[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=827055#post827055][b]Bánki Zorka - 2021.03.01. 21:43[/b][/url]

Hege
Kinézek

A nagy nap, mikor néhány héttel ezelőtt megtalálta a lehetőség, ódzkodott tőle. Nem érezte magában az erőt ahhoz, hogy olyanok elé tárja a munkáit, akik nem ismerik, akik kendőzetlenül, félelmet nem ismerve fogalmaznak meg kritikát majd felette, hiszen ők nem ismerik, nem kell kedvesnek lenniük vele. Végül a kis kávézó tulaja győzte meg, hiszen hosszú ostrommal illette, talán még meg is fenyegette a nőt, hogy többé nem ad neki kávét, ha nem mond igent.
S, mint tudjuk a napi koffein adag az Szent és sérthetetlen.
A hely nem nagy, egész családias, kirakattal is rendelkezik. Akik nagyra vágynak talán nem elégednek meg ezzel, hiszen nem egy nagy hírű kiállítóteremről van szó. De Zorka.. Ő örül és boldog. Mert hosszú, nehéz és sötét időszak van mögötte, amiből már szeretne kilábalni végre.
Szíve szerint kantáros nadrágban, festékes pólóban, kócos hajjal jelenne meg, mert az tükrözné valódi énjét, ám Kende a hely tulaja, lélekre kötötte, hogy nézzen ki valahogy. Így esett választása az egyetlen tiszta és szépnek nevezhető csoda ruhára, melyet kissé idegesen gyűröget lefelé, miközben nézi a képeket.
- Maga szerint mennyi ideig illik még itt lennie annak, aki festette a képeket? - lép oda a számára idegen férfihoz és egy kedves mosoly telepszik meg arcán. Miért őt választotta? Nem tudná ezt megmagyarázni, de valami azt súgta neki, hogy inkább idesétáljon, mint az idősebb párhoz, akik már ki tudja hányadik szemüveget emelik fel, hogy jobban megvizslassák a félig meztelen nőt ábrázoló képet.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=827989#post827989][b]Bánki Zorka - 2021.03.22. 14:41[/b][/url]

Hege
Kinézek

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=828762#post828762][b]Bánki Zorka - 2021.04.04. 21:13[/b][/url]

Vivien
Budanekeresd

Ő nem az a fajta nő, aki cáfolni tudná azt, miszerint a gyengébb nemhez tartozóknak, túlságosan sok holmijuk van. Ezt a költözés alatt tapasztalta meg igazán. S mindig mikor azt hiszi, hogy most már végleg megvan minden, ráébred arra, hogy valamit csak otthagyott még Budanekeresden. Most éppen két állólámpáért és egy ezeréves ékszeres dobozért érkezik meg az egy szobás lakásba, s végre nem egyedül.
Az előkészítő forgatagában futott bele Vivienbe, akivel szerencsésen találtak normálisnak nevezhető összhangot az elmúlt hetek alatt. Zorka áldja az eget, leginkább azért, mert nem hallgatott első megérzésére, s mikor első napján azt se tudta, hogy egyáltalán jó épületben jár-e, odaslattyogott a nőhöz, hogy útba igazítást kérjen. Azóta már többször ettek sütit, ittak kávét, röhögtek a cikisnek nevezhető helyzeteken. Ezért is nem gondolkozott sokat, mikor a folyosón szembejött vele a nő, kissé hangosabbra véve nagyjából egy ’nekem innom kell, de nem a faluban és te is jössz!’ felkiáltással invitálta magával.
– Ne lepődj meg, nem raboltak ki, csak a legtöbb holmit áttelepítettem – figyelmezteti előre a másikat, majd kinyitja az ajtót, mely mögött valóban egy lecsupaszított lakás rejtőzik. Itt hagyta a már sokat látott kanapét, egy kotyogós kávéfőzőt, egy hűtőt és némi félig lejárt rágcsát. Ezeken kívül a hálóban van egy kihúzható ágy, néhány itthoni, félig festékes ruha és még a konyhában kettő szék, meg egy dohányzóasztal.
- Még jó, hogy összeszedtem az Előkészítőben két műanyag poharat, mert esküszöm, még azt se találnánk – neveti el magát halkan, majd holmijait ledobja a kanapéra.
– Képzeld, az Edictum olyan szerelmi életet hozott össze nekem, hogy szívem szerint fognám ismét a cuccaimat, s eltűnnék újabb egy évre – bár azt lehetne hinni, hogy jól viseli az ilyesmit. De amikor valaki elhatározza, hogy köszöni több ilyet nem kér.. hát nem akarja a nevét pár héten belül a helyi pletykarovatban találni, főleg nem két férfival egy cikkben..

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=828905#post828905][b]Bánki Zorka - 2021.04.05. 15:06[/b][/url]

Vivien
Budanekeresd

– Hát, ha nem a faluban szeretnétek, akkor ez a lakás szívesen fogad titeket – teljesen komolyan gondolja. Ő nem tervezi ide visszajönni, kiadni meg még inkább nem szeretné, főleg nem ismeretleneknek. Valahogy úgy képzeli el, hogy ez olyasfajta menedék lesz, ahova mindig vissza lehet húzódni egy éjszakára. De, ha Vivien kapna az ajánlaton, azt sem bánná. Legalább lenne értelme a lakásnak.
– Jó, hogy mindig több pohár van egy-egy rendezvényre – neveti el magát, majd az asztalra teszi az unikornisos, szivárványos, csillámlós papírpoharakat, meg mellé a két üveg alkoholos italt, melyeket még az ide úton szerzett.
– Mondjuk nálam az ellentettjével inkább célt találtak volna – neveti el magát, miközben kibontja az első üveget, s kérdezés nélkül tölti s ki mindkettőjüknek. – Szerintem fél éven belül fogok eljutni a macskás nőci státuszba, mondjuk a macskákra allergiás vagyok, szóval valami más állattal – nevet továbbra is, majd átnyújtja az egyik italt a vendégnek.
– Múltkor valamelyik kislány ügyeskedett, csak azért, hogy az apukáját be kelljen hívni és beszélgessünk. Komolyan mondom, már a kölykök is kétségbeesést éreznek rajtam, pedig aztán egyáltalán nem vagyok az – és tényleg nem. Nem érzi azt, hogy kellene valaki mellé, aki a nap huszonnégy órájában ott van. Ő tökéletesen beérné a hétvégi barátnő szereppel is, persze bizonyos szabályok mellett. De hát manapság erre kinek van ideje, energiája? Azoknak biztosan nincs, akikkel az elmúlt hetekben találkozott.
– Na mindegy, veletek minden oké? Régen láttam a Olivért – nem akar az a barátnő lenni, aki csak tolja és tolja  szöveget magáról, közben pedig nem hallja vagy kérdezi a másikat. Ő szeret nyílt lenni, magától is fecseg összevissza. De tudja jól, hogy vannak emberek, akiket kérdezni kell. Így hát érdeklődve figyel a másikra, ha már volt pofája iderángatni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=829360#post829360][b]Bánki Zorka - 2021.04.10. 09:44[/b][/url]

Vivien
Budanekeresd

– Húú, nem is rossz ötlet. Legalább mindig lenne új csecsebecsém – és mintha tényleg meggondolná. Bár nyilvánvaló, hogy az ötlet eléggé rossz, de egyetlen egy pillanatig tényleg az tükröződik a szemében, hogy ez egy világmegváltó ötlet.
– Dehogy mentem – szólal meg nevetve. – Még, ha nem a diákom apja lenne, meggondolnám… De nem, nem akkor sem – mintha hideg is kirázná a gondolattól, úgy rázkódik meg a teste. - Annak a kislányak és az édesapjának is az a legjobb, ha csak az iskola falain belül látnak. Meg szerintem úgy mindenkinek is – amilyen katasztrófa tud körülötte lenni, minden emberilénynek csak azt tudja tanácsolni, hogy maradjon távol tőle, amennyire lehet.
– Fúúú, nektek se egyszerű akkor – húzza el egy kicsinykét szája szélét. Ő egyszerre csinálta az egyetemet, dolgozott és a művészetin próbált megfelelni. Most, hogy az egyetem kiesett, kitölti majd egy szakkör a kastélyban. Zorka teher alatt teljesít jól, ezt már sokszor bebizonyította, s mivel idejét nem kell másra áldoznia, így mindig k eres valamit, melybe elég sok energiát lehet fektetni. Esténként gyakorlatilag csoda, hogy eljut az ágyig.
– Csak úgy – vonja meg a vállait. – Nincs alkalom, csak úgy éreztem, hogy ez most nagyon kell és nem otthon – mosolyodik el szélesen. Nincs semmi, ami elől menekülne, avagy amit ünnepelne. Mindenkinek van az életében olyan, mikor azt érzi, hogy na most aztán lőre kellene. Nála most jött el a pillanat, pedig még csak tanév eleje van. Mi lesz vele a későbbiekben?
– De ha neked van valami jó indokod, amit ráfoghatunk, nekem az is megfelel – neveti el magát. Vannak, akiknek kell, ha Vivien ilyen, ő aztán nem bánja. Legalább holnap ugyanaz lesz a sztorijuk, mikor megkérdezik tőlük, hogy ugyan mire ittak és hol.
– Van még itt két lámpa, amit át szeretnék vinni. Hansági által készített bútorokhoz éppen mennek – csak azt nem tudja, hogy hova is tette őket. Ezen a ponton abban sem biztos, hogy egyáltalán itt vannak. – Végre nem úgy nézek a házra, hogy a bátyámé, hanem úgy, hogy az enyém. Majd egyszer át kell jönnötök vacsorázni egyet. Karola is biztos örülne nektek, meg legalább valaki rendeltetésszerűen használná a konyhai eszközöket – mert azokkal még mindig hadilábon áll, de az egy évvel ezelőtti énjéhez képest már nem csak a tojásrántottának áll neki. Lassacskán, de annál biztosabban halad ezen az úton, így huszonnyolc évesen már ideje lesz.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=829531#post829531][b]Bánki Zorka - 2021.04.13. 08:51[/b][/url]

Vivien

Az biztos, hogy áldás lesz majd szerencsétlen férfinak. Csak nem mindegy, hogy jó vagy rossz értelemben. Zorka tisztában van magával, nem kell azt hinni, hogy nincsen így. Csupán csak ilyen megjegyzésekkel igyekszik leplezni azt, hogy néha túlságosan is vágyna valakire, aki ott van mellette. A tagadást választotta, s neki ez így tökéletes. Ha valaki ezen hozzáállása ellenére mégis úgy határoz majd egyszer, hogy ő az a nőstényördög, aki megkeserítheti az életét, hát nem fog elfutni előle. Addig meg jól van így, köszöni szépen.
Bólint egyet, habár érzékeli, hogy a másiknak szavai mögött rejtőzik valami. Zorkának nem kell alkalom, ő bármikor kapható egy koccintásra, egy csajoskodásra, arra, hogy a kádban ülve sírjanak. Bármire, amire másnak szüksége van, s ha éppen neki van ilyesmire igénye, hát csak remélni tudja, hogy valakit rá tud venni. Mint most Vivient.
– Nehézségek? – szökken fel bal szemöldöke. – Van valami még, a költözésen és a fáradtságon felül? – érdeklődve pislog a másikra. Hallgatóságnak tökéletes tud lenni, így minden figyelme a másikra szegeződik, ha véletlen nyomná még a lelkét valami.
– Igen, még a legelső fésülködő asztalom is onnan volt – s ezt nem büszkélkedésből mondja, hanem mert annyira szerette azt az asztalt, hogy kidobatni sem engedte. Még mindig a szülei házában van. Szerencsés, hogy ilyesmiket is megengedhettek, megengedhetnek maguknak.
– Maaajd, ha végre saját házatok lesz, akkor kinézünk neked oda valamit tőle – néz a másikra nagy szemekkel. – Ne is kezdd el, hogy nem engedheted meg, blablabla. Nem kérdés volt, hanem kijelentés – nevezhetjük őt erőszakosnak az ilyenekkel, de nem bánja. Minden nőnek megérdemli, hogy legyen legalább egy olyan bútora, ruhája, kiegészítője, amit csak és kizárólag neki terveztek. Vivi sem képez kivételt ez alól.
– Saluti – koccintja poharát a másikénak, majd szájához emeli a poharat, hogy egy kisebbet kortyoljon a rosé borból. – Nem tudtam, hogy mit innál, így vakon böktem két polcra - vallja be az igazat. Gondolkozott ő töményen, de ahhoz kellett volna valami üdítő is. Eszébe jutott a jó magyar pálinka is, de annak élvezeti értéke most kevés lenne, talán majd egy kertis sütögetés alkalmával előveszi a nagypapa által gondosan készített lőrét. Nőkhöz illik a borozgatás és közben az életmegvitatása, így hát ez a vak választás most még szerencsés is volt.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=829887#post829887][b]Bánki Zorka - 2021.04.21. 08:38[/b][/url]

Vivien

– Hmm, rendeljünk valami kaját?   - ha már az ebédről esett szó. Ő sem igazán evett ma, éhgyomorra pedig nem a legszerencsésebb inni, de már késő bánat, hiszen belevágtak.
- A kicsik között elfelejtettem, hogy milyen az a jó, meleg és friss kávé. Folyamatosan kihűl a koffein adagom, mire odajutok, hogy megigyam – alapból jegeskávét kellene készíteni, mert akkor nem bosszankodna folyton, hogy már megint kihűlt a lötty. - Az evés meg szerintem csak azért jut eszembe, mert a tanáriban szokott lenni néha süti - hát ez az élet vár rájuk? Rendezetlen táplálkozás és alvási zavarok? Elég rosszul hangzik, de hát ők választották ezt.
– Hogy mi? – neveti el magát hangosan. – Te azt hitted, hogy azt akarom, ti vegyétek meg? – továbbra is nevet, majd iszik még egy kortyot. – Az én ajándékom lesz, ne szórakozz, ti meg majd költitek a kis Vivire és kis Olira a megtakarításotokat – nevetése végül szelíd mosollyá formálódik.
– Két álló lámpa, ekrű színű búrával, két kapcsolóval, ezüstözött talppal. Ó nem, ezek nem drágák, nem vagyok burzsuj – rázza meg megint vállait a nevetés. – Kezdek félni attól, hogy mit gondolsz rólam – de tényleg aggódik. Nem szeretne nagy méltóságnak tűnni, mert nem is az. Szerencsés, hiszen a nagycsalád ellenére, mégis volt mindig mindenre elegendő pénzük. De soha nem kezdte el szórni, megtanították megbecsülni az értéket.
– Őszintén nem tudom, hogy jót tenne-e nekik – eszébe se jutott egy reptetés, ő mindig a nehezebb formáját választja a dolgoknak. Annyi időt töltött már muglik között, hogy úgy gondolkozik, cselekszik, mint ők.
– Sőt – felpattan és elindul a nappaliként funkcionáló helyiség felé. – Abban sem vagyok már teljesen biztos, hogy itt vannak – ráncolja össze a homlokát, majd lassan körbeforog. – Tényleg nem tudom.. – zavartan vakarja meg a tarkóját, majd visszatipeg Vivihez.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=830350#post830350][b]Bánki Zorka - 2021.04.26. 08:50[/b][/url]

Vivien

Ez az a pont, ahol Zorka abban sem biztos igazán, hogy sütit evett egyáltalán ma. Lehet, hogy csak egy fél cukorkára futotta, vagy Karola maradék csokijára, amit elvett valamelyik nap. Sosem számolja a kalóriát, s a gyomra már annyira megszokta, hogy alig kap valamit, hogy gyakorlatilag az éhségérzet hosszú órákon át nem jelentkezik. Bár most korran a gyomra, ahogy megemlítik az étkezés lehetőségét, s ha már Vivi intézni kezdi, ő inkább csak iszik, hogy aztán a nő szavaitól, majdnem sikeresen megfulladjon.
- Szerintem meglepődnél, ha tudnád, hogy mennyi mindent csinálok azért, hogy legyen fizetésem – mosolyodik el szelíden. – Nem kérdés vagy kérés volt. Kijelentettem, hogy kapsz, mert megjár és mert láttam a csillanást a szemedben, mikor Hansági neve felmerült – bár maga a fickó kissé nehéz eset, de amiket készít azok briliánsak. Örül annak, hogy gyűjtögetett és ki tudta fizetni, végre olyan a ház, amilyet ő szeretett volna.
– Még, de majd eljön az ideje és én tökre támogatom – ő mindenkit támogat ebben. Saját magát jelenleg még nem látja szülőkét. Tény, hogy Jasonnel tettek viccből nem is olyan régen egy megállapodást, de kétli, hogy valaha is bekövetkezne. Szóval marad az állatos nőci, a jó fej nagynéni, keresztanya vagy csak a bolond szomszédnő. Mindegyikkel megelégszik majd, s majd jókat nevet, mikor mindenki mehet haza a gyermek miatt, ő meg még tovább dorbézolhat. Az más kérdés, hogy nem lesz kivel…
– Naaaa -  húzza fel a nóziját egy pillanatra, mintha tényleg megsértődne. –Nem szórom, okosan költöm, tényleg – hozná ő a bizonylatokat és számlákat, de szerencsére nincsenek kéznél. Zorka sosem volt az a pénzszóró típus, megtanították becsülni, de néha azért elcsábul egy-egy értékesebb darabra, aztán általában hamar meg is unja őket, de ilyenkor sem dobja ki. Eladja! Vagy elcseréli! Csomó mindent szerzett már így, imádja a muglikat ezekért az ötletekért.
– Mondjuk teli hassal kevésbé üt az ital – cicceg párat, s ha már kiürült mindkettejük pohara, gyorsan tölt bele, hogy még az evés előtt jusson a nedűből a szervezetükbe.
– Visszatérve a tanításra – kezd bele végül őszintén.  – Azért tanultam a szakmát, mert úgy éreztem kell valami a művészet mellé, hiszen abból nem biztos, hogy meg lehet élni.. De, hogy már elsőre két osztályvezetését kapjam!  – csattan fel halkan nevetve. – Szerintem Keserűnek elment az esze – nevet még mindig. Talán soha nem fogja elfelejteni a pillanatot, mikor kiderült a dolog, először nem tudta, hogy sírjon vagy nevessen, ezért faarccal hallgatta végig a felvezetést. – Csóró Karola is az én kezem alá tartozik, hát szegény gyerek – nevet újfent. Nincs annál rosszabb, ha egy rokonunk tanít, szegény Karola meg kifogta őt, akinél lakik. Ez egy örökéletre megutáltathat vele mindent, ha Zorka nem kezeli jól.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=839170#post839170][b]Bánki Zorka - 2021.11.19. 11:27[/b][/url]

Tervei között nem szerepelt, hogy tényleg egy hétig eltűnik. Hagyott ugyan mindig egy-egy üzenetet, de az nyilvánvalóan nem ugyanaz, mintha leültek volna egymással szembe és a bárgyú vigyorgáson túl kommunikálni is képes lett volna. Merthogy szerencsétlen Payne ennyit kapott belőle. Intés, mosoly és már rohant is tova, mert mindennek éppen most kellett felborulni. Ezért is örül annak kifejezetten, hogy Barnabás bevállalta Karolát, a grizzly pedig ellenvetést nem tűrően húzta ki őt a hétköznapi rohanásból, hogy Bogolyfalvától egy kicsinykét távolabb kerüljenek.
Ami Zorkát illeti, talán meglepő, de ránézésre túlságosan nyugodt. Képes mindent túl aggodalmaskodni, gondolni, de mivel erre esélye sem volt a héten, ezért szemeiben nem csillog félelem, izgalom és még tenyere sem izzad. Egész lényében azt érzi, hogy jó helyen van és ebből csupán a vele szemben helyet foglaló tekintete képes most egy pillanatra kizökkenteni.
– Köszönöm, ez tényleg jó ötlet volt és kellett is – talán nem a legszokványosabb hely az ő esetüket nézve. Eddig nem foglalkozott ezzel, de nyilvánvalóan most biztosan nem tud majd elrohanni a dolgok elől. Zorka esténként lefekvés előtt néha eltöprengett azon, hogy most akkor mi is lenne a legmegfelelőbb viselkedés a másik jelenlétében, de aztán sosem jutott semminek a végére, mert olyan fáradt volt, hogy a következő pillanatban már reggel volt és nyáltenger. – Szeretném szóban is kinyilvánítani, hogy nem akartalak elkerülni a héten..   – bújik meg az étlap mögött halványan mosolyogva. Mikor azt mondta, hogy nem tudja megígérni, hogy ott lesz másnap, avagy harmadnap, nem gondolta komolyan, aztán az élet mégis így hozta. - De, legalább nem hónapokra tűntem el megint, ez jó pont, nem? - elő is veszi legbájosabb mosolyát, hátha az némiképpen segít rajta. Bár egyáltalán nem érzi azt, hogy Jason neheztelne bármiért is. Tulajdonképpen nem tudna olyan helyzetet felemlegetni, mikor a férfin haragot látott volna. Ez pedig megnyugvás a nő számára.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=839686#post839686][b]Bánki Zorka - 2021.12.02. 12:26[/b][/url]

Zorkának gyakran mondták már, hogy nem igazán értik, hogy miről beszél. A nő képes a lehető legösszefüggéstelenebb dolgokat egy mondatba csődíteni, s utána úgy nézni bárkire, mintha értenie kellene azt, hogy a szőkeség hova szeretne kilyukadni. Nem sok magához hasonló alakkal hozta eddig össze a sors, de most valahogy teljesen átérzi azon emberek zavarodottságát, akikkel valaha beszélt. Ugyanis. Fogalma sincs arról, hogy Jason mégis honnan szedi mindazt, amiről éppen beszél.
–Ühm – mozgatja meg nóziját kissé zavartan, s hol jobbra, hol balra pillog, mielőtt újfent szólalna. – Számomra is meglepő, hogy ezt mondom, de fogalmam sincs, hogy miképpen tetted össze ezt a mondatot – mármint nyilván tudja, hogy szavakból, meg betűkből, s Merlinre még a hanglejtésre is odafigyelt, de nem érti. – Mikor nem akartam veled lenni? – rázza meg értetlenkedve végül a fejét, mert valahogy ez az egész olyan felhő számára, melyből csak és kizárólag a másik segítségével fog tudni kikerülni. Mert, ha Jason azt gondolja, hogy az elmúlt héten azért nem találkoztak, mert ő kerülte és nem kívánta a társaságát, akkor..akkor bizony nagyobbat nem is tévedhetne. De nem akar feleslegesen magyarázkodni, elvégre egyikük sem tartozik ilyesmivel a másiknak.. Egyelőre.
Lassan kúszik fel jobb szemöldöke, miközben testével előrébb dől, hogy bal könyökét az asztalra tegye és fejét megtámassza kézfejével. Nézi a férfit, miközben azon gondolkozik, hogy ennek most tényleg örülnie kellene-e vagy inkább háborodjon fel azon, hogy egyáltalán előmert ilyesmivel hozakodni, s mi az, hogy mást is hozott már de.. Jason szerencséjére Ő nem az a nő, aki mindenben fogást keresne, így ajkai lassan mosollyá formálódnak, éppen úgy, ahogy a vele szemben ülőé.
– Kifejezetten üdítő hallani, hogy nem holmi tucat randizó helyre vittél, ahol minden második mátkáddal megfordultál – és ezt képes nem szemrehányóan, hanem szinte gurgulázó nevetéssel kiejteni az ajkai között. Ő egyébként beérte volna azzal is, ha Bogolyfalván leülnek egy padon és szendvicset majszolnak. Mert most nem az számít, hogy mit és hol, hanem, hogy kivel.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=839712#post839712][b]Bánki Zorka - 2021.12.03. 10:01[/b][/url]

Beszív és kifúj, beszív és kifúj, közben pedig számol tízig, húszig, harmincig. Pilláit sűrűn rebegtetve néz a másikra, s visszafojtja a pörgő, érthetetlen szóáradatot, mely kikívánkozik belőle. Mi az, hogy nem akart vele lenni? Hát nem volt elég a baglyas, amit küldött, még az ablakán is ismét be kellett volna másznia? Félrepillant, aztán vissza, félre és ismét vissza, miközben vesz egy mélyebb levegőt, mielőtt szólásra nyitná ajkait.
– Hát te se igyekeztél nálam jobban –jegyzi meg végül röviden tömören, mintha csak megsértődne az egész feltételezésen. Ő igenis szeretett volna időt szánni arra, hogy kicsit maguk legyenek, de arról nem tehet, hogy a napok besűrűsödtek. Magyarázkodni nem kezd el, már megtörtént írásban és szóban is, ennél többet pedig aligha tehet. Ha Payne uraságnak ez nem elég, hát az arcába nyomja majd a hamburgert, hogy attól talán elfogadja a dolgot.
Nem szól közbe, mert nem akarja a másikkal tudatni, hogy valószínűleg bármit elhinne neki, amit mond. Jason azon kevesek egyike, akit úgy érzi tényleg ismer, s ez fordítva is igaz. Nyilván lehetnek olyan dolgaik, melyeket nem osztottak meg a másikkal, mert minden egészséges baráti és bármilyen kapcsolatnak vannak ilyen utcái, ugyanakkor biztos benne, hogy ez a csupaszívmaci talán az egyetlen olyan ismerőse, akinek szavai mögött mindig van igazság. Így hát ráncai lassan simulnak, kissé morcos ábrázatát pedig aprócska gödrök váltják, ahogy ajkai mosolyra húzódnak a szavaktól.
– Nagy valószínűséggel meg is lennék sértődve amiatt, hogy engem még nem vittél el oda – tesz pontot ennek a témának a végére, majd az étlapot jobban végig mustrálva, mikor a pincér odaér hozzájuk, már rendelni is tud. – Sajtos, baconos, dupla hússal, csónak burgonyával és pirított hagymával – olyan természetességgel kéri ezt, mintha mindennapos vendég lenne a helyen. Zorka nem fog azért salátát kérni, mert Jasonnel van itt. A férfi látta már a legrosszabb pillanataiban is, hát miért éppen most hazudtolná meg magát, mikor már úgyis teljesen mindegy?
- Mellesleg, jössz még egy Disneylandes kiruccanással - szó volt már róla, de el nem jutottak. - Karolának még nem említettem, így eldöntheted, hogy őt is bevállalod-e tényleg.. - teljes mértékben a másikra bízza ezt. Neki megfelel, ha ketten vannak, de biztos abban, hogy a férfi nem hagyná itthon a lányt, hiszen elég jól kijönnek, illetve az eredeti felvetésnél is arról volt szó, hogy a kisebbik szőkére férne rá igazán egy ilyen kirándulás.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=840635#post840635][b]Bánki Zorka - 2021.12.23. 13:26[/b][/url]

– Jason – néz komolyan a másik szemeibe. – Ha bármelyikünk is neheztelne a másikra az elmúlt hét miatt, akkor most nem ülnénk itt – mosolyodik el szelíden. – Hosszú és nehéz hét volt, de ez nem jelenti azt, hogy ne akartam volna mindennap végén legalább egy ölelést tőled –már azzal is beérte volna bőven, most viszont nem így jött ki a lépés, hát majd legközelebb. Véleménye szerint nem ezen fog múlni a további, ha lesz valami.
– Mert aztán ti férfiak könnyebb esetek vagytok, nem? – neveti el magát halkan, figyelve arra, hogy ne zavarjon meg senkit. Ő még a saját bátyját is nehezen kezeli. Barátokkal el van, elszórakozik, elnevetgél, de az még sosem esett meg vele, hogy akinek már talán túlságosan is sok mindent elmondott a nyamvadt életéről, azzal kerüljön ilyen helyzetbe, mint most a vele szemben ülővel. Ez most más. Határozottan túlságosan sokat veszíthet, ha rossz helyre lép. Ő pedig ezt nem szeretné.
A rendelés leadása gördülékenyen megy, s hálát ad mindennek, hogy Jason nem közben veti oda a szót, amitől most elfelejt levegőt venni, nyelni és még azt is érzi, hogy tetőtől talpig elvörösödik. Hirtelen megszólalni sem tud, ezért csak félrepillant, majd újfent a másikra, aki előtt még egy steaket is képes lenne bevágni, ha arról van szó. S egyáltalán nem szégyellné a választást.
– Hmm, nem tudom.. Majd megkérdezem a képzeletbeli szőke herceget, hogy az napra elenged-e és nem randizna-e a képzeletbeli feleségével – ami az egészben vicces, hogy Zorka tényleg képes lefolytatni egy ilyen beszélgetést, anélkül, hogy innia kellene hozzá.
– Nagyidhoz? – rebegteti meg kissé zavartan a pilláit. Nem mintha, nem ismerné a Payne család jelentős hányadát már, de azért az idősebb generációval még nem sokszor volt alkalma összefutni. Sőt, talán soha. Ezért is néz annyira balgán és megilletődve néhány pillanat erejéig. –El tudsz engem képzelni kirakózni? –neveti el végül magát, ezzel lendülvén át azon, hogy látszólag nem nagydolog ez, hiszen Jason sem verejtékező homlokkal vezette fel az ötletet. – Szereti a sütit? Vihetnénk neki valami finomat – gondolkozik máris előre, ha már úgy tanították, hogy vendégségbe illik valamit vinni. – Vagy inkább a csokoládét szereti? – azt inkább nem kérdezi, hogy italt? Mert még a végén Payne őrültnek nézi, bár aztán ki tudja, lehet, hogy a nagyi nem vet meg egy jóféle bort, pezsgőt vagy valami ütősebbet. De azt be kell látnia szőkeségnek, hogy erős bemutatkozás lenne valami lőrével beállítani. – Úúú nem is – csap egy picikét az asztalra, mintha a világ legjobb ötlete támadta volna meg aprócska agysejtjeit. – Festhetnék neki valamit, mármint..  Izé.. – ugyan miért kellene a nagyinak egy Bánki Zorka féle festmény? Hova is gondol? – Mennyi idős is és szereti egyáltalán, ha kap valamit? –ez sem utolsó. Vannak olyanok, akik csak nyűgként élik meg azt, ha ajándékot visznek neki. Ő speciel rühelli a kis mütyüröket, amelyeket porfogónak lehet csak nevezni, aztán mégis mindig kap valakitől valami ilyesmit.
Aztán még mielőtt tovább pöröghetne ezen, szerencséjükre megérkezik az étel, amit kértek, s ez jelzi Zorkának, hogy most vegyen vissza egy kicsit. Ő pedig így is tesz. Meghúzza magát, mintha csak elszállna belőle valami szer hatása. Pedig ez még semmi.. Zorka magához képest tök nyugodt, s csoda, hogy még nem fordult le az asztal alá azok után, hogy Jason szépen artikuláltan azt hangoztatta, hogy imádja..

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=841040#post841040][b]Bánki Zorka - 2021.12.27. 15:02[/b][/url]

– Szóval nálatok nem a perverz nagybácsitól kell tartani egy-egy családi összejövetel során, hanem a rafkós mamitól? – neveti el magát halkan, ami nem is biztos, hogy Jason mondanivalójának szól, hanem inkább annak, ahogy elképzeli, hogy a néni mindenkit elver mindenben és közben kárörvendően közli velük, hogy de bénák vagytok már megint, Merlin áldjon meg titeket. – Most akkor bugyi nélkül menjek a nagymamádhoz, hogy nehogy elnyerje tőlem? – igen, ez egy olyan igazi, meggondolatlan, Bánki Zorka féle kérdés, melynek tartalma csak akkor jut el a szőke agyáig, mikor már késő. El is vörösödik nyomban, összehúzza magát, s tekintetével keres valamit, amit gyorsan maga elé tarhat, hogy mögé bújjon, de hiába. – Mármint, izé.. nyilván nem – és kezeit tartja arca elé, miközben rázza a fejét, s magában jól leszidja magát.
Az étel a legjobbkor jön, mert ez talán kimentheti őt. Zorkának még helyre kell tennie magában, hogy nem feltétlen előnyös mindenbe gondolkodás nélkül belerohanni, bár azért reméli, hogy Jason is tisztában van azzal, hogy ő belőle az ilyen hülyeségek ösztönösen jönnek, elég nehéz lenne kiirtani.
– Konyak? – néz egy kissé még mindig zavartan a másikra. – Nem igazán vagyok jó a konyakokban, segítesz majd választani? – listát fog írni. Első pontban a bugyi, másodikban meg majd a konyak lesz.. Ez a kettő tuti lesz nála a hétvégén.
Nézi, ahogy a másik nem zavartatja magát és ugyanazt a formát mutatja, akit az elmúlt évek során. Ettől pedig olyasfajta boldogság járja át, melyet még soha nem érzett. Eddig sem kételkedett, de a mackót nézve, hallgatva, tudja jól, hogy a legjobb helyen van most.
– Hahh! – emeli fel mutatóujját, mintha Jason Payne a világot megváltó legjobb ötlettel állt volna elő. – Milyen szerencse, hogy a pincémben éppen van egy faltól-falig kép rólad – szélesednek ajkai mosolygásra. –Tudod az előtt áll az évek óta épülő szentély, néhány hajszál, egy-egy hajgumi, póló, stb.. a woodoobabádtól meg egyenesen elájulna a nagyi – bólogat mondanivalójához serényen, mint valami eszelős liba. – Most érted.. valahogy el kellett érnem, hogy ennyi ideig elviselj – ad magyarázatot még mielőtt a kérdést feltenné a másik, hogy ugyan erre meg mi szüksége volt eddig. Az egész kis történet végére arca és mozdulatai nem árulják el, hogy amit most mondott az valóban igaz-e vagy sem. Jason talán sosem fogja megtudni, hogy van-e ennyire őrült a nő.
– Ahh ez tök jó választás volt, már csak ránézek és érzem, hogy az ereim sírva könyörögnek, hogy ne tegyem ezt velük – ő elég proli evés terén, s ezt mi sem bizonyítja jobban, hogy a hamburgert kétfelé választja, ha már dupla húsos, legalább a zsömle aljára és tetejére is jut belőle. Szór egy kis hagymát rá, s míg egyik kezében a hamburger fele pihen, másikkal pár szem krumplit is felszed és úgy áll neki enni.