Bp; tűző nap; minimum 40 fok; csúcsforgalom
Lerobbant a busz. Részleteket nem közöltek - bár nem is várja ezt az ember attól a sofőrtől, aki homlokáról patakot fakasztva erőlködik a váltónál, hangosan káromkodva zárja minden megállónál az ajtót, és inkább átrobog a sárga lámpán, de nem várja meg a felé rohanókat. Küldenek másikat, ennyi vakkantást sikerül kivennie a dudaszó és morgások egyvelegén túlról, és kifejezéstelen arccal tűri, hogy ketten kétfelől nyomják össze, hogy mind elférjenek a keskeny járdaszigeten. Hűtőbűbája nélkül valószínűleg már megbolondult volna, körbenézve azonban pontosan látja, hogy mások nem ilyen szerencsések, és az árnyéktalan tömegben igencsak kerülgeti őket a gutaütés. Száját elhúzva sóhajt, ezzel egyúttal beszippantva némi izzadt dezodorszagba keveredett kipufogóbűzt, és a dugót elnézve próbál beletörődni, hogy innen egy darabig nem fognak tudni továbbmenni - nem tud hol megérkezni az a bizonyos másik pótlóbusz.
Nagyon próbál beletörődni, az azonban nem erőssége, így inkább morog magában amiért nem tette még le a hoppanálás-vizsgáját, akkor ugyanis biztosan nem került volna ebbe a helyzetbe. Ismét kihúzza magát, hátha valami csoda folytán megpillanthat egy szárnyakat növesztett, erre tartó buszt, de helyette csak egy hirtelenszőke üstök kúszik látóterébe a sok szokványos barna és piszkosszőke között. Bár ránéz, igyekszik úgy tenni, mintha nem ismerte volna fel a másikat, és (robotszerűen sima) lassú forgatással fejét ismét előrenézetbe állítja. Nem is látta Mihimihit. Dehogy. A tömeg ritkul kissé, ahogy néhányan megtörten inkább gyalog mennek tovább, és így egyre kevesebb ember van, akinek a takarásában kényelmesen elejtőzhetne. Felmordul elvesztett papucsának gondolatára, de makacsul mered előre.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=833384#post833384][b]Somogyi Agáta Dominika - 2021.06.29. 18:20[/b][/url]

Bp; tűző nap; minimum 40 fok; csúcsforgalom
Lerobbant a busz. Részleteket nem közöltek - bár nem is várja ezt az ember attól a sofőrtől, aki homlokáról patakot fakasztva erőlködik a váltónál, hangosan káromkodva zárja minden megállónál az ajtót, és inkább átrobog a sárga lámpán, de nem várja meg a felé rohanókat. Küldenek másikat, ennyi vakkantást sikerül kivennie a dudaszó és morgások egyvelegén túlról, és kifejezéstelen arccal tűri, hogy ketten kétfelől nyomják össze, hogy mind elférjenek a keskeny járdaszigeten. Hűtőbűbája nélkül valószínűleg már megbolondult volna, körbenézve azonban pontosan látja, hogy mások nem ilyen szerencsések, és az árnyéktalan tömegben igencsak kerülgeti őket a gutaütés. Száját elhúzva sóhajt, ezzel egyúttal beszippantva némi izzadt dezodorszagba keveredett kipufogóbűzt, és a dugót elnézve próbál beletörődni, hogy innen egy darabig nem fognak tudni továbbmenni - nem tud hol megérkezni az a bizonyos másik pótlóbusz.
Nagyon próbál beletörődni, az azonban nem erőssége, így inkább morog magában amiért nem tette még le a hoppanálás-vizsgáját, akkor ugyanis biztosan nem került volna ebbe a helyzetbe. Ismét kihúzza magát, hátha valami csoda folytán megpillanthat egy szárnyakat növesztett, erre tartó buszt, de helyette csak egy hirtelenszőke üstök kúszik látóterébe a sok szokványos barna és piszkosszőke között. Bár ránéz, igyekszik úgy tenni, mintha nem ismerte volna fel a másikat, és (robotszerűen sima) lassú forgatással fejét ismét előrenézetbe állítja. Nem is látta Mihimihit. Dehogy. A tömeg ritkul kissé, ahogy néhányan megtörten inkább gyalog mennek tovább, és így egyre kevesebb ember van, akinek a takarásában kényelmesen elejtőzhetne. Felmordul elvesztett papucsának gondolatára, de makacsul mered előre.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=833392#post833392][b]Mihail Vladiszlav Sztravinszkij - 2021.06.29. 21:29[/b][/url]

A helyzet bosszantó. Túlságosan is az, de tudom, hogy azzal, hogy valóban bosszankodom rajta, aligha segítek magamon. Márpedig jelenleg csak és kizárólag magamon akarnék segíteni, senki máson. Amint a lábam érte a földet a buszról a táskámból kaptam ki az esernyőt, merthogy engem ne érjen a nap. Nem éghetek le, amikor a szezon szezonja van, és hamarosan utaznom kell az első jelenésemre. Hüvelyk- és mutatóujjam közé csippentem a félig leégett cigarettát, majd a faltól ellökve magam nyomom el a kukán azt és dobom is bele. Maximum felgyújtom, semmi extra. Sóhajtva emelem fejemet felfelé, hogy a sétálók után nézzek. Ígértek pótlóbuszt, de mégis mennyi az esélye annak, hogy valóban meg is fog érkezni? Nem maradhatok itt. A vonatot elkéstem, nem jókedvemből kényszerültem a büdös buszra, ami természetesen a legnagyobb lendülettel robbant le alattunk, mint amit el lehet képzelni. Hajamba túrva sóhajtok egyet és hajtom lejjebb fejemet, amit meg is ingatok, majd a hirtelen mozgásra kapom a fejem oldalra, ahogy egy srác áll fel a padkáról. Félrebiccen a fejem, előrehulló fehér tincseimet tűröm arrébb, majd lépek a lány mögé, kissé előrébb tartva az esernyőmet, hogy kitakarja a napot.
- Ha az utódom elhalálozik, akkor az rám is rossz fényt vet - szólalok meg, hangomon egyértelműen hallatszik a mosolyom, ami arcomat ékesíti. Az esernyő alól nézek ki, és ismét szembesülnöm kell azzal, hogy egyetlen felhő sincs az égen, tényleg a nap süt, mintha muszáj lenne neki. Látványosan húzom el a számat, majd pillantok le Domkára. - Ha már megtisztellek a társaságommal, mit szólnál, ha hűvösebb helyen várnánk meg a pótlót? - feltéve, ha jön egyáltalán. Hüvelykujjammal mutatok magam mögé lezser mozdulattal, mivel valami bevásárló lófasz van arra, ahol valószínűleg sokkalta jobb a hőmérséklet. Ennél mondjuk minden jobb. Szemöldökömet emelem meg Domka felé, ellenállhatatlan mosollyal, nyújtom felé végül szabad kezemet, hogy felsegíthessem, ha őnagysága hajlandó elfogadni. Nem felhőtlen a kapcsolatunk - most megforgattam volna a szememet, ha nem telibe a lányra néznék -, de azért csak-csak gyorsabban megy az idő, ha elütjük azt.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=833394#post833394][b]Somogyi Agáta Dominika - 2021.06.29. 22:02[/b][/url]

Bp; tűző nap; minimum 40 fok; csúcsforgalom
Van az a kínos érzés, amikor tudod, hogy észrevettek. Észrevettek, feléd tartanak, mire te próbálsz úgy tenni, mintha ott sem lennél, sőt mi több, sosem lettél volna, és miközben átkozod a felmenőidet amiért nem szültek kaméleonnak, megpróbálsz legalább a hajad mögé elbújni.
Nem is próbálja meg visszafojtani mélyről jövő sóhaját, amikor az árnyék lassan fölé kúszik, de ez nem annak szól, hogy immáron egészen kis bőrfelületen mentesül a gőzerővel grillező napsugarak hatása alól, inkább az elfogadásnak, hogy már hiába is próbál kitérni a találkozás elől. - Elég peches szerepnek hangzik, elvégre nem lehetsz ott mindig, hogy megvédj a véletlenektől - néz fel, majd magát megacélozva fordul meg törzsből. - Szóval nekem is életben kéne tudnom tartani Móricot? Nem erre szerződtem - válik szarkasztikussá mosolya, ami talán érthető is, ha figyelembe vesszük kiről is van szó éppen. Móric épségét garantálni? Na ezt azért senki sem kérheti.
- Megtiszteltetésnek kéne vennem? - kérdez vissza selymes hangon, de felszökő szemöldöke azt sugallja, nem ért egyet teljesen Mihail helyzetértelmezésével. - Visszahoztad már a papucsom? - szűkíti össze szemeit, s tapodtat a felé nyújtott kezet figyelmen kívül hagyva felkel a padka széléről, tessék-lássék leporolva fenekét. - Különben sincs olyan nagyon meleg - teszi hozzá, és reménykedik benne, hogy bűbája kitart még, hogy ne induljon el egy árulkodó izzadtságcsepp sem a halántéka mentén. Karjait keresztbe fonja, úgy néz fel, állva a másik hűvös tekintetét.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=833703#post833703][b]Mihail Vladiszlav Sztravinszkij - 2021.07.04. 17:39[/b][/url]

Az a sóhaj olyan elégedett és széles mosolyt eredményez nálam, még a legtávolabbi bolygóról is látható valószínűleg. Megtaláltuk egymást, és ilyen tökéletes visszajelzések mellett még el is hinné, hogy magára hagyom, amikor élvezhetnénk egymás társaságát? Semmi pénzért nem lennék képes megfosztani magam egy ekkora lehetőségtől, és ami még fontosabb, élménytől. Viccelsz? Szórakoztatom magam, amíg kénytelen vagyok várni. Arcomra fagy a mosoly szavai hallatán. Értetlen pislogok párat lefelé, ahogy ő felém fordul.
- Megismételnéd, kérlek? - kérdezek vissza hitetlen, mert ez lehetetlen. Nincs más magyarázat, minthogy napszúrást kaptam. - Mórocz? - és igazából ebben a pillanatban nagyjából mindegy, hogy melyikről beszélünk, mert egyik rosszabb, mint a másik. És eljött annak is a pillanata, hogy valaki még tud nekem meglepetéseket okozni, mert most nem azért, de az, hogy Domka helyettese Mórocz lett semmire nem garancia. Főleg nem az életben maradásra, de ez már nem az én gondom.
- Természetesen - bólintok határozottat. Nem lehet szebb annál a napja senkinek, minthogy velem töltheti. És ezért hagyom teljesen figyelmen kívül megemelkedő szemöldökét, ami esetleg arra engedne következtetni, hogy nem egy állásponton vagyunk. - Hozzám vágtad, és nem kérted vissza. Megtartom. Már fel is címkéztem, hogy ajándékba kaptam tőled - bólintok ismét pár aprót, ahogy felegyenesedem, mivel nincs szüksége a segítő kezemre. Most az én szemöldököm emelkedik meg, mikor elhangzik, hogy nincs olyan meleg. Elmosolyodva lépek hátrébb egyet, így az esernyő kellemes árnyéka is jön velem, ahogy végig pillantok Domkán. Valami oka csak van annak, hogy mégis felállt a padkáról és immár előttem állva kéreti magát. Megvonom vállamat.
- Nos, rendben. Akkor megyek egyedül - lépek közelebb egy aprót és paskolom meg a vállát. - Örülök, hogy találkoztunk, de azért azt gondold át, hogyha elhalálozol, Móric lesz az elnök - ami egyenlő a káosszal magával, és kötve hiszem, hogy a Somogyi lány ezt olyan könnyen hagyná, mikor mindig mindent a kezében tart. Majdnem mindig.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=834838#post834838][b]Somogyi Agáta Dominika - 2021.07.26. 18:44[/b][/url]

Bp; tűző nap; minimum 40 fok; csúcsforgalom
Felvont szemöldökkel fogadja a hirtelen jött agyfagyást (elvégre mi másnak lehetne eredménye a kérés - Domca sok minden rosszat mondhatna el az ex-rellonosról, de azt, hogy süket lenne, még nem). - Mórocz Móric - biccent hát, realizálva, hogy a tény maga okozta a megrökönyödést, és akaratlanul is elereszt egy halk, de annál fájdalmasabb kacajt, amikor rájön, hogy valószínűleg ő is így nézhetett ki pár hónappal ezelőtt. - Az ékezet nélküli - teszi hozzá, bár nem mintha annyira nagy különbséget jelente a két srác esetében, hogy ez érdemben javítson a helyzeten.
Lenyűgözetlen fejjel konstatálja, hogy a másik tényleg képes volt magától értetődőnek venni, hogy még ő érezné magát megtisztelve, és bizony arckifejezése cseppet sem lesz barátságosabb attól, hogy még a papucs tulajdonjogát sem szeretné visszaruházni rá. Még hogy ajándék... Dacból áll hát fel csakazért is egyedül, alsó ajkát elgondolkozva szívva be a mozdulat közben. Megigazítja pántját, összehúzott szeme követi Mihimihi tenyerét, ami vállára simul, és azt paskolgatni kezdi, csak hogy aztán következő mondatára teljesen leengedjen afféle "szórakozol velem?" módon. Isten mentse Móricot az elnöki pozíciótól... Épp elég az is, hogy prefektus lett - Domca nem érti, hogyan és kinél nyalta be magát ennyire a srác? Némán habozva áll egy hosszú pillanatig, majd frusztráltan elkerekedő orrlyukakkal sóhajt, s ellép a szőke mellett.
- Mihail - szól még vissza (kutyának szigorú, Mihailnak kedves), de nem les hátra, hogy valóban követi-e (korábban úgyis azt mondta, ez a terve, hát biztosan így tesz). Domcának azonban más elképzelése van - egy jótét még beleférhet a napba. Bemasírozik az áruház bejáratán, és elindul a mosdókat rejtő szűk, oldalfolyosó felé. Túl megy a női részen, majd a férfin is, és a végén lévő zűrható szekrényboxok takarásában áll meg. Egészen a sarokban. Ekkor les ismét a másikra, ha az volt olyan élelmes, hogy kövesse, és bizony ha így tett, előkerül maga az alku is. - Mihail - kezd bele elgondolkó hangszínnel - hajlandó lennél visszaadni a papucsomat, ha cserébe gondoskodok róla, hogy amíg együtt vagyunk, ne legyen meleged? - szemöldökét felvonva várja a választ - no és persze a tengernyi disznó viccet már önmagában a helyválasztásért. Említettem már, hogy Domca nincs jó véleménnyel a férfiról?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=834842#post834842][b]Mihail Vladiszlav Sztravinszkij - 2021.07.26. 19:14[/b][/url]

És még el is ismétli, mintha nem értettem volna először is nagyon jól az információt. Elismétli, ráadásul, ha az ékezet nélküli, akkor az még rosszabb. Merlinre, ha a tanév végéig kibírja a DÖK így, akkor emelem kalapom az összes tag előtt. Ez hihetetlen. Egyáltalán, hogy került képbe a gyerek, mint DÖK-ös? Pedig olyan szépen hagytam magam mögött mindent, erre tessék: pillanatok alatt tönkreteszik. Végül is mindegy, mert immár nem az én felelősségem, és, ha minden igaz, akkor Domka azért érdemelte ki az elnöki pozíciót, mert tudja kezelni a tagokat. Ha az egyik Mórocz gyerek mellett ez nem derül ki, akkor senki mellett, szóval vállát paskolva kívánok neki sok sikert, majd fordítanék neki hátat, azzal a feltett szándékkal, hogy akkor elválnak útjaink és szerzek magamnak valami hideget - egy kávé nagyon, de nagyon jól esne -, amikor fogja magát és, mint egy felpuffaszkodott vörösbegy, elsétál mellettem.
A nevemre biccentem oldalra a fejem, az még hagyján, de a hangsúly olyan vigyort vált ki belőlem, amit mindenki megirigyelhetne, de sajnálom, csak és kizárólag Domkának - pontosabban a hátának - szól jelenleg. Hajamba túrva nevetek fel, zsebeimbe süllyesztem kezeimet, majd könnyed és elnyújtott lépteimmel követem. Gyanakodni kezdek, mikor elhagyjuk a mosdókat, de az érzésnek nincs ideje kiteljesedni, mikor a lány megáll egy sarokban és felém fordul. Kékjeim csillannak, ahogy fejem ismét félrebiccen, miközben megállok előtte.
- Domka - hangomban van egy kellemesen lágy esés, amitől normális esetben jóleső libabőr lepné el a tested, csakhogy Somogyiról van szó. - Nagyon jól hangzik az ajánlatod - mosolyodom el szélesen, aprót lépek közelebb, így még bizalmasabbá véve a helyzetet, mert a fontos az, hogy elhiggye, valóban benne vagyok. Pár másodpercnyi szünetet tartok, elkapom a tekintetét, mielőtt folytatnám. - De vissza kell utasítanom. Egy hűvös áruházban állok, úgyhogy mást kellene kitalálnod - vigyorodom el szemtelenül, és még csak eszembe sem jut megjegyzéseket tenni a helyszín választásra. Rángattak már furcsább helyekre is lányok, ez még simán a belefér kategória. - Fogalmam sincs mit pörögsz ezen a papucson, de mára elengedhetnéd, és csak élvezhetnénk egymás társaságát, ha már így alakult - pillantok a folyosó eleje felé, amerről jöttünk. - Például ihatnánk egy jegeskávét. Benne vagy? - kedves mosoly villan fel ajkamon, ahogy visszavezetem rá kékjeimet.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=834845#post834845][b]Somogyi Agáta Dominika - 2021.07.26. 19:50[/b][/url]

Bp; tűző nap; minimum 40 fok; csúcsforgalom
Azzal a fajta magabiztossággal lépked, mint aki tudja, hogy van valamilye, amiért a másik követni fogja. Arra ugyan még nem sikerült rájönnie, hogy Mihail miért enged neki néha, és legfőképpen miért csak néha, de állát felszegve masírozik. Talán azért, mert az se baj, ha nem követi? Vagy mert így nem ő lesz az, aki a másik után lohol? Utóbbit semmiképpen sem szeretné. Bepördül hát, kihúzza magát, megteszi ajánlatát, és várja a csodát. Ha a papucsát visszakapná, végre teljesen elfelejthetné Mihailt, nem okozna neki már bosszúságot sem, teljes lenne az iránta érzett közömbössége.
Utálja, hogy nem képes rendesen, c-vel mondani becenevét. Utálja, hogy nem utálja érte ilyenkor annyira, csak később fut rajta végig a pulykaméreg, és nem is egyedül a srácra lesz dühös, de saját magára is, amiért ott és akkor nem volt képes rászólni, hogy hagyja ezt abba. Ugyanakkor azt is tudja, hogy ha most fellebezne, nem csengene elég parancsolóan hangja, és nem akar kockáztatni. Némán is nehéz fenntartani azt a látszatot, hogy semmit nem vált ki belőle a másik kedveskedése, nem kell túlfeszíteni azt a bizonyos húrt. Fejét nem lassan szegi fel, követve a másik mozdulatát, hanem egyszere, hirtelen, a lehető leghatározottabban. Ismeri a testét, és tudja, hogyan reagálna a vélára, elvégre nem immunis rá - az egyetlen amit tehet, hogy igyekszik a lehető legnagyobb kontroll alatt tartani önmagát. Utálja Mihailt, amiért erre kényszeríti. Még akkor is, ha egyébként génjeiről nem a férfi tehet. - És talán nem mész haza? - vonja fel a szemöldökét, és igyekszik gunyoros hangot megütni. Nem az igazi, de... érezhetően gúnyolódik.
- Miért gondolod, hogy bármelyikünknek is élvezet lenne az? - sóhajt fel bosszúsan, a szempár helyett a homlok közepét fixírozva. - Te sem akarsz velem mutatkozni, nekem is kényelmetlen veled lenni, ráadásul úgyis meghívatnám magam, akkor? - bámul szúrósan... Mihail homlokára, még mindig. Nem az igazi a hatás így, de legalább kisebb az esélye annak, hogy elgyengül. Talán. Domca reméli.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=834856#post834856][b]Mihail Vladiszlav Sztravinszkij - 2021.07.26. 20:15[/b][/url]

Természetesen befelé menet megkérdezhettem volna tőle, hogy mégis hova a francba megyünk, de annyira nem volt fontos, mikor alapvetően is tökéletes bőrömet megcsapta az áruház hűvöse, és valahogy onnantól semmi nem lehet fontos. Mondjuk az kérdéses, hogy fogom itt elütni az időt, amikor esélytelen, hogy ilyen no name ruhaboltokba betegyem a lábam, és esetleg még vásároljak is, szóval majd kreatívnak kell lennem. Fejemet ingatom meg kissé, míg várom a reakciót, de arcából arra következtetek, hogy van még időm elgondolkodni azon, mégis miért olyan hatalmas fétise az a papucs. Nagyon kedvesen kaptam meg, majd hülye leszek visszaadni. Kérlek.
- Dehogynem - vigyorodom el szélesen, ami leginkább a gunyorosnak szánt hangsúlynak szól. - Csak annyi a baj, tudod, hogy eddig is megoldottam nélküled - vonom meg vállaimat kicsit lehunyt szemekkel, majd esnek vissza kékjeim Domka arcára, aki túlságosan feltűnően nem arcomra néz, hanem valahova feljebb. Komolyan hihetetlen ez a lány. Halk kuncogást engedek meg magamnak, ahogy zsebemből szedem ki jobb kezemet, túrok tincseim közé, és mosolyogva összeborzolom azokat, miközben hallgatom a választ.
- Miért gondolod, hogy nem lenne az? - kérdezek vissza reflexből. Tény és való, hogyha az esélyt sem adjuk meg neki, akkor Domka a saját opciójával megy amerre akar, míg én is a sajátommal. Ami lehetséges, hogy mindkettőnknek a legjobb lenne, de hát hogy szalaszthatnám el az alkalmat? - Először is nem kell meghívatnod magad, mert én ajánlottam fel, alap, hogy én fizetném - mutatom felé mutatóujjamat, amit követ a középső. - Másodszor, fogalmam sincs miből gondolod, hogy nem mutatkoznék veled, amikor itt állok előtted, egy olyan folyosón, amit bármikor használhat bárki - mutatok hátam mögé a mosdók felé, amik igencsak forgalmasak, főleg egy ekkora áruházban. - Az, hogy neked kellemetlen mellettem mutatkoznod, nos… - nyammogok kicsit, majd fordulok oldalasan. - Szíved joga - fejezem be végül mondandómat ugyanolyan kedves mosollyal ajkaimon. Nem kötelező velem lennie, hiszen, mint mondtam, egyedül is feltalálom magam valószínűleg.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=834867#post834867][b]Somogyi Agáta Dominika - 2021.07.26. 21:18[/b][/url]

Bp; tűző nap; minimum 40 fok; csúcsforgalom
Mihail képessége még nem pörög maximumán - na nem mintha ebben Domcának ebben olyan nagy tapasztalata lenne, de úgy sejti, hogy akkor nem tudná ilyen könnyen dodge-olni a kéredzkedést -, de jobb előre felkészülni mindenre. Nem néz ki sok jót a másikból, nem tudja mikor jön el az a pont, amikor bedobja a csábító vélát, és akarata ellenére pocsolyává olvasztja - épp ez a bizonytalanság az, ami miatt nem szeret kettesben lenni a volt elnökkel. Nem szereti, ha valamit nem ő irányíthat, márpedig Mihail genetikailag csúcsragadozónak lett tervezve.
- Hmphf - horkan fel cseppet sem nőiesen a válaszra, hát akkor így legyen rendes az ember. Ha róla lenne szó, ő biztosan inkább választana egy bűbájt, mint egy fél pár papucsot... Bár ágáll a férfi invitálása ellen, nem tudja nem magára venni a babonás felhangot. Az élvezetről és kettősségről szóló diskurzus igazán merész dolognak tetszik hirtelen, nem is olyan csoda hát, hogy Domca inkább úgy tesz, mint aki meg sem hallotta a kérdést. "Hol a csapda?" szűkül össze a szeme a felajánlkozásra, amire valljuk be, nem számított. A meghívatás egy érvnek született azért, hogy Mihail elálljon a tervtől (lehetőleg fél pár papuccsal a kezében, amit Domca elcsaklizhat tőle), és most megrezzenve fogadja, hogy számításai nem jöttek be. Az a bizonyos korábbi kapcsolat, amiről nem beszélünk... nos, maradjunk annyiban, hogy ha felmerült a meghívatás lehetősége, nem volt randi. A levegőt nyammogja, mintha ez segítené abban, hogy a szavakat megtalálja, de csak nem akarnak gyünni, azt pedig azért mégsem olvasná a másik fejére, hogy nem megyek el veled, mert véla vagy, nem bízok magamban, és nem akarom feladni a kontrollt. Így hát... talán már lassan mindenki számára következik, de megacélozza magát a lány, eltökélt, hogy nem hagyja magát, és egy kávéból nem lehet baj, s bólint. - Drágát fogok kérni - hangzik el a figyelmeztetés, s valahol a mondat vége fele tekintete visszasiklik a másik szemeire. Csak egy gyors csekkolás, hogy meglássa, ha a másik idegessé válna ettől. Akkor kérdés nélkül fordulna meg és állna vissza a buszmegállóba.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=834880#post834880][b]Mihail Vladiszlav Sztravinszkij - 2021.07.26. 22:28[/b][/url]

Őszinte leszek mindenkivel, ami egyáltalán nem meglepő. Nem különösebben érdekel, hogy Domka miért utál, vagy miért sem, miért ilyen ellenséges és elutasító, mert élvezem. Plusz, nyilvánvalóan van elképzelésem arról, hogy miért áll így hozzám, de meg kell mondjam, hogy nem tudom érte hibáztatni. Fordított esetben valószínűleg én sem lennék éppen elviselhetőbb, ha egy véla állna velem szemben mosolyogva. Mindennek ellenére, szórakoztató, ahogy latolgatja magában a lehetőségeit. Én pedig, miután kifejtettem, hogy lényegében fogalmam sincs mi baja van, türelmesen várom meg, amíg a felhorkanás után, igazából dűlőre jut saját magával. Egyértelmű, hogy nem fogok könyörögni azért, hogy meghívhassam egy kávéra. Laza mozdulattal döntöm hátamat a falnak, kezem ismét zsebembe csúszik, amíg Domka latolgatja a lehetőségeit magában. Legalábbis gondolom, hogy azokat. Halkan nevetek fel.
- Talán ki fogom tudni fizetni - egyenesedem fel, így lépek is el a faltól, ahogy ismét felé fordulok. Tekintete csak átsiklik arcomon, amire mosolyogva csóválom meg fejemet, hogy a folyosó felé forduljak féloldalasan ismét. Domkára esnek kékjeim várakozóan, de nem sürgetően. - Csak utánad - nyújtom ki előre kezemet, hogy fáradjon előre, én meg ismét kullogok mögötte, ha ez ekkora örömet szerez neki, mint ahogy testbeszédéből kiolvastam, mikor idefele is előttem sétált. Remélhetőleg hajlandó elindulni, így követem, majd ahogy végre kiérünk a folyosóról, indulok el lassú léptekkel a Starbucks felé, amit már befelé jövet kinéztem magamnak. A pulttól pár méterre állok meg, ha minden jól megy, akkor a mellettem állóra pillantok le. Aki terveim szerint Domka, és ha beletrafálok, csak elmosolyodom, amennyiben rám néz, egyebekben csendben szuggerálom a kínálatot, hátha jön az isteni szikra, hogy mégis melyik lenne a legmegfelelőbb. Mindenképpen jeges kell, de ez a töménytelen karamella, amit beletennének, egyáltalán nem szimpatikus. Ki gondolta volna, hogy egy kávé választás is lehet hatalmas dilemma. Márpedig most az. Bal lábamra helyezem a testsúlyomat, ignorálom a rám szegeződő tekinteteket, csak és kizárólag a kínálatot fürkészem, vagy Domkát, ha éppenséggel lenne mondanivalója.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=836243#post836243][b]Somogyi Agáta Dominika - 2021.08.27. 21:12[/b][/url]

Bp; tűző nap; minimum 40 fok; csúcsforgalom
Nem azt a reakciót kapja, amire számított, bár valahol pedig éppen azt, amit remélt. Halvány mosoly ül ki az arcára, de mire a szem felfoghatná, hogy a megkönnyebbülés jeleként, vagy a kezdődő boldogságot jelezné, már el is tűnik a mindig professzionális stílus árnyékában. Karjait felemeli, univerzális beleegyező mozdulattal engedve végül a meghívásnak, és sarkán megpördülve kiforog a félreeső zugból. - Hát akkor - néz hátra a válla felett, de még mielőtt hozzátehetné a köszönömöt, visszafogja magát. Ne igyunk előre a medve bőrére. Megindul, de immár nem olyan tempóban, mint akit póréhagymás tic taccal dobálva kergetnek, inkább igazodva a plázában hömpölygő zsivajgó tömeg ritmusához. Némán rezzen egy irányba Mihaillal, amikor amaz a Starbucks felé indul, hiszen bár Domca nem vette észre előre, most, hogy már tudta, mit keres, azért nem volt nehéz megtalálnia. Nem keresi szemével a másikat, nem csekkolja le, hogy követi-e, nem forog utána, sőt, még el is válnak egymás mellől pár lépésre, ahogy a lány inkább félreáll, hogy ne ütközzön bele egy hátrafelé beszélve sétáló nőbe.
De a pultnál mégis összetalálkoznak újra. Elégedett a dolgok ilyetén alakulásával? Nem tudja, és inkább nem is keresi rá a választ, a kapott mosoly viszont épp elég felkészületlenül éri ahhoz, hogy a férfi alapkisugárzása meglágyítsa tekintetét. Nyilván nem hat rá úgy, mintha Mihail szándékosan befolyásolni próbálná, de aki állt már szemben vélával, az pontosan tudja, hogy egy normálisnak szánt mosolynak is lehet döbbenetes ereje. Kényszerítve magát a kapkodás mellőzésére, visszafordul a kihelyezéshez, és inkább gyorsan végigveszi magában a lehetséges ízkombinációkat.
- Szia, egy Cap’n Crunch Frappuccinot szeretnék kérni - szólal meg végül, amint egy barista feléjük fordul, majd a pultra könyölve néz fel a másikra, s hagyja rá ezúttal a rendelés további részletét.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=837820#post837820][b]Mihail Vladiszlav Sztravinszkij - 2021.10.07. 17:11[/b][/url]

Minden ember életébe kell egy olyan személy, aki alaptalanul utálja. Az én életemben - meglepő -, de sokkal több ilyen jelölt van, mint az valószínűleg normális lenne. Nem tagadom, a legtöbbtől elfogadom, hogy utál, talán még rá is segítettem, hogy megtegye, de Domka nem tartozik ezen emberek közé. Mármint félreértés ne essék, felőlem utáljon, csak akkor mondja el, hogy miért. A nem tudom is lehetne egy válasz, az alapvető mágiám miatt, de egyelőre még ennyit sem kaptam a lánytól, és már igencsak bassza a csőröm az oktalan utálat, ami felém árad. Legalább legyen oka.
Hasonló gondolatokkal csúszok a pulthoz, ahol van akkora mázlink, hogy ismét egymás mellé kerülünk. Minden hátsó szándék nélkül mosolyodom el társaságomra, megszeppenve tapasztalom a kapott reakciót, de nem vagyok akkora tuskó, hogy tovább is vigyem. Legalább tudjuk, hogy elég ennyi, hogy hatással legyek rá, és nem. Eszem ágában sincs ezzel visszaélni. Elszakítom róla kékjeimet, ismét a kínálatot fürkészem, majd Domka után lépek még egyet közelebb, hogy a srácnak intézzem szavaimat.
- Egy jegeskávét. Sima jegeskávé, minden flanc és hab nélkül. Kösz - arcom mosolytalan, kifizetem a két kávét, majd pillantok Domkára, amíg a srác ellép, hogy el is készítse őket. Hátat fordítok a pultnak, derekamat döntöm neki, lesandítok a lányra. - Annyira csak nem esett nehezedre rendelni magadnak egy kávét a társaságomban - rebben meg szemöldököm, ajkam széle rezzen meg, ahogy visszafojtom a mosolyt. Laza öklömet emelem szám elé, ahogy megköszörülöm torkomat, majd elnézek róla, és a mellettünk elsuhanó tömeget figyelem. Többen is erre pillantanak, akiket még mindig könnyedén hagyok figyelmen kívül, ahogy eddig is tettem. Hogy lehetséges az, hogy valóban én érzem úgy, hogy Domka tesz nekem szívességet, amiért meghívhattam? Mosolyom szélesedik a gondolatra, elismerés csillan tekintetemben, de nem fordulok felé, nehogy véletlen meglássa és ezt kelljen hallgatnom az elkövetkezendő nem tudom hány órában. Bár tény és való, hogy elismerésre méltó, amiért ennyire tudja tartani magát mellettem. Azt is megmerem kockáztatni, hogy használhatom az imponáló szót ide. Mert valójában tényleg azt teszi. Imponál, hogy nem olvad a karjaimba és igenis elküldd a picsába. Nem kellene kihasználnom az alkalmat, igaz? Nemrég ígértem meg, hogy nem fogok visszaélni a helyzettel, ehhez kellene tartanom magam. Még akkor is, ha szórakoztató lenne.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=840182#post840182][b]Somogyi Agáta Dominika - 2021.12.13. 20:35[/b][/url]

Óhohó, Mihail barátom, nem, nagyon nem kellene imponálónak találnod a helyzetet. Ha csak megsejtené a lányom, hogy mik járnak abban az okos kis buksidban, olyan patáliát nézhetnél végig, amit... Nos, amit valószínűleg élveznél, de ez most nem buzdítás akar lenni. Főleg, mert bár el tudnál játszani a lánnyal - nyilván ő sem immunis, csak idegesítő kombóját adja a paranoiának és a makacsságnak. Ami egyet jelent azzal, hogy csak addig nagy a szája, amíg nem kapja telibe a vélamágia, dehát... Az ugye sosem fog bekövetkezni, mert éppen azt próbálod bebizonyítani, hogy jó ember vagy, annak ellenére, amit Domca éppen gondol rólad. Nem igaz?
- Csak jó hangulatomban találtál meg - öhm, elnézést, nem? Mármint elég csak visszatekerni potom tíz perccel ezelőttre, ez lenne a jó hangulat? Domca, ez elég gyenge kifogás volt lányom.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=840209#post840209][b]Mihail Vladiszlav Sztravinszkij - 2021.12.14. 20:34[/b][/url]

Nagyon álszent dolog lenne tőlem, ha azt mondanám, hogy egyébként teljesen megértem és képes vagyok elfogadni azt, ha valaki negatívan áll hozzám? Igen, valószínűleg az lenne, hiszen kérlek. Nézz rám, pislogj egyet, majd nézz rám megint, találd szemben magad a mosolyommal, amiben még nincs is semmi különleges, és így is a lábaim előtt hevernél. Lehetetlen elfogadnom, hogy valaki alaptalanul ennyire passzív velem, mikor valóban nem tettem semmi olyat, ami felróható lenne. Egyelőre. De az én türelmem is véges, amin Domka úgy táncol, mintha csak tudná, hogy bármelyik pillanatban elveszthetem azt az önuralmat, amire egyébként annyira büszke vagyok.
Halkan nevetek fel a válaszon. Vállam felett nézek hátra, lendületesen fordulva veszem el a két poharat a pultról. Somogyiét kedves mosollyal ajkaimon nyújtom felé, majd amint elvette veszem a szívószálat ajkaim közé, hogy komótos léptekkel induljak meg valamelyik üzlet felé. Egyértelmű, hogy egyikben sem fogok vásárolni, de valamivel el kell ütni az időt, amíg a rohadt pótlót ide eszi a rohadt élet. Érdekes módon, ha mindketten - inkább Domka - megerőltetjük magunkat, képesek vagyunk egymás mellett létezni. Sőt, egy kis túlzással még egészen normálisan eltölteni pár órát egymás társaságában. Igen, a csípős megjegyzések ott voltak mindkettőnk részéről, de ezek nélkül nem is mi lennénk. Bátran merem kijelenteni, hogy egész kellemes társaság volt egy ilyen retek napra Domka, de ezt soha nem leszek hajlandó kimondani. Soha.