának érzi magát emiatt, azt pedig végképp nem tudta, kivel oszthatná meg ezt. Adéllal kizárt, hogy nyíltan konfrontálódon, különösen most. Emma minden egyes nappal egyre távolabb kerül tőle, az egyetlen ember pedig, akit közel érez magához, nos...
A rágcsáló mozdulata megáll, amikor Magda Júlia nevét említi, az álkapcsa megfeszül, a szeme hirtelen ugrik rá. Ha nem Magda, hanem Madlen ülne vele szemben a kávéját kavargatva, most azonnal és pánikba esve tagadni kezdene - a nő azonban más. Emlékszik a hónapokkal korábbi beszélgetésükre a könyvtárszobában a félrelépéseket illetőleg, ő pedig az esküvő pillanatáig egyáltalán nem leplezte, hogy a lány az élete része. Talán ez a mai napig így lenne - ezt azonban nem tudhatja.
Júlia majd' két hete már, hogy kijelentkezett az életéből.
   -  Akkor is tudom, amit tudok - ellenkezik, a fojtott hangjában cseppnyi ellenségességgel - Adél volt az, aki meghívta Júliát az esküvőre, én nem akartam, hogy ott legyen. Az első pillanattól fogva ő volt az, aki szabotálta ezt az egészet, nem én.
Ezt már csak magának jegyzi meg, mint dohogó, sértődött ítéletet. Ő is el fog tűnni, pont, mint Júlia.
   -  Ez mocskosul kínos nekem - folytatja, miközben most már ráfog a kávésbögre fülére és az asztalon könyökölve megemeli azt. Oldalra pillant a  bejárat felé- Én belementem volna, hogy megtartsa ezt a gyereket, ha azt akarja. De azt, hogy most eljátsszam a gyászoló apát, ezt nem kérhetitek tőlem. Ez nekem sok.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=843509#post843509][b]William Martin Krise - 2022.02.16. 13:13[/b][/url]

Morózus arccal iszik bele a túlcukrozott, tejszínmentes kávéba. Hányingert keltően önző, hogy a klinika étterében nyávog és nyalogatja a képzelt sebeit, amíg a felesége pár emelettel feljebb az első gyereke elvesztését gyászolja? Előfordulhat. Ő is tudja, sőt, biztos benne, hogy Magda is, hogy a szavai nagy része erős túlzás, ahogy a válással való üres fenyegetőzése is csak egy sértett gyerek figyelemfelkeltési kísérlete. Mentségére legyen mondva, a Machay család idomította erre a viselkedésre azzal, hogy nyomban összeszaladtak körülötte, ha ő felvetette a jegyességük felbontásának lehetőségét.
   -  Nem, félreértesz...
Eddig hallgatta a nő szavait, közben étvágytalanul eszegetve a karamellával töltött, kakaóöntetes fánkot, néha a kávéba kortyolva, néha csak közbeszúrva egy komor, de beleegyező hümmögést.
   -  Engem az, hogy mit gondol ez az - a mutatóujjával leír egy kis kört maga előtt - egész rólam vagy rólunk, nem érdekel. De Adélt nekem kell hazavinnem most és fogalmam sincs, hogy mit kezdjek vele. Nem én vagyok a gyereke apja. Nem én tettem ezt vele. Te nem voltál ott, amikor kiderült ez a szar, úgy kapaszkodott belém, mintha azt várná el, hogy csináljak valamit. Magda te nem érted, neki az anyja kell, vagy a barátai, vagy nem tudom, bárki, de nem én. Mit csinálok itt egyáltalán?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=843520#post843520][b]William Martin Krise - 2022.02.16. 17:45[/b][/url]

A kávéscsésze aljáról ragacsos kristálycukor folyik a szájába, ő fintorogva nyammog rajta, az ujjai végét megtörli a szalvétában. Először nem pillant fel a nőre, amíg az beszél hozzá, a mozdulatai azonban lelassulnak az első rideg mondatán. Mit vársz? Karoljam fel és hagyjam, hogy tizennyolc évesen is a vállamon sírjon?
Őszintén szólva igen, pontosan valami ilyesmit várna el a nőtől és egyáltalán nem titkolja azt. Megrökönyödve ráncolja össze a homlokát, miközben újabbat harap a fánkból: Magda hűvössége őszintén meglepte őt. Egy ideje tisztában van már vele, hogy a Machay család sajátosan értelmezi a szülői szeretetet, azonban az, hogy a lány anyja nemes egyszerűséggel feláll, majd pedig a kijárathoz indul, mintha egyenesen őt vágná pofon. Válaszolni sem tud, csak összezavarva biccent egyet, nézi, ahogy a nő kopogó magassarkúban elsétál, majd visszaejti a fánkot a tálcára.
   -  Szerencsétlen... - dünnyögi csak magának, míg a telefonját ismét előveszi a zsebéből.

Egymás után ötször vagy hatszor megnyomja a lift zárógombját, zsebre tett kézzel, egyik lábáról a másikra állva nézi a lassan váltakozó számokat. A mellette álló idegen férfi halkan köhint egyet, a kezében tartott virágcsokorral takarva el az arcát; ő egy emelettel korábban kiszáll, mint ő. Néhány másodpercre a halk zenét a gyermekágyas osztály változatos zaja váltja fel, ő ismét csak türelmetlenül nyomkodja a gombokat, amíg a lift újra elindul. Az utolsó zöttyenéssel egyidőben még egyszer belenéz a hátsó falat kitöltő magas tükörbe, az ajtó még nem nyílik ki teljesen, amikor ő már kilép a csöndesebb és hűvösebb folyosóra.
Megtorpan, a zsebéből egy halványrózsaszín jelölőcímkét húz elő, amire érkeztekor a recepciós lány a szobaszámot írta. A magánklinikára csak előzetes regisztrációt követően jöhetett be mint Adele Nadja Krise férje, ehhez mérten kapott mágneskártyát, az nyitja a folyosó végi üvegezett ajtót is, ami a magán hotelszobák szárnyához vezet. Itt csend van és kellemes vaniliaillat, a falakat nyugtató tájképek díszítik, nyoma sincs az egészségügy rideg felszereléseinek.
Kihúzza a zsebéből a kezét, röviden megáll a kétszáznegyvenes ajtó előtt, mielőtt két koppintás után benyitna oda.
   -  Kész vagy? - szól be először az ajtón résnyire nyitva azt, majd, amikor látja, hogy a lány ruhában van, aztán lép be - Találkoztam anyáddal idefelé, azért volt... Adél, jól vagy?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=843556#post843556][b]William Martin Krise - 2022.02.16. 22:13[/b][/url]

Összevonja a szemöldökét, becsukja az ajtót maga mögött, hogy közelebb sétáljon az ízlésesen berendezett egyszemélyes szobában. A hívogatóan meleg napfényt vékonyka lapfüggöny zárja ki a teremből, a csokorba szedett, színes tulipánok - ami minden szoba gondosan összekészített kiegészítői -  bánatosan lógatják virágfejeiket az éjjeliszekrényen.
Adél teknősbékaként fordul a hátára, azzal a sajátos mozdulattal, ami... túlságosan is ismerős számára.
   -  Na mi az, beadtak neked valamit?
Az ágy mellé sétál, kinyújtja a kezét a lány felé, ha az elfogadja, akkor annál és a vállánál fogva ülő helyzetbe segíti őt. Nem engedi el azonban, csak az állát emeli fel, hogy kutatón belenézhessen a szemébe.
Tudja, hogy nincs patológiai oka Adél bágyadt viselkedésének - legalább is, bármi is az, a beavatkozás magában nem magyarázza a ködös és fakó tekintetet. Párszázszor találkozott nőkkel ilyen helyzetben, és bár néhányukat lelkileg megviselték a történtek, mindannyian órákkal később a saját lábukon távoztak.
   -  Na gyere. Kelj fel, hazaviszlek - szorítja meg a vállát, mielőtt eleresztené.