36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumBagolykőtől távolMagyarországi helyszínek

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Bánki Zorka
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 143
Összes hsz: 734
Írta: 2021. november 19. 11:27 | Link

Jason
Május eleje


Tervei között nem szerepelt, hogy tényleg egy hétig eltűnik. Hagyott ugyan mindig egy-egy üzenetet, de az nyilvánvalóan nem ugyanaz, mintha leültek volna egymással szembe és a bárgyú vigyorgáson túl kommunikálni is képes lett volna. Merthogy szerencsétlen Payne ennyit kapott belőle. Intés, mosoly és már rohant is tova, mert mindennek éppen most kellett felborulni. Ezért is örül annak kifejezetten, hogy Barnabás bevállalta Karolát, a grizzly pedig ellenvetést nem tűrően húzta ki őt a hétköznapi rohanásból, hogy Bogolyfalvától egy kicsinykét távolabb kerüljenek.
Ami Zorkát illeti, talán meglepő, de ránézésre túlságosan nyugodt. Képes mindent túl aggodalmaskodni, gondolni, de mivel erre esélye sem volt a héten, ezért szemeiben nem csillog félelem, izgalom és még tenyere sem izzad. Egész lényében azt érzi, hogy jó helyen van és ebből csupán a vele szemben helyet foglaló tekintete képes most egy pillanatra kizökkenteni.
– Köszönöm, ez tényleg jó ötlet volt és kellett is – talán nem a legszokványosabb hely az ő esetüket nézve. Eddig nem foglalkozott ezzel, de nyilvánvalóan most biztosan nem tud majd elrohanni a dolgok elől. Zorka esténként lefekvés előtt néha eltöprengett azon, hogy most akkor mi is lenne a legmegfelelőbb viselkedés a másik jelenlétében, de aztán sosem jutott semminek a végére, mert olyan fáradt volt, hogy a következő pillanatban már reggel volt és nyáltenger. – Szeretném szóban is kinyilvánítani, hogy nem akartalak elkerülni a héten..   – bújik meg az étlap mögött halványan mosolyogva. Mikor azt mondta, hogy nem tudja megígérni, hogy ott lesz másnap, avagy harmadnap, nem gondolta komolyan, aztán az élet mégis így hozta. - De, legalább nem hónapokra tűntem el megint, ez jó pont, nem? - elő is veszi legbájosabb mosolyát, hátha az némiképpen segít rajta. Bár egyáltalán nem érzi azt, hogy Jason neheztelne bármiért is. Tulajdonképpen nem tudna olyan helyzetet felemlegetni, mikor a férfin haragot látott volna. Ez pedig megnyugvás a nő számára.
Hozzászólásai ebben a témában
Jason Henry Payne
INAKTÍV


grizzlyme
offline
RPG hsz: 129
Összes hsz: 232
Írta: 2021. november 30. 17:27 | Link



Ha apám nem is, a legtöbb hasonszőrű azért egyetért velem valamiben: oda érdemes visszamenni, ahol a vaskos deszkán illatozó kézműves hamburger pirított szezámmagos tetejébe bárdot kell állítani, hogy a toronymagasan egymásra pakolt, zsíros szafttól csöpögő húsok szét ne csússzanak, és ahol olyan zene szól, amitől az embernek a nulladik percben hangulata támad aztán hajnalig a belvárosban tivornyázni. Teli bendővel átmenni a közeli shisha bárba, és mámoros hangulatban folytatni a végeláthatatlan mókuskerék állandó hajtásából való hirtelen-lekapcsolást, nem is, nem-nem, tévedés. Hmmm, hadd javítsam magam és fogalmazzak világosabban. Átmenni a közeli shisha bárba és némi segítséggel - csakhogy kizökkenjünk a nehéz hétköznapokból - rátalálhassunk az élet messzemenőkig legvalódibb síkjára. Evva’, felemelő érzés az élet kellemesebbik oldalán időzni, elkerülve az olykor rémes erővel vállunkra telepedő masszív drámát, és csak töltődni a létezéstől. Ez itt a kulcsszó. A létezés. A jelen és az átélés.
- Shuuut - huncut szemekkel pillantok át az étlap mögött bujkáló Sunshine-ra, miközben ajkaim szemtelenül széles mosolyra húzódnak. - Hát mi ez a zene, Bánáná Száni?! F#ckers! A végén még kiderül, hogy nem egydalos banda búg a rádióban, és koncertre kell vigyelek... ayayay.
Alsó ajkamat megjátszott szemérmességgel, amolyan namindegy stílusban harapom be, még gondterhelten sóhajtok is mellé egyet, és míg az asztalon kinyitva várakozó étlap felé fordulok, magamban kuncogni kezdek. Bárcsak.
- Mintha valaha is a mikor embere lettem volna... - jegyzem meg somolyogva, az államat meg sem emelve, mikor a sorok közül épp csak kipillantva, alulról nézek fel rá. - Engem a ki érdekel. A személy mozgat. Nem hiszed, de boldoggá tesz, hogy a közelemben maradtál - még akkor is, mikor egyébként nem akartál velem lenni. Nem mentél el - vállaimat a magam egyszerűségében vonom meg, és némi csend után, a szemöldökeimet összevonva folytatom. - Monnyuk azt azért jobb ha még most tisztázzuk: ezen a helyen előtted nem sok nővel voltam.
Világi hamburger az én társaságomban? Az ilyesmi csak a legfontosabbaknak és legkülönlegesebbeknek adatik meg. Mint amilyen Tücsök is. Meg egy másik nő a múltamból. Észre sem veszem, hogy ajkaim egyszeriben kiszélesednek, s a pillantásom a másikon felejtődik. Félrebillenő fejjel nézem a papírtakarta arcot meg a szőke tincseket, és tehetetlen villan belém az érzés, a szorongató, letaglózó tudat, hogy ezt most nem ronthatom el.
Utoljára módosította:Jason Henry Payne, 2021. december 1. 07:04
Hozzászólásai ebben a témában

#chillbaby #navinés-plüsssárkány
...ha még nem hallottad elégszer
Bánki Zorka
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 143
Összes hsz: 734
Írta: 2021. december 2. 12:26 | Link

Jason
Május eleje


Zorkának gyakran mondták már, hogy nem igazán értik, hogy miről beszél. A nő képes a lehető legösszefüggéstelenebb dolgokat egy mondatba csődíteni, s utána úgy nézni bárkire, mintha értenie kellene azt, hogy a szőkeség hova szeretne kilyukadni. Nem sok magához hasonló alakkal hozta eddig össze a sors, de most valahogy teljesen átérzi azon emberek zavarodottságát, akikkel valaha beszélt. Ugyanis. Fogalma sincs arról, hogy Jason mégis honnan szedi mindazt, amiről éppen beszél.
–Ühm – mozgatja meg nóziját kissé zavartan, s hol jobbra, hol balra pillog, mielőtt újfent szólalna. – Számomra is meglepő, hogy ezt mondom, de fogalmam sincs, hogy miképpen tetted össze ezt a mondatot – mármint nyilván tudja, hogy szavakból, meg betűkből, s Merlinre még a hanglejtésre is odafigyelt, de nem érti. – Mikor nem akartam veled lenni? – rázza meg értetlenkedve végül a fejét, mert valahogy ez az egész olyan felhő számára, melyből csak és kizárólag a másik segítségével fog tudni kikerülni. Mert, ha Jason azt gondolja, hogy az elmúlt héten azért nem találkoztak, mert ő kerülte és nem kívánta a társaságát, akkor..akkor bizony nagyobbat nem is tévedhetne. De nem akar feleslegesen magyarázkodni, elvégre egyikük sem tartozik ilyesmivel a másiknak.. Egyelőre.
Lassan kúszik fel jobb szemöldöke, miközben testével előrébb dől, hogy bal könyökét az asztalra tegye és fejét megtámassza kézfejével. Nézi a férfit, miközben azon gondolkozik, hogy ennek most tényleg örülnie kellene-e vagy inkább háborodjon fel azon, hogy egyáltalán előmert ilyesmivel hozakodni, s mi az, hogy mást is hozott már de.. Jason szerencséjére Ő nem az a nő, aki mindenben fogást keresne, így ajkai lassan mosollyá formálódnak, éppen úgy, ahogy a vele szemben ülőé.
– Kifejezetten üdítő hallani, hogy nem holmi tucat randizó helyre vittél, ahol minden második mátkáddal megfordultál – és ezt képes nem szemrehányóan, hanem szinte gurgulázó nevetéssel kiejteni az ajkai között. Ő egyébként beérte volna azzal is, ha Bogolyfalván leülnek egy padon és szendvicset majszolnak. Mert most nem az számít, hogy mit és hol, hanem, hogy kivel.
Hozzászólásai ebben a témában
Jason Henry Payne
INAKTÍV


grizzlyme
offline
RPG hsz: 129
Összes hsz: 232
Írta: 2021. december 2. 16:01 | Link



Derűs vonásaim fölött, fürkésző tekintettel figyelem az asztal túloldalán üldögélő szöszmőt, és noha már az arcán is látom, hogy nem egészen érti, miről is beszélek, mikor érzései szavakban is visszaköszönnek, jóízű kuncogással dőlök hátra. A széktámla finom természetességgel reccsen meg a súlyom alatt - nem mintha zavarna, az évek alatt megszerettem ezt a hangot. Napsütéses pillantásom Zorkáéban pihen, szám körül elmélyülnek a nevetőráncok; egyszerűen jó érzés rá néznem.
- A héten? - szívom be alsóajkam, ahogy felfelé görbülő szájszéllel megszólalok. Inkább kérdés ez, mintsem kijelentés, amit jól tükröz a hangom is, melyet fele-fele arányban színez meg valamiféle kusza bizonytalanságérzet és markáns bizonyosság-tudat. Egyértelműnek vettem, hogy falubéli összefutásaink alkalmával azért nem jutottunk soha tovább az utca kétfeléről érkező mosolygós intéseken, mert nem volt biztos a dolgában. Azt gondoltam, megbánta. Mondjuk, jobban belegondolva, egyszersem láttam megbánást a szemében. Természetes volt és boldog, olyan, mint mindig, amikor együtt vagyunk. Szemöldökeim ráncba rendeződve csúsznak össze, és míg visszakönyökölök az asztalra, ajkaim között halk, de annál jelentőségteljesebb hümmentés szökik közénk. Vállaimon finoman mozdítok, tekintetemben új, értő nézőpont villan. Szóval minden rendben.
- Asszem most inkább fényeznem kéne magam, és elhitetni veled, hogy világi csődör hírében állok, de mivel ismersz, mint a tenyered... - megjátszott sajnálattal csettintek egyet a nyelvemmel, majd mosolyogva a közeledő pincérre nézek. Az igazság az, hogy Tücsök randitippjei között egyértelmű tiltólistás besorolást kapott a saját értékünk kisebbítése, legyen az bármily csekélyke is, és hiába villog lelkiszemeim előtt a vörös lámpa, lássuk be, mindannyian tudjuk, hogy teljesen feleslegesen fárad.  - Ha lenne ilyen helyem, arról nagy valószínűséggel tudnál - dörmögöm, és az asztalunk mellé érő srác felé fordulok. - A szokásosat szeretném, a hölgy meg mindjárt kitalálja.
Hozzászólásai ebben a témában

#chillbaby #navinés-plüsssárkány
...ha még nem hallottad elégszer
Bánki Zorka
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 143
Összes hsz: 734
Írta: 2021. december 3. 10:01 | Link

Jason
Május eleje


Beszív és kifúj, beszív és kifúj, közben pedig számol tízig, húszig, harmincig. Pilláit sűrűn rebegtetve néz a másikra, s visszafojtja a pörgő, érthetetlen szóáradatot, mely kikívánkozik belőle. Mi az, hogy nem akart vele lenni? Hát nem volt elég a baglyas, amit küldött, még az ablakán is ismét be kellett volna másznia? Félrepillant, aztán vissza, félre és ismét vissza, miközben vesz egy mélyebb levegőt, mielőtt szólásra nyitná ajkait.
– Hát te se igyekeztél nálam jobban –jegyzi meg végül röviden tömören, mintha csak megsértődne az egész feltételezésen. Ő igenis szeretett volna időt szánni arra, hogy kicsit maguk legyenek, de arról nem tehet, hogy a napok besűrűsödtek. Magyarázkodni nem kezd el, már megtörtént írásban és szóban is, ennél többet pedig aligha tehet. Ha Payne uraságnak ez nem elég, hát az arcába nyomja majd a hamburgert, hogy attól talán elfogadja a dolgot.
Nem szól közbe, mert nem akarja a másikkal tudatni, hogy valószínűleg bármit elhinne neki, amit mond. Jason azon kevesek egyike, akit úgy érzi tényleg ismer, s ez fordítva is igaz. Nyilván lehetnek olyan dolgaik, melyeket nem osztottak meg a másikkal, mert minden egészséges baráti és bármilyen kapcsolatnak vannak ilyen utcái, ugyanakkor biztos benne, hogy ez a csupaszívmaci talán az egyetlen olyan ismerőse, akinek szavai mögött mindig van igazság. Így hát ráncai lassan simulnak, kissé morcos ábrázatát pedig aprócska gödrök váltják, ahogy ajkai mosolyra húzódnak a szavaktól.
– Nagy valószínűséggel meg is lennék sértődve amiatt, hogy engem még nem vittél el oda – tesz pontot ennek a témának a végére, majd az étlapot jobban végig mustrálva, mikor a pincér odaér hozzájuk, már rendelni is tud. – Sajtos, baconos, dupla hússal, csónak burgonyával és pirított hagymával – olyan természetességgel kéri ezt, mintha mindennapos vendég lenne a helyen. Zorka nem fog azért salátát kérni, mert Jasonnel van itt. A férfi látta már a legrosszabb pillanataiban is, hát miért éppen most hazudtolná meg magát, mikor már úgyis teljesen mindegy?
- Mellesleg, jössz még egy Disneylandes kiruccanással - szó volt már róla, de el nem jutottak. - Karolának még nem említettem, így eldöntheted, hogy őt is bevállalod-e tényleg.. - teljes mértékben a másikra bízza ezt. Neki megfelel, ha ketten vannak, de biztos abban, hogy a férfi nem hagyná itthon a lányt, hiszen elég jól kijönnek, illetve az eredeti felvetésnél is arról volt szó, hogy a kisebbik szőkére férne rá igazán egy ilyen kirándulás.
Utoljára módosította:Bánki Zorka, 2021. december 3. 10:02
Hozzászólásai ebben a témában
Jason Henry Payne
INAKTÍV


grizzlyme
offline
RPG hsz: 129
Összes hsz: 232
Írta: 2021. december 22. 09:40 | Link



Oké, ez most fájt. Shit. Fogamat erősen megszívva egyenesedek ki, és a fejemet vakarászva csupán alulról pillantok fel Sunshine-ra. Vonásaimban, minden apró ráncomban bűnbánás bújik meg, hiszen igaza van, és a felismeréstől hirtelen elszégyellem magam. Mit mondjak? Ez, a semmittevés meg a pamutszalvéta a gallérban és villa a kézben típusú várakozás, hogy a sültgalamb a számba repüljön is csak azt bizonyítja, mennyire kijöttem a gyakorlatból. Nem mintha régebben jobban kezeltem volna a nőket - onnantól persze, hogy a kapcsolatunk kilépni látszott a biztonságot jelentő pihe-puha friendzone-ból. Addig minden simán ment. Barátfélének, aki kajálni visz meg gyűrött, de még pont jó zsepit keres a hátsózsebében, ha sírsz a tahó pasid miatt, tehát jó vagyok. De hogy ezután mi következik? Fogalmam sincs. Soha nem éltem még át, milyen valaki mellett ébredni ma, holnap és még azután is.
- Bocs, hogy nem kerestelek - szólalok meg visszafojtott hangon, és fejemet kissé balra döntve Zorka tekintetét keresem. Ahogy ő, úgy én is oldódni látszom, arcomat újra megszínezi a derű, szemeimben életkedv csillan, majd már vigyorra húzódó ajkakkal megjegyzem: - A sárkányokkal könnyebb. Terepen egyértelmű szabályok alapján játszunk, tisztán. A nők viszont...
...azt szeretik, ha keresik őket. Ekkora blődséget! A széktámlának dőlve, idilli békémből figyelem a szemközt ücsörgő, mostanra ismét elmélyült mosolygödröcskéi fölül rám pillogó szöszkét, majd mikor mellénk ér a pincér, és kikérem a szokásosat, mellkasom előtt összefűzött karokkal kezdem hallgatni, mit fog enni. Érdeklődő tekintetem tételről tételre nyílik nagyobbra, és vele együtt ajkaim is kiszélesednek. Őt nézvén eltölt a büszkeség, és legszívesebben világgá - de legalábbis az étterembe - kürtölném, hogy ez itt az én csajom. A legdögösebb tyúk e föld kerekén. Oh, yeah. What a lucky man I am!
- I - mád - lak - suttogom jól artikuláltan, miközben előrébb dőlök, és széles vigyorral folytatom. - Mmmm, június második hétvégéjén szabad vagyok, szóval ha épp egyikőtöknek se lesz életbevágó teendője... fehér paripán utolsó pillanatban beeső szőke herceg vagy egy jó pizzaparty... azelőtt viszont eljöhetnél velem a nagyihoz. Monnyuk jövő szombaton. Kirakózni.
Zorka valószínűleg nem tudja, milyen fontosak nekem ezek a szombatok, ahogy azt sem, mit is jelent nekem pontosan a nagymamám. Érdekes, ha jobban belegondolok,  épp csak a szívem közepén lakó érzésekről nem beszélek soha. Most sem tűnik úgy, hogy különösebb jelentősége van a meghívásnak, még a pillantásom is elkalandozik közben. Egyszerű szombat, csak pont ráérek, miért is ne tölthetnénk együtt? Közben beugrunk a nagyihoz, aztán miénk a nap. Figyelmem futólag a pult körül nevetgélő srácokra terelődik, a hangomból sem hallatszik ki semmi szokatlan. Pedig... pedig.
Hozzászólásai ebben a témában

#chillbaby #navinés-plüsssárkány
...ha még nem hallottad elégszer
Bánki Zorka
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 143
Összes hsz: 734
Írta: 2021. december 23. 13:26 | Link

Jason
Május eleje


– Jason – néz komolyan a másik szemeibe. – Ha bármelyikünk is neheztelne a másikra az elmúlt hét miatt, akkor most nem ülnénk itt – mosolyodik el szelíden. – Hosszú és nehéz hét volt, de ez nem jelenti azt, hogy ne akartam volna mindennap végén legalább egy ölelést tőled –már azzal is beérte volna bőven, most viszont nem így jött ki a lépés, hát majd legközelebb. Véleménye szerint nem ezen fog múlni a további, ha lesz valami.
– Mert aztán ti férfiak könnyebb esetek vagytok, nem? – neveti el magát halkan, figyelve arra, hogy ne zavarjon meg senkit. Ő még a saját bátyját is nehezen kezeli. Barátokkal el van, elszórakozik, elnevetgél, de az még sosem esett meg vele, hogy akinek már talán túlságosan is sok mindent elmondott a nyamvadt életéről, azzal kerüljön ilyen helyzetbe, mint most a vele szemben ülővel. Ez most más. Határozottan túlságosan sokat veszíthet, ha rossz helyre lép. Ő pedig ezt nem szeretné.
A rendelés leadása gördülékenyen megy, s hálát ad mindennek, hogy Jason nem közben veti oda a szót, amitől most elfelejt levegőt venni, nyelni és még azt is érzi, hogy tetőtől talpig elvörösödik. Hirtelen megszólalni sem tud, ezért csak félrepillant, majd újfent a másikra, aki előtt még egy steaket is képes lenne bevágni, ha arról van szó. S egyáltalán nem szégyellné a választást.
– Hmm, nem tudom.. Majd megkérdezem a képzeletbeli szőke herceget, hogy az napra elenged-e és nem randizna-e a képzeletbeli feleségével – ami az egészben vicces, hogy Zorka tényleg képes lefolytatni egy ilyen beszélgetést, anélkül, hogy innia kellene hozzá.
– Nagyidhoz? – rebegteti meg kissé zavartan a pilláit. Nem mintha, nem ismerné a Payne család jelentős hányadát már, de azért az idősebb generációval még nem sokszor volt alkalma összefutni. Sőt, talán soha. Ezért is néz annyira balgán és megilletődve néhány pillanat erejéig. –El tudsz engem képzelni kirakózni? –neveti el végül magát, ezzel lendülvén át azon, hogy látszólag nem nagydolog ez, hiszen Jason sem verejtékező homlokkal vezette fel az ötletet. – Szereti a sütit? Vihetnénk neki valami finomat – gondolkozik máris előre, ha már úgy tanították, hogy vendégségbe illik valamit vinni. – Vagy inkább a csokoládét szereti? – azt inkább nem kérdezi, hogy italt? Mert még a végén Payne őrültnek nézi, bár aztán ki tudja, lehet, hogy a nagyi nem vet meg egy jóféle bort, pezsgőt vagy valami ütősebbet. De azt be kell látnia szőkeségnek, hogy erős bemutatkozás lenne valami lőrével beállítani. – Úúú nem is – csap egy picikét az asztalra, mintha a világ legjobb ötlete támadta volna meg aprócska agysejtjeit. – Festhetnék neki valamit, mármint..  Izé.. – ugyan miért kellene a nagyinak egy Bánki Zorka féle festmény? Hova is gondol? – Mennyi idős is és szereti egyáltalán, ha kap valamit? –ez sem utolsó. Vannak olyanok, akik csak nyűgként élik meg azt, ha ajándékot visznek neki. Ő speciel rühelli a kis mütyüröket, amelyeket porfogónak lehet csak nevezni, aztán mégis mindig kap valakitől valami ilyesmit.
Aztán még mielőtt tovább pöröghetne ezen, szerencséjükre megérkezik az étel, amit kértek, s ez jelzi Zorkának, hogy most vegyen vissza egy kicsit. Ő pedig így is tesz. Meghúzza magát, mintha csak elszállna belőle valami szer hatása. Pedig ez még semmi.. Zorka magához képest tök nyugodt, s csoda, hogy még nem fordult le az asztal alá azok után, hogy Jason szépen artikuláltan azt hangoztatta, hogy imádja..
Utoljára módosította:Bánki Zorka, 2021. december 23. 13:40
Hozzászólásai ebben a témában
Jason Henry Payne
INAKTÍV


grizzlyme
offline
RPG hsz: 129
Összes hsz: 232
ez egy nagyon boldog, karácsonyi üzenet
Írta: 2021. december 27. 11:03
| Link

sunshine
grizzlyme | egy dal neked


- Ühhüm, Westminsterbe - mondom halvány mosolyom fölött pillantva át az asztal túloldalára, és látva a szőke zavarát bennem is elindul valami. Valami idegen, előzmény nélküli érzés, amire hirtelen nem is találok magyarázatot, csak azt tudom róla, hogy futótűzként terjed a testemben. Mintha vizsgadrukkom volna, görcsöt szül a gyomromban a gondolat, hogy hazaviszem ezt a lányt, pedig nem kérdés, hogy odáig lesz érte a nagyi, és a találkozás utáni első közös szombatunkon ragyogó szemekkel áradozik majd nekem róla. Kisfiam, hát én olyan nagyon boldog vagyok! Végre! És az egészben a legjobb, hogy Zorkának még csak másnak sem kell mutatnia magát ahhoz, hogy elnyerje az öreglány szívét. - Majd a versenyszellem meghozza a kedved hozzá - kiszélesedő ajkakkal fordulok felé, és míg beszélek, eszembe jut, mennyit játszottunk vele gyerekkorunkban. Apa elhúzódó időhiánya miatt sakkozni is ő tanított bennünket, pedig állította, hogy az a férfiak és így a családfő reszortja. Nagyon szerettem. Nem számított, hogy az előző pillanatban még a zongora mellett ült Arianával, a következőben már nyúlt is a seprűért, kérnem sem kellett. Egyetlen olyan alkalomra sem emlékszem, mikor kifogást keresett volna, ő mindig, minden szentségtörésben partner volt, sőt, olykor megesett az is, hogy a felbujtó szerepében tetszelgett. - Előre szólok, nem árt ha figyelsz, mert a nagyi kemény ellenfél. Az összes mágusjátékot prímán ismeri, de szó nélkül elnyeri rólad a bugyit kártyában is. Persze csal rendesen, és még büszke is rá.
A gondolatot nevetősen fejezem be, merthát tagadhatatlan, hogy nagy franc az öreglány, mégis olyan ártatlanul adja elő, hogy képtelenség rá haragudni emiatt. Nekem már attól mosolyog a szívem, ha rágondolok, milyen nagyon szeret játszani. Akár egy kisgyerek.
Míg az ebédünk megérkezik, és az asztalunk egyik pillanatról a másikra illatozni kezd, én derűs kuncogással hallgatom Sunshine-t meg az ötleteit.
- Konyak, Zorcsi. A megfejtés a konyak - mondom ki a mágikus szót, majd a késemmel élesen nyakon szúrom az előttem tornyosuló burgert. Egy forró falattal a számban, aranyvérűhöz kicsit sem illő csámcsogással folytatom. - Amúgy... csak ha már így szóbahoztad, egy rólam készült faltól-falig portrénak biztos nagyon örülne a mammer. Úgy emlékszem, idén töltötte a hetvenhatot - elgondolkodva húzom össze a szemöldököm. - vagy ötöt. Négyet? Hm. Mindenesetre frappáns ajándék lenne, amit cipelhetne magával a kizárólag klasszikusokkal foglalkozó könyvklubba.
Én legalábbis bírnám, és ez az érzés az arcomra is kiül.
Hozzászólásai ebben a témában

#chillbaby #navinés-plüsssárkány
...ha még nem hallottad elégszer
Bánki Zorka
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 143
Összes hsz: 734
Írta: 2021. december 27. 15:02 | Link

Jason
Május eleje


– Szóval nálatok nem a perverz nagybácsitól kell tartani egy-egy családi összejövetel során, hanem a rafkós mamitól? – neveti el magát halkan, ami nem is biztos, hogy Jason mondanivalójának szól, hanem inkább annak, ahogy elképzeli, hogy a néni mindenkit elver mindenben és közben kárörvendően közli velük, hogy de bénák vagytok már megint, Merlin áldjon meg titeket. – Most akkor bugyi nélkül menjek a nagymamádhoz, hogy nehogy elnyerje tőlem? – igen, ez egy olyan igazi, meggondolatlan, Bánki Zorka féle kérdés, melynek tartalma csak akkor jut el a szőke agyáig, mikor már késő. El is vörösödik nyomban, összehúzza magát, s tekintetével keres valamit, amit gyorsan maga elé tarhat, hogy mögé bújjon, de hiába. – Mármint, izé.. nyilván nem – és kezeit tartja arca elé, miközben rázza a fejét, s magában jól leszidja magát.
Az étel a legjobbkor jön, mert ez talán kimentheti őt. Zorkának még helyre kell tennie magában, hogy nem feltétlen előnyös mindenbe gondolkodás nélkül belerohanni, bár azért reméli, hogy Jason is tisztában van azzal, hogy ő belőle az ilyen hülyeségek ösztönösen jönnek, elég nehéz lenne kiirtani.
– Konyak? – néz egy kissé még mindig zavartan a másikra. – Nem igazán vagyok jó a konyakokban, segítesz majd választani? – listát fog írni. Első pontban a bugyi, másodikban meg majd a konyak lesz.. Ez a kettő tuti lesz nála a hétvégén.
Nézi, ahogy a másik nem zavartatja magát és ugyanazt a formát mutatja, akit az elmúlt évek során. Ettől pedig olyasfajta boldogság járja át, melyet még soha nem érzett. Eddig sem kételkedett, de a mackót nézve, hallgatva, tudja jól, hogy a legjobb helyen van most.
– Hahh! – emeli fel mutatóujját, mintha Jason Payne a világot megváltó legjobb ötlettel állt volna elő. – Milyen szerencse, hogy a pincémben éppen van egy faltól-falig kép rólad – szélesednek ajkai mosolygásra. –Tudod az előtt áll az évek óta épülő szentély, néhány hajszál, egy-egy hajgumi, póló, stb.. a woodoobabádtól meg egyenesen elájulna a nagyi – bólogat mondanivalójához serényen, mint valami eszelős liba. – Most érted.. valahogy el kellett érnem, hogy ennyi ideig elviselj – ad magyarázatot még mielőtt a kérdést feltenné a másik, hogy ugyan erre meg mi szüksége volt eddig. Az egész kis történet végére arca és mozdulatai nem árulják el, hogy amit most mondott az valóban igaz-e vagy sem. Jason talán sosem fogja megtudni, hogy van-e ennyire őrült a nő.
– Ahh ez tök jó választás volt, már csak ránézek és érzem, hogy az ereim sírva könyörögnek, hogy ne tegyem ezt velük – ő elég proli evés terén, s ezt mi sem bizonyítja jobban, hogy a hamburgert kétfelé választja, ha már dupla húsos, legalább a zsömle aljára és tetejére is jut belőle. Szór egy kis hagymát rá, s míg egyik kezében a hamburger fele pihen, másikkal pár szem krumplit is felszed és úgy áll neki enni.
Hozzászólásai ebben a témában

Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBagolykőtől távolMagyarországi helyszínek