37. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda Fórum→Bogolyfalva→Vendéglátó negyed
Oldalak: « 1 2 ... 29 ... 37 38 [39] 40 41 » Le | Téma száljai | Témaleírás
Fekete Nonó
Mestertanonc Eridon, Színjátszós, Másodikos mestertanonc


Tűzes Főnix
offline
RPG hsz: 127
Összes hsz: 740
Írta: 2024. február 17. 15:59 | Link
Vakrandi
- Ez érdekes lesz - 3-as asztal
Outfite

Kicsit furán nézek a nálam jóval fiatalabb srácra. Hiszen szerintem ez evidens, hogy randizni jöttem. Hacsak nem tévesztettem el a helyszínt. Kicsit elmosolyodom. Végül megpróbálok erőt venni magamon, hogy ne csináljak magamból hülyét.
– Igen. – mondtam leplezett meglepettséggel. Végignézek rajta és elmosolyodom.
– Érdekes. Nem tűnt fel. – viccelődöm.
– Hát… Valahogy nem jött össze eddig. De talán most szerencsésebb leszek. – kihúzom magamat, hogy bátrabbnak és nyugodtnak látsszak. De amúgy nagyon izgulok. A fiúra összpontosítok, hogy most ne kalandozzon el a figyelmem.
– Fú… Olvasás, meg a természetben nagyon szeretek sétálni. Meg nagyon szeretek a kastélyban sétálgatni. Még az első években a felfedezés miatt mostanra csak a móka kedvéért. – válaszolom.
– Neked? – kérdezek vissza, mert nem jut eszembe jobb. Majd az asztalról elveszek egy epret és elkezdem enni. Közben pedig várakozom a válaszára. Miután megettem újra összekulcsolom a kezemet és mélyen belenézek a szemébe.

Kicsit nézem majd elkapom a tekintetemet a fiúról és csak úgy nézek a semmibe és elkezdek gondolkodni azon vajon “miért nem sikerült eddig párt találnom”. Talán azért, mert utoljára egy nálam jóval kisebb diák volt a kiszemeltem, de miután ő visszautasított nem próbálkoztam. És a levitás fiú meg hát… azzal megint csak nem lehetne semmi ezért is nincsen senkim.
– Még régebben bejött valaki, de miután az a személy visszautasított nem próbálkoztam. – sóhajtottam egyet
– És valahogy után se jött össze. És nem is próbálkoztam. Meg hát senkinek nem tetszettem eddig vagy legalábbis senki nem mondta. Szóval így. – Mondom ki a gondolataimat. Mert nincs veszteni valóm.
Utoljára módosította:Fekete Nonó, 2024. február 17. 16:11 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Fekete Nonó
Gergelyfi László
Diák Eridon (H), Negyedikes diák


A metamor fia
offline
RPG hsz: 106
Összes hsz: 289
Írta: 2024. február 17. 17:55 | Link
Vakrandi
Öltözék
3-as asztal

Tök rendes tőle, hogy mosolyog és nem néz hülyének direkt. Az, hogy magában mit gondolhat, nagyjából tudom, mert én is kábé azt gondolom, hogy egy idióta vagyok, mert ilyet kérdezek. Hagyjuk is. Cukin mosolyog.
- Lehet azért nincs, mert nem tűnt fel - húzom fel a szemöldököm, mert ilyen bölcsességeket is tudok. - Gondolod? Én nem tudom, hogy egy tíz percből tényleg összejöhet-e valami, de nem biztos, hogy ilyen szemmel kéne ezt nézni. Már az is valami, hogy olyanokkal beszélgetsz, akikkel eddig nem, vagy keveset - vonok vállat és fészkelődöm egy kicsit. Ez mondjuk tényleg igaz, hogy ha valaki bejön, vagy éppen nem, de lehet, hogy megismered annyira,  hogy máskor is beszélgessetek. Lehet, hogy ő lesz a nagy Ő, vagy bemutat olyannak, aki lesz a nagy Ő. Csak pozitívan, Laca, csak pozitívan.
- Én szeretek utánozni mindenkit. Meg szeretek sétálni, csak a móka kedvéért - az utóbbi mondatot Nonó hangján mondom. Ha nem is tökéletes, hallottam már hasonlókat, így nagyjából jóra össze tudom rakni. Azért vigyorgok, remélem nem veszi bántásnak, vagy ilyesmi. - Amúgy érdekes, de csak a kviddics jut még eszembe, mint komolyabb hobbi. Azt is inkább nézni szeretem, oké, játszani is, de abban nem vagyok annyira szuper - újabb vállvonás tőlem. A lényeg, hogy mindig megyek ide-oda, sajnos még nem vettük át a mugli sportközvetítést, pedig milyen menő lenne már?! Tuti minden meccset megnéznék. Közben kiderül, hogy Nonó már egyszer próbálkozott. Miért csak egyszer? Vetődik fel bennem a kérdés, de mire felvetődik, már meg is válaszolódik.
- Jó, de hát nem mindegyik személy ugyanolyan, lehet, hogy második már nem utasított volna vissza. Gondolom - ebben azért nem vagyok annyira biztos, ráadásul sok tapasztalatom nekem erről nincs. De hátha ez a sok vakrandi majd elindítja a folyamatot. Közben visszaváltozik a hajam "Lacássá" és még az ősz szín is visszabarnul.
- Arra azért ne várj, hogy valaki odalép, hogy "teccő nekem". Vagy legalábbis én biztosan nem így udvarolnék - fancsali képet vágok, miközben elgondolom, hogy amúgy hogyan udvarolnék. Gőzöm sincs, de nem így, ahogy mondtam. - Mire számítottál, amikor ide jöttél? - ez egy olyan kérdés, amire még én is keresem a választ. De egyelőre minden oké.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Várffy-Zoller vándordíj 2023 tavasz/nyár
Fekete Nonó
Mestertanonc Eridon, Színjátszós, Másodikos mestertanonc


Tűzes Főnix
offline
RPG hsz: 127
Összes hsz: 740
Írta: 2024. február 17. 18:53 | Link
- Vakrandi -
Outfite - 3-as asztal
- Ez érdekes lesz

– Lehet. – Válaszoltam. – Kitudja. Igazából próba szerencse alapon jöttem ide. – Mondom a srácnak.
– Igen, ez is igaz. Nyilván az is volt, hogy ismerkedjek másokkal, de azért kicsit reménykedtem… Tudod, hogy van ez. – Közben a következő kérdésre válaszolt.

– Az szuper. A kviddics nagyszerű sport. Bár nem szoktam játszani csak néha nézni ahogyan a pályán gyakorolnak.
– Igen ez is igaz. De valahogy magamnak is meg akartam magyarázni, hogy pontosan mit érzek. Mert… A megismerkedésünkkor… Hogy is mondjam. Nem voltunk túl jobban. Aztán valamikor kibékültünk és nem sokkal később elkezdtem iránta többet érezni. Eddig próbáltam figyelmen kívül hagyni. De, valahogy nem ment. – körbenézek. Mert mintha az előbb láttam volna Stephen-t. Végül inkább nem keresgélem. úgy is összeakadunk majd ha itt van.

– Igen, tudom. De valahogy nem is akartam erre gondolni. Hiszen lekötött a tanulás. Szóval ezért is tettem félre addig az érzéseimet. Aztán meg valahogy elfelejtettem. Ennyi. – Mondom ki végül. Majd kis ideig csend támad.

– Talán… – félbe szakítom a mondatomat és végig gondolom. Nem is tudom mire számítottam. Igazából semmire.
– Próba szerencse alapon jöttem. Hátha megismerkedem valakivel aki szimpi és akkor majd elindul valami. De aztán lehet, hogy nem. – Vonom meg a vállamat.
– Ennyi igazából. Te? – Kérdezem ha már ő rákérdezett. Biztos neki is megvan az “oka”. Közben még egyszer körbe nézek hátha meglátom a levitást, de egyelőre nem. Pedig mintha láttam volna.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Fekete Nonó
Sadie Sallow
Prefektus Rellon, Ötödikes diák


a sallow hallow in the shallow
offline
RPG hsz: 287
Összes hsz: 366
Írta: 2024. február 17. 22:00 | Link
Jankovits
#donotlook

Nem vagyok híján ugyan az önbizalomnak, de ezt nem a külsőmnek köszönhetem. Tisztában vagyok vele, hogy nincs bomba alakom, elsősorban elölről nézve, és arcomat tekintve se vagyok esélyes a Tini Boszi magazin címlap lányának szerepére, de ezen már réges-rég túltettem magam. Ikernővéreim ebben is messzi felülmúltak. Viszont tudom, hogy hangsúlyozzam ki az előnyösebb részeim, és tudok vonzó, sőt akár szexi is lenni, ha a helyzet úgy kívánja, ez pedig egy olyan szituáció. Csak más meg ne lássa!
Azonban mintha hiábavalóan tenném neki a szépet, direkt nem néz rám, és igyekszeik nagyon profi maradni. Kelleni fognak azok az italok és nem csak az én gátlásaimnak.
- Persze, jöhet - vágom rá, és még legyintek is egyet. Mit árthat nekem holmi gyümölcspárlat?
Ez persze önámítás, nagyon jól tudom magamról, hogy nem bírom jól az alkoholt, de minden alkalommal megpróbálok erről megfeledkezni.
Bár semmi kedvem hozzá, a small talkba is belemegyek, ismerem a szabályokat, és tudom, hogy nem volna szabad türelmetlennek lennem. Szóval beszélgetésre adom a fejem, magválaszolom a kérdésem, amint a pincér távozik, hogy teljesíthesse az italrendelésünk, és továbbítsa a konyhának, mit kívánunk enni mellé.
- Mennek, igyekszem mindenből kitűnőre teljesíteni, mert nálunk ez elvárás
- felelem, és ez még őszinte is. Nem engedhetek meg magamnak olyan szégyent, hogy elmaradjak nővéreimtől. - Azt hiszem, a bájitaltan a kedvencem. Szeretem az érzést, mikor palacba zárok valami igazán veszélyes vagy izgalmas dolgot.
De a Roxfortra vonatkozólag már nem tudom, mit mondhatnék, szóval csak a vállam rántom meg, és amint megérzem magamon tekintetét, én is ráfüggesztem, amíg csak meg nem szakítja a szemkontaktust.
- Na és te..? Mit lehet tudni rólad, mit csinálsz, mikor épp nem hamburgert árusítasz rajtam keresztül? - kérdezem tőle.
Megérkezik közben a kétszer négy cent pálinka is, egyiket pedig, nem is sejtve, milyen erős kezdés lesz, már emelem is fel koccintásra.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Gergelyfi László
Diák Eridon (H), Negyedikes diák


A metamor fia
offline
RPG hsz: 106
Összes hsz: 289
Írta: 2024. február 19. 19:28 | Link
Vakrandi
Öltözék
3-as asztal

Szereti a kviddicset, akkor rossz ember nem lehet, nem igaz? Nem igaz, de jobb, ha így gondoljuk. De az, hogy meg sem próbálta még, hát az azért nonszensz. A suliba ingyen lehet gyakorolni, és vannak biztosan olyanok, akik segítenének. Swallow például biztosan jó edző lehet, ha valaki bírja a megjegyzéseit. De hát melyik edző nem kiabál? Oké, ő lehet, hogy be is törné az orrod, de hát na, mégsem felnőtt. Nem zárják börtönbe érte.
- Hát próbáld ki, mi történhet? - vonok vállat, és inkább nem mondom meg, hogy valójában mik történhetnek. Jobb azt csak megtapasztalni, mielőtt bárkinek elmegy a kedve előre. Habár nekem nem ment el, szóval ha nekem nem, másnak sem fog. De úgy látszik, hogy a szerelmi próbálkozásai is csak egy személyig jutottak el. Ezt viszont nem tudom igazán megítélni, mert a Bestijeim elmentek, utána meg valahogy nem nagyon akaródzott kapcsolatba kerülni senkivel. Nem mondom, hogy nem néztem meg a lányokat - Zsanna mindig elmondta a kritikus véleményét, így könnyebb volt nekem is másra fogni, mint próbálkozni -, de nem jutott még az ösztönös dolgokon eszembe más, ha úgy voltam a csajoknál. Így aztán valahol nem véletlen, hogy itt kötöttem ki.
- Akkor mondd el neki, mit veszíthetsz? - teszem fel a nagy kérdést. Mert amúgy tényleg, mit lehet veszíteni? Onnantól sem lehet reménykedni olyan dologban, ami addig sem volt? Nem hinném, hogy érdemes felülni egy olyan vonatra, ami nem arra megy, amerre mi is menni szeretnénk.
- A tanulás miatt nem? Hát ez azért gyenge kifogás, de végül is. Én sem tudnék sokkal jobbakat kitalálni magamnak - kuncogok, mert tény, ami tény, valami kibújót úgyis talál az ember, ha nem a tanulást. Most nem ér rá, vagy másra kell koncentrálni, jobban kell kinézni, mikor majd megkérdezek egy lányt, szóval eddzeni kell, stb. Az ember találékony, ha arról van szó, hogy mit nem akar csinálni. A szavaira nem tudok válaszolni, én is nagyjából úgy jöttem ide, hogy nem voltak elvárásaim. Maximum minden marad a régiben. Közben elveszek egy szivecskés csokit az asztalról és befalom. - Bocs, de nem maradhat itt dísznek - nevetgélek, miközben ő befejezi a mondandóját.
- Engem egy kicsit hajtott a kíváncsiság, hogy milyen is egy vakrandi. Egyelőre jó, bár nem tudom, hogy ez a 10 perc mire elég. Az eleje elég döcögős szerintem ahhoz, hogy már csak hat perc legyen az, ami ér is valamit, nem? - kérdezek vissza, és eldöntöttem, hogy majd a következőnél más stratégiát fogok alkalmazni. Sőt mindegyiknél másikat. Nagyon kíváncsi vagyok, hogy kinek mi jön be, vagy mi nem. Lehet, meg is kérdezem majd a végén Nonót is.
- Amúgy te járnál fiatalabbal, mint mondjuk én? Nem ajánlat, csak érdekel, hogy a lányoknak nem gáz-e, ha fiatalabb a srác - azért gyorsan letisztázzuk, hogy nem vagyok én ilyen goromba, hogy ajtóstul törjek a házba. Meg aztán megriasztani sem akarom őt, mert direktbe mondok ki ilyet. De a 10 perc tényleg kevés, és már alig van belőle...
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Várffy-Zoller vándordíj 2023 tavasz/nyár
Fekete Nonó
Mestertanonc Eridon, Színjátszós, Másodikos mestertanonc


Tűzes Főnix
offline
RPG hsz: 127
Összes hsz: 740
Írta: 2024. február 19. 21:01 | Link
- Vakrandi -

Outfite - 3-as asztal
- Ez érdekes lesz

Egyetértek vele. Hiszen mi történhet.
– Pontosan. Nincs veszteni valóm. És legalább megismerek másokat is. - Aprót bólintok.
– Az a baj, hogy vele nem vagyok annyira… Barátságban. Sőt… Amikor megismertem akkor ellenség voltam a szemében. De most már kibékültünk. De ettől a kezdettől sokkal másabb lenne ha tudná.
– Igen, ez lehet gyenge kifogás. De a VAV-on túl akartam esni. Mert ugye buktam egyet a Vav miatt. Szóval ezért inkább félre tettem addig az érzéseimet. Ebben az évben meg valahogy nem. – ez a teljes igazság. Nem hazudnék erről. Nem lenne értelme.
– Hát igen. Végül is azért van itt nem? – Kérdezzem cinikusan és elveszek én is egyet.
– Egyetértek. Kiderül. – Vonom meg a vállamat sokadszorra. Le kéne szoknom róla.
Kicsit elgondolkodom.
– Nem tudom ezt megmondani neked. Hiszen minden lánynak más és más igénye van. Szóval ezt nem tudom meghatározni. Akár. – Kis szünetet tartok. – Szerintem ez nem feltétlen kortól függ. – Válaszolom.
– Nem gáz szerintem. Van aki lehet furcsának tartja. Főleg olyan aki már több sráccal járt. De mivel én még senkivel sem jártam így nem tudom. De szerintem ez ízléstől függ. – Nem tudom megállapítani. Hiszen van olyan aki a fiatalabb srácokra buknak. Szóval pechére nem tudom ezt elmondani. Ha tudnám, hogy a srácok mire buknak akkor már rég be vetettem volna magamat. Elmosolyodom.
– És te összejönnél egy idősebb lánnyal? – Kérdezek vissza érdeklődésből. Hátha kiderül valami érdekes.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Fekete Nonó
Návay Regina
Házvezető-helyettes Eridon, Tanár, Mestertanonc Tanár, Animágus, Auror, Egyetemi hallgató, Bogolyfalvi lakos


Návay 2.0 | tündércsendőr
offline
RPG hsz: 172
Összes hsz: 200
Írta: 2024. február 19. 21:35 | Link
Vakrandi
1-es asztal | kinézet


Éppen sikerül elpakolni az ajakfényt, de még könyékig el vagyok merülve a táskámban, amikor valaki rám köszön. Ismerős a hang valahonnan, és amint felpillantok, kihúzva közben a kezem is a táskámból, azonnal rájövök, hogy honnan. Hiszen ez Stephen, az egyik hetedikes levitás, aki ugyan nem aurortanonc, de mégis felvette a tárgyam puszta érdeklődésből. Hát, Kristóf, ezért még kapni fogsz. Kösz szépen. Sikerül lenyelnem egy sóhajt, és inkább mosolyt erőltetek az arcomra.
- Szia - köszönök vissza, és végre félreteszem a táskát is az ölemből, fülénél fogva a szék támlájára akasztva, majd az asztal szélére támasztom az alkarom.
- Nos... hát, ez az egész... az unokabátyám rángatott el. Pedig neki talán nagyobb szüksége lenne erre az egész vakrandi dologra, de hagyjuk is, bocsánat. Szóval... újság, igen... hát az nem sok van a keddi óra óta, szervezem a gyakorlati tevékenységet, majd hamarosan várhatóak a részletek, csak még meg kell győznöm egy medimágus ismerősömet, hogy ő mindenképp szeretne két hét múlva másfél napot túrázni a Mátrában - mesélek valami olyat hirtelen, ugrálva kicsit a témák között is hirtelen felindulásból, mielőtt megállapodnék a meglehetősen kényelmes és biztonságos opciónál, avagy a közös tanóránknál.
- Na és veled? - kérdezek vissza aztán, amint sikerül pontot tenni a a hirtelen támadt mondandóm végére. Szeretném megkérdezni, hogyhogy itt van, őt is valami igazán kedves rokon vagy barát rángatta-e el, de egyelőre nem teszem. Inkább lecsapok egy falat csokoládéra.



Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Stephen Zimmermann
Prefektus Levita, Mestertanonc Levita (H), Pro Levita-díjas, Harmadikos mestertanonc


Pálca eladó, zenekar vezető
offline
RPG hsz: 243
Összes hsz: 307
Írta: 2024. február 19. 23:00 | Link
Vakrandi
1-es asztal
Outlook

Néha megszáll a vállalkozó szellem és akkor ugrok fejjel az ismeretlenbe. Kipróbálom ami éppen érdekel, nagyon max. nem váltja be a hozzá fűzött reményeimet, aztán ott hagyom. Návay kicsit arra a földet simogató, gödröket és rongyokat vízszűrőnek használó csávóra emlékeztet, csak ezerszer intellektuálisabb kisugárzással, több ésszel, na meg... Van rajta mit nézni. Eléggé szép arca van ahhoz,  hogy a sztereotípiáknak ellent mondva fent tartsa figyelmemet. A tárgya már nem kifejezetten nyerte el tetszésemet. Nem az ő hibája, valószínű csak nem vagyok az-az ultra mászkálós-túrázós típus. Merlinre mondom, legalább randin ne hozná szóba a tárgyát...! Mindezt palástolni igyekszek.
- Mi van akkor, ha csak rajtad keresztül tudja keresztül ezt kitapasztalni? Lehet ő tőled nyuszibb - vigyorodom el. Arcomon kirajzolódnak finom vonású gördöcskéim és kölcsönöznek számomra kellemes, kiegyensúlyozott küllemet. Sokáig nem szólok közbe utána, mondja csak amit gondol, annál több mindenből tudunk építkezni. Elképedve hallgatom a túráról született ötletét, kellemesen meglep vele és ennek humor formájában adok hangot:
- Te aztán szeretsz a magasba törni, mi? - nevetek halkan, érdeklődőn előrébb hajolva az asztal fölött - Szóval Mátra. Használhatnád ennek az ismerősnek kifogásnak, hogy egy kísérleti gyógyítóbűbáj felfedezéséhez kell.
Tekintetemmel követem kezét ami áldozatul ragad egy csokikockát. Nem szeretnék kínos jeleneteket, ezért várom, hogy teljesen elhúzza onnan, mielőtt lelkes mozdulattal én is a kupacba nyúlnék, utána elgondolkodott ábrázattal heves bontogatásokba kezdve.
- Nem volt különösebb programom, szóval úgy döntöttem, eljövök és kipróbálom magam - bedobom számba a csokoládét és olyan hamar benyelem, hogy így még a mugli papírdaráló se dolgozik - Ezen kívül első nagy koncertünkre készülünk a bandámmal.
Kissé megborzongok. Úgy érzem valaki folytonos figyelemmel kísér és egyelőre erősen úgy hiszem, hogy újfent gyermeki lelkesedésem próbál utat törni magának legbelül ami ezzel a furcsa mellékhatással jár.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
A remény hal meg utoljára.
Aztán zsiráf.
Gergelyfi László
Diák Eridon (H), Negyedikes diák


A metamor fia
offline
RPG hsz: 106
Összes hsz: 289
Írta: 2024. február 20. 14:19 | Link
Vakrandi
Öltözék
3-as asztal

Lassan tényleg letelik a ránk szabott tíz perc. De legalább néhány csokival jóllakatom magam, ha nem is lesz egyik randiból sem semmi, legalább az édességszázalékom telített lesz. Ráadásul többféle töltelékkel vannak ellátva a csokikák, így az pár darab, amit elfogyasztottam a vakrandi első passzusa alatt, elég változatos volt. Szerencsére mindegyik ízlett, így még keserűség sem lesz bennem Nonó után. Mert egyébként eléggé meglepett a lány, végül is ő már felsőbbéves, sőt MT, mégis szán rám egy kis figyelmet, és egészen őszintén vetette bele magát a "randiba".
- Jaj, nem sikerült elsőre a VAV? Én már előre rettegek tőle - húzom el a számat sajnálkozva, mert együttérzek a veszteségével. - De az a lényeg, hogy most már meg van, szóval van reményem. Mármint neked sem sikerült elsőre, de másodikra igen, ebből meríthetek erőt magamnak, hogy valahogy mindenképpen túlélem majd - nem valami jó randitéma ez, szóval változtatok is a témán. Inkább már a kíváncsiság hajt, hogy mit gondol egy fiatalabbról. Mert azért én nem nagyon ismerek ilyen párt. gondolom ez azért lehet, mert a lányok hamarabb érnek, így pontosan tudják, hogy nem velem kellene kezdeniük, hanem egy idősebb sráccal, haha!
- Á, értem. Pedig igazán érdekelne, hogy mi fontos egy lánynak, és hogy fontos-e a kor. De akkor nem tőled fogom megtudni, sebaj - élénkülök meg, azonban nem úszom meg olyan könnyen, hiszen kapva az alkalmon, visszakérdez. Cseles!
- Én járnék, persze bizonyos határokon belül. Nem hiszem, hogy pár év számít, de szerintem egy mondjuk tíz évvel idősebbel nem jönnék össze. Kivéve, ha szándékosan elcsavarná a fejemet és kihasználná a tapasztalatai előnyeit. De normál esetben kisfiúnak érezném magam egy ilyen nő mellett szerintem - igen, határozottan így lenne, azért egy 27 éves nő már más kategória. Oké, szeretőnek bárkit el tudnék képzelni, de amúgy... tutira nincs mit szeretni bennem egy olyan idős hölgynek. De az is lehet, hogy alulértékelem magam.
- Még ha magam ellen beszélek is: neked mi fontos a másikban? Milyen pozitív dolgokra buksz? És mi az ami biztosan vörös zászló? - hát lássuk a preferenciákat és a tiltott dolgokat. Annyit azért nem tudok róla még, hogy bármilyen fogalmam legyen arról, hogy milyen dolgokat szeret. Habár, mivel szeret sétálni, biztosan jobban szereti a túrázókat, mint a tengerpartosokat. Meglátjuk.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Várffy-Zoller vándordíj 2023 tavasz/nyár
Fekete Nonó
Mestertanonc Eridon, Színjátszós, Másodikos mestertanonc


Tűzes Főnix
offline
RPG hsz: 127
Összes hsz: 740
Írta: 2024. február 20. 15:18 | Link
- Vakrandi -

Outfite- 3-as asztal
- Ez érdekes lesz

Nem akartam megijeszteni a fiút.
– Végül is csak átmentem. Sokat kellet tanulnom, de sikerült. Biztos neked is sikerülni fog. Ha kellően felkészülsz és oda figyelsz nem lehet baj. – biztatás képen megsimítom a fiú karját.
– Igen amúgy. A lényeg, hogy bízz magadban, az érzéseidben. Ha ezeket szem előtt tartod biztos sikerül. Nem kell rágörcsölni. Lehet, hogy nekem is ez volt a hibám. De legalább már túl vagyok rajta. – mondom.

– Az van, hogy minden lánynak más. Nekem a hűség és elfogadás mindenképpen. A megértés. De a külsőt se hagyom figyelmen kívül. Nekem mindennél fontosabb az összhang. De ez mindenkinél más. – mondom a fiúnak.
– Persze értem. Nekem is azt hiszem így. – mondom bizakodóan.
– És neked vannak elképzeléseid arról milyen lenne egy kapcsolatban? – érdeklődöm. Hiszen talán tudok neki ajánlani ha úgy van. És csak most tűnik fel, hogy lassan tovább kell állnia szóval meg kellene próbálnunk valahogy lekerekíteni. Na majd meglátjuk. Hátha bejöttem neki. De úgy érzem nem igazán biztos abban, hogy ez működhet. Én viszont azért nyitott vagyok sok mindenre. Szóval meglátjuk ő mit gondol.

– És te? Neked milyen az ideál? – kérdezem vissza kanyarodva az előző témára. És közben végig nézek rajta és várakozom a fiú válaszára. “Vajon nekem tényleg ez a legfontosabb egy fiúnál” addig pedig ezen a kérdésen gondolkodom. Mert ezt a kérdést igazából soha nem fogalmaztam meg és nem gondoltam végig. Azt hiszem amit elmondtam neki az lesz az. De lehet, hogy nem. Na majd ha valamikor lesz egy szabad percem akkor ezt végig gondolom és leírom a naplómba.
Utoljára módosította:Fekete Nonó, 2024. február 20. 21:29 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Fekete Nonó
Gergelyfi László
Diák Eridon (H), Negyedikes diák


A metamor fia
offline
RPG hsz: 106
Összes hsz: 289
Írta: 2024. február 20. 20:38 | Link
Vakrandi
Öltözék
3-as asztal

- Igen, valószínű, hogy így van. Attól még parázok - vonok vállat, minek szépíteni a dolgot? A VAV-ról még olyat nem hallottam, hogy hű de könnyen átment volna valaki. Ha meg ilyen lenne, az biztosan valami Levitás, vagy ilyesmi. De szerintem még az éltanulóknak sem olyan könnyű. Még ad pár tanácsot Nonó ezzel kapcsolatban, de csak bólogatni tudok, azt nem tudom, hogy megfogadom-e majd. De még van két évem, addig majdcsak határozottabb leszek, nem igaz? De inkább térjünk vissza a randira és lássuk a medvét, vagy elő a farbával. Kíváncsian hallgatom őt, egészen hátradőlve figyelek, egészen elkerekedett szemekkel. Hát azért neki sem lehet könnyű megfelelni, vagy ezek nem olyan vészes kérések? Oké, a hűség egyértelmű, egy kapcsolat alapja. Ha az nincs, akkor nincs is kapcsolat. Elfogadás?
- Mit kell elfogadni? - kérdezem, bár a megértésben sem tudok most hirtelen mit találni. Mire gondolhat? Jól nézzen ki, ez mondjuk oké, legalább van egy pontom, hahaha! Összehang. Mármint, hogy ezek mindegyike meglegyen úgy nagyjából?
- Hát, csak elképzeléseim vannak. Gondolom, sokat találkoznánk, filmezés összebújva, közös programok, irigykedő pillantások. Legalábbis én szoktam irigykedni néhányszor, ha nem is túl komolyan kell ezt venni. Ennél többet nem igazán tudok így kapcsolat szüzen - kuncogok, mert filmekből és elbeszélésekből, na meg a szüleimtől tudom, hogy milyen egy kapcsolat. Gondolom nem egészen olyan, amilyet leírtam, de legalább szerepelnek benne. Az már száz kiváló!
- Hát, talán a szőkék? Bár tény, hogy már mindenki tudja festeni a haját, szóval ez nem feltétlenül nagy kihívás teljesíteni. Nem tudom igazából, a pontos paramétereket, de külsőre tetsszen. Te is csinos vagy. Nekem fontos az, hogy legyen benne valami érdekes, amire felfigyelek. Ez nem a külsejére vonatkozik, hanem hobbi, vagy mondjuk ha kviddicses az már félig nyerő. Ha meg a Mennydörgőben játszik, el is veszem - felnevetek, szerencsére nem hallatszik ki a bűbájkörön kívülre. De ha már így hátradőltem a 15 perc lejártát jelző hangra, hátra is esek a székkel. A lábaim az égnek meredeznek, én fuldokolva-röhögve vonaglok a földön. Habár ez kívülről elég furán hathat, kivéve Nonónak, mert ő legalább hallja is, nem csak azt látja, hogy egy hal vergődik, miközben feltápászkodik. A fejem vörös, de azért nem hagyom ki az öniróniát sem. Ezt tervezni sem lehetett volna jobban!
- Hát ez jó volt, levettél a lábamról, látod? - röhögök még egy jót magamon. - Na szia és sok szerencsét! - mondom, miközben egy másik üres asztal felé megyek. Kíváncsi vagyok, hogy mit hoz a jövő, kezdésnek nem volt rossz, sőt! Vigyorogva és magamat leporolva ülök a következő delikvenshez, azt hiszem máris bemutatkoztam. Csak ne lüktetne a tomporom!

*** Köszi a játékot ***
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Várffy-Zoller vándordíj 2023 tavasz/nyár
Fekete Nonó
Mestertanonc Eridon, Színjátszós, Másodikos mestertanonc


Tűzes Főnix
offline
RPG hsz: 127
Összes hsz: 740
Írta: 2024. február 20. 21:30 | Link
- Vakrandi -

Outfite- 3-as asztal

- Ez érdekes lesz
Bólintok.
– Ez igaz. Hát reméljük meglesz. – Mondom neki.
– Mindegy. Ne is figyelj rám. – Mondom ki nevetve.
– Értem. Nekem sincsen nagyon elképzelésem róla. De ezek jó tervek. – Mondom neki.
– Értem. Az jó. Sajnos nekem egyik sincs. De hát ez van. Nem hiszem, hogy akkor ez így jó lesz. – Helyeslek.
– Ugye? – Mondom neki nevetve. Kedves fiú. Bár nem tudom mennyire az esetem. De legalább megismertem. Lehet majd megkeresem néha beszélgetni. Vicces fiú. De szerintem nem nekem való. – Neked is. – Intek amikor meghallom, hogy véget ért a beszélgetésünk. Majd feláll. Én pedig várom, hogy le üljön elém a következő jelölt. Kíváncsian várom ki lesz a következő. Remélem találok valakit. Ha nem akkor majd várom hátha megismerek valaki aki érdekes lesz. Elveszek egy csokit és közben bele harapok. Érdeklődve figyelem ki a következő ifiú. Vajon meglesz az ideális számomra? Ha nem akkor majd máshol próbálkozom. Hiszen én (ahogy Lászlónak is mondtam) csak próba-szerencse alapon jöttem. Reménykedjünk.

//Én is köszönöm a játékot!//
Utoljára módosította:Fekete Nonó, 2024. február 20. 21:48 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Fekete Nonó
Gergelyfi László
Diák Eridon (H), Negyedikes diák


A metamor fia
offline
RPG hsz: 106
Összes hsz: 289
Írta: 2024. február 25. 16:10 | Link
Vakrandi
Öltözék
2-es asztal

Hát, meg kell valljam sokkal rosszabbra számítottam. Egyébként körülnézve eddig azzal nem volt baj, hogy milyenek a randipartnerek, mind csinos volt. Nonó volt az első, meglepően jót beszélgettünk. De valamiért most főleg idősebb lányoknak volt ehhez kedve. A kérdés az, hogy ez jelent-e valamit. Például azt, hogy ennyire béna vagyok, hogy a korosztályomban mindenkinek van már pasija/csaja, csak nekem nincs. De inkább azt hiszem, hogy nem merik ezt bevállalni. Én sem voltam biztos abban, hogy ide el kellene jönnöm, sőt inkább nem volt, mint igen. csak aztán a "nincs vesztenivaló" győzött. De már három beszélgetésen túl vagyok, szóval jöhet a következő. A könyvtárosunkat már korábban is kinéztem itt magamnak, most sem nagyon értem, hogy hogyan van egyedül, de ez nem is az én dolgom. mi van, ha én leszek élete nagy szerelme? Jól van Gergelyfi, legalább az önbizalmad nem ment el, hahaha! Nyilván nem így lesz, de egy randit mindenképpen megér a legszebb könyvtárossal beszélgetni.
- Szia! Laca vagyok, bár valószínűleg ismersz, hiszen sokat járok könyvtárba - mosolyogok idegesen, mert amúgy ez nem igaz. Olyan átlagosan, ami számomra már sok, de ha nem akarok megbukni, akkor meg járni kell. Főleg a vizsgaidőszak közeledtével kell abba a poros, dohos... ja, bűbájok védik ettől. - Nagyon tetszik a ruhád, az egyik kedvenc színem a zöld - a hajamból jó pár tincs türkiszzöld lesz, csak a megerősítés kedvéért. Közben próbálok mosolyogni, de lerí rólam az idegesség. Nem tudom miért vagyok az, de a torkom a szívemben dobog. Nem lesz egyszerű ez a randi!
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Várffy-Zoller vándordíj 2023 tavasz/nyár
Jankovits Dávid
Mestertanonc Eridon (H), Bogolyfalvi lakos, Vendéglátós, Harmadikos mestertanonc


a báty
offline
RPG hsz: 67
Összes hsz: 68
Írta: 2024. február 25. 17:53 | Link
Sadie

Arra gondolok, hogy ha Sadie nem is mérte fel jól az alkoholhoz fűzött viszonyát, a jelenlétem még garancia arra, hogy ne kerüljön botrányos helyzetbe. Ha egy kicsit a kelleténél többet iszik, bármikor ki tudom őt menteni, az oldalamba támaszkodva valami biztonságos helyre viszem. Nem biztos, hogy a kastély ilyenkor jó ötlet lenne, mert mégiscsak prefektus, és az iskolavezetőség biztosan nagyot nézne, ahogy a karjaimban felviszek egy diákot, aki csak frissen számíthat nagykorúnak. Na már most, végül is nálunk is van hely, a szüleim kellően rugalmasak, nem hiszem, hogy rögtön rosszra gondolnának. Szóval, ha beüt a baj, van hova menni. Vigyázok rá. A főnöke vagyok.
- Elvárások... Azok az én családomban is mindig voltak. Főleg velem szemben. De ahhoz képest egész normálisak a szüleim - válaszolok együttérzően. - Mondjuk szerencsére hagyják, hogy kövessem az álmaimat. Sőt, támogatnak. Ezért is tudtam belekezdeni a vállalkozásomba - magyarázom el a helyzetemet röviden. Sajnálom, hogy neki szigorú a családja. Így nem csoda, ha sokszor karót nyelt.
- Ó, ez érdekesen hangzik. És a palackban is marad a lötty, vagy adott esetben szabadon engeded? - könyökölök fel az asztalra érdeklődően. Mégiscsak, a bájitalt elkészíteni nem annyira izgalmas, mint használni, látni a hatását. A munka gyümölcse. Veszélyesnek hangzik.
Kérdésére elmosolyodom, sőt elpirulok. Tetszik, hogy ilyen érdeklődő. Megvárom, amíg a kezünkbe vesszük az időközben felszolgált pálinkáspoharakat, majd amint mélyen a szemébe nézve koccintásra emelem a poharam, felhajtom annak tartalmát. Rutinos bulizó vagyok, a nedű kellemesen karcolja torkomat. Éhgyomorra merész. Köhintek, fintorgok, de ízlik. Nem is a legerősebb. Kíváncsian nézem, hogy társam hogy küzd meg vele, s csak azután válaszolok a kérdésére. Közben remélem, hamarosan a rendelésünkkel is elkészülnek.
- Jaj, ne mondd úgy, mintha belőled élnék - nevetek fel. - Lássuk csak, a tesóimal lógok, vagy a barátaimmal. Edzek, gitározom, a menhelyre járok önkénteskedni, ilyenek - sorolom az ujjaimon számolva, és még gondolkodom, mivel folytassam.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Návay Regina
Házvezető-helyettes Eridon, Tanár, Mestertanonc Tanár, Animágus, Auror, Egyetemi hallgató, Bogolyfalvi lakos


Návay 2.0 | tündércsendőr
offline
RPG hsz: 172
Összes hsz: 200
Írta: 2024. február 27. 19:11 | Link
Vakrandi
1-es asztal | kinézet


Máris a munkáról jár a szám. Ügyes vagy, Regina, ezaz. Tudom én, hogy egyébként bárhol, bármikor képes vagyok beszélni a túlélésről, a Kommandóról, az Eridonról vagy éppen a kviddicsről, jelentős részben azért, mert a felsorolt tételek mindegyike valamilyen szinten és módon a bátyámhoz köt. Róla pedig igyekszem minél kevesebbet beszélni, hiszen már nem sok ember maradt, aki tényleg ismerte. Viszont Kristóf például már ezerszer rám szólt, hogy el kellene végre engednem, hogy alkalomadtán már egészen jól sikerül odafigyelni arra és fülön csípni a késztetést, hogy megint ez legyen a fő témám. Ma ugyan nem, hiszen Stephen a diákom, ezért kézenfekvő és igazán remek kifogásnak tűnik, hogy könnyű téma jeget törni. Így csak derékban sikerül ezt most elkapni, amikor már az ő szájából hangzik el a Mátra. Ajaj, na ebbe szépen belecsúsztam.
- Áh, lehet. Én inkább lehetnék Merida, a bátor, mint ő. Furán nézne ki szoknyában mondjuk, és a zöld sem az ő színe - válaszolom a mondat végére elnevetve magam, mielőtt még lecsapnék egy bonbonra, hogy a bontogatásával lefoglaljam kicsit magam.
- Áh, majd megoldom, köszi az ötletet. Bocsánat, hajlamos vagyok sokat beszélni munkámról, de le lehet csapni érte, komolyan, nem veszem zokon. Aurori becsületszavamra - közlöm vele, még a jobb kezemet is felemelve, mint aki eskütételre készül. - És pont én jutottam neked, micsoda szerencse - válaszolom még mindig széles mosollyal, végtére is én is nevetek a helyzeten, erre mégsem számítottam. - Óh, szintén zenész? - kérdezem aztán meglepetten. Tényleg nem tudtam róla, hogy bandája van, bár belegondolva még nem is tudom, hogy hangszeren játszik-e vagy netán énekel. Fel is teszem a jobb könyököm az asztalra, államat a tenyerembe támasztva, és tessék, övé a porond, meséljen csak, mert mindjárt rázúdul a kismillió kérdésem. - Általában nem akarják elhinni, de hárfázom, de az egyáltalán nem egy olyan bandázós, színpadon fellépős hangszer, a szüleim meg látványosan megkönnyebbültek, amikor kitaláltam, hogy auror leszek, nem éhhalálra ítélt hárfaművésznő, szóval térjünk is vissza inkább arra, amit mondtál... milyen zenét játszotok? Meg milyen hangszeren játszol? Vagy netán énekelsz?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Sadie Sallow
Prefektus Rellon, Ötödikes diák


a sallow hallow in the shallow
offline
RPG hsz: 287
Összes hsz: 366
Írta: 2024. március 3. 16:26 | Link
Jankovits
#donotlook

Hogy elfogna az irigység a támogató családi háttér hallatán? Nem, azért azt nem. Nem akarok én senkinek a cipőjében lenni, köszönöm szépen, a sajátom pont eléggé kényelmetlen. Főleg ma.
De komolyan, soha semmi hasznom nem származott abból, ha azt néztem, kinek milye van - még ha az több és jobb is, mint ami nekem megadatott, igyekszem abból gazdálkodni. És ha a szüleimnek csak teher vagyok, egy nem várt felesleg, akivel csak azért próbálkoztak be, hátha fiú lesz, hogy továbbvigye a nevet, akkor ebből hozom ki a maximumot. Rájuk cáfolok, csak azért is megmutatom, mit érek. Ha nem figyelnek, ha nem is tudnak róla. Talán csak magamnak bizonyítok valójában.
- És milyen jól tették, nélkülük nekem se lenne munkám! - esek giccses túlzásba, még mosolyt is mellékelve a behízelgő duma mellé. De fontos, hogy lássa, milyen nagyon hálás vagyok, és lojális és satöbbi, és kurvára megérdemlek egy szép kis emelést.
És ha már a kedves főnök meg akar ismerni, egy kicsit meg is nyílok. Nem nagyon, ahhoz még túlontúl nulla egész nulla körüli a véralkoholszintem, de valahol el kell kezdeni. Valami nem túl személyessel.
- Amiket én szeretek csinálni, azoknak jobb a palackban maradniuk - hajolok közelebb a másikhoz elsuttogni a titkot. Ami persze nem feltétlenül igaz, mert nem sok tömegpusztító bájitalt kutyultam még.
Megérkezik a híres-neves magyar rövid, és Jankovits példáját követve én is felnyalábolom a sajátom, hogy aztán néhány pillanatig szemezzek vele, mielőtt felhajtom a pohár tartalmát. Köhögök, levegő után kapkodok, és olyan meglepett fejet vágok, amit tanítani kéne. Kicsit rá is játszok, de azért tényleg ütős.
- Ebből kelleni fog még egy. - Csak lehet a következőt már inkább a nyakamba öntöm.
- Edzel, mi? - kérdezem, és tekintetem kicsit el is tévelyedik délnek, mintha átláthatnék a ruháin, vagy levetkőztethetném pillantásommal. - Nem mondták még, hogy bűn elbújnod abban a kis irodában?
Merlinre, ha valaki ismerős meglát itt, pláne meghallja, miket magyarázok...
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Jankovits Dávid
Mestertanonc Eridon (H), Bogolyfalvi lakos, Vendéglátós, Harmadikos mestertanonc


a báty
offline
RPG hsz: 67
Összes hsz: 68
Írta: 2024. március 9. 15:55 | Link
Sadie

- Én nem pont erre gondoltam először... - vallom meg őszintén, hosszasan elgondolkodva. A hangomban még egy kis döbbenet is hallatszik. Ide-oda pillantgatok Sadie körül, mert kell egy kis idő, hogy eljussak az ő következtetéséig. - ... de végül is, igazad van - kúszik mosolyra a szám, amint elismerem okfejtését. A családom nagyon fontos nekem. Majdnem ők jelentik a mindent számomra. A külvilágnak is egyértelmű a szoros kötelék, de így is néha nehezen nyílok meg a szeretetünkről, Sadie viszont egy nagyon picit olyan, mintha önző lenne, és rövidre zárná azt a kis hálálkodást, amit pedzegetni kezdek. Nem baj, biztosan félreértem őt, és ezzel is csak azt akarja mondani, hogy nagyon jól döntöttek a szüleim.
- Na meg, akkor valószínűleg nem beszélgetnénk annyit. Ami azt illeti, a kastélyban még mindig egy kicsit zárkózottnak látlak. Mármint másokkal, mert velem mindig olyan jót tudunk beszélgetni, és ez tök szuper - nézek mélyen és boldogan a szemeibe.
Sejtelmes válaszától érzem, hogy libabőrös leszek. Na meg kíváncsi. Tudja, hogy engem minden érdekel, és nem lenne szép titokban tartania ezeket. Így olyan, mintha a mézesmadzagot húzogatná előttem. Hogy jobban halljam a suttogását, közelebb hajolok hozzá, amennyire az asztal engedi.
- Nahát, akkor valami veszélyes dologról van szó? - vigyorodom el. Egy igazi rellonoshoz méltó viselkedés, ha valami rosszban sántikál. De hát ő prefektus, ezt nem lenne szabad.
- Rendben, kérhetünk majd - a számlát én állom amúgy is, és ettől még nem megyek csődbe. Olyan sokszor amúgy se viszek senkit étterembe, sőt... Pedig igazán lehetnének randijaim, legalábbis mindenki ezt mondja. Örülök, hogy ízlik neki, szerintem is jó, nem olyan, mint egy nagypapa házija, de na.
- Igyekszem. Amennyi időm van, munka mellett. Azért nincs valami kockás hasam, bár kövérnek se mondanám magam. Ha látnád Doriánt, ő szerintem izmosabb nálam - mérek végig magamon, az ingemhez érve, a gombok közötti részt diszkréten félrehúzva a mellkasomnál, de csak úgy, hogy én résnyire be tudjak pillantani alá. Igencsak elpirulok ezektől a kedves szavaktól. Aztán megérkezik a pizzánk.
- Nahát, de jó! Együnk, jó étvágyat! - ragadok evőeszközt a kezembe, de még mindig a szavai hatása alatt vagyok. - Amúgy... valóban elég... szűk az az iroda. Bár a múltkor egész jól elfértünk ketten is - idézem fel az interjúját a gőzölgő tésztalap fölött.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Sadie Sallow
Prefektus Rellon, Ötödikes diák


a sallow hallow in the shallow
offline
RPG hsz: 287
Összes hsz: 366
Írta: 2024. március 10. 17:12 | Link
Jankovits
#donotlook

Nincs egyszerű dolgom megtalálni a közös hangot a sráccal, pedig ilyen szórakoztató aztán tényleg nem szoktam lenni. De mi lehet a gond? Nem hiszem, hogy a korkülönbség, azért olyan sok nincs köztünk, szóval talán az, hogy más kultúrából érkeztünk, vagy - és kicsit ez el is gondolkodtat - szarul működik a fordítóbűbáj, és nem úgy érti amit mondok, ahogy szeretném.
Mindenesetre azzal kell dolgoznom, ami kéznél van, és ha a szavakkal nem jutok előbbre, valami sokkal univerzálisabb nyelven kell próbálkoznom. De ahhoz előbb öntsünk le a garaton még pár felest.
- Nem nagyon vagyok kíváncsi a többségre - vallom meg őszintén, és nem teszem hozzá, hogy valószínűleg rám sem kíváncsiak. Ami nyilván csak egy válaszreakció, de hamis jópofiskodásra nem vagyok kíváncsi. Minek kedveltessem meg magam másokkal, ha valójában úgyse számít semmit, hogy kedvelnek vagy sem, amikor próba elé állítják a velem kapcsolatos érzéseiket?
- Szóval, érezd magad nagyon szerencsésnek - mosolygok olyan bájosan, hogy majdnem felfordul magamtól a gyomrom.
Kérdésére csak sejtelmesen megrántom a vállam, és látványosan félrenézek, miközben beledugom a nyelvem még a poharamba, hogy a maradék ital se vesszen kárba. Nyilván veszélyes dolgokról van szó, nem is lenne érdekes, ha nem így lenne. És persze nincs is egészen így, de azt nem kell tudnia. Tőlem legalábbis nem tudja meg.
- Sose másokhoz mérd magad, a saját elvárásaidnak felelj meg - nézek rá komolyan, kicsit kiesve a szerepből, de aztán gyorsan úgy teszek, mint aki zavarban van, és mint valami csitri, folytatom: - Amennyire ki tudom venni, semmi okod nincs a panaszra. Bár tüzetesebben is meg kéne néznem.
Remélem nem estem máris túlzásba, azért az éhgyomorra betolt pálinka csak fejbevert kissé, ha nem is ennyire.
Megérkeznek a rendeléseink, így végre falatozni is elkezdhetünk, meg ha már itt van a pincér, rögtön kérek is egy újabb kört a felesekből.
- Kettő embernek pont elegendő hely az sok mindenre - nézek Jankovitsra, és lábam már megint súrolja az övét, ahogy helyezkedek kicsit. - Pardon!
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Jankovits Dávid
Mestertanonc Eridon (H), Bogolyfalvi lakos, Vendéglátós, Harmadikos mestertanonc


a báty
offline
RPG hsz: 67
Összes hsz: 68
Írta: 2024. március 10. 18:53 | Link
Sadie

- Áh, értem - esik le a vélt tantusz. - Szóval téged a különleges emberek érdekelnek, igaz? - kérdezem tőle úgy, mintha egy beugratós kérdés lenne, és ha már így elgondolkodom, rögtön folytatódik is magamban a gondolatmenet. Ha magamra nézek, tök átlagos srác vagyok. Egy lelkes, energikus eridonos, akinek sok barátja van, de egyébként nincs semmi különleges hobbim, nem vagyok a legnépszerűbb - bár népszerűtlen se -, és hát igazából ilyen kis jó fiúnak ismernek, talán túlságosan ártatlanul tudok nézni, hogy a végén még senki se gyanakodna rám. Igen, ez eddig sikerült is, elég sokszor, a falazásokkor. De akkor meg már fel kell tegyem a következő kérdést, hisz a zsebembe se lehet túlságosan mélyre nyúlni, és a családnevem sem őrzik ősi lexikonok.
- Valld be, hogy mi viszont csak azért beszélünk, mert egy helyen dolgozunk - A Mikulás nem létezik. Lekonyul az arcomról a mosoly, és az előbb még csillogó szemem is szomorúan néz a velem szemben ülő lányra. Teljesen komolyan kérem tőle, hogy így tegyen.
- Vagy akkor miért? Miért vagyok szerencsés? - olyan hülye vagyok, hogy ezt így nyíltan megkérdezem tőle, amikor eredetileg csak gondolkodni szerettem volna, és azt is hangosan. Alig bírok megmaradni a székben, olyannyira kíváncsivá tesz. Egyszerűen érteni akarom őt. Misztikus egy csaj, vagány és karakán. Túl jó vagyok hozzá, mit enne úgy rajtam.
- Igyekszem - bólogatok a tanácsára, amit olyan lelkesen, már-már tátott szájjal hallgatok, hogy csak a jegyzetfüzet hiányzik a kezemből. - Nos, hát... azt hittem, hogy már láttál az öltöző környékén - nevetek fel kínosan, és elég hangosan. Szokásom ugyanis, hogy a fel-leöltözés közben jut eszembe, hogy valamit az irodában hagytam, így előszeretettel masírozok az étterem hátsó részlege környékén ide-oda félmeztelenül, egy szál alsóban, és ezt sokan hihetik magamutogatásnak, pedig csak egyszerűen szétszórt vagyok.
- Szóval... Megvizsgálnád? - nézek körbe, s legalább ezt már halkabban mondom, így más remélhetőleg nem hallja meg rajtunk kívül. A pizza már az asztalon, a csücskéből vágok egy falatot, de még nem emelem a számhoz. - Hmmmmm, hát azért nem a legkényelmesebb - kezdenek furcsa gondolatok járni a fejemben, pláne azok után, hogy Sadie hozzám ér odalent. Mármint a lábamhoz. A lábával.
- Nem történt semmi - hagyom összeérve, és mosolyogva enni kezdek, lopva rápillantva.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Sadie Sallow
Prefektus Rellon, Ötödikes diák


a sallow hallow in the shallow
offline
RPG hsz: 287
Összes hsz: 366
Írta: 2024. március 10. 23:58 | Link
Jankovits
#donotlook

Látszólag nem azt próbálja kipuhatolni, tetszik-e nekem, de mivel azon vagyok, hogy jó benyomást keltsek, abból kell kiinduljak, hogy talán mégis erről van szó. Szóval nem árthat, ha különlegesnek érzi magát a szememben.
Aztán saját kérdését megválaszolva folytatja egy kéréssel, amitől egyből mintha tíz pontot esne a jókedv-indexe.
- Nem várhatod tőlem, hogy hazudjak. A főnököm vagy! - próbálkozom meg viccel elütni a kérdést, amit értelmezhet akár úgy is, hogy hazugság lenne, ha azt mondanám, hogy csak azért beszélünk, mert egy helyen dolgozunk. Remélem erre jut, és nem arra, hogy ha azt mondanám, hogy teszem azt, azért beszélünk, mert tetszik, az volna hazugság.
Akárhogy is, kezd megtörni, most már érzékeli, hogy flörtölni próbálok vele, de úgy, mint aki kicsit sincs ehhez hozzászokva. Pedig amúgy tényleg helyes srác, ha nem csüngenek rajta nők, az bizonyára nem a külseje miatt van.
- Hát nem egyértelmű? - kérdezem megjátszott értetlenséggel. - Azért, mert rád kíváncsi vagyok. - Vagy inkább arra, hogy mennyit tudsz még fizetni. És hogy szarul megy-e a legilimencia. Remélem igen.
Nem rémlik, hogy láttam volna, vagy ha mégis, valószínűleg nem érdekelt nagyon még, hogy valami olyat csípjek el, amiért munkahelyi zaklatást kiálthatok.
Alig hallható kérdésére én is csak suttogva felelek:
- Meg hát. - Csak ki ne ragadja valaki a kontextusból.
Látom Jankovitson, hogy hosszabban elgondolkodik az iroda méretét illetően, és közben újabb két pohár pálinka köt ki az asztalunkon. A lábát pedig már nem húzza vissza félősen. Kezd alakulni ez a bértárgyalás.
- Igyunk a sikeres vállalkozásodra, és arra, hogy az emberek szeretik az ilyen .. kaját, amit árulunk. - Majdnem kimondtam, hogy szart, és a moslék is a nyelvemen volt, de ügyesen megálltam!
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Stephen Zimmermann
Prefektus Levita, Mestertanonc Levita (H), Pro Levita-díjas, Harmadikos mestertanonc


Pálca eladó, zenekar vezető
offline
RPG hsz: 243
Összes hsz: 307
Írta: 2024. március 11. 18:11 | Link
Vakrandi
1-es asztal
Outlook

Vele együtt nevetek szoknyás felvetésen és megpróbálom elképzelni az unokabátyját. Furának fura, de a mai világban bármi elképzelhető, én meg laza vagyok és mindenkit úgy meg annak nézek, akinek prezentálja magát. A gond ott kezdődik, amikor az egyénről mutatott kép élesen eltér a valóságtól, az viszont már más téma. A bon-bonos papírt zsebre vágom, majd ha végzek, szépen kidobom a közeli kukában, addig jó helye van nálam. A tanárnő szavára meg könnyedén legyintek.
- Ne szabadkozzál! Ez csak arról árulkodik számomra, hogy szereted azt, amit csinálsz - mosolygok biztatóan rá - Én is szerencsésnek vélem magunkat.
Ha tévednék, sincsen probéma, magabiztosságot sugároz felém azzal, hogy beszél. Nem csak két kuka néz egymásra, akik próbálnak egy beszélgetésnek kinéző dolgot csinálni. Felszökken szemöldököm amikor megnyílik. Szóval hárfaművésznő! Lemásolom a mozdulatait, de nem tudatosan. Csakúgy jön a féloldalas asztalra könyöklés.
- Szerintem a hárfával simán fel lehet lépni ott amúgy. Láttam egy lány ismerősömet a Művelődési-házban nagyközönség előtt rajta játszani. Senki sem szólt közbe, nehogy megzavarják - mesélem lelkesen, vigyorogva. Ezért furcsállom amit mond, hiszen az én szótáram nem ismer olyan hangszert ami nem színpadra való - Deeee nem vagyunk egyformák. Én azt hittem a szájharmónikára, hogy valaki fuldoklik, mégis befutott vele.
Széttárom karjaimat, aztán elébe megyek a rám zúduló kérdések hadának.
- Rock banda vagyunk, akik szeretnének egyszer a jazz vonulatba is belekóstolni - nevetem, hiszesen két műfajról van szó amik élesen eltérnek. Aztán ki tudja, lehet sikerül - Én akusztikus gitáron tolom, de ha úgy adja az isten, akkor nagyon szeretnék elektro-akusztikusra váltani. Mellette énekelek is. Ha már itt tartunk, te milyen műfajú zenéket szeretsz?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
A remény hal meg utoljára.
Aztán zsiráf.
Návay Regina
Házvezető-helyettes Eridon, Tanár, Mestertanonc Tanár, Animágus, Auror, Egyetemi hallgató, Bogolyfalvi lakos


Návay 2.0 | tündércsendőr
offline
RPG hsz: 172
Összes hsz: 200
Írta: 2024. március 11. 21:52 | Link
Vakrandi
1-es asztal | kinézet


Bólogatok lelkesen egy sort, de már inkább tényleg nem folytatom a mesélést a munkáról, különben elfelejtem befejezni és a végén kénytelen lesz lecsapni. Most adtam rá amúgy is aurori becsületszavam, hogy nem veszem zokon, de azért még lehet, hogy fájna a dolog, ha érzelmileg nem is, de fizikailag. Főleg, ha egy székkel talál fejbe kólintani például, mert gyorsan körbe pillantva nem sok más opciót látok azért. Furamód egyébként, vagy talán inkább csak meglepő a dolog, olyan különös, amit nem tudok igazán megmagyarázni racionálisan, találok benne valami vonzót, ahogy az asztal túloldalán felkönyököl.
- Felléptem már vele itt-ott, legutóbb egy barátnőm fotókiállításán szolgáltattam én a háttérzenét, de azért mégse az a nagyon menő hangszer, mint egy gitár vagy dob. Ne érts félre, imádom, csak úgy nem az, amitől megvadul mindenki a környéken - válaszolom jót mosolyogva magamon. Annak idején háromszor is megkérdezték a szüleim, hogy biztos ezt akarom-e, mert egyébként is hihetetlenül drága volt. Én viszont akartam. Ma is szeretem, csak mágiamentesen nem feltétlen könnyű szállítani, és mivel nem valami zenekar tagja vagyok, jobbára a szobámban ácsorog, amíg időm nem jut játszani rajta.
- Na látod, ez az, ami menőn hangzik - felelem széles mosollyal, elismerően bólogatva arra, hogy mit is szeretne majd még, azon túl, hogy mit csinál éppen. - Huh... hát eléggé ilyen rock meg metál vonalon mozgok, esetleg még némi popzene is belefér, de az már csak ilyen extra, ha minden más végigment kétszer és átkapcsolok a rádióra kb - osztom meg vele a részleteket, ha már így zenéről beszélgetünk. - És amúgy felléptek mostanság valahol esetleg? Lehet meghallgatnám, ha úgy alkalmam adódna rá.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Jankovits Dávid
Mestertanonc Eridon (H), Bogolyfalvi lakos, Vendéglátós, Harmadikos mestertanonc


a báty
offline
RPG hsz: 67
Összes hsz: 68
Írta: 2024. március 12. 22:45 | Link
Sadie

Valamiért jólesik az egómnak a beismerése. Pedig meg is sértődhetnék, hiszen ha viccnek is szánta, hogy a főnöke vagyok, és ez adja az ismertségünk alapját, kétségtelenül igaza van. Mégis, olyan jólesik ezt hallani, ilyen fiatalon. Mert még fiatalnak gondolom magam. Nem vagyok már gyerek, hanem beléptem a legjobb korszakba. Buli, szórakozás, de már felelősséggel, anyagi eszközökkel, sokkal nagyobb szabadsággal, mert nincs szobafogság következményként a kihágásokért. Na, de ha csak a munka kötne minket össze, akkor csakis munkaidőben találkoznánk. Meg még esetleg a suliban, mert ugyanoda járunk. És most mégis a faluban tanyázunk, velem szemben ül, kiöltözött, vacsorázunk, és hát... Ez csak jelent valamit! Elmosolyodom.
- Kíváncsi? - ismétlem meg a szót, mintha először nem értettem volna. - Mármint, most ezt tegyük tisztába, a felsőtestemre, vagy... hogy esetleg titkolok valamit? Vagy hogy hogyan festek elegáns ruhában, mert eddig csak a konyhai szettben, illetve talárban láttál? - próbálok vicceskedni, de egyre inkább csillog a szemem az izgatottságtól. Félbehagyom az evést, az újabb kör pálinka az asztalunkon landol, azonban pillanatok alatt felemelkedik onnan, hogy egy újabb koccintással lehörpintsük. Jólesik, jobban, mint az első kör. Sokkal jobban kijön a gyümölcsös utóíz. Jó ez a cucc, lehet, még egy harmadik is elfér, mert hát három a magyar igazság, csak ezt Sadie még nem biztos, hogy tudja. Pláne a ráadást.
- Azért egyél is - tanácsolom jóindulatúan, teret engedve magamban az aggódó báty szerepének. Kis hatásszünetet hagyok, ami alatt látszólag nagyon gondolkodom valamin, és közben a velem szemben ülő társam méregetem. Csak utána szólalok meg, félénken, kerülgetve a forró kását. - Egyébként... A te ruhád is magára vonzza a szemeimet... Hirtelen elképzeltelek, ahogy ráülsz a seprűre. A rendelőink biztosan örülnének, ha a munkaruha helyett erre nyitnának ajtót - mondom ki hangosan, amit gondolok, majd bekapok egy falatot.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Stephen Zimmermann
Prefektus Levita, Mestertanonc Levita (H), Pro Levita-díjas, Harmadikos mestertanonc


Pálca eladó, zenekar vezető
offline
RPG hsz: 243
Összes hsz: 307
Írta: 2024. március 13. 06:33 | Link
Vakrandi
1-es asztal
Outlook

Érzem, hogy mostanra nem csak felkeltem a nő érdeklődését, hanem természetesen alakul a beszélgetés és egyre több közös téma vetül fel. Időnk ugyan már nem sok van, de én biztosan kihasználom még a rendelkezésre álló perceket.
- Igen, megértem. Viszont volt aki gondolt erre és készített elektromos hárfát is. Hallottál már róla, hogy ilyen is van? - törik ki belőlem jó kedélyű nevetés. A maga nevében visszafogott, nem szeretnék illetlen lenni és másokat zavarni. Gyorsan körbepillantok utána, ezután irányítom vissza kék íriszeimet az előttem csíkosban ülő nőhöz.
- Nocsak! - csodálkozok rá. fél pillanatra még fejemet is elengedem. Pozitív hírek! - Én is szeretem a rockkot meg a metált! A rappet szintén, szerintem tök egyedi műfaj. Sokakat megoszt viszont. Te hogy vagy vele? Hmmmm. Eddig a Művelődési-ház és az iskola között ingáztunk, mert nem bírtuk tartani a bérleti díjat a Művelődési-háznak, a suli viszont nem nagyon szereti, hogy ott koncertezünk "mindig". Viiszont sikerült meggyőzni a vezetőséget a zene konstruktív hatásairól és megkaptuk a Színjátszósok próbatermét. Felesbe használjuk velük. Két hetente próbálunk és legközelebb húsvét körül lesz koncert. Ha gondolod gyere el!
Kacsintok és villantok felé játékos mosolyt. Egész új megvilágítást nyert így a tanárnő és úgy érzem, hogy hamarosan a végéhez közeledünk vele, de tök sok új dolgot megtudok róla.
- Említetted, hogy auror vagy. Melyik részlegen dolgozol, szabad tudni?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
A remény hal meg utoljára.
Aztán zsiráf.
Sadie Sallow
Prefektus Rellon, Ötödikes diák


a sallow hallow in the shallow
offline
RPG hsz: 287
Összes hsz: 366
Írta: 2024. március 14. 14:51 | Link
Jankovits
#donotlook

Még az is lehetséges, hogy félreismertem a srácot, talán több is van benne, mint amennyit először engedni láttatott, és nem hiszem, hogy csak azért, mert a munkahelyen nem a barátkozás az elsődleges, hanem mert zárkózott volt eddig.
De kezd megnyílni, legalábbis felbátorodni. Talán az ital, talán a hely, vagy amit jómagam gondolok, hogy én váltom ki belőle. Még szép, hogy utóbbi.
- Arra mindenképp - nevetgélek, mint valami idióta, aztán kicsit előrébb hajolok. - De a titkaidra is, de még mennyire! A kajálda csak álca, igaz? Valami minisztériumi ügynök vagy, vagy hasonló.
Persze nyilván nem hiszem, hogy ilyesmiről lenne szó, de ha már felvetette, tényleg érdekel, milyen más oldala van, amit még nem láttam.
Bólintok, és már emelem is a villám, hogy ne csak az alkohol legyen a gyomromban, mert döbbenetesen gyorsan szívódik fel, és kezd a fejembe szállni máris. A lábam felett már így is elvesztettem kicsit az uralmat, mert percek óta a másikét simogatom vele. Persze kibújtam a cipőből, a szép ruhákra vigyázni kell.
Felnevetek, ezúttal már őszintébben, ahogy előadja képzelgését rólam. Ajkamba harapva, derűsen bólogatok, miközben ecseteli a munkaruha reform előnyeit.
- Ennél már csak úgy lenne kihívóbb, ha valami rövid szoknyában pattannék seprűre - mondom, és hagyok neki pár pillanatot, hogy azt is elképzelje. - Nem lenne persze túl praktikus, oldalasan kéne ülnöm rajta, és még úgy is belekapna a menetszél.
A rövid után a másik italomért nyúlok, és abba is belekortyolok, közben végig szemkontaktust tartva. A fene a májam, miért bírom én ilyen rosszul ezt? Vegyél vissza, Sadie!
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Szentesi Lilla Kamilla
Diák Navine (H), Könyvtáros, Ötödikes diák


the girl next door
offline
RPG hsz: 264
Összes hsz: 302
Írta: 2024. március 15. 12:48 | Link

nemtudommirevállalkoztam | ruhácska | 2-es asztal


A kellemetlen érzés csak az első pohár elfogyasztott pezsgőig tart. Onnantól elkönyvelem, hogy az finom, és máris sokkal kellemesebben telik az idő. Persze lassan kortyolgatok, körbe is nézek, kik vannak itt, de aztán erről hamar leteszek, mert elfog a kényszer, hogy felálljak és elsétáljak. Aurélnak végülis egy szava sem lehetne, elvégre én eleget tettem. Bejöttem ide, leültem, de... tényleg nincs erre semmi szükségem. Bátorságra, arra lenne. Elmondhatnám akkor neki, hogy nem azért nincs senkim, mert nem léptem túl Márkon, hanem azért, mert aki érdekel, nagyon nem a mi világunk.... nagyon, nagyon nem. És túlságosan tartok attól, hogy a legjobb barátom csalódna bennem.
- A sok egy viszonylag szubjektív fogalom - zavarban kellene lennem, mert ideült a nem is annyira ismeretlen fiú, mégis csak mosolyogva billentem oldalra a fejem. Az iskolában töltött időm java részét ott töltöm, névről ismerem azokat, akik tényleg sokat járnak oda be, és noha tényleg sűrűbben láttam az eridonost, nem állítanám, hogy túlszárnyalta volna magát, de nem én fogom a követ vetni rá. Én például képtelen vagyok a könyvtárban tanulni, akárhányszor felnézek az egyik polcra, egyből elfog a késztetés, hogy rendet tegyek rajta, úgy meg igazán nehéz vizsgára készülni. Otthon meg a kutyáim miatt nem, így marad a szabad levegő, vagy egy viszonylag fedett hely, ha épp esne az eső. Szerencsére mindkettőben bővelkedik Bogolyfalva.
- Köszönöm, én is szeretem a zöldet, és megajánlom a K-t átváltoztatástanból - csillan fel a szemem a haját nézve. Mindig jó érzés látni, hogy valaki tud olyat, amit más nem. Szomorúnak kellene lennem, vagy talán irigynek, de csak elismerő a tekintetem.
- Miért vagy itt Laca? Hát nincs elég csinos lány az eridonban? - egyáltalán nem értem, mit keres itt a fiú.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Év navinése - 2023. ősz-tél Love
Jankovits Dávid
Mestertanonc Eridon (H), Bogolyfalvi lakos, Vendéglátós, Harmadikos mestertanonc


a báty
offline
RPG hsz: 67
Összes hsz: 68
Írta: 2024. március 17. 15:27 | Link
Sadie

Most viccel, vagy komolyan gondolja? Mert akkor én is poénkodom. Tudom, hogy a lányok nyelvén még néha nehezen értek. Bajban vagyok a jelek megfejtésével, ez sosem volt az erősségem. Valahogy túl sok csaj volt körülöttünk családilag, és ebben nagyon különbözöm Doriántól, akinek meg valahogy sokkal könnyebben alakult a szerelmi élete, és ez még enyhe kifejezés. Az enyém sem teljesen makulátlan, de sokkal több benne a csalódás, félreértés. Azóta jobb, ha óvatosabb vagyok. Most viszont elég egyértelmű jeleket látok. Akkor meg lehet, hogy mindezidáig vak voltam, és a tudatalattim szándékosan nem láttatta velem a fától az erdőt? Nincs időm, hogy az asztalnál, a pizza fölött ülve visszafejtegessem a Sadievel lezajlott összes párbeszédet, de jobban el kellene rajtuk gondolkodnom.
- Derítsd ki! Biztosan elég ügyes vagy ahhoz... Ki tudja, mire jönnél még rá - próbálok titokzatos hangon beszélni, hátha még jobban felcsigázom. Úgy látom, érdeklem. Megilletődve ücsörgök a székben, eszek is fél szeletet, hátha el tudok e mellett vonatkoztatni attól, hogy reflektorfénybe kerültem nála. S amíg a kaját rágom kétpofára, odalent kellemesen hozzám ér a lába, amit hagyok, kifejezetten élvezek. A sarkamra lépek, lehúzom az egyik cipőm a másikkal. Remélem, nem szabadul fel büdi szag belőle, mert néha meg tud izzadni, főleg ha lámpalázas vagyok. Mindenesetre, így zokniban vagyok az egyikkel, és diszkréten, kissé ügyetlenkedve viszonozni tudom a lábtaperolást, élvezve, hogy ezt a jelek szerint következmények nélkül megtehetem.
- Nahát, neked aztán tényleg nagy a fantáziád. Akárcsak nekem. Csak úgy cikáznak a gondolataim - bókolok, s vele együtt belekortyolok az italomba, hogy leöblítsem a falatokat. - Fogadjunk, hogy van is ilyen ruhád, csak még nem merted felvenni mások előtt - húzom össze a szemeim, miközben viszonylag közel hajolva hozzá gyanakodva végigmérem őt.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Návay Regina
Házvezető-helyettes Eridon, Tanár, Mestertanonc Tanár, Animágus, Auror, Egyetemi hallgató, Bogolyfalvi lakos


Návay 2.0 | tündércsendőr
offline
RPG hsz: 172
Összes hsz: 200
Írta: 2024. március 18. 20:09 | Link
Vakrandi
1-es asztal | kinézet


- Azokkal túl sok a macera. Egy vagyonba fájt a klasszikus hárfa is, már nem, nekem, hanem a szüleimnek anno, aztán meg rúnáztatni még egy fél vesébe kerülne minimum, szóval ezt inkább elengedtem - válaszolom neki széttárva a kezem. Amúgy is másképpen alakult az életem, mint azt tíz évesen képzeltem még, és erről nem a hárfám tehet. Örülök, hogy így is akad néha egy-egy olyan alkalom, mint Alíz fotókiállítása, ahol mégis játszhatok rajta kicsit közönség előtt is, életvitelszerűen azonban erre már koránt sincs se időm, se energiám minden egyéb mellett. Ne tessék félreérteni, értékelem a megoldási javaslatot, és igaza is van, csak nem látom úgy, hogy nekem megérné azt a pénzt és fáradtságot, amibe ez kerül, mert leginkább magamnak játszom, a hallgatóságom pedig a macskák és a lakótársak.
- Na, az teljesen jó, hogy akadt azért megoldás. Mondjuk csalódtam is volna Beniben, ha elutasít valami ilyet, az úgy nem vallana igazán rá - válaszolom annak kapcsán, hogy a színjátszósok probatermén osztoznak. A koncertre pedig még a szemem is felcsillan szerintem, olyan lehetek, mint azok az anime karakterek, akiknek hirtelen kistányér méretűre nő a szeme, amolyan fizikai képtelenség kategóriájába eső módon, és úgy csillog, hogy a Napra lehet nézni, de arra aztán tényleg nem. Túllelkesedném? Lehet. Az igazat megvallva ez az évem azonban sajnos még annál is inkább csak a munka és iskola közötti ingázásról szólt, mint az azt megelőző.
- Szerintem tiszteletemet fogom tenni. Jó kis kikapcsolódásnak hangzik - állapítom meg végül már valamivel visszafogottabb mosollyal, bólogatva is párat, mielőtt még a munkám kerülne szóba.
- Aha, persze. Nem titok, a Varázsbűn-üldözési Kommandónál vagyok. Návay tizedes - közlöm büszkén húzva ki magam, szélesen mosolyogva. Azért tíz éve ezt még éppen csak eldöntöttem hirtelen elhatározásból, nem gondoltam, hogy ide eljutok. - Amúgy nyomozónak tanultam, és egyelőre főleg irodán vagyok, de már nem mások kávéját és ebédjét szerzem be egész délelőtt, szóval alakul ez. Na és te tudod már, hogy mi leszel, ha nagy leszel?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Sadie Sallow
Prefektus Rellon, Ötödikes diák


a sallow hallow in the shallow
offline
RPG hsz: 287
Összes hsz: 366
Írta: 2024. március 23. 09:32 | Link
Jankovits
#donotlook

Tudom, hogy a többség mit gondolna arról, amit csinálok, és fordított esetben nekem sem esne jól, de ne nevettessük ki magunkat: nekem feltűnne, ha valaki csak megjátssza magát, és a kihasználásomra hajt.
Aztán persze - gondolok bele kicsit - lehet elérem a célom, behízelgem magam nála annyira, hogy megkapjam, amit akarok, csak aztán nehogy többet akarjon ő is, mint amennyit hajlandó vagyok felajánlani.
De egyelőre nem szaladok előre gondolatban, hiszen még a jelenben vagyunk, és nem ott.
- Mindenre rá tudnék jönni - biztosítom róla magabiztos mosollyal. Nyilván tudom, hogy "csak" egy étteremtulaj, de a tudásban semmi izgalmas nincs, a fantáziában annál több. Afelől pedig, hogy hogy is néz ki ruha nélkül, egyelőre csak a fantáziámra alapozhatok.
Közben kibújik a cipőjéből, és most már félreérthetetlen módon flörtölünk a lábainkkal az asztal alatt. Időszerűnek tűnik kicsit feljebb, egészen combja belső feléig, lábai közé felkúszni. Rövidek az enyéim, szóval sikerül anélkül kivitelezni, hogy beletérdelnék az asztallapba. Kevésbé lennék izgató egy fájdalmas fintorral az arcomon.
- Akad egy-kettő - füllentek, mert kihívó ruhákban épp nem bővelkedek, a legrövidebb szoknyám is térd fölé ér nem sokkal, és nagyjából egyszer volt rajtam. - Megnéznél bennük? Referencia gyanánt a következő munkaruha beszerzéshez.
Határozottan kezd beütni az alkohol.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Stephen Zimmermann
Prefektus Levita, Mestertanonc Levita (H), Pro Levita-díjas, Harmadikos mestertanonc


Pálca eladó, zenekar vezető
offline
RPG hsz: 243
Összes hsz: 307
Írta: 2024. március 24. 20:55 | Link
Vakrandi
1-es asztal
Outlook

Kibontok még egy bon-bont és úgy két harapással el is tüntetem a föld színéről. A papírt a korábbihoz hasonlóan zsebembe süllyesztem, őt hallgatva. Immáron egyre biztosabb vagyok benne, hogy Návay nem az én ízlésvilágom, de attól még hihetetlen boldogság jár át a helyzet nyújtotta újdonságtól. Itt beszélgetek egy  professzorral olyan lazaságban, mintha mindig is ismertük volna egymást. Van benne egyébként valami megfoghatatlan, gyermeki bűbáj. Lehet az arca teszi, vagy az összképe, ezt nem tudom eldönteni, viszont olyan ártatlannak tűnik.
- Igazad is van és meg tudom érteni - húzom el a szám. Jártam mágikus hangszerboltban, a rúnázott elektro-hárfák árából igencsak szép villára tenne szert a varázsló Bogolyfalván. Nem győzködni szeretném amúgy szerencsétlent, csak felhívni a figyelmet, hogy amúgy vannak lehetőségei, ha nem szeretne vele élni, az Návay döntése.
"Beni".
Ezen csak mosolygok, a színjátszókör vezető neve kissé gyerekesen hat becézve. Előbbi arcmimikám széles vigyorra vált. Igent mondott! Topzódik a lelkesedése és nem tudok segíteni magamon, én is izgatottá válok, hogy a tanári gárdából Noán kívül mást is sikerült elérnem. Jó, kérdés még valóban eljön-e, de az legyen a Holnap problémája.
- Azt a ku-, kutya! - korrigálom ki magam még éppen hajszálnyival azelőtt, hogy istenesen káromkodnék.
Tizedes! Egy tizedes a randipartner!
Akaratlanul is elvörösödöm a lelki szemeim előtt megjelenő tanárnő képétől, ahogy valami díszes, kitüntetésekkel teli egyenruhával vonul el előttem. Ösztönösen ajkamba harapok, mert hát tetszik a látvány. Elszomorít mondjuk, hogy éppen nem valódi. Ilyenkor roppanok össze a realista gondolkodásmód súlya alatt, mivel nem adhatok az elképzelésre. Nem hagyhatom magam elragadtatni, különben...
- Nagyon menőn hangzik! - felelem őszinte lelkesedéssel hangomban. Remélem, imádkozom, hogy őszinte lelkesedésnek higgye! Nagyon nő bennem a para, hogy félre fogja érteni. Hogyan magyaráznám ki magam innen? Sos-ben keresnem kéne valamit ami leföldel. Szerencsére visszapasszolja a labdát.
- Pálcakészítő - válaszolom egyszerűen - Most töltöm a másodévemet. Mindjárt vége.
Csüggedt vagyok egy kissé. Nem akarom ilyen hamar abbahagyni és kissé szomorú, hogy el kell búcsúznom a sulitól úgy, hogy valódi haverom is alig van. Nehéz az introvertáltak élete.
- Dolgozom is a suli mellett. Részmunkaidőben eladóként a pálcaboltban - teszem hozzá később lelkesen. Féltem felvetni Donovannek. Teljes munkaidősként kezdtem, de elértem azt, ami, mikor még Venanttel beszélgettünk az üvegházban, csak elképzelés szintjén létezett. Kiégtem egyhamar és megbeszéltem a főnökömmel, hogy kezdek kiégni és sürgősen ki kéne találni rá valamit. Én nem akarok felmondani. Úgy jött szóba a munkarend váltás. A 4 óra jobb a 8-nál, a magánéletemre és a bandára is több idő jut így.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
A remény hal meg utoljára.
Aztán zsiráf.
Oldalak: « 1 2 ... 29 ... 37 38 [39] 40 41 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda Fórum→Bogolyfalva→Vendéglátó negyed